Ha a Férfi lényegét abban fedezhetjük fel, hogy számára a szexus, a testiség, a párkapcsolat, a Nő önmagában nem elég, hanem mellette kell neki hivatás, eszme, hit, küzdelem, kiteljesedés, aszkézis, filozófia, tudás, tudatosság, közösség is, akkor könnyű visszafejteni, hogy az elnőiesedést nem abban érhetjük tetten, hogy valakinek lányos az alakja, a gesztusai, a viselkedése, hogy egyre nagyobb figyelmet fordít az öltözködésre, a testápolásra és a divatra, hanem abban, hogy semmi fontosabb nincs a számára. Csak a nők, a párkapcsolat, a testiség, a buli, az élet – közben elutasít és értetlenül lesajnál mindent, ami ezen túl van.
Az előbbiek azt is megvilágítják, hogy az elnőiesítés pedig úgy megy végbe, hogy a Nő rossz szemmel nézve mindazt, ami a Férfi különvilágát képezi, annak feladására készteti – a Férfi pedig sokszor végül majdnem mindent felad. Az ilyen párokat látva a férfi nem tűnik egyébnek, mint a nő toldalékának, tartozékának, térbeli meghosszabbításának.
A Nő törekvése mögött nem csak az áll, hogy a Férfi szellemiséget nem tudja igazán és lényegében megérteni, és ezáltal elfogadni, hanem érezve a Férfiban azt a kettősséget, amely a Nőn kívül is talál magának célt, értelmet, hogy a szíve nem csak érte dobban, egyfajta féltékenység ébred benne – kizárólagosságra törekszik. Így válhat ellenséggé a Nő számára nem csak a hivatás, a hobbi, az érdeklődés, hanem a barátok, a férfi közösségek is.
A Nő alapvető eszköze a férfi megtörésében nem az érvelés és a meggyőzés. Ebben az esetben nem is lehet, hiszen nem elvi kérdésről van szó, hanem érdekről és dominancia harcról. A Nő a rosszallás, a folytonos presszió, a lélekmérgezés, a duzzogás, a szeretetmegvonás eszközével él. Ösztönösen is tudja, hogy valakit úgy vehetünk rá, hogy feladja azt, amit szeret, ha az örömét folyton megmérgezzük. Ha elvesszük tőle a gondtalan önátadás lehetőségét, és bűntudatot ébresztünk benne. Nem utasítjuk valaminek az abbahagyására, hiszen az erőszak és elnyomás lenne, hanem kedvét szegjük, és addig manipuláljuk, amíg maga, önként mond le róla. Jobb esetben azért, hogy a szeretett Nő kedvére tegyen, szerelmét bizonyítsa.
Az igazi Férfi tudja, hogy határokat kell húzni, és a Nő mesterkedését és manipulációját csak egyféleképpen lehet semlegesíteni – annak világos deklarálásával, hogy a téma nem képezi megbeszélés és vita tárgyát, és ebben a kérdésben semmiféle további megjegyzés nem megengedett. Ennek következetes végigvitele eszköztelenné teszi a Nőt.
a cim nem eliras? inkabb ‘a ferfi a noben’ ;-)
–
Fordítsuk meg egy kicsit a dolgot… A Nő lényegének nem lehet része a hivatás, a hit, eszme, kiteljesedés, tudás stb. (teljes felsorolást lásd a cikkben)?
Játszottam kicsit, szavakat cserélgettem, itt ott beleírtam (ezek kiemelve)… Így, fordítva elfogadható? Ha igen, miért?
…a Férfi rossz szemmel nézve mindazt, ami a Nő különvilágát képezi, annak feladására készteti – a Nő pedig sokszor végül majdnem mindent felad. Az ilyen párokat látva a nő nem tűnik egyébnek, mint a férfi toldalékának, tartozékának, térbeli meghosszabbításának. A Férfi törekvése mögött nem csak az áll, hogy a Nő szellemiséget nem tudja igazán és lényegében megérteni, és ezáltal elfogadni, hanem érezve a Nőben azt a kettősséget, amely a Férfin kívül is talál magának célt, értelmet, hogy a szíve nem csak érte dobban, egyfajta féltékenység ébred benne – kizárólagosságra törekszik. Így válhat ellenséggé a Férfi számára nem csak a hivatás, a hobbi, az érdeklődés, hanem a barátok, a női közösségek is. Nos, az alapvető eszköz más… de nem a szeretet és elfogadás, támogatás. Ebben az esetben nem is lehet, hiszen nem elvi kérdésről van szó, hanem érdekről és dominancia harcról. A Férfi a rosszallás, a folytonos presszió, az irányítás, az erőfölény demonstrálása, a hatalomgyakorlás eszközével él. Ösztönösen is tudja, hogy valakit úgy vehetünk rá, hogy feladja azt, amit szeret, ha az örömét folyton megmérgezzük (teljesítményét folyamatosan lekicsinyeljük, hozzáértését, hasznosságát megkérdőjelezzük). Ha elvesszük tőle a gondtalan önátadás lehetőségét, és bűntudatot ébresztünk benne. Nem utasítjuk valaminek az abbahagyására, hiszen az erőszak és elnyomás lenne, hanem kedvét szegjük, és addig győzködjük, irányítjuk, amíg maga, önként mond le róla. Jobb esetben azért, hogy a szeretett Férfi kedvére tegyen, szerelmét bizonyítsa, és energiáit teljes egészében a család szolgálatára, a gondoskodásra fordítsa.
.
Tökéletes fordítás. De ha te erre panaszkodsz, akkor egy hülye feminista vagy, ugye tudod? :D Persze, hogy tudod, ott van a nick nevedben.
Milyen szépen leírta az elején, hogy a pozitív tulajdonságok = férfi, a negatívak = nő. És ezt a mentést, hogy nem az az elnőiesedés, ha valaki metroszekszuális, hanem az, ha csak a nők, buli, testiség! Pedig ezeket általában a falu bikájának tartják, de hát mit tudom én… Áh, ez így komolytalan :D
Nagyon szépen kifordítottad a leírtakat. :)
Sajnos ma már a kifordított írásodban szereplő nők nem léteznek pedig a természet törvényei is ezt a viselkedési módot szabták a nőkre.
Lehetne itt csűrni és csavarni a szót de a lényeg nagyon egyszerű. Az ember az emlős “állatok” csoportjához tartozik. Vagyis az a nem amelyik nagyobb fizikai erővel van megáldva a domináns, míg a gyengébb az alárendelt. Tehát a férfi parancsol és irányít a nő pedig engedelmeskedik. Vagyis ez lenne a természet akarata és törvénye. De mint tudjuk ez ma már nem így van és ez meg is látszik a hanyatló társadalmunkon. Megszegtük a természet törvényeit és ezzel csak magunknak ártunk.
Természetesen ez nem csak egyik fél hibája.A nők hibáztak abban, hogy többet akartak és akarnak annál mint amire a természet szánta őket, a férfiak pedig abban hibáztak, hogy ezt engedték a nőknek és még ma is engedik. És talán az egészben a legrosszabb, hogy minkét nem látja és tapasztalja a jelen helyzet káros hatásait még sem képesek változtatni rajta.
De a témához is hozzászólva a nők tényleg olyanok, hogy a férfinak nem lehet se hobbija sem barátai. Viszont ha a férfi határozottan meghúz egy vonalat ennek elkerülése érdekében azzal nem az eszközt vonja meg a nőtől hanem hisztérikussá teszi és közben a társadalmat is maga ellen fordítja. Sajnos csak egy megoldás létezik erre a problémára mégpedig a nő otthagyása.
Ha szavaid szerint csak a természet törvényei alakították volna a a férfi és nő munkamegosztását, nem emberi, társadalmi találmány is lenne benne, akkor a természet felesleges, haszontalan dolgokat nem pakolt volna a nőbe, kizárólag olyat, ami az utódneveléshez, gondozáshoz kell. Nem lenne a férfiakéval egyenértékű gondolkodási képességünk, akaratunk, nem lennénk képesek hasonló mértékben tudás elsajátítására… Hmmm, talán inkább kocka fejünk lenne, hogy ne billegjen a sör, és a szánk helyén porszívócső nőne :-D
Nőből és férfiból sem hoz ki jó dolgokat, ha korlátozzák a vágyait, kiteljesedését, akaratát, kapcsolatait. Így vagyunk összerakva, nemtől függetlenül. Az az áldott természet anya… az feminista ribi :-D
Ismét feministán akarod megmagyarázni a dolgokat.
Attól, hogy egy nőnek más a természet által ráruházott feladata az nem jelenti azt, hogy a hoz nem kell gondolkozni. És hiába azonos a nők és a férfiak gondolkodási képessége a nők gondolatainak alapja az érzelem a férfiaké pedig a logika. És pont ez az érzelem alapú gondolkodás szükséges a gyermekek neveléséhez is például. Ami pedig a hasonló mértékű tudás elsajátítását illeti pont az érzelmi faktor az ami ezt a nőknek nem teszi lehetővé. Bizonyított tény, hogy például egy szakmai tudásanyagot a nők maximum 30-40%-ban képesek elsajátítani. És mielőtt ezt is félremagyaráznád megjegyezném, hogy ez nem azt jelenti, hogy a nők butábbak lennének, ez azt jelenti, hogy a nők és a férfiak mások.
.
Te meg néha olvashatnál a témában olyan anyagokat is, amelyeket utoljára nem 100 évvel ezelőtt publikáltak a feminista eszmék terjedésétől beijedt partriarchák :-)
Pl. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemi_k%C3%BCl%C3%B6nbs%C3%A9gek_a_matematikai_gondolkod%C3%A1sban
Ezt a 30-40%-os szakmai tudásanyag dolgot alátámaszthatnád valamivel, mert erős kétségeim vannak.
A másság kérdésében nincs vita, de mivel már rég lemásztunk a fáról, ez a másság a mindennapi életben történő hasznosítás terén kiegészít, nem elválaszt.
Meg ez az érzelmi faktor akadályoz a tudás elsajátításában dolog is gyanús nekem. Próbálom felidézni az uccsó számvitel-vizsgámat. Utáltam, de csak meglett jelesre, míg jó pár férfi társam elvérzett. Akkor ők az elnőiesedett férfiak lettek volna? Én meg az elférfiasodott nő? Jaaj, kezdek félni a kövektkező továbbképzéstől, ha átmegyek adójogból, lehet, hogy tényleg kinő valami a lábam között :-)
Íme egy tanulságos cikk, csak hogy jobban menjen a nosztalgiázás és a régi értékek idealizálása.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/pesti_no_a_szazadfordulon_nokerdes_feminin_vagy_feminista/
.
Túl sok kissebségi komplexusos ember van, nekik “joguk” van gyülölködni.
Saját tapasztalat, hogy a nők tanulmányi sikerei nem a kiemelkedő kognitív képességeiknek köszönhetők, hanem a magolásnak.
A diplomaosztómon a kitüntetéssel végzettek között valamivel több nő volt, mint férfi, míg a doktori iskolába több férfit vettek fel, mint nőt. A kreativitás, az alkotási hajlam és a kritikus gondolkodás területén a férfiak jobbak.
Femcsi: ha egy nőnek jelesre sikerült vizsgája van, annyit mondok rá: kinek nem? Legyen egy nőnek egy tudományos folyóiratban közölt idegen nyelvű cikke, magas impaktfaktorral, akkor talán beszélhetünk azonos intellektusról.
Nos, az impakt faktor az a dolog, amit a tudományos élet egyes szereplői a lazán ujjon pörgetett Audi kulcstartó helyett szeretnek mutogatni :-)
De nem tudok veled vitatkozni, mint ahogy már senkivel, aki azt az alapállást szeretné görcsösen elfogadtatni, hogy a nők szükségszerűen butábbak, rosszabb képességűek, alkalmatlanabbak bármire. Belátom, ez az érvelési út vezet a legegyszerűbb, nyílegyenes módon a céljaitokhoz.
Most linkelhetném egy találomra guglizott akármilyen impakttal rendelkező kutatónő CV-jét, arra benyögnéd, hogy a folyóiratok, amikben publikál, komolytalanok, az author fee-re hajtanak, azért cserébe olyan vacak a peer review-juk, hogy a hétvégi bevásárlólistámat is lehoznák, utána még idézettséget is generálnának hozzá. Mutassak olyat, ami tényleg… Erre mondjuk kerítek egy Nature cikket… Ugyan már, olyat mutassak, ahol első helyen. Mutatok olyat? Ugyan már, véletlen, de nincs díja. Nobel díj? Ááááh, nézd meg, milyen randa és biztosan főzni se tud.
Kilátástalan. Feladom. A nők buták, randák, vagy ha nem azok, akkor meg kurvák. Tusé.
De nem tudok veled vitatkozni, mint ahogy már senkivel, aki azt az alapállást szeretné görcsösen elfogadtatni, hogy a nők szükségszerűen butábbak, rosszabb képességűek, alkalmatlanabbak bármire. Belátom, ez az érvelési út vezet a legegyszerűbb, nyílegyenes módon a céljaitokhoz.
Szerintem nem rosszabb képességűek, hanem egyszerűen más skilljeik vannak, amiket lehet ugyan alacsonyabb rendűnek tekinteni, de nincs ilyen rangsor. Mentegetőzni nem kell azért, mert a nők szorgalmasabbak, meg hosszú távon kitartóbbak. Az impulzus- szerű kiugró teljesítmény inkább férfierény, nagy ügy. Ez utóbbi nyilván látványosabb, de azt is el kell ismerni, hogy megvan a maga haszna.
Fölösleges ezen vitatkozni, pöcsméregetés kategória, abban pedig nem nyerhetsz.
Hozzátenném, ha én is úgy kisarkítom az összes postodat, ahogy te teszed másokéval, akkor tutira agyfaszt kapnál.
Tudod, még akár egyet is értenék veled. Sőt értek is. Mások a skilljeink… de vannak. Viszont alig pár percet kell ahhoz várni, hogy megjelenjen egy újabb hozzászóló és elkezdje közvetlen vagy közvetett módon bebizonyítani, hogy azok a skillek, amik nekem vannak nőileg, a férfiéhoz képest mégis csak haszontalanabbak. Hülye Heller, írt egy csapdáról, én meg folyton beleesek :-P
Egyik kedvenc könyvem volt.
Azt kellene megérteni, hogy skillek ügyében nem kell bizonyítani senkinek semmit. Nekünk se, nektek se.
Nos, próbálhatnám megérteni, de aztán az élet naponta rácáfol. Naponta találkozom új és új emberekkel, akiknél alapból mínuszról indulok, mert rám néz és már meg is van a véleménye: csak egy aktatologató, bonyolult összefüggések megértésére és kreatív feladatmegoldásra alkalmatlan nő, nem veszem komolyan. Aztán leharcoljuk, amit le kell, építek szarból várat, ha muszáj. Van, akinek a szarából két-három erődöt is fel kell húzni, mire megtanul komolyan venni. És ez csak a munka. Magánéletet még nem is éltem… De persze továbbra is buta, elkényeztetett, rinyáló hülye picsa maradok… tisztelettel.
A bizonyítási kényszer akár akarom, akár nem, olyan része az életemnek, mint a levegővétel.
A 22-es mindent visz :) Elolvastam legalább háromszor magyarul az évek során, aztán a biztonság kedvéért angolul is, és úgy is fantasztikus. Rejtély, hogy Heller az egyébként gyengécske könyvei között hogyan tudott egy ilyen mesterművet letenni az asztalra.
“Nobel díj?”
Azt bohócoknak osztogatják.
.
Szerintem nem baj a magolás egy átlagembernél, erre lehet építeni később az összefüggések megértésénél. Nálam volt hogy egy vizsgára egy nap alatt megtanultam egy könyv lényegét. Persze van akinek fotómemoriája van és elég elolvasnia valamit egyszer , azután megjegyzi.
Nekem jó volt, hogy először társadalomtudományt tanultam. Akkor tanultam meg a gimi után rendesen tanulni. Végül egész fura módszerem lett… Nem szerettem se seggelni, se kivonatokat olvasgatni, a jegyzetekkel alig bíbelődtem. Inkább olvastam mindent, ami a kötelező, ajánlott és futottak még irodalomlistán előfordult, és abból állt össze végül a teljes kép. A politológiát vagy a szociológiát nem úgy érti meg az ember, hogy a kollokviumra benyalja Pokol Bélát vagy Andorkát, hanem úgy, hogy valamilyen módon megpróbál előbb távolabbról rálátni a főbb kérdésekre, hogy megértse az erre adott válaszok irányait. Persze ez a módszer se volt csalhatatlan, a csoportfejlődés fázisait csak be kellett volna vágni, mert úgy repültem a kedvenc tanárom vizsgájáról, hogy felszállási engedélyt se volt időm kérni :-)
Ezek szerint nem haragszol, valamit írtál a kommentem alá, akkor az nem nekem szólt. Én is jártam politológia szakra az egyetemen második szaknak, egész érdekes volt. A kötelező olvasmányokat nem nagyon olvastam el, egy kicsit sok lett volna. A Pázmányra is jártam előtte egy évet, ott szociológia volt a másik szakom. Pokol Béla az egyik kedvencem, a demográfiai kérdésben írt könyve alapmű.
Dehogy haragszom! Miért tenném? :-)
A Pokol-Bihari könyv nélkül most nem lenne szerintem egy diplomám se, az egyik legjobban összerakott alapmű volt, amivel találkoztam az első időkben. Kevés egyébként zseniális oktató, kutató képes igazán jó könyvet is írni, Pokol közéjük tartozik. Amolyan erős “Heuréka! Megértettem!” élményem lett, mikor elolvastam. Az Európa végnapjait utána már önszorgalomból hozzácsaptam és nem bántam meg. Az Undorka-fétises szociológia professzor vadhajtásainak kiküszöböléséhez nélkülözhetetlennek bizonyult :-) Mióta elolvastam, meggyőződésem, hogy jobban jártunk volna, ha az ő szociológiai könyveiből tanulunk anno.
Akkor jó :) Igen, Európa végnapjai egy alapmű, nekem is megvan. Minden politikusnak el kellene olvasni. Különben érdekes, hogy a szociológia alapítói egyben az utópista szocializmus alapítói is voltak. Az viszont vicces sztori, ahogy megalakult a politológiaoktatás Magyarorzágon, az történt hogy a marxizmus-leninizmus tanszékekből lettek a politológia tanszékek :)
Ugyan már, ne légy naív! Politikus nem olvas, különben hogy maradna ideje írni? :-)
Valahol érthető az összefüggés a szociológiai tudomány és az utópista szocializmus között. Undorkával is ez volt a bajom… Sajnos egy társadalomtudós nem dolgozhat steril laborban, az másik tudomány, ugye. Akik mégis megpróbálják a mindennapi életet a steril elméletek szerint formálni, azoknak a munkáját a kis bacik (értsd a társadalom szerves dinamikája) könnyen halálos vírussá mutálják. Hűűű, ez nagyon avantgard lett, de mindegy. Akkor már inkább Vitányiék iskoláját értem meg. Kitaláltak egy nem létező kultúrafejlődési modellt, amivel utólag leírták és szentesítették a marxista társadalompolitikai beavatkozásokat, aztán kalap-kabát, végezték tovább a munkájukat. A modelljüket még néha ma is megpróbálják tanítani, holott sose létezett, viszont legalább a kiötlőik egy ellenségesebb rendszerben is végezhettek értelmes tudományos munkát is :-)
Ebből a szemszögből inkább az válik érthetővé, hogy pl. sem Pokol, sem Bihari nem volt sikeres politikus.
Nem látom, hogy mit írtál nekem, talán hibás a rendszer. A 15.54-kor írt kommented sem tudtam elolvasni.
Viszont jogi pályán egész sikeresek lettek, mindketten alkotmánybírók és Bihari AB elnök is volt.
Talán jobb is ha politikusok nem olvasnak tudományos könyveket, az egyik megpróbálta Giddens elveit megvalósítani, elég katasztrofális eredménye lett.
Óvatosan azzal a múlt idővel! :-) Úgy látom, hogy hiába bizonyult a “harmadik út” zsákutcának, attól még időről időre vannak olyanok, akik megpróbálkoznak valami modern szociáldemokrácia megteremtésével. Mintha Giddens a Szent Grált dugta volna el a susnyásban és azt keresnék…
A Cosmoban azt olvasom, hogy idén a fehér az új fekete, a Mancsban meg az, hogy a jobb az új bal :-)
Ha ez olyan különleges, akkor máris ketten vagyunk… Én már általánosban sem boldogultam a versekkel sem, később se mentek a memoriterek. Nemrég volt az osztálytalálkozónk, ahogy elnéztem, a lányok közül is azok boldogultak igazán, akik nem magoltak. A három, vidéki, magolós, mindig felkészült jókislány osztályelsőből, akiket mindenki a jogra szánt, csak egyikük végzett végül tanárképzőt, a többiek annyit sem. A lazább, lógósabb, de jófejű csapat tagjai meg már rég el is felejtették, hogy néha volt közepes vagy épp elégséges is a bizonyítványban. Nem tudom, hogyan dől ez el…
Mondjuk nekem egyik vizsgámon sem jutott eszembe az enyémnél jobb teljesítményt behúzóknál arra gondolni, hogy biztosan azért teljesít jobban, mert a) egy magológép, b) bejött a tanárnak, c) lefizette a tanseget. Attól nem leszek jobb, ha a másik teljesítményét aláásom.
“a nők tanulmányi sikerei nem a kiemelkedő kognitív képességeiknek köszönhetők, hanem a magolásnak.”
Belvedere, szerintem is így van. Én pl. azt tudom villámgyorsan megtanulni – meglepetés! -, ami érdekel, egyébként muszáj kitalálnom valamit, hogy megjegyezzem a dolgokat. Ez néha azt jelenti, hogy valami vicces dolgot kapcsolok a megjegyzendőkhöz: pl. a felsorolandó szavak, kifejezések kezdőbetűiből próbálok valamilyen szót alkotni; van, hogy tudom, hogy bal oldalon lent, a kép alatt a második bekezdésben van a válasz a kérdésre (…de mi is volt az? :)) Szóval erre vannak módszereim, amik sokat segítenek a megjegyzésben és az előhívásban. Időnként megpróbálok fotóolvasni, de még nem megy hibátlanul. Ugye, mindenkinek ismerős, amikor nagyon nem érdekel valami, de muszáj megtanulnod, és elkezded olvasni… Majd kb. fél óra múlva azon kapod magad, hogy még mindig ugyanazt a 3 mondatot olvasod, mert folyton vissza kell menni az előzőekre, hogy mit is olvastál eddig… Van, hogy erőszakot kell tennem magamon, hogy egyáltalán leüljek bizonyos tárgyak tanulásához, ahhoz, hogy odafigyeljek. Természetes, hogy az agy megpróbálja kidobni, ami nem érdekli. Ezt kell valahogy kicselezni. :)
“Legyen egy nőnek egy tudományos folyóiratban közölt idegen nyelvű cikke, magas impaktfaktorral, akkor talán beszélhetünk azonos intellektusról.”
Érdekes téma. Nem ritkán a hozzáférhetőségi hiba (availability error) egy további esete, a holdudvarhatás (halo effect) dönt arról, hogy mi jelenik meg egy tekintélyes, tudományos folyóiratban. Igen, mint mindenhol, a tudományos életben is előfordul.
A ’80-as évek elején két pszichológus egy eléggé ismert, igazán leleplező vizsgálatot végzett ennek vizsgálatára: 12 ismert pszichológiai szaklapból kiválasztottak egy-egy korábban már megjelent, a legtekintélyesebb amerikai egyetemek (Harvard, Princeton) munkatársai által írt cikket – tehát a legnevesebb pszichológusok cikkeiről van szó. Ezt követően a szerzők nevét fiktív nevekre cserélték, és kitalált egyetemi paramétereket adtak hozzá (nem létező, de hangzatos kutató központ nevét). A cikkek azon részeit, amelyek az eredeti szerzőre utaltak, megváltoztatták, de a tartalmat érintetlenül hagyták. Ezt követően legépelték az összes cikket, majd a fiktív nevekkel és intézménynevekkel beadták ugyanahhoz a folyóirathoz, ahol eredetileg megjelentek. A tizenkét lapból mindössze három vette észre, hogy már megjelent náluk a tanulmány, a maradék kilencből nyolcat elutasítottak azzal az indokkal, hogy nem üti meg a mércét.
Döbbenetes példa a hozzáférhetőségi hibára, hiszen bizonyítja, hogy a szerző neve, illetve az intézmény, ahol dolgozik nagyobb súllyal esik latba, mint a tudományos teljesítmény. Erre a hibára mindannyian hajlamosak vagyunk.
Másik döbbenetes példa ugyanerre: 1969-ben Jerzy Kosinsky Steps c. regénye elnyert egy rangos amerikai könyvdíjat. Pár évvel később valaki legépelte a regényt, majd más névvel és címmel elküldte a 14 nagy kiadónak és ugyanennyi irodalmi ügynökségnek – köztük az eredeti kiadónak. Senki nem jött rá, hogy a művet egyszer már kiadták, ráadásul mindannyian visszadobták a regényt. Nyilván a szerző neve hiányzott a holdudvarhatáshoz, amely nélkül mindenki érdektelennek találta a művet.
A fentiekkel egyáltalán nem cáfolni szeretnélek: egyetértek veled abban, hogy sokkal több a kiemelkedő intelligenciájú férfi, mint nő. Csak eszembe jutott, hogy az sem minden, ha valakinek egy tekintélyes lapban jelenik meg cikke. :)
A Nobel-díj osztásoknál is elég nagy tere van a szubjektivitásnak és a kapcsolatoknak, szerintem nem véletlen az amerikaiak túlsúlya. Az irodalmi és béke Nobel-díj osztása pedig teljesen önkényes.
Pl. íme egy kiemelkedően jó impakt faktorral rendelkező kutató… http://en.wikipedia.org/wiki/Sch%C3%B6n_scandal
A tudományos életben betöltött szerepet, az elismertséget az akadémiai szféra saját belső játékszabályai pont annyira befolyásolják, mint az eredmények, amiket a kutatók elérnek. Ez kisebb-nagyobb mértékben érvényesül nemzeti szinten, de a nemzetközi szintér sem mentes tőle. A ranglétra-helyezés, a pozíció nem pusztán az eredmények függvénye, hanem ugyanannyira a tudományos közeg szabályai szerinti játéké is. Érvényes az, ami a politikában is. A nagyok úgy viselkednek, mint a gengszterek, a kicsik mint a kurvák. Kevés igazán kivételes elmének sikerül a játékszabályok figyelmen kívül hagyásával érvényesülni. A többi addig riszál a nagyoknak, amíg maga is el nem éri azt a fokozatot – mondjuk egy egyetemi tanári, tanszékvezetői vagy dékáni kinevezés már ilyen -, mikortól gengszterkedhet.
–
Belvedere, köszönöm, ez most jólesett :-)
De aztán mi lesz, ha kötör a nagy béke? Ajvé córesz :-D
Én a magam részéről inkább annak örülnék, ha minél több intelligens nő akadna – különösen, ha az ember szellemi társra vágyik. Valahogy kiemelkedően értelmes nővel sohasem sikerült összeakadnom.
Michelle Wild Mensa tag volt :-D
Belvedere…
“A diplomaosztómon a kitüntetéssel végzettek között valamivel több nő volt, mint férfi, míg a doktori iskolába több férfit vettek fel, mint nőt. A kreativitás, az alkotási hajlam és a kritikus gondolkodás területén a férfiak jobbak.”
Buzdítanálak – greifswalder adta az ötletet – , hogy írj a Férfihangra cikket. De olyat, amely a tanulmányaiddal kapcsolatos. Nyilván van a szakmádban, tudományos érdeklődési körödben olyan téma, amelyről szíven beszélsz, szívesen osztod meg másokkal a gondolataidat. (Például ld.: http://www.ferfihang.hu/2012/05/22/kaosz-az-van/, http://www.ferfihang.hu/2012/05/28/az-idoutazas/ , http://www.ferfihang.hu/2014/02/20/erositi-e-a-kivetel-a-szabalyt/)
.
“Hát igen, nem jó beleesni abba a hibába, hogy a nőt vagy úgy általában az embert csupán csak biológiai lénynek tekintjük. Egyfajta “túl okos” állatnak. Nem, az ember nem állat.”
Egyrészt, ez vitatható. Az ember igenis elsősorban biológiai lény, egyfajta “túl okos állat” nem pedig morális lény. Ezt ugyan a legtöbb vallás, mind a kereszténység, mind a feminizmus igyekszik tagadni. Viszont. Próbálj meg emelkedetten elmélkedni olyan helyzetben, amikor mondjuk 3 napja nem ettél vagy ittál, vagy éppen átment a lábadon a helyi buszjárat. Nem fog menni, mert amint az alapvető biológiai rendszered hiányt szenved, onnantól már a belső ingerek felülírják a morális, tudatos elmélkedést és helyüket átveszik az ösztönök.
Másrészt. A korábbi cikkedben éppen te jelölted ki a nő alapvető és szinte kizárólagos feladatának a párkeresés, gyerekszülés, anyaság funkciót. Ezek pedig biológiai funkciók, ösztöni alapon nyugszanak. Semmi sem bizonyítja jobban, minthogy erre bármelyik emlősállat nősténye képes. Tehát. Akkor döntsük már el, hogy a nő csak ennyi, azaz bőven elég, ha csak az alapfunkciókat tudja, vagy egyéb dolgok is foglalkoztassák?
Ha behelyettesítjük ezt férfibe, akkor világosan látszik, hogy azokat a férfiakat te sem tartod sokra, akiket az evés, ivás, szex alapvető funkciókon kívül más, (pl munka, vagy alkotás) nem érdekel.
De nőben pedig elfogadod, és az anyaságkultusszal magyarázod, hogy a nőktől ez elég, a többi pedig a férfi dolga.
.
te itt csak ne genderkedjél.
A yin és a yang nem csereszabatosak, bármennyire sérti is a modern egyenlőséghívő ember lelkivilágát. Ami egy férfinál erény, az egy nőnél lehet hátrány, és viszont.
.
Részemről az én fordításom lényegét és célját nagyon pontosan megfogalmaztad, köszönöm :-) A cikkéről nyilatkozzék a szerzője.
Az alapvető probléma az, hogy míg Bruno a valóságról beszélt, amiben a női természetnek létezik az a “sötét oldala”, ami a férfit be akarja szűkíteni a róla való gondoskodásba, addig ennek a fordítottja egy marharitka kivétel, és ezért nincs értelme a megfordított szituról beszélni. LFSz “tükörtartása” papíron jól hangzik, de valójában csak azt mutatja vele, hogy nem igazán érti a nemek belső motivációinak, ösztöneinek különbözőségét. Ha a férfiakban a nők sötét oldala mutatkozna meg, az persze rossz lenne, de a férfiaknak saját sötét oldala van, ami máshogyan működik.
.
Elfogadható? Szerintem számodra sem.
Azért megnéznélek, meddig bírnál egy gondoskodó típusú férfi mellett megmaradni.
Ez azért erősen forintocskás volt, s ez a tény mégjobban lehúzza ezt a szócserés valamicsodát.
??? Ezt most nem egészen értem, vagy elbeszélünk egymás mellett. A simája és a fordítottja is arról ad példát, hogy az egyén számára mi jelenti a létezés lényegét és ennek korlátozását hogyan éli meg. A gondoskodás speciel nem jött nagyon szóba. De tény, nem gondolom, hogy ha egy férfi úgy él egy kapcsolatban, hogy teret enged a nő saját tudásának, vágyainak, segíti a kibontakozását tekintet nélkül arra, hogy ez mire irányul, attól kiherélődne vagy bármi módon csorbulna a férfiassága.
Fordítva sincs így. Legalábbis én igyekszem így élni és cselekedni, és rossz néven veszem, ha azt az elvárásomat, hogy ugyanezt a bánásmódot én is megkapjam, megkérdőjelezik.
Meg tudnék-e maradni gondoskodó férfi mellett? Mi tagadás, volt már olyan helyzet az életemben, amikor jól jött volna némi férfiúi gondoskodás, nem pedig egy férfi, aki fűhöz-fához rohangál, csak hogy neki ne kelljen a magatehetetlen felesége helyett főzni, mosni, takarítani :-P A gondoskodástól még férfi marad, aki egyébként férfi.
Dean, yin és yang, odáig rendben. A problémát akkor látom, ha valaki a feketét csak a rosszal, a fehéret csak a jóval azonosítja, a pöttyökről meg nem vesz tudomást. Vagy ha igen, maga szeretné meghatározni, hogy a kis pöttyben milyen tulajdonságok szerepeljenek. A nőnek lehetnek férfiakra jellemző jó tulajdonságai, amíg az mondjuk azt jelenti, hogy jól olvas térképet, és 10 percnél kevesebb idő alatt parkol 45 fokos szögben, de nem szabad, hogy pl. vezetői ambíciói legyenek, mert az a férfiak kiváltsága teljes egészében. Másrészt ehhez a yin-yang dologhoz van ugye ábra segédlet. Ez alapján pl. rangsor sem állítható fel, nem mondhatjuk, hogy az egyik a fő elem, amihez hozzá lehet kapcsolni a másikat, vagy hogy egyik a másik felett áll.
.
Amíg a cikk A Nőről és A Férfiról szól, nem a nők egy bizonyos csoportjáról és a férfiak egy bizonyos részéről, addig nehéz egy bizonyos csoport problémáiról beszélni, mert az a csoporton kívül rekedtek megítélését is befolyásolja. Márpedig én pl. személy szerint kikérem magamnak, nem vagyok a cikkben lefestett Nővel azonos. A hsz-eidből úgy látom, rajtam kívül még legalább egy ilyen nő van. Máris kívülálló csoport, tadám :-)
Ha az általad lefestett női csoport jellemzése a cél, és nem az összes nőre vagy úgy általában a nőiségre vetítjük a problémát, akkor abban a másodpercben csatlakozom a véleményedhez. Mert ez a fajta visszahúzás nem produktív, mérgező légkört teremt, az áldozat személyiségét rombolja. Pont :-)
.
A kérdés csak a fogalmak és a sorrend körül van. Férfi és nő vagyunk, vagy ezek előtt és mindenek felett emberek?
Csak az embör embör, vagy az asszony is embör? – ahogy drága gyimesi Géza bátyám kérdezné, miközben kicsit szemöldökráncolva önti a poharamba a konyt alá annyira nem való erős köményest.
.
Wow! Évekkel ezelőtt, mikor gyöngyöt fűzni tanultam, az első ásványgyöngyös bonsai fám egy ilyen volt… Vörös és sárgaréz drót felesben összecsavarodva alkotta a törzsét, az ágain pedig türkiz és korall gyöngyöcskék voltak a levelek, a sárgán a türkiz, a vörösön a korall. Most adtál neki nevet :-)
Hoztam neked egy szupcsi oldalt! :) Negyedmillió felhasználó, ez lesz a te pályád. Hasonló sorsok, asszertív öntudatos közösség… mi kell még? Korábban azt gondoltam, te tényleg meg akarod érteni ezt az oldalt, az itt beszélgetőket… ma már tudom, hogy ilyen igényed sosem volt…
,,ma már tudom, hogy ilyen igényed sosem volt…”
Nem volt neki.
az a baj, hogy a konzumidióta nyugat a nőt ilyen alacsony szellemi színvonalra neveli, a férfit meg arra, hogy ezen alacsony szellemi szinthez igazodjon, kiszolgálja azt. : S
Amíg a cikk A Nőről és A Férfiról szól, nem a nők egy bizonyos csoportjáról és a férfiak egy bizonyos részéről, addig nehéz egy bizonyos csoport problémáiról beszélni, mert az a csoporton kívül rekedtek megítélését is befolyásolja. Márpedig én pl. személy szerint kikérem magamnak, nem vagyok a cikkben lefestett Nővel azonos. A hsz-eidből úgy látom, rajtam kívül még legalább egy ilyen nő van. Máris kívülálló csoport, tadám :-)
Ennek a szörnyetegnek a neve féltékenység, és a férfiakban is megvan, bár a cikk specifikusan a nők ilyen irányú érzéseiről szólt. A nő féltékeny arra, ami a férfiban nem ő, kirekesztésként éli meg, és megpróbálja a férfit “saját képére formálni”. Aztán amikor sikerül, akkor már unalmas… Kordában lehet tartani ezeket az érzéseket, és egy jó párkapcsolat fenntartásához szükséges is. Emlékszem, még friss házas voltam, mikor a feleségem egy vita hevében kidobta az ablakon egy nagy kaktuszomat… pedig ha belegondolsz, ugyan mit vétett az neki?
Akkor kérd majd ki magadnak, ha lesz olyan több éves kapcsolatod, ahol nem merülnek fel ilyen érzések benned. Tk. természetes, hogy ezek az érzések vannak. az a kérdés, ki mihez kezd velük.
A zöld szemű szörny női neve Féltékenység, a férfié Birtoklási vágy. Mindkettő pusztító, ha szabadjára engedik. Én növényeket nem bántok, pláne szúrósokat, a törékeny dolgokra esküszöm :-)
kaktuszok:
http://www.ferfihang.hu/forum-page/?mingleforumaction=viewtopic&t=42
Nagyon szépek.
köszönöm :)
Egy életre rabul tudják ejteni az embert.
Komoly gyűjteményed van kaktuszokból ?
Komolynak nem nevezném, ahhoz kicsi. Inkább van pár komoly növényem, amik 20 év fölött vannak, és/vagy nehezen tarthatóak.
Akkor nem érdemes neked porcelánt ajándékozni :) Azért durva volt a kaktusz kidobása, ez olyan mintha egy olyan nekem fontos könyvemet rongálnák meg amit már nem lehet beszerezni.
Dehogynem. Utána csinálok belőle szép mozaikokat :-) Oda ütni, ahol tudod, hogy a másiknak a legjobban fáj, mindig kegyetlen.
Tudsz mozaikot csinálni ? Ez elég veszélyes játék, könnyen szakítás lehet belőle.
Igen. Jó móka :-) Olyan nagyokat még nem csináltam, falra csak egyszer, kb. 2 négyzetméternyit. De szeretek kukázni régi bútorokat, vackokat, amit mozaikkal, dekupázzsal felturbózok és örülök neki. A legbüszkébb egy régi Singer asztalra vagyok, amiről levettük a gépet, a tetejére felraktam úgy 2000 színes ásvány- és üvegmozaikot, és kukáztam mellé egy régi, szélén foncsorhibás tükröt, amit szintén bemzoaikoztam a szélén. Most fésülködőasztalként funkcionál.
Mi a veszélyes? A mozaik? :-)
,,Azért megnéznélek, meddig bírnál egy gondoskodó típusú férfi mellett megmaradni.”
Már az is baj, ha egy férfi gondoskodó ?
“Már az is baj, ha egy férfi gondoskodó ?”
Ugye? Én se tudtam hova rakni ezt a mondatot. A férfi klasszikus szerepének elég nagy része a gondoskodás (úgy mint család védelme, a megélhetés biztosítása). Inkább az lenne a kérdés, hogy meddig bírnám egy nem gondoskodó típusú férfi mellett?
Igazad van, csak a végét írtam le. De akkor most kifejtem. :o)
Én az olyan gondoskodásra gondolok, mint hogy ágyba a reggeli, /jaj, te ne csinálj semmit, /mos, főz, takarít, /sopánkodik a morzsák miatt, /megmondja, neked mi a jó, /besértődik, ha nem eszed meg (nem eszed meg mind) amit sütött-főzött, /sértődik, ha nem akarsz oda menni, amit ő már olyan jól megszervezett, /kiveszi a nő kezéből a barkácsfelszerelést, nehogy megvágja magát vele és különbenis majd ő megcsinálja, /azért, hogy ő kiteszi a lelkét, viszonzást vár, mert ha nem kap, akkor jön a hisztike (Feláldozom érted magam és ez a hála?), stb.
És azért írtam libcsinglinek, mert ő egy önálló nő, akit szerintem halálra idegesítene, ha valaki körülugrálná, időnként sértődne és hisztikézne.
Így már rendben? :o)
Ne már! Ez nem a gondoskodás meghatározása, hanem egy veszélyes genetikai mutáció eredménye. Ember és a herefojtó aranka (cuscuta epythimum) kereszteződése :-).
Ez se nőben, se férfiban nem szimpi, bocs.
Jah. Tehát, ha felcserélődnek a szerepek, és a férfi úgy viselkedik, mint egy nő. Így igen, így igaz. Ez ugyanolyan zavaró, mint ha felcserélődnek a szerepek és a nő úgy viselkedik, mint egy férfi.
Egyébként, már bocs srácok de ez elég gyakori: “azért, hogy ő kiteszi a lelkét, viszonzást vár, mert ha nem kap, akkor jön a hisztike (Feláldozom érted magam és ez a hála?)” Amellett, hogy a hála részt ők is hajlamosak elfelejteni egy idő után, de a másiktól elvárják, hogy kitegye a lelkét. Ez mindkét nem jellemző baromsága manapság, és kölcsönösségen alapulna a megoldás. Egyébként az ilyen jellegű hisztiről meg annyit, hogy a mártíromság nagy hátránya, hogy bele kell halni.
Nem felcserélt szerep. Vannak ilyen férfiak. (De mondhatjuk felcseréltnek is akár.)
Meg hát csak a negatívumaikat emeltem ki. De ha túlzásba viszik – amit ők nem éreznek annak -, nagyon idegesítő. Nőknél is. Legalábbis engem nagyon idegesít.
Nagymamám ilyen típusú volt, bár azért az elviselhető kategóriából. :o) (Imádtam a nagymamámat, de sokszor zavart, hogy pl. tukmálta a kaját.) Anyukám is ilyen, csak nála más területen nyilvánul meg és nem erősen. :o)
Minden emberi tulajdonságnak megvan a pozitív és negatív oldala, nem csak a gondoskodásból lesz rátelepedés, ha túlzásba viszik. Az okosból lehet tudálékos, az őszintéből tapintatlan, a következetesből érzéketlen. Megvannak azok a tulajdonságok, amik jellemzőbbek férfira vagy nőre, és logikus, hogy a túlzásaik is azok lesznek.
Az ilyen túlféltő, túlgondoskodó ember motivációjában nem feltétlenül a másikról való gondoskodás dominál, hanem a saját igénye is benne van: szeretne fontos lenni, számítani, nélkülözhetetlenné válni, ilyen módon érezni a másik szeretetét, mert erre vágyik mindenek felett. Idegesítő tud lenni, tudom, de az én nagymamám is ilyen volt, Isten nyugosztalja, ezzel együtt nagyon szerethető maradt, mert nem zsarolt, nem fenyegetett. Azt a negyedik sütit meg valahogy lenyomtuk a torkunkon, ha már akkora örömöt okozott neki :-)
Kösz, hogy kifejtetted. A leírtak nagy része nem gondoskodás, hanem elkényeztetés és hisztériázás.
De!
,,sértődik, ha nem akarsz oda menni, amit ő már olyan jól megszervezett,”
Ez nem tudom miért lenne probléma.
Hát nem is tudom. Ha pl. nem beszélik meg a programot, és az egyik jól megszervezi, aztán ha a másik nem szeretne elmenni, akkor sértődés van. Persze, nem feltétlenül probléma, ha a szervező fél megsértődik…
Tényleg nem túl szerencsés így programot szervezni, jobb az előzetes megbeszélés. Az ajándékoknál is ez a helyzet, nem jó ötletszerűen venni valamit, előzetes igényfelmérés nélkül.
Ó, az ilyesmihez érzék kell. :)
Ha a kedves szervez egy programot, mert tudja, hogy tetszeni fog nekem, vagy egyáltalán meg akar lepni, akkor biztos, hogy azt választom. Ez fokozottan érvényes, ha fáradságot, kutatást, nyomozást, sok időt/energiát/pénzt stb. fektetett bele. Nem is lehet kérdés. Vagy ha látom rajta, hogy nagyon igyekszik a kedvemben járni, akkor is ezt a programot választom.
Az már a szervező fél dolga, hogy az adott időpont alkalmas legyen, ne ütközzön semmi halaszthatatlan dologgal – nyomozza ki, és aszerint alakítsa a meglepetést.
Nekem az a tapasztalatom, hogy sokan ott rontják el ezeket – ajándékot, programszervezést, meglepetést, de hétköznapi dolgokat is -, hogy nem fordítanak figyelmet arra, hogy megfigyeljék, megértsék a másik vágyait, igényeit, hanem magukból indulnak ki, maguk döntik el, hogy mi lesz jó a másiknak, aztán a visszautasítást, fanyalgást a szándék kritikájaként értelmezik és neheztelnek.
Mondjuk jó lenne már egy közösen eltöltött este a párommal valami kikapcsoló programmal, mert látom rajta, hogy fáradt. Ezért eldöntöm, hogy a színház jó dolog, veszek jegyet, megszervezem és nyaggatom, hogy jöjjön, mert neki akarok egy jó estét, feltöltődést. Ő meg közben tényleg fáradt, a háta közepére kívánja a kiöltözést, nincs kedve odautazni, csak egy kis nyugalomra vágyik. Kész is a balhé. Holott ha rá is figyelek kicsit, próbálom megérteni az ő igényeit is, akkor inkább egy péntek estére rendelek pizzát, veszek sört és kikapcsolok minden kommunikációs eszközt 50 méteres körzetben, hogy végre nyugodtan megnézhessük azt a filmet, amit az elmúlt fél évben már háromszor is említett, de sose jutottunk el a moziba.
Igen, de ha nincs érzék, vagy körültekintés, mert ő jobban tudja, hogy nekem mi a jó, akkor csak sértődés van. És én erről beszélek.
Pl. A múlt héten nem tudtál eljönni velünk, mert sok munkád és tanulnivalód volt. Induljunk ki ebből a példából. És én vagyok az agyongondoskodó fajta valakid.
Tehát sok a munkád, tanulnivalód, űzött vad vagy. Látszik rajtad, hogy fáradt vagy. Én tudom, hogy egy kis kikapcsolódásra, pihenésre volna szükséged. Ezért úgy döntök, pihenni fogsz! Szervezek egy kellemes estét valahol. Megszerveztem, elrendeztem mindent. Elmondom neked, hogy péntek este nem dolgozol, nem tanulsz, hanem velem jössz. Te viszont dolgozol azon az estén és tanulnod is kell, mert szombaton vizsgázol. Megköszönöd kedvesen a szervezést és az ötletet, de közlöd, hogy nem tudsz jönni. Erre én vérig sértődök, hogy de hát miattad csináltam és mennyi sok szervezéssel járt, hogy minden stimmeljen.
Én az ilyesmiről beszélek, na. :o)
Háát, nekem szerveztek már így meglepetés szülinapot. Napokig a szűkös határidők miatt dolgoztunk mint állat, hulla fáradt voltam, mondtam mindenkinek, hogy szülinap jegelve, előbb aludnék. És erre az én szeretteim kitalálták, hogy hát a szülinapját az ember nem élheti úgy át, hogy reggel elmegy, este hazaesik és nem történik semmi. Úgyhogy mikor este fáradtan és nem kicsit feszülten hazaértem, ott várt 20 ember a feldíszített lakásban. Megláttam és konkrétan elbőgtem magam. Egy darabig azt hitték, örömömben. Hát nem. Csak arra tudtam gondolni, hogy fürdőkádat akarok meg ágyat. És ha haza is megy a banda, nekem ott marad a feldíszített lakásban a kupi, a felrobbantott konyha, széttolt bútorok, úgyhogy a hétvégém egy részének is annyi, pihenés helyett takarítás. Mindent tudtam, csak lazítani és bulizni nem.
hgyi, tudom persze, hogy miről beszélsz. :)
“Én tudom, hogy egy kis kikapcsolódásra, pihenésre volna szükséged. Ezért úgy döntök, pihenni fogsz! Szervezek egy kellemes estét valahol. Megszerveztem, elrendeztem mindent. Elmondom neked, hogy péntek este nem dolgozol, nem tanulsz, hanem velem jössz.”
Igeeeeen! Ez kellett volna! Miért is nem álltál a sarkadra és vonszoltál el?! Sokkal jobb lett volna veletek, mint itthon írni valamelyik beadandót! :)
Ezt sosem bocsátom meg neked, tudd meg!!! :))))
“Te viszont dolgozol azon az estén és tanulnod is kell, mert szombaton vizsgázol. Megköszönöd kedvesen a szervezést és az ötletet, de közlöd, hogy nem tudsz jönni.”
Na és? Kit érdekel, hogy mit mondtam? Hogy jön ez ide? Inkább fogtál volna kézen, és parancsoltál volna rám, hogy márpedig megyek! :))))
.
Reina, nagyon elvonta a figyelmed a meglepi vonulat. Örülnél egynek? :-)
Mondok másik példát. Csaj 10 éve vega, de kicsit idősebb apukája ezt igazán nem érti, csak kicsit soványnak látja… Jön az ünnep, lányka hazalátogat, és jót akarnak neki. A papája a saját kezével, fáradságos munkával készíti el az ünnepi specialitását, a fácánlevest. Mikor a lány nem eszik belőle, előbb tukmálja, aztán elmondja, hogy mennyire nehezére esett a főzés, de mégis megtette a lánya kedvéért, végül fogja az egészet és sértetten kiönti a kutyáknak.
Ez a “majd én tudom, hogy mi a jó neked” hozzáállás.
(Tudom, hogy játék, de Inaara jópofa hsz-ét meg mi a fenéért pontozta le bárki??? Sőt, többen?)
Ugyanígy gondolom én is. Sosem jutna eszembe irigykedni a férfira, nem konkurrálok vele, nem vagyunk vetélytársak/versenytársak. :) Számomra evidens, hogy az őszinte nagyrabecsülés és tisztelet mellett csakis a támogatás és lelkesítés jöhet szóba, ahogy te is írod.
ez egy jópont.
Inaara nagyon kedves nő, szerencsés az a férfi akinek a felesége lesz. Tudom, már mondtam.
tudom: nem is verem, nem is csalom. B-]
Az jó, biztos ő is örül neki :)
a nők nagyrészét nem érdeklik az elvek. az eszmék. nem ez vezeti őket. de még csak érzelmek sem.
ha nem az érzelmek, akkor mi?
zavarodottság, káosz.
Nagyon jó cikk, csakazolvassával is ez az egyik fő problémám, hogy fel akarja számolni a férfias tulajdonságokat, át akarja nevelni a férfiakat, gyakorlatilag nővé akarja változtatni őket.
Deklarálásokkal egy férfi se fogja érvényesíteni az elveit ebben az övön aluli háborúban. A nô meggyôzhetôsége naivitás. Cselezni kell, mint a fociban.
mivel nincs kényszer a társadalomban. a nő saját belátásából nem változik. kényszer, ismétlem: kényszer.
Úgy gondolom, hogy a nők azért nem érzik fontosnak a “hivatás, eszme, hit, küzdelem, kiteljesedés, aszkézis, filozófia, tudás, tudatosság” dolgokat, mert ezek nélkül bőven életben tudnak maradni. Tehát, ami fölösleges számukra, azt nem csinálják. Azaz fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé vagy kevesebb nő csinálja, mint férfi.
Egy nőnek elég, ha “párkapcsolat, a testiség, a buli” dolgokban jó, mert az már biztosítja számára az életbenmaradás lehetőségét.
A “közösség” szót nem nagyon tudom hová tenni mint férfias értéket, szerintem a nők azok, akik inkább közösségi emberek, fontos nekik a társaság, kötődés, barátnők, barátok. A férfiakra jellemzőbb a “magányos farkas” életmód, azaz hogy nem másokra számítanak, vagy a kapcsolatrendszerükből próbálnak építkezni, hanem saját maguk oldják meg a problémáikat.
Mit csinalnék egy olyan férfivval akit nem érdekelnek csak a nők ?Miről lehet beszélgetni egy ilyennel ? A nőkről ? Engem nem igen érdekelnek.
Nem tudom más hogy van vele de én el is várom nem hogy akadalyoznám hogy egy férfinak legyenek fontosabb ideáljai, érdeklődési köre.
És most akkor ezt fordítsuk meg. Mit csináljon egy férfi egy olyan nővel, akit a “jó party” keresésen, bulizáson, divaton kívül más nem érdekel? Főleg, hogy a férfi ezekben pont ellenérdekelt. Hogyan működjenek együtt, miről beszélgessenek, hogyan legyen bármi kölcsönösség az ilyennel? Hát, éppen semmiről, az ilyen nők miatt alakul ki az a vélemény, hogy a nőkkel nem beszélgetni kell. :)
“Nem tudom más hogy van vele de én el is várom nem hogy akadalyoznám hogy egy férfinak legyenek fontosabb ideáljai, érdeklődési köre.”
Ez jó, de ugye világos, hogy nem feltétlenül az az érdeklődési köre, hogy minél több pénzt keressen, amiből neked minél nagyobb kényelmet biztosítson?
Hanem esetleg olyan más, elvont tevékenységek, amik téged nem érdekelnek.
A válasz egyszerű, mint a faék. Sétálj tőle kicsit odébb és hagyd, hogy azok a férfiak közeledjenek hozzá, akiket más nem érdekel, csak a nők. Te keress olyat, akinek az értékrendje ennél pöttyet szofisztikáltabb, ha erre van igényed. Jobban ki kell nyitni a szemed, többet meg kell magadból is mutatni, hogy sikeres lehess ebben, mert azokkal ellentétben, akiket csak a húspiaci eladhatóság motivál, nem annyira kívánatos a csomagolásuk, vagy legalábbis kevésbé fontos számukra a vizuális marketing.
Tudod, mi a helyzet? Nagy néha, amikor jó hangulatban vagyok, beleolvasok társkeresős profilokba, nézelődöm, adok esélyt a dolognak. A férfiak legendás szűkszavúsága okoz néha némi problémát, de már vannak jól bevált válogatási rutinjaim. Az egyik ilyen fix pont, hogy azokat a profilokat kirostálom, ahol az érdeklődési körnél, kedvenc elfoglaltságnál nincs más, csak az “együtt lenni a párommal”, “bármi csak a leendő párommal csináljuk”. A másik fix, ha olyat látok a mit keres részeknél, hogy “feltétlenül legyen azonos az érdeklődési körünk”.
Ha a párján kívül nem érdekli semmi, akkor mit csinál, ha nincs ott a nő? Lézeng céltalanul? Rossz lehet neki egyedül lenni, de egy kapcsolatban is előfordul néha… Ha meg mindig mindent csak együtt csinál két ember, akkor az egy idő után üres, unalmas. Rengeteg fantasztikus, új dolgot tanultam már az eddigi partnereimtől, nincs annál jobb, mint bevezetni a másikat a saját világodba és olyat mutatni, ami tetszik neki. Még ha az csupán annyi is, hogy megszerettettem vele az általam rajongott étcsokikat, és azóta étteremben rendel desszertet, ha van csokis. Kis dolog, de hogy lehet örülni neki, hát még az ennél jelentősebbeknek?
Dicsák! Hogy ezt eddig még nem láttam.
“Te keress olyat, akinek az értékrendje ennél pöttyet szofisztikáltabb, ha erre van igényed.”
És, ha találok, mit csináljak vele? Erőszakoljam meg? Mert hogy hétköznapi fazonnal ismerkedni nem akar, arra mérget vennék. Ahhoz minimum valami ultrának kell lenni: mondjuk izraeli testépítő pornósztár, vagy valami magyar celeb is megteszi?
“mert azokkal ellentétben, akiket csak a húspiaci eladhatóság motivál, nem annyira kívánatos a csomagolásuk, vagy legalábbis kevésbé fontos számukra a vizuális marketing.”
Nem a vizuális marketinggel szokott baj lenni, hanem azzal, hogy túl sokat vártok, túl válogatósak vagytok, meg túl kényelmesek, és ezt akarjátok kompenzálni a férfi erejével. Azaz, a csomagolásotok jó, de silány a belsőtök.
“A férfiak legendás szűkszavúsága okoz néha némi problémát”
Minek írjanak bármit, ha úgyse olvassa el senki? A nők nem szoktak kezdeményezni, me lusták ehhez is.
“érdeklődési körnél, kedvenc elfoglaltságnál nincs más, csak az “együtt lenni a párommal”
Hát, legalább előre közli, hogy nem akar túlórázni, meg a haverokkal sörözni. :) Ez jó, nem?
Egyébként, egy férfi ha elvan egyedül is, akkor mi a jóbüdösért akarna nőt? Hogy legyen kit eltartani, ki után tartásdíjat fizetni, meg legyen, aki a végén viszi a kecót? Pfff Férfiak közül nyilván azok akarnak párkapcsolatot, akik uncsiznak egyedül.
“Ha a párján kívül nem érdekli semmi, akkor mit csinál, ha nincs ott a nő? Lézeng céltalanul?”
Aha.
“Rossz lehet neki egyedül lenni, de egy kapcsolatban is előfordul néha… Ha meg mindig mindent csak együtt csinál két ember, akkor az egy idő után üres, unalmas.”
Pont ezért akarnak nőt, hogy legyen, aki elszórakoztassa őket, mert egyedül üres az életük, meg unalmas. Ezt várják a kapcsolattól. Nem a női elvárásokat, élősködést, meg a felelősség vállalást a nő helyett is. Ezt csak ti tukmáljátok a férfiakra, de ez ma már tényleg nagyon unalmas.
“Kis dolog, de hogy lehet örülni neki, hát még az ennél jelentősebbeknek?”
Ibiza? Bora-bora? :-)
Nekem ebből a levélváltásból az jött le, hogy ti ketten pont egymásnak valók vagytok :-). Szerintem egy randit megérne. Persze szigorúan költségfelezőst.
Nos, próbálhatnám megérteni, de aztán az élet naponta rácáfol.
Benne van abban a saját kisebbrendűségi érzésed is, méghozzá vastagon.
Olyan önbizalomhiányos, kisebbrendűségi komplexusos személyiségnek tűnök? Ejjj, valamit nagyon elrontottam :-)
Attól, hogy paranoiás vagy, még koránt sem biztos, hogy nem üldöznek.
Végül is lényegtelen, de ha biztos lennél magadban, nem zavarna a dolog. Én kifejezetten jól mulatok rajta, ha lenéznek.
Néha tényleg vicces, néha én is rájátszok, csak a poén kedvéért… Egy időben bolyhos végű rózsaszín tollakkal jártam értekezletre, volt, hogy Hello Kitty-s klaviatúrával írtam (helyi IT ajándéka :-) ), újabban épp őrült lepkés apróságokat rakosgatok váratlan helyekre az irodámban. De ez max. lazít, a mindennapos rutin fárasztóságát enyhíti, nem teszi semmissé. És a mókuskereket meg lehet unni idővel, akárhogyan próbálom is kidíszíteni :-P
“Az igazi Férfi tudja, hogy határokat kell húzni, és a Nő mesterkedését és manipulációját csak egyféleképpen lehet semlegesíteni – annak világos deklarálásával, hogy a téma nem képezi megbeszélés és vita tárgyát, és ebben a kérdésben semmiféle további megjegyzés nem megengedett. Ennek következetes végigvitele eszköztelenné teszi a Nőt.”
No, miután a másik cikknél linkelt videóban végighallgattam Bedő Imrét: az igazi férfinak megvannak a céljai, és hiba úgy lezárni bármit is, hogy az nem képezi megbeszélés tárgyát, mert az még jobban elmérgesíti a helyzetet és végül váláshoz vezet (volt egy résznél ez a téma is, és ő mondta rá ezt). A férfinak kellőképpen be kell vonnia a nőt a döntésekbe, és hogy a kellőképpen pontosan mennyi, az páronként változó. Ennek kiismerésére való az ismerkedési fázis, meg az együttélés előtti szakasz. Ha a nő is be van vonva, akkor érzi a fontosságát, hogy szerepe van a férfi döntésében, és engedi a férfinak meghozni a döntést, nem akar a helyébe lépni.
Minden a párbeszéden és a kölcsönösségen múlik. A határt abban kell meghúzni, hogy mi a férfi felelősségi köre és mi a nőé, majd ezeket a határokat tartani mindkét félnek. Ehhez nyilván ismételten kell a kölcsönösség. És ezt az elejétől kell határozottan vinni, úgy a férfi nem fog kiesni a szerepéből, a nő pedig fel fogja venni a támogató szerepet. Határozottság. Nem önfejűség. Nem ugyanaz.
Vagyis a kiindulási pont nem jó. Ez:
“A Nő törekvése mögött nem csak az áll, hogy a Férfi szellemiséget nem tudja igazán és lényegében megérteni, és ezáltal elfogadni, hanem érezve a Férfiban azt a kettősséget, amely a Nőn kívül is talál magának célt, értelmet, hogy a szíve nem csak érte dobban, egyfajta féltékenység ébred benne – kizárólagosságra törekszik.”
Nem kizárólagosságra törekedik, hanem arra, hogy kellően be legyen vonva és a rá eső figyelmet megkapja. Ha minden mással is foglalkozik a férfi, az addig nem baj, amíg a nőre is kellően figyel. De ha a nőt elkezdi hanyagolni, akkor jön a féltékenység. Egyébként a nőkben ugyanúgy megvan a kettősség, és pl mikor anyák lesznek nehezen boldogulnak az anya és a nő szereppel egyszerre. Ilyenkor ösztönösen az anyaság felé hajlanak, ami férfiakban sokszor kelt féltékenységet, mert úgy érzik, hátra lettek sorolva és csak a gyerek a fontos (és nincs annyi szex!).
Az egyensúlyt kell megtalálni, úgy hogy egymást segítjük, és nem dacosan vonalakat húzni, aztán elküldeni a másikat a francba. A határok változása pedig időnként szükségszerű: pl ha családdá alakulnak, mert jön a gyerek. Akkor új körülmények állnak fenn, amik miatt mindkét fél szerepköre bővül. Ez nem határozatlanság, hanem fejlődés, ami folyamatosan kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolat. Nyilván kellenek fő irányvonalak, ami mentén tolódnak a határok. A férfi mindig a nőhöz képest tud férfi lenni, és a nő pedig a férfihoz képest tud nő lenni.
Azt hiszem rá fogok szokni erre a férfiak klubjára, tetszik :)
Fuzzy, az énem férfias oldala kalapot emel, a nőies pukkedlizik. Minden tiszteletem! :-)
,, Csak a nők, a párkapcsolat, a testiség, a buli, az élet – közben elutasít és értetlenül lesajnál mindent, ami ezen túl van.”
Ezt is elég kevesen látják, de Neked ismét sikerült átlátnod a szitán ;) Ha a nőket kicseréljük férfiakra, és a párkapcsolatot levesszük az egyenletből, akkor már nagyjából meg is fejtettük a modern nő gondolkodásmódját. Ha egy férfit csak a felsoroltak érdeklik, és ha ezeken kívül mást tényleg elutasít, és még van pofája mást lenézni, aki nem olyan mint ő, akkor valóban elnőiesedésről beszélhetünk.
Nem egyszer mondtam már, ha egy férfi állandóan a nőkről és a velük való szexről beszél, folyton feltűnően nézi a csajokat (és megjegyzéseket is fűz a látottakhoz), akik a legtöbb esetben kurvák, és csak az ilyen kaliberű nőszemélyekkel foglalkozik, a normális lányokat/nőket észre sem veszi, az csak és kizárólag látens homoszexuális lehet. Nem egy tipikus ,,Don Juan”-ról tudódott már ki az okfejtésem.
Remélhetőleg ennyire azért még nem nőiesek a férfiak…
http://velvet.hu/elet/2015/06/23/ujra_tragedia_tortent_a_gucci_bemutatojan_tragikomedia_galeria/
Megnéztem a cikkben található link alatti képeket is…
Most ezt miért kellett??!?! Épp ebédeltem…
:D
Haggyad má’! Én is épp ebéd közben néztem… :o))
Kínomban nagyon röhögtem. Egyik kollégám és a főnökasszonyom közölték, hogy: “Na, elvesztettük”. :o))))
Nem csak a kreátor “öltözékeivel” van itt probléma. Felhívnám a figyelmet a modellek kivétel nélkül egészségtelen kinézetére, belappadt mellkasukra, sótartó könyökeikre és vállaikra, beesett pofázmányukra. Érdekesmód nem hallottam mozgalomról, amely kitiltaná az ilyen torzszülötteket a kifutókról (ellentétben a nőmozgalmárok hörgéseiről).
A nemek közötti különbség jelen esetben annyi, hogy az elmeháborodott keveseken kívül egy férfi sem hajlandó ilyesmiket felvenni ill. így kinézni, ellentétben a nők egy tekintélyes, bulimiával és anorexiával súlytott, idiótán öltöző, önmaga kinézetével örökkön elégedetlen részével.