Minden férfinak legyen önvédelmi fegyvere

Magyarországon nem divat az önvédelem témaköréről beszélni a közéletben, médiában, vagy ha mégis, általában elítélő, negatív, vagy legjobb esetben visszafogott módon. Pedig – különösen férfiként – egyetlen pillanat alatt fontos kérdéssé válhat bárkinek az életében és előbb-utóbb sajnos a gyakorlatban is foglalkozni kényszerül vele szinte mindenki. Ennek ellenére a legtöbb ember nincs tisztában sem a lehetőségeivel, sem a magyar valósággal, ráadásul egy csomó előítélet és téves nézet él az emberekben a fegyvertartással és önmagunk testi épségének, vagyonának aktív védelmével kapcsolatban. Ez a cikk egy gyorstalpaló, amely a fegyverekkel, fegyvertartással és önvédelemmel kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat próbálja érinteni közérthető formában, foglalkozva az elmélettel és most még inkább a gyakorlattal is, a magyar helyzetet nem figyelmen kívül hagyva.

A médiában a fegyvertartás és az önvédelem kérdése azért is jelenik meg általában negatív színben, mert az újságírók, közéleti szereplők, politikusok a világon többségében maguk is ellene vannak az állampolgárok fegyvertartásának és önvédelmének, sokkal nagyobb arányban, mint az emberek általában. Hol a felhasználható eszközöket korlátozzák, hol magát a védekezésre való jogot, hol mindkettőt. Személyesen azt gondolom, hogy ennek az egyik legalapvetőbb oka nem valamilyen ördögi gonoszság, hanem ezeknek az embereknek a valóságtól való fizikai elszakítottsága. Aki kiváló (közbiztonságú) környéken lakik, akire testőrök vigyáznak, aki nem közlekedik azokon a helyeken, ahol az átlagember, magyarán, aki nem az átlagemberek életét éli, hiheti azt, hogy mindenkinek annyira kell a testi épségét illetve vagyonát féltenie, mint neki magának. Tehát semmi szüksége önvédelmi fegyverre senkinek sem. A médiában való megjelenés kapcsán persze ott van a szenzációhajhászás szerepe is. Sokkal több ember figyelmét kelti fel a lőfegyverrel való visszaélések esete, mint az, hogy egy törvénytisztelő állampolgárnak sikerült megvédenie magát, ezért az előbbi esetek egyértelműen többszörös arányban jelennek meg a hírekben, negatív asszociációkat keltve az emberekben. A hétköznapi embereknek sem kell természetesen napról napra a fizikai túlélésükről gondoskodniuk, de egy életben mindössze egyetlen eset is több mint elegendő ok lehet arra, hogy időt szánjuk a kérdésre. Magyarországon nem csak a döntéshozók, hanem a társadalom jelentős része is ellenzi, hogy az embereknek jogai és elérhető eszközei legyenek az önvédelemre. Két nagyobb társadalmi csoportot emelnék ki, amelynek a tagjai nagy arányban ódzkodnak a fegyvertartási és az önvédelmi jogok kiterjesztésétől, meglététől. Ezek az idősebbek és a nők. Azt gondolom elég egyszerű a legfőbb oka annak, hogy sok idősebb, úgy általában a Kádár-rendszerben szocializálódott generáció ellenzi a fegyvertartást. Ők a személyes biztonságuk tekintetében is leginkább az államtól várják a megoldást. Egyébként is az állam szerepének eltúlzása az egész közgondolkodásra kiterjedő ragályos népbetegség Magyarországon, sőt nem is feltétlenül csak a Kádár-rendszerben nevelkedettek körében elterjedt, de ennek a kérdésnek most csak az ide vonatkozó szeletével érdemes foglalkoznunk.

Közismert, hogy a nők elsöprő többségénél a közvetlen önvédelem gondolata általában fel sem merül, vagy pedig a legjobb esetben kimerül egy a táska alján hordott, éles szituációban elővehetetlen, általában már lejárt szavatosságú gázsprayben. A nők nagy részét vagy nem is foglalkoztatja a kérdés, vagy ellenez bármilyen önvédelemmel kapcsolatos felhajtást. Mindeközben a saját fizikai védelmük szerepét sok esetben ugyanúgy másokban látják, például magában az államban – tehát a rendőrségben -, vagy egy adott férfiban. Nagyon sok ember – legyen férfi vagy nő, idősebb vagy fiatalabb – nem gondoskodik megfelelő önvédelemről, ami sokszor ismerethiányra, vagy egyszerűen csak lustaságra és érdektelenségre vezethető vissza. De jobb előre gondolkodni.

Természetesen nem állítom, hogy csak nők és idősebb férfiak az önvédelmi fegyverek ellenzői, de abban biztos vagyok, hogy a nyugati kultúra szellemiségében nevelkedett fiatalok körében általában sokkal magasabb azok aránya, akikben felmerül az igény arra, hogy saját önvédelmükről gondoskodjanak, tehát elvi síkon nem zárkóznak el ettől a lehetőségtől. A férfiak esetében ez egyben a férfi védelmező szerepének modern kiteljesedését is jelenti. A férfiak fizikai erejükből következően is gyakorta védelmezték családjukat, közösségeiket, így esetükben akár ösztönös igénynek is nevezhetjük, hogy továbbra is önmaguk és szeretteik védelmezői kívánnak maradni.

A cikk címe persze megtévesztő, merthogy valójában nem gondolom, hogy minden férfinak valamilyen fegyvert kellene birtokolnia. Büntetett előéletűeknek, erőszakos hajlamúaknak, kiskorúaknak, súlyos mentális betegségekkel küzdőknek például semmiképp sem. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy minden törvénytisztelő, mentálisan egészséges felnőtt férfinak legyen fegyvere, mégpedig azért, hogyha a szükség úgy hozza, megvédhesse vele önmagát és a szeretteit. A szükség pedig meglepően sokszor úgy hozza. A rendőrségi statisztikák szerint Magyarországon az évente elkövetett erőszakos és bizonyos vagyon elleni bűncselekmények (emberölés, nemi erőszak, emberölési kísérlet, rablás, könnyű- és súlyos testi sértés, garázdaságnak nevezett verések és támadások, betöréses lopások) száma olyan magas, hogy ha azokat felszorozzuk az átlagéletkorral és a lakosságszámra vetítjük, akkor statisztikailag minden ember legalább egyszer ilyen jellegű bűncselekmény áldozata lesz. A férfiak fegyvertartásának előmozdítására az egyik legösztönzőbb adat az, amely azt mutatja, hogy az erőszakos bűncselekmények áldozatai között összességében sokkal több a férfi, mint a nő. Belátható, hogy valamilyen önvédelmi fegyver tartása elsősorban ugyanolyan megelőző intézkedés, mint a biztonsági öv bekapcsolása az autóban, vagy a téli gumi használata, hiszen ahogyan nem szeretnénk gazdagítani a baleseti statisztikákat, ugyanúgy érdemes csökkenteni annak az esélyét is, hogy a bűnözési statisztikákban az áldozatok számát gyarapítsuk.

Nem mehetünk el a magyar valóság mellett sem, ha a fegyvertartásról beszélünk. Elsőként adódik a kérdés: mit lehet és mit nem? Magyarországon éles (emberi élet kioltására alkalmas) fegyvere csak néhány ezer embernek van és lehet önvédelem céljára. Ezek vezető politikusok, rendőri-, katonai vezetők, ügyészek, bírók és a rossz nyelvek szerint a „haverok”. Ha egy hétköznapi ember lőfegyvertartási kérelmet nyújt be önvédelmi célra, a rendőrség automatikusan elutasítja azt. Az átlagember számára elérhető leghatékonyabb önvédelmi fegyver a gáz-riasztó fegyver és a gumilövedékes fegyver. Ezen kívül, ha valaki nagyon elszánt, akkor éles pisztolyt sportlövőként tarthat otthon, éles puskát pedig legkönnyebben vadászként szerezhet. A viszonylag friss törvényi változásoknak köszönhetően ezeket már nem kell mindig elzárva, lőszertől elkülönítve tartani otthon. Ha a tulajdonos otthon van éppen, vagyis „uralma alatt van a fegyver”, akkor a sport vagy vadászati célra tartott lőfegyverét is tarthatja megtöltve, elővéve az otthonában, kvázi otthonvédelmi fegyverként is. De ezen fegyvereknek sokszor a beszerzése és tartása évi több százezer forintba kerül, ezért széles tömegek számára ez nem képez valódi lehetőséget.

A magyar bíróságok, ügyészségek és a rendőrség joggyakorlatával kapcsolatban se legyenek kétségeink úgy általában. Hiába rögzítették Alaptörvényben az önvédelemhez való jogot, az utóbbi néhány évben hiába változott többször is a Büntető Törvénykönyv önvédelempárti, a megtámadottnak több jogot biztosító irányba, a gyakorlat ezeket a látszólag pozitív változtatásokat nem igazolja vissza. A valóság az, hogyha önvédelmi szituációba kerülünk, és sikeresen megvédjük magunkat és ezzel súlyos sérülést okozunk támadónknak, akkor gyakran a rendőrség vagy az ügyészség még nagyobb ellenségünkké válik, mint amekkora a támadónk volt. 72 órás őrizet, több hónapos előzetes letartóztatás, százezres mértékű ügyvédi költségek, évekig tartó bírósági eljárás, rengeteg feláldozott munkanap, megrovás, pénzbüntetés, felfüggesztett börtönbüntetés fenyegeti a legtöbb esetben azt, aki Magyarországon ilyen helyzetbe kerül. Hazánkban az erősen korlátozott fegyvertartási jogok mellé hasonlóan korlátozott önvédelmi jogok járulnak. Az elvi síkon megfogalmazott önvédelmi lehetőségek a gyakorlatban korántsem érvényesülnek.

A lehetőségek fenti áttekintése után biztos vagyok benne, hogy sokakban máris számos kétség merült fel az önvédelmet illetően. Próbáljuk meg átgondolni a legvalószínűbb aggályokat és a mégis megfontolható önvédelmi lehetőségeket az alábbiakban kérdés-felelet formájában.

„Miért vegyek önvédelmi fegyvert? Inkább megtanulok karatézni vagy majd leütöm én a támadót.”

Jó dolog önmagában a tény, ha valaki a küzdősportok, harcművészetek elhivatott űzője. De egyrészről azt gondolom, hogy nem véletlenül került ezek nevébe a -sport, illetve a -művészet utótag. Nagyon sokuk nem alkalmas arra, hogy egy utcáról bejövő embert rövidtávon felkészítsen ember elleni küzdelemre éles helyzetben, főleg nem olyan személlyel szemben, aki nem kívánja betartani annak a sportnak a szabályait. Másrészről tudom, hogy vannak önvédelemre is alkalmas küzdősportok, de egyrészt a tömegek nem fognak évekig (de még hetekig, hónapokig sem nagyon) tanulni egyet és így megfelelő szintet elérni benne. Ez különösen egy olyan országban tűnik valószínűtlennek, ahol a lakosok több mint fele túlsúlyos. Ráadásul a rablónak sem mondhatják azt, hogy „majd csak jövőre támadjon meg, amikorra már elég jól megy a Krav-Maga”. A széles tömegek számára tehát nem ez az ideális önvédelmi lehetőség, ugyanakkor például egy gázpisztolyt és töltényeket bárki vásárolhat még a mai napon külön engedély nélkül és akár magával is hordhatja közterületen is engedély birtokában hozzávetőleg egy hónapon belül.

„Kés, vipera, boxer, nuncsaku, sokkoló, baseballütő jók önvédelmi eszköznek? Erre lenne szükségem?”

Nem. Ezek első sorban támadófegyverek és hatósági kényszerítőeszközök, már ha egyáltalán alkalmasak rejtett viselésre. Ezekkel több gond is van. Az első, hogy a fentiek mindegyikének hordása – leszámítva a sokkolót és az olyan kést, amelynek  pengéje 8 cm-nél rövidebb – illegális. Ha megtalálják nálad, elveszik és komoly pénzbírságot kapsz. Ami ennél is rosszabb, hogy önvédelemre valójában nem alkalmasak. A használatukhoz kontakt távolságra kell kerülni a támadóval (azaz olyan közel kell kerülni hozzá, amilyen távolságból ő is visszaüthet, szúrhat), miközben vannak hatékonyabb fegyverek, amelyekkel a támadóval való érintkezés nélkül védekezhetünk. A másik probléma, hogy nem elég jó a megállító erejük sem. Lehet persze velük elég nagyot ütni, szúrni, de sokkal kevesebb eséllyel ütik ki a támadót hamar, elsőre. Ráadásul minddel (különösen a késsel) túlságosan is könnyű súlyos, vagy akár halálos sérülést okozni. A legkevésbé sem kívánatos, hogy leszúrjuk a támadónkat, bár könnyen lehet, hogy csak egy óra múlva vérzik el, de addig még összever, megöl minket. Ha életben maradunk, akkor ráadásul minket ítélnek el. Ezek miatt együttesen az ilyen fegyverek nem ajánlhatóak jó szívvel (és ép elmével) önvédelemre. Ennek ellenére legális méretű kés például nálam is van mindig, csak éppen ételvágásra, csomagbontásra, kötélvágásra. De sosem önvédelemre.

„Azért kell a fegyver, hogy mutogassam és azzal ijesszem meg a támadót?”

Nem. Fegyver mutogatásának csak éles fegyvernél van (talán, néha, esetleg valami) értelme. A Magyarországon elérhető gázpisztolyoknak pont az az értelme, hogy nyugodtan lehet őket használni, hiszen nem halálos hatásúak és a támadónak pár óra múlva már semmi baja sem lesz akkor sem, ha egy egész tár gázt az arcába lőttünk. Mutogatni a fegyvert nagyon buta dolog, mert 50-50% az esély, hogy megijed tőle a támadó vagy sem, ráadásul ami még rosszabb, elveszítjük a meglepetés előnyét. A civilekre és alapvetően az önvédelmi gázfegyverekre nem ugyanaz vonatkozik, mint a rendőrökre és az éles fegyverekre, tehát fegyverhasználat előtt nem kell sem felszólítanunk a támadót, sem például figyelmeztető lövést leadni. A gyakorlati előnyök miatt a legértelmesebb dolog az, ha szükség esetén egyből előrántjuk, és utána azonnal tüzet nyitunk. Tudd, hogy a számodra legálisan elérhető leghatékonyabb önvédelmi fegyvereknél, vagyis a gáz-riasztó fegyvereknél egy mezei konyhakés is sokkal veszélyesebb, amivel egyébként neked is tele van az otthonod.

„Aki fegyvert hord állandóan, az biztos egy paranoid elmebeteg, aki folyamatos rettegésben él, hogy megtámadhatják. Különben is, ki az, aki kilós vasat hord magánál állandóan?”

Nem. A fegyver az átlag felhasználó számára pont ugyanolyan mindennapi használati tárgy, mint a kulcscsomó, mobiltelefon, igazolványtartó, pénztárca, amiket minden nap magához vesz és rendeltetésszerűen használja őket. A fegyvertartás, -viselés pont egy olyan megelőzés, mint a kocsidban a légzsák, a biztonsági öv becsatolása, vagy a téli gumi felrakása. A biztonsági övet sem azért csatolod be, mert karambolozni szeretnél, hanem mert ha véletlenül megtörténik, akkor szeretnéd a saját esélyeidet javítani. Pont ugyanezt a célt szolgálja egy önvédelmi fegyver is.
Ráadásul a fegyverek mérete és súlya között igen nagy különbségek lehetnek. Egy viselni szándékozott önvédelmi fegyver esetében a megbízhatóság után a méret a legfontosabb választási szempont. Az éles és a gáz-riasztó fegyverekből is léteznek olyanok, amelyek már egy átlagos nadrágzsebben is elférnek, olyan kis méretűek (lásd a lenti képen a kisebb fegyvert), ráadásul a súlyuk is maximum fél kg, de gyakran mindössze  30-40 dekagramm. Önvédelemre hordani nem az akciófilmekben látott óriási, tizensoklövetű fegyvereket kell.

Érinteni kell a Magyarországon elérhető gáz és gumilövedékes fegyverek témáját, hiszen a cikk egyik célja az, hogy egyáltalán eljusson az információ minél több emberhez ezek létezéséről és minél több embert bírjon rá arra, hogy legyen valamilyen eszköze, amivel megvédheti magát. Ezzel kapcsolatban is nagy a homály a fejekben, ezért nem árt ezek törvényi hátterével és hatásmechanizmusával röviden foglalkozni. A gáz-riasztófegyvereket szabadon meg lehet vásárolni, és magánterületen belül korlátozás nélkül tarthatóak, illetve közterületen szállíthatóak. Azonban akkor, ha valaki önvédelmi céllal viselni szeretne ilyen fegyvert („az utcán”), már engedélyt kell kérnie a rendőrségtől. Ezt könnyített eljárást követően kaphatja meg az igénylő, körülbelül 1 hónap alatt. Gáz-riasztó fegyverek esetében a kérelmezőnek csak annyit kell igazolnia, hogy büntetlen előéletű. Egy gázpisztolyra az engedély 2-5 ezer forint közötti összegbe kerül. Ezek a fegyverek külsőre úgy néznek ki, mint egy igazi éles fegyver, azonban jellemzően nem lőnek ki lövedéket, helyette hatalmas durranás és láng követi a ravasz meghúzását (mint az éles fegyvernél), valamint könnygázcsóva hagyja el a csövet. Ha ez telibe találja a megcélzott személy arcát, igen komoly fájdalmat okoz neki – fuldoklás, köhögés, könnyezés és borzalmas égető érzés a következmény. Legfontosabb hatása pedig az, hogy megvakítja a támadót egy időre. Annyi idő bőven elegendő arra, hogy a védekező elmenekülhessen. A gumilövedékes fegyverek gumilövedéket lőnek ki; a csövükön keresztülfutó akasztó vagy szűkítés miatt a gumi még át tud benne préselődni, de éles lőszert nem lehet kilőni velük. Ez finoman és szépen fogalmazva odaüt egy nagyot a támadóra, akinek még vastagabb ruházatban is elképesztő fájdalmai lesznek. A gumilövedék az emberi bőrön többnyire nem tud áthatolni, tehát lepattan vagy csak a felső, lágyabb szövetekbe hatol be, ezért nem okoz halálos sérülést, viszont az általa okozott fájdalom ugyancsak  jó esélyt teremthet a védekező elmeneküléséhez. A magyar jogszabályi keretek között gumilövedékek kilövésére csak olyan elöltölthető rendszerű fegyverek használhatóak, amelyek megfelelnek a gázfegyverekre vonatkozó specifikációnak. Az úgynevezett szerelt gumilövedékes fegyverek, amelyek esetében a kilövendő lövedéket egybeszerelték a hüvellyel, a magyar jogszabályok szerint lőfegyvernek minősülnek, ezért csak az éles fegyverekéhez hasonló tartási engedéllyel birtokolhatóak. Ezek a fegyverek bár súlyos sérülés okozására igen, de emberi élet kioltására nem alkalmasak,  így sok szakember, egyebek között a Magyarországon egyedülálló sport- és önvédelmi fegyverek gyártásában jeleskedő Keserű Béla is lobbiztak már annak érdekében, hogy emberi élet kioltására nem alkalmas önvédelmi fegyverként minősíttessenek, azonban egyelőre változatlan a törvényi szabályozás hazánkban, tehát mivel nem elérhetőek, több szóban nem érdemes most foglalkozni velük. Az elérhető, és szabadon használható gáz-riasztó fegyverek az átlagos megélhetési, lőfegyverrel nem rendelkező bűnözők, részegen kötekedő verekedni akarók vagy támadó kóbor kutyák ellen kiváló eszközök. Természetesen a maffia ellen, vagy a három profi ukrán bérgyilkos ellen, akiket ellenünk küldtek, nem hatékonyak. De átlagemberként ilyen szituációba ritkán kerül az ember. Ezek az önvédelmi fegyverek bár nem csodafegyverek, megvannak a maguk korlátai, de a hétköznapi embereket érő támadások elhárítására általában jól alkalmazhatóak. Gáz-riasztó fegyver esetén pont annyira ostobaság az egyik véglet, amely csak felbőszíti a támadót és nincs semmi hatása, mint ahogyan a másik véglet is, amikor a fegyver 20 méterről, széllel szemben is falhoz vágja a támadót. Bár egyetlen vállalkozásnak sem szeretnék reklámot csinálni, de számos szaküzletet találhatunk hazánkban, ahol segítséget kaphatunk mind a megfelelő önvédelmi fegyver kiválasztásában, mind a használat jogszabályi kereteinek pontos megismerésében. Ha úgy döntünk, és netán már akadt életünk során erre okot adó negatív tapasztalatunk is, akkor ne tétovázzunk, nem kell tabuként kezelnünk az önvédelem kérdését, mint ahogyan nem tekintünk így az autónk, otthonunk biztonsági berendezéseire sem.

Ez a cikk természetesen csak egy bevezető, gyorstalpaló a témában, hiszen minden bekezdéséről sokkal-sokkal többet lehetne beszélni. Pusztán szerettem volna gondolkodásra késztetni az olvasót, és még ha nem is lesz minden férfinak önvédelmi fegyvere, remélem azok számára megfelelő információkkal szolgálhattam, akik szükségét érzik ennek.