Jelenünk erős feminista befolyásoltságú világában egyre több férfimozgalom indul a férfiasabb lét megtartását, visszaállítását céljául tűzve. Az utóbbi időben nálunk is sok szó esett a férfiak férfias útkereséséről.
Olvashattunk már a MGTOW-ról (Men Going Their Own Way), érintettük a PUA-t (Pick Up Artist) és beszéltünk a Férfiak Klubja – melynek mottója: „Állítsuk vissza, őrizzük meg és örökítsük a férfiasság eredeti értékeit!” – törekvéseiről.
Most szeretnék mutatni egy másik lehetséges utat, melyről még nem beszélgettünk, de amely véleményem szerint a férfierények tárháza.
Mint már jónéhányszor megemlítettem, érdeklődöm a keleti kultúra iránt, tehát mi másról is írnék most, mint a kínai harcművészetekről, pontosabban egy magyar csapatról, akik a kungfu egyik stílusát, a Hung Gar Kuen-t gyakorló és kutató egyesület tagjai.
Ők is – épp úgy, mint a Férfihang – szélesebb körben szeretnének megismertetni valami olyat, ami számukra fontos, de mások számára is rendkívül értékes lehet. Az ősi kínai kultúrához híven, nem kizárólag a kungfu az egyetlen tevékenységük, mivel az egyesület elnöke és a gyakorlás mestere kínakutató, aki sokszor járt Kínában, élt buddhista kolostorban, avatott mesterektől tanulta a kínai kultúra számos gyakorlatát. Ezen élményei inspirálták arra, hogy 2010-ben létrehozza a Dél-Kína Kulturális Egyesületet, mely a hongkongi Hagyományos Harcművészeti Kutató és Gyakorló Szervezet magyar testvérének is tekinthető. A hongkongi szervezetet Mak Che Kong hozta lére. Mak mester első nyugati tanítványa, akinek mesteri fokozatot adományozott, a Dél-Kína Kulturális Egyesület elnöke, a Yiwu Tang megalapítója és vezetője.
Igaz, a cél nem kifejezetten a férfiakra van kihegyezve, és nevében sem jelenik meg semmi hasonló, mégis maximálisan képviseli azokat a törekvéseket, amelyeket férfiasnak nevezhetünk.
S hogy miért írtam a bevezetőben, hogy lehetséges követendő út?
Egyrészt mert úgy gondolom, jó, ha az emberek megismernek több lehetőséget és választhatnak megfelelőt, másrészt pedig, mert az egyesület elvei igen férfiasnak tűnnek.
Idézek az Egyesület honlapjáról:
„A társaság tagjainak tisztelniük kell a bölcsebbeket, idősebbeket. Tisztelniük kell a tanítót, az Utat kell követniük. Megfelelő protokolláris viselkedési szabályokat kell tartaniuk, tisztességesnek és egyenes jelleműnek kell lenniük. Egyesíteniük és bátorítaniuk kell egymást.
Az életben nem lehetnek kérkedők, hivalkodók. Nem bánthatják erejükkel visszaélve a gyengébbeket. Akik ezeket a szabályokat megszegik, azokat a társaságból kizárjuk.
Ne feledd!
Senki sem kényszerít téged, hogy a Kungfu útját járd, járhatod a saját utadat, ha azt jobbnak tartod. Ellenben, ha a Yiwu Tangban gyakorolsz, akkor a terem közösségéhez tartozol, azt önként vállalod, tehát be kell tartanod annak szabályait!”
A Hung Gar Kuen, egy hagyományos kínai harcművészet. Az egymás közötti kapcsolatokat az edzések alatt, mind a mai napig, a Konfuciánus tradíciók szabályozzák. A modern társadalmakban ezek a viselkedési normák nem szokásosak, tehát külön meg kell tanulni őket.
Fentebb említettem, hogy nem csak a kungfu van terítéken – és nem csak a kungfu miatt lehet elmenni a terembe, hanem az Egyesület más tevékenységei, a megismerés, a társaság miatt is.
A dobolás – természetesen a tradicionális dél-kínai harci dob – fontos része a gyakorlásnak. „A gyakorló ilyenkor eggyé válik az Iskola erejét képviselő dob hangjával és megsokszorozott energiával végzi az egyes állatok mozgását imitáló formákat.”
Az Oroszlántánc nem kifejezetten kungfu, de a harcművészetek része. A hagyományokon, szabályokon kívül itt is az odafigyelés, a kooperáció, a tisztelet, az erő, az ügyesség megnyilvánulását láthatjuk.
A teázás művészete is hozzá tartozik a gyakorláshoz – bár ez európai szemmel nem tűnik igazán férfias dolognak, ha megismeri az ember, rájön, hogy az. Az útkeresés fázisában segíthet a koncentrációban, a tisztelet megélésében, az elcsendesedésben. Mindez pedig azért szükséges, hogy az útját kereső megláthassa erényeit, a fejlesztendő területeket, felszabaduljanak alkotó energiái, így összeszedetten, feltöltődve, tudatosan indulhasson tovább.
„Ha valami túl gyors, az nem jó, ha valami túl lassú, az sem jó. Egyensúlyra van szükséged. Ez az, amiért szeretem a harcművészeteket – megtanítja, hogyan kontrolláld a tested, az elméd és a szíved az egyensúly érdekében. Az egyensúly képes fenntartani a világ békéjét. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó dolog.” – Jet Li
Egyszer mondta valaki, hogy ne tévesszen meg a kínai férfiak kissé nőiesnek tűnő modora (és termete, ezt már én teszem hozzá), mert keményebb férfiak ők, mint mi nyugatiak, hiába vagyunk átlagos testméretre nagyobbak, és kulturális stílust tekintve (újmagyarul mondva: virtuálisan) keménykedőbbek… Azóta figyelem őket – már amennyi lehetőségem adódik erre e hazában, ahol egyre többen néznek az emberre ferde szemmel, de ez most mellékszál -, és tényleg: mintha lágynak tetsző viselkedésük mögött valóban volna valami nyugodt, igazi erő.
Vagy csak nem vagyok eléggé rasszista?:)
Szerintem is. Mármint keményebbek és férfiabbak, mint amilyennek kinéznek.
Ezért is gondoltam, ha már a magyar férfiak nem tudják hogyan legyenek férfiak, nem árt egy kis kitekintés Európán kívülre.
És még meg is lelhetik ezt itt Magyarországon.
Szerintem meg akiket itt látni az a társadalmuk alja, jobbára a triádok ill. bizonyos gazdasági szereplők által az egész világra kiterített háló aprócska részei. Róluk megítélni a “keleti embert” olyan mintha a németeket az évtizedekkel ezelőtti bőrszandálos, térdzoknis balatoni NDK-s turisták alapján próbálnánk értékelni.
A harcművészetüket (illetve annak publikus részét) pedig pénzre váltva tanítják, teljesen más a hozzáállásuk ezzel kapcsolatban, mint a japánoknak. Ha már japánok! Szerintem ha valaki a teaszertartások iránt érdeklődik célszerűbb náluk keresgélni.
Bevallom nem tudom és lehet hogy igazad van, de mégis azt gondolom hogy ennél azért színesebb lehet a paletta.
Nem hiszem hogy közülük mindenki oda, abba sorolható amit írsz.
Lehetnek közöttük sokan, akik pont hogy az ilyen hálók elől menekültek el.
Mondom nem tudom, csak elgondolkodtam.
Amennyire én tudom, a harcművészet Kínában egy kulturális örökség. Sokkal elterjedtebb annál, minthogy csakis a triádokhoz kellene, lehetne kapcsolni. Pont annyira tekinthető akár egy nemzeti sportnak is, mint az angolok esetében a krikett. Szóval én nem pontosan értem, hogy miért jönnek ide a Kínai kommunista kormány szigorú fellépése miatt főleg honkongba kimenekült bűnszövetkezetek.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kungfu
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tri%C3%A1d
Ugyanakkor ha megnéz az ember egy-két kínai filmet – amelyekben a harcművészet is sokszor kap szerepet – azonnal szembetűnhet, hogy milyen erős moralizálás árad ezekből. Feltűnően gyakran kap központi szerepet a jó és a gonosz küzdelme, fontos morális kérdések; becsület, bajtársiasság, hűség – áldozatok árán is… Ha ezt összevetjük a nyugati kultúra erkölcsi hanyatlásával… – Talán csak-csak érdemes figyelmet szentelni ennek a kultúrának.
A két bekezdés különálló dolog, egymáshoz nincsen közük, eltekintve a cikket. Nem állítottam, amit írsz.
A kínai filmek pedig szerintem Hollywood hőskorszakát idézik. Nincsenek szürkék csak egyértelmű fehér és fekete. A nőt mindig meg kell menteni stb. Ezek oka sokkal inkább a belső fogyasztópiac értelmi nivója illetve kulturális igénye nem pedig valamiféle a társadalmat átható konfuciánus, taoista vagy akármilyen eszmerendszer. Az igazság az, hogy a kínai filmek nagyrésze a beletett pénzek ellenére csak egy rakás szar. Ellentétben egyes hongkongi korábbi alkotásokkal pl. Isten veled ágyasom vagy a Szerelemre hangolva, hogy drámákat említsek. Nagyon nagy a kontraszt.
A kínai filmekkel nagyon hasonló a helyzet, mint az indiai Bollywood filmgyártásának produktumaival.
De szerencsére a cikk nem is a filmekről szól. :o)
Sőt, az Egyesület sem. :o)
De Jampi szerintem valami olyasmit akart mondani, hogy a filmekben azért ott van az ősi kínai kultúra morzsája, amely megcsillan néha, s nem valami rózsaszín cukormázzal van bevonva, hanem fémesen cseng.
A második bekezdésedben írtad, hogy pénzre váltják a harcművészet tanítását. A japánok is.
De én épp azért írtam erről a társaságról, mert ők nem azok, akiknek a pénz a fontos, s a kínai mestereik sem csak a pénzért mesterek.
Én komolyan gondoltam, hogy mutatok valami értékeset az útkereséshez.
“Mi az a kettlebell? Egy ágyúgolyó fogantyúval. Egy rendkívül kézbe illő eszköz. Kinyilatkoztatás: ‘Elegem van a metroszexuális edzőtermeitekből! Férfi vagyok, és férfiként fogok edzeni!’ Kettlebellezni felszabadító és legalább olyan agresszív sport, mint a középkori kardvívás. Annak a megnyilvánulása, amit Ori Hofmekler ‘harcos ösztönnek’ nevezett. … A sportág kivételes, teljes körű erőnlétet nyújt. Univerzális erőt. Állóképességet. Rugalmasságot. Fogyást, megalázó aerobik nélkül.” – Pavel Tsatsouline: Kezd el a Kettlebellt
Íme egy másik út. Ebben meg az ősi orosz kultúra csillan meg a maga fémes erejével.
Akkor írj erről egy cikket. :o)
Bár én nem a testedzésről és az erőnlétről írtam, de nem rossz ötlet, hogy esetleg így is el lehet indulni a férfiasodás felé. (Csak nehogy a teljes izomagyúság “férfiasságát” lássa meg benne valaki.) :o)
Nem vagyok benne annyira, hogy merném venni hozzá a bátorságot. Sokkal inkább egyfajta példának szántam.
A magam részéről a sokat panaszolt férfiatlanság elsődleges okának a fizikai gyöngeséget látom. Illetve az ellenkező irányba a legrövidebb (de valós) útnak a fizikai erő, állóképesség növelését látom. Pozitív testkép, az erő- és tevőképesség biztos tudata stb. Ezeknél nincsen jobb “gyógyszer”, hogy bármelyik hímből előhozza az ösztönszerűen, mélyen kódolt férfivonásokat. Ép testben ép lélek. Vagy méginkább erős testben, erős lélek. Az erőshöz és állóképességhez fájdalmon és lemondáson keresztül visz az út, így nem véletlenül hat a lélekre is. Lesz erőd, energiád hatni a környezetedre és kevésbé hagyni hogy az negatívan hasson rád. Lesz erőd gyöngédnek, türelmesnek lenni. Tudni fogod, hogy a fontos dolgoknak mindig megvan az ára és hogy mindig fel lehet állni ha a földre kerültél.
Szóval valami ilyesmi. ;-)
“Minden egyes keresztény amerikai férfi az apjáról mintázza istenképét. És hogyan hihetne egy ember Istenben, ha gyermekkorában az apja börtönben rohadt, elpatkolt, vagy sosem járt haza?”
“Sehol sem érzem olyan elevennek magam, mint a harci klubban, farkasszemet nézve egy másik fickóval a villanykörtefényben, a többiek gyűrűjében. A harci klub nem győzelemről és vereségről szól. Ezek csupán szavak. Belép egy friss tag a körbe, és látom löttyedt, hófehér valagát – fél évvel később mintha tölgyfából faragták volna. Nincsenek többé kétségei, bízik magában. A harci klubban is összesúgnak az ember háta mögött, akár az edzőtermek öltözőiben, de itt nem a külső számít. Eksztázisban üvöltözünk vagy nyelveken szólunk, mintha baptista istentiszteleten lennénk, és vasárnap délutánonként üdvözülten ébredünk ágyainkban.”
– Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
:D A kepek felen no hasznalja az agyugolyot!
https://www.google.ae/search?oq=Kettlebell
En igazabol nem is ertem ennek az irasnak a lenyeget. Ha egy bizonyos sportot, eletmodot, filozofiat akart volna reklamozni, nekem rendben lenne. Csakhogy a bevezetoben ez all:
“Olvashattunk már a MGTOW-ról (Men Going Their Own Way), érintettük a PUA-t (Pick Up Artist) és beszéltünk a Férfiak Klubja – melynek mottója: „Állítsuk vissza, őrizzük meg és örökítsük a férfiasság eredeti értékeit!” – törekvéseiről. Most szeretnék mutatni egy másik lehetséges utat, melyről még nem beszélgettünk, de amely véleményem szerint a férfierények tárháza.”
Nem hiszem, hogy a Hung Gar Kuen hasonlo fogalom lenne, mint az MGTOW vagy PUA. Nekem az iras inkabb egy bizonyos egyesuletet nepszerusito reklamnak hat. Szerintem sokkal inkabb egy altalanosabb kategoria illett volna ide, mint peldaul a ‘keleti harcmuveszet’, ‘kung-fu’ vagy hasonlo.
“A kepek felen no hasznalja az agyugolyot!” – Igen a nőknek mindig volt érzékük az éppen divatos edzésmódszerekhez. Össze se tudnám számolni mondjuk az elmúlt húsz év ilyesfajta őrületeit. Ami egyben azt is jelenti, hogy néhány év múlva ritka kivétetől eltekintve újra csak férfiak művelik majd, ahogy tették ezt az elmúlt évszázadokban is. A nőknél egyszerűen nincsen meg a személyes fizikai erő kultusza. Vagy legalábbis nagyon ritka.
kar, pedig milyen jol is neznek ki azok a jol kigyurt csajok! :D
https://www.google.ae/search?q=body+builder+woman&hl=en&site=imghp&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=ZR_JU66-GsjS0QXiz4HQCw&ved=0CAgQ_AUoAQ&biw=1366&bih=667
(kozben csereltem a linket…)
A keleti harcművészet elég tág fogalom. Magyarországon igen kevés helyen érhető tetten a szellemisége. Ennél az egyesületnél megvan ez a bizonyos szellemiség is.
A kung fu egészéről – ugyanúgy, mint a keleti harcművészetek egészéről – itt nincs hely írni, s “nem vagyok benne annyira, hogy merném venni hozzá a bátorságot” (by R.E.).
Elnézést, hogy konkrét szervezetet szemeltem ki, de akkor kár volt leírnom a bevezetőben a Férfiak Klubja nevét és mottóját is, mert ezzel reklámoztam őket.
Nem akarlak meggyőzni arról, hogy a Hung Gar Kuen hasonló fogalom az MGTOW-hez, vagy a PUA-hoz . Ha te nem látod annak, akkor nem. Én látok benne hasonlóságot – amennyiben mindegyik utat mutathat a férfiasodáshoz.
A “keleti harcműszetek” szerintem két részre oszthatók: ahol van edzédeken is full contact sparring (“harc”-kyokushin, kempo) meg ahol nincs (“művészet”-ezek az ilyen balett jellegű mozgásórák).
A kettlebell egy sok célra kiválóan használható eszköz. Egy még kiválóbb marketing bullshittel (ld. idézetet) nyakonöntve, túlárazott termékekke(súlyzók)l és csoportos edzésekkel.
A szerveződését illetően nekem is volt ilyen halvány benyomásom. Ami a súlyzók árait illeti, szerintem nem csak erre, hanem minden súlyzóra igaz. Túlzás hogy 1e HUF környéki kilónkénti árak vannak (+-20%). A csoportos edzéseknél az árral van problémád?
Najo, de ha egyszer megveszed, utana kb. orokre szol, szinte elpusztithatatlan egy ilyen, hacsak nem dobod be a Vegzet Hegyenek katlanjaba :)
En edzon keresztul vettem, ugy inkabb -20%.
“akiket itt látni az a társadalmuk alja”
Nem hinném, hogy az alja lenne… Vagy ha ilyen az alja, milyen a teteje!?:)
FÉLHIVATALOS KÖZLEMÉNY
Mostantól – bizonytalan ideig (lehet, hogy csak holnapig:) – megváltozott a nicknevem és az avatarom.
Köszönöm türelmüket és megértésüket!
Adolf(o) Weininger
eppen meg akartam dicserni!!! :-D
Na jó, a nevet visszavettem:)
Annyira idddétlen vagy! :oDDDDDDDDDDDDDDDDDD