Virtuális polgárok

GB, nagyon jó cikk, gratulálok!

Ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem is, és épp a napokban beszélgettünk erről egy társaságban.

Sokáig egyáltalán nem volt mobiltelefonom, ellenálltam; nem hiányzott, nem akartam bárhol, bármikor elérhető lenni. Aztán egyszer csak kaptam egyet ajándékba, mert milyen már, hogy nekem még nincs. Megszoktam, de nem váltam függővé. Pont egy éve, tavaly januárban elkezdtem érdeklődni az okostelefonok és tabletek iránt (nem kis részben a szükség hozta az érdeklődést, tanulmányok és munka miatt vált szükségessé a váltás). Időnként benéztem a boltokba – ha útba estek – kütyüket tapizni, próbálgatni. Szinte rögtön tudtam, melyiket fogom megvenni, de nem kapkodtam el: sokáig vártam, de ha egyszer döntök, akkor bevásárolok. Így lett májusban egy nagyon okos telefonom és egy nagyon okos tabletem.

A tabletet sosem viszem magammal, a telefon viszont nagyon hasznosnak bizonyult. Bevallom, eleinte kicsit rá is kattantam, de ez talán természetes, az újdonság varázsa rám is hatott: ezek a telefonok már a legkevésbé telefonok. Tetszett, hogy az internet a zsebemben van, és hát tetszik maga a készülék is, élmény kézbe venni, használni. Most már persze helyére került a dolog: ha jelez valamit, megnézem a listán, hogy mi az, és ha nem munka, vagy más nagyon sürgős dologról van szó, akkor teszem is el a telefont. Elenyészően kevés olyan dolog van, ami nem várhat. Számomra természetes, hogy ha valakivel találkozom, akkor kikapcsolom/lenémítom a telefont, mert megtisztelem azzal, hogy rá figyelek.

Zenét sosem hallgatok utcán, nem dugom be a fülem, nem szeretem kizárni a külvilágot, és különben sem bírnám ki, hogy bele ne dudorásszak, énekeljek, vagy mozogjak. :)

Élvezem az előnyöket, de nem függök a telefontól. Szóba sem jöhet, hogy éjszakára ne kapcsoljam ki, és ha véletlenül itthon felejtem, semmi gond; nincsenek elvonási tüneteim, nem esem pánikba, nem érzem úgy, hogy elvágtak a külvilágtól.

Pedig Magyarország még elég szerencsés ebből a szempontból, sokkal kevesebben “kütyüznek”, mint máshol. Egyébként én mindig leszartam ilyen szempontból a technológiát(pedig tudok/tudtam programozni). Az okostelefonomat sem nagyon használom, általában csak az emaileket nézem rajta. Rám mindig is jellemző volt egyféle szembenállás. A face-t sem használom.

Az a durva, hogy magát az internetet is kezdem megunni. Régebben sokkal jobb volt. Aztán körülbelül 2009-2010 környékén történt valami(valószínűleg a Facebook/okostelefonok hatására), ami miatt kezdett az egész szétrohadni. Egyre kevesebb lett a minőségi tartalom, egyre több a színvonaltalan baromság. Az internetes újságok még mélyebbre süllyedtek(ennek terméke a 444 is). Rohadt Google is mindenhol ott van. A kommunikáció is megváltozott, már kizárólag rövid hangulatömlésekkel beszélgetnek az emberek. Az egész net elkorcsosult. Ezért nem is szoktam mostanában netezni. Az Fh-n kívül még van 4 oldal, amit nézek, az internet többi részét teljesen leszarom.

Sajnos maguk a számítástechnikusok is megváltoztak.

Éppen kora-délután olvastam ezt a cikket a telefonomon munkahelyemen ebéd közben, aztán egy cigi közben az udvaron és rájöttem – jé! én pont ilyen vagyok. Utazás közben a telefont csak zenehallgatásra használom, mert mindig könyvet olvasok, a lehető legjobban kizárom a külvilágot. Én pont erre törekszem, tehát ez a cikk akár rólam is íródhatott volna volna. Ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy valaki a telefonján olvas vagy játszik, vagy valamilyen eszközzel olvas valamit, vagy újságot lapoz. Én speciel mindig is hallgattam zenét, kb. 15 éve zárom ki az utazóközönséget – de nem érzem azt, hogy bármiből is kimaradtam volna. Ha nagy-ritkán úgy alakul, hogy mégsem, akkor semmi olyan nem üti meg a fülem vagy a szemem ami ne érintene közönnyel. Jelenleg már alig várom, hogy du. végre hallgassak egy kis zenét és olvassak haza felé bő fél órát. Még attól is feláll a szőr a hátamon, hogy egy munkatársammal menjek együtt haza és beszélgetnem kelljen a munkáról – mi másról, nem hogy egy idegen leszólítson, bár ennek nincs realitása.

A legutóbbi komolyabb konfrontációm is abból adódott, hogy nem tudtam nyugodtan olvasni mert egy utas olyan közel állt, nem fértem el. Nem azért mert nem volt hely, csak figyelmetlen volt. Nem vagyok egy kedves srác, de azért igyekeztem szépen szólni – persze azért kellően tömören. A vége az lett, hogy meg akart verni, aztán meg már nem. Ma reggel  is megzavart egy hajléktalan, nem tudhatta, hogy reggel durcás vagyok, utána már tudta, mert megint csak nem voltam kedves, de gyorsan egyenlített :) – az ilyet akceptálom. Bezzeg egy okoskodó kis p*cs még rátett egy lapáttal, hogy kb. legyek emberségesebb. Megpróbáltam neki elmagyarázni – 1 rövid mondatban – a véleményem, azaz hogy jobban emberként tekintettem rá mint ő amikor az elszontyolodott képével elmotyogta, hogy nem tud segíteni, de mivel nem magyaráztam túl, így nem értette meg és folytatta. Konstatáltam egy pillanat alatt, hogy ezt az oldalt már nem fejezem be a könyvemben mire leszállok, mert ez a gy*kér biztos nem hagyja abba, így vele is “jóba” lettem és valószínűleg neki sem lett jobb napja. Nekem se. Egyértelmű, hogy ha nem lett volna nálam könyv, nem zavarnak meg semmibe és feszültség sem alakul ki bennem. – de álljon már meg a menet, nehogy már a könyv/telefon/újság legyen a hibás, hogy szórakoztat és leköt vagy az ember, hogy leköti magát. Csak nem állhat mindenki zombi mód maga elé bámulva, hátha megszólítja valaki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valaki valamit akar, akkor nem szólhat a másikhoz, de tessék elfogadni, ha hozzászólsz, jó eséllyel megzavarod, mert már foglalkozik valamivel, tehát nem fog örülni.

Az internetet tekintve én sem vagyok túl széles látókörű, egy közösségi oldalon sem vagyok fenn, stb… Legfeljebb index (be ne szóljatok! :)) és ez az oldal. Szerintem a 444 is vicces, megvan a maga stílusa, bár ritkán megyek fel, mert a telómon rossz, annyit meg nem ér, hogy itthon is megnézzem. Időszakosan néhány fotós oldal… és ki is merültem. Viszont egyáltalán nem vetem meg azokat sem akik folyton ott lógnak a neten. Nem feltétlen kell hasznosnak lenni, hasznosat tenni, az esetek többségében az is elég ha hasznosnak érzi magát az illető, főleg, hogy ez is ritka lehetőség manapság. Miért vennénk el valakitől az esélyt, hogy (kisarkítva) nyomjon egy like-ot, vagy továbbküldje a 20× megkapott körlevelet, mert neki az még pont új és bevette. Biztos mondta már valaki de egyet is értek vele, az emberek akkor csinálják a legnagyobb hülyeségeket, ha unatkoznak – a neten erre tényleg rengeteg a példa. Elég gyorsan meg is unnak mindent, de hála a fejlődésnek legalább a többség folyamatosan le van kötve.

A hozzászólóktól kérdezem, mert elég sok kritika érkezett erre a jelenségre – aminek mint a fentiekből kiderül, én is szerves része vagyok – ha ne ilyen legyen a világ, akkor milyen? Mit szeretnétek mondani pl. nekem amiről úgy gondoljátok hogy nektek vagy nekem fontos, mondjuk a buszon, vagy a parkban? Végigolvastam az összes hozzászólást, így tényleg provokáció nélkül kérdem, mit kéne nekem máshogy csinálnom szerintetek és miért lenne az nem feltétlenül jobb de mégis jobb nekem és mindenkinek?

– Azokra hozzászólásokra is visszajelzek, amik az elkorcsosodásról szólnak, pl. ahol a 444-et említették. Sokan gondolják, hogy látnak valamit, de jobban is tudnák csinálni (művészetek, írás, hírportálok, volt pár példa fent, stb…). A többség abban a pillanatban, amikor ezt gondolja, téved. A kisebbségnek sikerül. Úgy tudom ez a fejlődés alapja. A visszajelzések nélkül senki nem tudná meg soha, tévedett vagy sem. A visszajelzéseket csak tapasztalattal lehet objektíven értékelni, tehát teret kell ennek engedni.

Alapvetően konzervatív vagyok, messze áll tőlem hogy bármilyen újdonságra rákapjak, de örülök, hogy nem mindenki ilyen unalmas alak mint én és van olyan, akinek 26 billió infó kell percenként, hogy jól érezze magát. Rühellem a közhelyeket, de ebben a tekintetben szerintem tényleg igaz, hogy a kommunikáció formája változott csak meg.

maga az iras nem tetszett, siman meglepte a coelhos melyseget, meg jo hogy van iuccso mondat, mert azt hinnem beteg vagy.

okostelorol potyogtem :-)