Gondoltam, időszerű lenne aggályokról is írni a témában, nem csak határozott meglátásokról. Merthogy aggályaim vannak. Például arról, hogy ki a feminista, pontosabban ki a valódi feminista? Létezik-e olyan ember, aki azonos a feminizmussal?

A feminizmus jelenség, eszme, törekvés, irányzatok halmaza, divat, korszellem. Vannak lelkes és idealista feministák, akik mindössze a nőkkel, a nők ügyével szimpatizálnak, és vannak radikális, szélsőséges feministák, akik a férfit tartják idomíthatatlan ellenségnek: hím állatnak. Vannak jogvédő feministák, akik a nőket kisebbségként látják, akik a férfiak négerei. Van a tömeg, amelyik a média által sugallt képek alapján fogadja el, vagy utasítja el (ösztönből) a feminizmust, illetve azt, amit képvisel.
Ha a feminizmus sokrétűségét nézzük, akkor egy amorf “sárkányt” láthatunk, amelynek nem hét, hanem millió feje van, és amikor valaki ellene küzd, akkor mindig kiválaszt egy fejet, és azt akarja levágni. De vajon az így kiválasztott fej lenne a feminizmus?
Amikor egy eszme ennyire absztrakt, ennyire formátlan, ennyire széles spektrumot ölel fel, akkor a legelmésebb kritikai elemzés csapdája, hogy úgy igaz, hogy senkire nem igaz. Ha úgy hadakozunk valami ellen, hogy teremtünk egy szintézist, egy mesterséges alakot, összegyúrva a benyomásokból, nyilatkozatkból, markáns képviselőiből, akit azután A feministának nevezünk, akkor ugyan jelképezni fogja a feminizmust, de közben nem lesz azonos egyetlen feministával sem.
Ha a feminizmus elleni küzdelem reflektív marad, vagyis ráugrik minden olyan feminizmushoz köthető kijelentésre, amely vitatható, ostoba, elfogult, rosszindulatú, akkor megint fantomok ellen harcol, mert a feminizmus központi tanítóhivatal (lásd Katolikus Egyház) és dogmarendszer hiányában mégiscsak egy képlékeny és önmagán belül is hadakozó valami.
A feministák joggal vetik fel, hogy az ellenük küzdők tájékozatlanok, sztereotípiákkal hadakoznak, előítéletesek, nem ismerik a szakirodalmat. Íme az ember! Régóta megoldhatatlan probléma a számomra, hogy vajon csak a hozzáértő emberek véleménye az elfogadható-e egy adott kérdésben, vagy az is teljes értékű meglátás, amit a felületes benyomásokból építkező átlagpolgár alakít ki. Vagyis visszadobva a labdát: felelős-e bárki azért, hogy a kommunikációja kifelé torzul, valótlanná válik? Hogy csak az-e a valós, ami megfelel a tényeknek, vagy az is, amit az emberek hisznek.
A tömegmédia korában vagyunk, amikor a dolgok természete a felszínesség, a felületi benyomásokból, öt perces hírekből felépülő világkép. Lehet, hogy a gendersemlegesség sokkal bonyolultabb, mint amit hallomásokból a tájékozatlan polgár tudhat, de vajon az nem tartozik-e egy irányzathoz, amilyen hatást kivált? Ha a feminizmus a férfiakban, vagy egyes körökben félelmet, szorongást, ellenreakciót vált ki, azt a benyomást, hogy túlterjeszkedésről van szó, az (most feltételezve, hogy a feminizmus csupán nemes és jogos törekvés) pusztán tájékozatlanság lenne? A világban kiváltott hatásnak, annak, hogy egyesek elbizonytalanodnak, félnek, bezárkóznak, annak nincsen felelőse, csupán a polgár, aki nem veszi magának a fáradtságot, és nem ássa bele magát minden felmerülő kérdésbe. Mi tehát a világ? Csak a tényszerű igazság, vagy a világ lényege a látszat és a hatás is? Leválasztható-e bármiről az általa kiváltott hatás?
A feministák, akik biztosan nem sűríthetőek egyetlen alakba, tehát azzal védekeznek, hogy a kritika nem őket illeti, hiszen minden kritika csak felületes és töredékes lehet a valósághoz képest. Valóban, ez minden kritika sajátossága, vagyis mindegyiké. A feministáé és az antifeministáé egyaránt.
Ez egy antifeminista fórum, vagyis általában a feministák elemzése zajlik, de annyiban hasonlóak is vagyunk hozzájuk, amennyiben nincsen önelemzés, önvizsgálat. Nem vagyok antifeminista, miközben az vagyok. Azért nem vagyok az valójában, mert a modernitás, a mai világ veszteseként, kívülállóként számomra a feminizmus csupán annak a világnak egy jelensége, amely nem az én világom, amely távolodik tőlem a Nővel egyetemben. Magahívő pillanataimban azt hinném, hogy én képviselek valamiféle igazi humánumot, még ha nem is tudok mindenre felelni, és velem, a hozzám hasonlókkal együtt a humánum szorul háttérbe fokozatosan, a világ pedig felbomlik. Más pillanataimban viszont inkább úgy látom, hogy kipusztuló faj vagyok előjel nélkül, és tudomásul kellene vennem, hogy ez nem az én világom, nem nekem épül, de nélkülem is van értelme és értéke. Vagyis csak csendben félre kellene állnom, és az elmúlást szemlélnem – az enyémet, a világomét. Ekkor már nem is csak feminizmusról van szó, már generációs különbségekről is, változásról, felgyorsuló időről, értékrendről, kapitalizmusról, beszűkülésről – az enyémről persze.
Kik tehát az antifeministák? Ugyanúgy nem vonhatóak össze egyetlen alakba, mint a feministák? Ugyanúgy széles spektrumot ölelnek fel, és ugyanúgy felvetik a kérdést, hogy mi számít valótlan, törvénytelen világlátásnak, melyik tapasztalatot vethetjük el valótlanként. Az antifeminizmus vajon antimodernitás? Vajon patriarkalis törekvés, a férfiuralom visszaállításának álma? Vajon vesztesek kiabálása? Talán az időközben lemaradt, lassan vesztessé váló férfiak reakciója? Természetes ellenreakció egy túlzásra? Talán mindez együtt és külön, és még sok minden. Mit kezdjen egy feminista az antifeminizmussal? Elegendő lenéznie, és tudatlan, előítéletes ellenségként látnia? A kérdés fordítva is áll.
Visszatérő probléma, hogy a mások sérelme mindig lekicsinyelhető, viszont a lekicsinylés újabb sérelmet szül. Ha a kezdeti sérelem esetleg valótlan is, a lekicsinylés valóssá teszi, és duplájára növeszti. Ez minden párkapcsolat és együttélés alaptörvénye. Igaz társadalmi méretekben is. Mi pedig egymással, egymás ellen harcolunk, amiből soha nem lehet közös világ, csak nyertesek és vesztesek.
Kétségeim vannak. Talán előre visznek, talán a felbomlás jelei. Talán ez a normális. Talán ez az elmélkedés is csak a tudatlanságom tükre. Ki tudja? :)
Kevésbé állítani szerettem volna ezzel az írással (ezért nincs mit megvédenem), mint inkább vitát gerjeszteni, amely a célokról és az önvizsgálatról is szólhatna. Ha csak reagálunk és elutasítunk, talán éppen távolodunk a megoldástól. Kérdés: az értelmezés minden esetben azonos az értéssel? :)
Úgy látom, meg se várod a Szent Feminin Inkvizíciót, időnként Te magad küldöd magad máglyára…:(
A Magyar Helyesírásért Felelős Szent Inkvizíció (eme sajátos nyelvtannáci formáció) nevében hadd hívjam fel a figyelmedet egy szóismétlésre.
“Úgy látom, meg se várod a Szent Feminin Inkvizíciót, időnként Te magad küldöd magad máglyára…:(“
Nem tűnt ez annyira helytelen megfogalmazásnak ezen a szép vasárnapi reggelen, midőn az idézett kommenttel gondoltam meglepem e kávéházi szegleten magam magam.
“ezen a szép vasárnapi reggelen, midőn az idézett kommenttel gondoltam meglepem e kávéházi szegleten magam magam.”
Adolf, tényleg kávéházban ültél? :) Szép is egy olyan vasárnap reggel/délelőtt… :)
Majdnem: egy mol kútnál ittam igazi kávét… A reggelt azért írtam, hogy rímeljen.
ez a (költséges) hobbim, naponta gyújtok máglyákat magam alá. :)
Szerintem alapvető problémákat érintesz, melynek a megvitatása fontos a későbbi harcok eredményes lefolytatása (a győzelem) érdekében. Itt reagálnék is egyre:
“A feministák joggal vetik fel, hogy az ellenük küzdők tájékozatlanok, sztereotípiákkal hadakoznak, előítéletesek, nem ismerik a szakirodalmat. Íme az ember! Régóta megoldhatatlan probléma a számomra, hogy vajon csak a hozzáértő emberek véleménye az elfogadható-e egy adott kérdésben, vagy az is teljes értékű meglátás,amit a felületes benyomásokból építkező átlagpolgár alakít ki. Vagyis visszadobva a labdát: felelős-e bárki azért, hogy a kommunikációja kifelé torzul, valótlanná válik? Hogy csak az-e a valós, ami megfelel a tényeknek, vagy az is, amit az emberek hisznek.”
Szerintem is joggal. De mi is joggal vetjük fel az önkritika érdekében.
Én a magam részéről azért szeretem Molnár Tamás kritikai munkásságát, mert a már elhunyt konzervatív eszmetörténész kiválóan ismerte azokat a baloldali és liberális eszméket, szerzőket és műveket, amiket bírált. Ismerete volt arról, amit bírált. Magyarországon viszont sajnálatosan nagyon mélyre süllyedt a konzervatív kritika. A felszínes kritikus úgy ad kritikát eszmékről, szerzőkről és művekről, hogy nem is ismeri őket. Például marxista feminizmusról beszél, miközben mára az európai feminizmus erősen neoliberális szellemiségű. Nem véletlen, hogy ma Magyarországon a legnagyobb élő feminista tekintély a vérkapitalista Sándor Klára.
A felszínes kritikus kevés információval rendelkezik a feminizmusról, és ez a gyenge feminizmus-kritikáiból meg is látszik, sajnos. Az érveket helyettesítik a lekicsinylő általánosítások, melyek azért elszomorítóak, mert az árnyalatlan ítéleteiben nincsen semmi konstruktív. Személyes sérelmei alapján minősít egy mozgalmat, mely több évszázados, rendkívül összetett, egy történelmi szükségszerűség hívta életre, áthatotta és formálta a nyugati civilizációt. A feminizmusnak megvolt a rendeltetése, amit mára elvesztett, és maga mögé utasította az emberi jogvédő mozgalom. Mindezen folyamatot átlátni nem könnyű, s értelmezése során nem vezetnek eredményre az egydimenziós panelok és sablonok.
Vagyis fontos, hogy ne legyünk felszínes kritikusok. Ehhez pedig szükséges a tájékozódás.
Molnár Tamás valóban mérvadó lehet:
http://konzervatorium.blog.hu/2013/07/29/ludassy_maria_molnar_tamas_maurras_es_a_filozofiai_kanon
Egyetértek. :)
És nem bírom ki, hogy az ajánlott cikkből idemásoljam:
„A liberalizmus… mindenütt jelenlévő ideológiává vált, minden újítást ellenző ortodoxia lett belőle: Alig két évszázaddal ezelőtt a liberalizmusnak még széles látókörű, bátor szellemű, nagy képzelőerővel megáldott bajnokai voltak; ma már csak képzeletszegény és gyáva bürokratái vannak, akik szorongva kémlelik a horizontot, hogy felfedezzék az eretnekséget… a feladat annak megindoklása, miért a status quo az egyedüli érvényes és elfogadható mostantól mindörökké.” (Molnár Tamás: A liberális hegemónia, 102-3. o.)
“Ez egy antifeminista fórum, vagyis általában a feministák elemzése zajlik, de annyiban hasonlóak is vagyunk hozzájuk, amennyiben nincsen önelemzés, önvizsgálat” – szerintem ez igencsak álszent és hibás meglátás. Az antifeminizmus (ellenfeminizmus) egy reakció. Reagálás a feminizmusra. AKCIÓ —-> REAKCIÓ. Ha egy országnak szarul megy, nem az ellenzéknek kell magát szarul éreznie szégyellnie, hanem a regnáló kormánynak. Mások által elkövetett jogtiprások, igazságtalanságok megvitatása közben ritkán jut eszembe önvizsgálatot tartani, hisz teljesen értelmetlen. Hátráltatna a probléma megfogalmazásában, megértésében, megoldásában. Itt nem nekünk kell Belátónak lenni, hanem a kollektív férfigyűlölőknek.
Ha a feministáknak vannak bűneik, tévedéseik, akkor azok elsősorban talán abból is fakadhatnak, hogy túlzottan azonosulnak az üggyel, és ez felmenti őket önmaguk előtt, hiszen harcot folytatnak valami ellen, és valaminek az érdekében. A háborús logika viszont mindig felveti, hogy az önvizsgálat defetista hajlam, mivel gyengíti, megosztja a tábort, ezért kerülendő (az ellenséget szolgálja). Így viszont eltorzul a mozgalom (ördögi kör). Ha azt gondolod, hogy az antifeminizmus feladata ennek a gyakorlatnak a lemásolása, akkor különbözhetünk (tőlük) a céljainkban, de közben ugyanazt az utat járjuk.
Szerintem. :)
Ez eddig a cikkeidet olyan szemüvegben olvastam, miszerint nem a saját véleményed deklarálod, hanem általános, mindenkit érintő társadalmi témákban vitaindítót generálsz. Tévedtem, mert ezek szerint a posztod jellemzően az álláspontodat tükrözi. És így valóban különbözünk, még ha a cél azonos is. S, továbbra is az a véleményem; egy általános bűnbaknak/ellenségnek kinevezett csoport tagjának, ki bármikor bármilyen bagatell ügyből, aljas indíttatásból meghurcol(tat)ható, annak nem kell önvizsgálatot tartani. Túl sok rémtörténetet láttam ahhoz, hogy ezek alól, mint egy tévedésként felmentsem az álhumanistákat. Mert ez nem tévedés! Hanem egy nagyon is jól megfontolt, precíz forgatókönyv szerinti eljárás, ami igencsak kifizetődő. Több mint harminc civil(nő)szervezet segíti a kormány munkáját… szerinted mikor mikor merül ott fel férfi prioritás a szorgos jogtákolás közepette? Szerintem soha.
http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/az-elmult-szaz-ev-tul-jol-sikerult-1203505
Nekem visszatérő problémám, hogy a feminizmust nem tudom önállóan látni. Mert nem arról van szó, hogy hurrá, kialakult egy szép új világ, de a feministák túlzó követelései fenyegetik az egyensúlyt, és ha a következő pillanatban a feminizmus bejelentené, hogy nincs többé, akkor minden rendben lenne. Vagyis számomra alapvető kérdés, hogy valóban a feminizmus a probléma?
Ha eltekintek a feminizmustól, akkor azt látom, hogy a férfiak valóban vesztesek. Tehát a feminizmussal párhuzamosan (ÉS attól függetlenül) létezik egy férfi problematika, amit orvosolni kell(ene), és ez túlmutat az antifeminizmuson, vagy akkor össze kell kapcsolni az antifeminizmust egy távlati gondolkodással a férfiról, a párkapcsolatról, a megváltozott világról.
Voltam áldozat férfiként, többszörösen megtapasztalhattam a női agressziót, kegyetlenséget, ezért én meggyőzhetetlen vagyok arról, hogy a nő csak áldozat lehet. Viszont ettől függetlenül a sérelmeimet férfiként éltem át, és biztosan ezek a férfi típusú sérelmek egy nő számára nem mindig érthetőek. Feltételezem, hogy ez fordítva is igaz, egy férfi könnyen veheti félvállról egy nő sérelmeit. Félek, hogy a feminizmus és antifeminizmus részint ennek az egymástól való távolodásnak, egymás nem értésének, a másik nem iránti érzéketlenségnek az eredménye. Nem csak. Is.
Félek, hogy a szembanállás minél kiélezettebb, annál kevésbé számít a megoldás…………
Ha az antifeminizmus a feministák túlkapásaira koncentrál, és ellenpólust akar képezni, ez helyes, és egyáltalán nem biztos, hogy ennél többet kell vállalnia. Ez a célok meghatározásához tartoziik………
,,a feminizmussal párhuzamosan (ÉS attól függetlenül) létezik egy férfi problematika, amit orvosolni kell(ene)”
Mi lenne az ?
,,Voltam áldozat férfiként, többszörösen megtapasztalhattam a női agressziót, kegyetlenséget”
Akkor meg miről beszélsz ?
Kedves Slasher!
Szeretnélek megkímélni a további fáradtságtól a jövőben. Mivel arrogáns és önhitt vagyok, ez azt is jelenti, hogy bizonyos stílusú és szintű megszólalásokra nem válaszolok. Tehát mivel nem vagyunk ivócimborák (és nem is lehetünk), az “akkor meg miről beszélsz?” jellegű tőmondatos odavetésekre sem most, sem a jövőben nem írok semmit. :)
Szép napot! :)
Mellékeltem egy cikket is a hozzászólásom alatt; elolvasásra, mindenképp érdemesnek tartom.
Egy picit most továbbmegyek, hogy értsd az én álláspontomat is:
Egyenlőtlenségek, amik így hirtelen eszembe jutnak:
– Tudomásul veszem, hogy nememből kifolyólag minimális az esélyem a nyugdíjra, mivel annak feltételét, a születéskor várható élettartam határán húzták meg. Azaz, a nyugdíj kiváltság, jobbára nemi és gazdasági feltételhez kötött kiváltság.
– Tudomásul veszem, hogy egy kapcsolat kudarca mindig az én saram lesz, és ennek jogi/pénzügyi kötelezettségeit minden esetben én viselem. A velem szemben elkövetett bárminemű nőerőszakot pedig kötelességem eltűrni.
– Tudomásul veszem hogy a későbbi feleségem bármikor megölheti közös gyermekünket depresszióra hivatkozva, ami ellen én semmit nem tehetek. Sőt, még a végén én leszek a hibás valamilyen úton-módon.
– Tudomásul veszem, hogy számomra teljesen ismeretlen nő is beperelhet nemi erőszakért – amit évtizedekkel jutalmaznak – ámbár ha a hamis nemi erőszak vád bebizonyosul, ő nem vonható felelősségre, maximum a Bíróság félrevezetéséért, amiért pénzbírság, néha felfüggesztett jár.
– Tudomásul veszem, hogy szinte semmilyen szociális segítségre nememből kifolyólag nem számíthatok, függetlenül attól, mennyit fizettem be a közösbe.
– Tudomásul veszem, hogy egy csoportos elbocsájtás esetén én mindig veszélyeztetettebb leszek, mert a társadalom szempontjából értéktelenebb vagyok egy nőnél, hisz új adófizető szülésére képtelen vagyok. Az én életminőségem megóvása nem társadalmi kérdés.
– Tudomásul veszem hogy az én szexualitásom eredendően gonosz és üldözendő, mivel a vágyaim tárgya egy nő. Az ártatlan bókom bármikor jelenthet szexista zaklatást a nő jóindulatától függően.
– Tudomásul veszem, ha egy külső ellenség veszélyt jelent, nekem kell megvédenem a társadalmat, akármilyen embertelen körülmények között is. Veled együtt.
– Tudomásul veszem, hogy egy nővel (meleggel, törpével, külföldivel stb.) szemben nekem, hivatalos eljárás alatt nem lehet igazam, akármilyen koholt vádról, gyermeteg esetről is beszélünk. Kettős mérce.
– Tudomásul veszem, hogy az alulbecsült fizikai munka mindig a férfi privilégiuma marad. Míg a könyörtelen irodai – amit anyagilag is jobban megbecsülnek – a szomorú női sors sajátja.
– Amit viszont nehéz lenyelnem, hogy ez az egész elmaszatolt szarkupac NŐELNYOMÓ PATRIARCHÁTUSNAK van bélyegezve, a férfiak felső 1 ezrelékének kiváltságaira alapozva.
Megállj…! Tibi, be ne vedd azt a pirulát…! :)
Közbeszólok, mielőtt még bemagolnád azt, amit nem lenne szabad.
“Tudomásul veszem, hogy egy kapcsolat kudarca mindig az én saram lesz…”
Szerencsére a párkapcsolati pszichológia ezen a hamis tézisen régen túllépett. Nálunk dr. Csernus Imre kihangsúlyozza azt, amit már réges rég megállapított a párkapcsolati pszichológia: egy kapcsolat kudarca mindkét két fél felelőssége: a férfi és a nő közös felelőssége. Sosem az egyiké, és sosem a másiké.
“…és ennek jogi/pénzügyi kötelezettségeit minden esetben én viselem.”
Ha megadod magad harc nélkül, akkor biztos.
“A velem szemben elkövetett bárminemű nőerőszakot pedig kötelességem eltűrni.”
Ha egy nő konyhakéssel közeledik feléd, rossz szándékkal, nyugodtan törd el a kezét!
S ne feledd: a boszorkányvadász mindig veled lesz a bajban!
:)
Kösz Pash, de ismersz, mindig túlzásokból építkezem. Az Indiából/Tádzsikisztánból importált feminista rémtörténetekre csak így lehet reagálni…
Miért? Mi történt Indiában/Tádzsikisztánban?
Indiában elég elterjedt a tömeges nemi erőszak. Két híres eset volt nemrég, egy egyetemista lányt erőszakoltak meg egy buszon és vertek agyon, utána meg egy külföldi turistanőt erőszakoltak meg.
A dán turistanő esetében a pc is felelős volt, amely idealizált képet fest Indiáról és nem hívja fel a figyelmet arra, hogy nem érdemes egy nőnek egyedül mászkálni egy ilyen veszélyes országban.
“Indiában elég elterjedt a tömeges nemi erőszak. Két híres eset volt nemrég, egy egyetemista lányt erőszakoltak meg egy buszon és vertek agyon, utána meg egy külföldi turistanőt erőszakoltak meg.”
Ja, erről hallottam. Azt hittem, ott is a férfiak ellen történt valami brutális jogi méltánytalanság.
Persze, oly mindegy, férfit vagy nőt bántalmaznak… ember – ember… Az erőszakot tevő személy, nemre függetlenül, kapja meg a maga büntetését.
Nem kellene így átvenni feminizmustól eltorzított hatásvadász híreket.
Indiában elterjedt a bűnözés úgy általában. Ahol több a bűnözés, ott nyilván a nemi erőszak is több – meg a gyilkosság, rablás, garázdaság, lopás, stb.
Ami a buszon elintézett lányt illeti, a történet tipikus példája annak, hogyan torzítanak el egy hírt a femik, hogy a saját céljukat szolgálja. Lehet, hogy megérne egy önálló cikket is a történet.
– A lány nem egyedül volt, volt egy férfi kísérője (barátja, azt hiszem).
– A lányt agyonverték, a fiút majdnem. Plusz a lányt meg is erőszakolták.
– Ebből kiemelték a helyi és a nyugati feministák a nemi erőszakot, hogy aztán megrendezhessék ennek apropóján a helyi slut walkot. Ma is úgy emelegetik az esetet, hogy “2012 Delhi gang rape”. Az, hogy a lányt agyonverték, már szinte másodlagos, az meg, hogy a fiút is majdnem agyonverték, nem is érdekel senkit. Olyannyira, hogy a legtöbben nem is emlékeznek, hogy volt ott még valaki, hiszen a hírekben is épp csak egy félmondat esett róla.
Milyen eltorzult világkép az, amikor, ha valakit megerőszakoltnak, aztán brutálisan meggyilkolnak (plusz a társát is majdnem), akkor a nemi erőszakot emelik ki a két bűntett közül?!
Még jobb kérdés: miért nem oda, a tetthelyre mennek aktivistáskodni ilyenkor? Miért csak odahaza tudnak, jó messze-messze az ellenségtől? Amit akarnak, itt már megvalósult, nosza, valósítsák meg Indiában meg Arábiában is, ne a messzetávolból hőbörögjenek. Sok sikert hozzá, örökélet-kódot ne felejtsék el beírni…IDKFA, vagy mi.
“Feltételezem, hogy ez fordítva is igaz, egy férfi könnyen veheti félvállról egy nő sérelmeit.”
Ez nagyon kevéssé valószínű a nemek eltérő pszichológiáját ismerve. Pont ez a “baj”, ettől (is) olyan sikeres a feminizmus, hogy – általánosságban értve – a férfiak támogatják a nőket, de a nők nem támogatják a férfiakat. Egy nő a sérelmeivel nyugodtan fordulhat egy férfihoz, mert tele a világ fehér lovagokkal. Fordítva… Pfff.
Amúgy minél tovább gondolkodom, annál inkább tévesnek tartom a gondolataimat, amelyek talán egy kétségekkel küzdő hangulat eredményei. A valóság ugyanis nem ennyire bonyolult, ahogy én beállítom. Van egy szemmel láthatóan túlterjeszkedő, mítoszokra épülő törekvés (feminizmus), és mindentől függetlenül ez ellen fel kell lépni, meg kell szerveződni.
Ennyi a történet.
Tudtam… :) Nem akartam beleszólni, de ez a cikk – bár nem rossz – , mégsem méltó hozzád. Sokkal jobbakat szoktál írni.
Ezzel a hozzászólással viszont helyreállt a rend. :)
Nekem olybá tűnik, mintha ez A feminizmus démona és A feminizmus filozófiája c. írásodnak a továbbgondolása lenne. Nem baj, szerintem folytasd az elmélkedést, hát ha kisül belőle valami!
Ave Bruno újra a szekértáborban! Itt, a harcosok és harcosnők kemény világában nem számíthatsz másra, mint a churchill-i három dologra: szivarra, konyakra és jó dumára…
… és humorra meg a bajtársakra. :)
Ez már öt.
Régóta megoldhatatlan probléma a számomra, hogy vajon csak a hozzáértő emberek véleménye az elfogadható-e egy adott kérdésben, vagy az is teljes értékű meglátás, amit a felületes benyomásokból építkező átlagpolgár alakít ki. Vagyis visszadobva a labdát: felelős-e bárki azért, hogy a kommunikációja kifelé torzul, valótlanná válik? Hogy csak az-e a valós, ami megfelel a tényeknek, vagy az is, amit az emberek hisznek.
A helyes válasz erre az, hogy a felelősség megoszlik. Aki szélesebb tömegeknek akar valamit közölni, annak közérthetőnek kell lennie, különben csak egy szűk kör fogja érteni, mit is akart mondani. A befogadótól pedig elvárható, hogy tájékozott legyen valamennyire az adott témában.
Ahhoz képest, hogy feministák “márpedig nincsenek”, elég sok kárt okoznak. Létezésük hiányában is egész földbolygóra kiterjedő férfidémonizáló rendezvényeket rendeznek, férfiellenes radikális feminista szervezeteket pénzelnek, rendszeresen hőzöngenek az utcákon, népes nőkongresszusokon vonultatják fel szakembereiket, tonna számra gyártanak feminista irodalmat. Ahhoz képest, hogy szerinted önmagukkal is vitatkoznak, mégis világszerte nagy egyetemeken tanítanak woman’s studies címszó alatt egységesített feminista tanokat. (Persze ennek a férfimegfelelőjével valójában még senki nem találkozott.) Ahhoz képest, hogy feministák nem is léteznek, mégis az Európai Parlamentben törvényjavaslatokat nyújtanak be politikai és gazdasági nemi kvótákra, az erotikus filmek betiltására, a gendertévtan tagadás büntetésére, az antifeministák bebörtönzésére. Milyen érdekes is lenne, ha amiatt indítanának nyomozást ellened, mert egy alcímében az “antifeminizmust” deklaráló weblapon leírtad, hogy feministák nem is léteznek. :D Ahhoz képest, hogy nem is léteznek, mégis világszerte törvények biztosítanak a nőknek külön jogokat “az egyenlőség nevében”. Ahhoz képest, hogy szerinted vitatkoznak önmagukkal is, én mégis megkockáztatnék egy nagy tétű fogadást arra, hogy nem tudsz egyetlen olyan feministát sem mutatni, aki nyilvánosan deklarálta volna, hogy elhatárolódik a feminista mozgalom radikálisaitól. – Bár ez furcsa is lenne, mert a radikálitás maga a feminizmus mainstreamje. Ahhoz képest, hogy nem is léteznek, már szinte heti rendszerességgel zaklatják világszerte a keresztényeket. – Hadd ne soroljam vég nélkül, mert ahhoz képest, hogy “feministák márpedig nincsenek”, mégis a Férfihang számára két erős évfolyamnyi, elapadhatatlan témát biztosítottak.
Egyébként pedig nehogy már bevedd azt az ócska kommunikációs trükköt, amivel el akarják hitetni, hogy a vitapartnereik hozzá nem értő dilettánsok. Számos antifeminista gondolkodó mélyebb feminizmuströténeti ismerettel rendelkezik, mint azok, akik önmagukat feministának nevezik. Ha valamit érdemes lenne észrevenni, akkor azt, hogy pont a feminista mozgalomnak van több hadseregnyi tudatlan, öntudatlan szekértolója, akiket egy félmondatos demagógiával “a nők egyenjogúságáért” állítottak csatasorba. Viszont ahhoz, hogy egy antifeminista bárkit is meggyőzzön az igazáról, igencsak ismeretekben bővelkedő, és vaslogikával végigvitt érvelést kell minden esetben felmutatnia. Azt is megkockáztatom, hogy bár a demagógia dől a vízcsapból is, de az antifeminizmus érveivel vitatkozó feministát nem sűrűn láthattál még. – Vajon miért?
Sajnos azért szinte lehetetlen a feminizmus népbutításával szemben küzdelmet folytatni, mert túl sokan vonakodnak felismerni, hogy szervezetlenségében, “központi feminista hívatal” nélkül is egy mérhetetlenül társadalomromboló eszmével, mozgalommal állunk szemben. Egyébként a feminista mozgalom erejét minden bizonnyal a decentralizáltsága és többalakúsága adja. No meg túl sokan vannak azok, akik annyira jól szocializáltak, hogy nem hajlandóak egy olyan ellenségképet elfogadni, amelyet nőformájú emberi lények testesítenek meg. – Pedig ahelyett, hogy azt figyelné bárki is, hogy kik mondják, elég lenne arra koncentrálni, hogy mit mondanak. – Merthogy amit mondanak, az sokszor nem csak ostobaság, hanem mérhetetlen embertelenség is egyben! – Nekem egyáltalán nincsenek lelkiismereti problémáim azzal, ha egy kártékony, másoknak ártó idiótát esetleg megsértek azzal, hogy baromnak nevezem. – Miért is lenne? Nem is értem; neked miért vannak? Látva a rosszindulatot esetleg nem hiszel a szemednek vagy talán azt feltételezed, hogy a rosszindulattá testesülő ostobasággal lehetséges értelmes, építő párbeszédet folytatni? – Mert akkor attól tartok, hogy egy olyan mérhetetlenül idealista ember vagy, aki vagy nem ismeri, vagy nem akarja a tudatában realizálni az emberi butaság és rosszindulat valódi természetét.
Kedves Alter Ego, hadd mondjak ellent egy kicsit. Számomra ez az írás az önmagában kétkedő ember írása. Baj az, ha valaki kételkedik saját gondolatai, cselekedetei helyességében? Nekem is vannak néha hasonló kételyeim azzal kapcsolatban, amit csinálunk.
Egyáltalán nem mondtam, hogy baj, mindössze a magam meggyőződését próbáltam összevetni az ő kételyeivel. :) Mivel Giordano azt írta a saját szándékáról, hogy vitát szeretett volna gerjeszteni, gondolom ez így abszolút egybevág az ő célkitűzésével is. :)
Mééég vitát!!! :)
Kételkedni is lehet jól meg rosszul, és ez a cikk szerintem borotvaélen táncol. Nekünk nem olyan kérdéseket kell feltenni magunknak, hogy vajon a feministák tényleg elítélendőek-e (és főleg nem olyanokat, hogy léteznek-e egyáltalán), hanem olyanokat, hogy mi magunk a jó úton haladunk-e. A femcsik védekező mechanizmusain, mint az egymásra mutogatás, a ködösítés, a nőgyűlölettel vádaskodás, nekünk fölösleges feszengeni. Az igazság tényszerűen a mi oldalunkon áll, még akkor is, ha ezt kijelenteni egyesek szemében túlzott merészség. Én se lennék ilyen bátor, ha nem látnám minden egyes probléma esetében azt, hogy amit ők mondanak, az hazugság, és mi tényekkel védekezünk – mint például a fizetési különbségek, a CSBE arányszámai, ésatöbbi. Itt a napnál is világosabb, hogy a nagy szavaktól és a parasztvakítástól függetlenül egy hataloméhes politikai mozgalom pusztítása ellen küzdünk, amire minden okunk és jogalapunk tökéletesen adott. Szóval visszatérve az elejéhez, nekünk nem az igazunkban kellene kételkedni, legföljebb a módszereinkben.
Ha kételyek merülnek fel abban a tekintetben is, hogy ki is a feminista valójában, akkor hívjuk segítségül magukat a feministákat ennek eldöntéséhez. Az alábbi grafika állítólag a Guardian hasábjain látott napvilágot, én egy magyar feminista oldalról ollóztam, vélhetően ők fordították le. Szerintem remekül sikerült megragadniuk a feminista gondolkodás prototípusát: A feminista egy olyan ember, aki nem hiszi el, hogy a nemek egyenjogúsága már megvalósult, és az általa a nemek között észlelt különbségek miatt azonnali intézkedéseket akar kieszközölni, mindemellett kizárólag a nők társadalmi problémáival hajlandó foglalkozni, a férfiak társadalmi problémáit vagy kétségbe vonja, vagy azok fontosságát a nők számára lényeges kérdések mögé sorolja. Bár a feministák “nem sűríthetőek egyetlen alakba”, de ez az öntörvényű és öncélú beállítottság valóban mindegyiküknek sajátja, ezen túlmenően már szinte mindegy is, hogy éppen milyen problémát tematizálnak jellemző feminista hevülettel. A feminizmus ezen definíciójából kiindulva pedig adódik az antifeminizmus definíciója is: Az antifeminista egy olyan gondolkodó, aki vagy úgy hiszi, hogy a nemek egyenjogúsága már megvalósult, vagy ha esetleg észlel egyenlőtlenségeket, akkor úgy gondolja, hogy a férfiak problémái vagy ugyanannyi vagy több figyelmet érdemelnek, mint a nők problémái, illetve úgy hiszi, hogy egyes különbségek nem igényelnek társadalmi intézkedést.
A következő a véleményem. Nincs szükség semmilyen megértésre és jóindulatra a feministák irányában. Nem számít ki miért feminista, a tevékenysége kártékony és ezért harcolni kell ellene. Egy történelmi példát felhozva, számított 1950-ben, hogy valaki miért kommunista ? Aki kommunista volt akkor, az a tiszteséges emberek ellensége és gonosz elnyomója volt. Nem érdemes tanaik állítólagos céljait kutatni, az eredményt kell megnézni, amely hátrányos a férfiaknak, a normális nőknek és a genderelmélet miatt még a gyerekek szellemi fejlődését is károsítja. Az antifeminista tömegeknek, ha lesznek, felesleges mély elméleti tanulmányokat folytatni, az érdeklődő feministákat el lehet irányítani mondjuk a Férfihang az adott témáról szóló cikkéhez, elég ha néhány a témában maximálisan felkészült ember van az antifeministák közt. Nincs szükség belső vitákra, nagyon sokféle ember van itt, akikben csak az antifeminizmus közös, az ilyen viták felszínre hoznák a teljesen eltérő nézeteket és szakadáshoz vagy emberek tömeges távozásához vezetne.
Egyetértek. Az utolsó gondolat kicsit sarkos “Nincs szükség belső vitákra, nagyon sokféle ember van itt, akikben csak az antifeminizmus közös, az ilyen viták felszínre hoznák a teljesen eltérő nézeteket és szakadáshoz vagy emberek tömeges távozásához vezetne.” de végül is igaz. A belső viták nem viszik előbbre a közösséget a fő céljai tekintetében, abban viszont fontosak, hogy az egyén azonosulni tudjon a közösséggel, azaz hogy a közösség céljai tekintetében valóban értékes emberkékkel gyarapodjon. A fő célok újragondolása most csak időhúzás lenne, mert ha már a célt elértük és van eredményünk, vagy a cél elérésének kapuja előtt már látjuk a várható eredményeket és úgy gondoljuk, hogy nem ezt akartuk, akkor lesz értelme az önvizsgálatnak, most még nincs. Az, hogy az antifeminizmus és ez az oldal elindult és megfogalmazott egy(-két) célt, az is egy önvizsgálat eredménye, a következővel még ráérünk, ha már elértünk valamit.
Lehet, hogy nem értetek egyet, de úgy látom, hogy jellemzően jobboldali emberek az antifeministák.
Vagy elég, ha egyszerűen csak normális valaki? ;)
A többség tényleg az lehet, de vannak más nézeteket képviselők is. Szerintem egy ilyen speciális kérdésbe nem érdemes politikát belevinni, elég a közös ügy. Én ezt úgy tekintem, hogy például a bélyeggyűjtőknél is a bélyegekről érdemes beszélni, együttműködni, szakmai vitát folytatni és kerülni a politikát ami csúnyán szétverhet egy közösséget. Egy kivétel létezik a marxizmus, aminek kulturmarxista változata a feminizmus, ezt tárgyalni kell a feminizmus megértéséhez, de nem hiszem hogy sok marxista antifeminista lenne itt :)
Aurelius, igazad van, én sem szeretnék politikát belevinni, persze időnként óhatatlanul felbukkan, hogy ki melyik oldalon áll.
“nem hiszem hogy sok marxista antifeminista lenne itt :)”
Hát igen, ez érdekes lenne…. :)
Balliberalis “metely” bejelentkezik :)
Egyebkent nem hiszem, hogy a cimkek meg oldalak szamitanak, plane egy ennyire egydimenzios meghatarozas, mint a jobb vs bal (foleg, hogy meg csak nem is kokemenyen meghatarozott fogalmak, orszagrol orszagra, korrol korra valtozik)
:)
Igaz, a cimkék valóban mást jelentenek ma már, csak az egyszerűség kedvéért használtam simán “jobboldal”-t. A hagyományos családmodell, a tradíciók tisztelete, a fontolva haladás inkább konzervatív érték és úgy gondolom, hogy az antifeministák is jellemzően (nem kizárólag) közülük kerülnek ki.
Amennyiben az antifemenizmus egy politikai (nem a pártpolitikai értelemben), aktivista, “ellenforradalmi” és harcos mozgalom, úgy tökéletesen igazad van, és akkor én máris dezertálok, mert ennek az agresszív, radikális, kizárólagos retorikának, ami a tiéd, valójában se párbeszédre, se elemzésre nincsen szüksége, csak jelszavakra és “fegyverekre” a győzelemhez, és megbonthatatlan egységre. Márpedig, mint tudjuk, a győzelem eléréséhez nem kell se igazságosság, se méltányosság, csak kíméletlenség, propaganda és (hang)erő.
Talán a világ tényleg ilyen (Ilyen! Ilyen?), és csak így működhet, akkor viszont nincs értelme meghódítani és legyőzni (a világot), mert a különbség (Nietzsche jegyében) mindössze: az ő uralmuk helyett a miénk.
Ez az egyéni véleményem volt, nem a Férfihang álláspontja. Én így látom a világot, de csak egy mezei kommentelő vagyok , nem én határozom meg az irányvonalat és nem is akarnám. Engem nem zavarnak az irásaid, érdekes kérdéseket vetnek fel. Felvetettél egy kérdést a feministákról és ezt gondoltam róla.
Szeretek drámaian fogalmazni, és kissé valóban szélsőségesnek éreztem a véleményedet, bár azt hozzá kell tennem, hogy attól még igazságod (is) van, nem kevés. A cél határozza meg az eszközöket (ami nem azonos azzal, hogy a cél szentesíti az eszközöket). :)
Különben szerintem még elég korai erről a kérdésről vitatkozni, ahogy SIL mondta, még nagyon korai szakaszban jár az antifeminizmus Magyarországon. Kevesen ismerik a témát, most pont a feminizmus van offenzívában, a parlamenti botrányok kihasználása céljaikra, az egyre több feminista propagandát terjesztő újságcikk, a szaporodó feminista blogok ennek a jelei az utóbbi néhány évben. Ráadásul erős külföldi támogatást kapnak az EU különböző szerveitől.
Más beszélgetésekben is felmerültek az általad most felvetett gondolatok, és akkor válaszolva is úgy éltem meg, hogy olyan dolgokat vagyok kénytelen fejtegetni, amelyeket jómagam evidenciának gondoltam, bár be kell látom, hogy valószínűleg lehetnek valamiféle körülmények, amelyek ennyire gyakran adnak okot a félreértésre.
Én úgy hiszem, hogy az antifeminizmus és vele együtt a Férfihang.hu nem több mint társadalomkritika. Az antifeminizmus nem mozgalom, önmagában nem is férfijogi mozgalom, bár annak részben(!) egyfajta ideológia alapjául szolgálhat. Ha felkapjuk és továbbvisszük a cikked címét, akkor jól szemléltethetjük vele a helyzetet: “Antifeministák márpedig nincsenek”. – És ez tényleg a valósághoz közelálló kijelentés lehet, merthogy szervezett antifeminista mozgalom tulajdonképpen az egész világon nem igazán létezik. Az antifeminizmus pusztán egy társadalomkritikai műfajként figyelhető meg. Tekintve, hogy a Férfihang célkitűzései is pusztán az újságírás tárgykörében fogalmazódtak meg ebben az írásban az induláskor, ezért az önvizsgálat is legfeljebb csak azt érintheti, hogy a lap számos szerzője milyen módon, milyen formában fogalmazza meg társadalomkritikai és egyéb észrevételeit, gondolatait.
Ha a Férfihang körül zajló közösségi élet sikeresen életre hívja a magyar férfijogi mozgalmat, akkor azzal kapcsolatban nyilván egészen másféle szempontok, elvárások fogalmazódhatnak meg, és annak munkája során valóban lehet létjogosultsága mindazoknak a felvetéseknek, amelyeket fejtegetsz. Mindaddig (és minden bizonnyal azt követően is) itt a Férfihangon legfeljebb a férfijogi mozgalom társadalomtudományi, ideológiai alapjait igyekszünk kutatni, összegezni, és az újságírás eszközeivel megfogalmazni, bemutatni. Mivel ezen a helyen valójában nem folytatunk semmilyen mozgalmi, politikai tevékenységet (és én ezt mindig szembetűnőnek gondoltam), ezért a kritika, az önkritika legfeljebb műkritikaként merülhet fel.
Azt gondolom, mindegy is, hogy (valójában?) miről és miért írtam, és mindez mit jelentett, hiszen pont arról szól az írás egy része, hogy a kiváltott hatás is a jelenség része. A szöveg immáron önálló életet él, a válaszok is ezt tükrözik. Mindez azt is jelenti, hogy ha az a pillanatnyi hangulat, amely létrehozza, tovatűnik, a szerző is idegenül nézhet a saját művére. Vagyis sem védeni, sem visszavonni nem vagyok jogosult: mivel nem az enyém az írás. Már. :))
Alapvetően egyetértek az általad leírtakkal.
Na, ez már posztmodern. :) Meneküljön, ki merre lát! :)
Önálló életre kelt a szöveg… ÉS MÁR SZEDI ÁLDOZATAIT! :)
Amikor a művészetelméletről folyt a szó a Latarka galéria kiállítása kapcsán, akkor is érdemes lett volna ezt mélyebben boncolgatni: A mű megalkotása és a mű befogadása egymástól teljesen független folyamatok. Ahány ember, annyi műértelmezés létezik, tehát mindenki önmaga számára tölt fel teljesen egyéni tartalommal minden művészi objektumot. Nem is lehet ez másképpen, hiszen minden individuum eltérő ismereti és tapasztalati háttérrel rendelkezik. Emiatt minden mű szükségszerűen önálló életet él. Ez érinti a cikkbeli kérdésfelvetésedet és ezt az utóbbi gondolatodat is: az alkotó nem tehető felelőssé mindazokért a műértelmezésekért, amelyeket a mű befogadói alakítanak ki. Bár ez a megállapítás teljes mértéken nem eliminálhatja az alkotói felelősséget, mert nyilván létezhetnek egy műnek olyan evidens értelmezései, amelyet tudhatóan többen fognak majd a mű jelentésének tulajdonítani.
A mű alkotói szándéktól eltérő felhasználása, értelmezése sem haszontalan dolog, csupán nem cseng egybe az alkotó eredeti gondolataival, szándékával. :) Egyébként egy nagyobb komplexitású szöveg esetében mindenki a személyes tapasztalataiból levezethető következtetések útján igyekszik megérteni a szerző egzakt és hangulati közléseit egyaránt, továbbá a személyes érdeklődése, és a rendelkezésre álló ismeretei mentén valamiféle lényegkiemelést végrehajtani. Részemről tisztában vagyok vele, hogy nem minden esetben kifejezetten arra reagálok, amit az alkotó gondolt. Tehát elnézést kérek, ha az írásodat, közléseidet esetleg nem várt módon helyeztem kissé más kontextusba és használtam fel a saját gondolataim kifejtésére. :)
A szokásos stílusomban… Előszó: Távol álljon tőlem hogy téged bármilyen szinten védjelek, senkit sem védek, legfeljebb ha az illető tagadhatatlanul bebizonyítja nekem hogy rászorul. Egy bogoldalon az a jó, erre senkinek még csak esélye sincs. Vélemény: A cikked tagadhatatlan, sajátos, de mindenképpen hatalmas értéke, hogy az általa született hozzászólások, vélemények és ahogy átfutottam, Dean új cikke által titeket, engem, a hozzám hasonlókat és a hozzám még csak nem is hasonlókat felruházza olyan nagyon fontos érvanyaggal, amivel többek között engem, a hozzám hasonlókat és a hozzám még csak nem is hasonlókat felvilágosítsák és meggyőzzék a szükséges pillanat(ok)ban arról, hogy nem titeket erősítenek és közel sem kellőképpen, hanem valójában magukat gyengítik. Zárószó: Ami a kemény-magnak evidens, azt szélesebb körben is evidenciának kell hogy tekintsék ahhoz, hogy a kemény-mag kifejezésnek legyen értelme.
Utószó: Ellent is kell, hogy mondjak neked – nekem azért nem mindegy, ha más nem is, de ez a gondolat semmiképpen sem az, mivel én nem tudtam volna ilyen egyértelműen megfogalmazni magamnak, hiszen még a fáradságot sem nagyon vettem magamnak eddig, hogy elgondolkodjak rajta, de pont ezt gondolom én is + kényelmesebb a már meglévő véleményt a magamévá tennem mint kitalálnom magamnak egy újat.
“Nem vagyok antifeminista, miközben az vagyok. Azért nem vagyok az valójában, mert a modernitás, a mai világ veszteseként, kívülállóként számomra a feminizmus csupán annak a világnak egy jelensége, amely nem az én világom, amely távolodik tőlem a Nővel egyetemben.”
Az első mondatoddal felülmúltad az egész eddigi Férfihangos munkásságodat.
Nem látok különbséget feminizmus és antifeminizmus között, különösen nem a radikális irányzatok között. A csoportgondolkodás és az un. outgroup-hegemony összes tünete megvan mindkét esetben, ami lehetetlenné teszi egy kérdés kritikus vizsgálatát. Egy feminista gondolkodás nélkül védelmébe vesz egy drogos, gyerekeit elhagyó sorozatgyilkost, ha az nő és képes egész férfiuralmi konteoba ágyazni az esetét, míg egy antifeminista kötelességének érzi kiállni bármelyik férfi mellett bármilyen ügyben, ha a másik fel nő, gyakorlatilag tagadja a nők ellen elkövetett bűncselekményeket. (Nem azt, hogy van, hanem hogy bűn).
Nem ugyanaz pepitában?
Mindkét irányzatot elvetem. Csak emberi jogokról van szó. Pl. feleségtartást fizettetni emancipált országokban igazságtalanság. Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához. Az, hogy a férfiak ‘többet szenvednek’ az vajon logikus érv?
Nem tudom eldönteni, hogy a tudatlanság vagy a rosszindulat mondatta ezt most veled, és azt sem, hogy melyik vélelmezést éreznéd inkább sérelmesnek magadra nézve, ezért – és mert hatott rám Giordano eszmeisége – most eltekintek attól, hogy minősítselek.
Azonban az érdemi párbeszédet is elképzelhetetlennek gondolom veled mindaddig, amíg azokat az állításokat, hogy az antifeministák pártolják a nők elleni erőszakot és ragaszkodnak annak jogához, nem támasztod alá akár a Férfihangról, akár más antifeminista fórumról származó (linkkel ellátott) idézettel.
Hmmm… Na tényleg ennyit az érdemi párbeszéd lehetőségéről… – Szinte kísértetiesen hihetetlen, hogy ennyire végszóra érkezzen egy ilyen megnyilvánulás. Még a végén azt gondolja valaki, hogy én kreáltam magamnak önigazolásképpen.
gyakorlatilag tagadja a nők ellen elkövetett bűncselekményeket. (Nem azt, hogy van, hanem hogy bűn).
Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához. Az, hogy a férfiak ‘többet szenvednek’ az vajon logikus érv?
kimaradt, hogy biztos kicsi a pöcsünk
Sosem értettem, hogy egyesek hogyan képesek ilyen bátran és lendületesen véleményt nyilvánítani valamiről, amiről fogalmuk sincs…
Nem veletlen maradt ki, irrelevans. Ezen a blogon nagyon jo kis irasokat meg kommenteket olvastam az elmult kb 1 evben, miota neha benezek, Nemegyszer arra is jo volt hogy tok mas dolgokat mas szemszogbol ertekeljek. Egyszeruen ugy latom sokszor az antifeminizmusnak ugyanugy vannak kisiklasai mint barmi mas ‘harcnak’.
Úgy válaszoltál a kérdésemre, hogy nem válaszoltál. Tehát egyértelmű, hogy a rosszindulat vezérel.
“Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához.”
Bocs, ezt itt nálunk olvastad valahol? Bár ezt kétlem, de azért a pontosítás kedvéért megkérdeztem.
Ez már a sokadik ilyen filozofálós cikk, vitaindítás a semmiről. Van ennek értelme? A Férfihang indulásakor meg lettek fogalmazva az alapok (ti. hogy miért káros a feminizmus, és miért van szükség antifeminizmusra). Azóta szinte minden új tag újra és újra megfogalmazta az ugyanazt a saját szavaival. Van ennek értelme? Lassan a Brian élete egyik jellemző jelenetére hajaz ez: https://www.youtube.com/watch?v=cv4MxS5vtv8
A Férfihang az utóbbi időben leginkább egy kis klubra emlékeztet, ahol kibeszéljük, hogy milyen gonoszok azok a csúnya ellenfeleink. Csakhogy, míg korábban erre konkrét példák lettek fölhozva, mostmár csak filozofálás, vitatkozás lényegtelen dolgokról, csupán a vita kedvéért. Reszeljük a fingot, ahogy Tóta W. fogalmazott.
Mintha az elején még valami mozgalomról, meg aktivizmusról lett volna szó. Akkor, ha már vitázunk, legalább arról kellene beszélni, hogy milyen konkrét cselekedetekkel lehetne előrevinni az ügyünket.
Javaslataim az oldalra vonatkozóan:
1.) Az alapvetésekett tartalmazó cikkeket kiemelni, a kiemelt cikkek paneljét jól látható helyre tenni. Ha Deansdale e remek összefoglalója: http://deansdale.blog.hu/2011/09/21/antifeminizmus_az_alapok még nem lenne meg itt, átvenni.
2.) További “az újramegfogalmazás újramegfogalmazása” típusú cikkeket nem kellene kitenni, ha mégis, akkor sem a címlapra. Az újonnan érkezők a kiemelt cikkekben egyrészt azonnal láthatnák, mi az oldal célja, álláspontja, másrészt a grafománabbak láthatnák, hogy már le lett írva a lényeg, tehát nekik ezzel már nem kell fáradni.
3) Létrehozni egy linkgyűjteményt az antifeminista oldalakról. (Ebben tudok segíteni, van egy méretes saját linkgyűjteményem.)
A mozgalomra vonatkozóan:
1.) Ki kell alakítani egy nagyjából egységes álláspontot. El kell dönteni legalább azt, hogy a “tradcon*” vagy az “egalitárius**” vonalat akarjuk inkább képviselni, mert a kettő sokban ellenkezik egymással. Éppen ezért nem lehet egyszerre mindkettőt, csak mert “nem mindenben egyezik a szerzőink véleménye”.
Ha valamit el akarunk érni, legalább alap dolgokban egységes álláspontot kell képviselnünk. A különvéleményeknek meg esetleg létre lehetne hozni egy külön rovatot.
De most az egész főoldal egy Különvélemény rovat. Ha megkérdezik, hogy mi a Férfihang álláspontja, mit lehet jelenleg válaszolni? „Azon túl, hogy ellene vagyunk a feminizmusnak? Hát, mindenkinek más.”
2.) Volt már szó valamiféle civil szervezet létrehozásáról, de arról nem, hogy tkp. mit is csinálna ez a szervezet. (Ezért is fontos egy viszonylag egységes álláspont, anélkül kiket képviselne a civil szervezet?)
Még a szervezet nélkül is lehetne mondjuk ellentüntetéseket szervezni a feminista rendezvényekre. De ahhoz is kellene egy minimálisan egységes álláspont, úgy nem megy, hogy minden egyes tüntető mást gondol a témáról.
*tradcon: traditional conservative, tehát a hagyományos nemi szerepek híve
**egalitárius: azt hiszem magától értetődő. Az egynlő jogok és egyenlő felelősség híve. Nem ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, már csak azért sem, mert annak része a lovagiasság is, ami az egyenjogúsággal ellentétes.
Ui.: Ha az egységesen képviselt álláspontról dönteni akarunk, szavazást javaslok, vagy “antidemokratikus” adminisztrátori döntést, mert, ha mindenki nekiáll fejtegetni, miért az egyik, vagy a másik, csak egy parttalan vita lesz, eredmény nélkül!
Ui.2: Talán nem mellékes szempont, hogy melyik vonallal tudjuk a közvéleményt inkább magunk mellé állítani (nincs ötletem). Személy szerint én is inkább tradcon vagyok, de az egalitárius vonalat is ezerszer jobbnak tartom a feminácik agymenésénél, ezért amögé is beállnék, ha az lenne a végső döntés.
Remek hsz.
Szerintem kezdetnek az lenne a fontos, hogy nem antifemi, hanem férfijogi mozgalomként definiáljuk magunkat, és ellentüntetéseket tartani, hogy ne lehessen a CSBE elleni törvényből férfi kriminalizáló törvényt csinálni, állítsak le a szabótimea féléket stb. Ezekbe nem annyira triviális belekötni, hogy mi tagadjuk női egyenjogúság alapgondolatát.
A véleményem meg egyértelműen a tradcon, nem az tesz boldoggá, ha bejelentik, jó van most egyenjogúság nevében nő se kapjon gyest… viszont ugyanúgy szedheti a gyapotot…
Talán még liberálisnak is definiálhatnánk magukat abban az értelemben, hogy állam ne ugasson bele abba, amibe nem feltétlenül szükséges.
Mint fentebb kifejtettem, alapvetoen liberalisnak es baloldalinak tartom magam, tehat hozzam mar csak ezert is az egalitarius megkozelites all kozelebb. Viszont nem elhanyagolhato az altalad emlitett pragmatikus elony, hogy nem lehet olyan egyszeru szalmababokkal legyinteni ra, mint a “csak vissza akarnak menni a kokorba” “csak a ferfiuralmukat feltik”.
Hozzateszem, ennek ellenere jonak tartom a hagyomanyos csaladmodellt, legalabbis az egyszulos szerencsetlenkedeshez kepest mindenkeppen. Viszont szerintem alapvetoen az nem baj, ha egy adott csaladban a ferfi akarja kivenni a GYESt, vagy ilyesmi. Ugy latom, egybehangzoan az ellen van kifogasunk, ha ezt valaki kenyszeriteni akarja mas csaladokra, mindenfele hamis egyenjogusag neveben. Szerintem ez olyan minimum, amivel mind egyet tudunk erteni. Cafoljatok, ha nincs igy.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy “ferfijogi” szervezetkent kene az antifeminizmust muvelni. Igaz, hogy pozitivabban hangzik, mint az, hogy feminizmus-ellenesseg, viszont konnyeben bele is magyarazhato, hogy ez csak feminizmus ellentetes elojellel. Szerintem az egalitarius vonalat kene megragadni a nevben is.
Bár a cselekvést szükségszerűen a filozófiai megalapozás előzi meg, de az elmélkedés mellett szeretem a céltudatos, aktivizmusra sarkalló megközelítést is, ezért óhajod parancs. Azonnal megvalósítható megoldásként létrehoztam egy oldalt a linkgyüjtemény számára, ahol máris megoszthatóak a linkek:
http://www.ferfihang.hu/2014/01/01/antifeminista-weboldalak-es-irasok-linkgyujtemenye/
Csatlakozom a Deansdale írására vonatkozó javaslatodhoz is, bár Dean néhány Férfihangot megelőző cikke is megjelent a Férfihangon is, de ez valahogyan elmaradt. Részemről is kérem őt, hogy ezt a fontos írást ossza meg itt is az olvasókkal.
Részemről úgy gondolom, hogy a sikeres társadalmi fellépés csak olyan pc keretek között lehetséges, amelyre semmiképpen sem fogható rá az, hogy célja a nemi szerepek korlátozása. Emiatt és elvi okokból is az egalitárius megközelítés híve vagyok, ami semmiképpen nem jelenti azt, amit fentebb Edie felvetett, hogy ez egyben bármilyen kényszer megfogalmazását is jelentené. Ha a törvényeink úgy rendelkeznek, hogy (maradva a gyesre vonatkozó példánál) a családok joga eldönteni, hogy a gyest melyik szülő kívánja igénybe venni, akkor szerintem ezzel minden tökéletesen a helyén van.
No de, foglalkozzunk a fontos dolgokkal: A civilszervezeti fellépés előkészítése valóban zajlik, az alapító okirat jelentős része már készen van, a szervezeti célkitűzések megfogalmazása nyilvánvalóan egy ötletelést és megfontolást igénylő feladat, ami a vártnál kicsit lassabban halad, tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nem kértük még a közösség aktív közreműködését, segítségét ehhez. Most viszont elérkezett az idő erre is. Akinek bármilyen javaslat van, ezen az oldalon tegye meg. Ezzel jelentősen felgyorsíthatjátok az előkészítés folyamatát és részeseivé válhattok a célkitűzések megfogalmazásának.
http://www.ferfihang.hu/2014/01/01/javaslatok-a-ferfihang-civil-tarsasag-szervezeti-celkituzeseihez/
“lehetne mondjuk ellentüntetéseket szervezni a feminista rendezvényekre”
A többi érdekes pontot most félretéve, az ellentüntetésekhez kellene pár ember, aki előre tájékozódik ezekről. Én egy ideje már csak szórványosan látogatok magyar feminista oldalakat, így a legtöbb rendezvényükről csak utólag értesülök. Ha valaki rendszeresen böngészi őket, az egy külön topikba beírhatná, hogy mikor mire készülnek.
Frolich János:
“Milyen eltorzult világkép az, amikor, ha valakit megerőszakoltnak, aztán brutálisan meggyilkolnak (plusz a társát is majdnem), akkor a nemi erőszakot emelik ki a két bűntett közül?!”
Erre nagyon egyszerű a válaszom, leginkább, hogy többször is említettem. A feminizmus – minden feminista irányzat – az emberjogi témák közül azt ragadja ki magának, ami aláhúzza az ő tematikáját. A prostitúció, az abortusz, a nemi erőszak, mint témák azért jöhetnek szóba náluk, mert az alanya a nő. Általános emberjogi témákkal, ami érinti mindkét nemet, nem foglalkoznak. (Néha egy-két zöld ügy, hajléktalankérdés, egyetemfoglalás, FIDESZ-kormány elleni küzdelem, a Waldorf-iskolák melletti kiállás, de ott is érvényesítve a sajátos feminista nézőpontot.) Pontosan ezért tartom eleve elhibázott dolognak a feminizmus, mint filozófia és mozgalom létét. A nyugati civilizációban meghaladott, és egyáltalán nincs rá szükség. (A tradicionális roma közösségek, az iszlám országok és India más kérdés: ott eleve alá van rendelve a nő a férfinak, de még így is homályos számomra, hogy a feminista teória és praxis az, ami megoldja az ilyen jellegű egyenjogúsági problémákat.)
“…homályos számomra, hogy a feminista teória és praxis az, ami megoldja az ilyen jellegű egyenjogúsági problémákat”
A feministák szemét pont hogy csípi az egyenjogúság és ezért kézzel lábbal küzdenek ellene. Az egyenjogúság szólama náluk csak a közvélemény tudatos megtévesztését szolgálja.
Ők minden téren nőket kedvezményező és férfiakat büntető törvényeket szeretnének.