Adolf Weininger
2 megosztás

Képmutatók és álszentek

A hipokrita szó több nyelven is azt jelenti, hogy képmutató, álszent. Magyarul is.

A képmutatás jellemzőbb a feminin lelkületre, mint a maszkulinra. Vannak, akik szerint a nők olyan természetességgel – értsd: folyékonyan és ártatlanul – hazudnak, ahogy a patak csörgedez, ezért az egész kérdés voltaképp kívül esik a morálon. „Az erkölcs magától értetődik” – állította Freud. Ha valakinél a hazudozás tényleg magától értetődik, annál lehet, hogy ez már nem is erkölcstelenség, hanem maga a morál? Ez komolyan feltett kérdés, nem sarcasm.

A zsidó-keresztény kultúrkör két legmarkánsabb vonulata – szerintem – a farizeus és a jezsuita. Két világméretű, globális uralomra törő, egymással rivalizáló hatalmi irányultság, amelyek egyúttal kétféle hipokritaságot, képmutatást, álszentséget is képviselnek. Jeruzsálem és Róma, a két ősi város: előbbi egy mesterségesen létrehozott modernkori állam szíve, utóbbinak egy mesterségesen létrehozott modernkori állam a szíve…

A farizeus több nyelven is azt jelenti, hogy képmutató, álszent. Magyarul is. Jézus híres, Bibliából ismert szavainak köszönhetően van így. Azt már kevesebben tudják, hogy akad olyan nyelv, ahol a jezsuita szó ugyanazt jelenti, mint a farizeus. Egy ilyen nyelvről tudok, ami viszont igen mérvadónak tűnik a kérdés szempontjából: az olasz gesuita, gesuicito, gesuitesco képmutatót, álszentet jelent. (Forrás: online Sztaki szótár.)

Miért fontos, hogy épp olaszul jelent képmutatót, álszentet a jezsuita? Idézzük csak fel a mi „cigánykodni” kifejezésünket. Pontosan érti mindenki itt mifelénk, hogy ez mit jelent, függetlenül attól, hogy rasszista vagy elkötelezett ballib-e az illető. A kifejezés azért oly magától értetődő számunkra, mert régről és napi szinten élünk együtt a kérdéssel. Ahogy az olaszok a jezsuitákkal.

2013-ban egy Jézus Társaságból származó pap lett a pápa. Korábban sose volt Róma püspöke jezsuita. Még abban az évben az év embere is lett; a Time című magazin gyártja e címet. Hitler 1938-ban, Sztálin kétszer, 1939-ben és 1942-ben volt az év embere e magazin szerint. – Az se nagyon köztudott, hogy 1773-ban az akkori pápa kitiltotta a jezsuitákat a katolikus anyaszentegyházból. Vajon miért tette? (Az igazi ok érdekelne:) 1814-ben aztán egy másik pápa visszaállította a rendet. Miért? Mit tudott, amit mi nem?

Nem tudjuk.

Azt viszont tudjuk, hogy Luther Márton nyelvén az álszentre az egyik szó az, hogy katholisch

 

02

Post Author: Adolf Weininger

Adolf Weininger
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet, ahogyan Horkheimer és Adorno klasszikusan megfogalmazta: „Mindegy, milyenek a zsidók önmagukban. Képük mint a legyőzött képe tele van olyan vonásokkal, amelyeknek halálos ellenségük kell hogy legyen a totalitáriussá vált uralom: a hatalom nélküli boldogság, a munka nélküli bér, a határkő nélküli haza, a mítosz nélküli vallás vonásaival.” TGM: Csurka István halálára, 2012 február
f Facebook
2 megosztás


90
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
11 Egyéni hozzászólás
79 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
Belvederedon FefinhoKoriandervisuoKodo Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Suum cuique
Újságíró

Nem tetszik ez az antikatolikus kirohanás, ki olyan naiv, hogy azt higgye, hogy egyházellenesnek, páparugdosónak lenni manapság eredeti gondolatnak számít, amikor a legutolsó mónikashow-fogyasztó proli szájából is a “pedofilpapozás” folyik? Erről egy régi kritika jut eszembe:

“Ezután a legautentikusabb hang adja meg az alaphangulatot. Egy ismeretlen pojáca kacarászik azon, hogy milyen hülye, aki hisz Istenben, mire az alákevert közönség visszanevet. A színvonal persze nem megy túl magasra, nehogy már az egyszerû amerikai lakókocsitöltelék ne értse. A vallásos ember hülye, a papok csak a pénzedet akarják, és még pár alapszintû okosság, amit bármelyik panelproli odaböfög a véletlenül becsöngetõ jehovistának, mielõtt a képébe vágná az ajtót. Utána egy kis “szentszar”-ozás, “bullshit”, csak így, egyszerûen, hetykén odavágva, aztán még pár perc szünet, hogy eméssze a proli. A világ megrázásáig még öt perc. Legyen Ön is Tóta W. Árpád.”

A “képmutatásról” egy kisebb idézet jutott eszembe:

“…Azzal védik Machiavellit, hogy ő nem az erkölcsösséget tagadta, hanem egyszerűen más témáról írt egy könyvet, azaz arról ami van, és nem arról, aminek kellene lenni. Dicsérik őt, hogy nincs benne képmutatás, ami azt is magában foglalja, hogy a moralizálás egyenlő a képmutatással.

Ez a „bort iszik, vizet prédikál” képmutatásának az általános, modern félreértelmezése. Ebben az értelemben minden ember képmutató, hacsak nem hagyja abba a prédikálást. Matthew Arnold úgy határozta meg a képmutatást, mint „az az adó, amit a bűn fizet az erénynek”. Machiavelli volt az első, aki visszautasította, hogy kifizesse ezt az adót. Ő a képmutatást nem azáltal győzte le, hogy felemelte a gyakorlatot a prédikáció szintjére, hanem, hogy leszállította a prédikációt a gyakorlat szintjére. Azaz inkább az ideált hozta összhangba a valósággal, minthogy a valóságot az ideállal.

Ő valóban azt prédikálta, hogy „papa, ne prédikálj!” – mint az egyik rocksztár az egyik dalában (“Poppa, don’t preach!”). El tudnád képzelni, amint Mózes azt mondja Istennek a Sínai hegyen, hogy „papa, ne prédikálj!”? Vagy, hogy ezt mondja Mária az angyalnak? Vagy, hogy Krisztus így szól a Gecsemáni kertben, ahelyett, hogy azt mondaná „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”? Ha igen, akkor képet kaphatsz a pokolról, mert a menny azoknak az embereknek készült, akik azt mondják Istennek: „Papa, kérlek prédikálj!”.

Tulajdonképpen félreértelmezzük a „képmutatást”. A képmutatás nem annak a gyakorlatnak a kudarca, amit prédikálsz, hanem az abban való hit kudarca. A képmutatás propaganda…”

forrás

Deansdale
Admin

Én ezt nem éreztem “antikatolikusnak”, filozófiai/nyelvészeti témákat boncolgat. Sehol egy szentszar vagy hülyeakihiszistenben.

Suum cuique
Újságíró

A jezsuitákat és Rómát szitokszóként használni szerintem bőven kimeríti az antikatolikus-egyházellenes elfogultság fogalmát. Megjegyzem: a “jezsuitázás” abból a szabadkőműves eredetű legendából táplálkozik, mely szerint a jezsuiták jelmondata vagy elve a “finis sanctificat media” (a cél szentesíti az eszköz) lenne, pedig ezt senkinek sem sikerült bebizonyítani. Megjegyzem: Bartus László és elvbarátai rémtörténetei ellenére a jezsuita rend a legliberálisabb a katolikus szerzetesrendek közül, ezek meg valami szuperkémszervezetnek vagy elithadseregnek képzelik:

http://en.wikipedia.org/wiki/Jesuit_conspiracy_theories

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Csak most tűnt föl?  Mindig ezt csinálja. Amikor nem ez a téma, akkor is előszedi, és valahogy beleszövi az egyházgyalázást.
*** Személyeskedés moderálva ***
Legközelebb saját magad tedd meg!
Köszönettel: Moderátor-01

Tibi
Olvasó
Tibi

…szerintem csak sokat akart belesűríteni Adolf egy cikkbe, de nem lett körültekintően minden kibontva, s így a homályos részeknél egyesek sértve érezhetik magukat… de egyértelmű vallásgyalázást én sem látok benne…  Túl sok téma lett itt feldobva egyszerre, melyekből külön-külön szerencsésebb lett volna önálló cikkeket írni.

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

A cikk előtt is ez volt a véleményem, csak nem volt kedvem leírni.

edie
Olvasó
edie

Pontosan, megint kaptunk tőle valami összefüggéstelen értelmetlen álokoskodó halmazt.

hgyi
Szerkesztő

Nem azért mondom – s mivel nem érek fel vallástörténészi magasságaidba -, de a jezsuita szerzetesrendet Loyolai Ignác, egy baszk származású, kemény katonaember alapította. Elég erőszakosan térítettek és nagyon sokáig antiszemitáknak tartották őket – nyilván nem véletlenül.
Magyar tájnyelvben is megtalálható a jezsovita szó, amely szenteskedőt, álnokot jelentett.
No, meg azok a kifejezések vajon miért keletkeztek, amelyek nem igazán pozitívak? Pl.: fekete papok, vagy a jezsovita az ördögnek is gyújt gyertyát, ha neki az kedvező, esetleg: jezsovita praktika.

Szóval nem Weininger találta ki, hogy a jezsuita szó szitokszóként is használatos volt.
Az egyházellenesség meg miért bűn, vagy elfogultság? Éppoly elfogultság a másik oldalról, ha valaki – egy hívő ember – nem fogadja el, hogy nem mindenki tudja befogadni az egyházat – legyen az bármilyen egyház.

S hogy mennyire voltak liberálisok a katonás, tagjaiktól rengeteget (tanulást és minden előírás pontos és feltétlen betartását) követelő szerzetesek? Hát, affene tudja. A ferencesek nekem sokkal liberálisabbnak tűnnek.
(Most te meg “szabadkőműveseztél” egy jót… Mennyivel különb a “jezsuitázásnál?)

Megjegyzem, miért kellene mindenkinek valamilyen vallás – úgy tűnik főként katolikus – követőjének lennie, s miért ne kérdezhetne bármit az egyházzal kapcsolatban, vagy miért ne írhatná le a véleményét? Mindezt persze anélkül, hogy “kirohanásnak” bélyegezné néhány ember.

Ja… Néhány információt pl. hogy erőszakos térítők voltak, a Szent Gellért Egyházi Kiadó egyik könyvében olvastam.

Reszet Elek
Újságíró

“miért ne írhatná le a véleményét?”

Nem mintha odalennék a katolikus egyházért vagy a keresztény vallásért, de a kommented kapcsán felmerült bennem, hogy végülis hol van a határ mások érzékenységének a megsértésében? Például a katolikus egyházat lehet szabadon szidni. Lehet-e a homoszexuálisokat, a zsidókat, cigányokat szidni? Vagy a legtöbb erkölcsi olvasatnak ellentmondóan fennen hangoztatni, hogy ölni vagy másokat bántani jó dolog. Hol a határ? Mert ahogy látom, mindegy hogy hol is olvasgatok kommenteket a keresztény (és főleg a katolikus) egyházak szidása, a keresztény tanítások bagatellizálása, megkérdőjelezése úgy tűnik tűréshatáron belül van, ellentétben a többivel. Már csak arra lennék kíváncsi milyen alapon van ez így.

Végső soron nem is neked szólnak a fentiek, meglehet sokkal inkább egyfajta hangos morfondírozás.

hgyi
Szerkesztő

Morfondírozzunk. :o)
Weininger cikkét semmiképp nem érzem egyházellenes kirohanásnak. És gyűlölködőnek sem.
Például a nőket lehet szidni eléggé határtalanul. És a férfiakat is. Mindkét esetben változóak a tűréshatárok.
A muszlimokat is szokás szidni – itt határ a csillagos ég.
A fentiek alapján a szabadkőműveseket is szokás.
Pártokat, politikusokat is szokás szidni.
Focicsapatokat is. Ebben az esetben van, ahol esetleg megvernek, ha rosszat mondasz.
Minden “csoportfüggő”.

Reszet Elek
Újságíró

Persze persze. A magam részéről érvelve sok minden belefér még az olyasmik is, amit sikerült néhány “jogvédőnek” átverni a törvénykezésen és így büntetni rendelik.

Őszintén szólva nem tudom miről is szól a cikk. Egy kis szófejtősdi meg némi összeesküvéselmélet? Ilyesmi ezernyi akad.

Szófejtősdit ugyancsak. Pl. A szifiliszt nálunk (is) franciakórnak hívták, a franciáknál spanyolkórnak, másutt nápolyi betegségnek. Hogy miért? Mert ez azt sugalmazza, hogy ez mindenképpen más nép sajátja.

hgyi
Szerkesztő

Őszintén szólva nem tudom miről is szól a cikk. Egy kis szófejtősdi meg némi összeesküvéselmélet?
Ahogy Weiningert ismerem, egy kicsit erről, egy kicsit arról és egy kicsit amarról is. :o))

Koriander
Olvasó
Koriander

Weininger a főintrikátor :D második mondat, bah-bahh-bahhh,  a kommentekből meg úgy tűnik, hogy a  sorok közti dekódolás mégiscsak női cucc.

a témához kanyarban, de kapcsolódik cuki film (anno Birsalma ajánlotta) “a mennyországot választom“.

Alter Ego
Szerkesztő

Amennyiben kimondhatjuk, hogy az egyházak politizálnak, tehát saját vallási meggyőződésük alapján hatni igyekeznek a világpolitikára, akkor nyilvánvalóan kritizálható a “politikájuk”. És ennek a kulturált formájával szemben nincs (vagy nem igazán lehet) túl sok ellenvetése az adott vallás követőjének sem. Mert szerintem az egyházkritika és a valláskritika nagymértékben eltérő dolog. Mások hitét, vallási meggyőződését kritizálni (főleg a manapság egyre divatosabb és egyre ízléstelenebb formában) szerintem az egyik legkétesebb értékű szellemi elfoglaltság. Hitről nem lehet vitát folytatni. Az pedig szimplán mérhetetlenül kisstílű dolog, amikor valaki mások vallási erkölcsökön nyugvó jószándékát is megkérdőjelezi.  Aki előszeretettel nevez másokat álszentnek, rendszeresen és általában vitatja el másoktól a jóra való képességet, jószándékot, az önnön erkölcsiségének hiányosságairól, a jóra való képességének és törekvésének hiányáról állít ki bizonyítványt. “Mindenki magából indul ki” – így fogalmazza meg ezt egyszerű szavakkal a népnyelv. “A képmutatás nem annak a gyakorlatnak a kudarca, amit prédikálsz, hanem az abban való hit kudarca.”  – Mondja kicsi feljebb Suum idézete. Úgy hiszem, aki nem hisz semmilyen emelkedettebb erkölcsi értékrendben, így tehát még véletlenül sem prédikál arról, az még annál is rosszabb, mint aki “bort iszik és vizet prédikál”. Szóval azt hiszem mélyen igaza van az alább idézett La Rochefoucauldnak: “A képmutatás a bűn bókja az erény előtt”. – Aki pedig képes legalább felismerni az erényt, az még nem veszett el egészen. Tehát ha valakit álszentnek neveznek – még ha igaz is -, az csak felerészben tekinthető negatív ítéletnek.

Az egyházkritika azért sérti egyre jobban az emberek érzékenységét, mert felütötte a fejét egy olyan jelenség, amely messze túlmutat a kulturált vitán és lényegében nem más, mint vallásüldözés, sértegetés, gusztustalan gyalázkodás. Amint azt egy másik cikk alatt is írtam Adolfo Weiningernek: az átlagos hívő ember nem valamiféle “világrendhez”, egyházpolitikához  vagy vallási alapú összeesküvés(elmélet)hez köti a hitét, hanem egy belső meggyőződéshez és egy ahhoz társuló erkölcsi értékrendhez. Mindezek miatt az átlagember szempontjából ennek a cikknek a gondolatfelvetései eredendően szükségtelenek. Egyébként is, amint az egyházkritika helyét az alantas vallásgyalázás veszi át, annál inkább vezet indulatoktól mélyen átfűtött vitához bármely vallással vagy valláspolitikával kapcsolatos kérdés felvetése.

the hermit
Olvasó

Hú, elkerekedett a szemem, hogy Madonnát “rocksztár”-nak tituláltad.

Nincs remény. Pusztuljon, égjen, dőljön össze minden.

Alter Ego
Szerkesztő

No, most aztán jól megkapta mindenki; kezdve a nőkkel, a zsidókon és a mindenféle keresztényeken keresztül egészen a Time magazinig. Érték- és bizalom vesztett korunkban akad még eszmény, személy ami-aki nem minősül  hipokritának? A “hitetlenség” nihilizmusa nem pont olyan gyengeség, mint az “álszentség”?

Reszet Elek
Újságíró

A katolikusok tekintélyes részénél valóban van egyfajta képmutatás, de ez szerintem az egyház által alkalmazott bűntudatkeltés miatt van. Persze ha lejjebb ásunk, a tanítások még mindig ott vannak, függetlenül a körítéstől.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

A jezsuita rend feloszlatásának oka a felvilágosult abszolutizmus volt. Az uralkodókra hatottak a felvilágosodás tanai, annak egyházellenesége. A felvilágosodás fő ellenségének a jezsuitákat tekintette. II.József ezenkivül meg akart szabadulni az olyan szerzetesrendektől is akik nem végeztek el állami feladatokat és megszerezni vagyonukat. A jezsuita rend feloszlatásának két kezdeményezője Spanyolország és Portugália, meg akarta szerezni a jezsuiták hatalmas dél-amerikai birtokait. A rend visszaállításának oka a francia forradalom eszméinek bukása volt és egy konzervatív eszmei fordulat az államok vezetői közt.

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Sziasztok!!!! Kíváncsi vagyok, ez marad-e?

Reszet Elek
Újságíró

Szerintem igen mert ebben nem személyeskedtél. ;-)

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Az egyik töröltben sem.

Naooo
Olvasó
Naooo

MÁÁÁJÓÓÓÓÓM

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Én? Miért?

hgyi
Szerkesztő

Mi a baj a májaddal, kedves? :o)))

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Ellenem szabad, ugyi? sőt, még vicces is.

Reszet Elek
Újságíró

Emlékeim szerint a moderáltban Te használtad a majom kifejezést, gondolom Naooo ezt idézte fel. Vagy nem…

hgyi
Szerkesztő

Dehogy! Naooo a mája miatt óbégat amolyan nógrádiasan. :o)

Naooo
Olvasó
Naooo

Az meg palaúúc.

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Azt írtam: “Az egyik töröltben sem”. Azt jelenti, hogy az egyik töröltben pont úgy nem, ahogy abban sem, amelyikre reagáltál.

Kodo
Újságíró
Kodo

Érdekes a cikk és érdeklődéssel olvastam.
Nincs túl sok köze az itteni tematikához. Ezért olvasása közben úgy éreztem, felhígitja az itteni tematikát és kihúzza a kád dugóját is a Férfihang szellemiségéhez és céljaihoz képest.
Nem rossz a téma, mint pl. a kerékpárosok ásványianyag szükségletének témája se utolsó, csakhogy van nekünk itt egy bizonyos elsődlegesen előtérbe helyezendő és megcélozandó témakörünk.
Bocs…!

 

Koriander
Olvasó
Koriander

Szia Blájen Weininger, igaz nem ennek a posztnak a folytatása, hanem az Angelos eszmecserédnek, ill. a férfi és nő kultúrásnak, szóval azt írjátok, hogy:

Angelo: “Miért pont anyaszentegyház? Ha férfiuralom van/volt, akkor miért nem apaszentegyház? Itt valami trükk van :))”

Weininger: “Szerintem is trükk van, de ezt a trükköt az emberi psziché alkalmazta. Szerintem.”

én arra következtetésre jutottam, hogy mégsincs itt trükk, kuksi meg ezt a fotósorozatot…ugyanaz a nő csak más férfiakkal és életkörülményekkel, abszolút megfelel annak a kitételnek, hogy a nő a férfi reflexiója…

Egyházra levetítve meg: amiyen férfiak formálják az egyházat (politikát/ kultúrát ésatöbbi) olyan lesz az egyház, ami egyébként nem áll messze Karthágói Szent Cipriánustól származó “Isten nem lehet már az Atyja annak, akinek az Egyház nem Anyja” szállóigétől. (akinek a 13 napot csúszó ónaptár miatt, holnap van a kivégzésének az emléknapja, annyit érdemes róla tudni, hogy az észak-afrikai egyház püspöke volt, melynek az a különleges szerepe volt az ókorban Nyugaton, hogy “Egyrészt nem az apostolok alapították, így állandóan ki volt téve Róma gyámkodásának és beavatkozásainak, másrészt olyan tekintélyes teológusok származtak onnan, mint a karthágói Ciprián és a hippói Ágoston – akik inkább tanították a római püspököt, mint tanultak tőle. Az ókeresztény irodalom klasszikus terméke Cipriánnak az Egyház egységéről írt értekezése, amelyet a történelem folyamán pápás betoldásokkal éktelenítettek el.” (forrás:  http://leporollak.hu/egyhtori/EGYHTORI.HTM)

puszi:

iroK tehát Kori vagyok :)

Belvedere
Vendég
Belvedere

Mivé lett a Férfihang?