A partnerkapcsolati és családon belüli erőszakot (CSBE) vizsgáló legújabb kutatás szerint a nők mind fizikailag, mind pszichésen sokkal nagyobb mértékben bántalmazzák partnereiket, mint a férfiak – olvashatjuk a Times cikkében.
A neves lapban hivatkozott friss brit kutatás során több mint ezer 18 és 22 év közötti férfit és nőt kérdeztek meg szokásaikról, majd válaszaikat egy verbális és fizikai erőszakot mérő skála szerint értékelték. A verbális erőszakot mérő skála tartalmazta például a kiabálást, az ordítozást, a sértegetést, mig a fizikai erőszakot listázó skála pedig a másik meglökésétől, megragadásától kezdve a partner megütésén keresztül a tárgyak dobálásáig és a fegyver használatig (!) terjedt.
A vizsgálat eredménye szerint a nők nagyságrendekkel többet bántalmazták férfi partnereiket mind verbálisan, mind pedig a fizikai bántalmazás tekintetében, mint ahogy ez fordítva történik. A nők erőszakossága azonban nem merül ki a szóbeli és fizikai bántalmazásban, a vizsgálat ugyanis kimutatta, hogy bizony a nők gyakran élnek a másik korlátozásával, ellenőrzésével is. Beleszólnak például abba, hogy partnerük kivel barátkozhat, és kivel nem. Mindez arra a következtetésre vezette a brit kutatókat, hogy a nők erőszakossága a partner állandó ellenőrzésével kapcsolatos. A kutatás adatai szerint az ilyen nők nem csak a partnereikkel, hanem a barátaikkal, munkatársaikkal, a szőrös kis háziállataikkal, de még a saját családtagjaikkal szemben is gyakran erőszakosan, bántalmazóan lépnek fel.
A jelenséget először a Michigan-i Egyetem szociológusa, Michael P. Johnson irta le, aki művében az “intimate terrorism”, intim terrorizmus kifejezést használta. Korábban azt hittük, hogy ilyen terroristák csak és kizárólag férfiak lehetnek, de a mostani felmérés alaposan megcáfolta ezt a beidegződést.
A kutatásokat Elizabeth Bates, a cumbriai egyetem alkalmazott pszichológiai tanszékének professzora vezette. A professzornő véleménye szerint a felmérés eredménye alapjaiban rengette meg azt, amit eddig a családon belüli erőszakról gondoltunk. Korábban azt hitették el velünk, hogy a férfiak agresszivitása a patriarchizmusból ered, így próbálják irányítani partnereiket, és ha szükséges, akkor erőszakot is alkalmaznak. A kutatás most azonban egyértelműen bebizonyította, hogy a nők a partnerük feletti teljes ellenőrzés érdekében sokkal inkább alkalmaznak verbális, vagy akár fizikai erőszakot, mint a férfiak. Ez a tény arra hívta fel a kutatók figyelmét, hogy a családon és párkapcsolaton belüli erőszak motivációja egyáltalán nem a feministák által fabrikált “patriachizmus”, és az ilyen erőszakos cselekedeteket kontextusukban, az agresszió más formáival együtt kell a jövőben vizsgálnunk. Hozzátette: A feminizmus a nők elleni erőszakot mindennapi beszédtémává tette, de most, hogy a Férfijogi mozgalmak világszerte hirtelen szárba szökkentek, a férfi áldozatok is meg mernek szólalni.
A kutatónő arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg a bántalmazott nőket az Egyesült Királyságban egy jól kiépített infrastruktúra várja, amíg a nők válogathatnak a számukra létrehozott menhelyek között, addig ilyen védőháló a bántalmazott férfiak számára egyáltalán nem létezik. És nem nem csak ott, a világon sehol sem, Magyarországon pedig aztán különösen nyomokban sem lelhetőek fel a rászoruló férfiak segítését célul kitűző szervezetek.
A brit kormány éves bűnügyi felmérése tovább árnyalja a fenti vizsgálat eredményét. Az ő adataik azt mutatják, hogy szemben a feminista propaganda gépezet által sikeresen elterjesztett hazugsággal, a családon belüli erőszak áldozatainak mintegy 40%-a férfi. Ez különösen amiatt nagyon magas szám, mert köztudott, hogy a férfiak a szégyent elkerülendő, jóval ritkábban fordulnak panaszaikkal a hatóságokhoz, mint a nők. Így ez a 40%-os adat minden bizonnyal “csak a jéghegy csúcsa”, a látencia miatt a férfiak sérelmére elkövetett esetek valós száma ennél jóval magasabb lehet. Ráadásul korábbi kutatások már jelezték, hogy a családon belüli erőszak férfielkövetői is leginkább más fiúkat-férfiakat bántalmaznak, nem pedig nőket, így aztán a férfiáldozatokra duplán “rájár a rúd”.
A tapasztalat sok esetben azt mutatja, hogy a híres női empátia csak addig terjed, amíg az áldozat nő vagy gyerek. A férfiak szenvedése nem érdekes, aki panaszkodni mer, arra rásütik, hogy “férfiatlan”, vagy épp egyenesen kiröhögik. Soha ne felejtsük el ezt a videót, amikor egy brutális csonkításról és gyilkossági kísérletröl így beszéltek a tv-ben: https://www.youtube.com/watch?v=lDjUjhexTQk
Én nem tudom, honnan a macskából veszitek és szajkózzátok ezt a hülye “híres női empátiát”.
Vannak nagyon empatikus emberek, vannak kevésbé azok és vannak, akitől kár bármiféle empátiát várni, mert képtelenek rá. És az tény, hogy több nő rendelkezik empatikus készséggel, mint férfi, de ettől még nem lehet általánosítani. És ezzel a hülye – ebben a kifejezésben erős iróniát sugalló -jelzővel (híres) azokat a empátiára képes nőket is degradálod, akik valóban erős empátiát képesek mutatni.
Tudom, a feministák szerint… De azért többségében nem feministák az emberek és a legtöbben nem is gondoljuk, hogy létezik/létezett híres női empátia.
Nincs híres női empátia! Felejtsétek már el! E hülyeség terjesztéséhez miért járultok hozzá azzal, hogy emlegetitek? (Hiszen, ha egy antifeminista ennyit szapulja, akkor biztosan igaz…)
Sajnos ez egy nem kívánt mellékhatása annak a szükségszerűségnek, hogy a férfiak manapság már zsigeri késztetést éreznek arra, hogy ahányszor csak tehetik szót ejtsenek a hazug feminista sztereotípiákról.
“több nő rendelkezik empatikus készséggel” – Azért erről is megnéznék egyszer a jövőben egy kiterjedtebb kutatást.
“Hiszen, ha egy antifeminista ennyit szapulja, akkor biztosan igaz…” – Csak nincs ennyire rossz híre az antifeministáknak, hogy ha valamit szapulunk, akkor annak az ellenkezője az igaz. Éppen ellenkezőleg.
Ettől függetlenül tisztelet minden olyan nőnek, aki képes az empátia nemes érzésére, gesztusára – még akkor is, ha esetleg tényleg kevesen vannak csak. :)
Szót kell ejteni róla, de akkor azt is kell mondani. Ne legyünk lusták kiírni, hogy pl.: vannak olyan nők, akik… vagy: a feministák egyik kedvenc szóhasználata… vagy: a feministák által sokszor emlegetett híres…
Szóval ezt a mellékhatást szerintem tudatosan lehet kontrollálni, főleg, ha nem akarjuk ugyanúgy vádakkal bombázni, hamis sztereotípiákkal jellemezni a másik nemet, mint ahogyan azt a feministák teszik.
Az empátia is többféle. Biztosan érdekes lehetne, hogy mi iránt kik éreznek nagyobb empátiát. Agykutatók nyilván tudják, hogy az agy mely területén észlehető az empátia és hogy mi iránt, akkor mely agyterületek aktiválódnak még.
Az is érdekes, amikor ugyanazokat a hangokat, képeket, szövegeket, színeket, szagokat “mutatják” egy nőnek, és egy férfinak, akkor mely agyterületeik és milyen mértékben aktiválódnak.
Aki minden és mindenki iránt egyforma empátiát érez, az vagy szent, vagy beteg.
És például ha te empátiát érzel valaki iránt, én pedig nem, attól még nem lehet kijelenteni, hogy én képtelen vagyok erre a dologra, ámde ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a nőkben nincs semmi empátia.
“Ne legyünk lusták kiírni, hogy pl.: vannak olyan nők, akik… vagy: a feministák egyik kedvenc szóhasználata… vagy: a feministák által sokszor emlegetett híres…” – Valahogy úgy vagyok ezzel, a tudatom az tisztában van vele, hogy nem lehet minden nő feminista és statisztikai tény, hogy biztos nagyon sok hagyományos értékeket preferáló nő is létezik – valahol a világban. Ellenben szerintem a hozzászólásaimnak nem a világ arculatát kell tükrözni hanem a sajátom. A saját ismeretségi körömben viszont minden nőben ott vannak a feminista irányvonalak, csak néha párosulnak konzervatív értékekkel is. Nem hiszem, hogy Európában van olyan nő aki ne preferálná a feminista “értékeket”. Nem kell évekig ismerkedni és beszélgetni egyikkel sem, hogy ez kiderüljön. Tény, hogy nem vállalják nyíltan (főleg ha egy férfit meg akarnak fogni), sokan nyíltan ellenzik, vannak akik az átlagnál szélesebb látókörrel rendelkeznek és ezért abszolút a hagyományos értékek híveinek valljak magukat – divatból. Mert a nők csak igazodnak a divathoz. (Nem tudom ki hogy van vele, de úgy érzem, ma legalább annyira nem dívik feministának lenni mint antifeministának, sőt, ha az utóbbi pár cikket alapul veszem akkor… sőt.) 3-6 hónap alatt rájön az ember egy átlagos kapcsolatban – valami bűzlik Dániában. A legtöbb közeli nőismerősömről csak azóta tudom, hogy feminista, hogy olvasom ezt a blogot. Előtte azt hittem csak hisztiznek és amikor már meguntam, hogy a hisztikkel nem tudok mit kezdeni akkor szakítottam. Nem értettem, hogy ha egyszer semmirekellő vagyok, másszor meg ösztönöznek, akkor ez most hogy is jön össze. Azt hittem nekem akarnak jót, hogy “többre” vigyem. Amióta elkezdtem antifeminista témában kutakodni, csak azóta jöttem rá, hogy ez az egész csak a magánéletükre kiötlött részletes sunyi stratégia (ami a részükről még csak nem is tudatos -feltétlen). Egyszerűen szerződtetnének 5-7 évre, de csak ha jó munkaerő vagyok, tehát a lehető legtöbb pénzt hozom és emellett megtörnek, lefárasztanak, így nem szólok semmiért, amiről már a kapcsolat első 1-2 évében leszoktattak, hogy szóljak. Tehát kuss és hozd a pénzt – nem kell sokat, csak mindet amennyit tudsz és még egy picikét. Eddig azt hittem hülyének néznek és ezt senki nem vállalja be, gondoltam mellényúltam és passzolok. Jelen állás szerint viszont úgy látom, sok férfi ezt bevállalja, a nők kardinális többsége pedig nem hisztis hanem feminista, és halászik a zavarosban – nemes egyszerűséggel. Épp a minap kaptam meg egy teljesen átlagos témában hogy férfi-soviniszta vagyok – a szemembe, nem egy névtelen blogon. Természetesen a válaszom – burkoltan – az volt, hogy bizony az, tehát jobb ha vigyázol kisanyám… azt’ csókolom. Pedig nem. Kb. ezt a rugalmasságot várom el fordítva is. Nem tehetem oda folyton, hogy tisztelet a kivételnek, hiszen nem ismerek kivételeket. Akikről azt hittem, hogy azok, róluk is kiderült, még csak a szabályt sem erősítik. Valóban sok férfinek gondja, hogy nem talál feleségnek valót, nekem is, és lehet azt mondani hogy “ezzel a hozzáállással” ne is reménykedjenek, de azért álljon meg a menet. A férfiak nem akarnak házasodni, nem a nők. Tehát a probléma az, hogy a nők nem tudják eladni magukat. Ne a vevőt akarjuk már folyton fegyelmezni mert nem veszi meg az árut. Talán foglalkozzunk azzal, mi a baj az áru minőségével és miért nem kell senkinek… Az antifeminista nők is azért vannak egyre számosabban, mert nem találnak megfelelő partnert maguknak. Hiszen a képlet egyszerű: Amelyik férfinak van egy csöpp magához való esze, kap nőt is és pénze is van ami számára elég, tehát nem nősül, hülye lenne. A nők pedig hovatartozásuktól függetlenül csak a C és D kategóriás férfiakból választhatnak, ha férjet keresnek. Az alfa és béta férfiak megvárják míg 35-45 évesek lesznek, legyen meg a tartalék lelépési zseton, mert az kelleni fog kortól függetlenül ha másnem a gyereknek, korukból kifolyólag már közel sem alfák vagy béták, tehát amikor már korrekt az üzlet és már úgy sem idegesít annyira semmi… majd akkor… :D
Klasszikus példája vagy a viccnek:
– Figyelmeztetjük az X autópályán haladókat, hogy egy közveszélyes őrült a forgalommal szemben közlekedik!
– Hogyhogy egy??? Mind! :-D
Valóban nézőpont kérdése. Neked ez nagyon nehéz lesz, próbálj meg elvonatkoztatni, mint amikor azt mondja neked a főnököd a megfelelő ellenszolgáltatások után: szabad kezet kapsz – mondjuk egy projektben. Képzelj egy olyan idilli állapotot, hogy senki nem mondja meg neked az irányt, mert a te életed, te gyereked, te párod. Próbáld elképzelni, hogy senki nem mondja meg neked az irányt, nem is mondhatják mert a te döntésed, mert te tudod a célod. Nem a szádba adták a célt, hanem választottad. A te döntésed, hogy döntesz, vagy birka maradsz.
Nagyon szeretném, ha pontosan részleteznéd, mit értesz “megfelelő ellenszolgáltatások” köre alatt. Csak hogy tudjam, mennyire számít érdemnek és kivételezetten előnyös helyzetnek szabad kezet kapni egy projektben.
A hozzászólásod többi részének célja nem annyira világos számomra. Mi történik, ha ezt az idilli állapotot elképzelem? Milyen következtetésre kéne jutnom?
(Amennyiben valami tudatmódosító hatása alatt állsz, ittál vagy füveztél, akkor a kérdésem lényegtelen, jó az anyag.)
… pedig most még csak be se téptem, de lehet hozzád az kéne, majd talán így: Az autópályás vicc egy falusi parasztbácsiról szól. Két dolgot jelenthetünk ki biztosan: 1) a bácsi arra megy amerre akar. 2) A többiek arra mennek amerre mindenki más, amerre az út viszi őket. (Természetesen lehet hogy a többiek is arra mennek amerre akarnak, de ezt nem lehet kijelenteni biztosra, csak a bácsiról.)
=> A párválasztásnak nincsenek szabályai. Olyat kell választani aki megfelel, nem megalkudni egy olyannal aki – jó lesz egy darabig. Férfi/női mentalitás. Mi férfiak jól választunk és el is lennénk azzal aki megfelel, de ti nem olyat választotok aki nektek megfelel, csak olyat aki jó lesz egy darabig, 5-7 évig, és naná hogy nem bírjátok vele tovább, mert eleve csak egy “kis” időre terveztétek… Miért? => Mert nálatok ez a szabály… Miért? => Mert a többi nő is ezt csinálja. Miért? => Mert több házasságból könnyebb egzisztenciát építeni egy nőnek a jelenlegi törvényi hátérrel és gyakorlattal. Miért? => Feminizmus. – de többed-magammal én azt mondom, kiszállok egy időre. Miért? => Mert ez átbaszás, még a vak is látja, azért. (Nézd, én értem, hogy – szerinted – ez látszólag sok mindenkinek így jó, de én beszélgetek azokkal a férjekkel akik ebben a látszatban vannak és megnyugtatnak, hogy ez csak a látszat, mert nekik is szar, őket is átbaszták – de már 1 éves a gyerek, szóval sakk-matt.) Lehet hogy szerinted én pisálok széllel szemben, de szerintem nem fúj a szél, csak egyeseknek állandóan jár a szája és ezért nagy a huzat…
Jesszusom, most rohannom kell és el kell mondanom a többi nőnek, hogy leleplezték a titkos összeesküvésünket, ami évtizedek óta száll anyáról leányra és eddig kizárólag abban a titkos nőnevelési kézikönyvben lehetett olvasni, ami csak kromoszómavizsgálat után válik láthatóvá. Rájöttél, hogy minden nő kizárólag 5-7 évre tervez és csak azért tanuljuk meg a ziskolában az excelt használni, hogy abban vezethessük az életünkben felbukkanó férfiaktól ennyi idő alatt megszerezhető vagyon pontos összegét.
Segíts, arra is rájöttél már, hogy igazából mind droidok vagyunk, vagy azért még emberi lénynek hiszel minket?
Egyébként szép tőled, hogy építettél magadnak egy légvárat, amiből önként távoztál. :-)
Tudod, a viccben azért paraszt bácsi szerepel, mert ezzel akarják jelezni, hogy az illető tájékozatlanságból és naivitásból megy a forgalommal szemben, nem pedig azért, mert ő a mindenki által ismert korlátokat áthágva akar arra menni.
Aknakeresőt is tanítják?
libsifemcsiszingli : meséld el a többi nőnek a férfiak titkos összeesküvését is, mely apáról fiúra száll: a patriarchalizmust. Akkor nem kell két kört menni.
Az első hozzászólásomban írtam, hogy ez nem feltétlen tudatos minden nőnél. Az én barátnőimnél szerintem nem az, de ezt csinálják. Nekem tök mindegy, hogy ez tudatos vagy sem. Engem nem érdekel hogy a kályha szándékosan meleg vagy nem, ha előttem mind a 10-en megégették magukat akkor én már nem nyúlok hozzá. Ezt próbáld meg megérteni, nem számít hogy hibásnak érzed-e magad, hát nehogy már ebből induljak ki amikor lakáshitelt veszek fel… Amikor majd fizetem miközben az asszony lakik kecóban hiába mondjátok, hogy nem ezt akartátok… sokra megyek majd vele. Próbáld már meg elhinni, nem haragszom rátok, csak ebben a formában ez a rendszer – házasság intézménye – számomra nem megfelelő. Valahogy helyre kéne hozni. Én szívesen beszállok azzal amim van, de abból lejjebb nem adok. Ideig óráig jó is lennék ennek-annak, de hosszútávon senkinek sem kellek, hiszen a statisztikák egyértelműek, nektek már senki nem kell hosszútávon. Mellesleg nem önérzeti kérdés ez, hanem hogy viszitek a gyereket és a pénzt is… (ebbe a témába már nem megyek bele) Szóval részemről hagyjuk… megyek inkább a mellékutakon, remélem téged meg fejre állít egy török kamionos… – bocsánat! ez egy harmadik kontextus, nem akarlak összezavarni fincsi! Tudom hogy számodra a parasztbácsis viccek az vér komoly, ne haragudj, hogy az imént is egy másik nézőpontban mutattam be a viccet, hogy megértsd a mondanivalómat, nem akartalak megsérteni… Én elsőre is értettem amit mondasz a viccel, pont arra utaltam, nem feltétlen tájékozatlanságból megy valaki a rossz irányba, lehet egyszerűen tudja hova tart és arra megy, mert már jól tájékozott. (Miért nem olvasod el kétszer vagy háromszor, ha elsőre nem érted? Ha végképp nem érted akkor miért nem kérdezed meg ahelyett hogy sületlenséget írsz? Annyira mérvadó véleményeket azért nem írok, szóval ha figyelmen kívül hagyod amit nem értesz én nem sértődök be. Gyakorlatilag az első hozzászólásom egyik mondanivalóját magyarázom neked már mióta a magam védelmében, hogy ne magyarázd félre… Különben te egész vasárnap a gép előtt ülsz?! Én legalább kitakarítottam baszki… Remélem olyan jó az anyagcseréd mint az enyém, mert ha rendszeresen ilyen progikat űzöl az gyorsan meglátszik majd a versenysúlyodon… :D)
Nagyon nehéz volt neki…
“- Figyelmeztetjük az X autópályán haladókat, hogy egy közveszélyes őrült a forgalommal szemben közlekedik!”
Ez a lemming miért visszafelé megy?
Szerintem sincsen, ez csak porhintés. Semmivel sem tudnak jobban belehelyezkedni más érzelmi világába.
Amiben viszont messze jobbak, az a nonverbális jelek értelmezése (ez pl. a közmondásos hajszál vagy rúzsfolt az ingen). Vannak akik keverik a kettőt.
ne nekünk mond, hogy nincs hires noi empatia, hanem a tobbi nonek, muller peternek es a magazinoknak…
Ez szóról-szóra így van. A női empátia odáig terjed, hogy gyerek, kiskutya, kismacska.
Ha meglátnak egy kidobott koszos kismacskát, akkor rögtön: jaj, szegény, keressünk neki gazdit, indítsunk kampányt a neten, hogy fogadja már valaki örökbe, ha más nem, akkor majd én.
Ha meglátnak egy kidobott, hajléktalan férfit, akkor fujj, rohadt alkoholista, tüntesse már el valaki innen, mert zavarja a látképet.
Az, hogy a nők annyira empatikusak lennének egymással, szintén vitatható. A férfiak ellen mindenesetre sikeresen össze tudnak fogni. Ha egy férfi megsért egy nőt, akkor a barátnők együtt alázzák vele a mocskos patriarcháját.
De ha arról van szó, hogy a vetélytárs is nő, akkor rögtön előkerül a női önzés: én, én, csakis én, a másikon bármilyen alantas módon történő átgázolás, a másik mószerolása, ellehetetlenítése megengedett. Ilyen esetben a többi nő sem áll az “áldozat” mellé, mert mégiscsak az a “vezér” közöttük, aki sikereket ér el, képes érvényesíteni az akaratát.
A férfiak a gyerekkel szemben is empatikusabbak, válásnál hány olyan apa van, aki a törvényesnél magasabb tartásdíjban állapodik meg, nagyobb vagyont hagy hátra az ex-családjának, annak érdekében, hogy a gyerekei ne nélkülözzenek. Fordított részről ez nem tapasztalható, sokszor a nőnek a gyerek is csak egy eszköz, amivel lehet zsarolni a férfit, az empátiájára hivatkozva, de esze ágában sincs lemondani bármiről is, a gyerek érdekében.
“Ha meglátnak egy kidobott koszos kismacskát, akkor rögtön: jaj, szegény, keressünk neki gazdit, indítsunk kampányt a neten, hogy fogadja már valaki örökbe, ha más nem, akkor majd én.
Ha meglátnak egy kidobott, hajléktalan férfit, akkor fujj, rohadt alkoholista, tüntesse már el valaki innen, mert zavarja a látképet…”
Na azért ne essünk túlzásba kérem szépen..nem értem honnan ez a düh..én a saját környezetemben nem látom h a férfiakban bármennyi empátia is lenne a hajléktalanokkal szemben , sőt..a párom rendre megró ha adok nekik valamit(aprót,ételt )..állítása szerint csak a kedvemért szokott adakozni(vöröskereszt) pedig van miből..sőt apu és a bátyám is így érez..meg többek sajnos..
és igen a szegény kivert macskát is szokták etetni, a mi házunkban egy öreg bácsika eteti a környék állatait, én is szoktam, de már annyira kövér némelyik h nem látom értelmét…
nem hiszem h a nők empatikusabbak..vannak emberek akik azok.igaza van hgyinek el kell felejteni ezt a nemkre elosztott empátia témát..
“női empátia csak addig terjed, amíg az áldozat nő vagy gyerek”
Rühellem ezt a sztereotípiát. Sztereotípia már, mert e helyt sokszor találkoztam vele. Amennyire pszichológiai tanulmányaimból futja, én úgy tudom, hogy mindkét nem jóval együttérzőbb a nőkkel, és kevésbé együttérző a férfiakkal, mégpedig lényegében megegyező mértékben, nemtől függetlenül. (hamis áramütés kísérletek, halálválasztási kísérletek, stb. )
Nem hinném hogy a kasztro-feminista férfiaktól bármi együttérzést várhatnál, ellenben az itt publikáló hölgyekkel, akik nagyon is a szívükön viselik az igazságosságot, ami nekünk férfiaknak is kiár.
Amúgy a “híres női empátia” egyetlen valóban tudományosan igazolható alapja (tudtommal), hogy egy nő jobban képes felmérni egy személy aktuális érzelmi állapotát, mint az átlag férfi, és ügyesebb az arckifejezések olvasásában. Oszt ennyi. A jellemismerésben, a szándékok felismerésében, a hazugság detektálásában, és az együttérzésben már nincs kimutatható nemi különbség, viszont személyek között óriási az eltérés.
„egy nő jobban képes felmérni egy személy aktuális érzelmi állapotát, mint az átlag férfi, és ügyesebb az arckifejezések olvasásában.”
„Rühellem ezt a sztereotípiát.”
no, elég jól cáfoltad magad. : ) a fentebbi idézeted is egy rossz sztereotípia.
szinte minden nő, akivel eddig találkoztam (és ezt más férfiak is megerősítették nekem), összekeverte a fáradtságot a haraggal/bánattal, ha a férfi arcvonásaiból kellett olvasniuk… sőt, ez még a saját anyjuknak sem megy a fiaikkal szemben 3 évtized után. : )))
idézet vhonnan, aminek több köze van a valósághoz, okulj belőle:
„na a nők ehhez aztán kurvára értenek hogy ezt detektálják, kb. mint a majom a szorzótáblához. Mert ugye talán nem véletlen hogy van egy csodás intelligens belevaló fickó, aki 2 hónap múlva egy lúzer szemét geciként lesz emlegetve : > na kb. ennyit ér az ahogy nők felmérik a ‘mozgásodból’ meg mijafaszomból hogy mi vagy. nagy bedes semmit. és erre még büszkék is! : >”
„lófaszt se éreznek meg, a leggyengéb amatőr-színjátszókör-első-hét szintű gesztusbeli és szóbeli hantával úgy lehet ártverni azt 3-4 köbcenti agyukat ahogy nem szégyelli az illető. márha egyáltalán erre szükség van, többnyire csak benedvesednek a faszi külsejétől, és a bugyi felől felburjánzó bizsergés mindenféle csodálatos belső tulajdonságok képzetévé virágzik ki az anyuka és a tévé által betegesre szocializált elméjükben. egyáltalán hogy detektálnák egy különleges személyiség szellemi bukéját? ahhoz intelligencia, élettapasztalat, jól működő ösztönök, empátia és emberismeret kéne. ezek helyett nekik többnyire felfuvalkodottság és kényszeres viselkedések, reakciók halmaza van, némi stílusában betonmagoló nyolcadikos stréberkispicsa szinten formailag pedáns (amit intelligenciának hisznek szegények), tartalmilag meg cerkófmajom szintű kommunikációval lefedve. …”
No írtál nekem egy veretes választ ami semmit nem cáfol abból amit leírtam.
Kb.:
Én: A férfiak tudományosan igazolhatóan (tudtommal) fizikailag erősebbek a nőknél.
Te: Nem igaz! Béres Alexandra simán lenyomja SP-t szkanderban!
Hm… igazad van, én voltam a hülye. Bocs.
a tied egy rossz általánosítás, az enyém meg jó. mert van köze a valósághoz. nagy különbség. : )
Az ilyenre mondom én, hogy bár ugyanolyan bizonytalan kutatás, mint a többi megkérdezésen alapuló, de egybeesik a személyes tapasztalatommal, így aztán jobban elfogadom, mint amelyik olyat állít, hogy a fű kék és az ég zöld.
Nyilvánvaló, hogy egy férfi felindulásból sokkal nagyobb kárt tud tenni egy nőben, mint fordítva, de maga a szándék nem marad el a nőknél sem. Ameddig a rokonságomat ismerem, egyik esetben sem bántalmazta a férfi a nőt, viszont több esetben bántalmazó a nő a férfival szemben, és ezek a nők nem is csak a férfiakat bántalmazzák, hanem valóban az állatokat, a gyerekeket, sőt még a tárgyakat is! Persze ez lehetne családi sajátosság is, de aztán megismertem a párom családját is, és nagyságrendileg ugyanaz a helyzet.
És még csak most kezdenek el beszélni a férfiak a “nőerőszakkal” kapcsolatban átélt élményeikről… Hmm…
Igen, nem ok nélkül használtam ezt a kifejezést, hiszen a feminista propaganda oly sokáig sértette meg a férfiakat azzal, hogy “férfierőszakról” beszélt és oly sokszor és sokan állították, hogy “az erőszak férfibiznisz”, eközben még csak a felszínt kapargatjuk és máris úgy tűnik, hogy nem is egyformán erőszakos a két nem a családi viszonylataiban, hanem végül talán a nők viszik el a pálmát.
Szűkebb tágabb környezetemben sokkal több nőt ismerek, aki sem érzelmileg, sem mentálisan nem teljesen stabil. Az ilyen típus hamarabb választja konfliktuskezelés, illetve okozás erőszakos módját. Hajlamos a hisztériára, kifakadásra, verekedésre, kiabálásra, irracionális viselkedésre, stb. Azt tapasztalom/tam, hogy a nők gyakrabban játszanak szerepeket a külvilág felé, aztán a négy fal között előbújik a valódi énjük. A féltékenység, birtoklási vágy, önbizalomhiány, stb. Ezen alapszik az elsárkányosodás “mítosza” is, mert már nem alakoskodik, hanem önmaga.
-Hisz ön a repülő csészealjakban?
-Igen, a nejem minden héten dobálódzik velük.
Soha ne veszekedj kézilabdás csajjal. Bármit akar hozzád vágni, eltalál vele.
Röplabdás lányoknak jobb a lábuk, meg a seggük amúgy is.
Ezt én is tapasztaltam. A nők nagyrésze érzelmileg nem önjáró. Egyszerűen szükségük van valakire a közvetlen környezetükből, aki fókuszba helyezi őket, kiragadja a saját érzelmeikkel és félelmeikkel való viaskodásból, hogy legalább időlegesen ne a maga kreálta árnyékok árnyékaival harcoljon. Ha csak azt vesszük, a “baszatlan picsa” effektus nők számára is közismert és nőtársaik viselkedése kapcsán gyakorta általuk is beazonosított jelenség. Persze a dolog jóval többről szól, mint “csak” egynémely pókhálós pinákról.
Az érzelmi önjáróság hiánya kapcsán egy feminista azt válaszolta vissza (máshol és máskor), hogy valóban létezik ez a nőtípus, de csak azért mert ezeket a nőket a hagyományos (nőelnyomó) módon nevelték no meg persze az, hogy nem volt szerencsém és ne általánosítsak. Pedig őszintén, ki az akit manapság “patriarchális szellemben” nevelnek?
Baszatlan picsa effektus = apenia dolorosa? :)
Kulonben erdekes, hogy az eroszak nem csak abban merul ki, ha valaki tettlegesen bantalmazza a masikat, hanem a lelki terror is ide szamit. Nem tudom, it hogyan vagytok vele, de a korabban korulottem levo nokkel en nem tudtam semmit nyugodtan es kulturaltan megbeszelni. Ha valami nem tetszett nekik, ugy uvoltoztek, mint sakal. Kurvan stresszes volt, es evekbe tellett, mire megtanultam kezelni ezt a fajta terrort.
Akkor olyan ez mint a történelem? A legnagyobb tömeggyilkosok tömeggyilkosozzák le a másikat?
Összeszámolni is nehéz lenne, hányszor ütöttek már meg nök ilyen-olyan “indokkal”, miközben én egyszer sem ütöttem vissza. Habár jártam már közel hozzá, de végül sikerült embernek maradnom. A tárgyakkal szembeni aggresszió-levezetéssel viszont nincs problémám, ha a tárgy saját tulajdon. Söt, sok esetben kifejezetten hasznos, mert az a biztonsági szelep.
Ja ja, egyedül csak akkor kínos egy cseppet, ha a fejed mellett öt centivel repül el a vakon elhajított üvegpohár. :)
Hehe! Vagy inkabb, ha a fejed mellett ot centivel repul el a vakon elhajitott, magantulajdonodat kepezo uvegpoharad. (Vagy az ablakon at az utcan landol a szamitogeped.)
Én egy kicsit másképpen látom. Mondjuk engem sosem ütöttek meg nők. Valószínűleg az elsőt nem is adnám vissza max figyelmeztetném (persze ha meglepetésszerű…). A másodiknál viszont más a helyzet. Gyakran az bátorítja fel őket, hogy azt hiszik nem kapják vissza. Senkinek a boxzsákja nem vagyok, hogy a frusztrációit rajtam élje ki. Ha én tudok uralkodni magamon, joggal várhatom el hogy a partnerem is.
Szóval ez a sikerült embernek maradni dolog szerintem nem az ütni vagy nem ütni kérdése. Ami a fontos, sosem ütni haragból vagy a fájdalom okozása szándékából. Aki ilyet csinál mindegy kit üt meg nőt, férfit, gyereket vagy öreget, az aljas, hitvány féreg ha pedig magánál gyengébbet, akkor csak még rosszabb.
“Ami a fontos, sosem ütni haragból vagy a fájdalom okozása szándékából.”
Ennek kapcsán mindenkiben erős bűntudat ébredhet, aki osztott már ki “nevelő célzatú” legyintést bárkinek is. Merthogy szerintem az ilyen agressziónak is van indulati eleme, és pontosan a fájdalom okozása útján igyekszik elérni azt, amit a szavak útján “századszor sem” sikerült. Ugyanakkor azt sejtem, hogy az ilyen agresszióhoz társuló indulati elemeknek is fontos szerepe van abban, hogy a “vevői oldalon” átláthatóvá váljon, hogy milyen mértékű felháborodást, indulatot vált ki a megkövetelt normák áthágása.
Már nem tudom, hogy melyik film lehet az, amiből beugrott az a jelenet, amikor a (katonatiszt?) apa hideg és kérlelhetetlen nyugalommal azt mondja a fiúnak, hogy “most meg kell, hogy büntesselek! Ezt te is beláthatod.” Aztán ugyanezzel a hideg nyugalommal jól helyben hagyja a gyereket. És a néző máris biztosan tudja, hogy “nem százas” az apa. – Szóval nem is tudom… :)
Én azt sejtem, hogy a nevelő célzatú agressziót talán nem az indulatmentesség, hanem az indulatok ellenére is kontroll alatt tartott mérték különbözteti meg az ostoba, öncélú és kegyetlen agressziótól.
:) az utlegeles az egy dolog. nekem haraptak at a fulemet, hatulrol, a semmibol. igazabol lehet, hogy tobbszor harapnak… :)
Fát kell vágni baltával, vagy nem fát.
Az a saját tulajdonú tárgy legtöbbször közös tulajdonú (az most mindegy, hogy kinek mekkora része van a megszerzésében, vagy kinek a nevén van), és az engem rohadtul zavar, ha valami, amiért megdolgotunk egy pillanat alatt tönkremegy egy ember önmérsékletének hiánya miatt.
Egyébként nem arra gondoltam, hogy a nő a férfi miatt tárgyakat vág hozzá, vagy csak úgy tönkretesz tárgyakat, hanem amikor a saját ügyeltensége miatt egy tárgy fájdalmat okoz neki, akkor a tárgyat felelőssé téve elkezdi püfölni. De az ajtócsapokdást is nagyon utálom.
Nekem még az anyósülés okosító hatása a nagy kedvencem. Jogosítvány nélkül is olyan jól el lehet irányítani onnan… Pedig ugye: “Kuka utas vésd az észbe, hogy ne szólj bele a vezetésbe!”
A kényelmes igazságok kora lassan lejár:
Ebben a jogi tanulmányban 1967-től 20 éven át vizsgálták a férj – és feleséggyilkosságokat az USA-ban. Margaret Howard professzor évtizedeket átölelő vizsgálata egyértelműen bebizonyította a nemek egyenlő arányát az elkövetések tekintetében. Maga a hely, ahol a házastársi gyilkosság történik, az az, ami nagyon is eltér. Míg a feleségek leginkább a hálószobában támadják meg (alvó)férjüket addig, a férfiak inkább a konyhában veszítik el a fejüket, helyrehozhatatlanul.
Ez a Warren Farrell tanulmány (magyarul) pedig nagyon sok kérdésre választ ad, többek között a 90-es évek hazug ENSZ statisztikáira is. Nagyon összetett, nagyon hosszú, de átfogó és hiánypótló, ajánlom mindenki figyelmébe!
Tamási Erzsébet kriminológus korábbi hazai kutatásai azt mutatták, hogy a magyar nők inkább a konyhában hirtelen felindulásból ölnek, a vasárnapi ebéd készítése közben, a kezük ügyében lévő nagy penge hosszúságú késsel. Úgy tűnik, az USA-ban inkább az alattomosság és az előre kiterveltség dívik?
… a közös metszet a KÉS, amivel ölnek. De egyetértek, ha nem is konkrét alattomosság, inkább korábbi sérelmek leverése a férjen. Maga a Battered Wife Syndrome (Kanada, USA) is azért veszélyes jogi fegyvernem, mert kizárólag a nőknek ad lehetőséget férjgyilkosságra úgy, hogy a felelősségre vonástól sem kell tartaniuk. Ezt nevezte korábban Don Fefinho kilövési engedélynek, találóan Én legalizált férjgyilkosságnak hívom… Természetesen ezek az esetek, nem mint gyilkosságok jelennek meg a statisztikákban, és hát a látencia… az az ami még megbecsülhetetlen.
“A méheknél a heréket a párzás után leölik, feleslegesek, hiszen teljesítették küldetésüket” – Végh József. (aki a Warren Farrell tanulmánynak bevezetőjét írta)
Fórumokon megfigyelhetö, hogyan is gondolkodnak erröl a nök. Ha nö az elkövetö, akkor is automatikusan öt teszik az áldozatszerepbe: “mit követhetett el az a szemét férfi, hogy szegénynek le kellett szúrnia”. Az a durva, hogy a “Battered Wife Syndrome“-mal ott ezt az áldozathibáztatást törvényi szintre emelnék, és valahogyan nem üti meg az erkölcsi érzéküket. Magyarul egy hideg fejjel kitervelt gyilkosság (mondjuk álmában megöli a férjét) után a nö mondhatja azt, hogy önvédelemként ölt, mert a férje kihasználta/rettegésben tartotta, és ezt az védekezést kérdés nélkül elfogadják (a férfi nyilván már nem tud ellenvetéssel élni), a büntetést meg minimálisra mérséklik, vagy elengedik. James Bond után már a nöknek is szabad lesz szabadon gyilkolni. Az a bolond, aki ilyen feltételekkel együtt mer élni egy növel, gyakorlatilag orosz rulett ott minden nap – ami ugye hatból öt ember szerint teljesen veszélytelen, a hatodik meg mérési hiba ;)
“A méheknél a heréket a párzás után leölik, feleslegesek, hiszen teljesítették küldetésüket” – azért, mert az utódokat a méhtársadalom támogatásával lehet felnevelni, szabad gondolkodni a párhuzamokon ;)
..ez a fajta nemi egyenlőtlenség már csecsemőkorban elkezdődik. Mikor a fiú baba sír, arra azt mondják: dühös mérges… és hagyják hadd bőgjön. Ám amikor a lány baba pityereg, azt mindig félelemnek nevezik, és már rohannak megnyugtatni, vigasztalni. Születésétől fogva kondicionálják a fiúkat arra, hogy senkire sem számíthatnak. Viszont az általa (később) elvégzett munkára számít a társadalom. Én Tamási Erzsébet felvetésében látom a megoldást: ezeket az igazságtalanságokat a nőknek kell felismerniük, és nekik kell ez ellen harcolni. Társadalmi változást csak ők tudnak elérni.
Szerencsére látni már itt-ott pozitív jeleket. Korábban olvastam, hogy az USA-ban, Maine állam valamelyik városában nők (anyák, nagymamák, feleségek) lobbiznak a családjogi bíróságokon egyenlőbb törvényekért – a férfiakért – mert már számukra is terhes és kínos ami ott folyt. Egyébként eredménnyel. Nem véletlen, ugyanis minden férfi, valakinek a valakije. Ha egy gyermektartás kapcsán elszállnak a számok, túlzó a kötelezettség, akkor annak a férfinak a következő kapcsolatából (új asszony) kell elvonnia a pénzt, hogy az exnejét jóllakassa. Minden férfinak van nőrokona, akinek fáj, ha a férfivel igaztalanok. Hosszútávon nem lehet úgy pofozni a társadalom egyik felét, hogy az a másiknak ne fájjon. Csak hát lassú az ébredés, de nem reménytelen.
Így van, egy bizonyos átfutási idő után az ennek áldozatul esett férfiak nőrokonai is fellépnek ez ellen. Ezért hülyeség olyan orbitális nagy nőelnyomásról is beszélni, hiszen minden férfiank van több fontos nő az életében.
Csak a család nélküli, szeretetre képtelen feministák nem látják ezeket az összefüggéseket, és ezért is enm szabad hagyni, hogy szétverjék az emberiség egyik legfontosabb egységét, a családot.
Nem igazán van párhuzam, ugyanis a méheknél nem ugyanazok termelik az értéket, akik nemzik az utódokat, az embereknél viszont jelentős mértékben igen. :)
Pontosan. Ezt egyre félelmetesebbnek tartom. Vannak nagyon érdekes, személyes tapasztalataim a témában, mármint nem úgy, hogy az én fejembe állították bele a kisbaltát az éjszaka közepén, de dolgoztam a híreknél, és beszélhettem elkövetőkkel, feltehettem a magam kis egyszerű kérdéseimet. Sokszor egy teljesen betanult szövegnek tűnt nekem ez a “bántalmazott, ezért megöltem”. Ezek a nők hihetetlen mértékű támogatást kapnak a perük során különböző nővédő szervezetektől, majd ha esetleg le is ülnek belőle valamennyit, a kijutásuk után is felkarolják őket, anyagi és lelki támogatást kapnak, áldozatként állítják be őket, gyakorlatilag semmilyen felelősséget sem kell vállalniuk a tetteikért. Hősök, amiért megvédték magukat, még ha ennek a börtön is volt az ára. Közben ez nem megy le adásban, de te megtudod a szomszédoktól, ismerősöktől, hogy folyamatosan verték a gyerekeiket, esetleg azok már rég zaciban is vannak, a nő is masszív alkesz volt és talán drogozott is, nem vagy a férj, szóval ketten együtt volt egy elkúrt életük. Az is nagyon gyakori, hogy kijön, megkapja a lakástámogatást, munkahelyet biztosítanak neki meg csoportterápiára jár, mégis otthagyja őket a francba, mert minek az neki. Sokszor semmit se kérnek ebből a támogatásból, de nyilván addig tetszik nekik, amíg megvédi őket. Olyan is gyakran van, hogy kimész a helyszínre egy ilyen ügyben érdeklődni, és már a szervezet egy tagja vár, és csak vele beszélhetsz. Ő elmondja a szívszorító sztorit, a nőt nem is látod, mert nem jön ki. A szomszéd persze elmondja a tutit, hogy az egy tetves drogos, akit azért nem engednek ki, mert nekimegy az első embernek, mint valami pitbull. Az meg nem mutat jól a tévében. Nők összetartanak akkor is, ha egy rohadt gyilkos védenek, aki legközelebb talán a saját gyereke fejébe állítja azt a baltát, mert megzavarta szipuzás közben. Miközben a férfi oldalon ilyen nincs. Ott ha börtönbe jutottál, pláne gyilkosságért, akkor bűnös és gyilkos vagy, téma lezárva. Küzdj meg ezzel a szabadulásod után egyedül a priuszoddal a neveden.
Közben ez nem megy le adásban, de te megtudod a szomszédoktól, ismerősöktől, hogy folyamatosan verték a gyerekeiket, esetleg azok már rég zaciban is vannak, a nő is masszív alkesz volt és talán drogozott is, nem vagy a férj, szóval ketten együtt volt egy elkúrt életük.
Egyébként akinek van egy kis józan esze, az tudja, hogy ez általában így van. A propagandát, (miszerint egyik az ördög, másik meg az angyal) csak az hiszi el, aki nagyon el akarja hinni.
Nekem egyébként az a vesszőparipám, hogy ameddig a férfiakat arra tanítjuk, vállaljanak felelősséget a tetteikért, a nőket arra, hogy ezt nem kell, mert valaki úgyis segít majd… ez a társadalom hibája, vagyis mindannyiunké, nem pedig a nőké.
Öröm látni, ahogy lázadsz a saját felfogásotok által létrehozott végtermék ellen :-)
A felelősségvállalás képessége a független, önálló, irányításra és kontrollra képes személyiség sajátja. Ez valóban szocializáció és neveltetés kérdése. De amíg a hagyományos, konzervatív ideálokat hajszolják az emberek, addig a lányoktól, nőktől ezeket a tulajdonságokat nem veszik túl jó néven. Az ilyen nő túl “kemény”. Nem idomul, nem szolgál ki, nem fogad el megkérdőjelezés nélkül uralmat vagy korlátozást. Amik valljuk be, férfias értékként vannak számon tartva.
A konzervatív értékek szerint ideális nő viszont önállótlanabb, kevésbé független személyiség, mert így kondicionálták. Ha ez egyéb személyiségi hátrányokkal párosul, illetve még a modern hatásokkal szemben sem alakul ki benne belső védelem, nem elég szilárdak az erkölcsi alapjai, akkor máris ott vagyunk, ami ellen annyira tiltakoztok.
Egyszerre, egy seggel sajnos csak egy lovat lehet megülni. Az a fajta elvárás irreális azt hiszem, hogy amíg önállóan éli az életét egy nő, vagy nincs család, gyerek, addig legyen kemény, önálló, talpraesett, felelősségteljes, majd ha úgy hozza a szükség, akkor azonnal változzon szolgálatkész, kontrollt átadó, odaadó oldalbordává. Vagy papucs orrán pamutbojttá. Egyetlen ember nem képes ennyiféle személyiséget talonban tartani és váltogatni.
“saját felfogásotok által létrehozott végtermék” – Kiknek szól a többesszám? Csakhogy tudjam, hogy érezzem-e megtalálva magam…
Az ilyen nő túl “kemény”. Nem idomul, nem szolgál ki, nem fogad el megkérdőjelezés nélkül uralmat vagy korlátozást. Amik valljuk be, férfias értékként vannak számon tartva.
Létezett annak a nőnek a prototípusa az elmúlt száz évben, aki alárendelődik, és elvárások nélkül tűr bármiféle uralmat? Éppen mintha az ellenkezőjét állította volna Hermit. Nekem úgy tűnik, hogy az a baj sok férfi szerint a nőkkel, hogy csak elvárásaik, követeléseik vannak és ez az attitűd alkalmatlanná teszi őket a felelősségvállalásra. De ez egyáltalán nem azonos azzal, hogy ezek a nők elfogadnának bármilyen uralmat vagy korlátozást.
De amíg a hagyományos, konzervatív ideálokat hajszolják az emberek, addig a lányoktól, nőktől ezeket a tulajdonságokat nem veszik túl jó néven.
Óriási tévedésben vagy, összetéveszted a hagyományos, “konzervatív” értékelvű nevelést azzal, amit te (tévesen) hiszel erről az értékrendről. Amit írtam, azzal kapcsolatban nem szeretnék egy konzervatív/liberális vitába belemenni, mert elsikkadna a lényeg, ráadásul szerintem mindkét értékrend szerint lehet helyesen nevelni, ha nem veszítjük el közben a józan eszünket, meg a belátásunkat.
Amúgy a válaszod oly szélsőségesen sarkít (sokadszor már), hogy nehéz komolyan venni, kvázi trollkodás.
Az érvelésedet hamis dilemmának hívják.
Számos korábbi, patriarchálisnak mondott kultúra eszményítette az erős akaratú, irányításra képes asszonyokat. Gondolj csak a római matrónákat megillető tiszteletre vagy pl Cloeliára ill. Corneliára a Gracchusok anyjára! Magyar történelemből Kanizsai Dorottya és Zrínyi Ilona ugrik be elsőnek.
Már többször találkoztam ezzel az érveléssel feminista oldalakon miszerint az emancipált nő önálló, független, irányítani képes, míg akik erre nem képesek, azok mind a hagyományos, patriarchális értékrend rabjai, ők függők, önállótlanok, pénzéhes élősködők stb.
Ami azt illeti, elég körülnézni és láthatóan hamis állítással van dolgunk.
Persze, tudom, mivel sok férfi dolgozott bányákban, ezért minden férfit megillett a kemény bányászéletért járó tisztelet, és mivel sok nő hímezgetett a hűvös palotákban, ezért a nőkről meg ezt a képet alkotjuk. Ez mióta jó alap egy vitára? Minden matrónára és Zrínyi Ilonára jut egy hasonlóan eszményített piperkőc, puhácska férfi történelmi alak. Gondolj csak egy két francia Lajosra. Tudod, még a magassarkú cipőt is eredetileg férfiaknak találták fel :-)
Ezzel szemben persze ha kicsit megkapargatod a dolgokat, kiderül, hogy bányákban, gyárakban nők is dolgoztak szép számmal ugyanúgy, meg persze gyerekek is, ahogyan ma is végeznek kemény fizikai munkát a nők is, és heréskednek légkondis irodákban férfiak is. Miért visszatérő téma mégis a női fizikai munka lekicsinylése, és a férfiak által végzett bármilyen munka felértékelése?
Továbbra is azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogy milyen attitűd alapján szocializálódik egy ember. Az önálló döntés, irányítás, majd a következményekért vállalt önálló felelősség teljesen más személyiséghez vezet, mint az, ha arra tanítjuk az illetőt, hogy inkább keressen kapaszkodókat, olyan személyeket, helyzeteket, környezetet, ahol a döntést és az ezzel járó következmények terhét leveszik a válláról. Ha idejekorán nem tanulja meg valaki, hogy a döntéseinek milyen súlya, következményei vannak, ha ezeket a terheket átvállalják mások és egyengetik az útját, akkor a felelőtlen magatartás is könnyebben a személyisége része lesz. A modern világban sokkal több a kísértés, több a lehetőség és lényegesen kevesebb a korlátozás, így ez az attitűd is sokkal látványosabban káros.
Meg lehet tartani egy csomó konzervatív értéket, rengeteg van, amit nem szabad elveszíteni, de pont azokat, amikkel a nők egy részéből automatikusan alárendelődő, behódoló személyiséget nevelünk, miközben kényelmesen megszerezhető előnyökkel kecsegtetjük őket cserébe, talán épp nem kéne ennyire ápolni.
Hermit, a válaszod (sokadszor már) pökhendi és magas lóról kioktatva minősítő, miközben érdemi ellenvéleményt nem tartalmaz. Hülye vagy, mert én azt mondom értelmű…
…én úgy látom, – de lehet ezzel vitatkozni – hogy maga a nő nem képes az egyenjogúságra: Vagy felnéz a férfira, vagy lenézi azt, de olyat, hogy ők egyenlők, még nem hallottam. Többnyire a felnézésre van igényük. Az egyenjogúságot a nő hátráltatja, nem a férfi.
És ettől függetlenül; a nő nem akkor válik erőssé, ha keres havi nettó 1 milliót. Ugyan gazdaságilag erős, de a férfi szemében nem. Az ilyen nőket, jobbára aranyásó dzsigolók kerülgetik, nem a társra vágyók. Ellenben, ha egy nő, egy magára tekert felmosórongyban is fel tudja kelteni a megfelelő férfi figyelmét, az erős. Az erős nő valahol ott kezdődik, hogy érti és elfogadja a férfit, nem versenyezni, lenyomni, …megmutatni neki… akarja.
de pont azokat, amikkel a nők egy részéből automatikusan alárendelődő, behódoló személyiséget nevelünk, miközben kényelmesen megszerezhető előnyökkel kecsegtetjük őket cserébe, talán épp nem kéne ennyire ápolni.
Kurva nagy genyóság ezt úgy tálalni, mintha a konzervatív értékrend része volna. Arról lehetne vitatkozni esetleg, mit értek én konzervatív értékek alatt, és mit te. Eléggé nyilvánvaló, hogy nem ugyanazt.
Továbbra is azt gondolom, nagyon nem mindegy, hogy milyen attitűd alapján szocializálódik egy ember. Az önálló döntés, irányítás, majd a következményekért vállalt önálló felelősség teljesen más személyiséghez vezet, mint az, ha arra tanítjuk az illetőt, hogy inkább keressen kapaszkodókat, olyan személyeket, helyzeteket, környezetet, ahol a döntést és az ezzel járó következmények terhét leveszik a válláról. Ha idejekorán nem tanulja meg valaki, hogy a döntéseinek milyen súlya, következményei vannak, ha ezeket a terheket átvállalják mások és egyengetik az útját, akkor a felelőtlen magatartás is könnyebben a személyisége része lesz.
Pont ugyanezt írtam, más szavakkal. Nem is értem, min vitatkozol. Jaaa, hogy trollkodsz…
Tibi: Ebben van valami. Jobban átgondolva úgy érzem a másik felet is hozzá kell tenni. A legtöbb pasasnál ugyanez a probléma. Vagy idealizálja a nőjét vagy éppen ellenkezőleg lenézi, rossz értelemben véve kurvának tekinti.
libsifemcsiszingli: A magam részéről sosem értettem egyet a fizikai munka férfiúi kisajátításának propagandájával. Éppen ugyanúgy álságos dolog, mint a feministák női problémafelvetése, amely valójában csak a női felső 10% problémáival foglalkozik.
Rendszeresen megyek át a helyi rabszolgatelepen (gyárnegyed) műszakváltáskor és látom, hogy a szalag mellől elszabaduló emberek kb háromnegyede nő. Százával nyomulnak befelé, csinosak és fiatalok no meg kevésbé csinosak és nem is annyira fiatalok. Ők nem patriarchális nevelés következményeként dolgoznak ott és nem hiszem hogy bárki a realitásban élő ember szemrehányást tenne bármelyikőjüknek is hogyha alacsony szabadságfaktorukat növelendő önmaguknál több lehetőséggel bíró társat keresnek és azt kínálják neki, amivel rendelkeznek. A maguk részéről ez a szabad döntésük realitása.
Mindettől függetlenül az olcsó női- és gyerekmunka itt Európában már a múlté és a tendencia sokkal inkább az, hogy csökken a fizikai munkát végző nők aránya méghozzá jobban csökken, mint a féfiaknál.
Nem konzervatív érték az automatikusan alárendelődő személyiség kondicionálása. Amúgy főleg liberál-libertin körökben van elég meglepő zavar az értékek tekintetében.
Tibi, a felmosórongyban férfimágnes nő nem erős, hanem jól megtanulta azt a leckét, hogy hogyan kell a férfiak ösztönös vágyaira hatást gyakorolni. Nem maga az ember erős, hanem a vonzereje, kisugárzása nagy. Eléggé nagy különbség. És az a kérdés is megérne egy misét, hogy vajon miért gondolod, hogy a gazdag nőben nem láthatja egy férfi a társat?
Hermit, kipróbálnám egyszer a vitát veled, eddig mindig csak odáig jutottunk, hogy kinyilatkoztattál valamit. De igazad van, a konzervatív szemléletű női viselkedési mintákról semmit sem tudok, hisz sosem próbáltak ilyenek elsajátítására rávenni a könnyű és tiszteletreméltó életpálya befutása érdekében :-P
“A modern világban sokkal több a kísértés, több a lehetőség és lényegesen kevesebb a korlátozás”
Csak egyvalamit kell bekorlátozni, a pénztárcát rablóadókkal, máris több a lehetősége a rablóknak.
“Ők nem patriarchális nevelés következményeként dolgoznak ott”
Hanem a bankárok miatt.
erdekes olvasni teged. “A konzervatív értékek szerint ideális nő viszont önállótlanabb, kevésbé független személyiség, mert így kondicionálták.” hat ennek a konzervativ ertekrendhez eleg keves koze van. latom a liberalis vilag tomegtermeket, a kokemeny egyenisegeket…
“amíg önállóan éli az életét egy nő, vagy nincs család, gyerek, addig legyen kemény, önálló, talpraesett, felelősségteljes, majd ha úgy hozza a szükség, akkor azonnal változzon szolgálatkész, kontrollt átadó, odaadó oldalbordává…” miert is? hazassagban es gyerekkel is csak legyen onallo, talpraesett es felelossegteljes! nem ertem az osszefuggeseket ebben a csusztatasban. egyszeruen ezek nem egymastol fuggo tulajdonsagok. az meg egy marha nagy tevedes, hogy a ferfiak egy onallotlan, idetlen, gondolkodni nem tudo es felelotlen not szeretnenek felesegul. ritkan olvasni ilyen suletlenseget.
Két a gondolataidhoz kapcsolódó cikkünket szeretném a figyelmedbe ajánlani:
Áláldozatok, vádlottak, áldozatok
Áldozat kerestetik
“addig, a férfiak inkább a konyhában veszítik el a fejüket, helyrehozhatatlanul.”
Egy pocsék étel miatti haragragerjedés teljesen természetes. Csak pipogya vág ilyenkor jó képet, normális jól képet.
Ez nagyon durva és tanulságos volt…
Milyen jó lesz látni, mikor nyugaton a nagy femcsik majd kapni fognak hozzájuk méltó férjet aki csadorba fogja járatni és ütni őket. :D
http://www.docdroid.net/bxe5
A neves lapban hivatkozott friss brit kutatás során több mint ezer 18 és 22 év közötti férfit és nőt kérdeztek meg szokásaikról, majd válaszaikat egy verbális és fizikai erőszakot mérő skála szerint értékelték. ”
Azért jobb lett volna nem csak a 18-22 év közötti réteget vizsgálni..köztudomású sajnos h a mai fiatalság elfajzott (nem kissé)..vagy csak a hormonok kínos játéka? rossz családmodell?
esetleg angol prolik?
Jómagam nem jártam Angliában, de a családom egy része kint él és a kis meséikből tudom h a az angol középosztály ifjai milyen erőszakos és neveletlen módon tudnak megnyilvánulni… a fiatal nők a legrosszabbak állítólag..isznak mint a gödény és káromkodnak, promiszkuus viselkedéssel bírók, ordenárék egyszerűen..
az aktualis fiatalsagtol mindig el van borzadva az aktualis “felnottseg”.
en tavaly ev vege fele koltoztem el angliabol. (nekem azsia ezerrel jobban bejon, mint europa.) nem csak a fiatalok viselkednek tragikusan, de az idosebbek is. ugyanolyan sokat vedelnek, es ez ugyanugy rendszeres program nekik, ugyanugy celzottan es tudatosan berugni mennek. es a pultnal ugyanugy turkalnak egymas nadragjaban. csak fiatalabbak es idosebbek szeparalt helyeken isznak tobbnyire. nekem legalabbis ez a tapasztalatom.
Szerintem a mai angol fiatalokon már egyértelmű nyomot hagyott a feminista nevelés. A csajok nyugodtan agresszorkodnak, hiszen egyrészt az grrrl power és fun, másrészt a szemét férfiak megérdemlik az évezredes nőelnyomásért.
Ezer fiatal tényleg nem reprezentatív minta, ettől függetlenül nem járnak messze az igazságtól.
Még ha igaz is lenne a múltbeli elnyomás, olyanok verik le, akik biztosan nem voltak elnyomva, olyanokon, akik biztosan nem nyomtak el senkit. Az én könyvemben ez csak öncélú agresszió. Extrémebb formái a vágyakozás a férfiak számának eröszakos csökkentése (de szépen fogalmaztam meg a népirtást), meg a kötelezö kasztráció iránt. Aki így gondolkodik, az pszichésen beteg, és segítségre szorul. Ha meg egy eszme mentén és hatására teszik ezt, akkor az az eszme destruktív, és vissza kell szorítani, akkor is, ha úgy hívjuk, hogy feminizmus.. Persze ezt leírni önmagában is nöellenesnek számít, de hát ilyen idöket élünk.
Naja….
Erre én azt szoktam mondani, hogy nekem akkoriban pont annyi női felmenőm volt mint férfi, tehát pont annyi közöm van az akkor élt férfiakhoz, mint nőkhöz. Aki a nemem alapján ezt kétségbe vonja, az szexista.
Nekem van is élményem a női fizikai erőszakról.
Egyszer anyám vert el fakanállal, hogy vérzett a fejem, a fakanál meg eltört, párszor pofon is vágott.
Aztán nagynéném a kocsiban pofozott fel vagy hatszor elég erősen, mert kritizáltam anyát és rossz passzban voltam.
Az iskolában az osztályfőnök nő fém síppal verte a fejünket, mert a szőnyegen játszottunk a tesiórán. Egyszer a rajztanárnő a keményfedeles könyvet verte szét egy fiú fején.
Férfi tanárral szemben két tarkó taslit láttam csak (két külön tanár két külön emberre, az egyik lányra, a másik fiúra). De ezek nem tűntek drasztikusnak annyira, mint amit a nőknél láttam.
Ezt most olvastam… Hatévesen biztos pozitív élményei maradnak az anyjáról meg úgy általában a női nemről. Lehet hogy a kasztrációs cikkhez kellett volna linkelnem?
no igen, kicsit keveslem a 2 év letöltendőt , miután letépte kis híján a fia heréjét. Aztán pillanatragasztóval próbálta visszaragasztani. Még jó hogy nem szívódott fel a gyerek szervezetében, a ragasztóban levő cianoakrilát.
Hát igen. Végülis priusszal egy kissé kevés az a két év. Kíváncsi lennék ha priuszos apuka, kislánya és mondjuk egy vasaló lenne a főszereplő, apuka hány évet kapna és mit csinálnának vele a sitten…
Nos, igen, kevés a két év. Valószínüleg fél év – egy év múlva már szabadulhat is. Milyen perverz ember az, aki a másiknak ilyen szenvedést képes okozni, pláne a saját gyerekének! Nem való az ilyen emberek közé, el kell zárni.
A pillanatragasztót használják orvosi célra is, pl a Dermabond kifejezetten orvosi pillanatragasztó, sebek összezárására, varrás helyet. A kötésben levö ciángyök elvileg nem mérgezö, de okozhat irritációt.
a cianoakrilat nem problema. a sebeszetben szovetragasztokent is hasznaltak/-jak, ha jol tudom…
uh, baszki! a csaj ugye nem csak a gyereket bantalmazta… de, ami meg erdekesebb! ha a ferj, amikor hazamegy, eros felindultsagbol ugy elpicsazza az asszonyt, hogy az nyolc napon tul gyogyul, akkor en azt teljesen megertenem. viszont micsoda eroszakos patriarchakent lenne az ember talalva a mediaban, he?
Hermit, kipróbálnám egyszer a vitát veled, eddig mindig csak odáig jutottunk, hogy kinyilatkoztattál valamit.
Kevés esélyt látok erre, miután egyfolytában magad gyártotta szalmabábokat csépelsz. Most is mi történt? Leírtam a gondolataimat, amiknek alapján hipotéziseket állítottál fel, és azokkal kezdtél el vitatkozni. Újra megkérdem, mi közöm hozzá?
A vitához magamra kellene vennem, hogy én csak azokat a nőket preferálom, akik teljes mértékben engedelmeskednek uruknak és parancsolójuknak, illetve, hogy ez a konzervatív szemlélet. Nem fogom.
Amit „szabad” Jupiternek – a bántalmazottak versenyeztetéséről
Ebből csak egy mondat tetszett:
“A világhálón van már professzionális módon szerkesztett, deklaráltan antifeminista magyar férfimagazin, hazai egyesület, mely az apai jogokért harcol…”
Na vajon kikre gondol? ;)
Félnek a Férfihangtól. Jogosan. Helyes.
Már rég bebizonyosodott, hogy a MILLA, a HAHA, a Kettős Mérce, a 4K!, a Fent és lent, A Város Mindenkié a fiatal feminista, laptop-anarchista és PC-értelmiség, vagyis a Y-generáció felnőni nem akaró egyedeinek platformja.
Eljön az idő, amikor ez az értelmiségfajta kihal. Eltűnik a magyar társadalomból. Mi pedig ennek örömére elfogyasztunk egy üveg tokaji aszút. :D
Azt hiszem, ide jó lesz, aki még nem látta:
http://www.origo.hu/kultura/20141004-a-diktatura-a-csaladban-kezdodik.html
“Magyarországon évente 70 nő és 30 gyerek hal bele legközelebbi hozzátartozója tettlegességébe. A családon belüli erőszak halálos áldozatainak száma nálunk háromszor magasabb, mint a demokratikus világ bármely más országában.”
“Alice Miller pszichológus szerint a szadista apa mellett felnőtt Hitler azért változtathatta a világot saját gyerekkori poklává, mert egész generációja (és a megelőző jó néhány) a fekete pedagógia kínzókamrájában, vagy ha úgy tetszik, koncentrációs táborában nőtt fel.”
Újdonság az nincs benne, de cserébe kicsit hosszú. Ingujjakat feltűrni…
“Ennek folytán újra és újra visszaemlékezhetem gyermekkorom boldog idejére, amikor erdő és mező volt a fel-felmerülő ellentétek rendezésének hadszíntere. A szabad pályát illető erős elhatározásomon a reáliskola sem változtatott sokat.
Az összeütközés mindaddig elkerülhető volt, míg csupán apám kívánságának egyszerű ellenzésére szorítkozhattam, és titokban tarthattam belső meggyőződésemet. A magam megnyugtatására egyelőre elegendő volt az a szilárd elhatározásom, hogy belőlem nem faragnak hivatalnokot.
Nem volt ilyen egyszerű dolog, amikor apám terveivel ellenkező véleményt nyilvánítottam. Ez pedig már tizenkét éves koromban bekövetkezett. Magam sem tudom, hogyan történt, de egy szép napon egyszerre csak elhatároztam, hogy festőművész leszek. Nem lehetett kétségbe vonni rajzképességemet, ezt apám is tudta, hiszen éppen ez késztette többek között arra, hogy reáliskolába küldjön. Mégis, amikor megkérdezte, hogy tulajdonképpen milyen életpályát választanék magamnak, kimondtam fenti elhatározásomat. Első percben torkán akadt a szó. Kételkedni kezdett épelméjűségemben. Miután pedig megismételtem elhatározásomat, és megérezte ennek komolyságát, esetleges tehetségem figyelmen kívül hagyásával, határozott egyéniségének egész erejével fellépett tervem ellen. “Festőművész nem lesz belőled, legalább is, míg én élek, addig soha!” mondotta.
Mindketten következetesek maradtunk: Atyám a “sohá”-hoz, én pedig a “csak azért is”-hez.
Magától értetődően ennek nem lehettek kellemes következményei. Bármennyire is ragaszkodtam apámhoz, kitartottam eredeti álláspontom mellett. Apám kijelentette, hogy festővé való kitaníttatásomhoz nem hajlandó hozzájárulni, én pedig kijelentettem, hogy a reáliskolában nem vagyok hajlandó tovább tanulni.”
“Tizenhárom éves koromban váratlanul meghalt édesapám. Szívszélhűdés ölte meg, így legalább a legkevesebb szenvedéssel fejezte be földi pályafutását. A fájdalom mindnyájunkat lesújtott. Úgy látszott, hogy legfőbb óhaja: fia jövőjének a biztosítása nem teljesedik be, pedig tudat alatt mégis ő alapozta meg jövőmet!”
Fú bassza meg, oly, de szadista vót az öreg.