Elöljáróban annyit, hogy a jelenlegi cikk csupán egy vélemény. És bár általában optimista a hozzáállásom a dolgokhoz, a tényekkel és a matekkal nehéz vitatkozni.
A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer alapvetése, hogy a mindenkori aktív, dolgozó réteg járulékaiból fizeti a nyugdíjakat. Ez már legalább 15 éve nem működik, nincs egyensúlyban, mert kevés a befizető, sok a nyugdíjas, így minden évben ki kell pótolnia a költségvetésnek a nyugdíjalapot. Ez növeli az államadósságot és/vagy pénzt von el más feladatoktól. Ha a demográfiai folyamatok (fogyás) nem változnak, akkor egyre rosszabb lesz a helyzet, egyre több a nyugdíjra jogosult, egyre kevesebb az aktív járulékfizető. Fogy a magyar! Ez nem csak egy nacionalista lózung, hanem egy kőkemény tény, ami egész társadalmunkra hatással van/lesz. A jelenlegi trendek alapján 2050-re 8 millió lakosa lesz Magyarországnak, ennek 26-%-a 65 év feletti, 19%-a 20 év alatti. A jelenlegi aktivitási ráta 60% körüli, tételezzük fel, hogy ez így is marad. Ebben az esetben 2050-ben 2,6 millió munkavállalóra, 5,4 millió eltartott fog jutni, ebből 2,1 millió nyugdíjas. Még az sem mindegy, hogy a munkavállaló a versenyszférában, vagy az államiban dolgozik. Képzeljünk el egy családot, ahol egyedül apuci dolgozik egy cégnél, anyuci háztartást vezet, két nagyszülő nézi a Zizaurát, a gyerek pedig Wow-ozik, viszont enni mindenkinek kell, lakni mindenkinek kell, ráadásul reggel mindegyik tartja a markát, hogy neki jár ez, meg az. Bár anyuci dolgozik, ellátja a családot és az öregeket is, de azzal nem hoz több pénzt a háztartásba, mert nem jövedelemtermelő munkát végez. Így viszont még rosszabb a kép, mert 1 ember tart el magán kívül még 4-et!
Egyre magasabb a várható élettartam, egyre fejlettebb az orvostudomány. Ez azt jelenti, hogy bár tovább élünk, de valószínűleg tartós egészségügyi probléma mellett. Ha “csak” az elhízást nézem, a 2009-es adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos, 27%-a pedig kifejezetten kövér. Nem nehéz belátni, hogy az életkor előrehaladtával egyre kevesebben tudják ellátni önmagukat, gondoskodni magukról. A költségvetés számára ez még nem minden. A csökkenő gyerekszámok miatt óvodákat, iskolákat, főiskolákat kell majd bezárni, tanárokat elbocsátani. Kórházakat nyitni, szakszolgálatot és betegsegítő hálózatot létrehozni. Mekkora most az orvoshiány? Nagy. Milyen hosszúak a várólisták? Hosszúak. (Személy szerint egy szemészeti alkalmassági vizsgálatra, ami 10 percig tart, 4 hónappal későbbre kaptam időpontot, így kénytelen voltam magánorvossal csináltatni, hogy időben kezdhessek egy cégnél.) Ez mind erőforrást és munkaerőt fog lekötni, viszont ki fogja megtermelni azt a jövedelmet, ami a rendszer fenntartásához szükséges?
A költségvetés jövőbeli mentesítése miatt hozták létre 1998-ban a 3 pilléres nyugdíjrendszert (állami, magán, önkéntes) Bár ez időlegesen megemeli az államháztartási hiányt és ezzel az államadósságot, viszont négy évtized múlva ugyanolyan erősséggel automatikusan csökkenti az államadósságot, a hiányt, valamint megszüntethetővé teszi az állami nyugdíjrendszert és 2 pilléressé alakítaná. Így a nyugdíj felelősségét kiveszi az állam kezéből, belehelyezi az egyén kezébe, és meggátolja, hogy politikai tőkét kovácsoljon valaki a nyugdíjasoknak való ígérgetésből. Sajnos a populizmus és a válság közbeszólt. Pont ezért kellett kizsarolni(!) a magán-nyugdíjpénztári vagyont, mert az egy fizikailag létező, gyakorlatilag elkölthető pénz volt, míg a cserébe adott jövőbeli nyugdíj csak egy ígéret, ráadásul majd másnak kell teljesíteni. Így lehetséges az, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke rendületlenül nő, míg a foglalkoztatás és az életszínvonal csökken. Igen veszélyes ez a politika, ugyanis előfordulhat, hogy az aktív, dolgozó népesség a “lábával” szavaz, azaz elhagyja az országot, ha úgy érzi, hogy a társadalom élősködik rajta.
Mik a megoldások? Nincsenek, csak kényszer szülte tettek.
Az állam egyszerre kénytelen lesz nyugdíjkorhatárt emelni (ami viszont növeli a pályakezdő munkanélküliséget), csökkenteni az újonnan nyugdíjba lépők nyugdíját, emelni a járulék mértékét, megszüntetni a kedvezményes nyugdíjak lehetőségét és elvonni más feladatoktól a forrást, vagy hitelt felvenni. De még így is csak elodázza az összeomlást, nem pedig fenntarthatóvá teszi. Ráadásul a nyugdíjasok majd kevesellni fogják a nyugdíjat, amiért évtizedekig fizették a járulékot, az aktívak nehezményezik majd, hogy még több embert el kell tartaniuk, miközben nem jutnak 5-ről a 6-ra, stb, stb. Ennek tetejébe a populista, szavazatvadász pártok a széles nyugdíjas tömegek szavazata miatt pont olyan intézkedéseket hoznak, ami nem megoldja a problémát, hanem mélyíti. Jelenleg Magyarország is az uniós direktívát követi, 2020-ig folyamatosan emeli a nyugdíjkorhatárt 67 évre, az elmúlt 15 évben a munkavállaló által fizetendő járulék megháromszorozódott, megszünteti a kedvezményes nyugdíjakat. Komolyan, el tud bárki képzelni egy 67 éves kőművest? Vagy ácsot? Meg merem kockáztatni, hogy a nyugdíjkorhatár 75 évre fog emelkedni egy-két évtizeden belül. Az egyén számára az egyetlen megoldás az lenne, ha előre takarékoskodna a saját öregkorára, vagy gyereket/gyerekeket vállalna, akik segítik idős korában, de hogyan tehetné meg, ha az állam a jelenben elveszi a munkája értékének a 2/3-át?
Szóval azt tudom csak javasolni, hogy mindenki szorgos hangya módjára készüljön a télre, különben lehet éhen fagy. Még ha lehetetlennek tűnik is. Ha pedig tücsök módra zenél, akkor biztosan nyomor lesz a része.
Ajánlott cikkek:
http://kiszamolo.hu/a-nyugdijrendszer-multja-es-jovoje/
http://hvg.hu/hvgfriss/2014.03/201403_idosgondozasi_kerdojelek_egyutt_sem_megy
Utóbbi cikk online még nem elérhető, így a nyomtatottból idézek egy igen fontos mondatot: “Krémer szerint egyébként a tartós idősgondozás valójában az egyedül maradt nők elmagányosodásának és elszegényedésének enyhítésére szerveződik, nem általában az öregek óvására.” (Krémer Balázs, szociológus)
Elgondolkodtató, informatív, remélem gyakrabban olvashatunk tőled hasonlókat. Felfedezve egy hiányosságunkat létre is hoztam egy “Gazdaság – Pénzügy” rovatot, ami a lap jövőbeli átalakításánál a fejlécből is elérhető lesz.
“Komolyan, el tud bárki képzelni egy 67 éves kőművest?”
Na ez az. Viszont, egy 67 éves irodai macát el tudnék képzelni. Mégis, ebben a férfiakkal kivételező, nőelnyomó patriarchátusban, a NŐK mehetnek 40 év munkaviszony után nyugdíjba. Azok a nők, akik átlag 10 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Ráadásul, az aktív munkaviszonyukba, a gyerekkel otthon töltött évek is beleszámítanak.
Felmerül a kérdés, ki fog a férfiakról gondoskodni? Ugyanis. Nekünk nincs meg a lehetőségünk arra, hogy ha megunjuk az “önmegvalósítást”, akkor majd összejövünk valakivel, akinek utána kötelessége lesz eltartani minket.
2014-től az öregségi nyugdíjkorhatár 65 év. A férfiak átlagéletkora jelenleg 68,29 év. A nők átlagéletkora jelenleg 76,53 év.
Szóval ha átlag férfiként gürizel mondjuk 40 évet és megéred a 65-öt, akkor durván 3 éved van még, hogy élvezd egy élet munkájának gyümölcsét. Micsoda patriarchális elnyomó rendszer!
Jelenleg az öregségi nyugdíjban részesülők nemi megoszlása 61–39%.
özvegyi nyugdíjban részesülők estében a nemi megoszlás 95–5%
A nyugdíjkorhatár emelkedésével ezek az arányszámok még inkább elszállnak az igazságosság irányába. Az öregségi nyugdíj esetén nem tartom kizártnak idővel a 80–20%-t sem. Mi ez, ha nem motiváló?
Tehát, kvázi kijelenthetjük, hogy a nyugdíj nem más, mint az öreg nők állami eltartásának biztosítása a férfiak által.
Kijelenthetjük, bár ettől nem lesz jobb kedvünk. Én személy szerint a tartalmas életre, nem pedig a hosszúra szavazok. Nem irigylem azokat az időseket, akikre senki nem nyit ajtót…
Nőknél beleszámít. De ma a “megoldás” férfi is, apa is mehet GYES-re. Ja neki nem számít bele. Ez csak is az egyenlőség miatt lehet. Nem ide tartozik, de még is. Sitten a férfiak négyzetméter minimális nagysága 2.8 négyzetméter. Nőknél 3.2. Ugye ugye? Mert a nők általában nagyobbak. Kell a több hely nekik. No meg az egyenlőség.
“Szóval azt tudom csak javasolni, hogy mindenki szorgos hangya módjára készüljön a télre, különben lehet éhen fagy.”
Az a megoldás, hogy mindenki alapítson bankot. Így sosem lesz többé gond a dőzsölés előteremtése.
“Az a megoldás, hogy mindenki alapítson bankot.”
Van rá kezdőtőkéd? Tudomásom szerint elég komoly összeggel kell rendelkezni ahhoz, hogy alapíthass.
Nincs, ezért hitelt kell felvenni egymástól.
Kriptovalutát már tudsz alapítani. (Legföljebb nem lesz értéke.) Sokan csinálják. A Bitcoin után jött a Litecoin, de azóta van már Dogecoin, Shitcoin, Bitshekel, meg még ki tudja hányféle *coin. Egy fórumon már a Turulcoin megalapítását is tervezgették, bár alighanem egyelőre nem csinált senki semmit.
Nagyon jó cikk, gratulálok.
Angelo, ha jól tudom, még kétféle TB-finanszírozási rendszer létezik a felosztó-kirovó mellett; a várományfedezeti és a tőkefedezeti rendszer. A felosztó-kirovó érzékeny a demográfiai ingadozásokra, ezt tudjuk, de a másik kettő kevésbé, nem?
A várományfedezeti rendszer intertemporális újraelosztást valósít meg, szemben a mostani interperszonálissal. Ebben a rendszerben az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívakéval, mert a korábbi befizetésekből felhalmozott tőke hozadékából fedezi a kiadásait (nagy mennyiségű tőke lekötését igényli). Demográfiai helyett a gazdasági-politikai ingadozásokra érzékeny.
A tőkefedezeti rendszer pedig az előző kettő kombinációja, amely bár felosztó-kirovó, de tartalékot képez, amellyel a gazdasági-politikai ingadozások hatásait próbálja kivédeni.
Valahogy ki kéne szállni a felosztó-kirovóból, mert nyilvánvaló, hogy teljesen össze fog omlani. Melyik lenne szerinted a legjobb, a mai magyarországi körülmények közepette a legkevésbé fájdalmas rendszer? És milyen lenne az átmenet, hogyan lehet kivitelezni, hol kellene kezdeni…? És vajon ki vállalja be a lépést és mikor?
És akkor még az adórendszerünket nem is említettük…
Köszönöm, több kérdésem nincs…egyelőre. ;)
Angelo, ha bármilyen csacsiságot írtam, javíts ki kérlek, szívesen tanulok. :)
Köszönöm! :)
A várományfedezeti és a tőkefedezeti rendszer ugyanaz, tehát két rendszer létezik, amit azért lehet vegyíteni is. Ez az alapja a magánnyugdíj- és az önkéntes nyugdíjpénztári pillérnek. A lényege az, hogy a nyugdíjkorhatárig tőkét halmozol fel, amit a kezelő befektet, így tartja a vásárlóértékét (jó esetben). Amikor eléred a korhatárt, akkor vagy egyben felveszed, vagy a szabályok alapján havi részletekben kapod meg. Van olyan állami rendszer, ami bár felosztó-kirovó alapon működik, de van mögötte egy felhalmozott tőkealap is.
A tisztán tőkefedezeti rendszer a jól keresőknek kedvez, mert mindenki azt kapja vissza, amit befizetett. A felosztó-kirovó rendszer pedig a rosszul keresőknek kedvez, mert többet kapnak vissza, mint amit befizettek. Az első igazságosabb, kizárja az élősködést, a második szociálisan érzékenyebb, mert tompítja a különbségeket. Egyéni döntés, hogy ki, melyiket tartja helyesebbnek :)
Én úgy vélem, hogy a 3 pilléres rendszer a jó. Az állami pillérnek kellene biztosítania egy létminimumnak megfelelő összeget, se többet, se kevesebbet. A magán és önkéntes pillérnek pedig azt a plusz összeget, amit kiérdemelt, vagy megtakarított az egyén az élete során.
Köszönöm, nem tudtam, hogy a váromány- és a tőkefedezeti rendszer ugyanaz. Jaj, most pirulok is nagyon, ha látnád! :)
Szerintem szép csendben meg fog szűnni a nyugdíj. Egyszer csak nem lesz, mert folyamatosan emelik majd a nyugdíjkorhatárt egyre feljebb, míg végül nem lesz kinek fizetni, mert senki sem fogja megérni. Azt nem hinném, hogy valaha is hivatalosan bejelentenék, egyetlen tollvonással megszüntetnék, azt talán nem merik megtenni, de mindegy is, a végeredmény ugyanaz lesz.
A nagy család, a sok gyerek persze csökkenti annak a rizikóját, hogy hetekkel-hónapokkal később találnak a holttestedre, vagy hogy nincs mit enned, de sajnos ez sem garancia semmire. Hányszor hallani, hogy több gyereke is van az idős embernek, és évek óta nem nyitották rá az ajtót. :(
Félretenni sem könnyű, mert amint írod, az állam kőkeményen kirabol, közben a politikusok az öngondoskodásról prédikálnak.
Lehet egy kérdéssel több? :)
A jelenlegi lineáris adórendszerről mi a véleményed?
A lineáris, egykulcsos jövedelemadót helyesebbnek, igazságosabbnak tartom, mint a progresszív adózást. Egy magas hozzáadott értékű munkát végző egyén, még így is sokkal több adót fizet, mint egy átlagos adózó, holott ugyanazt a “szolgáltatást” kapja az államtól, de inkább kevesebbet.
A Magyar viszonyok között is, ahol ennyire kettészakadt a társadalom és éppen a középréteg szívódott fel? Szerintem azok akik szerencsés haszonélvezői lettek ennek a társadalmi folyamatnak, bőven elbírnák a többkulcsos adó “igazságtalanságát”. Sőt szerintem nem csak elbírnák, hanem társadalmi kötelességük is lenne a magasabb adóteher. Én úgy vélem, hogy borzalmasan rövidlátó, a lehetséges erőforrásokról lemondó az egykulcsos, lineáris adópolitika ilyen körülmények között. Az is sokat elmond a társadalom morális állapotáról, hogy a különféle luxusadók miként buktak el és kerültek rövid távon visszavonásra.
Magyarországon a legkevésbé sem volt időszerű az egykulcsos adó bevezetése. Óriási öngól volt, főleg a szociális transzferek csökkentése nélkül.
Átfogalmazom az előző hozzászólásomat: igazságosabbnak tartom, mint a progresszív adózást, amit nálunk csináltak. Nem magával a többkulcsos adózással van baj, hanem azzal, ahogyan a kulcsokat megállapították és a sávokat meghúzták. Ahhoz képest igazságosabb az egykulcsos itt, nálunk, Magyarországon. Egyszerűen nonszensz azt mondani, hogy ha bruttó (!) 141.667 forintnál többet keres valaki egy hónapban, akkor az már gazdagnak számít, így adózzon többet.
Egyébként itt egy forrón friss, nagyon jó összesítés az adórendszerről, amiből kiderül, hogy az SZJA csupán 10%-a az állami bevételeknek:
http://kiszamolo.hu/milyen-a-jo-adorendszer/#more-97443
Más úton-módon rommá adózzuk magunkat jövedelemtől függetlenül. Itt ismétlem magam, a kis állam feltétlen híve vagyok :)
Elgondolkodtam azon, amit írtál, és gyorsan hozzáteszem, hogy enyhén szólva nem vagyok gazdasági-pénzügyi szakember, csupán érdeklődő laikus. Azt is megjegyzem, hogy egyáltalán nem vagyok az egyenlősdi híve, sötétben sem lehet összetéveszteni egy kommunistával, és nem hiszem, hogy azért, mert valakinek sok (nagyon sok) a jövedelme, le kell rabolni. Nem is tudom, az lenne a legideálisabb, ha az igazán gazdagok, akik már rég nem a kenyérre keresnek, nem kellene semmit sem csinálniuk, hanem egyfajta izgalmas játék a pénzcsinálás (most nem a gazemberekre gondolok), úgy éreznék, hogy “muszáj”, “kötelességük” adni, juttatni a hatalmas vagyonukból a kevésbé szerencséseknek. Tudom, vannak ilyenek, de sokkal többen lehetnének. Álom, álom…
Én nagyon-nagyon kicsiben csinálom ezt, segítek hajléktalanoknak, de én is tudom, hogy milyen hihetetlen jó érzés adni, segíteni.
Nagy tisztelője vagyok a tudásodnak, mégis úgy érzem, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetése nemcsak a mai magyar körülmények között igazságtalan, vagy legalábbis elhibázott. Első pillantásra igazságosnak tűnik az elv, hogy mindenki azonos %-ban adózzon a jövedelme után, csakhogy az emberek nem százalékokból, hanem pénzből élnek: hiába hívjuk “arányosnak”, egy 70-80 E Ft-os fizetésből élő embernek sokkal fájdalmasabb, ha elvesznek tőle 16 %-ot, sokkal “több”, mint egy 500 E Ft-ból élőnek. Abban teljesen igazad van, hogy így is több adót fizet a magasabb jövedelmű, a legalacsonyabb jövedelműeknek viszont alig marad valami.
Konkrét példa: az egykulcsos adó bevezetése előtt egy barátom (közgazdász végzettségű) havi bruttó fizetése 1 M Ft volt, amely 447 E Ft nettót jelentett. A 16 %-os adókulccsal 147 E Ft-tal nőtt a nettó fizetése, azaz immár közel 600 E Ft-ot visz haza. Libertariánus elveket vall, és bár sokkal jobban járt (sokak bruttó fizetése sem éri el azt a 147 E Ft-ot, amellyel az ő így is magas nettója nőtt), mégis azt mondja, hogy talán nem őt kéne támogatni… A másik, hogy azt a többletet, amivel a magasabb jövedelműek nettó fizetése nőtt, valahonnan elő kell teremteni, azaz valahonnan (valakiktől) el kell venni, nem?
A degresszív és regresszív adórendszerekről mit gondolsz?
Remélem, nem baj, hogy ennyit kérdezek, és továbbra is érvényes a kérésem, hogy nyugodtan tegyél helyre, ha valamit nem jól látok. :)
Azért az ilyen kijelentésekkel jobb vigyázni.
Elgondolkoztató írás, köszi szépen!
A nyugdíj bevezetése előtt az volt a normális, hogy az embereknek sok gyereke született, akik közül biztos volt legalább egy, ha nem több, aki tudott és akart is gondoskodni az idősekről. Ma erre sokan azt mondanák, micsoda szemétség, hogy a szülő elvár valamit a gyerekétől, csak az eltartásért szül, hiszen a szülő azért van, hogy mindent megadjon Csöpikének (ezért van általában egy Csöpike, mert ha két Csöpike lenne, már feleződne a “minden”), és ne várjon vissza semmit. Persze, rossz is az, hogyha a szülő kizsigereli, akár érzelmileg, akár anyagilag megfojtja a gyerekét. De nyilván nem erről van szó, nem élősködni akarsz a gyerekeiden, hanem – legalábbis az én logikám szerint – teljesen természetes, hogy amit kaptál a szüleidtől, azt amennyire tudod és amennyire szükséges, megháláld. Pl. a férjem az özvegy édesanyja egyetlen gyereke. Tudjuk, hogy valószínűleg majd nekünk kell segítenünk őt és ezt teljesen természetesnek tartjuk.
Nem tartom gonosz gondolatnak, hogy a gyermekvállalás nem csak kiadás, hanem befektetés is, mert családot, vagyis segítő közeget teremtesz magad köré, amelyben kölcsönösség működik. Persze nem az a cél lebeg a szemem előtt, mikor azt mondom, sok gyereket szeretnék, hogy majd jól eltartassam magam, meg kizsigereljem őket, de természetesen arra is vágyom, hogy majd legalább lelkileg támaszt nyújtsanak, ott legyenek a leszármazottaim, akik garantálják, hogy nem fogok elmagányosodni öregkoromra. Szerintem ez egy teljesen normális és jogos igény, és minél több gyereked van, annál nagyobb az esélye, hogy legalább az egyikre számíthatsz, mert nem a világ másik végére költözik. Jó példák erre a dédszüleim, 4 gyerekük lett, abból kettő messzire költözött, egy viszont a dédiék háza melletti telken épített saját házat, abban alapított saját családot, és ő gondozta idős korukban a szomszédban lakó dédszüleimet.
Sőt, igazából ha sok gyerek van, akkor az még a gyerekeknek is jobb, mert eloszlik a felelősség, mondjuk ha nincs nyugdíj egyáltalán, akkor 6 gyerek könnyebben tudja összedobni azt, amin szerényen megélnek a szüleik, mint mondjuk egy vagy kettő. Én se számítok arra, hogy lesz nyugdíjunk, a férjem már eleget mondta, hogy erről ne is álmodjak. Nyilván igyekszünk félretenni, meg nem az az álomtervünk, hogy na majd a gyerekeink jól eltartanak, mert nekik is meglesz a maguk családja, akik igénylik a pénzt, de nagy családban nagyobb biztonságban fogom magam érezni.
A nagy család előnye persze nem csak lefele megy, a gyerekeid felé, hanem felfele és “oldalra” is. Nincs különösebben nagy családom, csak közel laknak egymáshoz és összetartóak, és épp ezért tudok rájuk számítani, nagyon sokat jelent ez minden szempontból, főleg most, hogy gyereket várok, ott van a sok gyerekruha, a kiságy stb., eldobható dolgokon kívül (pl. pelenka) egy jó darabig semmit se kell venni majd a gyerekünknek, mert vannak kisgyerekek a családban, sőt, sok ruha még rólam is jó lesz neki, ha máshova nem is, akkor itthonra, nyűni. Szóval nem érzem úgy, hogy rettegnem kéne a jövőtől, mert minden tekintetben támogat a családom, ha babaruhával, babaruhával, ha jó tanáccsal, jó tanáccsal, és úgy gondolom, ez így lenne a természetes, de a mai világ meg pont arra megy rá, hogy csak magadra, vagy legfeljebb az államra számíts, családod ne legyen, vagy legfeljebb egy iciri-piciri, érezd magad egyedül, és rettegj, ne merj gyereket szülni, milyen sokba kerül, és úgy egyáltalán az államtól függjél egzisztenciálisan és érezd úgy, hogy csak egy kis pont vagy a világban, aki senkire se számíthat. Pedig a család az egyik legjobb dolog a világon, nem véletlen akarják azt szétbarmolni.
“Nem tartom gonosz gondolatnak, hogy a gyermekvállalás nem csak kiadás, hanem befektetés is, mert családot, vagyis segítő közeget teremtesz magad köré”
Ja, csak jó az a csépé, pláne, ha sok. Meg hát azok a purgyék csak felnőnek, vagy legalább kamaszodnak, aztán már hozhatják a szajrét.
Úgy tűnik, hogy a fogyás már nem is nagyon fog megállni.
http://mno.hu/interju/szinte-lehetetlen-megallitani-a-nepessegcsokkenest-1150292
http://mno.hu/belfold/katasztrofalis-jovo-ennyien-elnek-majd-2100-ban-magyarorszagon-1205965
Egyébként erkölcstől, vallástól függetlenül- szerintem be kellene tiltani az abortuszt. Katasztrófahelyzetek esetén mindig korlátozások szoktak bevezetni. És ez szerintem nem más, mint katasztrófahelyzet.
“Azt szokták mondani, hogy nincs alkalom az ismerkedésre, de ezt nem tudom elfogadni. Hiszen ott van a felsőoktatás, a munkahely…”
Akik a felsőoktatást, meg a munkahelyet ismerkedésre használják, azokat a helyszínen kell picsán rúgni.
***moderálva***
“A jövő tehát eléggé borús a régióban, mivel ha nem sikerül megállítani a kedvezőtlen folyamatokat, akkor gazdaságilag is minden esély elszáll, hogy közelítsünk az EU gazdag államainak a szintjéhez.”
Ismerjük már ezt a zuniót. Nem köszönjük, nem kérünk belőle.
Szerintem meg sem a közösségnek, sem valaki másnak semmi köze hozzá, hogy valaki vállal-e gyereket, vagy nem. Az abortusz tiltása mellett kötelezni is kellene embereket a gyerekvállalásra, mindezt katasztrófahelyzetre hivatkozva? Azt kell ösztönözni, hogy önként döntsenek a gyerekvállalás mellett.
Ez vitathatatlan. Én viszont arra a helyzetre gondoltam, mikor ez sem válik be.
Problémának nevezném, a katasztrófa megnevezést erős túlzásnak érzem. A társadalom egy részére (fiatalok) vezessünk be kényszert, vagy korlátozást, annak érdekében, hogy a társadalom egy másik része (öregek) előnyöket kapjon, vagy ne részesüljön hátrányokban? Mindezt azért, mert az a bizonyos társadalmi rész (öregek) nem vállaltak elég gyereket, saját jóléti megfontolásból (fogyassztásnövelés), hamis biztonságérzetből (állami nyugdíj ígérete)? Gyakorlatilag a rövid távú előnyökért cserébe, amit a magasabb életszínvonal jelent, kaptak egy hosszab távú hátrányt, életszínvonal csökkenésben. Tömören, felélték a jövőjüket.
A probléma létezik, én csak azt mondom, hogy az abortusz teljes tiltása semmivel sem vinne közelebb minket a probléma megoldásához, sőt, újabb problémákat okozna.
Akkor viszont más módszert kell kitalálni. Adókedvezmények stb. Ok, most is ezt próbálják, de látjuk, hogy közel sem elég.
Az igaz, hogy az öregek felélték a jövőjüket. Azonban ez nem egy probléma, aminek a megoldása egy opció. Ez egy tragédia, amit sajnos muszáj megoldani.
Egyébként mondom, szerintem is jobb lenne más megoldást találni. A különbség az, hogy én elég pesszimista vagyok a kérdésben. Szerintem próbálkozunk még pár évig(évtizedig?) ilyen-olyan módszerrel, aztán csak a tiltásnál foguk kilyukadni.
Most a spanyoloknál pont ezt csinálják.
Szociológusok egyértelmű összefüggést találtak a relatív szegénység, és a népszaporulat között. Minél bizonytalanabb valaki egzisztenciálisan, annál több gyereket vállal, mert ösztönösen így biztosítja a jövőbeli megélhetését. Erre a működésre lehet látni példát nálunk is, a szegényebb rétegekben több mint háromszoros (!) a reprodukciós ráta a közép, vagy felsőbb rétegekhez képest. Afrika, India, Kína, túlnépesedését pedig ismerjük, a fejlett gazdaságok csökkenő népességét is. Ezzel eljuthatunk arra a következtetésre is, hogy nyomorba kell taszítani a népesség nagy részét, aztán majd elkezd szaporodni :))) De kell-e nekünk ilyen népesség? :))
Ha a jövőben jelentősen csökkentik a várható állami nyugdíjat, kevesebbet adóztatják gyerekvállalásra alkalmas embereket, akkor szerintem növekedésnek indul a gyerekvállalási kedv. Itt a hangsúly a jelentős-en van, a mostani adókedvezmény egy jó lépés, de édeskevés.
Egyébként a spanyoloknál az új vita tipikusan egy politikai gumicsont volt, vallási színezettel megfűszerezve. Addig sem foglalkoztak a 25-30% -os munkanélküliséggel például.
Egyébként Spanyolország ilyen szempontból mindig különös volt. Skizofrén módon egyszerre jellemző rájuk a liberalizmus és a vallásos konzervativizmus.
Például Franco után ott a szó szerinti vadliberalizmus volt a jellemző, mégsem tudott gyökeret verni a feminizmus(talán ott a leggyengébb a feminizmus a nyugati országok közül). Ráadásul a katalán függetlenség miatt most ott is megjelent “trianon” rémképe.
Ez tényleg érdekes a déli, mediterrán országokban (Olasz, Spanyol, Görög). Mindháromban igen fontos a vallás, úgy általában. Nagyon tisztelik a “mamma”-t, lehet emiatt erősebb a Mária kultuszuk is. Mégis híres a latinos amorózó, aki semmibe veszi a nőket, mégis bókol, hódít. Tisztelik az anyát, de a nőt nem, mert nőnek lenni biológiai tény, anyának lenni pedig eredmény. Lehet ők csinálják jól? :))) Az abortusz elvetése lehet nem is vallási megfontolás, vagy gyerekvédelem miatt történt, hanem az anyaság tisztelete miatt.
Magyarországon évente kb. 40.000 abortuszt hajtanak végre. A tiltást követően mondjuk 10.000 engedélyezett lenne. Hány olyan szülő lenne, aki végülis megbékélne a ténnyel, hogy megszületik a baba és fel is nevelik, nem is rossz körülmények között? 1.000?
És a többi 29.000 babával mi lenne?
Mert ha be is tiltanák az abortuszt, nem hiszem, hogy a nem kívánt terhességek száma nagyot esne. De ha még beleszámoljuk ezt a tényezőt is, és egy szerintem irreális számú csökkenéssel számolok és levonok még 10.000-et, akkor is marad kb. 19.000 olyan baba, aki nem kell senkinek. Bocsánat. Évente kb. 1.500 család vár örökbefogadható babára. Így évente kb. 17.500 babáról kellene gondoskodnia az államnak azokon a kicsiken felül, akik így is állami gondozásba kerülnek.
Tovább gondolva, ez 18 év alatt – mire az első csoport eléri a nagykorúságot és kikerül az állami gondozásból – 315.000 gyerek. Viszonyításképpen: 2011-ben összesen kb. 18.500 állami gondozott kiskorú volt…
És hogy kapcsolódjak a nyugdíjhoz is: Az amúgy is kevés aktívnak így nem csak a nyugdíjasokat kellene eltartani, hanem az állami gondozottakat is.
Ráadásul a nem kíván terhesség inkább a tanulatlan, szegény családokban fordul elő. Nem hiszem, hogy jobb lenne a társadalomnak, ha évente kb 30 ezerrel növelnénk az életképtelen lakosságot.
A többi figyel a fogamzásgátlásra, van pénze gyógyszerre, gumira, esemény utáni tablettára. Egyébként pedig mennyi értelme van a tiltásnak, ha 1-2 óra autókázással elérhető egy magánklinika bármelyik szomszédos országban, ahol nem túl drágán elvégzik az abortuszt? Semmi.
Ha a betiltás nem is jó ötlet, de a felvilágosítást és a propagandát támadni (főleg az Adam által katasztrófahelyzetként aposztrofált körülmények között) azért elég alantas dolog szerintem.
Biztosan sokan emlékeznek erre: http://www.ferfihang.hu/2011/11/07/abortusz-vita-patent-kontra-kormany/
Az értelmes felvilágosítást erősíteni kellene.
Nekem a végletek nem jönnek be. Sokkal több kárt okoz, mint amennyi haszna lenne.
Kérdés, hogy kinek mi a véglet… Ha az egyik véglet a felelőtlen, az európai összehasonlítás keretei között is kivételes morális hanyatlást megtestesítően sok abortusz (és a demográfiáról még nem is beszéltünk), akkor biztosan ehhez képest is véglet a “lelkiismeretre apellálni”, egyesek interpretációjában “bűntudatot kelteni”?
Nekem az egyik véglet a felelőtlenség egyszerű megoldásaként alkalmazott abortusz, a másik véglet a tiltás.
A felvilágosításba kellene a lelkiismeretet is beépíteni.
A felvilágosításba kellene a lelkiismeretet is beépíteni.
Jó megoldás lenne, csak szerintem lehetetlen.
Szerintem a sok abortusz nem a morális hanyatlásból jön. Biztos vagyok benne, hogy az abortuszt választók nagyon nagy többsége bűnnek, helytelennek tartja a művi vetélést. Inkább a tudatlanság, felelőtlenség, és a szegénység az ami nagy szerepet játszik benne, hogy több az abortusz.
Högyi szerintem a totális tiltás, és a korlátok nélküli abortusz lehetőségének a végleteire gondolt, mert egyik sem helyes kezelése egy létező problémának.
Mai cikk: http://www.mfor.hu/cikkek/Keserves_nyugdijas_evekre_szamithatnak_a_palyakezdok.html
és mit gondoltok a “létpénzről”? első hallásra nekem őrültségnek tűnt, de végigpásztázva a német sajtót és véleményeket már egyáltalán nem tűnik abszurdnak.
Mert valóban őrültség. Nem hiszem, hogy kivitelezhető lenne, ráadásul még erkölcsileg sem az igazi.
Nekem második hallásra is annak tűnik.
Az a gondolat, hogy valaki, csupán létezése “jogán”, teljesítmény, akarat, munka nélkül bármit is kapjon, egyszerűen felháborít. Ráadásul az állam nem hoz létre semmi értéket, csupán csak újra elosztja. Így létpénzt csak akkor tudna adni valakinek/mindenkinek, ha lenne olyan akitől előbb el tudná venni. Kommunizmus új köntösben, az élősködés állami szintre emelése. Egy igazi agybaj szerintem.
Erről szól egyébként Ayn Rand Veszett Világ című könyve, csak ajánlani tudom mindenkinek:
http://www.libri.hu/konyv/veszett-vilag.html
http://hirszerzo.hu/profit/2009/12/29/135060_sztrajkolo_kapitalistak_ki_es_mi_mozgatja_a
Viszont jól lehet vele kampányolni.
Sajnos. Fene a pofájukat :)
Ez a baj, itt az összes párt balról próbálja előzni a többit. A Jobbik programja is, tiszta kommunizmus.
Akkor én vagyok az embered, olvastam a könyvet(még libertarianizmus áll hozzám a legközelebb). Hogy megmondjam az őszintét, nekem nagyon nem tetszett. Irodalmilag szerintem meglehetősen rossz munka(kiszámítható a történet, a karakterek ugyancsak). Ráadásul sok olyan gondolat volt benne, ami egy normális ember számára elfogadhatatlan(az altruizmus teljes tagadása miatt gyakran felment bennem a pumpa).
Egyébként maga mondanivaló nem volt hülyeség, sőt. Csak szerintem Ayn Rand nem vmi tehetséges író, és túl sokszor esett át a ló túloldalára. Amúgy ő is ellenezte a feminizmust.
Nekem tetszett a könyv, mint irodalmi mű, a fő mondanivalója is. :))) Az viszont nem, hogy a karakterek vagy feketék, vagy fehérek, átmenet pedig nincs. Az én értelmezésemben az alturizmust olyan értelemben tagadta, amikor kötelező volt, állami volt, ráadásul vissza is éltek vele. Az önkéntes alturizmust viszon nem tartotta rossznak. Például a gyerekvállalás is egyszerre alturizmus, mert fel kell nevelni a gyereket, lemondások árán, és egyben önzés is, mert azt várjuk el, hogy öreg korunkban lemondások árán ők segítenek minket.
Még szép, hogy ellenezte a feminizmust, mert nem más mint teljesítmény nélküli követelés, mondvacsinált okokra hivatkozva.
Azt tudom, hogy az önkéntes altruizmussal elvileg nincs baja, mégis a könyvben elkaptam pár részletet, amiből kiderül, hogy azért abba is beleköt. Néha teljesen úgy írt, hogy nem is tudtam megkülönböztetni a náci ideológiától. Például nekem az az argentin hapsi nagyon ellenszenves volt- ott is volt egyébként egy olyan részlet, amikor gyermekkorukban azon elmélkedtek, hogy ők mennyire “kiváltságosak”, és ez mennyire jól van így. Hát, nekem ez már túl elitistának hatott. De lehet, hogy ezeket csak én képzelem bele, meg már nem ma olvastam.
Az viszont bizonyos, hogy nagyon zavart a főszereplő nő karaktere. Az volt a bajom, hogy lényegében “szupernő” volt, nem volt tétje a cselekedeteinek, mert úgyis ő nyert mindig(a többi pozitív karakterrel is ez volt a bajom, szóval szerintem sem volt átmenet).
Ha valaki mondjuk a leggyorsabb az országban, és kérkedik azzal, hogy ő a leggyorsabb az országban, az tényleg ellenszenves tud lenni, ha olyan módon adja elő. De attól még ő a leggyorsabb az országban :))) Így volt ez a regényben is, kiváltságos volt a helyzetük, a származásuk, vagyonuk, a tudásuk, és a lehetőségeik is. Egy percig sem volt vitatható a kiváltságos helyzetük. Nekem nem tűnt elitistának.
Szinte az egész könyv alatt azt kérdezgettem, hogy mikor látja már be ez a nő, hogy mindenki kihasználja? Az okos “szupernő” jön rá a legkésőbb, hogy be kell inteni az élősködőknek, és hagyni, hogy rájuk rohadjon az egész. Ha korábban belátja akkor nincs könyv :)))
Egyébként a Veszett világ megjelent filmen is, bár nekem nem tetszett túlságosan: http://www.imdb.com/title/tt0480239/
Itt pedig a MoneyWeek már azzal jön, hogy a britek jól haladnak az összeomlás irányába az állami kiadások, illetve az adósság miatt: https://www.youtube.com/watch?v=AYVZKpH3pnM
https://www.youtube.com/watch?v=AljEp0XDRvc
http://www.telegraph.co.uk/news/politics/10574376/Graphic-Britain-outstrips-Europe-on-welfare-spending.html
Azt egyébként még hozzátenném, hogy John Galt megoldása tetszik, és mostanában időszerűbb, mint valaha. Főleg úgy, hogy életem során gyakran én is ezt csináltam(pedig akkor még nem olvastam a könyvet).
Én már mondtam fel munkahelyen John Galt-osan, pedig akkor még én sem olvastam :)))
“Az a gondolat, hogy valaki, csupán létezése “jogán”, teljesítmény, akarat, munka nélkül bármit is kapjon, egyszerűen felháborít.”
-na egen, de te nem is szeretnéd betiltani pl. az abortuszt . Ádám klavijából meg elég önellentmondásosan hangzik, hogy létezni/ megszületni joga van mindenkinek csak éppen a létezése nem biztosított…. Amennyiben lenne ilyen lehetőség, máris kivehető lenne az abortuszról rendelkező tv. krizíshelyzetre vonatkozó c. pontja…
Én az életben hiszek, de abban nem, hogy ezt a nézetemet bárkire is ráerőszakolhatom, viszont ha nincs elég munkahely akkor az emberekről másképpen szükséges gondoskodni. Ha életpárti vagyok, akkor senki nem maradhat jövedelem nélkül. Persze joggal jöhet bárki, hogy ilyesmi már létezett a pártállam idején, na de most mi van? piacgazdaságot masszívan manipuláló érdekképviseleti demokrácia, ami egy szűk réteg meggazdagodásának, de általában az elszegényedésnek/ kilátástalanságnak kedvezett. valóban jó ez így?
Egy emberi lelket kétféleképpen ölhetsz meg, vagy totális reménytelenségbe taszítod, vagy minden elképzelhető álmát valóra váltod. Mindkettő lényege az, hogy nincs miért élnie, nincs küzdés, nincs cél, nincs semmi. Ha a létezését így biztosítod, akkor legjobb esetben is egy igénytelen, vegetáló emberszerű valamit kapsz, nagy tömegben, ami addig fog követelőzni, amíg a rendszer össze nem omlik. Minden létezőnek törekednie kell arra, hogy éljen, hogy teljesítsen. Vannak természeti jogok, mint az élethez való jog, önrendelkezési jog, és szerzett jogok, mint a munkához, vagy lakhatáshoz való jog, vagy a folyamatos létezéshez való jog.
Mindenkinek joga van élni, és megteremteni a saját életének a feltételeit. De elvárni mástól, hogy biztosítsa számára ezeket a feltételeket, arra nincs joga. Gyerekvállalás esetén a szülők vállalják, hogy amíg az utód nem képes az önálló életre, addig ők önként biztosítják ezt. Itt a hangsúly az önként szón van. Abortusz esetén pedig úgy gondolják, hogy ezt ők nem tudják/nem akarják vállalni.
A piacgazdaság, véleményem szerint közelebb áll a természeti törvényekhez, mint a kommunizmus, vagy más forma. Nem azt mondom, hogy jó, hanem azt, hogy jobb, mint más, amit ismerünk.
Egy emberi minimum biztosítása még nem az álmok valóraváltása és korántsem veszi el a mozgatórugókat, ami egy teljesebb élet kialakításának az igényében mutatkozik. Abban a társadalomban igenis baj van, ahol bárki is éhes vagy fázik, míg mások…
A piacgazdasággal kapcsolatosan nem értek egyet. Szerintem a mai civilizáció, a mai technikai és tudományos fejlettség lehetővé tenné alternatív megoldások kialakítását. Gondolatébresztőnek, ha még nem láttad, javaslom a Zeitgeist: Moving forward-ot megnézésre. Persze nem mindenben értek egyet vele, de mindenképpen elgondolkodásra és bizonyos természetesnek vett dolgok újragondolására késztetett.
Én is tudatában vagyok, hogy óriási aránytalanságok vannak a rendszerben. Például az állami intézményrendszer fenntartása 10-szer annyiba kerül, mint az éves szociális alapú támogatások összege. Magyarországon a házikedvencek ételeledelére költött nettó összeg akkora, mint a teljes oktatási kiadás (130 milliárd/év). Az angolok egy évben annyit költenek SMS-re, mint a teljes magyar állami költségvetés (17 ezer milliárd).
A kérdés az, hogy ki fizesse mindezt? Mindent megtesz/mindent megtett a rászoruló, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe? Hány kéregetőt látsz dohányozni? Miért van minden lepukkant ház tetején 2 digitévés tányér? Hogyan képes egy átlagmagyar napi 4-6 órát tévézni és netezni?
Ismerek elég sok szegény sorsú embert a szülőfalumban, sajnálom őket, de mégis azt kell mondanom, hogy kevés kivétellel megérdemlik a helyzetüket. Nehogy már bűntudatom legyen azért, mert valamivel jobban élek mint ők.
Te például mennyi felelősséget érzel egy nyomorgó bhutáni nő iránt, aki a ruhádat készíti, vagy egy kihasznált kínai iránt, aki a mindennapi használati tárgyaidat készíti? Persze, sajnálod, de megvonod a válladat, hogy ilyen a világ. Ne értsd félre, nem téged támadlak. Tudomásul kell venni, hogy ilyen a világ, akármennyit gondolkodok rajta, akkor is ilyen marad.
Nekem sincsen bűntudatom az általad leírtak kapcsán, de ez még nem jelenti azt hogy helyesnek tartom.
“Te például mennyi felelősséget érzel egy nyomorgó bhutáni nő iránt, aki a ruhádat készíti, vagy egy kihasznált kínai iránt, aki a mindennapi használati tárgyaidat készíti?” – éppen ezért gondolom úgy, hogy ez a globalizálódott piacgazdaság az emberi civilizáció rákfenéje, amely nem csak fenntartja, de fel is erősíti ezeket a nagyméretű különbségeket.
Hol a határ, ahol már nem vonjuk meg a vállunk? Minek kell történnie, ami elfogadhatatlan? A népirtás belefér, igazságszolgáltatás címén emberek megcsonkítása még helyes, esetleg gyerekek adásvétele még rendben van?
“Mindent megtesz/mindent megtett a rászoruló, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe? Hány kéregetőt látsz dohányozni?”
A hajléktalanná vált ember eleinte még úgy ahogy tartja magát, gyakran és rendszeresen eljár fürödni, a ruháit kimosatni, igyekszik adni magára annyira, hogy ne ordítson róla kilométerekről ellenszélben, hogy hajléktalan. Itt még megvan a szégyenérzet, akkor is, ha nem az ő szégyene, hogy ilyen helyzetbe jutott, van némi remény, hogy kijut ebből a helyzetből, hamarosan jön valami megoldás.
Ahogy telnek múlnak a hetek, hónapok, rájön: semmi esély, hogy visszakapaszkodjon és lassan beletörődik a helyzetébe, kénytelen elfogadni, hogy végérvényesen hajléktalan lett. Innen kezdve egyre kevésbé lesz igénye arra, hogy tisztálkodjon, hogy legalább időnként kimossa a ruháit, hogy nagyjából emberi formája maradjon. Feladja. A cél a napi túlélés farkastörvények között, az aznapi élelem, cigi és ital megszerzése. Én nem hányom a szemükre, hogy az összekéregetett 20 Ft-okat italra költik: lakásra csak nem kezdhetnek gyűjteni….amíg isznak, legalább elvarázsolják magukat, szebbnek látják a világot, szóval, nem sajnálom tőlük..
Hajléktalanokkal beszélgetve kiderül, hogy bármilyen furcsa, minden nehézsége ellenére nagyfokú szabadsággal jár a hajléktalanlét: nem jön a NAV, nem jönnek a csekkek.
“Nehogy már bűntudatom legyen azért, mert valamivel jobban élek mint ők.”
Teljesen egyetértek.
“Te például mennyi felelősséget érzel egy nyomorgó bhutáni nő iránt, aki a ruhádat készíti, vagy egy kihasznált kínai iránt, aki a mindennapi használati tárgyaidat készíti? Persze, sajnálod, de megvonod a válladat, hogy ilyen a világ.”
Sajnos, ebben is teljesen igazad van. Például, mindannyian tudjuk, hogy a pamut póló, amelyet felveszünk, kb. 50 centbe kerül, s azért vásárolhatjuk meg a sokszorosáért, mert egy indiai vagy vietnami sötét lyukban a napi rizsadagjukért robotoló 8 éves gyerekek varrják bele a designer logós címkéket…
@Inaara, Reszet Elek Természetesen amiket írtam, az nem azt jelenti, hogy ez így jól van. Nagyon nincs jól. Egyrészről olyan rendszert kell felépíteni, hogy elkerülhető legyen például a hajléktalanná válás (pl. feminista családjogi törvény megszüntetése), másrészt, ha bekövetkezik a baj, akkor segítse a közösség a talpraállást, átmeneteleg (!), amíg nem tud gondoskodni önmagáról. Ez ellen semmi kifogásom, sőt, maximálisan támogatom. A létpénz a legkevésbé sem jó a problémára.
Ha tudnám a globális problémákra a helyes választ akkor már az ENSZ-ben lenne jól fizető állásom :)))
A létminimumot most is biztosítja az állam, de ezek a hülyék azt képzelik, hogy kolbászból van a kerítés…
Volt erről egy dokumentumfilm, amihez szerettem volna feliratot készíteni(már 1 éve halogatom). Tömören arról szólt, hogy egy országban már egy ártatlannak látszó segély bevezetése is mennyire visszaveti a munkamorált, az adózási morált. A láncreakció elindul, adót kell emelni, a segélyeket elvenni nem lehet a választók miatt stb. http://www.imdb.com/title/tt1560957/
Összességében egyetértünk. a létpénznek valóban demoralizáló hatása lenne, ahogyan a gyerekeimet sem szándékozom felnőtt korukban eltartani, így a devizahiteleseket ésatöbbit sem. A természeti tv-ek értelmében, aki hülye/ elvesztette a józan eszét- az így járt, elvileg. Gyakorlatilag, ha egyéni sorsokkal találkozom már messze nem tudok a farkas tv-re hivatkozni… A piacgazdaság- állami szabályozás és lobbimanipuláció nélkül- valóban közelebb állhatna a természeti tv.-hez, de ugye te sem gondolod komolyan, hogy ami most van- az a fair versenyszellem: aki jobb, az győz alapon működik?
Nem gondolom, hogy minden jó úgy, ahogy van, csupán elfogadom, hogy ez van, mindenki a saját érdekeit akarja érvényesíteni. Verseny van, szabályok már kevésbé vannak. Szóban mindenki szolidáris, mindenki sajnálkozik, meg mindenki azt mondja, hogy “valaki csináljon már valamit”. Aztán továbbra is ugyanazon törvények szerint él.
Egyáltalán nem ellentmondásos.
Egyébként én a totális szegénység ellentettjének nem a korlátozás nélküli támogatást tartom, hanem a munkanélküli segélyt. Az most mindegy, hogy éppen hogyan működik az országban. A lényeg, hogy a segítség FELTÉTELEKHEZ legyen kötve. Olyan feltételekhez, amelyek abba az irányba terelik az illetőt, hogy változtasson a helyzetén(akár segítséggel azt is). De ez, hogy mindenki feltételek nélkül kapjon pénzt…egyszerre kivitelezhetetlen, és erkölcstelen.
Angelo, “Az a gondolat, hogy valaki, csupán létezése “jogán”, teljesítmény, akarat, munka nélkül bármit is kapjon, egyszerűen felháborít.”
Pedig szerintem előbb-utóbb ez lesz, még ha egyelőre nehéz is ezt elképzelni; ma meg sem kérdőjelezzük, magától értetődőnek vesszük, hogy a pénzért dolgozni kell. Manapság sokkal kevesebb élőmunkára van szükség, mint akár 10-20 évvel ezelőtt, és ez idővel csak még rosszabb lesz. Valószínűleg nem sokáig lesz fenntartható a munka alapú elosztás: egyszerűen nem kell annyi ember, viszont a biológiai szükségleteiket ki kell elégíteni. Erre valami megoldást kell találni.
Attól nem igazán tartok, hogy a létpénz bevezetésével senki sem akarna dolgozni (persze, aki tud). Biztos, hogy nagyon sokan nem a létpénzt választanák, hiszen az a jelenlegi elképzelések szerint jóformán semmire sem lenne elég. Ha viszont alig van munka, ugyanakkor kevés a létpénz, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad; elkerülhetetlenek lennének a súlyos zavargások, a káosz.
Marad még a népirtás, amelyre ma már nagyon szofisztikált módszerek állnak rendelkezésre, azt hiszem, kellően élénk fantáziával oldaná meg az állam… :/
Az nem teljesen igaz, hogy kevesebb élőmunkára van szükség. A technológiai fejlődés miatt folyamatosan változik a munka jellege. Úgy, ahogy megszűnt a kovács, molnár, szűcs, cipész, és más hasonló szakmák iránti igény, úgy keletkezett igény a marketinges, rendszergazda, adminisztrátor, stb. iránt. Most jelenleg Magyarországon súlyos strukturális munkaerőhiány van. Nincs elég orvos, programozó, ács, vízvezeték szerelő, cnc hegesztő, logisztikus, pénzügyes, parkettás, nehéz és könnyűipari mérnök, forgácsoló, villanyszerelő, könnyűipari technikus, optikus, stb. Arról nem is beszélve, hogy szégyenteljesen kevesen beszélnek elfogadható szinten bármilyen idegen nyelvet. Rengeteg cég nem ide hozza a termelését, nem itt ruház be, nem itt fejleszt, nem itt bővít, mert nincs az igényeinek megfelelő munkaerő és elégtelen a társadalmi mobilitás.
Mindeközben cirka 2 millió ember munkanélküli, mert kényelmesebb várni a sült galambot, bámulni a tévét és szidni a multikat, meg a kormányt amiért nem ad munkát, meg pénzt. Közben minden harmadik ember funkcionális analfabéta, képtelen volt tisztességesen megtanulni írni és olvasni, a matematikáról nem is beszélve. Márpedig ez nem egy olyan nagy elvárás szerintem. Ne haragudj, de ilyen emberekkel nem tudok szolidáris lenni.
Akkor már jobb, hogy a Kádár rendszer legalább a látszatmunkát elvárta ezektől a hülyéktől eltérően.
Egyébként szerintem majd talán akkor nem lesz majd kellő szükség élőmunkára, ha egyetlen kátyú nem lesz az utakon, meg minden családnak lesz egy inasrobotja.
Elég elitista vagy, nem mindenki alkalmas minden munkára. Van aki például gyenge matematikából, ami az alapja minden természettudományos munkának, például a mérnököknek. Orvos képzéshez meg nagyon jó szellemi alapok kellenek, kevesen alkalmasak rá. Az elmúlt 23 év kormányai különben mit csináltak eddig ? Agyalágyult napocskarajzoló tanfolyamokat és kosárfonó képzéseket indítottak. Miért nem gazdaságilag értelmes szakmák tanulását támogatják ?
Sehol nem írtam, hogy mindenki professzornak születik, sem azt, hogy mindenki alkalmas minden munkára :)) Javíts ki, ha tévedek, de nem kell géniusznak lenni egy ácsnak, egy festőnek, vagy egy géplakatosnak. Sőt, még átlagosnak sem kell lenni ahhoz, hogy valaki elfogadható szinten tudjon írni, olvasni, számolni. Mi ebben az elitizmus?
Csak óvatosan a jelzőkkel, nem tudod, honnan indultam. Az elitizmus igencsak távol áll tőlem.
Persze, nehogy félreérts, én se azt mondom, hogy a naplopókat támogassuk. Inkább csak elgondolkoztam azon, mi lesz, ha eljutunk oda, hogy tényleg nem lesz elég munkalehetőség.
Ne dőlj be Angelonak, már ma is 1 millió ember felesleges ebben a vadkapitalista rendszerben. Azért van munkaerőhiány ( néhány tízezer ember ) , mert ilyen kevés pénzért nem hajlandó dolgozni valaki akinek jó szakmája van, hanem inkább kimegy nyugatra dolgozni normális fizetésért.
Ugyanez a félelem állítólag megvolt az ipari forradalom miatt is, akkor sem igazolódott be, mert új szakmák jöttek létre. Ha az embereknek nincs munkája, akkor nincs jövedelme sem, így akkor a vadkapitalista hiába termel gépekkel bármit, senkinek nem lesz rá pénze, hogy megvegye, ezért tönkremegy. Kölcsönös egymásrautaltság :)))
Egy kapitalistát nem érdekelnek ilyen összefüggések, különben magasabb fizetést adna a dolgozóinak, neki a profit számít. Az alacsony fizetéseket banki hitelekkel pótolták a 2000-es években világszerte, ebből vették meg az áhított fogyasztási cikkeket és a lakásokat, Magyarországon ez volt a devizahitel csapda, ami mára szépen össze is csukódott. Különben ugyanez volt a helyzet 1929-1933-ban, a helyzetet csak a világháborús konjunktúra, a háború utáni újjáépítés és a jóléti állam kiépítése oldotta meg nyugaton.
A kapitalistát jobban érdeklik az ilyen összefüggések, azért tart ott, ahol tart. A kapitalista is, meg a munkavállaló is a saját egyéni érdekét, saját profitját képviseli, óóóó micsoda szégyen. Ha a munkavállaló összekapná magát, és olyan tudásra/képességekre tenne szert, akkor erősebb tárgyalási pozícióba lenne a kapitalistával szembe. Nem kellene felosztanod a világos profitéhes kapitalistára, meg szegény kihasznált munkásokra. Nem fekete-fehér a világ. Persze mindig könnyebb másokat hibáztatni.
A nagy gazdasági világválság egy túltermelési válság volt, míg a mostani egy ingatlanpiaci lufi és bizalmi válság. A kettő egyáltalán nem hasonlít, esetleg csak hatásaiban.
“a helyzetet csak a világháborús konjunktúra, a háború utáni újjáépítés és a jóléti állam kiépítése oldotta meg nyugaton.”
Igen, általában ezzel a téveszmével szaladgál az átlagember. A folyamatos gazdasági növekedés oka, hogy 1930-1960 között 50%-kal, 1 milliárd fővel nőtt a világ népessége, így a gazdaság volumene is.
http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/brutalisan_romlik_a_nok_helyzete_nem_eri_meg_okosnak_lenniuk.573566.html
Lehet nem ez a legjobb hely, de muszáj véleményeznem ezt a cikket, mert ordító baromságokkal, ferdítésekkel van tele és talán van itt némi “nézettsége”.
Azt régóta tudjuk, hogy a nők helyzete (úgy kb minden téren) folyamatosan romlik ( jó vicc) , no de, hogy brutálisan, amelett már nem lehet szó nélkül elmenni.
Ennek a brutális romlásnak a fő okozója, hogy “egy új kutatás szerint a közgazdasági mester diplomát szerző végzős egyetemisták között az 1990-es 16 százalékról 11 százalékra esett a nők aránya.”
Ilyet még nem látott a világ. Mert ugye az a természetes, hogy a női diplomások arányát a végtelenségig egy bizonyos szinten kell tartani (még szép, hogy a valaha elért legnagyobb szinten) és ahhoz mérjük az egész női nem helyzetét (akármit is jelentsen ez), hogy veszítenek-e ebből arányból. Márpedig ha az egyetemisták közül (első szűkítés), a közgazdász szakon (második szűkítés) a mesterdiplomát végzettek (harmadik szűkítés) arányában csökkenés áll be női részről,akkor nagy a baj.
Nyilván természetes oka nem lehet a folyamatnak, arról szó sem lehet, hogy a kutatás évében kevesebben jelentkeztek a nők közgazdász szakra és mesterszakra, vagy, hogy más szakok viszik el a nők arányát, nem.
Az számításba sem jön, ha a férfiak aránya csökken a felsőoktatásban,akkor ez számunkra “helyzetromlás”, mert tudjuk, hogy a nők okosabbak.
Ha egy férfi az egyetem elvégzése után öt éven belül megnősül, akkor arra számíthat, hogy egyedülálló társainál 25 százalékkal gyorsabban nő a bére. Egy nő keresete ugyanilyen összehasonlításban 23 százalékkal lassabban bővül.
Az újabb humbug. Ha egy férfi megházasodik, akkor kétszer akkora erővel kezd el dolgozni, plusz munkát vállal, hogy a családját/feleségét el tudja tartani. Ami teljesen természetes, még az állatvilágban is. Ez az oka annak, hogy egy egyedülállóval szemben (becsapós, mert ebbe a férfi egyedülállók is benne vannak) gyorsabban nő a keresete. De azért ez sem törvényszerű, az akarás és a tényleges növekedés nem mindig jár együtt.
Az az érdekes, hogy ezek milyen következtetést vonnak le belőle: Ez alapvetően azt tükrözi, hogy semmit sem változott az a korábbi helyzet, amelyben a férfiak nem hoznak áldozatot karrierjükben a család érdekében, míg a nők igen. És ez tükröződik a fizetésükben is.
Szép. Most már azt is tudjuk, hogy a férfiak nem törődnek a családjukkal. Nem hoznak áldozatot értük. Mert áldozatvállalás=amit a nő tesz, legyen az bármi is. Ha a nő dolgozik többet=áldozatot hoz, ha otthon van=áldozatot hoz, ha kevesebbet keres=áldozatot hoz és még lehetne sorolni. A férfi az csak magának keres, mondják ők. (Erről kéne inkább kutatniuk, vajon hányan értenek velük egyet?)
Gyengébbek kedvéért még jobban megcsavarják a szavakat: a nők áldozzák fel saját előmenetelüket férjük karrierje érdekében, ők hoznak nagyobb áldozatot a gyereknevelés érdekében.
Az elképzelhetetlen náluk, hogy az áldozatvállalás más formában történik. Ha pl. egy ragadozó hím többet vadászik, hogy több hússal lássa el a nőstényt és a kölyköt,akkor nála ez az áldozatvállalás, míg a nősténynél a kölyök állandó felügyelete,szoptatása stb.
A “reménytelen helyzet” cím alatti okoskodás is hasonló logikán alapul. Vegyünk egy szűk réteget, azt szűkítsük le még jobban, abban is tegyünk egy szűkítést, majd tegyük hozzá, hogy mi van, ha az illető nő és gyereke van. Ha a kutatókat nézzük, velük összefüggésben az ösztöndíjrendszert, amin belül is az egészségügyi intézményeket, de még ezen belül is a legnagyobb presztízsű intézményt,aminek van nyílt és hallgatólagos szabályzata, és mi csak a hallgatólagosat nézzük…….szóval itt van egy olyan szabály, ami bizonyos helyzetben nem ad lóvét. Ez a bizonyos helyzet: “nem kapnak forrást olyan jelentkezők, akik abban az intézményben akarnak dolgozni, amelyen diplomájukat szerezték”
Gondolom nagyítóval keresték ezt a szabályt, csak, hogy találjanak már valamit. Milyen meglepő, ha eljátszunk a gondolattal, van egy nő,akinek gyermeke is van, és ez a nő nem tud ide-oda költözködni ,akkor már is hátrányban van ( mondjuk azt senki sem mondta, hogy az intézmény nem lehet három utcával odébb, amikor a költözés szóba sem jön). A hátrány az pedig hátrány. Természetesen az összes nőre. Lehetne mondjuk hátrány a tolószékes embereknek is, mert nekik is nehezebb a költözködés, meg általában véve a fizikai helyváltoztatás, vagy általában mindenkire lehet hátrány,akinek nincs pénze máshová költözni, esetleg sokat utazgatni. Ja és persze csak gyermekes nőkre hátrányos, az teljességgel lehetetlen, hogy gyermekes férfire legyen hátrányos (mert feltételezhetnénk, hogy ők sem tudnak költözködni).
A végére azért csak odatesznek egy általános hangulatromboló megjegyzést, csak a miheztartás végett: Mindebből összességében az a szomorú tanulság adódik, hogy minél komolyabb egyetemi-tudományos végzettséget szerez egy nő, annál keményebb ellenszél nehezítheti előmenetelét.
Érdekes, hogy még akkor is a házassággal példálóznak, mikor már kb. senki sem akar nősülni.
Ugye ők azt mondják a házassággal a férfiak előnyre, a nők hátrányra tesznek szert (a bérezés tekintetében) Ezen nagyon egyszerűen lehet segíteni, a férfiak ne házasodjanak és akkor nem lesz esélyegyenlőtlenség vagy mi a fene. De akkor meg panaszáradat lenne (még a mostaninál is nagyobb), és folymatosan a “miért nem kéri már meg a kezem, hisz 3 éve együtt vagyunk” kérdések szaporodnának meg.
Érdekes, hogy szűkebb és tágabb környezetemben is mindig a nők vegzálnak a házassággal. Férfi még sose mondta, hogy ideje lenne megnősülni. Vajon miért? :)))
Nálam is így van. Sőt, a férfiak mindig figyelmeztettek, hogy “Fiam, csak egy tanácsot fogadj meg: soha ne nősülj meg!”.
Ezt már nem akartam beleírni az előbb, de nekem is ugyanezt mondogatják :)))
Nem akarsz ebből egy cikket megírni? Vevők vagyunk rá :)
Hú..nemtudom, előfordulhat. Egyébként már egy ideje gondolkodok cikkíráson, csak az elmúlt hetekben jóformán semmire nincs időm, még az itteni dolgokat sem nagyon tudtam követni -amit lassacskán pótolok :) Sokszor úgy vagyok vele, hogy az itteni cikkek már “mindent” megírtak, nehéz új szemléletmódot bemutatni, új érveket felhozni a szokásos témákban.
Nem tudom, miért nyomatják a női vezetőket, mikor a gender-ideológia szerint nincs különbség a két nem között: http://divany.hu/ego/2014/01/18/miert_nehez_a_noi_vezetoknek/
Viccet félretéve: én pont az ilyen vezetési stílust látom fenyegetőnek a gazdaságra nézve. Nem véletlen, hogy a legsikeresebb cégeknél nem ezt a stratégiát követik(ahogy a legsikeresebb országokban sem). Azt még hozzátenném, hogy egyre inkább kezd elterjedni az ázsiai vállalati kultúra, ami ugyancsak nem ezt a szemléletmódot díjazza.
A cikkben erről beszélnek: http://geert-hofstede.com/hungary.html
A high score (masculine) on this dimension indicates that the society will be driven by competition, achievement and success, with success being defined by the winner / best in field – a value system that starts in school and continues throughout organisational behaviour.
A low score (feminine) on the dimension means that the dominant values in society are caring for others and quality of life. A feminine society is one where quality of life is the sign of success and standing out from the crowd is not admirable. The fundamental issue here is what motivates people, wanting to be the best (masculine) or liking what you do (feminine).
Hungary scores 88 on this dimension and is thus a masculine society. In masculine countries people “live in order to work”, managers are expected to be decisive and assertive, the emphasis is on equity, competition and performance and conflicts are resolved by fighting them out.
Egyébként az én szememben ez a “női szemléletmód”-baromság a cégeknél(attól függetlenül, hogy férfiak is csinálják) nem más, mint a töketlen hipszterek hülyesége. Újévkor mindig megjósolják, hogy milyen vállalkozásoké lesz a jövő. Minden évben egyre gyerekesebb, lassan ovis szintű. Mondom, mintha az egészet vmi egyetemista hipszter találta volna ki(pl. democratic entrepreneurship).
A startup cégek közül is azoknak megy jól, ahol “maszkulin” vezetés van. http://dealbook.nytimes.com/2011/11/27/zyngas-tough-culture-risks-a-talent-drain/?_php=true&_type=blogs&ref=technology&_r=2
http://index.hu/gazdasag/2014/01/27/2040-ben_robban_a_nyugdijbomba/
http://fn.hir24.hu/penzugy/2014/05/05/nyugdijas-nok-tobben-kapnak-joval-kevesebbet/
A startlapos link címe, ami miatt felkaptam a fejem: “Nyugdíj: megint a nők jártak rosszabbul”
Egyébként csak a szokásosak:
“A nők átlag 13 százalékkal kevesebbet kaptak”
Majd egy sorral lejjebb ez a 13 százalék felkúszott 15-re:
“A nők azonban átlagosan 15 százalékkal kevesebb ellátásra számíthattak, mint férfi társaik. Ami nem csoda, mivel tudjuk, hogy a hölgyek sajnos aktív korukban is kevesebbet vihetnek haza ugyanazért a munkáért, mint az urak. Így a férfiak az átlagnál több mint tízezer forinttal több (122 828 forintnyi) ellátást kapnak egy főre vetítve havonta átlagosan. A nyugdíjas nőknek azonban be kell érniük átlag 106 451 forinttal.“
És a női nyugdíjkedvezmények?
És átlagosan melyik nem van hosszabb ideig nyugdíjban, tehát összességében melyik nem részesül nagyobb mértékben a nyugdíjalapból? Ezt az alapot pedig főleg kik fizetik be?
Melyik a jelentősen több?
A havi 106 451 Ft. kb. 20 – 30 éven keresztül, vagy a havi 122 828 Ft. kb. csak 5 éven keresztül?
Lehet hogy nem is kevés az olyan nő, aki többet kap vissza, mint amit valaha befizetett, még az inflációval korrigált számolás szerint is.