Értem, hogy ez rettenetes lehet, ebben a félelemben élni, mintha valami láthatatlan óra ketyegne a háttérben, mintha minden perc az utolsó lenne: most, most kell megtörténnie mindennek, mert holnap már eljön érted az idő, a Kérlelhetetlen, a Visszafordíthatlan, akire hiába nézel szépen, hiába tettél le bármit az asztalra, és hiába veszed fel a kis piros ruhádat.
Tudom, hogy félsz.
Tudom, hogy ugyanaz a férfi, aki ma még veled akar elhajózni a Kék Lagúnába, veled akar ébredni a pálmafák árnyékában, az álmos délutáni napsütésben, veled akarja tölteni az egész nyári szezont a Lantanoidákon, vagy Operentia valamelyik elhagyott kis szigetén, veled akar szaladgálni a tengerparton, hogy aztán a nedves homokba hemperedve csókolózzatok, téged akar este csodálatos ruhákba öltöztetni és elvinni a legszebb étterembe, a teraszon előre foglalt panorámás asztalhoz, ahonnan belátod a tengert és a kikötőben ringatózó vitorlásokat – ugyanez a férfi jövő ilyenkor már egy másik nővel lesz ugyanitt, ugyanígy, ugyanennyire, és az a nő fiatalabb lesz nálad, esetleg szebb, okosabb, sikeresebb, és talán még odaadóbb szerető is.
Úgy érzed majd, hogy becsaptak. Hogy elvesznek tőled egy világot, amit pedig igenis megszereztél, elveszik tőled azt a sok szépet, amit úgy szerettél, és amiről kislánykorod óta álmodozol, hogy talán egyszer majd, igen, valakivel, aki olyan lesz, és annyi pénze van, és annyira szeret, és ott leszünk, és jó lesz, és szép lesz, és mindenki minket néz majd sóváran, hiszen milyen jó nekünk. Most hirtelen minden eltűnik, hirtelen ugyanott tartasz, mint akkor, előtte, amikor még nem ismerted meg ezt a férfit, amikor még azt sem tudtad, kicsoda, és amikor még álmodni se mertél volna róla, hogy a következő hetekben mi mindent fog neked mondani, ígérni, felajánlani, felcsillantani, mindig hozzátéve, hogy természetesen nem tartozol semmivel, mert csodálatos vagy, és szeret, és az mindennél többet ér.
Tudom, hogy úgy érzed majd, hogy nincs igazság a földön.
De akartad-e egyáltalán az igazságot? … Válaszoltad-e valaha is a nálad gazdagabb, sikeresebb, 10-15 évvel idősebb férfinak, hogy ne ereszkedjen le hozzád – hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen, és te inkább azt szeretnéd, hogy igaz legyen, akkor is, ha az nem annyira szép? Amikor a szemébe néztél, őt láttad-e benne, vagy a mögötte ringatózó jachtot az Adrián? Akartál-e egy pillanatig is mást szeretni, mint a saját álmaidat, és azt, hogy mindezt kizárólag az adottságaid miatt erőfeszítés nélkül megkaphatod? Adtál-e valamit ennek a férfinak, ami igazán TE vagy – ami nem az arcod szépsége, nem a hamis érdeklődésed, nem a kifinomult intellektusod, hanem az igazi, őszinte lényed, ami annyira szerethető, hogy nem akarja majd elveszíteni? Volt-e mit adnod egyáltalán, és ért-e annyit, mint amit ő adott cserébe?
Ugyan már, mit számít, igaz?
Úgy gondolod, hogy most vagy fiatal, és amit a fiatalságodért 
megkaphatsz, azt könyörtelenül be kell hajtanod. Hát behajtod. Ész nélkül csinálod a fényképeket, gyártod az emlékeket, mindent át akarsz élni, minden pillanatot kétségbeesetten habzsolsz magadba, és amikor hazajössz, tele élményekkel, mindenkinek elmondod, hogy milyen csodálatos volt, és kétszer olyan kéknek meséled az óceánt és háromszor olyan szenvedélyesnek az éjszakákat – mert rettegsz attól, hogy hamarosan nem lesz helyettük semmi. Hamarosan öregedni kezd az arcod, érettebb lettél, mondják majd a barátaid, de te látni fogod a tükörben, ahogy egyik ránc a másik után sejlik fel valahol a szabadgyökök és a hidratálókrémek bonyolult elméleti útvesztője mögött, és elkezd előtűnni az az arcod, amit még egy ideig nem szerettél volna látni. Az arc, amire már nem fogja senki azt mondani, hogy tizennyolcnak látszol. Az arc, ami már nem azt a férfit, nem azt a réteget fogja vonzani, ők köszönik szépen, találnak maguknak fiatal fruskákat, és tudod jól, hogy azokat is éppen olyan magabiztos, ijesztő könnyedséggel fogják rávenni, hogy tartsanak velük, mint téged annak idején – tudod, amikor még te voltál az, aki nem törődik az idősebb nők keserűen összeszorított szájával, amikor meglátnak a (volt) férjük oldalán. Igen, ugyanaz a világ a másik oldalról.
Értem, hogy ez rettenetes lehet. Értem, hogy a hirtelen felfelé ívelést könnyebb megszokni, mint amikor a csúcsról elindulsz visszafelé. Értem, hogy az egyiket igazságosnak, megérdemeltnek és helyénvalónak tartod, a másikat pedig az élet szörnyűségének, amit különösebb ok nélkül kapsz a derült égből.
Amit nem értek, az az Eredeti Terved. Az elképzelés, amikor elindulsz előre, és végiggondolod, hogy merre vezet az út, amiről magabiztosan kijelented, hogy márpedig ez lesz a helyes.
Hová szerettél volna eljutni?
Mire számítottál?
Régen volt egy vicc: Mi a vallás? – Egy sötét szobában emberek kergetnek egy nem létező macskát. Folyománya: Mi a marxizmus? – Egy sötét szobában emberek kergetnek egy nem létező macskát, és azt kiabálják, hogy megvan!
E cikk még el is náspángolja e megtalált cicát, hogy többé ne csináljon olyat, hogy csak úgy eltűnik…
“veled akarja tölteni az egész nyári szezont a Lantanoidákon, vagy Operentia valamelyik elhagyott kis szigetén”
:D
Reggel jelentkezem egy cikkel, ami remélhetőleg választ ad a kérdésekre, legalább részben. Most csak azért mondom ezt, mert szívesen ideírnék egy kisebb elméleti fejtegetést, de fölösleges lenne :) Furcsa, hogy olykor egy irányba megy a csapat érdeklődése, és hasonló témákról cikkezünk mindenféle összebeszélés nélkül is.
Annyit azért hozzátennék konkrétba’, hogy a fentebbi írás legföljebb a nők 10%-ának szól, akik egyáltalában szóba kerülnek újgazdagéknál partyzni. A többi nő valószínűleg zokon fogja venni az általánosítást, vagy mert az önérzetüket bántja, hogy nincsenek a 10%-ban, vagy ha nem ezért akkor meg alaptalanul érzik majd vádolva magukat mindenféle önzőséggel :)
“A többi nő valószínűleg zokon fogja venni az általánosítást”
Nem csak a többi, hanem az a 10 % is. Hová gondolsz, hogy egyesek csak a pénzzel megvehető földi jókért létesítenek párkapcsolatokat? Az eszedbe sem jut, hogy rátaláltak a szerelemre? :)
De az a 10% nemigen olvasgat ilyen oldalakon.
És a férfiaknak hány százalékát érinti? Nekem egy kicsit a felső tízezer világának tűnik ez, ahol a fiatal glam modell (ez a PC neve) státusszimbólum. Mint a tengerparti villa meg a jacht. De abban világban szerintem még feleennyi érzelem sincs, mint amennyi a cikkből átszűrődött. Most azt fejtegetitek, hogy azoknak a csajoknak mi lehet a hosszútávú tervük? Nincs hosszútáv, az bonyolult. Csak rövidtáv: amíg van pénz, addig élvezik, aztán majd lesz valahogy.
Bár a cikk tényleg szélsőség, ellenben ez kicsiben is működik. (csakhogy a szellemiségemhez hű maradjak, mert már azt sem merném állítani, hogy az oldal szellemiségéhez… :D) – Titkárnő-anyuci félremegy a taxisofőr-apuci mellet a főnők úrral a kft-ben, mert ő az ügyvezetőigazgató(k)úr => 2 év múlva meg könnyes szemmel csodálkozik, hogy a főnök úr “előlépteti” raktárvezetőhelyettesasszisztensnek, és felvesz a helyére egy fiatalabb anyucit. Közben meg szidja apucit, hogy mindenről ő tehet, pedig csak az a baja, hogy a főnök úr után már apunak sem kell. Itt is megfelelő a kérdés: “Mire számítottál?”
Egy ilyen nőről tudok, amellett mondjuk nincs taxisofőr apuci, ellenben az ügyvezetőigazgató(k)úrnak van felesége. Biztos rossz körökben forgok :DNa mindegy. Értem miről írsz, és igazából oda jutottam, hogy mindkét oldalon megvannak a görény egyedek, akik miatt a másik oldal normális egyedei szívnak. Persze vissza lehet arra is fejteni, hogy mindig a nők miatt van, anyucinál is meg mindegyiknél is, de ha nem lenne kereslet, akkor nem lenne kínálat se.
Nem volt szándékomban leírni a regényt, csak egy fejezetet ami passzol.
“mindkét oldalon megvannak a görény egyedek” – A regény tükör; utunkat tükrözi. …
“Persze vissza lehet arra is fejteni, hogy mindig a nők miatt” – Csak úgy tudnak mások szívéhez jutni, ha megsebzik. …
ez bizony rólad szól, meg libcsifemcsiszingliről, meg kékasszonyról. ideje elgondolkodnod.
jó, tudom, középszerűként megvolt nektek a gitáros, az olasz, a motoros, az utazó, a művész, a kisgyermekes vállalkozó apuka stb.
Rólam nehezen :D Az egyik egyetemistát én tartottam el, a másik utána lévő pasival felesben fizettünk mindent, még a nyaralást is. Vele pedig más miatt volt rossz tapasztalatom, ami nem vezethető vissza a pénzre. Sőt, egyedül annak a felosztása működött rendesen. Azóta pedig egyedül vagyok, a hosszútávú terveim között nem szerepelnek férfiak, kivéve olyan szempontból, hogy megértsem őket.
Ja, de a még tisztább kép miatt: összesen 3*3 év és egy 2 éves kapcsolatom volt idáig. Tehát egy kezemen meg tudom számolni, hány pasival voltam eddig, és még marad is ujjam. Ebből 2 még diák évek, egyidősek voltunk, mindketten szülőknél laktunk, 2 pedig összeköltözős, ahol mint írtam az egyiket én tartottam el, a másikkal pedig felesben ment minden (ő jóval idősebb volt nálam, de nem volt gyereke az előző házasságából). Sohasem volt célom, hogy eltartassam magam, nem várok se szőke herceget, se gazdagot, de még fehér lovat se. Már rég felébredtem.
A férfiak és nők nem is érthetik meg egymást, ehhez a nők empátiájára lenne szükség, csakhogy mindezidáig nem találtam olyat, akinek lenne.
Ha ez vigasztal, a hozzászólásod után én se leszek veled empatikus, vagyis igazad van.
Mindennek egy gyökere van, hogy egy nő nem élheti át ugyanazt a fájdalmat, mint egy férfi.
Vegyük példának okáért a párkapcsolatokat. Ahány nőismerősöm van – illetve akiknek a fórumbejegyzéseit olvasgatom -, mindegyiküknek több pasija volt, ezzel szemben sok férfi van, akik barátnő, érzelem és szex nélkül kénytelenek élni. És az esetek többségében nem saját döntésük volt, a nők kényszerítették őket a keserű magányra.
A magam részéről nem írtam volna a kritikus megjegyzéseimet, ha nem húzott volna fel pár tipikus női idétlenség, mely sajnálatos okok miatt a Férfihangra is begyűrűzött.
Hogyan hasonlítod össze két ember fájdalmát? A fájdalom szubjektív dolog.
A nők nagyrésze kapcsolatfüggő, a férfiaké meg nem. Szexet egy nő könnyebben kap, kivéve ha nagyon csúnya, társat és megkívánt érzelmeket szerintem hasonlóképpen ritkán.
Az lehet. De kezdjük ott, hogy nekem egyszerre csak egy. Soha nem csaltam meg senkit, azt nem csinálom meg a másik emberrel, ami nekem rosszul esne. Mert ebből tök egyszerű kitalálni: neki se esne jól.
Egyik nagybátyám csak azért nem halt meg szüzen, mert a többi nagybátyám és apám egyszer összedobtak neki egy eszkort lányra, valamelyik kerek szülinapára. Ettől függetlenül soha sem hallottuk így beszélni a nőkről… Egy rendes, kétkezi munkásember volt, rengeteg barátja volt és mindig jó kedve. Sajnos már nem tudom tőle megkérdezni, hogy ő hogy csinálta, Isten nyugosztalja.
“A magam részéről nem írtam volna a kritikus megjegyzéseimet, ha nem húzott volna pár tipikus női idétlenség, mely sajnálatos okok miatt a Férfihangra is begyűrűzött.”
Teljesen mindegy, hogy mit írunk, aki csak gyalázkodni akar, az mindenért csak gyalázkodni fog. Ezért nincs ingerenciám az empátia részlegemet működésbe hozni. De legalább nem hurrogok le egyöntetűen minden férfit miattatok.
… míg a férfi nem élheti át ugyanazt, amit a nő. A problémák akkor kezdődnek igazán, mikor az egyik fél a másikról érzelmi sivárságot feltételez azért, mert az nem tudja a saját fájdalmát átélni. Ha nem pont azt érzi, amit én, akkor nem érez semmit. Jó is lenne…
sok férfi van, akik barátnő, érzelem és szex nélkül kénytelenek élni.
És az őket ért csalódásért a női nem, mint fogalom, a nők összessége, úgy általában tehető felelőssé?
És őket a női nem, mint fogalom, a nők összessége, úgy általában tehető felelőssé?
1) Mivel az esetek többségében a férfi kopogtat a nő ajtaján és nem fordítva, a női visszautasítás miatt nem jön létre számtalan kapcsolat. Tipikus példája ezeknek a párkereső oldalakon a nők által el nem olvasott levelek.
2) Az egyes nők értékattitűdjének és a nők magas elvárási szintjének köszönhető, hogy sok férfi egyedül marad. (“Sajnálom Ödön, ön vesztett, nem éri el a 195 cm-es magasságot, legszívesebben lekoptatnám, de inkább levegőnek nézem.”)
3) Van még egy hátráltató körülmény: a nők csoportszolidaritása és klikkszerű fellépése. Míg egy magányos, elszigetelt lányt könnyebb megszólítani (lásd miliő-elmélet!), addig rengeteg lány a párválasztását a barátnői véleményétől is függővé teszi. (“Mért állsz szóba a Jenővel, olyan ciki!”)
Femcsi:
A Jenő és Ödön nevet A kőszívű ember fiaiból kölcsönöztem, nem konkrét személyek. :)
Kicsit összemosod a szinteket. Gondolkozzunk logikusan.
1. Amíg a férfi csak kopogtat a nő ajtaján, addig az egy lehetőség felajánlása, nem pedig egy kapcsolat, ami a másik visszautasítása miatt dől dugába. Ez nem üzlet, nem egy bolt, ahol ha kinézem és megfogom az árut, akkor egyből jogot is formálok rá, hogy hazavigyem, ha tetszik. Itt a kiló cukor csak akkor tekinthető opciónak, ha ő is haza akar jönni velem.
2. Az egyedszám még mindig kb. feles, sok nő is egyedül marad… Nem is csak a túl válogatósok, hanem azok is, akiknek az esetleg létező értékeire a kutya se kíváncsi, mert vagy kívül esnek a “jócsaj” kategórián, vagy egyszerűen nem tartoznak a “szex-kaja-nyugi” zónába, így érdektelenek.
3. Nem tudom, Jenő hány éves nőket fűz, de normális felnőtt embereknél ez a kor előrehaladtával egyre kevésbé jellemző.
Nem tudom, mik a barátaid történetének a részletei, de hidd el, női oldalról sem egy önfeledt álom a társ keresése, viszont az egyéni problémákra szerintem a legritkább esetben megoldás az általánosítás.
“Gondolkozzunk logikusan.”
A logikus gondolkodásnak nem része a szalmabáb-érvelés :-P
A szóban forgó mondat így szólt:
“Mivel az esetek többségében a férfi kopogtat a nő ajtaján és nem fordítva, a női visszautasítás miatt nem jön létre számtalan kapcsolat.”
Nem egy meglévő kapcsolat dől dugába, hanem létre sem jön…
Maestro, sajnos a szalmabáb érvelés fogalmát nem lehet használni vita indításakor, holott most lenne rá szükségem :-)
Belvedere pontjából valahogy az jön ki, hogy a kapcsolat létrejöttét pl. az akadályozza meg, hogy a nők el sem olvassák a leveleket. Ezzel egyből kettőt lép a sakktáblán, holott csak egyet szabadna. Kapcsolat létrejöttének az esélyéről szerintem akkor beszélhetünk, ha eljutnak legalább az alapokig, tehát kommunikáció, kölcsönös szimpátia megvolt. Egy levél elküldése még nem ez. Még maga a küldő sem tudhatja, hogy egyáltalán neki magának lenne-e kedve a kapcsolathoz.
Olyan ez, mint egy álláskeresés. Meg lehet próbálni a saját sikerességedet azzal mérni, hogy az elküldött önéletrajzok számát nézed, de felesleges. Azzal akkor érdemes foglalkozni, ha elküldtél 120-at és egy interjúra sem hívtak be, de ott egészen más kérdéseket kell magadnak feltenni. Meghiúsult álláslehetőségről, meghiúsult kapcsolati esélyről akkor beszélhetünk, ha túl vagyunk az első interjúkon (randevúkon), kiderült a kölcsönös alkalmasság, de mégsem minket választanak.
az nem csoportszolidaritas, hanem
1, megfelelesi kényszer
2, önálló vélemény hiánya
3, személyiség hiánya
4, morális centrum (pl. tartás) hiánya
Abban (is) igazad van , hogy a nők csoportosodnak és a barátnői vélemények számítanak. . Épp ezért nem beszéltem meg soha a férfi kapcsolataimat anno mert nem akartam hallgatni olyankor hogy “te nem vagy normális” stb. féle megnyilvánulásokat. Úgyis az én életem érzésem , más nő nem tudja átélni azt amit én , én se szóltam bele mások választásába.
Nők csak akkor empatikusak egy férfival, ha kockázat nélkül tehetik = lánybarátok. Kinek ilyen nincs, vagy nem sok – mint nekem – az cseszheti. A kapcsolatodban ne várj empátiát a nőtől, legfeljebb látszólag fogja megadni, ha taktikailag megéri, tehát pl. úgy gondolja, az empátiával talpra állít egy kisebb zökkenő után, vagy pl. akar valamit és előkészíti. Számomra az empátia odafigyelés a másik igényeire, de most nem nézem meg szótárban… :) A kapcsolatban a nőknek elvárásaik vannak és ha szerelmes vagy akkor teljesíted őket, ha van eszed, akkor csak azokat, ami mindenki hasznára válik. Ha viszont nem zökkenőről van szó hanem mélypontról akkor hiába vársz empátiát, mert a nő ilyenkor már csak a menekülési útvonalat keresi, csak magára figyel, miként jöhet ki ebből a legjobban és nagy ívben tesz rád… :D Nem vádolok senkit, csak neked írom, hogy szerintem vannak tények amiket el kell fogadni és ezért senki sem hibás… ilyen az élet azt’ kész. Nekem inkább az a bajom, hogy a nőknek túl sok menekülési útvonala van, nekünk meg egy sem, főleg ha már van gyerek, legalábbis élhető nem. + teszem hozzá egyből, jobban örülnék annak, hogy ha az ő kiútjaik nagy részét le(vissza)zárnák, minthogy nekünk is nyissanak párat. Szerintem az utóbbi még nagyobb fejetlenséghez vezetne.
“teszem hozzá egyből, jobban örülnék annak, hogy ha az ő kiútjaik nagy részét le(vissza)zárnák, minthogy nekünk is nyissanak párat. Szerintem az utóbbi még nagyobb fejetlenséghez vezetne.”
Egy pozitívuma minimum lenne: kevesebb lenne a lelki sérült ember, akik a csonka családot nem tudták feldolgozni gyerekként, vagy torzította a személyiségüket, de legalábbis gazdagította a negatív tapasztalatait az életben. Lehet, hogy egyesek jobban meggondolnák a házasságot meg a gyerektémát is. Mert most sok olyannak van gyereke, hogy inkább nem kellett vón… értem az életképtelen fiatalokra. Annak elég nagy része szülői hiba.
Na, mi a szösz?! Egész jó… kezdesz fejlődni! 10/9 fincsifencsi már tépi a haját hogy jogfosztott lesz, erre ír valaki egy értelmes választ! Grat Fuzzy! Pontosan erre gondoltam. A házasságból ne lehessen egy laza huszárvágással kilépni. Ma már semmivel sem több mint keresni egy lakótársat… vicc.
Jogfosztottság ide vagy oda, ez rohadtul nem erről szól. Szerencsésnek is mondhatnám magam, mert csak egy embert ismerek, aki valamiféle konzervatív eszméknek hála úgy gondolja, hogy mivel évekkel ezelőtt tett egy esküt, és két gyereke is van, ezért benne marad egy borzalmas kapcsolatban.
De nem vagyok szerencsés, mert szép lassan belehal (szó szerint… már ott tart, hogy az alkohol nem csak butítja, már az ölés jön), és mi, a barátai tehetetlenül nézzük. Nemrég csillant a remény, szerelmes lett, ráadásul egy olyan nőbe, aki szeretőként elfogadta, hogy a család miatt marad minden a régiben. De ez is a visszájára fordult, most már két önpusztító módon fájdalmat megélő barátunk van, mert mindkettőt gyötri a bűntudat, hogy merték egymást szeretni, rossz nekik egymás nélkül, de együtt meg képtelenek meglenni a bűntudat miatt.
Pedig rohadtul nem a gyerektartás réme vagy az elköltözés gondolata tartja vissza a válástól, hanem a kötelességtudat és az a katolikus neveltetés, ami beléivódott, bár maga nem gyakorló hívő. Nincs már neki sok hátra. Nem kívánok másnak ilyet.
Te még gyerek vagy. A hozzászólásodnak semmi köze ahhoz amit én írtam, de ennyi ismét kiderült. Mint ahogy abból is, hogy a párkeresést álláskereséshez hasonlítod. => Látszik mennyit jelent neked, hogy egy másik ember ezen a golyóbison úgy dönt, szeretne veled megismerkedni. Látszik milyen komolysággal küldesz levelet, ha azt mondod, egy levél elküldése még nem kapcsolat, ha nem is olvassák el. Folytathatnám… de veled ellentétben én be tudom fejezni.
„Nekem inkább az a bajom, hogy a nőknek túl sok menekülési útvonala van, nekünk meg egy sem, főleg ha már van gyerek, legalábbis élhető nem. + teszem hozzá egyből, jobban örülnék annak, hogy ha az ő kiútjaik nagy részét le(vissza)zárnák, minthogy nekünk is nyissanak párat. Szerintem az utóbbi még nagyobb fejetlenséghez vezetne.”
sztem meg legyen bőven „menekülési útvonal” férfiak számára. ld. a latin machismo kulturája. az elején káosz lenne (kijőve éppen egy másik káoszból) férfiak és férfiak, férfiak és nők között, de utána a „piac” (társadalom) beszabályozná az optimumot – a nőknek nagyobb alkalmazkodást írna elő (kevésbé tolerálná a nők deviáns dolgait, lenne retorzió).
– számomra ez is elfogadható gondolat.
Én nem erre a lájtos dumára pontoztam. Vissza is vonom.
Visuo, annyira szeretném tudni, hogy ezeket az információkat vajon miből raktad össze? Csak azért, hogy tudjam, pontosan mire specializálódott elmeorvost ajánljak…
a magyar átlagnő “érzelem”világa : )
Édesem, miután csoportosan leribiztél minket, még finom és nőies voltam :-P
mikor és hol, háni? : P
Ugyan már, Cukorborsó, te is tudod! :-)
az az általatok minőségi opciónak tekintet alfa felsorolása volt (ami a férfiak nagy részének nem adadhatott meg), amit te/ti mennyiségnek (leribancozásnak) értelmeztetek. grat.
Fuzzy, a gond ott kezdődik, hogy ez a probléma a felső 1%-ot érinti valójában, viszont a férfiak 70%-a is azokra a nőkre vágyik titokban, akik a felső 1% problémáit okozzák.
Ismét szegény nőkkel foglalkozunk. Vajon mit érezhet az a szegény férfi, akit minden nő csak a pénzéért, a potya nyaralásért, meg az adott ajándékokért szeret. Micsoda szörnyű kálváriát élhet át minden alkalommal, amikor rájön, hogy a romlatlan szépség nem a költői lelkéért van vele. Azonnal elhagyná, ha anyagilag tönkremenne. Ő csupán egy balek, egy eszköz a jó élethez vezető úton. Pedig csak annyit akar, hogy önmagáért szeressék.
Igen, ironizálok :))
És az első pofáraesés után a pénzét szétosztja, jól fizető munkáját otthagyja és szerényen éldegél egy garzonban, hogy eljöjjön fehér unikornison az Igazi Királylány. :o)))
Így van. Hiszen csak az érzelmek és a belső értékek számítanak :)
Azért szerintem komolyan is lehet ilyen dolgokon gondolkozni. Mondjuk van egy szemüveges kocka, akit kiröhögnek a nők a gimnázumban, egyetemen. Azután van egy jó ötlete amiből milliomos lesz és akkor hirtelen ragadni kezdenek rá a nők, akik eddig észre sem vették. Gondolom azért csak elgondolkozik azon, hogy vajon mi a hirtelen változás oka.
Szerintem tökéletesen tisztában van vele, hogy mi a hirtelen változás oka. Ha van egy csepp esze, ki is használja őket. Jujj, de miket is írok! A nők bárminemű kihasználása, fujj, rossz dolog! Még akkor is, ha aranyásó a lelkem.
Az ilyen nők megérdemlik amit kapnak. Itt az jelenhet gondot, ha esetleg mégis lenne egy nő aki nem a pénz miatt érdeklődik iránta, ilyenkor ezt elég nehéz megállapítani.
A királylányt királylányként kell kezelni, a kurvát pedig kurvaként. Némi életbölcsesség kell hozzá, hogy felismerjük, melyik-melyik. Manapság egyre nehezebb észrevenni a különbséget. Ráadásul a kurvák is királylánynak kijáró elbánást várnának el.
Az ilyen fajta kihasználás többnyire kölcsönös. (Mindenki úgy tesz, mintha ilyen csunyaság nem is létezne és mindig csak a másik fél a kihasználó.)
Nem is igazán értem, miért sistereg mindkét oldal, amikor befuccsol egy-egy ilyen kapcsolat.
Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el a napja, amikor pl. Vajnáné Tímea telesírja a piros-fehér lapokat azzal, hogy véget ért a lángoló, nagy szerelem. :) Minden kapcsolat kölcsönös, de nem mindnek ugyanaz az alapja.
Én most csak a “kihasználós” alapról beszéltem. :o)
Naaa! Vajna és Vajnáné között igaz szerelem szövődött!! :o))) izé… szigorú nézés, na.
Vajnáné akkor fogja telesírni a lapokat, ha majd a kedves ura szintén ,,erőszakoskodni” kezd vele. Ha erről a témáról van szó, akkor igen meggyőzően tud sírni.
Náluk én látom a kölcsönösség alapjait. Vajna papa kapott fincsi, ropogós pipihusit, Vajnáné meg élhet a csillogásban. Business as usual, egyiket sem kell sajnálni vagy irigyelni.
Távolról ismerek egyet akinek egy kicsivel több esze volt, mint egy csepp. Importált, tehát a neten felszedett délről egy nőt már vagy 6 éve – és éppen az esküvőt tervezgetik. A nő – szerintem – elviselhetetlen, de egy kockának nagy az ingerküszöbe. A popsija viszont tökéletes, hűséges és simán eljátssza az orgazmust, abban biztos vagyok. :)
Aurelius, egészen komolyan :), szerintem a srác/férfi is megváltozik… a szakmai sikerei által ui önbizalomra tesz szert és azt a nőt is meg meri közelíteni, akit kocka gimisként álmaiban sosem.
Helyesen: Szakmai sikerek => Pénz => Nők elismerése => Önbizalom a nőknél
a nő fogja megközelíteni őt… és nem fordítva. igen, és utána jön az önbizalom stb.
és ilyenkor jön az a kamu, hogy minden sikeres férfi mögött blalbla…
“és ilyenkor jön az a kamu, hogy minden sikeres férfi mögött blalbla…” Egyben a fenti empátiával kapcsolatban is: Ez a mondás nem kamu, csak tágan kell értelmezni. Érdekeltté kell tenni a nőt, és nem empátiát várni tőle. Ha érdekeltté teszed, akkor valóban mögéd és melléd áll és valóban jelentős ösztönző erő tud lenni – ha szereted. Ő meg kamuból még empatikus is lesz. Nagyjából szerintem ez a képlet.
Szívemből tetszett szólni. Informatikus voltam világéletemben, a mai napig az vagyok. Sokáig nem volt trendi szakma, és most sem azért az, mert gyönyörű, hanem mert sokat fizet. “Biztonságos”, ahogy a nők mondják. Jó minőségű eltartót vesz le a polcról, aki informatikust választ. Főleg mert általában zsarolhatók is vagyunk a nyeszlett külsőnk és a többi nőnél való esélytelenségünk miatt :)
Remélem, ezzel ötletet adok a shamereknek.
De jól csinálod :-)
Érdekes ez a “glamourbéb lelki barátja” narrátori szerep :)). nyilván a bébek azt kapják, amit megérdemelnek… a kérdés inkább az, hogy mire számítanak a sugardaddyk? netto paranoia egy lét, hiszen ahogyan öregszik a faszi már abban sem lehet biztos, hogy csak ő dugja a bébjét, pláne ennyi pénzért. lovászfiúk, kertészek mindenhol akadnak. it’s strictly business :)), szóval kár bárkit is sajnálni.
A cél határozza meg az eszközt. Ha családot akar, akkor ne kezdjen ilyen lányokkal, mert garantáltan csalódni fog. Ha csak egy kellemes helyet keres a himbilimbinek, aki nem pofázik bele az életébe akkor meg komoly nőkkel ne kezdjen, mert akkor is csalódni fog. Be clever.
Ebből akkor már nem az jönne ki, hogy kár bárkit is sajnálni, hanem hogy mindkettejüket kell. De itt és most nem a sugardaddy fekszik a tárgyasztalon, az ő motivációja világos, és ha megnézed, egyáltalán nem csináltunk belőle pozitív hőst. Ő egy egoista, gazdag, tetszőleges korú férfi, ha kell, akár egy nyomorult szemétláda – nincs is pontosan meghatározva, csak egyetlen irányból. Hogy gazdag, és hogy ezáltal vonzó(bb?) a nőknek. Ez az egy megfogható tulajdonsága van. Eszköz, amivel a női lét szebbé tehető. Hosszú tárgy, amivel ki lehet nyúlni a rácson és elérni a banánt.
Itt teljesen mindegy, hogy őt sajnáljuk-e, és nem is értem, hogy a bosszúvágyon, a “mer a másik fél is milyen szemét” feliratú libikókán kívül mi más indokolja még, hogy egyáltalán behozzuk a képbe. Ha egyszer ez nőkről szól, akkor egyoldalúan nőkre vonatkozó állítások hangzanak el. Ez nem igazság kérdése, nem lehet azt mondani, hogy “Borisz, most vagy mindenkiről írj, vagy senkiről” – nem, én diszkriminatíve csakis nőkről írtam, nem pedig másról. Még csak azt sem mondom, hogy “a nőkről”, mert akkor sokan azt tévedik, hogy általánosítok az összes nőre. Hej, ha minden névelő kvantor lenne, ugye.
Egyébként pedig tényleg nem is sajnálásról van szó. Sajnálja a fene az aranyásókat. Egyszerűen csak döbbenten állok, hogy amikor később fel vannak háborodva, akkor annak mi a legitim alapja. Ha úgy tetszik, a cikk döbbentenállást fejez ki.
Uff, elnézést, hogy a hszm így ülepedett…a narráció egyszerűen, mint irodalmi megoldás tetszett, a “lelki barát” inkább egy elismerés volt neked: aki figyel, fülel, lejegyez, ‘döbbentenáll’ ésatöbbi.
A férfit nem a “szemétségi libikóka” miatt hoztam a képbe, hanem inkább az útóbbi időkben itt – a Férfihangon- uralkodó “mindig a nőkről van szó” kifogások miatt gondoltam jó ötletnek, hogy beszéljünk akkor a férfiról is. De oké, elismerem egy diszkriminatíve nőkről szóló írás alatt, hiba volt.
A mondandóm lényege meg az lett volna, hogy bármennyire is gazdag / sikeres valaki talán legbelül (már csak az egója miatt is) megvan benne a vágy, hogy önmagáért a férfiasságáért szeressék, de ez ahogyan a férfi is kikerül az aktív utódnemző életszakaszból (magyarán öregszik) egyre kevésbé valószínűbb. Nyilván egy hatvanévesnek is lehet egy harmincas bombázótól gyereke, de vhogy a nőkről (akiktől ilyesmit olvastam, hogy társat és szerelmet találtak egy ilyen felállásban)- így vagy úgy, mindig kiderült, hogy de facto gebaszos apjuk van/ volt…
Ėrtem én, hogy elhiszed, mert el akarod hinni.
Az egyetemen simán átnéztek rajtad a csajok. Pedig hányszor álmodtál róluk! Hogy TE kellesz nekik. Te az enyhén piknikus alkatú, zsíros hajú, pattanásos, dislexiás ” szomszédfiú”.
Csepcsányi – aki sráckorodban szétcsicskáztatott – pártkapcsolatai révén megcsípte a tutit. Lelkiismeretfurdalását enyhítendő vagy egyszerűen csak strómannak, bevett a buliba téged is. Elvégre mindegy is, hogy mi okból, de dől a lé! Valami földöntúli elégedettségérzés tölt el, ahogy végigsimítod a Saab bőrkormányát. Most bezzeg egymás kezébe adják a nők a hálószobád kilincsét! Testedet adoniszinek, mosolyodat hollywoodinak, agyadat einsteininek hazudják. És Te elhiszed a velőtrázó orgazmusok, a kéjes sóvárgások, a hízelgő dicséretek valódiságát. Elhiszed, mert el akarod hinni.
Hogy mindez Neked szól! Neked akár Saab, dagadó bankszámla, befolyás, kapcsolatok, pozíció és egzisztencia nélkül is.
Rémálmaidban megint pattanásos, kövérkés, átlagos képességű vagy, akit a Csepcsányi halálba szivat……..és az összes csaj kiröhög.
most nem azér’, de Boriszé logikailag csont nélkül koherens…
“És Te elhiszed a velőtrázó orgazmusok, a kéjes sóvárgások, a hízelgő dicséretek valódiságát. Elhiszed, mert el akarod hinni.” – marhaság, a nő saját magát csapja be, a hapsinak igazából mindegy, ha vki annyira hülye, hogy még élvezni sem képes.
Hidd el, elhiszik. Sőt, van, aki még “nyugtázza” is.
Ez oké. de az inverz történet szemszögéből egy logikai bukfenc, hogy adott egy totál kihasználós kapcsolat, ahol a faszikámat baleknak nézzük és elvileg, ahol maxi élvezetnek kéne lenni, nem facsarja ki a bréből a giga flasht? vagy ha már együtt flesselnek, akkor müxik a kapcsi :DDDD
Várj, ennek a mesének van egy másik fejezete is…
Az egyetemen mögötted két sorral ültek a kis szürke egér lányok is, némelyik még figyelt is, mikor jelentkeztél és mondtál valami csavaros logikájú választ a tanár kérdésére. Egyikük még értette is, miről beszélsz, mert jobb dolga nem lévén, bulik helyett ő is otthon magolt esténként. Örült volna, ha észreveszed, mikor néha sután elejtette a könyveit a közeledben, de te csak a Csepcsányi körül legyeskedő cicababákat figyelted. Egérke nem is erőltette a dolgot. Már a gimiben megtanulta, hogy a nagypofájú, jóképű srácok levegőnek nézik, de az átlagos vagy épp csúnyácska fiúk rosszabbak, ők csúfolják is, néha meg is alázzák a szürkesége miatt, mert őt lehet.
Később Egérke asszisztens lett a prof laborjában, de az utcán még gyakran látott elhajtani a fényes új kocsiddal és a még fényesebb új lányokkal. Pontosan tudta, hogy hiába érdeklődne az új munkádról, hiába szólítana meg, miközben beszállsz a kocsidba, észre sem vennéd. Még ott munkál benne a régi, gyerekkori félelem, kívülről boldognak és sikeresnek lát. Olyannak, amilyennek a kocsival és a kocsinak köszönhetően összeszedett nőkkel mutatni akarod magad… Sikerült.
Hát, magolástól nem fog megérteni senki, egy csavaros logikájú választ. Az szépen növeli a lexikális tudást, de azt bármikor ki lehet keresni, ha valaki megérti a lényeget és az esetleges összefüggéseket, akkor kezdődik, hogy alkalmazni is tudja, de ez nem magolás. Van amire jó, de nem attól lesz valaki okos, hogy fejből elmondja a Toldit.
Gratulálok, sikerült a lényeget megragadnod. Szarva közt a tőgyit :-D
Egy dolgot emeltél ki a szürkeségéből, hogy okos (vagy csak arra akartál utalni, hogy kitartó, szorgalmas ?). Ebből mit vegyen észre a férfi? Azt, hogy ügyetlenül elejti a könyveit? És majd le fogja forrázzni magát a konyhában, ahova oda van láncolva. :P Ha óra után odamegy megvitatni, vagy ő is leáll máskor más esetben szópárbajt vívni a tanárral, netán beszáll érveléssel, akkor majd.
Kedvesség, aranyosság, háziasság, jó humor … semmi mást nem említettél. Tehát nincs mire felfigyelni. Vagy a férfi legyen gondolatolvasó, jós, igazlátó …? Addig 12 egy tucat. Biztos van olyan aki így is érdeklődne utána, de ő meg egérkének nem kell, mert se jóképű se okos, se pénze, se önbizalma.
Tudod, a háziasság, kedvesség, jó humor akkor derülnek ki, ha beszélgetnek Egérkével, akkor se minden azonnal.
De ha emberünk csak a csili-vili lányokra vágyik, nem fog szóba elegyedni Egérkével. Itt is írtátok, nincs semmije, amivel felkeltené a figyelmet. Érdektelen. Emberünk továbbra is vágyik a jónőre, és mivel azt látja, ilyen szemre tetszetőseket lehet fogni jó autóval, hát szerez magának.
Valahol mélyen ki akarja használni a lányokat, hiszen a szépségükre, a férfiak körében birtoklásuk által megszerezhető státuszra vágyik, az elismerő pillantásra a haveroktól, hogy micsoda nője van. Ha nem így lenne, akkor nem az autó kormánya mögül keresne nőt, hanem leülne párral beszélgetni, szánna időt, hogy megtalálja a neki tetsző értékeket.
Hogy őszinte, jó szándékú tévedés-e részéről, mikor azt feltételezi, hogy a szép autódísz lányok egyben kedves, házias vadmacskák is, vagy egyszerűen nem is gondol ilyesmire a hajkurászásuk közben, nem tudom. De a végén ki fogják használni, ez szinte biztos. Mert ha autóval fog nőt, akkor autóval megfogható felületes nőt talál – horgászok ismerik ezt, olyan halat fogsz, amilyen csalit belógatsz. Innentől viszont a kihasználás mindkét részről adott, nincs miért panaszkodni.
Akkor elmondom a párját is.
Ha nem mindig csak az erős, magabiztos, férfias, határozott, jóképű férfiakat nézné Egérke potenciális partnerként, hanem leülne beszélgetni egy számára levegőnek nézett, ügyetlen, félénk, kétbalkezes, bizonytalan férfivel, akkor megismerhetné, és rájöhetne, hogy milyen rendes és hűséges ember is az illető.
De Egérke ezt nem tudja megtenni. Mivel a bizonytalan, ügyetlen, kudarcos férfi az nincs hatással az ösztöneire, tudatalattijára, így képtelen potenciális partnerként tekinteni rá, akármilyen rendes is az illető egyébként.
Ugyan ez a szituáció fordítva is. Hiába házias, kedves, jóhumorú Egérke, ha egyszer nem elég nőies, csábító, nem az a kisugárzása, hogy “dugnám” kategória irányába leng ki a mutató, akkor onnantól kezdve már értéktelen férfiszemmel nézve. Nem tudja megtenni, hogy beleszeressen.
És, ha Egérke időben rájött volna, hogy nem attól lesz vonzó egy nő a férfiak szemében, hogy fülig felhúzott garbónyakú pulcsiban ülve tanárbácsi minden kérdésére tudja a választ, és később is szakmai előmenetelben felülmúlja a férfiakat, hanem kizárólag a szoknyája hossza, a nőies, csábító kisugárzása az, ami a férfi “értékmérőn” számít, akkor sokkal jobban ment volna a pasizás, és nem alakult volna ki a “minden pasi geci” feminista képzet benne.
Akkor menjünk át nem nélkülire, hátha könnyebb úgy. Adott 2 ember, A és B. A mutat valamit magából, ami felkelti B érdeklődését. B nem mutat semmit. És ezek után szerinted A-nak kellene odamennie B-hez, hogy figyu már, beszélgessünk? És ez totál független, attól, hogy A és B közül melyik milyen nemű. Azt meg talán Te se tartod reális alternatívának, hogy minden szembejövővel beszélgessen el az ember.
Mivel az élet nem igazságos, ezért van akinek elég megszületni hozzá, hogy felkeltse mások érdeklődését. Mert örökölt vagy pénzt, vagy jó géneket, vagy mást.
“Örült volna, ha észreveszed, mikor néha sután elejtette a könyveit a közeledben, de te csak a Csepcsányi körül legyeskedő cicababákat figyelted.” – még ezek a klisék. (azért felpontoztam) Egérkének jobban fel kellett volna mérnie, hogy Ő hol tart mint nő, milyen fiúknál lehet reális esélye. Az ábrándozás…. mindig csak az ábrándozás. :(
“Már a gimiben megtanulta, hogy a nagypofájú, jóképű srácok levegőnek nézik, de az átlagos vagy épp csúnyácska fiúk rosszabbak, ők csúfolják is, néha meg is alázzák a szürkesége miatt, mert őt lehet.” – Egérkének egyszer, csupán egyszer kellett volna önmagáért kiállnia, de ezt sosem tette meg. Egérke minden ilyen megalázó helyzetben várta a megmentőjét… de ezek a megmentők kizárólag a Meg Ryan filmekben érkeznek meg, mondjuk ott pontosan a tetőpontnál, hisz kötött a forgatókönyv.
“Pontosan tudta, hogy hiába érdeklődne az új munkádról, hiába szólítana meg, miközben beszállsz a kocsidba, észre sem vennéd. Még ott munkál benne a régi, gyerekkori félelem, kívülről boldognak és sikeresnek lát.” – semmibe sem kerül egy gesztust tenni, de ha csak állunk és várunk a csipkefüggöny mögött..
Folytatván a könnyfakasztót… Egérke csatlakozott egy helyi feminista közösséghez, ahol hamar a középpontba került. Ügyesen használta a nyelvet, rafinált fogalmazványai, hamar vezérré tették a mérsékelt képességű, szintén csalódott sorstársai között. Meglátja a lényeget – mondták róla a bölcsész – és kommunikáció szakos barátnők, kolleginák, mikor nagy ritkán szóba került; milyen ember is ő. Férjet a könyvtárból választott magának… Henriket a szemüveges garbós srácot. Henrik igazi rondaság volt, ezt ma már ezt úgy mondjuk; nem egy konvekcionálisan jóképű fickó... Egérke élete végéig haragudott Henrikre… gyűlölte, mérgezte őt, amiért nem az, aki. Henrik nem nagyon értette a dolgot (dehogyisnem), csak azt látta, hogy valamikor abból a visszafogott, szürke egérkéből, egy vérszívó patkány lett…
Tibi, ugyanezeket ugye elmondod minden fiúnak is, akik arra panaszkodnak, hogy nem állnak velük szóba a lányok?
Nézd! A történet eleje a Bronte nővéreket meghazudtoló csalódott szerelmes érzetet keltette bennem, így adtam neki egy kis fűszert, amitől életszagúvá vált. Ha egy férfit rendszeresen kikosaraznak, az minden esetben, az adott, kosarat adó nőre neheztel, nem pedig mindre, annak ellenére hogy morogva elenged egy-egy MNK-s dumát. Ellenben egy nő mindig kollektivizál. Bebizonyítom neked:
Ha az élettársamat egy szomorú este áthívja a barátnője dumcsizni, és kiderül hogy a barátnőjét átbaszta egy férfi, akkor az én drágám úgy fog hazajönni, hogy minden férfit utál, (engem is) és 2 hétig nem lesz szex. Pusztán azért, mert hallott egy verziót, a barinőjétől..
Fordítva ez nem él meg. Ezért tudott hatékonyan és gyorsan kialakulni a feminizmus, ellenkező esetben ez életképtelen próbálkozás lett volna… (bocsánat, megint azt hittem egy antifeminista oldalon vagyok) :((
Amit leírtál, az nem tekinthető bizonyító erejű példának.
Főként, hogy azt, amit előtte írtál, az utóbbi hetek férfiúi kommentjei alaposan cáfolják.
Jól hitted. Antifeminista oldalon vagy, ezért nem trend a nők és a férfiak kollektív hibáztatása az egyéni sorsokban.
Nézd, hidd el, számomra egy kérésedbe kerül csak, ha azt szeretnéd, hogy hagyjam ezen az oldalon fincsit a balgaságaival együtt nyugodtan kalandozni. Megvan a veszélye, hogy valaki még elhiszi amit leír, de nekem elhiheted, engem ez a veszély nem fenyeget. Viszont semmi sincs ingyen. Beszéld le vele, hogy akkor ő se reagáljon az én kommentemre. Tegnap is szétoffolt valami drámatagozatos családi sztorival, alig bírtam pár szóban reagálni, mert nem láttam a monitort a könnycseppektől amik peregtek lefele a kozsótincsemen… ;)
Kérlek, hagyd ezen az oldalon fincsit a balgaságaival együtt nyugodtan kalandozni. Őt is megkérem, de ő még nem ígérte meg, hogy meg is teszi.
Ha már “semmi sincs ingyen”… (Nem tudom, érzed-e ebben a mondatodban az ellentmondást azzal, hogy szerintetek csak a nőknek kell mindig valami ellenszolgáltatás a férfiaktól.)
És hogy még többet is kapj, mint amennyit kértél: én is megígérem, hogy nem foglak “szétoffolni”, a lehető legkevesebb szóval és a lehető legritkábban fogok hozzád intézni kommenteket.
libcsingli! Kérlek, ne reagálj SIL kommentjeire! (Közvetve sem.)
Megkértem.
2:0 (Tudtam… :))
:D Sorry, csak a kozsótincses poént akartam elnyomni, pár napja érlelem. Ezt a kommentemet is csak viccnek szántam! :) De tényleg ne haragudj! Értékelem az erőfeszítést… viszont természetesen nem fogok, főleg itt a Férfihangon nővel üzletelni. Amíg én és fincsi itt van, az élet biztos nem áll meg… ;)
Remélem nincs harag… :)
Kell ide fincsi, de a fincsitől eltérő vélemény, habitus, stb… is.
Én nem csinálok segget a számból. Még viccből sem.
Hagyjuk az egészet. Feladtam.
A terápia ezennel hivatalosan is hatástalannak bizonyult. A kommentek egész jelentős része csak a saját dühömmel szemben tesz megértőbbé, nem a férfiak problémáival szemben. Ezzel épp az ellenkező hatást érem el, szóval sok értelme nincs :-P
Hey Fincsi! Hagyd a francba a kommenteket, olvasd el az (elemi) ösztönt, most rakta ki Dean. Le fog esni egy csomó dolog ennek a cikknek a témájában is, meg az egérkés témában is.
Még férfiaknak sem ígért a Férfihang terápiás hatást, nemhogy megrögzött feminista szingliknek. :) Bár szerintem minden vitának terápiás hatása van, tekintve, hogy közelebb juttat valamilyen felismeréshez. Jelen esetben lehet, hogy ahhoz a felismeréshez vezetett el, hogy képtelen vagy a megértésre? :P :)
Remélem ez nem végleges, a feminizmus terén nem értünk egyet, de azért más dolgokról egész jól lehet beszélgetni veled.
“Amit leírtál, az nem tekinthető bizonyító erejű példának” – nagyon is életszerű. Férfitársaim mellettem helyeslően bólogatnak. :)
“Főként, hogy azt, amit előtte írtál, az utóbbi hetek férfiúi kommentjei alaposan cáfolják.” – bizonyára kivételek mindig lesznek, bár a férfielégedetlenség ritkán csap át gyűlöletbe. Míg a nőknél jobbára ez elemi meggyőződéssé fajul.Hiszen az élet, ha körbenézel engem igazol. Nem létezik nőgyűlölő eszme, csak férfigyűlölő. A feminizmust 50 éve ezt hajtja (meg a profit).
“Antifeminista oldalon vagy, ezért nem trend a nők és a férfiak kollektív hibáztatása az egyéni sorsokban.” Az általános kérdésfelvetés (a cikk is általános alanyt használ, függetlenül a E/2 személy megszólításától… ez csak a közvetlenség, közérthetőség) általános megközelítést követel meg, amit a felületes (szőrszálhasogató) olvasó könnyen kollektivizálásnak láttat, amennyiben a személyemmel szembeni téves meggyőződése erre enged következtetni. De ez nem az én harcom. És hát igen, a trendek olyanok amilyenek. Úgy látom ide is be-beszivárogtak… és lassan eredendő kötelességem a liberális, feminista érzületű kommentelők pátyolgatása, felépítése. Pedig ezzel ma durván 5000 blog foglalkozik. Legyen ez az 5001-ik miss Comandante! :(
Nekik minek? Ők a jó útra tértek: antifeministák lettek.
De hogy jön ez ide?
Az Egérkék nem mind feministák, és a negatív tapasztalatok nem is mindet változtatják feministává.
És ha azok a fiúk, akik arra panaszkodnak, hogy a lányok nem állnak szóba velük, antifeministák lesznek, akkor miért panaszkodnak tovább? De tényleg nem értem, hogy mi köze van a sikertelenségüknek az antifeminizmushoz. Ez olyan kényszerantifeminizmusnak tűnik nekem. Vagyis még csak annak sem, mivel nem a feministák ellen fordulnak, hanem a nők ellen. Így antifeministának nem mondhatók.
Ráadásul ismét alaposan eltérítitek a cikk témájától a beszélgetést. Abban a másik ember kihasználásáról van szó – de leginkábbis kölcsönös kihasználásáról. (10%)
Viccnek szántam. De tartok egy szintet, sorry! Szóval nem írom oda hogy irónia vagy vicc csak azért hogy mindenki értse, és ez így is marad…
“Ráadásul ismét alaposan eltérítitek a cikk témájától a beszélgetést.” Gondolom ezt fincsire írtad, mert neki szólnak a válaszok… :D (- ez viszont nem vicc.)
Maradjon. Engem nem zavar.
Nem csak fincsire, hanem mindenkire, aki félrevitte.
Szerintem az nem baj ha elterelődik a a beszélgetés. Nem minden cikket szánnak kifejezetten gondolatébresztőnek, de mind az. Viszont a többségükhöz én speciel nem nagyon tudok mit hozzátenni, teljesek, egészek. De azért igyekszem nem nagyon mellébeszélni… :)
Ez a sztori még hihető is lehetne, ha egérke egy konkrét személy lenne fincsi… De mivel általánosítottál így egy szép nagy kamu! Mindenki járt iskolába fincsi… Az egérkék is a jóképű srácokról ábrándoztak, az átlagos fiuk az első napon ezt észre is vették rajtuk, így hát ők is a jó csajokat nézték… A lányok felszínesek. Különben. Szóval az egérkéknek fogalmuk sem volt kin jár valójában az átlagos fiú esze, de nem is érdekelte őket, az átlagos fiúk viszont átláttak az egérkéken, mert velük legalább beszélgetni lehetett és 2 mondat után kiderült el vannak szállva és csak a jó pasik érdeklik őket – róluk nem beszéltek. Az átlagos fiú tehát ábrándozott a jó csajról továbbra is, mert azzal nem tudott beszélgetni, nem látott át rajta így az legalább érdekesnek tűnt. Aztán felnőtt és rájött, egykutya.
Egérke undorral nézte a két sorral előtte ülő férfit, ez a szemüveges hím az órai megnyilvánulásaival gátolja szakmai előretörésemet, gondolta sötéten. Ahogy óra után elhaladt mellette, dühödten a földhöz vágta könyveit, majd a női mosdóban három barátnője vigasztalta, miközben hisztérikusan zokogott és a férfiakat szidta. Épp mint a gimiben – jegyezte meg magának, miközben ridegen átlépett egy szerelmi bánatában öngyilkossá lett férfi mozdulatlan hullája fölött.
Egérke kettős életet élt. Nappal bölcsész volt, éjjel partilány, és ilyen minőségében gyakran látta a pöffedt politikuspalánta Csepcsányit, aki a hallgatói önkormányzat vezetőjeként a szórakozóhely védelmi pénzét beszedte. Egérke ekkoriban kezdett görcsösen kapcsolatot keresni, és sikerült néhányszor lefeküdnie korhely kamionsofőrökkel és komolytalan kőművessegédekkel, miközben az évfolyamába tartozó férfiakkal szemben gőgös és elutasító volt. Mindig is zavarta őt, sőt öntudatlanul is félelemmel töltötte el, ha egy férfi messzemenően értelmesebb volt nála. Nem vagyok cicababa – dicsekedett a mozambiki cserediáknak két menet között.
Ekkoriban vált disszociatív személyiséggé: napközben a férfiaknak Léda néven mutatkozott be és piros tollal javította át a könyvtári Ady-köteteket, esténként kidobóként dolgozott Csepcsányi bárjában, és fenemód élvezte, ha eltörhette férfiak térdkalácsát.
Egérke nagybátyja, a professzor mellett kapott asszisztensi állást. Az út szélén állva (ha-ha) gyakran nézegette a fényes, csillogó autókat. Előbb a kocsi, de sosem kell kicsi – összegezte élettapasztalatát.
libcsingli! Kérlek, ne reagálj SIL kommentjeire! (Közvetve sem.)
Tartalak annyira intelligensnek, hogy megérted e kérés hátterét. :)
Köszönöm!
Szerintem ne akarjuk elszigetelni a vitapartnereket, ha az az élénk érzés motivála őket, hogy van mit mondaniuk egymásnak. Mondom ezt úgy, hogy nem tudom mi áll ennek a kérdésnek a hátterében, mert ritkán olvasom a kommenteket.
Vagy az a fejlődés útja, hogy rasszokba tömörülünk, akiknek derogál egymással szóbaállni? :)
S ha így történik, Az én hibám? … – Tartók tőle, ebben most van részem. hgyi jót akart és köszönöm a gesztust, fentebb már írtam, csak vicceltem. Fincsi testesíti meg a volt barátnőim véleményét 80%-ban, pedig egyik sem volt feminista – tudatosan. Az én tapasztalatom önmagában szegmentált, bizonyára ugyanarra típusra bukom, bár sejteni vélem, hogy nem állok egyedül az innenső parton… Odáig biztos nem jutok el, hogy összebarátkozzak fincsivel, a beszélgetéseink értelmetlenek lennének – részemről, de a véleményét szükségesnek látom, mint már írtam és most meg is indokoltam.
hgyi: Bocs a félreértésért! ;)
Ravasz kis repli, de azért húzzuk meg rendesen a csavarokat. Ha jól értem, itt minden a Csepcsányi elvtárs érdeme, tehát eleve egy balfaszt képzelünk az alany helyére. Az eredeti cikk udvariasan gyönyörűnek hagyta meg a nőt, legalább fiatalkorában, nem értem, hogyan állítható ezzel párhuzamba egy csomó olyan tulajdonság, amit szegény férfi hősödnek adtál. Igazából nem is okos, nem is szép, még csak nem is maga miatt gazdag. Azt próbáltad ezzel kifejezni, hogy (akárcsak a nő a szépségét, ) ő is ingyen kapta az egyetlen vonzerejét? Ha így van, akkor ez egy sokkal ritkább eset, ezer szép nőre jut egy ennyire mázlista férfi, akit bevesznek strómannak, de elég hülye hozzá, hogy elhiggye, hogy ő csinált jól valamit. Nem látom benne az általános jelenséget – nem látom benne azt a gyakoriságot, amitől mindenki ráismer a típusra. Nőből mindenki látott már olyat, aki a jachtra megy, de férfiból olyat, aki a hülyesége ellenére kőgazdag lett (miért nem veszik el tőle a pénzt az okosabbak?), és utána annyira vonzó az összes nőnek (akik szintén nem semmizik ki?), hogy egymásnak adják a kilincset (pedig ő nagyon ronda), ilyet szerintem nem nagyon ismerünk. Olyat igen, aki gazdag, és váltogatja a nőit, esetleg még csúnya is. De akkor az nem hülye, és nem a Csepcsányi veszi el az ő szendvicsét, hanem fordítva.
Nem sikerült szimmetrizálni a világot. Ezen a szimpla módon legalábbis nem.
“agyadat einsteininek hazudják”
Ez nem dicséret. Szégyen.
Látom, szükség van a sztori túloldalára is :)
Egérszív
A kettővel előtte ülő fiú semmiképpen nem volt szép. Szarukeretes szemüveg, görnyedt tartás, idétlen hang, kicsit nazális, kicsit nyújtott – minden nő rémálma, hogy egy ilyen lény szólaljon meg mellette. De mégis. Volt benne valami. Valami, amitől Egérke úgy érezte, hogy a lelkükben egy egészen pici darab, egy kis csücsök talán közös lehet. Mindketten mellőzöttek voltak – mindkettejükön átnézett már a gimnázium többi partiképes példánya is, most meg itt van az egyetem, az intellektus hazája, a nem pusztán külsővel való érvényesülés utolsó bástyája, és tessék, megint ugyanaz. Kitaszított, félretolt, mellőzött kis lények voltak mindketten. Egérke magában el is nevezte őt Bagolynak. Eszébe jutott a Watchmenből a szemüveges, testes fickó, akinek az egyik jelenetben nem áll fel – gyorsan bele is pirult a gondolatba, mert jó kislány volt -, és elhatározta, hogy ezt a fiút igenis lehet szeretni, ha másért nem, hát pontosan azért, mert olyan szerencsétlen. Végülis nincs azzal baj, hogy “szerencsétlen”, forgatta magában a szavakat – ez csak annyit jelent, hogy nincs szerencséje. Majd én leszek neki a szerencséje!, határozta el hirtelen, és ez a gondolat annyira felvillanyozta, hogy szélesen mosolyogni kezdett. Odalent a katedrán az előadó meglepetten felvonta a szemöldökét, várakozóan nézett rá, és ebbe Egérke még jobban belepirult. De most már nem számított – most új célja lett az életben. Az Éji Bagoly. Majd ő megmutatja, hogy micsoda hőst rejt az a rondán betűrt kockás ing!
Kifelé menet “véletlen” leejtette a papírjait. Nem túl sokat, csak úgy óvatosan, hogy azért össze lehessen szedni, ne tűnjön nagyon kínosnak. De Bagoly éppen belemerült egy vitába a padtársával, valami ellentétes izoperdületű sárkányfarkakról, és nem figyelt, csak elhaladt mellette. Egérke durcásan szedte össze a papírokat, és hirtelen nagyon utálta a Baglyot. De hát melyik egér szereti a baglyokat. Összeszorított szájjal masírozott ki az épületből.
Kinga, az Istennő ott állt a barátnőivel, és dohányzott.
Egérke életében talán ha egyszer gyújtott rá a nagyapa Kossuthjára, és két percig hányingere volt – de most elszántan közeledett a társasághoz. Bizonytalan nevetgéléssel félbemaradtak a mondatok, minen szem felé fordult. “Én vagyok Sandy a Grease-ből”, gondolta magában újra és újra, és fohászkodott, hogy ne essen el, miközben Kingáék felé tart. Minden bátorságát összeszedve Kingához lépett.
– Kérhetek egy szálat?
Kinga, a Falkavezér, akinek most meg kellett mutatnia, hogy milyen jó ember, természetesen adott. A rövid, döbbent csendben, amíg a lány meggyújtotta a cigit, még azt is nagyon kedvesen megkérdezte, hogy “mi a baj? látom, nagyon kész vagy”, így került elő aztán az egész történet, és hogy Egérke szeretne átalakulni, hogy vonzóbb legyen Bagolynak. Erre már mindenkinek volt hozzászólása, és bár kicsit furcsán nevetgéltek, de innen is, onnan is elhangzottak a felajánlások: “én tudok jó sminkest!” – “Gyere, menjünk vásárolni! Borzalmasan nézel ki, csajszi!” – “Teljesen újra kell gondolni a hajadat, elviszlek a Vivienhez, nekem is ő csinálta!” – “A szájfény a legfontosabb! Gyere, van egy kedvezménykuponom a Macbe, olyat mutatok, beszarsz!”, és társai. Hirtelen mindenki megérezte a kihívást, sok-sok Michelangelo zsongott a Sixtusi Egérkápolna körül. Egérke a mennyekben érezte magát. “Befogadtak, befogadtak!” – és majdhogynem szökdécselve indult a lányokkal vásárolni.
…
Reggel nyolckor elektronika. A Bagoly már nagyon várta, hogy odaérjen, mert iszonyú kíváncsi volt a digitálisan vezérelt lézervágóra, amit a tanár ígérete szerint egyénileg fognak majd felrogramozni. Csak úgy zsongott a feje az ötletektől, amikor beért az épületbe. A többiek még csak szállingóztak, háromnegyed volt, és mindenki utálta az elektronikát. De Bagoly egyszer csak meglátott valamit, amitől hirtelen elfogta a jól ismert gyengeség, és meg kellett kapaszkodnia.
A büfé sarkában egy lány olvasgatott. Először fel sem ismerte, olyan volt, mint valami modell a tévéből – gyönyörű haja volt és hosszú lábai, a ruhája pedig hanyag, de szexis, az a fajta, amiben az Elérhetetlenek szoktak járni – testhez simuló farmer, lezser felső, az egyik válla kint, úristen, ki lehet ez. Sosem látta még itt – vagy mégis? … Észrevétlenül megpróbált elmenni, kellő távolságra ahhoz, hogy a lánynak ne tűnjön fel, egyenesen a büféhez, már ki is találta, hogy mit fog venni, pedig édesanyja gondosan megreggeliztette; mindegy, vadul dübörgő pulzussal odament, kért egy jégkrémet, remegő kézzel kifizette, és aztán véletlenül pont arrafelé fordult vissza, amerre a lány üldögélt. És akkor elejtette a jégkrémet, sajnos, pedig nagyon nem akarta. Mert az a lány egyenesen rá nézett, és így már tudta, hogy ki az.
De még sosem látta így. Ilyennek. Ilyen szexinek. Most valahogy más volt, eddig észre sem vette, pedig úristen, már mióta ott van, már a gimnáziumban is évfolyamtársak voltak… Most egy egészen más nő volt. És bár Bagoly egy percig sem hitte, hogy ez lehetséges, de a lány mosolygott rá. Aztán görcsös gyorsasággal visszabújt a könyvébe. Aztán a hajához nyúlt, megigazította, pedig a haja tökéletesen rendben volt. Bagoly még mindig ugyanott állt, a jégkrém még mindig ugyanott hevert.
És puff, el is múlt a Megfelelő Pillanat. Bagoly lehajolt, hogy felvegye a rommá tört csokis Magnumot, a lány pedig egyenesen belefúrta a könyvbe a tekintetét. Mindkettejük arca lángvörös volt. Bagoly leült kettővel odébb, félig háttal, hogy ne legyen nyilvánvaló – de nem mert odamenni, nem mert odamenni, egészen rosszul volt, a dacos büszkeség és a kétségbeesett vágyakozás küzdött benne, a lány pedig egyszerűen nem volt erre felkészülve. Szerette volna azt mondani, hogy “ülj már át ide, te majom”, de Kinga határozottan a lelkére kötötte, hogy ne ő tegye meg az első lépést. “Az a pasi dolga, hogy pedálozzon”, sulykolta újra és újra, “különben nem érzed magad igazi Nőnek”. És Egérke igazi nőnek akarta érezni magát. Most először, végre, egyszer az életben, talán egy kicsit tényleg úgy is érezte. Már befelé jövet, a villamoson is megnézték, és ez csodálatos volt; megérezte az életben azt az ízt, amire mindig vágyott, hát persze hogy így szép a világ! … Most tehát nem akarta már elengedni. És teltek a hosszú, hosszú másodpercek, és csak akkor jött be az a tanár, aki a tegnapi előadást tartotta.
Ő aztán egyből észrevette Egérkét.
– Á, kisasszony! – szólította meg tétovázás nélkül. Rutinos negyvenes volt, két válással a háta mögött, és bár kissé elengedte magát a 96-os szörfbajnokság óta, de még mindig elő tudott venni egy sármos mosolyt. Márpedig most a reggeli kávé mellé kifejezetten jól jött neki a hölgytársaság. “Hogy összekapta magát ez a kis penészvirág”, gondolta elégedetten, és mire Egérke észbe kapott, már ott is ült az asztalnál a Férfi, akinek elsöprő és magabiztos jelenléte még azt a kérdést is nevetségessé tette, hogy “Nem bánja, ha csatlakozom?”, mert nagyon jól tudta, hogy Egérke nem bánja. És a büfésnő már érkezett is a kávéval, mert neki titkon régóta tetszett ez a tanár, “két cukorral, Tibi, ahogy szereted”, tette még hozzá finom nyomatékkal, de Egérke nem tudta, hogy ez neki szól, és őszintén szólva, szeretett volna elsüllyedni.
– Jesszusom, bocsánat, ha zavarba hoztam! – mondta ártatlan hangon a tanár – Ha gondolja, átülök egy másik asztalhoz…
– Nem!… – jaj, ez nagyon hirtelen csúszott ki, gondolta Egérke rémülten, és kissé hadarva folytatta: …nem, tessék csak nyugodtan maradni, igazán nem probléma… – miért mondom ezt, miért mondom ezt, korholta magát, ostoba, buta, buta Egérke, de addigra már becsukta a könyvet, és ügyetlen mozdulattal letette az asztalra. A tanár pedig elégedetten mosolygott, mert tudta, hogy innentől már egyenes az út. Már tegnap is nagyon mosolygott, ma meg direkt kicsípte magát, és megnézte, hogy mikor leszek bent, gondolta magában elégedetten. Hiába, a fiatalság elszáll, de a karakter megmarad…
És akkor Bagoly lassan, nagyon lassan, szigorúan a földet nézve összeszedte magát, hátratolta a székét, és – Egérke riadt oldalpillantásától kísérve – elkullogott a folyosó felé. Hangosan csapódott a kukafedél, ahogy kidobta a jégkrémet, aztán már csak a sután csoszogó léptei távolodtak, és Egérke egy pillanatra visszanyelte a könnyeit, mert tudta, hogy most el kell búcsúznia a régi énjétől, és belekezdeni valami újba… De aztán, ahogy jobban végiggondolta, nem is volt ez olyan ijesztő.
Sőt. Tulajdonképpen csak most kezdődik minden.
És rámosolygott Tibire.
Ez nagyon jó volt, olyan mint egy irodalmi novella.
Vielen Dank :) De hát nem “olyan mint”, hanem az. Hiszen írók vagyunk.
Akkor gratulálok a novellához, nem tudtam hogy irodalmár is vagy. Egész tehetséges szerzők írnak ide a Férfihangra, tényleg színvonalas portál. Én meg azon gondolkoztam néhány napja, vajon még miről lehet még irásokat megjelentetni a Férfihangon, mert már szinte minden téma körül lett már járva, a feminista mozgalom történetének kivételével.
:) … de úgy értettem, hogy te is az vagy, mindenki az, aki tud írni. Mi vagyunk a Kortárs Irodalom. Száz év múlva tanítani fognak minket, hiszen száz évvel azelőtt éltünk :) A mostani szöveggyűjtemény-lakók nagy részének sincs ezen kívül más kimagasló attribútuma. Boldog lennék, ha lenne.
Amúgy pedig nem az a lényeg, hogy “miről lehetne még írni”, hanem hogy mi jár a fejedben. Ha olyasmi, ami a többieknek tetszene, akkor mindegy, hogy az információtartalom összességében már szerepel-e itt-ott. Implicite minden információ elhangzott már valahol a világon, de a cikk lényege, hogy te hogyan látod a világot, és az mindig egyedi lesz. Gondoloménmármint.
Azért Kinga (falkavezér) pizsamapartijáról egy hasonló történetet még hozzácsaphatnál, kizárólag a trilógia-jelleg végett…
Hát mivel te vagy a Tibi, így gondolom Egér elvisz majd magával :)
… szúrós novemberi hideg szél fújta Egérke haját orcájába, miközben Kinga partijára igyekezett, ám ez cseppet sem zavarta, boldogan tipegett, nem fázott, nem didergett, valami fűtötte hajtotta őt legbelül… a végzete felé… kölcsöncipője alatt vészjóslóan recsegett a frissen letört nyárfaág…
Egy öreg autó fékezett melléérve, ebben a szélben nem halhatta közeledését. Sötét maszatos ablakán bepillantva, csak egy homályos valószerűtlen alak képe körvonalazódott ki… ám egy pillanatra, öngyújtófénynél jól láthatóvá vált a szomszéd abbé ravasz vigyora. Óvatos gázadással, felmorogván az öreg dízel, tovább is haladt… (mindenki megnyugodhat, nem NANE oktatófilm kezdődik) A távolban már látszódott Kingáék 4 szintes villája, vagyis inkább csak annak kupolája. Sietősre vette lépteit. Egérke gondolatban már százszor eljátszott a gondolattal, mit fog majd mondani, hogyan fog reagálni, mikor a tanár úr legelőször a közelébe settenkedik valami röhejesen ártatlannak tűnő indokkal. Izgatottság lett úrrá rajta, tudta, ma megtörténik az melyre oly régóta vágyott. Szerencséjére nővére, Nicky is 2 nappal előbb jött haza Svájcból, így volt ideje neki is némi útravalóval ellátnia Egérkét, hogyan s miként kell a férfihoz fogni.. Nicky jó tanár volt a saját szakterületén. Ezt többször visszaigazolták neki…
Az ajtóban egy tagbaszakadt afroamerikai és egy ázsiai srác állt őrt, (kötelező elemek) és mosolyogva nyitották azt ki annak, aki bemutatta a névreszólót. Rövid matatás, zavart mosoly, és már a hallban is volt, a csupa ismerős között, bár meglepte, hogy ennyi végzős srác is tiszteletét tette. Kinga a lépcsőnél beszélgetett Sylvivel és Barbyval. Egymásra pillantottak a frissen betoppant lánnyal. Egérke határozott léptekkel – ahogy azt a nővérével délután többször is átvették – végzet asszonyait megszégyenítő módon, senkire nem nézvén indult el a keménymaghoz. Illetve csak ment volna, mert ekkor hirtelen, egy pincér egy ezüsttálcával jobbról a holttérből egyszerűen tarkón vágta. Volt abban valami bájos, ahogy egérke reflexből pincérestül tálcástól pezsgőstül mindent a sarokban álló tanár úrra borított, hárítván az ellene fellépő erőket. Ezekben a helyzetekben, a filmekben mindenki nevet, és a kínos szituációt követő 5. percben garantált a csók. De itt nem nevetett senki. Közben Vanilla Ice klasszikusa csendült fel, de ez cseppet sem vette el a helyzet élét… a másodpercek óráknak tűntek.
Valaki fejezze be úgy innen, hogy a végén minden happy legyen! (és nevezzük át a tanár urat Tamássá, ha szabad kérnem)
:) végtelenül sajnálom, de vannak történetek, ahonnan nincs hová folytatni :)
De azért nyugtass meg, nem én csesztem el a show-t! :(
A víg befejezés címe lehetne az Egerek és emberek, vagy a Tengerkék egérkék. Minden olvasó elmorzsolna egy könnycseppet.
Csepcsányi nőül vette Egérgkét, a “pattanásos, kövérkés” pedig Kingát.