Etiópia – 25 évvel ezelőtti élményeim – 5.

A délelőtti munka annyiból állt, hogy feldolgoztuk az előző este begyűjtött legyeket. Mármint a potrohukat szétkentük egy-egy tárgylemezen, megvizsgáltuk, számoztuk, feljegyeztük, archiváltuk. A többi vizsgálat majd az AHRI-ban, Addiszban.

Vasárnap délután korábban mentünk fel Otscholloba, hogy nézelődni is tudjunk. Bemutatták a takácsot, ő pedig megmutatta, hogyan dolgozik. A kártoló és egyengető „részlegen” segítettek neki a gyerekek. A szövőszékhez csak ő ülhetett le.

Ocholo_szoves01

Egy fazekas családhoz is ellátogattunk. Nem használnak korongot az agyagtárgyak készítéséhez, mégis csodálatos tálakat, korsókat, kávéfőzőket, vizesedényeket állítanak elő.

Ocholo_fazekas

Egy család meghívott minket egy kávéra a házukba. Életemben nem ittam olyan finom kávét! A kávé mellé pirított kukoricát is kínáltak. És ott tanultam meg, hogy ha az ember valamit az utolsó cseppig megiszik, azt jelenti, kér még és kérdezés nélkül töltenek. Mivel tudatlanságom okozta, hogy kaptam még egy adag sűrű, méregerős kávét, hát megittam, de már hagytam a csészében 1 kortynyit. A kukoricából is ettünk néhány szemet, mert nem akartuk elenni előlük, hiszen amijük volt, azért nagyon keményen megdolgoztak, s hiába nem éheztek, fölösleg nem volt.

Az én kávéfőzőm
Az én kávéfőzőm

Mindig kínálnak valami rágcsálnivalót az italok mellé. Délben például a t’ej mellé pirított búzát kaptunk. Máshol a borde (bordé) mellé gyömbért, fokhagymát, sót és erőspaprikát.
Errefelé fő táplálék a borde és a különféle pirított magvak.

Ez a meghívás lehetőséget nyújtott arra, hogy körülnézhessek egy gofa házban. Egy család lakott itt: nagymama, asszony, férj és egy 1,5 év körüli kislány.

Ocholo_baba02

A házak általában fűfélékből, banánlevelekből és vesszőből készült kúp alakú épületek. Csodálatosan illenek a környezetbe. Első nap a falu felé közeledve szinte észre sem vettük a házakat a fák között.

Ocholo_latkep02_k
Belül egyterű. középen van a „konyha” a tűzhellyel. mögötte a háló-rész. Mindenkinek saját területe volt. A bejárat közelében a „nappali”. Itt fogadtak minket, és ültettek le kávét inni.

A bejárat mellett, a „kertben” kávécserje és álbanán. Bent tisztaság és rend. Kint és bent nagyon kedves emberek.

A háziak nem hagyták, hogy kifizessük a kávét. Pedig általában a ferendzsiktől mindenért és mindenhol pénzt kérnek. Igaz, ebben a faluban akkoriban más fehér ember nem járt, csak a misszionáriusok és a közelben éltek Európából érkezett apácák is.

Már szinte az egész falu teljes lakosságát bemutatták nekünk, szokás szerint mindenkivel kezet is kellett fogni.

A kézfogásuk eleinte furcsa volt számomra. Két kézzel kell lebonyolítani. Ha mást nem, a saját karomat kellett megfogni a bal kezemmel.

A körülöttünk tolongó emberek közelsége is szokatlan volt számomra. A személyes terük sokkal kisebb, mint a miénk. Náluk teljesen természetes, az érintés, a közelség. Eleinte zavart, de megszoktam – már otthon, a munkahelyemen is tapasztaltam pl. jemeni kollégáknál, akik „rámásztak” az emberre beszélgetés közben.

Érdekes, és eleinte zavarba ejtő dolgot is tapasztaltam. Nálunk kifejezetten flörtnek számítana, ha úgy vennénk el egy másik embertől valamit, ahogyan ők. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam eleinte, amikor nyújtottam egy gyümölcsöt mondjuk  Bezuayehunak és ő az egyik kezével finoman végigsimította a felé nyújtott kézhátat, míg a másikkal óvatosan elvette a narancsot. (Persze volt, hogy csak kikapták a kezemből, de az nem volt udvarias.)

A kávézás után a férfiak elmentek legyekre vadászni, én pedig rengeteg gyerektől kísérve visszamentem az autóhoz. Ott labdáztunk – nagy csodának számított, mert még senki idegen nem labdázott velük –, és a lányok kikunyerálták a hajamból a hajgumit. Ők mindig jókat vihogtak, amikor a hajamat nézték. Sosem láttak még ilyet – világos, puha, egyenesszálú és hosszú.

Ocholo_lanyok

Bárhol jártunk, sűrűn előfordult, hogy meghúzták az emberek a hajam, mint valami csengőzsinórt. Nem bántam, csak az volt a kellemetlen, hogy mindig váratlanul ért és néha annyira megrántották, hogy a fejem is hátracsuklott.

A faluban mindenki sister-nek szólított (néha father-nek is) – gondolom az apácák miatt, mivel nem volt szavuk a fehér nő-re. Azon, hogy sister-nek szólítottak, férjem és barátunk mindig igen jót vigyorgott, mert hát azért nem vagyok egy apáca-lélek. Barátunkat és a férjemet pedig father-nek szólították, így azért kiegyenlített volt az egymáson mulatás.

Mindig kalandos volt ebbe a faluba felmenni is és a hazafelé út is. Egyrészt, mert az Arba Minch és Otschollo közötti kb. 20 km-es távolság sokkal többnek tűnt a meredek hegyoldalban kanyargó szerpentinen, másrészt mert mindig történt valami.

Délután fölfelé mindig felvettünk hazafelé tartó embereket. A faluból minden nap lementek a városba eladni ezt-azt, délután pedig a városban beszerzett áruval mentek haza. Sokan hatalmas zsákokat vittek a fejükön, több asszony és lány út közben fonta a gyapotot. Vittek csirkéket, terelgettek kecskéket. A kisgyerekes anyák is vittek pakkokat, csak kisebbeket, mint a többiek, mert az ő hátukon ott volt a babájuk is. A gyerekek is vitték a koruknak és méretüknek megfelelő csomagokat. A hazafelé út 5-6 órás kemény hegymenet volt. Közben mosolyogtak és énekeltek. Minden nap tele volt a terepjáró. A hátsó ülésre, kettőnk mellé még ketten-hárman beszuszakolódtak, és a csomagtartóban is üldögéltek még öten-hatan a zsákok, tyúkok és kecskék társaságában.

Először nem akartak beszállni, gyanakodva kérdezték, hogy mennyibe kerül. Nagy nehezen megértettük velük, hogy nem kérünk semmi mást, csak hogy énekeljenek nekünk.

Mindig volt egy előénekes. Egyszer arról énekeltek, hogy a munka után autóval mennek haza, mert fehér emberek jöttek és kérték, hogy hadd vihessék haza őket, s milyen buggyantak ezek az emberek, mert csak éneket kérnek cserébe.

Ocholo_kiszallas1
Ocholo_Kiszallas_k

Este, hazafelé a kanyargós, keskeny kocsiúton vigyázni kellett az éjszakai állatok miatt is. Volt, hogy meg kellett állnunk egy tarajos sül miatt. Épp békésen ment át az úton, mikor rávilágított a fényszórónk. Nagyon megijedt, lecövekelte magát és veszettül zörgette meg lövöldözte a tüskéit. Igyekeztünk olyan messze tolatni tőle, hogy megnyugodjon és tovább menjen. Eltartott egy ideig, míg sikerült elindulnunk. Helyes, pöttyös cibetmacskákkal és mókás földimalacokkal is találkoztunk.

Az Arba Minch-i út folytatása a következő részben.

3 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 53 votes, average: 5,00 out of 5 3 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: hgyi

A nickem kiejtése helyesen: högyi - merthogy há, mint hö + gyi :o) Nőként határozottan tiltakozom a feminista nővédelem ellen. (Lehet, hogy ha ilyen intenzív férfivédő szervezetek működnének, nem háborognék ennyire, mert nem érint személyesen – de ismerve magam, ez nem biztos.) Ha feminizmusról van szó, öreg nénikének érzem magam, aki ugyan csupán a gyerekére vár az út szélén, de a feministák megragadják és akkor is átviszik a túloldalra, ha ő hevesen tiltakozik ez ellen. Nem értek egyet sem az elvekkel, sem a módszerekkel. Korábban nem gondoltam, hogy beszélgetéseken kívül véleményemet bárhol is kifejtsem, gondolataimat ilyen formában leírjam, de mivel meghívást kaptam ide, hát élek a lehetőséggel.

15
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
3 Egyéni hozzászólás
12 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
6 Hozzászólások szerzői
the hermithgyiKorianderKodoNaooo Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Érdekes továbbra is a történet, mókás lehetett ahogy a sül lövöldözte a tüskéit. nem tudtam hogy erre is jók a tüskék :) A földimalac tényleg vicces külsejű állat, szívesen megnézném élőben természetes környezetében.

Naooo
Olvasó
Naooo

“A házak általában fűfélékből, banánlevelekből és vesszőből készült kúp alakú épületek.”

Kodo
Újságíró
Kodo

Jó’ van na! Itt most nem ez a lényeg.

Koriander
Olvasó
Koriander

hello sziszter :D,

egen az őshaza- jó kávéjuk lehet- ezek szerint a homo is a kávétól erektált, aztán ojrópában sapiensé kogitált ?!

the hermit
Olvasó

Nem is tudtam, hogy a kávé afrodiziákum :D

Naooo
Olvasó
Naooo

Ez max. a csiták őshazája.