Érdekes párbeszédet vetett fel a Férfihang.hu berkein belül is, hogy a Norvég Alapból kapott támogatások ellenőrzése a legnagyobb feminista civilszervezeteket is első körben érintette. Bár lapunk író-olvasó közössége elsődleges ideológia ellenfelének tekinti ezeket a civil szervezeteket, azonban amennyire erős ez az ellenérzésünk, pont annyira a szólásszabadság és az állampolgári szabadságjogok mélyen elkötelezett hívei is vagyunk. Így hát elsődlegesen fontos kérdésként merülhet fel mindannyiunkban, legitim-e a Magyar Állam vizsgálata ezekkel a civil szereplőkkel szemben?
A kérdés tisztázásához az adja a kulcsot, hogy korántsem csak egyszerű civil szereplőkről, hanem olyan szervezetekről van szó, amelyek sikeresen közhasznú jogállásra pályáztak a Magyar Államnál. Ezen jogállásuk megszerzésének törvényes alapfeltétele, hogy olyan tevékenységet kell szabályzatukban felvállalniuk, amelynek végzése alapvetően állami közfeladat is egyben. Legalábbis papíron mindenképpen így kell ennek lennie. A civil szervezetek közhasznú jogállása olyan komoly privilégiumok birtoklásával jár együtt, mint a költségvetési támogatás lehetősége, a pályázat útján megszerezhető költségvetési támogatás lehetősége, az Európai Unió strukturális alapjaiból, illetve a Kohéziós Alapból származó, a költségvetésből juttatott támogatás lehetősége, az Európai Unió költségvetéséből vagy más államtól, nemzetközi szervezettől származó támogatás lehetősége. Könnyen belátható, hogy a közhasznú jogállás szükségszerűen komoly kötelezettségeket is ró ezekre a szervezetekre, például pénzügyi erőforrásaikat kötelesek a meghatározott közfeladatok végzésére fordítani, tehát a törvény szerint még a gazdálkodásuk során elért eredményt sem oszthatják fel, azt mindenképpen a létesítő okiratukban meghatározott közhasznú tevékenységre kell fordítaniuk. Egyértelműen szükséges az is, hogy az állam ellenőrzési jogkörrel rendelkezzen a fent felsorolt privilégiumok útján megszerezhető, közcélokat szolgáló pénzek és általában a közhasznú tevékenység felett.
A közhasznú civil szervezetek pénzügyi ellenőrzésének feltételeit a törvény pontosan körülhatárolja és lehetővé teszi a Magyar Állam számára, hogy a nemzetközi forrásokból juttatott támogatások felett is ellenőrzést gyakoroljon. A 2011. évi CLXXV. számú az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény a következőképp rendelkezik a 47. paragrafusban: “A közhasznú szervezetek feletti adóellenőrzést az adóhatóság, az államháztartásból származó (költségvetési) támogatás felhasználásának ellenőrzését törvény eltérő rendelkezése hiányában az Állami Számvevőszék, az állami vagy önkormányzati költségvetésből, illetve a nemzetközi forrásokból juttatott támogatások felhasználásának ellenőrzését a külön jogszabály szerinti ellenőrzési szervezet, a közhasznú működés feletti törvényességi ellenőrzést pedig a reá irányadó szabályok szerint az ügyészség látja el.” – Ez egyértelművé teszi, hogy a vizsgálat alá vontak tiltakozása ellenére az államnak megkérdőjelezhetetlen törvényes joga a folyamatban lévő ellenőrzések lefolytatása. Mindezt szükségszerűen tudniuk kell a közhasznú jogállású civilszervezeteknek is. Ha ennek ellenére azt állítják, hogy nincs tudomások a privilégiumaikhoz társuló beszámolási és egyéb társadalmi kötelezettségeikről, akkor el kell gondolkodnunk, hogy ez a megfelelő felkészültségüket vagy az igazmondásukat kérdőjelezi-e meg leginkább?
Arról, hogy milyen visszaélések fordulhatnak elő a szigorú szabályozás ellenére is, jó példákat szolgáltat a KEHI elnökének Világgazdaság Online számára adott interjúja is:
– Rendesen belekerültek a politikai darálóba azzal, hogy a Miniszterelnökség kijelölte a KEHI-t a Norvég Alap felhasználásának teljes körű vizsgálatára.
– A KEHI felállítása óta eltelt húsz évben példa nélküli az a támadás, amit ennek az ügynek a kapcsán ki kell állniuk a munkatársainknak. Ellenőreink nem közszereplők, hanem állami tisztviselők, akiket ehhez képest újságírók, fotósok és kamerák hada vár, amikor az előre bejelentett vizsgálatra megérkeznek. Ez egy hivatalos eljárás, a politikai csatát vívják meg másutt az érintettek.
– Csakhogy ők az önök eljárását, konkrétan az illetékességüket kérdőjelezik meg.
– A KEHI jogosult vizsgálni ezeket a szervezeteket, ez egyértelműen levezethető a jogszabályból. Abból az 58 szervezetből, amelyeket az első körben megkerestünk, a többség nem is kifogásolta ezt. Szeretném hangsúlyozni, hogy a KEHI semmi mást nem kér be, mint közérdekből nyilvános adatokat. Azt gondolom, hogy akinek nincs takargatnivalója, annak egy pénzügyi ellenőrzéstől sem kell tartania.
– Azt mondja, csak közérdekből nyilvános adatokat kérnek be, de 2010 óta egészen a legutolsó számláig, alvállalkozói-beszállítói szintig ellenőrizhetnek.
– Így van. És ennek köszönhető például, hogy két, egymással szorosan összefonódó alapítványnál is fel tudtuk deríteni az 1 százalékos adófelajánlásokkal kapcsolatos visszaéléseket. Ezek az alapítványok, és ezt csak zárójelben jegyzem meg, szintén minden követ megmozgattak, hogy akadályozzák a munkánkat. A két alapítványnál a számlákat egyenként ellenőrizve derült fény arra, hogy az évek során az adó egy százalékából összesen hozzájuk befolyt 966 millió forintból mindössze 68, azaz hatvannyolc millió forintot fordítottak a beteg gyerekek és családjaik közvetlen pénzügyi támogatására, ezzel szemben közel 270 millió Ft-ot a működésükre és a saját reklámozásukra használtak fel. De a számlaellenőrzések során bukkantunk olyan esetre is, hogy különböző cégek közbeiktatásával papíron kétszer annyiért adományozott egy orvosi eszközt egy kórháznak egy alapítvány, mint amennyit a valóságban kifizetett érte a beszállítónak. A beszámolókban persze minden rendben volt, és a kórház is hozzájutott a műszerhez, csak éppen az adóforintokból folyt el több tízmillió forint magáncélokra. Az ördög tehát sokszor a részletekben rejlik, és ez nyilván nincsen másképp a Norvég Alappal kapcsolatban sem. A KEHI 2008 és 2010 között már folytatott az Alapnál úgynevezett mintavételes ellenőrzést, de akkor még nem vizsgálódhattunk ilyen mélységben, mert nem volt erre jogszabályi felhatalmazásunk.
– Mennyi idő múlva csitulhatnak a kedélyek, mikorra zárulhat le a Norvég Alap vizsgálata?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ilyen nagy, sok szervezetet érintő, áttekintő vizsgálat legalább három hónapot vesz igénybe, persze, ha csúszik az adatok kiadása, csúszhat az ellenőrzés is.
– Az elmúlt négy évben hány ügyben vizsgálódott a KEHI?
– Csaknem száz ellenőrzést folytattunk, amelynek során több mint ezer állami tulajdonú, vagy azokkal kapcsolatban lévő, illetve költségvetési pénzt felhasználó céget, szervezetet ellenőriztünk. A négy év alatt 118 feljelentést tettünk, ez összesen 95 milliárd forint elkövetési értéket jelent, ekkora az a vagyoni hátrány, ami szerintünk érte, vagy szerencsés esetben, mert nem történt még kifizetés, érhette volna az államot. Mindössze három esetben nem rendeltek el nyomozást, ami, azt gondolom, nagyon szép eredmény és a kollégáim szakmai munkáját dicséri.
Fentiek fényében feltételezem, hogy akár megtörténhet az is, hogy amennyiben a folyamatban lévő vizsgálatok bármilyen visszaélést tárnak fel, akkor sor kerülhet az érintett civil szervezetek közhasznú jogállásának megvonására is. A szólásszabadságért és demokráciáért aggódókat megnyugtatandó le kell szögezni, hogy ez nem jelentené ezeknek a civil szereplőknek az “elnémítását” vagy demokratikus jogaiknak a korlátozását, pusztán egyetlen dolgot eredményezne: a továbbiakban nem végezhetnék sajátos véleményük propagandáját az adófizetők által fizetett közpénzből. Személyes meggyőződésem alapján reménykedem benne, hogy a vizsgálat kellő körültekintéssel kiterjed majd a feminista civilszervezetek tevékenységének közhasznú jellegének vizsgálatára is, hiszen itt a Férfihang.hu hasábjain már évek óta adunk hangot annak a véleményünknek, hogy erősen kétségbevonható, hogy közhasznú tevékenységnek tekinthető-e például a férfiak radikális feminista ideológiák alapján történő démonizálása, például a nyíltan férfihibáztató, férfiellenes utcai demonstrációk szervezése, például a családon belüli erőszakkal összefüggésben a különböző szakmai szervezetek állásfoglalásának ellentmondó hitelvek erőszakos népszerűsítése, például az Egyenlő Bánásmód Hatóság által lefolytatott társadalomkutatás által már régen megcáfolt feminista “üvegplafon” elmélettel történő folyamatos nyilvános hangulatkeltés, például az állam abortuszmegelőzést célzó kampányainak nemzetközi ellehetetlenítése, például az abortuszt teljes mértékben a nők döntése alá rendelni akaró nagyfokú abortuszliberalizáció kampánya, például a közhasznú szolgáltatások nyújtása során a nemi diszkrimináció alkalmazása, például a nemi alapú diszkriminációt konkrétan megtestesítő mindenféle női kvóták népszerűsítése, és hadd ne soroljam tovább… – Mindezen “áldásos” tevékenységüket természetesen közhasznú jogállásuk esetleges megvonása után is végezhetik a radikális feministák, csak éppen semmiképpen sem az adófizetők, hanem a saját pénztárcájuk terhére.
Szögezzük le azt is, hogy nem csak a gazdálkodásukkal vagy beszámolási kötelezettségük megszegésével összefüggésben vonható meg egy civil szervezet közhasznú jogállása, ugyanis a fent már nevesített törvény a 32. paragrafusban úgy rendelkezik, hogy közhasznú szervezetté olyan szervezet minősíthető, amelynek “megfelelő társadalmi támogatottsága kimutatható”, márpedig jómagam úgy gondolom, hogyha volt is valaha megfelelő társadalmi támogatása ezeknek a radikális feminista ideológiát népszerűsítő civil szervezeteknek, azt akkor is már régen elveszítették.
“Ha Orbán Viktor megtámadná a Poklot, legalábbis kedvezően nyilatkoznék az Ördögről.
(Sir Winston Churchill után szabadon)
“Ha Nagy-Britannia valaha is olyan katasztrofális helyzetbe kerülne, mint Németország 1918-ban, akkor Istent kérném, hogy küldjön nekünk egy embert az Ön erejével és jellemével, méltóságos uram.” – Churchill
Az ellenségem ellensége még nem lesz a barátom, ez igaz.
Csak ennyivel tudok hozzászólni, hogy mi számít közhasznúnak és mi jogellenesnek.
Döntse el mindenki maga ebből a talált videóból!
http://www.youtube.com/watch?v=5YZoD88wOxk
102 ezer aláírás és “A” kozmetikai cég jelent valamit. A femina hatalmas fogyasztói piacot ad és csak a képviselőkön múlik, hogy bedőlnek -e a változatlan erejű női bűbájnak. Jelen állás szerint MÉG igen, szerencsére viszont akad néhány jóérzésű ember is köztük aki nem feledkezik meg a bajtársairól és számukra nemcsak nő és gyermek létezik a társadalomban, hanem a túlélésért küzdő férfi is.
Szeretnék olyan jogi alapú szembesítést is, hogy vajon mennyiben állja meg a helyét, mennyiben felel meg a tevékenységük a bejegyzésükkor vállaltaknak? Nem hiszem, hogy akkor, a bejegyzéskor azt merték volna felvállalni, mint amit azóta is erőszakosan a gyakorlatban tesznek és követelnek. Mármint az egyenjogúság, az egyenlő bánásmód elleni fellépésük, a külön kedvezmények követelése és emberek igen nagy tömegeinek nemi alapon való joghátrányba taszításának követelését.
http://www.origo.hu/itthon/20140908-elvittek-a-rendorok-az-okotars-alapitvany-vezetojet-mora-veronikat.html
Yeah. :)
Ennek miért örülsz ennyire?
Ha egy szervezet beismeri, hogy adtak úgy kölcsönt, hogy azzal a támogatók pénzét kockáztatták, nem lenne rá jogosultságuk, és ezzel más szervezetek közötti versenyt befolyásolták (ami tisztességtelen dolog) akkor őszintén szólva engem nem zavar, ha ennek jogi következménye is van…
De még csak nyomoznak, semmi konkrétat nem tudunk. Gondolom, feljelentés alapján kutakodnak ezekben az ügyekben.
Öööö, miféle versenyt befolyásoltak? Az eléggé világos, hogy igen, adtak kölcsönt. Erre vonatkozóan a PSZÁF-tól évekkel ezelőtt kért állásfoglalásuk sem igazán ad támpontot, mivel eléggé semmitmondó.
Aki kicsit is ismeri a civil szféra működését, az tudja, hogy a szervezetek jó része máról holnapra él. Tőkéjük, tartalékuk, hitelük szinte semmi, így pályázatot nyerni sem mindig álom. Ott a pénz, de csak akkor kapják meg, ha elköltik előre. Róka fogta csuka. A PSZÁF állásfoglalás alapján hasonló ügyekben úgy lehet az előfinanszírozás terhét átvállalni, hogy abból pénzügyi nyereség ne származzon, ne számoljon fel kezelési költséget, kamatot stb., azonban a tranzakció során keletkező veszteségét a kölcsönadó érvényesítheti.
A probléma ott van, hogy az Ökotárs a saját különféle kötvényekben letétbe helyezett vagyonából adott kölcsön a civileknek és azt a kamatot kérte el, amit ő elveszített. Ha akarom, csak a veszteségét érvényesítette, ha akarom, pénzügyi nyereségre tett szert. Baromi nehéz jó választ adni, és a jelenlegi üldözős játékban sajnos várható, hogy a KEHI bűnbakot akar azonnal.
Egyébként az “üldözött” szervezetek többsége még mindig nem feminista. És az üldözés még mindig nem a feminizmus ellen irányul. Örülni kár. Pl. a K-monitor jobban csípi Lázár szemét, az hétszentség.
Bánja a fene, hogy pont kik azok akiket megvizsgálnak.
Ha valakik tényleg elkövettek valamit, bűnhődjenek.
Törvényetelenül pedig még feminisa szerveződéseket se hurcoljanak meg.
Megjegyzem viszont, hogy a feministák közhasznúságáról viszont érdemes lenne széles körű társadalmi vitát nyitni.
Nem maguknak a feminista szervezeteknek a részvételével, nem velük vitatkozva, hanem társadalomkutatók és egyéb szakmai hozzáértők bevonásával. Mint csak például kriminalisztikai és ezen belül bűnmegelőzési szakemberek is, statisztikai, történész, politológus és még sokan mások és persze az állampolgárok lehető legszélesebb, nőkből és férfiakból álló tömege is véleményet nyilváníthasson.
Ki kellene deríteni végre feketén fehéren, hogy vajon mennyiben lehet hasznos a nagy többség számára a társadalmon belüli egyoldalú és manipulatív gyűlöletkeltésük és főleg az erre ráépített, az egyenlő bánásmód elleni erőszakos feminista küzdelem.
Mert akárhogyan is nézzük, a magyarországi feminizmus mégiscsak és bizonyíthatóan egy külföldről ide erőltetett és külföldről pénzelt idegen test a hazai társadalmi és politikai életben. Ez akkor se biztos hogy elfogadható, ha éppen a külföldi pénzügyi támogatások rendszere pénzügytechnikailag törvényes.
Figyelj kamatot is szedtek onnantól kezdve illegális pénzügyi szolgáltatás ….tehát igen súlyos bűncselekmény bizonyos helyeken akar halálbüntetés is járhat érte.
Alapvetően hibás alapállásból vizsgáljátok a feminista szervezetek közhasznú voltának kérdését. Nyilván fel lehet tenni a kérdést, milyen feladatokat hivatottak ellátni? De tegyük fel a kérdést, kinek jó a feminizmus? E nélkül ugyanis nem tudjuk eldönteni ki és mit nyer vele, és ebből mi a közfeladat.
Könnyű azt mondani, hogy a nőknek. Csakhogy az esetek döntő többségében az derül ki, hogy ez nem igaz. Még csak az sem, hogy a feministáknak. Hanem az adott ideológia képviseletéből élőknek. Azaz ezeknek a másokat hergelő szervezeteknek az üzletszerű sírásból jól megélő vezetőinek jó.
A vita kapcsán persze “nem lehet rajtunk füstszűrős sapka”: Ha ugyanis a nőkről általában beszélünk akkor figyelmen kívül hagyjuk az egyéniségüket, tárgyiasítjuk őket, Ha viszont adott lányok példáján keresztül mutatjuk be a problémát, akkor az nyilván nem mindenkire igaz ugyanúgy, csak egy kiragadott példa. Kedves feminista kisasszony! Önön sincs rajta az a bizonyos füstszűrős sapka. A feminizmus amikor a nőkről általában beszél, pontosan elfelejti azt, hogy megannyi egyéniségről van szó, eltérő szempontokkal, értékekkel, álmokkal, egyéniséggel és adottsággal. Az érvrendszerben 1 darab hivatkozási alap lesz mindegyik. Eszköz, tárgy ami egy izmusból megélni akarók megélhetésének eszköze.
Előítéletek nőkről és férfiakról
Adott egy szobában két nő. Mindkettő katona. Csak az egyik azt követeli, éppen a feminizmusra is mutogatva, legyen sokkal több helyen a seregnél női mosdó, szállás a női katonáknak, a női egyenruha legyen egy kicsit nőies. A másik viszont azt mondja a harctéren sem nő és férfi van, hanem katona. Nem nőies ruhát akar, hanem megfelelő védő felszerelést. A külön szállás, a külön mellékhelység szerinte harctéri körülmények között nem megvalósítható, és így a seregnél máshol is lehet minden koedukált. Ő a seregben katona akar lenni. A “nőbarát sereg” éppen az ő hitelét, és részben az eredményeit vennék el. Mert az, hogy ő is ugyanolyan katona az számára eredmény és cél is. Ha már más egyenruhát kell kapni, ha már nem vihetnék oda ahol nincs meg pár apróság, akkor ez elveszne.
És igen, nem egy ilyen lány közli, hogy amikor az a kérdés kié az ülőhely, nem a nőé, hanem a civileké (jobban rá vannak szorulva) és a tiszteké (ugye a tisztelet miatt). Amikor egy feminista szervezet a nők elleni erőszakról beszél, és a nőket gyengébbnek állítják be, azzal azt mondják róluk ők nem ugyanolyan katonák. A kitüntetések mást mondanak róluk. És furcsa módon szerintük nem a nők elleni, hanem a civilek, a gyengébbek elleni erőszak a bűn. Igen, az érzelmi zsarolás és az erőszak milliónyi más formája is.
És igen furcsa, hogy sok ilyen lány bizony nő létére furcsának és elfogadhatatlannak tartaná azt a helyzetet, hogy ő megüthet egy férfit, harcedzett katonaként egy könyvelőt, míg az nem üthet vissza mert ő nő. A másik nem kap segítséget, mert ő férfi “bizonyára meg tudná magát védeni” ha egyáltalán megtehetné. Míg a férfi akkor is menne a sittre, ha csak védekezik. Igen, Amerikai lányról van szó… De nagyon rendes, aranyos és szerintem csinos lányról is. Igaz a randi tippekről azt mondja: Nyugodtan tanulják csak a srácok. Fel lehet ismerni ki az aki “tuti tippekkel” próbálkozik. Ha pedig nem azzal megy a próbálkozás, hogy tényleg össze illenének akkor mindkét félnek az a jó, ha nem lesz az egészből semmi. És ebben igaza volt. De pont az ilyen lányok kapcsán tudjuk miért nem kell annyira tartani sok feminista praktikától. Mert könnyű olyan lányt találni aki nem feminista.
A feminizmus amikor viszont elsősorban a nőkről fogalmaz meg gondolatokat előítéletes és tárgyiasító. A nőjogi szervezete akik sebezhetőségről beszélnek, az ilyen lányok eredményeit kérdőjelezik meg. Ugyanakkor, ha sebezhetőbbnek tekintjük a lányokat, akkor több feladatot nem vállalhatnának, a döntések kockázata kapcsán pedig hamar visszatérnénk arra a korábbi álláspontra akié a kockázat, azé a döntés.
Furcsa módon a feminizmus ellen fellépő csoportok jelentős része hasonló módon előítéleteket fogalmaz meg a férfi szerepkörrel kapcsolatban, ami viszont a férfiak számára okoz érdeksérelmet.
Védekezési lehetőségek kérdése
A férfit sok esetben a hamis vádaktól és megannyi más dologtól megannyi dolog védi. Ha élnek vele. Egy férfi is el tud kerülni sok veszélyes helyzetet, oda tud figyelni párválasztásnál. A problémás jellem eddig mindenkivel kibaszott aki bízott benne, de pont ezért menő és közben kihívóan csinos helyett lehet választani olyan lányt akivel megannyi dolog összekötne hosszabb távon is. Ha a jelleme adott, az egyénisége is, és hosszabb távon ebbe tudsz beleszeretni, és számodra azért szép, mert szereted (és már ilyet keresnél magadtól is, mert jó) és nem azért mert egy menő trendet követ… Máris jobbak az esélyeid. Ha a feministákkal nem állsz szóba, akkor még jobbak.
De ha baj van fel tudsz készülni. Meglepheti a próbálkozót, hogy az otthoni biztonsági kamera serverre is rögzít, módosíthatatlanul. És sok esetben a hamis vád mellett előkerülhet a zsarolás kérdése is (ha fenyegetett), hogy a válásnál hazugsággal tisztességtelen anyagi előnyt akar szerezni… Szar ügy amikor a hamis vád mellett zsarolás ás csalás is a vádak listájára kerül. Könnyű feltenni a kérdést akár férfi akár feminista oldalról: Miért nincs tömegesen ilyen ítélet? Mert aki szeret gondolkodni, előre gondol a tettei lehetséges következményeire, az valószínűleg már a párválasztás kapcsán is átgondolt döntést hoz. Így a helyzet elő sem áll sokszor…
De egy férfinak van lehetősége védekezni, ha nem teszi vállalja a következményeket. Kik a teljesen védtelenek a feminizmus ellen? A nők. A feminizmus kapcsán, ha már kimondtuk, hogy tárgyiasítja a nőket, akkor bevezet olyan koncepciókat, hogy “női szavazat”. Az ilyen harcos amazon jellegű lányok pedig hiába tiltakoznak, ha a “női szavazat” érdekében a feminizmus által befolyásolt politikus szoknyát akar rájuk húzni. És sok helyen ők isszák meg a levét. Itt sem a választási szabadság, sem a jogorvoslat nem segít. És nem csak a fenti, katonákra vonatkozó érdekellentét létezik.
Női álmok és lehetőségek vs Feminizmus
Bizonyára sok lány tud remekül vezetni, és nem egy van aki el akar jutni komolyabb versenysorozatokba. Az Ő álmuk az, hogy ezt elérjék. Méghozzá nem sírással, rívással, kvótával, hanem a mezőnyben teljesítve. Ha előkerül a szempont, hogy igenis kapjanak ők több versenyzési lehetőséget, mert … és jön sok hivatkozási alap, és a szponzorok egy része elvárja ilyen vagy olyan megfontolásból, akkor ugyan ezek a lányok versenyezni fognak. Csak éppen azt az álmukat rabolják el tőlük egyszer és mindenkorra, végérvényesen, hogy ezt elérjék.
És igen, könnyen érkezik a vád, itt van egy kis csúsztatás: az ők is ugyanolyan munkát végeznek, ők is ugyanolyanok ellen erős érvet szolgáltat a stopperóra. Persze van olyan nő aki sakkban nő létére a férfiak mezőnyében került a legjobbak közé. Van aki nőként eljutott az F1, az Indycar közelébe, stb. csakhogy ezeken a területeken az átlagos teljesítményük még elmarad. Csakhogy minden eredmény megbecsülést érdemel, felhívja rájuk a figyelmet, és ez az ő érdekük is. Ha hasonló szinten maradnak, csak immár nem azt halljuk, hogy a teljesítményük miatt, hanem mert “ott kell lenniük valamely feminista vívmány miatt” az az ő munkájukat is lehúzza.
Ráadásul, ha csúsztatásnak fogadjuk el azt, hogy ők is ugyanolyanok, akkor sok téren a nőket eredendően gyengébbnek állítjuk be. Ezzel sok karrierben azonnal indokolnánk azt az állítást, hogy bizonyos pozíciókra egy férfi eredendően alkalmasabb. Ez pedig a nők érvényesülését korlátozza. E helyett el kell fogadni azt a tény, hogy egyenlő pályán versenyeznek. Egyenlő pályán versenyeznek, ahol elvben ők is egyenlő esélyeket kapnak. Más kérdés, hogy ezek az egyenlő esélyek mégsem teljesen ideálisak.
A nők versenyhátrányát ugyanis sok esetben a női érdekek képviseletére hivatkozók okozzák. Könnyű azt mondani, hogy az élsport, a sereg, mindazok a területek ahol könnyen megjelenhet objektív mérce szélsőségek. Csakhogy sok más téren nincs igazán jó objektív mérce. Illetve… Lehet az elindított vállalkozások sikereire figyelni. A technológiai cégek kapcsán sokszor az alapító személye, akár annak népszerűtlensége is lényegtelen. Ha ezen a téren a nők egyformán teljesítenek, innovatívak, a cégeket előre vivő vezetők, akkor a hasonló cégek alapításánál és az új ötletek megjelenésénél is versenyben kell, hogy legyenek.
Ha ezekre az adatokra mutatok rá, akkor könnyű a szexista címkével operálni. Ha ezeket elhallgatom akkor könnyű rámutatni, hogy mindez csúsztatás. A helyzetről ismét a megint nincs rajta füstszűrős sapka érvrendszert juttatja eszembe. De ismét meg kell állapítanom, hogy ugyanez a megállapítás a másik irányba is működik. Korrekt vitát a női álmokról a feministákkal az ilyen és hasonló aknamezők miatt nem lehet folytatni.
Jól látjuk, hogy itt komoly problémával nézünk szembe. Így ugyanis nehéz akár a probléma azonosítása, akár arra megoldást találni. Hiszen a “nem zsidók”, “nem férfiak”, stb. előnybe hozása kvótákkal, listákkal, diszkriminatív törvényekkel egy korábbi izmushoz hasonló. Ők is bűnbakot kerestek. És ahogy a feminizmus vélt előnyök alapján a nőket jobbnak mondja, ott is megvolt a születési alapon preferált és a lenézett csoport kettőse. Az amit itt a feminizmus képvisel az nem vállalható megoldás, hanem a történelem legrémesebb bűneinek megismétlésére tett kísérlet. És bízom benne, hogy ezért sokuknak a törvény előtt is felelni kell majd.
De létezik mesterségesen létrehozott versenyhátrány.
Mit nevezet “választhatóan egységes nyugdíjkorhatárnak”? Azt, hogy mondjuk minden nő számára biztosítható a jog az egyszeri és visszavonhatatlan választásra amiben dönthet: Ő alacsony nyugdíjkorhatárt, fokozott védelmet kér a munkavédelemben, de sok más (akár családjogi kérdésben is), de így a kockázattal számolhat a munkaadó, viseli a fokozott védelem minden hátrányos velejáróját is. VAGY pontosan ugyanazokat a feltételeket akarja, mint a férfiak. Rögtön kiderülne, hogy vajon a gazdasági szempontok mennyire alapjai a fizetés különbségnek.
Van egy olyan tippem, hogy nagyon. A különbségek ugyanis a közszférán kívül állítólag elterjedtek. De melyik cég rontaná le a saját versenyképességét azzal, hogy rosszul fizeti, rosszul motiválja a jó munkaerőt? Ki helyezne egy nem túl általános feltételezést a nőkkel kapcsolatban a biztos és bizonyított közvetlen érdeke elé? Ki az aki csak azért, hogy a nőkkel ki akarna tolni lemondana arról, hogy erős piaci pozícióra törjön és jól éljen? Ha egy cég azért kénytelen vesztességet elkönyvelni, hogy valaki egy diszkriminatív intézkedés miatt a piaci értékén felül kapjon bért, az káros.
Nyugdíjparadoxon
A nők nyugdíjai valóban alacsonyabbak férfiakénál. Ám van egy apró gond: lényegesen kevesebb járulékot fizetnek be, és több ideig nyugdíjasok így összességében többet vesznek fel. Ha a nyugdíjrendszer magánkézben lenne, egyéni számlákkal, akkor ez utóbbi aránytalanság bizonyosan megszűnne. Hiszen az egyéni számláról egyéni kifizetéseket kellene finanszírozni. A kisnyugdíjasok célzott emelései így nagyobb arányban kedveznek a nők számára, szintén születési alapú diszkriminációhoz vezetve.
Amint látjuk két érdek van: Van olyan nő aki nyugdíjba akar menni, kevesebb szolgálati év után, fiatalabban. A másik pedig tisztes nyugdíjat akar, és elég időt ahhoz, hogy a férfiakhoz hasonlóan elérhessen a karrierje csúcsára. Ha a nyugdíjkorhatárt megfordítanánk, és a magasabb várható élettartam miatt a nők nyugdíja érkezne el később, akkor az a korábban kieső éveket is kiegyensúlyozva esélyt teremtene számukra az állás piacon. És meg merném jegyezni azt, hogy általában is több embernek lenne esélye megélni a nyugdíjaskort, és a munkája gyümölcsével nem csak másoknak teremteni meg a nyugdíj jogosultságot.
Jól látható, hogy a nők számos problémája nem a patriarchális társadalom velejárója, hanem a nőknek biztosított előjogoké, előnyöké. Azokban az országokban ahol ezt a diszkriminációt mérséklik, ott a nők helyzete is jobbá válik…
Adj esélyt a nőknek is…
A feminizmus egy olyan politikai irányzat ami arra tanítja a követőit, hogy az önmagukban rejlő megoldás helyett a másban rejlő bűnbakot keressék előítéletek alapján. Ezzel viszont a problémák nem oldódnak meg, és újra és újra lehet bűnbakot keresni, így pedig végtelenül kiszolgáltatottá teszi a saját követőit. És gátolja a valós problémák felismerését, megoldását, és sajnos akár a bűnmegelőzést is. Ha valaki egy bűnbakot kap és gyűlölködésre buzdítják a helyett, hogy a megoldási lehetőséget felismerné, az minden esetben káros.
A bűnbak keresés azonban nem csak akkor áll meg amikor valós bűnről, hátrányról van szó. Számos olyan szerepkör van amit sok nő saját elhatározása alapján szeretne betölteni. A feministák viszont az ő szabadságukat is veszélyeztetik, mert szerintük ezek a szerepek “tárgyiasítják” a nőket. Ez jóval inkább korlátozza a nők szabadságát, a lelkiismereti szabadságot mint alkotmányos alapelvet, mint amennyire a férfiak ellen szólna. A feminizmus vesztesei ezen a ponton is elsősorban a nők
Bűnmegelőzés? A Viktimológia áldozathibáztatás?
Én minden olyan lányt nagyon sajnálok aki egy olyan bűncselekmény áldozata lett, ami a problémák korrekt kezelésével megelőzhető volna. Nem hiszek abban, hogy a kihívó viselkedés az oka lehetne egy erőszaknak, de abban hiszek, hogy az okokat igenis fel kell tárni, és oda kell figyelni a megelőzésre. Mik azok amik kapcsán lehet valamit tenni? Például a veszélyek felismerése, a veszélyes helyzetek kezelésének elsajátítása, az önvédelem. Ez például lehetőség. Annak ellenére, hogy az önvédelem sok formája nem megelőzi a bűncselekményt, csak az áldozat választást befolyásolja. Mert aki el akar követni valamit, legfeljebb más célpontot választ.
Csak amíg azt tanulja egy lány, hogy attól kell félni aki randizni tanul, és nem felismerni az elnyomott agressziót, addig az erőszaktevő, a potenciális gyilkos, stb. a “korrektség jegyében” akár gólyatábort is szervezhet akár visszaeső bűnözőként is. A hamis bűnbak képzése ugyanis elsősorban a bűnös számára nyújt vigaszt és megoldást. Az üzenet ugyanis annyi csináld tovább nyugodtan, nem fognak megtalálni, mert mást keresnek, mást akarnak fogni. Ugyanakkor ellehetetleníti a megelőzést, a valós bűnös megállítását, és így semmilyen formában nem tesz igazságot.
Nem csak a feminizmusról van szó. Ha a “Bible belt” vidékén kiszűrik az összes metálost, akkor a nagy üldözésben nem marad erő és akarat a “szegény csendes rendes” szociopata, pszichopata kezelésére, még akkor sem, ha a probléma jól látható. Ha a bűnbak keresés miatt nem jut erő a problémák azonosítására, megelőzésére az sokszor jelent gondot. És mindegy, hogy a bűnbak éppen a férfi, a metálos, a prostiituált, a gamer, a punk, a fekete… A bűnbak keresés nem csak az előítéletek által csinált bűnbaknak rossz, hanem a valódi bűnös következő áldozatainak is.
Azzal pedig, hogy egy feminista nem megoldást talál, hanem bűnbakot az ő esélyei is drasztikusan romlanak….
És bár gondolkodtam hosszabb okfejtésen, de mégis röviden jegyzem meg: A nemi erőszak célja többnyire nem a szex, hanem az erőszak. A másik “megsemmisítése” a legegyszerűbb, leghatékonyabb módon. Pont ugyanez a motiváció van sok erőszakot említő hamis vád mögött. Sajnos valószínű, hogy több bűncselekmény bekövetkeztéhez járul hozzá tevékenyen a feminizmus, mint ahányat megelőz.
Ha a feminizmus többnyire káros, lehet közhasznú?
Lehet bizony. Ha az állam beismeri, hogy ő még ennél is rosszabbul csinálná, akár a feministák által beígért női szavazatok által befolyásolt politikusokra, akár korrupcióra akár sok másra gondolva. Vagy, ha azt mondja: Bármilyen rosszul, károsan próbálkoznak, de próbálkoznak. Innen pedig győzzön a jobb. Ezzel nincs baj. Ellenben a közhasznúságra legalább törekedni kellene, ha pedig a problémák nem hibának, hanem eleve ilyen ideológia szerint működő szervezetről van szó, az megkérdőjelezi a közhasznúságot.
Az esélyegyenlőség biztosítása fontos. Az áldozatvédelem, a bűnmegelőzés, stb. fontos. Sokszor a valódi segítséget nyújtani képes (és nem a gyűlöletet mélyítő) lelki segítségnyújtás fontos. A vállalkozni akarók bátorítása stb. fontos,
Itt viszont elhangzott a verseny, mint szempont. Ehhez a játékszabályokat be kell tartani. Az ökotárs ügyben amikor egy szervezet jogsértő módon kap kölcsönt, a másik pedig nem, akkor megszűnik az esélyegyenlőség. Megszűnik az a rendszer ahol a közhasznú civilek elvben jobbak az állami megoldásnál. Nem hiszem, hogy a szólásszabadsághoz az kell, hogy egy ilyen ügy után egy káros szervezet közhasznú státuszban maradhasson…
Hát ( :-) ) nem voltál túl rövid, de nekem tetszett.
Az hogy egyenruha mennyire legyen domború, még hagyján, de könnyített felkészítést kapnak legalábbis Amerikában, odáig vannak szexuális zaklatásoktól, és aztán csodálkoznak miért nem veszik komolyan őket…
http://vs.hu/nok-tek-bevetesi-egysegeinel-0210
Mondjuk ez hitelesnek tűnik, hogy női rendőröknek vannak bizonyos előnyei, de ők maguk is elismerik bizonyos fizikai korlátaikat.
Bohócbrigád.
Azt persze elfelejtitek észrevenni, hogy ezek a nők egy csomó mesterségesen generált sztereotípiát megcáfolnak. Nem lettek férfiimitátorok, nem csorbult a nőiességük, nem lettek alkalmatlanok az anyaságra csak azért, mert férfias területet választottak. Nem kényszerítette őket erre a területre semmi, nem hágták át a biológiai korlátaikat. Ja, és képesek kordában tartani a “női hisztijüket”, nem érzékenykednek, nem bőgik el magukat nonstop, mint a férfiak übermacsó részének képzeletében élő érzékeny lelkű nők.
Egyszerűen emberek, akik elhivatottságot éreztek valamilyen szakma iránt, és ezt megvalósították úgy, hogy még alkalmasak is rá. Nem hiszem ugyanis, hogy a TEK-ben akármilyen kvóta vagy feminista lobbi benn tudna tartani alkalmatlan, használhatatlan embereket, mert a saját kollégáik löknék ki maguk közül. Épeszű ember nem ad töltött fegyvert annak a kezébe, akiről tudja, hogy béna és mögötte fog állni egy harci helyzetben.
“Épeszű ember nem ad töltött fegyvert annak a kezébe, akiről tudja, hogy béna és mögötte fog állni egy harci helyzetben.”
Most ezzel igazoltad a koncentrációs táborokat?
Nem csorbult a nőiességük? Talán mert nem is volt:
“Hajni: Apa nélkül nőttem fel, korán önállósodtam. A családban is hamar irányító szerepet töltöttem be, elég fiús voltam. Míg a suliban a lányok egymást fésülgették, én kimentem a srácokkal focizni. Fiús sportokat választottam, karatézni kezdtem, válogatottként Európa-bajnoki 3. voltam.”
“Anita: Én is bunyóztam a fiúkkal, játékkatonáim is voltak. A szüleim rámhagyták. Nem is tehettek mást: egyszer karácsonyra kaptam egy babát és sírva fakadtam. Nem erőltették, hogy lányos legyek. Imádtam Chuck Norrist, a dzsungeles-katonás filmeket, az akadálypályákat.”
TheElf:
Gyönyörű okfejtés. Ez nagyon jó cikk lenne a Férfihangon. Szerintem ez a komment megérdemelné, hogy cikk formájában megjelenjen itt.