A feministák a nemek közötti különbséget szeretik úgy demonstrálni, hogy különböző osztályok férfijának és nőjének a helyzetét vetik össze. Szerintük a patriarchális rendszerbeli nőelnyomásnak ékes bizonyítéka, hogy milyen jól éltek a földesurak, és milyen rosszul a szegény nők. Erről persze süt a méretes csúsztatás, hiszen a földesurat a feleségéhez, a szegény nőt, meg a férjéhez (vagy legalábbis az osztálybeli férfiakhoz) illene mérni, de ez persze nem jó a feministáknak, mert a valóság nem támasztja alá az eszméjük létjogosultságát. Nem erről akarok írni, találóan leírták már ezt mások (például Deansdale itt és itt), én most egy másik szempontból szeretnék a patriarchális rendszer démonizálásával foglalkozni. Manapság gyakorlatilag szitokszóként használják a patriarchátus szót – elsősorban a tudatos, szándékos és cinkos nőelnyomást vizionáló feministák. Enyhébb esetben elavult, régimódi társadalmi berendezkedésnek tekintik, ami annyiban állja meg a helyét, hogy a mai nyugati társadalmi berendezkedésnél korábban létezett. A szóbeszéd és vélemények helyett azonban megéri a meglévő ismereteinket és józan eszünket használni a patriarchális rendszer megítéléséhez, és kronológiai sorrendben vizsgálni a történéseket.
A patriarchátus kifejezés apajogú társadalmat takar, amely annyit jelent, hogy a vezetői jog és a magántulajdon férfi ágon öröklődik. Jelenlegi ismereteink szerint a patriarchális rendszer az ősközösség rendszerét váltotta, egy hosszadalmas, főként a neolitikumban végbemenő folyamatként. Az első fontos lépés a kialakulásában a közösségi tulajdonon belül kialakuló magántulajdon, hiszen ezzel kezd az egyén teljesítménye felértékelődni, és aki többet és/vagy hatékonyabban dolgozott, az nagyobb tulajdonra (vagyonra) tett szert. Fontos tényező, hogy az ember letelepedésével és a földtulajdon megjelenésével népességrobbanás következett be, mivel adott időn belül sokkal több élelmet és egyéb értéket lehetett megtermelni. Ebből kifolyólag a nőknek jelentősen megnőtt az utódgondozással járó feladatok mennyisége, ezzel együtt az erőforrások megteremtésében az addigiaknál is nagyobb szerep hárult a férfiakra. Azonban a magántulajdon megjelenése után már nem csak a vadállatoktól, vagy esetleg rivális törzsektől kellett megvédeni a vagyont, hanem a másik vagyonára ácsingózó egyénektől is. A vagyon megvédése pedig értelemszerűen szinte kizárólag a férfiak feladata volt, így ezen változások hatására még inkább a férfiakon múlott a vagyon mértéke. Ebben az időben a vagyon nem luxust jelentett, mindössze biztosabb, könnyebb megélhetést. A nők vélhetően szerették volna a nagyobb vagyonnal rendelkező férfiak erőforrást teremtő és védelmező képességét magukénak tudni. Természetesen ezen férfiaknak sem lehetett ez ellenére, mivel saját igényeiknél jóval több értéket voltak képesek megtermelni és a fajfenntartás ösztöne is arra ösztökélte őket, hogy biztosítsák utódaik megélhetését. Azonban a férfiak egyéni érdekei azt diktálták, hogy csak a saját utódaik megélhetésére fordítsanak energiát, ezért az erőforrásokért cserébe feltehetően azt “kérték” a nőktől, hogy biztosítsák számukra, hogy a nevelt utódok az övéik. Ez kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat volt és kialakult a családban a monogámia. A családban az erőforrásokért főként a férfi volt a felelős, az utódnevelésért pedig elsősorban a nő. Praktikusan oszlottak meg a feladatok férfiak és nők között, és bár lehet vitatni ennek igazságosságát, egyenlőségét, abban az időben a praktikum bőven ezek fölött állt. Na és egyébként is miért lenne igazságtalan, vagy egyenlőtlen egy olyan rendszer, amelyben mindkét fél megteszi a tőle telhetőt a boldogulásért – csak nem azonos szerepkörben? Hiszen a specializálódás egy fontos lépcső volt az emberiség fejlődésében, ez pedig bizonyos értelemben specializálódás.
A rendszer jól működött, a jó adottságokkal megáldott férfiaknak és nőknek sok utódja született és nőtt fel, a kevésbé sikereseknek kevesebb, működött a szelekció. A vagyonnal kapcsolatos döntéseket természetesen az azt többségében megtermelő férfiak hozták. Az idő teltével a közösségek fejlődtek, a vagyonok gyarapodtak, megjelent az írás és a jog, ahol a törtvényeket az addig is bevált praktikus elvek alapján állították össze, amelynek eleme lett a férfiágon történő öröklés. A törvényeket nyilván a vezetők alkották, akik sikeres férfiak leszármazottai lehettek, és maguk is sikeresek voltak, így ennek fényében alkották a szabályokat. Természetesen továbbra is praktikus volt a vagyon férfi ágon történő öröklődése, hiszen ez biztosította, hogy a családi vagyont sikeres férfiak “ápolják”, ugyanis ha nők örökölték volna a vagyont, vagy annak egy részét, nem lett volna garancia arra, hogy az általuk párként választott férfi alkalmas a feladatra.
A vagyonok gyarapodásával, a sikeres és kevésbé sikeres emberek egymástól való eltávolodásával kialakultak a társadalmi rétegek és nagyjából párhuzamosan megjelent a házasság intézménye is. A társadalmi rangnak megfelelő házastárs választásának szokása is ennek a folyamatnak a része. Mivel sok esetben csak lány gyermekek születtek, a szülők kézbe vették lányaik párválasztási feladatát, és szinte kizárólag a vagyon alapján (de a többi tényező is tudatos volt) választottak. Közben beszűkült a rendelkezésre álló hasznos terület (az adott kor technológiájának értelmében), a bevált rendszerben viszont továbbra is sok gyerek született, ellátásukhoz, jólétükhöz azonban nagyobb vagyonra lett volna szükség. Vagyont gyarapítani viszont jobbára már csak úgy lehetett, ha ilyen-olyan módszerekkel egymástól veszik el az emberek. Ebből kifolyólag megindultak a háborúk, politika lett a párválasztásból, egyre kevesebbek vagyona egyre jobban nőtt és egyre többek vagyona csökkent, a szelekcióban pedig túl nagy szerepet kapott a tudatos hatás. Talán nem véletlen, hogy az ókor végén megtorpant a fejlődés (persze ebben a túlzott szabadosságnak és liberális felfogásnak is vaskos szerepe volt) és a felvilágosodásig, ipari forradalomig nem tért magához az emberiség.
A lényeg tehát, hogy bár szeretik a feministák elnyomásnak feltüntetni a patriarchális rendszert, alapvetően praktikus úton alakult ki, mindkét nem részvételével, mivel mindkét fél profitált ebből. A fentebb leírt negatívumok is a rosszul szabályozott patriarchális rendszer következményei, de azt látni kell, hogy szó sem volt tudatos nőelnyomásról, férfiak nők feletti hatalmának létrehozásáról vagy megtartásáról, nők vívmányainak elrejtéséről, pusztán egy egyszerű természetes folyamatról az emberiség fejlődésében. Nem azért döntöttek a vagyonról a férfiak, mert szándékosan elnyomták a nőket, hanem mert ők voltak szorosabb kapcsolatban azzal, így ők értettek hozzá jobban.
Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása, de az egy bizonyos berendezkedésre épülő igazságtalan rendszerek nem teszik magát az alapot is igazságtalanná, elnyomóvá vagy célszerűtlenné, hiszen ezen az alapon a demokráciát is el lehetne ítélni, vagy épp a Földet.
Valóban a feminista szemlélet szerint az emberi társadalmat nem a természet praktikuma irányítja, hanem a “férfierőszak”, aminek lényegében egyfajta szinonimájává vált a “patriarchátus”. Tényleg az a baj ezzel, hogy a természet felett akar erkölcsi ítéletet hozni. Olyan dolog ez, mintha én most erkölcstelen dögnek nevezném az imádkozó sáska nőstényét, mert felfalja a hímet. Nem más ez a szemlélet, mint az ember fogalmi gondolkodásának egyik csődje, az erkölcsökkel rendelkező emberi én egyfajta önmagára visszaható antropomorfizmusa.
Azt hiszem, az a nagy kérdés, hogy mikortól tekintjük az emberi együttélési formákat tudatos, logika és erkölcs által kellően megalapozott társadalmaknak, amit már nem az ösztönök irányítanak. Mert attól a ponttól lehet számonkérni bármit is erkölcsi alapon. Őszintén szólva nem vagyok meggyőződve róla, hogy a ma ismert társadalmak kimerítenék ezt a kritériumot. De azért tegyünk úgy, mintha…
Őszintén szólva a “magántulajdon kialakulása” kifejezést soha nem értettem a történelemkönyvekben. Ha megpróbálok bölcselkedni, akkor nekem úgy tűnik, hogy a magántulajdonnak az ősformája a saját test és az általa kitöltött tér. Szóval filozófiai értelemben a magántulajdon szerintem egyidős az élettel. Aztán amióta képes egy élő organizmus arrébb taszigálni magát a térben, azóta növekszik a lehetséges magántulajdon mértéke és bővül ki egyre nagyobb territóriumra és az azon belül fellelhető erőforrásokra. A “földtulajdon megjelenése” is pontosan ekkora zagyvaságnak hat számomra. Értsem ezt úgy, hogy az a történész, aki erről beszél, az azt képzeli, hogy korábban nem volt territóriuma az embernek vagy mi a szösz? Merthogy például a neolitikumi “kialakulásával” összefüggésben biztosan nem egy “kőtáblába vésett” új jogszabályra kell gondolni. Ha a földművelés megjelenését értjük ezalatt, az sem sokat változtat amúgy a helyzeten. A dakoták például kétszáz évvel ezelőtt sem műveltek földet, nem termeltek élelmet. Akkor “letelepedett” emberek sem voltak? Ráadásul mindezt még erőltetetten összefüggésbe hozni a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyának alakulásával, monogámiával és miegyébbel… – Hát nem tudom. Zűr és zavar szerintem, de ez nem csak a cikk szerzőjének a hibája, hanem annak is, hogy a történelemtudomány leginkább a találgatások műfaja és elég kevés dolgot lehet készpénznek venni belőle.
Ha nagyon akarja valaki, akkor meg lehet maradni az efféle korszerűtlen történelemszemléletnek a keretei között és ezekről az alapokról vizsgálat alá vonni a feminista tévedést, de részemről nem sok értelmét látom, mert ez így pont annyira esetleges, mint az, amivel vitatkozik.
Nyilván nem ismerhetjük töviről hegyire az ősközösség társadalmát, már csak azért sem, mert földrajzilag is különbségek voltak és vannak. Viszont a történészek azért nem csak úgy a fotelben ülve elmélkednek ezen, hanem komoly régészeti kutatások és feltárások alapján következtetnek az akkori életre, tehát alapja azért van ezeknek. Egyébként jelenleg épp azt állítják, hogy a letelepedésnek nem volt feltétele a földművelés. Azt állítják, hogy először letelepedett az ember és aztán jelent meg a földművelés és állattartás.
Ezen a szinten pedig tudható, hogy az ősközösségben nem volt magántulajdon, minden amit az egyén megszerzett, az a közösség javát szolgálta mindamellett, hogy nyilván voltak kihágások és gyümölcsszedés közben jól lakott az azt szedő, de ettől tulajdonává az nem vált. A földtulajdon pedig szintén közös volt az ősközösségben és a magántulajdon kialakulásával lett a földtulajdon is az egyéné, vagy családé.
A férfiak és nők egymáshoz való viszonyát a történelemben egyértelműen befolyásolta az adott társadalmi berendezkedés, ezért azt gondolom, hogy nagyon is lehet e mentén gondolkodni, és nem is zavaros, bár nyilván nem is ismerhetjük tökéletesen.
Azt pedig határozottan visszautasítom, hogy ugyanolyan esetleges lenne ez a szemlélet, mint a feministák démonizálása, ugyanis ők még csak meg sem próbálják alátámasztani valamivel, csak szajkózzák a nőelnyomást, ezzel szemben én itt a történelem jelen állására alapozom a levezetésemet.
Azt az elméletet olvastad, amely szintén régészeti leletekre alapozva felveti, hogy nem kizárt, hogy a férfiak és a nők az őskorban erősen elkülönült csoportokban éltek? Lehet, hogy akkkor romlott el valami, amikor szokássá vált, hogy ennyire egymás nyakára mászik a két nem? Ha idő közben változott meg valami, akkor vajon melyik nemnek állt inkább érdekében, hogy ezután ennyire közelről kontrollálja a másik felet?
Nem olvastam, de szívesen megtenném. Előfordulhatott egyébként több féle közösség is, hiszen nem ugyanaz a létforma vezet eredményre a trópusokon, mint a mérsékelt övön, vagy a sztyeppén. Ettől függetlenül a tudomány mai állása szerint az a helyzet, amit a cikkben leírtam, amit vitatni lehet, de ne jelentsük már ki ilyen lekezelően, hogy az nem lehet igaz. Egy olyan társadalmi rendszerben, ahol a férfiak és a nők elkülönülve élnek, nehezen értelmezhető a szerelem, márpedig a szerelem az ösztönös.
A kommunizmus egy mesterkélt rendszer volt fertőzve bőven korábbi társadalmi hatásokkal, nem hasonlítható az állatvilágból való kiemelkedést váltó társadalmi rendszerhez.
“Ha idő közben változott meg valami, akkor vajon melyik nemnek állt inkább érdekében, hogy ezután ennyire közelről kontrollálja a másik felet?”
Hát, nyilván amelyik éhezni kezd, ha magára hagyják.
A magántulajdon kialakulásával kapcsolatban sokakban él tévképzet. Úgy gondolják, tévesen, hogy egyszercsak valaki rámutatott valamire, és kijelentette, hogy “az enyém”. Ez nem így megy. Valami az által válik tulajdonná, hogy tettünk érte, a tevékenység által. Gondolom egyértelmű, hogy egy földműves által megtermelt burgonya jogszerűen az övé, mert az ő tevékenysége által jött létre. A kibányászott arany jogszerűen a bányászé, mert az ő tevékenysége által került a felszínre.
Az “ősközösségben” már ha egyáltalán létezett ilyen, soha nem volt tulajdonközösség. A közös tevékenység eredményét, ami vadászat, gyűjtögetés, stb. lehetett, egyértelműen közösen fogyasztották, egyszerűen abból adódóan, hogy közös tevékenység eredménye. De ha valaki készített egy ruhát, vagy egy új íjat/lándzsát/köcsögöt/tálat/széket/sátrat, azt senki sem vehette el tőle, arra hivatkozva, hogy közös. A tevékenysége eredményeként az az ő magántulajdona. Egy majom, ha felmászik a fára és leszed egy gyümölcsöt, az az övé, az ő tulajdona, ő tett érte. Egyetlen majom sem fogja elvenni tőle, mert még a majmok is tisztelik a magántulajdont.
Szóval magántulajdon mindig volt, mindig lesz. Annyi történt a történelem folyamán, hogy a tulajdon alapját képezhető tárgyak köre bővült ki.
Már gyerek koromban ösztönösen is csak mosolyogtam a történelem órákon az ősközösségi társadalom kollektivizmusát leíró bölcseleteken. Így, néhány évvel később – csekélyke fejlődésem ellenére is – már meg tudom indokolni, hogy azért is megmosolyogtatónak érzem ezt az elméletet, mert ha igaz lenne, akkor visszafelé fejlődött volna az emberiség, merthogy tízezer évekkel később a kommunizmus még vért izzadva sem tudta létrehozni azt a kollektivizmust, amelyet állítólag az ősközösségi ember a szép és békés mindennapok részeként élt meg napi gyakorlatként.
Nyilván egy folyamat volt a magántulajdon kialakulása, hiszen még az Ókori Egyiptomban is nagy volt a közössködés, illetve minden (élelem, szerszámok, terület) a Fáraóé volt.
Mivel az őskorban az élelemszerzés jelentős részéhez nagy együttműködés kellett (vadászat, halászat) mindenképpen közös kellett, hogy legyen a zsákmány. Mivel ehhez jó eszközök is kellettek, nyilván azok is gyakorlatilag közösek voltak, hiszen az egyénnek is az volt jó, ha a többieknek jó eszköze van.
Igen, sokan azzal érvelnek, hogy közös vadászat, meg együttműködés. Biztos, hogy közösen vadásztak mindig? Ok, tegyük fel, hogy közösen vadásztak. A jó vadásznak ugyanannyi zsákmány járt, mint a béna vadásznak? Kötve hiszem. Nagyobb teljesítmény, nagyobb jutalom, különben a jó vadász nem lett volna érdekelt abban, hogy közösen vadásszon. Biztos vagyok benne, hogy a zsákmányt nem egyenlően osztották szét.
A közösen vadászó ragadozóknál is ez a helyzet. A farkasoknál például a zsákmány máját és más tápláló belső szerveit mindig a falkavezér eszi meg.
Hogy közösen vadásztak-e, az nyilván a zsákmány méretétől függött. Mindenesetre nem véletlenül szólnak a barlangrajzok nagrészt ezekről a vadászatokról. Ezekben az esetekben nem votl jó vadász, meg rossz vadász, mert mindenkire szükség volt a zsákmány elejtéséhez. Az, hogy ki mennyit kapott a zsákmányból, mástól függött, de a lényeg, hogy a közösség minden tagja részesült belőle.
De a síremlékekből az is egyértelmű, hogy a fréfiak és nők együtt éltek, sőt állítják hogy ezekből az is kiderül, hogy teljesen egyenjogúak voltak.
A neten persze sok dologról terjeng alteratív elmélet, a chemtrailtől a vízimajomig, de ezek nagyobb része tévedés/hazugság, mint amekkora nem. A kutatási eredményeket és az elméleteket alaposan megvizsgálják, és legtöbbször több ezekben az ellentmondás, mint az aktuálisan elfogadott elméletben, még ha az sem tökéletes.
Például Deansdale magyarsággal kapcsolatos álláspontját is magamévá tettem, és el is fogadtam, valószínűnek tartottam, de aztán ahgoy jobban belemélyedtem, rájöttem, hogy már a kérdéskörben sem egyezik az aktuális elmélettel, így most megint kb. elképzelésem sincs mi lehet a valóság.
Elnéztem a fenti botladozó párbeszédünket és rájöttem, hogy messze voltam attól, hogy sikerüljön jól kifejeznem magam. Bár a fentiekben az őskorban az ember kollektivizmusra való képességeit és lehetőségeit vitattam, de egy gyors pálfordulással most elkezdhetném vitatni, hogy az “ősközösségi társadalom felbomlásával” a kollektivizmus jelentős mértékben kiveszett volna. Érvelhetnék az egymást a földművelésben közvetlenül támogató faluközösségekről meg a közös hajtóvadászatokról.
Nem is azzal van a legnagyobb problémám, hogy a történelemtudomány a találgatások műfaja, mert mi mást is tehetne, hanem az, ahogyan a történetírás szövegei tele vannak polarizált állításokkal: “vándorló ember – letelepedett ember”, mintha a földművelés előtt nem lett volna az embercsoportoknak egy meghatározott territóriuma, és a földművelés után pedig megszűnt volna az exploráció. Pont ugyanilyen az ősközösség kollektivizmusára való utalás, amely aztán a neolitikus forradalommal egyesek szerint szinte nyomtalanul eltűnik. Mintha alapjaiban alakulna át az ember viselkedése pár ezer éves korszakok alatt.
Nem azzal van problémám, hogy a történelemtudomány a szűkös tények alapján elméleteket állít fel, hanem az, amikor ezeknek az elméleteknek a felállítása során az emberi természet változásaival operál illetve az ösztönök viszonylag statikus voltáról nem akar tudomást venni, pedig a viselkedési késztetések sokkal lassabban változó dolgok annál, mintsem hogy pár ezer éves korszakokat lehetne hozzájuk kötni. Nem olvasok túl sok történelemtudományi szöveget, de amikor mégis, akkor túl gyakran botlok ilyenekbe és ez nem fokozza az amúgy is csekély érdeklődésemet a történelemtudomány iránt. Az efféle averzióim miatt is mondtam azt, hogy nem feltétlenül tartom szerencsés dolognak, ha a nők és férfiak társadalmi szerepeivel kapcsolatos jelenkori vitát a történelemtudomány irányából közelítve próbáljuk meg feloldani. Ettől függetlenül akár még lehetne ennek a gondolkodásnak egy olyan pozitív hozadéka, hogy rámutat, hogy a két nem közötti mindenkori társadalmi különbségeket az emberi természet őstulajdonságaiban kell keresni, csakhogy az a történelemtudomány, amely korántsem konstans tényezőként kezeli az emberi viselkedést, tartok tőle, hogy nem alkalmas erre. A feminista társadalomtudós egyébként is egyetlen kézmozdulattal fogja ezt az érvelést félresöpörni, mondván, hogy a homo sapiens nem ösztönlény, és ezt rögtön alá is támasztja azzal, hogy íme az emberi társadalmak (akár a női és férfi szerepek vonatkozásában is) mennyire sokfélék. És akkor tettünk egy nagyon nagy kört, de közben mégsem mozdultunk el egy centimétert sem a “társadalmi konstrukciók” problematikájától.
A magántulajdon és a kollektivizmus nem olyan fogalmak, amelyek kizárólagossá tennék saját magukat, a jelentőségük azonban nagyban különbözött ez emberiség történetében mint időben, mind földrajzilag.
Eleve nehéz pontosan definiálni a magántulajdont, de ha sikerül, akkor egyértelmű a jelentős különbség, ha egyik rendszerben csak a közösből neki járó/jutó élelem és egy szerszám az övé, a másikban pedig minden az övé, csak az nem ami adót befizetett. Mondhatnám úgy is, hogy melyik a meghatározó az adott társadalmi rendszerben, hiszen ma is van kollektivizmus, de jóval nagyobb a magántulajdon aránya, mint az ősközösségben.
Innen kiindulva a “magántulajdon megjelenése” helyett lehet úgy fogalmazni, hogy “a magántulajdon meghatározóvá válása”, csak ez nem szokás. Ugyanakkor elhiheted, hogy a történészek sem gondolják úgy, hogy innentől kezdve nem volt kolletkivizmus.
Ettől függetlenül szignifikáns különbség van a két rendszer magántulajdon-köztulajdon arányában, ezért lehet őket külön kezelni, és ebből következtetéseket levonni.
A feministák minden érvelést lesöpörnek, de a minden lény ösztönlény attól függetlenül, hogy a társadalmi berendezkedéshez idomulnak, az ösztöneik ettől nem változnak, legyen az akár állat is.
“A magántulajdon kialakulásával kapcsolatban sokakban él tévképzet. Úgy gondolják, tévesen, hogy egyszercsak valaki rámutatott valamire, és kijelentette, hogy “az enyém”. Ez nem így megy.”
A minőségi változást nem akármilyen tulajdon kialakulása hozta, hanem az új, korszerű termelési mód alapvető termelőeszközeinek a tulajdonlása a lényeges momentum.
Korábban is nyilván lehetett magántulajdon (pl. egy vadász saját fegyverei), de azok a tulajdontárgyak korlátlanul reprodukálhatóak voltak, és nem lehetett árutermelésre, a megélhetés biztosításán felüli mennyiségű, felhalmozásra alkalmas javak előállítására használni őket.
A földműveléshez nélkülözhetetlen, jó adottságú földterület tulajdonlásának megjelenése alapvetően különbözik a tulajdonlás korábbi formáitól, és az öröklődéssel összekapcsolódva hosszú távú versenyelőnyt biztosított a tulajdonosoknak.
“Talán nem véletlen, hogy az ókorban megtorpant a fejlődés”
Mihez képest torpant meg? Melyik időszakhoz képest?
Rosszul írtam. Az ókor végén állt meg a fejlődés.
Azért erős túlzás hogy a 18.századig nem tért magához Európa. Kétségtelen hogy ekkor érte el a római kor átlagos népsűrűségét és a városok számát / létszámát. A népvándorláskor és arab / viking / magyar támadások miatt beállt hanyatlás után 1000 körül beindult egy intenzív fejlődés. Technikai téren már a középkorban felülmúlták az ókori szintet, vízimalmok, szélmalmok általános elterjedése, fejlettebb vitorlás hajók, lőfegyverek, könyvnyomtatás, szemüveg, mechanikus óra, stb. Az kétségtelen hogy a 19.századig kellett várni a közlekedés területén az ókori szint elérésére, a római utakat csak a vasúthálózat kiépítése után sikerült felülmúlni.
Természetesen a középkorban is voltak technikai vívmányok, de itt társadalomról van szó. Márpedig az átlagos életszínvonal a középkorban nem nagyon érte el a Római Birodalom lakóinak szintjét, de a jobb társadalmi rendszernek köszönhető az említett úthálózat is, de az egészségügy és a higiénia is magasabb szinte állt az Ókori Rómában.
Ezt szokták bőszen emlegetni:
Nem láttam még, de sokatmondó. Mondjuk kicsit hatásvadász, mert például az elsőként jeölt Egyiptom területén a középkorban is folyt a fejlődés. Minket nyilván a nyugati civilizáció érdekel, de akkor nem Egyiptomból kellene kiindulni.
Emellett nem tudom milyen adatok alapján rajzolták a grafikont, de szerintem tudományos téren az Ókori Görögországban nagyobb fejlődés volt, mint Rómában. Róma inkább az építészetben, hadviselésben és politikában volt erős kb. 300-ig.
kamu propaganda… 100 m magas gótikus katedrálisok, meg szélmalmok az 1200-as években…
Az ókorban is épültek 100 m magas épületek, például világítótornyok. A középkorban a magas épületek jellemzően az egyházhoz tartoztak, akik ezzel kifejezni akartak valamit, és óriási összegekbe kerültek ezek. Az ókorban praktikusabbak voltak, mert bár képesek voltak 100 m fölötti építményekre, nem tartották célszerűnek ezeket, magyarul ez csak a kizsákmányolás fejlődése. A malom középkori találmány.
Vízimalmok már voltak az ókorban is, a szélmalmot meg az arab világból vette át a nyugat.
Az ábrán látható középkor oly sötét, hogy szinte már hiányzik :) Ld. Illig.
Illignek ennél azért rövidebb szakasz hiányzik, bár ő maga sem tudta pontosan, hogy mennyi (talán 297 év volt az utolsó álláspontja), de igazából csak a nyugat történelméből “hiányzik”, a mellettünk ezidőben elhúzó arab civilizáció fejlődése árulkodó.
Igen, ez a klasszikus cáfolata: miért nem hiányzik az araboknál is? Viszont – ha jól emléxem – a magyar Képes Krónika utólag, Illigtől függetlenül visszaigazolta a kitalált középkor teóriát.
Te intelligens ember létedre elhiszed Illig elméletét ? A Képes Krónika legeleje nem igazán vehető komolyan, olyan mesekönyvek alapján írták mint amilyen Anonymus krónikája volt.
Mondtam én egy szóval is, hogy intelligens ember vagyok?:)
Amikor Illig felvetette elméletét, a magyarok úgymond megörültek neki, mert a hunok és a honfoglalás közötti sötét időszakot áthidalná. Gondolom ennek fényében “igazolták” vissza. Van néhány dolog, ami miatt úgy tűnik, hogy ül Illig teóriája, de több perdöntő tényező cáfolja.
Azzal próbálták még védeni az elméletet, hogy csak a nyugat történelemkönyveibe írták bele ezeket az évszázadokat, ezért az arab és távol-keleti naptárak nem kompetensek, azonban a nyugati forrásokban is van utalás az arab birodalomra, ami alapján ha igaz lenne Illig elmélete, akkor Mohamed próféta vándorlása és az arab világbirodalom kialakulása között csak néhány év telhetett volna el, ami képtelenség.
Aki ilyet készít, az félművelt egyházellenes történelmi ismeretei egy foximaxi szemináriumon szerezhette, a teóriái meg a Rájöttem blog szintjén állnak. Ha nyitott vagy látószöged bővítésére, hadd ajánljak valamit: http://mek.oszk.hu/05300/05394/05394.htm A nagypofájú ateisták elfelejtik, hogy a vallásosság aránya nem csak a kevésbé műveltek közt, hanem a vérbeli nagy koponyák közt is nagy. Kb. egy középen csúcsosódó görbe az ateizmus intellektuális statisztikája. Az ateizmus a szellemi középszerűség világnézete, akik már többet tudnak egy falusi paraszt, ezért aztán azt hiszik mindent tudnak, és kiröhögik a rózsafűzérező nénikéket. Persze a vérbeli koponyák alatt nem “e világrend” futtatott emberkéit (pl. tudjuk kik oszotgatják egymás közt a Nobel-díjakat) értem, hanem az igazán kivételes embereket, akik meghaladták a naturalizmust és a szcientizmust. Newton mondta: “az első korty a tudomány pohából ateistává lesz, de a pohár alján ott van Isten.” Mert persze Isten létéről elmélkedni, az más gondolkodásmódot kíván, nomeg filozófiai és metafizikaia képzettséget. Attól, hogy végigülted a suliban a természettudományos órákat, ne hidd, hogy a világ egészét érted.
Nem igaz, hogy az kereszténység vagy az egyház “a haladás és a tudomány ellensége” lenne. A középkornak csupán egy rövid kis szakaszáról mondható el, hogy durva visszaesés következett be az ókor szellemi pezsgéséhez képest, azonban ez nem róható fel az Egyháznak semmiképp. A népvándorlás nyomán megjelenő barbár hordák és a római birodalom összeomlása után, tehát a VI-X. században, csak az Egyház őrizte a műveltséget. Az újkorban csak az Egyház tanított, a misszióban a papság oktatta elsőként írásra és földművelésre a bennszülötteket. stb. – ezeket mind nem szokás mérlegre tenni ám! A sötét középkor tehát nem a kereszténység miatt volt sötét, sőt, a kereszténység volt a fény a sötétségben. Európát, a római birodalom szétesése után elönzötték a különféle harcos-lovas népek, és a kereszténység őrizte a kultúrát ezek ellenében.
Olvasd el: http://www.depositum.hu/tudosok.html
http://www.mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663
Angolul tudóknak:
http://en.wikipedia.org/wiki/Continuity_thesis
http://www.youtube.com/watch?v=m5siHd1P5zk&list=PL57857981F3CC5D78 “The Catholic Church – Builder of Civilization”
Az alantas embereket, akik saját magukon kívül semmit nem tisztelnek, nem véletlenül taszítja a vallás.
Nobel díjak hát igen, vannak ott furcsaságok, pl obama meg emmerich kertész Nobel díja…
Az alantas embereket sosem taszította a vallás, simán kihasználták az emberi ostobaságot és a hiszékenységet (+ az adómentességet a zusában). De mi a helyzet pl. a Sátánistákkal ? Taszítja vajon őket a vallás ? Ha xenufób vagyok, üdvözülhetek még, tessék mondani ?
[legyint]
A szcientológia szerintem nem vallás, egy ravasz üzleti fogás a balekok megkopasztására.
Úgy érzem, mintha ezzel nekem akarnál ellentmondani, de nagyrészt egyetértek veled. Én csak annyit írtam, hogy az ókor végén megtorpant a nyugati emberiség fejlődése.
Newtont én minden idők legokosabb emberének tartom, ezt a mondatát még nem hallottam, de nagyon találó. Igazából már gyerekkorom közepe óta ateista voltam, mert minden logikus érv az Isten léte ellen szólt, de nem is olyan régen eljutottam arra a szintre, hogy miért ne lehetne, hogy nem is vagyunk mi olyan okosak. Miért lennénk olyan okosak, hogy minden értünk, mindent ismerünk, és az emberi logika a tévedhetetlen ösvény. Ha az ember felül tud emelkedni önnön jelentéktelenségén, akkor már nem is annyira elképzelhetetlen Isten létezése.
Ennek ellenére továbbra is ateistának tartom magamat, mert nem tudtam egyelőre magamat meggyőzni Isten létéről, de még a valószínűségét is kicsinek találom, azt meg végképp, hogy a vallások által leírtak szerint lenne a világ, vagy történt volna a történelem (pl.: ószövetség). Ugyanakkor az elmélkedés folyamatos, és a jelek szerint már az is jó, hogy erre a szintre eljutottam, viszont az is lehet, hogy ez csak az elmúlás elviselhetetlensége hajtja.
Keynes mondta Newtonról, hogy nem a felvilágosodás korának első zsengéje volt, hanem az utolsó mágus, Babilon és Suméria utolsó sarja, az utolsó nagy elme, aki ugyanazzal a tekintettel nézett a láthatatlan és intellektuális világra, mint azok, akik civilizációs örökségünk felépítéséhez hozzáláttak alig tízezer éve.
Figyelemre méltó alkímiai és vallásfilozófiai irattömeget hagyott maga után, pl.
“Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása”
Ez hogyan érted? Elnyomás lenne az araboknál? Ezt már sikerült elolvasni? http://www.avoiceformen.com/gynocentrism/the-myth-of-patriarchal-oppression-in-iran/
Irán pont nem arab ország, de elég gyakran olvashatunk például a szaúdi nők helyzetéről.
http://egyenjog.blogter.hu/257651/patriarchalis
Olvastam már korábban ezt, én van is benne logika, de nem vagyunk biztosak abban, hogy az említett 2,5 millió évben matriarchális társadalomban éltünk. A majmokra hivatkozik, de tudtommal ott is fajspecifikus a társadalmi berendezkedés. Ha az emberszabásúakra gondolt, ott is.
Az a következtetés viszont szerintem nagyon ül, amely szerint a patriarchális rendszerrel járó férfimotivációt lerombolják az elmúlt évtizedek és napjaink társadalomátalakító intézkedései. Én vidéken élek, és látom, hogy a család nélküli férfiak milyen igénytelenül élnek, saját magukért nem hajlandóak hajtani, ezért is halnak meg olyan korán. Ellenben az eddigi munkahelyeimen mindig szempont volt a felvenni kívánt dolgozók között a családi állapot, és nem szociális érzékenység miatt, hanem mert az apák a csillagot is lehozzák az égről a pénzért, míg a gyermektelen férfiak felelőtlenek. Nem értek a HR-hez, de feltételezem, hogy az is foglalkozik ezzel.
Ahogy az is jó meglátás, hogy a feministák úgy akarják eltörölni a számukra negatív kötöttségeket, miközben az ezekkel természetes módon együtt járó előnyöket meg akarják tartani.Arra nem gondolnak, hogy az állambácsi forrásai az adók, és a férfiak demotiválásával, ez a forrás jelentősen csökkenhet.
Nem szándékom szétoffolni, de szegről-végről kapcsolódik a cikk a témához.
http://parkovacs.blog.hu/2014/07/02/csajok_pasi_szemmel
A “párkapcsolati szakértő” szerint tévhit, sztereotípia, hogy a nők pénzéhesek. Aztán kifejti, hogy olyan férfiakkal szóba sem állnak a nők, akik csóróbbak náluk. Sőt, az az ideális, hogy a férfi annyit keres, hogy magát, a nőt, meg a gyereket is el tudja tartani, mert ez imponál, meg kényelmet ad. Ez a kulcsmondat: “Semmi ördöngösség, mert nem kell milliomosnak lened, csak figyelj rá oda és biztosítsd az a biztonságot anyagi értelemben is a nőknek, amire vágynak.” Innentől kezdve nincs több kérdésem :))
*az idézett mondat helyesírási hibái eredetiek :)
Olvastam én is, és ehhez hasonló tartalommal kommenteltem.
Egyébként a rosszfiúkhoz való vonzódásukat is tagadja, majd leírja miért van mégis így.
Ráadásul előzetes moderáció van, ami számomra mindigis egyfajta huncutság volt. Nem bírtam ki, hogy ne írjak kommentet:
“Furcsa dolog ez az emancipáció. A hagyományos szerepek lerombolása a nők számára nem kívánt mellékhatásokkal is járt. Többek között lekerültek arról a piedesztálról, amire a férfitársadalom helyezte őket. A mai figyelmes szemlélő számára egyértelmű hogy a “női feladatok” feladásával felbillent a mérleg és a negatív serpenyő tartalma jobban láthatóvá vált. Az elfoszló szűzfehér ruha alól pegig előbukkantak a női természet sötétebb tónusai. Így nem csoda hogy leginkább a huszonéves generáció számára a nők nagyrésze már csak lábon járó, beszélő dugibaba, ahogy máshol mondják egy fucktoy.
A sors igazi fintora, hogy a nők nagyrésze régebben objektívebben gondolkodott nőtársairól, mint bármelyik férfi. Elég volt bármelyik anyát meghallgatni a fia szeretőjével, barátnőjével, feleségével kapcsolatban. A feminizmus amellett hogy a férfiak számára lerombolta a női tekintélyt és értékeket, elképesztő hazugságként elhitette a nőkkel a valóság ellenkezőjét. A nők jobbak, szorgalmasabbak, szociálisan érzékenyebbek, empatikusabbak és persze mindig csak áldozatok egy kapcsolatban.”
Sok igazság van abban amit ír..Nők egy részének a pénz a legimponálóbb, férfiak egy részének meg a szépség..És tapasztalatból mondom mindkettőért tenni kell (igen a szépségért is)..Tehát ha jó partit akarsz tegyél érte, de ha nem akkor is kapsz olyat aki hozzád való (kérdés h elégnek érzed-e majd őt)..Szerintem csak ennyit akart mondani kovács úr..
El kell ismernem tényleg sztereotípia a rossz fiúk imádat, én még soha az életben nem éltem meg..Igaz vannak baráti körben tapasztalatok, de a legtöbben jófiúknál kötöttek ki (nem véletlen)..persze ez amolyan személyes statisztika..
Ha elég széles körben mozogsz, akkor sokszor elég sokat elárul a személyes tapasztalat is, viszont két dolgot megjegyeznék. Egyrészt a rosszfiúság általában ösztönösen vonzó a nők számára, vagyis szexuálisan találják vonzónak, de ez nem jelenti azt, hogy egy életre velük lennének, abban már jelentősebb része van a tudatosságnak.
Másrészt pedig a sztereotípiáknak van alapjuk, egy adott csoportra jellemző tulajdonság, ami azonban a csoport minden tagjára nem igaz. Ha így értetted, akkor elfogadható.
Találtam egy nagyon jó dworkin fotót:
Szegény Dworkin “kis”asszony, csak kevés ember foroghat annyit a sírjában, mint ő.
Feltéve hogy van sírja és nem csak karót vertek a szívébe és kaparták el valami dögtemető melletti vízelvezető árokba.
Jaj szegény derék Szamuely Tibor elvtárssal is mit csináltak.
“Ami a szitokszóként való használat hátterében érezhető igazság, az a patriarchális berendezkedésre épült valóban elnyomó rendszerek (pl.: arab országok) kialakulása, de az egy bizonyos berendezkedésre épülő igazságtalan rendszerek nem teszik magát az alapot is igazságtalanná, elnyomóvá vagy célszerűtlenné, hiszen ezen az alapon a demokráciát is el lehetne ítélni, vagy épp a Földet. ”
A maga korában a 4 feleség engedélyezése nővédő intézkedés volt, ha kicsit szigorúbban belegondolunk mi lett volna a sorsa az egyedülálló nőknek (gyerekkel vagy anélkül) szülői (rokoni) védelem nélkül? Eladják rabszolgának vagy kifosztják mindenéből és megölik, a gyerekeket szintúgy). A “civilizált” rómaiak sem kímélték ellenségeik családtagjait! Elsősorban a kereszténység tette a nőt az istennel összekötő kapoccsá a gyerekkel isten ajándékoz meg tehát isten ellen vétesz ha eldobod, és tiltotta meg a hagyományos demográfiai szabályozási módok használatát.
A szaporodás parancsa mindhárom vallásban alaptétel (zsidó/iszlám/keresztény) de csak a keresztény helyezi, igaz rejtetetten az isten után következővé a nőt, akin keresztül jön isten áldása a gyerek. A kereszténység a 16.sz.-i reformmozgalmával próbált visszatérni a patriarchális (zsidó) gyökereihez, erre adott válasz a reneszansznak nevezett matriarchátust, scientizmust, ateizmust, manapság dühödt feminizmust takaró napjainkig tartó (BACKLASH) reakció.
F