A politikusok és a feministák sokszor próbálnak meg erkölcsi elveket megfogalmazni a munkájuk meggyőzésünk során. Ezek egy része az erőszakos cselekmények megítélését is érinti. Az erőszakra nincs mentség – halljuk ezt nap, mint nap. A gyengébbet nem szabad bántalmazni, minél kiszolgáltatottabb valaki, annál nagyobb bűn őt bántani, egyes csoportoknak, társadalmi rétegeknek nagyobb védelmet kell adni, és még lehetne sorolni. Ám ismerjük a mondást: bort iszik, vizet prédikál. Ez pedig fokozottan érvényes a politikusi és a feminista életpályára.
Szabó Tímea, az Együtt-PM politikusa 2013. december 6-án benyújtott törvényjavaslata azért is érdekes, mert a gyermekek fokozottabb védelmét tűzi ki céljául, ugyanakkor csökkentené az újszülöttek megöléséért kiszabható büntetést (8.§). Logikus, nem? Ezek szerint, ha egy társadalmi csoportot jobban kívánunk védelmezni, akkor ne büntessük annyira a megölésüket. Ha ezt fel tudtuk dolgozni, könnyen elképzelhető, hogy a büntetés eltörlése még fokozottabb védelemmel járna. A társadalom védelme érdekében pedig, akár le is vehetnék a lakatot minden egyes börtöncella ajtajáról.
Amikor férfi követ el nő vagy gyermek ellen erőszakos cselekményt, a feministák szeretik hangoztatni, mennyire nem védi meg a sértetteket az állam. Hogy a családtagokkal szembeni támadásokat – bármilyen okból is történjenek – nem lehet elbagatellizálni, vagy egyébként más erőszakhoz képest jelentéktelenebb színben feltüntetni (nagyon helyesen, amúgy ezt soha, senki nem vitatja). Pedig lényegében ez történne, ha még egy “sima” emberöléshez képest is (5-15 év) kisebb súlyúnak minősülne az újszülött megölése az anya által.
A jelenleg minősített emberölésnek számító bűncselekmény büntetési tétele 10-20 évig terjedő szabadságvesztés, amelyet Szabó Tímea 2-8 évre változtatna. Figyelembe véve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét (Btk. 38. § (2) bekezdés a) pont), akár 16 hónap múlva kiszabadulhatna egy gyermekgyilkos. Az enyhébb büntetés részletes (ám mégis szűkszavú) indokolásaként annyit olvashatunk, hogy „indokolt az újszülött megölésének privilegizált alakzatának visszaállítása“. Sokat hangoztatott érv, hogy ilyen eseteknél nem teljesen tiszta az elkövető tudata, amely indokolná az “egyszerű” vagy minősített emberöléshez képesti enyhébb büntetést. Ezt a helyzetet tulajdonképpen a mostani rendszer is figyelembe veszi, a módosult tudatállapot enyhítő körülményként értékelhető. A Btk. 82. §-a pedig megengedi, hogy egy 10 éves szabadságvesztés helyett 5 évet kapjon az elkövető, ha annak feltételei fennállnak. Egyébként ha a cselekmény véghezvitelekor a beszámítási képessége korlátozott volt, akkor korlátlanul enyhíthető a büntetés (akár 1 évet is kaphat a tíz helyett). Végül, ha teljesen hiányzott a beszámítási képessége, akkor nem is lehet büntetni az anyát (Btk. 17. §).
Viszont ezeket a körülményeket mindig az eljárásban kell vizsgálni, minden ügy más és más. A javaslat azonban automatikusan erős felindulásból elkövetett emberölésnek minősítene egy szülés utáni gyilkosságot.
A cselekmény tárgyi súlya indokolja a súlyosabb büntetést is. Mivel az újszülött egyben védekezésre képtelen, ahogy egy megkötözött embert is nagyobb bűn bántalmazni a kiszolgáltatottsága miatt, úgy egy gyermeket is. A szoros kötelék is súlyosbítja a helyzetet, az egyik legszorosabb emberi kapcsolatról van szó, az anya-gyermek kapcsolatról. A gyermek éppen az anyjától nem várna agresszivitást. Az a tény, hogy tehette volna másképpen is, az anya terhére róható. Ugyanis bármilyen nehéz helyzetben is legyen az anya, a lehetősége megvan, hogy például egy kórház előtti inkubátorba helyezze a nem kívánt gyermekét (büntetlenül), vagy letegye azt egy bolt, lépcsőház környékén, ahol nagy eséllyel megtalálják. Ez még mindig humánusabb megoldás a gyerek szempontjából. Ha ezeket a lehetőségeket nem vette számításba, nem élt velük, az mindenképpen az anya felelőtlenségét juttatja kifejezésre.
Különösen érdekes, hogy ahol az anyai felelőtlenség megjelenik, egyesek ott is elnyomást látnak. Gőzöm sincs hogyan lehet nőellenesnek és gyerekellenesnek nyilvánítani ezeket az inkubátorokat, mindenesetre egy Európai Uniós jelentés megtette ezt.
(Vajon a hajléktalanszállókat mikor fogják hajléktalanellenesnek minősíteni?)
Az erős felindulásban elkövetett emberölés – gondolom, még mindig így van, fáradt vagyok utánanézni – akkor valósul meg, ha méltányolható okból származik a tudatot beszűkítő indulat. A féltékenység ezért nem alapozta meg sose az erős felindulásos emberölés privilegizált, enyhébben büntetendő esetét, mert bár indulatnak indulat, és be is szűkíti rendesen a tudatot, csak erkölcsileg nem méltányolható, nem menthető. Akkor se, ha szerelemféltésnek nevezzük…
Az újszülött anya általi megölése – ha jól emlékszem több mint negyed százada írt szakdolgozatomra – a háború előtt nem automatikusan erős felindulásban elkövetett emberölésnek számított, hanem önálló privilegizált eset volt, ezért ha most automatikusan erős felindulás lesz, ez valóban akár úgy is értelmezhető, hogy a – nyilván kemény kényszerhelyzetben cselekvő – anya tettének oka erkölcsileg menthető, méltányolható. Már ha marad az erős felindulásos tényállás régi méltányolható okos megszorítása. De maga a privilegizáltság a Horthy-jogrendben is megvolt.
Én nem vagyok jogász, ezért csak a józan eszemmel tudom megközelíteni a témát, de számomra a felindulás indulatot jelent, nagyjából dühöt. Ennek lehet ilyen-olyan indoka, de a legfőbb jellemzője mégis az, hogy hirtelen jön, valamilyen (váratlan) cselekmény hatására. (Pl. csalfa házastárs tetten érése.) Ezt egy gyerekszülésre teljesen értelmetlen ráhúzni, mert egyetlen anya sem készül boldogan a szülésre, hogy aztán hirtelen feldühödjön és megölje az újszülöttet. Ez tipikusan az ellenkező eset, vagyis előre kitervelt gyilkosság. Aki megfojtja a csecsemőjét, az előre tudja, hogy meg fogja tenni, és készül rá.
Btk. kommentár, hogy mi számít erős felindulásnak, amikor az emberölést enyhébben kell büntetni:
“Az erős felindulás az elmeműködés ép lélektani talaján keletkező tudatszűkülés (tudatzavar) szintjét jelentő érzelmi állapot. Az elkövető olyan feldúlt állapotban valósítja meg a cselekményt, amelyben tudata elhomályosodik, belső egyensúlya megbomlik, és ennek eredményeként a meggondolás, megfontolás szokásos megtartása lehetetlenné válik. A tudatműködés szempontjából nem zárja ki az erős felindulás megállapítását az, ha az elkövető visszaemlékszik a történtekre, de az sem, ha nem. Az erős felindulásnak az elkövetőben az az ölés megkezdése előtt ki kell alakulnia. Az indulat tehát önmagában nem elég, annak el kell érnie – a privilegizált tényállás kedvezményének alkalmazásához – a tudatszűkület szintjét (vö. BH2002. 214.).
Az erős felindulásnak méltányolható okból kell származnia, ami valamilyen külső inger vagy ok, és ez az ok váltja ki az érzelmi fellobbanást. A külső ok által kiváltott indulat erkölcsileg is méltányolható. Általában a cselekményt közvetlenül megelőzően keletkezik a külső ok, leggyakoribb a sértett előzetes magatartása, ami az elkövetőben felháborodást, haragot vagy félelmet idéz elő.
A méltányolható ok megállapítását önmagában nem zárja ki az elkövető ittas állapota, amennyiben az erkölcsileg méltányolható külső ok, az ittasságtól függetlenül is alkalmas volt az erős felindulás kialakítására (BH1988. 339.). A méltányolható okból keletkezett erős felindulást az előzetes hosszabb eseményfolyamat és a konkrét kiváltó ok együttesen is megalapozhatja, amennyiben az ölési cselekményt kiváltó közvetlen ok ebben a folyamatban szereplő érzelmekhez-indulatokhoz kapcsolódik, abban gyökerezik (BH2001. 461.). Erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét valósítja meg az az elkövető, aki a különélő házastársát az életközösség helyreállítására akarja rávenni és békülési próbálkozása közben házastársa az önérzetét megalázó kifejezésekkel illeti (BH2006. 140.). A becsületérzést és az emberi méltóságot szóban sértő cselekmények is lehetnek olyan jellegűek, amelyek miatt a keletkezett indulatot méltányolható okból kialakultnak kell tekinteni (BH1999. 289.).
A bírói gyakorlat sajátos arányossági követelményt is megfogalmaz, amely a méltányolható ok (azaz eléggé súlyos ok) és a terhelti reakció között áll fenn, így a terhelt előtt nem szokatlan jogtalan, de nem súlyos megítélésű sértetti magatartásra adott eltúlzott terheli reakció nem alapozza meg az erős felindulás megállapítását, ha az indulatot kevéssé a jogos felháborodás, hanem az ittasság befolyásolja (vö. BH2002. 214., BH1996. 458.). Nyilvánvalóan nem tekinthető erkölcsileg menthetőnek az olyan erős felindulás, amely az elkövetőben azért keletkezik, mert ittas állapotában a jelenlevőket zavaró módon hangoskodik, dulakodik a hozzátartozójával, és e magatartása miatt figyelmeztetik, viselkedését helytelenítik, és felszólítják, hogy azt hagyja abba (BH2001. 562.).
Az ölési cselekmény rögtönös ennél a bűncselekménynél, ami konkrét időtartamban nem határozható meg, de nyombani elkövetést jelent, vagyis olyan rövid időtartamot, amely alatt az elkövető még az ép lélektani alapon keletkezett tudatzavart állapotban van. Az emberölésnek erős felindulásban elkövetettként minősítését kizárttá teszi, ha az elkövető az őt ért sérelem és az ölési cselekményt megvalósító véghezvitel közötti időben olyan célszerű és logikus magatartást tanúsított, amelynek folytán nem vonható le olyan következtetés, hogy az indulata olyan mértékű volt, mely a tudatát elhomályosította (BH1998. 160.).”
Ezek az anyák valószínűleg valóban nem tervelik el előre, hogy ők meg fogják ölni az újszülöttet. Viszont amikor megszületik a baba, akkor döbbennek rá, hogy ha eddig sikerült is eltitkolni a terhességet, most már ez nem lesz lehetséges. És a baba perceken belül hangoskodni is kezd, tehát el kell hallgattatni. És talán lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Én azt is megértem, amikor egy fiatal lány terhes lesz és megpróbálja eltitkolni a brutális apa, a meg nem értő anya, az elutasító tanárok előtt a dolgot. Vagy a félrelépett asszony, aki fél a férjétől. Vagy a sokadik gyerekét váró és ezt a terhet nem bíró anya.
Nade annyi szó esik a feminista szervezetekben a nők megsegítéséről. Ilyenkor hol vannak? Miért nem fordulnak hozzájuk ezek a nők?
Hol vannak a megértő és segítőkész védőnők – akiket ugyanúgy köt az orvosi titoktartás, mint az orvosokat?
Igen, valóban sokkal egyszerűbb megoldás lenne felmenteni minden ilyen nőt a felelősség alól, betegnek nyilvánítani az újszülöttet megölő anyát, áldozatnak tekinteni és őt gyakorlatilag így kiemelni a vele történt eseményekből, mint megelőzni, időben foglalkozni velük és a családjukkal. De szerintem semmiképp sem megoldás a büntetés csökkentése, vagy a megtörtént eset után az anya “nemnormálissá” vagy áldozattá nyilvánítása.
“Ezek az anyák valószínűleg valóban nem tervelik el előre, hogy ők meg fogják ölni az újszülöttet. Viszont amikor megszületik a baba, akkor döbbennek rá, hogy ha eddig sikerült is eltitkolni a terhességet, most már ez nem lesz lehetséges. És a baba perceken belül hangoskodni is kezd, tehát el kell hallgattatni.”
Akkor ezek mind debilek? Leöntenék magukat benzinnel és felgyújtanák, aztán rádöbbennének, hogy hú de meleg ez?
Nem szabad kategorikusan állást foglalni ilyen ügyben, ahol ugyan a dilidokik annyiban megegyeznek, hogy VALÓBAN fellépHET tudatbeszűkülés, főleg a nem kívánt, eltitkolt terhességnél, jellemzően a bizonytalan családi státuszú, alacsony műveltségű egyedülálló anyáknál, de amúgy a legélesebben ellentétesen ítélnek meg két tökegyforma esetet is. A teendő _szerintem_ a megfelelő oktatás, a család és ifjúságsegítő szolgálatok megerősítése, önálló státusz számukra. És az újszülöttölést nem volna szabad elkülöníteni a közönséges emberöléstől viszont a sztereotip közhelyek több kárt okoznak mint hasznot. Minden esetet külön kellene vizsgálni, a vizsgálat alapján ha tényleg fennállt a kórós beszűkültség, egyen enyhíthető az ítélet. És ami a legfotnsabb, az inkubátorban hagyott gyerekek anyja utáni nyomozást a legszigorúbban megtiltanám!
A nemi erőszakot is leginkább bizonyosfajta “felindulásban” szokták elkövetni, nem lehetne ezért jelentősen csökkenteni az érte kiszabandó büntetést? – Ráadásul az nem is egy életellenes bűncselekmény…
Az iróniát félretéve: A feminista nősovinizmusnak eléggé ízléstelen példái az ehhez hasonló kezdeményezések, amelyek a józan ésszel és az erkölcsökkel szakítva semmi mást nem tartanak szem előtt, csak azt, hogy a nőket mentegessék. Én semmilyen gyilkosságra ösztönző felindulást nem látok a szülésben és egy magatehetetlen csecsemő látványában. Ha valamennyire módosul is a tudatállapot, akkor az ösztönösen pont abba az irányba hat, hogy a magatehetetlen újszülöttről mindenáron gondoskodjon a nő. Ahhoz, hogy ezzel az ösztönnel szembeszegüljön valaki, mérhetetlenül önzőnek, aljasnak és számítónak kell lennie. Nem hogy csökkenteni, hanem jelentősen növelni kellene az ilyen bűncselekmény büntetési tételét.
Méghogy nőellenesek az inkubátorok… – Egyetlen nagy baj van velük: az egész inkubátor program egy totális csőd, van olyan kórház, ahol egy évtizednek kellett eltelnie, hogy egyszer végre használják a bejáratnál lévő inkubátort. Mindeközben a szeméttelepeken, kukákban, erdőszéleken továbbra is találják a magára hagyatva meghalt vagy különös kegyetlenséggel meggyilkolt és feldarabolt csecsemőket. És a látencia hatalmas, az esetek tizede sem derül ki. Az a nagy baj az inkubátor programmal, hogy feltárja, hogy ezek a nők annyira undorítóan állatiasak, hogy bármit is tesz értük és a gyerekükért a társadalom, lehetetlen megállítani őket. Borzalom, hogy van olyan ember, aki képes mentegetni ezt a gusztustalan bűnt. Nem tudok mást mondani: nem csak a csecsemőgyilkosok, hanem az efféle törvények kiagyalói is súlyosan retardáltak.
Sosem értettem, hogy miért nem sikeresek a babamentő inkubátorok.
Nem nyomoznak az anya után, a baba is életben marad, újszülöttként jó kezekben van.
Persze kisebb falvakban nehezebb az ügy, még csak a bolt elé sem tudja kitenni észrevétlenül. De hát végülis a szülésről is sok esetben tudomást szerez az egész környezete.
Évente maximum 10-20 újszülöttgyilkosságra derül fény, de becslések szerint ez csak kb. az ötöde az összes megtörtént esetnek.
Én sem értem, hogy miért nem élnek többen a babamentő inkubátorok nyújtotta lehetőséggel.
Számomra nagyon furcsa, mondhatni hihetetlen, amikor az újszülöttjét megölő nő családja azt állítja, hogy fogalmuk sem volt a terhességről. Kizárt, hogy a férj/partner és/vagy a nővel egy háztartásban élők nem tudják, mi van, nem lehet igaz, hogy komolyan elhiszik, hogy mindössze arról van szó, hogy az utóbbi időben jó étvágya van Mariskának és hát felszedett pár kilót… Félreértés ne essék, nem mentegetni akarom a gyermekét megölő nőt, hiszen nincs mentség a tettére, de szerintem egyedül képtelenség az egész eltitkolt 9 hónapot, a titokban szülést és a gyerek “eltüntetését” végigcsinálni. Kell a család, a környezet hallgatólagos támogatása, esetleg kifejezett elvárása a nő felé, hogy amikor “itt az idő”, akkor tudja majd, hogy mit kell tennie… Még leírni is borzasztó… :(
Néhány válaszlehetőség a miértekre…
http://index.hu/belfold/2011/06/29/kevesen_vannak_az_inkubatorbabak/
Nagy igazság van abban, amit írtál azt hiszem. Biztos, hogy ilyen helyzetekben azok járnak a legrosszabbul, akik elszigetelődnek, egyedül maradnak a problémáikkal és a felelősséggel.
***moderálva*** A személyeskedéstől legközelebb erősen tartózkodj! Moderátor-01
Szülés után még az amúgy babakék álomvilágba hazaérő nők egy részénél is komoly gond a depresszió. Úgy sejtem, a hátrányos helyzet, a környezet megvetése, a titkolózás, párkapcsolati gondok és társai az arra hajlamos nőknél nem javítanak a helyzeten. Nem mindennapi eset, ha egy anya az újszülött babája ellen fordul, nem akarom mentegetni, mert kívülállóként szörnyű tettnek tartom. De nőként, anyaként valóban léteznek olyan rizikófaktorok, amik súlyos esetben ilyen őrült és zavart állapotot okoznak.
Vajon miért nem kér segítséget ezeknek a nőknek a nagy része? Talán azért nem, amiért a depressziósok kezelése is olyan nehéz… A beszűkült tudatállapottal gyakran a betegségtudat hiánya is együtt jár. Kevés pszichotikus ember gondolja, hogy a világ rendben van, csak én vagyok hülye. A jellemző inkább ennek a fordítottja.
A környezet, a család, az ellátórendszer felelőssége pont ott lenne, hogy figyeljenek és észrevegyék a jeleket. Megpróbálják hatékonyabban kiszűrni azokat a nőket, akiknél megvan az esélye az ilyen extrém tetteknek.
A családjaikat kiirtó férfiak is nagyon valószínűen depressziósok.
Az iskolákban lövöldöző diákok nagy valószínűséggel depressziósok.
A valamilyen szer hatása alatt gyilkosságot elkövetők nagy része valószínűleg depressziós. (Már azt is figyelembe kellene venni, hogy miért folyamodtak a tudatmódosító szerekhez – nem kizárt, hogy a depresszió enyhítésére.)
A környezet, a család, az ellátórendszer felelőssége pont ott lenne, hogy figyeljenek és észrevegyék a jeleket. Megpróbálják hatékonyabban kiszűrni azokat a nőket, akiknél megvan az esélye az ilyen extrém tetteknek.
Mivel utóbb látom, hogy a moderáció miatt értelmét vesztené a hozzászólásom, ezért ezen a módon kénytelen vagyok Moderátor-01 akaratával is szembeszegülve felidézni, hogy mi állt a törölt részben: Libsifemcsiszingli szerint egy olyan “vérmacsó” vagyok, aki egyrészt képtelen megkülönböztetni a kangörcsöt a (szerinte) sok esetben lelki okokkal megindokolható csecsemőgyilkosságoktól, másrészről ennek az egésznek a feminizmushoz csak annyi köze van, hogy a hozzám hasonló alakok miatt kell a feministáknak elmagyarázniuk, hogy a szülés egészen más dolog, mint amit mi képzelünk róla. Merthogy nekünk fogalmunk sincs, hogy micsoda “extrém indulatok” merülnek fel annak kapcsán.
Szerintem ennek a feminizmushoz annyi köze van, hogy a nősoviniszták éreznek azonnal zsigeri késztetéseket arra, hogy mentegessék a nőtársaikat még a hányingerkeltő, alantas bűneik alól is, mert micsoda dolog, hogy szeplő esik azon a makulátlan, bűntelen, többnyire áldozati szerepben tetszelgő nőideálon, amit ők mindenáron hirdetni akarnak. És ha mindez nem lenne elég, akkor még a kezükre játszik az egész társadalom kollektív kognitív disszonanciája is. Valahogy senki nem akar szembenézni azzal, hogy létezik a női aljasságnak ez a formája, és bizony a csecsemőgyilkosok jelentős része hidegfejű, lelketlen mészáros, akiknek minél tovább a börtönben kellene rohadniuk.
Többnyire teljes mértékben bölcs gondolatnak szoktam tartani az ellátó rendszerek fejlesztését, szerintem is számtalan problémára jó gyógyír lehet. De a társadalmi gondoskodás arra sajnos alkalmatlan, hogy minden lelketlen, gonosztevő csecsemőgyilkost egyenként lebeszéljen a tettéről. És egyúttal abban is biztos vagyok, hogy rossz társadalompolitika az is, ha a női eszménykép fenntartásának érdekében futni hagyja őket a társadalom. Ez csak egyetlen dologra jó; a női cselekvőképesség és a női felelősségvállalási képesség megkérdőjelezésére.
A depresszióról meg pszichózisról szóló szarságaidat meg tartsd meg magadnak, alább megtalálsz egy kis gyűjteményt annak szemléltetésére, hogy belátási képességük birtokában lévő nők követik el ezeket a gyilkosságokat. Amit ezzel kapcsolatban előadtál, az pont a közröhej számba menő feminista mentegetés. Ha léteznének azok a szüléssel kapcsolatos “extrém indulatok”, amivel előállni igyekeztél, már régen kihalt volna az emberiség. Légy szíves, nézz körül az állatvilágban, és láthatod, hogy semmilyen “extrém indulat” sincs még azon nőstények részéről sem, amelyek elfordulnak a kölykeiktől és rossz anyának bizonyulnak. Mellesleg már ez is elég ritka eset. A csecsemőgyilkosok számára pedig nincs semmilyen természetből levezethető mentség. Tettükre egyetlen magyarázat létezik; az aljas, kegyetlen, hidegfejű számítás.
“De a társadalmi gondoskodás arra sajnos alkalmatlan, hogy minden lelketlen, gonosztevő csecsemőgyilkost egyenként lebeszéljen a tettéről.”
Alter, lebeszélni nem, de talán kiemelni a gyereket a vészhelyzetből/ segíteni igen…amúgy jelen állapotban sajnos megint csak az idealizmusom szólalt meg :-(
(bár itt van ez a gyerekkiemelés, kinek van igaza?)
Amellett, hogy teljesen egyetértek veled, egy kis kiegészítést teszek. Az állítvilágban is előfordul, hogy a nőstény megeszi a kölykeit, fiókáit. Hörcsög, macska, héja, galamb, nyúl (!)…ezeknél láttam ilyet személyesen. Bár ezek 99%-ban azért vannak, mert megérzik rajta az emberszagot és nem ismerik fel a saját kicsinyüket. De 1%-ban azért előfordul ilyen “hiba”.
“Az állítvilágban is előfordul, hogy a nőstény megeszi a kölykeit, fiókáit.”
Ez igaz, de mindenképpen valami rendkívüli dolog következménye. Ilyen lehet az általad is említett emberszag, de leggyakrabban a beteg, testi hibás, genetikai rendellenességgel született utódok esnek anyjuk áldozatául. Állatoknál semmiképpen nem nevezhető hibának, hiszen az anyaállat a természetes szelekciót valósítja meg ezáltal. Végül is elég csak megölni a kölyköt, de nagyon nagy pazarlás lenne kárba veszni hagyni az értékes fehérjét, ezért megeszik ( mint pl. ellés után a méhlepényt, persze ennek nyomeltüntető funkciója is van).
A hímek “más gyerekét” szokták megölni, pl. az oroszlánok, gepárdok, egyéb ragadozók, mert így a nőstény néhány óra múlva újra fogamzóképes lesz, s párzik gyermekei “gyilkosával”…
Az “emberi nőstény” pedig – ellentétben az állatok nőstényeivel – azért öli meg saját gyermekét, mert kényelmetlen, útban van, botrány lenne, ha kiderülne, el akarta volna vetetni, de kicsúszott az időből… Oh, igen, mindehhez még velejéig romlott erkölcsi nulla is…
Állat ilyet nem tesz.
Hiába no, több szempontból sem lehet párhuzamot vonni állat és ember között, meg aztán azzal is kényelmetlen szembesülni, hogy néhány dologban az ember marad alul az összehasonlításban…
Én egyetértek LFSZ utolsó bekezdésével, az ellátórendszernek lehetősége lenne a szülés utáni depresszióban szenvedők – potenciális csecsemőgyilkosok szűrésére. A hangsúly a csecsemőn van, ui. aki csecsemőt gyilkol az egy egy hónaposál idősebb (egy hónapos korig beszélünk újszülöttről), jogilag is létező (anyakönyvezett) személyt öl.
Aki eljut a gyerek anyakönyvezéséig, valószínűleg részt vett a terhes-gondozásban is. A súlyméricske helyett inkább a lelki-változásokra kéne jobban odafigyelni, gondolom léteznek tesztek, a kontroll-pontok is simán megvannak: szülés után, az első látogatáskor, hathetes kontrollon…ez az egyetlen gyilkos csoport, ahol lehetőség lenne az előzményeket feltárni és nem csak a tett bekövetkezte után ítélkezni. A többi depressziósnál sajnos nem igazán.
A másik, hogy egy gyerekgyilkosságnál olyan elegánsan elsiklik mindenki az apai felelősség felett…hol van ilyenkor a férfi, amikor egy nő ilyesmire vetemedik? érdekes módon, amikor iskolai lövöldözések vannak a szülőket is előszedik, pedig nem a szülők követik el de facto, egy gyermekgyilkosságnál előszedik a gyereknemzőtársat? elvileg a gyereknevelés kétemberes teher.
Nyilvánvaló, hogy a köznyelvben szokásos módon az újszülött szinonimaként használtam a csecsemő kifejezést. Ezek a gyermekek nem egy-két hónapos korban veszélyeztetettek a saját szülőanyjuktól, amikor már gondozzák őket, hanem közvetlenül a szülés után fordulnak elő zömmel ezek a gyilkosságok. Ezekben az esetekben eleve lehetetlen bárkinek beavatkoznia, hiszen titkolják a terhességüket és a gyilkossági szándékukat, sokszor hűtlenségük vagy egyéb vélt vagy valós élethelyzetbeli problémájuk miatt.
Sajnálom, hogy másnak a felelősségét kezdted el firtatni. Éppen egy kicsivel feljebb írtam ennek a fajta nőmentegetésnek a hátrányáról: “Ez csak egyetlen dologra jó; a női cselekvőképesség és a női felelősségvállalási képesség megkérdőjelezésére.” – Annyira nyilvánvaló, hogy amikor egy iskolában lövöldöző gyerek(!) bűncselekményéről van szó, akkor a szülő felelőssége is felmerülhet, de a nő nem egy gyerek, hanem egy felnőtt, cselekvőképes, jogképes személy, akinek a döntéseiért, és főleg az általa elkövetett bűncselekményekért nem mások felelnek, hanem kizárólag saját maga. A jog is csak kevés olyan esetet ismer, amikor valaki másnak a felelőssége is megállapítható az elkövetőn kívül, ilyen a felbujtás esete. Ha ilyesmiről nincs szó, akkor nyilvánvaló, hogy kizárólag a gyermekgyilkos nő felelős a tettéért.
A másik, hogy egy gyerekgyilkosságnál olyan elegánsan elsiklik mindenki az apai felelősség felett…
Alter már leírta, de azért hadd támogassam meg: pont azért siklunk el felette, amiért bármelyik másik gyilkosnál, gonosztevőnél elsiklunk. Senki nem légüres térben létezik, és ha a nyilvánvaló örülteket, pszichopatákat stb kivesszük ebből a körből, akkor mindenkinél úgy van ez, hogy az események láncolata vezetett oda, hogy gazember lett az illetőből később. Ugyanakkor hiába bánt a későbbi erőszaktevővel rosszul az anyja (mondjuk), ezzel nem igazolhatja a tettét akkor sem, hová vezetne ez? Volt választása, hogy mit tesz, és ez a kulcs.
Amit mondani akarok lényegében, az az, hogy az emberek se gyilkosnak, se erőszaktevőnek, börtöntölteléknek nem születnek, hanem azzá válnak idővel.
Alapvetően srácok egyetértünk, aki elköveti az a tettes. Ami ebben a tv módosító javaslatban előkerül az ugyanannak a sátáni ideológiának a következménye, ami alapján az abortusz az ma már csak egy “sejtcsomó eltávolítása” és női test feletti önrendelkezési jog és voila elérkezett a dolog odáig, hogy az újszülött gyilkosság az is privilegizált esetként kezelendő. tényleg döbbenetes. ezek szerint mégiscsak van emberi élet között különbség…egy újszülött mégsem ér annyit, mint egy felnőtt ember.
“Amit mondani akarok lényegében, az az, hogy az emberek se gyilkosnak, se erőszaktevőnek, börtöntölteléknek nem születnek, hanem azzá válnak idővel.”
Rasszistának, meg antiszemitának se születik senki. Tapasztalat és bölcsesség útján válik valaki azzá.
Tisztelt bíróság!
Higgyék el nekem, hogy szelíd, jó ember vagyok, csak a 2 órás szuperszett gyúrás után túl sok fehérjeport szlopáltam, ami miatt felment bennem a tesztoszteron. Nem vagyok én olyan agresszív fajta, tudom, nem kellett volna három rántotthúst is ráennem, meg az a másfél liter bor is megzavarhatta az agyamat. Tecciktudni nem ártanék én senkinek, de mostanában olyan szomi vagyok, depis vagyok, a farkam sem áll fel a koksztól, meg ezek a fránya szocioiális körülmények… Kérem! Én nem vagyok hibás. Pusztán a véletlenek összjátéka, hogy a véremben keringő anyagoktól egy agresszív barom lettem, és halálra vertem a szeretett feleségemet. Kérem vegye figyelembe a fentebb leírt rizikófaktorokat, az enyhébb ítélet érdekében.
Köszönettel,
Orsós Winnetou
“Szerda hajnalban egy kislányt hagytak a békéscsabai Réthy Pál kórház babamentő inkubátorában. A csecsemő ki volt hűlve, de már stabilizálták az állapotát”
http://index.hu/belfold/2014/04/16/inkubatorban_hagytak_egy_csecsemot/
“Hétfőn délután negyed háromkor megszólalt a babamentő inkubátor jelzőrendszere a békéscsabai Réthy Pál Kórházban. Egy majdnem két és fél kilós kislányt találtak benne.
… a kislány egészségesen született, megkapta a szükséges ellátást és a védőoltásokat. …
A békéscsabai babamentő inkubátorba eddig már ötször tettek újszülöttet.”
2014. 06. 09. 21:05
http://index.hu/belfold/2014/06/09/punkosdi_helga_megerkezett_jol_van/
http://informed.hu/eletmod/terhesseg__szules/?article_hid=198734
MTI 2015-03-16 22:52:07
“Újszülöttet helyeztek el március 15-én egy debreceni inkubátorban
Újszülöttet helyeztek el március 15-én a hajnali órákban a debreceni Kenézy kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának előterében található inkubátorban – közölte a kórház szóvivője hétfőn.
Lénárt Beáta tájékoztatása szerint a 3050 gramm súlyú kisfiú az ápolónőktől a Kenézy Konrád nevet kapta.
Az első vizsgálatok alapján a csecsemő egészséges, jól érzi magát – tette hozzá a szóvivő.”
http://index.hu/belfold/2015/06/23/ujszulottet_hagytak_a_bekescsabai_inkubatorban/
“Egy kisfiút hagytak éjfél után a békéscsabai Réthy Pál Kórház babamentőjében, értesült a Beol.hu. Baji Sándor osztályvezető főorvos kérdésünkre elmondta, a 47 centiméteres, 2940 grammos kisfiút kissé lehűlt állapotban találták meg, de állapota már stabil. A csecsemő nem sokkal a megtalálása előtt születhetett. …
A baba egyelőre a Csabai Zoltán nevet kapta.
Az inkubátor 2006 óta működik az intézményben, Zoltán a hatodik, akit ott helyeztek el.”
“Indokolt az újszülött megölésének privilegizált alakzatának visszaállítása.”
Csak én gondolom úgy, hogy ennek a mondatnak az égegyadta világon semmi értelme nincsen? Vagy netán az “alakzat” szónak van valami titkos jelentése, amit én nem ismerek? S még ha nyelvtanilag értelmes lenne is, a jelentése akkor is zéró, hiszen valaminek a részletes indoklása nem lehet az, hogy “indokolt”. Miért?!
Mert ő így akarja… – Ránézésre is olyan nőtípusnak látszik, akinek ez elég szokott lenni az érveléshez. – Egyébként meg a fejemet tenném rá, hogy olvasta valami feminista szakszennyirodalomban, hogy a patriarchátus szorongató rémségei idézik elő a módosult tudatállapotot, és ezért fojtják meg, csapják falhoz, négyelik fel a tulajdon gyermeküket ezek a szegény, szerencsétlen nők.
Kéne még nekünk egy kis női kvóta…
Miről is szól ez a derék javaslat? 2003. III. 1-jéig létezett a (régi) Btk.-ban az erre vonatkozó ún. privilegizált eset (azt jelenti, hogy egy bűncselekmény alapesetéhez képest privilegizált, azaz enyhébb büntetési tétel kapcsolódik hozzá). Milyen indokolást hoztak elő erre?
“Az első magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk 284. §-a ismerte a gyermekölés tényállását, amelyet az az anya követett el, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülést követően megölte. Az 1961. évi V. törvény az emberölésnek ezt az enyhébben minősülő esetét nem tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a Csemegi kódex megalkotása idején fennállt viszonyokhoz képest a nők társadalmi helyzetében, a házassági köteléken kívül született gyermek jogállásában, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel a privilegizált eset fenntartása szükségtelenné vált.
Az emberölési ügyekben követett ítélkezési gyakorlat alakulása azt mutatja, hogy az ilyen bűncselekmények megítélése általában enyhébb a többi emberölési ügynél. Ennek elsődleges indoka azonban ma már nem az, amely miatt első büntetőtörvénykönyvünkben ilyen privilegizált tényállás megalkotásának szükségessége felmerült, hanem az a körülmény, hogy a szülő nő – különösen a titkolt terhesség esetében – a szülési folyamat során kivételes testi és lelki állapotban van, amely sok esetben a beszámítási képességre is kihatással van.
[…] Az újszülött megölésének privilegizált esetként való megjelenítése nem a sértett személyének eltérő megítélésből fakad. Az újszülött megölése ugyanolyan emberölés, mint bármely más természetes személy megölése. A törvény éppen ezért nem az újszülött fogalmát határozza meg, hanem arra az elkövetési magatartásra van tekintettel, ami a szülés folyamán, vagy a szülést közvetlen követően történik. A törvény a szülő nőnek a szüléskori állapotából indul ki, és a privilegizált megítélést erre építi rá. A bírói gyakorlat ezt a helyzetet értékeli jelenleg akkor, amikor a 166. § szerinti emberölés miatt az enyhítő szakasz alkalmazásával az öt éves alsó határ alatt szabja ki a büntetést. A törvény a két évtől nyolc évig terjedő büntetési tétel meghatározásával keretet ad a büntetés kiszabás számára, anélkül hogy a bírói gyakorlatnak az enyhítő szakaszhoz kellene folyamodnia.” (Miniszteri indokolás)
“Az erre vonatkozó miniszteri indokolásból kitűnően az újszülött megölésének privilegizált esetként való megjelenítése nem a sértett személyének eltérő megítéléséből fakad, hanem a szülő nőnek a szüléskori állapotából indul ki. Az enyhébb megítélést arra építi, hogy a szülő nő a szülési folyamat során kivételes testi és lelki állapotban van.
Ennek élettani okai általánosan elismertek. A terhesség ideje alatt az anyai szervezet működési egyensúlyának megtartása mellett biztosítja a magzat zavartalan fejlődését, és ez többek között a hormonháztartás, az anyagcsere, a keringés megváltozását, egyes szervek fokozott megterhelését jelenti. Az emberi szervezet egységes működése folytán az idegrendszer bizonyos labilitása, pozitív, vagy akár elutasító lelki megnyilvánulások is természetes velejárói ennek az állapotnak. Ebből fakadóan a terhesség több hónapját követő szülés alatt és az azt közvetlenül követő időszakban az anya különleges testi és lelki állapota egyértelműen elismert biológiai és jogi szempontból egyaránt.
A szülés folyamán a méhmagzatnak az anya testével szerves élettani összefüggése az újszülött megszületése után a köldökzsinór elvágásával szakad meg, azonban a teljes szülési folyamat csak a méhlepény több-kevesebb vérzéssel járó leválását és megszületését követően fejeződik be.
Kétségtelen, hogy a testi, lelki adottságok, a szülés első, vagy többedik volta, az eltérő élethelyzetek különböző lefolyású, más és más lelki élménnyel párosuló szülést eredményezhetnek. Mindezekből azonban csak az a következtetés vonható le, hogy bizonyos körülmények különböző személyeknél fokozottabb vagy kisebb mértékben jelentkeznek.
A privilegizált gyermekölés esetében megkívánt, közvetlenül a szülés utáni elkövetési idő nem jelöl meg biztos időhatárt, amely alatt a gyermek megölésének be kell következnie. A törvényi szabályozás ilyen módosítása a jelenlegi biológiai ismeretekre alapozottan mintegy vélelmezi, hogy ebben az időszakban az anya testi és pszichés állapota rendkívüli, az a szüléssel összefüggésben a szokásos működésétől mindenképpen eltérő.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért percekkel a szülés lezajlása után nem helytálló, egyben szükségtelen a különleges testi és lelki állapot meglétének vizsgálata és megkérdőjelezése.
Az ügyben elfogadott igazságügyi orvos szakértői vélemény is tartalmazza, hogy a szüléshez kapcsolódó periódus általában 72 órára tehető, amikor még a szülés által befolyásolt biológiai mechanizmusok működnek. A méhlepény leválásakor vérveszteség keletkezik, relatív oxigénhiányos állapot alakul ki, és néhány órát igényel a keringés átállása is, ez pedig mindenképpen a szülés utáni időszak.” (EBH2001. 390)
http://www.youtube.com/watch?v=3k_gJTpLxEY
Az erős felinduláshoz: Tipikusan ilyen helyzet, mikor valakit fogvatartanak, és rendszeresen sanyargatnak, fizikailag bántalmaznak. A fogvatartott helyzete érthető, szeretne kiszabadulni ebből az emberhez nem méltó állapotból. Egy alkalmas pillanatban megfog egy tárgyat, amivel úgy fejbekólintja a bántalmazóját, hogy az életét veszti. Lehetséges, hogy jogilag nem áll meg a jogos védelmi helyzet (mert mondjuk éppen akkor nem érte őt közvetlen erőszak), de egy erkölcsileg menthető és ezáltal méltányolható okból származott az indulata. Ez persze nem az egyedüli esete ennek az emberölésnek. Ezzel számoltak is mikor, általánosan írták körül a tényállást, magyarán a méltányolható ok és az erős felindulás viszonylag tág fogalmak, amit rá lehet “húzni” sokmindenre.
A javaslat kihasználta volna ezt a körülményt és egy szűkebb, konkrétabb élethelyzetet törvényileg minősített volna erős felindulásnak (és ezzel méltányolható oknak is), én így látom. Ami szerintem jogilag (is) aggályos, mert hogy éppen mi számít máltányolható oknak és erős felindulásnak, azt a konkrét ügyben,a konkrét helyzetben bíróságnak kell eldöntenie. Ennyi erővel belel lehetne írni a btk-ba, hogy “aki a feleségét megcsaláson tettenéri és közvetlenül ezután megöli, az erős felindulásból elkövetett emberölést követ el” és ezáltal enyhébb büntetést is érdemel (mert előre feltételezzük, hogy elgurul a gyógyszere és nem képes tisztán gondolkodni). El lehet képzelni mit váltana ki ez a feministákból, ha már egy képviselői felszólalás miatt is (tessék gyermeket szülni) utcára vonultak.
Szent László Király Dekrétomainak Első Könyve
13. Fejezet a parázna asszony megöléséről
Valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla; és ha kedve tartja, vegyen mást feleségül.
SI QUIS UXOREM CUM ALIO VIRO ADULTERANTEM NECAVERIT, DEO RACIONEM REDDAT, ET SI VOLUERIT ALIAM DUCAT.
1. § De ha valaki az asszony közelvalói közül ellene kelne, hogy igaztalanul ölte volna meg, biró eleibe vigyék a dolgot; és minden módon arról tudakozzanak a szomszédoktól, ha gyülölségben és utálatban lett volna-e az ő férje előtt, avagy az ő paráznasága felől valami gyanuság támadott volna-e már előbb? és a biró itéljen benne igazság szerint.
Hozzátartozik még a dologhoz, hogy amikor kiszabnak egy büntetést, először megnézik a büntetési keret közepét. A 2-8 évnek 5 a közepe, 5-15-nek 10, 10-20-nak pedig 15 év. Elvileg ha nincs semmilyen enyhítő/súlyosító körülmény, akkor ezt kéne kiszabni, persze gyakorlatilag nincs ilyen “tiszta” cselekmény, valamilyen körülmény miatt mindig emelkedik vagy csökken a büntetés.
Ebből kiindulva szerintem egyszerű megérteni, miért jó a mostani minősítés, és miért lenne rossz az enyhébb. A középmértékű büntetéskiszabás felfogható társadalmi/jogalkotói értékelésnek is. Egy gyilkosság esetén mit mond a jog? Honnan, hány évtől számítsuk be az illetőnek az enyhítő és sulyosító körülményeit? Ez most úgy néz ki, hogy
erős felindulásnál- 5 év
egyszerű emberölésnél- 10 év
minősített emebrölésnél- 15 év (ehhez tartozik az újszülött megölése)
Szerintem az a normális, hogy egy gyermek megölését az utolsó kategóriába soroljuk. Normális lenne, ha a gyermekek csoportjából kiválasztjuk az újszülötteket, és azok megölését az 5 éves csoportba tennénk? A módosult tudatállapot ennyire lecsökkentené az egyébként kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmény megítélését? Én azt mondom, hogy ha van olyan tényező,ami “csökkenti” a bűn nagyságát, akkor az a 15 évtől csökkentse és ne az 5 évtől.
Keresgéltem egy kicsit az interneten megtalálható, nagy sajtófigyelmet kiváltó ügyek után.
Mindössze egyetlen ügyet találtam, amelynek kimenetele (de ez is csak közelítőleg) egybevág az általad felvázolt ítélkezési irányelvekkel.
http://www.karpatinfo.net/cikk/kriminalis/enyhitettek-gyilkos-pecsi-anya-bunteteset
A nő előre kitervelte tettét, később a nyomozással sem működött együtt, semmilyen mentő körülmény nem vehető ki a sajtóhírből.
A nő 14 évet kapott, de végül a bíróság ezt mégis 11 évre enyhítette.
http://hvg.hu/itthon/20110118_csecsemogyilkossag
Már a terhesség alatt módszeresen elhanyagolta minden kötelezettségét és minden bizonnyal készült a tettére.
Büntetése? 5 év.
http://hvg.hu/itthon.bunugy/20120324_csecsemogyilkossag_vademeles
Bár állítása szerint tettének az az oka, hogy élettársa nem akart több gyermeket, ennek ellenére biztosan nem ezt akarta a férfi, hiszen úgy tűnik éppen ő jelentette fel a nőt, miután a fagyasztóban megtalálta gyermekük holttestét.
És végül a büntetése? 5 év, ami csak fele részben letöltendő. (!)
http://hvg.hu/itthon.bunugy/20120111_csecsemo_anya
Azt már fel sem tudom fogni, hogy a depresszió miképpen járulhat hozzá ahhoz, hogy valaki végrehajtson egy kegyetlen gyilkosságot, aztán gondosan eltüntesse annak nyomait. Ugye azért mindenki tudja, hogy mi az a depresszió? – Az a kedélybetegség, aminek következtében az embereknek még enni sincs kedvük, nem hogy csecsemőt ölni és utána gondosan takarítani.
http://hvg.hu/itthon/20110815_csecsemogyilkos_allapotos
Minden bizonnyal előre tervezte tettét az a nő, aki hidegvérrel ölte bele a pöcegödörbe hűtlenségből született csecsemőjét. Előtte viszont még gondosan feltakarított, majd a felmosóvízzel együtt öntötte a budiba a gyereket:
http://www.pecsinapilap.hu/cikk/Elobb_szabadulhat_a_csecsemogyilkos_anya/143794
Az ítélet? 5 év börtönbüntetés, amit később enyhítettek olyan módon, hogy 2 és fél évre leszállították a feltételes szabadlábra bocsátás idejét.
Minden bizonnyal előre kitervelten fojtotta bele a kádba hütlenségből, zavaros szexuális életből származó csecsemőjét az a 24 éves nő, aki egészségügyi végzettséggel és csecsemőápolási tanulmányokkal is rendelkezett. A gyilkosság után takarított, majd leült TV-t nézni és beszélgetni.
http://www.objektivhir.hu/display/hir.php?hirid=10017
Az ítélet? 4 év 2 hónap börtönbüntetés.
Gyakorlatilag semmi értelme Szabó Tímea törvényjavaslatának, mert az ítélkezési gyakorlat anélkül is automatikusan megment minden csecsemőgyilkost a méltó büntetéstől.
Köszi Alter, hogy utánanéztél ezeknek. Ha az ember csak a hírek szintjén vizsgálgatja ezeket az ügyeket, már akkor is az az érzete, hogy megbánás, felelősségtudat, emberség nincs ezekben a nőkben, és képzeld milyen lehet ezt élőben, a tárgyalóteremben megtapasztalni.
Az enyhébb büntetés lehetőségét a cikkben is firtattam. Nem kell ahhoz Szabó Tímea, hogy enyhén megússzák a tettüket, mert a jelenlegi súlyos büntetési tételt is – ebben az esetben sajnos – lelehet faragni a beszámítási képességre hivatkozva.
Hihetetlen, hogy ennyi súlyosító tárgyi körülményt is felül tud írni az anya “depressziós állapota”. Nem fogadja el a segítséget, titkolózik, megtéveszt, még a magzat egészségét is veszélyezteti állapotos korában, az ölés fázisa is kegyetlen, eltünteti a nyomokat, hatóságot félrevezet stb. Ezek így összességében bőven indokolnák a legsúlyosabb büntetést (20 évet vagy ahhoz közelit), mégis a mérleg lefele indul meg, és még az alsó határnál is (10 év) lejjebb áll meg. Így születnek meg az ilyen felháboríó 4-5 évek, ráadásul még ennél előbb is kijöhetnek feltételesen.
Most akkor hasonlítsuk össze ahhoz, amit feljebb már írtam. Ezek az enyhe ítéletek a 15 évtől indulnak, és így lemennek 5 évre. Milyen lenne a helyzet, ha alapból 5 évtől indulna ( ezt eredményezné a javaslat) és úgy enyhítenék? Lemenne 2 évre, meg 1 évre, ez történne.
Visszatérve a mostani ítélkezésre, van a büntetéskiszabásnak egy olyan elve, amit szerintem nyugodtan alkalmazhatnának a bíróságok: “Lehetséges, hogy a súlyosító körülményeknek együttesen vagy közülük egynek olyan nagy nyomatéka van, hogy az a szemben álló körülmények hatását teljesen kioltja, és az enyhítő körülmények mellett is sor kerülhet a büntetési keret felső határának megfelelő büntetésre.”
Találtam olyan esetet, mikor börtönbe sem kellet vonulnia az anyának, megúszta az amúgy 1 év 6 hónap büntetést felfüggesztettel. Ehhez pedig hozzájárult, hogy akkor még privilegizált alakzat volt ez a fajta gyilkosság, és 2-8 évig lehetett büntetni.
http://www.rtlklub.hu/hirek/hirek/cikk/94225
Ez pedig nem magyar eset, és nem is annyira közvetlen szülés után történt, de mindenképpen érdekes eset, az indoka miatt. Az anya azért ölte meg gyerekét, mert az szerinte hátráltatta vona a karrierépítésben.
http://www.ma.hu/webbulvar.hu/171837/Megolte_az_ujszulott_babajat_hogy_egyetemre_mehessen
Valóban sok ez még sajtón keresztül is. Mindezek ellenére a témával kapcsolatos indulataim nem is ezekre a bűnelkövetőkre irányulnak, mert őket egyszerűen velejéig romlottnak és a társadalom egészséges fele számára eleve menthetetleneknek gondolom. A vita során már azt is sajnálatosnak érzem, hogy naturalisztikus tényábrázolásokkal kell néha egyeseket emlékeztetnem arra, hogy milyen természetű bűncselekményekről is beszélünk valójában. Az elkövetők megfelelő megbüntetését is csak azért érzem fontosnak, hogy a társadalom ezzel minden tagja számára felállítson egy erkölcsi értékrendet. Mindezek miatt igazából felkavarónak, bosszantónak azt érzem, amikor közvélemény formáló vagy jogalkotói, jogalkalmazói szerepkörben elkezdi valaki mentegetni ezeket a bűnelkövetőket. Nem értem, hogy mit szeretnének ezzel üzenni a társadalom számára. Igazából az ő értékítéletüket érzem kétségbeejtőnek és dühítőnek.
Hogyha elmezavar miatt követi el a gyermekgyilkosságot, az is indokolja az elzárását. Rohangáljon egy őrült a nagyvilágban, hogy újra teherbe eshessen és azt a gyereket is megölhesse? Nem értem én ezt. Illetve de. Nem akarok ilyesmin viccelődni, mert rettenetes, de ha belegondoltok, a kisbabák 50%-a fiú… :/ Amiatt hisztériáznak a feministák, hogy Kínában rengeteg lánybabát megölnek, és ez milyen szörnyű, de úgy látszik, nem az embert, nem a gyermeket sajnálják bennük, hanem a Szent Tehenet, a Nőt… Úgy látszik, ha a gyerekgyilkosság nem specifikusan nőnemű gyermekek ellen irányul és nem a gonosz patriarchátus terméke, ti. hogy ha már csak egy gyerekük lehet, akkor legyen fiú, hanem a Szent Női Nem tagjai követik el és erkölcsi hullaságból vagy pillanatnyi elmezavarból(? – nem vagyok szakértő, ezt se zárnám ki, hogy ilyen van), akkor már nem akkora gond, sőt, mentegessük őket!