Ez a cikk Whisper kolléga Reddites írásának hozzávetőleges magyarítása. Elöljáróban még annyit, hogy Elisabeth Kübler-Ross nevéhez fűződik a gyász 5 fázisának leírása – a legtöbben valószínűleg már hallottak róla, de ha valaki mégsem, az tájékozódhat a link túloldalán.
Valószínűleg nem én vagyok az első, aki megfigyelte, hogy a férfiak számára a korszellem hülyítéséből (a nők istenítéséből) való felébredés általában egy hosszas folyamat, és eközben az illúziók elvesztése – mint bármilyen más veszteség – a gyászoláshoz hasonló érzelmi reakciókat vált ki. Érdemes megvizsgálni, hogy az általános 5 fázisú gyászmodell a piros pirulás felébredésre is alkalmazható.
1. Tagadás: “A nők nem olyanok! Csak legyél velük kedves és tisztelettudó, majd megtalálod az igazit!”
2. Düh: “Minden nő kurva! Nincs bennük tisztesség vagy hűség, ráadásul önzők és haszonlesők.”
3. Alkudozás: “Ha keményen dolgozok és megtanulom a csajozós figurákat, legalább szex lesz.”
4. Depresszió: “A szex felszínes macákkal unalmas és nincs benne igazi élvezet. Annak sincs értelme, hogy a misztikus unikornis után kutassak. Talán MGTOW leszek egy darabig.”
5. Elfogadás: “A nők nem rosszak. A feléjük támasztott elvárásaim (és az ő elvárásaik énfelém) hibás alapokra voltak felépítve. Ösztönlények, akárcsak én… de különböző ösztönökkel. Ha megértem az övéket, és elmagyarázom nekik a sajátomat, realisztikus elvárásokat támaszthatunk egymás felé és egész jól ellehetünk együtt.”
Ahhoz, hogy a férfiszféra nőkkel kapcsolatos cikkeit és kommentjeit megérthessük, először el kell fogadnunk, hogy ennek a folyamatnak a különböző állomásain íródtak. Mindegyik állomásnak megvan a maga értéke, mivel a későbbiek eléréséhez először át kell jutni a korábbiakon. És mint a valódi gyásznál, a folyamat itt sem feltétlenül egyenes és zökkenőmentes.
Bármely írás megértésében sokat segít, ha felmérjük, melyik fázis szülte, és ezt figyelemben tartva olvassuk.
És ezért nincs értelme az érző szívre apelláló trollkodásnak és a hangnem erős moderálásának. Nem mintha szélsőségesek lennénk, hanem mert a düh kiszellőztetése és megértése fontos része a 2. fázisnak. Ha meg valaki arról beszél, hogy nőkkel lógni haszontalan és értelmetlen, az általában a 4. fázist tapossa.
Ha valaki azt szajkózza, hogy minden nő kurva, és én lelövöm annyival, hogy “ne légy dühös”, akkor csak megnehezítem, hogy feldolgozza a saját illúziói elvesztésével járó fájdalmat. Hasznosabb azt mondani, hogy a dühének van értelme, de korántsem végtelen, és egyszer biztosan el fog apadni.
Amikor errefelé olvasgatok, magamban osztályozom a mondanivalót: harmadik fázis, első fázis… és mindegyikben találhatok valami hasznosat. Bár a saját dühömön már túljutottam, más férfiak dühének megértése segít a saját tudásom gyarapításában, mivel mindig újabb szemszögből mutatja meg, hogy hol vannak hibák a valóság és az elvárásaink ütközésében.
De amíg valaki nem érti meg, hogy a nőkkel-nőzéssel foglalkozó irományok különböző hátterekkel születnek, addig itt sokminden fog neki teljesen értelmetlennek tűnni.
Deansdale: Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy bár a düh és a depresszió fázisai érthetőek és megvan a maguk helye, nem uralhatják el a teljes diskurzust. Bármekkora világfájdalom valakinek, hogy a nők nem olyanok amilyennek képzelte őket, egyszer tovább kell lépnie. Aki erre hosszú távon is képtelen, az keressen pszichológust, és ne itt mérgezze a konstruktív párbeszédet. Vannak akik már kinőtték a hisztifázist, és szeretnének elfogadható körülmények között szót váltani.
Whisper kolléga Reddites írása kétségkívül zseniális. És semmi de…
Sőt: Tovább is lehet lépni az ötödik fázisról, anélkül, hogy módosítanánk rajta. Alighanem elkerülhetetlen is e tovább-lépés, mert a szellem is csak olyan, mint a szerelem (Holy Vudi Ellen szerint): megdöglik, ha nem mehet előre. (Talán ezért írta J. Attila, hogy a szellem és a szerelem a szertelen ember két szülője – de most angolszász kultúrkörben mozgunk…)
Ötről a hatra alighanem annyiféle továbblépési útvonal lehetséges, ahány ember. Nekem speciel Bob Fosse Mindhalálig zene (All That Jazz) c. filmjében bemutatott továbblépés roppantul tetszett, talán mert a kedvenc aforizmámnak mintegy a megtestesülése (ha valaki tudja, kitől származik eredetileg ez az “aforizma”, annak igen hálás lennék az infóért).
Szóval az aforizma:
Miről beszélnek a megvilágosultak? – Ugyanarról, csak poénból.:)
Whispert régóta nyomon követem, mert időről időre fantasztikus hozzászólásai vannak. Persze tőle sem minden arany, de a jel/zaj aránya messze kiemelkedik az átlagból. Itt van két példa a jobbakból: első, második.
Érdekes analógia. A másodikkal (düh) az a baj, hogy egy másik illúzióba leng ki. A minden nő angyal illúziójából a minden nő démon illúziójába. Egy idő után az inga szépen megnyugszik és az illető objektíven tudja vizsgálni az épp aktuális nőt, akivel dolga van, nem az illúzióiból, hanem a valóságból kiindulva.
Úgy gondolom, hogy ezt a sémát rengeteg dologra rá lehet húzni. Pl. ha valaki felébred a PC álomvilágból, aki mindent elhitt a tv-nek, akkor kilenghet abba az irányba, hogy semmit se hisz el, amit mondanak neki “hivatalosan”, mindenki gyanús lesz, aki szaktekintély, és egy másik végletként elhisz mindent, ami viszont alternatív és bizonyos kérdésekben már az lesz számára az előny, ha az illető nem ért hozzá igazából. Pl. mindent bevett, ami a történelemkönyvekben van -> rájön, nem igaz minden -> semmit se hisz el, amit történészek mondanak, ellenben mindent elhisz, amit nem történészek mondanak -> az inga kilengése megáll középen és megtanulja, hogy történész is mondhat igazat és nem történész is mondhat hülyeséget, nincs olyan, hogy “a történészek” vs. “a nem történészek” véleménye, mert mindegyik csoportban vannak mindenféle emberek.
Szerintem ez valahol az emberi természetből következik, hogy könnyebb és kényelmesebb fekete-fehérben gondolkodni (“minden nő angyal / minden nő démon”), mint venni a fáradtságot és árnyaltan vizsgálni a valóságot, az egyéneket (“ez a nő nagyon kedves / ez a nő megbízhatatlan” stb.)
Ahham… így már néhány dolog érthetőbb. Az eredeti cikknél nagyon jók a kommentek. Egyikük leírja hogyan jutott az 5.-be, és hogy ez még nála sem teljesen kerek. Amolyan tanács és túlélési útmutató másoknak. És sportot is írják, hogy segít átmenni ezen a folyamaton. A futást annyira jól leírta valaki, hogy most elgondolkodtam rajta én is, hogy futnom kéne. Függetlenül ettől a témától.
6. Ráébredés: “Rájöttem, hogy az ötös is hülyeség volt.”
Dehogy, az ötös után a meghalás jön :)
Az ötödik fázis önfeladásnak is nevezhető.
Analógiával élve: Durvára bosszant, hogy 1000FT a cigi, de mivel nagyon kell, még ilyen áron is megveszem. Azaz, elfogadom, hogy az, amit régen sokkal olcsóbban megszerezhettem, annak megszerzése ma már lényegesen több munkát, energiabefektetést igényel. Ha viszont nem olyan fontos a cigi, és a tények és a saját lehetőségeim ismeretében úgy ítélem meg, hogy nem éri meg, akkor nem az 5. fázisba jutok el, hanem a 4. be. (Az MGTOW szerintem nem depresszió, hanem egyfajta szabadságszeretet)
Azaz, a 4. 5. fázis szerintem nem egymásból következik, hanem a 2.-ból ágazik kétfelé. Persze, lehet átjárás a fázisok között, elképzelhető, hogy egy “elfogadó” is később MGTOW lesz, és, esetleg fordítva is. Bár, ha valaki már eldöntötte, melyik út a kényelmesebb, jobb számára, akkor valószínűbb, hogy később nem akar már átmenni a másikba. Aki a 3. fázisba jut el, az sem valószínű, hogy a poligám ösztöneivel ellentétesen, könnyen lemondana a sok nőről 1db állandó kedvéért. A monogámiába főként azok mennek bele könnyen, akik egyszerűbb úton-módon nehezen juthatnak nőhöz.
A cikk kizárólag a korszellem hülyítésére koncentrál, és így ezen belül logikailag helyes is, viszont elegánsan figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy egyéb társadalmi folyamatok miatt, a nők igényei megnövekedtek. Minél nagyobb választékuk van férfiak terén, annál nagyobb igényeik lesznek a férfiakkal szemben, így egyre kevesebb férfi fog megfelelni az elvárásaiknak.
Szerintem nem lehet azt várni, hogy előbb-utóbb minden férfi el fog jutni az ötödik fázisig, azaz, önfeladásként elfogadja azt, hogy neki sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az életben a neme miatt. Sokkal többen lesznek azok, akik azt mondják, nekem ez nem passzol, nem éri meg, ráadásul a képességeim sincsenek meg hozzá, ezért inkább lemondok róla, és a könnyebb utat, az egyedüllétet választom. Így nem próbál olyan pozícióba kerülni, amit a maga számára értelmetlennek, igazságtalannak és méltatlannak tart.
Ezért terjed az MGTOW.
Elméletileg elképzelhető, hogy valaki a feminista agymosás hatására lesz “férfiatlan”, de igazából a férfiakra kevésbé hat a média agymosása. Inkább a nők a manipulálhatók, nem véletlen, hogy a fogyasztói reklámok többsége is főként őket célozza.
Az emberek nem élnek búra alatt, az átlag egyén folyamatosan közösségben van más egyénekkel, ellenkező neműekkel is. A másik nemről kialakult képét (mit szeret, mit vár el, mit nem) nagyrészt tapasztalati úton szerzi meg, amit csak bizonyos mértékben képes befolyásolni a médiából áramló manipuláció. Tehát, a férfiak többségében nagyon jól tudják, mit várnának el a nők, illetve áttételesen a társadalom, csak nem tudnak, vagy nem akarnak ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Ezért igyekszenek elkerülni az olyan helyzeteket, (pl párkapcsolat) ami ebbe a számukra hátrányos helyzetbe kényszerítené őket.
A 2. fázist én az “objektív helyzet felismerésnek” nevezném. Nemcsak azért, mert elegánsabb, mint a “düh”, hanem azért is, mert attól, hogy egy tényt tudomásul veszek, elfogadom, és nem kritizálom többé, (5. fázis) még ugyanúgy tény marad, mintha kritizálom (2. fázis). Tehát, ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hogy “dühös” vagyok-e, amiért ilyenek a nők, vagy elfogadom “reális elvárásként” ezt, attól még az objektív helyzeten ez nem változtat.
“Inkább a nők a manipulálhatók, nem véletlen, hogy a fogyasztói reklámok többsége is főként őket célozza.”
A reklámok azért célozzák inkább a nőket, mert a pénz nagyobb részének elköltéséről ők döntenek. Ahogy egyre elterjedtebb lesz az egykeresős (így effektíve férfi vagy nő nélküli) háztartás, úgy fogják a reklámok a férfiakat is jobban célozni.
Én úgy gondolom, hogy a TV ugyanúgy befolyásolja a férfiak gondolkodásmódját is. Gyakorlatilag a filmek nagy részében van egy béna férfi főszereplő, aki természetesen a film végére – happy endként – megkapja a biodíszlet nőt. Ez az irrealisztikus történetmesélés olyan sok szinten hibás, mégis ezen nőnek fel a gyerekek, így nem csoda, hogy felnőttkorra az elvárások és a valóság köszönő viszonyban sem lesz egymással.
“Az ötödik fázis önfeladásnak is nevezhető.”
Nem megbántani akarlak, hanem segíteni: azért gondolod ezt, mert még nem tartasz ott. Nem érted, hogy miről van szó.
A nők olyanok, amilyenek, és ezt felfogni nem “önfeladás” a szó semmilyen értelmében, hanem a szellemi érettség jele. Persze ragaszkodhat egy férfi a nőkről kialakított álomképéhez is, azt ismételgetve, hogy amit ő elképzelt az jobb mint a valóság, de ez, valljuk be, gyerekes dolog. Kívánhat az ember magának hupikék holdjárót, kolbászból kerítést meg fantasztikus szupernőt, aki tulajdonságaiban inkább férfi (bár hogy ez miért lenne jó azt nem tudom), de ez csak ábrándozás.
A helyedben elfogadnám azt, hogy vannak bölcsebb férfiak (mondjuk nem én, hanem Whisper), akik már végigjárták ezeket az utakat oda-vissza hatszor, és jobban értik a csíziót. Ezeket meg kell hallgatni, és elgondolkodni a mondandójukon, nem pedig reflexből ellenkezni, mintha te garantáltan mindent tudnál, és mindenki más hülye lenne, aki máshogy gondolja.
“A 2. fázist én az “objektív helyzet felismerésnek” nevezném.”
Persze, mert itt tartasz. Bele vagy ragadva mint légy a pókhálóba. Ennyit látsz az egész szituból és mindent erre akarsz visszavezetni. Ha egyszer majd túlnősz ezen a hülyeségen, valószínűleg röstellkedve fogsz visszagondolni a mostani önmagadra, aki itt köti az ebet a karóhoz, hogy az ötlépéses úton a második lépés az “igazi” és az a “megoldás”.
Láthatóan a 2. lépcső mocsarában tapicskol és mindenkit elzavar, aki segíteni szeretne neki. DE! Lehet hogy más nem így van vele – vagy ő maga se lesz így x idő múlva – úgyhogy lefordítom a legnépszerűbb hozzászólást a forrásból. Egyrészt csak úgy, mert ilyen kedvem van, másrészt lehet, hogy valakinek segít. Nem csak ebben a témában, hanem bármiben. Szóval, most nem az én gondolataim következnek és helyenként trágár szavak lesznek benne, akit zavar, az ne olvassa, nem kényszer. Én szóltam.
“Ezen már gondolkodtam én is. Szóval szeretnék adni hozzá egy kicsit mélyebb elemzést, ami segített minden szakaszra vonatkozóan és hogy hogyan kezeltem őket.
1. szakasz: Tagadás – Ez a disszociáció egy formája. Úgy fogod látni a barátnődet, hogy “szerető”. Úgy is fogod látni, hogy “hűséges”. Bele fogod vetíteni a saját képzelt képed a nőről.
De valahol legbelül ez nem igaz. És tudod.
A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy TRP (The Red Pill – a piros tabletta) anyagokat olvasol és valósággal összehasonlítást csinálsz. Minél több TRP-t olvasol és látod, hogy a valóság egyezik azzal, amit mondanak, annál nehezebb a disszociáció. A hamis valóság ki lesz szorítva a fejedből.
Ez fájni fog. Kibaszottul.
2. szakasz: Düh – A dühöt gyakran érzésnek gondolják és általában összekeverik az undorral. De nem az. Düh, gyűlölet, harag… ezek érzelmek. És a különbség az érzelem és az érzés között, hogy az érzelmek hajtanak minket, hogy tegyünk valamit. Egy akció általában egy érzelmet követ.
Tehát minek a megtételére hajt minket a harag? Nos, ez rajtad áll, mivel ez a te fejedben van. De számomra a dühöm és a haragom mindig a védelmet motiválja. Szó szerint a hajtóerő, ami valaminek az útjába állít.
Szóval mit is védek amikor a 2. szakaszban vagyok? Magamat. A fájdalomtól, hogy látom a valóságot. Ez a szarság fáj.
De nem futhatsz el előle. Érezned kell. Megérteni, hogy magadat “védeni” a valóságtól nem a valóságban létezés. Szóval a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy feldolgozod a dühöt és a valóságot. Mert az nem olyan rossz.
Amit tapasztalni fogunk, az nagyon olyan, mint kisétálni a házból egy nyári nap közepén, miután órákat aludtunk egy teljesen sötét szobában. Ez a szarság bántani fogja a szemed.
Csináld lassan. És látni fogod, hogy igazából nem kell védened magad. Ki tudod nyitni a szemed.
3. szakasz: Alkudozás – Miután a valóság kezd leülepedni, már nem akarod. Vissza akarsz menni. A kinti világ túl fényes és ijesztő, úgyhogy vissza akarsz menni a sötét szobába és visszaaludni.
Ez a szakasz általában arra késztet, hogy elképzeljek egy beszélgetést egy nővel. Ebben a beszélgetésben a nő általában törődő, szerető, gondoskodó, stb… És az agyad nagyon hülye tud lenni. Elhiszi, hogy amit képzelsz, az igazi.
Ne engedd. Amikor azon kapom magam, hogy ezt csinálom, azt mondom magamnak “Ez a beszélgetés nem most történik… sohasem történt meg… és sohasem fog megtörténni… és ez így van rendben.”
Nem akarom magam visszaváltoztatni valami béta pöccsé, és egyébként se számítana, mert sohasem fogok olyan lenni, mint a nők. Szóval leszarom.
A 3. szakasz az agyad módszere, hogy visszanyomjon az 1. szakaszba. Ne engedd.
4. szakasz: Depresszió – Amire rádöbbentem, hogy a depresszió, kétségbeesés, veszteség… az egy rés. Az a különbség a valóság és kívánt valóság között. A tény, hogy a valóság nem olyan, amilyennek szeretném, lehangol. A rés kétségbeeséssel tölt fel. Ez a rés okozza a 4. szakaszt.
Amit ebben a helyzetben mondtam magamnak, az hogy fejezzem be, hogy egy kibaszott csecsemő vagyok. Nem én tervezek meg mindent az életben. A saját életemet én írom, de mások életét nem. Ők a sajátjukat írják. Mi van, ha nem vagyok magas? Mi van, ha nem szeret? Mi van, ha…? Valójában nem tudom uralni azt, ami nem létezik.
Sokkal egészségesebb először meglátni a valóságot és utána választani: legtöbbször a depresszió azért jön, mert választasz és utána várod, hogy a valóság alakuljon a választásodhoz. És ez a lelkiállapot a visszaút.
Szóval amikor a 4. szakaszban vagyok, rájövök, hogy nem néztem meg előbb a valóságot és utána választottam. Gyerekes voltam.
5. szakasz: Elfogadás – Ez a szakasz még számomra se teljesült. Habár már megtapasztaltam. És ha egyszer megízleled, ne felejtsd el az érzést. Mert ez az emlék kifejezetten hasznos, ha beragadsz egy másik szakaszba. Néha mikor a 4. szakaszban vagyok, eszembe jut az 5. szakasz és hogy milyen fontos látni a valóságot, mielőtt meghozom a döntéseimet, választok. És ez segít bezárni a rést, ami a depressziót okozza.
Emellett ez nem egy konkrét folyamat. Ugrálni fogsz a szakaszok között, eljutsz az 5. szakaszba, majd visszaesel, lehet hogy nem jutsz el az egyikbe, amelyikbe kéne.
Ne várd, hogy egy bizonyos módon történjen. Ne aggódj, ha máshogy éled át, mint “ahogy mindenki más”.
Csak hagyd, hogy megtörténjen. Az agyad tudja, mit kell tennie, ha hagyod neki.”
Köszönöm a részletes férfi kórképet, bár szerencsére nem törvényszerű mindez.
Az a kognitív disszonancia, ami sok esetben a férfit – a saját nőképével/nőjével – kényszeresen végigkíséri az életén, az a világ kettősségéből adódik melyről Adolf írt korábban remek cikket. Aztán erre rakódik még rá az ultraliberális maszatolós halandzsa, némi női pajkossággal. Azok a kételyek amelyekről te írsz, ritkábban mérgezik az embert. Nem hiszem hogy ez a részletes – néhol elég személyeskedő- analízis, bárhol is maradéktalanul célt ért.
Látom sikerült egyből félreérteni. Ez egy férfi hozzászólása volt az eredeti cikk alatt, amiben leírta a folyamatot, ahogy ő élte át. A személyeskedést nem tudom, hogy miben láttad meg. Pont arról szól az egész, hogyan láss át a maszatoláson. A kételyekről nem én írtam, hanem az eredeti hozzászóló.
Ezt elfogadom egy konkrét férfi saját jellemfejlődésének, de nem mint általános életút. Én egyébként a cikkel sem értek maradéktalanul egyet, hiszen egy-egy fázis felcserélésével kihagyásával is életszerű képletet kapunk. Némi ciklikusság is lehet, (ha valaki háromszor nősül rosszul, de mellette jó szeretői voltak.). Amit te idéztél az annyiban tér el ettől, hogy a hozzászólásíró meggyőződése, hogy ő már az V.-ös szinten van, pedig nem. De legalább felmérte és látja a helyzetét.
Erre azt tudnám én is mondani, mint a hozzászóló: Emellett ez nem egy konkrét folyamat. Ugrálni fogsz a szakaszok között, eljutsz az 5. szakaszba, majd visszaesel, lehet hogy nem jutsz el az egyikbe, amelyikbe kéne. Ne várd, hogy egy bizonyos módon történjen. Ne aggódj, ha máshogy éled át, mint “ahogy mindenki más”.
Arra nem gondoltok, hogy az az igazság, hogy a nők nem tökéletes éteri lények, hanem ugyanolyan emberek? Megvannak a maguk erényei és hibái, amik különböznek a férfiakétól. Vannak jó és rossz tulajdonságaik, és emellett vannak egyéni tulajdonságaik. Őket se lehet egy kaptafára húzni, ahogy a férfiakat sem. Ha ezt elfogadod és észben tartod, akkor rájössz, hogyan viszonyulj hozzájuk. Át kell látni azon a ködön, amit a média gyárt, vagy a femik, vagy bárki. Nem a képet kell nézni, amit eléd raknak elterelésképp, hanem ami a kép mögött van. Az pedig egy ugyanolyan esendő ember lesz, csak nőnemű. De ez a folyamat sok mindenre ráhúzható, nem csak a férfi-nő kapcsolatokra. Nekem az tetszett meg benne, hogy szókimondóan, magán bemutatva levezette, hogy a valóságot KELL nézni, akkor is, ha az nem tetszik. Alkalmazkodni kell hozzá, mert nem tudod megváltoztatni. Nem szabad bedőlni annak az álomképnek, amit rád akarnak erőltetni, fel kell ébredni. És szerintem igaza van.
,,Nem szabad bedőlni annak az álomképnek, amit rád akarnak erőltetni”
Ezt magyarázd el egy kisgyereknek, akit a szüleitől kezdve a tanárokig mindenki hülyít.
A kislányokat és a kisfiúkat is hülyítik, és akkor lesznek belőlük igazi felnőtt emberek, ha szembesülnek ezzel és legyőzik. Mikor belépnek a nagybetűs életbe, előbb utóbb úgy pofán vágja őket az igazság, hogy hanyatt esnek. Akkor kezdődik az 1. szakasz.
“egy-egy fázis felcserélésével kihagyásával is életszerű képletet kapunk”
> És mint a valódi gyásznál, a folyamat itt sem feltétlenül egyenes és zökkenőmentes.
Láthatóan a 2. lépcső mocsarában tapicskol és mindenkit elzavar, aki segíteni szeretne neki.
Arra még nem gondoltál, hogy végig kell járnia az útját? Ti fejszével próbáljátok faragni szerencsétlent, amivel nem biztos, hogy segítetek neki. Egyszerűen a rögösebb utat választotta: mindent meg akar tapasztalni a saját bőrén. Ez nem biztos hogy baj, sőt.
És igen… Már ez alatt a cikk alatt is ismét a brandon-terápiánál tartunk. (Én már nagyon unom.)
Szerintem nyitok erre a célra egy topikot a fórumon – csak segítsetek valami jó címet találni.
Azt mondod, fejszével faragni. A fejsze nem ember-faragásra való. Szerintem ha bármit fejszének látsz, azt senki sem faragásra akarja használni. Hosszú ideig – nagyon hosszú ideig – fejsze nem (sem) volt. De ez az egész már olyan, mint márványból papír-körömreszelővel faragni. Nem is beszélve arról, hogy nem vagyunk szobrászok.
Igazán nem mondhatod, hogy nem voltunk elég türelmesek. Főleg úgy, hogy az ember ide leginkábbis azért jön, hogy az elkeseredett írások mellett lásson konstruktív ötleteket, érezze, hogy a feminizmus! elleni harc a fontos és nem a nemek további egymás ellen uszítása. Még ha ismerjük is a fenti lépcsőfokokat. Kissé szélsőséges példa, de az analfabéta nem jár egyetemre, még akkor sem, ha váltig bizonygatja, hogy tök hülyeség és fölösleges dolog az írás és olvasás, mert ő baromi jól megvan nélküle. (Sokáig azt hitte, hogy a könyveket elolvasni jó és érdekes dolog, de amikor felolvasták neki a büntető törvénykönyvet, rájött, hogy neki abból semmi jó nem származik – és szép képek sincsenek benne -, ezért tök hülyeség lenne megtanulni olvasni – a könyvek szarok.)
Valaki a múltkor hiányolta a nőkből a befelé fordulás, az elmélyedés képességét, mint férfierényt.
“Valaki a múltkor hiányolta a nőkből a befelé fordulás, az elmélyedés képességét, mint férfierényt.”
Óvatosan, mert egyeseket megölhet a maró irónia :D
“Már ez alatt a cikk alatt is ismét a brandon-terápiánál tartunk.”
De ezt magad(tok)nak csinálod. Ha ideáll eléd egy ember, véleményt nyilvánít, kérdéseket tesz fel, akkor miért kell rögtön abba az irányba terelni a beszélgetést, hogy a kérdező hülye? Például, a múltkor is azon akadt meg a lemez, hogy “Mit adnak nekünk a rómaiak nők?” kérdésnél is csak mellébeszélés, terelés volt a válasz.
Én nem kértem terápiás foglalkozást. :)
Ha írok egy véleményt, akkor hogy jön le az belőle, “azt képzeli, mindent jobban tud”?
Egy vélemény az egy vélemény, nem kell mögé képzelni semmit.
Pár százszor válaszoltunk már neked arra, mit tud adni egy nő a férfinak, vagy úgy általában az egészséges, boldog párkapcsolat, csak te mindre azt mondtad, hogy nem kell, mert ezeket te is mind meg tudod csinálni, amit meg nem, azt szépen figyelmen kívül hagytad.
Viszont emlékeim szerint, talán hgyi megkérdezte tőled, hogy ezen az alapon te ugyan mit tudnál adni egy nőnek, amit ő ne tudna magának megteremteni, és nem válaszoltál.
Igen, én kérdeztem. És azt is megkérdeztem, hogy szerinte akkor mi lenne a jó, hogyan lenne jó, mert azt már tudjuk, hogy hogyan nem jó. De erre sem kaptunk választ, illetve annyit, hogy az a jó, ami nem a nem jó, meg azt, hogy itt nem arról van szó, hogy ki, mit szeretne. Hát hümm. Igen konkrét, konstruktív és informatív válaszok voltak. És ekkor lett elegem a vele való beszélgetésből, mert kiderült számomra, hogy nem hall, csak tekeri a verklit. Ha süket valaki, nem baj, mert akkor szépen artikulálok, hogy tudjon szájról olvasni, vagy megtanulok jelelni, de ha valaki folyton hátat fordít nekem, úgy nem fog menni a kommunikáció. Valamint ez azt fejezi ki, hogy nem érdekli, amit mondok. Már eljutottam odáig, hogy egy idő után nem akarom, hogy az illető megértsen – nem akarom magam ráerőszakolni, s mivel látom, hogy neki nem áll szándékában közelíteni, hát én sem pazarlom az energiámat arra, hogy meg akarjam érteni. Főként, hogy nem vagyok pl. pszichoterapeuta, és nem feladatom a határon túli kommunikáció.
Tőlem azt csinál amit akar, nekem nincs tétem az ő versenylován. Viszont a türelmem kissé megcsappant az utóbbi hetekben a 2. fázisú jólmegmondásokkal kapcsolatban. Ez személyes dolog a részemről, tudom, de az utóbbi időben alig volt kedvem bejárni, mert a csapból is az folyt, hogy a nők ribancok. Értem én, hogy van aki itt tart, de legyen már tekintettel másokra is. Ha háromszáznegyvenhétszer elmondta a véleményét, akkor ne nyomja már be a káposztasavanyításról szóló cikk alá offtopiknak háromszáznegyvennyolcadjára is, mert bezöldül a halántékom az unalomtól. És nem is az unalom a fő gond, hanem egyrészt az, hogy a folyamatos kesergéssel semmit nem segítenek a férfitársaiknak; másrészt pedig fölöslegesen és értelmetlenül eltérítik az oldal szellemiségét, elidegenítik az írók és kommentelők egy részét. Vannak itt páran akik egy érzelmi gödör alján dagonyáznak, és úgy látszik mindenki mást is magukhoz akarnak rántani a mélybe, ahelyett, hogy elfogadnák a baráti jobbot, amivel ki akarjuk rángatni őket a gödörből. Egy idő után a baráti jobb helyett fejsze érkezik :)
,,elidegenítik az írók és kommentelők egy részét”
Don Kujon és már Brúnó is csak és kizárólag az ilyen kommentek miatt sértődtek meg mérhetetlenül, és hagyták itt az oldalt.
,,ahelyett, hogy elfogadnák a baráti jobbot, amivel ki akarjuk rángatni őket a gödörből”
Milyen jobbot? Itt senki sem beteg, másrészt meg hogy tudná bárki is elfogadni a ,,baráti jobbot”, ha csak mellébeszélést, meg hülyeségeket olvas a ,,jótevőitől”.
“Don Kujon és már Brúnó is, csak és kizárólag az ilyen kommentek miatt sértődtek meg mérhetetlenül, és hagyták itt az oldalt.”
Nagy a röhögés a szerkesztőségben :)
“Itt senki sem beteg”
Betegségről szó sem volt. De vannak itt páran, akiknek életük leghasznosabb felismerése lenne, hogy az állandósult düh és gyűlölködés értelmetlen, fölösleges, és nem old meg semmit. Ezek akkor tennék a lehető legjobbat maguknak, ha elkezdenék értelmezni a nekik címzett tartalmat ahelyett, hogy hülyegyerek módjára reflexből, csuklóból utasítanak el mindent. Mert ugye nyilvánvaló, hogy az ismeri jobban a nőket, akinek még nem volt hosszú távú kapcsolata eggyel sem, és miért is hallgatna olyan tudatlanokra, akik jelenleg is boldog párkpcsolatokban élnek.
Ja bocs, boldog párkapcsolat nem is létezhet, majdnem elfelejtettem.
Ugyan, miért fontolnák meg egy olyan lúzer szavait, akire sikeresen ráakaszkodott egy alantas nő, és épp szipolyozza kifele? :)))
Csak hogy tudd: A boldog párkapcsolat a 0. vagy az 1. szinten való létezés. Khm.
És erről jut eszembe:
Akarsz-e játszani
“A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?”
K.D.
(egyik kedvenc versem)
,,az ismeri jobban a nőket, akinek még nem volt hosszú távú kapcsolata eggyel sem,”
Attól még ismerhető a nőket. Ha egy férfinek régóta tartó párkapcsolata van egy nővel, vagy előtte volt már neki rengeteg, az nem jelenti azt, hogy ismeri a nőket, ha közben homokba dugja a fejét.
,,miért is hallgatna olyan tudatlanokra, akik jelenleg is boldog párkpcsolatokban élnek.”
Ég világon semmit nem jelent, ha valaki boldog párkapcsolatban él. Legfeljebb azt a nőt ismeri jól, akivel ép együtt él.
“…Brúnó is, csak és kizárólag az ilyen kommentek miatt sértődtek meg mérhetetlenül, és hagyták itt az oldalt.”
Nagy a röhögés a szerkesztőségben :)
Kár cinizálni. Slashernek igaza van. Történetesen Giordano Bruno kb. azután hagyta itt végleg a blogot, miután lebasztad a naturalista szentek posztnál (főleg úgy, hogy azt a posztot Alter Ego emelte át a blogjáról és Giordano erről nem tudott semmit) és még csak elnézést sem kértél…
Meg nem kéne az itt ventilláló srácok száját teljesen befogni (nyilván vannak normák, de a három jómadár ezt nem lépi át) és nekik is kell egy hely, ahol kiadhatják a gőzt. Nem kell meggyőzni Brandont, Vist, Slasht, hogy nincs igazuk. Dehogy nincs. A saját szemszögükből és tapasztalataik alapján igazuk van, és ha valóban “segítő” szerepet akar itt bárki játszani, akkor hagyjátok, hogy kibeszéljék. Már az is gyógyít, ha megfogalmazza, hogy mi zavarja. Unalmas? Ugorjátok át.
Szerintem Don Kujon miatt volt a röhögés. Szóval én megértem a őket és nincs bajom velük ( sok dologban igazuk van ), de megsértik az oldal íratlan alapelvét. Az alapítók antifeminista oldalnak hozták létre, ami a feminizmus ( egy eszme ) ellen harcol és nem a női hibák kritizálására alakult. A férfiak és nők számára is nyitott oldal. Az oldal alapítóinak joga eldönteni mi legyen az irányvonal, a komentelőknek ehhez kell alkalmazkodni.
Don Kujonhoz nem volt szerencsém, én Giordánoval kapcsolatban adtam igazat Slashnek.
Nyilván az üzemeltetőé az irányvonal, de valami megváltozott a diszlájkolós primadonnás-hiszti óta…
+1: én Borisznál regeltem, mert vagesz és szórakoztató, ill. elgondolkodtató a görbe-tükör- ez mostanra nagyon kikopott, Weiningerből még kinézem.
A pletykákat nem állhatom.
Slasher a fentiekben olyasmiről állított valamit, amiről mit sem tud.
Az olvasókban azt az illúziót keltheti, hogy ő első kézből tudja, hogy fent említett nickek megsértődtek, hogy miért sértődtek meg, s hogy itthagyták az oldalt.
Ezen állítások egyike sem igaz.
Azt hiszem, hagytunk elég időt és teret arra, hogy kiadják a gőzt. Rengeteg hozzászólásban megfogalmazták.
Nemigazán akarunk “segítőt” játszani, csak hát ugye emberek vagyunk, s ha érzékeljük, hogy valakinek a gőze a megszokottnál több, jobban csípi a szemet, más színű, mint az általános gőz, akkor feltámad a gyanú, hogy valami nagyon nincs rendben és talán segíthetünk.
Sajnos nem ugorhatjuk át, csak úgy, az eget nézve, fütyörészve.
S aki szívesen átugraná is, az ugrást követően hasra esik a következő gőzfelhő miatt, és lépten-nyomon gőz van. Ez érthetően zavaró azok számára is, akik kerülgetik, meg átugorják.
oksi, értettem. minden jót nektek :).
Én se tudom, miért nem ír egy ideje, de Giordano pont azt írta az említett cikk alatt, szó szerint: “nincs sértődés“.
Amúgy meg vicces olyan embert látni aggódni azon, hogy egyesek megsértődnek és elhagyják az oldalt Dean hozzászólásai miatt, aki hosszú ideig minden nap sértegetett, gondolom arra játszva, hogy én megtegyem ugyanezt…
Koriander. Nehogy emiatt elmenj innen, hgyi kommentje nem rólad szólt. Nekem nagyon hiányoznál.
„Meg nem kéne az itt ventilláló srácok száját teljesen befogni (nyilván vannak normák, de a három jómadár ezt nem lépi át) és nekik is kell egy hely, ahol kiadhatják a gőzt. Nem kell meggyőzni Brandont, Vist, Slasht, hogy nincs igazuk. Dehogy nincs. A saját szemszögükből és tapasztalataik alapján igazuk van, és ha valóban “segítő” szerepet akar itt bárki játszani, akkor hagyjátok, hogy kibeszéljék. Már az is gyógyít, ha megfogalmazza, hogy mi zavarja. Unalmas? Ugorjátok át.”
ez lenne a férfihang+ hardcore editon. : )
amúgy értem én, hogy a megőrjített/felbosszantott/dühöngő férfi egy ideig nagyon élvezetes kuriózum a nők szemében, látni a kínjait, gyötrődését. ; P
mama helyén marad, nem megy sehova! : )
Köszönjük Koriander!
,,Meg nem kéne az itt ventilláló srácok száját teljesen befogni (nyilván vannak normák, de a három jómadár ezt nem lépi át)”
Valójában négyen vagyunk, aztamindenit is hasonló nézeteket vall.
vigyázz, a tegnapi origos cikk kapcsan közveszélyes nőgyűlölő vagy
http://www.origo.hu/nagyvilag/20140529-elliot-rodger-amokfutasa-es-a-nogyulolet.html
Undorító, de legalább linkeltetek cikkeket a Férfihangról.
hgyi!
Azt hittem edie írását is kitörölted. Mi lenne, ha nem alkalmaznátok folyton kettős mércét ?
“hgyi!
Azt hittem edie írását is kitörölted.”
Igazad van, az a személyeskedés eddig nem repült.
Csak a te alaptalan agymenésedet töröltem.
+1
Nem ellenkeztem, csak elemeztem. :) És nem azzal a szándékkal, hogy én “jobban tudom”, csak egy saját vélemény volt.
“aki itt köti az ebet a karóhoz, hogy az ötlépéses úton a második lépés az “igazi” és az a “megoldás”.”
Nem mondanám, hogy az “igazi”, vagy megoldás, de az a meztelen valóság. Ha körfelületen nézzük, a két szélső (1. 5. fázis) nagyon közel áll egymáshoz. A tagadás fázisában sem elemzek, az elfogadás fázisában sem. Az elsőben rekedve ámíthatom magam, hogy “a nők” nem ilyenek, én mindig csak rosszakkal kerültem össze. Az 5-ösben, pedig azzal ámíthatom magam, hogy ez a “valódi boldogság”. A 2. ban viszont nem ámítom magam, hanem azt látom, ami van.
Különböző életutak vannak, nyilván van, akinek az 5. elérése a cél. De van, aki meg valamelyik másikat jobban szereti.
A kritikus szemlélet nem feltétlenül “düh”.
A PUA életmód nem feltétlenül “unalmas szex felszínes macákkal”.
Az MGTOW életmód nem feltétlenül depresszió.
Szerintem egyik út sem jobb, mint a másik. Embere válogatja, ki melyikre pályázik.
“de az a meztelen valóság”
Ez az egész a saját érzelmeidről szól, itt nincsen “valóság”. Létezik egy tény, mégpedig hogy a nők olyanok amilyenek. Az, hogy erre ki hogyan reagál – tagadással, dühvel vagy elfogadással – már nem része a ténynek, hanem kizárólag attól függ, hogy a reagáló egyén milyen vérmérsékletű, mennyit foglalkozott a témával, stb. Nem mondhatod, hogy egy megváltoztathatatlan biológiai tényre a dühös reagálás a “meztelen igazság”, az elfogadása pedig “megfutamodás”.
“Az 5-ösben, pedig azzal ámíthatom magam, hogy ez a “valódi boldogság”. A 2. ban viszont nem ámítom magam, hanem azt látom, ami van.”
Sehol semmivel nem kell ámítanod magad. A 2. fázisban azért vagy dühös, mert a nők nem felelnek meg az ábrándjaidnak. Az 5. fázisban azért nem vagy dühös, mert már nem ábrándozol.
“Különböző életutak vannak, nyilván van, akinek az 5. elérése a cél.”
A cikk nem különböző életszemléleteket ír le, hanem egy bölcsebbé válási folyamatot, amin mindenképpen át kell menni a férfinak, különben hülye marad. Lehet hülyének maradni, lehet permanens dühben élni, csak marhára semmi értelme, hiszen magadnak ártasz vele. Aki megragad a második fázisban, az előbb-utóbb agyilag szétmállik, mint Elliot Rodger, mert a folytonos magányt, a szexuális frusztrációt és a kettőből fakadó dühöt nem lehet ép elmével évekig elviselni.
Elmondom ezt az egészet máshogyan. Ezek nem választható opciók, hanem időben egymás után következnek sorban, legalábbis jó esetben.
0. fázis: A (béta) férfiak többsége alvajáró, a média és a korszellem agymosásában tengeti életét anélkül hogy erről tudna vagy értené. Azt hiszi, hogy a nők angyalok, csak neki valamiért nem jön össze egy tuti párkapcsolat – vagy magányos, vagy balszerencséjére mindig hárpiákat szed össze. De sebaj, egyre erősebben próbálkozik, legközelebb majd összejön.
1. fázis: A vakság. Főhősünk, Béla, olyan információkkal szembesül (cikkek, könyvek, baráti beszélgetések, bármi), amik azt mutatják, hogy a nők nem angyalok, hanem emberek. Béla ellenkezik, hiszen mindenki tudja, hogy a nők angyalok. Aki mást állít, az csak valami rosszindulatú nőgyűlölő lehet. Béla nemes és lánglelkű személyiségének fontos alkotóelemei a nők irányába mutatott tisztelet, udvariasság, segítőkészség. Amikor valaki azt állítja, hogy a nők istenítése tévedés, Béla úgy érzi ezzel őt magát, a személyiségét támadják.
Ezen a szinten Béla azt gondolja, hogy a női természet angyali – csak egyes hülyék ezt nem értik.
2. fázis: A másnaposság. Eljön a fordulópont, és Béla megérti, hogy a nők tényleg nem angyalok. Ez olyan, mint életed legnagyobb berúgása után életed legnagyobb másnaposságával ébredni, mert marhajó volt év(tizedk)en át fetrengeni a mámorban, hogy angyalok kegyeiért versengünk, és egy érintésük maga a megváltás, de erről a kábszerről lejönni iszonyatos elvonási tünetekkel jár. És Bélánk nem a korszellemre dühös, ami hülyeségekel tömte az agyát, vagy a szüleire, tanáraira, stb., hanem a nőkre. A nőkben csalódott, a nőkről derült ki, hogy messze alulmúlják az ő álmait, vágyait, ideáljait. Tehát a nők gonoszak, förtelmesek, utálatosak. Ekkor minden szart képes a nőkre zúdítani, és meg van róla győződve, hogy a világ minden bajáért a nők a felelősek. Sokan ilyenkor elkezdik gyűjtögetni a nőkről való “szaktudás” morzsáit (pl. hipergámia), de minden egyes morzsát a nők elleni vádként használnak. (“Hát ezek a kurvák hipergámok, bazmeg, érted, ők a megtestesült gonoszság.”) Holott ez égbekiáltó ostobaság, hiszen ugyanazon dolgok férfi és női verziói között nincsen erkölcsi különbség. (A poligám ösztön fikarcnyival sem jobb mint a hipergám.)
Ezen a szinten Béla azt gondolja, hogy a női természet gonosz, alantas – csak egyes hülyék ezt nem értik.
3. fázis: Félúton. Béla dühe lecsillapodott, a gyermeteg kirohanásai megszűntek. Még nem érti a nőket, de az érzelmi viharnak vége. Mivel a fejében zajló fejlődéstől függetlenül a nemi vágyai ugyanúgy megvannak, mint azelőtt, ezért továbbra is be akar jutni nők bugyijába, ami teljesen természetes. Mivel annyit már tud, hogy a nők nem angyalok, sőt, az összeszedett tudásmorzsák alapján már a női természet bizonyos vonásairól is vannak fogalmai, ezért megpróbál okosabban nőzni. PUA anyagokat olvas, fejleszti a testbeszédét, a csajozós dumáját, stb. Ez legtöbbször eredményre is vezet, ha van elég esze és nem zuhan vissza túl gyakran a második fázisba amikor valamilyen negatív élmény (elsősorban visszautasítás) éri.
Ezen a szinten Béla úgy gondolja, hogy a női természet “rossz”, de kijátszható, megkerülhető – csak egyes hülyék ezt nem értik.
4. fázis: Vágyakozás a nemlétezőre. Béla valami megmagyarázhatatlan hiányérzettel küzd. A nők bugyijába már bejut, de ez nem elégíti ki minden vágyát. Lelke mélyén még mindig egy angyalra vágyik, és elégedetlenségét a nőkre vetíti. Tudja, hogy a nők nem angyalok, és ezt felrója nekik: mennyivel jobb lenne, ha azok lennének…
Ezen a szinten Béla úgy gondolja, hogy a női természet esendő és kisszerű – de itt már lassan leszokik a férfitársak hülyének nézéséről.
5. fázis: Megvilágosodás. Béla végre megérti, hogy valami nemlétezőt akart az élettől, vagyis olyasmit várt a nőktől, amit azok nem képesek megadni – de ez nem a nők hibája, hanem a saját elvárásai voltak hibásak. Egy macskától várta, hogy tájképeket fessen, és nem a macska hibája, hogy nem megy neki. A macska macska, olyan amilyen – megvannak a saját képességei, tulajdonságai, motivációi. Nem lehet azt mondani, hogy a macska “rossz”, mert nem fest tájképet. Nem lehet azt mondani, hogy a macska “rossz”, mert nem kutya. Meg kell érteni, hogy a macskától csak azt lehet elvárni, ami a macskák alaptermészetéből adódik. Szerencsére Béla már érti ezt.
Ezen a szinten Béla úgy gondolja, hogy a női természet pont úgy jó, ahogyan az evolúció megbarkácsolta, mert erre volt szükség a faj túléléséhez – és itt már eszébe sem jut lehülyézni a férfitársakat, inkább segíteni akar nekik a saját útjukon való előrejutásban.
PUA-nak, MGTOW-nak, vagy bármi másnak is az 5. fázis után érdemes lenni, azelőtt csak vak tettetés bármi, menekülés a valóság elfogadása elől.
Megjegyzésként még annyit hozzátennék, hogy a nők 90%-a simán leéli az életét a női 0. fázisában, mert neki az jó. A korszellem hercegnőnek állítja be őt, ami hízlalja az egóját, úgyhogy esze ágában sincs lemondani róla. És míg a férfiak kikényszerülnek a hülyeségből, mert az csak fájdalmat okoz nekik, addig a nők elvannak a maguk hülyeségével, mert mindig akad egy (vagy egy tucat) béta, aki angyalokként kezeli őket, ezzel fenntartva az illúziót. A korszellem a nőknek kedvez, de ez a korszellem hibája, nem a nőké :)
“Az 5. fázisban azért nem vagy dühös, mert már nem ábrándozol.”
Értem. Akkor van egy jó hírem. Én anélkül eljutottam ebbe az 5. fázisba, hogy az összes többi létezéséről tudtam volna. :)
Kb az a folyamat játszódott le, amit SIL említett lentebb: “Az elsőből egy józan paraszt kb. fél tucat olyan kapcsolat után ahol a nőt egy kicsit is komolyan vette eljut a negyedikbe”
Ezért írtam, hogy az ember az élményeit tapasztalati úton gyűjti be az ellenkező neműekről, nem pedig olvasmányokból. Ezek legfeljebb alátámasszák, megmagyarázzák a tapasztalatokat. (vagy éppen ellenkeznek velük, mint pl a média által vetített nőkép)
Más. Felmerült már benned egyáltalán az a kérdés, hogy ezt a rögös utat miért is akarnád így szép sorba végig járni? Mit nyersz a végén?
Azaz, ha a nők nem felelnek meg a róluk kialakított képnek, (nem is csak az, hogy nem angyalok, de sokszor felnőtt emberek se, mert hát nem akarnak a saját lábukra állni) akkor mi a fenének akarna valaki egy plusz koloncot a nyakába venni, amikor tegyük fel, már így is elég nehéz neki az élet?
“Béla nemes és lánglelkű személyiségének fontos alkotóelemei a nők irányába mutatott tisztelet, udvariasság, segítőkészség.”
Ha ezek a személyiségének alkotóelemei, akkor ezen nem fog tudni gyökeresen változtatni. Hosszas próbálkozás után rájön, hogy az egyénisége nem kompatibilis a nőkkel. Ráadásul, nem is tudják azt nyújtani, amire neki szüksége volna. Sokat csalódik, aztán tudomásul veszi, hogy nem egy James Bondnak született, neki nem való a férfiszerep, aminek valamilyen szinten történő eljátszása feltétlen szükséges ahhoz, hogy nője lehessen.
Ha a “Bélák” vannak többen, akkor felmerül a kérdés, hogy a társadalom által szorgalmazott férfikép is hibás. Hiszen több a selejt mint a jó? Akkor a nők férfiképe is manipulált. És nem azon kéne agyalni, (még antifeministaként is) hogy milyen szemetek a férfiak, mert nem akarnak/tudnak a nők által elvárt férfiszerepbe kerülni. Hát nem akarnak. Evvan.
“PUA-nak, MGTOW-nak, vagy bármi másnak is az 5. fázis után érdemes lenni, azelőtt csak vak tettetés bármi, menekülés a valóság elfogadása elől.”
Így már kerekebb a sztori. Lényeg az, hogy nekem az a véleményem, ezek nem feltétlenül állomások, hanem lehet egy élhető életút is azoknak, akik személyiségének a leginkább ez felel meg.
Felmerült már benned egyáltalán az a kérdés, hogy ezt a rögös utat miért is akarnád így szép sorba végig járni? Mit nyersz a végén?
Önismeretet, ami felbecsülhetetlen kincs.
Hosszas próbálkozás után rájön, hogy az egyénisége nem kompatibilis a nőkkel. Ráadásul, nem is tudják azt nyújtani, amire neki szüksége volna. Sokat csalódik, aztán tudomásul veszi, hogy nem egy James Bondnak született, neki nem való a férfiszerep, aminek valamilyen szinten történő eljátszása feltétlen szükséges ahhoz, hogy nője lehessen.
ez mind- mind bullshit, egyszer majd te is rá fogsz jönni.
“Akkor van egy jó hírem. Én anélkül eljutottam ebbe az 5. fázisba, hogy az összes többi létezéséről tudtam volna. :)”
Látom, császár vagy és az új ruhádban parádézol.
Kedves Brandon, te úgy várod el tőlünk, hogy vegyük figyelembe (fontoljuk meg) a véleményedet, hogy közben ugyanezt nem nyújtod. Senkinek. Úgy is fogalmazhatok, hogy nem véleményt írsz, hanem kinyilatkoztatsz, Uff, én beszéltem.
Arra kérlek, adj legalább egy halvány esélyt annak, hogy tévedhetsz. És nem, nem vagyok albínó barnamedve.
üdv: Sanya
Számomra Brandon nézőpontja realistábbnak tűnik mind a cikké. Mellesleg nem ellenkezik azzal, hanem tagadja azt és egy másik utat mutat. Tény, hogy kitűnően rá lett húzva a gyász fázisaira egy esetenként talán valós út, de ez azért nem feltétlen van így, sőt, szerintem ritkán – ellenben az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban. A másodikban például tartósan szerintem elég kevés férfi van, ahhoz tényleg meg kell keseredni, de ez közel sem jellemző. (Egy átlagos férfi kb. 2 hétig vélekedik így – közérzetét tekintve – a nőkről, akkor, mikor elhagyja a barátnőjét valamilyen komoly sértettség okán.) A harmadik pedig egy átlagos férfinek szinte sose jut eszébe, legfeljebb 12-14 évesen a csajozós figurák. Ez a pont, és az előző kicsit olyan mintha a világ csak túlsúlyos pattanásos 20 évesen még szűz, mama kedvence fiúkból állna, mert kb. ennyi hátrányt kell elszenvedni ahhoz, hogy ezek a pontok igazak legyenek – tartósan. A cikk pedig törvényszerűségnek állítja be, hogy az elsőből ezek következnek, ami ledegradálja a folyamatot. Az elsőből egy józan paraszt kb. fél tucat olyan kapcsolat után ahol a nőt egy kicsit is komolyan vette eljut a negyedikbe. És ennyi. Az ötödiket úgy értelmeztem, hogy elfogadni; a nők pl. számítók, de erre legalább lehet számítani és együtt lehet vele élni, okosan. Bizonyára nők szerint is vannak férfiaknak általános hibái… és kb. ennyi. Összességében úgy vélem, a cikk által vázolt folyamat inkább igaz egy nagy szakítás után végbemenő lelki tusára, ellenben nem húzható rá egy társadalmi folyamatra, ahol pl. a vita arról folyik hogy a nők és a férfiak ösztönei milyen arányban vannak törvényekbe foglalva – gyakran anyagi haszonnal megspékelve – támogatva. Magánvélemény, bár én sosem szimpatizáltam az ilyen útmutatásokkal :); kissé manipulatív. Aki az első fázisban van annak legitimálja a köv. kettőt pedig lehet leszarná az egészet, vagy le is szarja és két hét alatt letudja, de mgtow lesz ahelyett, hogy keresne egy komolyat újra, aki pedig a 4-ben van annak azt sugallja már mennyi mindenen túl van és irány az ötödik mert az a cél, pedig aztán nincs túl semmi drámán, csak felmérte a helyzetét és döntött – és tök jól elvan a negyedikben minden gond nélkül, hosszabb-rövidebb ideig párkapcsolatban… – akár…
“Brandon nézőpontja realistábbnak tűnik mind a cikké”
A vak düh nyilván realistább, mint a bölcs megértés :)
Olyan értelemben tényleg, hogy a bölcs megértésre nem mindenki képes, a vak dühre viszont igen, úgyhogy az ablakon kinézve sokkal több dühös embert látsz, mint bölcset. Ha így értetted a “realistát”, akkor bocs.
Már csak azon tűnődöm, mennyire jó tanács valójában azt mondani a férfiaknak, hogy a saját érdekükben éljenek egész életükben dühösen és keserűen. Számomra ez inkább úgy tűnik, mint egy keserű ember igyekezete arra, hogy sorstársakat teremtsen magának, hogy ne legyen annyira egyedül.
“A másodikban például tartósan szerintem elég kevés férfi van”
Én is így gondolom, csak a Férfihang szempontjából kissé balszerencsés, hogy 3-4 kommentelő pont ebben a fázisban osztja az észt éjjel-nappal hónapok óta. Én örülnék a legjobban, ha végre továbblépnének.
“A harmadik pedig egy átlagos férfinek szinte sose jut eszébe, legfeljebb 12-14 évesen a csajozós figurák.”
LoL A csajozós figura itt nem azt jelenti, hogy “kő kóla, g*ci?” :D A csajozós figura ebben a szövegkörnyezetben a domináns testbeszéd, a shit tesztek ismerete és lelövése, a DHV, a neg, és még sorolhatnám. Ne keverjük össze a PUA szakirodalom értelmes felét az általános iskolás hülyéskedéssel.
“mintha a világ csak túlsúlyos pattanásos 20 évesen még szűz, mama kedvence fiúkból állna”
Többen vannak ilyenek mint hinnéd, az egyik a múlt héten nyírt ki 6 embert kínjában. Ahogy a szexpiac liberalizálódik egyre kevesebb a nyertes és egyre több a vesztes.
“A cikk pedig törvényszerűségnek állítja be, hogy az elsőből ezek következnek, ami ledegradálja a folyamatot.”
Whisper kicsit bővebben írja le, mint ahogy fordítottam, hogy a gyászolás és a mintájára felállított “pirospirulás ébredés” ritkán lineáris, egyszerű és egyirányú folyamat. Az ember ugrálhat benne ide-oda, megrekedhet, vagy kihagyhat fázisokat. Mindannyian mások vagyunk, hát ez van. Viszont alapvetően ez a folyamat, a leírás teljesen frankó, csak kell egy kis rugalmasság a megértéséhez és a kezeléséhez.
“a nők pl. számítók”
Ez a 2-4 fázis gondolkodásmódja. A nők valójában nem “számítók”, hanem csak mást akarnak mint a férfiak. Ami egy férfinak a “jó nő”, az a nőnek a “jól szituált pasas”, és az egyiket akarni nem felvilágosultabb, mint a másikat. Ösztön mindkettő. Mennyivel erkölcsösebb, spirituálisabb vagy igazságosabb egy feszes seggre gerjedni, mint egy kiépített egzisztenciára? Az a férfiak többségének tragédiája, hogy a nők nem azon értékek alapján ítélik meg őt, ahogyan ő maga szeretné. Tudósítóink épp most jelentik, hogy ez fordítva pont ugyannyira igaz… Mindenki szeretne a szexpiac csúcsán lakni, és mindenki megtalálja a saját indokát, hogy miért igazságtalan vele szemben, hogy be kell tagozódnia a középmezőnybe. Pf.
“ellenben nem húzható rá egy társadalmi folyamatra”
Itt szó sem esett semmiféle társadalmi folyamatokról, fel nem foghatom hogy egyáltalán hogyan keveredik ez ide…?! Arról beszélünk, hogy egy-egy férfi érti-e a nőket vagy nem érti. Ennek semmi köze feminizmushoz, törvényekhez, társadalomhoz, semmihez.
Úgy érzem hosszú idő alatt sikerült eljutnom az 5ös szintre, de még mindig sok tanulni valóm van…
Az én fő bűnöm asszem a lustaság, az övé meg a hiszti, kvittek vagyunk. :P
– A reális számomra a valóságos, valóságban elképzelhető vagy létező. Tőlem nyugodtan hívhatod dühösnek azokat akiket én realistának (- éles-látónak, önmagára igényesnek, magával szemben konkrét elvárásokkal rendelkezőnek, stb…) nevezek, számomra mindegy, a bizonyításban nincs szerepe, pusztán megmutatja az élesen nem igazán látóknak is a nézőpontunkat.
– Ezzel vitatkoznék, ja és tényleg ezt csinálom. Az említett 3-4 kommentelő hozzászólásait senki nem olvassa hideg fejjel azok közül akik ellenvéleményt – próbálnak – felmutatni velük szemben. A legkiábrándítóbb, hogy az ellenvélemény oka a 3-4 kommentelő stilisztikai fogásai, ellenben senki nem a stílusukba köt bele, hanem a mondanivalójukba. Ebből pedig elsősorban ők szenvednek hátrányt, mégis ők veszik legkevésbé zokon.
– Hahaha! Legyen elég annyi, hogy elég jó a kiállásom és elhiheted, senkit nem kellett utánoznom, hogy férfiasnak tartsam magam és a nők is annak tartsanak. Tudod mi kell ehhez!? Elárulom… Élni kell, és hogy hagyjanak élni. Kockáztass, keresd a kihívásokat és ne szarj be ha nem tudod befizetni a számláidat, ne hagyd hogy az élet operatív részleteit felnagyítsák neked mindenféle túlparázós szerencsétlenek akik csak magolni tudnak, magolni is csak szabályokat, hanem kerülj veszélyes helyzetekbe és örülj neki, hogy ha azért kerültél bele, mert minden egyéb lehetőséggel kevesebb ideig tudnál saját szemedbe nézni a tükörben. Az, hogy miként jössz ki ezekből a helyzetekből, az lényegtelen, az értékrended kérdése, de már csak okozat… Persze ez a jó része – néha. Ilyen egy bölcs tanács.
– Hagyjuk a dramaturgiát, régen is volt ilyen, csak az elmebetegnek nem kellett lelőni senkit, elkapta hazafele a parasztlányt, az nem szólt senkinek és 2 hét múlva már mosolyogva gondolt az egészre, 20 év múlva pedig őszinte örömmel.
– A leírás az teljesen frankó, csak az a fajta leírás amit nem kéne leírni és terjeszteni. Haverok egymás között tőlem adhatnak egymásnak ilyen tanácsokat, de hogy erről azt állítani jellemző… Én nem vagyok különleges, átlagos vagyok és nézőpont kérdése, de átlag alatti is több szempontból. Viszont ez rám úgy lehet igaz ahogy leírtam, így meg semmiképpen sem. Pedig nem féltucat nőt vettem már komolyan…
– A szexpiacozás már kezd idegesítő lenni. Legyen elég annyi – csakhogy felvegyem a ritmust – jómagam is befektető vagyok ezen a piacon már egy ideje, arányaiban nulla anyagi ráfordítással. Amit megkaptam nőktől, azt mások, akik nálam semmivel sem rosszabbak, gyakran drágábban kapják meg – anyagilag is. Viszont egy üzlet attól jó üzlet ha mindkét fél úgy érzi – jól járt. Tapasztalataim szerint ezen a piacon ma csak a rövid, vagy legfeljebb középtávú befektetés lehet számomra profitábilis. A nőknek pedig a hosszabb távú az, de véletlenül sem az élethosszig tartó. Ebből így nem lesz jó üzlet.
“Itt szó sem esett semmiféle társadalmi folyamatokról, fel nem foghatom…” – Tényleg? Akkor miért nem privát hsz-ben továbbítottad az eredeti cikk linkjét az említett 3-4 kommentelőnek? Ja mert nem 3-4-en vannak. Azon persze vitatkozhatunk – de nem velem – hogy számosságuk tekintetében társadalmi kérdésnek tekinthetők, vagy elszigetelt agresszoroknak. Nem róluk beszéltem, hanem arról, hogy a feminista túlkapásoknak köszönhetően egyre több férfi gondolkodik úgy mint Brandon vagy én és a cikk tanácsként azt a megoldást adja – mind a mellett hogy kijelenti, nekünk most szar, legyünk ezen túlkapásokkal elfogadóak. Miért is? Ja mert megvan az oka ösztönszinten és a jelenlegi társadalmi berendezkedésből adódóan. Nagyon szép ok. Számomra bocs, de nem legitimálja a következményt és a végkifejletet sem. Megmagyarázza és értem és köszi, de okos fiú vagyok, sok-mindent értek, ha kell meg is értek, ellenben pont az a bajom, hogy itt tartunk. A cikk pedig számomra nem konstruktív abból a szempontból, hogy a társadalmi berendezkedés változzon. Azok a férfiak akik ezt elfogadják, azt fogják érezni amikor visszatekintenek, hogy nem éltek teljes életet, valamit a valójukból nem tudtak érvényesíteni. Ha szerencséjük lesz, nem jönnek rá mi az és nyugtathatják magukat azzal, mindent megtettek. – egyvalamit leszámítva, nem figyeltek oda – leginkább saját magukra.
Szerintetek mi nem értjük a nőket. Szerintem pedig Ti nem, de nem csak a nőket nem, magatokat sem.
“Mennyivel erkölcsösebb, spirituálisabb vagy igazságosabb egy feszes seggre gerjedni, mint egy kiépített egzisztenciára?”
Erkölcsösnek lehet, hogy ugyanannyira erkölcsös, de nem ugyanannyira igazságos. Egy egzisztencia kiépítése alsóhangon is évek-évtizedek kérdése, egy jó seggé pedig (alapállapot függvényében) pár hét-pár hónap. És az utóbbira gyakorlatilag minden nő képes, az előbbire viszont távolról sem képes (vagy nem egészen) minden férfi, akkor sem, ha hajlandó keményen küzdeni, és van hozzá kitartása.
Plusz: Egy férfi simán eltekint egy kerek seggtől, és tud gerjedni egy laposabb, semmilyenebb, neadjisten narancsbőrös, zsírpárnás fenékre is, egy nő viszont nem fog engedni (nem tud/nem akar) az ilyen elvárásaiból.
Ilyen megközelítésből nem éppen igazságos (akár azt is mondhatnám, hogy nem erkölcsös) “ugyanazt” elvárni.
Viszont az egziszenciád, ha nem szúrod el tovább tart, mint a feszes fenék.
“nő viszont nem fog engedni (nem tud/nem akar) az ilyen elvárásaiból” – Ez az igazi gond. Míg régebben a kapható legjobbal is józan módon beérték a nők (persze a tűréshatáron belül), addig manapság a realitáson túli igényeiket semmilyen körülmények között nem akarják lejjebb adni (függetlenül saját kinézetüktől. észbeli, érzelmi kvalitásaiktól). Inkább maradnak (szenvedve) magányosak, minthogy a beléjük táplált hamis igényeiken felülemelkedjenek. Mintha valamiféle kondicionált realitás-vakságban szenvednének.
Pedig hát…
Na most ugrik a majom a vízbe, hogy jól értem-e az ötös pontot, illetve elértem-e oda. Dean majd megmondja, ha még idetéved:)
Nem véletlen írtam már eleve úgy, hogy “nem tud/nem akar” lejjebb adni. Ha jól értelmeztem a női ösztönöket, amikről van itt pár cikk, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy a hipergám ösztöneiket nem tudja kielégíteni, a közepes/gyenge-közepes egzisztencia, és nem tudnak fizikai vonzalommal reagálni erre, ami nem az ő hibájuk, és tenni ellene is kb lehetetlen. Főleg, ha ők maguk nem is értik. Így aztán legfeljebb egy “fogjuk rá” eredmény jönne ki az adott férfival szemben, ami az adott férfinak sem lenne jó. Régen persze nem volt más választás, bele KELLETT menni egy ilyen “megalkuvásba”, ma már ez nincs így, nem kell ráerőszakolják magukat egy “közepesre”. El lehet fogadni, hogy ilyenek a nők, ez van. Ez lenne az ötös pont a cikkben, ha jól értelmezem.
Persze az elvárásaik ettől még nem lesznek realisztikusak, de vajon tehetnek-e erről, és mit tehetnének ellene?
Nyilván nem tételezem fel, hogy egy nő önmaga ellensége lenne, és azt úgy élné az életét, hogy: “úhh itt van gipszjakab nem is rossz pasi, van is vmi pénze, tetszik is, vonzó is, nedves a bugyi, vágyom is rá, de basszus inkább elhajtom, mert biztos jön kovács2jános, akinek kétszer ennyi pénze lesz…”
Ha viszont nem lesz a bugyi nedves gipszjakabtól – és ugye ezt nem tudják irányítani – akkor ez gipszjakabnak sem lenne egy jó biznisz, max rövid időre.
De lehet én értelmezem rosszul az ösztöneik működését, majd kijavítotok, én alig pár hetet vettem be a piros pirulát…
Szerk: tudom, hogy a pénzen kívül sok más dolog is beindíthatja a fizikai vonzalmat, és sokszor ugranak a nők egy pénztelenebb “rosszfiúra” is, és sok mástól is lehet még a pasi “alfa”. De itt most nyilván egy átlagos ffiről volt szó.
Mivel régen nem volt ott az állam, hogy eldugdossa őket körömreszelgetni valami iroda langymelegébe, és a mostanra könnyűnek számító foglalkozásokban is kőkeményen teljesíteni kellett, így a legtöbb nőnek nem volt “önálló” pénzkereseti forrása. Ez azt eredményezte, hogy egy átlagosnak számító férfi relatív státusza önmagában is magasabb volt az átlag nőénél, másrészt az akkori nők is realisztikusabban szemlélték a világot, mint a mostaniak. Vagyis ha a nő otthon van, akkor egyrészt fele akkora munkaerőre nyilván magasabb bérszint jut, másrészt nem az államnak kell elvenni aputól a pénzt, hogy közszférás fizu formájában anyunak adja, hanem apunál marad, közvetlenül apun keresztül áramlik anyuhoz, mely többlet által apu státusza mégmagasabb lesz anyu szemében. Ráadásul ebben a formációban apunak elismerik az érdemeit, anyu elégedett, a gyerek meg normális háttérből lép az életbe. Az államnak sem kell foglalkoznia egy csomó mesterségesen generált vagy egyenesen nem létező problémával, illetve a megoldási kísérletek következményeivel.
Ez volt régen.
Az összes nemek közti csörte és ágyúropogtatás, meg mind az a társadalmi métely, amit ma látunk, részben onnan ered, hogy ez a szisztéma felborult. Ahol korábban felborult, nos, azok a társadalmak már nincsenek velünk. Ahol nem borult fel, azok igen.
A feminizmus hosszú távon összeegyeztethetetlen a civilizációval.
Biztos vagy benne, hogy a civiliáció hasznos? A legboldogabb népek a Földön még mindig primitívek, nomádok és igazi egyenlőségen alapulnak. Néha elgondolkodom, hogy a fehér társadalom felfogása mennyire valós vagy sem….én jóval többre becsülöm a sárkunyhóban élő boldog férfiakat és nőket, mint a New-Yorki elit társadalmat.
Csak azért nem tudod látszólag értékelni a civilizáció mibenlétét, mert még nem éltél civilizáción kívül. Ami a jelenlegi trendek mellett egyébként hamar bekövetkezhet.
Javaslom, húzz le egy telet sárkunyhóban.
Tényleg boldog lehet az a nép, amelyiknek a fele meghal, ha épp rossz a termés, a gyerekek nagy része nem éri meg az öt éves kort, egy begyulladt fájós fogba általában belehalnak, és aki van olyan szerencsés, hogy megéri a negyvenet, az már bölcs öregnek számít.
Ezzel szemben én pl szeretem, ha van tető a fejem fölött, van mit enni, a biztonságos hideg-meleg folyóvizet is megszoktam már, nem is szólva az egészségügyről, oktatásról, stb. Úgy érzem, hogy ezek nélkül biztosan boldogtalanabb lennék, vagy talán már rég halott.
“mint a New-Yorki elit társadalmat.”
Ne zsidózz.
Én meg internet nélkül beugranék a Dunába. Élőben trollkodni mégiscsak veszélyesebb.
Nyilvánvalóan célszerűtlen idilli, bukolikus álmokat dédelgetni egy sosemvolt technika nélküli civilizációról, ám az ellenkező végletbe sem szabadna esni. A modern tudományos gondolkodás megjelenésével ill. az indusztriális korszakkal elterjedő, a tudomány és technika mindenhatóságát ill. mindenek felettiségét hirdető eszme is láthatóan ugyanúgy zsákutcának bizonyul.
A női ösztön nem az egzisztenciával törődik, hanem magával a férfival. Ami az egzisztenciát vizsgálja, az teljesen más: az tudatos megfontolás, számítás, kényelemkeresés. A hipergám ösztön kizárólag a férfit nézi, annak viselkedését, testbeszédét, hanghordozását, stb. Éppen ezért ezt ki lehet elégíteni vagyon nélkül is, csak érteni kell hozzá (van akinek ez magától jön, a többségnek nem).
Ha boldog házasságot szeretnél, egyszerre két skálán kell jól teljesítened: az ösztönén és a tudatén. Hiába a frankó testbeszéd ha a család éhezik – a nő elégedetlen lesz. Hiába az egzisztencia – ha a nő nem talál kívánatosnak, elégedetlen lesz. A kettő együtt kell, persze mindegyikből “csak” pont annyi, amennyit az a nő egyébként reálisan megszerezhet egy férfitól. Egy átlagférfi átlagfeleségének nem kell vadiúj bömös és bradpitti kisugárzás, elég neki egy hatéves volkswagen plusz ne légy nyámnyila puhapöcs.
Ha stabil kapcsolat helyett inkább csak szexet akarsz, akkor nem egyenletes teljesítményt kell nyújtanod mindkét téren, hanem kiemelkedőt az egyiken. Ha elsöprő a dumád akkor nincs szükséged vagyonra, ha meg vagyonod van akkor azzal is célba érhetsz (bár minimális csajozási rutin ebben az esetben is kell, vannak töketlen milliomosok akik pénzzel sem tudnak nőzni). A férfiak tragédiája, hogy szeretnének ugyan csajozni, de vagyonuk nincs, a testbeszédüket pedig nem hajlandóak fejleszteni (szeressenek magamér’) – vagyis nem tudnak és nem is akarnak kiemelkedőt nyújtani egyik téren sem, csak sóváran nézik, ahogy mások aratnak. Aztán összejárnak ilyen fórumokra szidni a nőket, amiért nem pont őket akarja mindegyik :)
A cikk szerinti 5. pontot akkor érted el, ha a nőket elfogadod olyannak, amilyenek, és elmúltak azon érzéseid, hogy a párkapcsolatok építésében bármi “igazságtalan”. Ők a saját programjuk szerint működnek, ahogyan te is, és egy pragmatikus elme ezen nem fennakad, hanem megfejti, megérti és aztán alkalmazkodik hozzá, hogy több sikere legyen. A kevésbé pragmatikus ember ragaszkodik az “igazához”, hőbörög, és szenved a magánytól. Holott csak arról van szó, hogy nem közölték senkivel a játékszabályokat, azokat magának kell kiismernie. Érdemes haragudni ezért a világegyetemre? Kábé annyira, mint felvonulást szervezni a nemi erőszak ellen.
Az emancipációtól megháborodott női “felszabadulást” már nem lehet a palackba visszagyömöszölni, ezért az egyetlen épkézláb megoldás a férfiak oktatása a női ösztönökkel kapcsolatban. Erre persze nincs tananyag a sulikban, mindenkinek magának kell utánajárnia. Szerencsére dunát lehet rekeszteni PUA irodalommal, aminek kb. 20-30%-a teljesen értelmes és hasznos. Szóval a feladat csak annyi, hogy kihámozd a lényeget a körítésből. Ha megérted mi van, utána már csak gyakorolni kell :)
“egy nő viszont nem fog engedni (nem tud/nem akar) az ilyen elvárásaiból.”
Ne sarkítsatok már ennyire. Gondolom szerintetek minden magyar nő Orbán Viktor háremében tesped, mert egy sem tud engedni az elvárásaiból? Szakmunkásoknak sosincs felesége, a csóróknak sosincs családja, mi? A nők is ugyanúgy besorolódnak egy ranglétrába, ahogyan a férfiak, és igenis képesek az elvárásaikat a lehetőségeikhez igazítani.
Lehet ilyen különbségeket keresni a két párválasztási stratégia között, csak fölösleges. Ahogyan egy férfi születhet tehetségtelen csórónak, úgy egy nő is születhet csúnyának. A férfinál legalább a remény megvan, hogy változtathat, a nőknél ez sokkal nehezebb (sebészi beavatkozást igényel, ami amúgy nem olcsó).
Egyébként mit akarnátok, mit csináljanak a nők? Izguljanak a feszes férfiseggekre, mert az lenne igazságos? :D
Abból a szempontból megértelek téged is meg Brandont is, hogy nincs értelme az 5. szintre fejlődni, ha ott csak férfiak vannak meg néhány nő lézeng, az is foglalt. A nőknek ugyanúgy le kell dönteni a maguk szobrait, hogy ők nem istennők és nincs fehér lovas szőke herceg. Ugyanúgy meg kell látniuk az igazságot: hogy nincs kanál (what’s up Matrix reference). A hosszú elvárás listával rendelkező nők is éppen valahol a 0-4 szinten molyolnak, és nem akarják elfogadni a valóság és a képzelt valóság közti különbséget. Nekik ugyanúgy végig kell menni ezen, de mivel enélkül is könnyebben találnak hosszabb-rövidebb kapcsolatokat (ezt általában ti mondjátok), ezért később kezdődik el náluk ez a folyamat. Próbálnak olyan párt találni, aki még elvan a 0. szinten (és fel se merül benne, hogy a nők nem istennők, hanem csak egyszerű emberek), mert az illúzió sokkal jobbnak tűnik, mint a száraz valóság. De az illúziót nehéz fenntartani, előbb utóbb kiderül a turpisság, és kezdődik minden elölről, amíg nem fogadják el a tényeket és nem lépnek az 5. szintre.
MI ez a sok szar privát duma? Adtam rá engedélyt?
Mióta kell tőled kérni és kinek? Ez nem a troll blogja, hanem te vagy a blog trollja, ha jól rémlik :)
Mostantól. Mindenkinek.
Nem, inkább a mostanság elburjánzó “mindennőkurva” alaphangulat miatt volt ez meglepő és elsőre egyáltalán nem az aggodalomra gondoltam, hanem arra, hogy ez megint valami…
MÍÍÍÍÍÍÍÍ?
Mit hallgatózol? És még kíváncsiskodsz is… Mint valami rossz gyerek :D
Én kurva rossz gyerek voltam, betörtem ablakokat, gyerekfejeket, meg ilyesmiket, ez nem maradhat el nyomtalanul.
A tények változnak…
Úgy érzem, sokadszor kerül elő ez a téma. Nem trollkodnék, szeretem a Férfihangot, csak megjegyzem, hogy bizonyos értelemben mégis van igazi, mégis van olyan akit felemelsz. Én így vagyok a feleségemmel, de persze ő is velem. Nem vagyunk tökéletesek, és igen, ezt be kell vallanunk egymásnak és magunknak is, de mégis, van valami magasztos az egészben, amit pont ezzel tudunk fenntartani.
Azoknak, akik a 2-4 fázisban vannak: annyiszor elhangzott itt, hogy a nők milyen számító némberek, akik csak a pénzre és a kevés számú befolyásos férfiakra hajtanak, ez az elsődleges szempont a párválasztásuk során, és ez milyen igazságtalan a többi férfivel szemben, akiknek emiatt a szabadosság miatt nem jut nő. Néhányan azt is felhoztátok már, hogy a nők döntési jogainak korlátozásával meg lehetne oldani a problémát, ha a férfiak megnyesegetnék kissé a nők ilyetén ösztöneit, akkor kiegyenlítettebb lenne a piac, mert nem csak a gazdag és befolyásos, ráadásul jóképű férfiak kapnának nőt. Ez így elsőre eléggé olyan, mint a régi idők társadalmai, ahol a férfiaknak sokkal nagyobb hatalma volt a nők életében. Eljátszottam a gondolattal, hogy ez hogy is nézne ki a gyakorlatban, és hogy nézett ki régen, és szeretném megkérdezni tőletek, hogy ha lenne lányotok, akkor milyen szempontok szerint választanátok neki férjet?
Mert az ugye nyilvánvaló, hogy ha a nők születésüktől férfiirányítás alatt volnának, akkor egy férfi nem arról dönthetne, hogy melyik nőt kapja meg, hanem arról, hogy melyik férfi kaphatja meg a _lányát_. A párválasztás során tehát nektek egy férfit kellene meggyőzni arról, hogy alkalmasak vagytok kérőnek, és nem a nőt. Ti apaként milyen férfit részesítenétek előnyben a lányotok számára? Azt akinek van pénze, egzisztenciája, vagy azt aki harmincévesen is a mamájánál lakik?
Tisztában vagyok vele, hogy a mostani fékevesztett ösztönök egy eltorzult társadalomhoz, és irreális elvárásokhoz vezettek, pont azért, mert az apákat kiiktatták, és természetesen kiegyenlítettebb volt a párválasztási verseny régen, de csak annyiból, hogy a kevésbé jóképű és csokitáblahasú férfiak is labdába rúghattak, és az a férfi is jó partinak számított, aki a saját társadalmi osztályában biztos és stabil egzisztenciát tudott teremteni, és ezért kapott is nőt abból az osztályból, de azt nem gondolhatjátok komolyan, hogy minden férfi alanyi jogon kapott nőt, csak mert természetszerűen igénye van rá. Az apák elég hasonló szempontok mentén választottak férfit a lányaiknak, mint a mai nők saját maguknak. Ti odaadnátok a lányotokat egy jöttment férfinak csak a két szép szeméért, anélkül hogy az letett volna valamit az asztalra addigi életében? Szolidaritásból, csak azért mert ő is férfi, és a férfi nőre vágyik? Gondoljátok ezt át, és utána papoljatok arról, hogy mennyire ördögi alapvonás az a nőkben, hogy anyagi szempontból is felmérik a jelentkező férfiakat.
Gondoljátok ezt át, és utána papoljatok arról, hogy mennyire ördögi alapvonás az a nőkben, hogy anyagi szempontból is felmérik a jelentkező férfiakat.
Véleményem szerint inkább a jövőjüket mérik fel az adott férfi oldalán, tehát hogy milyen élet vár rájuk kb. Abba ne menjünk bele, mekkora melléfogások lehetségesek itt.
Szerintem ez a kettő ugyanaz csak más szavakkal, vagy inkább kiegészítés. Anyagi szempontból is felmérik, hogy milyen lesz a jövőjük kábé az adott férfi oldalán. Én is így értettem :-) A melléfogások meg mindig benne vannak pakliban :-)
Igen, szerintem is a nők párválasztásában fontos szempont, hogy a jövőjükre is gondolnak. (Most te nem jót mondtál, mert olvastam itt olyat, hogy a nők nem gondolnak a jövőre. Na, mindegy.)
Mindkét fél érdeke a jó anyagi helyzet. Az utódnevelés miatt meg főleg.
Igen, lehet jönni azzal, hogy deháthogy a férfiak nem is akarnak gyereket (tudom, hogy nem a te álláspontod), de azt hiszem, ennek megtárgyalásán már túl vagyunk. És abban ugye megegyezhetünk, hogy utódokra szükség van, és abban is, hogy felnevelésükhöz pénzre (élelemre, melegre, fedélre) is szükség van. Nem véletlen, hogy a női ösztönök ezt is belekalkulálják a párválasztásba.
És természetesen melléfogások is vannak.
Az ellentmondásokat nem tudom minden hozzászólásomba belekalkulálni :-DD Olvastam itt már olyat is, hogy a nők ne dolgozzanak, mert elveszik a munkalehetőséget a férfiaktól, és olyat is, hogy dolgozzanak többet, ne a férfiakon élősködjenek. Gondolom némelyek szerint az lenne az ideális, ha a nők tápláléka a fény lenne és a szex, itala harmatos nektár, öltözéke pedig pókhálóból és virágok illatos szirmaiból szőtt selyemköntös… :-))
Nóóóóórmááális? Télen is pókhálóban, meg fagyottfonnyadt virágsziromban??!! :o))))
Ez már elég racionális megközelítés.
Csakhogy. Annyi változott, hogy ma már a férfiak is felmérik, hogyan jönnek ki jobban anyagilag. Mert egyáltalán nem igaz az a feminista téveszme, hogy dúskálnánk a pénzben, vagy férfiként olyan könnyű lenne bármilyen melóval sok pénzt keresni. A nők pedig hiába dolgoznak ma már, még mindig kevesebbet hoznak a konyhára, mint amennyit visznek belőle. Ráadásul, megvan az a habitusuk, hogy el akarják számoltatni a férfit, mire költ még őrajta kívül, azaz, korlátozni akarják a szabadságunkat. Így egyértelművé válik, hogy miért viszolyog egyre több férfi a házasélettől, párkapcsolattól.
Ez sem változott annyit. Az előbb az apákról beszéltem, de valójában a kérők sem csak az alapján kerestek nőt, hogy elég csinoska-e a pofija, hanem nagyon is figyelembe vették a lány anyagi helyzetét. Illetve hát ugye az apa anyagi helyzetét, és hogy mennyi lesz a hozomány. Az egész tranzakció az apa és a kérő között inkább volt üzleti mint érzelmi, és most felróják a nőknek, hogy maguk intézik ugyanezt.
A tranzakciót itt különben most nem megvető értelemben használtam, mert bár tudom hogy ezzel itt a modern nyugaton tényleg nagyon-nagyon ritka véleményt képviselek, de én nem tartom annyira szörnyűnek azt a rendszert, hogy a szülők keressenek házastársat a gyerekeiknek. Minél idősebb vagyok, és többet látok a világból, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy nem olyan borzalmas az. Persze sok feltétellel (a gyereknek mindig legyen joga kerek-perec nemet mondani), és csak akkor tartanám üdvösnek, ha a szülő tényleg szereti a gyerekét, és a javát keresi. És hogy a szülőnek ne legyen semmiféle anyagi haszna a gyereke házasságából.
“Az előbb az apákról beszéltem, de valójában a kérők sem csak az alapján kerestek nőt, hogy elég csinoska-e a pofija, hanem nagyon is figyelembe vették a lány anyagi helyzetét.”
Így van. Tehát jó feleségnek való:
– dolgos
– jól néz ki
-jár vele megfelelő hozomány
Ha ez teljesült, akkor sok kérője akadt.
Ami még lényeges különbség, az előző hsz-ra reflektálva, hogy régen a lányukat az apjuk csak olyanhoz adhatta hozzá, aki független, elérhető közelségben lévő, ismert férfi volt. Ebből pedig kevés volt, a szűk falusi, vagy kisvárosi környezetben. Nem volt internet, társkeresők, nem volt telefon, nem volt ekkora vándorlás mint ma. Mivel a nemek aránya közel egyenlő, és mindenki szerette volna férjhez adni a lányát, megnősíteni a fiát, így aztán a saját kasztjából, környezetéből majdnem mindenkinek jutott pár. Elválni nem volt divat, nem is nagyon lehetett.
Hiába tetszett egy lánynak a polgármester fia, annak a szülei sokkal okosabbak voltak annál, mintsem egy csóró csajszira adták volna az áldásukat. Hiába tetszett a falu bikája is, mert a lány szülei lebeszélték róla, hogy egy olyan férfivel akarjon házasodni, aki mindennap más nővel farkal.
Ha ezt a képet rávetítjük a mai rendszerre, akkor elég jól látszik, hogy az ösztönöknek vajmi kevés teret adtak. Éppen arról volt szó, hogy korlátozták ezeket.
Persze hogy korlátozták, de ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy erősen korlátozták a férfiak poligám ösztöneit is. Olyan sose volt, hogy a nőkét korlátozták, a férfiak meg szabadon kiélték minden vágyukat, ezt csak a feministák szeretik így beállítani.
A férfiaké most is korlátozva van. Sőt. Egyre erősebben akarják korlátozni. Ezért nincs normális férfi fogamzásgátló, ezért kell fizetni akkor is, ha akár egyéjszakás kapcsolatban felcsinálsz valakit. A “nemi erőszak” fogalmának folyamatos tágítása is ezt a korlátozást szolgálja. A prostituálttal való kapcsolatnál a “kliensbüntetés” erőltetése is.
Ezek mind ellenösztönzők, mert ha egy férfi nem használja az eszét, hanem a poligám ösztöneire hallgat, seperc alatt elcseszheti az egész életét.
Igen ez így van, a feminizmus azzal akarja megoldani a társadalmi problémákat, hogy válogatott kínzásokkal korlátozná a férfiat és csak a férfiakat, a nőkét pedig erősítené. Pontosan erről szól a feminizmus és antifeminizmus harca, hogy ezt ne hagyják. De ebből nem az következik egyenesen, hogy akkor minden nő gonosz. Ez a világtrend a gonosz, nem minden nő. Még ma sem él minden nő az ösztöneinek, és sokan ellene mennek a feminista trendnek.
Amúgy meg ha már itt tartunk, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy jutottunk ide. Mert régen a nők és férfiak is korlátozva voltak, és még úgy is a férfiak bírtak nagyobb hatalommal a döntéshozásban, akkor hogyan engedhették, hogy a nők így a fejükre nőjenek? Miért engedtek nekik teret a társadalomban, a törvényhozásban, a lobbitevékenységben? Miért nem mondták azok a férfiak, hogy eddig és ne tovább? Nem lehet hogy esetleg ez nem is a nemek harcáról szól? És hogy nem azért következett be, mert a nők eredendően gonoszok lennének, hanem mindkét nemet behülyítették? Ha a mostani állapotokat nézzük, akkor elismerem, hogy akár joggal mondhatják a férfiak, hogy minden általuk ismert nő egy ribanc, de akkor a nők meg azt, hogy minden férfi egy szánalmas nyámnyila, elvégre régen ők voltak nyeregben, miért hagyták, hogy a nők átvegyék az irányítást? Szerintem mindkét vélemény egyaránt igazságtalan, és amíg ezen pörgünk, addig nem is fogunk megoldást találni.
Ebben van valami. Elgondolkodtató.
Azért örülök, hogy mégiscsak sikerült valamit megérteni az írásomból/írásainkból. Ez a cikk a példa rá.
Brandon meg nem hülye gyerek, és szerintem még csak nem is depressziós (ha mégis akkor arról nem tehet), tehát nem kell lesajnálni, lehülyézni, és belé beszélni, hogy ő valójában egy beteg ember, aki segítségre szorul. Thrillerekben látni ilyet, amikor valakik diliházba akarnak dugni valakit, hogy ne álljon az illetők útjában. Ja és az MGTOW nem feltétlenül köthető a depresszióhoz.
Ezt most nekem válaszoltad, vagy véletlenül írtad ide? Csak mert én egyszer sem hülyéztem le Brandont, és nem írtam, hogy beteg, akit kezelni kell. Még meggyőzni sincs különösebben szándékomban, mindössze azt sérelmezem de nagyon, hogy lépten-nyomon leribancoz minden nőt. Mert ez konkrétan nem igaz, még akkor se, ha az ő szempontjából úgy tűnik.
Viszont annak örülök, hogy elgondolkoztatónak találtad a kommentemet.
Igen ez félrement. Bocs.
Ezek szerint a nők az elítélendően anyagiasok, miközben a férfiakat az (is) tartja vissza a párkapcsolatok kialakításától, hogy a nő nem keres eleget. Hm.
Hadd idézzem itt Maestro örökbecsűjét az Index fórum Feminista topikjából – melyet szintén a gyász 5 fázisa ihletett:
“Első fázis: elutasítás és izoláció
“Nem igaz, hogy ilyen sötét legyen valaki. Biztos csak viccel, csak provokátor, csak rossz napja van…”
Második fázis: düh
“B+, hát ez egy ostoba, beképzelt, fanatikus, stupid…”
Harmadik fázis: alkudozás
“Megpróbálok szelíden, kedvesen, magyarázva írni neki. Majd egyszerűbb szavakat használok. Majd nem ugratom annyit…”
Negyedik fázis: depresszió
“Hát, ha ez a feminizmus, akkor tökön szúrom magam. De legalább is hagyom az egész topikot a fenébe. Meg az egész Indexet…”
Ötödik fázis: belenyugvás, elkülönülés
“Hát szegényke már csak ilyen egyszerű. Viszont mekkorákat ugrik, ha kicsit ugratjuk, hehe…” :-)”
:D Köszi!
Ó, igen! A Feminista Aktivisták Elfogadásának Öt Lépcsője! :-)))
De ha emékszel, ott is az volt a legújabb felismerés, hogy a lépcsőfokok ciklikusak, újra és újra végigjárjuk őket, mert nem vagyunk képesek feladni a reményt, hogy van értelmes feminista is…
Bizony, emlékszem. :o)))
A 4. fázist itt kénytelen vagyok kihagyni, mert az oldalhoz lojális vagyok sokminden ellenére is. :o)
Nálam az egyes és négyes fázis kimaradt. A hármas után az ötös jött. Nem tudok gyászolni ? :)
Mert te olyan kis hedonista vagy, aki kettesével veszi a lépcsőfokokat… :o)))
Igazából már az elején tetszett mások ötös fázisa a topikon, csak szegény fogyatékosnak látszott és nem akartam bántani, de aztán rájöttem felesleges őt kímélni, mert elég rosszindulatú.
Na ja, ez természetes (márhogy nem akartad bántani). De azért ő sosem volt istennő. :o))))
jó felvetéseid vannak, de sok gikszerrel.
most csak 1-et emelik ki közülük, mert nincs többre időm: az após 99,9%, hogy nem húz téged, nem futatt veled felesleges köröket.
mi lenne, ha az apóssal megbeszéled náluk este 8-kor a háztűznézőt, azt odamész és senki nem nyit ajtót, mobilon próbálod elérni nem veszi fel. pedig ő a saját tekintetét adta az adott szavához stb.
Nem látom át kristálytisztán, hogy a kiemelésed miért lenne gikszer a felvetéseim között. Vagy az egyéni sérelmeid ködén át olvastad amit írtam, vagy mert eleve előítélettel olvasod a kommentjeimet, mivel utálsz, és ezért nyilván nem is értetted meg teljesen, ha az szűrted le belőle, hogy de az apák nem pattintanának le olyan bunkó módon, mint ahogy azt egy nő tette veled, tehát az a rendszer mégis jobb lenne. Ez akkor lenne gikszer, ha a kommentemmel azt sugalltam volna, hogy egy ilyen férfiuralmi rendszer nem lenne jobb nektek vagy mindannyiunknak, holott éppenséggel kiemeltem, hogy bizonyos feltételek mellett nagyon is támogatnám. Hol is van itt akkor a gikszer? Nyilván udvariasabb elutasításban lenne részed, egy pillanatig sem vitatom, és nem is értem, miből feltételeztél ilyet, melyik mondatomból szűrted le, hogy ez gikszer. Olyan mintha direkt nem akarnál megérteni, kedves Kákán-is-csomót-keres Uraság.
Egyébként abból hogy egy nő ilyen csúnyán elbánt veled, még mindig nem következik, hogy minden mai nő ilyen, és minden nő így bánik a férfiakkal. Tudom hogy az a meggyőződésed, hogy nekem az a dilim, hogy 100%-os pozitív visszajelzésre vágyom mindenkitől, avagy “ajnározásra”, ha úgy tetszik, ahogy ezt igen kedvesen a fejemhez is vágtad, de súlyosan tévedsz, mert Isten látja koszos lelkem, ha valaki, akkor én aztán tisztában vagyok temérdek hibámmal, és biztos van még több, amiről nem is tudok, de ugyanakkor az erényeimet is ismerem, és konkrétan tudom, hogy én sohasem bántam így egy férfival sem, és éppen mivel nem tartom magam sem különlegesnek, sem egyedinek, számomra ebből az következik, hogy sok nőnek kell még lennie rajtam kívül, aki sose bánna így egy férfival. Ahogy sok nő ugyanúgy nem számító némber, mint én. De ha neked az a tudományos módszered, hogy eleve kizárod a létezésüket, hát akkor szerintem nem velem van a gikszer.
„Vagy az egyéni sérelmeid ködén át olvastad amit írtam, vagy mert eleve előítélettel olvasod a kommentjeimet, mivel utálsz, és ezért nyilván nem is értetted meg teljesen,”
a vitához, cáfolathoz egyet emeltem ki ideiglenesen és ez nem az összes. de te ezt máris támadásnak, személyeskedésnek vélted részemről. arra reagáltam, hogy nem jó a felvetésed. szabad?
„mint ahogy azt egy nő tette veled,”
ez nem csak az én egyéni problémám (ami ráadásul múlt idő, úgy 15 éves…), ez több férfi problémája, ez komoly társadalmi probléma, amiről tabu beszélni (értsd: a női bunkóság ismerkedési fázisban)
„de az apák nem pattintanának le olyan bunkó módon, mint ahogy azt egy nő tette veled, tehát az a rendszer mégis jobb lenne. Ez akkor lenne gikszer, ha a kommentemmel azt sugalltam volna, hogy egy ilyen férfiuralmi rendszer nem lenne jobb nektek vagy mindannyiunknak, holott éppenséggel kiemeltem, hogy bizonyos feltételek mellett nagyon is támogatnám.”
most ezt nem értem: úgy cáfolsz, hogy engem erősítesz meg?
„Egyébként abból hogy egy nő ilyen csúnyán elbánt veled, … hogy én sohasem bántam így egy férfival sem,”
te most velem foglalkozol. : ) amúgy én egy _általános_ problémáról írok (amiben nekem és régen részem volt). térjünk vissza a _tárgyra_:
egy régi korban élő apósjelölt preferenciáit hasonlítod össze egy mostani nő elvárásaival. csak az a közös bennük, hogy mindketten jót akarnak: az após _gyakorlatilag_ akar jót a lányának, míg a lány (mostani modern nő) _elméletileg, érzelmileg”_ akar jót magának.
továbbá (um. ezek azok gikszerek, ami miatt nem jó a példád):
az após a háztűznézőbe érkező srácoknak felkészítette a lányát, um. garantálja, hogy a lánya dolgos, készséges („engedelmes”, nem perlekedő), házias, jó feleség lesz. ezzel szemben a modern nő szinte semmit sem garantál biztosra neked és szinte csak neki vannak elvárásai. amit kb. garantálni tud, azok a „bájai”, hogy odatartja (ezzel ki is játszotta az összes adúját) – és ezt is csak elméletileg.
és előző felvetésemre is várok érdemi reakciót, mert az is cáfolta az összevetésedet, de leírom ismét: az apósjelőlt 100x nagyobb valószínűséggel nem ugráltatja a férjjelöltet (de a végén ugyanúgy nemet mondhat neki, szabad joga), nem szeszélyeskedik stb., mint a egy mostani nő.
szóval ez az a kettő hiba („gikszer”), ami miatt nem állja meg a helyét a felvetett összehasonlításod a régi apósjelölt és a mostani nővel kapcsolatban. nem tudom mi a faszért kell idekeverni a személyemet, mint magyarázatként (kb. „csalódtál” – ez nem válasz, pláne nem jó helyre!)
“és előző felvetésemre is várok érdemi reakciót, mert az is cáfolta az összevetésedet.”
“most ezt nem értem: úgy cáfolsz, hogy engem erősítesz meg?”
Azért értelmetlen ez a szócséplés, mert nem akarod megérteni, hogy nem cáfollak. Nem érted? Eleve nem is állítottam, sőt nem is gondoltam az ellenkezőjét. Egyedül te látod ezt bele a kommentembe, mert nem olvastad el rendesen: “egy régi korban élő apósjelölt preferenciáit hasonlítod össze egy mostani nő elvárásaival” => Nem. Én kizárólag az apósjelölt anyagi természetű preferenciáit érintettem a kommentben a mai nők elvárásaival összehasonlítva, szót sem írtam az udvarlás többi részéről. Miért nem? azért mert akkor írhattam volna egy kisregényt. Érdemesnek tartanám a bővebb kifejtésre, de ennek nem a kommentekben van a helye. Tehát mivel meg sem említettem, nem is tudhatod hogy mit gondolok róla, nem is feltételezed hogy egyetértek veled, mert eleve ellenfélként tekintesz rám. Én erről nem tehetek, te vagy paranoiás. Miért olyan hihetetlen, hogy nem hátsó szándékból írom, hogy egyetértek veled, hanem tényleg egyetértek veled?
Én pártolom a felvázolt rendszert, és a kommentem nem arról szólt, hogy az jó-e vagy sem, hanem kizárólag arról, hogy a mai nőknek mindig felhánytorgatják, hogy anyagiasak, és hogy miért nem szeretik a férfiakat a szép szemükért és a lebilincselő egyéniségükért, mire én rámutattam, hogy olyan sohasem volt a világon, hogy ezekért a becsekért a férfi elnyert egy nőt, volt idő, amikor férfiak döntöttek ugyanilyen vagy legalábbis hasonlóan anyagias preferenciák mentén, hogy más férfiak kapnak-e nőt. Most az apákat kiiktatták, hát a nők mérik fel az anyagiakat. Ennyit mondtam és nem többet. Nem szóltam az udvarlásról, elutasításról, ezt már mind te láttad bele. Sőt, a következő kommentemben azt is megemlítettem, hogy én nagyon is helyeslem a felvázolt rendszert, miért gondolod hát, hogy cáfolni akarom, amikor azt állítod, hogy akkoriban volt emberiesség, tisztesség és kedvesség?
„mert nem akarod megérteni, hogy nem cáfollak. Nem érted?”
akko’ meg mit kekeckedsz, he? : )
„Én kizárólag az apósjelölt anyagi természetű preferenciáit érintettem a kommentben a mai nők elvárásaival összehasonlítva, szót sem írtam az udvarlás többi részéről.”
mégha kortárs apósjelőlt, akkor is jobban megfogja nézni az egzisztencián (a te olvasatodban: pénz, vagyon) kívűl, a lányához képest, hogy mekkora szociópata a lánya kérője.
„Tehát mivel meg sem említettem, nem is tudhatod hogy mit gondolok róla, nem is feltételezed hogy egyetértek veled, mert eleve ellenfélként tekintesz rám. Én erről nem tehetek, te vagy paranoiás. Miért olyan hihetetlen, hogy nem hátsó szándékból írom, hogy egyetértek veled, hanem tényleg egyetértek veled?”
ennyire azért ne féljél már tőlem. : ) paranoiás. bocs, én szoktam el tőle, hogy nem lehet értelmes témákról értelmesen beszélni egy nővel.
„Én pártolom a felvázolt rendszert,…”
ez most hosszabb téma (külön posztot megérne) és mára már fáradt vagyok itt csapkodni a billentyűzetet, bocs.
“…bocs,”
Megbocsátok ;-)
Jó pihenést!
Ebben a hsz-ben én azt látom, hogy egy régebbi kort (amikor az volt az általános, hogy a férfi dolgozik, eltartja a családot, a nő otthont teremt, mert nem is akar/nem is tud/nincs is lehetősége tanulni/dolgozni) keverünk a modern korral, ahol a nők már ugyanolyan jól keresnek mint a férfiak, többen tanulnak a felsőoktatásban mint a férfiak, plusz kismilió szociális támogatást kapnak gyerekvállalás esetén.
A mai világban már egy nő is képes magának egy alapvető egzisztenciát teremteni, minden létező segítséget, lehetőséget és támogatást megkap hozzá, a férfiakkal szembeni elvárásaik viszont még mindig a régebbi kort idézik. És ez nem egészen normális/fair. Hiszen a ffiak ma már pont azért keresnek kevesebbet arányaiban, vagy találnak egyáltalán nehezebben munkát, mert ott vannak a nők is. Ma egy férfi az átlagnő szemében “kevés”, sőt kvázi esélytelen, ha csak havi 170 nettót keres, pedig ha összetennék a nő hasonló keresetével, plusz az állami támogatással, akkor már simán lehetne egy nyugis életet, és gyerekvállalást tervezni, persze különféle nagyobb luxus nélkül. De ez a nő még mindig azt várja, hogy a ffi 400k+ nettót vigyen haza, akkor lesz elég “státusza”.
Hogy válaszoljak is: ma, ha apa lennék, és lenne egy lányom, arra biztatnám, hogy tanuljon, és keressen olyan munkát, amivel képes lesz a legrosszabb esetben önmagát fenntartani, így ne kelljen azt egy férfitól elvárnia, és ne kelljen kirostálnia egy fentebb említett gipszjakabot, aki mondjuk nem keres sokat, de emberileg abszolút megfelelő pár lenne.
Egy személyes példa: van egy gyönyörű lány barátom, tényleg 1000 féle képpen pénzzé tehette volna a szépségét, és olyan élete lehetne (anyagi értelemben), ami a legtöbb nőnek csak álom. De tanult, elvégezte a jogot, és (külföldön ugyan) de talált egy normális állást és egy normális pasit, akibe beleszeretett, de aki mellett nem lesz évi 6 hét a bahamákon, és akihez az apja nem szívesen adta volna hozzá. De azt mondta nekem a lány : “Tomi, és rájöttem, hogy nincs szükségem egy milliárdosra, el tudom tartani magam és a gyerekemet, ha lesz, és hozzá mehetek XY-hoz, aki szinte semmivel sem keres többet mint én.”
Szóval, ha ezt végig sikerül gondolni, akkor nem úgy van már, mint régen:)
“ha csak havi 170 nettót keres”
170 nettó? Ebben a nyomorországban?
“De tanult, elvégezte a jogot”
Újabb semmirekellő.
“és (külföldön ugyan) de talált egy normális állást és egy normális pasit”
Na ennek se volt jó a magyar fasz?
“akibe beleszeretett, de aki mellett nem lesz évi 6 hét a bahamákon, és akihez az apja nem szívesen adta volna hozzá”
A lényeg, hogy villoghasson vele a régi környezete előtt, neki angol/német/olasz/francia/amcsi/sötöbö bakja van.
Nem, nem tényleg nem ilyen, egyik sem a felsorolt nemzetiségek közül, és nem is olyan a srác, akivel villogni lehetne, se nemzetiségileg, se anyagilag, se külsőleg. Legalábbis ahhoz képest semmiképpen sem, amilyen lehetőségei lettek volna a lánynak az elmúlt 7-8-10 évben. Én spec nem is értem az egészet.:)
Ja, hogy valami csokker-félének lett a riherongya? Az ilyeneket pláne örökre kitiltanám az országból.
De ha kitalálod, hogy nem is kokeró, akkor kombinálok tovább.
Easy, történetesen tényleg kedvelem a lányt, emberileg… (persze a dolog legelején nem így volt). Egy ír srácról van szó, az a tipikus kicsit szeplős, vörös hajú srác. Szociális munkás. Férfiasnak mondjuk férfias, elég brutál ír sportokat tol, hobbiszinten. De se nem vmi magas, se nem vmi különsebben jóképű, persze azért nem is jobb, jobb az átlagnál, amennyire ezt ffi szemmel meg tudom ítélni. De mondom, a lényeg nem is ez, hanem hogy ehhez képest milyen lehetőségei lettek volna… De azért ez kezd itt OFF lenni:)
Milyen brutál ír sportok vannak? Rönkhajítás? Szikladobás?
Az akkor benne van a sötöböben.
Nem úgy van most, mint volt régen
“a férfiakkal szembeni elvárásaik viszont még mindig a régebbi kort idézik. És ez nem egészen normális/fair.”
Az ösztönöket nem érdeklik a társadalmi változások. A mondatodnak ugyanannyi értelme van, mint amikor egy nő ilyet ír:
“Manapság a többség kövérebb, mint 100 éve, a férfiak elvárásai azonban még mindig a régebbi kort idézik. Az lenne igazságos, ha a férfiak a dagadt nőket jobban kívánnák, mint a karcsúakat.”
Az evolúció által csiszolt többmillió éves mechanizmusokat fikarcnyit sem érdekli, hogy ki mit tart igazságosnak, és jobb is hogy így van, különben rég kihaltunk volna. A jelenlegi rendszer szinte mindenkinek rosszabb, mint a korábbi, dehát hülye módon hagytuk magunkat palira venni a feminista propagandával, és most isszuk a levét.
A nők státuszának a férfiak fölé emelése egyébként pont emiatt problémás, mert párkapcsolati értelemben lekövethetetlen és szinte megoldhatatlan akadályokat gerjeszt. Minden nő a piramis csúcsa felé néz, de ott egyre kevesebb férfira egyre több nő jut… Ezek vagy leszbikusok lesznek és egymás hipergám ösztöneit nyalogatják, vagy magányosan szomorkodnak a macskáik fülébe, hogy “a férfiak nem bírják az erős nőket”, vagy kicsit visszább vesznek az egójukból és elfogadják, hogy a férfiak úgyis megosztják velük az erőforrásokat, tehát hagyni kell őket érvényesülni, és nem alájuk vágni állami kvótákkal, pluszpontokkal, külön programokkal, stb. A jelenlegi helyzet mesterséges állami beavatkozás eredménye, ami ráadásul iszonyúan költséges és lerontja a gazdaság hatékonyságát is.
“ha csak havi 170 nettót keres”
Ezzel a szöveggel pesttől keletre kiröhögnek, ott a többség bruttó sem keres ennyit :)
“ma, ha apa lennék, és lenne egy lányom, arra biztatnám, hogy tanuljon, és keressen olyan munkát, amivel képes lesz a legrosszabb esetben önmagát fenntartani”
Vagyis feministát csinálnál belőle? Én pont az ellenkezőjét tenném: arra biztatnám, hogy fiatalon menjen férjhez valami ambíciózus, értelmes férfihez, szüljön 3-4 gyereket és becsülje meg a helyzetét. Szerintem ez egy nőnek messze optimálisabb életmodell, mint iskolákat végezni és munkát keresni ~25 éves koráig, ott megpróbálni elindítani a karriert, aztán 30 után kapkodni, hogy kellene egy jó férj aki hirtelen csinál neki pár gyereket. Akik ezt az utat járják, azt tapasztalják, hogy a jobb férjjelöltek már rég foglaltak, mert lecsaptak rájuk a fiatalon házasodó nők… Egy 30 körüli “értékes” férfi simán a huszonéves nőt fogja választani családalapításra a magával egykorú karrierista helyett.
“De azt mondta nekem a lány…”
Ez az ezerből 1 tündérmese kategória. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja mi lesz abból a kapcsolatból, ha az a felállás, hogy a nő tanultabb és/vagy jobban keres… A kezdeti nagy szerelem hirtelen elmúlhat :|
Az alábbi zen tanmese számos formában fenn van a neten, a lényeg ugyanaz:
” Két szerzetes, egy öreg és egy fiatal a kolostorába tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll. A fiatal szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. Az öreg viszont odamegy, a nyakába veszi a lányt és átviszi a folyón.
Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül a fiatal nem bírja tovább, kifakad, kérdőre vonja az öreget, hiszen a fogadalmuk tiltja hogy nőt érintsenek. Válaszul az öreg csak ennyit mond:
– Fiam, fiam! Én letettem a lányt a folyó túlpartján, de te még mindig cipeled.”
Köszi a választ. Nem nagyon tudok mit hozzátenni, hacsak annyit nem, hogy ha komolyan azt gondolod, hogy a feminizmust a nők találták fel unalmukban, majd megszervezték a nagy férfiellenes összeesküvést, hogy aztán egyesült erővel manipulálják a férfiakat, és mindössze arról szól és az a célja, amit itt fentebb leírtál, akkor még nem vetted be a Piros Piruládat. Sőt… pontosan azon az úton jársz, amit azok álmodtak meg neked, akik a kék pirulákat tömködik le a torkodon.
frissítve: öhm… eltűnt a válasz, amire írtam a választ, úgyhogy ez így most fura.
Miért, szerinted még a feminizmus is a férfiak bűne? :)
Virginia Wolf, Simone Beuvoir, meg ők mind férfiak voltak?
Jah, hát persze, meggyőződéses antifeministaként nyilván az a véleményem,
hogy még a feminizmus is a férfiak bűne ;-)
Egy életidegen ideológia közel világméretű elterjedésének felelősei mindig a “megrendelői”, kiötlői és kezdeti támogatói. Azok a névtelen személyek, akik hosszútávú befektetésként, anyagi és egyéb hatalmi eszközök segítségével pályára állítják, annak reményében, illetve inkább annak biztos tudatában, hogy a folyamat végén ők lesznek akik további hasznot és mérhetetlen hatalmat nyernek általa. Ezek a “kiötlők és befektetők” névtelenek, míg az ideológia néven nevezett vezetői, hangemberei és követői pedig ugyanazon kaszt tagjai, vagyis a birka tömegeké és a hasznos idiótáké.
A feminizmus csak egy eszköz a sok közül, nem pedig a cél. Kétségtelenül az egyik leghatékonyabb eszköz, legalábbis a civilizáltnak mondott nyugaton, de nem a cél. És félreértés ne essék, az a bizonyos cél nem a nőuralom. A Nőuralom annak a képzeletbeli állomásnak a neve, ahová a Feminista-járaton ülők _hiszik_, hogy tartanak. Ugyanígy van járata az egyéb -izmusoknak és más trendeknek, vallásoknak és ideológiáknak, minden emberi vágynak, ösztönnek, hitnek, habitusnak, és hajtóerőnek, mind ülnek a kis vonatukon, netán egyszerre kettőn-hárman is, és azt hiszik, hogy menetrendben megadott állomásra tartanak. Vannak olyan szakaszok és kocsik, ahol az utasok szintén csak hiszik, hogy a többi járaton ülőkhöz képest ők bevették a piros pirulát, és minden tudhatót tudnak már, pedig ők is ugyanazon szakadék(?) felé robognak. Amíg valaki nem ismeri ezt föl, és nem kezd kételkedni folyamatosan magában, a környezetében, és abban hogy vajon miféle valóságot mutat meg a pirulája, amíg nem figyeli folyton éberen hogy nem került-e fel ő is véletlenül egy járatra, addig csak pirosnak álcázott kéket eszik. És még ekkor is mindig benne van a pakliban, hogy téved. Mert minden hitetés és becsapás.
“Egy életidegen ideológia közel világméretű elterjedésének felelősei mindig a “megrendelői”, kiötlői és kezdeti támogatói. Azok a névtelen személyek, akik hosszútávú befektetésként, anyagi és egyéb hatalmi eszközök segítségével pályára állítják, annak reményében, illetve inkább annak biztos tudatában, hogy a folyamat végén ők lesznek akik további hasznot és mérhetetlen hatalmat nyernek általa.”
Most a demokráciáról beszélsz?
A demokrácia csak egy politikai rendszer.
Akkor simán leváltható, jobbra cserélhető?
Nem értem hogy kerül a csizma az asztalra.
Valaki odatette, hogy pucold meg. Van mellette zsák krumpli is.
“De ennek van egy oka. Van ennek oka. Van annak oka, hogy az oktatás szörnyű. És ugyanez az oka, hogy soha, de soha nem fog megjavulni. Nem fog megjavulni. Ne várj rá. Örülj annak, ami van. Mert az ország tulajdonosai nem akarják ezt. Az igazi tulajdonosokról beszélek itt. Az igazi tulajdonosok. A nagy gazdag üzleti érdek, amely mindent irányít és minden fontosabb dologban dönt. Felejtsük el a politikusokat. A politikusok azért vannak, hogy azt a látszatot keltsék, hogy van szabad választásod. De nincsen. Nincsen választásod. Tulajdonosaid vannak. És ezek birtokolnak téged. Minden a birtokukban van. Minden fontosabb földet birtokolnak, birtokolják és irányítják a cégeket. Már rég megvették és fizetik a szenátorokat, képviselőket, állami intézményeket, városházákat. A bírók a hátsózsebükben vannak. És minden nagy médiacéget irányítanak, tehát majdnem az összes hírt és információt irányítják, amit megkapsz. A golyóidnál fogtak meg. Több millió dollárt költenek lobbizásra abból a célból, hogy megkapják azt amit akarnak. Tudjuk mit akarnak. Többet akarnak maguknak és kevesebbet másoknak. De elmondom mit nem akarnak. Nem akarnak egy olyan lakosságot, amely képes a kritikus gondolkodásra. Nem akarnak jól informált, jól oktatott, kritikus gondolkodásra képes embereket. Ez nem segít nekik. Ez az érdekük ellen szól. Bizony. Nem akarnak olyan embereket, akik annyira okosak, hogy a konyhaasztalnál ülve képesek rájönni arra, hogy a rendszer hogyan szokott velük kibaszni. Nem akarják ezt. Tudjátok mit akarnak? Szófogadó dolgozókat akarnak. Olyan embereket, akik pont annyira okosak, hogy képesek legyenek a gépeket kezelni és a papírmunkát elvégezni, de pont annyira ostobák, hogy passzívan elfogadják az egyre szarabb munkát, kevesebb fizetéssel, hosszabb munkaórákkal, kevesebb kedvezménnyel, túlóra fizetése nélkül, és a nyugdíj eltűnését, amit te gyűjtöttél össze. És most az egészségbiztosítási pénzedért jönnek. A nyugdíjpénzedet akarják. Vissza akarják venni. Azért, hogy a Wall Streeti bűnöző haverjaiknak oda tudják adni. És tudjátok, meg fogják szerezni. Előbb vagy utóbb megszerzik az összeset. Azért, mert birtokolják ezt az egész kibaszott helyet. Ez egy nagy klub. És te nem vagy benne. Te és én nem vagyunk benne a nagy klubban. Mi több, ez ugyanaz a nagy klub, ami elmondja, hogy miben higgyél. A médián keresztül elmondják, hogy milyen legyél, mire gondolj, mit vegyél. Az asztal meg van döntve, a játékot manipulálják. És úgy tűnik, hogy senki sem veszi észre. Senkit sem érdekel. Jó, őszinte, keményen dolgozó emberek, fehér és kék ingesek – mindegy, hogy milyen színű inged van. Jó, őszinte, keményen dolgozó emberek továbbra is – ezek olyan emberek, akiknek nincsenek nagy vágyaik – továbbra is megszavazzák ezeket a gazdag faszszopókat, akik leszarják az átlagembert. A te életed se érdekli őket. Kurvára leszarják. Egyáltalán nem törődnek veled. Egyáltalán nem. És ezt senki sem veszi észre, senkit sem érdekel. Erre számítanak a tulajdonosok. Arra, hogy az amerikaiak szabad akaratból tudatlanok maradnak. És a nagy piros-fehér-kék fasz továbbra is baszogathatja őket minden nap. Mert az ország tulajdonosai tudják az igazságot. Ezt úgy hívják, hogy az amerikai álom. Mert álomban kell lenned, hogy elhidd.”
– George Carlin –
“Azok a névtelen személyek, akik hosszútávú befektetésként, anyagi és egyéb hatalmi eszközök segítségével pályára állítják, annak reményében, illetve inkább annak biztos tudatában, hogy a folyamat végén ők lesznek akik további hasznot és mérhetetlen hatalmat nyernek általa.”
Tehát mégis férfiak vannak mögötte. :)
Tudtam én. A nők legfeljebb áldozatok, megtévedt birkák lehetnek, mindig a férfi a hibás.
Az elmélet jó, csak kérdés, hogy kinek mennyire jó befektetés egy társadalomromboló ideológia szándékos terjesztése, illetve, milyen hasznot, hatalmat remélnek ezek a “névtelen személyek” ebből? És, melyik országból valók? Hiszen a feminizmus szinte az egész világon terjed. Főleg a jóléti társadalmakban. És mi a végcél? Egy feminista bábkormány létrehozása? :)
Már most is az van, legalábbis, az Eu ra mondhatjuk, hogy ilyen.
“akkor még nem vetted be a Piros Piruládat.”
Ennyire durva cuccot még tényleg nem tolok. :)
Ms “kliensbüntetés” Honeyball névtelen férfi?
Vivienne “kvótamánia” Reding névtelen férfi?
Miért kéne láthatatlan ellenségre gyanakodni, amikor itt vannak a szemünk előtt a valósak?
Ebből a szövegrészletből hogy sikerült azt leszűrnöd, hogy az írója szerint mégis kizárólag férfiak vannak mögötte, és hogy a nők csak áldozatok ebben? Ellenséget gyártasz magadnak és azt püfölöd, hiszen ilyet senki se mondott. Ha valaki nem minősíti le a férfiakat, akkor belemagyarázod a szavaiba és panaszkodsz miatta, ez miért jó?
Tehát mégis férfiak vannak mögötte. :)
Tudtam én. A nők legfeljebb áldozatok, megtévedt birkák lehetnek, mindig a férfi a hibás.
A személy mióta jelent férfit?
Az elmélet jó, csak kérdés, hogy kinek mennyire jó befektetés egy csesszükszétatársadalmat ideológia szándékos terjesztése, illetve, milyen hasznot, hatalmat remélnek ezek a “névtelen személyek” ebből?
Például sokkal nagyobb befolyást szereznek az emberek életében. Ha nincs összetartó közösség, akkor az egyén a hatalomtól függ, illetve szorul a hatalmi szervezet segítségére (szociális háló), amiért cserébe nagyobb döntési teret enged neki az életében. Ha a családban az apa és az anya is dolgozik, akkor több az adófizető. Ha a családban az apa és az anya is dolgozik, akkor kevesebb időt tölthetnek a gyerekeikkel, akik egész kicsi koruktól iskolák és egyéb intézmények felügyelete és irányítása alá kerülnek, ahol a hatalmi szervezet kívánsága szerint formálják és befolyásolják a gondolkodásukat, az otthon pedig másodlagossá válik. Ha az ideológia szándékos terjesztésével ellentétet, gyűlölködést, és háborús helyzetet gerjesztenek a férfi és nő között, a férj és feleség között, az apa és az anya között, akkor ott kenyértörésre kerül sor, és ki dönt megint a felek további életéről? A hatalmi szervezet. Válóperek, gyermekelhelyezési perek, asszonytartás stb.
És amiket felsoroltam az még csak nem is a folyamat végén, hanem még a folyamat kibontakozása közben learatott haszon és hatalom.
És, melyik országból valók?
Jórészt országfüggetlen. Bár azt gondolhatod, hogy nem Mucsaröcsögén laknak.
És mi a végcél? Egy feminista bábkormány létrehozása? :)
Ezt írtam: “A Nőuralom annak a képzeletbeli állomásnak a neve, ahová a Feminista-járaton ülők _hiszik_, hogy tartanak.” Nem cél egy feminista bábkormány létrehozása, már most is minden kormány bábkormány. A végcél a világkormány. Ami nagyon nem lesz feminista. Sem férfibarát. Hanem embertelen.
Ms “kliensbüntetés” Honeyball névtelen férfi?
Vivienne “kvótamánia” Reding névtelen férfi?
A személy mióta jelent férfit?
Miért kéne láthatatlan ellenségre gyanakodni, amikor itt vannak a szemünk előtt a valósak?
Nem kell rájuk gyanakodni, nem titok a létezésük. Pont az az egyik legfőbb bizonyítéka létezésére, hogy például a feminizmus is szinte az egész világon elterjedt. Ha nem létezne egy országok fölött álló hatalmi elit, akkor gondolod hogy a földön élő számos nemzet, nép, kultúra és vallás ilyen könnyen és mondhatni zökkenőmentesen fejet hajtana egy ideológia előtt?
úgymond a jobbos Fidesz sem tudja megállítani őket, csak lassítani, míg az előző MSzP-SzDSz kormány már (szadi nyomásra) erőszakosabb lett volna, 2009 körül nagyon akarták már óvodákban nyomatni a gender propagandát. aztán a közfelháborodás, meg ez érezhető közelgő bukás miatt visszavettek belőle
A derék fideszre van osztva a jó zsaru szerep.
“Egy brancs maguk ne is tagadja.”
Világkormányokkal szélmalomharcot vívni nem lehet.
Valós problémák is vannak, valós személyekkel, akikről írtam, inkább azokkal kéne foglalkozni elméletgyártás helyett.
Aztán, itt van például a női jellem negatív oldala, ami
UNALMAS.
Még egy ilyen, és megy a ban.
Részemről ennyi elég is volt. Köszönöm a beszélgetést :-)
Az ide író nők – és még rengeteg nő – szerint a feminizmus a feministák bűne, s nem a férfiaké és nem a nőké.
(Emellett vannak – és voltak a kezdet kezdetén – feminista férfiak is.)
Kérlek fejezd be a szezon és a fazon keverését (nők és feministák)!
“a feminizmus a feministák bűne”
Ki gondolta volna. Az alkoholizmus pedig az alkoholisták bűne. :)
“Emellett vannak – és voltak a kezdet kezdetén – feminista férfiak is.”
Férfi feministák főleg azóta vannak, mióta óriási biznisszé nőtte ki magát ez a marhaság. Rengeteg állami, valamint egyéb, Eu-s támogatást lehet vele bezsebelni, ha valaki manapság feminista (vagy kisebbségi jogvédő, melegjogvédő, hololobbista stb.).
“Kérlek fejezd be a szezon és a fazon keverését (nők és feministák)!”
Nem úgy értem, hogy a két halmaz fedi egymást. Viszont egyértelműen látszik, hogy a feminista társadalommanipuláló tevékenység nem más, mint a női manipuláció társadalmi szinten történő alkalmazása. Ugyanazok a módszerek. Egyrészt, a férfi engedékenységére való hatásgyakorlás, másrészt, a szegény, védeni való nő áldozatszerepére utalás.
Engels, Lenin és eszmetársaik (voltak páran) még nem nagyon tudtak EU-s támogatásokat igényelni.
feminista dolgok, pl. már a katharoknál is voltak, ők is a Teremtés Rendjét akarták felforgatni.
Ment a zseton akkor is már bankáréktól.
engelsnek gazdag gyaroskent volt penze, igy tamogatta a csoro marxott.
mig sztem lenin is kapott nyugati toket.
Brandon, a feminizmussal leginkább a nőket manipulálják, már aki hagyja magát. Nekem vagy neked ezt kevésbé lehet eladni, mivel nagyon jól tudjuk, hogy hazugságon alapul az egész. Nem mi vagyunk a célközönség, és nem is a többi férfi.
meg a katolicizmusban is vannak. “noi” manipulacios fogasok, csabitani kell a hiveket .
Attol hogy a feminizmus a nok ugymond szabaditasarol szol meg nem a nok talaltak ki, ahogy nem a nok talaltak ki a lovagkorban sem a jaj mentsuk meg a noket tipusu viselkedest, sot lehet hogy sokszor nem is akartak hogy ertuk folyon a haboru, de mindig jo urugy voltak .
A kommunizmusban peldaul feminista alapokon az epiteszetben egerlyuk konyhakat epitetek… azert hogy a no ne otthon raboskodjon a konyhaba hanem egyen a menzan a csaladjaval. Volt orszag ahol megtiltotak hogy fozon mert az tarsadalmi egyenlotlenseget okoz, es kozbe ugy adtak be hogy ez felszabaditas. Gyarban dolgozni neha kotelezo volt, azt is emancipaciokent adtak el pedig sok non szivesebben maradt volna otthon gyereketnevelni.
1-2 felforgató (Sátánt imádó?) férfi találta fel a feminizmust, több naiv, jószándékű, megvezetett férfi továbbpropagálta és utáni tengernyi gyarló/ostoba nő felhasználta mozgalmárként.
A gyász bizonyos fázisain csak az első barátnőm esetében estem át, de azt mondom, hogy akkori megállapításaimat nem az egész női nemre, csak rá vonatkoztattam. És most, hogy van összehasonlítási alapom (boldog házasságban élek), ha vissza kell gondolnom, az a nő tényleg egy kurva, viszont egyáltalán nem hittem akkor se és most se, hogy minden nő az. :-)
A ferfiak sajnos termeszetuktol fogva istenitik a noket (nem media hatas, hisz ez minden szazadban igy volt).
Nagyon kellemetlen dolog ha istennonek tekintenek s azt varjak el hogy valami angyali idealnak felelj meg. Ezzel szogesellentetben a szerelemre (parkapcsolatra) azert is van szukseg mert az az egyetlen ami (legalabis szamomra) elcsititja halalfelelmeinket. Egyaltalan nem kellemes ha idealizalnak.
Ismerem Kubler Rosst, recenziot is irtam egy konyverol.
“A ferfiak sajnos termeszetuktol fogva istenitik a noket (nem media hatas, hisz ez minden szazadban igy volt).”
Érdekes gondolat. Lehet, hogy a média csak felnagyítja, ráerősít arra a képre, ami a férfiakban amúgy is jelen van a nőkről.
De ennek megvan a párja is. A nők is szinte mindig valami szuperhősnek képzelik a férfiakat. Talán, éppen ebből alakult ki a feminizmus. Hogy a nők azt képzelik, a férfiaknak mennyivel jobb, ők mennyivel tökéletesebbek. Feminizmus = irigység a férfiakra, a tények ismerete nélkül.
“Nagyon kellemetlen dolog ha istennonek tekintenek s azt varjak el hogy valami angyali idealnak felelj meg…” “…Egyaltalan nem kellemes ha idealizalnak.”
No igen. Legalább annyira kellemetlen lehet ez, mint amikor a nők a férfitől azt várják, hogy mindig mindenben szuper legyen. Azaz, a idealizálják a férfiakat, és azt várják el, hogy ennek a férfiideálnak feleljen meg a valóságban.
És, amikor rájönnek, hogy a férfi is csak ember, ugyanúgy esendő, lehetőségeinek, képességeinek megvannak a korlátai, akkor jön a csalódás.
Lehet, hogy a csalódás nem más, mint a kiábrándulás a mesebeli hercegből.
Hatha még az ideàlis fèrfit szuziesnek es angyalinak kepzelnek a nok akkor milyen nyomaszto lenne samotokra, mi?
A hetedik fázisnál tartok.
Az melyik? A megalkuvás?
Hol találom a piros pirulás írásokat? magyarul is van már fent a neten?
Keress rá a red pill és piros pirula kulcsszavakra is a honlapon. Ha megnyitsz közülük linkként továbbiak is megjelennek. Már számos és szerencsére egyre növekvő számú TRP tárgyú írás hozzáférhető itt a Férfihangon.
köszönöm.