Újabb válós sztori

Ebben a nyúlfarknyi cikkben egy maláj pár válásáról lesz szó, ami egy angol bíró szerint fölöslegesen foglalja a brit bíróságok értékes idejét, fontosabb ügyeket hátráltatva. A válóperes tárgyalás még el sem kezdődött, egyelőre az előzetes “puhatolózás” zajlik, de már ezzel is 6 napot töltöttek bíróságon. A bíró azon mérgelődik igazán, hogy októberre már előre lefoglaltak 10 bírósági napot csak arra, hogy eldöntsék, angliában vagy malajziában tárgyalják a válást. A nő maláj szépségkirálynő volt, és hozzáment egy jól szituált üzletemberhez, de valamiért megunta a házaséletet. Hogy miért 66 évesen jutott eszébe beadni a válópert, azt talán a 75 éves férj sem érti. Ez eddig csak bulvár kisszínes, ami kiemeli a többi hasonló eset közül, az az, hogy a nő 186 MILLIÁRD forintnyi összeget követel a férjén, és csak a fentebb említett előzetes puhatolózásra elköltöttek már 600 millió forintot.

Egy 66 éves nő a felvázolt családi vagyon 5%-ából megoldhatná, hogy élete végéig ne kelljen hozzáérnie semmihez, ami nem aranyból van. De neki a fele kell! Neki nem elég 5 milliárd forint, vagy 10, vagy 30 – neki égető szüksége van arra a 186 milliárdra. Valószínűleg számít arra, hogy megéli a 102 éves kort, és szeretne minden héten legalább 100 milliót költeni, hiszen az körülbelül ekkora összeg. (Feltéve, hogy nem teszi be bankba, mert ott még kamatozna is.)

És akkor a kérdés, hogy mivel érdemelte ki ezt? Törtető üzletasszony, aki nélkül a férje ágrólszakadt csóró lenne? Hatalmas gigatehetség valamiben, amit csak azért nem bontakoztatott ki, mert a férje nem engedte? Éjt nappallá téve robotolt a család boldogulásáért, és az elvégzett munkája ennyit ér? Na persze. Jók a génjei és megtanult sminkelni, aztán széttette a lábát egy kőgazdag vállalkozónak. Ez miért ne lenne elég indok ahhoz, hogy a vagyona felét lehúzza róla, mikor öregségében már nem akar mellette maradni? Gyerekeket már nem kell eltartania, azok rég kirepültek a fészekből. Amit most összeharácsol, azt vegytiszta önzésből teszi – ha nem egyenesen a férj szellemi-lelki tönkretételére irányuló kicsinyes bosszúvágyból.

Mondjuk az sem igazán világos, hogy a 75 éves fazon miért küzd olyan hevesen a kifosztása ellen, ő sem fog már koldusbotra jutni a hátralévő pár életévében. Gondolom nála ez elvi kérdés… Amit ebben a szituációban talán már félre lehetne tenni a fölösleges stresszre való tekintettel.

Persze az eset nem önmagában érdekes, hanem példaként: a nyugati világ mintha át akarna változni egy viccműsorrá. A Szeszélyes évszakokban talán nevetnének páran egy bohózaton, amiben a 11 milliárdra becsült vidéki kastélyban poshadó nyugdíjas nagyi 100 középvezető éves fizetését szórja el a válóper előkészítésére, nehogy véletlenül a férje kiszúrja a szemét valami koszvadt 60-80 milliárd forintocskával…