Egyszer régen írtam már a keresztény feministákról, és az álláspontom azóta sem változott róluk. A jézusi tanok kifejezetten szembemennek a feminista dogmával, ezért a kettőt együtt művelni nem lehet. Illetve lehet, csakhogy abból szükségszerűen valami idomtalan szörnyeteg fog születni.
Most azért foglalkozom megint a témával, mert a minap új cikk jelent meg a Talitán, ami ezt a Frankenstein-szörnyet szeretné népszerűsíteni. A feminizmus (a maga marxista kötődésével) egyértelműen progresszív irányzat, ami a hagyományos kereszténységgel nem fér össze. A konzervatív feminizmus pont ugyanolyan fából vaskarika, mint a konzervatív progresszivizmus. De nézzük konkrétan miről is beszélnek:
“Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is?”
Van egy tippem: maga a feminizmus. A színes-szagos prospektusok hazugságairól már rég lehullott az összes lepel, mindenki láthatja a császár meztelen rondaságát, aki kíváncsi rá.
“A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal”
A legfőbb hasonlóság, hogy mindkettő oxymoron.
“Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?
1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.”
Na persze. A cukrosbácsi is csak jót akar neked, miért kételkednél a szavában?
“2. Elsőrendűen családcentrikus.”
Aki keresztény és családbarát, az nem lehet feminista, mert a feminista mozgalom legkevésbé sem titkolt célja a hagyományos családmodell teljes lerombolása. A keresztény feminista tehát családellenes családbarát, antifeminista feminista.
“Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)”
A mainstream feminizmus pedig pontosan ezekben jeleskedik: atomizálja a családot, háttérbe szorítja és gyengíti; törekszik a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal; egyik fő törekvése a totális jog az abortuszra; valamint egyfolytában a nők reproduktív jogait és lehetőségeit akarja szélesíteni. Roppant érdekes, hogy a keresztény feministák által elfogadhatatlannak tartott ötletek felsorolásából egyértelműen a feminizmusra lehet ráismerni. A család szétverését, az abortuszt, a reproduktív jogok szélesítését gyakorlatilag senki más nem képviseli, csak ők.
“3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van.”
Egy: nettó hülyeség. Hogyan, miért és kivel kellene az anyákat egyenjogúsítani? Milyen joga nincs az anyáknak, ami másnak van?
Kettő: dolgozó nőként már így is több joguk van, mint a férfiaknak, tekintettel a gyermekvállaláshoz kapcsolódó privilégiumaikra, mint pl. hogy a szülési szabadságról visszatérő nőt nem lehet kirúgni.
Három: társadalmi szereplők tekintetében mi a fenét jelent az egyenjogúság? Nem kellene ezeket a dolgokat tisztázni, mielőtt dobálózni kezdünk a nagy szavakból összetákolt üres lózungokkal?
“A gyermekvállalás és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.”
Az az érdekes, hogy ezt pont a feminizmus rombolta le. A feministák kezdték hirdetni, hogy a családi otthon koncentrációs tábor, a főállású anya értéktelen, mert nem végez munkát, stb. A feminizmus megjelenése előtt az feleség- és anyaszerep fontos és értékes volt.
“Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak”
Na álljunk meg egy pillanatra. Itt lóg ki a lóláb, hogy egy feminista mindig feminista, és képzelje magát kereszténynek, konzervatívnak vagy szilvabefőttnek, akkor is hülyeségeket beszél.
A “patriarchális berendezkedés” és a “férfiak egyértelmű előnye” a feminizmus minden ágazatának egyaránt alapot adó egyetemes hazugság. A férfiaknak semmiféle előnye nem volt a nőkkel szemben, egyrészt azért nem, mert mindigis a férfiak végezték a nehezebb és veszélyesebb munkákat, hogy a nőknek ne kelljen; másrészt (és most átmegyünk a filozófia talajára) “a férfiak” és “a nők” nem társadalmi osztályok, nem lehet őket ostoba módon egymáshoz méricskélni. A gazdagot vagyon alapján össze lehet mérni a szegénnyel, mivel pont a vagyoni különbség az oka a kettejük megkülönböztetésének, de ebbe a felállásba nem lehet behelyettesíteni a férfiakat és nőket, mert köztük nem létezik ugyanez a különbség. Vannak szegény férfiak és gazdag nők, vagyis nem létezik univerzális férfiprivilégium, és nem létezik univerzális nőelnyomás. Aki a marxista osztályharc idióta rávetítését a férfi-nő ellentétre kritika nélkül magáévá tette, és nem tűnt fel neki, hogy azzal valami sántít, az csendben szégyellje el magát és művelődjön egy sort mielőtt újra közönség elé állna a gondolataival.
Krisztusnak esze ágában sem lett volna olyan hülyeségeket hirdetni, hogy az ács elnyomja a feleségét azzal, hogy ácsként gürcöl látástól mikulásig, hogy az otthon lévő feleségnek legyen mit enni. Éppen ezért egyértelmű, hogy a “keresztény feminista” mindenekelőtt feminista (hiszen abban a dogmában hisz és azt hirdeti), és csak képzeli magáról, hogy keresztény.
“elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása”
Igen, az az átalakulás, amit a feminizmus erőltet és gyorsít egyre őrültebben. A társadalmi szerepek átalakulása manapság egész egyszerűen a szerepvesztést jelenti, a régi értékek és viszonyítási rendszerek lerombolását. De akkor hogyan érez ezzel kapcsolatban a képzeletbeli keresztény feministánk, aki egyik kezével evez, a másikkal fékez?
“Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg.”
Magyarul: nem osztja a feminista gender-nézeteket. Tehát ez egy olyan feminizmus, ami nem ért egyet a feminizmussal.
“válságba kerülő családok segítése”
A keresztény elv itt is totálisan szembemegy a feminizmussal, az előbbi ugyanis el sem ismeri a válást, az utóbbi viszont semmilyen más módszert nem ismer és nem fogad el. Példák ezrei mutatják, hogy a feminista aktivisták kifejezetten erőltetik a válást mindazon nőkre, akiknek párkapcsolati problémái vannak.
“felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés”
Szintén zenész. A feminizmustól mi sem áll távolabb, mint ezek; számukra az emancipáció szerves része a kötetlen szex – de ugyanannyira jellemzi a propagandájukat a házasságon belüli szex démonizálása a “házastársi kötelesség” fogalmának nemi erőszakká történő átrajzolásával.
“az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom”
Ehhez semmi szükség feminizmusra, és semmi köze a nemek egyenjogához – ez egy konkrét cél amiben minden normális ember egyetért.
“segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába”
Öngól. Erről beszéltünk már sokat: az anya és a gyerek legfontosabb közös érdeke, hogy az anya ne (vagy minél később) kényszerüljön vissza a munkába.
“a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására”
Ami nagyrészt szintén a feministáknak köszönhető.
“a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét”
Miféle patriarchális modellről beszélünk egyáltalán? Ilyesmi az első világ országaiban már hosszú évtizedek óta nem létezik, már az emlékét is elmosta az emancipáció és a szexuális liberáció. Mutass nekem egy családot, ahol az apa társadalmilag elismerten és támogatottan családfő, akinek tényleges családfői pluszjogai vannak a feleséghez képest… Már a gondolat is meghökkentő. Manapság egyetlen feleségnek sem kell a füle botját sem mozgatnia a férje bármilyen kérésére vagy utasítására – semmi nem írja elő és senki nem várja el, hogy engedelmeskedjen a férfinek. Manapság bármely feleség bármikor elmehet az első bíróságra, és kidobathatja a férjét nem csak a családból, de az otthonából is, és ráadásnak ki is forgathatja a vagyonából. Miféle patriarchális modell lenne ez???
“A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat”
…a kognitív disszonancia prominens áldozatainak.
“Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét”
Ezzel egy érdekes problémára tapintanak rá, nevezetesen arra, hogy nem létezik “női érdek”. Ahány nő, annyiféle elképzelés, hogy mit akar az élettől, ezért lehetetlen egy minden nőt egyszerre képviselő politikai mozgalmat kialakítani. A feminizmus azért “sokszínű”, mert a nők sokmindent akarnak – gyakran egymással ellentétes dolgokat. Sajnos a feministáknak nincs elég eszük felismerni, hogy lehetetlen egy súlyos önellentmondásokkal terhelt mozgalomba összepréselni minden nőt. Semmi értelme egy olyan feminizmusnak, ami egyszerre abortuszpárti és abortuszellenes, családbarát és családellenes, szexpárti és prűd, stb.
Pontosan a Talita cikkhez mellékelt kép (lásd fentebb) mutatja meg a legjobban, hogy mekkora hülyeség egyszerre akarni mindent, és az ellentétét is. Egy ember garantáltan beleőrül abba, ha a hagyományos egyféle szerepminta helyett immár 3-4-nek akar tökéletesen megfelelni. Anyának lenni ugye magától akar, dolgozni muszáj, a kereszténység elvi kérdés, a feminizmus trendi (és sikeresen hülyíti el a népet). Hogyan legyen valaki egyszerre tökéletes anya, sikeres karrierista, hithű keresztény és aktív feminista? Hát így. Rengeteg önellentmondással, felszínesen, mindenbe belekapva és semmiben el nem mélyedve, ellentétes elvárások között őrlődve és azokból találomra válogatva. Ha valaki szerint ez normális… Annak gratulálok. De hogy követendő lenne, az kizárt. Régen elég volt jó családanyának lenni, de hála a nők felszabadítási mozgalmának, ma az már szart sem ér. Ötször annyit kell letenniük az asztalra ugyanannyi megbecsülésért. Nem is csoda, hogy ~50 éve folyamatosan egyre boldogtalanabbak.
Ez jutott eszembe a címről. :)
http://konzervatorium.blog.hu/2011/02/16/a_szalonkepes_konzervativ
Szilvay Gergelyt és Deansdale-t azért nem raknám egymás mellé. Leginkább, hogy maga Szilvay is szimpatizánsa a Talitha-nak. Ő és konzervatív társai egy olyan fegyvernek tekintik a keresztény feminizmust, ami tömegeket csalhat el a liberális és marxista feminizmustól. Nem véletlen, hogy annyira népszerűsíti Gabriele Kuby műveit is, aki egyébként úgyszintén keresztény feminista, “antifeminista” címszó alatt. (Persze ebbe belejátszik az is, hogy Szilvay és Kuby egyaránt Ex-Gay-szimpatizánsok.)
Szilvay, mellesleg, bár egy konzervatív kritikusa a FIDESZ-nek, de közben annak bértollnoka is. Bár talán hajaz egy kicsit példaképére, Raymond Aronra, aki egyszerre volt a de Gaulle-rendszer támogatója és bírálója. Manapság a jobboldali kormányt érintő kritikái egyre veszítenek az erejükből, a kezdeti kemény hang lassan átmegy ejnyebejnyébe, ami nem csoda, mert a tét a fizetése. Szilvay konzervatívnak nevezi magát, de nem ír arról mélyebb elemzést, hogy a FIDESZ már rég nem konzervatív, és mára inkább leárnyékolja a magyar konzervativizmust, közben meg rittyent egy cikket a szalonképes konzervatívokról. Hovatovább előszeretettel kérked katolikus identitásával, de még véletlenül sem írna arról cikket, hogy a KDNP mennyire eltávolodott a valódi katolicizmustól. Óvatosan ír, nehogy elveszítse a pozícióját a rezsimben – ez aztán a “szabadság”! :D
Maga Szilvay Gergely is egy szalonképes konzervatív. Szerencsére – és a mi legnagyobb örömünkre – Deansdale nem “szalonképes”.
Szerintem veled ellentétben ő vette a lapot. :)
Szépen kielemezted a cikk ellentmondásait. De, hogy az elejére, a “konzervatív feminizmusra” visszatérjünk, az, bármennyire is fából vaskarika, létezik, és pontosan ugyanolyan káros, sőt talán még károsabb is, mint a nem konzervatív. Lásd Anglia David Cameron alatt, vagy akár Norvégia: http://eivindberge.blogspot.hu/2014/04/right-wing-feminism-is-equally-odious.html
Volt már egyszer erről egy vita, hogy vajon szükségszerűen jobboldali-e az antifeminizmus. Mind itt, mind a külhoni nagyobb vitában, sokan gondolták úgy, hogy igen, mert a feminizmus alapvetően baloldali. De ez tévedés. Hiába a marxista eredet, mára már politikai oldalaktól függetlenül mindent átjárt, tehát ott van a jobboldalon is. Rádásul az is már közhelyszámba megy, hogy a 21. sz-ban már nem lehet a klasszikus bal-jobb felosztást alkalmazni, össze-vissza keveredtek a hagyományosan bal- illetve jobboldalinak számító értékek. (Hallottam én már kőjobboldalit a “nemek egyenlőségéről” meg a “csak szociális konstrukcióról” szajkózni, és rohadtul nem tűnt föl neki az ellentmondás az értékrendjével.)
Mégegy dolog: habár a ’68-as feminizmus még kifejezetten a szexuális szabadságot, a szabad szexet propagálta, a modern utódja már kifejezetten szex-ellenes – legálábbis férfi-szexualitás-ellenes. Ha ezt összepárosítjuk a szintén szex-negatív keresztény és konzervatív értékrenddel, amit kapunk az csak egy szörnyszülött lehet.
A jobb és baloldal meghatározásában nekem egyedül Charles Maurras meghatározása bizonyult ellentmondásmentesnek és a való élet által is igazolhatónak:
A baloldali szerint az ember eredendően jó. A társadalom és az átélt rossz teszi mégis rosszá. Ha az embereket megfelelően neveljük, és igazságos társadalmat alakítunk ki, akkor az embernek semmi oka rosszat tenni.
A jobboldali szerint, az ember nem jó eredendően (egyesek szerint egyenesen rossz). Megfelelő társadalmi kontrollra van szükség, hogy az emberek képesek és hajlandók legyenek együttműködésre, és ne nyomják/öljék le egymást.
Ezen alapon a feminizmó “két láb jó, három láb rossz” hozzáállása üdítő tudathasadásnak tűnik.
Tehát kifejtve:
A feminista szerint a nő eredendően jó. A társadalom és az átélt rossz teszi mégis rosszá. Ha a nőket megfelelően neveljük, és igazságos társadalmat alakítunk ki, akkor a nőnek semmi oka rosszat tenni.
A feminista szerint, a férfi nem jó eredendően (egyesek szerint egyenesen rossz). Megfelelő társadalmi kontrollra van szükség, hogy a férfiak képesek és hajlandók legyenek együttműködésre, és ne nyomják/öljék le egymást.
Vagyis, a nőket kezeljük baloldali módon, a férfiakat pedig jobboldali módon, és mindkettőt a nők érdekében. Ugyanaz az opportunizmus érhető tetten, mint amikor (az egyenlőség nevében) a nőknek csak jogokat és lehetőségeket adnának, a férfiaknak csak kötelességeket és korlátozásokat.
Humoros kedvedben vagy, don Fefinho, látom! :) Charles Maurras ilyesféle feminista értelmezését még soha nem olvastam, bár nekem úgy néz ki, mintha a femcsik már tanultak volna tőle egyet-mást.
Charles Maurras szerint a demokrácia egy olyan berendezkedés, ami folyamatosan dekonstruálja a társadalmat. A demokrácia a káosz megtestesülése, a rend elutasítása, egy szerinte egészségtelen fenomén – s mivel egészségtelen, meg kell szüntetni, ha mással nem megy, erőszakkal. Charles Maurras-tól tudjuk, hogy az antidemokratikus attitűdnek velejárója az erőszak. A kulturális baloldaltól (nálunk a balliberális, feminista, laptop-anarchista értelmiségi réteg által alkotott szubkultúrától) nem áll távol a fizikai és verbális erőből való „érvelés”. Aki már volt antifasiszta tűntetésen, tudja, miről beszélek. Én magukat antifasisztának tartó emberek szájából hallottam olyanokat, miszerint a legdurvább erőszakkal kell felszámolni a Magyar Gárdát, meg hogy egy-két JOBBIK-politikust meg kéne verni az utcán. Az erőszakkultusz más témákban is megnyilvánul, így a feministák börtönbe vetnék a prostitúció klienseit, sterilizálnák a nőerőszakoló férfiakat, sőt egyesek még a halálbüntetést is kiszabnák Bándy Kata gyilkosára. Vagyis rendpártiság és erőszakkultusz nem csupán a radikális jobboldalon, de a kulturális baloldalon is megtalálható.
Charles Maurras ifjú gárdistái akkoriban baloldali professzorokat vertek véresre az egyetem katedráin – jelenleg a FEMEN-ribancok teszik majdnem ugyanezt katolikus értelmiségi személyekkel; egyelőre még csak a megalázás szintjén. Fő teoretikusai már a fegyveres harc gondolatát pedzegetik; Franciaországban FEMEN-ribancokat tartoztattak le illegális fegyvertartás vádjával. A magyar fiatal értelmiség egy bizonyos része jelentős szimpátiát érez az olyan barbár formációk iránt, mint az Arany Hajnal vagy a FEMEN. (Az erőszak mindig is egyfajta vonzalmat keltett az intellektus egy részében.) Számíthatunk rá, hogy nálunk is betör ez a fajta erőszak – vagyis fel kell készülnünk az önvédelemre. A csirájában kell elfojtani a barbárságot, mely már döngeti a kapuinkat…
(Sok liberális észlény szerint már maga a Tolvajkergetők is egy ilyen jel az erőszakos politizálás megjelenésére, de szerintem ez hülyeség. A Tolvajkergetők egy egész más történet, nincs mögötte semmilyen politikai ideológia, és nem akarja megragadni a társadalom feletti hatalmat, mint az Action Française, az Arany Hajnal vagy a FEMEN.)
Charles Maurras szerint a demokrácia egy olyan démon, amellyel szemben összefoghatnak az esküdt ellenfelek is. A fasiszta és a radikális szocialista kis időre leteheti egymással szemben a fegyver, kezet foghatnak, és vállvetve küzdhetnek a barikádokon a demokrácia ellen. Az Action Française akkoriban kimondottan vegyes volt: egyaránt megfordultak benne Joseph de Maistre elveit követő monarcho-fasiszták és Auguste Comte elveit követő nemzeti pozitivisták, ateista és katolikus jobboldaliak. Ez a vegyes körítés most is tetten érhető: láttam már szélsőbalost Maurrast olvasni, minthogy Pető Andrea feminista történész is különös rajongással viseltet a nyilas nőmozgalom iránt.
Milyen érdekes, hogy ettől az életszemléleti különbségtől függetlenül a baloldal éppolyan gyűlölködő, mint a jobb. Sőt, sokszor még inkább, mivel a saját gyűlöletét indokoltnak látja azáltal, hogy szerinte a politikai ellenfele “önhibájából gonosz”. Ami persze totális hülyeség legalább háromféle ok miatt.
Az a legviccesebb, mikor a jobboldalra mutogatnak, hogy azok terjesztették el a szembenállás politikáját. Közben mióta a baloldal ellenzékben van, (kis túlzással)egy szó nem hangzott el arról, mit szeretnének csinálni ezzel az országgal, ellenben a szarkenegetés, hisztériakeltés, rágalmazás az megy… rendszeresen olvasom pl a HVG-t, hát az ha nem lenne, ki kellene találni. Index, Origo: detto ugyanaz, kicsit lájtosabban. Aztán van jó néhány balos ismerősöm is, meg kell nézni, miket írogatnak az FB-n.
Szóval na, a mai magyar baloldal mottója: más szemében a szálkát is, magunkéban a gerendát sem.
Szándékosan nem szeretném őket azonosítani a baloldali eszmeiséggel, mivel abból nem sok szorult beléjük– vagy ügyesen titkolják.
Én eredendően nem lennék jobbos, de ebben a sajátos magyar univerzumban kénytelen vagyok az lenni.
az árokásás nem 1998-as, hanem legkésöbb már 1918-ban megjelent Magyarországon.
Sajnos egyet kell értenem Frolich János polgártárssal.
(Azért sajnos, mivel nekem, mint ember, Kóczián Mária szimpatikus. Nem az a Terror Lady, amely karaktert amúgy megszokhattunk a feministáktól.)
A szabad szexet értelemszerűen a nők számára propagálták, ettől még a férfi szexualitását démonizálhatják kedvükre. Mint ahogy teszik is.
Borisz írt erről többször is, azóta se láttam zseniálisabb megfogalmazást.
Ezt a cikket láthatóan annak alapján írtad, hogy TE magad mit értesz feminizmus alatt. Láthatóan számodra a feminizmus, a mostani mainstream áramlatának és a társadalomra gyakorolt hatásának egyvelege.
Kétségtelen, hogy van létjogosultsága ennek a fajta meghatározásnak is, de számomra a feminizmus alapja az alábbi három dogma:
Az első két kitétel nem is igényel magyarázatot, túl van e helyt tárgyalva, lényegében szemellenzős nettó marhaság, illetve atavizmus. A harmadik már izgalmas érdemi viták tárgya lehetne. Melyik nem, az élet mely területén milyen előnyt élvez és vajon mi lehet a tényleges oka? Sajnos a feminista álláspont túlságosan kőagyú ezen a ponton is, lényegében az, hogy a férfi előny méltetlan, a női előny nincs, vagy ha mégis, annak természetes oka van. E témában figyelemre méltó vitákat nem igen várok, és ez el is szomorít.
Visszatérve a keresztény feminizmusra, ha az általam kedvelt három pont alapján állok, akkor nem látok ellentmondást a két ideológia között. A keresztény feminizmus a liberálistól gyökeresen más következtetéseket von le, ha az saját rendszerébe be akarja illeszteni a fenti három díszpintyet.
Üdvözlöm az oldalon Kormorán!
1. Gyanús nekem ez a ciklikusság, ahogy minden héten jön valaki a dogmáival. (Marquez, Lise)
2. Attól, hogy egy mantrát ezerszer ismételünk, nem válik dogmává.
3. A nőket nem nyomja el semmi és senki, ill. nem jobban mint a férfit ugyanis:
– még mindig a hajléktalanok 4/5-e férfi… amely hajléktalanság a válóper szükségszerű következménye… amely válópert több mint 70%-ban a nők kezdeményezik. Ki tesz kit hajléktalanná közvetve?
– még mindig átlagosan 10-15%-al tovább él egy nő, mint a férfi, bár a nyugdíjkorhatár a férfiak esetében magasabb. Kétszeres hátrányban a férfi, behozhatatlan előnyben a nő.
– amíg a munkahelyi balesetek 93%-a a férfiakat éri, és a megterhelő fizikai munkák 100%-át férfiakkal végeztetik, 12-14 órában embertelen körülmények között, nem beszélve a munkahelyek megóvásának sajátos jellegétől.
– amíg az erőszak olyannyira nemspecifikus, hogy nő nem is követheti el férfi ellen. Sőt, ma már a férfi önvédelmét (nővel szemben) is sok esetben férfierőszaknak aposztrofálják.
– amíg a versenyszférában többségi férfihányad termeli meg az állami szféra többségi nőhányadának JÖVEDELMÉT/JÁRULÉKÁT/NYUGDÍJÁT stb.
– amíg a nő, szülői önrendelkezési joga születésétől a haláláig tart, addig a férfié kizárólag az aktus idejére korlátozódik, ahogy ezt egy magyar Bíróság helyben hagyta, egy komoly horderejű ügy kapcsán.
– amíg az én (vagy bárki) feminizmussal szembeni kritikáját gyűlöletbeszédként határozzák meg.
És még nem mondtam semmit, csak óvatosan pötyögök a klaviatúrámon…
3. “A férifiak az életben számos előnyt élveznek a nőkkel szemben.” – ezekből az előnyökből szemezgettem feljebb, de mondom, csak óvatosan, mert még semmit nem mondtam… nem szeretnélek elijeszteni. Először ezeket emésztgessük!
Lenne némi hozzáfűznivalóm a gondolataidhoz, Tibi!
A magyar bíróságokat nem lehet alapvetően nőpártinak nevezni, de egy válási per során hajlamosabbak a nőnek igazat adni, mint a férfinak. Az esetek nagyobb részében a nőnek ítélik meg a gyereket és a lakást, a férfi pedig esetleg megkapja a lakhatósági jogot. A lakhatási jog persze nem sokat ér, mivel az asszony új barátja bármikor kirakhatja a házból. Ha a férfi védekezni próbál, máris megvan a vád, hogy erőszakos, és akkor már „jogos”, hogy a volt férj elhagyja a lakást. A válások utáni hajléktalan-létről megállapítható, hogy a legtöbb áldozata férfi.
Az egyenlőségi elv nem csupán a bíróságokon, de a munkahelyeken sem nagyon működik, amit egy történettel kívánok illusztrálni. Az eset megtörtént, és valószínű, hogy tucatnyi hasonló is lezajlott. A férfiak egy része még mindig nem tanulja meg a háztartás apró munkáinak az elvégzését, csak ha a helyzet ráviszi őket. Egy családban a feleség több pénzt keresett, mint a férj. A kisgyerek megbetegedett, és mivel a nő keresete jelentette a több bevételt, a férfi a jogszabályok engedélyezése értelmében otthon maradt a gyerekkel. A férj kiválóan el tudta végezni az olyan „női” munkákat, mint a mosogatás, a pelenkázás, a gyerek hajának a fésülése, a reggeli elkészítése. Amint ennek híre ment a férfi munkahelyén, a munkatársai kigúnyolták, a főnöke pedig választás elé állította: „pótmama” vagy dolgozó akar-e lenni? Másképpen fogalmazva: család vagy munka? A főnök azt is kifejtette, hogy az ő munkahelyén nincs helye „pótmamáknak”, a beteg kisgyerek gondozása az asszony dolga! Nem meglepő, hogy egy állásinterjún egy férfinál nem kérdezik meg, hogy akar-e gyereket, míg egy nőnél igen.
A bírósági gyakorlat, mivel a társadalmi normák a nők feladatának tekintik az utódok felnevelését, a feleségnek ítéli a gyereket annak minden vagyoni vonzatával együtt. A válási pereknél általában kemény viták zajlanak arról, hogy az apa minél kevesebb gyerektartást fizessen, mivel egyesek úgy gondolják, a nő abból akar megélni. A gyerektartás időnként úgy jelenik meg a társadalom tudatában, mint ami egy módja annak, hogy az elvált asszony élősködjön a volt férjén. A gyerektartástól ódzkodó apa bele sem gondol, hogy annak a gyereknek ételre és ruhára van szüksége; hogy a gyerek iskoláztatása egy egyedülálló nőnek nem könnyű feladat; hogy annak a kamasznak hétköznapi igényei vannak, amik pénzbe kerülnek. A gyereknek arra van szüksége, hogy beszélgessenek vele és gondozzák a lelkét, amit az elvált apa hetente egyszer-kétszer megtesz, de mivel nem állandó a kapcsolata a gyerekével, nem ismeri részletesen a hétköznapi problémáit.
Léteznek a gyereknevelésben és a házimunkában maximálisan résztvevő férfiak, de ez egy kisebbség, mely a társadalom szemében „síkhülye”. A férfi és a nő egyaránt lehet a legjobb és a legrosszabb gyermeknevelő szülő – a nemi megkülönböztetés ilyen téren teljesen vakvágányba visz. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az apák gyakrabban adják fel ezt a hívatást, mivel ott van számukra a kemény pénzszerzési munka világa. Az már különösen szomorú, amikor egyes férfiak nem megköszönik, hogy részt vehettek ebben az áldozatvállalásban, hogy kipróbálhatták magukat a gyereknevelésben és a házimunkában, hanem igazságtalan ítéleteket hoznak, gúnyolódnak, számonkérnek mindezt egy nemes bosszú nevében.
A hajléktalanok között megtalálható sok olyan férfi, akit pont egy ilyen válás tett tönkre: elvesztette a családját, eltiltották a gyerekei nevelésétől, elvették tőle a gyerekfelügyeleti és lakhatási jogot, kitúrták a párjával közösen szerzett ingatlanából. Mindent elvesztettek, ami a számukra fontos volt. A legszörnyűbb nem az, hogy elvesztették a lakhatási jogukat (természetesen ez is iszonyatos), hanem hogy a gyermekeikkel nem képesek kapcsolatba lépni. Rengeteg férfi került borzalmas körülmények közé, mert a feleségük visszaélt a jog adta lehetőségekkel. Számtalan esetben felül kéne vizsgálni a válóperes tárgyalások határozatait. De a bírósági deficittől függetlenül: kinek jó ez? A gyereknek semmiképpen sem. A gyereknek apára és anyára van szüksége. Ismerek olyan elvált szülőket, ahol a két fél megtartotta egymással a beszélő viszonyt nem a saját, hanem a valamikor közösen vállalt gyerekük érdekében.
Én már csak ilyen árnyaltan látom ezt a problémakört, Tibi!
Én a feminizmust az alapján definiálom, ahogyan a társadalomra hat. Nyilván a mainstream hatása a legerősebb, ezért arról beszélek – a pár tagokból álló önszervező feminista körök egyszerűen érdektelenek. A Talita is ilyesmi – aranyosak, édesek, de soha semmibe nem lesz semmiféle beleszólásuk. Radikálfeiminista elvtársnőik simán átnyomják a Talita feje fölött azokat az intézkedéseket, amik nekik ugyanúgy nem tetszenek, mint nekünk. Sajnos a kisebb és jóindulatúbb, félreértett feminista körök csak arra jók, hogy a mainstream mögéjük rejtőzve védekezzen a jogos kritikáktól.
A harmadik pontra… Nem sok férfielőnyt tudnék felsorolni, de nyilván van egy pár apróság. A társadalom alapvetően jól ki van (illetve volt) egyensúlyozva: mindenkit abban támogat, ami eleve az erőssége, így hatékonyabban mennek a dolgok és az egyéneknek is több a sikerélménye. Azt hiszem ezt nevezték nemi szerepeknek, amiket a feminizmus éppen lerombol :) Az viszont biztos, hogy a férfiaknak nincs több előnye a nőkhöz képest. A nők megtartották a saját felségterületüket (a családot, háztartást), viszont a férfiszférát sikeresen egyenjogúsították (manapság a munkaerőpiacon semmivel sem jobb vagy könnyebb férfinak lenni).
Nekem a fő bajom a keresztény feminizmussal az, hogy a jézusi tanítást nem lehet összeegyeztetni a marxi osztályharcos ideológiával. A kettő alapjaiban ütközik még akkor is, ha egyes részeiket esetleg meg lehet próbálni papíron összeboronálni. Az meg a helyzet extra iróniája, hogy a nőknek sehol nem olyan jó az egész világon, mint a keresztény kultúrkör országaiban… Még szép, hogy itt kezdtek el háborogni, ahol a lovagiasság, a nők tisztelete és segítése olyan erős hagyomány, mint sehol máshol.
“A Talita is ilyesmi – aranyosak, édesek, de soha semmibe nem lesz semmiféle beleszólásuk.”
Személyes tapasztalataid is vannak velük? Találkoztál a tagokkal?
“Radikálfeiminista elvtársnőik simán átnyomják a Talita feje fölött azokat az intézkedéseket, amik nekik ugyanúgy nem tetszenek, mint nekünk. “
Antoni Rita maga jelentette ki, hogy nem tekinti őket feministának, mivel szóba állnak a Férfihanggal.
“Nekem a fő bajom a keresztény feminizmussal az, hogy a jézusi tanítást nem lehet összeegyeztetni a marxi osztályharcos ideológiával. A kettő alapjaiban ütközik még akkor is, ha egyes részeiket esetleg meg lehet próbálni papíron összeboronálni.”
Egyesek szerint Tormay Cecile is egyfajta keresztény feminista volt. Ha így van, meg lehet nézni, mit művelt “kereszténység” címszó alatt.
Nem bírom ismét nem felhívni a figyelmet arra, hogy a maga idejében, létrejöttekor a kereszténység is egy szélsőbalos felforgató ideológia volt, amivel a társadalom alját hergelték és uszították a közepe és a teteje ellen, csak nem a cári Szentpétervár lett vele bedöntve, hanem az antik Róma.
“a maga idejében, létrejöttekor a kereszténység is egy szélsőbalos felforgató ideológia volt”
És most?
Egy vallási irányzat, mint politikai, ideológia rendszer? Hogyan?
a kereszténység nem döntötte be Rómát. az ókeresztényekre nem volt jellemző hogy a középosztályt, vagy az arisztokráciát meglincselték volna -általánosságban.
“E témában figyelemre méltó vitákat nem igen várok, és ez el is szomorít.”
Ha tudnád, hogy engem mennyire elszomorít az a tény, hogy fontos társadalmi és gazdasági kérdésekben, emberjogi és rendszerkritikus témákban nincsenek komolyabb viták a magyar értelmiség részéről. Még az EU-választásoknál megnéztem azt a vitát, amit a pártok EP-be juttatni kívánt képviselői között folyt – ritka igénytelen vita volt. Az ATV Hírvita nevezetű borzalma meg nehezen nevezhető jó példának.
(Természetesen létezik kevés jó példa, mint amiket időnként a Puzsér Róbert vagy Polgár Tamás csinált, de ez nem releváns.)
Ha egy ilyen újszülöttre nézünk, szerintem mindegy, hogy ikozaéder helyett krumploid feje van és hátom fül helyett négy.
Szerintem nem teljesen jól használod az oximoron kifejezést, Deansdeal. Ezt nem csak ebből cikkből szűrtem le, a korábbiakból is. Csak félig használod helyesen, félig viszont helytelenül. Pontosan félig!
Az oximoron, definíció szerint, elmés ostobaság. Te kizárólag ostobaság értelemben használod, az abszurd szinonímájaként. Pedig, mint a definíció is mondja, elmésség is van benne.
Vegyünk két oximoront: “Hatalmas törpe” és “pöttöm óriás”. Számodra ezek – mint minden oximoron – szimpla ostobaságok. És igazad is van. De csak félig. Mert a másik fél rész elmésséget, igazságot taralmaz.
Kicsit most ne úgy tekintsünk a “törpe” és “óriás” kifejezésekre, mint élőlények testméretét jelölő kategóriákra, hanem úgy, mint élőlények csoportosítására, klubba-sorolására szolgáló kategóriákra. Ahol a testméretnek már alig van köze a csoportba tartozáshoz. A méret csak a kiinduláskor volt fontos, mintegy forrásaként szolgál az illető kategóriának (csoportnak, klubnak). Ahogy a Duna Fekete-erdei forrásának – az eszmei kapcsolaton kívül – már nem sok köze van a Budapest alatti folyóhoz…
Így tekintve az óriás és törpe kategóriákra, már könnyen felfedezhetjük a “hatalmas törpe” és a “pöttöm óriás” elmésségét. (Főleg ha az óriások és törpék osztályait kasztoknak fogjuk fel, tehát olyan kategóriáknak, amikből és amikbe egyáltalán nincs átjárás.)
Aki az óriások kasztjában kis növésű, az joggal nevezhető pöttöm óriásnak, a törpe kaszt nagy növésű egyede pedig hatalmas törpének. Ezek a maguk módján korrekt, helyénvaló megállapítások.
Ez minden oximoronra igaz. A “feminista keresztényre” és a “konzervatív progresszívizmusra” is. Nem csak ostobaság és abszurditás van bennük, hanem elmésség és igazság is.
Szerintem.
Ez a családcentrikusságra való hivatkozás egy régi módszer a férfiakkal szemben elkövetett szemétségek legalizálására. A férfiakat érő társadalmi hátrányos megkülönböztetések többsége ma a házassággal vagy a gyerekvállalással kapcsolatban van. Egy egyedülálló férfit sokkal kevesebb hátrányos megkülönböztetés ér. Nem véletlen. A társadalmunk legnagyobb tabuja az anyaságkultusz. Tulajdonképpen a női előjogok, a “ladies first” elve is arra épül, hogy a nőben benne van a lehetőség, hogy anya legyen. A mainstream feminizmus a ladies first elvre építve, azt felsőbb, törvényi szintre emelve próbálja megnyirbálni a férfiak jogait, és követel igazságtalan előnyöket a nők számára. A keresztény feminizmus pedig direktben a családra (=anyaságkultusz) hivatkozva követeli ugyanezt. Ez nem új. Az anya és a gyerekek érdekére való hivatkozás régi, jól bevált eszköz a feministák kezében, amivel mindenféle irreális férfiellenes marhaságot le lehet nyeletni az emberekkel. Hát ki a fene akarna/merne anya- és gyerekellenesnek tűnni? Elég csak erre hivatkozni, hogy ők a gyerekeknek, anyáknak akarnak jót, és, ezen szent cél érdekében máris jöhet a férfi vagyonának irracionális lerablása, a férfi börtönbe záratása, férfi szokások démonizálása.
Szvsz értelmes feminista célkitűzés talán az lehetne hogy pl tanárnők meg hasonló szakmák bére növekedjen (meg persze férfiaké is ha ugyanabban a munkakörben dolgoznak) legyen több olyan munkahely, ahol az anyáknak van rugalmas részmunkaidő, hogy ketten végezzenek egy főállást. Mert szép dolog a GYES és a GYED de nem biztos hogy mindenkinek elég, ha férfi nem tud elég pénzt hazaadni pl. Meg ezek lejárta után is újra dolgozni kéne.
Női kvótát támogató cikk a Talitán
Hihi ez nem semmi!
Tudom kik ők és ezek szerint nagyon sajnálatos az, hogy ártalmatlan és jóindulatú, demokratikus nők közösségének tartottam őket – de csak eddig.
Fölsorolja azokat a pozíciókat, ahol a nők már régesrég többségben vannak, de ennek ellenére eszében sincs oda se férfi kvótát említeni, hanem egyszerűen csak örvendezik az ott végre bekövetkezett női többségeken és követeli a további zsíros helyek felé a női kvóták sorozatát.
Tehát úgy tartja jónak és azt helyesli, ha valahol az általa preferált nemiszervűek vannak végre többségben és ezt szeretnék még tovább kibővíteni.
Ezen csak röhögni tudok… pedig ez nem éppen röhögcséges.
“Magyarországon a dolgozó nők immár negyven-ötven éve fokozatosan elfoglalták a társadalom gályázó értelmiségi munkahelyeit (a pedagógusok körében már régesrég, az orvosok körében nemrég haladta meg az 50 százalékot a nők aránya – persze nem az intézményvezetői szinteken). A valódi hatalommal járó, vagyis döntési jogokkal járó posztokon a nők aránya jóval kisebb, néhol elenyésző.”
A női és akármilyen kvóta valójában azt jelenti, hogy nemi, vagy származási, bőrszín, vagy akármilyen alapon bekorlátozza a részvétel szabad lehetőségét az összes többi állampolgár számára.
Azt vallom, hogy az országban élő bármely szabad állampolgár, szabadon élhessen a jogaival. Szabadon lehessen választó és szabadon, korlátozások nélkül lehessen választható is.
A nemiszervek fajtájától, bőrszíntől és minden elképzelhető egyéb sajátosságtól függetlenül AKÁRKI!
Ezt bekorlátozni olyan módon, hogy szexista alapon megtiltanák, hogy csak hány bizonyos nemű, bizonyos nemiszervű, vagy bőrszínű indulhasson csak a választásokon, vagy lehessen cégvezető és akármi…
Márpedig észre kell venni, hogy már a mi országunkban is folyik a keresztény magyar férfi elleni negatív diszkriminációk heves követelése.
Ha valaki veszi a fáradtságot és fölnyálazza a Büntető Törvénykövet, azt fogja megtalálni, hogy ezeknek a kirekesztő feminista törekvéseknek mindegyike büntetendő.
Az a javaslatom, hogy aki akár csak női kvóták követelése révén ilyen nyilvánvalóan szexista és nemi alapon rasszista módon kirekesztő eszméket terjeszt, föl kell jelenteni és a törvények által megszabott büntetésekre kell az ügyészségeken keresztül fölterjeszteni.
Negatív diszkriminációval sújtani, bekorlátozni valakiket, csak azon az alapon, hogy milyen a bőrszínük, vagy a nemiszervük?
Mi ez, ha nem valami rasszista féle elgondolás?
Nagyon, de nagyon csodálkozom éppen a keresztény feministákon, hogy ha ezek szerint ők is beállnak (az egyébként elvileg tiltott) gyűlöletbeszédet alkalmazók sorába, a keresztény fehér férfiak ellen.
Tehát a feminista a mennyben és a pokolban is csak feminista, tehát csakis kártevője lehet az egyenjogúságnak, az egyenlő bánásmódnak és demokráciának, ezeken keresztül pedig az egészséges társadalomnak?
“Szabadon lehessen választó”
Legalább írni azért tudjon?
Kevés!
Az írás (az X-elés) elött tájékozódni, olvasni és azt értelmezni is tudjon.