A hipokrita szó több nyelven is azt jelenti, hogy képmutató, álszent. Magyarul is.

A képmutatás jellemzőbb a feminin lelkületre, mint a maszkulinra. Vannak, akik szerint a nők olyan természetességgel – értsd: folyékonyan és ártatlanul – hazudnak, ahogy a patak csörgedez, ezért az egész kérdés voltaképp kívül esik a morálon. „Az erkölcs magától értetődik” – állította Freud. Ha valakinél a hazudozás tényleg magától értetődik, annál lehet, hogy ez már nem is erkölcstelenség, hanem maga a morál? Ez komolyan feltett kérdés, nem sarcasm.
A zsidó-keresztény kultúrkör két legmarkánsabb vonulata – szerintem – a farizeus és a jezsuita. Két világméretű, globális uralomra törő, egymással rivalizáló hatalmi irányultság, amelyek egyúttal kétféle hipokritaságot, képmutatást, álszentséget is képviselnek. Jeruzsálem és Róma, a két ősi város: előbbi egy mesterségesen létrehozott modernkori állam szíve, utóbbinak egy mesterségesen létrehozott modernkori állam a szíve…
A farizeus több nyelven is azt jelenti, hogy képmutató, álszent. Magyarul is. Jézus híres, Bibliából ismert szavainak köszönhetően van így. Azt már kevesebben tudják, hogy akad olyan nyelv, ahol a jezsuita szó ugyanazt jelenti, mint a farizeus. Egy ilyen nyelvről tudok, ami viszont igen mérvadónak tűnik a kérdés szempontjából: az olasz gesuita, gesuicito, gesuitesco képmutatót, álszentet jelent. (Forrás: online Sztaki szótár.)
Miért fontos, hogy épp olaszul jelent képmutatót, álszentet a jezsuita? Idézzük csak fel a mi „cigánykodni” kifejezésünket. Pontosan érti mindenki itt mifelénk, hogy ez mit jelent, függetlenül attól, hogy rasszista vagy elkötelezett ballib-e az illető. A kifejezés azért oly magától értetődő számunkra, mert régről és napi szinten élünk együtt a kérdéssel. Ahogy az olaszok a jezsuitákkal.
2013-ban egy Jézus Társaságból származó pap lett a pápa. Korábban sose volt Róma püspöke jezsuita. Még abban az évben az év embere is lett; a Time című magazin gyártja e címet. Hitler 1938-ban, Sztálin kétszer, 1939-ben és 1942-ben volt az év embere e magazin szerint. – Az se nagyon köztudott, hogy 1773-ban az akkori pápa kitiltotta a jezsuitákat a katolikus anyaszentegyházból. Vajon miért tette? (Az igazi ok érdekelne:) 1814-ben aztán egy másik pápa visszaállította a rendet. Miért? Mit tudott, amit mi nem?
Nem tudjuk.
Azt viszont tudjuk, hogy Luther Márton nyelvén az álszentre az egyik szó az, hogy katholisch…
Nem tetszik ez az antikatolikus kirohanás, ki olyan naiv, hogy azt higgye, hogy egyházellenesnek, páparugdosónak lenni manapság eredeti gondolatnak számít, amikor a legutolsó mónikashow-fogyasztó proli szájából is a “pedofilpapozás” folyik? Erről egy régi kritika jut eszembe:
“Ezután a legautentikusabb hang adja meg az alaphangulatot. Egy ismeretlen pojáca kacarászik azon, hogy milyen hülye, aki hisz Istenben, mire az alákevert közönség visszanevet. A színvonal persze nem megy túl magasra, nehogy már az egyszerû amerikai lakókocsitöltelék ne értse. A vallásos ember hülye, a papok csak a pénzedet akarják, és még pár alapszintû okosság, amit bármelyik panelproli odaböfög a véletlenül becsöngetõ jehovistának, mielõtt a képébe vágná az ajtót. Utána egy kis “szentszar”-ozás, “bullshit”, csak így, egyszerûen, hetykén odavágva, aztán még pár perc szünet, hogy eméssze a proli. A világ megrázásáig még öt perc. Legyen Ön is Tóta W. Árpád.”
A “képmutatásról” egy kisebb idézet jutott eszembe:
“…Azzal védik Machiavellit, hogy ő nem az erkölcsösséget tagadta, hanem egyszerűen más témáról írt egy könyvet, azaz arról ami van, és nem arról, aminek kellene lenni. Dicsérik őt, hogy nincs benne képmutatás, ami azt is magában foglalja, hogy a moralizálás egyenlő a képmutatással.
Ez a „bort iszik, vizet prédikál” képmutatásának az általános, modern félreértelmezése. Ebben az értelemben minden ember képmutató, hacsak nem hagyja abba a prédikálást. Matthew Arnold úgy határozta meg a képmutatást, mint „az az adó, amit a bűn fizet az erénynek”. Machiavelli volt az első, aki visszautasította, hogy kifizesse ezt az adót. Ő a képmutatást nem azáltal győzte le, hogy felemelte a gyakorlatot a prédikáció szintjére, hanem, hogy leszállította a prédikációt a gyakorlat szintjére. Azaz inkább az ideált hozta összhangba a valósággal, minthogy a valóságot az ideállal.
Ő valóban azt prédikálta, hogy „papa, ne prédikálj!” – mint az egyik rocksztár az egyik dalában (“Poppa, don’t preach!”). El tudnád képzelni, amint Mózes azt mondja Istennek a Sínai hegyen, hogy „papa, ne prédikálj!”? Vagy, hogy ezt mondja Mária az angyalnak? Vagy, hogy Krisztus így szól a Gecsemáni kertben, ahelyett, hogy azt mondaná „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”? Ha igen, akkor képet kaphatsz a pokolról, mert a menny azoknak az embereknek készült, akik azt mondják Istennek: „Papa, kérlek prédikálj!”.
Tulajdonképpen félreértelmezzük a „képmutatást”. A képmutatás nem annak a gyakorlatnak a kudarca, amit prédikálsz, hanem az abban való hit kudarca. A képmutatás propaganda…”
forrás
Én ezt nem éreztem “antikatolikusnak”, filozófiai/nyelvészeti témákat boncolgat. Sehol egy szentszar vagy hülyeakihiszistenben.
A jezsuitákat és Rómát szitokszóként használni szerintem bőven kimeríti az antikatolikus-egyházellenes elfogultság fogalmát. Megjegyzem: a “jezsuitázás” abból a szabadkőműves eredetű legendából táplálkozik, mely szerint a jezsuiták jelmondata vagy elve a “finis sanctificat media” (a cél szentesíti az eszköz) lenne, pedig ezt senkinek sem sikerült bebizonyítani. Megjegyzem: Bartus László és elvbarátai rémtörténetei ellenére a jezsuita rend a legliberálisabb a katolikus szerzetesrendek közül, ezek meg valami szuperkémszervezetnek vagy elithadseregnek képzelik:
http://en.wikipedia.org/wiki/Jesuit_conspiracy_theories
Csak most tűnt föl? Mindig ezt csinálja. Amikor nem ez a téma, akkor is előszedi, és valahogy beleszövi az egyházgyalázást.
*** Személyeskedés moderálva ***
Legközelebb saját magad tedd meg!
Köszönettel: Moderátor-01
…szerintem csak sokat akart belesűríteni Adolf egy cikkbe, de nem lett körültekintően minden kibontva, s így a homályos részeknél egyesek sértve érezhetik magukat… de egyértelmű vallásgyalázást én sem látok benne… Túl sok téma lett itt feldobva egyszerre, melyekből külön-külön szerencsésebb lett volna önálló cikkeket írni.
A cikk előtt is ez volt a véleményem, csak nem volt kedvem leírni.
Pontosan, megint kaptunk tőle valami összefüggéstelen értelmetlen álokoskodó halmazt.
nincs itt Slasher, cincog az e
hajrá fradi, köménymag!
Most már bármit írok, törlitek?
Ühü.
Nem azért mondom – s mivel nem érek fel vallástörténészi magasságaidba -, de a jezsuita szerzetesrendet Loyolai Ignác, egy baszk származású, kemény katonaember alapította. Elég erőszakosan térítettek és nagyon sokáig antiszemitáknak tartották őket – nyilván nem véletlenül.
Magyar tájnyelvben is megtalálható a jezsovita szó, amely szenteskedőt, álnokot jelentett.
No, meg azok a kifejezések vajon miért keletkeztek, amelyek nem igazán pozitívak? Pl.: fekete papok, vagy a jezsovita az ördögnek is gyújt gyertyát, ha neki az kedvező, esetleg: jezsovita praktika.
Szóval nem Weininger találta ki, hogy a jezsuita szó szitokszóként is használatos volt.
Az egyházellenesség meg miért bűn, vagy elfogultság? Éppoly elfogultság a másik oldalról, ha valaki – egy hívő ember – nem fogadja el, hogy nem mindenki tudja befogadni az egyházat – legyen az bármilyen egyház.
S hogy mennyire voltak liberálisok a katonás, tagjaiktól rengeteget (tanulást és minden előírás pontos és feltétlen betartását) követelő szerzetesek? Hát, affene tudja. A ferencesek nekem sokkal liberálisabbnak tűnnek.
(Most te meg “szabadkőműveseztél” egy jót… Mennyivel különb a “jezsuitázásnál?)
Megjegyzem, miért kellene mindenkinek valamilyen vallás – úgy tűnik főként katolikus – követőjének lennie, s miért ne kérdezhetne bármit az egyházzal kapcsolatban, vagy miért ne írhatná le a véleményét? Mindezt persze anélkül, hogy “kirohanásnak” bélyegezné néhány ember.
Ja… Néhány információt pl. hogy erőszakos térítők voltak, a Szent Gellért Egyházi Kiadó egyik könyvében olvastam.
Kösz, hgyi, ez a jezsovita-infó nagyon jó!
Szívesen, máskor is! :o))
“miért ne írhatná le a véleményét?”
Nem mintha odalennék a katolikus egyházért vagy a keresztény vallásért, de a kommented kapcsán felmerült bennem, hogy végülis hol van a határ mások érzékenységének a megsértésében? Például a katolikus egyházat lehet szabadon szidni. Lehet-e a homoszexuálisokat, a zsidókat, cigányokat szidni? Vagy a legtöbb erkölcsi olvasatnak ellentmondóan fennen hangoztatni, hogy ölni vagy másokat bántani jó dolog. Hol a határ? Mert ahogy látom, mindegy hogy hol is olvasgatok kommenteket a keresztény (és főleg a katolikus) egyházak szidása, a keresztény tanítások bagatellizálása, megkérdőjelezése úgy tűnik tűréshatáron belül van, ellentétben a többivel. Már csak arra lennék kíváncsi milyen alapon van ez így.
Végső soron nem is neked szólnak a fentiek, meglehet sokkal inkább egyfajta hangos morfondírozás.
Morfondírozzunk. :o)
Weininger cikkét semmiképp nem érzem egyházellenes kirohanásnak. És gyűlölködőnek sem.
Például a nőket lehet szidni eléggé határtalanul. És a férfiakat is. Mindkét esetben változóak a tűréshatárok.
A muszlimokat is szokás szidni – itt határ a csillagos ég.
A fentiek alapján a szabadkőműveseket is szokás.
Pártokat, politikusokat is szokás szidni.
Focicsapatokat is. Ebben az esetben van, ahol esetleg megvernek, ha rosszat mondasz.
Minden “csoportfüggő”.
Persze persze. A magam részéről érvelve sok minden belefér még az olyasmik is, amit sikerült néhány “jogvédőnek” átverni a törvénykezésen és így büntetni rendelik.
Őszintén szólva nem tudom miről is szól a cikk. Egy kis szófejtősdi meg némi összeesküvéselmélet? Ilyesmi ezernyi akad.
Szófejtősdit ugyancsak. Pl. A szifiliszt nálunk (is) franciakórnak hívták, a franciáknál spanyolkórnak, másutt nápolyi betegségnek. Hogy miért? Mert ez azt sugalmazza, hogy ez mindenképpen más nép sajátja.
“Őszintén szólva nem tudom miről is szól a cikk. Egy kis szófejtősdi meg némi összeesküvéselmélet?”
Ahogy Weiningert ismerem, egy kicsit erről, egy kicsit arról és egy kicsit amarról is. :o))
Weininger a főintrikátor :D második mondat, bah-bahh-bahhh, a kommentekből meg úgy tűnik, hogy a sorok közti dekódolás mégiscsak női cucc.
a témához kanyarban, de kapcsolódik cuki film (anno Birsalma ajánlotta) “a mennyországot választom“.
Amennyiben kimondhatjuk, hogy az egyházak politizálnak, tehát saját vallási meggyőződésük alapján hatni igyekeznek a világpolitikára, akkor nyilvánvalóan kritizálható a “politikájuk”. És ennek a kulturált formájával szemben nincs (vagy nem igazán lehet) túl sok ellenvetése az adott vallás követőjének sem. Mert szerintem az egyházkritika és a valláskritika nagymértékben eltérő dolog. Mások hitét, vallási meggyőződését kritizálni (főleg a manapság egyre divatosabb és egyre ízléstelenebb formában) szerintem az egyik legkétesebb értékű szellemi elfoglaltság. Hitről nem lehet vitát folytatni. Az pedig szimplán mérhetetlenül kisstílű dolog, amikor valaki mások vallási erkölcsökön nyugvó jószándékát is megkérdőjelezi. Aki előszeretettel nevez másokat álszentnek, rendszeresen és általában vitatja el másoktól a jóra való képességet, jószándékot, az önnön erkölcsiségének hiányosságairól, a jóra való képességének és törekvésének hiányáról állít ki bizonyítványt. “Mindenki magából indul ki” – így fogalmazza meg ezt egyszerű szavakkal a népnyelv. “A képmutatás nem annak a gyakorlatnak a kudarca, amit prédikálsz, hanem az abban való hit kudarca.” – Mondja kicsi feljebb Suum idézete. Úgy hiszem, aki nem hisz semmilyen emelkedettebb erkölcsi értékrendben, így tehát még véletlenül sem prédikál arról, az még annál is rosszabb, mint aki “bort iszik és vizet prédikál”. Szóval azt hiszem mélyen igaza van az alább idézett La Rochefoucauldnak: “A képmutatás a bűn bókja az erény előtt”. – Aki pedig képes legalább felismerni az erényt, az még nem veszett el egészen. Tehát ha valakit álszentnek neveznek – még ha igaz is -, az csak felerészben tekinthető negatív ítéletnek.
Az egyházkritika azért sérti egyre jobban az emberek érzékenységét, mert felütötte a fejét egy olyan jelenség, amely messze túlmutat a kulturált vitán és lényegében nem más, mint vallásüldözés, sértegetés, gusztustalan gyalázkodás. Amint azt egy másik cikk alatt is írtam Adolfo Weiningernek: az átlagos hívő ember nem valamiféle “világrendhez”, egyházpolitikához vagy vallási alapú összeesküvés(elmélet)hez köti a hitét, hanem egy belső meggyőződéshez és egy ahhoz társuló erkölcsi értékrendhez. Mindezek miatt az átlagember szempontjából ennek a cikknek a gondolatfelvetései eredendően szükségtelenek. Egyébként is, amint az egyházkritika helyét az alantas vallásgyalázás veszi át, annál inkább vezet indulatoktól mélyen átfűtött vitához bármely vallással vagy valláspolitikával kapcsolatos kérdés felvetése.
Csak most vettem észre ezt a hozzámszólást…
A cikket a képmutatásról írtam. A hitet úgyse lehet meggyőzni. Ha meg lehet, nem is volt igazi hit… Koriander vette csak észre, hogy a második bekezdés a magva a dolognak. A többi puszta információ-áramoltatás, ami a szívük szerint tudósoknak szól, nem az agyuk szerint hiteseknek. Utóbbiakról már rég levettem a kezem:)
Hú, elkerekedett a szemem, hogy Madonnát “rocksztár”-nak tituláltad.
Nincs remény. Pusztuljon, égjen, dőljön össze minden.
“Matthew Arnold úgy határozta meg a képmutatást, mint „az az adó, amit a bűn fizet az erénynek”.”
Matthew Arnold a 19. században élt, akkor e gondolat már kétszáz éves volt, csak ő tisztelgés helyett adót mond.
Hosszabban idézem az eredetit, olyan körítést is idézek hozzá, ami mai szemmel érdekes, főleg mert mutatja azt a bődületes naivitást, amiben 25 éve leledzett az ország legalább fele.
“A helyzet az, hogy amikor egy diktatórikus kísértésekkel kacérkodó párt, mint az MDF, állandóan igazolni próbálja, hogy amit csinál, az alkotmányos, törvényes, szabadelvű stb., akkor már a szabadság ügye nem áll rosszul. Igazolniuk kell magukat, s nem mondhatják azt egyszerűen, hogy így van, punktum, ezt kívánja a nép érdeke meg a munkásosztály történelmi hivatása, vagy amit akarsz. Ezzel szemben az a furcsa helyzet alakult ki, hogy óriási politikai hatalommal rendelkező kelet-európai kormányok állandóan képmutatóan bizonykodni kénytelenek, hogy ők alkotmányosak, törvényesek. És ez óriási haladás, még akkor is, ha politikai elégedetlenségünk néha nem engedi látni, hogy ez milyen nagy eredmény, ha az érvelésmódunkat rákényszerítettük az ellenfélre. Másként érvelni nem lehet ma már Kelet-Európában, mint liberális módon, akkor is, ha a liberálisok nem mindig nyerik meg a vitákat. A szellemi technikánkat az ellenfél elfogadta, és akármennyire rugódózik, akármennyire tiltakozik, akármennyire csikorgatja a fogát, mégis, amikor arra kerül a sor, hogy Balsai úr megmagyarázza, miért neveztek ki bírókat, nem azt mondja, hogy csak, hanem azt, hogy a bírálói félreértették a jogot. De hát ezáltal hallgatólagosan elismerte, hogy mégiscsak a jog a legfelső instancia, akkor is, ha ő a napi gyakorlatában megpróbálja kijátszani. Mindig nagy híve voltam La Rochefoucauld azon mondásának, hogy a képmutatás a bűn bókja az erény előtt. Ennyiben én a hipokrízist mindig előnyben részesítem az őszinte diktatórikus magatartással szemben. Minél képmutatóbbak a kormányaink, annál jobb nekünk.”
Tamás Gáspár Miklós, 1989, Beszélő – kiemelés tőlem
Ez igaz megállapítás, a vereség felé vezető út első lépése, ha elfogadja valaki az ellensége játékszabályait. Ott mindig hátrányos helyzetben lesz.
Itt ki fogadta el kiét?
Itt konkrétan senki, csak arra a félmondatra reagáltam: milyen nagy eredmény, ha érvelésmódunkat rákényszerítjük az ellenfélre. Különben az MDF 1990-ben elfogadta az SZDSZ szabályait és vesztett is 1994-ben.
89 után a fidesz és a szadesz párhuzamosan futottak mint antikommunista vonulatok, aztán utóbbi lepaktált az ősellenség utódpártjával, amibe később belepusztult. A fidesz viszont pálfordulást hajott végre – a szó szinte tökéletesen passzoló értelmében -, és lett a mai fides. Maradt antikommunista, ebben az egyben hasonlít a régire.
Milyen szöges ellentétek elférnek egy-egy anti-mozgalomban! Eszembe jut, amit június 29-én Alter Ego írt a kasztrációs cikk alá:
“Még nem sokat beszélgettünk róla, de egyre inkább azt sejtem, hogy muszáj lesz felismerni, hogy az antifeminista gondolkodásnak legalább két, egymástól nagyon eltérő irányzatra létezik: egy erősen jobboldali és egy tisztán humanista alapokra támaszkodva kritizáló irányvonala. Azért is mondom ezt, mert például a Férfihang.hu közösségének fejlődéstörténete is egyre markánsabban kirajzolja, hogy a két csoport azon túl, hogy bár teljesen eltérő okokból, de mégis közös ellenségképpel rendelkezik, egyébként szükségszerűen nem sok közösséget érez egymással.”
Osztán mi ezekben az antikommunista? Egy brancsok ezek.
No, most aztán jól megkapta mindenki; kezdve a nőkkel, a zsidókon és a mindenféle keresztényeken keresztül egészen a Time magazinig. Érték- és bizalom vesztett korunkban akad még eszmény, személy ami-aki nem minősül hipokritának? A “hitetlenség” nihilizmusa nem pont olyan gyengeség, mint az “álszentség”?
A katolikusok tekintélyes részénél valóban van egyfajta képmutatás, de ez szerintem az egyház által alkalmazott bűntudatkeltés miatt van. Persze ha lejjebb ásunk, a tanítások még mindig ott vannak, függetlenül a körítéstől.
Ha egy fradi-mtk meccsen azzal a mentalitással vennék részt, hogy engem csak a futball érdekel (hogy ki győz, az nem), akkor az egymást utáló két tábor elkezdene engem is utálni… Az, hogy a farizeus vagy a jezsuita vonal győz-e, nekünk, alávetetteknek voltaképp mindegy, talán még a döntetlen volna a legjobb legkevésbé rossz.
Engem az igazság érdekel, számomra ez a nagy foci. Ha lenne hatalmam – vagy ha azt hinném, hogy így lehet -, biztos én is tennék az igazságra, és csak nyomnám a táborom szekerét. De nincs, ezért ezt nyomom:)
Egyre többen vagyunk, akik kívül akarunk maradni. Akiket hiába próbál belerángatni az ezerarcú két tábor – az mtk-farizeus és a fradi-jezsuita. Bartusnak nem okoz gondot, hogy csak a pápistákat fikázza, Izrael gázairól mélyen hallgat. Suumnak meg az nem okoz gondot, hogy kizárólag “szabadkőművesézzen”, ő a Vatikán gázai övezeteiről nem beszél.
A cikkben tényleg nem mértem ki patikamérlegen, hogy mindkét hazudozós világ(t)rend egyaránt megkapja a magáét, de esküszöm, a szívemben és az elmémben pont egyformán osztoznak az ellenszenvemen!
A jezsuita rend feloszlatásának oka a felvilágosult abszolutizmus volt. Az uralkodókra hatottak a felvilágosodás tanai, annak egyházellenesége. A felvilágosodás fő ellenségének a jezsuitákat tekintette. II.József ezenkivül meg akart szabadulni az olyan szerzetesrendektől is akik nem végeztek el állami feladatokat és megszerezni vagyonukat. A jezsuita rend feloszlatásának két kezdeményezője Spanyolország és Portugália, meg akarta szerezni a jezsuiták hatalmas dél-amerikai birtokait. A rend visszaállításának oka a francia forradalom eszméinek bukása volt és egy konzervatív eszmei fordulat az államok vezetői közt.
Lehet, hogy tényleg azért távolították el őket, mert felvilágosodás lett, de az se kizárt, hogy azért lett felvilágosodás, mert eltávolították őket… Már ha a felvilágosodás csimborasszójának a „nagy francia forradalmat” tekintjük.
Három évvel azután, hogy XIV. Kelemen feloszlatta a szóban forgó rendet, Adam Weishaupt – aki 24 évesen már professzor egy bajor jezsuita egyetemen (Drábik infó) – megalakítja az illuminátus rendet. Tizenhárom évvel később Bastille, aztán Napóleon, aki először kiegyezik VII. Piusz pápával, majd összevész vele, és évekre fogságba veti. Mikor 1814-ben – Napóleon buktával – VII. Piusz szabadul, nyomban visszaállítja a jezsuita rendet. A következő évben létrejön a Szent Szövetség.
Ha azt hallanám, hogy X cég elzavarja leghatékonyabb team-jét, aztán megalakul Y cég, ami támadásaival kis híján összeomlasztja X céget, majd a történet úgy folytatódna, hogy Y cég elveszti lendületét, X meg visszaveszi a team-et, és új erőre kap, akkor felmerülne bennem a lehetőség, hogy Y cég mögött végig a team állt…
Ezek szerint kedveled az összeesküvés elméleteket. Kétségtelen már az ókor óta léteztek összeesküvések, de azért nem annyi, mint amennyi ilyen elmélet létezik. A mai világban leginkább idegen államok szerveznek ilyeneket más államok ellen, azok polgárai felhasználásával. Természetesen léteznek olyan milliárdosokból álló csoportok is, akik állami és világszinten képesek a politikusok irányítására a saját érdekeik érdekében.
Kedves Adolfo!
Még régen kérdeztél tőlem privátban 4 dolgot: mindegyikre a válaszom az MGTOW.
Akkor már csak egy kérdés van: mi az az MGTOW?:))
Sziasztok!!!! Kíváncsi vagyok, ez marad-e?
Szerintem igen mert ebben nem személyeskedtél. ;-)
Az egyik töröltben sem.
MÁÁÁJÓÓÓÓÓM
Én? Miért?
Mi a baj a májaddal, kedves? :o)))
Ellenem szabad, ugyi? sőt, még vicces is.
Emlékeim szerint a moderáltban Te használtad a majom kifejezést, gondolom Naooo ezt idézte fel. Vagy nem…
Dehogy! Naooo a mája miatt óbégat amolyan nógrádiasan. :o)
Az meg palaúúc.
Azt írtam: “Az egyik töröltben sem”. Azt jelenti, hogy az egyik töröltben pont úgy nem, ahogy abban sem, amelyikre reagáltál.
Érdekes a cikk és érdeklődéssel olvastam.
Nincs túl sok köze az itteni tematikához. Ezért olvasása közben úgy éreztem, felhígitja az itteni tematikát és kihúzza a kád dugóját is a Férfihang szellemiségéhez és céljaihoz képest.
Nem rossz a téma, mint pl. a kerékpárosok ásványianyag szükségletének témája se utolsó, csakhogy van nekünk itt egy bizonyos elsődlegesen előtérbe helyezendő és megcélozandó témakörünk.
Bocs…!
Szia Blájen Weininger, igaz nem ennek a posztnak a folytatása, hanem az Angelos eszmecserédnek, ill. a férfi és nő kultúrásnak, szóval azt írjátok, hogy:
Angelo: “Miért pont anyaszentegyház? Ha férfiuralom van/volt, akkor miért nem apaszentegyház? Itt valami trükk van :))”
Weininger: “Szerintem is trükk van, de ezt a trükköt az emberi psziché alkalmazta. Szerintem.”
én arra következtetésre jutottam, hogy mégsincs itt trükk, kuksi meg ezt a fotósorozatot…ugyanaz a nő csak más férfiakkal és életkörülményekkel, abszolút megfelel annak a kitételnek, hogy a nő a férfi reflexiója…
Egyházra levetítve meg: amiyen férfiak formálják az egyházat (politikát/ kultúrát ésatöbbi) olyan lesz az egyház, ami egyébként nem áll messze Karthágói Szent Cipriánustól származó “Isten nem lehet már az Atyja annak, akinek az Egyház nem Anyja” szállóigétől. (akinek a 13 napot csúszó ónaptár miatt, holnap van a kivégzésének az emléknapja, annyit érdemes róla tudni, hogy az észak-afrikai egyház püspöke volt, melynek az a különleges szerepe volt az ókorban Nyugaton, hogy “Egyrészt nem az apostolok alapították, így állandóan ki volt téve Róma gyámkodásának és beavatkozásainak, másrészt olyan tekintélyes teológusok származtak onnan, mint a karthágói Ciprián és a hippói Ágoston – akik inkább tanították a római püspököt, mint tanultak tőle. Az ókeresztény irodalom klasszikus terméke Cipriánnak az Egyház egységéről írt értekezése, amelyet a történelem folyamán pápás betoldásokkal éktelenítettek el.” (forrás: http://leporollak.hu/egyhtori/EGYHTORI.HTM)
puszi:
iroK tehát Kori vagyok :)
Kori, ez az fotósorozat nagyon jó!
ne már…,
most moderáltak vagy önmoderáltál?
tegnap óta fogalmazom a választ…
Nyuszika, most vagy röpizünk vagy nem,
de ha gondolod vonulhatunk méles illegalitásba is (ha hozzájárulsz elkérem Hőgyikétől az e-mailedet és felkereslek, bú :)).
jelige: Henri Bergson
Szerintem önmoderált. Szokása. :o/
A közvetítést szívesen vállalom. :o) Adolf mélben engedélyt ad, hogy megadjam neked mélben a méljét… :o)))
:o))
pont a líblings kivégzési nememen kezdtem már ippen töprengeni a (válasz)mondanivalóm kapcsán, amikor látom, hogy Weiningernek kitépték a nyelvét…hiába a tapintatos, önreflexív férfi lélek.
:o)))))))))))))))))
Cst! Pszt! Ne dicsérd má ennyire, mert megint ráolvad a billentyűzetre! Nem tesz jót szegény billentyűknek’! ;o))))
nyöh-nyöh, meg arra is rájöttem, hogy a nőket még a kivégzési módszereket tekintve is jogfosztották, csak máglya, máglya, máglya, semmi roston sütés, forró olajos fürdő, mint Hadrianusnál..
na jóvan’
Fides, Spes, Charitas.
az isteni Bölcsesség legyen veletek.
Jamá’! Nyavalyogsz te is itt egy kis kényeztetéshiány miatt!
(Csak szólok, hogy a gyermekgyilkos nőket karóba húzták. Úgyhogy ne reklamálj!)
oké ennyire mégsem érdekel(t eddig) a téma, de biztos Eleknek is még lenne pár ötlete. Ma olyan, kötekedős kedvemben vagyok, pedig még csak nem is pms.
:o)))) Ma tűröm a kötekszést, bár nekem nem tűnt annak. (Nehéz teher került le a vállamról ma.) :o)
nem volt az :).
Terheket letenni jó dolog, én már nagyon várom az október végét…írtó nehéz munkát még úgy is, hogy csak hátfő-kedd-szerda + családot összeegyeztetni :o/ (nyilván örülök, hogy szükség van rám, de máshol viszont nem vagyok elég. kész is a dilemma).
A terhem lelki teher volt egy munkával kapcsolatban, de főnökasszonyom ma megnyugtatott. :o)
“de máshol viszont nem vagyok elég”
Szeretőt tartasz?
Szeretőt tartasz? –Tarthat-e egy nő szeretőt? (szemantikailag érdekel).
(amúgy meg nyugi olvasom a hszeid, ez a hét egy sikertörténet: tébolydából a bordélyba). “A bűn azért teremtetett, hogy megismerjük Isten kegyelmét.”- melyik filmből van? jó film, van benne költészet, kurvák és inkvizició.
Én tudom…
https://www.youtube.com/watch?v=6Jf_IRQmuBI
A kínzások és kivégzések története sajnálatosan szomorú fejezete az emberiség kultúrtörténetének. A témában megjelent és magyarul is olvasható:
Michael Kerrigan: Kínzóeszközök ill. a Torrente del Bosque írói álnéven megjelent Kínzások és kivégzések története és a Kínzások és kivégzések Magyarországon.
Pedig jaj de szép násztánc lett volna.
Papa Ratzi lett volna a cenzor.
entschuldigung exPapa, a többi stimm.
Igen, önmoderálás volt, de senki ellen nem irányult, még magam ellen se:) Elhamarkodottan reagáltam, a képsorozat tényleg szuper, de nem úgy és nem annyira, mint elsőre tűnt. Amit írtam, szerintem teljesen oké – el is mentettem, hátha még használom majd valahol -, viszont pár órával később újra és jobban megnézve a képeket túl- és félrereagálásnak tűnt már, ezért csak az első mondatot hagytam meg, nem tudtam, hogy már eljutott a címzetthez…
Ezt töröltem:
De tudod-é, hogy az eszme, ami ihlette (akkor is, ha sejtelme se volt róla annak, akinek jött ez az ötlete) a Krisztus utolsó megkísértése című gnosztikus-keresztény alkotás szerint sátáni?
“A világon csak egyetlen nő van, csak egyetlen nő, akinek sok arca van, az egyik lehanyatlik, a másik felemelkedik” – mondja a hazugság atyja egy kislány képében a mit sem sejtő Jézusnak (és a nézőnek), aki saját atyja, azaz Isten által küldött őrangyalnak hiszi a leányt. 0.51.40-nél hangzik el az alább belinkelt filmben. E szavakkal beszéli rá, hogy nősüljön, aztán ugyanezzel veszi rá később, hogy megcsalja a feleségét, gyermeke anyját. “Csak egyetlen nő van a világon, eredj be!” – mondja 0.55.50-nél.
http://gloria.tv/?media=109929&language=KiaLEJq2fBR
:))
nekem meg közben elszállt a mérgem, most mi legyen?!
sze’ntem akkor írj méreg nélkül…
na jó, olvadj ördög…
a reflexiód Scorseset tekintve, ill. az én kifordult elmém szemszögéből zseniális- nincs maszkulinabb rendező kerek egy hálivúdban.
A filmet nagyon régen láttam, újra kéne néznem, az akkori énem azt mondta, hogy blaszfémia, azóta tényleg nem tudom, hogy meddig tart az abszurd vagy mágikus realizmus. Mindenesetre pont hippói szent Ágoston szerint az Írás szószerinti értelmezése is blaszfémia, innentől szabad a pálya Kazantzakisnak, ill. Scorsesenek is.
Mindenesetre megfáradva, meló után S-bahnon olvasva erre a ““A világon csak egyetlen nő van, csak egyetlen nő, akinek sok arca van, az egyik lehanyatlik, a másik felemelkedik” ismét csak Szt. Ágoston ugrott be, hogy „Nem a test miatt mondja az Írás az emberről, hogy Isten képmására alkottatott meg, hanem azon hatalom miatt, amellyel minden állatot felülmúl”. Ebből az is következik, hogy ember a nő is, és a nőben is ott van Isten, ergo tényleg csak egyetlen nő lenne? (ezt inkább leszedem, mert ez egy logikai bukfenc, ebből még azt hinnéd, hogy politeista lennék…).
Most, hogy így olvasgatlak titeket, elindult a fantáziám és megint inkább csak érzem, mint fogalmazom… Egyetlen nő van, és egyetlen férfi. A Nő és A Férfi. Még akkor is, ha a nők nem egyformák, de abban ugyanolyanok, hogy mindegyikük nő. Ugyanígy a férfival is. Így a sokféleséget inkább sokszínűségnek mondanám. Az egyik szín elhalványul, a másik élénkebb lesz.
De minek szépítgetem itt azt, amit a hazugság atyja mond egy kislány képében…
Szóval nem igaz, hogy a világon csak egyetlen nő van, hiszen az egyetlen, de sokarcú, “hullámzó” nőről a hazugság atyja beszél. Bizonyítva a hazugságot azzal is, hogy épp kislány képében adja elő.
Az agymenésnek vége. :o)
(asszony nem félsz, hogy belengetik nekünk itt egyetlen lószőrőn Damoklész kardját?)
amúgy meg tetszik, amit írsz, annyira jó ez az intuitív érzékelés (amit Henri Bergsonnal és az Új iskolás pedagógiával próbáltam utalni), nem tudom, hogy Weininger pl. tudja-é, hogy Katzanzakis uccsó kisértésében Jorge Luis Borges ficciói pacsiznak vissza.
“értelmiségi farokkardlengetésnek” vége
Lásd Madách Imre Az ember tragédiája című művének Ádámját és Éváját illetve mindkettejük színről színre való “színeváltását”!
“Nem a test miatt mondja az Írás az emberről, hogy Isten képmására alkottatott meg”
Dehogynem. Tiszta génsebészet volt az egész. Azok a rohadékok még most is itt ólálkodnak valahol.
Az alábbiaknak nincs köze a szexhez, a homoszexhez se.
Egy enyémnél kifinomultabb esztétikai ítélet szerint a szép női test önmagában szép látvány, több szép női test együtt már nem. Valahogy ütik egymást:) Ezzel szemben több szép férfitest együtt is szép, harmonikus látvány.
Talán ezért van, hogy a “csak egyetlen nő van sok arccal” legalábbis megfontolásra érdemes hipotézis, míg a “csak egyetlen férfi van sok arccal” inkább csak feminista megfordítás?
Szerintem azért mert a női test harmóniájának alapja szépsége mulandósága. Ebből adódóan egyedi és ezért üti az egyediséget több nő egyszerre. A férfi test harmóniájának alapja pedig sokkal inkább az erő kortalansága. A női szépségnek a minőség jobban ismérve, addig a férfi szépségre a mennyiségé jellemzőbb. Ez utóbbi okán meglehet nem is üti egymást a látvány.
Nem hinném hogy feminista megfordítás. Sokkal inkább a szemlélő neme számít. Míg az előző esztétikai kérdésnél van is különbség itt korántsem. Amennyire van örök Éva, úgy örök Ádám is, kit minden nő keres és ezernyi formában ölt testet. Keresi apában, testvérben, gyermekben, barátban és társban.
“Arca felragyogott, haja aranylón fényleni kezdett, és az istennő fénye sugárzott belőle, mintha a nap sütött volna be a sötét börtönpincébe. Rózsák és sáfrányvirágok illatát éreztem. Bőre kisimult, és olyan lett, mint a piros alma meg a fehér hó. Remegve és olvadozva az istennőt éreztem benne, és ujjongtam, mert tudtam, hogy a szíve mélyén nem gonosz. Kegyetlenül, szeszélyesen, önzően és hazudozva is a tenger habjaiból született tükröződése volt a földön. A vágy, a gyengédség és a szerelem forró heve sugárzott át belőle énbelém, úgyhogy a testem megperzselődött, amint őt nézegettem. De nem nyújtottam a kezem, hogy megérintsem. Az az idő már elmúlt, és megszabadultam tőle.” – Mika Waltari: Turms, a halhatatlan
Látom, egy csónakban evezünk… Csak lehet, hogy más irányba:)
Ki a révész? ;o))
Már a saját hozzászólásomat se értettem teljesen, nemhogy ezt a révészest:))
Akkor elmagyarázom, figyelj! :o))
Azt írtad, egy csónakban eveztek, csak lehet, hogy más irányba. Ezt általában a folyó folyásával megegyező, vagy ellentétes haladásra értjük.
A révész meg keresztben mászkál.
Nem is beszélve arról, hogy ki fizeti a révészt? Pl. Kharónt. (Láttunk mi már kharón varjút, meg elátkozott résvészt.) De nem folytatom, mert még azt hiszitek, totálisan meghibbantam. :o))) Pedig csak így születtem. :o)))
ez a legjobb hsz.
Mármint?
“Az az idő már elmúlt, és megszabadultam tőle.” – Mika Waltari: Turms, a halhatatlan-
tartozások.
Mimimi?
a számomra tetsző férfiakban a tekintet az, ami ugyanaz és ez ott van a 4,5 éves fiamban és a majd 70 éves mentoromban.
A szem a lélek tükre… Ami azért is jó hír, mert eldönti a régi metafizikai kérdést, hogy van-e mindenkinek lelke? Vagy pedig tényleg léteznek lélektelen emberek? Szeme mindenkinek van, tehát lelke is kell legyen – legfeljebb mikroszkópikus méretű.
És akinek üvegszeme van? Hm? Hm?
izé, én most konkrétan megkopogtattam a képernyőmet– az enyém műanyag :)).
tehát a jó hír, hogy nem csak a szemen keresztül lehet felismerni a rokonlelket.
Mivé lett a Férfihang?