A színészek megszólítják a közönséget, bratyiznak vele, a széksorok között rohangálnak, leszólítanak embereket, kikacsintanak a darabból, úgy tesznek, mintha a nézők is a darabhoz tartoznának… Számomra nem ez a színház. Nézőként megkövetelem a távolságot a színészektől. Nézőként az a szerepem, hogy jelen legyek, de láthatatlanul, megszólíthatatlanul. Nem úgy látom az eseményeket, mint a tévében, hanem a közelség folytán a részese vagyok a történetnek, ám misztikus módon, és nem közvetlenül. Az interaktív színház számomra közönséges. Arra gondolok, hogy a rendező, a színtársulat talán nem viseli el a cselekmény feszültségét, és kényszeresen megtöri azzal a folyamatot, hogy bohóckodik, félrekacsint, szinte azt mondja könyörgőn, hogy kérlek, ne vegyetek ám komolyan! Nem kell!
A rejtőzködő drámaíró:
Sok darab esetén érzem úgy a mondanivaló tekintetében, hogy a szerző szerencsés, amiért a művészetet, az indirekt közlést választotta, mert ha egy esszében kellene megfogalmaznia a filozófiáját, akkor egyből lelepleződne, hogy bugyuta, infantilis, felszínes. Így azonban, hogy a laposságát szétteríti a cselekményben, sokszor csupán sugallva az álláspontját, igazából elrejtőzik a sokféle értelmezés lehetősége mögé, és egyidejűleg lehet zsenit sejteni benne, és kóklert.
A dráma helyszíne:
Lassan ráunhatnánk már a nyomortelepeken, elmegyógyintézetekben játszódó drámákra. Lassan elég lehetne már a kurvákból, a csövesekből, az elmebetegekből. Lassan már telítődhetnénk azzal, hogy folyton a pöcegödörben turkáljunk.
A dráma mint tükör:
Pokoli könnyű tükröt tartani egy társadalom elé. Középszerű tehetséggel már mindent és mindenkit le lehet leplezni, kifigurázni, esendőségét, pőreségét feltárni. A tehetség, a belső tartalom ahhoz kell, hogy ezen túllépve felmutassuk a pozitívumot is, ami segítheti a nézőt abban, hogy képes legyen elválasztani a jót a rossztól (legyen élménye, képe, fogalma a jóról). A drámának katarzissal, és nem lezáratlansággal és reménytelenséggel kell véget érnie. A happy end amúgy elmehet a fenébe: nem reményt, hanem hitet kell nyújtani.
Azt hiszem, mindez összefügg az emberkép (önkép) végzetes leépülésével és megrendülésével (Darwin, Marx, Freud). Ma már legfeljebb hangyaként gondolhatunk magunkra……….:)
Darwin, Marx és Freud hogyan alakította át az emberképünket, szerinted?
Kérlek, fejtsd ki bővebben! Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Hát, az állattól származunk (konkrétan a majomtól), társadalmi lények vagyunk, a gazdaság által meghatározva, és ráadásul ösztönlények, akikben a szexualitást, az elfojtás, a tudatalatti dominál (ezek nyilván nem teljesen új felismerések voltak, de a hangsúly egyoldalúan eltolódott).
Nyilván ezek együtt igen nehézzé teszik, hogy ma az ember változatlan formában gondolhassa magát “Isten képmásának”, és még a hívőknek is meg kell küzdeniük ezen “tényállításokkal”. Ezért nincsen ma teológia oktatás anélkül, hogy ezekkel a filozófiákkal ne foglalkoznának külön – mert kényszerhelyzetet teremtenek. De még ha meg is válaszolhatóak, már megkerülhetetlenek, és hatnak. Bizonyos értelemben olyan fordulópontot jelentenek, mint az ártatlanság elvesztése. Van előtte, meg utána. De utána már mindenképpen más.
Mindezek együttesen abba az irányba hatnak, hogy az ember immáron nyomorult és esendő lény – de már nem a vallási értelemben, amiben még ott van a megváltás, a szentté válás lehetősége, hanem immáron csak és kizárólag ennyi az ember.
A kedvenc példámat hoznám fel: egy indián törzs hite szerint minden reggel el kell járniuk a naptáncot, különben nem kel fel a Nap. Ezek az emberek önmaguk fontosságának hihetetlen tudatával élnek. Az ő önbecsülésük, önképük (mármint emberről kialakított képük) össze sem hasonlítható egy mai európai ember ön-tudatával. Ma nem tudnánk kialakítani itt egy olyan pozitív emberképet, amelyben maradéktalanul tudnánk is hinni. Alapvetően veszítettünk el valamit, amikor másodjára is ettünk a “tudás fájáról” .:)
“Darwin, Marx és Freud hogyan alakította át az emberképünket, szerinted? Kérlek, fejtsd ki bővebben! Kíváncsi vagyok a véleményedre.”
Ez az év poénja, tekintve, hogy a bővebben kifejtés személyenként kb. 2-400 oldal minimum :) Mondjuk ehhez képest GB meglehetősen elegánsan elintézte, megemelem a süvegem.
Csak kíváncsi voltam, hogy ki tudja-e fejezni a saját szavaival, ha már tett egy kijelentést.
Most te jössz, Deansdale! Fejtsd ki nekem bővebben…! :D
Darwin, Marx, egy sorban ? Eddig vettelek komolyan. De nyugodtan folytathatjuk a sort: Galilei, Giordano Bruno…
:-) pedig Darwin vaskosan benne van a pozitív emberkép (mint Isten mása) lerombolásában, onnantól kezdve, hogy elfogadod az evolúciós elméletet megfosztod magad a tökéletességre való törekvés lehetőségétől is.
Szerintem pedig egy tudományos igazság felfedezőjét nem lehet, nem szabad elítélni a felfedezéséért, még, ha az az igazság rosszul is esik egyeseknek.
Egyetértek H.B.-vel. Mellesleg szomorúnak tartom, hogy valaki 2014-ben még mindig csak annyit képes fölfogni Darwin felfedezéséből, hogy “az mondta, hogy a majomtól származunk”. Amit egyébként nem is mondott, ez ugyanolyan újságírói csúsztatás, mint az “És mégis mozog a Föld!”, amit Giordano oly hevesen igyekezett megcáfolni nemrég.
Persze, mennyivel egyszerűbb (nem könnyebb, csak szimplább) is volt az élet akkor, amikor még úgy gondolták, hogy a hold és a csillagok föl vannak szögezve az égre. Aztán szok a fránya csillagászok már az ókorban rájöttek, hogy ez nem egészen úgy van. Kész, fuccs, egy kényelmes tévképzet szertefoszlott. Szar ügy, de már nem lehet visszacsinálni, újra hinni benne, ha már tudjuk, hogy nem úgy van!
A görögök megölték azt a matematikust, aki rájött az irracionális számok létezésére. Mert lerombolta a korábbi hitüket, hogy minden szám felírható két szám hányadosaként. De azok a fránya irracionális számok csak nem tűntek el, és csak nem lehet(ett) a problematikájukat megkerülni. Azóta rádásul komplex számok is bejöttek a képbe. Szemét Euklidész, szemét Pitagorasz, szemét Descartes, szemét Gauss, szemét L’Hospital és a többiek, a rohadékok bonyolulttá tették a matematikát!
bocs, de nagyon megnevettettél (nem nevettelek ki) hanem azon, hogy mennyi félreértés adódhat az írott kommunikációban. Darwin egy zseniális természettudós és tipológus, a szerencsétlensége az, hogy az “egyéb” tudományos művei közül, pont a majmosat kapta fel köznép. No, hiába, egy tudós legyen annyira tudatos, hogy fércműveket nem publikál, ezt ő is egyébként leírta vhol, hogy még finomításra szorul az elmélet. a módszertana, a rendszerszintű gondolkodását senki nem bírálja.
Harrison B.
Azért mert egy cikk nem tetszik, vagy erőtlennek/erőltetettnek érzed még nem kellene személyeskedni a cikkíróval. Én méltányolom az igyekezetét Giordano Brunonak, bár sokszor hiányolom az egyértelmű pártállását, konzekvenciáját. Mintha túl messziről szemlélné a dolgokat, és ilyen távolból elveszik a kompetencia. Szerintem.
Bocsika.
GB, uff hangya, na-ne, inkább nádszál, ha lehet választani :)).
A színházat is jól kiosztottad. De hol van ilyenkor Nao ? :D
Unatkozik. Nem ér rá.
Csak akkor jössz ha hívnak? Itt az alkalom, mocskolhatod a színházat :D