Agyunk két nagy részből áll, amely féltekék egymástól viszonylag eltérő tevékenységet folytatnak. Egyszerűen – de pontatlanul –: a jobb agyféltekében ösztönös, érzelmi folyamatok zajlanak, a balban olyanok, mint logika és beszéd. Ezért kézenfekvő a jobb agyféltekét nőiesnek, a balt férfiasnak tartani. A férfi értelemcentrikus, a nő érzelemvezérelt, aminek oka, hogy a férfinál a bal, a nőnél a jobb agyfélteke dominál.
Ez azonban így biztos, hogy nem igaz.
Kissé máshogyan viszont talán már igaz.
Kevesen vitatják, hogy a két nem észkereke másképpen forog, és hogy a szíve is valahogy másképp ver. A különbség egyik oka szerintem, hogy a férfi a „bal agyfélteke VAGY jobb agyfélteke”, a nő a „jobb agyfélteke ÉS bal agyfélteke” technikával használja szóban forgó testrészeit. Természetesen nem tudatosan.
A férfi számára nem vonzó, hogy ő egyszerre legyen értelmes és érzelmi, inkább ugrálni szeret a két alkalmazás között, helyzettől függően. Amikor értelmileg közelít, érzelmei többé-kevésbé kikapcsolt állapotban vannak, ha érzelmileg viszonyul, az értelme lesz nagyrészt off módban. Ettől teljesen eltérő alkalmazkodási technika a nőé, aki egyszerre próbálja használni mindkét féltekéjét, ő egyszerre értelmes és érzelemteli, a kettő elválaszthatatlanul működik benne. Az, hogy a férfié vagy a nőé-e a jobb életstratégia, rossz kérdés, mivel minden szóba jöhető kérdező és válaszoló egyaránt bíró és peres fél ebben a perben.
A nők ezért szeretik módfelett a “minden egy” típusú teóriákat, és képesek a férfi számára hozzáférhetetlen kunsztokra, például az osztott figyelemre. Az is-is mindent befogad és integrál magában, legalábbis szüntelenül erre törekszik. Női sors… A férfinak ezzel szemben folyton a versengésen jár az esze, lévén pszichéjének alapképlete, hogy értelem és érzelem örök harcban állnak benne. Férfisors?
A harc – mi több: a háború – évezredekig az egyik legtiszteletreméltóbb emberi tevékenység volt. Az ember szó persze akkor még csak a férfit jelentette. A harc, mármint az igazi, ma már nem trendi. Sőt. Ölni – de még hősiesen meghalni is – valami gyanús, obskúrus, inkorrekt dologgá vált. Ez az értékváltozás – amely vagy felszíni vagy mély, nem tudom, de azt igen, hogy a társadalomra rá van kényszerítve – elvezetett ahhoz, hogy az is-is langymelege kiütötte a nyeregből a vagy-vagy harciasságát. A nőies mentalitásé lett a világ, miközben úgy tűnik, hogy a nők többsége mégis inkább csalódott, mint elégedett eme új helyzet folytán. “Hová tűntek a férfiak?” – kérdezik.
A két agyféltekét összekötő rostköteg az ún. kérgestest (Corpus callosum). Ezen keresztül csereberélik villámgyorsan egymással a tekék az információkat. A nők agyában ez nagyobb, több szálon futó, mint a férfiakéban.
A bal oldali arc Kim Peek, aki az Agenesis of the Corpus callosum (ACC) nevű agyi rendellenességben szenvedett pár éve bekövetkezett haláláig. A „genesis” fejlődés, az „a” fosztóképző, a kérgestest a-genezise azt jelenti, hogy a két agyfélteke közötti kommunikációért felelős rostköteg nagyon fejletlen vagy teljesen hiányzik. Az ilyen betegnél külön-külön, egymástól alig függve vagy teljesen függetlenül működik a két agyfélteke. – Jobbra pedig az Esőember, alias Dustin Hoffman látható. Az autizmus ikonjává vált film forgatókönyvírója a címszereplőt Kim Peekről mintázta. (Olyannyira, hogy az Oscar-díj elnyerése után a szobrocskát egy időre oda is adta neki.)
Az autizmusnak világszerte ismertséget szerző holywoodi produkció olyasvalakiről mintázta tehát az autista főalakot, aki nem is volt autista. Vicces, de mi köze ennek a témához? Ahhoz, hogy a férfi az agyféltekéit vagy-vagy alapon, a nő is-is alapon használja.
Az a köze, hogy az autizmus nem más, mint egy szélsőséges férfiagy. Ezt nem én mondom, hanem az autizmus (korrekt megfogalmazásban: autista spektrum zavar) egyik szaktekintélye, Simon Baron Cohen. A Férfihang egyik kommentjében is találkoztam már ugyanezzel a megállapítással.
Az ACC – a két agyféltekét külön-külön használó hasadt tudatosság – nem véletlenül lett összekeverve az autizmussal. E két agyi rendellenesség megtévesztésig hasonlít egymásra, aminek folytán az ACC, ha nem is bizonyítja, de markánsan illusztrálja a “vagy-vagy tézist” – azt, hogy az agyféltekék külön-külön való használata igazi férfi-dolog.
Összefoglalva:
Teóriám a női és a férfi gondolkodásmód különbségének agyi alapjáról annyira újszülött hipotézis, hogy még csecsemőnek is túl fiatal: néhány napja bukkant csak föl az agyamban. (Alighanem a jobb oldalon, mert szerintem ott lakik az intuíció.) Azt már régóta gondolgatom, hogy a bal félteke inkább férfias, a jobb inkább nőies, de ezzel magam se értettem soha maradéktalanul egyet, túl sok a főszabályszerű kivétel ebben a szabályban. Aztán jött az ötlet: a nemek különbségét nem az agyféltekék különbsége fejezi ki, hanem azok eltérő használati módja. A férfi vagy-vagy alapon használja a féltekéit – vagy viszonylag tisztán értelmes, vagy viszonylag tisztán érzelmes (ezt a jelzőt nem szereti, holott pl. a gyűlölet is érzelem, vagy mondjuk a sörbajnoki büszkeség is) –, a nő meg is-is alapon, azaz egyszerre és kigubancolhatatlanul egymásba fonódottan, miáltal az érzelem és értelem két eszköze így egy szofisztikáltabb harmadikká alakul, viszont ezáltal mindkettő veszít is eredeti intenzitásából. – Ha pedig mindez igaz, akkor némiképp magyarázatot nyer néhány olyan zavaró ellentmondás, amelyek miatt időnként méltatlan fanatizmusra vetemednek az átellenes kertlakók, és amely zavaró ellentmondások veleje talán a következő mondatban foglalható össze:
A férfiak okosabbak és jobb szívűek, mint a nők, a nők pedig okosabbak és jobb szívűek, mint a férfiak.
Néhány érvet is felhoztam újsütetű elméletemhez:
1. A nő corpus callosum-a nagyobb a férfiénál, amely nyilván a sok félteke-közi használattól izmosodott meg az evolúcióban.
2. Az ACC igazolja, hogy lehetséges külön-külön is használni a két féltekénket, az agy képes rá.
3. Az autizmus – ez a tipikus férfibaj, egyrészt mert a férfiasság már-már karikatúraszerű megjelenése, másrészt mert a kevés női autista is ugyanezen a karikaturisztikus módon férfias gondolkodású – az ACC-vel egyező tüneteket produkál, amely alátámasztja azt, amit nem értelmi fogyatékos autisták mindig is mondanak: nálunk külön van az értelem és az érzelem! Úgy is mondhatnák, hogy “mi vagy-vagy alapon működünk” – aminek kultúrtörténeti pikantériája, hogy Søren Aabye Kierkegaard dánul és latinul egyaránt megírt híres filozófiai műve az Aut-aut (Vagy-vagy) címet viseli.
.
Szerintem mindent elárul a félteke dominanciát mérő tesztekről, hogy elfelejtetted, hogy melyik nyert.
Az átellenes kertek férfioldalának jobboldali szegletéből, a “vérmacsó” kulturális szerepéből kérdezem: Annak a tünetegyüttesnek van már neve, amikor a páciens olyan mentálisan beszűkült tudatállapotban létezik, amelyben mintha abszolút mértékben megszűnt volna a két agyfélteke közötti kapcsolat, és szemmel láthatóan az illető személyisége teljes mértékben a jobb agyféltekéjének fogságában vergődik? Az ilyen személyek például folyamatosan mély érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak, jellemző módon remek nyelvi képességeik vannak, ezért például gyakorta nagyon esztétikusnak tűnő irodalmi produktumokat hoznak létre, amelyek első pillantásra mélyen emberinek, emocionálisan mélyen cizelláltnak hatnak, azonban az alaposabb tanulmányozás után kiderül, hogy a mondanivaló teljes mértékben nélkülözi a bal agyfélteke közreműködését. Átütőek a szociális diszfunkciók. A személy úgy észleli, hogy minden, ami rossz, az a külső világból származik, és minden ami jó, annak önmaga a forrása. Ezért depresszívebb érzelmi szakaszaiban állandó sértettség és mély kiábrándultság jellemzi, amit aztán dühödt, többnyire a másik nemre irányuló agresszió vált fel a mániás fázisokban. A logika képességek teljes hiányából vagy folyamatos degenerálódásából eredő súlyos dezorientáltság jellemzi az egész személyiséget.
– Engem meglep, hogy egy ilyen jól felismerhető tünetegyüttesnek még nincs saját megnevezése, miközben már a cifra-káromkodásra való fokozott hajlamot is önálló szindrómaként ismerjük. – Szóval ezúton várom mindenkitől az elnevezésre vonatkozó javaslatokat! :)
.
“Bármilyen, konkrét személyekkel való hasonlóság, kizárólag a véletlen műve lehet.” :)
Mondom, hogy ez egy jól felismerhető szindróma, ami szemmel láthatóan erősen elterjedt is, tehát mindenképpen önálló megnevezést érdemelne. Nem csoda, ha mindannyian ismerünk hasonló állapotú embereket. :)
borderline? vagy az más?
“egy ilyen jól felismerhető tünetegyüttesnek még nincs saját megnevezése”
Mintha a Williams-Beuren szindrómát keresnéd…:)
idézek a http://www.behav.org/student_essay/human/Odler_2013_williams-beuren.pdf webhelyről:
“..térlátási, motoros képességek és a számfogalom súlyos visszamaradása. Azonban vannak képességek, melyek kifejezetten jól funkcionálnak a WBS-sel élők körében, ezek az alábbiak: rövid távú memória, arcfeldolgozás, zenére való fogékonyság, szociális érzékenység. Utóbbiból adódik a túlzott barátságosság, az idegenektől való tartózkodás hiánya, a túl sok beszéd. A jó nyelvi képességek viszont felnőttkorra nagyon gazdag szókinccsel és verbális fogékonysággal ruházzák fel a személyt. A viszonylag fejlett szociális és kommunikációs képességek miatt gondolták eddig a szakmabeliek a WBS-t az autizmus ellentétének.”
Tehát ez lenne a szélsőséges női agy? :) Persze nem az, de kicsit tényleg olyan, mintha az autizmus ellentéte lenne.
Dolgozom Williams-szindrómás kislánnyal, teljesen igaz rá az idézett részlet. Annyival egészíteném ki, hogy kis “gonoszka” tud ám lenni, szeret szándékosan fizikai fájdalmat okozni másoknak (ez ugye nem kifejezetten empatikus). :) A szindróma enyhe/középsúlyos fokú értelmi fogyatékossággal jár, amely nem feltűnő, amíg nem kerülnek feladathelyzetbe. Jellegzetes manócska arcuk van, gyakori a koronária szűkület és a veseproblémák.
Tényleg csak idézőjelben indokolt szélsőséges női agynak hívni, mert itt nem valamiféle női elszálltságról van szó (míg az autizmus szerintem valódi elszálltság férfi irányba), hanem arról, hogy más funkciók fogyatékossága mellett valamilyen okból a Williams szindrómánál normálisak maradnak a “női” funkciók. Ami persze nagy hatást kelt, ahogy a törpefenyő mellett a normális fenyő óriásfenyőnek látszik.
Van viszont igazi női elszálltság is – s ez nem a feminizmus, ami inkább csak politikai karikatúra -, ami nagyon is létező, és tényleg nincs rá szindróma (és ahogy a dolgok állnak, jó darabig nem is lesz), és ami valóban az autizmus párjának, ellentétének, tükrözésének tekinthető.
Nem viccnek szánom.
A boszorkányság.
??
Őszintén meglep, hogy a boszorkányság autizmussal párba állítása kérdőjelet, sőt dupla kérdőjelet váltott ki. Kifejtem, ha érdekel valakit, bár bevallom, kissé csalódott vagyok, azt hittem, ez a megállapítás vidám “aha” élményt fog kelteni… A hiba nyilván az én készülékemben van:(
A készülékek javíthatók. :o)
Szerintem nagyon jó lenne, ha kifejtenéd. (Én legalábbis élvezettel olvasom az egy mondatosnál hosszabb megnyilvánulásaidat – akkor is, ha értem, miről beszélsz.) :o)
Ne mondj ilyeneket, mert ráolvadok a klaviatúrára:)
Nem lesz annak semmi baja. :o) Tuti, hogy kakaóbiztos… :o)))
“Szerintem nagyon jó lenne, ha kifejtenéd. (Én legalábbis élvezettel olvasom az egy mondatosnál hosszabb megnyilvánulásaidat – akkor is, ha értem, miről beszélsz.)”
Csatlakozom. :)
“ez a megállapítás vidám “aha” élményt fog kelteni…”
Akkor most viccnek szántad vagy nem? Úgy gondolod a babonaság szélsőséges női gondolkodás vagy mégis hogy??
Dehogy szántam viccnek! Van a mai modern nőknek egy típusa, akiket a környezetük afféle “boszinak” tart. Ők is annak tartják saját magukat. Ők a nőiesség autistái. Ez vérkomoly valami, csak a p-korrektség ideológiája miatt számít viccesnek.
Ajjaj! Többen neveztek már engem is boszorgánynak… :o)))
Nem csak azért, mert vajákos vagyok. :o)
hgyi, ma már mindenki vajákosnak számít, aki nem kapkod be dilibogyókat minden apróságra… :)
De én sok-sok éve illóolajos krémeket, leveket – gyógyítósokat – kevergetek. Gyógynövényeket is használok. :o)
Ehhez nem kell konkrét személy. A válaszom: feminizmus, mint beteges szindróma.
Akit érdekel a téma, javaslom elolvasásra Anne Moir, David Jessel Agyszex című könyvét. Nagyon sok mindent segít megérteni a női és férfi látásmód, gondolkodás tekintetében. Sajnálatos módon csak egy kiadást ért meg a könyv. Tartalmát ismerve nem is csodálkozom rajta.
http://www.antikvarium.hu/konyv/anne-moir-david-jessel-agyszex-26867
Érdekes és jó a cikk, de…
Nem hiszek a multitaskben. Abban meg pláne, hogy ebben csak a nők lennének az élen. Véleményem szerint ez is csak egy légből kapott és mesterségesen generált és terjesztett feminista sztereotípia.
Az hogy valaki főzés közben bevásárólistán is agyal és tud róla hogy megy közben és kb mikor végez a mosógép is, hát…
Vagy az ha valaki kocsi mosás közben a bajnoki eredményeket elemzi agyban és gondol közben a munkahelyi feladataira is, hát ez is csak a hát… kategóriája.
Tehát ilyen szinten erre bárki, nemtől függetlenül is képes. Ez nem más, mint egyidejűleg több, akár nagyon sok dolgot számon tartani.
A valódi multitask az lenne, ha valaki pl. szünet nélküli szinkron tolmácsolás közben, kemény sok ismeretlenes matematikai egyenletek megoldásán is agyalna egyidejűleg és sikerrel.
Így igaz, a multitask nem attól függ, hogy ki milyen nemű, hanem attól, hogy milyen szintű feladatokat kell kezelni. Sőt nem is csak magától a feladattól, hanem attól, hogy az adott illetőnek milyen gyakorlata van benne, hiszen például eleinte vezetés közben még magára a vezetés részleteire sem tudunk rendesen figyelni, miközben pár év vezetés után már közben telefonálunk, eszünk, iszunk, cigizünk, térképet nézünk, újságot olvasunk, stb.
Ja igen, pl. a vezetés (is)…
A multitask egyik legjobb próbája talán a parkolás képessége lehet, amikor aztán tényleg nagyon sok dologra kell tudni egyszerre odafigyelni. Ha igaz lenne a nősténysoviniszta legenda, pont hogy a nők pipálnák le ebben a férfiakat. Már magához a helyes térérzékeléshez és a tájékozódáshoz is sok-sok egymástól különálló információ együttes feldolgozására van szükség. Mindenki tudja, kinek megy ez jobban.
Érdekes, vagyis már megszoktuk, hogy a nősténysoviniszta feministák rendre megirígylik a férfiakra jellemző tulajdonságokat és igyekeznek azokat elbirtokolni, a köztudatban női tulajdonságokként elhitetni, elülteni és a napi tapasztalatok ellenére is, mégis mint női erősségeket feltünteni.
Nevetséges!
pl. a híres-neves női empátia
ugyan már…
Nincs híres női empátia.
Látom. :D
A parkolásnál inkább a térérzékelés dominál, abban pedig a férfiagy messze jobb. Hiába a vadászó ősök…
A figyelem megosztásában viszont a nők jobbak. Ennek megint csak evolúciós okai vannak. A figyelem koncentrálásában, a külvilág kizárásában pedig megint a férfiak vannak előnyben. A nők tapintókészsége és tapintás érzékelése jobb, ahogy félhomályban is jobban látnak. És persze sorolhatnám mindkét nemet illetően.
Mindezek is csak arra bizonyítékok (legalábbis számomra), hogy a férfi és a nő egymás kiegészítői és nem versenytársai. No és persze emiatt nem kedvelem a feminizmust, hiszen ők éppenséggel ellenlábast csinálnak a nemekből.
Egyetértek. Térérzékelésben, téri tájékozódásban sokkal jobbak vagytok. Ismeretlen helyen is gyorsan eligazodtok, visszataláltok egy bizonyos pontra, mert a fejetekben hamar összeáll a teljes térkép. Ezzel szemben én kizárólag úgy tájékozódom, hogy a sarkon van egy cipőbolt, onnan egyenesen megyek tovább a kis templomig, ott be balra, kicsit megyek előre az első keresztutcáig, és ott lesz jobbra a második épület. És így sem biztos, hogy mindig 100 %-os lesz a siker. :)
A nők tényleg jobbak a megosztott figyelemben, de ez értelemszerűen felszínes figyelmet jelent, míg ti nagyon jól tudtok egyetlen dologra összpontosítani, abban teljesen elmerülve minden mást kizárni, amikor se láttok, se hallotok és nem is szeretitek, ha ilyenkor zavarnak benneteket.
A magzati tesztoszteronszint nagyban befolyásolja az agyféltekék növekedését, ezért a férfiak jobb agyféltekéje gyorsabban és korábban fejlődik (téri tájékozódás, érzékelés helye), és általában a testük jobb oldala a nagyobb, fejlettebb. A nőknél a bal agyfélteke a fejlettebb (empátia, nyelvi képességek helye).
Hölgyek figyelmébe: a férfiak jobban tudnak figyelni arra, amit a jobb fülükbe súgnak… :)
Hát nem tudom, én ritkán főzök, de amikor igen, akkor folyamatosan azon jár az agyam, hogy mivel töltsem ki a közben lévő üresjáratot. Ha ilyesmivel foglalkozik az ember, akkor nyilván nagyon jól tud figyelni közben a mosógépre, rendre, takarításra, TV-re, stb.
Viszont amikor például magunknak barkácsolok valami használati eszközt, akkor már utálom ha megzavarnak a tervezgetés, számolás, mérés, stb. közben. Ugyanez a helyzet bármilyen más számolással, legyen az a családi kassza, üdülés vagy akár csak egy játék. Amikor édesanyám a család pénzügyi papírjait bújta, például hogy egy hibát felderítsen, ő sem szerette ha közben mással zaklattuk, de sokszor még egymással beszélni sem volt szabad ugyanabban a helységben, miközben máskor egyszerre főz, mos, gyereket nevel és TV-t néz.
:o) Ha nem csak egyfélét főzöl és nem csak egy napra, akkor azért bőven van mivel kitölteni a közben lévő üresjáratot. Már ha pl. a hús sülési idejét üresjáratnak tekintjük. Sok ételt viszont nem is lehet magára hagyni.
Na ja, de amikor ilyen nagy főzés van, meg nem lehet magára hagyni az ételt, gondolom takarítani más sem tud mellette…
Főzés mellett a takarítás egyébként sem túl jó ötlet.
Persze, hogy nem tud. De tulajdonképpen nem is a több feladat “egyidejű” végzésének képességéről van szó.
főzés közben némelyeknek akkord fölrakási ötletei támadnak, melynek következtében óhatatlanul odaég a dinsztelt káposzta, de én azt tapasztaltam, hogy nemcsak hogy egyidejűleg, hanem mindég egy kicsivel hamarabb. ;)
Kár, hogy behoztad a “multitask” kifejezést. Ráadásul a cikkben sem erről van szó.
A multitaskról egyébkéntis köztudomású, hogy csak látszólagos.
Nem kár, szerintem szorosan idetartozik megemlíteni az ostoba legendákat is. Túl sokan benyelték már a hamis maszlagot.
A kifejezés helytelen.
Még nem hallottam a multitaskról, utánanézek.
Nagyon jó cikk!
Eddig én úgy gondoltam, hogy a bal félteke az “adatok”, jobb félteke pedig az “összefüggések”, ezért racionálisabbak a férfiak, és ezért kombinálnak annyit a nők. Mindkettőnek van előnye és hátránya. De akkor mi magyarázza meg azt, hogy sokkal több a férfi művész?
Ugyan mi magyarázná? A patriarchális nőelnyomó társadalom hatása a művészetre. Teljesen nyilvánvaló, hogy bár voltak és vannak ugyanolyan tehetséges női festők, szobrászok, zeneszerzők, stb., a hímsoviniszta társadalom megégette őket…
Gondolom az is nőelnyomás, hogy a múzsák között egyetlen egy férfi sincs :)))
.
Nem véletlenül nő a szerelem istene minden kultúrkörben, ahogy a háború istene férfi. Viszont a viszálykodás istene, már ahol van, az többnyire nő :)) A bolondok istene pedig általában férfi :))) Az meg csak összeesküvés ugye, hogy a főistenek mind férfiak, ez is bizonyítja a férfielnyomást :) Hááát, a régiek nem voltak az egyenlősdi hívei.
Visszatérve az egyházhoz: Miért anyaszentegyház és nem apaszentegyház? Ha már úgyis csak férfiak lehetnek papok, akkor nem elég patriarchák a tisztességes elnevezéshez?
“Nem véletlenül nő a szerelem istene minden kultúrkörben …”
Hová tüntetted szegény Erósz/Kupidót vagy Kámát? :o))
Ne keverjük a dolgokat :) Kis lótifutik nem számítanak :)
Aphrodité-Görög, Vénusz-Római, Káma-Hindu (illetve andogrün), Freya-Germán, hogy csak a legfontosabbak…
Na meg tegyünk különbséget a testi-lelki szerelem és a lángoló biológiai szerelem között.
hát nemtom, estleg te a suliban a padra aphroditéket, vénuszokat rajzoltál, mi ilyen átnyilazott szívecskéket és azt viszont a kis dundus-tökös lődözi…és valószínűleg több lájkja van a fészen, mint a csajoknak összesen.
Én akkoriban koponyákat, meg nonfigókat rajzolgattam :))) A szerelmet meg intéztem magamnak, nem kellett dundi-pofi íjász :)))
Kámadéva nem androgün.
A legfontosabb istennők közül kihagytad Hathort, aki ugyan nem a szerelem istennője, “csak” a szépség, a termékenység, az anyaság, a vidámság, a részegség és a zene istennője, égistennő. A Tejút is ő.
Freyja pedig nemcsak a szerelem istennője, hanem az életé, a halálé és a harcé is.
És vannak mellette még kelta háborúistennők: Agrona, Caillech, Badb, Andraste, Bodua, Cathubodia, Fea.
Jó. Tegyünk. :o)
Hűha hgyi, úgy tűnik, istennőkben igen otthon vagy.
A látszat csal. :o))
Pályámat orvosi könyvtárosként kezdtem, s ott belémivódott, hogy (szinte) mindennek utána lehet nézni.
Kivételek mindig vannak :), meg valahogy minden isten polihisztor is…szóval maradjunk abban, hogy általában…
A “Kivételek mindig vannak” egy szabály. Ez alól is vannak kivételek szerinted? Komolyan kérdezem… A szabály-kivétel téma igen érdekel.
Kislányként nem igazán értettem, hogy milyen mondás ez a “kivétel erősíti a szabályt”, mert éppenséggel gyengíti… :)
.
Tudtátok, hogy a görögben a ‘papa’ szó papot jelent? Magyarul se nagyon különböznek…
Van ott egy kis szö betű is a ‘papa’ végén. :o)
“Van ott egy kis szö betű is a ‘papa’ végén”
Hát ez az, hogy nem, de majd rákérdezek megint. Mert van egy új munkatársam, aki görög származású, és görög családneve tartalmazza a papa szót (nem a papas-t), s ő mondta, hogy papot jelent…
Bevallom, én is rákérdeztem egy görögül remekül beszélő barátnőmnél. :o) Így írják: παπάς
Görögül Popa nem ?
“Görögül Popa nem ?”
Nem. Akkor már inkább oroszul popa. Magyarul pópa. Görögül pap(p)asz az áldozópap neve az ortodox egyházakban.
“De akkor mi magyarázza meg azt, hogy sokkal több a férfi művész?”
Pl. hogy a kreativitás főleg (nem kizárólag!) férfierény. Ezt Koncz Zsuzsika mondta, nem én. Pontosabban azt mondta, hogy ő a Szörényi-Bródy szerzőpáros nélkül valószínűleg egy ismeretlen énekesnőcske maradt volna, és hogy kreativitás terén a férfiaknak van azért pár ezer éves előnyük.
De bocsánat, ez hülyeség. Természetesen az elnyomó férfiuralom az oka ;-)
.
Ha igaz a teóriám, akkor a férfi(as) úgy működik, hogy vagy az értelem vagy az érzelem szárnyal, ebből eredően egyiknek se kell magával vinnie mint valami nehezéket a másikat, márpedig mi más a művészet, mint szárnyalás? Talán ezért is van több férfi művész.
Az is érdekes ám, nap mint nap hallani hogy a nőknek még az érzékszervei is mennyivel kifinomultabbak.
Rádióban volt róla műsor még régebben, hogy pl. borkóstolónak kevésbé alkalmasak a nők, mert hogy az íz érzékelésük csökevényesebb a férfiakénál.
Tehát ez is csak egy férfiaktól elirigyelt nősténysoviniszta legenda, az érzékszervekről.
Csak ha belegondolunk a múltba, kinek is volt nagyobb szüksége és ez által kifinomultabbá fejlődött érzékszervekre? Tuti hogy a vadászoknak, akik viszont jellemzően férfiak voltak.
Helytelen irány ez a ki a jobb, tehetségesebb, kifinomultabb, stb.
Ismerjük a szórást – Maestro már számos alkalommal leírta -, így ezt figyelembe véve teljesen értelmetlen azon rugózni, hogy a nők vagy a férfiak jobbak bizonyos dolgokba.
Persze nyilván vannak ilyen dolgok, de szerintem nemigazán jó, ha ez versengés tárgyát képezi a nemek között.
Így igaz, hülyeség a gyerekes ki a jobb verseny. Én nem is állítottam fel értékrendet.
Egyszerűen csak rámutattam egy elterjesztett hamis sztereotípiára amin bizonyos mások viszont nap mint nap rugóznak minden alap nélkül.
,, mások viszont nap mint nap rugóznak minden alap nélkül.”
A nők.
Te csak szeretnéd! :o))))
Szerintem ez nem annyira nem- mint inkább típus-függő… Ha valaki érzékelő típus (és nem érző, gondolkodó vagy intuitív. ld. jungi típustan), pláne ha ún. extravertált módon az, akkor sokkal kifinomultabb lesz az érzékelése, mint az átlagé, ha nő, ha férfi.
Hohó, ez meg miért lakatos? Nem titkosírásként írtam. :)
De én igen. :o)
“A férfi számára nem vonzó, hogy ő egyszerre legyen értelmes és érzelmi, inkább ugrálni szeret a két alkalmazás között, helyzettől függően. Amikor értelmileg közelít, érzelmei többé-kevésbé kikapcsolt állapotban vannak, ”
Hát igen, nem lett volna szerencsés mondjuk egy vadászatkor megsajnálni az állatot, mert még a végén mindenki éhes marad :)
“ha érzelmileg viszonyul, az értelme lesz nagyrészt off módban.”
Ezt az érdekes helyzetet a rossz szándékúak könnyen ki is használják. Például feminista cimboráink.
Érdekes lett az első cikked, örülök azért, hogy nem egy újabb gazdasági hírrel örvendeztettél meg minket. A filmes szál különösen tetszett, nem is tudtam ezeket az Esőemberről. Az írás végén viszont azt éreztem, hogy hosszas fejtegetés után, valójában nem jöttél rá semmire.
Hát jöjjünk rá közösen! :o)
Bár szerintem ott van a cikkben, amit hiányolsz, de szívesen venném, ha kifejtenéd a gondolataidat. (Mert az eddigi beszélgetések témája úgyis elment valamerre másfelé. Pedig a vagy-vagy és az is-is szerintem érdekes és izgalmas.)
evo-pszichósan meg simán megfordul: a vagy-vagy a női hiper-, a férfi poligám=is-is lesz.
éés különösen pikáns, amikor Kierkegaard céltalan csábítója összeakad Georg Simmel kacérjával.
“evo-pszichósan meg simán megfordul: a vagy-vagy a női hiper-, a férfi poligám=is-is lesz.”
Igen! (Még szerencse, hogy már olvastam Kujont, különben egy kukkot se értenék…)
Regina Regine Olsen?
Regine volt a célszemély, de én igazából a csábító szerelemfilozófiai megközelítésére gondoltam, ha érdekel téma jó kis könyv- Georg Simmel: Kacérság lélektana , ill. van fenn egy átfogó cikk is.
Kösz a tapintatot:)
ezt most hogy érted?( ha reginára gondolsz, észre sem vettem, hogy másképpen írtuk… pláne úgy, hogy én vagyok elütések és katasztrofális központozásnak köszönhetően a rekorder)
Tényleg rettenetesen karakterizálsz, de végtére is ez is lehet egy stílusjegy. – Akkor a tudattalanodnak köszönöm a tapintatot, aki egyébként első renden férfi, de ez már egy másik regény… Most már viszont tényleg megyek, és vissza se nézek!:)
“Tényleg rettenetesen karakterizálsz”
ezt? ennyiből? igen tipikus rendszerező vagyok, de nem hiszem, hogy a rendszerezés kizárólagosan férfi jegy.
” aki egyébként első renden férfi”
mivan? kezd érdekes lenni…ezt bővebben.
Gondolj a betűkre, mint karakterekre.
“Akkor a tudattalanodnak köszönöm a tapintatot, aki egyébként első renden férfi, de ez már egy másik regény…”
Adolf… Ezt vehetem újabb cikk ígéretének? :o)
Nem:)))
Így jártam. :o))
Kiss Endre az jó. Én most olvasom tőle A k.u.k. világrend halála Bécsben c. könyvét. :)
Uhum, tényleg figyelemre méltó látásmód.
örültem volna egyébként, ha a parsifalos cikknél (miután sommásan lekisiparosoztam Muchat és Klimtet :P ) vki megemlítette volna Kiss E. témába vágó könyvét…
(remélem sikerült helyreállítanom az irántam érzett szimpátiádat, miután kiderült, hogy Pozsonyit is olvasok :P)
“(remélem sikerült helyreállítanom az irántam érzett szimpátiádat, miután kiderült, hogy Pozsonyit is olvasok :P)”
Az egyik legjobb barátom, egy punk srác szerint az Alvin és a mókusok a legjobb magyar punk zene. Hallgatja is folyamatosan. Engem ki lehet vele kergetni Magyarországról. De ettől még a lassan 9 éves barátságunk megmaradt. :D
Nem, nem így mérem a szimpátiámat. :)
oksi :).
“Alvin és a mókusok a legjobb magyar punk zene.” Birsalma is nagyon szereti.
(hová lett birs?) hm. punk, egyedül az offspring- “fragile lives, shattered dreams”., de ha jó a szöveg bármi lehet, pop-punk is :)), ha már boszorkányok, gótok, festészet :DDDD
,,hová lett birs?”
Jó kérdés, de szerintem feladta végre a küzdelmet.
A legvégén a 3 érv közül az elsőt remélem ti sem veszitek komolyan.
Ha így volna, baj lenne?
Miért?
HIteltelenEz volt az egyik rész a cikkben, ami erőltetett következtetés volt.
Pedig a nők corpus callosum-a tényleg nagyobb, mint a férfiaké.
“Az írás végén viszont azt éreztem, hogy hosszas fejtegetés után, valójában nem jöttél rá semmire.”
Magam is úgy látom, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé jövök rá a dolgokra. Inkább rámegyek:)
:o)))
,,Magam is úgy látom, hogy ahogy öregszem, egyre kevésbé jövök rá a dolgokra”
Semmi gond
,,Inkább rámegyek:)”
Rendkívül szellemes volt.
“Kislányként nem igazán értettem, hogy milyen mondás ez a “kivétel erősíti a szabályt”, mert éppenséggel gyengíti… :)”
Hohó, erről ódákat tudok – de egy cikket biztosan.
(Gondolom, más is észrevette már, hogy ha kilenc csík van a komment mellett, már nem lehet rá válaszolni. Ez is ezért van külön.)
“Hohó, erről ódákat tudok – de egy cikket biztosan.”
Plíííííííz… ;)
Várjuk a szabályos cikkedet! :o) Is.
Az én véleményem az, hogy csak a mikrokozmoszban vannak kivétel nélküli szabályok (fizika, kémia), a makrokozmoszban annyi a változó, annyi a lehetőség, annyira dinamikus és bonyolult, hogy csupán szabályszerűségeket tudunk megállapítani, azokat is csak adott feltételrendszerek mellett ( ismerős a ceteribus paribus kifejezés?). Makrokozmosz alatt pedig értem a materiális és spirituális világot is. Ajánlom olvasásra a káoszelméletet, persze nem a száraz fizikai részét :))
Még egy szó a boszi-ságról, aztán eltűnök mára, hisz mégse járja, hogy én szóljak hozzá legtöbbet a cikkemhez.
Egyáltalán nem feltétlenül gáz boszinak = szélsőségesen női agyúnak, a “nőiesség autistájának” lenni. Einstein állítólag autista volt, s csak azért nem tartják ekként nyilván, mert világhírű fizikus lett. Egy boszi is messze kiemelkedhet a mezőnyből, ami nem jelenti, hogy ne lennének elképesztően nagy bunkók a ma boszorkányai között. Női módon bunkónak lenni egész másmilyen megnyilvánulási forma, mint amilyen az autista tahóskodás, de a lényeg – szerintem – közös. Csak az előjelek fordítottak.
Szeretném ha végre kifejtenéd, hogy úgy mégis mire kéne gondolni…
Ne aggódj! Neked semmire.
Ha arra célzol, Slasher, hogy edie férfiúból van (már ha abból van) és ezért fogalmilag kizárt, hogy boszorkány legyen, nem feltétlenül van igazad. Ebben is jól tükrözi egymást autizmus és boszorkányság. Ritkán, de az átellenes oldali nem is szokta képviseltetni magát, vagyis vannak nőből készült autisták és férfiból készült boszorkányok. Mi több, az ellenkező nemből kerülnek ki a legismertebb képviselők! Az autista minőségben legismertebbé vált autista Temple Grandin – nő, a boszorkányként legismertebb modern kori boszorkány pedig férfi (nevét nem írom le, nehogy azt higgye, hogy idézést kapott…:)
A keresztbe-képviselet illusztrálására – egyben Valentin nap tiszteletére – ideállítok egy filozófiai tételt: A SZERELEM ISTENNŐJE SAJÁT MAGA SOSE LEHET SZERELMES. (Sajna nem az én gondolatom, és sajna nem tudom szó szerint idézni.)
Szép napot, vár a munka, ha nem is a kertben…
Ha Eddie boszorkány, akkor ő valójában boszorkánymester!
Hiszen férfi…
Eddie, a boszorkánymester! Ezáltal pedig nekem, a boszorkányvadásznak ellenfelem!
Bezony…!
Ezek szerint mi is ellenségek vagyunk?
A boszorkányvadásznak minden boszorkány ellenség.
(Mellesleg most írok egy boszorkány vs. boszorkányvadász sztorit – én, mint amatőr fantasy-író.)
Ha harc, hát legyen harc.
(Nem szeretem a fantasy-t.)
“(Nem szeretem a fantasy-t.)”
Ó, amikor van benne erotika is! :D
Az újságosnál kapható szerelmes”regényekben” is van erotika…
Ha jól tudom, a fantasy-t nem az erotika határozza meg. Bármiben lehet erotika.
Nem ettől szeretek vagy nem szeretek valamilyen stílust.
A kivételt képező férfiboszorkány ezek szerint a boszorkánymester, akit megkülönböztetendő az alapeseti (nőből készült) boszorkányoktól hívnak így. Valami hasonló – ellenkező előjellel – figyelhető meg az autizmusnál is: a kivételt képező női autista (pl. Temple Grandin) úgy különböztetődik meg az alapeseti férfiúi-autistától, hogy a férfit Asperger szindrómásnak hívják, a női autista marad a sima autista megjelöléssel. Rejtélyes dolog, de rímel a boszorkánymesterre… (Az eddigiekből talán már kezd kitűnni, hogy az autizmussal gyakran együtt járó értelmi fogyatékosságot teljesen különálló kérdésnek tartom.)
Sejtettem hogy példa helyett csak mellébeszélés lesz…
Nem vagytok egy hullámhosszon. Sőt…
ami azt illeti, hozzám is kijöhetne egy hangoló…de igyekszem… biztos az a baj, hogy Weininger első rendben nő :o), én meg férfi.
“Az ember akkor legkevésbé önmaga, ha saját alakjában beszél. Adj neki álarcot s az igazságot fogja mondani.” Wilde :))
Értem én, férfiúból vagy, csak az avatarod nő. Nem hoz zavarba a helyzet, ebben az esetben a képen látható nő nem kevésbé jól azonosítható. Ő a Te animád! Nem ciki, nekem is van. És minden férfiúnak. (Kicsit csodálkoztam is, hogy egy nő ilyen jól kezeli a poli- és hipergámia témáját. Gondoltam, valami hipernő:)
Ha meg mégiscsak nőből vagy, marad a hipernő teória…
örülök, h jól szórakozol:-) nő vagyok.
az avatarom Alekszandr Deineka festménye, szocreal.
Ez nem jó szórakozás, hanem a “mivan? kezd érdekes lenni…ezt bővebben.” felkérésedre elkezdtem kifejteni az anima-animus elméletet. A “minden férfiban ott lakozik egy nő és minden nőben ott lakozik egy férfi” Carl Gustav Jungtól származó teóriáját.
aha. gondolom ha mégis nő vagyok bekezdéssel meg kábé két kommentváltás után rámsütöttél egy Clerambault syndromat, oksi nincs harag. veled nem dugok, kár erőlködni.
,,veled nem dugok, kár erőlködni.”
Miért, mással igen ?
slash, ezt már a naturalistás alatt megbeszéltük :) egészen pontosan 12 éve élek monogám kapcsolatban, igen szoktam, a férjemmel.
,,egészen pontosan 12 éve élek monogám kapcsolatban, igen szoktam, a férjemmel.”
Helyes, de akkor miért írtad ezt Adolfnak ?
A naturalistás cikk alatt leginkább tudományos vita ment.
nyiff, tényleg cukker vagy.
Adolf lenimfomániásozott lehipernőzött, erre válaszoltam neki, hogy mégha az is lennék és hajtana, akkor sem vele.
most már capisci?
Szegény :( :D
Így már érthető. Nem tudtam, hogy a hipernő nimfomániást jelent :D Az itteni okfejtést meg nem olvastam el annyira részletesen.
edie, ez jó volt! :D
Nem éppen. Állítólag eddie férfi, bár engem még nem győzött meg róla, hogy az Ha boszorkány ( :D), akkor én is boszorkányvadász vagyok :D Én inkább arra céloztam, hogy még véletlenül se kezdjen el gondolkodni semmilyen cikk alatt.
“nincs harag. veled nem dugok, kár erőlködni.”
Azt hiszem, kicsit elkapkodtam a Kösz a tapintatot:) megjegyzést az elején.
Nesze neked Valentin nap:(
nem. szimplan bebizonyitottam, h nem vagyok ferfi. a tapintat ferfias.
nyugi majd jon egy holgy es megvigasztal.
en nem vagyok holgy. legalabbis itt nincs ilyen maszkom.
Azért a benned lakó nő férfi téma még érdekel, vagy az is kútba esett? Mert ráadásul van hozzá maszkos dolog is, personának hívja Jung.
:-) na jo kapsz egy beke pacsit.,igen, erdekel.
Mi rossz van abban, hogy hipernő? Na hagyjuk…
Tulajdonképpen két maszkról van szó. Az egyik az ún. persona (nem perszóna!), a másik meg egy olyan belső valóság (aminek a kapujában a már emlegetett anima/animus őrködik), amihez képest maga a személyiségünk fogható fel valamiféle maszknak, azaz tettetésnek, képmutatásnak. Legalábbis én mernék így fogalmazni.
Kezdjük a personával. Emögé lehet – és lehet hinni, hogy kell – a valódi személyiségünket elrejteni, mert a világ a felszíni érintkezésekben nem szereti a komplikált dolgokat, hanem azt szereti, ha mindenki ránézésre belőhető, hogy kicsoda-micsoda. A persona ennek a külvilági kívánalomnak tesz eleget. A régi görög színházban, az amfiteátrumban a színészek nagy maszkot tettek az arcuk elé, jó nagyot, hogy a hátsó sorokból is lássák. Kettő volt belőlük, az egyik mosolygós arc volt, a másik legörbedő szájú. (Ebből is látszik, hogy akkoriban nem volt nagy arcjátékra szükség, mert a sztori elvitte a darabot. Az élet belső törvényeit ábrázolták a darabok, nem olyasmiket, mint ma, hogy pl. a postást megfojtja a kertész, vagy fordítva, ami tragédiának tragédia, de nem sorstragédia, nem az örök emberi összefüggéseket mutatja fel, csak a postásét meg a kertészét… V.ö. Friedrich Nietzsche A tragédia születése.) A színház mint olyan ikonja máig ez a kettős álarc, a mosolygó-síró. Az emotikonokról meg most ne is beszéljünk :-) (-:
A persona leggyakrabban a hivatásunkkal, fő tevékenységünkkel függ össze. Pl. egy orvos, tanár, stb. stb. hajlamos rá, hogy maga elé tartsa az orvos, tanár, stb. stb. álarcát, és – s ez a lényeg – lassan maga is elhiggye, hogy ő az, ami valójában csak egy álarc. Hozzánő az arcához… De lehetnek olyan personák is, hogy pl. én vagyok a legjobb kommentelő a Férfihang című weblapon:) Fő, hogy külsődleges legyen, és hogy elhiggyük, hogy tényleg mi vagyunk, miközben csak elvárásoknak teszünk eleget, azért tartjuk az arcunk elé.
Folyt. köv.
Talán, ha definiáltad volna, hogy mit értesz hipernő alatt, akkor nem rágok be, mert amit én tudok az kvázi egy pszichiátriailag diagnosztizált agyigebasz- köznyelven eratomániaként fut. Persze, értem, hogy miután a mozikban überhype a Nimfomániás, talán lett egy funky kicsengése a dolognak…mindenesetre én nem találom szellemesnek, ezért voltam ennyire prosztó.
Számomra ismeretlen dolgokról írsz, így talán az ütközések elkerülése érdekében, ha hasonlóan kifejtősen és egyértelműen fogalmazol, mint itt, valószínűleg több mindent megértek, bár az is lehet, hogy csak nekem vannak szövegértési gondjaim és a többieknek világos minden, szóval tedd meg légy szíves ezt a szívességet nekem, hogy értsem. szeretném ugyanis.
Nem ismerem Jungot.
Az utolsó bekezdésedre reagálnék, én az internetes világot, a fórumozást pont a maszk mögötti világnak tekintem, legalábbis én a valódi énemmel írom a hszeimet, ami lényegesen karcosabb, nyersebb, mint az ismeretlenekkel szemtől szembeni. A barátaimmal viszont megengedem magamnak ezt a luxust, hogy kimondjam, hogy valóban mit is gondolok. Ebből az is következik, hogy az itt jelenlévő “nickekre” barátként és nem ellenségként tekintek, vannak már számomra nagyon szimpatikusak és vannak, akiket még szemlélek, de alapvetően megszerettem ezt a közösséget, mert inspirál és agyilag megmozgat.
“Mi rossz van abban, hogy hipernő? Na hagyjuk…”
Abban van valami rossz, hogy úgy tűnik egy komolytalan alak vagy, aki képtelen egyenes válaszokat adni?
Mivel húztam ki ennyire a gyufát Nálad és SILnél? Vagy ez a kérdés csak olaj a tűzre?:)
“…SILnél?” – SILnél?! Nem húztad ki bár sokat jelent, hogy ez számít… itt tényleg minden hang számít! :) Pusztán edie hozzászólása volt a legfrappánsabb onnantól, hogy kérte a konkretizálást. Ő kapta a legtöbb ‘pontot’ is – a negatív reklám is reklám. Nem kell mindent túlmisztifikálni… ha már a mellébeszélésnél tartunk… :D
– de a cikk az tetszett.
Oké, már ki is húztam… Nézd csak meg:))
Köszi! :)
Neki nincsenek frappáns mondatai. A negatív reklám meg nem reklám. Ezt jó lenne már elfelejteni.
OK-OK! Visszaveszek… túlzásba estem belátom. :D
– A reklámokról és arról, hogy számomra mi a frappáns – filozófiai vitákba nem megyek bele… sorry! ( – de nem ilyen választ szoktam meg tőled, ez elég langyos volt… :)) Ebből a boszorkányosdiból és hipernősdiből kb. az első bekezdés óta kimaradok. A cikket értettem, a boszorkányoknál viszont elég gyorsan elvesztettem a fonalat, gondoltam ezt az elvont nézőpontot nem az én begyöpösödött elmém további felvilágosítása érdekében tálalja a szerző, így elegánsan elkezdtem átlapozni, viszont edie hozzászólása miatt beleolvastam mégis… ki vagyok rá élezve, mert általában ellenvéleménye van, ennyi. + általában veled ellentétes véleménye, és az általában érdekes végkifejlethez vezet, de mindenképpen mókáshoz… :) Különben jól tartottad magad! Király voltál te is! Tényleg! :D Esküszöm nem gondoltam, hogy a semmitmondó hozzászólásomból ekkor baj lesz… :)
@SIL, kinek üzeneténél már kilenc csík van, ezért a fölötte lévőre vagyok kénytelen technikailag válaszolni, mert ha jól figyeltem ki, így lehet elérni, hogy itt maradjon… meglátjuk,.
Szóval SIL-nek mondom: ezúttal én kérem, magyaráznád el, miért tűnik a boszorkányos dolog elvont és követhetetlen filozofálgatásnak. Szerintem az egyik fő okra világít rá, amiért a feminizmus (következésképp a jelen lap is) létezik, mégse borzol kedélyeket. Nem értem. Valószínűleg ugyanezért nem tudok eleget tenni annak a kívánalomnak, amit edie több soron kért, hogy plasztikusabban elmagyarázzam – mert nem értem, mi a kérés…:(
Adolf… Jól figyelted ki. :o) Ez a beágyazós módszer hátránya. Én ezért sem szeretem ezt. Sokszor viszem ki én is új hozzászólásként, bemásolva azt a hozzászólást, dátumot, nicket és avatart, amelyre reagálni szeretnék és már követhetetlen – idézéssel együtt is – ebben a keskeny sávban. (És ha hosszabbat akarok írni, akkor monitornyi lesz, mert 8-10 átlagos hosszúságú szó fér csak egy sorba. És ha már sok hozzászólás van ily módon elhelyezve, megszólítással, idézettel együtt is nehézkes követni egy összefüggő láncot. (Kimorogtam magam ismét.) :o)
SIL.. Szerintem jó ötlet Adolftól, hogy te is és edie is tegyetek fel kérdés(eke)t. Bár szerintem olyannyira nem értitek, hogy kérdést sem tudtok feltenni. Ha még beszélgettek erről a témáról, figyelem, és megpróbálok valami közös nevezőt találni.
Örülök, hogy ezt a “magyar-magyar” tolmácsi feladatot vállalod, már felmerült bennem, hogy megkérlek rá, de nem tudtam megítélni, nem pimaszság-e? (A fiúkkal szemben is…) Így már persze egész más.(-:
Ha te jól pozíciónáltad magad, akkor én is – elvileg. (Köszi közreműködést Slasher! :)) Adolf, ne haragudj, de nem tudom mi a baj a boszorkányos teóriával. Végig kéne olvasnom, de mint írtam nem tettem. Azért, mert a cikk mondanivalója számomra világos. A boszorkányos példa egy másik nézőpont. Olvassa el és boncolgassa az akinek a cikk nem volt egyértelmű. Szóval nekem nem tartozol magyarázattal, én szántam kevés időt a megértésedre, egyelőre nekem van hiányosságom – a boszorkányos verzióval kapcsolatban – de összességében ezt felesleges pótolnom, mert csak ugyanarra jönnék rá – ha megérteném mire gondoltál a boszorkányos példával – amire már rájöttem a cikk alapján. Edie vagy nem értette eredetileg sem a cikk minden szavának mondanivalóját, vagy a boszorkányos példáddal összezavartad, vagy csak felhívtad a figyelmét arra – nekem itt mégsem minden világos. Tehát ő valószínűleg végigolvasta a mellékelt példát is és nem érti. Neki tehát tartozol még egy magyarázattal, másmilyennel. Hiszen egyértelműen jelezte, szerintem még frappánsan is, hogy nincs előrébb. (Tartozással is együtt kell élni néha…)
A cikket a biztonság kedvéért újra elolvasom és leírom röviden a jelentését számomra. Ha azt mondod, félreértelmeztem, akkor belevetem magam a hipernők kavalkádjába is, ígérem.
Az autizmusról szóló szakmai hablatyot most itt is átgördítettem, tényleg sorry, de a teóriádat azt végigolvastam. Következtetésem: A nők tévednek. Sokszor. Észre sem veszik mert az érzelmeik vezetik félre és legitimálják is egyben őket – választásukat. A két félteke funkciója más. Tehát a kapacitás féltekénként állandó. Minden probléma megoldásában vagy az értelmi vagy az emocionális szempontok dominálnak de a probléma megoldásának végcélja mindig az: érezzük jobban magunkat. Mivel mi, Férfiak :), megválogatjuk, hogy mikor melyik féltekénket részesítsük előnyben, a nők pedig válogatás nélkül használják mindkettőt, így a kérdés az, mégis miért lenne az jó ennek az össznépi bolygóközi összejövetelnek, ha egy adott fennálló kapacitást csak részlegesen és nem teljesen használnánk ki? Semmiért. A cél az, hogy jobban érezzük magunkat. A cél állandó. A hozzá vezető út (akár emocionális, akár tisztán logikai) nem befolyásolja a célt. Ha viszont a megfelelő féltekédet használod, akkor lerövidíted az utat.
Végkövetkeztetés: Sajnos a férfiak túl gyakran hoznak érzelmi alapon döntést, amikor a hideg logikát kéne előnyben részesíteniük a saját érdekeik szerint. Ha nem így lenne, közel sem fizetnének ennyi gyerektartást a világban. Hogy ez baj e? Nem az. A helyükben én is ezt tenném, fizetnék. Mert nekünk elég ez a kis spárga is a két agyféltekénk között ahhoz, hogy ha az kell, emberek maradjunk, nektek gyakran a hajókötél is kevés mindehhez. Tudnám még folytatni ezt a farvizet… de hagyjuk…
Én ezt szűrtem le… :)
Hát, eddig volt türelmem várni, hogy kitaláljátok, hogy segítség kellene. Így pimaszul beleszóltam a dolgaitokba. :o) Gondoltam, majd lecsaptok, hogy ne kotyogjak közbe és majd ti férfiak elintézitek ezt magatok között… :o)))
Hamarosan nekiállok értelmezni a problémát, csak szegény öreg gépem betegeskedik és így nehezebb a dolog. (No, meg közben mosok, főzök, takarítok, és akkor még magamat is rendbe kell majd hozni. :o)) Szóval rajta vagyok az ügyön, még la lassan haladok is. És ez olyan feladat, amire rendesebben oda kell figyelni.)
“SIL.. Szerintem jó ötlet Adolftól, hogy te is és edie is tegyetek fel kérdés(eke)t. Bár szerintem olyannyira nem értitek, hogy kérdést sem tudtok feltenni.” Érdemben Adolfnak már válaszoltam a felvetésedre, közben érkezett ez a kis szösszenet – tőled. Erre csak egy tanácsot tudok írni: Szerintem figyelj oda, hogy a személyeskedés+lekezelés egyveleget hova párosítod, mivel a kettő együtt plusz a kevésbé intelligens hozzá(d)állás – ami nálam a nem reggeliztem állapot – könnyen síráshoz vezethet. Ma már reggeliztem. Nincs harag. ;)
Ajjaj, de ja vu érzésem van: megint … neműnek néztem valakit, aki pedig valójában … nemű. Edie biztos fiú?
,,A reklámokról és arról, hogy számomra mi a frappáns – filozófiai vitákba nem megyek bele… sorry!”
A negatív reklám akkor sem jó reklám, ha gondolod akkor egyszer kifejtem neked, hogy miért nem az.
,,ki vagyok rá élezve, mert általában ellenvéleménye van, ennyi.”
Neki általában csak szar véleménye van, a többség ellen lázad szándékosan, trollokat megszégyenítő módon.
,,általában veled ellentétes véleménye, és az általában érdekes végkifejlethez vezet, de mindenképpen mókáshoz… :)”
Na igen, ez így szokott lenni.
Amúgy léteznek boszorkányok ? :O Én sem figyeltem annyira az elején, azt hittem, hogy csak poénból írjátok, de hogy már 3 napja erről beszéltek, kezdek megijedni :D
SIL… Igyekszem. Bár most még nem olvastam, amit te időközben írtál, de betettem a többi közé. A személyeskedős hozzászólásokat ki sem másoltam.
,,Abban van valami rossz, hogy úgy tűnik egy komolytalan alak vagy, aki képtelen egyenes válaszokat adni?”
A komolytalanságról, meg az egyenes válaszokról te inkább ne beszéljél barátocskám. Nincs jogod hozzá. Gondolom egyenes válasz helyett, Egyenes beszédet szerettél volna írni. Valószínűleg a kedvenc műsorod.
Mondjuk tényleg a legcsekélyebb mértékben se OFF agyféltekehasználatról szóló topikban politikai jobb- és baloldaliságokat is érinteni… Edie bal? Te meg jobb, Slasher?
Igen, pont idevág :D
Igen, én inkább jobb, Ő meg minden bizonnyal bal, hiába is próbálja tagadni.
Én meg türkizkék vagyok. :o))
Én is mindig azt mondom, hogy nem vagyok hölgy. De sokan nem hiszik el. :o)))
Én is kitöltöttem egy olyan férfias-nőies agy tesztet. Egészen pontosan a közepén találtam magam.
Mindenesetre örülök, hogy több férfias nincs bennem, mint amennyi. :o)
:-) te cool vagy, a higgadtsag ad egy hölgyseget.
miutan adolf le hipernozott, konkretan beragtam.
Higgadtság… :o)))
Így, írásban, és láthatatlanul könnyebb higgadtnak látszani. Sokszor nekem is felforr az agyam és olyankor másokra zúdítom a mondókámat, mert ki kell ereszteni a gőzt. (Mert én itt nem tehetem meg. :o)) Max. Egy indulatos mozdulattal rányomok a “törlés” gombra. :o))) Igaz, minden különösebb lelkiidmeretfurdalás nélkül vagyok gonosz. :o) Így vagyok én higgadt hölgy.)
Bár, nem egyszer előfordult, hogy meglehetősen ideges voltam (majd’ felrobbantam), de úgy tűnt, nem látszik rajtam. Megesett, hogy odajött kolléganő, hogy fú, ne haragudj, de nagyon felhúztak, és te olyan jó nyugalmat árasztasz… nem baj, ha jövök kicsit, hogy megnyugodjak? :o)))
igen, jó dolog a piros gombnál ülni :)) jó lenne egy ilyen irl is, bár kitalálták már az “igyál egy korty vizet”- csak nekem mindig utána jut az eszembe a vízivás. alapvetően te egy kiegyensúlyozott személy benyomását kelted, nekem.
Alapvetően én is annak érzem magam.
Szerencsére egy ideje olyan helyen dolgozom, ahol nem divat, hogy örökké lecseszik az embert (sajnos mindig érzelmileg érint és azt nem tudom kezelni). Ilyen helyzetben nem tudok kiegyensúlyozott maradni, a többit már megoldom.
Akkor Te, hgyi, a ritka és irigylésre méltó kiegyensúlyozott agy vagy – a tökéletes elegy… Ami persze nem garancia a boldogságra:(
Hm. Most, hogy így leírtad… Eddig eszembe sem jutott, hogy ez kiegyensúlyozottságot jelentene. Továbbgondolva viszont ebben az jó lehet, hogy ott középen egyensúlyozok – ez úgy lehetséges, hogy egyik lábbal az egyik oldalon, másik lábbal a másik oldalon állok és bármikor átbillenthetem a libikókát az ellenkező oldalra. Vagy épp meg is állíthatom – bár ez a megállás látszólagos, hiszen egyensúlyozni kell és azt csak mozogva lehet.
Hogy kinek milyen agya van, szerintem nemigen befolyásolja a boldogságot. No, meg kinek, mit jelent ez a fogalom. Én sokmindennek tudok örülni (főleg apróságoknak), ezekből áll össze a boldogságom. :o)
Öööö… mijaza hipernő, és miért sértés?
Világosítsatok fel egy tudatlan medvebocsot.
szia Hermit-bocs :) a 9:38-ban van az én verzióm.
boldog exBálint-napot mindenkinek :-))
Kezdek rájönni, hogy azért volt sértő Koriander számára, mert félreértette, amiért vitán felül én vagyok a hibás. Meggondolatlanul időnként szavakat gyártok – s még csak meg se ígérhetem, hogy a jövőben nem teszem -, amik totál félreérthetőek természetesen. A hipernő szót is az irás hevében alkottam, még nem tudván biztosan, hogy Kori nő-e vagy csak nagyon vicces férfi. Én magam még sose hallottam a hipernő kifejezést, ha van már létező jelentése, arra biztos nem gondoltam. Eszembe se jutott például nimfomán dugógép értelemben (se) használni, már csak azért se, mert kifejezetten idegesít az az új trend, amivel a magas(film)kultúrába is kezd bekúszni az alpári szex (ez a kékharisnyásjús film, meg Lars von Trier nimfomániása, utóbbit már meg se nézem), nem akarnák én is ilyen vizeken evezni. Két dologra utaltam, ami elmagyarázva már izzadságszagú. Egyrészt az általam Kujontól megismert hipergámia elméletre, arra, hogy végre egy nő, aki nem tagadja, azaz fel tudja dolgozni magában, hogy hipergámia elven működnek a nők. Egyfajta kalapemelés akart tehát lenni. A másik utalás ugyanennek másfajta kifejezése, a hiper mint a szuper jelző középfoka (szuperebb nő = hipernő).
Adolf, edie, SIL… Kihozom ide a boszorkányt. :o)
Az én értelmezésemben – aztán ha melléfogtam, tessék javítani!
Az általam vélt alapprobléma és kulcsszavak/mondatok:
Adolf: “az autizmus párjának, ellentétének, tükrözésének tekinthető. Nem viccnek szánom. A boszorkányság.”
“ez a megállapítás vidám “aha” élményt fog kelteni…”
edie: “Akkor most viccnek szántad vagy nem? Úgy gondolod a babonaság szélsőséges női gondolkodás vagy mégis hogy??”
Adolf: “Van a mai modern nőknek egy típusa, akiket a környezetük afféle “boszinak” tart. Ők is annak tartják saját magukat. Ők a nőiesség autistái.” “… nem feltétlenül gáz boszinak = szélsőségesen női agyúnak, a “nőiesség autistájának” lenni. …”
Összefoglalva:
– edie a boszorkánysághoz a babonaságot kapcsolta, s nem az autizmust. A babonaságot viszont Adolf hagyta figyelmen kívül.
– A szélsőséges nőies agyat én szélsőségesen empatikusnak fordítanám.
– Adolf fejtegetését, párhuzamait az autizmussal pedig nem venném szó szerint, orvosi értelemben autizmusnak, hanem olyasminek, amely inkább a szélsőségre utal. (Az autizmusról, mint szélsőséges férfias agyról beszélhetünk.)
Kiindulásnak ennyire gondoltam.
Bár engem eredetileg ez kontextus nem is érdekelt, de ha Adolf jóváhagyja hgyi, akkor én kijelentem hogy értem a magyarázatodat. :D – És mindezt anélkül hogy végig olvastam volna a sok “mellébeszélést” a témában! Tudtam hogy felesleges lenne… Ennyit számít színtiszta férfi logika: Felesleges visszaöklendezni és tovább csámcsogni azon amit már lenyeltél és ízlett… :)
Teljesen korrekt, amit írsz, hgyi, illetve majdnem teljesen. Amiben nem, az nem épp mellékes, viszont érhető, hogy ezt a valamit az én álláspontomhoz képest teljesen másképp látod. Ha egy “jó” boszi (először és utoljára teszem idézőjelbe a jó szót ebben az összefüggésben), szóval ha egy jó boszi írja a rezümét a boszorkányságról, akkor ez egy szükségszerű tévedés. Mit lát a jogász, ha felmegy a János hegyre? Jogalanyokat és jogtárgyakat.
Mit lát a jó boszi, ha a szélsőséges női agy szinonímájaként értett boszorkányság lényegét akarja definálni? Azt, hogy a szélsőséges női agy a szélsőséges empátiával egyenlő. A jó boszinál tényleg így van. Ő azonban nem szélsőségesen női agyú, hanem szélsőségesen kiegyensúlyozott agyú! Mert szerintem ilyen is van. Hgyi pedig talán épp ilyen. Ezért szeretjük:)
Én azonban nem a jó boszikról beszélek, akik inkább tündéreknek nevezhetők. Hanem a démonikusakról, a rosszakról.
Bizonyos távolság kell, hogy ezt a jelenséget egyáltalán észre tudjuk venni a viccfelhőbe burkolt félelmek ködén át. Nem véletlen, hogy egy igazi férfi (remélem:) pedzette itt meg először a dolog igazi súlyát (Slasher):
“Amúgy léteznek boszorkányok ? :O Én sem figyeltem annyira az elején, azt hittem, hogy csak poénból írjátok, de hogy már 3 napja erről beszéltek, kezdek megijedni :D”
Én úgy értettem a szélsőségesen empatikust, hogy ellentétben az autistákkal, a rossz boszorkányok nagyonis jól értik a környezet jelzéseit, csak ezt ellenségesen fogják fel. És ők remekül kommunikálnak, manipulálnak.
A párhuzam az autistákkal, hogy az bizonyos érzékeik nagyon ki vannak hegyezve, mások pedig szinte nincsenek. Szélsőségesen empatikus, mert érzi azt, amit egy normális ember nem – pl. a szellemvilágot. És csak velük érzi jól magát, őket érti meg, az embereket nem.
Érteni véltem, amit írtál az elején, de ezek szerint mégsem értettem. :o)
“Érteni véltem, amit írtál az elején, de ezek szerint mégsem értettem. :o)”
De, teljesen jól érted az álláspontomat, és igen hasznosak számomra a visszacsatolásaid (és megnyugtatóak is, mert kettőnk közül kétségkívül Te vagy a normálisabb:) + abban is igazad lehet, hogy a jó- és rossz szándék egy jól eligazító megkülönböztetés a gonosz boszorka megértése felé vezető úton. Ugyanakkor szerintem van egy mélyebb szempont is ehhez a megértéshez, amit hamarosan megosztok (csak még egyszer átgondolom).
Addig veszek egy illóolajos fürdőt. :o)
:) Nahát, te is… Én is most illóolajos fürdőzöm. Már megyek is… :)
Ti aztán tudtok élni, lányok.
A tervezett mélyszántást átteszem holnapra, mert ahogy agyalni kezdtem a kifejtendőkön, észrevettem, hogy megbúvik a mélyén némi hímsovinizmus. Amit bevállalok, ha tényleg ez a véleményem, de ezt még nem tudom biztosan, egyelőre csak hajlok rá.
Végleges álláspontom tisztázásához a legősibb – s így estefelé a legkézenfekvőbb – módszert szándékozom alkalmazni: alszom rá egyet.
Jó éjszakai illatozást!
Szép álmokat! :o)
,,Nem véletlen, hogy egy igazi férfi (remélem:) pedzette itt meg először a dolog igazi súlyát”
Köszi :D Arra azért kíváncsi lennék, hogy a Blair Witch létezett-e, illetve gondolom nem, de talán a köré írt legenda nem volt teljesen légből kapott.
,,nagyonis jól értik a környezet jelzéseit, csak ezt ellenségesen fogják fel. És ők remekül kommunikálnak, manipulálnak.”
Azokat a nőket akikről Ti beszéltek (főleg Te hgyi), inkább vérszívónak/vámpírnak, és a már említett démonnak is szokták nevezni.
Mérsékelt örömmel tudatom, hogy én is elindultam a Magam Rögös Útján…:)
http://www.youturo.hu/show/show_foto.php3?zona=3&csid=4
Szomorúan veszem tudomásul, h önkéntes számûzetésbe vonulsz.
(az oldal viszont zseniális: tömör gyönyör, gyakori latogatod leszek:-))
Csak blöfföl.
Az emil működik rajta:)
Szerintem ebbe most azok sem “kötnének bele”, akik a Férfihangon megjelent írásaidból olykor a köznyelviséget hiányolták… Üdítően szellemes.
A blogod én már korábban “kinyomoztam” magamnak; nem volt nehéz dolgom, mert egy-két itt beágyazott képed oda vezetett.
A Férfihang nevében pedig köszönet a linkért és a férfias “coming out”-ért, annak ellenére is, hogy “mérsékelt örömmel” fogadjuk, hogy szakadár lettél és új mozgalmat alapítottál. :)
Ide kívánkozik még, hogy sok antifeminista vitatja a korábbi nőelnyomást is és tulajdonképpen ez már önmagában elég lehet egy pártszakadáshoz. :)
sok antifeminista vitatja a korábbi nőelnyomást
kijavítottam, hogy “a mérsékelt szárny szerint”…
“A hasznavehetetlen személyzetet félretaszigálva két dühös férfi rontott a szobába.Mindketten a Cruxwan Egyetem durva, fakókék köpenyét és övét viselték.
-Bebocsáttatást követelünk! – kiáltott a fiatalabbik, és könyökét egy bájos fiatal titkárnő torkába döfte.
-Gyerünk – kiabálta a másik – nem rekeszthettek ki minket! – és egy kezdő programozót az ajtó mögé lökött.
-Követeljük, hogy ne rekeszthessetek ki minket -rikoltozott a fiatalabbik, jóllehet bentebb már nem is lehettek volna, a bentiek pedig lemondtak arról, hogy megállítsák őket.
-Kik vagytok? – kérdezte Lunkwill, és dühösen felállt. – Mit akartok?
A nevem Majikthise! – jelentette be az öregebbik.
-Én pedig követelem, hogy Vroomfondel vagyok!-harsogta a fiatalabbik.
Majikthise Vroomfondelre támadt.
-Jó, jó – mondta. – Ezt speciel fölösleges követelned.
-Rendben! – ordította Vroomfondel, és ököllel verte a legközelebbi asztal lapját.
– Vroomfondel vagyok, és ez nem követelés, ez szilárd tény! És mi szilárd tényeket követelünk!
-Szó sincs róla! – tört ki Majikthise bosszúsan. -Egészen pontosan ez az, amit nem követelünk!
Vroomfondel levegőt is alig vett, máris harsogta:
-Nem követelünk szilárd tényeket! Amit követelünk, az a szilárd tények teljes hiánya. Követelem, hogy vagy Vroomfondel vagyok vagy sem!
-Végül is mi az ördögöt akartok itt? – Fook teljesen kikelt magából.
-Mi vagyunk – mondta Majikthise – a Filozófusok.
-Vagy éppen ellenkezőleg! – intett figyelmeztetően Vroomfondel a programozók felé.
-Igenis azok vagyunk – ragaszkodott hozzá Majikthise. – Teljesen egyértelmüen a Filozófusok, Bölcsek, Szellemi Nagyságok és egyéb Gondolkodó Személyiségek Egyesült Unióját képviseljük, és azt akarjuk, hogy ezt a gépet kapcsolják ki, mégpedig most rögtön.
-Miért? – kérdezte Lunkwill.
-Megmondom én, pajtás – mondta Majikthise. -Demarkáció. A demarkáció a probléma.
-Követeljük – kiáltozott Vroomfondel -hogy a demarkáció a probléma! Követeljük, hogy a demarkáció nem probléma!
-Bízzátok továbbra is a gépekre az összeadást -figyelmeztetett Majikthise.
– Ami viszont az örök igazságokat illeti, azokat mi majd szépen elintézzük.
Sürgősen ellenőrizd a jogi állásodat, pajtikám. A törvény értelmében a Végső Igazság Keresése egyértelműen azoknak a gondolkodóknak az előjoga, akik ebből élnek. Valamelyik rohadt gép fogja magát, és megtalálja a Választ, mi meg repülünk az állásunkból. Úgy értem, mi itt fél éjszakákon át azon vitázunk, hogy van-e Isten vagy nincs, erre ez az átkozott masina fogja magát, és reggelre odaadja a rohadt telefonszámát is.” – Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
1999 végén kezdtem el a túró-blogot – lehet, hogy ez volt az első magyar nyelvű web-log. 2012-ben közös megegyezéssel elváltunk, őt benőtte a gyom, engem meg az apátia. A fóruma is elromlott (technikailag), amit könnyű volna helyrehozni, de nem akarom, irtó idegesítő volt már néha…:)
Az anyagok kirakását viszont pár hete újra elkezdtem. Részben a Férfihangnak köszönhető, hogy visszatért belém a lélek. Tenx.