A szex és a politika: mindent átható mozgatói és mételyei a modernkori együttélésnek. Előző cikkemben próbáltam meggyőzni a Férfihang olvasóit, hogy két világ-manipuláló hatalmi vonulat létezik ma a glóbuszon, egyik a képmutató „farizeusság”, másik az álszent „jezsuitaság”. Azon poszt tárgya a hipokrízis volt, a dolgot ott erre hegyeztem ki. Amúgy nem állítom, hogy a megtévesztés lenne a fő társadalmi funkciója e két, eredetileg nyilván jó szándékú vallási-spirituális mozgalomnak. Azt viszont állítom, hogy mint mai intézmények erősen játsszák ezt a szerepet… Mindenesetre – biztos, ami biztos – ebben a cikkben a „farizeus” és a „jezsuita” szavakat idézőjelbe teszem. Elvégre hatalmas tudás és mélységes hit is jellemzi azon emberek többségét, akikkel kapcsolatban e kifejezések indokoltak.
Ha Jeruzsálemet és Rómát, e két, teljesen másképp örök várost spirituális központoknak is tekintjük, és a köréjük épült, vagy belőlük kisugárzó modern hatalmi igényeket ideológiáknak, akkor észrevehetjük, hogy a „farizeus” szemlélet a szexust, a „jezsuita” a politikát szövi bele mindenbe. Homlokegyenest ellenkező világnézetekről van szó, ezért alkalmaznak gyökeresen eltérő technikát: a „jezsuita” átpolitizál, a „farizeus” átszexualizál. Ugyanazt a totális eredményt akarják, csak fordítva – előbbi a közszférát erőltetné a magánéletre, utóbbi a magánszférát a közéletre.
A mai „farizeus” világtrend ultra-liberális. Szex magáért a szexért; majdnem mindenki majdnem mindenkivel. Elméleti megalapozója Sigmund Freud, aki – bár igen bizonygatta az ellenkezőjét – voltaképp nagy ívben tett a vallásosságra. Az irányzat jellegzetes ideológusa Judith Butler, aki szerint az ivarszervek jelentősége mellékes abból a szempontból, hogy valaki férfi-e vagy nő; a nemünk nem születés, hanem választás kérdése, a hűhós megkülönböztetés csak társadalmi konstrukció.
A mai „jezsuita” világtrend ultrakonzervatív. Hatalom magáért a hatalomért; majdnem mindenki majdnem mindenki ellen. Elméleti megalapozója Friedrich Wilhelm Nietzsche, aki – bár igen bizonygatta az ellenkezőjét – voltaképp nagyon vallásos figura volt. Az irányzat jellegzetes ideológusa Carl Schmitt, aki szerint a politika lényege a barát-ellenség viszony; a vallás és a politika nagyjából ugyanazt jelenti, az állam és az egyház összeolvasztása az üdvös, nem pedig a szétválasztása.
Mármost az ellenállás két lehetséges formája ennek megfelelően alakul: aszex és apolitika mint beállítódások, amelyek – egyéb feltételek szerencsés együttállása esetén – ellenállóvá tehetik az ember fiát vagy lányát a hatalom bedarálási technikáival szemben. (Figyelem, a „farizeus” egyén-mánia ugyanúgy be akarja darálni a valódi egyéniséget, mint a „jezsuita” közösség-mánia! Csak cselesebben csinálja…)
Ismerjük az amorális kifejezést, ami nem erkölcstelent, hanem erkölcs nélkülit jelent. Az erkölcstelent az immorális jelenti. Az aszexuális sem szex-ellenest, hanem szex-nélkülit, az apolitikus nem politika-ellenest, hanem politika-mentest jelent. E mentességek nem arról szólnak, hogy kerülni kéne a szexet vagy a politikát (az amorálisok se kerülik a morális helyzeteket:), hanem hogy miközben szexelünk vagy politizálunk, nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget neki. Azért csináljuk, mert élvezzük, nem azért, mert fontos. Nem hagyjuk, hogy e két mánia átjárja a bensőnket.
Látszólagos értelmetlensége ellenére e fura elszakadás valószínűleg bárki által megvalósítható. Ennek kapcsán hihetünk a spirituálisan képzett egyéniségek szlogenjének, miszerint „minden fejben dől el”.
Márpedig ha a szextől és a politikától úgy távolodunk el, hogy közben azért ottmaradunk, azaz nem fejvesztve, fogadkozva, habzó szájjal távozunk (ami a maradás nem önkéntes formája), akkor valakiben – magunkban – már meg is akadályoztuk azt, amit bizonyos társadalom-mérnökök előre gondosan megterveztek. Legalábbis az ún. összeesküvés elméletek hívői azt állítják, hogy pontos tervezés van a háttérben; szerintük ezek gyakorlati kérdések, nem elméletiek.
Isten tudja.
Ezen a témán rágódom én is egy ideje, csak más megközelítésből. Jó, hogy a mindennapok kézzelfoghatóságán túlmutató témák is terítékre kerülnek errefelé.
Olvasnivaló. A. R-ék is felkapták a fejüket, és lefordították a cikket. Láthatólag nehezen emésztik meg, hogy vannak antifeminista nők is, kapásból agymosottnak nevezik őket. Szó van benne az MRA mozgalmakról is.
https://www.facebook.com/WomenAgainstFeminism?ref=stream
http://mic.com/articles/94328/9-photos-that-prove-these-women-against-feminism-still-need-feminism
http://eszmetar.wordpress.com/2014/07/20/kepek-es-bizonyitekok-avagy-miert-is-kell-a-feminizmus-a-feminizmus-ellenzoinek/
Az elsőből a kedvencek:
” Men should not be born apologizing.”
” I don’t need feminism because I love being true woman”
” I don’t need feminism because I am a victim of nothing but my own bad choices.”
A második-harmadikból: Mi a fene az a “genderfluid férfi”?
“…nem szólnak bele az utódnemzéssel kapcsolatos döntéseikbe [a férfiakéba]” – nofene!
Sőt a cikkből megtudhattam, hogy többek között az ide kommentelő hölgyek is csak agymosottak ill. nem ismerik a feminizmust, olyanok akiket az aljas (és persze nem genderfluid, bigender stb) FJA-k (férfijogi aktivisták) megrontottak.
Amúgy ahogy már szóba is került, majd minden nőnek van fiútestvére, fia vagy apja. Ebből adódóan (és mivel az igazságérzet nem férfi princípium) a feminizmus rombolásának előrehaladtával egyre több nő is megtapasztlja majd mit is jelent a modern nyugati feminizmus.
Megnéztem mi ez a genderfluid. Egek! Már megint kreáltak valami valótlan, elvi ökörséget…
De van itt bigender meg genderqueer no és persze pansexual és transgender. Lassan eltűnnek a férfiak és a nők?
hu, b@szki! ott hagytam abba, amikor kiderult, hogy ezek a csajok sulyos karokat okozhatnak, mert anti-feminstak! azert ez nem gyenge onertekelesre vall.
(Adolfo, az elozo avatarod jobban tetszett…)
Nem vetted még észre, milyen súlyos károkat okozunk? :o)))))
(Nekem is jobban tetszett. Adolf kartács nem ilyen cicás… :o)) Bár lehet, hogy lelkében mégis.)
Bár, ha a feminizmusban okozunk súlyos károkat, akkor volt értelme a munkának, és megerősít a folytatásban.
Korabban eleg sokat foglalkoztattak ezek a kerdesek. Jo itt Azsiaban! Olyan tavoliak az ilyen problemak! :)
Amázlista!! ;o)))
reszben mazlista. ugyanis eleg tudatos valasztas volt. :)
mon cher ami,
pátosz nélkül írom szimpátiával,
hogy a telepátia létezik (=hasonlóan érzékelem, látom)…
ez egy zseniális cikk.
mégis mindkét rendszer maga az okkult gnózis,
ami sosem válik tökéletes trükké,
mert elmarad a jutalom,
és ez jelenti az ember(iség) tragédiáját,
hogy sosem jutunk túl a második mozzanaton…
üdvözlettel,
Apátia.
u.i.: “Keressük a titkot, de nem találjuk. De nem is vagyunk igazán kíváncsiak rá, mert nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót.” A tökéletes trükk.
Nekem is megvan mindhárom pátia…
akkor ezt most jól megetyepátiáztuk :)). egyébként meg kár, hogy nem írtad ki a kulcsszót: sztoicizmus.
Nem tudom láttad-e a filmet? (most Kori filmklub következik :)),
szóval ha eltekintünk a csiribú-csiribától nálam a többször újranézős kedvenc filmek egyike: egyrészt David Bowie a filmben vállalt nyúlfarknyi szerepe ellenére is egy katarzis, másrészt valódi személyében Tesla tipikus aszex és apolitikus és a sztoicizmuson keresztül egy csomó mindent sikerült vele kapcsolatban megértenem, harmadrészt a film angol címe “the prestige”, ami már eleve többréteget ad az egész kis bugyutának tűnhető történetnek, szóval tényleg érdekes, hogy a “tekintélyért”/”hatalomért”/ elsőségért vívott “phantazmáról” szól és hogy meddig megy el egy ép és egy pszichoszociálisan fogyatékos/ patologizált elme (csakhogy legyen megint egy kis pátia).
(még egyszer gratulálok a cikkhez, abszolút az elmentem a kiskockásfüzetembe kategória, írj! sokat!)
Kevés zavarba ejtőbb figurát “ismerek”, mint Tesla és Bowie. Egymásra talált a két mítosz, még ha csak egy nyúlfark erejéig is.
A filmproducerek nagyon tudják, mitől döglik a légy. Ld. pl. Andrew Vajna – magyar hangja Vajna András – fényes magán- és közélete :-(
u.i.: sztoicizmus:)
“A filmproducerek nagyon tudják, mitől döglik a légy. Ld. pl. Andrew Vajna – magyar hangja Vajna András – fényes magán- és közélete :-(”
– a nagy mágus.
Jujj ha már bowie, tesla, mars a másik nagy kedvenc filmem az “édes vizi élet” a legjobb bowie coverekkel seu jorgetôl.
http://www.youtube.com/watch?v=w6l8zrsf4LY
Az Édes vizi élet-et sok éve láttam, nem tudtam róla semmit, nem volt semmilyen elvárásom, valaki dícsérve odaadta, és emlékszem, vegyes volt a benyomásom, talán nem is néztem végig… Ugyanakkor elvileg az is lehet, hogy téves optikát használtam – pl. a Fargo kifejezetten idegesített, amikor először láttam, aztán mondták, hogy nézzem poénosan, mire megnéztem úgy is, és az egyik kedvencem lett. (Újab bizonyíték, hogy minden fejben dől el…)
Most elhatároztam, hogy újra megszerzem – a saját példányt sajna töröltem -, hisz ha egy rokonnak látszó lélek azt mondja, hogy kedvence, akkor csak megér egy újabb próbát.
Ugyanakkor a neten letöltés ügyben ügyködve erre a véleményre találtam:
“Meglehetősen különös film, ám ez nem jelenti azt, hogy jó is. Nézhető, de vagy fáradt vagyok, vagy a film okán majdnem bealudtam a vége felé. Érdekes, de lassú. Poénok vannak, de nem sok, és elég gyengék. Nem az a térdcsapkodós humor. A szereplőgárda nélkül nem tudom mi lenne ezzel a filmmel…”
Lehet, hogy ő is rossz szemüvegen át nézte? A furcsa műalkotások be (nem) fogadásánál e hibába könnyű beleesni. Mindenesetre megnézem újra és referálok – akkor is, ha megint nem tetszik!:)