Az előző, önvédelemmel kapcsolatos írás a kommentek alapján sok emberben nyomott meg bizonyos rejtett kapcsolókat, ráadásul ez kifejezetten egy olyan téma amiről szinte mindenkinek megvan a maga véleménye. Azonban hiába van meg az ilyen, vagy olyan vélemény, ehhez sokszor kevés gyakorlati tapasztalat, szakmai irodalmi olvasottság, műszaki és jogi hozzáértés társul. Hiába, nem lehet mindenki mindennek a szakértője. A cikk az előbb felsorolt ismerethiányokon próbál enyhíteni és továbbra is nagy vonalakban felvázolni az egész témakör olyan kérdéseit, amelyekről az előző részben még nem esett szó. Tehát itt a folytatás – elsősorban morális dilemmákat és más elméleti kérdéseket boncolgatva. Magyarországon “sci-fi” kategória, de pusztán elvi szinten mindenképpen érdemes néhány szót ejteni az éles önvédelmi lőfegyverek használatának kérdésköréről is.
Sokakban biztosan ehhez hasonló gondolatok merültek fel:
„Ne lőjük le a ránk támadót. Ér annyit a telefonom vagy a pénztárcám, hogy utána gyilkos legyek, és elítéljenek? Legyen bűntudatom? Nem lenne jobb csak lábon lőni?”
1. Aki téged ki akar rabolni (/betört hozzád), nem tudod, hogy mit akar tőled. Talán megelégszik a vagyontárgyaiddal. Talán utána még megüt vagy összever, mert olyan kedve van. Talán még megerőszakol, mert megkíván és kihasználja, hogy kiszolgáltatott vagy neki. Talán még megöl téged, hogy ne hagyjon szemtanút, vagy csak mert éppen olyan kedve van, vagy mert valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll éppen. Mindegyik felsorolt lehetőségre bőségesen akad példa a valóságban, tehát ezek korántsem elvont képzelgések. Igen, arról, aki például a magánterületedre támadó szándékkal hatol be, nyugodtan lehet a legrosszabbat is feltételezni, hiszen számos eset igazolja, hogy ezek az emberek valóban a legrosszabb szándékokkal érkeznek.
2. Semmi nem tiltja, hogy legyen nálad nem halálos fegyver is. Még az USA-ban is – amelyről az a sztereotípia él, hogy mindenkinél minimum 3 pisztoly van – a legtöbben halálos ÉS nem halálos fegyvereket is hordanak maguknál. Ez a lehető legjobb kombináció (lenne egy megfelelő törvényes kereteket biztosító országban). Például a tengerentúlon az éles fegyverek mellet elterjedt önvédelmi eszközök az elektromos sokkoló (Taser) és a gázspray is. Természetesen az aktívan ránk támadóval szemben minél hatékonyabb eszközök ajánlottak. Ha tudod, hogy valóban semmilyen körülmények között sem ölnél embert, akkor egy olyan világban is tarthatsz kizárólag nem halálos önvédelmi eszközt, ahol a halálosak is elérhetőek. Nincs semmi sem rád kényszerítve. Senki nem akarja kötelezővé tenni a fegyvertartást, csak az lenne ésszerű, hogy aki szeretne és teljesíti a korrekt feltételeket, annak legyen joga hozzá.
3. Mi a jobb? Ha egy ideig bűntudat gyötör, és nem tudsz aludni, mert lelőttél/megöltél egy bűnözőt, vagy ha téged vittek el az eset helyszínéről mentőben, hullazsákban? Én inkább járnék pszichológushoz egy darabig, minthogy azt kockáztassam, hogy a kórházban vagy a temetőben feküdjek. Ne azzal mérd össze azt, hogy lelősz egy bűnözőt, hogy elvitte volna a mobiltelefonodat, hanem azzal, hogy kioltotta volna az életedet, megerőszakolt volna, vagy kórházba juttatott volna, maradandó sérüléseket okozva. Ilyen esetekben a jogkövető, önvédekező állampolgár szempontjából kívánatosabb a legrosszabb feltételezése és az ehhez mérten az önvédelem alkalmazása.
4. Nem ítélnek el. Liberális fegyvertartáshoz általában azzal arányosan liberális jogrend is társul az önvédelem tekintetében. Amikor megváltozik valahol a fegyvertartás joga (pl. tömegek számára teszik elérhetővé, vagy tömegek elől zárják el), akkor az ahhoz kapcsolódó jogok is vele változnak. Amikor a lőfegyvereket liberalizálják valahol, ott a törvények is megengedőbbé válnak az önvédekezőkkel szemben.
5. Kevés annál eget rengetőbb ostobaság van, mint az, ha a támadót éles szituációban végtagon akarjuk találni. Éles szituációban töredék esélye van annak, hogy bármilyen végtagot eltaláljunk, mint ahogy ezt tettük esetleg a gyakorlás idején, lőlapra célozva. A valós helyzet során lezajló másodpercek arra hagynak elegendő időt, hogy lövedéket kilövő fegyverrel egy mellalakot eltaláljuk minél kisebb távolságról. Ráadásul éles fegyvernél végtaglövésbe is bele lehet halni, hiszen például a combokban is olyan ütőér található, amelynek megsebzése könnyen vezethet a támadó elvérzéséhez.
De most térjünk vissza a valóságba. Magyarországon inkább ez a kérdés: „Rálőjek-e a késsel felfegyverkezett rablóra, betörőre egy gáz- vagy gumilövedékes fegyverrel, amitől nem hal meg, de fél órára megvakul, vagy nagy fájdalmai lesznek és ez idő alatt megmenekülhetek?” A válasz természetesen az, hogy igen.
Konfliktuskerülő magatartás:
Ez talán nem világos sokak számára. Önvédelmi fegyver/lőfegyver tartása vagy viselése esetén senkinek nem célja azt egyből használni. Aki fegyvert visel, annak ugyanúgy elemi érdeke nem belekerülni az önvédelmi szituációba, mint annak, akinél nincs semmi, amivel megvédhetné magát. Otthonra minél több védelmi vonalat kell kiépíteni, ami a valóságban mindössze annyit jelent, hogy a nyílászárókra biztonsági zárat szereltetünk, valamint riasztónk is van. Illetve családi háznál a kertet értelmes méretű kerítéssel vesszük körül és házőrzésre is alkalmas kutyát tartunk. Ezeket manapság már bárki megteheti és nagyon sok esetben meg is teszik az emberek. Az utcán közlekedve pedig kerüljük azokat a helyeket és szituációkat, amelyek bajba sodorhatnak minket: Éjjel két órakor nem a város legrosszabb környékén megyünk keresztül, hogy lerövidítsük az utunkat hazafelé, vagy ha általunk gyanúsnak vélt elemek közelednek felénk, átmegyünk az utca túloldalára, kitérünk előlük. A lehetséges támadót (például utcai kéregető, “Van-e tüzed?” és “Mennyi az idő?” emberek) fegyverrel az oldalunkon sem provokáljuk és verbális kommunikáció során próbáljuk elsimítani a dolgot, határozottan kitérni – ha lehetséges. Amíg nem történik támadás a másik oldalról, nem kerül elő fegyver, vagy nem hangzik el egy “Pakolj ki!”-szerű felszólítás, legálisan amúgy sem használhatjuk a fegyverünket. Minden normális ember – legyen valamilyen fegyvertartó, vagy fegyvertelen ember – érdeke, hogy minél inkább csökkentse az esélyét annak, hogy bármilyen támadás érje a személyét vagy a vagyontárgyait. A különbség mindössze annyi, hogy a fegyvertelen ember sóhajt egyet és elkezdi előkeresni az értéktárgyait, vagy reménykedve hívni a rendőrséget, a fegyvertartó embernél pedig van még egy ötödik ász a pakliban.
Előre gondolkodás:
Az embereknek általában addig nincs igényük passzív, vagy aktív önvédelmi eszközökre, amíg maguk is át nem éltek valamilyen személyük vagy vagyonuk ellen intézett támadást. Sokan azután vennének fegyvert, hogy már kirabolták őket, vagy azután vennének riasztót, biztonsági ajtót, hogy már betörtek hozzájuk. (Sajnos sokan még ezek után sem). Ez a helytelen magatartás, hiszen pusztán rideg statisztikai értelemben nem túl nagy az esélye, hogy ismét hasonló jellegű támadás éri őket ezután. Fenntartom, hogy a helyesen gondolkodó ember előre gondolkodik és önvédelmi eszközök vásárlásával felkészül arra, hogy őt is – mint bármilyen más átlagembert – érheti támadás egyszer. Ahogy az előző cikkben már rövid szlogenként felhoztam: Biztonsági öv bekötése az autóban mindig = önvédelmi eszköz hordása mindig.
„Csak akkor lesz fegyverem, ha vehetek egy éles 9 mm-es vagy .45-ös pisztolyt, vagy valami sörétest simán a boltban. Addig mit érek a mostani gázpisztolyokkal?”
És addig (=soha napjáig) mit fogsz mondani a téged megtámadónak? Sokan szeretnének éles fegyvereket birtokolni ön- vagy otthonvédelemre, de ez, amíg Magyarországon élsz, csak egy dédelgetett vágyálom. Ha nem szándékod kivándorolni Ausztriába, Csehországba, Szlovákiába vagy az Egyesült Államokba, akkor fogadd el a magyar valóságot és aszerint cselekedj, éld az életed. Tudom, csábítóan hangzik, hogy te majd úgy is elfutsz a támadó elől, együttműködsz a támadóval vagy levered puszta kézzel, de ez évente több ezer embernek nem sikerül, velük találkozunk rendszeresen a hírekben, mint erőszakos bűncselekmények áldozataival. Egy gáz- vagy gumilövedékes fegyver birtoklása és hordása így is nagyban csökkenti az esélyedet arra, hogy sikeresen kiraboljanak vagy kifosszák az otthonodat, mintha nem lenne semmilyen fegyver nálad.
„Azt mondod Magyarországon már elérhetőek hatékony önvédelmi eszközök – a gáz- és gumilövedékes fegyverek, gázsprayk. Miért akarod akkor, hogy a hétköznapi emberek akár ölni képes fegyverekhez is jussanak?”
Azért, mert azok még hatékonyabbak és azért, mert ezek megtagadása az átlagembertől mindenféle értelmes indok nélkül egyszerűen jogsértés és az egyéni szabadságjogok korlátozása. Ahogy mondtam, a legjobb fegyverjogú országokban a hétköznapi ember hordhat magánál egyszerre halálos és nem halálos fegyvereket is. Ha például este egy részeg kötekedő szeretne verekedni veled, nem kell agyonlőnöd, elég lefújnod mondjuk gázspray-vel. Ha azonban több ember betör hozzád az éjszaka kellős közepén – olyan szándékkal, ami előtted nem ismert –, akkor használhatsz éles fegyvert önmagad és a nálad tartózkodók megvédésére. Egyébként ölésre is alkalmas fegyverekhez ma is hozzájuthat bárki, hiszen szúró-, vágó-, ütőfegyvereket bárki bármikor vehet korlátozás nélkül és nagyon jellemző, hogy ilyenekkel követnek el gyilkosságokat, mészárlásokat. Ahol nem elérhető egy pisztoly, ott mennyivel megnyugtatóbb egy áldozat számára, hogy csak brutálisan levágják őt bozótvágó késsel vagy megkéselik, semmint hogy lelőnék pisztollyal? Ráadásul egy bűnöző kezét nem köti sem a törvények tisztelete, sem egyéb erkölcsi aggályok. Így ők élhetnek bármikor azokkal az illegális lehetőségekkel, amelyek útján Magyarországon is lehetséges a lőfegyverhez jutás.
Vannak olyan emberek, akik a modern, biztonságosabbnak tűnő korunk miatt pacifistább nézeteket vallanak – mert megtehetik –, viszont közülük sokan rá akarják kényszeríteni más emberekre az akaratukat – azt, hogy ha ők nem akarnak fegyvert és ők nem akarják megvédeni magukat, akkor más se akarja, másnak se legyen rá joga, eszköze. Ezzel szemben nem azt mondom, hogy mindenkinek legyen otthon kötelezően fegyvere, csak hogy annak legyen, aki szeretne.
A végső cél csak az lehet, hogy aki megfelel bizonyos feltételeknek (lásd lejjebb), az egyéni elbírálás nélkül kaphasson éles önvédelmi fegyverre engedélyt. A cél nem az, hogy bárki hozzájuthasson legálisan ölni képes lőfegyverekhez, hanem hogy aki elég elszánt és megfelel a szigorú feltételeknek, annak lehessen önvédelemre éles fegyvere. Aki nem akar elmenni a rendőrséghez fegyvervizsgát tenni, hogy lehessen valamilyen éles fegyvere, annak számára továbbra is nyitva állna a lehetőség, hogy valamilyen nem halálos (majdnem olyan hatékony) fegyvert szerezzen be.
Magam részéről azt tartanám ideális állapotnak, ha a nem halálos hatású önvédelmi fegyvereket teljesen legalizálnák, mindenféle engedélytől függetlenné, szabadon tarthatóvá, viselhetővé tennék őket (ide értve a gázspray-ket, gáz-riasztó és gumilövedékes fegyvereket). Ez részben már meg is valósult, hiszen gázspray-t vagy gázpisztolyt bárki vehet Magyarországon. Azonban például teljesen értelmetlenül bizonyos fajta gázspray-knek az utcai hordása korlátozva van, míg a gázpisztolyokra felesleges bürokratikus eljárás keretében lehet engedélyt szerezni, amely eljárással teljesen fölöslegesen akasztanak le pénzeket az emberekről. E téren a legideálisabb az lenne, ha vagy nem kellene semmilyen engedély a gáz- és gumilövedékes fegyverek viselésére, vagy pedig nem fegyverenként, hanem személyenként állítanák ki az 1 darab viselési engedélyt és utána azzal korlátlan számú olyan fegyvert viselhetne, amelyekre az engedély szól. Ahogy az előző cikkben is említettem, a nem halálos fegyvereknek egy másik komoly korlátozása is van Magyarországon: Az egybeszerelt lőszeres gumilövedékes fegyverek (ahol a gumilövedék a töltényhüvelybe van gyárilag szerelve) nincsenek engedélyezve, miközben az ugyanolyan hatású elöltöltős gumilövedékes fegyverek (amelyeknél külön kell betölteni a kilövendő gumilövedéket és a gumit meghajtó töltényt) engedélyezettek. Ez jelenleg olyan, mintha a fekete autók szabadon vásárolhatóak lennének, az ugyanolyan fehérek pedig be lennének tiltva. Apró jogi nonszensz.
Éles fegyverek pedig elérhetővé válnának az átlagember számára önvédelemre, de csak szigorú feltételek teljesítése esetén. Azt gondolom, ezek a legtöbb ember számára elfogadhatóak lennének:
– 18. vagy 21. betöltött életév,
– pszichológiai alkalmassági vizsgálat,
– büntetlen előélet,
– komoly fegyverismereti vizsga, mind az elméletre, mind a gyakorlati ismeretekre vonatkozóan.
Létezne az otthonvédelmi fegyver, mint kategória, például puskák és nagyméretű pisztolyok, amelyeket lehetetlen rejtve, az utcán hordani és nem is lehet erre engedélyt kapni, valamint lennének önvédelmi („viselős”) fegyverek, amelyekre közterületen való hordásra is lehetne engedélyt kapni. Erre a két kategóriára osztásnak persze a gyakorlatban akkor lenne értelme, ha az egyik megszerzése könnyebb/nehezebb lenne a másikéhoz képest. Ezzel az egésszel kapcsolatban van néhány tisztázandó elem:
Nem támogatom az USA-belihez hasonló fegyvertartást, ahol bárki mindenféle előképzettség, komolyabb előfeltételek nélkül (főleg hogy értenie kellene a fegyverekhez) vehet éles fegyvereket. Természetesen a büntetlen előélet, mentális egészség ott is szempont és ez a rendszer sem mindenhol így van, de a legtöbb USA-államban valóban így működik. Viszont egy olyan fegyvertartást támogatnék, amilyen például jelenleg Csehországban, vagy Szlovákiában van – ezekre még visszatérek. Ezekben az országokban, aki civilként elég elszánt és megfelel a kellő kritériumoknak, annak lehet éles lőfegyvere.
Ugyanúgy nem támogatom a diktatórikus szabályozást Magyarországon, amely a rendőrség kezébe helyezi a döntést arról, hogy ki kaphat önvédelmi fegyvert és ki nem (a világon ez mindenhol csak a korrupció melegágyaként szolgál, ahogy itt is).
Látni kell, hogy mind tőlünk keletre, mind tőlünk nyugatra vannak pozitív és negatív példák országokra, ahol a fegyvertartási törvények túlságosan megengedőek, vagy túlságosan tiltóak. Szerencsére azonban léteznek olyan országok, amelyek – véleményem szerint – megtalálták a kérdésben a tökéletes egyensúlyt és az ottani jogi környezet szimpla lemásolása Magyarország – sőt kis túlzással talán a világ összes országa – számára kívánatos lenne.
Szándékosan említem Szlovákiát, vagy Csehországot, hiszen fegyvertartást ellenzők (és sokszor támogatók) tömegei követik el azt a hatalmas hibát, hogy állandóan olyan országokhoz hasonlítják a sajátjukat, amelyek teljesen más kulturális, történelmi fejlődésen mentek keresztül. Magyarországot éppen ezért ne az USA-hoz, Svájchoz, vagy Finnországhoz hasonlítsuk fegyvertartási kérdésekben – vagy negatív példaként: Angliához, Japánhoz –, hanem például Szlovákiához és Csehországhoz, vagy még esetleg Ausztriához – ahol kétcsövű, éles otthonvédelmi sörétes puska minden átlagember számára elérhető.
Akinek a néhány bekezdéssel korábbi tervezetem hallatán rossz érzései támadtak, annak szeretném világossá tenni, hogy a fentebb felvázolt „álom-rendszerem” a nem halálos és halálos önvédelmi fegyverekre vonatkozóan nemcsak egy hasraütés útján kitalált és felvázolt terv, hanem jelenleg is hozzávetőleg hasonlóan zajlik az élet két, mellettünk lévő országban. A csehországi és a szlovákiai fegyvertörvényekről beszélek, ugyanis azok szinte pont úgy szabályozzák az egész kérdést, ahogyan azt fentebb leírtam. A nem halálos fegyverek abszolút szabadon tarthatóak és viselhetőek, éles fegyverekre pedig az átlagember a fenti feltételek teljesítése esetén akadály nélkül juthat engedélyhez. Mindkét országban 2003 óta ilyen a jogi helyzet. (Összehasonlításképpen, Magyarországon 1 évvel később legalizálták a gáz-riasztó fegyvereket.) A kettő közül a cseh törvényről állnak rendelkezésre részletes információk, így főleg ebből szemezgetek mindenki számára érdekes információkat. Szlovákiáról röviden annyit, hogy az 5 millió lakos közül jelenleg nagyjából 100 ezer (átlag)embernek van olyan engedélye, amellyel az utcán viselheti az éles lőfegyverét. (Ez a lakosság 2%-a.) Szlovákiában is elvileg kell valamilyen indoklás a rendőrség felé (mint Magyarországon), hogy miért akarunk éles fegyvert viselni, de ezt általában elfogadják bármilyen indokkal – hiszen az ottani fele akkora lakosságra hússzor több éles önvédelmi fegyverviselési engedéllyel rendelkező jut, mint Magyarországon. (163 ezer fegyvertartónál 275 ezer éles fegyver volt a 2010-es adatok szerint.)
Általában nem jellemző a cseh fegyvertartókra, hogy bűncselekményeket kövessenek el a legálisan tartott fegyverükkel – a lőfegyveres bűncselekmények jelentős részét olyan illegális fegyverekkel követik el, amelyek kívül esnek a hatóságok látókörén. Csehországban a 2013-as adatok alapján a magyarhoz hasonló méretű lakosságon belül 300 ezer embernek 730 ezer éles fegyvere volt, tehát bár meg lett volna rá a lehetőség 10+ év alatt, ott sem fegyverkezett fel a lakosság, ahogyan azt sokan elképzelnék egy magyarországi liberalizáció esetére. 2010-ben mindössze 2 gyilkosságot követtek el legálisan tartott lőfegyverrel. A hatóság, a politikai vezetés alapvető hozzáállása a lőfegyverekhez az, hogy semmi értelme tiltani a fegyvereket, mert a bűnözők, ha akarnak, akkor illegális forrásból képesek fegyverhez jutni, tehát tiltással csak a jogkövető emberektől vennék el az önvédelmi lehetőségeket. Egyébként jellemző még, hogy azoknak a bűnözőknek a 99%-ánál – akikkel az átlagember találkozhat (rabló, betörő) – ott sincs éles lőfegyver. Tehát ilyen szempontból sem csak az USA létezik, ami miatt a fegyvertartást ellenzők egyből levonják azt a következtetést, hogy ahol a lakosságnál több éles fegyver van, ott a bűnözőknél is több éles fegyver lesz. Nem. Nem mindig és nem mindenhol. Különösen nem a földrajzi közelség, valamint a nagyon hasonló történelmi és kulturális fejlődés miatt vizsgálatra érdemesebb Csehországban és Szlovákiában. Egyébként a cseh belügyminisztérium hivatalos ajánlást adott ki arról, hogy az állampolgárok, ha tehetik, mindig hordjanak maguknál nem halálos önvédelmi eszközöket, hogy ne váljanak áldozattá!
Ahogyan most már mindenki tudja, aki idáig eljutott: Ahhoz tehát, hogy legyen eszközünk és jogunk lelőni a betörőt/rablót, valamint hogy utána ne minket csukjanak börtönbe, tehát olyan távoli, tengerentúli, a bolygónk túloldalán lévő eldugott helyekre kellene költöznünk, mint Texas, Florida, Komarno, Bratislava vagy Wiener Neustadt.
Jó kis írás ismét.
A törvény nálunk elvileg milyen körülmények közt emel kifogást az ellen, ha otthonvédelemnél meglapulok sarokban, aztán először gázt használok, majd a biztonság kedvéért kifent kardot?
Kezdheted rögtön hasítófejszével is.
Úgyis szándékos emberöléssel fognak vádolni, akármitől hunyik el a fegyveres kéregető. (a szügyészség még akkor is ezzel fog vádolni, ha a sarok mögül előugorva ráhuhogsz az odákra, ő meg ijedtében infarktust kap)
Viszont egy JÓ ügyvéd simán kihoz.
ha zsidó vagy vehetsz ágyút is amivel a maradék földi halandóra lövöldözöl, úgyis ejtenek minden vádat mert még itt huhogna a duna parton az összes 30 éves hollókoszt túlélő hogy ez micsoda súlyos antiszemétizmus
“Ha egy ideig bűntudat gyötör, és nem tudsz aludni, mert lelőttél/megöltél egy bűnözőt”
Miféle bűntudat? Kitüntetés, dicsőség, jutalomutazás.
Nekem biztos nem lenne bűntudatom. Inkább úgy érezném, hogy sok embert mentettem meg a rablástól, betöréstől, kínzástól, gyilkosságtól.
“Komarno, Bratislava vagy Wiener Neustadt.”
Mármint Révkomárom, Pozsony vagy Bécsújhely, nem?!? Főleg, ha azt szeretnéd éreztetni, hogy ugyanazok az emberek, ugyanaz a kultúra, és ott működik a dolog…
Igen, a mindennapokban mindig én is mindennek a magyar nevét használom, de most szándékosan írtam az azon országbeli nevüket, ahová most tartoznak, hogy ironikusan érzékeltessem, a magyar határtól ugye csak több ezer kilométerre létezhet olyan, hogy valahol egy hétköznapi embernek lehet lőfegyvere önvédelemre. :-)
Szerk.: Ugyanezen okból írtam a legalsó kép aláírásába a préri szót a Szlovákiára utalásnál és ugyanezért szerepel a legvégén áthúzva Texas és Florida is, hogy érzékeltessem, mennyire a világ végére kell menni :-)
Nem csak a cikk kedvéért de tényleg nem tudnék mondani országot, ami jobban hasonlít Magyarországra kulturálisan, társadalmában, eddigi történelmi fejlődésében, mint Szlovákia vagy Csehország. Előbbiben ráadásul a jelentős számú magyar kisebbség tagjai is teljes jogú állampolgárként birtokolhatnak és viselhetnek lőfegyvert, ha akarnak. Ezekkel az országokkal nem csak a volt közös államiság köt össze minket, de az is, hogy -Ausztriával ellentétben- közösen jöttünk ki velük egy diktatúrából 25 éve és az ő lakosságuk “ugyanúgy el lett szoktatva a fegyverektől”, mint a magyar. Mégis képesek voltak a világ ilyen szempontból szerintem egyik legjobb jogrendszerét bevezetni és a gyakorlatba átültetni.
Ezt a bűntudat dolgot én sem értem, hogy jön ehhez a témához?
Naooo, Aurelius Respectus, Maestro:
Szakértőket, politikusokat hallottam már azzal a mostaninál liberálisabb fegyvertartás ellen érvelni, hogy az átlagember nincs arra mentálisan felkészülve semmilyen körülmények között, hogy emberre lőjön, illetve emberéletet oltson ki. Mert hogy aztán még neki lenne bűntudata, rosszul aludna utána és pszichológushoz kellene járnia.
Illetve most látom, hogy nyelvtanilag változott az a mondat a szövegben, amire reagáltatok. Én eredetileg így írtam meg:
“Ér annyit a telefonom vagy a pénztárcám, hogy utána gyilkos legyek, bűntudatom legyen és elítéljenek? ” – Nem tudom ha ebben a formában marad a szövegben, érthetőbb lenne-e.
Elég furcsa érvelés. Teljesen más egy közömbös embert lelőni, mondjuk a nyílt utcán egy ismeretlent. Ez után tényleg bűntudata lenne egy normális embernek. Egészen más eset amikor az emberhez behatol egy veszélyes bűnöző, akkor nincs miért így érezni. A filmekben is mindig csodálkoztam a rendőrök lelkizésén, miután agyonlőttek egy veszélyes bűnözőt.
Tényleg furcsa addig, amíg le nem lősz valakit és az meg nem hal.
Van olyan ismerősöm, aki háborúban ölt embereket – nem civileket és nem ártatlanokat, hanem olyanokat, akik éppen civileket akartak megölni, olyat, aki épp egy nőt erőszakolt meg, csak mert ellenség és közben ütötte is.
Nem sajnálja azokat, de nagyon megviselte. Azt mondta, sosem hitte volna, hogy ez történik vele. Bűntudatot nem érzett, de szörnyen érezte magát, hogy embert ölt.
Voltak olyan bajtársai, akiknek bűntudatuk is volt utána. Nem véletlenül zakkan meg nagyon sok háborús katona.
Én is tudom, hogy valószínűleg elgondolkoznék azon utólag, hogy valóban jól döntöttem-e, amikor mondjuk lelőttem egy betörőt. Lehet hogy párszor eszembe jutna hogy nem kellett volna megtenni, bűntudat is gyötörhetne egy darabig. – Azért, mert ilyen beállítottságú, személyiségű ember vagyok ebben a dologban. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan emberek, akiket viszont kevésbé vagy egyáltalán nem viselne meg, ha kinyírnák a betörőt.
De ugyanakkor nem véletlenül írtam: Inkább járnék pszichiáterhez egy kicsit utána, semmint hogy ott helyben felvállaljam annak a lehetőségét, hogy nem csak a mobilt/tévét/pénztárcát/laptopot akarja elvinni. És biztos vagyok benne hogy hgyi ismerőse is inkább lőtte le az ellenséget és utána rosszul érezte magát, mintsem hogy őt lőjék le és az életben maradó ellenség érezze rosszul magát. Itt most két rossz közül kell választani és szerintem éles helyzetben szinte mindenkiből kijön ösztönösen, hogy az a legjobb, ha ő maga fixen életben marad és ott helyben ezért mindent elkövet.
Itt nem arról írtam, hogy a srác elgondolkodott azon, hogy jól döntött-e.
Azt próbáltam érzékeltetni, hogy még akkor is szar érzés, ha rohadékokat lőtt le és pontosan tudja, hogy jól döntött.
Értem, hogy inkább a pszichoterápia a gyilkolászás miatt, mint valamely erőszak áldozataként.
Csak arról kezdődött a beszélgetés, hogy miért érezne bárki bűntudatot, vagy lenne szar érzése, ha megöl egy gyilkost/rablót/nemi erőszakolót. Erre hoztam a példát az életből, hogy van ilyen, nem csak a filmekben.
“…inkább ítéljen el tizenkét idegen, mintsem a vállán vigyen hat barát…”
“mintsem hogy őt lőjék le és az életben maradó ellenség érezze rosszul magát”
Az ellenség nem fogja magát rosszul érezni.
“de szörnyen érezte magát, hogy embert ölt.”
Honnan kezdődik az ember?
Engem még az is érdekelne, hogy jelenleg a kés minek számít?
Tudom, hogy 8 cm pengehossz alatt legális tartani, de hozzáértő egy ilyen rövid késsel is komoly sérülést tud okozni. Ha meg otthon elővesz egy nagy konyhakést és azzal szúrja le a betörőt, akkor megy a sittre?
Attól függ, hol van a kezedben. A 8 centinél hosszabb pengéjű kés otthon konyhai eszköz, szabadon vásárolható és tartható. Az utcán viszont közbiztonságra különösen veszélyes eszköz. A konyhakést becsomagolva hazaviheted a boltból, de nem horhatod az inged alatt az övedbe tűzve az utcán. Ha otthon akármekkora nagy konyhakéssel védekezel, jogos védelmi helyzetben, akkor nem mégy a sittre.
Kés (és bármilyen szúrófegyver, tehát szamurájkard, machete, stb.) 8 cm pengehossz felett: közbiztonságra különösen veszélyes eszköz
Kés 8 cm pengehossz alatt: szabadon tartható, szabadon viselhető eszköz
Minden szúró-, vágófegyver, aminek 8 cm-nél több a pengehossza, nem viselhető közterületen. Venni megveheted, elcsomagolva szállíthatod közterületen és otthon/magánterületen tarthatod és használhatod, de az utcán a zsebedben nem lehet például már egy 9 cm-es pengehosszú kés sem.
Tehát a szamurájkardot, bozótvágót, stb. is legálisan megveheted, hazaviheted, otthon tarthatod és más magánterületre is átszállíthatod elcsomagolva. De nálad az utcán nem lehet, viselve.
Ha a 8 cm-nél hosszabb pengéjű bármit megtalálják nálad az utcán, az szabálysértésnek számít. Elveszik tőled az eszközt örökre és 50 ezer forint pénzbírságot kapsz.
A 8 cm-nél kisebb pengéjű akármihez pedig semmilyen engedély nem kell. Bemész a boltba, megveszed a 7,5 cm pengehosszú akármit, zsebre teszed és hordod magadnál örökre. Ha pl. egy rendőr megtalálja nálad, leméri és látja hogy nincs 8 cm, akkor nem tehet semmit, hiszen abszolút jogszerűen van nálad a kés.
Másik:
“Ha meg otthon elővesz egy nagy konyhakést és azzal szúrja le a betörőt, akkor megy a sittre?”
Válasz:
A jog külön kezeli az eszközhasználatot és a támadás/védelem tényét. Ha az illegálisan tartott pisztolyoddal lelősz egy betörőt, aki agyon akart verni, akkor elítélhetnek illegális fegyvertartásért, de felmenthetek emberölésben, hiszen jogosan védekeztél. Ha lelövöd a legálisan tartott pisztolyoddal a főnöködet, akkor elítélnek gyilkosságért, de nem ítélnek el illegális fegyvertartásért, hiszen volt a fegyverre engedélyed. Ez remélem ezeken a példákon keresztül érthetővé vált.
Mindenféle szúró-, vágófegyver otthon tartása teljesen legális. Ha leszúrod a konyhakéssel a betörőt, akkor az eszközhasználatot nem vizsgálják, hiszen jogosan lehetett a kezed ügyében a kés. Csak azt nézik jogosan szúrtad-e le.
Ezt kérdeztem az elején, mennyire számítana jogosnak ha gázt és utána kardot is használok?
Mondhatják erre azt, hogy a gáz már harcképtelenné tette az illetőt, ezért jogtalan a kardhasználat?
A gáztól megvakult a támadó, harcképtelenné vált? Ha igen, akkor jogtalan utána a kard használata.
Ha a gáztól még harcképes maradt, össze-vissza csapkod a kezében egy késsel mondjuk (csak esetleg még köhög, könnyezik a gáztól), akkor a jog szerint bármit használhatsz a megfékezésére (kardot is), hiszen a támadás továbbra is folyamatban van.
Azt nem mondtad mit csinálnál a karddal. Ha levágnád a fejét, valószínűleg nem állna meg Magyarországon jogos védelemként. Nézd, ha megölöd akkor akár pár év börtönre is számíthatsz, hiába volt abszolút jogos a védelmi helyzet. Ha súlyosan megsebesíted, akkor is jó nagy szopás vár rád a következő években a rendőrségen, bíróságon.
Pont ezért javasolt minél inkább kevésbé és kisebb eséllyel maradandó sérülést okozó eszközök használata, például gáz- vagy gumilövedékes fegyvereké. Ha önvédelemről van szó, Magyarország sux.
“Ha levágnád a fejét, valószínűleg nem állna meg Magyarországon jogos védelemként.”
S ha megeszik a disznók? Átalakul zsíroskenyérré hagymával. Nyamm.
Ma hallottam a Híradóban, hogy a zsír mégsem ártalmas, pedig évtizedek óta ezzel kampányolnak. A másik felfedezés, a vaj sem ártalmas, a margarin viszont az. Nehéz eldönteni ezek a kutatók, akik eddig ezt mondták, simán kóklerek vagy lefizette őket valamelyik nagyvállalat.
Hmm akkor kard tompa felével csapok oda, vagy ha hadonászik, csak a kezét vágom le.
egyből a Ponyvaregény ugrik be erről :-D
Nekem maradandó lelki sérülést okozott amikor betörtem és a háziak rendkívül brutális módon védekeztek…
“közbiztonságra különösen veszélyes eszköz”
A demokrácia is, állítólag mégis legális.
Ki lehet vándorolni Észak-Koreába, ott imádják a magadfajta trollokat…
Minek mennék a demokrácia komcsi változatába?
a demokracia mara csak egy alom maradt. tudomanyosan igazolva.
https://www.commondreams.org/view/2014/04/14
A demokrácia fellegvárában, az USA-ban legálisan lehet fegyvered. Akár több is. És ha valaki ki akar rabolni, vagy hívatlanul bejön a portádra, legálisan kókuszreszelékké lőheted shotgunnal. De ez ne zavarjon, “északkóreázz” tovább nyugodtan!
tök mindegy, ha a zsidó itthoni törvénykezés úgy ítéli meg hogy te rendszer ellenség vagy és amúgy se a narancsos bolsevikokra szavaznál akkor találnak rá okot hogy lecsukjanak még akkor is ha egy legyet se csaptál agyon.
Ha sok embernek lenne rendes fegyvere, akkor a fegyverrel nem rendelkezők élete is nyugodtabb lehetne. Ugyanis nincs az emberek homlokára írva, hogy van vagy nicns fegyvere. És ahol a támadót lelőhetik (és meg is teszik), ott jobban meggondolják, hogy kit támadjanak meg, és olyan emberek is kiesnek a célkeresztből, akiknél nincs fegyver
A szabad fegyvertartás, erősen csökkentené, a besurranásos eseteket, és elkövetőket. Csak jót tenne a közbiztonságnak. Mert fegyverrel gyilkoló őrült jóval kevesebb van, mint betörő. Az Őrült meg úgyis hozzá tud jutni fegyverhez, ha nagyon kell neki.
Tőlünk északabbra némi papírozás után már viheted is haza a chaingunt.
Aki fegyvert akar szerezni, már réges-rég beszerezte…
A bugyuta törvényeket ki kell kerülni. A lőfegyver tilos, a 8 centinél hosszabb körömpiszkáló tilos. Tilos a tonfa, a paprikaspray, minden, majd a jóságos rendőr bácsi megvéd (értsd: maszkhiány miatt bírságolnak meg kinnfelejtett harmincas tábla mellett trafiznak mert abból jön a lóvé). A szerszámok viszont nem tilosak, pl. szögbelövő.
Az egész a gulyáskommunizmusból indult ki. Ha volt az “átkosnak” igazán jelentős, ordas nagy bűne, akkor ez volt az: elvették az emberektől az önvédelemnek a jogát is, kijelentették, hogy a fegyver az csúnya rossz gonosz dolog, az állampolgárok tehát cakkumpakk átruházták a saját védelmük felelősségét az államhatalomra. Az pedig szarik bele. A többszörös visszaeső gyilkost kiengedik, a bankrablóból nemzeti hőst faragnak, a börtönök meg kb. wellness-luxusszállók. Eredmény: a kétezres évek óta megnégyszereződött az erőszakos, vagyon- és élet elleni bűncselekmények száma. Az “átkozsban” még volt hírértéke annak, ha embert öltek, mert ritkaságszámba ment. Ma minden hétre jut 2-3 gyilkosság. Ja, és két hét alatt rend lett…
Őszintén, ha valaki az életemet fenyegetné, leszarnám magasról a törvényeket, a zömük amúgy is betarthatatlan. A törvényhozók a becses rendelkezéseiket mindig a kényelmes, klimatizált irodában hozzák meg az íróasztal mögül, az ötszázezer fős testőrgárda biztos fedezékéből, nem pedig odakint a kemény terepen, ahol azokat alkalmazni kell. Tehát szarni kell a törvényekre jó nagyot. Még ha el is kapják és le is csukják az elkövetőt, az már senkit nem fog feltámasztani. Mégis mi a fontosabb? Egy szaros papírfecni paragrafusokkal, vagy az életed?
Az ukránoknak küldött nyugati fegyverarzenálnak mindössze 30%-a érkezik meg a rendeltetési helyére, Reactor. A többit elsikkasztják útközben. Ennek egy része be kell jusson Magyarországra is. Én azt javaslom, hogy mindenki tartsa nyitva a szemét és a fülét, és előbb-utóbb ismerősök ismerőseinek az ismerősein keresztül mi is fegyverhez jutunk.
Ugyanmár sehol semmi korrucpció, a csernobili “újszarkofág” sem került sokba, a francia cég is fillérekért felhúzta ott Európa legnagyobb projektjét. Ráadásul egyes szakértők szerint valójában a radioaktív anyagok 90%-át már a környezetben kell keresni azóta, és nem a szarkofág alatt, de ezek már csak részletkérdések.