Antifeminista egyetértés a Mika Tivadar Mulatóban

A 4K nyíltan vállalja, hogy baloldali párt. Ez fent van a honlapjukon, s bár fő céljuk a marihuana legalizálása, minden másban a gyurcsányi gondolatok mentén van a programjuk (pl. ingatlanadó, ami szerintem nem más, mint részletekben való vagyonelkobzás). Ettől függetlenül becsülendő ez a hozzáállás, csak attól félek, hogy ha más helyen, más közegben lettek volna, nem biztos, hogy ezt monda volna, sőt feltételezem, hogy pont az ellenkezőjét.

Puzsér szavait viszont nagyon remélem, hogy viszontlátom még más médiumokban, mert most le a kalappal előtte. Idézni kell, ahol csak lehet.

Itt egy Mancs-cikk:

http://magyarnarancs.hu/tudomany/ordogtol-valo-a-genderelmelet-harca-az-egyhazzal-88859

Most pedig bemásolok néhány remek hozzászólást:

Gyurica úr2014. február 21., péntek 00:08

“Genderelmélet nincs. Már, ha a nyelvet (benne a szavak értelmét, jelentéseit) komolyan vesszük. Ha megkérded, mi a „genderelmélet”, nem kapsz rá értelmes választ. A morcos aktivisták leginkább Beauvoir elcsépelt mondatára hivatkoznak: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”.

Elemi tévedés.
Először is: ez nem elmélet, hanem dogma, illetve egy szimpla vélekedés. Ráadásul hamis álltás, olyannyira, hogy tulajdonképpen maga Beauvoir cáfolja azt saját pszeudomarxista ideológiájával. (Azért pszeudo, mert Beauvoir félreérti Engelst akkor is, amikor egyetértéssel hivatkozok rá, akkor is, amikor „bírálja”). Ezért van, hogy a „genderelmélet” aktivistái csak az ellendogmatikusokkal képesek (és imádnak) nagyokat pörölni. A fenti tudósítás sem szól semmiről, puszta szócséplés. A feministák, a „genderisták”, miként általában a hívők (a klérus püspökei stb.), egyszerűen nem tudnak vitázni. Jobb esetben hallgatnak, ha érvekkel találkoznak, rosszabb esetben vicsorognak, miként a rasszisták, szexisták, homofóbok… teszik.

Mindenekelőtt szögezzük le: Beauvoir nem marxista! Ugyanakkor még a pszeudomarxizmus is tagadja azt az álltást, amely szerint „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”, vagyis a dogmatikus Beauvoir önmagát tagadja. Ezzel együtt a ráció is tagadja a híres filozófust.

Az ember azzal azonos, amivé a történelme során alakul. Vagyis a nő nőnek születik, mint ahogy abban a városi vizslában is működik az atavisztikus vadászösztön, amely soha vadászt, vadászpuskát, lelőtt nyulat stb. nem látott. Joó Mária írja Beauvoir bemutatása, illetve A második nem című könyv ismertetése során: a „3. fejezet A történelmi materializmus nézőpontja a történelmi-gazdasági determináltságé. Beauvoir (és a fenomenológiai-egzisztencialista tradíció) emberképe antideterminista, az emberi létezés szabadságában hisz. Ez a kritikai nézőpont egyik fő eleme. Azonban Beauvoir épp a nők sorsának vizsgálata alapján módosítja Sartre felfogását a tekintetben, hogy teljesen a szubjektum határozná meg autonóm módon egy szituáció jelentését, ugyanis Sartre szerint a hárembeli rabszolga is lehet szabad. Beauvoir szerint azonban a nőt éppen történelmileg adott helyzete teszi többé-kevésbé alárendeltté, vagyis korlátozza szabadságát, ebben is rejlik a női sors tragikus kétértelműsége. A nők alárendelt helyzete történetileg alakult ki, és meg is fog szűnni, a jövő perspektívájában. (Beauvoir nézete a nők alárendeltségéről történetfilozófai alapokon áll, a marxi-hegeli alapokon, sajátos fenomenológiai keretben.)” A szerző itt Eva Lundgren-Gothlin elemzésére hivatkozik.

A „jövő perspektívája” persze nem jelent semmit, míg viszont Engels tárgyszerű, konkrét és szellemes (erről bővebben később), a lényeg, hogy ha Beauvoir „nézete [és nem elmélete! – Gy. úr] a nők alárendeltségéről történetfilozófai alapokon áll, a marxi-hegeli alapokon, sajátos fenomenológiai keretben”, akkor leszámítva, hogy a „sajátos fenomenológiai keret” sem jelent semmit (tipikus szellemi maszatolás), Joó Mária idézett állítása is tagadja, hogy a nőt „a társadalmi elvárás” (szoktatás, nevelés, befolyásolás, kényszerítés stb.) teszi nővé. Miért? Egyszerűen azért, mert a történelem nem csak jelenből és jövőből áll, hanem múltból, jelenből és jövőből. Márpedig, ha a történelemnek a múlt is része, akkor a nő nőnek születik értelemszerűen, tudniillik a történelmet, ha nem is kizárólagosan, de döntően a múlt determinálja.

Az a püspöki álltás, mely szerint „A genderideológia rosszabb fenyegetés, mint a nácizmus és a kommunizmus együttvéve”, jókora hülyeség (több vonatkozásban is), ám aki ezen fölháborodik (nemzetközi „vitafórumot” szervez ellene stb.), nem kisebb marhaságot művel, sőt bizonyos vonatkozásban nagyobbat…”

Gyurica úr2014. február 21., péntek 14:29

“Ez idáig a cikket 445-en „lájkolták”. Nyilván, merthogy tetszik az írás a „lájkolóknak”. Megszólalna közülük valaki?! Akár a szerző is (horribile dictu), nem esne le a karikagyűrű az ujjáról, nem szégyen a fórumozás! Mi a tetszetős, mi a pleasing, mi a enjoyable például ebben a négy mondatban: „A hívőknek egyébként még ’tudományos’ forrásuk is van félelmeik alátámasztására. Gabriele Kuby A nemek forradalma című könyve Perintfalvi szerint mellőz minden tudományos hivatkozást, és olyan állításokat tesz, melyek szerint a homo-, bi- és transzszexuálisok kisebbsége arra törekszik, hogy értékeiket ráerőszakolják a heteroszexuális többségre. És most már nemcsak ezért, hanem a pedofília elfogadásáért is harcolnak. Súlyos dolgok ezek, lassan már nevetni sincs kedvem.”

Értem, de mit bizonyít, mit cáfol az, hogy Csendes-Erdei Emesének „lassan már nevetni sincs kedve”? Továbbá: ki az (illetve ahogy a korabeli füstös alapsláger szövege mondja: „who the fuck is”) Perintfalvi? Mennyiben érdekes (netán egyenesen perdöntő?), hogy Perintfalvi SZERINT „Gabriele Kuby könyve mellőz minden tudományos hivatkozást”? Mellőz vagy nem mellőz? Még ennyi sem tudható? Ha mellőz, mi bizonyítja azt, vagyishogy mi cáfolja Gabriele Kuby álltását, mely szerint „a homo-, bi- és transzszexuálisok kisebbsége arra törekszik, hogy értékeiket ráerőszakolják a heteroszexuális többségre”? Hadd kérdezzem meg (immár mocskos-macsó-malíciával): a szerző nem a homo-, bi- és transzszexuális kisebbségről szeretne beszélni? Valószínű, csak hát ő is marokszám szedi a fogalmazásgátlót. Verbisecurin. Gondolom én. Ami viszont biztos, mondhatni, tény: „a homo-, bi- és transzszexuálisok kisebbsége” (vagyis a kisebbség kisebbsége!), bizony, hevesen törekszik értékei terjesztésére, a közízléstől messze eltérő módon, sokszor erős idegenkedést kiváltó eszközökkel propagálják értékeiket, szándékaikat, s ahonnan már megítélés kérdése, hol kezdődik, hol végződik az erőszak. Nota bene az erőszak nem azonos a fizikai agresszióval!

Véleménye bárkinek lehet. Sag’ schon, ahogy a nácizmusától szublimálódott művelt berlini polgár mondja. Így azután teljességgel érdektelen Perintfalvi néni vélekedése is. Az igazság az érdekes. Mi az igazság? Az a logikai ítélet (konkrét, egzakt állítás), amely érvekkel bizonyítható, illetve amely nem cáfolható. Léteznek abszolút igazságok? Léteznek. Például: Beauvoir téved, amikor azt álltja, hogy „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Téved, és én ezt be tudom bizonytani. A nő nőnek születik, mint ahogy a nőstény nősténynek, a bibe bibének… atavisztikusan is, tradicionálisan is, hormonálisan is, ám ami nem azt jelenti, hogy az ember-nősténynek kötelessége nőnek maradni, nőként viselkedni élete végéig. A nő (az ember-nőstény) sem föltétlenül köteles „megfelelni a társadalmi konvencióknak”. Mármost ez olyan abszolút igazság, amely pluszként értéket is közvetít, míg Beauvoir álltása abszolúte hamis, így nem érték, hanem csupán egy szimpla, unalmas rögeszme hordozója lehet.”

Gyurica úr2014. február 21., péntek 18:03

“„A Friedrich Ebert Stiftung két külföldi szakértő és egy magyar teológus közreműködésével szerdán vitafórumot szervezett, hogy megnyissák a párbeszédet erről a kényessé vált témáról.”

Párbeszédet? Kivel? Kikkel? Azokkal, akiket nem érdekel (az egyébként nem létező) „genderelmélet”, vagy azokkal, akikben erőteljes gyűlöletet generál e törekvés? Netán mindenkivel?Természetesen „párbeszédre” én sem vagyok hajlandó (olyasmiről, amiről nem lehet párbeszédet folyatni), ám vitázni szívesen vitázom. Itt sem rajtam múlik, a genderamazonok lapulnak, mint mocsári baknyúl a mélylápi téesz-barázdában.

„Talán sokaknak furcsa – írja eszmei, szellemi, sőt tudományos felsőbbrendűségük tudatában Csendes-Erdei Emese –, hogy miféle hisztéria lenghet körül egy olyan elméletet, amely csupán a nemek közötti egyenlőséget sürgeti. De a problémát félreértések és félremagyarázások sűrű mocsara öleli körül.”

Hát, nem mondom, ez is igencsak mocsaras képzavar, melyben lápvirágosan ölelkeznek-keverednek egymással az elmélet, illetve az ideológia, tan, elv, eszme, elképzelés, elgondolás, nézet, szemlélet, megítélés, megközelítés, illetve a szándék, mozgalom, törekvés stb. fogalmai. Valamely elmélet eo ipso nem sürget semmit. Az elmélet magyaráz. Merthogy épp attól elmélet.

Egyébként, ha a genderisták nem képesek vitázni (megfelelő intellektuális kapacitás híján), ha nem tudják bebizonyítani, létezik „genderelmélet”, akkor bizony előbb-utóbb kénytelenek lesznek rokonszenvesekké válni. Nincs más választásuk, már amennyiben valóban párbeszédre törekednek. Tudniillik az olyan nagyharcosokkal, akik „mocsárba” süllyedt, „hisztériás” „barmoknak” minősítik azokat, akik tartanak (valami okból) a „genderelmélettől”, nem szívesen elegyedik a jónép párbeszédbe. Sőt egyáltalán nem.

Lehet valakinek az agya penge, egyszersmind roppant ellenszenves, sőt meghatározó esetekben kifejezetten bántó, sértő, idegesítő fazon (ilyen volt József Attila, Marx doktor, Komlós, a legendás dr. K. H. G., vagy például Vásárhelyi Máriáék szemében Eörsi István), továbbá lehet valaki butácska, tájékozatlan, műveletlen, egyszersmind kedves, szerény, odaadó, ám amikor a mozgalmár buta is, unalmas is, ugyanakkor roppant agresszív (hisz’ néki „elmélete” van ugyebár), nos, ez abszolút rossz opció. A bűbájosan okos ember ritka, olyannyira, hogy én egyet sem ismerek.

Nem tudom, mit tartalmaz a „genderelmélet”, jobb híján úgy vélem, azt a „nemek közötti egyenlőséget” föltételezi, mely szerint a korlátolt nő legyen egyenrangú a korlátolt férfival. Igen, csakhogy nyitott a kapu, ugyanis a pökhendi taplóság vonatkozásában már rég megvalósult a teljes gender-emancipáció.”