Nők és férfiak

Nem olyan régen találtam egy számomra új feminista oldalt, amely kíváncsivá tett azzal, hogy nem moderálták ki azonnal az ellenvetéseimet, illetve érvnek látszó dolgokkal próbálták alátámasztani elméleteiket. A címben ők a férfiakat is nagybetűvel írják, én azonban szándékosan kicsivel írtam, mivel láthatóan még csak a látszatát sem akarják fenntartani annak, hogy az egyenjogúság hívei, hanem kerek perec felsőbbrendűnek tekintik a nőket a legtöbb szempontból.

Ennek alapjaként azt fektetik le, hogy a nők tovább élnek, és bár megemlítik, hogy a férfiaknak veszélyesebbnek tartott életmódja van, nem értenek egyet azzal, hogy ez jelentős ok lenne.

Ehelyett szerintük:

• a férfiak inkább alkoholba és tudatmódosító szerekbe ölik bánatukat, míg a nők a megoldást keresik
• a férfiaknál társadalmilag elfogadottabb az agresszió, amit maguk ellen fordíthatnak
• a férfiak külső okokban keresik a hibát, míg a nők magukat okolják
• a magas tesztoszterin szint miatt nem a legegészségesebb egyedek (és génjeik) maradtak fenn

Ezeket megnevezni a férfiak veszélyesebb életformájával szemben elég gyenge érv, de jól látható, hogy már itt megtörtént a nők=jók, férfiak=rosszak leosztás. Szerény véleményem szerint is adódik élettartambeli különbség a nemek között a biológiából kifolyólag, de aki szerint nincsenek jelentős hatással az élettartamra a közvetlen veszéllyel járó munkák, és az olyan munkakörnyezet, amely hosszú távon okoz egészségkárosodást, az egy alternatív valóságban élhet. Gondolhatunk itt sok tényezőre a modern világból is (füst- és egyéb gázok, vegyszerek, por, melegüzem, stb.), de mindent elmond a klasszikus vicc:

Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hőség óriási.
Az öreg székely, fiával kaszál kint a réten.
Megszólal a fiú:
– Ez nem igazság édesapám, mi itt a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
– Ne búsulj fiam! Lesz ez másképp is.
Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.

Na de az oldal nyilván nem csak erről szól, és további – finoman szólva – érdekes kijelentésekre ragadtatják magukat:

Szerintük a férfiak külső megjelenése fontosabb, mint a nőké, az ellenkező nem szemszögéből figyelve. Tehát szerintük a férfiak hamarabb megkívánják a csúnya és/vagy kövér nőket, mint a nők a csúnya és/vagy kövér férfiakat.
Gondolom különösebben nem kell ez ellen érvelnem, hiszen bárki számára nyilvánvaló hazugság/tévedés, de vitáim közepette megtudtam, hogy szerintük a férfiak esetén a külső tulajdonságokba beletartozik a tekintet, a testtartás, stb., ami érthetővé is tenné az álláspontot, de aztán később mégis visszakoztak ettől, és inkább az arc szimmetriája mellett tették le a voksot (mint ha le lehetne tenni 1-2 dolog mellett). Szóval mindig úgy forgatják a szót, ahogy az aktuális téma megkívánja, és ebből adódik is, hogy előbb-utóbb ellentmondásokba keveredtek, amit az én moderálásommal “oldottak meg”, de erről később.

Következő érdekes kijelentésük, hogy szerintük a nők a maguknál alacsonyabb státuszú férfiakat keresik.
Az előzőhöz hasonlóan itt sem kell tanulmányt írni a minősítéshez, de ők ezt azzal indokolják, hogy ösztönösen kézben akarják tartani a szaporodás feletti kontrollt, mert szerintük így tudják legnagyobb eséllyel továbbörökíteni a génjeiket. Erről is nyilván rögtön süt a valótlanság, de elsőre még úgy tűnik, adnak is magyarázatot (saját magukat meg teljes mértékben meggyőzi ez), viszont a felmerülő kérdésekre logikus választ már nem kapunk, csak levegőben lógó kijelentéseket, miközben az ösztönösséget folyamatosan házasodási és egyéb modern dolgokkal próbálják alátámasztani, és még csak észre sem veszik az ösztön és a tudatosság közötti óriási különbséget. Amikor pedig felhívtam rá a figyelmüket, akkor azzal jöttek, hogy a társadalmi környezet is hatással van az ösztönök fennmaradására, amely kijelentésben az értelmet sem egyszerű megtalálni, de arra az egyszerű keresztkérdésre sem tudtak értelmes választ adni, hogy akkor hogyan maradhatott fenn a szerintük meglévő női szaporodási ösztön, hiszen ebben az esetben a gaz elnyomó patriarchátusban annak el kellett volna tűnnie.

Csak a “legérdekesebbeket” emeltem ki, de vitakultúrájukban is  tapasztalhattam anomáliákat, hiszen például gyakran esnek abba a hibába, hogy az antifeministák nevében állítanak valamit, majd azt cáfolják. Ezután büszkén mutatják, hogy ők megcáfolták az antifeministák állítását, holott valójában csak saját magukkal árnyékbokszoltak, mert például én olyan kijelentést még nem láttam az antifeminizmus oldaláról, hogy a férfiaknak mindössze 20%-a termékenyítette meg az összes nőt, vagy hogy csak a férfi anyagi státusza lenne a meghatározó a nők ösztönös párválasztásában.

Álláspontjaikat különböző bulvár szintű forrásokkal próbálják alátámasztani, de még azt is csak külön kérésre, mert cikkeikben bár vannak idézetek és homályos eredetű kijelentések, de linkek, vagy forrásmegjelölések nincsenek.

És hogy miért írtam le mindezt?
Mert bár eleinte valóban korrektül engedték a hozzászólásaimat az előmoderáció ellenére, de amikor egyre több kellemetlen kérdést tettem fel, akkor már nem ment ilyen könnyen a dolog, és azok visszatartásával próbáltak rávenni arra, hogy azon az egy szálon folytassuk a vitát, amelyet ők akartak. Nem mintha nekem azzal az egy szállal bármi gondom lett volna, csak hát ugye a normális vita nem így működik, ezért én nem voltam hajlandó kizárólag azon az egy szálon folytatni. Aztán természetesen előjöttek olyan alap érvelési hibák, mint a körkörös érvelés, sulykolás, irreleváns érvelés, így aztán oda jutottunk, hogy ebbe belefulladt a vita.

Reménykedtem benne, hogy végre normális vitakörnyezetben fejthetem ki álláspontjaimat és vitathatom a feminizmuson alapuló kijelentéseket egy feminista oldalon, de végül nem ért kellemes meglepetés.