Nők a feminizmus ellen

Fedrz kolléga egyik cikkében arról ír, hogy a társadalmi közbeszéd és norma-alkotás a nők felségterülete, s ilyeténformán nincs semmiféle társadalmi változás női akarat nélkül. Erre most élőben is láthatunk példát: az évtizedek óta csendben növekvő férfijogi mozgalom a kutyát sem érdekelte, az utóbbi 1-2 évben is csak szűk politikai körök foglalkoztak vele érdemben, de most…! “Nők a feminizmus ellen” néven indult egy új kezdeményezés különböző közösségi hálókon, és ezt a társadalom másik női fele nem hagyhatta szó nélkül. Amíg az MRA-kra rá lehet fogni, hogy megkeseredett pasik, addig a szőnyeg alá vannak söpörve – hiszen a férfiakkal senki nem törődik -, de mit lehet kezdeni egy olyan szervezettel, ami deklaráltan nőkből áll?

Ez a női antifeminista csoport azt állítja, hogy a feminizmus arrogáns, totalitárius és dogmatikus erőszakszervezet. A feministák ezt persze elutasítják, és cikkek sorában válaszolnak a vádakra arrogáns, totalitárius és dogmatikus módon. Igen, ismét a feminista körökben már megszokott paradox iróniába botlottunk.

Hát nem értik ezek a műveletlen, agymosott, bunkó antifeministák, hogy a feministák sosem vádaskodnak, nem előítéletesek, és csak virágot akarnak dugdosni mindenki gomblyukába?!

A minap Greifswalder barátunk belinkelte az egyik ilyen cikk magyar fordítását, lássuk a konkrétumokat:

Antifeminista nő. Jó kis oximoron, nemde?

A legkevésbé sem. A feminizmus egy politikai mozgalom, és törvényszerű, hogy nem mindenkinek szimpatikus. Főleg mivel leggyakrabban hazugságokkal és pánikkeltéssel operál, amivel elsősorban saját híveinek életét keseríti meg…

Mellesleg ugyanazon logika szerint a “feminista férfi” is oxymoron lenne. Biztos, hogy cikkírónk bele akar menni ebbe a gondolatmenetbe?

ezek a nők számos olyan érvet is felsorakoztatnak, amelyekből egyben az is teljesen egyértelművé válik, hogy sokuknak sajnos halvány fogalma sincs arról, hogy miről is szól valójában a feminizmus

Aki nem ért egyet a feminista elvekkel, az nyilván nem ismeri őket… Na nem mintha egyébként a feministák takargatnák a mondanivalójukat: tele van vele a törvényhozás és a média. Aki meg akarja ismerni, annak ez 15 percébe kerül – és ha valaki egészen odáig megy, hogy feminista-ellenes aktivista lesz, akkor mérget vehetünk rá, hogy befektette azt a szükséges 15 percet. Magyarul a cikkíró egyszerűen csak lekezelő és mellébeszél.

retorikájukból a nemi erőszak “kultúrája” köszön vissza

A szóban forgó csoport azért határolódik el a feministáktól, mert azok alaptalanul vádaskodnak mindenféle hülyeséggel – és hogyan reagálnak erre a feministák? Alaptalanul vádaskodnak mindenféle hülyeséggel. Ha valaki nem szimpatizál a feminizmussal, akkor valamiféle homályos, definiálatlan módon terjeszti és bátorítja a nemi erőszakot…? Ez egyszerre nevetséges és siralmas. Csak azt bizonyítja, hogy a Nők a feminizmus ellen-nek igaza van.

(…) sztereotípiákkal együtt, melyek szerint a feministák szőröslábú, melltartó-égető, férfigyűlölő, leszbikus méregzsákok, akik szerint minden rossz gyökerei a férfiak – avagy a patriarchátus, ahogy mi nevezzük.

Cikkírónk bizonyára nem hallott még arról, hogy amerikai egyetemek gender studies kurzusain plusz kredit jár azoknak a nőknek, akik vállalják, hogy nem szőrtelenítik a testüket. Valószínűleg ezeket a képeket sem látta, a férfiirtó kezdeményezésekről sem hallott, a híres feminista Tri-Grace Atkinson idézetét sem ismeri, miszerint “a feminizmus az elmélet, a leszbikusság a gyakorlat” (és persze “politikai leszbianizmusról” sem hallott soha). Ez mind csak sztereotípia, lári-fári.

Ja, és mihez kezdjünk az elszólással, amivel a mondat végén beismeri, hogy amit ők patriarchátusnak neveznek, az valójában csak egy kódszó a férfiakra?

Ez a tájékozatlanság és valóságtagadás erősen emlékeztet az úgynevezett férfijogi aktivistákra, akik azért fújnak a feministákra, mert azok – szerintük – nem tisztelik az ő küzdelmeiket. Hogy a gender-egyenjogúsági mozgalom tágabb körei már eddig is – és továbbra is – komoly figyelmet fordítottak a férfiak előtt álló kihívásokra és elismerték az ezek leküzdésére tett erőfeszítéseiket, az valamiért már nem jut el hozzájuk.

Azt hiszem ez nyugodtan lemehetett volna a Hahotában, Isten nyugosztalja. Nem kizárt, hogy valamiféle láthatatlan “gender-egyenjogúsági mozgalom” foglalkozott a férfiak problémáival, de hogy ennek semmi köze a feminizmushoz, az teljesen tuti. A feministák valójában közvetlenül okozzák a férfiak problémáit – és ezzel a bátor kijelentéssel azért nehéz vitába szállni, mert kézzelfogható bizonyítékok vannak rá. Például a világ legnagyobb feminista szervezete, a NOW éles szembenállása az apák bármiféle jogaival vagy érdekeivel. Számos férfi-pozitív törvényjavaslatot megtorpedóztak az évek során, arra hivatkozva, hogy az apák úgyis mind feleség- és gyerekverők, minek őket segíteni??? Hajrá egyenjogúság…

feminista az, aki hisz a biológiai és társadalmi nemek (gender) társadalmi, politikai és gazdasági egyenjogúságában

Egy dolog, hogy mit mond a feminista PR-gépezet saját magáról, és egy másik, hogy mit csinálnak a feminista aktivisták a sajtóban, a törvényhozásban, és (manapság egyre inkább) a neten, a közösségi médiában. Lehet meseszép prospektusokat lengetni, melyek szerint a feminizmus csak egyenjogúságot akar – a tények másról árulkodnak.

Nézzük egy rövid kitérő erejéig, hogy mi is történt a feminizmus nemzetközi porondján az utóbbi pár hónapban:

– a feministák telekürtölték a világsajtót az ostoba hazugsággal, miszerint Elliot Rodgernek köze volt a férfijogi mozgalomhoz

– ugyanarra a tragédiára alapozva létrehozták a #yesallwomen hashtag-et a twitteren, ami arról szól, hogy minden nőnek rettegésben kell élnie, mert a férfiak gonosz nőgyűlölők

– Obama kijelentette, hogy azért szavaz rá több nő, mint az ellenfeleire, mert a nők okosabbak a férfiaknál

– egyes feministák halálos fenyegetésekkel bombázták a detroiti férfijogi konferencia színhelyéül kiszemelt hotelt, ezért végül színhelyet kellett változtatni

– A Boko Haram nigériai terrorszervezet éveken keresztül százával ölte a fiúkat, ami senkit nem izgatott, de mikor elraboltak pár lányt, a feministák Michelle Obama vezetésével egyből elkezdték a férfiak szapulását (a legtöbb, például a magyar médiában odáig mentek, hogy a fiúkról egy szó sem esik – kizárólag a lányokkal törődnek)

– a 4chan internetes trollbarlang poénból elindította a “vessünk véget az apák napjának” mozgalmat, amihez rengeteg feminista csatlakozott, míg rá nem jöttek, hogy hoax

– Obama szeretett volna egy néger srácokat segítő állami programot indítani, de a feministák egyből fellázadtak – annak ellenére, hogy lányokat segítő program van ezer

– és a sor végén, bónuszképpen: egy feminista cikket írt a Guardian-ba, miszerint a női futball okés, hiszen nők játsszák, de a férfi futball szexista.

Kérdésem a feministákhoz: mi köze van ezek közül bármelyiknek a nemi egyenjogúsághoz?

A feminizmus mindenkié

Na igen, és ahogy már többször olvashattuk feministák tollából: a férfi feministák fogják be a pofájukat és örüljenek, ha egyáltalán megtűrik az elnyomó patriarcha képüket a mozgalomban. Ha így bánnak a feminista férfiakkal, mi a véleményük a nem feministákról? És az antifeministákról? Nehéz elképzelni.

(Az általános feminista hazugságokat a fizetési különbségekről, politikai reprezentációról, stb., most nem boncolgatom.)

Nincs abban tehát semmi meglepő, ha a nők elsősorban a közvetlenül a saját életüket érintő ügyekre összpontosítanak, és csak azután kezdenek foglalkozni közvetlenül a férfiak küzdelmeivel is.

Ezzel kerek-perec elismeri, hogy jelenleg nem foglalkoznak a férfiak problémáival. Talán, majd, esetleg ha semmi egyéb gondjuk-dolguk nem lesz, akkor a feministák méltóztatnak a férfiakkal is foglalkozni. De addig elsők a nők, mert egyenjogúság!

Nem számít, hogyan öltözködik valaki, mennyit ivott vagy mennyire gondolja róla úgy bárki, hogy “nagyon is akarja”, a nemi erőszak egyáltalán nem lesz elfogadható soha.

…a probléma ezzel csak annyi, hogy ha tényleg “nagyon is akarja”, akkor az nem nemi erőszak. Márpedig attól, hogy egy nő megivott két pohár valamit, még akarhat szexelni. A feministák el akarják venni a nőktől a jogot, hogy alkoholfogyasztás után is szexelhessenek, azzal a sületlenséggel, hogy ittasan szexelni a körülményektől függetlenül nemi erőszak. Ez rémálom, aminek egy normális társadalomban nincs helye. Aki úgy gondolja, hogy egy nő ittasan nem akarhat szexelni, vagy ha mégis akar, az állam tiltsa meg neki (és ettől lesz az ő önrendelkezése szabad!), az költözzön egy rácsos házba kényelmetlen zubbonyban.

Az áldozat hibáztatásával és a felelősség áthárításával éppen arról tereljük el a diskurzust, amiről annak valójában szólnia kellene: arról az elnyomó gondolkodásmódról, amely önkényesen és büntetlenül vitatja el másoktól a saját testük felett gyakorolt önrendelkezési jogát és szexuális szabadságát.

Kizárólag a feministák akarják elvitatni másoktól “a saját testük felett gyakorolt önrendelkezés jogát és szexuális szabadságát”, azzal az otromba elképzeléssel, hogy alkoholfogyasztás után szexelni szükségszerűen erőszak. És szó sincs semmiféle áldozathibáztatásról olyan esetekben, amikor egy nő saját szabad akaratából szexel, de utólag megbánja. Egy házibulin részegen összefeküdni valakivel nem változik nemi erőszakká attól, hogy az alkalmi partner kijózanodva már nem tűnik annyira jóképűnek.

Sajnálatos módon a nemi erőszak mindmáig széles körben elterjedt, hétköznapi jelenség

Kizárólag a feminista propagandában. A valóságban olyan ritka, ami semmiképpen sem indokolja a figyelem ilyen mértékű ráfordítását. (Magyarul pánikkeltés zajlik.) A KSH adatai szerint 2011-ben a rendőrség 196 esetet regisztrált. Arról nem szól a fáma, hogy ebből mennyi volt hamis vád, de az viszont biztos, hogy ezen a számon felül minden csak találgatás. 100 000 lakosra jutó 1,96 eset azért elég messze esik attól, hogy “széles körben elterjedt, hétköznapi jelenségnek” nevezzük. Kedves női olvasó, idén 1/25000 az esélye annak, hogy nemi erőszak áldozatává váljon. Ez 1 százalék 4 ezreléke. Érdemes emiatt paranoiába zuhanni? Kétlem.

A füttyögésnek és beszólogatásnak, a “felszedőművész”-trükköknek, illetve a nők eltárgyiasításának azonban vajmi kevés köze van a civilizált tetszésnyilvánításhoz

Mindenki úgy nyilvánít tetszést, ahogy akar. Ha ez nem túl civilizált, akkor annyit lehet mondani, hogy az illető udvariatlan, esetleg bunkó. Az udvariatlanság nem ütközik törvénybe – legalábbis jelenleg még nem. Érdekes feminista törekvés, hogy a férfi és nő közötti kommunikációt megpróbálják a saját ideológiájuk szerint szabályozni, börtönbüntetés terhe mellett. Ha néhány feminista nem szereti az utcai ismerkedést, akkor tiltsák be mindenkinek!

Ja, és hogy a tetszésnyilvánítás hogyan jön az “eltárgyiasításhoz”? Sehogyan. Mélyen gyökerező férfigyűlölet – a férfi szexualitás totális elutasítása – azt állítani, hogy a férfiak tetszése “tárggyá tesz”. A feministák szerint ha egy férfinak megtetszik egy nő, azzal lealacsonyítja őt. A valóságban mindkét nem képviselői képesek (és szoktak) potenciális szexpartnerként tekinteni másokra, és ebben nincs semmi természetellenes. Sőt: a szexuális vonzerő hatalom, amit egyesek ki is aknáznak – a férfiak kitüntető figyelme sok nőt tett már iszonyatosan gazdaggá a történelem során. Ennek tükrében érdekes az az aberrált feminista gondolat, hogy minél több tetszésnyilvánítást kap egy nő, annál inkább el van nyomva.

Továbbgondolva a dolgot: szerintem erős megalomániára utal, ha valaki azt képzeli, hogy másoknak nincsen joga őt nézni vagy megszólítani. Egy szabad, egyenjogúságon alapuló világban mindenkinek alapvető emberi joga bárki mással kommunikációt kezdeményezni (akár ügyetlenül is!), és nem létezhetnek kiváltságos kasztok, amiknek a nézése vagy megszólítása börtönbüntetéssel jár az “alacsonyabbrendűeknek”. Márpedig itt pontosan erről van szó, és ebből is láthatjuk, hogy a feministák fütyülnek az egynejogúságra – nekik kiváltságok kellenek.

A feministák régóta küzdenek a férfidominancia és a nőket birtokolható tulajdonként kezelő, elembertelenítő hatalmi “kultúra” ellen, amely érző, lélegző, személyes autonómiával bíró emberi lények helyett szabadon adható-vehető, kereskedelmi árucikknek nézi a nőket

Ideje lenne sürgősen meglátogatni egy jó pszichiátert…

Senkit – a feministákat sem – teszi “örök áldozatokká” az elnyomó társadalmi és intézményi struktúrák vitatása és kritizálása.

Örök áldozattá az tesz, ha valaki nem létező (így elpusztíthatatlan) elnyomó struktúrákról fantáziál, amiben láthatóan a cikkíró is ludas, vagyis ez öngól. Úgy tűnik a feminizmus a paranoia egyik minősített esete, amiben a páciens azt képzeli, hogy az emberiség fele folyamatosan üldözi és elnyomja őt mindenféle ködös, megfoghatatlan “struktúrákon” keresztül.

A feministák nem áldozatok – messze nem. Épp hogy fáradhatatlanul küzdenek a jogaikért évtizedek óta, rendületlen kitartással annak ellenére, hogy a társadalom foggal-körömmel igyekszik visszahúzni a nőket

A feministák nem áldozatok, épp csak mindenki összeesküdött a jogaik tiprására, ami ellen ők évtizedek óta küszködnek. Világos, mint a vakablak.

A feminizmusnak nem célja, hogy minden nőt a munkaerőpiacra tereljen és a világ 500 legsikeresebb és legbefolyásosabb cégvezetői közé juttasson – és nem mondja nekik azt sem, hogy nem lehetnek otthon maradó anyukák, akik a család összetartásának és a gyermekeik felnevelésének szentelik az életüket. A feminizmus csak azt akarja, hogy a nők szabadon választhassák meg, hogy milyen életet akarnak élni, és mivel akarnak foglalkozni.

Van egy olyan érzésem, hogy Simone de Beauvoir sokkal jobban tudja, hogy mi az a feminizmus, mint Derrick Cliffton (pfff, egy férfi), márpedig Simone de Beauvoir azt mondta, hogy “Egyetlen nőnek sem szabad otthon maradnia és gyereket nevelnie. A nőknek nem lehet megengedni ezt, mint választási lehetőséget, pontosan azért, mert ha ez is opció, akkor túl sokan fogják ezt választani.”. Ezt a kérdést azt hiszem lezárhatjuk, oké?

Szavazati jog. A választás joga. Egyenlő munka egyenlő bérért. Zaklatásmentes munkahely. Szülési szabadság anyáknak és apáknak. Több női sportcsapat. Hogy csak néhány példát említsünk ama jogok közül, amelyeket a feministák harcoltak ki

A választás joga? Miféle választásé??? (A szavazati jog ott van előtte.) Zaklatásmentes munkahely? Legföljebb akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy bármely férfit bármikor el lehet tenni az útból egy alaptalan gyanúsítással a HR-en. Szülési szabadság? A magyar feministáktól nagyon kevés konkrét törekvést láttam, de az egyik legfontosabb az volt, hogy csökkentsék a GYES-t. Több női sportcsapat?! Mi a fenéről beszélünk egyáltalán? Ilyen gyorsan elfogytak az értelmes(nek hazudható) célok, hogy a “több női sportcsapat” alig csúszott le a dobogóról? És ha mégis szóba került, akkor arról miért nagy a csönd, hogy évszázados múltra tekintő férfi sportcsapatokat szüntettek be feminista nyomásra?

Na és arról miért nagy a csönd, hogy ezek a vívmányok (már amelyik az…) egyfelől a felvilágosult korszellem terjedésének és fejlődésének következményei, nem a feminizmusé; másrészt semmit sem a feministák dolgoztak ki vagy hoztak létre – ők csak az asztalt verték, hogy valaki más intézkedjen helyettük. Mostanra jutottunk el odáig, hogy már a politikai hatalomban ülnek, és saját kezűleg zúzhatják szét az egyenjogúság eszményét, amiért papíron harcolnak.

A nők jogainak és a gender-egyenjogúságnak a propagálása nem azt jelenti, hogy a nők valamiféle társadalmi-politikai “háború megnyerésére” törekednének

Most akkor nők jogai, vagy egyenjogúság? A kettő nem ugyanaz. Ahogyan a nők és a feminizmus sem. Persze, a nők nem törekednek nemi háborúskodásra – de a feministák igen. A ‘gender war’, vagyis a nemek harca egy feminista szlogen. Furcsa lenne, ha nem akarnának megnyerni egy háborút, amit ők találtak ki és voltaképpen ők benne az egyetlen harcoló fél. (A férfiak még nem jelentek meg a csatatéren.)

Ide kapcsolódik még egy további, a feminizmussal rokon címke és eszmeiség, a nőizmus is. Ez annak nyomán alakult ki, hogy a “feminizmust” már teljesen eluralták a diskurzusban történelmileg is abszolút dominanciába került művelt, gazdag, elit fehér nők a színesbőrű – és főleg konkrétan a fekete – nők rovására.

Jól értem-e, hogy a feminizmus csak egyenjogúságot akar – ugyanakkor a gazdag fehér nők magánmozgalma, amiben a nehezebb sorsú nőket elnyomják? Aki ilyenekről ír, azt hogyan nem veti szét a kognitív disszonancia?

Jól szemlélteti ezt a Legfelsőbb Bíróság közelmúltbeli, a reprodukciós egészség témakörében meghozott döntése is.

Feltételezem Magyarországon elég kevesen ismerik a Hobby Lobby esetét azzal a bizonyos “reprodukciós egészséggel”. Aki külsősként hall a dologról a feministák szájából, arra gondolhat, hogy a Hobby Lobby valami náci bagázs, ami a nők reprodukciós egészségét (petefészkét, méhét?) veszélyzeteti hegemón maszkulinitásával, és ehhez a bíróság is asszisztál. A valóságban annyi történt, hogy a cég keresztény tulajdonosai azt mondták, hogy nem akarnak az alkalmazottaknak ingyenes abortusz-tablettát biztosítani – elégedjenek meg 16(!) másik ingyenes(!) fogamzásgátló eszközzel. (Abortusztablettát pedig vehetnek saját pénzen.) A bíróság úgy döntött, hogy keresztényeket nem lehet mások abortuszának kifizetésére kényszeríteni. Nem csodálom, hogy a feministák új gender-holokausztról beszélnek…

És hogy hogyan jön ez az egyenjogúsághoz? Megintcsak sehogyan. A férfiaknak semmiféle többletjoguk nincs sem egészségügy, sem reprodukciós jogok terén – sőt, kifejezett hátrányban vannak mindkét tekintetben.

“A feminizmus politizálja a nememet.” – Ez a vád igaz. (…) sok feminista használja évek óta a “személyes ügy = politikai ügy” mottóját.

Ah, a napokban vesézgetett téma, miszerint át kell politizálni a magánéletet. Mi lehet annál szebb, ha a magánélet szentségét feláldozzuk egy emberellenes ideológia oltárán, politikai fegyvert kovácsolva kitalált személyes sérelmeinkből? Valaki azt mondta, hogy csini a szoknyád – válaszul a parlament elé kell menni tüntetni a férfiak a patriarchátus ellen, hiszen a vak is láthatja, hogy ez szisztematikus nőelnyomás!

A cikkből sajnos nem tudtunk meg semmi újat. A szokásos sablonhazugságokat citálja ez is, mint minden társa; pontosan azokat a hazugságokat, amik miatt létrejött a Nők a feminizmus ellen. A nők áldozatok, a fériak elnyomók, a közös megegyezéses szex nemi erőszak, ésatöbbi, ésatöbbi. Unalmas. Hazug. Fárasztó. Abszurd. De egyre többen lázadnak fel ellene, és ez talán vezet valahová.