Mit várnék egy mai Nőtől?

Előrebocsátom, a következőkben fejtegetett kívánalmaim jórészt csak a párkapcsolatokra érvényesek, hiszen a társadalom szélesebb mezeje és a munka más terület, más szabályokkal. Ott kevésbé számít, hogy valaki férfi vagy nő. Ha úgy tetszik, tekintsük a következőket a tökéletes partnerről szóló vágyaim megfogalmazásának.

Valami olyasmit említenék mindenek előtt, ami egyre inkább kivész a modern nőkből: az alárendelődés készségét. Mielőtt bárki félreértené, nem az elvtelen bólogatásról beszélek, hanem sokkal inkább afféle „ha mutatsz erőt és bölcsességet, akkor követlek” mentalitást. Mindennél fontosabb lenne, hogy a nőkben megfogalmazódjon az igény, hogy ilyen férfiak álljanak mellettük. És ebből az alapállásból ha szükséges, akkor könnyen nyújthatnak segítséget a férfiak részére, hogy igazi vezetőkké váljanak.

Jó látni egy nőben az egészséges önérzetet. Annak biztos ismeretét, hogy a véleményük számít, igény van rá, fontos, de nem feltétlenül perdöntő a család egészét érintő döntésekben. Hogy a család csak velük, az ő Nőiségükkel és Anyaságukkal teljes. Úgy gondolom, mind a feleség, mind az anya szerepkörében vitán felül kijár nekik a tisztelet. Szerencsére tapasztalataim szerint a legtöbb nő ilyen, sőt maguk is elítélik azt, aki leértékeli, elutasítja ezeket a szerepeket. Úgy hiszem, hogy súlyos tévedés, amikor egyesek úgy vélik, hogy a nők alárendeltsége egyben leértékelődést is jelent. Önmagában az alárendelődés, nem teszi alacsonyabb értékűvé az embert a vezetőjével szemben, hiszen egy ember értéke eredendően az emberi mivoltából és nem pedig pozíciójából, hatalmából fakad. Szeretem látni a nőkben a felelősségtudatot azon tevékenységek iránt, amelyeket a nő feladata ellátni. Szükségszerűnek érzem, hogy elkülönüljön, hogy mi a nő és mi a férfi feladata egy párkapcsolatban, egy családban. És egyébként nem a nő egyedüli dolga ezeket a szerepeket elkülöníteni.

És amiként úgy hiszem, hogy a nőt megilleti a tisztelet a szerepeiben nyújtott teljesítményéért, éppen annyira elvárható tőle, hogy mutasson maga is tiszteletet a férfiak szerepei iránt. Nem vitatom, az Élet egyszerűen túlságosan változatos és gazdag, így néha szokatlan helyzeteket produkál. Jobb ha a nemiségünk inkább inspirál, természetünkből, igényeinkből fakadó korlátok közé terel, de nem köt szükségtelenül gúzsba.

Azt szeretném, ha a nők nem feledkeznének meg ápolni magukban a hagyományos női erényeket: Kedvesség, finomság, el- és befogadás, megértés, türelem, közvetítés, a félreértések elsimítása, a feszültségoldás. Tegyék le végre a kardot velünk, férfiakkal szemben, és ne a mi pályánkon akarjanak tartósan haladni! Kivéve, akinek ez a sorsa, mert van néhány (mindössze néhány!) ilyen nő. Az Élet (Isten) szereti a változatosságot, és a teremtés szabadságát. De a többiek legyenek végre NŐ-k! Bár nem gondolom, hogy a nőket az otthonok falai közé kellene zárni, hisz nekik is kijár a tanulás és a társadalmi szerepvállalások öröme, de felismerve a nők családi szerepeinek valódi értékeit, maguknak kellene küzdeniük érte, hogy többet lehessenek otthon, több gyermeknek adhassanak életet, és ezen keresztül is több pozitív nőiséget vihessenek a társadalomba!