Giordano Bruno

Naturalista szentek

Ez a kép, pontosabban a csiszolt smaragd önkéntelenül is hatással van az emberre: kicsit olyan, mint az összesűrűsödött zöld fény, amely anyaggá változott. Azonban olykor találkozhatunk olyan lelkekkel, akik büszkén hangoztatják, hogy őket pénz, paripa, fegyver nem ejti ámulatba. Földi nagyság nem érinti meg őket, az arany és gyémánt csillogása lepereg róluk, mert ők a mesterkélt és mesterséges szépség ellen vannak, és csak a tiszta, a természetes, az eredeti hat rájuk. A csiszolt drágakő például nekik nem szép, csak a csiszolatlan, a természetes, az emberkéz által nem érintett.

Valójában kár lenne szót fecsérelni olyan emberekre, akik nem őszinték, akik szerepet játszanak, akik becsapják magukat is, mert valahol és valamikor úgy döntöttek, hogy ők szembehelyezkednek valamivel, amit valamiféle romlottságként érzékelnek az emberi létben, ezért nekik eleve nem tetszhet minden – erkölcsi megfontolásból.

Ha valaki ránéz egy ékkőre, sokszor a fény játéka, a csiszolt forma geometriai tökéletessége akkor is rabul ejti, ha teljesen megfeledkezik arról, hogy ez a szépség bizony akár egy vagyonba is kerülhet (a drágakő szépsége és hatása független az értékétől). Nem úgy ezek a szentek. A drágakő például elég drága ahhoz, hogy utálni lehessen – így gondolkodik a moralizáló esztéta. Bennük kifejlődött egy speciális szépérzék: ők sohasem csak a tárgyat látják, sohasem csak a csillogást, a fény játékát, az opálos, az áttetsző színek intenzitását, hanem rögtön és elsőre a tárgy értékét, és mivel értékes, ezért már bűnös és romlott is a szemükben. Az a fura, hogy ők mindenki másnál inkább számon tartják a dolgok értékét (pontosabban árát), és az ár fordított arányban befolyásolja a tetszési indexüket. Ők az egyetlenek, akik nem tudnak elvonatkoztatni attól, amit az a tárgy amúgy jelent, képvisel a világban.

Normál esetben a szépérzék, a rácsodálkozás ösztönös (és nem morális) folyamatként megy végbe, ami azt is jelenti, hogy tetszhet valami annak ellenére, hogy. Hogy romlott, hogy bűnös, hogy ártalmas szépség. Hogy vér tapad hozzá, hogy túl van értékelve, hogy van benne valami sötét igézet. Az őszintétlen emberekbe azonban mesterséges gátak vannak beépítve: a tudatuk irányítja a szépérzéküket, vagy legalábbis ők ezt állítják. Feltalálták a morális szépérzéket. Számukra erkölcsi hőstett közömbösnek maradni aziránt, ami népeket hoz lázba. Ez bennük a romlottság, a megrontott ösztön. Ezért nem természetesek (bár annak akarnak látszani), ezért hamisak, ezért nem emberek ilyen esetben, hanem szerepek. A szerep kívánja meg azt is tőlük, hogy miközben teljesen érdektelen egy társalgás szempontjából, ők mégis bedobják a beszélgetésbe, hogy “engem az ilyesmi dolgok teljesen hidegen hagynak”. “Mit nekem a csiszolt gyémánt csillogása, a rubin izzása, ezek nem természetes dolgok, lenézem őket!”

A körülállók megdermednek, mert egyrészt érzik, hogy itt valami nem őszinte dolog hangzott el, másrészt pedig azért, mert ez a kijelentés nem kevesebbet állít, mint hogy az illető erkölcsileg a táj fölé emelkedett, és erről rögvest hírt is ad a magasból. Tehát nem is annyira burkoltan, önmagát erkölcsi talapzatra helyezi. Nem is a dolgokról szól elsősorban ez a kijelentés, hanem róla magáról: a “lenézett” és rá “hatástalan” gyémánt csak háttér az önarcképéhez. Nehéz az ilyen helyzettel mit kezdeni, kivéve, ha az ember rögtön őszinte csodálatát fejezi ki iránta, vagy szabadjára engedi az indulatait. Feleslegesen. Ha már valaki így pozícionálja magát, teljességgel lehetetlen őszinteséget kicsiholni belőle, beláttatva vele, hogy amit állít, az meglehetősen hamis és mesterkélt, hiszen nem kevesebbet kellene beismernie, mint hogy ő mégsem szent, nem morális és szakrális lény, akinek a szépérzéke is etikus és naturális. Tehát a legjobb, ha ráhagyjuk, különben lehetőséget adunk neki, hogy bizonygassa, ő tényleg az, aminek láttatja magát: tiszta lélek, akit nem érint az emberi romlottság. “Ő más!” A bizonygatás pedig csak alkalom a számára, hogy még több erényéről hírt adjon.

Valahol komikus is, ahogy a mesterkélt szépérzék (a természetesség nevében) szembehelyezi magát a “mesterséges” szépséggel (fura fogalompárosítás, hiszen a szépség megannyi formája létrehozott, nem természeti képződmény – de ilyen ellentmondás a naturalista szenteket nem hozza izgalomba). Legalábbis azokban az esetekben, amikor az a szépség drága és “haszontalan”. A természetesség prófétái rengeteg szűrőt hoznak létre magukban, ami lássuk be, nem éppen a természetesség velejárója.

A természetesség nevében hajlanak rá, hogy a természeti népekben a civilizáció által meg nem rontott ember prototípusát lássák, aki így morálisan több, mint a modern ember, de fura módon éppen ezek a természeti népek hagyják egy drágakő (vagy üveggyöngy – nekik éppen azért egyformák ezek a dolgok, mert nem értéket látnak, hanem csak a hatást) csillogását gyermeki módon hatni. Éppen azért, mert a természetességet vallássá tevőkkel ellentétben ők valóban természetesek, és nem rontja meg a tudatukat, a lelküket valamiféle önkényesen összeállított szempontrendszer. Ők tényleg őszinték.

4 votes, average: 4,75 out of 54 votes, average: 4,75 out of 54 votes, average: 4,75 out of 54 votes, average: 4,75 out of 54 votes, average: 4,75 out of 5 4 olvasó átlagosan 4,75 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Giordano Bruno

Giordano Bruno
A névválasztás oka elég összetett. Talán 11-12 éves koromban találkoztam először Giordano Bruno alakjával egy gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő könyvben, és valamiért a kezdetektől megragadott a máglyán elégetett filozófus. Ezt a kötődést erősítette tovább egy remek olasz játékfilm is. Valójában soha nem mélyedtem el a filozófiájában, de mindig rokonérzésem volt vele kapcsolatban. Az életben vannak érdekes és megmagyarázhatatlan "vonzalmak". Talán ez az első eset, hogy a virtuális térben felveszem az ő nevét, miközben reménykedem, hogy a végén nem fognak megégetni az olvasók. Amúgy magamról keveset tudnék mondani, mivel valójában nem létezem, mindig csak pillanatnyi konstellációban formálódok újra, miközben folyton visszavágyódok a végtelenbe, a szubsztanicák világába - amiről a valódi Giordano Bruno is elmélkedett. Addig azonban férfi vagyok leginkább, és ha van benyomásom a világról, hát elsősorban férfiként. Manapság pedig mintha ez hátrányos helyzetnek tűnne, de talán ettől izgalmas.

86
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
74 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
14 Hozzászólások szerzői
Pash CutterInaaraAlter EgoReina NicolasaZoli Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
the hermit
Olvasó

abban igazat tudok adni neked, hogy magunkat egyfajta erkölcsi magaslatra helyezni, ez egy létező dolog, és talán mindannyian hajlamosak vagyunk erre, néha anélkül, hogy tudatosulna bennünk. Abban is igazat adok, hogy ez nem valami pozitív attitüd, meg nem is új keletű, hisz számos mondásunk van róla: “Kend se jobb a deákné vásznánál” “Ideje leszállni a magas lóról” stb.

A példád viszont kissé kiragadott, szerintem. Én magam is többre becsülöm az élő dolgokat, mint egy csiszolt drágakövet. Több szépséget látok egy kutyában, macskában, főleg egy kaktuszban. Cousteau kapitány mondta egyszer, hogy ha kigyulladna a háza- ami amúgy tele volt milliókat érő festményekkel, és más műtárgyakkal- és csak egy dolgot tudna már kimenteni, habozás nélkül a macskát mentené ki. Nálam is ez az értékrend, mert ezt érzem helyesnek.

Inaara
Olvasó
Inaara

“Cousteau kapitány mondta egyszer, hogy ha kigyulladna a háza- ami amúgy tele volt milliókat érő festményekkel, és más műtárgyakkal- és csak egy dolgot tudna már kimenteni, habozás nélkül a macskát mentené ki. Nálam is ez az értékrend, mert ezt érzem helyesnek.”

Ez nem is lehet kérdés. Szomorú, ha valakinek nem ez a természetes, nem ez az értékrendje.

“Több szépséget látok egy kutyában, macskában, főleg egy kaktuszban.”

Azt már tudom egy ideje, hogy kaktuszos és kutyás vagy. Mit gondolsz a pizzákról? :)

 

the hermit
Olvasó

A pizzát ugyanannyira szeretem enni, mint készíteni. Ugye amin sajt meg paradicsom van, az már rossz nem lehet…

https://imageshack.com/i/jtgd93j

ez itt a pizza

https://imageshack.com/i/nq6xcfj

ez meg mikor a kaktuszok szexelnek

Inaara
Olvasó
Inaara

Ejha, de guszta pizzát sütöttél! :) Jól látom, kivi is van a feltétek között? A tésztáját is te készíted, rendesen, ahogy kell, vékony kelt tészta?

A kaktuszaid is de szépek, a kiskutyád pedig egy bűbáj, de ezt már írtam. :)

Sajt és paradicsom – valóban nagyon finom együtt és külön is (nagy sajtrajongó vagyok). Nemrég olvastam, hogy a japánok szerint nagyon ott van az umami :) a sajt-paradicsom-bazsalikom kombinációban, és  világszerte az eladott pizzák 95 %-a a Margherita.

“Ugye amin sajt meg paradicsom van, az már rossz nem lehet…”   :)

Én is nagyon sokáig azt hittem, hogy az olasz kaják nem lehetnek teljesen ehetetlenek, de egyszer mégis sikerült ezt a mutatványt produkálni egy étteremnek….A többórás időeltolódás és utazás miatt holtfáradtan, álmosan, farkaséhesen bóklásztunk a városban valami rendes kaja után kutatva. Mindenhol csak gyorséttermeket láttunk. És egyszer csak megláttunk egy olasz éttermet, valami Napolitano, vagy hasonló névvel. Felcsillant a szemünk, talán megmaradunk, megmenekülünk az éhhaláltól. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy ha nem is lesz különösebben jó a konyha, a sok gyorskajánál azért biztosan jobb lesz, meg nagyon éhesek vagyunk, ilyenkor az ember a kevésbé finom ételt is jobbnak találja, és különben is, nem lehet annyira elrontani egy sajtos-paradicsomos-bazsalikomos-olívás tésztát… Hát ott megmutatták, hogy rosszul tudjuk… Annyira bűn rossz volt az étel, hogy képtelenek voltunk abbahagyni a hangos nevetést, folyt a könnyünk. Kicsit még beletúrtunk, próbáltuk győzködni magunkat, hogy nem is olyan rossz ez, de aztán gyorsan fizettünk és távoztunk…és végre ettünk egy jót az első utunkba kerülő Mekiben (ahol egyébként kb. szökőévenként egyszer fordulok meg itthon). :)

Kedves Olvasók, a Férfihang gasztrorovatából kaptak egy kis ízelítőt. :)

 

 

the hermit
Olvasó

Ejha, de guszta pizzát sütöttél! :) Jól látom, kivi is van a feltétek között? A tésztáját is te készíted, rendesen, ahogy kell, vékony kelt tészta?

Igen, akkor éppen volt itthon kivi, gondoltam biztos nem rontja el, és nem is tette. A tésztáját is én készítem, a világ legegyszerűbb dolga, bár én nem flancolok olivaolajjal, és állítólag a pizzatésztánál a lisztnek is másnak kellene lennie, de az se érdekel. Majd egyszer talán kipróbálom, ha kapok olyan lisztet.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nálam ez egyes híres nőknél van van így,külsőre továbbra is tetszenek, de undort is érzek irántuk, tetteik, nyilatkozataik, számaik miatt. Angelina Jolie, Madonna, Christina Aquilera tartozik mondjuk nálam ilyen kategóriába, például Christina Aquielera Beautiful című ocsmány száma miatt került a listámra. A természeti népek élete iránt nem érzek nosztalgiát, nem szeretnék olyan nyomorult, életveszélyes körülmények közt élni. A mostani gazdasági.technikai fejlettség lenne az ideális, csak sajnos gazdasági, társadalmi, politikai okokból hatalmas tömegek élnek fizikai és/ vagy lelki nyomorult állapotban.

 

Deansdale
Admin

A mellékelt kép egy hamisítvány, az a kő valójában csak színes üveg.

És ha ez igaz lenne akkor marhanagy slamasztikában lennél, tekintve hogy leszóltál másokat amiért nem értékelnek valamit amiről kiderült hogy értéktelen.

De végső soron nem tudhatod, hogy a képen konkrétan mi van, hacsaknem drágakőszakértő vagy és a saját tulajdonodban lévő tárgy fényképe. Ellenkező esetben csak elhiszed amit mondanak rá mások, vagyis az “ízlésedet” kívülről távvezérlik. Ha egy név párizsból azt mondja, hogy 20 millió eurót ér, akkor hümmögsz és bólogatsz, de ha valaki más rácáfol, hogy értéktelen műanyag, akkor te is annak látod.

Nagyjából ez a véleményem a fejtegetés további részéről is: fölöslegesnek tartom ahogy bekezdéseken át barbározol valakiket akik másfelé fejlesztették a szépérzéküket, mint te. Kábé olyannak látom ezt, mintha egy fanatikus kávérajongó a friss pörkölésű überkávéját főzvén arról értekezne, hogy a tearajongók mekkora hülyék mert a tea az csak pár levél egy szar kínai bokorról. Arról nem is beszélve, hogy milyen faramuci dolog másokat lenézve arról beszélni, hogy azok a hülyék lenéznek másokat. Szerintem ne akard magad erkölcsileg magasabbrendűnek mutatni csak azért, mert neked tetszenek a csillogó, színes flinc-flancok.

Ha gorombának tűnik a hozzászólásom, az azért lehet, mert érezhetően pár konkrét embernek akartál jól odaszúrni ezzel a cikkel, amivel a saját blogodon nincs semmi baj (jó egy hete olvastam ezt az írásodat odaát), de direkt idehozni a küszöbükre már kissé arcátlanság. Persze tulajdonképpen felfogható egy vitaindítónak, ez esetben remélem nincs sértődés a karcos vélemény okán.

hgyi
Szerkesztő

“… de direkt idehozni a küszöbükre már kissé arcátlanság.”
Hadd védjem meg Giordano Brunot: Nem ő hozta ide, ő csupán engedélyezte, hogy azt vegyünk át tőle, ami jólesik.

Koriander
Olvasó

akkor miért pont ezt? annyi jó írás van a blogján…

Alter Ego
Szerkesztő

Én vagyok a ludas. :) Én importáltam. Remélem nem lesz botránykő ez a kő. :)
Bár valószínűleg csak részben olvastam azt a korábbi beszélgetést, úgy sejtem, hogy csak felidézhette ennek az írásnak a már meglévő alapgondolatait. Provokációs szándék meg kivételesem még bennem sem volt. ;)

Egyébként elgondolkodtatónak és életszerűnek érzem a felvázolt pszichológiai szituációt, de ettől még nyilván nem mindenkire érvényes. Ugyanakkor alkalmas a gondolatsor azt is feltárni, hogy milyen belső reflexiókat indíthat el másokban, ha valaki a drágakövekkel kapcsolatos negatív értékszemléletét fejtegeti. Egyébként szerintem abszolút igaz, hogy a drágakövek az emberekből kiváltott ösztönös elragadtatás hatására értékelődtek fel. Ez persze még nem feltétlenül elegendő ok arra, hogy egy értelmes ember hatalmas vagyonok árán birtokolni is akarjon egyet-kettőt. Szóval ezzel párhuzamosan továbbra is lehet azt gondolni, hogy a gyémánt egyetlen célszerű felhasználása a megmunkáló szerszámokban lehetséges, az arany pedig kizárólag korrózió mentes elektronikai csatlakozók készítésére való. :)

Koriander
Olvasó

hehe, nem gyôzök pillogni, micsoda enerdzsik dúlnak benned, egy igazi spin doctor:-)))

Naooo
Olvasó
Naooo

A zaranyat még lehetne toronydaruk ellensúlyának stócolni, oszt jó napot.

Koriander
Olvasó

Kori sóhajt és inkább asszociál,

meg még,

meg még.

hgyi
Szerkesztő


Engem az ilyesmi varázsol el – ha már kő. :o)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez milyen fajta kő, mi a neve ?

hgyi
Szerkesztő

Ez egy bazalt geóda, amelyben kalcedon, kalcit és mordenit ásványkiválások laknak.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nagyon szép. Régen gyűjtöttem ásványokat, de aztán abbahagytam, sok hely kell hozzá. Maradt a pénzgyűjtés helyette.

hgyi
Szerkesztő

Régen nekünk sok hely is volt, és elég sokmindent gyűjtögettünk. :o) (Növesztettünk is ásványokat házilag.)
Most is van nekem még néhány. Hét végén megpróbálom lefényképezni 2-3 kedvenc kincsemet és betenni ide. :o)

Alter Ego
Szerkesztő

Az önismétlő alakzatok miatt alig hihető, hogy a véletlen műve. Valahogy a három dimenziós fraktálokat juttatta az eszembe…

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez nagyon szép. Most  jó, hogy a téma kapcsán ilyen dolgok is előkerülnek.

hgyi
Szerkesztő

Ez a szép zöld fraktál a pagodakarfiol. :o)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Különben fantasztikusak ezek a nagyítások. A hópehely és rovarszem nagyítások például nagyon tetszenek nekem.

Alter Ego
Szerkesztő

Azt hiszem félreérted a dolgot, ezek nem nagyítások, hanem matematikai függvények 3 dimenziós ábrázolása útján létrehozott mesterséges képek. :) Némelyik függvény döbbenetesen bonyolult világokat ír le. A látvány gyakran kristályokat, bonyolult szimmetriával megalkotott épületeket vagy valamilyen organikus szöveteket juttathat az ember eszébe.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Teljesen olyanok, mintha egy növényről készültek volna. Ezek szerint mégiscsak van a matematikának szépsége :)

hgyi
Szerkesztő

A fölső kép egy Mandelbrot-halmaz 3D-változata, amelyet Mandelbulb-nak neveznek.
Az alsó kép valóban egy növény – mint írtam a pagoda karfiol -, Fibonacci-spirálokból. :o)

A kedvenceim a Julia-halmazok és a Fibonacci-spirálok. :o)

Koriander
Olvasó

<3 tenyleg gyonyoruek, bar az en “szakteruletem” az amorf asvanyok…

asszem aki igazan jo asvanytanos az egy kicsit furi, legalabbis kollegakat akiket ismerek es nagyon profik, azok mind pöppet elvarazsoltak, imadnak szamolni, kirakozni es elvesznek a tergeometriaban napokra… viszont nagyon szeretetremeltoak. en a konteokat, a sztorit szeretem=kornyezetrekonstrukcio:-)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Szép volt az apácás történet. Pozsonyi nagy kedvencem. Egyedül Máté evangéliumának részlete nem világos számomra, hogyan kapcsolódik a témához.

Koriander
Olvasó

Mátéval az utolsó bekezdésre reagáltam, de lehet, hogy a  19-es tevés-tű-fokosa az idepasszolóbb.

Mindenesetre számomra esztétikailag nincs különbség egy szilícium-dioxid (=kvarc, a csillogósabb a hegyikristály) és egy magasnyomáson préselődött szén csimbók (=gyémánt) közt. vállalom egy naturalista szent vagyok, aki még nudizni is szeret :)).

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Az ásványokkal én is így vagyok, a szépség számít nálam. Annak idején megnéztem a Természettudományi Múzeumban a drágakőkiállítást, nagyon látványos volt. Mik derülnek itt ki, végülis ha valaki jól néz ki akkor megteheti :))

hgyi
Szerkesztő

Héló! A nudistáknál pont nem számít, hogy valaki jól néz ki, vagy sem. :o)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez elég furcsa.  Nem szégyelik a csúnya testet ? Így már érthető Angela Merkel nudista fényképe :))

Koriander
Olvasó

högyikének igaza van, a nudizás nem a szexualitásról szól, az a szvinger:-P

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Csak nem jársz oda is ? :))

Koriander
Olvasó

nem, tényleg nem :), de olvasni nyilván már olvastam ilyesmiről. iszonyat kíváncsi természet vagyok.

hgyi
Szerkesztő

Erről eszembe jutott, hogy masszázstanfolyamon is megfordulnak hozzád hasonló gondolkodású, érdekes egyedek. Az egyik nő teljesen meglepődött, hogy a tanfolyamon neki is vetkőznie kell, hogy a társa rajta tudjon gyakorolni – azon nyomban ott is hagyta a tanfolyamot. Volt egy másik nő, aki kizárólag egyrészes fürdőruhában volt hajlandó megjelenni. Egy fiatalember közölte, hogy ő női partnert akar választani a társaságból, mert ő majd házhozjáró masszőrködéssel akar foglalkozni és kizárólag 40 év és 65 kg alatti nőket óhajt masszírozni – mondtuk neki, hogy ezt azért másképp hívják, de fedőnévként lehet akár masszőrnek is.
Ezzel mindjárt három dolgot akartam elmondani:
1. Aki nem tud elszakadni a számára szép látvány-elvárástól, az ne menjen oda.
2. Aki mégis megy, az ne a testek szépségével foglalkozzon.
3. Aki mégis megy, az tanulja meg elfogadni, hogy az ilyen helyeken emberek legalább 80%-a nem “szép”.
+ 1. Az emberek legtöbbjében van valami szép, csak meg kell látni – de sem a nudisták közt, sem a masszázson nem a testek nézegetése és értékelése a lényeg.

Koriander
Olvasó

nagyrészt egyetértek, ua. ez szocializációs dolog is.

nálunk pl. teljesen oké volt, hogy a nagyszüleimnél van fafűtésű “szauna” és közösen gőzfürdőztünk, így gyerekkorom óta szokva vagyok a különböző testekhez (idős-fiatal, feszes-ráncos, kerekebb-szikárabb), a gyerekeink is így nőnek fel. továbbgondolva még, egyáltalán nem tartom jó iránynak azt a prüdériát, ami “gyermekvédelem” gyanánt  amerikából jön. az ember nem idegenekkel csupaszkodik, persze tudom vannak statisztikák (feminista?), hogy a szexuális zaklatások többsége családon belül zajlik, nem tudom.

A lenti rönoár nagy fürdőzős kép szerintem pont azért jó, mert nem a szépségről/szabályosságról szól, hanem a hangulatról :-).

hgyi
Szerkesztő

Én nem így szocializálódtam, de mégis ez alakult ki bennem. :o)
Apukám egy enyhén malac vicctől is elvörösödött és rettenetes zavarba jött. Anyu viszont sosem misztifikálta a testiséget. Aztán elég fiatalon összekerültem exemmel, aki kifejezetten szereti a mezítelenséget. Később valahogy jött ez a masszázs dolog és csepp undort sem éreztem a különböző testek látványától és érintésétől – egyetlen kivételes eset volt csak, de az a szag miatt volt. Később bekerültem egy csoportba, ahol együtt szaunáztunk – öregek, fiatalok, nők, férfiak, kövérek, soványak, jó testűek.

Én magam sosem szerettem még csak fürdőruhában sem lenni. De nem a szégyenlősség miatt, hanem mert én ruhában érzem magam komfortosan. Anyu mindig idegbajt kapott tőlem, mert tó mellett, vagy strandon ha kijöttem a vízből, mindjárt vettem magamra a fürdőköpenyt vagy a rövidnadrágot és pólót.
Pedig a testemen semmi szégyellnivaló nem volt… sőt. :o)) (Most már Aurerlius fujjos kategóriájába tartozom.) :o))))

A gyerekeim viszont már tényleg így szocializálódtak.

Koriander
Olvasó

jah, azt kifelejtettem, hogy a szaunában, miután pici hely,  alapvetően azonos neműek voltak. szerintem a kulcs inkább az, hogy anyukád nem misztifikálta a dolgot, az enyém se :). apukám nekem is szemérmes. jajj, ezek a nők :).

Most már Aurerlius fujjos kategóriájába tartozom.” nyugi én is, miután bőőőven elmúltam 26 :D  (akkor mentem férjhez, íp’ időben, még a nagy hervadás előtt, 10 éve boldogítjuk  a gazpatriarchámmal egymást :)))

hgyi
Szerkesztő

Én 38,5 voltam, amikor összejöttem a mostani párommal. (De rég volt…) :o))

Koriander
Olvasó

:)) még nem gondolkodom a párcserében, bár hamar lelkesedem, imádom a pasikat. na jó, többet nem locsogok, mert oda a jóhírem :-). “reputációm” szigorúan Scarlett O’Harasan.

Slasher
Vendég
Slasher

,,hamar lelkesedem, imádom a pasikat”

Mennyire imádod őket ? :D

Slasher
Vendég
Slasher

hgyi!

Masszőr vagy? Mi még nem tartunk a masszázsnál, csak az elmélettel szenvedünk :D

hgyi
Szerkesztő
Koriander
Olvasó

ha komolyan érdekel…akkor tényleg csodálom  az erőt, amivel képesek vagytok megszelidülni, a koncentrációt, a jelenlétet- ahogyan a férfi képes figyelni, ha vmi valóban érdekli (nőknél ritka) és az ön-odaadást- ez tkp a vesztetek. persze jó, ha van hozzá egy külcsín, de hosszútávon a belbecs dönt. és ezek a tulajdonságok kortól függetlenek, ott van egy 4 évesben is és egy 90 éves férfiben :).

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Lehet félreérthetően fogalmaztam, itt nem a meztelen nők nézegetése volt nálam a lényeg, habár sok férfi ezért járt mondjuk topless strandra a gyerekkoromban :)) Inkább a szégyenlősség, a nem tökéletes test miatt, habár én akkor sem járkálnék szívesen meztelenül mások előtt, ha férfimodell külsejű lennék. Különben furcsa a nőknél a nudizmus, sokan köztük elégedetlenek a testükkel, még a szép nőknél is előfordul ez.

Koriander
Olvasó

ezért írtuk, hogy van benne jó adag szocializáció (szülők viszonya a testhez, meztelenséghez), önelfogadás  ill. környezet hatása is.

Koriander
Olvasó

ajj, olyan ize vagy, most kepzeld el Aureliust -majd nudizo Merkellel almodik…gyorsan javitunk egy

Renoir-val :)

 

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Na azért, ez mindjárt más :) Azért az igazi Botticelli Vénusza.

the hermit
Olvasó

hogy is híjják az ilyet, szakbarbár….:-P

Koriander
Olvasó

B-)

ugy-ugy, vegulis passzol termeszeti=(szak) nelkul barbar.

egyebkent kivi vok hogy jon -e Bruno dumcsizni.

Alter Ego
Szerkesztő

Az elmúlt hetekben a blogján is kevés új írás született és itt nálunk is ritkán fordult meg. Lehet, hogy sok munkája van? – Mindenesetre az sem kizárt, hogy csak napok múlva látja, hogy leközöltük egy írását.

Koriander
Olvasó

nemtom, ha nem is kapott értesítést, akkor nem biztos, hogy jön.

bár az sem értem, hogy ha nyilvánosságnak is ír vki, akkor talán a visszajelzések is érdeklik.

mondjuk engem érdekelne, hogy miért választotta a Giordano Bruno nicket…Nekem Giordanoról, így a blogban megjelent írások alapján, sokkal  inkább a romantika ugrik be, nemtom mennyiben reneszánszos, nekem inkább olyan Blake a démonaival -Keats klasszik műveltségével, de alapvetően byroni világfájdalmas figura, szóval ányegines.

Pash Cutter
Olvasó

“A modern művészet nem provokatív, hanem idejétmúlt”

A modern művészetektől való elhatárolódás* is egy formája a sznobizmusnak, ami ellen már Giordano Brunó megvívta a maga keresztesháborúját!

Az intelligens ember tud szanálni, a saját ízlése szerint a modern és a tradicionális művészet termékeiből.

*Elhatárolódom – mondja a kispolgár.

Alter Ego
Szerkesztő

Azért kíváncsi lennék, hogy hány ember bizonytalanodna el kissé, és érezné úgy, hogy valamiféle ritka isteni alkotást rombol le, amikor ezt kellene felaprítania, hogy üvegvágó szerszámot készítsenek belőle. :)

Naooo
Olvasó
Naooo

Az összeset ledarálni.

.
Olvasó

Érdekes gondolatsor. Abban igazad van, hogy van benne valamiféle álszent póz, amikor valakinek csak azért nem tetszik valami, mert drága vagy nem természetes. Még ha tetszene is, de valahogy bűnként fogja fel, hogyha valami nem úgy van, ahogy eredetileg volt, akkor az már nem is jó.

Viszont ezzel a bekezdéssel nem tudok egyetérteni: “Normál esetben a szépérzék, a rácsodálkozás ösztönös (és nem morális) folyamatként megy végbe, ami azt is jelenti, hogy tetszhet valami annak ellenére, hogy. Hogy romlott, hogy bűnös, hogy ártalmas szépség. Hogy vér tapad hozzá, hogy túl van értékelve, hogy van benne valami sötét igézet. Az őszintétlen emberekbe azonban mesterséges gátak vannak beépítve: a tudatuk irányítja a szépérzéküket, vagy legalábbis ők ezt állítják. Feltalálták a morális szépérzéket. Számukra erkölcsi hőstett közömbösnek maradni aziránt, ami népeket hoz lázba. Ez bennük a romlottság, a megrontott ösztön. Ezért nem természetesek (bár annak akarnak látszani), ezért hamisak, ezért nem emberek ilyen esetben, hanem szerepek.”

Ezzel a bekezdéssel azt mondod, hogy az ösztönösség a romlatlan igazából. Keresztényként pedig úgy gondolom, hogy vannak a bűn által megrontott ösztöneink. Például amikor tetszik a bűn vagy a rossz. Lehet, hogy ösztönösen tetszik valami bűnös, romlott, sátáni, de ez már nem az eredeti emberi ösztön terméke, hanem a bűn által megrontott természetem ösztönös reagálása. Számomra ahhoz, hogy valami szép legyen, nem elég, hogy pusztán szépnek találjam ösztönösen: ha rossz, ha bűnös, akkor el fogok fordulni tőle, még ha az ösztönöm azt is súgja, hogy tetszik. Mert ez egy megrontott ösztön. Nem gondolom, hogy ez valamiféle kifordított gondolkodás lenne. Valamilyen szinten, úgy gondolom, kezelnem kell az ösztöneimet, morális folyamattá kell őket tennem. Mert lássuk be, sokszor olyasmi tetszik vagy olyanban leljük örömünket, ami alantas és káros ránk nézve és másokra nézve is. Ezeket jó felülvizsgálni, szabályozni.

Sajnálom, hogy az ösztönös folyamatok (akár a tetszés) morális felülvizsgálását egy szinten említed azzal, amikor valaki pusztán azért utasít el valamit, mert sokba kerül, népszerű vagy nem a természetes formáját őrzi. Lehet, hogy nem vagyok szent, de kötelességemnek érzem azzá válni, ezért erkölcsi mérlegre tenni azt is, mi felé fordulok oda és mi felé nem. Mit fogadok be magamba akár a látásomon keresztül és mit nem, mivel veszem magam körül és mivel nem, ami mint látvány nyilvánvalóan hat rám. Persze ettől még nem kell magam többnek gondolnom másoknál, ebben igazad van.

the hermit
Olvasó

:)) még nem gondolkodom a párcserében, bár hamar lelkesedem, imádom a pasikat.

Lassan csak eljutunk a swingerklubig… mikor lesz a nagy coming out, kori?   :P

Koriander
Olvasó

íííí, tényleg magas, nagyon magas laszti volt :D. Az még haggyán’, hogy magam ezerrel blamálom, de még Högyikééket is belekeverem :D  (remélem nincs harag, Bébifész :0))

hgyi
Szerkesztő

De egy normálatlan egyed vagy!! :oDDDDDDDDDDDDDDDDD
A swingerbe is belekevertél most már… :oDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Ilyesmiért harag? Nálam? :o)))))))))))))

Slasher
Vendég
Slasher

Valamiért nekem is a nők jutottak eszembe a cikk olvasása közben. Ami szép, az az úgymond természetes, legalábbis a visszafogott szépség, nem az erőltetett provokáció. Ebben az esetben normális ember leszarja, hogy mit mond vagy gondol az agymosott társadalom, a tévé, vagy a sok divatmagazin. Ami meg népszerű, az egyáltalán nem biztos, hogy jó, vagy szép.

the hermit
Olvasó

Slasher, nekem meg valamiért ez jutott eszembe a soraidról:

http://sztp.blog.hu/

bocs az offért, habár ha az ösztönös vs tudatos szépérzékre gondolok, talán nem is annyira az

 

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Bitcoint ki szeret nézegetni ?

Inaara
Olvasó
Inaara

HB,

…és a jazz-en belül melyik irányzat?  :)

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Természetesen rock…

Toplak Zoltán
Újságíró

Árnyalt, szabad gondolkozás – ez jut az eszembe az írásodról. A megkülönböztetés és jelentésbeni, lelki finomságra, árnyalatok jelentőségének megérzésének képessége. Ugyanaz az igazság más és más köntösben jelenik meg más és más embernél, más és más szituációban. Fokozódó természetesség, fkozódó belső szabadság. Kitáguló Ember lét.

Pash Cutter
Olvasó

Kedves Giordano Bruno!

Két észrevételem van:

1, Ez mintha a  “A lányok tudják a fiúk nem…” c. cikk alatt a Deansdale által megkezdett (mikor megjegyzést tett a modern művészetre), és az általad folytatott és keményvonalasan végigvitt esztétikai vita folytatása lenne. (Mártsak Deansdale kirohanásából is kiindulva…) Tévedek?

2, Én úgy vettem észre, hogy te valamilyen szinten nagy ellensége vagy a sznobizmusnak. Ez jött elő a régebbi vitában is (amire utaltam fentebb), és a mostani cikkből is. Tévedek?

Egyszer írhatnál valamit a sznobizmus természetrajzáról is. Kíváncsi lennék, mit tudnál írni a témáról.

Amúgy nekem tetszett a cikk.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nekem csak most esett le miről van szó, a kommented után. Akkor a csiszolt gyémánt a modern művészet lenne és a csiszolatlan a hagyományos művészet ? Ez esetben a csiszolatlan gyémánt híve vagyok, az építészetet leszámítva kevés számomra szép csiszolt gyémánt van és ezt nem morális alapon mondom.