Mint azt a HVG és az index is lehozta, egy dél-kaliforniai egyetemvárosban péntek éjjel egy helyi egyetemista megölt 6 embert, több másikat megsebesített, és aztán magával is végzett. A velvet írásából az is kiderül, hogy a srác nem volt egészen normális – folyamatosan a vagyonával és státuszával kérkedett, de csajozni nem tudott, és ettől szakadt el nála a cérna. 22 évesen még nem csókolózott nővel a menő kocsi, napszemüveg és exkluzív bulik ellenére sem.
Namármost a vak is láthatja, hogy ez a kölyök pszichopata volt. Halottakról általában jót vagy semmit, tartja a mondás, de bekattant tömeggyilkosokkal szemben talán mégis helyesebb a tiszta, egyenes beszéd. A srác pszichiátriai kezelés alatt állt, ennek ellenére (vagy talán épp ezért) szétvetette az agyát a magány és a düh. Hátrahagyott videóiból és üzeneteiből kiderül, hogy gyűlölte a női nemet, amiért nem foglalkoztak vele. Éppen ezért a feministák meg sem várták, hogy kihűljenek a holttestek, máris nekiálltak telekürtölni a világot a legújabb nőgyűlölő sorozatgyilkosság híreivel, nameg persze azzal, hogy ez a fajta nőellenesség csak úgy burjánzik mindenfelé.
Azt felejtették csak el számba venni, hogy a gyilkosságok áldozatainak kétharmada férfi volt. Ők megint a szőnyeg alá vannak söpörve, a férfi áldozatok a kutyát sem érdeklik, amíg lehet jó hangos nőpárti hisztit tartani. Micsoda nőellenes világban élünk! …ami abból látszik, hogy ez a nőgyűlölő feleannyi nőt is megölt, mint ahány férfit.
A helyzet abszurd, de tulajdonképpen már megszoktuk. Ami ezúttal kacifánt, az a feministák teljesen váratlan és alaptalan hazudozása, miszerint a gyilkos férfijogi aktivista volt, illetve hogy az indíttatását a férfijogi mozgalomból szerezte. Bárki, aki ilyesmit állít, egyértelműen hazudik, mégpedig tudatosan, aljas szándékból, gyűlöletkeltési céllal. A Huffington Post, a Daily Kos, a Guardian és az American Prospect feminista újságírói pedig pontosan ezt tették.
Nyilván keresték a támadási felületet, és mindenféle kapaszkodó nélkül is megpróbálták volna a férfijogi mozgalomra kenni a felelősséget, de kapóra jött nekik, hogy egyesek elterjesztették: a gyilkos feliratkozott mindenféle férfijogi youtube csatornákra. Ez a pletyka elég volt ahhoz, hogy elővegyék a billentyűzetet és telerágalmazzák a netet a hülyeségeikkel. Viszont a pletyka folyamatosan változott: előbb kiderült, hogy nem férfijogi csatornákra iratkozott fel, hanem csajozásiakra (ez még majdnem jó volt nekik, mert a PUA-kat az idióták könnyen összetévesztik az MRA-kkal, elvégre mindkét rövidítés 3 betűs); de aztán tisztázódott, hogy még csak nem is csajozási csatornák voltak, hanem PUA-ellenesek. Tehát, tisztelt nagyérdemű, mivel a csajozni képtelen kölyök a csajozást oktatni próbáló PUA-kat utálta, a feministák egyből összekenték azzal, hogy férfijogi aktivista. Összefüggés nuku. Sehol semmilyen utalás nincs arra, hogy Elliot Rodger akár csak ismerte volna a férfijogi mozgalmat.
De sebaj, a nemzetközi sajtót a feministák már teleokádták azzal, hogy itt jön a gonosz férfijogi mozgalom nőket irtani. Kíváncsi vagyok hová fejlődik innen a történet, és őszintén remélem hogy a többségnek – már akit ez egyáltalán érdekel – lesz annyi esze, hogy nem dől be az egyértelműen hazug lejáratási kísérleteknek. Mindenesetre az most végérvényesen kiderült, hogy egyes hangadó feministáknak fikarcnyi gerince sincs; aljas, hazudozó, haszonleső gyűlöletkeltők.
Bingó!
Pars pro toto.
E latin kifejezés azt jelenti, hogy rész az egész helyett. Stiláris szempontból mondják, ha egy teljesség egy részletében megragadható maga a teljesség. Lemegyek a folyóhoz, merek belőle, a pohár vizet elviszem vegyelemzésre, s ha azt állapítják meg, hogy ihatatlan, nagyjából joggal közölhetem, hogy a folyó vize ihatatlan…
A cikkben leleplezett manipulatív hazudozás szerintem efféle pars (rész), amiben jól megragadható egy nagyobb, de azért még konkrét manipulatív hazugság-köteg, aminek a cikkben írt esethez kapcsolódó manipuláció afféle kicsinyített mása. A teljes, a toto, a hatvanas évek elején beindított hazugság-offenzíva volt, aminek első – mára jól bebetonozódott – hazugsága az volt, hogy az egész spontánul alakult ki, egyfajta “objektív társadalmi folyamat” volt, egészséges ifjúsági lázadás.
Rock, szex és drog. E negatív szentháromság jegyében indult útnak a hagymányos, sok évszázados erkölcsi világkép szétrobbantása. Ehhez kellettek a popsztárok. A nemi szabadosság menővé tétele fontos irány (volt) a bontási műveletben. Ehhez kapcsolódik a cikkben írt eset kapcsán az a dezinformáció, hogy az elkövető azért tette, amit tett, mert szűz volt, annyira, hogy még csak nem is smacizott. Ami egy titkos üzenetet közvetít a tudattalanba: lám, ide vezet a szexuális önmegtartóztatás… Ezt akarjátok?
Rock-szex-drog vonalon a mai hírközlési manipulációk a hatvanas évekbeli kemény lebontási műveletek rafinált utómunkálatai szoktak lenni, amik főleg azért kellenek, hogy erősítsék az időközben megidősödött generáció agymosását, hogy továbbra is úgy véljék, helyes erkölcsi világképet alakítottak ki annak idején. Holott nem ők alakították ki, hanem előre kitervelten, az emberi lélek – és főleg a tömegpsziché – tudományának ismereteit alkalmazva ültették bele öreg emberek az akkori fiatalokba. Ami mára jó nagy fává terebélyesedett.
Azért nem lehet a szexuális önmegtartóztatás elleni propaganda, mert a fiú az élet többi területén igenis kiélte a maga hedonizmusát: nagy kocsi, nagy partyk, nagy pénzszórás, nagy rongyrázás – egy önmegtartóztató embertől idegen a hedonizmus minden formája. Amiről írsz, az inkább kivetíthető a George Sodini-esetre.
Vártam már, hogy mikor jelenik meg erről egy cikk. :) Ez a feminista rágalomhadjárat tipikus példája annak, amikor minket dobálnak meg a saját ocsmány ideológiájuk romlott gyümölcsével.
Ugyanis azon túl, hogy a mészárlás elsődleges oka egyértelműen a srác elmebetegsége, a másodlagos oka éppen az a neoliberális (feminista, stb) korszellem, ami ellen a “piros pirulás” mozgalmak (PUA, MRA, stb) próbálnak fellépni. Ez a gyerek a jelenlegi korszellem tökéletes lenyomata (azon túl – vagy talán azzal együtt – hogy pszichopata). A “manifesztóját” elolvasva egyértelmű, hogy az összes neoliberális hazugság mélyen be volt épülve a gondolkodásmódjába: hagyományos értékek híján egész élete a státusz (pénz, csajok, stb) körül forgott, ráadásul még a csajozás praktikus problémáival kapcsolatban is teljesen el volt tévedve (ideális “feminista férfi” volt: egy “jófiú”, aki az udvariasságával próbált volna bevágódni). Ha a srác komolyan elmélyedt volna akár a PUA-szférában (ahol megtanítják csajozni), akár az MRA-szférában (ahol kap egy tisztességes férfi értékrendet), akkor erre a tragédiára nem került volna sor.
Dean, nagyon jó, hogy írtál erről az esetről, gondoltam, hogy nem marad ki.
Nem nyitottam meg minden linket, úgyhogy elnézést, ha már látta mindenki, de ha mégsem: itt a fickó közel 7 perces utolsó videóüzenete a gyilkosságok előtt pár órával.
Teljesen megértem a gyereket, sokan vannak hosszabb-rövidebb ideig hasonló lelkiállapotban, és nagyon sok igazságtalanság van abban, kinek jut nő a gimis-egyetemista évek alatt, és kinek nem. Az viszont baj, hogy a szülei nem adtak át neki egy olyan értékrendet, ami segített volna neki átvészelni ezt, és sajnálom, hogy nem sikerült neki legalább néhány barátot szereznie, értelmesen elfoglalnia magát, fejlődni a csajozásban. Biztos, hogy lett volna hová fejlődnie, kár, hogy nem tanulta meg használni az eszét.
Én érdeklődés szintjén tavaly nyáron tanulmányoztam az amerikai iskolai lövöldözős eseteket, ezért bátorkodom kicsit hozzászólni a témához. Előrebocsájtom, kissé zavaros, és lehet, hogy érthetetlen is lesz, mert kisregényt kéne írnom ahhoz, hogy maradéktalanul minden darabka a helyére kerüljön. Az vitán felül áll, hogy akik a gyilkosságokat elkövetik (pláne, hogy általában tettüket megkoronázandó magukkal is végeznek a lövöldözések végén) egytől egyik súlyosan sérült esetek, nem véletlenül derült ki róluk utólag, hogy depresszióban, skizofréniában, mutizmusban vagy egyéb súlyos elmebajban szenvedtek, esetleg kezelés alatt álltak, mielőtt nekiláttak volna mészárolni.
Az ilyen történések után azonban mindig megfogalmazódik az elmémben egy hatalmas nagy DE. Most tekintsünk el attól a meddő vitától, hogy érdemes lenne-e jobban korlátozni a fegyverekhez való hozzájutás lehetőségét az országban. Nyilvánvaló, hogy egy szigorúbb fegyvertartási törvénykezés elfedné ugyan a tüneteket, de a probléma lényegi forrása ugyanúgy megmaradna. Mindannyian tudjuk, hogy az USA jelenleg a világ legfeministább társadalma, és azt is tudjuk, hogy a szabadjára engedett ösztönök (elsősorban a női ösztönök ugye, mert a férfiak természet adta viselkedése az fujj, és irtanivaló) a párválasztásban mennyire torzítják a párkeresési piacot (nyilván mindannyian hallottatok már a hipergámia fogalmáról). A probléma ott leledzik, hogy egy civilizációban, ráadásul egy modern társadalomban próbálják a mai feministák visszahozni a feltételezett ősközösségi szexpiacot, ahol az emberek kommunákban (a családnál nagyobb, de a városnál / nemzetnél jóval kisebb intézmény) éltek, és minden, amit a kommuna megtermelt / begyűjtött / megszült, az közös vagyonnak számított. Így ha egy nő gyereket szült, azt is az egész kommuna nevelte fel közösen, lényegtelennek számított, ki volt a valódi apa.
A következő sorok az én egyéni véleményemet tartalmazzák az őskommunákról és a civilizáció hajnaláról hallottak / olvasottak alapján. A probléma az, hogy a civilizáció, pláne a társadalmi egymásrautaltság megjelenésével arra is megjelent az igény, hogy a fajfenntartás ne csak úgy magáért történjen, hanem minden férfi kivehesse részét a dologból. Ugyanis a civilizáció építése nem burkoltan annak az ígérete volt, hogy azzal mindenki jobban jár, ha az ősközösség helyett a modern társadalmat erőltetjük, hiszen az emberiség fejlődésével a közös vagyonról a hangsúly áthelyeződött az egyéni teljesítményre, érdemekre. Sejtésem szerint mindez azért történt, mert civilizációt építeni lusta emberek tömegével, és néhány magát halálra gürcölő szerencsétlennel nem lehet, ezért elemi érdekké vált, hogy egyrészt az építésben mindenki vegye ki a részét, másrészt a közösködést fel kellett függeszteni, hogy a teljesítményorientált személetmód teret nyerhessen, hiszen egy kommunában minek törné magát az ember, ha mások úgyis megoldják az ő feladatát? Így terelődhetett át a fajfenntartás ösztöne a közösségi érdekből az egyéni érdek irányába (tehát ahelyett, hogy a kommuna létszáma nőne, minden egyes férfiember egyénleg is szaporodni akar). Csakhogy az ősi ösztönök úgy működtek, hogy a férfi poligám (minél több nőt megtermékenyíteni), a nő pedig hipergám (csak a legjobb génkészlettel rendelkező férfitól teherbe esni) természettel rendelkeztek. Ez azonban a civilizáció hajnalán frusztrált férfiak tömegeit vonzotta maga után, akik bár halálra gürcölték magukat, semmi nem jutott nekik a civilizáció feltételezett előnyeiből. Ezek a férfiak fellázadtak, és így alakultak ki az ókor hajnalán a társadalomból kivonuló (MGTOW), a társadalmon bosszút álló (mészárosok), valamint a társadalmon élősködő, de az építésben részt nem vevő férfiak. Nincs tehát új a nap alatt a XXI. században, azt kell mondjam.
Ezek alapján szent meggyőződésem, hogy a házasság, illetve monogámia intézménye az emberiségnek nem természetes állapota, hanem mesterséges társadalmi konstrukcióként alakult ki, méghozzá a kereszténység megteremtésével. Azonban attól, hogy ez mesterséges konstrukció, nem szükségképpen rossz, épp ellenkezőleg. Megoldotta a két legfontosabb problémát: Szigorú renddel (erkölcs) arra kényszerítette a férfiakat, hogy mondjanak le az össze-vissza szaporodási ösztöneikről, a nőket pedig, hogy ne csak a társadalmi hierarchia legtetején álló férfiakat vegyék észre. Ennek következményeképp ugyan létrejött a kasztosodás (nemesnek nemeslány jutott, parasztnak parasztlány), és az egyén szabadságának korlátozása, azonban ez volt az egyetlen módja annak, hogy a korábban a szaporodásból és a közösségi életből kiszoruló férfiakat hasznos munkára és eltartandóik ellátására, a nőket pedig családjuk támogatására, valamint a fajfenntartás korábbiaknál visszafogottabb, de azért megfelelő módon történő elvégzésére késztessék.
Esther Vilar fogalmazta meg legragyogóbban “Az idomított férfi” című könyvében, hogy a férfiak háromféle alapállapottal rendelkeznek: képesek hatalmas építésre, hatalmas pusztításra és hatalmas hedonizmusra. A férfiak alapállapota a hedonizmus, azaz ha letudja a heti vadászatot, szépen leheveredik a fa alá és pihen (lásd oroszlánok). Annyi munkával azonban, amennyi a puszta létfenntartáshoz szükséges természeti körülmények között, civilizációt nem lehet építeni, szükség van a 40 órás (még korábban 50-60 órás) munkahétre, és a férfiak építő ösztöneinek beindítására, amire az a legmegfelelőbb, ha adunk nekik egy családot (most ezt sem fejteném ki részletesebben).
A mai civilizáció olyan szinten összetett, hogy nincs ember a világon, aki teljes egészében megértené a teljes társadalmi mechanizmust. Kialakult jóval több embertípus (mind genetikailag, mind személyiségben), mint ami pusztán természeti körülmények között lehetséges lenne. Viszont az ősi ösztönöket nem lehet kiirtani, a férfiakban a mai napig ott lakozik a három alapállapot.
Mi történik tehát akkor, ha a szigorú rend felbomlik, és helyére visszakerül az ősközösségekből ismert szabados párválasztás szokása, miközben a társadalmi elvárások nem igazodnak ehhez a változáshoz? Ahol a férfiak kevésbé szerencsés TÖBBSÉGE immáron újból kiszorul a reprodukció, a tisztelet, a társadalmi megbecsülés lehetősége elől, hátára “Rúgj belém!” matricát ragasztanak, és ha nem tartja a lépést az egyre nevetségesebbé váló elvárásokkal (legyen 3 diplomád, 2 nyelvvizsgád, 24 évesen 5 év tapasztalatod IOS programozásban 2010-ben [megtörtént eset]), örökre elbúcsúzhat az emberhez méltó élettől. A bérek egyre inkább leszakadóban (a reálbérek folyamatos csökkenésben vannak itthon és az USA-ban is), a világ az alfahímeké (sőt, mivel megjelent a pénz, amivel nem is az alfák, hanem az elmeborult szociopaták tudnak a leginkább bánni, a világ inkább az elmebetegeké), míg itthon is 4.5 millióan élnek létminimum alatt, pedig elvileg a világ leggazdagabb 30%-ába tartozunk. Ilyen esetben nem csoda, ha a beteg társadalom tünetei az egyén szintjén is megjelentek, melynek következménye, hogy néha itt-ott kitör egy értelmetlen mészárlás. Ez persze már a társadalmi kór legsúlyosabb tünete, de a pusztulás jelei már olyan jelekből is láthatók, melyek a mai ember ingerküszöbét már el sem érik. Egyre több az öngyilkos fiatal, egyre több bizonyos országokban az alkoholista és a drogos, az USA-ban a nők 30%-a antidepresszánsokon él. Miközben egyre több partnert próbálhatnak ki (vagy inkább fel), a nők és férfiak egyaránt egyre boldogtalanabb kapcsolatokban tengődnek.
Ilyenkor indul be a férfi 3 alapösztönei közül a talonba rakott kettő. Az építést nem kell részleteznem. Egy férfi, ha van családja, akikről kötelessége gondoskosni, és ez a család mindig stabil támpont marad, a szart is ki lehet hajtani belőle. A második szint a hedonizmus, ezt manapság azzal a jelenséggel azonosítják, amikor a fiatalok nem hagyják el a szülői házat, hanem otthon maradnak a mamahotelben, ahol anyuka gondoskodik róluk. Előrebocsátom, hogy Y-generációsként ezt felháborító baromságnak tartom, dehát a szociológusok biztos mindent jobban tudnak. A hedonizmus nem azért jelent meg, mert az annyira jó és kényelmes minden férfinek, pont ellenkezőleg. Nincs perspektíva, nincs jövőkép a mai fiatalok fejében, nem képesek lázadni (maximum passzívan). Akadnak persze vesztesek a korosztályomban, de ahogy egyre inkább kezdek kikerülni a fiatal kategóriából, észrevettem, hogy egyre több a leszakadó, a vesztes, akiknek vagy nem jut nő, vagy szerencsétlenül választanak. A karrierútban is hasonló jelenségek jelentek meg, van néhány ismerősöm, akik rendkívül vagy viszonylag sikeresnek mondhatók, a többi vagy munka nélkül szenved, vagy egy olyan melóban tengődik, ahol a fizetése halála napjáig sem fogja elérni azt a szintet, hogy egyről a kettőre léphessen. A legésszerűbb meg sem próbálni előrejutni, mert sokkal nagyobb a bukás kockázata, mint elviselni a vegetálásból adódó megvetést és életképtelenség látszatát. A hedonizmus társadalombomlasztó tevékenység, azonban akad két nagy előnye: egyrészt ez jár a legkevesebb erőfeszítéssel, másrészt mivel mérhető kárt nem okoz, nem büntethető (bár akadt már rá példa a történelemben, lásd KMK).
Ezzel szemben a destrukció a férfi legkontrollálhatatlanabb és ezért legveszélyesebb ösztöne. Amit tudni kell a destruktív, pszichopata viselkedésről az az, hogy bár kialakulhat genetikailag, személyiségzavar vagy örökölt betegség folytán is, én most arról a destruktív viselkedésről beszélnék, ami a társadalmi behatások következménye.
Az az ember, aki elhatározza, hogy bosszút áll a társadalmon, és véghezvisz mondjuk egy egyetemi mészárlást, az ő tevékenységét nem lehet a társadalom nézőpontjából vizsgálni, ugyanis a társadalom, mint fogalom az ő elhatározásától kezdve az elméjében nem létezik. Az egy irreleváns tényező. Azt nyilvánvalóan mondanom sem kell, hogy gigantikus sérelmek (gyakorlatilag egy tönkrement élet) szükséges ahhoz, hogy valaki mészárlást vigyen végbe egyik napról a másikra. Ha azonban a sérelmeket vizsgáljuk, láthatjuk, hogy minden ilyen mészáros egyetlen nyomós érvet sorakoztat fel tettének igazolására (Pl. columbine – az osztálytársak állandó bántalmazása), pedig biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek mind megaláztatások tömegét voltak kénytelenek elviselni életük során valamilyen oknál fogva, vagyis mondjuk ki: a társadalom kivetette őket magából. Azonban az a tény, hogy a társadalom ítélkezik felettük, nem jelenti azt, hogy mentesülhetnének a társadalom korlátai, és ezáltal szenvedéseik alól: Attól még ugyanúgy vonatkozik rájuk a tankötelezettség, a törvények, a munka terhe (ha nem akarnak éhen halni) és igazából az a lehetőség, hogy kivonuljanak a társadalomból valami távoli helyre sem reális lehetőség most már, egyrészt mert a remeteéletet nem tudnák ennyi év civilizációs inkubátor után elsajátítani, másrészt a Föld nevű bolygó megtelt, mára minden valakinek a magánterülete, vagy érdekszférája. A szociális interakciókat lehet minimalizálni, de a törvények elől felmentést kapni nem. A társadalmi számkivetettekben ez súlyos kognitív disszonanciát eredményez, és sajnos tapasztalatból is tudom, hogy a legsúlyosabb probléma, ami egy ember mentális pusztulását okozhatja, az nem valami rosszról értesülés, nem is a nyomorba születés vagy valami hasonló, megfogható szociológiai jelenség, hanem ha tudja, hogy milyen eseménynek kellene következni egy adott cselekmény hatására, ám mégis valami más következik be. A kognitív disszonancia az ember elméjében a nullával való osztás, amikor az emberi agy kiakad, és teljes reboot szükségeltetik a továbblépéshez.
Az az ember, akinek nem maradt már vesztenivalója, és nem maradt semmije, az bizony átkapcsol destruktív üzemmódba. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a csávó a mészárlás előtt BMW-vel furikázott, és vélhetően gazdag családja van: a materialista javak irrelevánsak a tényleges boldogság mércéje szempontjából. A tényleges boldogság, az önmagad megtalálása és a helyes életút kiválasztása nem kéri ki a GDP véleményét, nem érdekli, hogy telik-e Macbookra.
Aki kellően felvilágosult, az a destruktív ösztönét átalakítja a saját hasznára. Így születik meg az MGTOW, aki kivonul a társadalmi értékteremtésből, és mégis el tudja érni a boldogságát, amennyiben jó úton indul el. Szerintem az MGTOW minden olyan férfi számára követhető és követendő alternatíva, akire a pusztuló társadalom nemet mond, sőt, manapság már inkább büszkének kellene lennünk arra, ha kívülállónak állíthatjuk be magunkat ebből az elmebeteg rendszerből.
Zárszóként még elmondanám, hogy ezen a csávón az égadta világon semmit nem segített volna, ha elkezd PUA életmódot élni, a PUA ugyanis a szerencsétlenül járt férfiak többségén semmit nem segít, sőt, igazából kizárólag azoknak van esélyük sikert elérni a PUA tanításokkal, akik maguk legalább egy félénkebb béta szintjét elérik, és vonzódnak hozzájuk a nők, de ők nem igazán mernek közeledni vagy kezdeményezni. Akik a nők számára láthatatlanok vagy visszataszítóak, azaz a gammák, delták és omegák, azok csak az idejüket vesztegetik a PUA tanulgatásával.
Ez nagyon jó komment volt, én cikknek is elfogadnám.
Köszönöm, én ezt meghagynám kommentnek, viszont az ősközösségek, kommunák vs. társadalom és civilizáció kérdéséről írok cikket. Egyelőre sajnos olyan jellegű elfoglaltságaim akadtak, melyeknek köszönhetően már nem maradt időm a Férfihangra írogatni, de megígértem a szerkesztőknek, hogy június közepétől írok megint, mert rengeteg örömöt okozott számomra az MGTOW-cikkem fogadtatása :)
Nem szeretem a túl hosszú kommenteket/cikkeket, de ennek egy percét sem untam. Ezúttal egy indokoltan hosszú, és nem a semmit órákon át taglaló hozzászólást olvashattunk. Köszönjük!
Egy jó kommuna-kritika nagyon kéne már!
Szerintem meg ki lehetett volna kupálni a gyereket, ha egyrészt megtanulja a csajok figyelmét felkelteni, legyen az peacocking, vagy bűvésztrükkök, meg hasonlók (ez is a PUA része), másrészt, ha megtalálta volna, hogy mi az amiben a saját erejéből is jó az életben, és nem alá van rakva, akkor ez adott volna neki annyi önbizalmat, ami vonzóvá tehette volna.
Ja és mi van, ha lett volna lány, akinek bejött volna, csak ő nem vette észre? Lehet, hogy a hozzá túl jó nőkre hajtott.
Egy dolog biztos, hogy ez a gyerek nem kapott semmiféle apamintát, az ő esetében apáról kizárólag biológiai értelemben beszélhetünk. Én tapasztalatból is tudom, hogy az én generációmmal kapcsolatban radikálisan más elvárások fogalmazódnak meg a társadalom fejében, mint az elődeinknél. Azonban ezt a változást a szülői nevelés módszertana nem követte, és a mai gyerekekből a mai szülők vagy életképtelen lúzereket, vagy rózsaszín felhőbe burkolózó, álomvilágban élő szerencsétleneket, vagy elviselhetetlen pszichopatákat képeznek. Azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy a mai rohanó világunkban a társadalom többi tagjával szembeni verseny olyannyira felfokozottá és vérre menővé vált, hogy a rossz szülői mintát öröklő gyerek akár örökre eláshatja magát felnőtt korára, ha nem tanítják meg az életre. Elvileg a helyes szülői minta hiányát a társadalom többi felnőtt rétege és a kortársak hivatottak kompenzálni, azonban a társadalom szétzilálódásával a felnőttek nem törődnek a mások gyerekeivel (rosszabb esetben megvető gyűlölettel viseltetnek feléjük abból fakadóan, hogy nem értik őket), a kortársakba meg olyan mélyen beleoltják a törtetés és a felfelé nyalj, lefelé taposs érzését, hogy a kevésbé életképes egyedek kitaszítottak lesznek a társadalomból, akik kb. választhatnak az öngyilkosság vagy a mészárlás között, ha nincs, aki felkarolja őket.
“Lehet, hogy a hozzá túl jó nőkre hajtott.”
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy lehet, hogy a hozzá abszolút nem illő csajokra hajtott. Vagy úgy, hogy nem az ő kategóriájában próbálkozott.
Ez a srác szép ellenpéldája annak a teóriának, hogy a fiatal, jóképű, gazdag srácok minden nőt (még a felső kategóriásokat is) megkapnak, sőt tapadnak rájuk, ha semmit sem csinálnak, akkor is. (És még diplomás is lenne pár év múlva, de nem valószínű, hogy ettől picit is vonzóbb lenne a lányok számára.)
Most, hogy leírtam, már látom, hogy az lesz a konklúzió, hogy a szemét és pénzéhes nőknek már a jóképű, gazdag pasik sem kellenek. :o))))
Gratulálok, kiváló hozzászólás volt!
“Ennek következményeképp ugyan létrejött a kasztosodás (nemesnek nemeslány jutott, parasztnak parasztlány”
Komoly disszonanciát kelt, hogy jóllehet jelentős mértékben megugrott a nők igényességi szintje, a kvalitásaik nem sokat változtak. Boldogabb lenne a világ, ha a nők a “hasonlót a hasonlóval” elvét követnék; kevesebb Marie Curie élt, mint pesztonka.
“Ahol a férfiak kevésbé szerencsés TÖBBSÉGE immáron újból kiszorul a reprodukció, a tisztelet, a társadalmi megbecsülés lehetősége elől,”
Na igen, reprodukció. Egy nő hosszú távon is halálra ítélhet egy férfit, amennyiben a férfinak nincs módja továbbadni a génállományát; lásd a középkori férfi félelmét a magszakadástól.
“Észrevettem, hogy egyre több a leszakadó, a vesztes,”
Az egyetemen a férfi évfolyamtársaim felének nem volt párja: ha tetszik, ha nem, a férfiak egyedülállósága súlyos társadalmi probléma. Érdekes, hogy olyan nőknek is pasijuk volt, akikről nem tételeztem volna fel: a záróvizsga-beosztásnál volt látható , hogy páran divatosan felvettek még egy vezetéknevet, ergo férjhez mentek.
Megfelelően elmélyült, jófajta írás, PUA dologban nagyon egyetértünk. : )
És az is szimpatikus, hogy az ősközösségi dolgot, teóriaként hozod fel, végső bizonyosságként megkérdőjelezve. Szóval nem tutira gondolt magazinműveltség ez.
Viszont abban cáfollak, hogy az USA a világ legfeministább országa. Inkább Svédország, Kanada, Hollandia, Új-Zéland.
Az Egyesült Államok egy nagyon változatos multi-etnikumú, többszáz szubkultúrával rendelkező ország. Állami propaganda szinten valóban a neomarxista feminizmus megy, de olyan szubkultúrák, mint a redneck/whitetrash, meg a texasi country cowboy, azok igencsak maszkulin-patriarchális arcok. Aztán a bevándorolt latinókról, ázsiaiakról, ortodox zsidókról ne is beszéljünk.
a nagyvárosi telepi v. kültelki kertes gettófeka, na az meg egy külön téma: egy róluk szóló cikk biztosan Dean-nek is tetszene. : )
“Ezek alapján szent meggyőződésem, hogy a házasság, illetve monogámia intézménye az emberiségnek nem természetes állapota, hanem mesterséges társadalmi konstrukcióként alakult ki, méghozzá a kereszténység megteremtésével. Azonban attól, hogy ez mesterséges konstrukció, nem szükségképpen rossz, épp ellenkezőleg. Megoldotta a két legfontosabb problémát: Szigorú renddel (erkölcs) arra kényszerítette a férfiakat, hogy mondjanak le az össze-vissza szaporodási ösztöneikről, a nőket pedig, hogy ne csak a társadalmi hierarchia legtelején álló férfiakat vegyék észre. Ennek következményeképp ugyan létrejött a kasztosodás (nemesnek nemeslény jutott, parasztnak parasztlány), és az egyén szabadságának korlátozása, azonban ez volt az egyetlen módja annak, hogy a korábban a szaporodásból és a közösségi életből kiszoruló férfiakat hasznos munkára és eltartandóik ellátására, a nőket pedig családjuk támogatására, valamint a fajfenntartás korábbiaknál visszafogottabb, de azért megfelelő módon történő elvégzésére késztessék.”
Így van. És azzal, hogy nem lehetett csak úgy kilépni belőle, vagy ha igen, a gyerekek és a vagyon a férfinál maradtak, mindenki ezerszer meggondolta, hogy enged -e az ösztönöknek, vagy az eszére hallgat.
Eltekintve a fenti cikk “főszereplőjének” pszichopata mivoltától a magam részéről a kínai férfitöbbletes területek problémái ugrottak be. Sokáig úgy tűnik a férfiak ösztöneivel sem lehet játszani. Belegondolva, ha ostobenkóéknak sikerülne betiltani a pornót és a prostitúciót (ez még Sztálinnak sem sikerült) a tapasztalt tesztoszteronkitörés – hiszen az ösztönök még ilyen fals levezetésére sem nyílna mód -, erőszak és hasonlók olyan mértéket öltenének, hogy az eddig tapasztalható nőket érő erőszakos cselekedetek összességében csak piaci kofalármának tűnnének.
Leegyszerűsítve, az a férfi aki hosszú távon nem kap pinát kiegyensúlyozatlanná, kezelhetetlenné és társadalmilag veszélyessé válik.
a muszlim országban ezzel fanatizálhatóak a férfiak, emiatt a férfitöbbség miatt vannak részben az indiai erőszakok, ill. Kínának is hasonló férfitöbblete van.
a baszatlan nő meg elmebeteggé (amúgy sok baszott nő is elmebeteg).
,,Leegyszerűsítve, az a férfi aki hosszú távon nem kap pinát kiegyensúlyozatlanná, kezelhetetlenné és társadalmilag veszélyessé válik.”
Ezek szerint ez a titkod ?
Nem ez. Sokkal inkább a rendszeres meditáció, jóga valamint pozitív gondolkodás. Segít elviselni az olyan idióta kötözködőket akik csak rosszabbá teszik mások életét is.
Van már Leszarom tabletta is. :o))
Éppen ez az érdekük. Ezért kapják a támogatást, hogy a “férfierőszak” ellen küzdjenek, nem?
Ha nincs férfierőszak, akkor nehéz lenne küzdeni ellene. Ezért kreálni kell. Egyfelől, megrendelésre gyártott statisztikákkal, másfelől, a férfiakat ösztönözni kell arra, hogy erőszakosak legyenek. A prostitúció, pornó betiltása erre kiváló módszer. Pl Svédország is előkelő 3. helyre lépett elő az országonkénti nemi erőszak statisztikában, mióta bevezették a kliensbüntetést. Aztán, nem árt, ha a nők érzékenységét is csökkentik. Hiszen, hogy mi számít erőszaknak, szubjektív. Ha csúnyán néznek rád, az is erőszak. Ha rossz volt vele a szex, az is. Hiába egyeztél bele, akkor is. Jelentsd fel utólag, még ma.
A cél ismeretében egyértelművé válik a feminista programok lényege.
Én a magam részéről úgy vélem, ahogy a gonosz is önmaga ellen fordul, úgy a feminista “forradalom” is saját utódaként zabálja fel azt a társadalmi közeget, amely engedte létrejönni és amelyet átalakítva mintegy saját zabigyerekévé tett. Amit viszont sajnálatosnak tartok, hogy mindaddig amíg ez bekövetkezik egész generációk életét teszi tönkre, a boldogtalanság, szomorúság és fájdalom olyan árjával árasztva el a világot, melynek mértéke a világégésekét is meghaladja.
Mit számít pár világégés egy *tudjukmi*-hez/-hoz képest.
A (gender-)forradalom fölfalja gyermekeit?
Javasolnék nigériai mintára, egy magyar Boko Haram létrehozását, amellyel – egyfajta romantikus módon – minden férfitársunknak juttathatnánk megfelelő arát, mintegy elejét véve a cikkben részletezett hasonló tragédiáknak. Ugyanis ezek a tradicionális szokások (nőrablás), képesek csak a női hipergám ösztönöknek ellenhatni, nem beszélve továbbá a nők szájából manapság hangzatos, és megalapozott vádakkal szemben; – miszerint alábbhagyott a férfikezdeményezés – is megoldást jelentene.
Meg lehetne rendelni is, hogy milyet? Mert az úgy egész kellemes lenne, nemhogy csak úgy egyet a sorból. Én 175-180 cm közötti vékony testalkatú nemcsillagjegyszüzet kérnék.
Netes rendelés, házhozszállítással? Paypal kell hozzá :D
Az interhethuszárok pedig már el is kezdtek mémet csinálni a srácból, természetesen az egész eset okait túlegyszerűsítve.
pl.: justvirginthings (forrás)*
A feministák hozzáállásán pedig egyáltalán nem lepődtem meg ezek után, borítékolni lehetett, hogy félre fogják érteni (direkt) és kihasználják. Csak arra lennék kíváncsi, hogy őket ilyenkor tényleg szétveti az ideg, vagy magukban jót röhögnek a világon?
* amúgy mennyire szabad képeket beágyazni kommentekbe?
“amúgy mennyire szabad képeket beágyazni kommentekbe?”
Nyugodt szívvel! :o) (Csak előtte szerkeszd meg, hogy ne legyen képernyőnyi méretű.)
Csak viccelt. Jöhetnek a lepedők is.
Nem is hallottam erről a tragédiáról. Jó hogy megírtad, és végre a mennyiség is korrekt lett. Amikor olvastam, hogy a srác csajozós csatornákra iratkozott fel, akkor nekem is a PUA ugrott be először, azután pedig egyből Eddie, hogy lehet ő a hunyó..
Ez az ,,amerikai pszicho” kísértetiesen hasonlít egy szintén amerikai színészficsúrra. Ed Westwick leginkább egy hollywoodi hulladéksorozatból ismert. Kinézetre szinte teljesen megegyezik a gyilkossal, ugyanaz a csókos száj, erőltetetten szúrós tekintet. Különbség annyi, hogy ezért a paliért, a világ nőinek a fele odavan, gondolom a buzis kinézet miatt, és nem kizárólag a pénz+hírnév végett. Azt meg nem hiszem el, hogy a tettes sok pénze ellenére semmilyen nőt nem tudott összeszedni. Lehetséges, hogy tényleg túl válogatós volt.
Nahát, nahát. Még a végén kiderül, hogy a swag-yolo-money önmagában semmit nem ér, ha valakinek nincs hozzá kellemes személyisége és normális értékrendje. Nem külseje, hisz ő se volt csúnya és még csak nem is a “buzis” kinézeten van a hangsúly. (A “buzis” kinézetet nem értem a fenti kép hivatkozásában, egy jóképű és önmagára igényes férfi van rajta. Az én ízlésemnek kicsit túl szőrös, de senki sem lehet tökéletes.)
Azért egy pszichopata vérengzésében ne keressünk már logikát, pláne tanulságot. Elliot Rodger nem cáfolja a “swag-yolo-money” szentháromság, abszolút eredményességi indexét. Főleg az USA-ban, ahol minden a külcsín.
Ez valami dzsipszi?
Nem Dzsipszi, hanem Jet Lie!
Hadüzenet a férfijogi szervezetek ellen. ( terrorszervezetnek minősítették az Aviceformen-t többek között, tömeggyilkosoknak nevezik a férfi jogvédőket az alábbi amerikai petíció alatt) Úgy látszik nem csak magyar módi a hazug aljas petícioskodás...
http://velvet.hu/sztori/2014/05/30/osszeroppant_a_szuz_gyilkos_csaladja/
“Elliot Rodger hat embert ölt meg, és családja is inkább őket gyászolja, mint az elkövetőt. A csajozási sikertelenségét kitomboló 22 éves fiút apja boldognak látta a gyilkosság előtt. Eközben a Guardian levelezett azokkal, akik csatlakoztak Rodger nőgyűlölő csoportjához a Redditen, ahol kőkeményen ment a nők alázása és egy másik gyilkos istenítése. Ebben a zárt szubkultúrában várhatóan Rodger hamarosan félisten lesz.
…
A Redditen amúgy a ForeverAlone (azaz MindörökkéEgyedül) nevű csoport tagja volt, ahol az úgynevezett incelek gyűltek össze. Az incel kifejezést magára is használta a gyilkos, ez az involuntary celibates, azaz önkéntelen cölibátus rövidítése. Ezen belül volt egy aloldal, ami a majdnem legelkeseredettebbeket gyűjtötte össze, akiknek elegük volt abból, hogy a legdögösebb csajok felszedésére esélyük sincs. Ennek is egy keményvonalas aloldala a PUAhate.com, azaz a csajfelszedő-művészek gyűlöletére építő oldal. Ezt nem más alapította, mint Rodger.
Azt írta itt, azokat a férfiakat várja ide, akik úgy ki vannak éhezve a szexre, mint ő, és egyetértenek vele abban, milyen degeneráltak lettek a nők. A csoport egyik tagja elmondta a lapnak, hogy semmi szűrés nem volt a kommentek között. “Volt ott rasszizmus és határozottan sok nőgyűlölet. Az Elliot Rodger-féle kommentek nem voltak túl szokatlanok” – mondta egy Tom nevű tag.”
“akiknek elegük volt abból, hogy a legdögösebb csajok felszedésére esélyük sincs. Ennek is egy keményvonalas aloldala a PUAhate.com, azaz a csajfelszedő-művészek gyűlöletére építő oldal.”
Legdögösebb csajok felszedésére esély sincs, talán nem üresfejü cicababákkal kéne próbálkozni, és azokat szidni, akik segíteni tudnak egy átlagos nő megszerzésében…
És itt a magyar kiadás:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20140529-elliot-rodger-amokfutasa-es-a-nogyulolet.html
Önellentmondások, feminista magyarázza a PUA-kultúrát; amúgy csapnivaló a cikk, de mérsékelt agyfájást lehet kapni tőle.
“a pszichopaták a világ legrosszabb fiúi,” A pszichopata meg az alfahim azert nem ugyanaz, utóbbi inkább egy maffiafőnök, cégvezér lehet, akik nem pszichopaták.
Visszatérvén Elliot Rodger esetéhez, a tengerentúlon több szakember is alaposabban megvizsgálta az esetet és annak körülményeit. Dr. Helen Smith szerint a legnagyobb probléma, hogy ma a világban, sehol nem kezelik orvosolják a fiatal férfiak mentális egészségügyi problémáit. Nincs olyan hely szakember, aki ezzel foglalkozna, nincs apparátus, nincs segítség… a társadalom ez irányú törekvése, cselekedete kimerül annyiban, hogy megvárom míg saját fejébe golyót repít a szerencsétlen, és imádkozom, hogy ne legyek az áldozatai között.- a doktornő szavaival élve. Ennyi az egészségügyi stratégia, – ennyit áldoz ma ránk a társadalom – nem több. Míg ellenben a nők esetében pl. a szülés utáni/alatti depresszió kezelése, elemi szükséglet… ezekre a forrás mindig kötelezően adott. Egyértelmű, hogy a feminista lobbi az, ami blokkolja a fiúk/férfiak kezelésének finanszírozását. Már maga a férfiproblémák megbeszélése, feloldása is falakba ütközik, hiszen bárhol bármikor felmerül, az egyenértékű a nőgyűlölettel. Emlékezetes eset, mikor Warren Farrell (az egyik legnagyobb szaktekintély) próbált Torontóban előadást tartani a fiatal férfiak megdöbbentő öngyilkossági rátájáról, ezek okairól, a feministák bekiabálással fütyüléssel akasztották meg, hallgattatták el. Ma még nem lehet ezekről beszélni, nem lehet ezeket a problémákat megoldani ilyen feminista ellenszélben, bár mindenképp biztatónak látom, hogy egyre többen néznek a szőnyeg alá. Kérdés, hogy hány embernek kell még ahhoz meghalni, hogy konkrét lépéseket tegyenek?
(egyébként többen tudni vélik, hogy Eliott Rodger félénksége mögött, autizmus ill. asperger állt… talán ez is más megvilágításba helyezi a történteket)
Szó sincs arról, hogy mentegetném, pusztán jó lenne megérteni a strukturális okokat, mert a dráma annál mélyebb és gyakoribb, mint egyéni sorsok megmagyarázhatatlan magnóliái. Nem véletlen, hogy a sorozatgyilkosságok, tömegmészárlások kizárólag feminizált országokra jellemzőek… márpedig ha ezt kijelenthetjük, akkor el is érkeztünk a gócponthoz.
Definiálná valaki, hogy mit is jelent pontosan a “tárgyiasítja a nőt” kitétel? Annyi helyen használják érvként, de ha belemegyek annyira ködös válaszokat kapok.
A másik nagy kedvencem, hogy pl. orális vagy anális szex esetén “fiúsítom” a partnerem (a kijelentéssel mintegy látens homoszexualitást sugallva). Ezt sem értettem sosem igazán. Elvégre a nő minden testtájékán ugyanúgy nő… Vagy most éppen tárgyiasítok?