Alter Ego

Február 14. – Keresd a nőt!

Őszintén szólva úgy voltam a tegnapi nappal, ahogyan egy nyugtalanító egészségügyi tünettel lenni szoktak az emberek: gondoltam, ha nem figyelek oda, akkor talán elmúlik. Akadt viszont olyan olvasó, aki emlékeztetett rá, hogy itt a Férfihangon azért mégsem kellene ilyen könnyedén kezelni az igencsak jól tapintható szimptómákat.

Sok évvel ezelőtt, a Valentin napi mizéria meghonosítására tett próbálkozásokat látva, úgy gondoltam, hogy aligha fejthet ki jelentős hatást a magyarokra egy ennyire kultúraidegen, őszintétlen, cukormázas giccsparádé. – Alaposan elszámítottam magam. Több sem kellett a brazil és amerikai szappanoperákon szocializálódott új nőnemzedékeknek, mint egy, a női érzelgősségre és a női elvárás-elvűségre rájátszó népszokás. És ezen a ponton kérek elnézést azoktól, akik úgy gondolják, hogy van értelme annak, ha a szerelmüknek, szeretetüknek egy külön kitüntetett napon és nem a hétköznapokon adják egyértelmű és gyakori tanújelét. Én mindenesetre nem tartozom közéjük.

Jut eszembe: Valószínűleg elég kevés olyan férfi létezik, akinek nem mondta még nő, hogy nincs érzéke a romantikához. Többnyire némi hümmögéssel szoktuk ezt a megjegyzést tudomásul venni és korántsem szoktunk elgondolkodni azon, hogy mit is jelent valójában a “romantika” fogalma. Pedig ez  a női ajkakon csúnyán eltorzult jelentéstartalmú szó eredetileg valami egészen mást takar, mint amit a modern nő ért alatta. Mára a lovagkori eszmeiség egyetlen momentumával, a nő középpontba állításának eszméjével telt meg ez a szó, és már régen feledésbe merült mindaz, amit pedig már a szó etimológiája is sugall; a romantika fogalma valójában egy regényes, “vadregényes”, nagy sodrású, nagy horderejű eszmékkel telített gondolkodási és művészeti irányzatot takar. Olvassunk csak egy kicsit bele a Wikipédia Romantika címszavába és döntsük el, hogy a férfiakon a romantikát számon kérő modern nőhöz mennyire áll közel a romantika. Merthogy azért mégiscsak illene tükröznie valamit a mai romantika fogalomnak mindabból, amit ez az eredetileg művészeti irányzatként megfogalmazott gondolatiság kifejezett. Ugyan mennyi fogékonyságuk van általában a nőknek a “forradalmi hevület”, a “világfájdalom”, a “nemzeti múlt”, a “nemzeti kultúra” ügyére, mennyire dobogtatja meg a szívüket a “fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekmény”, mennyire érdekli őket a világdráma, mennyire vonzó számukra az egzotikus vidékeken, kultúrákban játszódó kalandos megpróbáltatás gondolata, mennyire vonzó számukra a kalandregény és a krimi műfaja? – Nem kevesebbet akarok állítani, minthogy a romantika valójában férfiműfaj, férfias érzésvilág, és ha valakinek vajmi kevés érzéke van erre, akkor többnyire éppen a nőknek. A modern nők romantika fogalmának középpontjában semmi más nem áll, csak önmaguk és a férfiakkal szembeni elvárásaik. És ez a nőközpontú társadalomszemlélet kitermelte magából azt a helyzethez deformálódó férfitípust is, aki a saját belső igényeit és késztetéseit is megerőszakolva rendelődik alá akár a nő által megkívánt szirupos álromantikának is: szívecskés léggömbbel a kezében, hóna alatt a csillogó díszpapírba csomagolt “meglepivel” szökdécsel a kedveséhez. Persze a férfinem modern paródiáját már nem is igazán foglalkoztatja semmilyen nagyobb horderejű dolog annál, minthogy sikerül-e megfelelnie a női elvárásoknak. Milyen abszurd – vagy inkább törvényszerű (?) -, hogy a hagyományos férfiértékek már régen zajló folyamatos devalválódása, a férfiszellem és a valódi romantika eszményeinek gyorsuló elpárolgása közepette lép fel egyre erőteljesebben a  radikális feminizmus.

Ha régebben elszámítottam magam a Valentin nap várható népszerűségével kapcsolatban, akkor végképp elszámítottam magam abban a tekintetben, hogy fel sem merült bennem, hogy még ennél is jöhet rosszabb. A Valentin napot szemelte ki az az Eve Ensler által kiagyalt táncos, radikális feminista provokáció is, melyet “Egymilliárd nő ébredése” címmel immár harmadik éve rendeztek meg New Yorktól Budapestig világszerte. A feminista korszellem már régen megágyazott annak, hogy alig valakinek tűnjön fel, hogy mindez bár jó ügynek álcázva, de nem egyéb, mint a radikális feminizmus agresszív terjesztése. Az esemény hivatalos honlapján szétnézve  hamar beláthatja bárki, hogy az egész ügy lényege a globális méreteket öltő férfihibáztatás, a tömény androfóbia, a “patriarchális elnyomásról” szóló ostoba társadalmi elmélet propagálása. – It can be calling for an end to all forms of inequality, discrimination, misogyny and patriarchy.” – Mit is várhatnánk egyebet a “Vagina monológok” szerzőnőjétől, attól a nőtől, aki művében is meghirdeti viszolygását a férfiaktól és élteti a leszbikus szexet? Egyébként pedig melyik másik nap is lenne alkalmasabb arra, hogy mindazokat, akiknek éppen a szerelem fátyolozza el a tekintetét, a radikális feminizmus gyorsan elidegeníthesse egymástól? A magyar rendezvényt “nagy megtiszteltetés érte”, mivel élő streamként közvetítette a globális esemény honlapja is. Nyilván ebben része lehetett annak is, hogy nem régen személyesen Magyarországon járt Eve Ensler a Nőkongresszus alkalmából. Aki nem olvasta még,  itt találja az eseményhez kacsolódó cikkemet. Gondolom, velem együtt számtalan férfinak “belopta magát a szívébe” azzal a megjegyzéssel, miszerint léteznek olyan országok, ahol nincs szükség nőkongresszusra, de Magyarország nem ilyen hely. Valószínűleg milliónyi férfitársam nevében mondhatom; Eve Ensler valódi persona non grata lett ebben az országban, reméljük soha többé nem teszi a lábát erre a földre, hogy a Magyar Férfiakat sértegesse. Éppen elég nekünk a hazai férfigyűlölőinket elviselni, akik mellesleg most aztán mindent megtettek sajátos céljaikért. Akinek van idegzete hozzá, az egy olyan egész órás videóanyag segítségével kínozhatja magát halálra, amelyen a magyar androfób mozgalom színe java képviselteti magát. Férfiasan bevallom, nekem néhány perc elég volt hozzá, hogy sírógörcsöt kapjak és háromszor is megbánjam, hogy nem kértem egy óriási plüssnyulat Bálint napra, hogy azt ölelhessem magamhoz kétségbeesésemben. Olyan töményen ostoba és mérgező kvintesszenciája ez az anyag az androfóbiának, amelyből egyetlen csepp is halálos méreg.

Már nem mernék jóslatokba bocsátkozni abban a tekintetben, hogy jöhet-e még ennél is rosszabb. Szemmel láthatóan van igény rá, hogy jöjjön, például így fogalmaz Koltai Luca, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársnője blogjukon: “Február 14-e anyukám ifjú korában nem volt ünnepnap. Az enyémben romantikus Valentin nappá vált. Remélem, a lányom már az Egymilliárd Nő Ébredésének napjaként fogja ismerni.” – Isten mentsen meg mindannyiunkat ettől! Viszont sajnálatosan sok dolga lesz még mindazoknak, akik ilyen mértékű radikális feminista népbutítás közepette szeretnék ennek elejét venni. Ha lehet választani, akkor inkább a Valentin nap, akár minden giccsével és műromantikájával együtt.

22 votes, average: 5,00 out of 522 votes, average: 5,00 out of 522 votes, average: 5,00 out of 522 votes, average: 5,00 out of 522 votes, average: 5,00 out of 5 22 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Alter Ego

Alter Ego
Érdekelnek az emberek. Érdekelnek a közösségek. Mindez a pszichológia és a társadalomtudomány nagyítója alatt is. Mindig is meghökkentettek és lenyűgöztek az egyéni- és a közgondolkodás paradoxonjai. Emellett van személyes véleményem is a világról, sőt nem átallom néha le is írni. Elismerem, hogy az elemző énem felett néha a privát szenvedélyességem győzedelmeskedik, ezért a kedvenc műfajom a publicisztika.

82
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
23 Egyéni hozzászólás
59 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
24 Hozzászólások szerzői
KorhelySuum cuiqueZolismirtiAurelius Respectus Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Bazinga
Újságíró

Valóban, a romantikázás mindig valamilyen női igénynek, elvárásnak a kielégítését jelenti. Amit a szupernők megkapnak egy “odaadó” férfitól, romantikus utazást, helyzeteket, pillanatokat, arra vágyik a többi nő is. Ha ő megkapja a kitüntetett figyelmet, különleges bánásmódot, akkor neki is meg kell kapnia, hiszen ő is nő. A versenyben meg nem szabad lemaradni.

Remélem, a lányom már az Egymilliárd Nő Ébredésének napjaként fogja ismerni.”

Már így is legalább két napjuk van, amikor kimehetnek az utcára: nemzetközi nőnapon és november 25-én a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján. A hatalomvágy annyira megrészegíti őket, hogy nekik még ez sem elég.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nagyon jó cikk volt. Eleve gusztustalan ez az amerikai üzleties modell, amely bemocskolta a karácsonyt ( a vásárlás ünnepe ), elterjesztette a gagyi angol-amerikai Valentin napot az egész világon. Most újra Amerikából jön a szemét, ezzel a férfiellenes nappal, a valós neve a Férfigyűlölet napja kellene hogy legyen.

Tibi
Olvasó

… a rossz nyelvek szerint, minden, a rendezvényre látogató férfitól 1000.- belépőt kértek el a rendezők…
Én azért végignéztem a beágyazott videót, – ami már önmagában férfimunka – bár senkinek sem ajánlom nyugodt szívvel… ennyi hazug, sarkos, ostoba és nem utolsósorban rosszindulatú aljas kollektív férfigyűlölettel; ritkán találkozom. Az egyetlen vállalható fellépő Bombera Krisztina volt. Károsnak tartom ezt az Enslert, mint követendő női példaképet, és nem azért mert leszbikus… kíváncsi lennék mennyiért ($) aggódik ő ennyire a magyar nőkért. Biztosan kifizetődő, ahogy mindenkinek,  aki aznap pódiumra állt.

hgyi
Szerkesztő

Huhh…
Most már értem, miért hiányolta Enslert a kolléga a másik cikk alatt… Bár már tavaly is született egy cikk ezzel kapcsolatban, valahogy nem is tudatosult bennem igazán, hogy ez egy rendszeres program. :o/

Gondolom, velem együtt számtalan férfinak “belopta magát a szívébe” …”

Nem vagytok egyedül fiúk! Sok erős és a férfiakat kedvelő nő áll mellettetek!

(Jövőre kapsz egy plüssnyulat.)

A Valentin-naphoz: Idén nem láttam mindent pirosba borulva, pedig tavaly még 2-3 nappal e nap előtt már minden csillogott, piroslott. Sok nő és férfi kezében láttam egy-egy szál vörös rózsát. Idén nem. Igaz, tegnap én egész nap dolgoztam, késő este indultam haza, de nem láttam kezükben virággal mászkáló embereket. Még dél körül sem, amikor kimentem ebédért. És a munkahelyemhez közeli virágbolt is csak szerényen, jelezte ezt a napot – egy (vagy kettő?) szív volt kirakva a bejárati ajtóra. Semmi lufi és egyéb ajándékdömping a kirakatban vagy az üzlet előtt. A boltokban sem láttam felcicomázott, szívecskézett csokoládékat. A Valentinnapozás talán tényleg lecseng nálunk.
Remélhetőleg ugyanígy ellaposodik Ensler is.

the hermit
Olvasó

Azért AR ott volt, már csak Gurmai Zitát hiányoltam…

Naooo
Olvasó
Naooo

“Semmi lufi és egyéb ajándékdömping a kirakatban vagy az üzlet előtt.”

Biztos már bohóckodásra sincs pénz. Kell még pár rezsicsökkentés, hogy fussa belőle 1-1 lufira.

Adolf Weininger
Újságíró

Sok éve, amikor még iskolás voltam, volt egy olyan tárgy, hogy közlekedéspszichológia. Egyszer feltette az oktató a kérdést, hogy ha egy autó belehajt a pirosba, akkor az a sofőr a veszélyesebb-e, aki azt hitte, hogy zöld van, vagy az, aki tudta, hogy nem, de direkt belehajtott? A többségi vélemény az volt, hogy a direkt behajtó a veszélyesebb… Erre az oktató egy számomra akkor még új, érdekes szempontot hozott fel: aki direkt hajt a pirosba, az tudja, hogy tilosban jár, ezért sokkal óvatosabban fog vezetni, mint aki tévedésből teszi, ezért a közlekedés biztonsága szempontjából a gondatlan behajtó veszélyesebb.

A dolog akkor szöget ütött a fejemben, és most ugyanerről a szögről akasztom le a következő kérdést:

Melyik nő (vagy férfi) veszélyesebb ránk, férfi(hangú)akra nézve, az a feminista, aki a SZABADSÁG EGYENLŐSÉG TESTVÉRISÉG hármas jelszavától áthatva, őszintén harcol egy szerinte fennálló igazságtalanság ellen, vagy aki tudja, hogy a feminizmus egy maszlag, de puszta számításból, karrierből, pénzért, stb. beáll a mozgalomba?

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez volt a becsapós kérdés :)) A helyes válasz: egyformán veszélyesek, az egyik a fanatizmusa, a másik a gonosz romlottsága miatt.

Tibi
Olvasó

Melyik nő (vagy férfi) veszélyesebb ránk, férfi(hangú)akra nézve, az a feminista, aki a SZABADSÁG EGYENLŐSÉG TESTVÉRISÉG hármas jelszavától áthatva, őszintén harcol egy szerinte fennálló igazságtalanság ellen, vagy aki tudja, hogy a feminizmus egy maszlag, de puszta számításból, karrierből, pénzért, stb. beáll a mozgalomba?” – tetszik az effajta elvont gondolkodás, üde színfolt mindenképp, annak ellenére, hogy ez esetben a kérdés megválaszolása semmiképp sem oldja meg a problémát, hanem inkább újabb kérdéseket vet fel felelősség tekintetében. Nem hiszem, hogy egy jóhiszemű feminista, és egy óvatlan pirosba hajtó között érdemi párhuzam felállítható. Hogyan lehet egyáltalán egy hazug eszme/izmus zászlaja alatt őszintén harcolni? A hiszékenység naivság nem lehet mentség az internet korában, mikor szinte minden percek alatt cáfolható ellenőrizhető… Egy egyértelműen férfielnyomó s egyben nőkiszolgáló társadalom lett itt kérem Patriarchátusnak=nőelnyomónak beállítva, és lettek a férfiak önostorozásra kárhoztatva… Félreértés ne essék, nem azokkal van bajom akik kimentek táncolni ébredni lázadni… hanem azokkal akik ezen halomra keresik magukat, és azoknak a védtelen nőknek, (akikért táncolnak) akik bántalmazás áldozatai, egy segítő jobbot nem nyújtanak. Ez az undorító. A prostituáltakat is ugyanarra használják mint a bántalmazott nőket; látszólag felemelik … kirakatba rakják… aztán otthagyják a porban őket. ( lásd, Linda Lovelace és Andrea Dworkin esete… iskolapélda, és még számos eset)
Ez a hozzászólás nem ellened szólt, csak reagáltam a nyitott kérdésedre.

the hermit
Olvasó

Melyik nő (vagy férfi) veszélyesebb ránk, férfi(hangú)akra nézve, az a feminista, aki a SZABADSÁG EGYENLŐSÉGTESTVÉRISÉG hármas jelszavától áthatva, őszintén harcol egy szerinte fennálló igazságtalanság ellen, vagy aki tudja, hogy a feminizmus egy maszlag, de puszta számításból, karrierből, pénzért, stb. beáll a mozgalomba?

 

Lehet hogy egyedül maradok a véleményemmel, de szerintem az utóbbi.

Inaara
Olvasó
Inaara

Hát, fiúk, nincs könnyű dolgotok ezzel a Valentin-nappal: ha megadjátok magatokat a konzumidiotizmusnak, akkor rossz érzésetek lesz az egésztől, attól, hogy csak azért vesztek valamit szívetek hölgyének, mert ez a nap ezt diktálja. Ha  ellenálltok a nyomásnak, akkor jó esélyetek van rá, hogy némi “haragszomrád”, súlyosabb esetben dráma lesz otthon, mert ha a kedves nem is, a barátnői biztos odavannak a Valentin napért… (Ez utóbbi esetben nem biztos, hogy a megfelelő hölggyel vagytok együtt.).

Tudja egyáltalán valaki, hogy pontosan miért is ünneplik a Valentin napot? Miféle mély és őszinte érzelem bizonyítéka, ha a férfi útközben hazafelé gyorsan beugrik a benzinkútra egy doboz borzalmas ízű és minőségű csokiszívecske bonbonért, különben otthon baj lesz? Mit bizonyít, ha a facebookon küld valaki egy virtuális szívecskés rózsát vagy kiscicát ezen a napon?

Mi közünk ehhez az angolszász szokáshoz, amelyet egyébként már külföldön is egyre többen utasítanak el? A kereskedőkön kívül kinek jó ez?

Ismerek nőket (nem, nem a barátnőim), akiknek teljes elvárási lista van a fejükben a különböző alkalmakra “illő” ajándékokról: születésnapra, karácsonyra természetesen valami nagyobb dolog jár nekik: drága ékszer, designer táska/cipő, drága utazás, este vacsora egy top étteremben. Egyikük barátja (azóta már nem az) a kapcsolatuk vége felé egyszer kifakadt, hogy olyan szívesen megadná mindezt egy olyan nőnek, aki nem várja el a drága ajándékokat, őszintén tud örülni mindennek, aki mellett nem érzi magát úgy, mint egy két lábon járó bankautomata.

Én is megnéztem a videót. Hát nem volt egy élmény, bár ez nem lepett meg. “Egymilliárd nő ébredése” – Én inkább alszom tovább, nektek is jó éjszakát, szép álmokat! :)

Naooo
Olvasó
Naooo

“Ha  ellenálltok a nyomásnak, akkor jó esélyetek van rá, hogy némi “haragszomrád”, súlyosabb esetben dráma lesz otthon, mert ha a kedves nem is, a barátnői biztos odavannak a Valentin napért…”

Az ilyen picsa meg hogy szégyelli a barátosnéi előtt, hogy ő nem kapott semmit. Lehet inkább vesz magának valamit, ne bőgjön le.

Inaara
Olvasó
Inaara

Igen, még az is lehet.. :)

Félreértések elkerülése végett: valójában semmi gond a Valentin napi ajándékozással, ha az szívből jön, mert a szerelmes férfi nagyon szeretné valamivel meglepni a kedvesét – ez nem tilos sem ezen a napon, sem máskor. A lényeg, hogy ne csak azért legyen meglepi, mert Valentin nap van.

Persze, akkor a legjobb a Valentin napi ajándékozás is, ha egyébként semmilyen alkalom nem kell az apróbb-nagyobb meglepetésekhez – mondjuk, egy apróság azért, mert ma kedd van… ;)

A nő pedig ne fintorogjon, ha “csak” egy doboz csoki, vagy egy szál virág az ajándék akár Valentin napon, akár máskor. Egy okos (vagyis normális) nő mindig értékeli a férfi fáradozását, idejét, amit az ajándék beszerzésére szánt.  Tudjuk, a férfiak nem szeretnek ajándék után járkálni: keresik a tökéletes ajándékot, szeretnék látni, ahogy a nő őszintén örül, de tudják, hogy ez nem mindig sikerül. Mégis megteszik, mert a nő számára sokat jelent. Mindegy, mi az ajándék: az a legborzasztóbb, ha a nő kimutatja a csalódását, nem értékeli, hogy a férfi gondolt rá, és örömet akart szerezni. Kigúnyolni az ajándékot – amellett, hogy faragatlanság – egyébként sem jó ötlet; hölgyek, ne feledjétek, lehet, hogy az édesanyja segített a választásban…

Ugye tudjuk: ha a férfi egy helikopterről 10 000 szál vörös rózsát szór a nő kertjébe, az csak annyit jelent biztosan, hogy sok pénze van… Egyetlen szál vörös rózsa sokkal szebben beszél. :)

Deansdale
Admin

Nem olyan vészes a helyzet. Egy szellemileg és lelkileg egészséges nő pontosan ugyanazt gondolja a Valentin-hisztiről, mint amit Alter felvázolt a cikkében. Aki egy elmaradt giccseskedés okán komoly hisztit csap, attól meg kell szabadulni azonnali hatállyal.

Egyébként olvastam a napokban egy angol cikket, ami azt feszegette, hogy Valentin nap környékén jóval több feleség foglalkozik a válás gondolatával, mint általában. Sikerült létrehoznunk egy olyan “ünnepet”, ami jobbára csak női elégedetlenkedésre ad okot (meg a válóperes ügyvédek széles vigyorára).

Inaara
Olvasó
Inaara

“Valentin nap környékén jóval több feleség foglalkozik a válás gondolatával, mint általában.”

Ez komoly? Az a feleség, aki valóban az elmaradt köszöntés miatt akar válni (és nem más ok van a háttérben), az ön- és közveszélyes pszichopata, akit azonnal el kell zárni.

Kodo
Újságíró
Kodo

Igen ez nagyon érdekes ha valaki ölbe tett kézzel csak várja a felköszöntést.
Ha a Valentin párkapcsolati dolog, akkor egészséges esetben oda és vissza, kétoldalúnak kellene lennie nem? Máskülönben ez is csak egy újabb nőnap. Egy nőnek talán nincs joga hogy köszöntést kezdeményezzen, vagy leesik tőle a gyűrű az ujjáról? Ha megtenné akkor nyilván a másik is észbe kapna és viszonozná.
Ha már annyira fontos ez az ünnep egyeseknek.

smirti
Olvasó
smirti

Mi az a Valentin-nap?

Koriander
Olvasó

Ez egy nagyon szomorú viszont remekül megírt poszt, nagyon tetszett. A nyuszi miatt ne keseregj, van a pincénkben egy csomó plüss bezsákolva, alig használt :).

Ami a videót illeti, félelmetes fanatizmus.

lapposgutta
Olvasó
lapposgutta

comment image

Érdekesség: A nejem találta és küldte át a mélemre és szó szerint hasfájósra röhögte magát rajta.

hgyi
Szerkesztő

Ünnepeljük inkább a Balassi Bálint-emlékkard átadásának napját!
Ha már a romantika kapcsán szóba jött a művészet és a férfias érzésvilág, sokkal ideillőbb ez az irodalmi díj.
“Szükség van olyan költőkre, akik Balassi szavaival élve „Emberségről példát, vitézségről formát” tudnak adni.”

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Először is, köszöntök Mindenkit az oldalon. Régóta olvaslak már Titeket, de most szólok hozzá először.

Most pedig, jöjjön a hozzászólás…

…én még mindig azt mondom, hogy százezerszer inkább a Valentin nap, mint a nőnap! Lehet azt mondani, hogy nyálas, meg amcsi eredetű. Igen, ez igaz, bár mondjuk ilyen erővel az Anyák napja is egy csöpögősen érzelmes amerikai eredetű ünnep, csak az korábban jött be hozzánk. DE!!! A Valentin nap – Anyák napjához hasonlóan – egy konkrét emberi kapcsolatot ünnepel, nevezetesen a párkapcsolatot. És ennek lehet létjogosultsága, akár tetszik az embernek, akár nem. Mellesleg Szent Bálint püspök legendájára épít, ami sok szempontból erősen hajaz Szent Miklós püspök, azaz közismert nevén a Mikulás legendájára, azt meg egész szépen befogadtuk. Sőt, egyes néprajzkutatók szerint évszázados hagyománya is van Európában a Valentin napnak, Amerikába innen került ki. Más kérdés, hogy a konzumidiotizmus éppúgy kisajátította, mint mondjuk a Karácsonyt.

Na de mi a helyzet a nőnappal? Miért kell félig-meddig kötelezően felköszöntenem minden nőt a környezetemben, kizárólag azért, mert ők nők? Ez semennyire nem fér a fejembe. Ráadásul március 8. akárhogy is nézzük, egy mozgalmár politikai ünnep, egy kora-20. századi tüntetés évfordulója, amely tényből aztán sehogy nem jön le, miért kellene a nőket ezen a napon felköszönteni. Ha az ember az ünnep gyökereit kutatja, nagyrészt arra jut, hogy mindössze kb. 100 éves, és hozzánk a szovjet uralom hozta el, ráadásul az “emancipuncizmus” emléknapjáról van szó. Akkor férfiként ezen mégis mi a fenét ünnepeljek? Talán mi magyarok megünnepeljük a mohácsi vészt, hálaajándékokat küldve a törököknek??? Ünnepeljék a (feminista) nők egymás közt, ha már…

Egyszerűen, logikailag nem áll össze nekem az, ha valaki a Valentin napot elutasítja, de a nőnapot megtartja. Márpedig mintha a többség ezt a változatot követné ma Magyarországon, a férfiakat is beleértve. Tud erre valaki magyarázatot?

the hermit
Olvasó

Izé, Március 8. az egy szimpla Zoltán nap… legalább berúgunk. Vagy nem.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Ez szentigaz, kívántam én már boldog Zoltán napot a kolléganőknek. :D

hgyi
Szerkesztő

Szia Joe!  :o) – Ez volt a köszöntés. :o)

A hozzászóláshoz:
Lényegében egyetértek veled. Nekem egyetlen ünnep a karácsony. De nem a “háttere” miatt, hanem mert ez számomra egy amolyan lazulós, de mégis izgulós, várakozós, szemcsillogós dolog. Szeretek ajándékozni és ez az alkalom épp megfelelő arra, hogy büntetlenül kiéljem eme hajlamomat. :o)
Nem érdekel a karácsonnyal kapcsolatos konzumidiotizmus, nem vagyok az ilyesmi rabja. Sőt kifejezetten rossz és megvetendő tagja vagyok a fogyasztói társadalomnak. De azért ilyenkor tele van a szekrény ajándékokkal. Szeretek magam is készíteni ezt-azt. A karácsony felé tartó út a legizgalmasabb. De utálom, amikor elrontják azzal, hogy már november elején minden csillog a karácsonytól. Mert akkor még Titok van, nem karácsony. Ezeket igyekszem kizárni a tudatomból. :o)

A nőnap mára már nem Az a Nőnap, de én is mindig azt mondom, hogy engem ne ünnepeljenek azért, amiről nem tehetek. Azért, mert nőneműnek születtem, nem jár elismerés.
Ugyanígy vagyok a születésnappal és a névnappal is. Anyámé és apámé az érdem, hogy megszülettem, a nevemet is tőlük kaptam. Persze, tudom, hogy a névnap megünneplése eredetileg a névadó szent ünnepe volt, de ugye már ez is kihalt. A születésnap ünneplése sem annak indult, ami most. Senki sem akar már rossz szellemeket távol tartani. :o) Az évek pedig a születésnap megünneplése nélkül is múlnak. :o)

Lehetséges magyarázat: A nőnapot már megszoktuk, az beépült, az ajándék max. virág, vagy bonbon. A Valentin nap nemrég jött, túl nyálas, túl drága – nézünk rá bután, mint anyukám az ananászra 1962-ben.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Szia hgyi! :) Ez a viszontköszöntés, csakis Neked, személyesen, tőlem. :)

Nagyon tetszik, amiket a Karácsonyról írtál. (Igen, tudom, hogy kis k-val kell írni, de nem engedelmeskedem. ;) ) Egyetértek, a személyesség egyfelől, és a rákészülés másfelől adja azt a megismételhetetlen gyönyörűséget, amit semmilyen más ünnep nem tud adni a magyar embernek. Amikor olvastam róla, hogy az 50-es években kisemmizett családokban egy darab narancs volt a karácsonyi ajándék, és aki akkor kapta, ma is könnyes szemmel emlegeti, mint élete legcsodálatosabb ajándékát… én is meghatódok tőle, pedig már a konzumidióta korban nőttem föl.

Valószínű sok igazság van abban, amit írsz: a megszokás hatalma. Sok nyugat-európai ismerősöm és munkatársam van, akiknek ahhoz képest, mennyire “nemzetközi” nőnapnak tanították nálunk, kábé fogalmuk sincs róla, mi is van március 8-án. Arrafelé tényleg a feministák zártkörű ünnepe ez, ami tulajdonképpen következetesnek tekinthető. Én igazából azt a logikai láncot nem értem, hogy hogyan lett belőle minálunk felköszöntősdi. Legyünk őszinték: a nőnap az emanciról szól, az meg a férfiak (közvetve a nők is, de itt most nem ez a téma) rovására lett anno keresztülverve. Elég fura, hogy ebből hogy bírt kifejlődni a ma megszokott ünneplési mód, hogy a férfiak köszöntsék fel a nőket. Ha meg valakinek ezt kifejtem, akkor kábé úgy néznek rám, mint egy ufóra, mert mit fáj nekem az, hogy virágot adjak valakinek, aki szereti a virágot? :-o Fel se fogják, hogy nekem kéne megünnepelni valamit, ami nekem nem jó.

Valentin nap “túl nyálas”: miért, az Anyák napja nem az? Nekem, bármennyire is szeretem Anyut, néha már a könyökömön jön ki, mennyire kötelező szinte természetfölötti lényként tisztelni az anyákat. (Az apákat persze véletlenül sem…)

Slasher
Vendég
Slasher

Jó hogy megjöttél Girhes, én is ugyanígy gondolkodok a nőnapról. Egyébként én mindig azt mondtam nőismerőseimnek, hogy akkor fogom felköszönteni őket, ha majd engem is felköszöntenek férfinapon. És igen, inkább ezerszer Valentin-nap, mint nők napja.

 

hgyi
Szerkesztő

Az anyák napja is. Én kicsi koromban sem szerettem anyáknaposdizni, pedig nagyon szerettem az anyukámat. Sosem értettem ezt a külön felhajtást – hülye versek tanulása, gyűlölt szereplés ünneplőruhába zárva. Később 21 anyáknapi műsort ültem végig. Persze örültem, hiszen ki veszi el a gyereke kedvét, ki akarja megutáltatni vele, amit csinál, de hát azért tudtuk mind, hogy ennek semmi értelme.

Apák napja is van.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Ja, bocsi, ez kimaradt: voltaképpen mit értesz “Az a Nőnap” alatt? Én nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ennek az “ünnepnek” olyan tartalma, ami túlmutat a mozgalmár egyenlősdin és a feminista “ajándékozz meg, csak mert nő vagyok” stílusú megszokáson.

hgyi
Szerkesztő

Leírtad a második bekezdésedben.
Az a Nőnap – a mozgalmár – nem a felköszöntésről szól. S ha mégis, hát biztosan nem a férfiak köszöntenék a nőket.
Mára – jó régóta – semmi mozgalmi háttere sem maradt, csak az elnevezés és a megszokás. És így annyi érzékelhető az egészből, hogy azért köszöntenek, mert nőnek születtem.

Koriander
Olvasó

Ráadásul március 8. akárhogy is nézzük, egy mozgalmár politikai ünnep, egy kora-20. századi tüntetés évfordulója” -ez a hivatalos kommüniké. Ezen a napon nem volt egyetlen jelentős tüntetés.

Andrej Kurajev teológusnak van egy szocialista ünnepekkel foglalkozó írása, ahol többek között  március 8. eredetét vizsgálja kultúrtörténetileg. Kurajev szerint, amikor  a nőnapot elfogadták a Purim-ünnepe március 8.-ára esett. Így Zetkin fejében, amikor a női ünnep gondolata megfogalmazódott tkp. Eszter alakja, mint a proto-feminista lebegett. A csavar az, hogy március 8.nak a “férfi párja” február 23., ami a későbbi Szovjetúnióban hivatalosan a fegyveres erők napjává avanzsált, tehát volt Férfinap is. Március 8. és február 23. között pontosan 13 nap a differencia, ami igazából ugyanaz a nap ( ekkor még a  cári Oroszországban a juliánus naptár volt a hivatalos, 1917ben vezették be a Gergelyt).

smirti
Olvasó
smirti

Mi nőnapot sem tartunk. Férfinapot sem. Sőt, névnapot sem.

Ukrin
Olvasó
Ukrin

A nőnapot muszáj szeretni, különben le leszel bunkózva, ráadásul pont azok részéről, akiket még véletlenül se szeretnél felköszönteni. Kitűnő alkalom a sértődésre.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Én kb. 4-5 év óta egyszerűen ignorálom a nőnapot.

A családom nőtagjaival közöltem, hogy ez egy balos mozgalmi ünnep, ami a mi világképünkbe belerondít, ezért inkább Valentin napon kapnak pici ajándékot (pont erre jó a Valentin nap egy erősen jobboldali családban). Mindenhol máshol meg azt teszem, amit március 8. megkíván: felköszöntöm a Zoltán nevű ismerőseimet, jó hangosan, hogy a női kollégák is hallják. (A sors keze, hogy még csak nem is női névnap van ezen a napon a magyar naptárban.)

Slasher
Vendég
Slasher

Jól tetted/teszed :D

hgyi
Szerkesztő

A sors keze, hogy még csak nem is női névnap van ezen a napon a magyar naptárban.”
Pedig van. A Zoltán az elsődleges névnap március 8-án. Mellette van Zoltána, Apollónia, Beáta, Horácia névnapja is.
(Viszont az én születésnapomon tényleg nincs női név. :o))) A László az elsődleges és ezen kívül is csak férfinevek vannak.)

(Szerencsére a mi családunk életét nem határozza meg a politikai hovatartozás.)

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Oké, igazad van, bár én egyetlen Zoltánát, Apollóniát, Horáciát se ismerek. Beátát igen, de ő nem akkor tartja, hanem 22-én. A Lászlónak meg létezik női változata egyes szláv nyelvekben, és mivel nekik is Szent László a védőszentjük, így ugyanaznap ünnepelnek névnapot. :)

Abban félreértettél, ha az jött le Neked, hogy nálunk meghatározná a családi életet a politikai hovatartozás. Csak arról van szó, hogy mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egész (közelebbi) család egyformán gondolkodik a köz dolgait illetően, így adott esetben könnyű a körükben érvelni vele, és a nőnap kapcsán éltem is a lehetőséggel. :)

hgyi
Szerkesztő

Igen, a Ladiszlák is június 27-én ünneplik, mint a Lászlók.
Eredetileg az én névnapom is a férfi párom napján volt, aztán kiraktak onnan és lett önálló. Kislány koromban változott. Most nézem, négy is van… Tegnap is volt egy… :o))) Még jó, hogy nem ünneplem.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Tényleg, manapság ki “jogosult” a névnapokat változtatni?

Mert régen ugye a katolikus egyház szentjeinek az emléknapjai voltak a névnapok, így az egyház döntése volt az alap. Ők legutóbb valamikor a 70-es években babráltak a szentek napjaival a liturgikus reformmal kapcsolatban. Na de ezt nem vette át a magyar világi naptár, például két Tamás névnap “mögül” is kihúzták Tamás apostol ill. Aquinói Szent Tamás egyházi emléknapját, de a névnapok maradtak a régi helyükön. Emellett meg ma már van egy halom olyan nemkeresztény név, amelyekhez nem is tartozik védőszent. Akkor ki is “tartja karban” jelenleg a világi névnaptárt?

hgyi
Szerkesztő

Igen.

Inaara
Olvasó
Inaara

Üdv kedves Girhes.Joe,

nekem is két főbb névnapom van, az egyik ebben a hónapban, a másik egy másikban, s tudtommal eredetileg a reformátusok ünneplik februárban, a katolikusok pedig a másikban, mégis valahogy a februári az “igazi” névnap, pedig katolikus vagyok. Magyarországon mindig fontos ünnep volt a névnap, mert ez közismert, mindenki látja a naptárban, és nem mellékesen jó ürügy a munkahelyi ivászatra. :)

 

Koriander
Olvasó

előtted kettővel van az én szülinapom :o)

Slasher
Vendég
Slasher

Komoly lett az írás, jól leoltottad a nőket a Valentin-napjukkal együtt :D Amikor olvastam a címet akkor egy percre elbizonytalanodtam, azt hittem, hogy az ünnepnap alkalmából, Te is a hagyomány fontosságát fogod hangsúlyozni :D Két legyet ütöttél egy csapásra, mert szerencsére az Ensler rendezvény is agyon lett mocskolva. Kár lett volna, ha egy ilyen eseményről nem születik cikk, főleg hogy ilyen lelkesen jelezték nekünk.

hgyi
Szerkesztő

Azért egy picit félreértetted a dolgot. Vagy nem pontosan fogalmaztál – már megint ez a fránya nagy-nagy általánosítás, amelyből nem derül ki, hogy te nem minden nőre gondolsz, csak egy részükre. És ugye ez pont olyan, mikor a feministák azt mondják, hogy a férfiak ilyenek meg olyanok – minden férfi magára veszi, mert ha nem venné, nem is háborognának ellene.)
Szerintem nem oltotta le a nőket a Valentin-napjukkal együtt. Csak azokat, akik szappanoperás nyárlakon szocializálódva rávetették magukat Valentinre.

Hogy Alter Egoról egy percig is feltételezted, hogy e hagyományt fogja éltetni, szerintem csúnya sértés. Mintha sohasem olvastál volna tőle semmit.

Slasher
Vendég
Slasher

Ti is tudjátok, hogy nem minden nőre gondoltam, nem kell ezt direkt félreérteni. A feministák viszont minden férfire értik a mondandójukat.

Sok mindent olvastam Altertől, amit írtam, azt is inkább poénból írtam. Reméltem, hogy nem fogja ezt  a hagyományt éltetni, de igazából fogalmam sem volt róla, hogy hogyan vélekedik a Valentin napról.

hgyi
Szerkesztő

Mi (esetleg) tudjuk, de aki ide téved olvasgatni, az biztosan nem tudja. Így az a kép alakul ki benne, hogy itt a nőket (minden nőt) ekézik.
Ezért hívtam fel a figyelmet a szabatos fogalmazásra és a valódi gondolatok pontos leírására.

Alterről szerintem épp olyan nem tudni, hogy hogyan vélekedik a Valentin-napról, mint azt, hogy nem egy agresszív vérmacsó állat. :o)

Slasher
Vendég
Slasher

Ezt inkább a feministák értik félre, szándékosan.

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Nem vagy te véletlenül kisnikel ?

Jampi One
Újságíró

Itt egy másik YouTube videó az eseményről:
http://www.youtube.com/watch?v=hV7YTF0LXT4

Pash Cutter
Olvasó

Kamaszgyerek felhasználása propagandisztikus célokra kimondottan ízléses.

(lásd Farkas Júlia)

Végül is megvannak erre a történelmi példák, mondhatni, lehet honnan meríteni ötleteket:

http://betiltva.com/files/csonka/2.jpg

Gratulálok!

Jampi One
Újságíró

Ha csak kamasz gyerekeket használnának propaganda eszközként…
A táncoló tinik sem ízlésesek, de íme egy kép az esemény Facebook oldaláról.
Szemmel láthatóan ezeknek semmi sem szent.

SIL
Olvasó
SIL

Hát ez aztán tényleg szép… kislány. Aztán jogai is vannak? Mióta lehet gyerekeket politikai aktivistaként használni?! Ez a gyerek nem csak eszköz ezen a képen. Neki üzenete van, véleménye – elvileg. Ha ez nem büntethető akkor micsoda?! Nem vagyok otthon a jogban, de ha valaki így kiállít egy gyereket egy politikai üzenettel, azt nem lehet – egyszerűen… – lecsukni? Már attól is hányingerem támad ha egy politikai plakáton háttérben egy-két gyerek van, de ők ott szimbólumok, szóval nem nézek oda. Ezen a képen a kislány nem szimbólum, neki mondanivalója van, lett, miután az anyja a kezébe tette. Én a kamaszokat sem fogadom el ilyen helyzetben. Ők a legbefolyásolhatóbbak, kamaszkorban alakul ki az értékrend nagy része. Mindenkit büntetnék aki 18 év alattit felhasznál, és jelenleg szerintem érdemes lenne kitolni a 18-at 22-re. Hiába nagyobb a fiatalok lexikális tudása, a reális világképük a késői munkába-állás (saját magáért felelősségvállalás) miatt később alakul ki. Mindent összevetve ezek a femik már megint hülyének nézik az egész országot, azon belül is a nőket – főként – mert egy ilyen aranyos kislány(nak) hatására bármit aláírnak. Fogadni merek az üzenetet sem olvassák el nagyrészt. Tiszta amerika – csak gyerek (és kutya) legyen benne, akkor megveszik…

anti.uj.no-szerdahely
Olvasó
anti.uj.no-szerdahely

Ez tényleg elszomoríto! én 27 éves vagyok, de ha belegondolok, hogy a gimiben milyen dumák mentek a lányok részérol ugy 2003-05 korul, milyen emancipált dumák voltak ezek, akkor bele sem tudok gondolni, hogy mit fognak átélni ugy 15 év mulva a fiuk, ha majd tényleg beérik ez a fajta nevelés! Lentebb megírtam, hogy milyen gyorsan változik a no- férfi kapcsolat manapság, pár évtized mulva tényleg kuss lesz a férfi neve!

the hermit
Olvasó

 Lentebb megírtam, hogy milyen gyorsan változik a no- férfi kapcsolat manapság, pár évtized mulva tényleg kuss lesz a férfi neve!

Nem valószínű, hogy az az idő eljön. Ez a weboldal is azért van, hogy a kibillent egyensúlyt valahogy helyreállítsa, tőlünk nyugatabbra pedig egyre nagyobb a “férfimozgalom” (bár utálom ezt a kifejezést, mert félrevezető) jelentősége.

Girhes.Joe
Olvasó
Girhes.Joe

Na, az index is szokása szerint beállt a sorba, hogy a Valentin napot második nőnappá formálják.

http://index.hu/gazdasag/2014/02/16/gender_budgeting/

Az ilyen típusú tanulmányok alaptétele mindig az, hogy a patikamérlegen kimért egyenlősdi a két nem között (ami persze valójában nőknek kedvezést takar az “egyenlőség elősegítése” jelszavával) jelentősen növelné a GDP-t is, meg a gyermekvállalási kedvet is. Túl azon, hogy az élet minden területét GDP-ben mérni elképesztően szűk látókörre utal (mintha X % GDP növekedéstől automatikusan X %-kal boldogabbak is lennénk), szerintem maga az alaptétel sem állja meg a helyét, csak a jól ismert göbbelsi elvet követik: ha elég sokszor hangoztatják, előbb-utóbb “igazzá válik”.

Szóval ha már közgazdaságtan: ugye emlékszünk még az általános iskolában történelemből tanultakra, hogy miért is szorították ki a késő középkorban a manufaktúrák a céheket? A kulcsszó a specializáció volt. Míg a céhekben minden melós az elejétől a végéig készített valamit, a manufaktúrákban mindenki egy-egy munkafázist tanult csak ki alaposan, és egymásnak adták a munkadarabot, köröket verve ezzel a munkamódszerrel a céhekre. Ma már ez mindenhol teljesen természetes, nincs olyan 2-3 főt meghaladó vállalkozás, ahol mindenki mindent csinálna, a csavarozástól és forrasztástól kezdve a szoftver megírásán át egészen a marketingig és a könyvelésig, meg az iroda takarításáig, hiszen nyilvánvalóan rettenetes rossz lenne így a vállalat hatékonysága. Ehhez képest férfi-nő viszonylatban pontosan ehhez akarnak (vissza)léptetni minket, mert micsoda dolog már, hogy vannak dolgok, amiket tipikusan férfiak csinálnak, és vannak olyanok, amiket tipikusan nők, tessék mindent egyenlő arányban csinálni… mindketten járjunk bevásárolni, mossunk, főzzünk, takarítsunk, neveljünk gyereket, és persze dolgozzunk pénzkereső munkában is, lehetőleg ugyanannyi időben és ugyanannyi pénzért. Aztán ha ezzel porrá zúztuk a család mint gazdasági egység hatékonyságát, akkor biztos olyan jó lesz a nőknek, hogy szülnek örömükben még három gyereket, az ország GDP-je meg lekörözi Luxemburgot. Na persze. Elhisszük. És a föld banán alakú, meg a férfiak is tudnak szülni.

A másik dolog meg, ami ebben a mesterséges egyenlősdiben szembemegy az elemi józan ésszel: hogy lehet az, hogy teljesen elfogadott és megszokott, hogy az emberek különböznek mentalitásban, képességekben, vágyakban, ízlésekben, világképben, és senki nem lát semmi rosszat abban hogy nagyon mások vagyunk idős-fiatal, magyar-német, katolikus-ateista, szegény-gazdag, értelmiségi-munkás, stb. viszonylatban, akkor miért pont csak férfi-nő viszonylatban probléma az általános különbözőség?

Pash Cutter
Olvasó

Csak végigpörgettem…

Nem akarok hinni a fülemnek…

Táncolnak az abortusztablettáért…!!!

Behalok!

Akkor most a rengeteg táncoló (nők, férfiak, gyerekek vegyesen) abortuszpártiak?

Hatalmas pofátlanság az abortuszpártiságot összhangba hozni a családon belüli erőszak elleni tiltakozással.

Kodo
Újságíró
Kodo

Az abortusz tabletta talán még valahogy elmegy.
Bajba került az illető, vagy mit tudom én…
Azt viszont, hogy az anya általi csecsemőgyilkosságok megkönnyítéséért, legalábbis a büntetési tételek enyhítéséért küzdeni (lsd. Szabó Timea törvényljavaslatát), tehát a családon belüli gyilkosságok bizonyos fokú elfogadtatásának irányába törekedni, az talán nem a nők által elkövetett családon belüli súlyos, hiszen életet kioltó női erőszak iránti elnézés, sőt annak propagálása?
Ezeket tudva és összevetve, hazug dolog volt a 14-i tüntetés. Ők nem általában az erőszak ellen, hanem csak a nők ellen irányuló ellen, de viszont a nők által elkövetett és még elkövetendő erőszak igenlése mellett tüntettek.
Miféle hazug hozzáállás családon belüli, ráadásul csakis a nők elleni erőszak ellen tüntetni, közben meg a családon belüli, nők által elkövetett gyilkosságok elkövetésének legális jogáért üvöltözni.

Ukrin
Olvasó
Ukrin

Ráadásul ők a nők ÉS gyermekek ellen elkövetett erőszak ellen táncikálnak. Kivéve a gyevi bírót. Annak gumicukor indokolt. Szerintük.

anti.uj.no-szerdahely
Olvasó
anti.uj.no-szerdahely

Szabo Tímea meg kisebb buntetést akar a csecsemo gyilkosságokért! Ez a Szabo Tímea Fukusimával példázodik a paksi eromu bovítése ellen! Ja, hogy ott volt cunami azt elfelejti! Szoval egy veszélyes norol van szo, aki sokmindent nem tud, de okoskodni azt nagyon(persze férfiak kozt is vannak ilyen hulyék), de ha beszavazzák a kvotákat ebbol, még miniszterlnok is lehet, na ettol ovjon meg minket a Gondviselés!

Pash Cutter
Olvasó
Kodo
Újságíró
Kodo

Olvastam. Ha valami, hát ezek gyanúsan kimeríthetik a gyűlöletbeszéd fogalmát. A dühödt vámpír minden képzeletet felülmúlóan agresszív. Ki hiszi még el, hogy ő nem éppen az agresszivitás híve, persze csak egyirányúan, de ő azt viszont szívesen legalizálná.

STOP NŐSTÉNYERŐSZAK!

Bazinga
Újságíró

MInderre a megoldás: a nők mint csoport láthatatlanságának nem csak február 14-én kell megszűnnie, hanem az év minden napján, és nem csak az utcán, hanem a parlamentben is!

Érdekes elgondolás, hogy megszűnne a nők elleni erőszak, ha több női képviselő lenne  De akkor a férfiak elleni erőszak miért nem szűnt meg?

A mi kultúránkban is öléssel és megerőszakolással büntetik a nőket, ha nem hunyászkodnak meg, ha saját akaratot mernek felmutatni, ha el merik hagyni bántalmazó partnerüket

Ez a nő is lábon hordta ki az agyhalált.

Maestro
Szerkesztő

Lassan kezd kibontakozni a kép: ez az egész erőszakellenes hőzöngés végső soron arra kell, hogy amikor már beérett a göbbelsi ismételgetés és mindenki tényként kezeli, akkor erre hivatkozva lehessen kvótáért lobbizni, lásd az index legutóbbi videóját is: http://index.indavideo.hu/video/Europa_legszexistabb_orszagaban_elunk – és aki ellenezni meri a kvótát, arra rögtön rásütik, hogy a nők elleni erőszak támogatója…

Tibi
Olvasó

Európa legszexistább országában élünk… – nocsak?! Ahogy ezt Wirth Judittól hallhatjuk, különböző európai és hazai tanulmányokra hivatkozva. Az alábbi Wikipédiás cikk (több mint 200 forrásból merítve) ennek némiképp ellentmond, legalábbis az elkövetett nemi erőszak tekintetében, ami azért valljuk be komolyabb eset mint egy szexista vicc, durva beszólás…
http://en.wikipedia.org/wiki/Rape_statistics#Rape_statistics_by_country

Európában, Svédország az aranyérmes (2010), 100.000 lakosra 63 nemi erőszak jut. Világviszonylatban ez a dobogó második helyére elég. Egyúttal gratulálok is a svéd államfeminizmusnak, mert nem orrhosszal győztek; konkrétan 20x akkora ez a szám. mint Dél-és Kelet-Európába- a wikipédia szerint.
Norvégia: 100.000 lakosra 35 ilyen eset.
Egyesült Királyság: 100.000 lakosra 28,8 (évről évre drasztikusan növekszik)
Ők az európai élmezőny, a lakosság arányára számítva.

Miről beszélnek ezek?!

Naooo
Olvasó
Naooo

“hogy amikor már beérett a göbbelsi ismételgetés és mindenki tényként kezeli”

Goebbels még a csillagokat is lehazudta az égről, azt állította, hogy azok fúziós erőművek.

Koriander
Olvasó

Mi alapvetően szeretünk ünnepelni, valahogy a saját, a nagyszüleim, a szüleim  fotóalbumait szemlélve jöttem arra rá, hogy  az élet- az ünnepek köré gyöngyöződik fel és tulajdonképpen az ünnepekkor készült fotók adják egy élet krónikáját, természetesen vannak spontán fotók, de mégis amikor egyben a család vagy barátok- ezek pont az ünnepek. Már nem érzem idegennek a Valentin-napozást (mondjuk nem Mon élünk). Nekem  a kölcsönös figyelemről szól, nincs ajándékozás, de idén például a gyerekeknek és a férjemnek is nagyon tetszett, hogy szívecske alakúra formázott virsliben sült tojás volt a reggeli :)) (innen is köszönet Csao elvtársnőnek, hogy felhívta a figyelmet a WifeLifeStylos blogra...szerintem a lány, aki írja- nagyon stílusos és érdekes, picit glamouros, de talán jól jön a hétköznapok szürkéjébe), a fiamtól egy saját készítésű szívecskét kaptam, mert az oviban ilyesmivel készültek, ill. szívecskés kekszet sütöttek, férj virággal, én szívecskés vacsorával, a lakást meg feldíszítettük piros-szívecskés lufikkal, az 1,5 és négyévesek imádják a lufit- lehet picit talán giccses, de annyira kevés idő van együtt örülni, akkor miért ne?

hgyi
Szerkesztő

Lehet, hogy az a baj, hogy én nem tudok ünnepelni. Nem érzem.
Nálunk anyukámnak szinte minden hét végén vittünk virágot. Én sokszor rajzoltam a családtagoknak csak úgy. És mivel mindig kreatívkodtam, hát mindig készült ez-az.
A fotózkodást utáltam. Kicsi koromból van 5 kiló fénykép bokrokról, padokról, a lábfejemről… :o))) És mivel apu imádott fényképezni, bárhol jártunk, készültek képek. A család pici volt. Nagymamáim, anyu, apu és én. Voltak még, de sosem ünnepeltünk együtt.
Az ünneplőruhákat gyűlöltem. Mindig feszengtem bennük. Szerepelni sem szerettem. Azt sem szerettem soha, ha én vagyok a középpontban és velem foglakozik mindenki. Talán ezek így együtt nemigazán adják ki az ünnep hangulatát. :o)
Az együtt örülésre nálunk mindig volt idő. Bár én az ünnepes feszességénél sokkal jobban örültem, ha együtt barkácsolhattam apuval a pincében, vagy süthettem-főzhettem nagymamámmal a konyhában, és ha anyuval együtt vixelhettem a padlót és tviszteltünk. :o))) Ezeknek jobban tudok örülni, mint egy-egy kinevezett nap szinte kötelező ajándékainak.

Koriander
Olvasó

:-) talán tényleg az a kulcs, hogy nálunk nagy a család és mindenki mindenfelé nagyon messze, így sajnos az nincs, hogy hétvégén átugrunk a rokonyokhoz, csak a barátokhoz van lehetőség (jövhéten pl. farsangozunk, készülünk jelmezzel, maszkkal :))

(szereplés, én szeretek, mondjuk nem tudom, hogy ez azzal függ össze, hogy kiskorom óta a balett/ zene miatt elég sokszor álltam reflektorfényben vagy eleve ilyen szereplősnek születtem? a bizonyos szitukban jelentkező pimaszságom is valószínűleg ezzel függ össze, hogy bármennyire feszegettem a határokat, vhogy az olyan kisédes/cserfes-ésatöbbi miatt sok mindent elnéztek nekem, és még most is.)

hgyi
Szerkesztő

Ha nem lettél volna szereplős, akkor kiskorodban hat lóval sem lehetett volna kivontatni a színpadra és talán utáltál volna balettozni/zenélni is. :o)
Én kifejezetten magamnakvaló, sőt mufurc kislány voltam idegenekkel. Nehezen barátkoztam. Az évek múlásával ez is megváltozott. Szerepelni most sem szeretek, de semmi bajom, ha ki kell állni sok ember elé és beszélni.

Korhely
Újságíró

Van közöttünk vmi lelki rokonság :)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Koriander, szoktad olvasni a feminista topikot az indexen ?

Koriander
Olvasó

a szoktam, talán túlzás, ha nagy itt a csend akkor odakukkantok.  a feminista topikot meg Csao linkelte vmi kapcsán és úgy akadtam oda.

Az igazság az, hogy kb augusztusig számomra a  feminista-antifeminista vonal indifferens volt…na szóval van egy virtuális játszóterünk, ahol  egy téma kapcsán a blogtársunk ( aki magát  feministaként definiálja, de alapvetően egy tök normi csaj) belinkelte  a “mit várunk a ferfiaktól” írást (sajnos keresztlinkkel) ez okozott egy egészséges vita kommentfolyamot, aztán derült égből villámcsapásként “évuska” is megjelent és számonkért, a blogtársunk meg elkezdte védeni évuskát, hogy ne osszuk. szóval ez némi feszkót okozott a háromszögünkben, azóta ez a blogtársunk teljesen átpártolt Csaohoz -a kapcsink megszakadt, viszont kíváncsi vagyok, hogy mi van vele és ezért kukkolok csaonál :)). közben elkeztdem itt is olvasgatni és rá kellett jönnöm, hogy egészen normik vagytok, sőt!. hát ennyi.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ebben nagyon tehetséges, a kioktató stílusával még a közömbös és enyhén rokonszenvező embereket is maga ellen tudja fordítani bármilyen témában, ha nem otthoni terepen a blogján van. Különben ahol linkelik őt, ott meg is jelenik sokszor, mert látja a linkelést a blogján.

Koriander
Olvasó

tkp tényleg az intrikából kovácsolja a tőkéjét= kattintási mutatóit. emlékszem még, amikor Selkta-sa  belinkelte az erőszak formáiról egy írását a bezzeganyán- onnan van a törzsközönség egyik fele (hiába más nickek, de a stílus marad…).

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Akkor eredetileg tapasztalatcsereként és lelki segélyezésként indult nálad a fórumozás ?

Koriander
Olvasó

persze. a tematikus állandó topikok  nagyon jók a banyán-egy csomó segítséget kaptam, de én a vitriolos ekézést is bírom, ha társul hozzá intellektus  (ó-régi porontyos idők :)) (bocsi, hogy közben átírtam, de gyereket altattam és mobil volt, de azt meg nagyon széthúzza).

+ nem Mon élünk, tehát némiképp az anyanyelvi közeget is pótolja :)

Maestro
Szerkesztő

A feministáknak létérdekük, hogy társadalmilag elfogadtassák magukat. Ennek része az a propagandahadjárat, melynek során a nemek közti egyenjogúságért harcoló antifeministákat lenőgyűlölőzik és szélsőségesezik, míg a szélsőséges és férfigyűlölő feministákat egyenjogúsági harcosként állítják be. És sok jószándékú ember be is dől ennek, hiszen ki ne támogatná az egyenjogúságot?

Naooo
Olvasó
Naooo

Egymilliárd nő tévedése.

Inaara
Olvasó
Inaara
” Valószínűleg elég kevés olyan férfi létezik, akinek nem mondta még nő, hogy nincs érzéke a romantikához.”Szerintem a legtöbb férfitől idegen a romantika, legalábbis ha a giccses naplementés jelenetet értjük alatta. Kisfiú koruk óta olyan impulzusok érik őket, hogy kemények és férfiasak legyenek, ne érzékenyek, ne mutassák ki sebezhetőségüket. Hideglelős érzés lehet számukra, ha a barátnőjük megpróbálja romantikára kényszeríteni őket. A romantikát (sem) lehet erőltetni, belülről kell fakadnia, természetesen kell előjönnie. A nőknek nem szabad a férfi romantikus hajlamain lemérni, hogy mennyire szeretik őket. Ha nehezen mutatja ki az érzelmeit, az nem jelenti azt, hogy nem szereti (eléggé) a nőt. Lehet, hogy nagyon szereti, csak nem olyan lelki alkat, nem érzelgős típus – és különben is, a látszólag csendesen izzó parázs alatt sokszor egy kitörés előtt álló vulkán lapul… :)
Ha a nő minden ésszerűség ellenére nagyon erőlteti a romantikát, azzal a férfi önbizalomhiányát növeli, hiszen ha azt látja, hogy a nő nem elégedett azzal, ahogy az iránta érzett szerelmét kifejezi, akkor könnyen az az érzése támadhat, hogy nem elég jó neki.
Egyébként a különben nem érzelgős szerelmes férfi ösztönösen romantikusabb lesz magához képest…
anti.uj.no-szerdahely
Olvasó
anti.uj.no-szerdahely

Az íro utolso mondataival nagyon egyetértek! Most csak elvetik a feminizmus-androfobia magjait, idovel ezek szárba szokkennek és 1-2 generácio mulva meg lesz az eredményuk! Jogos a férfiak tiltakozása, persze nem a tánc miatt, hanem a mogotte meghuzodo politika(EVE ENSLER) miatt! De ez a világ iránya, arisztokratikus korbol a demokratikus korba, patriarchális korbol matriarchális korba! Megfigyeltem a torténelmet a XX. század során évtizedrol-évtizedre, villámgyorsan tornek elore a nok ill. szorulnak háttérbe a fiuk! Azért fiuk, mert ez az oktatás teruletén már megvalosult! Politika terén is nagyjábol, de ott még tobbségben (sokszor nok jogait leso) férfiak vannak! Oktatásban el sem tudom képzelni, hogy milyen rossz lesz ugy 2 generácion belul a helyzet!

the hermit
Olvasó

 közben elkeztdem itt is olvasgatni és rá kellett jönnöm, hogy egészen normik vagytok, sőt!

Tudod, ennek a weboldalnak a neve azért jó, mert eleve elijeszti/elrettenti azokat, akik amúgy sem kíváncsiak az igazságra (kvázi az előítéleteik rabjai). Aki elég bátor és kíváncsi, azt mi nem bántjuk. Legfeljebb nem egyezik a véleményünk, de azt is el tudjuk intézni kultúrember módjára, amire én külön büszke vagyok, mert a másik oldalon ilyen nincs… ezek árulkodó dolgok, ha valaki elkezd gondolkodni a miérteken.

Toplak Zoltán
Újságíró

Nekem is hátborzongató, mit akarnak a Valentin napból csinálni… Amúgy sem egy magas szintű ünnep, de van némi pozitív töltése. De így…

Suum cuique
Újságíró