A párkapcsolatok létesítésével kapcsolatban nemrégen találkoztam egy érdekes, elgondolkodtató nézőponttal, amely három nagy csoportba sorolja a Föld országait, területeit az alapján, hogy a férfiaknak általában véve milyen választási lehetőségeik vannak a nőkkel való intim kapcsolatok keresése során.
Ezek a lehetőségek első körben adott országonként a nők helyzetén és döntésén múlnak. Sokan biztosan azzal az egyszerűsítéssel szemlélik a világot, amely szerint egy adott ember ugyanolyan esélyekkel talál komoly párkapcsolatot vagy alkalmi viszonyt akár Törökországban, Brazíliában, az Egyesült Államokban, Oroszországban vagy éppen Németországban, hiszen meglátásuk szerint elsősorban a személytől függ mindez. Bár az egyéni vonzerőnek és képességeknek biztosan jelentős szerep jut, de az átlagember által létrehozható intim kapcsolatok milyenségét, mennyiségét, minőségét nyilván nagyban befolyásolja az a kulturális közeg és annak megannyi jellemzője is, ahol élnek. Most ezeket a jellemzőket vizsgálva korunk egyik fontos, mégis alig tárgyalt trendjének áttekintése következik.
A kérdés így szól: Átlagos férfiként a Föld különböző országaiban milyen lehetőségeid vannak a nőknél rövid és hosszútávon?
1. Olyan országok, ahol a nők szexuális szabadsága senki és semmi által nincs korlátozva. A nők azokkal a férfiakkal létesíthetnek kapcsolatot, akik iránt vonzódni kezdenek. Mindeközben a feminista nézetek elképesztő mértékben elterjedtek és a hétköznapok részévé váltak, ami mentalitásban és belső tulajdonságaikban (is) elférfiasítja a nőket. A hagyományos férfi-női szerepeket preferáló nő gyakorlatilag nem létezik, nem fordul elő tömegesen. Egy átlag férfi gyakorlatilag nem találhat elköteleződésre hajlandó, fiatal, feminin, hűséges nőt, de könnyen találhat nőket alkalmi kapcsolatokra.
2. Olyan országok, ahol a nők szexuális szabadsága már szinte egyáltalán nincs korlátozva külső tényezők által és a nők a vonzalmuk alapján választanak a férfiak közül. Mindeközben a feminista nézetek semennyire, vagy csak kevéssé elterjedtek és minimálisan befolyásolják a nők gondolkodását, akik jórészt feminin természetűek maradtak és sokuk számára elfogadottak a klasszikus férfi-női nemi szerepek. Egy átlag férfi könnyen találhat elköteleződésre hajlandó, fiatal, feminin, hűséges nőt és könnyen találhat nagy számban alkalmi kapcsolatokra is nőket.
3. Olyan országok, ahol a nők szexuális szabadságát az állam, a vallás, a család, a szegénység, a hagyományok jelentősen korlátozzák, vagy nullára csökkentik. A nők döntési szabadsága talán már nem is létezik abban a tekintetben, hogy kit választanak partnernek, párnak maguk mellé, vagy ha igen, az jellemzően nem a szexuális/romantikus vonzalmon alapul, hanem például anyagi érdekeken. Mindeközben a feminista nézetek egyáltalán nem ismertek. A nők klasszikus női szerepben élnek a férfi-nő kapcsolatokban, viselkedésük a nőiség hagyományos, konzervatív modelljét követi. Egy átlag férfi könnyen találhat elköteleződésre hajlandó, fiatal, feminin, hűséges nőt és gyakorlatilag nem találhat alkalmi kapcsolatokra nőket.
Vajon sokak számára elérhető vágy a klasszikus nemi szerepekben gondolkodó, fiatal feleség megtalálása és vele a nagy eséllyel az élethosszig tartó kapcsolat folytatása a nyugati országokban? – Természetesen nem. Túlságosan elterjedtek a feminista nézetek és a nők általában férfias tulajdonságokat öltöttek magukra, ezért klasszikus nemi szerepekben gondolkodó nők szinte nem léteznek, miközben a nők a családalapításra biológiailag legalkalmasabb korukban jellemzően a tanulásnak és a karrierjüknek szentelik az idejüket, ráadásul a válások száma általában magas.
Lehetséges a túlságosan tradicionális, vallásos, szegény, elmaradott, diktatórikus országokban a nőkkel alkalmi kapcsolatot létesíteni anyagiak bevonása nélkül? – Nem, hacsak nem te vagy a királyfi, a pártfőtitkár fia, olajmágnás, vagy a helyi pártvezér. Igen komoly státusz felmutatása vagy ne adja Isten anyagi szolgáltatás nélkül a helyi nők a családjuk, államuk, vallásuk, anyagi helyzetük, tradícióik foglyai a szexuális szabadság tekintetében.
Hova szerencsés születnie, vagy érdemes költöznie egy férfinak, ha könnyű alkalmi kapcsolatokat szeretne úgy, hogy ne kelljen aggódnia a nők megjelenése és női tulajdonságaik hiánya miatt? Milyen helyeken érdemes élni, ha nőies mentalitású barátnőt szeretnél, olyat, akihez könnyű szexuálisan is közeledni? Hol lehet a legnagyobb eséllyel találni egy lányt, aki az egész életét neked szenteli? A 2-es típusú országok azok, ahol ugyanazon helyen mindezek a lehetőségek egyszerre adottak.
A térkép természetesen nem lehet hajszálpontos, így most szeretném is elejét venni az ezzel kapcsolatos megjegyzéseknek. Ez az infografika egy hozzávetőleges állapotot mutat be és lehetséges, hogy van néhány a készítői által kevésbé ismert ország, amelyet egy másik szín pontosabban jelölne, azonban inkább a régiókra, területekre koncentráltak a szerzők.
India és Kína relatíve fejlettnek számítanak, azonban társadalmuk tradicionális szokásai erősen érvényesülnek. Az emberek döntéseit a párkapcsolatok terén a családjuk befolyásolja, illetve Indiában a vallás is. Egyértelműen nem adott egyik országban sem az a fajta szexuális szabadság a tömegek számára, amely Kelet-Európában vagy Dél-Amerikában igen.
Japán, Dél-Korea vagy éppen Ausztrália 1945 óta folyamatosan a nyugati világgal együtt mozgó társadalmi változásokon mentek át és annak szerves részeivé váltak. A dél-kelet ázsiai országok nem túl régen indultak el a fejlődés útján, de már viszonylag stabilak az egyéni szabadságjogok és a nyugatiakhoz képest könnyedebb demokráciáik helyzete is, miközben ugyanúgy piacgazdaság van ott is, mint Kelet-Európában vagy Dél-Amerikában.
Érdekes megfigyelés, hogy a 2-es típusú országok nem túl régen léptek a nyugatiasodás, demokrácia, piacgazdaság útjára. Azt gondolom ez a lényeges közös jellemző lehet az oka annak a társadalomszerkezetnek, amely egyesíti a két másik társadalmi modell pozitív tulajdonságait.
Közép-Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika különböző mértékekben rabjai a vallásosságnak, önkényuralomnak, szegénységnek és a tradicionális „régi” szokásoknak, ráadásul a legtöbb országban ezek közül az élet sem olyan biztonságos. Emiatt sem igazán jó helyek arra, hogy tartósan ott éljen az ember.
Sok férfi olyan életciklusokat preferálna saját maga számára, amelyben a megállapodás és családalapítás előtt inkább az alkalmi kapcsolatokra fókuszálhat. Ha 50, 100 évvel korábban – vagy még régebben szinte bármikor az emberi civilizáció történetében – születünk meg, akkor valószínűleg egy nő mellett éljük le az életünket, aki jó eséllyel a saját falunkból vagy egy szomszédos településről származott volna. Monogám életünket legfeljebb néha a szomszédasszonnyal a kazalban való hempergés bűnös öröme színesítette volna. – Mondom ezt azért, hogy az idealisztikus ábrázolásba egy csipetnyi hétköznapi realitás is vegyítsek.
A technológiai fejlődés, a feminista eszmék terjedése és a nők szexuális forradalma azonban elvette ezt a roppant kényelmes és egyszerű életet az emberek többségétől – férfiaktól és nőktől egyaránt. A régi idők után való vágyakozás helyett azonban meg kell tanulni alkalmazkodni az új világhoz, és a férfiknak önmaguk számára kell létrehozniuk a fejben tökéletesnek elgondolt életvitelt. Sokak számára ez nem véletlenül azt jelenti, hogy az elköteleződésükig minél több nővel akarnak intim viszonyt létesíteni, majd amikor idejét gondolják a megállapodásnak, azt egy kívül-belül nőies, klasszikus nemi szerepeket elfogadó nő oldalán képzelik el. Sokan gondolhatják úgy, hogy jobb, kényelmesebb, kevesebb erőfeszítést igénylő dolog lenne egy régebbi korban élni, azonban nekünk itt és most kell kihoznunk a legjobbat a lehetőségeinkből. Egy öntudatos, önmagát és képességeit fejlesztő férfi ma többet tud kihozni az életéből a párkapcsolatok vonatkozásában, mint bármikor máskor a történelem során. Régebben annak a lehetősége sem volt igazán adott egy átlagos férfi számára, hogy megtanuljon csajozni, érteni a nőkhöz, vonzalmat kelteni bennük, ha nem tipikus “alfahím” beállítottsággal született. Ma sokkal inkább. Régen nem volt meg a lehetőség egy átlagos férfi számára, hogy a megállapodás előtt, ha szükségét érzi ennek, akkor akár nagy számú (a konkrét adat behelyettesítését az egyéni fantáziára bízom) nővel létesítsen kapcsolatot. Ma igen, megvan.
Egyébként nem véletlen, hogy férfiak tömegei járnak az 1-es típusú országokból a 2-es típusú országokba is nőkkel ismerkedni, alkalmi és komoly célokból egyaránt, hiszen a nőkkel szembeni alapvető elvárásaikat általában a saját országuk női nem tudják kielégíteni. A nők számára a párválasztás jogának megadása mellett a tradicionális nemi szerepek fennmaradása olyan társadalmakhoz vezetnek, amelyek az 1-es és 3-as típusú társadalmak előnyös tulajdonságait egyesítették (ezek a 2-es számmal jelöltek). Magyarországon is hasonlóan pozitív a helyzet. A nők (még) eléggé nőiesek tradicionális értelemben is, viselkedésük és megjelenésük sokkal inkább vonzó, mint a nyugati országokban, miközben szexuális szabadságukban sincsenek korlátozva. Tehát a fent említett szerencsés társadalmi átmenet itt is érvényesül jelenleg.
A feminizmus már csak azért is abszolút mértékben megindokolhatóan nagy “mumus” a férfiak számára, mert miközben felszámolja a klasszikus nemi szerepeket, addig a nők számára végtelen lehetőségeket kínál a párkapcsolati piacon. Valójában a feminizmus a tökéletes méreganyag a nők nőiségének megsemmisítésére, a család egységének szétzúzására, a termékenységi ráták csökkentésére és egy férfi-pokol kialakítására. Bizarr értelemben csodálatra méltónak is nevezhetnénk azt, ahogyan ez az ideológia megváltoztatja a női viselkedést a férfiak (és nők) hatalmas kárára. Míg a 2-es típusú országok a másik kettő pozitívumait egyesítik, addig a modern nyugati országok egyszerűen csak a két rosszat kombinálják a társadalom számára: A nők elférfiasítását a feminizmus által és a nők számára végtelen választási lehetőségeket.
A jövő körvonalai
Ha a napjainkban látható világtrendek kitartanak az élet különböző területein a következő évtizedekben, az általában a férfiak dolgát nehezíti meg a fent leírt igényeik kielégítésében. A 22. század felé haladva a férfiaknak mindenhol nehezebb lesz mind tartós kapcsolatot találni, mind kölcsönös vonzalmon alapuló alkalmi kapcsolatot létesíteni, hiszen valószínűleg egyre inkább a kevés “alfahím” fog a nők egyre nagyobb tengerében lubickolni. A jelenleg 2-es besorolású országok egyre több téren vesznek át szokásokat az 1-es osztályba tartozóktól, amiben nyilvánvalóan a globalizáció, a kommunikáció gyorsasága jelentős szerepet játszik. Attól tartok, hogy valamikor 10-30-50 év múlva egy átlagos férfinak a most zölddel jelölt országokban is sokkal jelentősebb erőfeszítéseket kell majd tenniük a szexualitás és intimitás iránti igényeik kielégítése érdekében, mint napjainkban. Mindeközben Afrika életszínvonalának javulása esetén, egy iszlám felvilágosodás* esetén, a diktatúrák felpuhulása esetén esetleg esély van rá, hogy a mostani 3-as típusú országokra akkor már a mostani 2-esek jellemzése lesz igaz és a férfiak számára a partnerkapcsolatok létesítése szempontjából Etiópia, Szaúd-Arábia vagy éppen Fehéroroszország válik olyan „paradicsommá”, amilyenek most a 2-es típusú országok. A mi életünkben vélhetően a dolgok nem fognak jobb irányt venni, de az egyén szintjén a megfelelő tudás birtokában még mindig olyan életet alakíthat ki önmaga számára egy céltudatos férfi, ami a legjobban megfelel számára.
*Iszlám felvilágosodásnak nevezhetnénk azt, ha lezajlana egy olyan világiasodási, polgárosodási folyamat az iszlám világban, mint amit a keresztény Európában megfigyelhettünk a 18. században, ami elvezethetne az ottani női lakosság szexuális szabadságának megjelenéséhez.
Magyarország jobban teljesít!
Ez a harmadik cikk a Férfihangon, a két dobozos után, amivel nem értek egyet. Szó sincs arról, hogy Magyarország egy férfiparadicsom lenne, legfeljebb egy svéd papucsnak látszik így. Sok férfi vért izzad, amig egy nőt össze tud szedni.
Persze, minden relatív és a férfiak többségének úgy általában alapból sehol semmi sem esik az ölébe párkapcsolati/szerelmi/szexuális téren. Egyéni szinten kell tenni azért, hogy valaki kiaknázza a helyi lehetőségeket. Csak mert valaki egy “zöld” országba születik, nem azt jelenti hogy feltétlenül egy kalandos agglegény élet vár rá, aminek a végén egy szerető feminin feleséget talál.
De erre vannak helyek, ahol a leginkább megvan a lehetőség. Nyugaton alig találni feminin feleséget, “piroséknál” pedig alig találni alkalmi kapcsolatot. “Itt” meg relatíve elérhető mindkettő elég jól.
Nem véletlenül szerepel a cikkben sem, hogy a csajozást, nőkhöz való értést, nőkben való vonzalomkeltést tanulni lehet és napjainkban már nagyon is érdemes. Engem erről Deansdale és Don Qujon cikkei világosítottak fel az oldalon, a Csajozás, szex rovatban, bár a gyakorlati tudást már máshonnan kell beszerezni. De azt gondolom ha valaki tudatosan törekszik a nőknél való sikerekre és ezért áldozatokat is hoz, az ki tudja aknázni az adott országokban rejlő potenciákat. Már nem olyan egyszerű az élet, mint régen, amikor elvehetted a csinos szomszéd lányt, akivel jól elvoltál életed végéig. Több energiát kell belefektetni kötelezően a sikerért (ami nem választás kérdése), viszont cserébe ha igényed van rá (ami már választás kérdése), akkor sokkal többet is kaphatsz vissza.
Mondjuk egy országon belül is jelentős különbség van a nagyváros meg a vidék közt.
Én tapasztalatom az, hogy Budapesten vért kell izzadni megfelelő nő megtalálásához és megtartásához, de úgy tűnik, kellő PUA gyakorlás után sikerül. :)
(Megtartás során fontos, hogy ne menjünk át papucsba és határozottan tudjuk kezelni a konfliktusokat, ugyanakkor persze kompromisszumokat kell kötni, figyelembe véve hogy nő is dolgozik.)
Egyik ismerősöm mesélte, hogy Hollandiában milyen rendszeres a malájföldről importált feleség…
Az országon belüli különbségekkel nem tudok vitatkozni. Valóban nem mindegy, hogy az ember egy olyan nagyvárosi (Magyarországon fővárosi) közegben akar érvényesülni, ahol mondjuk sokkal több karrierista beállítottságú nővel találkozhat, mint egy visszafogottabb vidéki közegben. Nagyon sok szempont van, külső tényezők, ami alapján lehet arról beszélni, hogy milyen típusú nőkkel mi a könnyebb, mi a nehezebb általában. Például végzettség alapján, kor alapján és még rengeteg kisebb-nagyobb részlet alapján, amiknek a megléte vagy nem léte kihatással van a nőre.
Neked kifejezetten pedig itt egy érdekes cikk angol nyelven, ami az általad felvetett városos dologgal foglalkozik:
15 dolog ami determinálja, hogy egy város mennyire jó a férfiak számára
Vidéken már nincsenek nők. Mind pesten dekkol világkörüli útra várva.
egyetértek, Magyarország csak az angol prolinak, meg az olasz suttyónak könnyű pálya.
“Hol lehet a legnagyobb eséllyel találni egy lányt, aki az egész életét neked szenteli?”
Tizenötödik galaxis után jobbra.
a terkeprol jutott eszembe. vannak, akik valamennyire szemelyre szolo valaszt adnak az eselyekre (egy teszt kitoltese utan). peldaul ilyet:
Ez akkor arról szól, hogy a nők hány százaléka hajlandó vagy nem hajlandó elköteleződésre?
Adnál hozzá még valamilyen linket és magyarázatot? Mert nagyon érdekeset mutattál.
szivesen. azt azert elorebocsatom, hogy ez nem az en terkepem, nekem errol a helyrol nem jott be egyetlen erdeklodes sem, az interneten lehet talalni informaciot a rendszer haszontalansagarol. a masik oldalrol viszont nalam thaifold magas erteket kapott, es bar ez az orszag kezdetben eszembe sem jutott, megis thai felesegem van. es az otlet kulonben figyelemremelto.
tehat a honlapot okcupid-nak hivjak. valasom utan tovabbra is csaladot akartam, de nyugati kulturaban szocializalodott not mar egyaltalan nem. ez egy ingyenes honlap es rengeteg teszt van rajta. kitolteni oket nem annyira nagy kockazat, mivel alig kell(ett) megadni szemelyes informaciot. nem tudom, melyik teszt(ek) utan, kaptam egy vilagterkepet, amin az en ertekrendemet es elkepzeleseimet vetettek ossze – gondolom, – az adatbazisukban – ami allitolag eleg nagy, – szereplo szemelyekevel. tehat nem a tartos kapcsolatra fokuszalnak, hanem a te szemelyes igenyeidre. (mivel engem futo kapcsolatok nem erdekeltek, arrol nem tudok mit mondani.)
egyebkent nem szeretem, amikor egyesek a ‘feleseget importal’ kifejezest hasznaljak. ez mintha targyiasitana a not. vagy olyan ‘arucikk’ minositest kap. en peldaul sokkal jobban erzem magam abban a kulturalis kornyezetben, es remelem, hamar tudok vegleg odakoltozni.
Tényleg őszintén érdekelnének az élményeid, tapasztalataid etekintetben (mármint Thaiföld, kultúrák közötti házasság stb) csak olyannyira megváltoztatva persze, hogy az anonimitás megmaradjon.
tlaltam egy gyongyszemet.
http://www.returnofkings.com/
Ők már régen üstökön ragadták a férfiúi létezés lényegét…
Azt tetszik ebben az infografikában, hogy ezek szerint a FÉRFI egy konstans, tökéletes állandó, amihez a nőt, mint kiszámíthatatlan változót kell igazítani.
Azt sajnos nem mutatja, hogy a teremtés tökéletes koronája mely országokban mire vágyik, milyen kapcsolatot keres a saját kulturális, szocializációs és egyéb háttere függvényében, és ehhez mérten milyen esélye van, hogy az igényeihez megfelelő társat találjon. Mert persze a férfi tökéletes, arra semmi szükség, hogy esetleg a nő igényeihez ő is idomuljon valamicskét, kizárólag a nők párválasztási kritériuma képezhetik kritika tárgyát, mikor arról van szó, hogy a “hagyományos” kapcsolatok válságban vannak.
“a nő igényeihez ő is idomuljon valamicskét” – Milyen igényekre gondolsz? A legtöbb nő még csak elmondani sem tudná ezeket az igényeket önellentmondás nélkül és úgy hogy a realitáshoz bármi köze is legyen. Ha pedig mégis valamivel elő tudna állni, egy hónap múlva már más lenne az a bizonyos lista. Pedig a legtöbb férfi egy bizonyos határig minden további nélkül alkalmazkodna, kompromisszumokat kötne.
A dolgot jól leírja ez a link.
Hát igen, a szokásos, egy kis kedves aranyos fiút keresünk… hogy elújságolhassuk neki a problémákat, amiket a kevésbé hűséges alfamacsók okoznak…
“kizárólag a nők párválasztási kritériuma képezhetik kritika tárgyát, mikor arról van szó, hogy a “hagyományos” kapcsolatok válságban vannak.”
A hagyományos kapcsolatok első körben azért vannak válságban, mert a nők hozzáállása, helyzete, stb. változott meg. Egy mai és egy 50, 100 évvel ezelőtti férfiban abban nincs különbség, hogy munkát és karriert szeretne, amivel eltarthatja magát és később akár egy családot is. Egy mai és 50, 100 évvel ezelőtti nőben az a különbség, hogy régen nem akart munkát, karriert. Nem 30 év felett akart gyerekeket, családot. Nem akart annyi partnerrel szexuális tapasztalatot szerezni, mint régen.
Ha napjainkban a nők 80-90%-a ugyanúgy csak komoly kapcsolatra lenne hajlandó, ugyanúgy nehéz lenne hozzájuk szexuálisan közeledni, ugyanúgy fiatalon szeretnének elköteleződni, akkor nem lenne miről beszélni. Ugyanaz lenne a helyzet, mint régen. De mivel a nők megváltoztak, illetve változnak, ezért a férfiaknak is muszáj ehhez a változáshoz alkalmazkodni. Mondtam ugyanakkor, lehet sírni a változás miatt, vagy éppen tudni hogy az egy összességében negatív folyamat, de emellett egyéni szinten idomulni kell hozzá és a saját életünket az elképzeléseink szerint alakítani.
“Azt tetszik ebben az infografikában, hogy ezek szerint a FÉRFI egy konstans, tökéletes állandó, amihez a nőt, mint kiszámíthatatlan változót kell igazítani.”
Persze, mert úgy kalkuláltam ebben az írásban, hogy a férfi az állandó. A cikk első sorban nőkről szól férfiaknak. Nem azt írtam le, hogy egy nő hova menjen a világon, ahol legkönnyebben találhat önmagához képest minél jobb férfiakat, akik maszkulinok, gazdagok, jóképűek, le tudják venni a lábáról. De ha összeszeded az ez irányú gondolataidat, biztos te is írhatnál arról egy cikket női szemszögből, hogy a férfiakat miként változtatta meg a nők megváltozása.
Arról is lehetne természetesen beszélni, amit te is említettél, de az enyém és a férfiak szemszögéből a nők viselkedése a mérvadó és a döntő. Lehetne beszélni arról, hogy ugyanazzal a nővel mi a helyzet különböző országokban. Például egy dél-amerikai vagy kelet-európai országban ugyanannak a nőnek sokkal több időt kell áldoznia a külseje karbantartására (smink, testsúly, fittség, ruházat), azért mert ott a többi nő is elég feminin, nőies és magasra teszi a mércét. Ellenben mondjuk Észak-Amerikában ugyanaz a nő lehetne sokkal kevésbé igényes is magára, mert ott sokkal inkább standard az, hogy a nők kevesebbet törődnek a külsejükkel, ezáltal a mérce is alacsonyabban van az ottani férfiaknál. Természetesen ezek nem igazak minden egyes egyénre, hanem általánosítások, de muszáj általánosítani, hogy trendekről, tömegekről és hosszú távú folyamatokról beszéljünk.
Egy másik helyről másolnám be egy Kertes Kata nevű (vélhetően) női hozzászóló véleményét, mintegy a “másik oldalt” reprezentálandó. Azért is mert némi (ha nem is teljes) igazságot érzek az általa leírtakban illetve mert határozottan ideillik. Remélem nem veszi a hölgy rossz néven, hogy másokkal is megismertetem a véleményét.
“Sok elkeseredett pasit hallok itt megszólalni! Aki nagy emancipációt akar, az vegyen feleségül egy pasit, mert egy 100% emancipalt nő pont hogy Nő nem lesz, viszont tuti hogy nem kell anyagilag eltartanod. Aki meg nőt akar maga mellé társnak, az vegye figyelembe, hogy gyereknevelés, takarítás, otthon szex, kedves szó fáradtan hazaérkezés után és meleg kaja nincs ingyen, ahhoz ultrajófej szuperpasinak kell lenned, hogy ezt ingyen vállalja valaki neked. Ezek a női szolgáltatások, és ezért szerintem nem dráma olyat állítani, hogy mondjuk harmincévesen nem a szüleivel lakó,hanem normális állással, biztos fizetéssel – de legalábbis túlélési kreativitással – rendelkező férfival (nem elkényeztetett metroszexualis, vagy agresszív önkényúrral) kössem össze az életem nagybetűs Nőként. Aki meg ezt nem vállalja, az fogadhat takarítónőt, mehet étterembe enni, hívhat escortot – mind mind pénzt fog kérni a szolgáltatásaikért. És lehet egyedül. Ráadásul, sok nő dolgozik is, mindemellett, tehát miért is ne várhatná el, hogy Férfiként Te is legalább ennyit letegyél az asztalra? Nem milliomosságról beszèlek. Sok nő viszont úgy dönt, hogy otthon marad, részben mert htb akar lenni, részben mert nincs kedve ebben a férfias világban férfiakkal küzdeni fizetèsèrt, munkahelyèrt, többnyire kevés megbecsülésért. Ettől még családi háttérként sok férfi örül, hogy a női szolgàltatàsokat élvezheti, aminek bizony ára van. Amúgy az utóbbi felállással mindig a nő szívja meg a kiszolgáltatottságot (ha mem is anyagilag), de ez a női ‘lustaság’ súlya, tehát a ‘nem dolgozás sincs ingyen’.
Szóval itt hődöngő pasik, ahelyett, hogy itt osztjátok az észt, tessék felállni, ügyesnek, kreativnak, férfinek lenni és stabil anyagi hátteret csinálni, és megtanulni egy kicsit donjuankodni! Mert igen, szeretjük a rosszfiukat, de nem azért, mert rosszak, hanem azért mert izgalmasak. Ha te egy ‘kedves, rendes pasi’ vagy (akár még a fent említett egzisztenciális alapokkal is rendelkezel) és mégis mindig elhagynak a nők, akkor most elmondom neked a nagy igazságot: unalmas és ötlettelen bólogató kutyus vagy (esetleg csapnivaló szerető). Hogy ez durva? Hogy merünk ilyen igényeket támasztani felétek? Akkor vajon miért csorog az összes pasi nyála egy vagány, okos, kicsit bevàllalósabb, kacér, szórakoztató csinos csajra? Azért, mert Ti sem akartok egy unalmas, ötlettelen, bólogató szürke egérrel hosszú távon ágyat megosztani. Mi sem.
Tehát, ha így vesszük, a sztereotípiák igazak (most jöhetnek a szegényes ‘naugyemegmondtam’-ok), aki ezért duzzogni akar, az duzzogjon, aki meg jó nőt akar, az menjen vállalkozzon, keressen állást, csináljon egzisztenciát, tanuljon meg udvarolni és határozottnak lenni – és szelektálni a felbukkanó nők közül.”
“Ezek a női szolgáltatások”
Ebben semmi extra nincs. Amelyik nőnél ezekhez ultrajófejkedni kell, azt ki kell vágni jégesőben.
“stabil anyagi hátteret csinálni”
Lopni, csalni, hazudni?
“Akkor vajon miért csorog az összes pasi nyála egy vagány, okos, kicsit bevàllalósabb, kacér, szórakoztató csinos csajra?”
Enyém ugyan nem. Buta nőnél nincsen jobb.
“Azért, mert Ti sem akartok egy unalmas, ötlettelen, bólogató szürke egérrel hosszú távon ágyat megosztani.”
Dehogynem.
“csináljon egzisztenciát”
Hány millió hozzá az alap sikkasztás? Mennyire legyen zsetonos a család, ahová be kell születni?
Anélkül hogy soronként kielemezném a hölgy véleményét, néhány aspektusra felhívnám a figyelmet.
Pro:
a, A hagyományos női szerep teljes körű megélése nem fér össze a heti 40-50 órás munkával.
b, Sok nő számára szimpatikus lenne, ha a hagyományos munkabeosztás szerint élhetné az életét, mert a napi húskerekes könyöklés annyira nem fekszik a női habitusnak.
c, A férfiak nagyobbik része nem tud bánni a nőkkel, mert nincs akitől megtanulhatta volna, hiszen apunak (ha van egyáltalán) és nagypapinak erre nem volt szüksége, a dolgot jobbára helyretette a társadalmi kényszer és a családi “gazdasági érdek”.
Kontra (amit én tennék hozzá):
a, jelenleg reaálértéken két kereső sem keres többet, mint korábban az egykeresős családmodellben
b, Magyarországon bérből és fizetésből élők (akik a munkavégző népesség nagyrészét adják) egy +-35-40e HUF-os sávban keresnek (nem sokat) függetlenül attól, hogy mit dolgoznak. A maradék pedig ritka kivételtől eltekintve a kiváltságos réteg tagjaként, urambátyámosdi módon, nem pedig a saját tehetségéből érvényesül itthon.
c, valójában a nők sem tudnak a férfiakkal bánni, hiszen akitől megtanulhatta volna (anyu és nagymami sem tudott) nem volt rászorulva erre a tudásra, megvoltak a külső kényszerítő tényezők hogy enélkül is működjenek a dolgok.
“hanem normális állással, biztos fizetéssel”
Lehetne még jobban szűkíteni?
“de legalábbis túlélési kreativitással”
A kolonc nőt ilyenkor félre lehet dobni, vagy mindenki vegyen a hátára egyet, hátha legalább a nő túléli?
“vagy agresszív önkényúrral”
Mi ezzel a baj? A nőkkel bánni kell, nem?
“Ráadásul, sok nő dolgozik is”
Két pletykázás meg három faszlesés között.
“tehát miért is ne várhatná el, hogy Férfiként Te is legalább ennyit letegyél az asztalra?”
Mennyi lesz a hozomány?
“Amúgy az utóbbi felállással mindig a nő szívja meg a kiszolgáltatottságot”
Szegény nők mindig megszívják. Bár ahogy.
Reszet Elek, 2014. július 15. kedd 16:55
A szöveg is arra a fajta önfejlesztésre és tudatosságra biztatja a férfiakat, amikre én is, szóval ez a bemásolt komment egyáltalán nem szélsőséges, inkább egy baráti jó tanács összességében, amit főbb pontjait nézve én is adhattam volna. Bár részeire bontva szinte mindegyikről volt már szó a Férfihangon, ami részeknek én is elfogadom az igazságtartalmát. Férfiként mondom, hogy azoknál a férfi rinyálóknál kevés rosszabb, lelombozóbb van, akik a nőknél való sikertelenségükért a nőket hibáztatják, miközben saját maguk változásra, a jelenlegi világ elfogadására képtelenek. Az ilyen férfi vagy ilyen marad örökre, vagy még nem találkozott semmilyen megvilágosító ellenszerrel (például a Férfihanggal, vagy valami hasonlóval).
A magam részéről a kapott pofonok kijózanító hatására szavaznék, mint egyedül üdvös megoldásra. Mások hibáiból nem lehet tanulni mert érzelmileg nem vagyunk benne, az értelmi belátás meg nem elég. Az okos ember viszont képes a sajátjaiból tanulni, a buta meg még abból sem, ő marad “a körülmények, mások a hibásak” illetve “nem volt szerencsém” szintjén.
A jelenlegi világ sem homogén így nem szükségszerűen kell elfogadni minden aspektusát. Meg lehet találni azt a nőt, aki valóban házitündérként érzi jól magát, igényli az irányítást stb. viszont az ilyen életélés körülményeit, lehetőségét biztosítani Magyarországon a férfiak 95%-a számára lehetetlen. Így két lehetőség marad. Egyészről itthon maradni és a kompromisszumok részeként feláldozni a saját hagyományos férfiasságunk egy bizonyos hányadát vagy megérni a hagyományos férfiértékek és érzések teljességét külföldön egy keresővel és megteremtett egzisztenciával. Valójában mindkét út nagyon nehéz és férfit próbáló feladat, arról nem is beszélve hogy az esetek többségében mire a férfi rájön hogy nincs más alternatíva, gyakran kicsúszik az időből ill. élethosszig tartó, végleges hibákat követ el.
Körülnézek utcán, csak hibásakat látok.
Én azért látok csinos kis vackokat is.
Másrészt magam sem vagyok hibátlan. Harmadrészt meg sok nőneműból elő lehet még hozni a valódi NŐt, ha elég tudatosan csinálod.
Nem fárasztom magam fogyatékosokkal.
Ebben az esetben csak ez marad…
Ez is mind fogyatékos.
vagy ez?
http://www.youtube.com/watch?v=V3BNsttZQGQ
A piros országokba is ügyesen beteszi a lábát a feminizmus, hogy nagy pénzekből megvalósított, kifejezetten nőket célzó propagandával és mézesmadzaggal “felszabadítsa a lányokat” a “családi élet gyötrelmei” alól, egymás ellen uszítsa a két nemet, és a nők frissen kiképzett szingli hadait a “férfi elnyomóik” helyett a globalista tőke szolgálatába állítsa olcsó munkaerőként:
http://www.ferfihang.hu/2013/01/11/a-kamaszlanyok-mentik-meg-a-vilagot/
Nem teljesen értek egyet Magyarország “színével”. Már 12 éve vagyok házas és későn nősültem de már a nősülésem előtti 15 évben sem tudtam olyan nőt találni aki nem csak ágybetétnek de feleségnek is alkalmas lenne, a hűségről meg már nem is akarok nyilatkozni. És mikor találtam egyet mit ad isten az a nő pont vallásos volt.
Az az én meglátásom, hogy a mai Magyar nők túlnyomó része már túlzottan emancipált és férfiszemmel nézve elértéktelenedtek.
Látható, hogy a rózsaszín-zöld határvonalat a vasfüggöny mentén húzták meg, és nem vizsgálták egyesével az országokat. Sajnos Magyarország valószínűleg a zöldek közül valóban a legrózsaszínűbbek közé sorolhatók, mivel azonban az ábra relativitást tartalmaz, ezért még befér a zöld mezőbe.
És igen, nyilván nagy különbség van az országon belül is, de nagy erőkkel megy ebben is a kiegyenlítődés például a közösségi oldalak segítségével.
Tartós kapcsolattal kapcsolatosan ma valóban rosszabb a helyzetünk, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de még mindig nem állunk olyan rosszul, inkább a haladási iránnyal van baj. Bár önmagában ezzel sem lenne olyan marha nagy gond, mert a férfiak minden körülmények között feltalálják magukat, de a társadalom ezt meg fogja sínyleni, ami mindenkit érinteni fog, és nem holmi önmegvalósíthatóság, vagy szexuális szabadság tekintetében, hanem a sokkkal komolyabb problémát jelentő megélhetés tekintetében.
Részben ide tartozik részben éppen az ellenkezője.
Kíváncsi lennék a véleményetekre (hölgyek is) ezzel kapcsolatban: link és link
Néhány évvel ezelőtt ez már téma volt az index Feminista topikjában. Idéztem is ott egy 2007-ben, a Cash Flow magazin májusi számában megjelent cikkből. A cikket Vas Katalin írta Olcsó húsnak… – Dominikai szexpiac címmel.
Ugyanebben a számban jelent meg egy írás Szinglik és százalékok – Házasodás esélyei címmel. És az Álompartner kerestetik is. :o)
No, de most mennem kell, majd jövök és írok. :o)
Na, itt vagyok.
Kerestem a szóbanforgó cikket online is, de sajnos nem találtam.
Összefoglalva arról volt szó már 2007-ben is, hogy “egyre több magányos nyugat-európai nő keres könnyű kalandot a Dominikai Köztársaságban.” És persze amerikaiak is.
Sokan áltatják magukat. Mármint azzal, hogy nem pénzért veszik azt a “szerelmet”. Vannak, akik férjül is veszik szerelmüket, sőt vannak, akik gyereket is szülnek tőlük.
“A dominikaiaknak egyszerűen tökéletes a testük. Mindenhol csak izmok, egy felesleges deka zsír nincs rajtuk, és jobb a bőrük illata, mint a németeké.”
Sok fiú körözés alatt áll. Egy német nő elmesélte a riporternek, hogy a körözött szépfiúk között – az interneten – felismerte volt férjét, akitől van egy 5 hónapos babája. Ez a fiú volt már egy 38 éves nőé is és egy másiké, aki Kaliforniában él. A 38 éves havonta (!) 2.000 eurót utal neki. Egy másik nő is felismerte benne gyermeke apját. Mindegyikőjük tudja, hogy összesen 100.000 eurót kapott már különböző nőktől, mióta ismeri.
De vannak olyan nők is, akik csak később jönnek rá, hogy profival állnak szemben, nem olyannal, akinek szerelemből kell a náluk sok évvel idősebb nő. A 25 évnél idősebb szépfiúk már nemnagyon sikeresek a nyaraló nőknél.
“A legtöbb fiú házas, akár több gyermeknek is az apja. “Az európai nőknek szép szavak és odafigyelés kell, jól szeretnék érezni magukat a társaságodban” – vallja Juanito.” (Aki hét nyelven ért, naponta 15 órát dolgozik egy hotelben, aztán lát munkához a nőknél. Naponta 3 órát alszik.) “Minél csúnyább a nő, annál nagyobb az esély arra, hogy fogékony lesz a figyelmességre. A fiúk között hierarchia alakult ki, a legidősebb fiú joga, hogy megszerezze magának a legövérebb nőt. A többiek osztoznak a maradékon. “Teljesen mindegy, hogyan néznek ki” – vallja Juanito. “Én úgyis fital vagyok.” Ezen kívül vannak potencianövelő szerek is, amelyek besegítenek, ha túl nagy lenne a megpróbáltatás.”
Ezek a nők megalázzák magukat egy kis odafigyelésért, gyengédségért. Pedig elkaphatják akár az AIDS-et is, mivel ez a Dominikai Köztársaságban nem lehetetlen. És persze néhány hét vagy hónap után egyedül maradnak. Mindennek ellenére az utazó nők száma egyre növekszik.
A másik két témáról később.
Miért van az az érzésem, hogy ebben az esetben is a dominikai nincstelen férfi az elnyomó, és a dollár/euromilliomos nyugati nő az áldozat? A félmeztelen egy szál fas*ba pózoló, fél analfabéta férfi, aki a hedonista felvilágosult elhízott nyugati csatakancát kihasználja, nőiességében megsérti, sőt át is veri: ugyanis nem volt belé szerelmes, pedig azt mondta… Számomra legalábbis a linkelt cikk ezt sugallja.
Nem tudom, miért van ez az érzésed. Merthogy egyáltalán nem erről szólt a cikk. A linkelt sem és a Cash Flow-s sem. A linkelt cikkben épp azt mondja az egyik nő, hogy annak ellenére, hogy pontosan tudják, csak a pénzükért “szeretik” őket ezek a fiúk, mégis érzelmeket visznek bele – a nők – ezekbe az álkapcsolatokba. A másikban is teljesen nyíltan árulják magukat a szépfiúk.
“egyre több magányos nyugat-európai nő keres…”
“Ezek a nők megalázzák magukat egy kis odafigyelésért, gyengédségért…” – ezeknél a mondatoknál valamiért ösztönösen elmorzsoltam egy könnycseppet.
A cikk lényege nem az, hogy sajnáljuk ezeket a nőket.
De ha te szeretsz sírdogálni, még zsepit is adok. :o)
Azt, hogy nekem mit sugall egy cikk, egyelőre még én döntöm el.
Igenis értettem vezérezredesőrnagytábornok úr! :o)))))))))))))))))))
Csak nem értem, miért mondtad, hiszen én nem azt mondtam, hogy nem jók a sugallataid. Ezért is ajánlottam fel a zsepit. :o))
Jólesik ez a fajta gondoskodás. Viszont egy valamit nem értek: Amikor az európai/amerikai prostitúció merül fel mint téma, minden esetben női szexmunkásokat interjúvolnak az illetékesek. Sőt, választékos szókinccsel monoklit is vizionálnak nekünk laikus olvasóknak, a kizsákmányolt prostituált szeme alá. Aztán mikor nagy ritkán ennek ellenkezője: dominikai jamaicai esetek kerülnek napfényre, akkor elhagyott magányos elkeseredett nőket tesznek elénk – sugallva – mint áldozatot… mintha nem is ő hozott volna döntést. mintha nem is ő általa kényszerülne lehetetlen helyzetbe az adott afrikai családapa. A férfi prostituált minden esetben számító hidegfejű hímkurva, míg a női prostituált egy átvert kizsákmányolt rabszolga. Kettős mércét érzek a dolog megközelítésében, talán mert mindkét esetben a nő definiálja a prostitúciót. Ennyit a sugallataimról. :)
Én nem így látom a cikkeket, de nem akarlak meggyőzni.
Abban viszont egyetértünk, hogy ha nőnemű a prosti, akkor őt a feminista kommunikációban megerőszakolják és ő az áldozat, viszont a férfiprostiról inkább szó sem esik, vagy többnyire úgy, hogy férfi jár férfiprostihoz is.
A napokban olvastam egy magyar férfiprostival készített interjút. Külföldön dolgozik, nem érzi magát becsapott áldozatnak, többnyire nők járnak hozzá, de van férfi kliense is. Felsőkategóriás.
Az olcsó fiúkurváknak ugyanúgy van stricijük, mint a lányoknak.
És láttam-hallottam én már “madámot” a Nyugati aluljáróban ordítozni 3 lánnyal, meg egy fiatal sráccal, aki kerítőként dolgozott a madámnál. Ott üvöltözött velük, hogy lusták. A srác még tockost is kapott.
Szóval igen, szerintem is kettős mérce él a lányok és a fiúk megítélése terén.
Ez egy olyan gondolat, amit ki kell törölni.
Meglehetősen szomorú a dolog. A társadalmi őszintétlenség és az önbecsapás kövektezményeként elmenni valahová máshova újabb, ám másféle önbecsapás prédájául, megalázó módon mindenféle szubhumán elemekkel összeadva magukat. Sosem értettem ezt a csokifaszra való rákívánást a nőknél (legyünk optimisták, csak egy részüknél).
Hiába! Megint a már idézett igazság jut az eszembe: A vibrátor nem csókol. A nők nagyrészében a feminista közeg és lélekfertőzés sem tudta megölni a valakihez tartozás szükségletét, az érzelmi szomjúság érzését, maximum azt tudta elérni, hogy szinte teljesen ellehetetlenítette a megtalálását a saját kulturális közegében.
A szép barna bőr vonzó tud lenni. A férfiak egy része is igencsak kedveli a barna bőrű nőket. (A szoláriumok nálunk is tele vannak.)
Ezek a nők szerintem nem is kifejezetten a bőrszín miatt izgulnak rá ezekre a fiúkra, hanem mert ahol élnek, ott szép az idő, és persze minden más, mint amiből kicsit kiszakadni, vagy menekülni akarnak. A fiúk is mások. És azok a fiúk ezt kihasználják. Felhasználva a szép testüket. Kell a pénz.
A nők nagyrésze pedig túlhajszolt, magányos, érzelmekre, férfifigyelmességre, férfiölelésre vágyik. Még akkor is, ha nagyonfeminista környezetben él vezető beosztásban, szép karrierrel, sok pénzzel.
A cikkben szerepel olyan nő is, akinek otthon férje van. És olyan is, aki vitte magával a 21 éves lányát, s együtt fiúkáztak.
Férfiaknál is felfedezhető a gyengédségkeresés. A lányokhoz járó férfiak egy része olyan prostit keres, aki kedves, aki dédelget, aki odafigyel rá, aki csókol. De a többségnek elég a csóktalan, ölelés nélküli szex.
A nőknek valószínűleg nagyobb szükségük van az érzelmekre és a csókokra – még akkor is, ha az érzelmek egyoldalúak.
“(A szoláriumok nálunk is tele vannak.)”
Mindegyikből cigányt csinál.
“És olyan is, aki vitte magával a 21 éves lányát, s együtt fiúkáztak.”
Kurvák.
“aki csókol”
Fujbazmeg.
Az mindenesetre bizonyos, hogy az esetek többségében jobb nem firtatni női partnerünk múltját mert meglehetősen (akár szó szerint is) lelombozó lehet a végeredmény. Abortusz, nemi betegségek, névtelen és arctalan pacákok tömege, egyes többes miegymás… Az esetek egy részében ha elég figyelmes az ember azért feltűnnek bizonyos jelek és ilyenkor (egy-két kóbor numera után) jobb ha menekülőre fogjuk a dolgot.
Ha komolyan gondolja a dolgot az ember sokkal szívesebben lenne mondjuk a harmadik, mint a hetvenharmadik. Már csak azért is mert kisebb valószínűséggel lesz utána negyedik, mint hetvennegyedik.
Ha meg nem gondolja komolyan… nos, az egy másik történet…
Leegyszerűsítve a dolgot, a kurvákat másra használja az ember, mint a normális nőket.
“ha elég figyelmes az ember azért feltűnnek bizonyos jelek és ilyenkor (egy-két kóbor numera után) jobb ha menekülőre fogjuk a dolgot.”
Oáoáoáoá
No mi az? Hozzam a pelenkát vagy a csörgődet?
Ja, visszaadhatnád, mer nekem is kéne. Nem arról volt szó, hogy évekig.
Amúgy a térképhez. A lényeg annyi hogy ahol a nők anyagilag függetlenek ott nem hajlamosak elköteleződni, hosszútávú kapcsolatot felvállalni, ahogy gyereket szülni sem. Lásd népességfogyás. Ahol mégis megteszik, ott a hosszútávú kapcsolat olyan mértékben és intézményesítetten nőpárti módon körül van bástyázva, hogy partneri elfogadás oldaláról komoly gátja van az ilyen egyre fogyatkozó igénynek is.
Ellenben a nők megfelelő erkölcsi gátak és társadalmi nyomás nélkül hajlamosabbak minél inkább kiélni ösztönszerű késztetéseiket. Lásd női alkoholizmus, nemi betegségek, drogfüggőség és az abortuszok aránya.
A következtetés egyértelmű. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az emberi és társadalmi kapcsolatokat erősíti az egymásrautaltság, óhatatlanul is következik a válasz, feltéve hogy a népességcsökkenést, függőségeket és abortuszt (hogy a lelki és érzelmi dolgokról mint kimutathatatlanokról ne is beszéljünk), azok mértékét és jellegét problémának látjuk…
Szerintem csak eloiteletek. Amugy nem azt mondja hogy a 2 zonaban konnyuek a nok hanem hogy a legjobb egyensulyban vannak a huseg es a hutlenseg kozott :D Meg a vilag nem 45 ben kezdodott, Magyarorszag meg Oroszorszag is a fejlettebb es szexualisan/noiegyenlosegben vilaghoz tartoztak 1918 elott es igenis szamit hogy mit tanitot a nagyi az anyunak.