Giordano Bruno

Feministák márpedig nincsenek

Gondoltam, időszerű lenne aggályokról is írni a témában, nem csak határozott meglátásokról. Merthogy aggályaim vannak. Például arról, hogy ki a feminista, pontosabban ki a valódi feminista? Létezik-e olyan ember, aki azonos a feminizmussal?

A feminizmus jelenség, eszme, törekvés, irányzatok halmaza, divat, korszellem. Vannak lelkes és idealista feministák, akik mindössze a nőkkel, a nők ügyével szimpatizálnak, és vannak radikális, szélsőséges feministák, akik a férfit tartják idomíthatatlan ellenségnek: hím állatnak. Vannak jogvédő feministák, akik a nőket kisebbségként látják, akik a férfiak négerei. Van a tömeg, amelyik a média által sugallt képek alapján fogadja el, vagy utasítja el (ösztönből) a feminizmust, illetve azt, amit képvisel.

Ha a feminizmus sokrétűségét nézzük, akkor egy amorf “sárkányt” láthatunk, amelynek nem hét, hanem millió feje van, és amikor valaki ellene küzd, akkor mindig kiválaszt egy fejet, és azt akarja levágni. De vajon az így kiválasztott fej lenne a feminizmus?

Amikor egy eszme ennyire absztrakt, ennyire formátlan, ennyire széles spektrumot ölel fel, akkor a legelmésebb kritikai elemzés csapdája, hogy úgy igaz, hogy senkire nem igaz. Ha úgy hadakozunk valami ellen, hogy teremtünk egy szintézist, egy mesterséges alakot, összegyúrva a benyomásokból, nyilatkozatkból, markáns képviselőiből, akit azután A feministának nevezünk, akkor ugyan jelképezni fogja a feminizmust, de közben nem lesz azonos egyetlen feministával sem.

Ha a feminizmus elleni küzdelem reflektív marad, vagyis ráugrik minden olyan feminizmushoz köthető kijelentésre, amely vitatható, ostoba, elfogult, rosszindulatú, akkor megint fantomok ellen harcol, mert a feminizmus központi tanítóhivatal (lásd Katolikus Egyház) és dogmarendszer hiányában mégiscsak egy képlékeny és önmagán belül is hadakozó valami.

A feministák joggal vetik fel, hogy az ellenük küzdők tájékozatlanok, sztereotípiákkal hadakoznak, előítéletesek, nem ismerik a szakirodalmat. Íme az ember! Régóta megoldhatatlan probléma a számomra, hogy vajon csak a hozzáértő emberek véleménye az elfogadható-e egy adott kérdésben, vagy az is teljes értékű meglátás, amit a felületes benyomásokból építkező átlagpolgár alakít ki. Vagyis visszadobva a labdát: felelős-e bárki azért, hogy a kommunikációja kifelé torzul, valótlanná válik? Hogy csak az-e a valós, ami megfelel a tényeknek, vagy az is, amit az emberek hisznek.

A tömegmédia korában vagyunk, amikor a dolgok természete a felszínesség, a felületi benyomásokból, öt perces hírekből felépülő világkép. Lehet, hogy a gendersemlegesség sokkal bonyolultabb, mint amit hallomásokból a tájékozatlan polgár tudhat, de vajon az nem tartozik-e egy irányzathoz, amilyen hatást kivált? Ha a feminizmus a férfiakban, vagy egyes körökben félelmet, szorongást, ellenreakciót vált ki, azt a benyomást, hogy túlterjeszkedésről van szó, az (most feltételezve, hogy a feminizmus csupán nemes és jogos törekvés) pusztán tájékozatlanság lenne? A világban kiváltott hatásnak, annak, hogy egyesek elbizonytalanodnak, félnek, bezárkóznak, annak nincsen felelőse, csupán a polgár, aki nem veszi magának a fáradtságot, és nem ássa bele magát minden felmerülő kérdésbe. Mi tehát a világ? Csak a tényszerű igazság, vagy a világ lényege a látszat és a hatás is? Leválasztható-e bármiről az általa kiváltott hatás?

A feministák, akik biztosan nem sűríthetőek egyetlen alakba, tehát azzal védekeznek, hogy a kritika nem őket illeti, hiszen minden kritika csak felületes és töredékes lehet a valósághoz képest. Valóban, ez minden kritika sajátossága, vagyis mindegyiké. A feministáé és az antifeministáé egyaránt.

Ez egy antifeminista fórum, vagyis általában a feministák elemzése zajlik, de annyiban hasonlóak is vagyunk hozzájuk, amennyiben nincsen önelemzés, önvizsgálat. Nem vagyok antifeminista, miközben az vagyok. Azért nem vagyok az valójában, mert a modernitás, a mai világ veszteseként, kívülállóként számomra a feminizmus csupán annak a világnak egy jelensége, amely nem az én világom, amely távolodik tőlem a Nővel egyetemben. Magahívő pillanataimban azt hinném, hogy én képviselek valamiféle igazi humánumot, még ha nem is tudok mindenre felelni, és velem, a hozzám hasonlókkal együtt a humánum szorul háttérbe fokozatosan, a világ pedig felbomlik. Más pillanataimban viszont inkább úgy látom, hogy kipusztuló faj vagyok előjel nélkül, és tudomásul kellene vennem, hogy ez nem az én világom, nem nekem épül, de nélkülem is van értelme és értéke. Vagyis csak csendben félre kellene állnom, és az elmúlást szemlélnem – az enyémet, a világomét. Ekkor már nem is csak feminizmusról van szó, már generációs különbségekről is, változásról, felgyorsuló időről, értékrendről, kapitalizmusról, beszűkülésről – az enyémről persze.

Kik tehát az antifeministák? Ugyanúgy nem vonhatóak össze egyetlen alakba, mint a feministák? Ugyanúgy széles spektrumot ölelnek fel, és ugyanúgy felvetik a kérdést, hogy mi számít valótlan, törvénytelen világlátásnak, melyik tapasztalatot vethetjük el valótlanként. Az antifeminizmus vajon antimodernitás? Vajon patriarkalis törekvés, a férfiuralom visszaállításának álma? Vajon vesztesek kiabálása? Talán az időközben lemaradt, lassan vesztessé váló férfiak reakciója? Természetes ellenreakció egy túlzásra? Talán mindez együtt és külön, és még sok minden. Mit kezdjen egy feminista az antifeminizmussal? Elegendő lenéznie, és tudatlan, előítéletes ellenségként látnia? A kérdés fordítva is áll.

Visszatérő probléma, hogy a mások sérelme mindig lekicsinyelhető, viszont a lekicsinylés újabb sérelmet szül. Ha a kezdeti sérelem esetleg valótlan is, a lekicsinylés valóssá teszi, és duplájára növeszti. Ez minden párkapcsolat és együttélés alaptörvénye. Igaz társadalmi méretekben is. Mi pedig egymással, egymás ellen harcolunk, amiből soha nem lehet közös világ, csak nyertesek és vesztesek.

Kétségeim vannak. Talán előre visznek, talán a felbomlás jelei. Talán ez a normális. Talán ez az elmélkedés is csak a tudatlanságom tükre. Ki tudja? :)

10 votes, average: 3,70 out of 510 votes, average: 3,70 out of 510 votes, average: 3,70 out of 510 votes, average: 3,70 out of 510 votes, average: 3,70 out of 5 10 olvasó átlagosan 3,70 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Giordano Bruno

Giordano Bruno
A névválasztás oka elég összetett. Talán 11-12 éves koromban találkoztam először Giordano Bruno alakjával egy gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő könyvben, és valamiért a kezdetektől megragadott a máglyán elégetett filozófus. Ezt a kötődést erősítette tovább egy remek olasz játékfilm is. Valójában soha nem mélyedtem el a filozófiájában, de mindig rokonérzésem volt vele kapcsolatban. Az életben vannak érdekes és megmagyarázhatatlan "vonzalmak". Talán ez az első eset, hogy a virtuális térben felveszem az ő nevét, miközben reménykedem, hogy a végén nem fognak megégetni az olvasók. Amúgy magamról keveset tudnék mondani, mivel valójában nem létezem, mindig csak pillanatnyi konstellációban formálódok újra, miközben folyton visszavágyódok a végtelenbe, a szubsztanicák világába - amiről a valódi Giordano Bruno is elmélkedett. Addig azonban férfi vagyok leginkább, és ha van benyomásom a világról, hát elsősorban férfiként. Manapság pedig mintha ez hátrányos helyzetnek tűnne, de talán ettől izgalmas.

67
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
10 Egyéni hozzászólás
57 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
KodoAlter EgolabrabbitedieFrolich Janos Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Tibi
Olvasó

“Ez egy antifeminista fórum, vagyis általában a feministák elemzése zajlik, de annyiban hasonlóak is vagyunk hozzájuk, amennyiben nincsen önelemzés, önvizsgálat” – szerintem ez igencsak álszent és hibás meglátás. Az antifeminizmus (ellenfeminizmus) egy reakció. Reagálás a feminizmusra. AKCIÓ —-> REAKCIÓ. Ha egy országnak szarul megy, nem az ellenzéknek kell magát szarul éreznie szégyellnie, hanem a regnáló kormánynak. Mások által elkövetett jogtiprások, igazságtalanságok megvitatása közben ritkán jut eszembe önvizsgálatot tartani, hisz teljesen értelmetlen. Hátráltatna a probléma megfogalmazásában, megértésében, megoldásában. Itt nem nekünk kell Belátónak lenni, hanem a kollektív férfigyűlölőknek.

the hermit
Olvasó

Régóta megoldhatatlan probléma a számomra, hogy vajon csak a hozzáértő emberek véleménye az elfogadható-e egy adott kérdésben, vagy az is teljes értékű meglátás, amit a felületes benyomásokból építkező átlagpolgár alakít ki. Vagyis visszadobva a labdát: felelős-e bárki azért, hogy a kommunikációja kifelé torzul, valótlanná válik? Hogy csak az-e a valós, ami megfelel a tényeknek, vagy az is, amit az emberek hisznek.

A helyes válasz erre az, hogy a felelősség megoszlik. Aki szélesebb tömegeknek akar valamit közölni, annak közérthetőnek kell lennie, különben csak egy szűk kör fogja érteni, mit is akart mondani. A befogadótól pedig elvárható, hogy tájékozott legyen valamennyire az adott témában.

Alter Ego
Szerkesztő

Ahhoz képest, hogy feministák “márpedig nincsenek”, elég sok kárt okoznak. Létezésük hiányában is egész földbolygóra kiterjedő férfidémonizáló rendezvényeket rendeznek, férfiellenes radikális feminista szervezeteket pénzelnek, rendszeresen hőzöngenek az utcákon, népes nőkongresszusokon vonultatják fel szakembereiket, tonna számra gyártanak feminista irodalmat. Ahhoz képest, hogy szerinted önmagukkal is vitatkoznak, mégis világszerte nagy egyetemeken tanítanak woman’s studies címszó alatt egységesített feminista tanokat. (Persze ennek a férfimegfelelőjével valójában még senki nem találkozott.) Ahhoz képest, hogy feministák nem is léteznek, mégis az Európai Parlamentben törvényjavaslatokat nyújtanak be politikai és gazdasági nemi kvótákra, az erotikus filmek betiltására, a gendertévtan tagadás büntetésére, az antifeministák bebörtönzésére. Milyen érdekes is lenne, ha amiatt indítanának nyomozást ellened, mert egy alcímében az “antifeminizmust” deklaráló weblapon leírtad, hogy feministák nem is léteznek. :D Ahhoz képest, hogy nem is léteznek, mégis világszerte törvények biztosítanak a nőknek külön jogokat “az egyenlőség nevében”. Ahhoz képest, hogy szerinted vitatkoznak önmagukkal is, én mégis megkockáztatnék egy nagy tétű fogadást arra, hogy nem tudsz egyetlen olyan feministát sem mutatni, aki nyilvánosan deklarálta volna, hogy elhatárolódik a feminista mozgalom radikálisaitól. – Bár ez furcsa is lenne, mert a radikálitás maga a feminizmus mainstreamje. Ahhoz képest, hogy nem is léteznek, már szinte heti rendszerességgel zaklatják világszerte a keresztényeket. – Hadd ne soroljam vég nélkül, mert ahhoz képest, hogy “feministák márpedig nincsenek”, mégis a Férfihang számára két erős évfolyamnyi, elapadhatatlan témát biztosítottak.

Egyébként pedig nehogy már bevedd azt az ócska kommunikációs trükköt, amivel el akarják hitetni, hogy a vitapartnereik hozzá nem értő dilettánsok. Számos antifeminista gondolkodó mélyebb feminizmuströténeti ismerettel rendelkezik, mint azok, akik önmagukat feministának nevezik. Ha valamit érdemes lenne észrevenni, akkor azt, hogy pont a feminista mozgalomnak van több hadseregnyi tudatlan, öntudatlan szekértolója, akiket egy félmondatos demagógiával “a nők egyenjogúságáért” állítottak csatasorba. Viszont ahhoz, hogy egy antifeminista bárkit is meggyőzzön az igazáról, igencsak ismeretekben bővelkedő, és vaslogikával végigvitt érvelést kell minden esetben felmutatnia. Azt is megkockáztatom, hogy bár a demagógia dől a vízcsapból is, de az antifeminizmus érveivel vitatkozó feministát nem sűrűn láthattál még. – Vajon miért?

Sajnos azért szinte lehetetlen a feminizmus népbutításával szemben küzdelmet folytatni, mert túl sokan vonakodnak felismerni, hogy szervezetlenségében, “központi feminista hívatal” nélkül is egy mérhetetlenül társadalomromboló eszmével, mozgalommal állunk szemben. Egyébként a feminista mozgalom erejét minden bizonnyal a decentralizáltsága és többalakúsága adja. No meg túl sokan vannak azok, akik annyira jól szocializáltak, hogy nem hajlandóak egy olyan ellenségképet elfogadni, amelyet nőformájú emberi lények testesítenek meg. – Pedig ahelyett, hogy azt figyelné bárki is, hogy kik mondják, elég lenne arra koncentrálni, hogy mit mondanak. – Merthogy amit mondanak, az sokszor nem csak ostobaság, hanem mérhetetlen embertelenség is egyben! – Nekem egyáltalán nincsenek lelkiismereti problémáim azzal, ha egy kártékony, másoknak ártó idiótát esetleg megsértek azzal, hogy baromnak nevezem. – Miért is lenne? Nem is értem; neked miért vannak? Látva a rosszindulatot esetleg nem hiszel a szemednek vagy talán azt feltételezed, hogy a rosszindulattá testesülő ostobasággal lehetséges értelmes, építő párbeszédet folytatni? – Mert akkor attól tartok, hogy egy olyan mérhetetlenül idealista ember vagy, aki vagy nem ismeri, vagy nem akarja a tudatában realizálni az emberi butaság és rosszindulat valódi természetét.

the hermit
Olvasó

Kedves Alter Ego, hadd mondjak ellent egy kicsit. Számomra ez az írás az önmagában kétkedő ember írása. Baj az, ha valaki kételkedik saját gondolatai, cselekedetei helyességében?  Nekem is vannak néha hasonló kételyeim azzal kapcsolatban, amit csinálunk.

Alter Ego
Szerkesztő

Egyáltalán nem mondtam, hogy baj, mindössze a magam meggyőződését próbáltam összevetni az ő kételyeivel. :) Mivel Giordano azt írta a saját szándékáról, hogy vitát szeretett volna gerjeszteni, gondolom ez így abszolút egybevág az ő célkitűzésével is. :)

Deansdale
Admin

Kételkedni is lehet jól meg rosszul, és ez a cikk szerintem borotvaélen táncol. Nekünk nem olyan kérdéseket kell feltenni magunknak, hogy vajon a feministák tényleg elítélendőek-e (és főleg nem olyanokat, hogy léteznek-e egyáltalán), hanem olyanokat, hogy mi magunk a jó úton haladunk-e. A femcsik védekező mechanizmusain, mint az egymásra mutogatás, a ködösítés, a nőgyűlölettel vádaskodás, nekünk fölösleges feszengeni. Az igazság tényszerűen a mi oldalunkon áll, még akkor is, ha ezt kijelenteni egyesek szemében túlzott merészség. Én se lennék ilyen bátor, ha nem látnám minden egyes probléma esetében azt, hogy amit ők mondanak, az hazugság, és mi tényekkel védekezünk – mint például a fizetési különbségek, a CSBE arányszámai, ésatöbbi. Itt a napnál is világosabb, hogy a nagy szavaktól és a parasztvakítástól függetlenül egy hataloméhes politikai mozgalom pusztítása ellen küzdünk, amire minden okunk és jogalapunk tökéletesen adott. Szóval visszatérve az elejéhez, nekünk nem az igazunkban kellene kételkedni, legföljebb a módszereinkben.

Alter Ego
Szerkesztő

Ha kételyek merülnek fel abban a tekintetben is, hogy ki is a feminista valójában, akkor hívjuk segítségül magukat a feministákat ennek eldöntéséhez. Az alábbi grafika állítólag a Guardian hasábjain látott napvilágot, én egy magyar feminista oldalról ollóztam, vélhetően ők fordították le. Szerintem remekül sikerült megragadniuk a feminista gondolkodás prototípusát: A feminista egy olyan ember, aki nem hiszi el, hogy a nemek egyenjogúsága már megvalósult, és az általa a nemek között észlelt különbségek miatt azonnali intézkedéseket akar kieszközölni, mindemellett kizárólag a nők társadalmi problémáival hajlandó foglalkozni, a férfiak társadalmi problémáit vagy kétségbe vonja, vagy azok fontosságát a nők számára lényeges kérdések mögé sorolja. Bár a feministák “nem sűríthetőek egyetlen alakba”, de ez az öntörvényű és öncélú beállítottság valóban mindegyiküknek sajátja, ezen túlmenően már szinte mindegy is, hogy éppen milyen problémát tematizálnak jellemző feminista hevülettel. A feminizmus ezen definíciójából kiindulva pedig adódik az antifeminizmus definíciója is: Az antifeminista egy olyan gondolkodó, aki vagy úgy hiszi, hogy a nemek egyenjogúsága már megvalósult, vagy ha esetleg észlel egyenlőtlenségeket, akkor úgy gondolja, hogy a férfiak problémái vagy ugyanannyi vagy több figyelmet érdemelnek, mint a nők problémái, illetve úgy hiszi, hogy egyes különbségek nem igényelnek társadalmi intézkedést.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A következő a véleményem. Nincs szükség semmilyen megértésre és jóindulatra a feministák irányában. Nem számít ki miért feminista, a tevékenysége kártékony és ezért harcolni kell ellene. Egy történelmi példát felhozva, számított 1950-ben, hogy valaki miért kommunista ? Aki kommunista volt akkor, az a tiszteséges emberek ellensége és gonosz elnyomója volt. Nem érdemes tanaik állítólagos céljait kutatni, az eredményt kell megnézni, amely hátrányos a férfiaknak, a normális nőknek és a genderelmélet miatt még a gyerekek szellemi fejlődését is károsítja. Az antifeminista tömegeknek, ha lesznek, felesleges mély elméleti tanulmányokat folytatni, az érdeklődő feministákat el lehet irányítani mondjuk a Férfihang az adott témáról szóló cikkéhez, elég ha néhány a témában maximálisan felkészült ember van az antifeministák közt. Nincs szükség belső vitákra, nagyon sokféle ember van itt, akikben csak az antifeminizmus közös, az ilyen viták felszínre hoznák a teljesen eltérő nézeteket és szakadáshoz vagy emberek tömeges távozásához vezetne.

SIL
Olvasó
SIL

Egyetértek. Az utolsó gondolat kicsit sarkos “Nincs szükség belső vitákra, nagyon sokféle ember van itt, akikben csak az antifeminizmus közös, az ilyen viták felszínre hoznák a teljesen eltérő nézeteket és szakadáshoz vagy emberek tömeges távozásához vezetne.” de végül is igaz. A belső viták nem viszik előbbre a közösséget a fő céljai tekintetében, abban viszont fontosak, hogy az egyén azonosulni tudjon a közösséggel, azaz hogy a közösség céljai tekintetében valóban értékes emberkékkel gyarapodjon. A fő célok újragondolása most csak időhúzás lenne, mert ha már a célt elértük és van eredményünk, vagy a cél elérésének kapuja előtt már látjuk a várható eredményeket és úgy gondoljuk, hogy nem ezt akartuk, akkor lesz értelme az önvizsgálatnak, most még nincs. Az, hogy az antifeminizmus és ez az oldal elindult és megfogalmazott egy(-két) célt, az is egy önvizsgálat eredménye, a következővel még ráérünk, ha már elértünk valamit.

Inaara
Olvasó
Inaara

Lehet, hogy nem értetek egyet, de úgy látom, hogy jellemzően jobboldali emberek az antifeministák.

Vagy elég, ha egyszerűen csak normális valaki? ;)

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A többség tényleg az lehet, de vannak más nézeteket képviselők is. Szerintem egy ilyen speciális kérdésbe nem érdemes politikát belevinni, elég a közös ügy. Én ezt úgy tekintem, hogy például a bélyeggyűjtőknél is a bélyegekről érdemes beszélni, együttműködni, szakmai vitát folytatni és kerülni a politikát ami csúnyán szétverhet egy közösséget. Egy kivétel létezik a marxizmus, aminek kulturmarxista változata a feminizmus, ezt tárgyalni kell a feminizmus megértéséhez, de nem hiszem hogy sok marxista antifeminista lenne itt :)

Inaara
Olvasó
Inaara

Aurelius, igazad van, én sem szeretnék politikát belevinni, persze időnként óhatatlanul felbukkan, hogy ki melyik oldalon áll.

“nem hiszem hogy sok marxista antifeminista lenne itt :)”

Hát igen, ez érdekes lenne…. :)

aldum
Olvasó
aldum

Balliberalis “metely” bejelentkezik :)

Egyebkent nem hiszem, hogy a  cimkek meg oldalak szamitanak, plane egy ennyire egydimenzios meghatarozas, mint a jobb vs bal (foleg, hogy meg csak nem is kokemenyen meghatarozott fogalmak, orszagrol orszagra, korrol korra valtozik)

Inaara
Olvasó
Inaara

:)

Igaz, a cimkék valóban mást jelentenek ma már, csak az egyszerűség kedvéért használtam simán “jobboldal”-t. A hagyományos családmodell, a tradíciók tisztelete, a fontolva haladás inkább konzervatív érték és úgy gondolom, hogy az antifeministák is jellemzően (nem kizárólag) közülük kerülnek ki.

Slasher
Vendég
Slasher

Az első mondatoddal felülmúltad az egész eddigi Férfihangos munkásságodat.

labrabbit
Olvasó
labrabbit

Nem látok különbséget feminizmus és antifeminizmus között, különösen nem a radikális irányzatok között. A csoportgondolkodás és az un. outgroup-hegemony összes tünete megvan mindkét esetben, ami lehetetlenné teszi egy kérdés kritikus vizsgálatát. Egy feminista gondolkodás nélkül védelmébe vesz egy drogos, gyerekeit elhagyó sorozatgyilkost, ha az nő és képes egész férfiuralmi konteoba ágyazni az esetét, míg egy antifeminista kötelességének érzi kiállni bármelyik férfi mellett bármilyen ügyben, ha a másik fel nő, gyakorlatilag tagadja a nők ellen elkövetett bűncselekményeket. (Nem azt, hogy van, hanem hogy bűn).

Nem ugyanaz pepitában?

Mindkét irányzatot elvetem. Csak emberi jogokról van szó. Pl. feleségtartást fizettetni emancipált országokban igazságtalanság. Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához. Az, hogy a férfiak ‘többet szenvednek’ az vajon logikus érv?

Alter Ego
Szerkesztő

Nem tudom eldönteni, hogy a tudatlanság vagy a rosszindulat mondatta ezt most veled, és azt sem, hogy melyik vélelmezést éreznéd inkább sérelmesnek magadra nézve, ezért – és mert hatott rám Giordano eszmeisége – most eltekintek attól, hogy minősítselek.

Azonban az érdemi párbeszédet is elképzelhetetlennek gondolom veled mindaddig, amíg azokat az állításokat, hogy az antifeministák pártolják a nők elleni erőszakot és ragaszkodnak annak jogához, nem támasztod alá akár a Férfihangról, akár más antifeminista fórumról származó (linkkel ellátott) idézettel.

Hmmm… Na tényleg ennyit az érdemi párbeszéd lehetőségéről… – Szinte kísértetiesen hihetetlen, hogy ennyire végszóra érkezzen egy ilyen megnyilvánulás. Még a végén azt gondolja valaki, hogy én kreáltam magamnak önigazolásképpen.

the hermit
Olvasó

gyakorlatilag tagadja a nők ellen elkövetett bűncselekményeket. (Nem azt, hogy van, hanem hogy bűn).

 Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához. Az, hogy a férfiak ‘többet szenvednek’ az vajon logikus érv?

kimaradt, hogy biztos kicsi a pöcsünk

Deansdale
Admin

Sosem értettem, hogy egyesek hogyan képesek ilyen bátran és lendületesen véleményt nyilvánítani valamiről, amiről fogalmuk sincs…

labrabbit
Olvasó
labrabbit

Nem veletlen maradt ki, irrelevans. Ezen a blogon nagyon jo kis irasokat meg kommenteket olvastam az elmult kb 1 evben, miota neha benezek, Nemegyszer arra is jo volt hogy tok mas dolgokat mas szemszogbol ertekeljek. Egyszeruen ugy latom sokszor az antifeminizmusnak ugyanugy vannak kisiklasai mint barmi mas ‘harcnak’.

Alter Ego
Szerkesztő

Úgy válaszoltál a kérdésemre, hogy nem válaszoltál. Tehát egyértelmű, hogy a rosszindulat vezérel.

hgyi
Szerkesztő

Egyáltalán nem értem ugyanakkor, hogy miért ragaszkodtok a CSBE ősi jogához.”
Bocs, ezt itt nálunk olvastad valahol? Bár ezt kétlem, de azért a pontosítás kedvéért megkérdeztem.

Frolich Janos
Újságíró

Ez már a sokadik ilyen filozofálós cikk, vitaindítás a semmiről. Van ennek értelme? A Férfihang indulásakor meg lettek fogalmazva az alapok (ti. hogy miért káros a feminizmus, és miért van szükség antifeminizmusra). Azóta szinte minden új tag újra és újra megfogalmazta az ugyanazt a saját szavaival. Van ennek értelme? Lassan a Brian élete egyik jellemző jelenetére hajaz ez: https://www.youtube.com/watch?v=cv4MxS5vtv8
A Férfihang az utóbbi időben leginkább egy kis klubra emlékeztet, ahol kibeszéljük, hogy milyen gonoszok azok a csúnya ellenfeleink. Csakhogy, míg korábban erre konkrét példák lettek fölhozva, mostmár csak filozofálás, vitatkozás lényegtelen dolgokról, csupán a vita kedvéért. Reszeljük a fingot, ahogy Tóta W. fogalmazott.
Mintha az elején még valami mozgalomról, meg aktivizmusról lett volna szó. Akkor, ha már vitázunk, legalább arról kellene beszélni, hogy milyen konkrét cselekedetekkel lehetne előrevinni az ügyünket.

Javaslataim az oldalra vonatkozóan:
1.) Az alapvetésekett tartalmazó cikkeket kiemelni, a kiemelt cikkek paneljét jól látható helyre tenni. Ha Deansdale e remek összefoglalója: http://deansdale.blog.hu/2011/09/21/antifeminizmus_az_alapok még nem lenne meg itt, átvenni.
2.) További “az újramegfogalmazás újramegfogalmazása” típusú cikkeket nem kellene kitenni, ha mégis, akkor sem a címlapra. Az újonnan érkezők a kiemelt cikkekben egyrészt azonnal láthatnák, mi az oldal célja, álláspontja, másrészt a grafománabbak láthatnák, hogy már le lett írva a lényeg, tehát nekik ezzel már nem kell fáradni.
3) Létrehozni egy linkgyűjteményt az antifeminista oldalakról. (Ebben tudok segíteni, van egy méretes saját linkgyűjteményem.)

A mozgalomra vonatkozóan:
1.) Ki kell alakítani egy nagyjából egységes álláspontot. El kell dönteni legalább azt, hogy a “tradcon*” vagy az “egalitárius**” vonalat akarjuk inkább képviselni, mert a kettő sokban ellenkezik egymással. Éppen ezért nem lehet egyszerre mindkettőt, csak mert “nem mindenben egyezik a szerzőink véleménye”.
Ha valamit el akarunk érni, legalább alap dolgokban egységes álláspontot kell képviselnünk. A különvéleményeknek meg esetleg létre lehetne hozni egy külön rovatot.
De most az egész főoldal egy Különvélemény rovat. Ha megkérdezik, hogy mi a Férfihang álláspontja, mit lehet jelenleg válaszolni? „Azon túl, hogy ellene vagyunk a feminizmusnak? Hát, mindenkinek más.”

2.) Volt már szó valamiféle civil szervezet létrehozásáról, de arról nem, hogy tkp. mit is csinálna ez a szervezet. (Ezért is fontos egy viszonylag egységes álláspont, anélkül kiket képviselne a civil szervezet?)
Még a szervezet nélkül is lehetne mondjuk ellentüntetéseket szervezni a feminista rendezvényekre. De ahhoz is kellene egy minimálisan egységes álláspont, úgy nem megy, hogy minden egyes tüntető mást gondol a témáról.

*tradcon: traditional conservative, tehát a hagyományos nemi szerepek híve
**egalitárius: azt hiszem magától értetődő. Az egynlő jogok és egyenlő felelősség híve. Nem ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, már csak azért sem, mert annak része a lovagiasság is, ami az egyenjogúsággal ellentétes.

Ui.: Ha az egységesen képviselt álláspontról dönteni akarunk, szavazást javaslok, vagy “antidemokratikus” adminisztrátori döntést, mert, ha mindenki nekiáll fejtegetni, miért az egyik, vagy a másik, csak egy parttalan vita lesz, eredmény nélkül!

Ui.2: Talán nem mellékes szempont, hogy melyik vonallal tudjuk a közvéleményt inkább magunk mellé állítani (nincs ötletem). Személy szerint én is inkább tradcon vagyok, de az egalitárius vonalat is ezerszer jobbnak tartom a feminácik agymenésénél, ezért amögé is beállnék, ha az lenne a végső döntés.

edie
Olvasó
edie

Remek hsz.

Szerintem kezdetnek az lenne a fontos, hogy nem antifemi, hanem férfijogi mozgalomként definiáljuk magunkat, és ellentüntetéseket tartani, hogy ne lehessen a CSBE elleni törvényből férfi kriminalizáló törvényt csinálni, állítsak le a szabótimea féléket stb. Ezekbe nem annyira triviális belekötni, hogy mi tagadjuk női egyenjogúság alapgondolatát.

 

A véleményem meg egyértelműen a tradcon, nem az tesz boldoggá, ha bejelentik, jó van most egyenjogúság nevében nő se kapjon gyest… viszont ugyanúgy szedheti a gyapotot…

Talán még liberálisnak is definiálhatnánk magukat abban az értelemben, hogy állam ne ugasson bele abba, amibe nem feltétlenül szükséges.

aldum
Olvasó
aldum

Mint fentebb kifejtettem, alapvetoen liberalisnak es baloldalinak  tartom magam, tehat hozzam mar csak ezert is az egalitarius megkozelites all kozelebb. Viszont nem elhanyagolhato az altalad emlitett pragmatikus elony, hogy nem lehet olyan egyszeru szalmababokkal legyinteni ra, mint a “csak vissza akarnak menni a kokorba” “csak a ferfiuralmukat feltik”.
Hozzateszem, ennek ellenere jonak tartom a hagyomanyos csaladmodellt, legalabbis az egyszulos szerencsetlenkedeshez kepest mindenkeppen. Viszont szerintem alapvetoen az nem baj, ha egy adott csaladban a ferfi akarja kivenni a GYESt, vagy ilyesmi. Ugy latom, egybehangzoan az ellen van kifogasunk, ha ezt valaki kenyszeriteni akarja mas csaladokra, mindenfele hamis egyenjogusag neveben. Szerintem ez olyan minimum, amivel mind egyet tudunk erteni. Cafoljatok, ha nincs igy.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy “ferfijogi” szervezetkent kene az antifeminizmust muvelni. Igaz, hogy pozitivabban hangzik, mint az, hogy feminizmus-ellenesseg, viszont konnyeben bele is magyarazhato, hogy ez csak feminizmus ellentetes elojellel. Szerintem az egalitarius vonalat kene megragadni a nevben is.

Alter Ego
Szerkesztő

Bár a cselekvést szükségszerűen a filozófiai megalapozás előzi meg, de az elmélkedés mellett szeretem a céltudatos, aktivizmusra sarkalló megközelítést is, ezért óhajod parancs. Azonnal megvalósítható megoldásként létrehoztam egy oldalt a linkgyüjtemény számára, ahol máris megoszthatóak a linkek:

http://www.ferfihang.hu/2014/01/01/antifeminista-weboldalak-es-irasok-linkgyujtemenye/

Csatlakozom a Deansdale írására vonatkozó javaslatodhoz is, bár Dean néhány Férfihangot megelőző cikke is megjelent a Férfihangon is, de ez valahogyan elmaradt. Részemről is kérem őt, hogy ezt a fontos írást ossza meg itt is az olvasókkal.

Részemről úgy gondolom, hogy a sikeres társadalmi fellépés csak olyan pc keretek között lehetséges, amelyre semmiképpen sem fogható rá az, hogy célja a nemi szerepek korlátozása. Emiatt és elvi okokból is az egalitárius megközelítés híve vagyok, ami semmiképpen nem jelenti azt, amit fentebb Edie felvetett, hogy ez egyben bármilyen kényszer megfogalmazását is jelentené. Ha a törvényeink úgy rendelkeznek, hogy (maradva a gyesre vonatkozó példánál) a családok joga eldönteni, hogy a gyest melyik szülő kívánja igénybe venni, akkor szerintem ezzel  minden tökéletesen a helyén van.

No de, foglalkozzunk a fontos dolgokkal: A civilszervezeti fellépés előkészítése valóban zajlik, az alapító okirat jelentős része már készen van, a szervezeti célkitűzések megfogalmazása nyilvánvalóan egy ötletelést és megfontolást igénylő feladat, ami a vártnál kicsit lassabban halad, tulajdonképpen nem is értem, hogy miért nem kértük még a közösség aktív közreműködését, segítségét ehhez. Most viszont elérkezett az idő erre is. Akinek bármilyen javaslat van, ezen az oldalon tegye meg. Ezzel jelentősen felgyorsíthatjátok az előkészítés folyamatát és részeseivé válhattok a célkitűzések megfogalmazásának.

http://www.ferfihang.hu/2014/01/01/javaslatok-a-ferfihang-civil-tarsasag-szervezeti-celkituzeseihez/

Deansdale
Admin

“lehetne mondjuk ellentüntetéseket szervezni a feminista rendezvényekre”

A többi érdekes pontot most félretéve, az ellentüntetésekhez kellene pár ember, aki előre tájékozódik ezekről. Én egy ideje már csak szórványosan látogatok magyar feminista oldalakat, így a legtöbb rendezvényükről csak utólag értesülök. Ha valaki rendszeresen böngészi őket, az egy külön topikba beírhatná, hogy mikor mire készülnek.

Pash Cutter
Olvasó

Frolich János:

“Milyen eltorzult világkép az, amikor, ha valakit megerőszakoltnak, aztán brutálisan meggyilkolnak (plusz a társát is majdnem), akkor a nemi erőszakot emelik ki a két bűntett közül?!”

Erre nagyon egyszerű a válaszom, leginkább, hogy többször is említettem. A feminizmus – minden feminista irányzat – az emberjogi témák közül azt ragadja ki magának, ami aláhúzza az ő tematikáját. A prostitúció, az abortusz, a nemi erőszak, mint témák azért jöhetnek szóba náluk, mert az alanya a nő. Általános emberjogi témákkal, ami érinti mindkét nemet, nem foglalkoznak. (Néha egy-két zöld ügy, hajléktalankérdés, egyetemfoglalás, FIDESZ-kormány elleni küzdelem, a Waldorf-iskolák melletti kiállás, de ott is érvényesítve a sajátos feminista nézőpontot.) Pontosan ezért tartom eleve elhibázott dolognak a feminizmus, mint filozófia és mozgalom létét. A nyugati civilizációban meghaladott, és egyáltalán nincs rá szükség. (A tradicionális roma közösségek, az iszlám országok és India más kérdés: ott eleve alá van rendelve a nő a férfinak, de még így is homályos számomra, hogy a feminista teória és praxis az, ami megoldja az ilyen jellegű egyenjogúsági problémákat.)

Kodo
Újságíró
Kodo

“…homályos számomra, hogy a feminista teória és praxis az, ami megoldja az ilyen jellegű egyenjogúsági problémákat”
A feministák szemét pont hogy csípi az egyenjogúság és ezért kézzel lábbal küzdenek ellene. Az egyenjogúság szólama náluk csak a közvélemény tudatos megtévesztését szolgálja.
Ők minden téren nőket kedvezményező és férfiakat büntető törvényeket szeretnének.