0 megosztás
Címkék:

A marxista-leninista nőfelszabadítás alapjai

Az alábbi vendégcikk egy történészhallgató munkája. Nem tartalmaz eszmei állásfoglalást, idézetekre alapozva, tényszerűen mutatja be a témát.

Dolgozatomban Karl Marx, Friedrich Engels és Vlagyimir Iljics Lenin gondolatait vizsgáltam meg a nőkérdésről és a nők felszabadításáról, hogy autentikus források alapján felvázolhassam a marxista-lenininsta felfogást a nők felszabadításával kapcsolatban. Mivel nem az eszmék megvalósulását vagy épp annak elmaradását, hanem magukat az eszméket akartam megvizsgálni, ezért nem használtam fel történeti munkákat, csakis a három ideológus megnyilatkozásait vettem alapul.

I. Osztályharc és nemek harca

A marxizmus tanának fontos eleme az osztályharcelmélet, mely szerint a történelemben a termelői eszközök birtokosai elnyomták azokat, akik ilyenekkel nem rendelkeztek, vagyis a munkaadók kizsákmányolták a munkásokat. Ezt a felfogást visszavetítették a történelemben, és a marxista történelemfelfogás szerint a magántulajdon megjelenésétől különböző társadalmi osztályok harca jellemzi az emberiség életét.1

A marxisták ezt az osztályharcelméletet már az eszme megjelenésekor kiterjesztették a nemekre is. Az osztályharc mintájára egyfajta nemek harcát véltek felfedezni a történelemben. Friedrich Engels szerint kezdetben matriarchátusban éltek az emberek, de később változás történt, a férfi vette át az uralmat.2

A férfit elnyomónak, a nőt elnyomottnak tekintették, még akkor is, hogyha a nő egyébként kizsákmányolónak tartott osztályba tartozott. A monogám, patriarchális vagy polgári családmodellt tekintették eleve olyannak a marxisták, hogy az még a magasabb társadalmi osztályba tartozó nőt is elnyomott és kizsákmányolt féllé teszi, mivel a férfi függőségben tartja őt.

II. A monogám házasság marxista értelmezése

Marxista értelemben véve a monogám házasság nem etimológiai, hanem történelmi értelemben vizsgálandó. Nem attól lesz egy házasság monogám, hogy egy férfi és egy nő házasságáról van szó, hanem hogy pusztán anyagi okokból köttetik, és arra irányul, hogy az anyagi javakat megtartsa a férfi és a saját gyermekeinek örökítse.3

Épp ezért a proletárok etimológiai értelemben monogám házassága nem az történelmi szempontból, mert hiszen egyrészt nincs különösebb tulajdonuk, amelyet tovább örökíthetnének, másrészt a proletár nő is kereső fél, ezért nem uralkodhat felette a férfi.4

III. A nők felszabadításának pillérei

A marxisták szerint alapvetően három dolog okozza a nők elnyomottságát a házasságban: az egyik a magántulajdon, a másik a férfiak és nők közötti különbségtétel jogi téren,5 a harmadik pedig, hogy a nők nem végeznek kereső tevékenységet.6

1. A magántulajdon megszüntetése

A magántulajdon megszűnése vezetne az osztályok megszűnéséhez és a nemek közti egyenlőtlenségek felbomlásához is. Ez a három szorosan összefügg. Marxista felfogás szerint a nő a patriarchális házasságban a férfi magántulajdona, rabszolgája, ahogy a burzsoának a proletár. Mivel mindenfajta kizsákmányolásnak, elnyomásnak az alapját az emberek között is meglevő tulajdonos-tulajdon kettősségben véli felfedezni, ezért az egyenlőségnek alapfeltétele a magántulajdon megszüntetése. A termelési eszközök köztulajdonba vétele és a női nem felszabadítása így függhetnek össze.7

2. A jogegyenlőség

A jogi egyenlőtlenségek következtében a nő és a gyermek a férfi gyámsága alatt volt a házasságban. Lenin szerint tulajdonképpen tulajdonai voltak a férfinak, és így a rabszolgái.8

A férfi és a nő közötti jogi különbségek megszüntetése azonban nem elég, hiszen ennek a gyakorlati életben is meg kell jelennie. Ennek alapvető eszköze, hogy minél több nő legyen jelen a politikában és a különböző szervezetek, akár a munkahely irányításában, vagyis a nők tömeges beáramlása szükséges a döntéshozatalba.9 Ennek alapvető eszköze a nőkre, a minden nőre kiterjesztett választójog.

Fontos, hogy a nők ne csak otthoni tevékenységet végezzenek, ne csak a háztartással és gyermekeikkel foglalkozzanak, hanem társadalmi kérdésekkel is. Ehhez elengedhetetlen a nők munkába állása.10

3. A nők bevonása a termelői tevékenységbe

Két okból is fontos a nők munkavégzése marxista szempontból. Az egyik, hogy ezzel pénzt keresnek, és nem köti őket a férfihoz az anyagi szükség. A másik, hogy a háztartáson és a családon kívül más terepen is jelentős szerephez jutnak. Ez azért fontos, mert Lenin szerint a nőt elbutítja, ha csak a háztartással foglalkozik. Ezen kívül elvonja a képességeit a tömegektől, ha csak a szűk háztartási kereteken belül tevékenykedhet.11

IV. A nők felszabadításának hatásai

1. Hatása a háztartásra és a családra

Ahhoz, hogy egy nő minél több időt tudjon házon kívül érdekérvényesítéssel, tanulással és keresőtevékenységgel tölteni – ami felszabadításának záloga –, ugyanakkor a gyermekáldásról se kelljen feltétlen lemondania, közintézményeknek kell átvennie a háztartási munka és a gyermeknevelés jó részét. Engels még károsnak tartotta, hogyha az anya nincs gyermekével, ezt a kapitalizmus szemére vetette és a magas gyermekhalandóságnak,12 valamint a gyerekek neveletlenségének okozójának tartotta.13 Lenin viszont kiállt amellett, hogy a nőknek és a gyerekeknek sem otthon van a helye és kiemelten fontosnak tartotta a különböző közintézményeknek a felállítását, hogy se a főzés, se a takarítás, se a gyermekgondozás ne hátráltassa a nőket a házon kívüli tevékenységekben.

Épp ezért, ha megvalósul a nők kommunista típusú felszabadítása, annak azt kell magával vonnia, hogy csökken a háztartás, az otthon szerepe. A férj, a feleség és a gyermek kevés időt tölt otthon. A gyermek közösségben nevelkedik, így az állam nyer felette nagyobb befolyást, nem pedig a szülők. Ez biztosítja, hogy kommunista szellemben nevelkedjen.

Ezen kívül a szülők is több időt töltenek közösségben, pl. a közösségi étkezések révén. Ezáltal is erősödhet bennük a kommunista szellemiség.

Női szemszögből jelentős változás lenne, hogy nem csak a családjuknak dolgoznak a háztartásvezetés révén, hanem ők is a társadalomban, közvetlenül többekért tevékenykednek, mint a házon kívül dolgozó férfi. Ezzel olyan munkát végezhetnének, amely segíti a fejlődésüket.15 Ezen kívül anyagilag függetlenek lennének, így szabad akaratuk, és nem az anyagi függőség tartaná őket a férfi mellett. Ezzel a burzsoának nevezett házasság, melynek – mint fentebb írtam – Engels szerint egyik alapvető jellemzője, hogy az anyagiak tartják össze, megszűnne.16

Mindezen kívül még fontos következmény a válás, vagyis a házasság felbonthatatlanságának eltörlése, amelyet az tesz lehetővé, hogy a házastársakat nem köti össze érdek, csak a szabad akaratuk.17

2. Hatása a munkásmozgalomra

Lenin szerint a proletárforradalomnak tömegekre van szüksége. Mivel a női nem az emberiség felét képezi, ezért nem lehet „kiaknázatlan terület”. Nők nélkül nem jöhet létre kellő méretű tömeg.18

Ezen kívül fontos a nők szerepe a férfiak mozgósításában is. Egy olyan nő, aki nem fogékony a társadalmi problémákra, a marxi-lenini eszmékre, nemcsak nem lehet ösztönzője a férfinak, de egyenesen vissza is fogja a harcban.19

Nem szabad a nők munkásmozgalmi szervezkedésének elkülönülnie a férfiakétól. A kommunista nőknek is a kommunista pártban van a helye, mint a férfiaknak, ahol ugyanolyan jogoknak és kötelességeknek kell a birtokában lenniük. Mindazonáltal a nőkre külön kell fókuszálni, ezért magán a párton belül meg kell szerveződnie egy olyan csoportnak, amely külön figyelemmel a nőkre összpontosít, minden erejét az ő mozgósításukra kívánja fordítani.20

V. Összefoglalás

Marx, Engels és Lenin gondolatai a nőkérdésről a munkásmozgalom és az osztályharc perspektívájába helyeződnek. A nők felszabadítása egy állomás az összes elnyomott társadalmi csoport felszabadításában, nem különválasztható azoktól. Amiképpen a különböző társadalmi csoportokat egyenlővé akarják tenni, úgy akarják az egyenlőséget a férfi és a nő között is megvalósítani. Ennek az elérésében hangsúlyos szerepet kapnak a politikai, társadalmi, jogi és gazdasági változások. A férfiak és a nők közötti jogegyenlőség a gyakorlatba nem ültethető át, amíg a magántulajdon meg nem szűnik. Lenin ehhez a gondolathoz igen hangsúlyosan hozzákapcsolja még a nők háztartási munka és gyermeknevelés alóli felszabadítását, mindezen feladatok kivonását a családtól és a tágabb társadalmi keretek közé helyezését.

Dolgozatomban ezeknek a gondolatoknak a gyakorlatba ültetését nem vizsgáltam. Hogyha viszont csak az eszmékre figyelünk, azt láthatjuk, hogy sok gondolat és törekvés a mai magyar fősodratú feminizmustól21 sem áll távol, még akkor is, ha képviselőik nem vallják magukat konkrétan a marxizmus-leninizmus követőinek. A különbséget abban vélem felfedezni, hogy a magántulajdon megszüntetése nem jelenik meg, illetve hogy a különböző osztályok felszabadítása helyett más csoportok felszabadítását társítják a nők felszabadításához: nem a proletárokat és a parasztokat, hanem a nem heteroszexuális személyeket, a fogyatékkal élőket és a faji kisebbségeket karolnák fel a nőkkel együtt.

1 „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött.” – Karl Marx, Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa. [online] http://www.marxists.org/magyar/archive/marx/1848/communist-manifesto/ch01.htm#s1
2 „Az anyajog megdöntése a női nem világtörténelmi veresége volt. A férfi vette kezébe a gyeplőt a házban is, a nőt megalázta, leigázta, élvezetének rabszolgájává és a gyermeklétrehozás puszta szerszámává tette.” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: Recski Ágnes (szerk.): A nőkérdésről és a családról. Budapest: Kossuth. 1974. 152. o. A továbbiakban: A nőkérdésről és a családról.
3 „A monogámia nagyobb vagyonoknak egy kézben – mégpedig férfi kezében – való koncentrálásából keletkezett és abból a szükségletből, hogy e vagyonokat ennek a férfinak a gyermekei örököljék, ne pedig máséi.” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: A nőkérdésről és a családról. 157. o.
4 „Itt (a proletariátus körében – N. P.) hiányzik mindaz a tulajdon, amelynek megőrzésére és átörökítésére a monogámiát és a férfiuralmat éppen létrehozták (…).” „És végképp, amióta a nagyipar a nőt otthonából a munkapiacra és a gyárba vitte és elég gyakran a család kenyéradójává teszi, a proletárlakásban kicsúszott minden talaj a férfiuralom utolsó maradéka alól is (…).” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: A nőkérdésről és a családról. 154. o.
5 „Nem lehet, nincs és nem is lesz igazi »szabadság« mindaddig, amíg a férfinak törvénnyel biztosított előjogai vannak a nővel szemben (…)” – Vlagyimir Iljics Lenin: A szovjethatalom és a nő helyzete. In: A nőkérdésről és a családról. 128. o.
6 „(…) a nő felszabadítása, a férfival való egyenjogúsítása mindaddig lehetetlenség, amíg a nőt a társadalmi termelőmunkából kizárják és a házi magánmunkára korlátozzák.” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: A nőkérdésről és a családról. 161. o.
7 „A nő társadalmi és emberi helyzete és a termelési eszközök magántulajdona között elválaszthatatlan összefüggés van (…).” – Vlagyimir Iljics Lenint idézi Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre. In: A nőkérdésről és a családról. 193. o. „(…) a tulajdon, amelynek a családban, ahol a nő és a gyermekek a férfi rabszolgái, megvan már a csírája, az első formája.” – Karl Marx, Friedrich Engels: A német ideológia. In: A nőkérdésről és a családról. 149. o.
8 „A törvény előtti egyenlőség még nem valóságos egyenlőség. Nekünk az kell, hogy a dolgozó nő ne csak jogilag, hanem a gyakorlati életben is kivívja az egyenlőséget a dolgozó férfival. Ehhez az kell, hogy a munkásnők egyre fokozottabb mértékben vegyenek részt a társadalmi vállalatok irányításában és az állam irányításában.” – Vlagyimir Iljics Lenin: A munkásnőkhöz. In: A nőkérdésről és a családról. 131-132. o.
9 „A nőt be kell vonni a társadalmi termelőmunkába, ki kell ragadni a »házi rabszolgaságból«, ki kell szabadítani a butító és megalázó alárendeltségből, a konyha, a gyerekszoba örökös és kizárólagos légköréből – ez a fő feladat.” – Vlagyimir Iljics Lenin: A nemzetközi munkásnőnapra. In: A nőkérdésről és a családról. 134. o.
10 „A nő továbbra is házi rabszolga, minden felszabadító törvény ellenére, mert a kis háztartás elnyomja, fojtogatja, eltompítja, lealacsonyítja a nőt, odaláncolja a konyhához és a gyermekszobához, munkaerejét barbár módra terméketlen, kicsinyes, idegölő, butító, nyomasztó munkára pazarolja.” – Vlagyimir Iljics Lenin: A nagy kezdeményezés. In: A nőkérdésről és a családról. 118. o.
11 „Sok családban mindkét szülő házon kívül dolgozik, aminek az a következménye, hogy a gyermekeket teljesen elhanyagolják; bezárják őket a lakásba, vagy pedig idegenek gondozására bízzák. Nem csoda, ha száz meg száz ilyen gyermek halálos baleset áldozata lesz.” – Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában. In: A nőkérdésről és a családról. 19. o.
12 „Az asszony gyári munkája szükségszerűen teljesen felbomlasztja a családot, és a család felbomlása a társadalom mai állapotában, mely a családon alapszik, rendkívül demoralizálóan hat mind a házastársakra, mint a gyermekekre.” – Friedrich Engels: A munkásosztály helyzete Angliában. In: A nőkérdésről és a családról. 20. o.
13 „Bevonjuk a nőket a gazdasági életbe, a közigazgatásba, a törvényhozásba és a kormányzásba. Minden tanfolyam és iskola nyitva áll előttük, hogy szakmai és társadalmi teljesítőképességüket fokozhassák. Közkonyhákat és nyilvános éttermeket, mosodákat és javítóműhelyeket, bölcsődéket, óvodákat, gyermekotthonokat, különböző nevelőintézményeket létesítünk. Szóval komolyan vesszük programunknak azt a követelését, hogy a társadalom vegye át a magánháztartás gazdasági és nevelő funkcióit. Ezáltal a nő felszabadul a régi háztartási rabszolgaság alól. Nem függ többé a férfitól. Lehetővé tesszük, hogy tehetségének és hajlamának megfelelően tevékenykedjék a társadalomban.” – Vlagyimir Iljics Lenint idézi Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre. In: A nőkérdésről és a családról. 199. o.
14 „Ez a házimunka, amit a nő végez, az esetek java részében a legimproduktívabb, legértelmetlenebb és legfáradtságosabb munka. Rendkívül sekélyes munka ez, amely nem tartalmaz semmit, ami a legkisebb mértékben is elősegítené a nő fejlődését.” – Vlagyimir Iljics Lenin: A nőmunkásmozgalom feladatairól a Szovjet Köztársaságban. In: A nőkérdésről és a családról. 123-124. o. 15
16 „A házasságkötés teljes szabadsága tehát csak akkor vihető általánosan keresztül, ha a tőkés termelésnek és a általa létrehozott tulajdonviszonyoknak a kiküszöbölése eltávolította mindazokat a gazdasági melléktermékeket, amelyeknek most még oly hatalmas befolyásuk van a párválasztásra. Akkor éppenséggel nem marad más indíték, mint a kölcsönös vonzalom.” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: Marx és Engels válogatott művei. Kossuth: Budapest. 1977. III. kötet, 501. o.
17 „De ami a monogámiáról egészen határozottan le fog hullani, az mindazon jellemvonása, amelynek bélyegét a tulajdonviszonyokból való származása nyomta rá, s ez elsősorban a férfi uralma, másodsorban a házasság felbonthatatlansága.” – Friedrich Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. In: Marx és Engels válogatott művei. Kossuth: Budapest. 1977. III. kötet, 501. o.
18 „Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a forradalmár nők elitje a párthoz, a Kominternhez csatlakozott. De nem ez a döntő. A város és a falu dolgozó nőinek milliót kell megnyernünk a harcnak, és főként a társadalom kommunista átalakítása érdekében. Nők nélkül nincs igazi tömegmozgalom.” – Vlagyimir Iljics Lenint idézi Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre. In: A nőkérdésről és a családról. 193. o.
19 „Az elmaradott nő, aki nem érti meg a férfi forradalmi eszményeit, csökkenti a férfi harci kedvét és elszántságát.” – Vlagyimir Iljics Lenint idézi Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre. In: A nőkérdésről és a családról. 198. o.
20 „Ideológiai felfogásunkból adódnak a szervezeti elvek: a kommunista nők ne alakítsanak külön egyesüléseket. Aki kommunista, legyen az nő vagy férfi, annak a párt tagjai sorában van a helye. Egyenlő kötelességekkel és jogokkal. (…) A pártnak szüksége van olyan szervekre, munkacsoportokra, bizottságokra, választmányokra, alosztályokra – bárhogyan nevezzük azokat –, amelyeknek az a feladata, hogy a nők nagy tömegét öntudatra ébresszék, egybekapcsolják a párttal, és állandóan a párt befolyása alatt tartsák.” – Vlagyimir Iljics Lenint idézi Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre. In: A nőkérdésről és a családról. 193. o.
21 Ezen elnevezés alatt a különböző ismertebb feminista nőjogi szervezeteket (pl. Nőkért Egyesület) és az országos politikában résztvevő, magukat feministának valló személyeket értem.

Post Author: Vendégcikk

f Facebook
0 megosztás


86
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
9 Egyéni hozzászólás
77 Válasz hozzászólás
1 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
25 Hozzászólások szerzői
Pash CutterAlfomernokFrolich JanosMaestroedie Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Suum cuique
Újságíró

Juteszembe marxizmus… ne feledkezzünk meg azokról a gazemberekről, akik a marxizmusról, a kommunizmusról úgy vélekednek, hogy az egy “szép eszme” lett volna, csak “sajnos” “kicsit” elhibázták. Kár azért a 100 millió halottért, persze, de az ilyenek szeretnének nekifutni még egyszer! Ezért fontos hangsúlyozni, hogy a marxista eszmerendszer már elvi szinten téves, hibás és bűnös, és akkor is az lenne, hogyha soha egyetlen egy embert sem öltek volna meg, nyomorítottak volna meg a nevében.

Sokan mondják, hogy a “létező szocializmussal” csak egy baj volt: “szép az elv, csak rossz volt a gyakorlat, mert eltértek Marx és Engels eredeti tanításától”.

Ez azon a demagógia és szentimentalizmus vérmérgező amalgátumán alapuló nézeten nyugszik, miszerint a kommunizmus célja az ember felszabadítása, a tökéletes egyenlőség és teljes szabadság elérése. A társadalmi és egyedi igazság és nyomor megszüntetése.

Ez nem igaz. Nézzük meg a kommunizmus valódi tanításának esszenciáját!

Az ipari forradalom kibontakozásával az 1830-as évektől megváltozott az emberek életkörülménye, majd mentalitása, végül gondolkodásmódja: racionalizmus, szcientizmus, materializmus általános lett. „Nem hiszek semmiben, amit a tudomány nem bizonyított!” – a tipikus, nagybajuszú burzsoá figura magatartása, mely Verne és Jókai regényeiben megjelenik. A tudomány és technika határozza meg a jövőt, minden problémát kezelni fog tudni.

Ebben a társadalmi légkörben jön létre a Marx nevével fémjelzett, ún. „tudományos” szocializmus. Kérem, ha valaki meg akarja önök közül ismerni a marxizmus társadalmi tanítását, ne olvassák el a Das Kapital (A Tőke) vaskos köteteit! Engels szerint maga Marx sem értette, amit leírt benne… Ha viszont tényleg meg akarják ismerni, kötelező elolvasniuk Engelsnek egy vékony füzetét: A család, a magántulajdon, és az állam eredete. (1884)

Ebben a műben Lewis H. Morgan amerikai néprajzi kutatásaira – melyet az irokéz indiánok körében végzett – és Johann J. Bachofen vallástipologizálására építve arra a megállapításra jut, hogy modifikálni kell a Kommunista Kiáltvány (1848) egyik tézisét, miszerint „minden eddigi társadalom története, osztályharcok története”. Fölállítja az „őskommunizmus” elméletét, miszerint az emberi társadalom kezdetén nem volt magántulajdon, így gazdasági egyenlőség működött a redisztribúció révén. Ennek megfelelően állam sem létezett, mert nem volt a társadalomtól „elidegenített” elnyomó osztály, amely tekintélyt követelt önmagának. Vajon miért? Azért, mert család sem volt! A mai, monogám házasság nem – Ádám madáchi-falanszteri szavai szerint – „az Édenkert kései sugára”, mely csupán az ember morális bukása miatt torzult el idővel és Krisztusban helyreállítatott, hanem hosszú történeti fejlődés, antagonisztikus-dialektikus elidegenedés eredménye:

I. Először totális promiszkuitás volt, teljes vérrokon-házasság. Ez az endogám poligámia (csoportházasság) kora volt.

II. Majd jött az első lépcsőfok, az egyenesági vérrokonság tilalma. Ez az exogám poligámia (csoportházasság) kora volt.

Ezen első két lépcsőfokon az embereknek csak csoporttudatuk van, nincs senkinek asszonya, férje, anyja és apja… A zsákmányt és a munkaeszközöket is közösen birtokolják és használják.

III. Ezután jött a másod- és harmadfokú oldalági vérrokonság tilalma: tilos lett a testvérek és az nagybácsi/nagynéni – unokahúg/unokaöccs közötti viszony. Ebben az esetben az egy anyától származó fivérek megosztották feleségeiket, így létrejött a női leágazású nemzetségi társadalom. A nemzetségen belüli házasság tilalma kialakult, a legkisebb fokú megengedett házasság a negyedfokú vérrokonok (elsőfokú unokatestvérek) között lett megengedett. Ez a matriarchális poligámia nemzetségi társadalmának kora volt, az osztálytársadalom csírája. Itt történt meg a kommunista üdvtörténet „ősbűnének” első fázisa: „Éva almaszakítása”. Elkezdődött az elidegenedés: kialakult az „enyém”-tudat, majd ebből az „engem”-tudat, s a kettőből az „én” mint olyan tudata. Az egyed tudata elidegenedett a közösség tárgyi valóságától. A szabadszerelem megszűnésével létrejött a család, az első elidegenedés a közösségen belül, majd pedig ebből szükségszerűen a tulajdon.

IV. A történelem egy bizonyos pontján, mikor a termelési viszonyokban a gyűjtögető-zsákmányoló életmódot a vadászó-zsákmányoló életmód váltotta fel, s ekkor a férfiak lettek a meghatározók, akik erőszakkal hozták létre és tartották fenn a nőtulajdont és a zsákmánytulajdont. Ez a patriarchális poligámia nemzetségi társadalmának kora volt. Itt történt meg a kommunista üdvtörténet „ősbűnének” második fázisa: „Ádám almaevése”. Ezen a szinten a redisztribúció végleg felszámolódott, végül ebből szükségszerűen megszületett a hierarchikus osztálytársadalom és elidegenítő hatásának tipikus terméke, az állam.

V. Idővel a társadalmi elidegenedés „humanizálódása”, és bizonyos tabuk révén létrejött a monogám máz, amit persze a kitartottság számos formája színezett és színez a mélyben mind a mai napig.

Marx ezért mondta: „Ha összegezni akarjuk egy gondolatban, mi a kommunizmus, az nem más, mint a magántulajdon megsemmisítése.”

V./I. a termelőeszközök köztulajdona = szocializmus;
V./II. a hatalom köztulajdona = anarchizmus;
V./III. a szexualitás köztulajdona = promiszkuitás.

Pash Cutter
Újságíró

Már megbocsáss, Suum Cuique, de ma már annyira lefutott mérkőzés ez. Kik is hangoztatják, hogy a kommunizmus szép eszme? Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás, Konok Péter – akiket a Mandiner kommentelői fokozatosan kifiguráznak és kigúnyolnak? Kommunizmusról gajdolók a vadkapitalizmus idején – egy olyan korban, ahol jóval több a kapitalista, mint a komcsi. Lényegtelen és jelentéktelen epizód a magyar bulvármédiában (mert bizony bulvár). “Képzeld, Jani szerint a kommunizmus egy szép dolog!” “Mi, ez meg van örülve? Ennek elmentek otthonról!” Gumicsont, amiről te beszélsz. Amin dühöngsz, annál tízszer fontosabb botrányok zajlanak az országban. Csak hogy egyet mondjak: Kishantos. Ami valamiért nem háborít fel téged.

Suum cuique
Újságíró

“Great minds discuss ideas; average minds discuss events; small minds discuss people.” – Eleanor Roosevelt

Bár az idézet forrásának férjurát nem kedvelem, az idézet üt. Kishantosról, Orbánról, Gyurcsányról nem azért nem írok, mert nem tekintem problémának, hanem azért, mert nem azon a szinten mozgok: engem a jelenségek a maguk valójában, illetve az eszmei háttér érdekel.

Egyébként azt, hogy “a marxizmus szép eszme lett volna” nem csak néhány marginális baloldali filozófus (pl. TGM) osztja, hanem bizony a közvélemény jelentékeny része, még az antikommunista jobboldal is megelégszik a kommunizmus “nevében” elkövetett bűnök felemlegetésével, és elmulasztja leszögezni, hogy a marxizmussal már elvi szinten súlyos gondok vannak, és nem szép eszme, amelynek a megvalósítása félrecsúszott.

Külföldön pedig még egyébként kapitalista-neoliberális közgazdászok, politikusok is elismerően beszélnek Marxról, és azt vallják, hogy “szép utópia lenne”, de “sajnos” megvalósíthatatlan.

Adolf Weininger
Újságíró

“Great minds discuss ideas; average minds discuss events; small minds discuss people. – Eleanor Roosevelt”

People discuss gods; gods discuss great minds. – AW

Pash Cutter
Újságíró

Még mindig nem győztél meg arról, hogy nem gumicsont. Hogy részedről nem árnyékboksz.

1, Számomra nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus végső győzelmet aratott a kommunizmus felett. Ettől a kapitalizmus még nem tért ki a meghaladhatóság verziója alól, de legalább kiderült, hogy nem a kommunizmus teóriája és gyakorlata fogja meghaladni. Megbukott és bukásának ténye megmásíthatatlan. Ma a marxizmus ugyanolyan szitokszó, mint a kommunizmus. Élcelődik rajta az összes parlamenti párt, karöltve a mandiner, a nol és a hvg, az átlagemberek többsége. Még mindig egy törpekisebbség szorongatja mind a marxista, mind a kommunista örökséget.

A közvélemény jelentékeny része? Kikre gondolsz? A komcsik által annyira megváltani kívánt munkások érdektelenül vagy megvetően beszélnek a kommunista örökségről (tudom, mert köztük élek és mozgok). A magyarországi húsvalóságtól elidegenedett értelmiség hidegen hagy.

Az antikommunista jobboldal? Mármint a magyarországi pártjobboldal. Az antikommunista pártjobboldal nem komcsi- és marxistabarát, hanem egyszerűen tudatlan és buta. Egy Orbán Viktortól vagy Vona Gábortól ne várj olyan marxizmus- vagy kommunizmuskritikát, mint pl. Molnár Tamástól.

A külföldi kapitalista-neoliberális közgazdászok? Csak lefutják a kötelező köröket, miközben gyengéd lesajnálással tisztelik meg a már eleve kipurcant ellenfelet. (“szép utópia lenne, de sajnos megvalósíthatatlan”) Ez kb. olyan, amikor valaki azt mondja a FRADI-ra, hogy “valaha jó csapat volt, de mára sajnos csak a múlt egy darabja” – puszta lesajnálás, udvarias kifejezése annak, hogy “fiúk,  szarok vagytok!”.

2, Egy antikommunista identitásnak volt tétje a két világháború között, a második világháború idején és a hidegháború idején. Ma egy antikommunista identitás súlytalan. Magam is antikommunista vagyok, de hogy büszkélkedjek vele… Nincs tétje! Ma a kommunizmus a vesztesek vallása, veszteseket rugdosni meg… Ma a multicégek bírálata nagyobb kirekesztést von maga után, mintha a kommunizmust bírálnám. Ma a reklám intézményét kritizáló Puzsér Róbert nagyobb támadásoknak van kitéve, mint egy antikommunista véleményt megfogalmazó Ungváry Krisztián. Ma egy antikommunista bírálathoz nem kell bátorság… Ma már antikommunista még a zöldséges is! :)))

3, Persze, Kishantos mögött nem az van csupán, amit látunk; van mögötte eszmei háttér. De társadalmi szinten neoliberális, gazdaságilag kapitalista. Semmi köze nincs annak, hogy egyesek még most is úgy nyilatkoznak a marxista és kommunista örökségről, “de szép!”. Aurelius Respectus idegeskedik egy Conchita Wurst, te meg a marxizmust és kommunizmust simogató értelmiségen, (olyan események kapcsán, melynek nincsenek hús-vér áldozatai), miközben a kishantosi katasztrófán nem háborodtok fel (egy olyan esemény kapcsán, melynek vannak hús-vér áldozatai). Azt már meg sem merem kérdezni, mi a véleményetek a kishantosi eseményekről, mert attól tartok, nincs róla véleményetek. Kishantoson felháborodni ma nem trendi, nem úgy…

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nyugodtan kérdezd meg. Nem volt Kishantosról szó, mert ez aktuálpolitikai téma és én elméleti kérdésekkel foglalkozom itt, kerülöm az aktuálpolitikát . Conchita Wurst a nyugat erkölcsi rohadásának a jelképe, ezért fontos mert tendenciákra mutat rá. A kérdésre válaszolva, Kishantos egy gusztustalan ügy, egy keleti tipusú orosz/ ukrán/ román/ szerb/ bolgár oligarchia rendszerre jellemző eset. Nem vagyok neoliberális, semmilyen liberális.

Pash Cutter
Újságíró

Jó, bocs, nem akartalak megsérteni! :( Csak mivel magam ifjú konzervatív körökben mozgok, megdöbbentően és elkeserítően látom, hogy az átlag (fiatalság) a trendi témákkal foglalkozik, míg a valódi szenvedőkkel, megalázottakkal és megnyomorítottakkal (kishantosiak) semmit nem foglalkozik; ha rákérdezek, megvonja a vállát és ásít. Nem szándékoztam egy kalap alá venni velük, még egyszer elnézést! :(

Mellesleg Kishantosról pár érdekesebb cikk (érdemes a kommenteket is nézni, van egy-két jó):

http://mandiner.blog.hu/2013/10/03/megalazott_kishantos#more5547118

http://kkbk.blog.hu/2013/10/15/megalazott_kishantos_116

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Nem sértettél meg. Ma már sehol nem létezik klasszikus vagy szociálkonzervativizmus uralmi helyzetben, legfeljebb marginális csoportokban. Ma a gazdasági neoliberálisokat nevezik konzervatívoknak, szociálisan téren szociáldarwinisták, kulturális téren konzervatívok, habár Angliában például már ilyen téren is liberálisok.

Márquez
Olvasó
Márquez

Teljes tévedés az, hogy  a kommunizmus lerágott csont stb. Ez maximum Európára igaz, de még itt sem teljesen. Nézd csak meg a görög, spanyol és hasonló marxista jellegű pártok viszonylag eredményesnek nevezhető szerepléseit. Szélesebb látókört kell nézni nem csak a hazai politikát. Abból, hogy a mandiner -meglehetősen alacsony szinvonalú kommentelői- kiröhögik TGM-et -egyébként teljes joggal-, nem következtethetünk arra, hogy a marxizmus megbukott. Világviszonylatban éppen hogy a reneszánszát éli. Venezuelában, Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Braziliában, Uruguayban stb helyeken sorra nyerik a választásokon ezek a pártok. Ezek az országok különféle módon de szocializmust építenek. Ma többen azonosulnak a marxizmussal mint a szovjetunió összeomlása előtt, mert akkoriban itt Kelet-Európában mindenki utálta azt a rendszert de ezekben az országokban demokrtaikusan nyerik a  választást az ilyen jellegű pártok, a nép támogatja őket. Abból eredhet ez a tévedés, hogy csak a fehér Európára gondolsz, hogy nem akar már többé szocializmust. A Föld bolygón viszont a szegények vannak sokkal többen és egyre csak többen, ők viszont máshogy gondolkoznak.

Alter Ego
Szerkesztő

Mivel semmilyen értelemben nem származtatom magam sem jobboldali, sem baloldali értelmiségi körökből, hanem leginkább egyszerű, politikai irányzatoktól mentesen gondolkodó “józan paraszt” vagyok, aki a tudatlanságát sem szégyenli olykor bevallani, ezért nyugodt lélekkel bátorkodom a kérdést megfogalmazni: Ha elvonatkoztatunk mindenféle sajnálatos történelmi drámától és emberi ostobaságtól, akkor alapvetően mi a probléma a javak humánusabb elosztására törekvő, a szükségtelen tőkefelhalmozás ellen szót emelő, széles néprétegek nyomorát rossz szemmel néző, az ilyen problémák kialakulásának okaira modellt kereső (lásd (Jujjj!) Marx értéktöbblet elméletét) és az általános közjólétre megoldásokat kereső gondolkodással? – Merthogy ha bárki azt mondja, hogy mindezekre a kínzó kérdésekre a kapitalizmus a jó válasz, akkor szerintem nagy szarban van az emberiség.

Pash Cutter
Újságíró

És itt kicsit érintődik a javak humánusabb elosztásában nem részesülő, a szükségtelen tőkefelhalmozás során sérülő, a nyomorban élő széles néprétegek közé beilleszkedő, az általános közjólétet meg nem tapasztaló kishantosi közösség problematikája. Érintődik méghozzá azért, mert az ilyen konkrét problémákra ugyancsak megpróbál választ adni a kommunista örökségen osztozó, az általunk (joggal) ellenségnek tekintet kulturmarxista réteg.

Deansdale
Admin

“mi a probléma a javak humánusabb elosztására törekvő, a szükségtelen tőkefelhalmozás ellen szót emelő, széles néprétegek nyomorát rossz szemmel néző (…) gondolkodással?”

Ez bonyolult kérdés, amire még nem sikerült általános választ adni. Nem véletlen, hogy a fő politikai harc a mai napig is pont ezen a törésvonalon zajlik.

A fő probléma az, hogy az emberek többségét kizárólag a saját jól felfogott önérdeke motiválja – és ez teljesen természetes, nem lehet a szemü(n)kre vetni. A szoci/komcsi kísérletek és minden hasonló törekvés ott bukott meg, hogy senki nem akar idegenekre melózni.

Van az amerikai történelemnek egy érdekes, és kevéssé ismert epizódja, amikor a gyarmatosítás kezdetén egy puritán keresztény csoport alapított egy kommunát. Keresztényi módon működtek: közös volt a munka és közös a gyümölcse. Olyan szarban voltak, hogy sokan éhenhaltak. 2 év után úgy döntöttek, hogy ez nem megy tovább, és kihirdették, hogy onnantól magántulajdon alapon folytatják. Hirtelen sok “beteg” meggyógyult, a lusták szorgalmasak lettek, és 1-2 éven belül oda fejlődtek, hogy másoknak adtak el élelmiszert jó pénzért.

Szerintem ez elsősorban azért tanulságos, mert a politikai sárdobálástól mentesen mutatja be a problémát.

Frankó lenne belőni egy optimális adózási/segélyezési rendszert, amiben csak a “fölösleget” vesszük el, és csak a tényleg rászorulóknak segítünk, de ez eddig még soha, sehol nem sikerült. Az állam mindig túl mohó, a különböző lobbik túlságosan hatékonyak, a bürokrácia viszont sosem hatékony, ésatöbbi. Az adók túl magasak, ami elveszi az átlagemberek lehetőségét az előrelépésre (a társadalmi felemelkedésre), így erősen lecsökkenti a munkára való motivációjukat. A segélyek pedig rosszul vannak szétosztva, ezzel generálják és fenntartják a társadalom alján levő élősködő kasztot, aminek pont megfelel, hogy megélhet mások vérének szívásából.

Marx ideája az optimális újraelosztási rendszertől olyan távol áll, hogy inkább nem is keresek rá frappáns hasonlatot. Marx és társai egy utópisztikus (és teljesen működésképtelen) egalitárius / totalitáriánus rendszert képzeltek el, amiben kényszeregyenlőség van tolva mindenki nyakába, vagyis mindenki kifejezetten a naplopásra van motiválva. Ráadásul ez a rendszer fel sem épülhet amíg a jelenlegi kapitalista rend működik, tehát először is földig kell rombolni mindent, és aztán a romokon felépíteni a komcsi utópiát. Ez mindenféle szempontból totál csőd – egyáltalán nem véletlen, hogy a fasizmusnál is több embert irtottak ki erre az ideológiára alapozva, és hogy kivétel nélkül bebukott minden egyes megvalósítási kísérlete.

Marxban és követőiben nem az volt a zseniális, hogy milyen végcélt álmodtak meg az emberiségnek, hanem hogy megalkották a pszichológiai / társadalmi hadviselésnek azt a módozatát, amivel sikerül elérni, hogy a fennálló (érték)rendet a társadalom önként rombolja porig. Ez egyúttal a normális emberek legnagyobb tragédiája a 20-21. században, mert Marx és co. módszereivel pusztítják ki alólunk az élhető világot azok, akiknek megvannak a saját terveik a következő fázisra. Az utóbbi 100-150 év társadalomrombolásának módszereit marxisták dolgozták ki, mi meg szívhatjuk a fogunkat miközben tehetetlenül nézzük, hogy megállíthatatlanul megy a süllyesztőbe a család, a vallás, a nemzet, a kultúra, az erkölcs, és általában minden, ami tavaly ilyenkor még érték volt.

Persze végső soron nem lenne lehetetlen működő és szociálisan érzékeny rendszert építeni, csak ehhez a politikának nem fűződik semmiféle érdeke. Ha “odafent” bárki érdekelt lenne a népjólétben, már rég megvalósították volna. Ami jelenleg van, az azért van, mert a politikusok ezt akarták – az összes gonddal és problémával együtt. Hajléktalanság, faji ellentétek, munkanélküliség, diplomások elvándorlása – ez mind azért létezik, mert az elit így vagy úgy profitál belőlük, tehát szándékosan létrehozza őket. A nemi ellentétek csak egy tétel ebben a sorban, aminek a létrehozásának az eszköze a feminizmus.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Ha “odafent” bárki érdekelt lenne a népjólétben, már rég megvalósították volna.”

Volt már ilyen egyszer.

Alter Ego
Szerkesztő

Bevallom, Suum-ot szeretném leginkább vitára provokálni, merthogy nagyon nehezen nézek szembe az értékítéletével, amely szerint gazemberré minősíttetik mindenki, aki olyan baloldali ideák, utópiák iránt érez szimpátiát, amelyek felszámolandó dolognak tekintik a szélsőséges, kontrollálatlan tőkefelhalmozást, főleg ha mindezt szembeállítjuk emberek sokmilliós éhező tömegeivel. Soha nem tudok azonosulni a jobboldaliságnak olyan megnyilvánulásaival, amely kérlelhetetlenül kimondja a verdiktet, miszerint minden rászoruló népcsoport pusztán azért tart ott, ahol, mert rossz kovácsa a saját sorsának. Mondok egy cifrát: gazember az, aki vet egy pillantást egy angol lordra, aki abból halmozza fel az átlag ember minden képzeletét felülmúló tőkéjét, hogy Afrikában 8 éves gyerekek machetével vágják a bozótot, hogy újabb területet vessenek be kávéval, és vágják le oly gyakran a fél kezüket az éhezés ellen folytatott nyomorúságos küzdelem közben, és mindezek után azt mondja, hogy a kapitalizmus egy jó és igazságos gazdasági berendezkedés. Ha valaki mindezt látva azt mondja, hogy Marx kizárólag rosszindulatú baromságokat beszélt, amikor megfogalmazta az addigi közgazdaságtant erősen átrendező (korántsem az újrafelosztás (!), hanem az értékteremtő munka hasznának az igazságos elosztását érintő – és akkor itt most éppen oda érkeztünk meg, hogy “senki nem akar idegenekre melózni” !!!) gondolatát, az értéktöbblet elméletet és mindenki, aki bármi értelmeset lát a gondolataiban, az egy gazember, akkor én megdöbbenek és támad egy olyan érzésem, hogy megér egy vitát a dolog. – Lehet, hogy ezzel a gondolattal most magam is “kulturmarxista” gazemberré avanzsáltam?

Adolf Weininger
Újságíró

“ezzel a gondolattal most magam is “kulturmarxista” gazemberré avanzsáltam?”

Nem, egyszerűen rendes emberré avanzsáltál. Egy olyan világban, ahol rendes embernek lenni épp nem “trendi cucc”. Lesz ez még máshogy, unokáink már látni fogják.

Amúgy meg mindig elcsodálkozom, hogy a marxizmusnak (baloldaliságnak) még a gondolatát (eszméjét) is főgonoszságnak tartó szél-jobberek milyen könnyen térnek napirendre a katolikus egyház másfél évezrednyi rémtettei fölött – láthatóan eszük ágában sincs emiatt a kereszténység eszméjét valami eleve rossznak minősíteni.

Deansdale
Admin

Ez az összehasonlítás azért erősen sántít. A kereszténység alapelve a tartsd oda a másik orcádat is – ehhez képest az egyház tényleg elkövetett néhány ballépést, ami egyértelműen nem az alapelvből fakadt. A marxizmus alapgondolata az, hogy az unintelligens, kultúrálatlan tömegmasszának fel kell lázadnia, elvágni a korábbi vezetők torkát, és aztán megpróbálnia önmagát kormányozni, hogy eljöjjön a gazdag emberektől mentes egalitárius kánaán. A marxista kísérletek kudarca az alapelv hibájából fakadt, és kikerülhetetlenül újra meg újra be fog következni amíg világ a világ. Az agyatlan tömeg sosem fogja tudni önmagát kormányozni, ahhoz a többség messze túl hülye, és így persze mindig szükség lesz vezetőkre, akik viszont ugyanúgy luxusban élnek majd, mint korábban a kapitalisták. Lenin és Sztálin sem éhezett együtt a tömegekkel, ha érted mire gondolok.

Srátzok, ne keverjétek össze a marxizmus lényegét a saját prospektusainak hazugságaival. Azt hinni, hogy a marxizmus csak a szegényeken akar segíteni, pontosan ugyanaz a jóhiszemű balekság, mint a feministáknak elhinni, hogy ők csak és kizárólag nemi egyenjogúságot akarnak. Ezek az együgyű párszavas szlogenek hatalmas paravánokra vannak felfestve, és az igazság azok mögött található.

Alter Ego
Szerkesztő

Azt hiszem, remekül sikerült megfogalmaznod helyettem is, hogy mit érzek problémának. Úgy  tűnik, hogy egyszerűen nem létezik “legitim” megnevezése a tisztességes baloldaliságnak. Így történhet meg az is, hogy a kommunizmushoz és Marxizmushoz immár csakis a vörösterror társítható;  hisz könnyen megtörténhet, hogy azt, aki a tökéletesen jószándékú baloldali gondolatait akarja kifejteni, valaki máris “gazemberként” címkézi fel. Valóban, ezek a lelkes jobboldaliak nem csak könnyedén megfeledkeznek a kapitalizmus, a mindenféle konkvisztádorok, gyarmatosítók rémtetteiről, a rabszolgatartásról, lemészárolt és megnyomorított milliókról, hanem egy következő mondatban már zavartalanul adják elő (a lassan egyre többek által legitimnek érzett) arisztokratikus, elitista, hovatovább rasszista gondolataikat.

Sosem éreztem semmilyen szimpátiát semmiféle totalitárius rendszerrel, így természetesen semmilyen vörösterrorral szemben sem, de gyakran szembesülök azzal, hogy az elemi empátiát is lassan már nélkülöző mainstream jobboldaliságtól én kilométerekkel balra helyezkedem el.

the hermit
Olvasó

Baloldalinak lenni több, mint kommunistának, vagy marxistának lenni. Azzal az eszmével, miszerint az igazságtalanság meg a javak egyenlőtlen felosztása ellen fel kell lépni, szerintem nincs semmi baj. Az odavezető úttal, a módszerekkel viszont hatalmas baj van. Egyik Monty Piton jelenetben volt, hogy az útonálló elvette a gazdagoktól amijük volt, és odaadta a szegényeknek. Csak ettől a gazdagok lettek a szegények, és lehetett kezdeni előröl… Szóval, egy igazságtalansággal nem lehet megszüntetni egy másikat, azaz lehet, csak nem jó ötlet.

A kapitalizmus azért oly sikeres, mert a kapzsiságra (önzésre) épül, ami eléggé kiirthatatlan emberi tulajdonságnak látszik. Nem véletlen, hogy az előző rendszerben “szocialista embertípus”-ról beszéltek, mert már látták, hogy kommunizmus eszméje ezzel az emberanyaggal megvalósíthatatlan.

Ha Te holnap kirobbantasz egy szocialista forradalmat (teljes jószándékkal, merthogy a kapitalizmus igazságtalan, ugye), le merem fogadni, hogy mire sikerre viszed, csak a saját jóléted fog érdekelni. Esetleg még a családodé. meg a hozzád közel állóké.

Mindannyian tudjuk, hogy ez már sokszor megtörtént.

don Fefinho
Újságíró

Szerintem az is nagy probléma, hogy nemigazán találni a baloldali palettán olyan mozgalmat vagy áramlatot, aminek a gyökerei ne lennének vörösök, vagy a prominens paplovagjai ne vörösből vedlettek volna zöldre. Úgy tényleg nehéz tisztességes baloldaliságot képviselni, hogy akárhova állsz, valakitől mindig mindenhogyan meg vagy vezetve.

Deansdale
Admin

“nem létezik “legitim” megnevezése a tisztességes baloldaliságnak. Így történhet meg az is, hogy a kommunizmushoz és Marxizmushoz immár csakis a vörösterror társítható”

Nade itt pont te kevered össze a baloldaliságot a marxizmussal, holott a kettő nem ugyanaz. A marxizmushoz még szép, hogy csakis a vörösterror társítható, mert az. Viszont a baloldalisághoz társítani lehet (sőt, kellene) egy rakás értéket, ami a marxizmustól független.

“könnyen megtörténhet, hogy azt, aki a tökéletesen jószándékú baloldali gondolatait akarja kifejteni, valaki máris “gazemberként” címkézi fel”

Ez fordítva sokkal igazabb, a jobboldalt folyamatosan nácizzák mindenféle ok nélkül. Ez a pattanásig feszített ellentétek kora. Permanens szardobálásban élünk, de az a röhej, hogy a jobb-bal tengely igazából nem az egymással szembenállása miatt teszi ezt, hanem a marxi módszerekkel támadó külsősök manipulációja folytán.

“hovatovább rasszista”

Nocsak :)

“az elemi empátiát is lassan már nélkülöző mainstream jobboldaliságtól”

Minden egyes a témában végzett kutatás azt találta, hogy a jobboldaliak adakozóbbak, mint a baloldaliak. Ne dőlj be a politikai ellentétgyártásnak, ne fogadj el mindenféle párszavas szlogeneket igazságként. A baloldal sokkal hangosabban ordibál a szegényekért, de közben ingyenkonyhákat zárat be, ha azok nem az ő elveik szerint üzemelnek. A baloldalnak a szegény ember és a szegénység csak fogalom, elv. Mint elvont fogalommal dobálóznak a témával, de személyesen nem tesznek semmit.

Számomra a legjobb példa erre egy régi munkahelyi főnököm, aki mellesleg munkáspárti képviselő volt, tehát igazi balos. Mi mint csóró műszakoló melósok kértünk egy rezsót, hogy meleg ételt ehessünk, ő meg azt mondta hogy nem. Az a cégnek pénzbe kerül, különben is mit akarunk mi ott luxuskodni. Munkáspártiként szívből leszarta az orra előtt gürcölő munkásokat – neki a baloldaliság egy elvont dolog, parlamenti szavazatok kérdése, amivel az állam erőszakkal elszipkázhatja a középosztály erőforrásait, és megveheti rajta a csórók szavazatát.

Kedves barátom, szeretném ha megértenéd, hogy a szolidáris gondolkodás összekapcsolása a marxista eszmékkel pontosan ugyanaz a politikai trükk, mint az, hogy ha te szeretnéd hogy a nemek egyenjogúak legyenek akkor feministának kell lenned. Egyszerű szemfényvesztés és gyűlöletkeltés azt a port hinteni a nép szemébe, hogy aki nem kultúrmarxista az szarik a szegényekre, vagy utálja őket. Ez baromság. Egy jobbikos előbb fog pénzt dobni a kéregető kalapjába, mint egy LMP-s. Csak azt nem szeretik  jobbosok, hogy a marxisták erővel akarják meghatározni, hogy kinek mennyit muszáj adakoznia – ráadásul el is személytelenítik a kérdést, az állam csatornáin keresztül arctalanul áramoltatják át a vagyont a dolgozó szegényektől a nem dolgozó szegényekhez. Mert az ugye evidens, hogy itt nem a leggazdagabbak fizetik a sok adót, hanem a melós középosztály, ami nem tud kibújni a bérből és fizetésből kötelezően levont járulékok alól. A jobboldalnak az a nyűgje, hogy nem tud előrehaladni az életben – amiből félretehetne, amiből gazdálkodhatna, azt elmarják tőle, ezzel folyamatosan szegénységben tartva. Márpedig az kurvára demoralizáló, hogy dolgozol, dolgozol, dolgozol, és már a számlákat se tudod fizetni, miközben egyesek a napot lopják és segélyosztáskor csapatostól lepik el a teszkót meg a pennit suhogós joggingban.

Kedves barátom, nem csak a naplopókkal kellene empatikusnak lenni, hanem azokkal is, akik a munkájukkal eltartják őket.

Pash Cutter
Újságíró

Kicsit vitatkoznom kell veled. Nem csak abban, hogy az LMP-s és a JOBBIK-os egyaránt dobna érmét az éhező koldus tálkájába. :D Hanem abban is, hogy szerinted a jobboldali térfélen nincsen gáz. De sajnos az a helyzet, hogy AlterEgo meglátásai negatív tapasztalatokból táplálkoznak. Mint az enyémek is. Magam, akinek katolikus és konzervatív az identitása, ugyancsak lesújtó élményekkel “gazdagodtam” az ifjú konzervatív táborban. :(

Bár már egy helyen linkeltem, de most még egyszer megteszem, mert nagyon ide illik. Ugyanaz a szerző, mint a fenti tanulmánynak:

http://prochristo.blogspot.hu/2014/05/katolicizmus-politika.html

Talán felesleges mondanom: a FIDESZ és a JOBBIK tele van ilyen “katolikusokkal”. Hogy a JOBBIK szubkultúrájában helyet foglaló “újpogányokról” és “tradicionalistákról” ne is essék szó!

Ha a jobboldal olyan értelmiségiekkel lenne tele, mint AlterEgo és Deansdale, akkor nem lenne gond, lenne itt valódi jobboldal. De sajnos olyan emberekkel kell osztozni a “jobboldaliság” címkén, mint G. Fodor Gábor, akitől a blogján megkérdik, milyen jogon kér azért a semmittevésért, amit a kormánynak nyújt, havi milliós fizetést, és erre küld egy mosolygós szmájlit. Vagy Lázár János, aki az ország pénzén megy el fácánra vadászni. Vagy Kerényi Imre, akit még a konzervatorium is köpköd, annyira gáz figura. Arról felesleges beszélni, hogy maga Orbán Viktor mennyire leárnyékolja az egész magyar újkonzervativizmust. És hogy feltegyem a koronát: az Orbánból kiábrándult fiatal jobboldaliak előszeretettel kacsintanak egy bizonyos politikus felé: Schiffer András. S Schiffer is visszakacsint az ifjú konzervatívokra.

Itt nem csupán a szegények megvetéséről van szó, hanem a munkások megvetéséről. Számtalan alkalommal fültanúja voltam annak, hogy jobbos értelmiségiek szidalmazzák a munkásembereket. Számukra a munkásemberek a tömeg részei.

Hovatovább: itt nem csupán a jobboldali és baloldali értelmiséggel van gond, hanem magával az értelmiséggel. Félelmetes, hogy az értelmiség többsége mennyire elidegenedett attól a valóságtól, amelyben él (pl. Babarczy Eszter, aki úgyszintén megtalálta ellenforradalmi identitását). Magam munkásemberekkel sokkal jobban el tudok beszélgetni az építőipar válságáról, mint a diplomás értelmiség tagjaival. Olvasom a blogod, időnként előkerül nálad az egészségügy – látszik, hogy van rálátásod, utánaolvastál a témának, laikusként értesz valamicskét hozzá. Mindezt csak azért hozom fel, mert sanyarú tapasztalat, hogy a fiatal értelmiség többsége nem ismeri a magyar egészségügyet – totál hülyeségeket mond a témában!

Vagyis súlyos problémák vannak az értelmiséggel, úgy a ballal és a jobbal. S ami még rosszabb, a fiatal politizáló értelmiséggel is.

Vagyis szomorúan AlterEgo-nak igaza van. :(

Deansdale
Admin

@PC:

Nyilván én sem képzelem, hogy a jobboldalon mindenki szent. Csak az ellen tiltakoznék, amikor valaki olyasmit enged sejtetni, hogy szerinte aki nem balos az mind utálja a szegényeket. Az empátia megléte vagy hiánya politikai hovatartozástól nagyban független, de ha muszáj mindenképpen pártoskodni, akkor a tapasztalatok szerint egy kicsit mégiscsak a jobboldal empatikusabb. Nyilván nem a hataloméhes politikusok, hanem a közemberek. A baloldal hajlamosabb – ahogy írtam fentebb – a szegénységet mint elvont problémát szemlélni, és bár sokat beszélnek róla, náluk ez inkább csak politikai eszköz, nem személyes jóakarat a hajléktalanokkal és éhezőkkel szemben. Ezért van az is, hogy a balosok nagy része semmi problémát nem lát a szegények “szelektív” segítésében – kisebbségi csoportokat akarnak felemelni, NEM a szegényeket. Ez már a marxista beütés káros hatása.

Deansdale
Admin

…azt nem bírtam normálisan szavakba önteni, hogy

A jobboldal alapelve nem az, hogy ne segítsünk a szegényeken, hanem hogy  hadd döntsem el én, a saját erőforrásaimból kit, hogyan és mennyire segítek. Ha éppen anyám temetését kellett kifizetnem és nincs egy vasam sem, akkor bocs, de nem tudok adni a sarki koldusnak, és szerintem ezt még ő maga is megérti. Szemben az állammal, aki az ilyesmire vak és süket. Az állam eldönti helyettem, hogy én kinek és mennyit szeretnék adakozni, és bevasalja rajtam akkor is, ha ezért csődbe megyek, kilakoltatnak és éhenhalok.

Agyrém, ha belegondolsz.

Már csak azért is, mert az adóknak hála esélyem sincs a sarki koldusnak adakozni, hiába akarnék.

Pash Cutter
Újságíró

“hovatovább rasszista”

“Nocsak :)”

Igen, ezt AlterEgo bővebben is kifejthetné.

Alter Ego
Szerkesztő

Nem igényel különösebb kifejtést a dolog; tényleg csak annyit akartam mondani, hogy voltam már részese olyan beszélgetésnek, ahol a leírt dolog történt.

Alter Ego
Szerkesztő

Nyilvánvalóan a címkézés körül csoportosulnak az én problémáim. Találkoztam már máskor is azzal, hogy valaki mintegy szitokszóként használta a “kommunizmus” vagy “Marxizmus” kifejezéseket, aztán kicsit később lényegében Marx azon alapgondolatát kezdte el boncolgatni, hogy a társadalmi igazságtalanság egyik legnagyobb okozója, hogy a dolgozó emberek által létrehozott értéktöbblet jelentős részét a tőkés megtartja magának. És ezen a ponton lényegében mindegy, hogy a “tőkés” helyére milyen nagyvállalatokat, rosszul funkcionáló államot vagy oligarchiákat helyettesítünk be. Márcsak emiatt is indokoltnak tűnik szerintem elgondolkodni azon, hogy vajon nem elfogadható-e mégiscsak az a felvetés, hogy nem az alapgondolattal, hanem a megvalósítás útjával támadtak gondok?

Amennyire egyetértek azzal, hogy a Marx által kigondolt proletárdiktatúra járhatatlan út, és szükségszerűen bukik el az emberi önzés és aljasság buktatóján, pont annyira ezt gondolom az önkorlátozás és az önkéntes adakozás eszméjéről is. Azáltal, hogy megcáfoltátok az egyiket, még korántsem igazoltátok a másik működőképességét. Mert amennyire történelmi tényként lehet hivatkozni a kommunista társadalmi kísérletek bukására, pont annyira történelmi, sőt naponta megélt tény a kapitalista gazdasági berendezkedés embertelen jellege. Nem véletlen, hogy még a világnak ebben a szerencsésebb szegletében sem annyira nehéz elmagyarázni bárkinek is, hogy mi is a probléma. És akkor még nem is beszéltük a világnak azon másik szerencsétlenebb és nagyobb részéről, ahol pedig sokkal inkább érthetik ezt.

Bevallom, nehéz eldöntenem, hogy vajon az van-e jobban megvezetve “politikai trükkök” által, aki a “kommunizmus” és “Marxizmus” végletekig lejáratott neve mögé pillantva merészel némi pozitív gondolatot is felcsillanni látni, vagy pedig az, aki vakon élteti azt a kapitalista világrendet, amelynek napi szinten kárvallottja, szenvedő alanya maga is. Szóval én is azt mondom, hogy csak óvatosan azokkal a “párszavas szlogenekkel”, bármelyik oldal paravánjaira is vannak felfestve. – Egyébként azt hiszem, valóban baj lehet a politikai jobb és baloldal definíciójával, ha olyan bábeli zűrzavar uralkodik,  hogy emberek szinte teljesen azonos dolgokról beszélve mindenáron más cimkék alatt akarnak hivatkozni rá.

Egyébként korántsem állt szándékomban nem tudomást venni a “melós középosztály” gondjairól. Sőt! Viszont szerintem a melós sohasem volt része a középosztálynak; magyar viszonyok között pedig még a közelében sincs annak. Azt hiszem, abban egyet fogunk érteni, hogy pontosan ez az egyik nagy probléma. Ahogyan Marx is mondaná ;) (és a magyar foglalkoztatási szerkezetből következően nálunk különösen igaz ez, hiszen a sok multinacionális cég menedzsmentje és tulajdonosa külföldi) –  miközben a munkások széles társadalmi rétege állítja elő a GDP jelentős részét, eközben lényegében nélkülöznek.

Tényleg csak futólag az empátiáról: Saját magával vagy a saját társadalmi rétegével könnyen “empatikus” bárki – lássuk be ez nem is empátia valójában – azonban például a “suhogós joggingosok” problémáit megérteni sokkal összetettebb ismeretszerzést és odafigyelést igénylő dolog, nem véletlen, hogy magunkfajta alapvetően jószándékú embereknek sem szokott ez könnyen menni.

Pash Cutter
Újságíró

Szívesen olvasnék tőled egy cikket Marxról és a marxizmusről. Leginkább, hogy ilyen igényes kommentek születnek a részedről, ebben a témában. Már csak azért is jó lenne ezzel kapcsolatban egy cikk a te tolladból, mivel sokszor jelezted a Férfihangon, hogy számodra elgondolkodtató Marx értéktöbblet-elmélete. Vagyis egy cikket megér…

Alter Ego
Szerkesztő

Bár lenne annyi időm, akkor már megírtam volna sok más tervezett cikket is. De még akkor is megfontolnám, hogy magamra vegyem-e annak az ódiumát, hogy végképp a Férfihang “Marxista ideológusává” alakuljak. :D Egyébként is úgy rémlik, hogy akad köztünk közgazdász is, aki nálam sokkal értőbben tudna témába vágó cikket írni.  Az én gondolataimat nyugodtan besorolhatjuk a laikus töprengés kategóriájába.

Deansdale
Admin

“Marx azon alapgondolatát kezdte el boncolgatni, hogy a társadalmi igazságtalanság egyik legnagyobb okozója, hogy a dolgozó emberek által létrehozott értéktöbblet jelentős részét a tőkés megtartja magának”

Ez egyfelől nem kizárólag marxi gondolat, vagyis nincs Marx nevében levédetve – hiszen alapvető, magától értetődő igazság. Másfelől viszont csak bizonyos határon túl válik igazságtalanná, ugyanis a tőkés nagyobb kockázatot vállal és tulajdonképpen a cég létrehozásával valódi jogalapja keletkezik arra, hogy a hasznot zsebretegye. Ha te alapítasz egy zabhegyező vállalkozást és találsz három embert aki zabot hegyez neked óránként 300 forintért, akkor miféle erkölcsi alapon ítél el téged bárki, ha így üzemelteted a cégedet? Senki nem kényszeríti a zabhegyezőket, hogy nálad dolgozzanak…

“nem elfogadható-e mégiscsak az a felvetés, hogy nem az alapgondolattal, hanem a megvalósítás útjával támadtak gondok?”

Nem. Balos ideológia létezik ezer, abból a marxizmus csak egy – igaz manapság jóval jelentősebb a hatása, mint bármi másnak e téren. De Marxék agresszív elmeháborodottak voltak, ami pl. abból is látszik, amit a házasságról összehordtak. (Hogy az a nőelnyomás eszköze, stb.) Szakadjunk már el a marxizmustól, mert van élet és van baloldal anélkül is. Nem muszáj senkinek azt az utat követni, csak mert szívén viseli a szegények sorsát. Épp ideje lenne egy normális új baloldal elindulásának, mert a marxi látványosan becsődölt hazánkban – úgy az mszp, mint az lmp, és az összes barátjuk a betűlevesben.

“…ezt gondolom az önkorlátozás és az önkéntes adakozás eszméjéről is. Azáltal, hogy megcáfoltátok az egyiket, még korántsem igazoltátok a másik működőképességét”

A szociális háló kifeszítése előtt is működött valahogy a világ… A rokonok, a falubeliek, az együtt dolgozók segítették egymást. Pedig akkoriban sokkal kevesebből kellett gazdálkodniuk, mint manapság. Az emberek többsége szereti magát jó embernek látni, csak nem mindegy, hogy ezt milyen csatornákon élik ki. Régen az nevezhette magát jónak, aki adakozott – manapság meg az, aki a kijelölt csoportokat gyűlöli. Részben ez is marxék hibája (elsősorban Gramsci-é), az ő ötletük volt a kapitalista/demokrata rendszert ellentétek szításával és belső erkölcsi bomlasztással aláásni. Ennek a levét isszuk azóta is.

“tény a kapitalista gazdasági berendezkedés embertelen jellege”

Na igen, vannak azzal is gondok. Szerintem senki nem tagadja. Még szerencse, hogy nem a kettő közül kell választanunk…

“vakon élteti azt a kapitalista világrendet”

Remélem ezzel nem rám utalsz :)

“baj lehet a politikai jobb és baloldal definíciójával, ha olyan bábeli zűrzavar uralkodik,  hogy emberek szinte teljesen azonos dolgokról beszélve mindenáron más cimkék alatt akarnak hivatkozni rá”

Ez sem véletlen, erről is beszéltem már :)

Eredetileg (mondjuk Széchenyiék korában vagy még azelőtt) nem létezett semmiféle bal- meg jobboldal politika terén. Minden témát egyesével tárgyaltak a fejesek, és semmi szükség nem volt éles ellentáborokra bomlaniuk. Nincs is értelme két táborra szakítani a népet, hiszen alapvetően arról van szó, hogy sokféle nemes eszme létezik a világon, amiket baltával kettéosztva garantált az örök háborúság a különböző nemes eszmék hívei között. Melyik fontosabb, az empátia, vagy a szabadság? Miért baloldali az egyik és miért jobboldali a másik? Mi zárja ki azt, hogy valaki mindkettőben higgyen – és ha semmi, akkor minek vannak ezek egymás ellen uszítva? A politika kettéosztása klasszikus oszd meg és uralkodj átverés. Mi is itt egymással vitázunk, miközben akik a rendszert felülről üzemeltetik rajtunk röhögnek. Egy fantomproblémán basszuk az időt, a valóságban nemlétező jobb és baloldalt feszítjük egymásnak, mint ha lenne értelme.

A zseniális az egészben az, hogy bár már az eredeti jobb-bal megosztás is illúzió a hülyék lefoglalására, ezt még tovább csavarták kettővel. A marxista társadalomromboló eszközökkel megfertőzték a baloldalt, meg amennyire lehetett a jobboldalt is. Aztán összekeverték az egészet úgy, hogy manapság már az anyja sem ismerne rá egyik oldalra sem. Az mszp egy cseppet sem balosabb, mint az ex-KISZ-titkár Orbán által vezetett előbb keresztényellenes, majd hirtelen kereszténypártivá váló fidesz. A liberalizmust belülről rohasztották szét (nálunk az szdsz képében), igazi emberellenes ideológiát csináltak belőle, amit a hányingert kapó nép óhatatlanul cserél le a jobbik-félékre. A mai politikai rendszerben már nincs semmi egyértelmű, nincs semmi átlátható vagy megfogható. És pont ez a lényeg. Minden kormányzásra esélyes nagy párt ugyanazoknak az elit csoportoknak a zsebében van, és csak árnyékbokszoltatják a birkákat egymás ellen, hogy inkább egymást és a politikusokat üssék, ne az elitet, ami közben kiépíti a maga megdönthetetlen internacionális rendőrállamát és a szemüket is kilopja. És ez nem csak ránk igaz, hanem a nyugat összes országára. Meg lehet nézni, hogy mindenütt ugyanaz zajlik, ami egyébként elég valószínűtlen lenne felső kontroll nélkül.

“a melós sohasem volt része a középosztálynak”

Na igen, a határvonalakon lehet vitázni. A definíció szerinti középosztály ma Magyarországon gyakorlatilag párszázezres réteg. Még a politikai slepp is jelentősebb létszámú náluk, hogy a melósok és a csórók millióiról ne is beszéljünk. Pedig minden normális társadalom elsődleges célja kellene hogy legyen a középosztály kiszélesítése…

“a saját társadalmi rétegével könnyen “empatikus” bárki (…) a “suhogós joggingosok” problémáit megérteni sokkal összetettebb”

Szerintem ez nem igaz. Illetve amennyiben igen, annyiban elfogadható is, mindenkinek joga van a saját közösségét jobban szeretni, mint az idegeneket. Túlpörgetett kultúrmarxista gondolat, ami manapság a liberális zászló alatt fut, hogy a fehér hetero férfiaknak kötelező minden más csoportot maximálisan szeretni – mindenki más törődhet a sajátjaival, csak mi nem. Azt hiszed túlzok vagy viccelek? A nők, a színesek, a melegek mind büszkén nyomatják a saját érdekképviseleti dumájukat, és a liberálisok a fülük botját sem mozgatják. Csak akkor van gáz, ha a liberálisok által gyűlöltek csoportja szeretne végre magával is törődni – azaz mi, magyarok, fehérek, férfiak, stb. Nekünk tilos a hazaszeretet, nekünk tilos büszke lenni a bőrszínünkre. Teljes joggal szorul ökölbe a talpam amíg a saját hazámban az én magyar munkám magyar adójából a magyar állam ingyen eltartja a cigányokat, és mégis én vagyok kinevezve főgonosznak, mert sokallom az adót, mert szeretném ha inkább ők is dolgoznának, vagy mert merek büszke lenni a magyarságomra.

Már kissé unalmas lehet erről tárgyalni, de egy fontos részlet még hátravan: Marx alapvetően a proletárdiktatúrát akarta létrehozni, ami önmagában is beteg dolog, de legalább még valahol érthető a szegények felemelése iránti igyekezete. Viszont gyorsan rájött, hogy proletárdiktatúra nem létezhet amíg a fennálló rendet teljesen porig nem rombolja, és onnantól kezdve Marx, Engels, Gramsci, és az összes marxista vezérelme munkássága 100%-ban arra koncentrálódott, hogy hogyan lehet társadalmat rombolni. Gramscinak ez konkrétan élete főműve, a társadalom tartópilléreinek lerombolására létrehozott elméletek és eszközök. Utána lehet nézni. A marxizmus elmélete 10% szegényekkel való empátia és 90% “hogyan pusztítsuk el a társadalmat úgy, hogy a benne élők azt ne vegyék észre”. Az oktatás, az egészségügy, a vallás, a közbeszéd, a művészet, a politika, MINDEN ROHAD, és minden azért, mert Gramsci módszerei szerint vezetik felülről az egész nyugati világot legalább 50 éve.

Értem én, hogy az a 10% szépen hangzik, és nem is azzal van bajom, csak a másik 90-el.

Suum cuique
Újságíró

Na ácsi, én nem azokat neveztem gazembernek, akik az igazságtalan jövedelmi különbségeket kárhoztatják, hanem azokat, akik konkrétan a marxizmus, a kommunizmus eszménye, vagyis az egyenlőség nevében beszélnek emerről.

Az emberek nem egyenlők, teljesen természetes, hogy pl. egy idegsebész értékesebb tagja a társadalomnak, mint egy utcaseprő, így az előbbi helyesen és megérdemelten él minőségibb életét, mint az utóbbi. Régen falun a parasztember megemelte a kalapját a pap és tanító előtt, mára pedig az egyenlőségmániás marxista gazember demagógok kiirtották az emberekből az alázatot.

Én sose mondtam, hogy minden szegény önhibájából szegény, mert igenis van olyan, hogy megszívta valaki; ellenben aki önhibájából szegény, az nem érdemel egy lyukas kanyit sem.

A balliberálisok meg egyéb széplelkű jogvédő filantrópok szeretnek arról krokodilkönnyeket hullatni, hogyaszongya Magyarországon ennyi meg ennyi százezren, sőt milliók éheznek – hát igen, lehet,, de kik ezek? Azért amikor elkezdik “a szegényeket” sajnáltatni, gondoljunk már bele, hogy főleg cigányokról és a white trash-ről van szó. Őket most úgy nincs annyira kedvem sajnálni. Pláne dühös leszek, ha az én kontómra akarják a széplelkű liberális filantrópok eltartani őket. Ha valaki az én pénztárcámban turkál, arra értelemszerűen dühösen reagálok.

Jobboldali, keresztény, konzervatív (valamint libertariánus) szemszögből a szegényeknek két kategóriája van:

1. aki önhibáján kívül, érdemtelenül az
2. aki a maga hibájából, teljesen megérdemelten az

Az első kategóriába tartoznak a kapitalizmus vadhajtásaiból szükségképp következő anomáliák végett elszegényedett emberek, akik egyébként dolgos, szorgalmas, tisztességes emberek, ám egyszerűen megszívták. Őrájuk mondja a jobboldali világnézet, hogy őket segíteni, támogatni kell, de nem segélyekkel, meg “adunk nektek kalácsot”, “több pénzt az embereknek” szociális demagóg marhulással, hanem a “hálót, ne halat” jegyében mérsékelten beavatkozhat az állam. Ők igyekeznek tenni a sorsukért, és az államnak csak ebben kell segítenie.

A második kategóriáról maga a Biblia mondja, hogy “aki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tessz 3:10). Vagyis keresztény szempontból magának az Istennek az akarata az, hogy a lumpen, untüchtig, tanulatlan, naplopó senkiházik éhen dögöljenek. Nekik nem kell adni egy lyukas kanyit sem, sőt nem is szabad. Ha meg lopni, rabolni kezdenének, akkor le kell puffantani őket, mint egy kutyát. Esetleg vissza lehetne hozni a dologház intézményét, egyfajta átnevelőtábort ezeknek.

Eleve én nem szeretem, ha úgy beszélnek a szocik, hogy vannak “a szegények” és “a gazdagok”. Ezek az elnevezések, és dichotóm csoportosítások jól hangzanak egy mesében, meg mondjuk a feudalizmus idején, amikor az emberiség 99%-vagy úr volt, vagy paraszt, de ma már egyszerűen nem alkalmazható. Beszéljenek underclass-ról, prekariátusról, vagy más szociológiailag pontos meghatározásokról, de ilyen, hogy “a szegények” az szimpla szociális demagógia, hiszen “a gazdagok” csoportjába a köztudat kb. csak a magánhelikopterrel és limuzinnal közlekedő milliárdosokat sorolja, ezzel pedig belöki a középosztályt is “a szegények” csoportjába, ezzel őket is tudatilag rákondicionálva a szocialista újraelosztó ideológia, amelynek ők egyébként inkább vesztesei, mint nyertesei lesznek.

Amerikában ‘white trash’-nek nevezik azokat a fehéreket, akik úgy élnek, mint a gettónégerek: kulturálatlanok, alkoholisták, fogatlanok, lakókocsi-töltelékek, valóságshow-mániások stb. A másik kifejezés erre a csoportra a rednecks, keressetek rá a Google képkeresővel, ízelítőt kapsz belőle, mire gondolok. Magyarul körülbelül fehér cigányoknak, panelproliknak nevezzük az ennek megfelelő réteget. Amikor ballibék azt mondják, hogy “de nem minden mélyszegény cigány, vannak köztük fehérek/magyarok is”, ezzel az együttérzésedet (=pénzedet) akarják kicsikarni belőled, hogy egy kicsit azt érezd, hogy olyanok is vanak köztük, mint te. Pedig nem, nem olyanok. Ővelük nem kell közösséget vállalni, hiszen ők a fehérek szégyenei, őrájuk úgy tekintünk, mint egy távoli, lecsúszott alkoholista rokonra: dehogy adunk egy árva petákot is nekik.

Magyarországon a mélyszegényeknek gyakorlatilag mindegyike vagy cigány vagy white trash. Őket csupán a legszorosabb, biológiai értelemben kell embernek tekintenünk, erkölcsileg és méltóság tekintetében aligha tarthatóak annak.

Valahogy egy mérnök, még ha el is veszíti a munkáját, lakását, akkor sem putris fehér cigány lesz belőle, hanem maximum alsó-középosztálybeli. Na, őt segítjük, a putrik népét meg nem.

Adolf Weininger
Újságíró

“Az emberek nem egyenlők”

Ezzel két baj van.

1. Nem logikus. Kizárólag érzelmi álláspont, ami gátlástalanul racionalizálja önmagát. Majdnem mindenki úgy érzi és gondolja, hogy különb a másiknál. Akik, mármint a másikok, szintén ezt érzik-gondolják. E helyzetnek egyetlen ésszerű megoldása, hogy senki se különb senkinél, az emberek egyenlőek, igaz, közben mindenféle hülyeségeket gondolnak. (És főleg éreznek – mert az érzés, mindenekelőtt az önérzet tiltakozik oly nagyon az univerzális egyenlőség eszméje ellen – na nehogy má’ egyenlő legyek ezzel itt, akitől permanensen hányni tudnék…)

2. Ha igaz volna, hogy a természet rendje szerint léteznek magasabb rendű és alacsonyabb rendű (Nietzsche a rang kifejezést használja) emberek, fajok stb. – ráadásul a népesség túlnyomó többsége alacsonyabb rendű-rangú lenne -, akkor folyamatosan és tömegesen kellene előfordulnia annak a vélekedésnek, hogy én magam az emberi faj alacsonyabb rendű, silányabb részéhez tartozom. És semmi de. Az emberek többsége meglepően tisztán érzékeli saját helyzetét a világban. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a súlyos mazochistákat leszámítva senki se állítja önmagáról (és az övéiről), hogy az alja volna. Maximum addig mennek el néhányan, hogy elismerik, hogy egy felsőbbrendű – uralkodó vagy uralomra termett – csoporton belül ők maguk kissé alul vannak a hierarchiában.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Az emberek pedig nem egyenlőek. Nyilvánvalóan sokkal értékesebb egy orvos mondjuk, mint egy koszos, segélyekből élő, másokat rendszeresen meglopó, utcán üvöltöző hivatásos gyerekgyártó. Az viszont igaz, hogy magasabbrendűnek gondolják magukat eltartóiknál.

Pash Cutter
Újságíró

Aha…

“Nyilvánvalóan sokkal értékesebb egy orvos mondjuk, mint egy koszos, segélyekből élő, másokat rendszeresen meglopó, utcán üvöltöző hivatásos gyerekgyártó.”

Én ettől függetlenül nem vágnám el a nyakát a gyerekgyártónak – még akkor sem, ha ezt sok “übermensch” szívesen megtenné.

AlterEgo írta le szépen: “Saját magával vagy a saját társadalmi rétegével könnyen “empatikus” bárki – lássuk be ez nem is empátia valójában – azonban például a “suhogós joggingosok” problémáit megérteni sokkal összetettebb ismeretszerzést és odafigyelést igénylő dolog, nem véletlen, hogy magunkfajta alapvetően jószándékú embereknek sem szokott ez könnyen menni.”

Az a probléma, hogy a gyerekgyártó lehülyézése nem mutatja meg azt a problémakört, ami – sajnos, bizony – bonyolult és komplex. Természetesen nem kell sajnálnod az illetőt (a gyerekcsináló démont), de azért a problémakört illene megértened (ok-okozattal, a háttérrel és forrással együtt), ha foglalkozol vele.

Félreértetted nagyon Weininger barátunkat.

A “különb vagyok, mint a másik” egy olyan játék, ami a társadalom széles rétegében dívik. A “nézd, mekkora raj vagyok” szöveggel élő unintelligens cigánylány lenézi a hajléktalant, mondván, “ő az én csicskám”. A bölcsészhallgató lenézi a matematikust, a szobafestő a segédmunkást, az angol a németet, a zsidó az arabot, a középosztálybeli a munkásosztálybelit… Nem egyes csoportok, hanem a csoporton belül egyes emberek. Az “übermenschek”. Az “univerzum urai”. A “kiválasztottak”. A személyek, akik akkora valakik, hogy beszakad alattuk a bolygó.

Én remélem, hogy nem kerül elő ez a játék itt a Férfihangon. Miszerint ki ér többet? Aurelius Respectus vagy Adolf Weininger? Pash Cutter vagy Deansdale? Stb. Undorító kérdés, mely magában rejti az undorító válaszokat; undorító játék, undorító játszmákkal. Valami ilyesmire gondolhatott Weininger szerintem.

hgyi
Szerkesztő

Most erről eszembe jutott egy csomó minden. (Lehet, nem illik ide, de leírom.)
A 2. pont indította el a gondoltsort és az utolsó szava lökött rajta egyet.

A hierarchia sokszor előjön. Persze főleg, amikor az anarchiáról beszélünk, de most nézzük a teljesen normális, hétköznapi életünket.
Egy csavargyári szalagmunkás Borsodbarackosban a társadalmi nagy hierarchiának ugye nem éppen a csúcsán, vagy annak közelében áll. Viszont lehet, hogy a csavargyár szalagmunkásai között ő áll a saját csoportjukon belüli hierarchia élén. Aztán otthon megint lehet, hogy visszacsúszik a ranglétrán, mert esetleg az apja (pl. nagygazda) és a bátyja (pl. városi ügyvéd) nála feljebb vannak. Viszont ő a talicskatoló versenyeken sokkal jobban szerepel, mint a családi hierarchiában felette álló báty, ezért a talicskatoló versenyen ő kerül a báty elé a versenyző közösség rangsorában.

Szóval érdekes dolog ez a hierarchia.
Ebből a szempontból tényleg nem egyenlők az emberek.

Pash Cutter
Újságíró

Talicskatoló verseny? Életemben nem láttam még olyat… :D

hgyi
Szerkesztő
Belvedere
Vendég
Belvedere

Az emberek nagyon is különbözőek.

Ezt többek között az mutatja, hogy a Magyarországon a 20. század második fele előtt a különböző a különböző civilizációs hátterű csoportok között keveredés és átmenet alig létezett. (Érdekes példája ennek a magyarországi zsidóság asszimilációs stratégiája. Az 1930-as évek végén a budapesti zsidó férfiak egyötöde házasodott nem zsidó nővel, míg az ortodox zsidóságnál jelentéktelen mértékű volt az exogámia. Mindez évtizedekkel a zsidóság európaizálódása és egyöntetű magyar nyelvűvé válását követően.)

Az etnikai, nyelvi, vallási és társadalmi tagozódás régebben sokkal dominánsabb volt (a jelenlegi globalizáció előtt a rasszbeli különbségek is markánsabbak voltak).

Máik lényeges szempont, hogy a különbségek akkor is léteznek, ha nem kötődik hozzájuk értékhierarchia. Vitatható dolog, hogy a különbözőségek kiemelésével a másikat automatikusan alsóbbrendűvé degradálnánk.

Reszet Elek
Újságíró

Alapjában véve egyetértek veled. Viszont a kivégzés, halálra éheztetés, börtön illetve dologház nem tudja megoldani azt a problémát, amit az általad panelprolinak nevezett réteg okoz. Arról nem is beszélve, ha megnézed hazánk folyamatos gazdasági lemaradásával, a képződő javak újraelosztásának egyre nagyobb mértékű anomáliáival nem csak anyagi, de sokkal inkább erkölcsi “legatyásodásával” is ez a réteg egyre nő.

A deklasszálódás sokkal inkább erkölcsi értelemben történik (illetve kezdődik) és sokkal sunyibb módon hat a társadalmunk egyre szélesebb rétegeiben. Ennek ugyanúgy része az igénytelen, promiszkuózus szexuális viselkedés (mindkét nem részéről), a párkapcsolati felszínesedés, az inkább becsukom a szemem, minthogy észre kelljen vennem a problémákat vagy éppen a bármi áron “életben maradni” egyre gerinchajlítóbb jelensége.

Ha van bűne a jelenleg kialakulóban levő rendszernek (nem csak nálunk), az az hogy az emberektől a reményt és a lehetőséget lopja el, miszerint saját erőből, nem pedig valakik kegyéből és engedélyével javíthat sorsán, az hogy saját munkájával és tehetségével, nem pedig társadalmi helyzetével, összeköttetéseivel és tegyük hozzá mások munkájának gyümölcsével élhet meg legalább anyagi értelemben kielégítően.

Deansdale
Admin

“Suum-ot szeretném leginkább vitára provokálni”

Attól, hogy én hozzászólok még más is megteheti :) Nem szándékom senkitől elvenni a vitalehetőséget.

Én azt próbáltam elmagyarázni fentebb, hogy különbség van a balos mentalitás és a marxista mentalitás között. Egy “sima” balos lehet egyszerűen csak szociálisan érzékeny, törődhet a szegényekkel, stb. Ezzel abszolút semmi gond nincs. Hatalmas gond van viszont a baloldal marxista fertőzöttségével, ami miatt a szociális érzékenység mára átváltozott a kényszeregyenlőség agyrémévé. Minden és mindenki csoportokba lett osztva, ezek egymás ellen vannak feszítve, és garantált az örök háború amíg bármelyik csoport bármelyik tagja egy kicsit is különbözik bármelyik másik csoport bármelyik tagjától. Az egyén mint olyan megszűnt létezni – nem a szegény hajléktalan Lajost segélyezzük, hanem a cigányokat; nem a helyi maffiózóvezért utáljuk hanem a hetero fehér férfiakat, stb.

Manapság a baloldal nagyrésze a marxista utópiát akarja ilyen vagy olyan formában megvalósítani, gyakran a tudtán kívül(!), és ezzel egyszerű hasznos hülyévé, önkéntelen sorkatonává válik az elit kezében.

Marx megpendített pár olyan húrt, ami a közember szívével jól rezonál, például hogy felszámolandó dolognak tekinti a szélsőséges, kontrollálatlan tőkefelhalmozást, de a módszerei és megoldásai ettől még borzalmasan rombolóak és embertelenek. A feltételezett jó szándéka nem jelenti, hogy követni kellene az ötleteit… Sokadjára is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ahol megpróbálták megvalósítani a marxista elképzeléseket, ott kivétel nélkül mind egy szálig sokkal rosszabb lett a helyzet, mint előtte volt. Nagyobb lett a nyomor, a társadalmi szakadékok nem tűntek el, az új vezetés szinte mindenhol vérengzésbe kezdett, mindenki tettetésbe és kussba kényszerült, stb. Értem én, ha valaki fel akarja emelni a szegényeket – ez egy nagyon csodás és nemeslelkű igyekezet. De miért olyan módszerrel akarja ezt megtenni, ami eddig 100%-os bukási arányt produkált, és mindenhol csak rontott a szegények helyzetén?

Alter Ego
Szerkesztő

Ne érts félre, nem akartalak kárhoztatni a hozzászólásodért, inkább csak elodáztam a választ, hogy Suum  bekapcsolódásával pontosan körvonalazódjanak az erővonalak a vitában. :)

Tulajdonképpen nem csalódtam, bár azért jelentősen elbizonytalanodtam, hogy van-e bármi értelme, hogy én hitvány bányászivadék, élhetetlen “panelproli” merészeljek-e vitába bocsátkozni a nagytekintetű Mérnök Úrral, mert talán jobb lesz, ha kellő alázattal csak megsüvegelem.

Nekem úgy tűnik, hogy a “vezetők torkának elvágása”, avagy a véres proletárforradalom csak egyenes következménye a széles néptömegeket megnyomorító vadkapitalista gazdasági berendezkedésnek. Ilyenformán pedig jókora logikai bukfenc azt mondani, hogy a Marxizmus csak a megtévesztett ostoba közemberek tévedése, és a kommunista próbálkozást megelőzően minden megnyugtatóan szép és jó volt, “csakhát azok az ostoba prolik”. Ámbár lehet, hogy a forrongásnál okosabb, civilizáltabb és emelkedettebb megoldás szép szóval rábeszélni azokat a fránya kávébárókat, hogy ugyanmár ne akarjanak mérhetetlen vagyonokat felhalmozni 8 éves kisgyermekek halálra dolgoztatása és éheztetése árán. – Ha ennek a megoldásnak az életszerűtlenségén és lehetetlenségén már jól kiröhögtük magunkat, akkor talán máris több empátia támadhat bennünk az iránt a félkezű, nyomorgó néger kisfiú iránt, akinek a fejében már érlelődik a véres proletárforradalom gondolata, egy elképzelés, hogy azzal a nyomorult machetével inkább a “vezetőinek” a torkát kellene szépen sorban elvagdosnia. Bár nem hiszem magam sem, hogy ezt követően az “agyatlan tömegek” jól és sikeresen tudják önmagukat irányítani, ennek ellenére arról sem győzött meg senki sem, hogy emiatt máris igaza van a másik agyatlan néptömegnek, amely ostoba felsőbbrendűségi komplexusában különös kegyetlenséggel zsigerel ki másokat és tulajdonképpen önmaga a felelős az ebből kinövő erőszakért. Ha a véres proletár forradalom agyatlan aljasság, akkor annak a kiváltó oka százszor akkora agyatlan aljasság, mondhatni példás “gazemberség”. Ugyan hogyan is várhatnánk bölcsességet “agyatlan”, iskolázatlan néptömegektől, amelyek még nyomorognak és éheznek is?

Tekintetes Mérnök Úr, nem így gondolja?

Pash Cutter
Újságíró

Kedves AlterEgo!

Tényleg vannak bányászok az őseid között? Mert ha igen, akkor szerintem légy rá büszke. Én mind anyai, mind apai ágon paraszt és munkás családból származok – és ez nemhogy szégyennel, de egyenesen büszkeséggel tölt el engem! Ugyanígy viszonyulok ahhoz a helyzethez, hogy magam jelenleg a munkásosztályban helyezkedem el, mint munkás (némi alsó-középosztálybeli kultúrával). Én így gondolom…

Alter Ego
Szerkesztő

Természetesen nem csak viccből írtam, valóban bányászok a felmenőim. Az anyai dédszüleimet a bányánál talált megélhetés hozta Tatabányára. Anyai Nagyanyám nem volt iskolázott asszony, nő létére egy ún. szénosztályzó üzemnél dolgozott és olykor bizony még a szívlapátot is a kezébe fogta, amíg kisebb mértékben bele nem rokkant egy munkahelyi balesetbe. Mindezek ellenére intelligens és erős jellemű asszony volt. Egyedül nevelte Anyámat és nagyon elszántan iskolázta közgazdásszá. Természetesen nagyon büszke voltam rá mindig is, sőt, tulajdonképpen egyfajta példakép számomra.

Deansdale
Admin

Csak még egy apróság: ez a marxizmus szelleme. Mondd meg nekem, hogy szerinted ez segíti-e a szegényeket.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer
Deansdale
Admin
Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer
vladimir a gyikember
Olvasó
vladimir a gyikember

ez a kishantos erdekes kerdes. en onnan valo vagyok. nem tudom pontosan, milyen ertekeket hordozott a gazdasag ott, es nem is akarok allast foglalni a tortentek megiteleseben. amit viszont a kivulallok nem latnak (bar bizonyos ertelemben magam is kivulallo vagyok mar), hogy a tsz-ek felbomlasa idejen a nepfrontos es komcsi arcok szepen ratettek a kezuket azokra a foldekre. jol lehet, szep dolgot hoztak letre, megis az emberek talan nem felejtettek, hogyan es kik tettek szert azokra a foldekre. ez persze fuggetlen attol is, hogy most milyen frankon sikerult az ‘ujraelosztas’. de azert egy jelentos helyi faktor ez is.

Márquez
Olvasó
Márquez

Még ha el is hisszük ezeknek a jobboldali történészeknek -akik írták a kommunizmus fekete könyvét- a 100 milliót, ez így akkor sem igaz. Nem értek egyet a kommunizmussal, bevallom nem ismerem jól Marx tanait, csak részleteket olvastam eddig, nyilván egy csomó mindennel nem értek egyet: ateizmus, materializmus, mindent államosítani… stb.

– Abban a “100 millióban” igen sok kommunista is volt, márpedig a gyilkosokat nem lehet összemosni az áldozatokkal. A kommunizmuson belüli különböző irányzatok szembenállása közismert. Hogy csak a legismertebb magyarokat említsem, Kun Bélát, Rajk Lászlót is kommunisták gyilkolták meg. Akkor most ők áldozatok voltak vagy gyilkosok? Trockij mi volt? De Nagy Imre is haláláig kommunista maradt. Kádárt is meghurcolták és megkínozták de lehetne még sorolni. A sztálinista rezsimnek nagyon sok kommunista áldozata volt, a maoista kultúrális forradalomnak is, a Pol Pot rezsimnek stb. A Nyugat-Európai országok kommunista pártja tudtommal nem öltek meg senkit ( most nem a terror szervezetekre gondolok mint volt a RAF meg hasonlók). Marx, Engels kezéhez nem tapadt vér. Olyan ez mintha valaki úgy szidná a katolikus egyházat, hogy -a katolikus egyház szentjére- Szent Johannára hivatkozik, hogy őt is a katolikusok ölték meg, komolytalan.

– A kommunizmus békére törekszik, pacifista ideológia, ha lehet, nem robbant ki háborúkat. Ellentétben más rendszerekkel.

– A proletár diktatúra is demokratikus alapokon áll. Ők úgy gondolták, hogy mivel a demokráciában a többség akarata érvényesül és a nép többségét a proletárok (munkások, parasztok) teszik ki, ezért egyértelmű, hogy nekik kell uralkodniuk. Ezért nincs szükség más pártokra, mert a többség – a proletárok- rájönnek, hogy mi az érdekük és onnantól kezdve csak az van. Egy kommunista nem ellensége a demokráciának, ellentétben az arisztokratikus, elitista jobboldallal.

– Már lentebb említésre kerültek a kereszténység nevében elkövetett bűnök. Nem akarok ebbe bel menni, de ha visszamegyünk egészen az ókorig és áttekintjük amik történtek, a háborúkat, könnyen belátható hogy több embert öltek meg mint a kommunizmus.

don Fefinho
Újságíró

Valóban, ez így egy elég erős csúsztatás volt, messze nem volt az 100 millió, épp hogy csak megugrotta a 94-et. Nem kellene ilyen aljas ferdítésekkel diszkreditálni egy egész politikai mozgalmat.

“márpedig a gyilkosokat nem lehet összemosni az áldozatokkal”

A nácik is meg megöltek nagyon sok németet is. Ez meg csak a slusszpoén:
http://www.kansaspress.ku.edu/righit.html
http://just-another-inside-job.blogspot.hu/2007/04/150-000-jews-in-hitlers-army.html

A kommunista békét, meg pacifizmust magyarázd azoknak az országoknak, akiket a Vörös Hadsereg lerohant. Meg mondjuk egy ’56-os túlélőnek, vagy valakinek, akinek deportálták a szüleit, esetleg megfordult a málenkij roboton.

A proletárdiktatúra demokratikus. Szibériában meg proletárkánikula van.

Pash Cutter
Újságíró

Na, kezdesz már egész normális hangot megütni. :) Megtanulsz vitázni. Remek. :)

Lenne pár kérdésem hozzád:

1, Miért nem értesz egyet az ateizmussal?

2, Miért nem értesz egyet a materializmussal?

3, Miért nem értesz egyet az államosítással?

Márquez
Olvasó
Márquez

1, 2011-ben az USA-ban egy pünkösdi-karizmatikus gyülekezetben tértem meg.

2, A materializmus azt hirdeti,hogy minden az anyagból lett. Az anyag meg csak úgy önmagától lett, nem teremtette senki. Ez számomra teljesen irracionálisnak tűnik. Egyértelmű, hogy a világmindenség létrejöttének  metafizikai oka van. Mert amikor még nem létezett a világ, nem működtek még a fizika törvényei. Az idő és a tér azért létezik mert “valmikor” keletkezett, létesülnie kellett, nehéz erről írni mert “akkor” -az idő léte előtt- még nem létezett olyan, hogy “akkor”, a tér léte előtti semmit meg szintén nem tudjuk elképzelni, ezek a dolgok meghaladják az emberi értelmet. Ezek létrejöttére csak egy magasabb rendű értelem a magyarázat, amit alkotó, teremtő Istennek nevezük. Erre a lgikus következtetésre már jóval megtérésem előtt eljutottam.

3, Az államosítással részben egyet értek, a nagyvállalatokat és a bankokat kéne állami tulajdonba venni. A magántulajdon tagadása az ami hülyeség, ilyen soha nem is létezett, legfeljebb az ősközösségben. Nyilvánvaló, hogy a mindennapi feladatok ellátásához szükségünk van a tulajdonunkban álló eszközökre. A kis- és középvállalatokat meg azért nem államosítanám, mert az teljesen kiölné az emberekből a vállalkozó szellemet.

Naooo
Olvasó
Naooo

“2011-ben az USA-ban egy pünkösdi-karizmatikus gyülekezetben tértem meg.”

Az milyen szekta? Azok is a tudjuk kikben hisznek?

Adolf Weininger
Újságíró

A két nagy kollektivista irányzat, a fasizmus és a kommunizmus között jóval több hasonlóság van, mint különbség. A cikk az egyik fontos különbségre mutat rá: kommunizmusnál a nő is kollektivizálódik, fasizmusnál a nő magánszférban marad. Amitől a fasizmus nem kevésbé kollektivista, csak másképp az.

Aki gondolkodva (is), és nem csak érzésből közelít a világ dolgaihoz, annak az olyan érzelemtől feszülő szavakkal, mint  ‘kizsákmányolás’ és ‘rabszolga’, vigyáznia kell. A marxista felfogás szerint a fehér köpenyben, légkondicionált helyiségben számítógépet nyomkodó dolgozó, aki így 100 egység értéket állít elő naponta, százszor jobban ki van zsákmányolva, mint a tűző napon, félmeztelenül, egész nap üllőt kalapáló dolgozó, aki 1 egységet. Ahogy a légkondicionált proletár afféle luxuskizsákmányolt, hasonlóképp léteznek luxusrabszolgák is (így értendő a marxista házassági rabszolga, aki lehet királyné, hercegné, grófné, elnök- és bankárfeleség, stb.), és léteznek életük jó részét koplalással eltöltő valódi maguk-urai.

Képzeljük el a világot egy nagyon-nagyon hosszú csőnek, melynek két végén a cső méretéhez képest elenyésző méretű lyukak vannak. A lyukakban kicsiny (na jó: hosszú és kis átmérőjű:) dugók… A cső tehát a világunkat jelképezi, a két dugó egyike a társadalom legeslegtetején henyélő szuperelitet (igen kevés emberről van szó), a másik a társadalom legeslegalján henyélő szuperhajléktalan réteget (kiknek tényleg semmi vesztenivalójuk nincs, szintén igen kevés emberről van szó, mert vesztenivalója szinte mindenkinek van).

Régen a baromi nagy csőben erős férfiuralom volt, de már nincs, sőt. A két kicsiny dugó-világban viszont ma is a férfi az úr, kőkeményen, amely uralom nincs is veszélyben, sőt. A dugó-világokat mi, csőlakók, legfeljebb hírből ismerjük, szerintem a többség még úgy se. Amit viszont nap mint nap megtapasztalunk, az a csőben egyre fokozódó nőuralom. Van,  akinek ez tetszik, van, akinek nem, ezért ezen harcászkodunk egymással naphosszat, érthető módon.

Akik szerint a cső megítélése szempontjából a ki- és bemeneti nyílások(at betömő dugók) a fontosak, azok férfiuralmat, akik szerint maga a cső a fontos, azok nőuralmat észlelnek.

Naooo
Olvasó
Naooo

“A két nagy kollektivista irányzat, a fasizmus és a kommunizmus között jóval több hasonlóság van, mint különbség.”

Mégis a két nagy kizsákmányoló, a kleptokrácia és az államkapzsitalizmus fogott össze, hogy nehogy már rend legyen a világban.

Pash Cutter
Újságíró

Te hogyan fogalmaznád meg a saját antifasizmusodat? Neked mit jelent az antifasizmus?

Adolf Weininger
Újságíró

Az antifasizmus kifejezés számomra indifferens. Talán antikollektivizmus… De arra meg ott van a jó kis individualizmus kifejezés, vagy ha ragaszkodunk a magyarhoz, az egyéniség szó.

Pash Cutter
Újságíró

Vagyis az egészséges egyéniség-kultusz, ami szembe megy minden kollektivizmussal. Ha jól értem…

Adolf Weininger
Újságíró

Jól érted. Hogy egészséges-e, abban nem vagyok annyira biztos:)

visuo
Olvasó
visuo

“mi mindannyian egyéniségek vagyunk.” : )

visuo
Olvasó
visuo

vö. Lenin vs. Mussolini: “Minden nőnek kell tudni traktort vezetni” vs. “Az asszony birodalma a család”

amúgy Engels a saját matriarchátus elméletét egy korabeli fikciós regényből vette.

bocs, rohadt lusta vagyok válaszolni a 4 kérdésedre. de megoldás valszeg az MGTOW lesz.

brandon
Olvasó
brandon

A baloldali irányzatok központi elmélete a társadalmi újraelosztás.
Azaz, az eltartottaknak ugyanolyan arányban kell hozzáférnie az immár közös javakhoz, mint azoknak, akik ezt előállítják.
A társadalom két nagy csoportra osztható: vannak a termelők, és vannak ennek haszonélvezői. Persze, megtévesztő lehet, hogy a proletárok termelők. De a proletárok többsége kb annyira akarta megszüntetni a magántulajdont, azaz, támogatta a balos ideológiát, mint a nők szeretnék megszüntetni az anyaságkultuszt. Ezért volt ennyi áldozata az erőszakos téeszesítésnek is, mert a “kulák” parasztja úgy ragaszkodott a csepp 1-2 holdnyi földjéhez, mint kisgyerek a nyalókához.
A baloldali eszméket, az újraelosztás szükségességét főként azok az “elnyomottak” támogatták mindig is, akik szerettek volna munka nélkül, vagy minimális munka árán hozzájutni a mások által megtermelt javakhoz.
Az emberek viszont vannak olyan önzőek, hogy a saját tulajdonért, maguk hasznára dolgoznak. Másokért, a “közösségért” pedig nem akarnak. Ezért nem jött be ez a szép egyenlőségi eszme.

Hogy jön bele a nők felszabadítása a baloldali szellemiségbe? Egyszerű. A nők többségében a társadalom eltartott csoportjához tartoztak. Ezért sorsközösséget vállalnak azokkal, akik az újraelosztást követelik, a magántulajdon szentségét próbálják kikezdeni. Nem véletlen, hogy a balos ideológiák pl kisebbségek felemelése, bevándorlók támogatása, ingyenes lakhatás, állami segélyek, alapjövedelem követelése nagyon is jól összefér a női gondolkodással, és nők tömege támogatja ezeket.

Ezért egyáltalán nem volt rossz taktika Uljanov elvtárséktól, hogy a nőknek is szavazójogot, valamint, politikai pozíciókat követeljenek. Hiszen tudták, hogy ezzel megsokszorozhatják azokat az embereket, akik az ő elveiket fogják követni.

Adolf Weininger
Újságíró

Érdekes történelemfelfogás. Abszolút nem értek vele egyet, de legalább saját(os) koncepció van benne.

Pash Cutter
Újságíró

Miben nem értesz vele egyet?

Engem érdekelne. (És szerintem Brandont is)

Adolf Weininger
Újságíró

Lehet, hogy nem értettem meg jól brandon felfogását, de nekem úgy tűnik a kommentjéből, hogy a világot hasznos és másokon élősködő emberekre osztja fel, és a történelmet e megkülönböztetés mentén szemléli. Ami önmagában rendben van. De szerintem egy tőrölmetszetten baloldali (világképben gyökeredző) megkülönböztetésről van szó, ami fából vaskarikává változik, ha jobboldali-konzervatív beállítódásra alapítva használják. (Mármint a hasznos-élősködő megkülönböztetést.) Én így látom…

visuo
Olvasó
visuo

nekem is van egy bináris világképem: az emberek nagy része hûlye, a másik meg nem. és ezen utóbbiak között én vagyok a legeslegokosabb. B-]

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Egy részletében azért fontos kérdést érintett. A különböző idealista elveket hirdető kártékony csoportok támogatóinak többsége ma nő, mivel képtelenek felmérni, hogy az általuk követett nemes elvek alanyai méltatlanok a támogatásra és rombolják a társadalmat.  A férfiak hajlamosabbak az érzelmek helyett az értelem alapján dönteni, mégha az könyörtelenségnek is látszik egy külső szemlélőnek. Például van aki kiscsibéket oszt mélyigényteleneknek, akik majd úgymond ebből fognak tojást enni később elvileg, persze a valóságban még aznap megeszik vagy eladják később.

Deansdale
Admin

Pedig van benne ráció, én pl. lájkoltam :) Tud ez a Brandon értelmesen is beszélni, ha akar…

Az egyik tényező ami az emberiséget kiemelte a majomsorból a magántulajdon fogalmának bevezetése, és tiszteletben tartása volt. Amíg a csordának dolgozol és a csorda önkényesen ítéli meg, hogy a munkádért mit kapsz cserébe, addig hülye leszel hajtani mint az őrült, hogy te megszakadj amíg mindenféle rossz arcok felélik a munkád gyümölcsét. Ez nem önzés, ez még jócskán egészséges önérdek. A kommunizmusban a többség csak imitálja a munkát, hiszen a javadalmazása független a teljesítményétől. Ez 30 éve még nálunk is abszolút köztudomású volt, azóta talán már felnőtt egy generáció, ami erről kevesebbet tud.

Visszatérve a fentebbi felvetésekre: Marx mondta is, hogy valamirevaló forradalom elképzelhetetlen a nők fellázítása nélkül.

Naooo
Olvasó
Naooo

“hogy te megszakadj amíg mindenféle rossz arcok felélik a munkád gyümölcsét”

Ez most is így van.

mdmselle
Újságíró
mdmselle

Azért az bravúros, hogy még ebből a tanulmányból is azt sikerült kiolvasnod, hogy a nők el akarják magukat tartatni :-)))

Reszet Elek
Újságíró

Itt a lényeg!

visuo
Olvasó
visuo

van egészseges önzetlenség, az altruizmus, mely a civilizáció egyik alapja. hogy saját családunkon kívûli személyeknek is képesek vagyunk haszon nélkül segíteni. elég nagy társadalmi kohéziós erő: ezen alapszik a kereszténység is.

Darth Hideous
Olvasó
Darth Hideous

Ez a női egyenjogúságért küzdő Lenin ugyanaz a Lenin, amelyik a francia és svájci kuplerájokban összeszedett szifiliszébe halt bele? :D

Deansdale
Admin

Van olyan ember aki azt hiszi, hogy a komcsi vezetőknek nem ugyanúgy maguk felé hajlik a keze, mint a kapitalista vezetőknek, vagy a vérvonal alapján uralkodóknak? Nekik is csak a szájuk jár a nemes eszmékről, de maguknak kaviárt akarnak meg egy falka sztriptíztáncost. Sok egyéb hibája mellett a marxizmus ezen az alapvető emberi jellemvonáson is elbukik.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A baloldaliság és a marxizmus nem egyenlőek. Az első baloldaliak már az ókorban megjelentek a társadalmi feszültségek hatására. A legelső ismert baloldali a sumér Urukagina király volt, aki a intézkedéseket hozott a szegények érdekében és korlátozta a gazdagok visszaéléseit.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Urukagina

 

Franciska
Olvasó
Franciska

A mai nyugati feminista ideológia inkább trockista gyökerű.

Alfőmérnök
Olvasó
Alfőmérnök

“A mai nyugati feminista ideológia inkább trockista gyökerű.”
Van valami irodalmad erről?

visuo
Olvasó
visuo

mert gondolom én “permanens forradalom” allapotaban vagyunk. csapataik allandoan harcban allnak. nincs uj a nap alatt

Suum cuique
Újságíró

Ezt a kis szösszenetet az “Arckönyvön” kaptam, kissé gügyögő stílusú, de érdekesnek találtam:

Egy okos amerikai

Egy okos amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az “ObamaCare” szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.

A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban beleegyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek és ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.

2. Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig, amíg azt valaki mástól el nem veszi először.

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni, mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.

edie
Olvasó
edie

Ehhez annyit tennék hozzá hogy az egészségügyben és oktatásban sztem is szükség van valamennyi szocializmusra, hogy mindenki aki tehetséges, mehessen egyetemre, és egy betegség ne törje derékba egy szegény életét.

Amúgy nagyon örülök, hogy MÁR nem közkórházba kell mennem fogászatra…

Az egy másik kérdés, mit lehet kezdeni a monopóliumok ellen… ?

 

Sztem valahol az lenne az igazságos, hogy nagyon magas örökösödési adó legyen mint Japánban, hogy csökkenjenek az örökölt különbségek, az nem fair verseny hogy valaki 100m előnnyel indul.

Maestro
Szerkesztő

“Sztem valahol az lenne az igazságos, hogy nagyon magas örökösödési adó legyen mint Japánban, hogy csökkenjenek az örökölt különbségek, az nem fair verseny hogy valaki 100m előnnyel indul.”

Ezzel csak az a gond, hogy rengeteg ember egész életében azért gürcöl, hogy hagyhasson majd valamit a gyerekeire, hogy ők már jobb pozícióból induljanak az életben. A nagyon magas örökösödési adód ezt a szorgalmat tenné értelmetlenné, végső soron ugyanoda vezetne, mint a közgáz professzoros példa.

edie
Olvasó
edie

Azért japán gazdaság még mindig elég jól működik.

Maestro
Szerkesztő

És tényleg úgy gondolod, hogy nálunk is hasznos lenne egy magas örökösödési adó? Angliában is elég magas volt, és éppen nemrég csökkentették le.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Ez egyáltalán nem jó ötlet Magyarországon. Az lenne belőle, hogy a milliárdosok simán kijátszanák, az átlagembereket viszont kegyetlenül megsarcolnák. Nem lehet ilyen módszerekkel igazságot tenni, a kommunisták 1945 után pont ezt próbálták meg, csak esztelen rombolás és emberek életének tönkretétele lett az eredménye. A nagyvállalatok és bankok adóellenőrzését kell inkább hatékonyan megoldani. Az állam feladata a munkahelyteremtés, normális létminimum feletti minimálbér megállapítása, munkavállalóbarát munkatörvény meghozatala és annak hatékony betartatása.

Frolich Janos
Újságíró

Ez egy nagyon gyenge példabeszéd (nyilvánvalóan nem igaz történet), egy baloldali blog szét is cincálta alaposan: http://dailymull.com/book/export/html/1371
(Persze ez is erősen elfogult, főleg a fordított példabeszéd a végén, de ettől még sok érve helytálló. Ebből is látszik, hogy nincs abszolút igazság, vagy, ha van, az nem ilyen egyszerű.)

Egyébként a 4. mondatot nem is értem.

Frolich Janos
Újságíró

Ennek az elméletnek (ti. a marxista nőfelszabadításnak) ugyanaz a rákfenéje, mint a kommunizmus többi részének: nem vesz figyelembe alapvető emberi tulajdonságokat. Jelen esetben azt feltételezi – és ez ugyancsak megtalálható a (poszt)modern feminizmusban is – hogy a nők kizárólag nemi szerveikben különböznek a férfiaktól, tehát képességeik és igényeik is egyformák. Ugyan nem írja le konkrétan, de következik abból az elgondolásból, hogy a (kommunista) nőnek ugyanaz kell, hogy legyen az életcélja, mint a (kommunista) férfinak. Itt alighanem nem kell különösebben magyarázni, hogy ez mennyire valóságtól elrugaszkodott gondolat.

Egy érdekesség: nemrég belebotlottam egy régi sztálinista propagandafilmbe: https://www.youtube.com/watch?v=z7LglSy4B3w (Traktoristák)
Érdekessége, hogy voltaképpen egy utópiát ábrázol, azt, amilyennek lennie kéne a szovjet rendszernek. Egyebek mellett érdekes, hogyan ábrázolja a főhősnőt: ha belegondolunk, ez tkp. egy férfi, női testben.

Pash Cutter
Újságíró