don Fefinho

A modern házasságról

 „Nincs új a Nap alatt, csak amit már egyszer elfelejtettünk.” – Mária Antónia

A legmagasabb válási arányokat a világ iparilag és gazdaságilag fejlett régióiban találjuk; mivel a házasság legalapvetőbb társadalmi-gazdasági ürügye mindig is a nők és gyermekek eltartása és védelme volt, nyilvánvaló, hogy az a nő, aki egyedül a férje bevételéből számíthatott támogatásra, nem engedhette meg magának, hogy elégedetlenségéből fakadóan elhagyja, mivel a túlélési ösztön felülírt minden más megfontolást. És valóban, szemmel látható, hogy a történelem java során a több saját erőforrással rendelkező nők (örökösnők, kereskedőnők és kurtizánok) kiugróan magasabb aránnyal váltak a szegényebb nőkhöz képest; gazdaságilag semmi sem ösztönözte őket arra, hogy boldogtalan házasságokban maradjanak. Ez önmagában viszont még kevés a magas modern válási arányok megmagyarázásához, noha a megfigyelést hosszasan és kimerítően elemeztük már.

Az iparosodást megelőző időkben a család volt a kormányzat legalapvetőbb egysége; még maga a király is egyfajta atya volt királyságának tágabb értelemben vett családja fölött, mely királyság a legősibb időkben ténylegesen is a tágabb értelemben vett családot jelentette. Az angol nyelv „Sire” megszólítása, mely Felséges Urat, de apamént is jelent, tisztán tükrözi [a király] szerepét. Az adókon és illetékeken keresztül minden családi gazdaság hozzáadott valamit a király és a helyi nemesség gazdaságához, akik ily módon adókból tartották fent magukat, akárcsak a modern kormányzatok. Újabban viszont a népességnövekedés, az ideológia elhatalmasodása a személyiség fölött, illetve az egységesítési és szervezési készség a modern szállítmányozás és kommunikáció révén együttesen a hatalom elszemélytelenedését eredményezték. A hatalmat kicsavarták az egyes uralkodók kezéből és szétkenték egész szervezeteken, és bár minden szervezet rendelkezik hatalmas egyéniségekkel, de a hatalom végső soron inkább magában a szervezetben nyugszik, mint egy-egy személyben. Egy politikai párt vagy bármely más hatalommal rendelkező szervezet önmagában véve is szerves entitás, afféle emberfeletti „lény”, mely tagjainak tízezreiből nyeri a hatalmát, akárcsak Hobbes Leviatánja*, de mindezt embertelen lényként teszi, és szükségképpen az emberétől teljesen eltérő motivációkkal. Őseinket halandó emberek uralták halandó emberek vágyaival és szükségleteivel, míg minket embertelen kollektívák uralnak a saját szükségleteiknek és vágyaiknak megfelelően. Az uralom e két formájának van azonban egy közös jellemzője; mindkettő elsősorban és mindenek előtt a hatalomra vágyik, illetve bármit megtesz, hogy azt megszerezze és megtartsa.

A női szexualitás talán a leghatalmasabb ismert társadalmi erő; egészen lenyűgöző, amit a férfiak képesek megtenni egy szexuálisan vonzó nővel létesített nemi aktus privilégiumáért, és nem sokkal kevésbé lenyűgöző az sem, amit a nők képesek megtenni az intimitás érzéséért (azért használtam az „intimitás érzése” kifejezést, mert ez a férfiakkal ellentétben a nők esetében egy sokkal összetettebb valami, amibe beletartoznak a gyermekek is, a szexmentes intimitás, szellemi elköteleződés egy hitrendszer irányába, stb.). A régi idők szegény női a szexualitásukon keresztül léphettek fölfelé a társadalmi ranglétrán; vagy közönséges szajhák lettek, vagy egy gazdag férfi kitartottjai. És mivel mind a kormányzatok, mind az egyszeri férfiak kénytelenek voltak ezt tudomásul venni, a női szexualitás ellenőrzése mindig fontos részét képezte a társadalom mint egész fölötti kontrollnak, ami a nők számára többnyire elfojtást jelentett.

És ha a női szexualitás önmagában nem lenne elég hatalmas, számoljunk még továbbá e szexualitás korábban elkerülhetetlen következményeivel is; a gyermeknemzés és a gyermekek korai szocializációja fölötti női ellenőrzés szintén a hatalom egyik jelentős forrása. A kéz, mely a bölcsőt ringatja, uralja a világot, és mivel ezzel a világvallások és a modern totalitárius államok egyaránt tisztában vannak, mind azon dolgoztak gőzerővel, hogy ezt a hatalmat amennyire csak lehet elorozzák a nőktől. Arról se feledkezzünk meg, hogy a történelem minden társadalmában (kevés kivételtől eltekintve) a felnőtt nők mindig jelentős létszámfölényben voltak a felnőtt férfiakhoz képest, így bármely entitás, legyen az emberi vagy kollektív, amely hosszú távon szándékozik hatalmat gyakorolni, uralkodni kénytelen a női fölött nyílt vagy bújtatott módon, elnyomás vagy kiegyezés útján. A „Patriarchátus”-ról picsogó újfeministák végzetes hibája az a feltételezés, hogy a hatalom és az uralom mechanizmusait tudatosan hozzák létre és tartják fent férfiak férfiaknak; ami tévedés. Az intézmények velejárója, hogy nemileg semlegesek; ugyanúgy állhatnak férfiakból, mint nőkből, esetleg gépekből, vagy felsoroltak bármilyen arányú kombinációjából anélkül, hogy szándékuk és viselkedésük változna. Minden szervezet összetételétől függetlenül túlélésre és növekedésre törekszik, és e céljáért bármilyen eszközt hajlandó bevetni; mivel a leghatalmasabb társadalmi erők eredői a nők, így a társadalom feletti uralom egyet jelent a nők feletti uralommal, még akkor is, ha a hatalmon lévők java szintén nő.

A legtöbb ember azért zavarodik össze a modern házasságok tönkremenetelét látván, mert nem értik, hogy a házasság egyáltalán micsoda. Amint erre rájönnek, egyértelművé válik, hogy az intézménynek kutya baja, él és virul; csak olyan formát öltött, amit a legtöbben nem ismernek fel. Ellentétben a hittel amibe a legtöbb modern ember ringatja magát, a házasság mindig is egy társadalmi-gazdasági megegyezés volt; minden nő legalapvetőbb törekvése a biztonság megszerzése és megtartása maga és gyermekei számára, és csak ha ez megvan, állhat neki magasabb célok kergetésének. Régen egy nő azért házasodott, hogy őt és gyermekeit eltartsák és megvédjék, mely megfontolásokhoz a szerelemnek és a szexuális szenvedélynek vajmi kevés köze volt, ha egyáltalán. Történelmi szempontból a házasság szinte soha nem a szerelemről szólt; társadalmi egyezség volt, mely biztosította, hogy a nőket és a gyerekeket eltartották és megvédték. Azok a férfiak, akik több nő és gyermek eltartását engedhették meg maguknak, több nőt vettek feleségül és több gyermeket nemzettek, a felállás pedig működött; a nő számára biztosítva volt az ő és gyermekei biztonsága, a férfi számára pedig akkora szexuális változatosság, amekkorát anyagilag megengedhetett magának. A nők (de legalábbis a nők szülei) ösztönösen keresték azokat a férjjelölteket, akik a legjobban el tudták tartani őket: „fölházasodtak”, amikor csak lehetséges volt. Aki alacsonyabb színvonalon tudta eltartani a feleségét, annak a kevésbé kívánatos nők jutottak, és azok a nők, akik nem tudtak vagy nem akartak férjhez menni, még mindig eltartathatták magukat a férfiakkal a prostitúció valamilyen formája révén; csak a legkilátástalanabbak, vagy a kurvulással szembeni pszichológiai gátlásokkal rendelkezők kísérelték meg szerény, de tisztességes munkabérből fenntartani magukat.

Azt azért mégse képzelje senki, hogy a szerelem, ahogy mi ismerjük, modern találmány volna; éppen csak a házassághoz nem volt az ég világon semmi köze. Egy pillantás az ókori és a középkori (de akár a modern) szerelmi irodalomra, melyekben a nő többnyire házas (vagy a modern vígjátékokban legalábbis foglalt), a férfi meg szinte soha, alátámasztja ezt. Más szóval, amint egy nő alapvető igényei kielégültek egy házasságban, pszichológiailag felszabadult arra, hogy a magasabb szükségleteit – szerelmet és intimitást – hajkurássza, akár a házassági kötelékén belül, akár azon kívül. Néhány társadalomban ezt a férfiak valamilyen szinten elismerték vagy figyelmen kívül hagyták; másutt a nő kénytelen volt jelentős erőfeszítéseket tenni az affér titokban tartására, hiszen a lebukás súlyos következményekkel járt. Még az olyan társadalmakban is, mint az araboké, ahol a férfiak kínosan ügyeltek a feleségeik hűségét biztosítandó, az amúgy szegényebb, viszont érdekesebb férfiak boldogan nyújtottak segédkezet a házasságon kívüli légyottok után sóhajtozó feleségeknek, a férjek pedig a diszkréció iránti igény miatt megőrizték lélekjelenlétüket. Még az ilyen helyzetekből is mindenki profitált: a férj társadalmi előkelőségre tett szert a nagycsalád és a rendelkezésére álló nők révén; a feleség biztonságot nyert a férjétől valamint intimitást a szeretőjétől és/vagy a férjétől; a gyermekek biztonságot és egy illusztris nevet örököltek, a szerető pedig egy olyan asszony bájait élvezhette akihez egyébként nem lett volna hozzáférése.

Talán megkockáztathatjuk feltételezni, hogy az efféle afférok elsöprő többsége, amely házas asszonyok és nőtlen legények között létesült, tiszavirág életű volt; a kockázat végül felülkerekedett a megtérülési rátán akár az egyik, akár a másik fél részéről, és a románcnak vége szakadt. Teljesen lényegtelen, mennyi és milyen házasságon kívüli kontaktus jött létre, a házasság időtálló volt, mivel az elkötelezettség a saját és a gyermekek biztonsága irányába mindig elsőbbséget élvezett. Más szavakkal, míg a nő biztonságának az eredője mindig stabil és kitartó kellett legyen, addig a szexuális és érzelmi intimitásának forrása idővel gyakran változhatott. Aztán, akárcsak ma, sok nő kifejezetten a (politikai vagy gazdasági) hatalommal rendelkező férfiakat akarta férjül fogni a fent felsorolt okokból kifolyólag, akiknek meg hatalmuk volt, szexuális és társadalmi okokból nyilván annyi nőt akartak amennyi csak belefért. A több feleség minden szinten több hatalmat is jelentett, ez azóta sem változott és talán sosem fog. Ami változott, az a hatalmon lévők természete.

Hiszen a ma hatalmon lévők embertelen entitások, vállalatok és kollektivista kormányzatok, így aztán az sem meglepő, hogy sok nő hozzájuk akar feleségül menni. Mivel ezek az entitások nem emberiek, így a szükségleteik és vágyaik is eltérőek a halandó férfiakéitól, viszont nem kevésbé koncentrálnak rá a nőkre. Egy vállalat „felesége” inkább némi aktatologatást biztosít szex helyett, cserébe megkapja azt a biztonságot, amit régen a férjek biztosítottak, nevesül jövedelmet (még várandósság alatt és öregen is), egészségügyi ellátást, stb.; egy hűséges „feleség” magasabb fizetést és juttatásokat kap. Hasonlóképpen a kollektivista kormányzatok egész „háremet” tartanak, melyről aztán mindenféle szociális programon és törvényi szabályozáson keresztül próbálnak meg gondoskodni. Abból, hogy mindkettőt milyen szegényes színvonalon végzik, csak annyi következik, hogy a legtöbb nő először egy jobb ellátót keres magának, és csak a legalacsonyabb színvonalú és legkilátástalanabb nők „mennek hozzá” az államhoz. És bár a szex nem tartozik ezen intézmények jutalmai közé, azért a házastársi hűséget a maguk módján megkövetelik: az amerikai állam azonnal megszünteti azon anyák támogatását, akik földi halandóhoz mennek hozzá, a vállalatok pedig a legjobb pozícióikat „karrierista nőknek” adományozzák, akik egész életüket a cégnek áldozzák ahelyett, hogy „megcsalnák” azt egy családdal.

Amint ezt a párhuzamot fölismerjük, az iparilag és gazdaságilag fejlett országok magas válási aránya önmagáért beszél: ezekben az országokban a legtöbb nő valódi „férjei” (más szóval biztonságuk forrásai) a cégek melyeknek dolgoznak, és a kormányzatok melyek szociális programjai támogatják őket. Kapcsolatuk ezen intézményekkel, akárcsak az apácáké a Katolikus Egyházzal, tartós és kölcsönösen előnyös (az apácák Krisztus háreme, még jegygyűrűjük is van). Amint a királyok és nemesek feleségeiket az alattvalóik adóiból és illetékeiből tartották el, hasonlóképpen élnek a szocialista kormányok „feleségei” adókból, a vállalati „feleségek” pedig a profitokból. És amint a többnejű királyok asszonyai gyakran szegény de érdekes földieknél keresték az érzelmi intimitást, a modern vállalati és kormányzati „feleségek” is gyakran földi halandóknál keresik a boldogságot, akik személytelen és embertelen „férjeikhez” viszonyítva csórók, de izgalmasak. Ahogy a régi idők parázna afférjai, ezek a kalandok, melyeket az intézmények „feleségei” létesítenek a földi halandókkal, rövid életűek és fölcserélhetőek; a szeretők jönnek és mennek, de a házasság örök. Másképpen kifejezve, a modern „házasságok” nem a régi házasságok valódi örökösei; sokkal inkább örökösei a házasságon kívüli kalandokénak, melyek szenvedélyből és az intimitás utáni vágyból születtek, s pont ezen okból voltak illékonyak is. A modern nő kapcsolata a munkaadójával, az állammal, vagy a szervezettel, akárcsak az apácáé az egyházzal, a valódi megfelelője a tradicionális nő viszonyának a férjéhez, ami részben azt is megmagyarázza, hogy az újfeministák, az ipar és az állam e legodaadóbb „feleségei”, miért támadják felszabadult és független szajha-nővérkéiket pont ugyanazzal a lármával, amivel a régi idők „tiszteletreméltó” feleségei tették.

A czikk Maggie McNeill visszavonult eszkortlány blogbejegyzésének fordítása. A szövegben csillaggal jelölt hivatkozás a fordítótól ered.

14 votes, average: 4,14 out of 514 votes, average: 4,14 out of 514 votes, average: 4,14 out of 514 votes, average: 4,14 out of 514 votes, average: 4,14 out of 5 14 olvasó átlagosan 4,14 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: don Fefinho

don Fefinho
Jön sok ember és mind jobbat vár, És haragszik, mert csak engem talál. Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok, És ezzel sok méregre adok jó okot.

179
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
13 Egyéni hozzászólás
166 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
29 Hozzászólások szerzői
xcsakx1KalmanXcsakxhaemorgenDennisVT Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Reszet Elek
Szerkesztő

Érdekes elgondolás egy érdekes életű nőtől.

Az első része jó válasz arra az ostobaságra, hogy a házasság férfi találmány lenne (és az elnyomás eszköze). Az eleje némiképpen az egyén és a hatalom, a második része a nők és a hatalom viszonyát is boncolgatja.

Ami érdekes lenne, ha lenne egy harmadik része is, amely a férfiak és a hatalom viszonyát venné górcső alá. A cikkbeli eszmefuttatás lényege, hogy a női szükségletek esszenciája nem változott és az új viszonyok közepette új formában (de a régi tartalommal) jelenik meg. A régi időszak férfiúi szükségleteit áttételesen érinti a cikk, ám a jelen viszonyok férfiakra vonatkozó részét már korántsem, azaz hogy jelen társadalmának mik a férfiakra vonatkozó pozitív vetületei ill. hol érdekeltek a jelenlegi viszonyok fenntartásában a férfiak.  Bizonyos szempontból (számomra) e kérdésre adandó válasz kutatásáról szól ez a honlap is. Illetve ezen már továbblépve arról is, hogy milyen változások lennének szükségesek, hogy egy fenntartható és a valós nemi egyenlőséget tükröző társadalmi viszony jöhessen létre. Hiszen hosszú távon nem tartható az a berendezkedés, amely lebontja a női kötelességeket, kiszélesíti a női jogokat és mindezt olyan módon, hogy a férfiak kárára azok társadalmilag elfogadott kötelességeit nem csökkentve, ám jogait alaposan megnyirbálva teszi.

Kissé fanyar humorral és némi egyszerűsítéssel azt is mondhatnánk, hogy mi férfiak ugyanúgy fizetünk, ám már pinát sem kapunk érte.

Érdekes lenne jobban végiggondolni az egyén és a hatalom jelenlegi viszonyát is. Többek között azt is, hogy a jelen infantilizálódó állampolgáraiért mennyire felelős ez a személytelen és elérhetetlen hatalom. Illetve azt is, mennyiben járult hozzá a modern technika ennek a kialakulásához valamint hogy e hatalom leépítésének a technika nem lehet-e hatékony eszköze. A jelen technikai fejlettsége végső soron számos hagyományosan állami funkciót szükségtelenné tenne ill. a döntések előkészítését valamint a döntéshozatalt jóval közelebb hozhatná az abban érintettekhez.

Alter Ego
Szerkesztő

Tényleg érdekes, mondhatni sajátos az írónő szemléletmódja, amellyel leegyszerűsíti a társadalmi folyamatokat a nők pinájára (Bár ezt ő szemérmesen úgy fogalmazza meg, hogy “a női szexualitás talán a leghatalmasabb ismert társadalmi erő”) és a férfiak pénzére. – Csodálkozhatnánk is, ha nem egy kurtizán naplójában olvashatnánk ezeket a gondolatokat. :)

Szerintem nem csak egy feminista, hanem sok egyszerű nő is sértve érezheti magát, ha ennyire érdekvezérelt, öngondoskodásra alkalmatlan társadalmi szereplőként tüntetik fel őket. De pont annyira megsérti és degradálja a férfiakat is, amikor saját szexuális vágyaiknak rabjaként és azokon keresztül távvezérelhető alanyokként ábrázolja őket. Azért a nőknek nem lehet teljes mértékben oka a panaszra, elvégre az írónő szerint nekik van “intimitásra való igényük”, úgymond lelkük is.

“A jelen technikai fejlettsége végső soron számos hagyományosan állami funkciót szükségtelenné tenne ill. a döntések előkészítését valamint a döntéshozatalt jóval közelebb hozhatná az abban érintettekhez.” – Érdemes is gondolkodni rajta, hogy miért várat magára az olyan kormányzati rendszereknek a bevezetése, ahol nem pár tucat képviselő hoz döntéseket, hanem az internet adta lehetőségekkel élve szakértők széles tábora nyomja meg otthon a szavazógombot. Önmagának az ellensége az a társadalom, amely lemond ennek a lehetőségéről.

Vasgerinc
Újságíró

Nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne, ha mindenben közvetlenül a nép döntene. Tisztában kell lenni a választás okozta hatásokról, akár a költségvetésben, akár társadalmilag értve. Már az is nagy baj a demokráciában, hogy a vezetőknek a választók többségének kénye-kedvében kell járni, ugyanis azok “zsebük” rövidtávú érdekei felé hajlanak.

Persze ezzel együtt nem mondom, hogy a mostani rendszer hű de jó, és a parlamentben meg különböző pozíciókban ülő emberkék mekkora szakemberek, de szerintem nagyon rövid életű lenne az a társadalom, ahol a népnek közvetlen ráhatása van a dolgokra.

Ezeket igazából már Periklész felismerte, de megoldást egyelőre nem találtunk erre, ez az elérhető legjobb rendszernek – a demokráciának – a velejárója.

Naooo
Olvasó
Naooo

“ez az elérhető legjobb rendszernek – a demokráciának – a velejárója.”

Na ne vicceskedjünk már.

Rokapapa
Újságíró

Hát ez most egy kicsit szíven ütött. Az elgondolás érdekes és minden bizonnyal van is valami valóság alapja bár szerintem a következtetések kissé merészek. És most ha elkezdem boncolgatni a leírtakat mindenki készítheti a virtuális kardját, hogy azzal végezzen ki. Már pedig most lesznek olyanok akik a pokolba fognak kívánni engem. Nem akarok mindent kitárgyalni csak az ok és okozatokat és azok hosszútávú hatásait. Azt azért leszögezném, hogy ez is csak egy újabb elmélet a jelenlegi eltorzult világunk megmagyarázására és így én is ezt kombinálom tovább.

Tehát nagy vonalakban a nők az állam és a cégek feleségei elsősorban a nagyobb biztonság miatt. Itt talán térjünk ki egy kicsit a cégekre. Írva vagyon, hogy a hűséges nőket magas pozíciókkal jutalmazzák. Ez pedig azt jelenti, hogy egy nő előléptetése egyenlő egy férfi elbocsájtásával vagy alacsonyabb státuszba helyezésével. Ezzel pedig együtt jár az egzisztencia csökkenése aminek következménye, hogy a férfi nője már nem fogja magát biztonságban érezni és a férfit elhagyva az állam vagy egy vállalat felesége lesz. Ezért egy új feltörekvő nő kerül a képletbe ami egy következő férfi elbuktatását eredményezi és a folyamat szinte végtelen. A férfiak elvesztik a vezető beosztásokat, majd elvesztik a jövedelmezőbb állásokat és a végén még a legalantasabb munkákból is kiszorulnak mivel nincs annyi zsíros állás ahány nő a vállalatok felesége lesz. Vagyis minden munka, vagyon és egzisztencia a nők kezébe kerül a férfiak pedig földönfutóvá válnak. Ez egyszerű ok és okozat és a folyamat ha elindul nem csak, hogy halad magától de öngerjesztő és így egyre gyorsabban zajlik le a változás. Ennek hatására a férfiak feleslegessé válnak és tömegével lesznek öngyilkosok. (Ugye mindenki emlékszik arra a feminista mondatra, hogy a társadalomnak szüksége van egy fertőtlenítésre ami után a férfiak száma drasztikusan lefog csökkenni.) Tehát a népesség is lecsökken ami egy határig talán még előnyös is de a túlzott népességfogyás már a rendszert és az emberi fajt is veszélybe sodorja. Márpedig a férfiak nem fognak megváltozni, hogy egy nő oldalán biztonságot keressen. De ha ez ide vezet akkor mi az értelme és mit lehet tenni ellene? Értelmére nem tudok választ, eddig azzal magyaráztuk a változásokat, hogy ez bizonyos tőkeerős csoportok érdeke de ezt az írást alapul véve ez itt megdőlni látszik.

De mit tehetünk ellene? A nőket kell ismét olyan helyzetbe hozni, hogy a férfiak mellett találják meg újra a biztonságot. Ennek pedig egy elég érdekes módja van amit úgy nevezhetnénk, hogy vissza a múltba. Vagyis a nőket  megkel fosztani négy alapvető joguktól.

1. A munkavállalási jogtól. Ha nem tudnak munkát vállalni csak a férfi adhat nekik biztonságot és az állam.

2. A birtoklási jogtól. Ha nem lehet semmiféle vagyonuk de még bankszámlájuk se akkor nem marad más csak a férfi és az állam.

3. A tanulás jogát. A tudás hatalom és létfontosságú, hogy ez a hatalom a férfiak kezébe kerüljön, hogy ők adják a biztonságot.

4. A szavazási jogokat. Mert ameddig a nők szavazhatnak addig lesznek olyanok is akik a nőknek kedvezve akarnak hatalomhoz jutni és akkor kezdődik minden előröl.

Mint már több ízben is leírtam én még a női egyenjogúsággal sem értek egyet bár elfogadom még ha fogcsikorgatva is. De az itt felvázolt modern házassági elméletben nem a feminizmus a társadalom ellensége hanem maga a női egyenjogúság. És ezen jogfosztásokkal vége lenne az egyenjogúságnak és egy korábbi társadalom alakulna ki ismét. De ha már volt egy ilyen alapon jól működő társadalmunk akkor azt miért cseréltük le erre a mostani selejtesre?

Na most lehet engem keresztre feszíteni! :)

.
Olvasó

Ez a koncepció arra épül, hogy minden nő férjhez megy, amint felserdült, és öregen özvegyül meg, ezen kívül nincs elhagyatás és a munkahelyek is örök életűek és biztosak. De ez nincs így. Mi lenne egy tanulatlan, munkától eltiltott nővel és családjával, ha mondjuk a férj korán meghal vagy más okból esik ki a bevétele? Ha azt mondod, az állam segélyezi, akkor megint ott vagyunk, hogy a nőnek nincs szüksége férfira, mert állambácsi eltartja, tehát a Te koncepciódban az állami segélyeket is el kéne törölni. Viszont akkor mi lesz a nővel és gyerekeivel, aki valamiért nem számíthat a férje/egy férj keresetére? Ugyanígy, ha nem birtokolhat, akkor ha a férfi kiesik, kire száll a ház, a vagyon, amiért nem mellesleg a nő is dolgozott mint háztartásvezető? Régi világ? A régi világban is lehetett tulajdona a nőknek. Magyarországon az Árpád-korban bevezetésre került a leánynegyed, vagyis a leánygyermekek is örökölhettek.

Ezen kívül van pár foglalkozás, ahol nőkre vagy nőkre is szükség van/lehet. Ezek jó részét régen is űzték, a régi világban se volt az mindenkire igaz, hogy a nő nem dolgozott. Ne nemekben, hanem társadalmi rétegekben gondolkozzunk. Alsó szinten a férfi és a nő is dolgozott (földművelés, kézművesség, később gyári munka), igazán felső szinten se a férfi, se a nő nem folytatott keresőtevékenységet (birtokaik bevételeiből éltek). Középütt volt az a helyzet, hogy a férfinak dolgoznia kellett (tipikus középosztálybeli értelmiségi foglalkozásokat űztek), de azt már megtehette a család, hogy a nőnek viszont ne kelljen.

A régi világban a nők is lehettek tanultak, műveltek, legfeljebb nem egyetemen szerezték meg ezt a tudást. Az apácák koruk legműveltebb női voltak. De az is fontos igazság, hogy művelt férfimellé művelt nő illik. A magasabb társadalmi rétegekben az apa, majd később a férj tágas könyvtára segítette a nőt abban, hogy férjének szellemiekben is társa lehessen, még ha esetleg nem is éri utol, de vészesen se maradjon le. A leányok mellé házitanítókat fogadtak. Neves leánynevelő intézetek voltak. Míg alacsony társadalmi szinten a férfi és a nő is műveletlen volt vagy kevésbé művelt. Itt is társadalmi szintek között volt igazán különbség, nem nemek között. Így az egy társadalmi rétegen belüli férfi és a nő illett egymáshoz. Hiszen hogy lehetne egy nő társa a férfinak, ha szakadék van a műveltségükben? Ha a férfi elmarad a nő mögött műveltségben, nem jó, de az se jó, ha messze felülmúlja, olyannyira, hogy a nővel nem tud beszélgetni és a nő egyáltalán nem érti meg. Ha nem érti meg, akkor támogatni se tudja, és akkor nem tud feleség lenni, legfeljebb házicseléd.

A nők szavazati joga. Nem gondolod, hogy kissé igazságtalan lenne, hogy a legműveltebb és erkölcsösebb nő nem szavazhat, míg a legostobább és semmirekellőbb férfi igen? Valóban hasznos lenne ez az állam számára? Nem vagyok nagy barátja a mai szavazati rendszernek, de nem gondolom, hogy a fő problémája az lenne, hogy a nők szavazhatnak. Hanem hogy a kiváló és értelmes emberek szavazata ugyanannyit ér, mint az ostoba, alja népségé. És ilyenek mindkét nemben vannak.

Valahogy azt látom, hogy nem a valódi régi világot sírod vissza, hanem azt a régi világot, amilyen a feministák szerint volt a régi világ, amely nem társadalmi szintek, hanem nemek között különült el, tehát hogy a parasztnak sokkal jobb volt, mint egy arisztokratafeleségnek, hiszen a férfiak elnyomták a nőket… (ami nyilvánvaló hülyeség). De nem ilyen volt a régi világ, korántsem fő vonalban a nemek alapján diszkriminált, hanem társadalmi csoportok alapján.

(Arról nem is beszélve, hogy a régi világ is elég tág fogalom… Különböző korokban, különböző területeken más volt a helyzet.)

Rokapapa
Újságíró

Sok dologra rá mutattál amit ugyan én nem írtam le de nem azért mert nem úgy gondoltam hanem azért mert nem akartam belemenni a túlzott részletekbe. És a jogfosztásnál is azért írtam a férfi és az államot az első két pontba mivel mindig voltak és lesznek kivételes esetek amiket nem lehet pusztán egyoldalúan kezelni. A nő tanulása is csak egy olyan dolog amit tényleg elsősorban a diplomára értettem és talán ott ezt fel is tüntethettem volna. Az otthon megszerzett műveltség pedig nem azonos azzal a tudással ami hatalmat adhat, legfeljebb csak hasznos kisegítője lehet. A nők szavazati jogának elvétele pedig tényleg igazságtalan. De a mostani szavazati rendszer még igazságtalanabb mivel egyetlen ígérettel is hatalomhoz lehet jutni ha a legnagyobb réteget célozzák meg vele. Elfogadhatatlannak tartom, hogy bármely szavazás esetén is ilyen nagy csoportokat lehessen megcélozni mint a férfiak vagy a nők. És mivel a nők vannak többségben a mai rendszerben jól megfigyelhető, hogy a politikai ígéretek nagy része nekik szól. Ezen ígéreteknek ugyan  csak kis részét tartják be de így is jól felfedezhető a nőkkel szembeni kivételezések terjedése. Nem akarom azt a régi világot visszasírni mivel az én általam leírtak csak egy teória továbbelemzése vagy folytatása sok mai társadalmi hatás figyelembevételével mint mondjuk az , hogy a zsíros szellemi munkákat már kifejezetten csak női munkáknak tekintik egy két szakterületet leszámítva. A női elnyomás sosem voltával pedig egyetértünk hisz ezt a világot mindig is az “elnyomott nők” irányították csak férfiakon keresztül amit én igen jó szimbiózisnak tartok ellenben a mai női hatalmi törekvésekkel..

.
Olvasó

Akkor jó. :))

Igazából régen se csak egy férfin keresztül tudott egy nő hatalmat gyakorolni, az ókortól kezdve voltak már uralkodónők, és több igen népszerű is volt közöttük, még a “nőgyűlölő sötét középkorban” is. Csak ezt a feministák szeretik elfelejteni, mert nem illik bele a nőelnyomó képletbe.

Rokapapa
Újságíró

Én erre írtam korábban azt egy másik témához, hogy a férfiak azok akik a nőket mindig is felakarták emelni maguk mellé csak a nők mindig visszahúzódtak a férfiak mögé. Az általad leírtak azok a kivételek amikor a nők egy része élt a férfiak által adott lehetőségekkel. A nők felemelkedése már egy több évszázados lassú folyamat része amit mindig a férfiak kezdeményeztek ám a feministák most hatalmas léptekkel azonnal akarnak mindent az elnyomásra hivatkozva. A végeredmény pedig egy önmagából kifordult és eltorzult világ. Sosem voltak elnyomva a nők csak a régi zordabb és nehézségekkel telibb világban jobban érezték magukat a férfiak védelmében.

Deansdale
Admin

Feszítés nem lesz, de ezek az ötletek messze túl radikálisak :) Ilyen még a régi patriarchális időkben sem volt.

Az a gond, hogy a családok szerepe leértékelődött, és ezt marhanehéz lesz visszaépíteni, mert a vérzőszívű liberálisok minden egyes lépésnél siránkozni fognak. Pedig ha azt akarjuk, hogy ne az állam tartsa el a nőket, akik mellé a férfi csak dísznek van, akkor az állami támogatásokat és segélyeket radikálisan csökkenteni kell – ami miatt sok embernek vissza kell térnie a régi idők módszereihez: a tágabb értelemben vett család segítségére támaszkodni. Amíg nem volt munkanélküli segély, GYES meg szociális juttatások, addig sem halt éhen mindenki, legföljebb nem éltek úgy mint a királyok. Segített a testvér, unokatestvér, sógor, koma, vagy végső esetben a faluközösség. Ezeket a csatornákat az állam lerombolta.

Az állami juttatások csökkenésével elkezdődne újra felértékelődni a családfenntartó szerep, és ott már csak azt kellene elérni, hogy inkább a férfiak dolgozzanak, mint a nők. Ezt lehetne segíteni olyan törvényekkel, amik pl. támogatnák az egykeresős családokat. (Ha egy összeházasodott pár egyik tagja munkanélküli akkor a másiknak  X % adókedvezmény jár.) A gyerekek után járhatna még több adókedvezmény, így eljutna az emberek agyáig, hogy sokkal jobban megéri a férfinak dolgozni és a nőnek szülni, mint mindkettőnek gürcölni nagyjából ugyanazért a pénzért, gyermektelenül. (Valószínűleg azon családok száma nem szökne az égig, ahol a nő dolgozik és szül, a férfi meg a falat nézi.)

A felsőoktatást fizetőssé kell tenni, hogy csak azok menjenek oda, akiknek komoly (családfenntartó) szándékai vannak. Nem kell a nőket kizárni, nem kell tőlük semmilyen jogot elvenni, csak fontolja meg mindegyik magának, hogy elkölt-e pármillió forintot egy olyan oktatásra amivel aztán nem kezd semmit az életében. (Nyilván a férfiaknak is fizetős lenne, de ők biztosan tudnák, hogy később használni fogják a tudást és megtérül.)

A szavazás tök értelmetlen hobbi amíg pártok léteznek, parasztvakítás az egész és fölösleges pénzkidobás. Ha a következő választás sorsát pénfeldobással döntenék el, az sem változtatna semmin. Be kell tiltani a pártokat, legyenek kizárólag egyéni képviselők, plusz sokkal több témában kellene közvetlen népszavazásokat tartani – mondjuk hitelesített regisztráció után hetente 6-8 dologban szavazhatna a szavazópolgár a neten keresztül, az otthoni karosszékéből. Viszont csak az szavazhatna, aki adót fizet. Az döntsön a javakról aki termeli őket, aki pedig mások jóindulatán él az hálálkodjon azért amit kap és ne akarjon belepofázni.

Rokapapa
Újságíró

A felsőoktatást fizetővé tenni egy hibás gondolat hisz pár évig már volt olyan a közelmúltban és akkor jól megfigyelhetővé vált, hogy a nők szinte kizárólagos fölényt szereztek. Nem azért mert ők családfenntartók akartak lenni pusztán azért, hogy hatalomhoz és/vagy könnyű munkához jussanak. És még is miként jutottak be az elég egyértelmű. Azok a nők jelentkeztek tömegével a fizetős felsőoktatásba akik a testükkel keresték meg a rávalót. Míg a jelentkezők kisebb részét a család pénzelte a nagyobbik részének mag kellett keresnie a hozzávaló tőkét és itt a férfiak komoly hátrányba kerültek. És ma azok a nők akik a testüket árulva teremtették elő a tandíjat most hatalommal és egzisztenciával rendelkező férfigyűlölők vagy éppen ők tanítják a gyerekeinket és osszák az erkölcsi példákat.

Deansdale
Admin

Egy csomag részeként máshogy működne a dolog.

Egyébként meg nem akarok elzárni semmilyen lehetőséget senki elől; ha egy nő kifizeti a pártízmillió forintot, majd orvosi diplomát szerezve gyógyítja az embereket, hát tegye. Viszont ha rajtam múlna az államilag finanszírozott körömreszelgetős melók számát csökkenteném, és a bürokráciát a versenyszektorban is csökkenteném a vonatkozó törvények reformjával, úgyhogy egy elég széles réteg kétszer is meggondolná, hogy büfészakért adjon milliókat, amivel aztán nincs garantált meló.

A változások nyilván nem azonnal érnék el a kívánt hatást, hanem évtizedek alatt, de gyorsabban nem megy, vagy csak állami terrorral, ami jóra sosem vezet.

lise
Olvasó
lise

Pont az orvosi egyetemeket és még néhány mérnöki kart,  a hiányszakmákat nem kéne fizetőssé tenni, sőt jó ösztöndíjakat adni az itt tanulóknak. Az rendben van hogy a semmire nem használható szakokat fizetőssé tegyék, vagy akár meg is szüntessék pl.: kommunikáció- média pont egy ilyen szerintem.

the hermit
Olvasó

Pont az orvosi egyetemeket és még néhány mérnöki kart,  a hiányszakmákat nem kéne fizetőssé tenni, sőt jó ösztöndíjakat adni az itt tanulóknak.

Abban az esetben rendben, ha az illető vállalja, hogy a diploma megszerzése után ebben az országban fog építeni, gyógyítani, vagyis azoknak ad vissza valamit, akik a taníttatását fizették. Az adófizetőknek.

Tibi
Olvasó
Tibi

Rokapapa:
Abban nagyon igazad van, hogy egy fiatal fiú kevésbé tudja finanszírozni felsőfokú tanulmányait, mint egy azonos korú lány. Tömeges a (női)főiskolások között a szobázás, mivel csak effajta eszközökkel lehet félévente több százezres összegeket, tandíjra előteremteni, míg másik oldalon nemigen létezik hasonló pénzszerzési technika. (rablás, drog árulás, meleg pornó)

A cikk szerintem elég nyers… de ha valaki megkapargatja kívülről a modern nő tetszetős rózsaszín mázát, hamar rálel a lényegre: ha a nőnek jobb alternatívát mutatnak férjnek, mint a férfi, akkor a jobb alternatívát fogja választani. Ugyan lehet, hogy ő nem férjként tekint a vállalatra, de őrá feleségként tekintenek a cégnél, és ugyanazokat szabják feltételül hatványozottan, mint amit egy házasságban várnának tőle el: Lojalitás, napi tizenórás készenlét, alázatosság, rugalmasság, megalázhatóság és sokszor aljas, más embereket megszégyenítő, megrövidítő döntések meghozatalát. A kiskorú gyermek, későbbi várandóság persze abszolút nem előny, ezekre szenvtelenül ridegen rá is kérdeznek a casting alatt… tehát a pszichikai terror már a munkameghallgatáson elkezdődik. (szégyellje magát ha szülni akar). A nő észrevétlenül mond igent a Corporationsnak… és csak 50 évesen jön rá erre, – hogy ő férjnél volt – mikor leszanálják egy hasonló karrierista fiatalabb utódra. 70 év agymosása elég volt a mai nők jelentős részének arra, hogy elhiggyék: a férfi gonosz és rossz, de mi, az állam – és a multik, felszabadítjuk a nőket ez alól. Mi megvédjük a nőt a férfitól.
Szánalmasan olcsó összegért vették meg a nőket, ócska eszközökkel, és ez a mi kudarcunk is. Hagytuk magunkat lejáratni. Összességében egy erős cikk ez Maggie McNeilltől, függetlenül a múltjától.

Deansdale
Admin

Na azért ne nézzünk már minden egyetemista csajt ribancnak :|

Másfelől el lehetne gondolkodni, hogy a megfelelő adórendszer és egyéb motivációk mellett melyik csaj lenne elég hülye milliókat áldozni egy diplomára (főleg ha prostiként kell dolgoznia érte), ha aztán nem fog azzal a diplomával dolgozni és pénzt keresni.

Régen, a valóban patriarchális korokban pontosan ez volt a helyzet, csak ott a fogamzásgátlás hiánya miatt. A nők tudták, hogy 6-10 szülés mellett nem fognak vagyonokat keresni a munkahelyen, ezért nem áldoztak erőforrásokat a felsőoktatásukra, csak kivételesen gazdag családok esetében. A fogamzásgátlás hiánya ugye megszűnt, ezt kellene valamilyen törvényi módszerrel úgy helyettesíteni, hogy a motivációk hasonlóak legyenek, mint régen – ugyanakkor ne hozzunk olyan szabályokat, amik egyértelműen tiporják bárkinek a jogait. Erre lenne megoldás az egykeresős családok adókedvezménye, ami sok más hasonló nemileg semleges (vagyis egyenjogú) rendelkezéssel együtt a férfiakat motiválná munkára, a nőket meg háziasszonykodásra.

Tudom, ez a férfiutópisták számára elfogadhatatlan, mert dolgozzon a nő is, meg kívánja a férfit magától, és nyilván legyen hűséges és odaadó, mert úgy fair. Fair egyesek képzeletében, ja, csakhát sosem fog működni a valóságban amíg létezik hipergámia. Aki arra vár, hogy a nők lelkivilága varázsütésre átváltozik a férfiak lelkivilágának fénymásolatává, az igen sokáig fog unatkozni… Úgyhogy le kell nyelni a békát, kartársak: a nehéz és veszélyes munka a férfi dolga, de cserébe megkapja a nőt. Így volt régen, és működött – most viszont hiába dolgozunk látástól vakulásig, a nőt nem kapjuk meg. A két választás: követeljük a munka jutalmát, vagy pedig letesszük a lapátot. A második verzió nem vezet sehová, legföljebb a társadalmi öngyilkossághoz, ezért jó lenne az elsőt erőltetni. Tekintettel arra, hogy a nők hipergámok, igenis tegyük lehetővé a férfiaknak, hogy kellő munkával olyan státuszhoz jussanak, ami a nők számára vonzó. Ez persze azzal jár, hogy a férfi adóforintokból mesterségesen felturbózott női státuszt vissza kell nyesni, ami rengeteg önző nőnek nem fog tetszeni. Inkább fulladjon meg a társadalom, csak nekik legyen meg a zsíros kis állás, amivel lehet flancolni, és ami lehetővé teszi, hogy függetlenítsék magukat a férfiaktól. (Mármint személyesen, hiszen az adóforintoktól eszükben sincs függetlenedni.)

Rokapapa
Újságíró

Ez pont az amit én is leírtam a másik oldalról megközelítve a dolgot. És igen én radikális eszközök bevezetését javasoltam legfőképpen azért mert azzal szinte azonnal felértékelődnének a férfiak a nők szemében. Persze ez is csak egy elméleti sík, a gyakorlati bevezetése rengeteg megoldandó problémát eredményezne.

De azért mondanék egy alapvető nagy igazságot a női diplomásokról és úgy általában a nőknek ami nem új de igazán helytálló. Már csak azért is helytálló mert sem a férfiak sem a nők gondolkodása és lelki szükségletei nem változnak vagy ha még is hát nagyon lassan.

Egy férfi minél tanultabb illetve minél több szakmai tudást birtokol annál értékesebb ember a társadalom számára és annál értékesebb mint férfi a nők számára.

Egy nő minél tanultabb illetve minél több szakmai tudást birtokol annál értékesebb ember a társadalom számára és annál értéktelenebb mint nő a férfiak számára.

Deansdale
Admin

Nade radikális változásra az emberek is radikálisan reagálnak. Sőt. Ha elvennéd a nőktől a szavazójogot, egy héten belül megszállná Mo-t az USA “demokráciát terjeszteni” :)

Rokapapa
Újságíró

Ez alól csak egy kivétel van ha a nők kérnének maguk ellen “elnyomó” intézkedéseket a saját boldogságuk érdekében.

Tagadhatatlan, hogy mi itt csak szavakba öntjük a kifogásainkat és az ellenérzéseinket de a jelenlegi törvényi feltételek mellett kizárólag a nők tudnak a “nőknek kedvező” feltételek ellen fellépni. Ennek pedig az a feltétele, hogy belássák, hogy ezek az előnyök nem értük hanem ellenük vannak.

Ezért inkább arra kellene kitalálni valamit miként nyissuk fel a női tömegek szemét.

Bár az USA akkor is jönne megmenteni a nőket önmaguktól hála Obamának aki kilóra eladja az USA-t és a férfiakat a feministáknak.

Naooo
Olvasó
Naooo

Ja, az még nem dőlt saját kardjába? Meddig kell rá várni?

.
Olvasó

A pártoknak tényleg semmi értelme azon felül, hogy egyesek jól megélnek belőlük, az egyik embernek meg van miért utálnia a másikat.

Valóban fel kéne épülnie a családi és a falu-, egyház- (stb.) közösségeknek újra, mert tényleg beteg dolog, hogy jobban számíthatnak sokan az államra, mint a családjukra.

Az állami támogatott helyeket nem törölném el, mert akkor csak a gazdagok mehetnének egyetemre, de erősen lecsökkenteném, ahogy az össz. férőhelyet és a főiskolák számát is.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, a gyereket visszanyomni az anyja hasába stb.

Az állami támogatások tekintetében közös nevezőn vagyunk. A magam részéről preferálnék egy törvényileg előírt öngondoskodást (sajna az önkéntes öngondoskodásra sokan még éretlenek). Folyamatosan áttérni saját nyugdíj- és egészségügyi megtakarításokra. Ezért is voltam zabos, amikor kiherélték a magánnyugdíjpénztárakat.

A tandíj sem ördögtől való, de egy jól átlátható állami (és magán) ösztöndíjrendszerrel kellene kiegészíteni. Tisztán tandíjas rendszerrel minimálisra csökkenne a társadalmi mobilitás ill. számos kifejezetten tehetséges, zseniális ember sikkadna el.

Az általános választójog olyan szent tehén, amely bármilyen mértékű korlátozásának nincsen politikai realitása. Függetlenül attól hogy magam is munkajövedelemhez kötném. Viszont emellé bevezetném a valós állampolgári szolgálatot. Pl. két év közösségért munkálkodás a feltétele a teljes körű állampolgárságnak (választó és választható is).

Aki szolgál, állampolgárságot kap!

Deansdale
Admin

Nem kell visszautazni az időben, csak változtatni a törvényeken.

Én az oktatást tejesen nulláról szervezném át. Egységes állami vizsgákat szabnék meg minden tárgyból ált. isk. 1. osztálytól kezdve a PhD-ig, és bárki jelentkezhetne bármelyikre attól függetlenül, hogy hol, mit és meddig tanult. A bizonyítványokat az állam adná ki a vizsgák alapján. A sulik csak tanítanának, de nem is lenne rájuk feltétlenül szükség, mert ha te a netről felkészülsz ingyen, autodidakta módon, akkor ugyanúgy levizsgázhatsz mint valaki más aki milliókért tanult a Harvard pesti kihelyezett tagozatán. Az iskolákat pedig nem az állam tartaná fenn, hanem működjenek magánkézben.

Persze ez nem “terv”, csak ábránd :) Úgyis minden úgy folytatódik, ahogy a jelenlegi politikai elit akarja, nekik pedig az a jó, ha a nép hülye és csóró. Szopás.

Reszet Elek
Szerkesztő

A gyakorlati képzésre ez nem biztos hogy jó lenne. Így is az elégtelen szakmai, gyakorlati képzés a magyar oktatás egyik legkomolyabb rákfenéje.

“a nép hülye”: Amiről írsz az az önkéntes önművelés. Aki hülye úgysem önművel. Másrészt a széleskörű műveltség még a tudatosabb emberek jórészének sem szempont, mivel nem lehet pénzre váltani. A művelődést illetően még a te kommentjeid is leginkább a haszonelvű információszerzésről, tudás elsajátításáról szólnak. Hol van itt a nevelési aspektus? Mi a helyzet a közösség igényével, miszerint emberi kvlitásaiban is megfelelő következő generáció növekedjen fel? Mi a helyzet a tehetséggondozással, tehetségkutatással? A nép hülyeségéhez pedig annyit, hogy könyvtárba beiratkozni ma sem anyagi tétel, az interneten meg nem csak pornó van, szóval az autodidakta tanulás most is rendelkezésre áll. Ennek ellenére sajna jobbára a faszbúk, a pornó, az MMORPG-k meg a trollkodás járja. Szóval nem elegendő az önbelátás, sajna egyelőre külső (direkt) kényszerítő tényezőkre is szükség van.

Még egy dolog. “csak változtatni a törvényeken”. Meglehetősen sokan vannak, akik úgyanígy gondolkodnak. Ez valamiféle korszellem lehet vagy annak egy része. Persze mindenki a saját elképzeléseit öntené paragrafusokba. Megítélésem szerint ez nem így működik. A megfelelő jogkövető magatartásnak szükséges része egyfajta belső elfogadás, belátás. Ha egy társadalom (azaz polgárai) nem érett (vagy attól idegen) bizonyos változások törvényi leképezésére, azok csak írott malasztként csúfítják el a jogtárakat mindenféle értelem nélkül. Éppen ezért sosem hittem a felülről, egyfajta harcos kisebbség által oktrojált változásokban. Az ilyen dolgok társadalomidegenek maradnak. Nekünk ebben a térségben ezt a “társadalomszervezést” nem kell bemutatni. Szidjuk éppen eléggé ezeket a balos (náci, feminista) őrültségeket. A tartós változások csak alulról tudnak építkezni.

Deansdale
Admin

A jelenlegi rendszer milyen emberi kvalitásokat nevel a diákokba? Engedelmeskedést a hatalomnak, a felülről jövő dogma kritikátan befogadását, a gondolkodásra való képtelenséget, meg csordaszellemet. Egyébként meg neveljen a szülő, elvileg az ő dolga…

Hasonló a helyzet a jelenlegi törvényekkel is. Ezeket talán a közakarat formálta ilyenre? Ugyan… Ha a banki elit meg a liberális csürhe helyett a társadalom érdekeit foglalnák törvényekbe, máris fényévekkel előrébb járnánk.

Viszont itt igazából csak elmélkedünk azon, hogy hogyan lehetne kihúzni az országot a szarból, nem kell ezt véresen komolyan venni. Egyikünk sem akarja katonai puccsal királlyá koronáztatni magát, hogy másnap ráerőltesse az akaratát a birkákra :)

Reszet Elek
Szerkesztő

A mai tizenéveseket nem célszerű összehasonlítani a harmincas- és negyvenes korosztály tagjaival. Mivel én sem ma voltam tizenéves nem tudom megmondani mit tanítanak jelenleg az iskolákban. Talán nem teljesen azt, amit írsz. Gondolom az ilyesmihez az is kellene, hogy a fiatalok szabadidős részét is kisajátítsa a hatalom. Lásd Hitlerjugend, úttörők stb. A mai fiataloknál sokkal inkább az értékeknélküliséget látom problémának, mint bármiféle (akár nem teljesen helyeselhető) értékek mentén történő agymosást.

Törvények kapcsán egyetértünk, ezért életképtelenek a jelenlegiek is. Persze a zavarosban jól is lehet halászni, így ez nem fog változni. Az egész csak azt eredményezi, hogy egyre markánsabban válik el egymástól az írott jog és a “szokásjog”. Mintha megfordulna az ősi folyamat. Amúgy is, ha belegondolunk nálunk (is) a törvények és rendeletek olyan kesze-kusza és önmagának is ellentmondó, megtanulhatatlan és követhetetlen tömkelege jött létre, amelynek köszönhetően bármelyik állampolgár már-már a puszta létével is majdhogynem automatikusan valamilyen jogot sért ill. jogi értelemben már a puszta létezésünk és alapvető tevékenységeink is jogi értelmezéseket igényelnek.

 

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Liberális agymosás? Vagy arra utalt az értékek nélküliség?

Reszet Elek
Szerkesztő

A liberálisok fura jószágok. Nem kell pedagógiusi végzettség hogy belássuk, az általuk követelt “értéksemleges nevelés” valójában az értéknélküliséget jelenti, ami nyilvánvalóan ostobaság, hiszen a nevelés már önmagában is értékek átadásáról szól. Persze a dolog logikus is, hiszen egy morális tartással nem bíró ember sokkal egyszerűbben (és alantasabb módon) irányítható, manipulálható.

Egyél, igyál, aludj, szarj és közösülj! Elégítsd ki az ösztöneidet és hagyd hogy mások is megtehessék. “Mert te megérdemled!”

Naooo
Olvasó
Naooo

“Egyikünk sem akarja katonai puccsal királlyá koronáztatni magát, hogy másnap ráerőltesse az akaratát a birkákra :)”

De én igen.

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Mókás, hogy milyen “gyakran” előkerül a Csillagközi invázióból ez a jelenet; pont az éjjel böngészgettem, és rátalálva Dean ezen kommentjére, gyorsan újra meg is néztem ezt az alulértékelt klasszikust…

Reszet Elek
Szerkesztő

Hehe! Tényleg!

Persze Verhoeven jobbára szatírikusnak szánta a dolgot (ezért is a szappanopera jelleg az elején meg a nácigyanús szimbólumok), ám mégis mégis…

Sterling Archer
Olvasó
Sterling Archer

Meg a direkt békategóriás sorozatsztárokból összekasztingolt színészgárda, és még megannyi dolog. Szatíra bizony ez a javából rengeteg értelmezési réteggel.

Egyetértek: mégis, mégis…

Reszet Elek
Szerkesztő

Ide kapcsolódóan ajánlom ezt és ezt! Utóbbit kifejezetten és mindenkinek!

Naooo
Olvasó
Naooo

“Az általános választójog olyan szent tehén”

Agyon kéne verni.

MissL
Olvasó
MissL

Mindig elképedek h a mai világban még vannak olyanok akik egy 150 évvel ezelőtti állapotot sírnak vissza..hozzáteszem inkább az 50+ kategória. Rendben van h enyhítsünk a férfiakra rót elvárásokon (és a nőkén is) de ne úgy h a nőkre teszünk -még- többet..nem hiszem h épp eszű nő vissza akarna menni az időben..ha az antifeminizmus ilyen gondolatokhoz adja a nevét akkor nem lesz hosszú életű..kicsit radikális és hím-soviniszta elképzelés..

Ráadásul észrevettem h kicsit szemellenző itt a férfihangon a kommentelgetés, mert csak arról van szó állandóan h a nőknek mit kellene tenni és arról nem esik szó h a női igényeket (amin nem a pénz és a kigyúrt külső!!) is figyelembe kellene venni, max. a nő megszerzéséhez adnak tanácsot de a megtartására nem..

Inkább a nemek igényeit egymáshoz igazítani kéne, nem pedig eltiporni az egyiknek a másikat h az erősebb jobban érezze magát és a hatalmát bebiztosítsa..egyeseknek jó érzés lehet úgy megtartani egy nőt h nem szerelemből hanem muszájból van a férfi mellett, mert fél ha sokat “ugrál” akkor a híd alatt végzi..ráadásul a házasságok egy része rossz és régen is rossz volt csak ép nem léptek ki belőle maximum félre..az ilyen például mivel jobb élet a mainál??

Személy szerint örülök h van saját keresetem még ha nem is sok mert nem kell kuncsorognom ha egy szép cipőt akarok mondjuk venni,vagy olyan jó h a saját pénzemből hívom meg a páromat egy kis kirándulásra vagy ajándékozom meg.. és ráadásul tudja a párom h  tisztelem szeretem  és tisztelem azért vagyok vele, ha lebetegedne ápolnám és “eltartanám”..Természetesen van az a rossz munka és jó férj kombináció  amiért egy önállóságra törekvő nő is bevállalja az otthonmaradást..

kekasszony
Olvasó
kekasszony

csak arról van szó állandóan”

Ez bizonyára azért van így, mert ezen az oldalon kimondottan a férfiak problémáiról van szó kivételesen, nem a nőkéről, ez amúgy is hiánypótló.

Egyébként egyetértek Veled. Úgy nőttem fel, hogy a családokban az asszonyok otthon voltak. Némely házaspár egész jól elboldogult. Olyan is volt, hogy az asszony öngyilkosságba menekült a férje alkoholizmusa miatt, de pl. egy férfi is öngyilkos lett a felesége hűtlenkedése miatt. (de szépen fogalmaztam).

Mindenki fellélegzett és örült, amikor a nők elmehettek dolgozni és tíz év munkaviszony után nyugdíjat kaptak. A férfiak akkor azt mondták, hogy igenis egy nő csak akkor tudja meg, hogy mi a munka, ha bezárja maga mögött az ajtót elmegy a munkahelyre és ott dolgozik pénzért.

Be kéne látni, hogy nem csak az adott társadalmi helyzet  tehet a párkapcsolatok minőségéről, hanem férfinak és nőnek egyaránt végig kell haladni és felnőni és tenni a saját boldogságáért.

MissL
Olvasó
MissL

Be kéne látni, hogy nem csak az adott társadalmi helyzet  tehet a párkapcsolatok minőségéről, hanem férfinak és nőnek egyaránt végig kell haladni és felnőni és tenni a saját boldogságáért.

Igen..ezért írtam h jó lenne a férfiak részéről is valamiféle önvizsgálat, mert nem feltétlen az a baj h a nők dolgoznak, szavaznak stb..hanem mindkét oldalon vannak hibák és problémák amiket meg kellene oldani..Nem mondom h a nőknek hasonlóan keményen kellene dolgozni (persze h valaki akar áldásom rá) mint a férfiaknak..de ahelyett h ábrándozgatunk milyen szép is volt, ahelyett inkább a mai világ kihívásainak megfelelő, működő kapcsolati modelleket ill. viselkedési formákat osztanának meg ezen az oldalon..és hiányosságnak érzem ezt a női feminista oldalon is, szóval amíg nem közeledik egymás megértéséhez a két szélsőséges oldal addig boldog kapcsolatok száma kevés lesz..

Naooo
Olvasó
Naooo

“max. a nő megszerzéséhez adnak tanácsot de a megtartására nem..”

Mér hát ez ilyen lábasjószág, figyelni kell állandóan el ne kóricáljon?

Vasgerinc
Újságíró

Nagyon jó és érdekes cikk. Leginkább elgondolkodtató, ahogy az az előttem lévő hozzászólásokból is látszik.

Adolf Weininger
Újságíró

mindennapi feminizmus szép példája. Ex-luxuskurva – kiöregedvén a szakmából – filozofálni/szociologizálni kezd, és amit megszül, azt – ügyesen használt testnyílásai folytán kialakított jó kapcsolatai révén – széles körben teríteni is tudja. Teóriája lapos és kétdimenziós, bármely tizenkét éves kamaszban meglévő világkép, ami könnyen összefoglalható: a világot a pénz pina forgatja (money pussy makes the world go round). A szerzőnő e tételt húzza a világ nagy összefüggéseire, mint a kotont húzta egykor kliensei farkára.

Ha a pina a világ centruma, akkor annak hordozói – organikus okból – magasabb rendűek, mint az e szervvel nem rendelkező faszis fiúk. „Rassz. = Egy fajon belüli kisebb csoport, akik a többiektől különböző öröklődő sajátságokkal rendelkeznek.” (Idegen Szavak Gyűjteménye) A valódi (mert mindennapi) feminizmus biológiai rasszizmuson alapul. Ettől még férfiak is képviselhetik (nőgyűlölők? öngyűlőlők?), akik arról ismerszenek meg, hogy a szívük egyik hő vágya, bárcsak ők is szülhetnének… Kabaré.

https://www.youtube.com/watch?v=rkRIbUT6u7Q

https://www.youtube.com/watch?v=29Mg6Gfh9Co

.
Olvasó

Egyetértek, csak nem írtam le, mert ma nem volt kedvem olvasgatni, hogy egyesek talán álszent bigottnak nevezzenek, mert zavar, hogy egy kurva osztja az észt a házasságról, a férfi-nő kapcsolatokról.  Kb. annyira hiteles a témában a szememben, mint egy leszbikus feminista. A szerző a nemiszervéből élt és olyan férfiakkal találkozott főleg, akik akár a házasságukat és a jóhírüket is kockáztatták érte, ráadásul jó pénzért, és ezt a tapasztalatát vetíti ki az egész világra.

Inaara
Olvasó
Inaara

Szerintem egyáltalán nem olyan rossz ez a cikk.

“…zavar, hogy egy kurva osztja az észt a házasságról, a férfi-nő kapcsolatokról.  Kb. annyira hiteles a témában a szememben, mint egy leszbikus feminista.”

Ez azért túlzásnak tűnik. :) Nem rajongok a prostikért, a leszbikus feministákat pedig kifejezetten nem bírom; ebben a témában egy leszbikus feministánál nemigen van lejjebb, hozzájuk képest egy, ma már rendezetten élő ex-call girl szinte már úrinő, de mindenképpen lényegesen hitelesebb a házasság és a férfi-nő kapcsolatok témában. (Egyébként írja a blog elején, hogy házasságban él.)

Deansdale
Admin

Azért a cikk közel sem ennyire két dimenziós :) És igenis van benne igazság, csak olyasmiről szól, amit szeretnénk elnyomni a kollektív tudatalattiban. Nem arról szól az egész, hogy a punci az isten, aminek magasabbrendű a birtokosa, hanem társadalmi változásokról, amik kivették a férfitömegek kezéből az egyetlen eszközt arra, hogy hozzávetőlegesen egyenrangú és stabil párkapcsolatokat tudjanak létesíteni. Manapság a nő az úr, mert az állam lenyomja a férfiakat, és ez a válási mutatókon is meglátszik.

Rokapapa
Újságíró

Ez teljesen igaz. És egyre rosszabb lesz a helyzet.

Inaara
Olvasó
Inaara

Teljesen egyetértek.

Adolf Weininger
Újságíró

“a cikk közel sem ennyire két dimenziós” – elolvastam újra, hogy megleljem a mélységeket benne, és tényleg: a személytelen intézmények személyszerű uralma a hús-vér személyek felett – mint a modernitás egyik fő jellemzője – igen jó gondolat. Ki is találták már páran, Nietzsche például szubjektum nélküli szubjektumnak nevezte a 19. században.

A többi mélyenszántás a pussy makes the world go round feminista alapgondolat folyománya csak. Sze’ntem.

Azért hat, mert van benne egy piáros trükk. Casanova is ezt használta máig olvasott emlékiratai megírásakor (jó elemzés található róla az e bekezdés végén hivatkozott műben), tudniillik tudatosan épített arra, hogy mindenki izgatottan olvassa a romlott vagy magát romlottnak beállító szerzők gondolatait, melynek során – s ez már az én romlatlan gondolatom – az átélt, voltaképp fiziológiás izgalmat a tartalomnak tulajdonítja, és úgy ítéli meg végül az olvasó, hogy most valami szellemi csemegében volt része. Ha egy ribanc társadalom-elemez, akkor az izgalmat keltő szellemi élménynek tűnik. Ha egy könyvtárosnő teszi ugyanezt, akkor az uncsi. (Kapcsolódó irodalom pl. Kovács Ilona 2011-es könyve, a Dilettánsok az irodalomban)

Deansdale
Admin

Lehet, hogy van ilyen hatás, de én egészen a végéig azt hittem DF írta a cikket :)

hgyi
Szerkesztő

Most – ebéd közben – volt egy kis időm olvasgatni.
Rákattintottam az első linkedre. A google hirdetése a video lejátszása alatt: Keresztény társkereső oldal…
A második alatt: “Ön is a tökéletes nyaralást keresi?”

Kicsit bizarr. :o))) Bocsánat az offért! :o)

PánPeti
Olvasó
PánPeti

Ez a cikk akkora szájbarágós hülyeség, hogy nem bírtam végigolvasni. Ennek kevés köze van a valósághoz.

Rokapapa
Újságíró

Bevallom a cikk első elolvasása után nem gondoltam volna, hogy ennyire fel fogja kavarni az állóvizet. Ezért minden tiszteletem a szerzőé és a fordítóé.

Egyetlen dologra lettem igazán figyelmes. Úgy veszem észre, hogy a jelenlegi társadalmi rend és a nők kiváltságai, előjogai kezdik kiverni a biztosítékot. Már korábban is akartam írni, hogy a férfiak jogainak sárba tiprása  előbb utóbb komoly agressziót fog kiváltani. Ha eljön az az idő sajnos pont azon nők vére fog patakokban folyni aki csak úsznak az árral míg a felbujtók elbújnak a vihar elől és utána kezdenek majd mindent előröl az “ugye megmondtam” jelző használatával.

Olvastam egy hozzászólást amiben az volt leírva, hogy a fizikai munka igen is férfi munka.

Ezzel nincs is gondom de ameddig a társadalom szemében a fizikai munka alantas munka addig ha azt egy férfi végzi a párja alantasnak fogja tartani őt és nem felnézni fog rá hanem megvetni fogja. És azt se felejtsük el, hogy pont azt az alantas fizikai munkát végzők keresik meg annak a sok üresfejű libának a túlzott fizetését is akik csak a körmüket lakkozzák a munkahelyen és bambán bámulják a számítógépet amint helyettük dolgozik. És az ilyen női munkahelyek száma csak egyre nő míg a fizikai munkák száma csökken. Egyre kevesebb fizikai munkás – főként férfi – tart el egyre több szellemi munkát (sem)végzőt.

Valamint vegyük számba azt is miként fognak így alakulni a párkapcsolatok. A nők semmi munkával fognak magas bérhez jutni míg a férfiak halálra dolgozhatják magukat éhbérért. Majd a férfi fizetése kevés lesz a családnak így a nő elmegy dolgozni egy “női munkakörbe” magas fizetésért és rögtön szidni is kezdi a párját amiért lúzer és nem talál magának ilyen jó munkát. Ekkor kezdődnek az igazi párkapcsolati gondok főként a férfi “szabálykövető magatartása” miatt és a női “a pénz hatalom” felfogás miatt.  Vagyis aki több pénzt keres a családban azé a hatalom, akié a hatolom az hozza a szabályokat és a férfi betartja a szabályokat. De ez egyik félnek se jó és van egy pont ahol a férfiban elszakad a cérna és előtör belőle az állat. Olvastam már máshol is női nyilatkozatokat arról, hogy ők több pénzt keresnek mint a párjuk de attól ők még nem fognak felettük állni. Ez egy olyan mellébeszélés amit sokszor ők is elhisznek de a legkisebb nézeteltérésnél is felhánytorgatják a bérkülönbséget vagy pedig az akaratukat kényszerítik a férfira ennek függvényében csak nem veszik észre magukon.

Deansdale
Admin

Véres lázadás sosem lesz a nők ellen. Sőt, semmilyen. Értelme sem lenne és a biológia is lehetetlenné teszi. A háborúskodás társadalmi problémák miatt lesz :| Ha annak mellékhatásaként a feminizmus megszűnik létezni, akkor legalább lesz valami pozitívum az egészben.

Rokapapa
Újságíró

A biológia csak a kollektív fellépést teszi lehetetlenné az egyéni reakciókat nem befolyásolja. Valamint, hogy lenne e értelme az nem számít ha elborul az elme.

A folyamat kiszámítható. Megemelkedik a a nők elleni CSBE estek száma és megemelkedik a nőkkel szembeni általános fizikai erőszak is. A CSBE emelkedését nem igazán tudom kimutatni mivel a feministák túlzottan eltorzítják a valóságot amivel csak ártanak a nőknek. Viszont a nők elleni általános fizikai bántalmazások száma évről évre emelkedik a rendőrségi statisztikák szerint. Egyes pszichológusok szerint ennek elsődleges oka a nők viselkedésének megváltozása, férfiként viselkednek és így a férfiak is férfiként bánnak velük aminek egyenes következménye, hogy a férfi és nő közötti vitákat és sérelmeket a férfiak férfi módon rendezik le a nőkkel szemben is.

Én annyit fűznék hozzá, hogy ha a férfiak a nőket már nem tekintik nőnek akkor minden lehetséges lesz főleg ha azt látjuk, hogy a “szebbik férfi” csoport előjogokat élvez ami felháborodást és agressziót vált ki az “erősebbik férfi” csoportból. Az esetek száma emelkedik és ha ezeket nem lehet tőrvényileg megfékezni akkor elfog jönni az az idő amikor már nem lehet tovább elnyomni a férfiakat és a kormányzatnak megkel változtatnia a hozzáállását. Ami pedig a törvényi megfékezést illeti csak ideig óráig lehet hatásos mivel az együtt járna további női előjogokkal és további férfi jogok csorbításával ami csak olaj lenne a tűzre. Nem mondom, hogy igazam van de az elmúlt öt évre visszatekintve jól láthatóvá válik, hogy a férfiak nőkkel szembeni tisztelete és hagyományos bánásmódja módszeres agresszióvá alakul át. Ez elsősorban a fejüket leszegve a rendszer utasításait követő “buta” de vétlen nőket sújtja.

És itt kitérnék arra a kissé talán sértő buta kifejezésre is. Mi férfiak évszázadokon át buta libának, tyúknak meg hasonlóknak neveztük a nőket néha tréfásan, néha komolyan de mindig hittük és ma is hiszünk ezen kijelentéseink valóságalapjában. Én most itt fejet hajtok a nők előtt és ünnepélyesen bocsánatot kérek tőlük az elmúlt évszázadok hasonló kijelentései miatt. Teszem ezt azért mert jól láthatóan mi férfiak tévedtünk. A nők igenis okosak és intelligensek voltak. Pont a mai társadalmunk az ami azt bizonyítja, hogy a múltbéli nők esze messze felülmúlta még a férfiakét is. Ám mára az okos és intelligens nők eltűntek és a helyükre üresfejű, félrevezethető csak a csillogást követő nők kerültek. Sajnos az évszázados nők értelmi képességeit vitató megjegyzéseink mára váltak valóságalapúvá (természetesen tisztelet a kivételeknek).

Rokapapa
Újságíró

Ez a cikk elég nagy port kavart. Nem akarok arról vitatkozni, hogy a szerző mennyire hiteles a témában mert engem nem az egész téma érdekel hanem a valóságban is fellelhető megfogalmazásai. És kár is lenne tagadni, sok dolog pont úgy van és abba az irányba halad mint az írásban.

Mint azt többen is láthatták én elég radikális nézeteket vallok és nem értek egyet a női egyenjogúsággal sem. Mindezek ellenére tudom tolerálni mások véleményét ez ügyben és el tudom fogadni a nők egyenlőségét bár nem tagadom olyan mintha a fogamat húznák. Érzem így azért mert az én felfogásom szerint az emberi faj úgy teremtődött, hogy a férfi a nő felett áll (Mint az állatvilágban. Az erős a gyengébbik feletti mert ez a természet törvénye.). Az, hogy lemásztunk a fáról majd kijöttünk a barlangból is és felépítettünk egy civilizációt igazán nagy tett de attól még a női egyenjogúság nem más mint a természet megcsúfolása, a fejlett értelmi képességeink tekintetében meg pláne az. Ez szigorúan magánvélemény!!!

Egy sokkalta kellemetlenebb dolgot szeretnék most leírni ami nem is pont a témába vág de mégis ide tartozik.

Én azért csatlakoztam a közelmúltban az oldalhoz a nézeteim ellenére mivel magam is megtapasztaltam a feminizmus káros hatásait. A kulturált több nézőpontból tekintett véleményírást hasznosnak sőt előre mozdítónak tekintem. Nem csak azért mert így megismerhetjük mások véleményét de azért is, hogy a nemek egymással szemben támasztott elvárásait is közelebb tudjuk hozni egymáshoz. Ennek további áldásos hatása lehet az is, hogy az ide látogatók – akik szkeptikusak és minket csak síró kisfiúknak tartanak – észrevegyék azt, hogy itt komoly problémákat vetünk fel és tárgyalunk ki mint férfi mint női szemszögből.

De tegnap olyasmire lettem figyelmes ami már nem tetszik nekem. Elkezdődött valamiféle gúnyolódás, sértegetés és más kellemetlen megnyilvánulás. És az is feltűnt, hogy ezen hozzászólások gazdái csak “kritizálnak” de saját véleményt nem nyilvánítanak. Nem tudom, hogy ez most beépült feminista bomlasztás eredménye e vagy sem, nem is igazán értek a feminista praktikákhoz. Azt viszont tudom, hogy ilyen közeg kialakulása után az embernek már nincs kedve leírni a véleményét.

Inaara
Olvasó
Inaara

“…tegnap olyasmire lettem figyelmes ami már nem tetszik nekem. Elkezdődött valamiféle gúnyolódás, sértegetés és más kellemetlen megnyilvánulás. És az is feltűnt, hogy ezen hozzászólások gazdái csak “kritizálnak” de saját véleményt nem nyilvánítanak.”

Kedves Rokapapa, Naooora gondolsz? Ha igen, miatta ne aggódj: ő a mi kedves házi trollunk, akinek már előjogai vannak. :) Bár néha egy picit elveti a sulykot itt-ott, de ártalmatlan, nem rosszindulatú és még humora is van. :)

Naooo, remélem nem sértettelek meg a dicsérettel. ;)

Deansdale
Admin

Nincs itt semmiféle feminista bomlasztás. Gúnyolódás mindigis volt, de szerencsére messze az internetes fórumok átlaga alatt. Nagy hangsúlyt fektetünk a kulturált társalgásra, de lehetetlen az érzelmeket teljesen kizárni.

Montana24
Olvasó

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit, egy új emberrel gazdagodott az oldal. Nos, az az igazság, hogy nem tudok teljes mértékben az antifeministák mellé sem állni, ugyanakkor látom (és sokszor tapasztalom) a feminista térhódítás hátrányait is. Nagyon jó volt a cikk, sok dologra rávilágít, amibe sokan bele sem gondolnak. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a fajta antifeminista szemlélet pontosan olyan szempontból rossz már az alapoktól kezdve, mint a feminizmus, mégpedig azért, mert mindkét szemlélet rá akar erőltetni bizonyos dolgokat a másik nemre. Nem értek egyet azzal, hogy a feministák a férfiak hátrányára tevékenykednek, ugyanakkor azzal sem értek egyet, hogy az antifeministák rá akarják kényszeríteni a nőket olyan dolgokra, melyek szerintük előnyösek, idézet libsifemcsiszinglitől:

“Attól férfibbnak éreznéd magad, ha a melletted élő nő azért lenne veled, mert nincs más választása? Ezt várod a társadalomtól? Miért? Egyedül, a személyiségeddel nem tudod elérni, hogy életed párja kitartson melletted? Furcsa…”

Én ezzel egyetértek. A nőket is meg kell illesse az önmegvalósítás lehetősége, és nem szabad rákényszeríteni őket arra, hogy kizárólag otthon tevékenykedjenek, ha ők ezt nem szeretnék. Tehát nem értek egyet azzal, hogy a női munkavállalás nem jó, ördögtől való. Nem minden nő születik a konyhába, ahogy nem minden nő anya típus és így tovább. Arra kell odafigyelni, hogy a fene nagy küzdelem során ne váljatok olyanná, ami ellen küzdötök.

Szerintem nem is létezik globálisan megoldás a problémákra, minden problémát az egyén szintjén kell tudni kezelni, és ahány ember, ahány kapcsolat, annyiféle megoldás létezik.

A feminizmus egyébként be fog dőlni. De ez csak úgy lehet, ha megadjuk nekik a kibontakozás illúzióját, majd később maguk fognak beledőlni a saját kardjukba. Olyan ez, mint az internetes trollok. Amíg vitatkozol velük, addig sosem fognak elfogyni, hiszen ebből táplálkoznak. Miből táplálkoznak a feministák? Abból, hogy küzdenek ellenük, ezzel pedig létjogosultságot nyernek, illetve az antifeministák támadási felületet adnak nekik.

Kb. ennyit szerettem volna, remélem nem átkoztok ki :D

the hermit
Olvasó

Én ezzel egyetértek. A nőket is meg kell illesse az önmegvalósítás lehetősége, és nem szabad rákényszeríteni őket arra, hogy kizárólag otthon tevékenykedjenek, ha ők ezt nem szeretnék. Tehát nem értek egyet azzal, hogy a női munkavállalás nem jó, ördögtől való. Nem minden nő születik a konyhába, ahogy nem minden nő anya típus és így tovább. Arra kell odafigyelni, hogy a fene nagy küzdelem során ne váljatok olyanná, ami ellen küzdötök.

Szerintem valamit félreértettél, amire LFSZ reagált, az egy vélemény volt itt, amit meglehet osztanak páran, de nem tekinthető “hivatalos” antifeminista álláspontnak, sőt még a férfihang.hu álláspontjának sem. Persze a feministák gyakran vádolnak minket ilyesmivel- mármint hogy mi az összes nőt vissza akarjuk zavarni a konyhába-, de hát az cseppet sem érdekel minket

Azt viszont meg kell értened, hogy férfiak és nők nem egymástól függetlenül léteznek. Nagyon is függünk egymástól, tetszik vagy sem.

Nem tudom miből gondolod egyébként, hogy egy átlagos férfi élete csupa önmegvalósítás, ellentétben egy átlagos nő életével. A legtöbben egy általuk utált munkahelyen dolgoznak, hogy tudják fizetni a csekkeket.

the hermit
Olvasó

Miből táplálkoznak a feministák?

Alapítványi pénzekből főleg, tehát közpénzből.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Az alapítványi pénz kizárólag akkor közpénz, ha az alapítvány azt az államtól kapja pl. pályázat útján. Az adomány magáncélú, még akkor is, ha az alapítványi felhasználás során adókedvezmények érvényesülnek.

Az alapítvány létrehozásával szerződést köt az állam és a magánszemély arról, hogy cserébe a kedvezményes adózásért az alapítvány tevékenységét nem használják a tulajdonosokhoz visszakerülő profit szerzésére, illetve ha nem is közcélt, de a társadalom vagy annak akár nagyon szűk rétege számára hasznos célokat valósítanak meg.

Gondolj pl. arra, hogy alapítványi pénzből finanszírozza egy magániskola a diákok sítáborát vagy egyenruháját, amit a szülők adományoznak az iskola alapítványa részére… Hibás nézet minden alapítványi pénzt közpénznek titulálni.

Deansdale
Admin

Egy fantasztikusan lényegtelen, huszadrangú részletbe sikerült belekötni :)

A feministák (tágabb értelemben, nem kizárólag a hazaiakra értve) több “hivatalos” csatornán keresztül kapnak pénzt állami forrásokból, legföljebb ilyen-olyan kerülőutakon. A közelmúltban elhíresült norvég támogatás, a civilszervezetek állami támogatása, stb. mellett ott vannak a még egyértelműbb dolgok is, mint pl. az EU, az ENSZ és az egyes kormányok bizottságai, hivatalai.

Tibi
Olvasó
Tibi

… attól kezdve, hogy Gloria Steinem  a világ első számú feminista magazinjának (MS. Magazine 1971)  társalapítója/főszerkesztője beismerte, hogy a CIA, a 70-80-s években dollármilliókkal támogatta (irányította) az újságot, nincs helye annak a kérdésnek, hogy KI, ÉS MI ÁLL A FEMINIZMUS MÖGÖTT!  A cél pedig azóta is egyértelmű: demoralizálás, elidegenítés, megosztás, gyűlölet – zavar -, és félelemkeltés, mely agymosásnak  köszönhetően amerikai nők milliói váltak az évtizedek alatt alkalmatlanná: feleségnek és anyának. A feminizmus egy groteszk csalás a társadalom ellen… ez vitathatatlan.
“A hagyományos család, egy halálos intézmény” – Eve Ensler

Rokapapa
Újságíró

És a feminizmust még ennek ellenére sem nyilvánítják sehol emberiség elleni bűntettnek. Pedig kétségtelen, hogy az!

Rokapapa
Újságíró

Erre én is reagálok a magam radikális nézőpontjából a női önmegvalósítással kapcsolatban.

Elsőként talán leszögezném, hogy önmegvalósítással se férfi se nő nem fog találkozni egyetlen munkahelyen sem. Az önmegvalósítás nem megy parancsra vagy céges elvárásra éppen ezért csak hobbin keresztül érhető el. Így aztán az az állítás, hogy azért mennek dolgozni a nők, hogy megvalósítsák önmagukat csak egy félrevezetés amit még el is hisznek. Talán nem véletlen, hogy mikor még nem dolgoztak a nők sokkal többet tettek le a társadalom asztalára mint manapság. (regények, versek, mesék, népdalok, dísztárgyak és egyéb művészeti alkotások sora)   Ebből én azt szűrőm le, hogy régen volt lehetősége egy nőnek az önmegvalósításra ma viszont ennek még lehetőségét is erővel elveszi a nőktől a feminizmus.

Ha egy nő vagy feleség dolgozni akar hát tegye még ha ezzel sokan nem is értünk egyet. Ha egy anya dolgozni akar tegye de csak abban az esetben ha rákényszerül. Pszichológusok tömegei nyilatkoztak már arról, hogy a dolgozó anyák gyerekeinek lelki fejlődése milyen mértékben eltorzul, károsodik az elhanyagoltság miatt. Abban minden gyerekekkel foglalkozó szakember egyetért, hogy a gyereknek elsősorban az anyára van szüksége és csak másodsorban az apára. Az anya szükségessége viszont sokkal nagyobb mértékű annál amit egy dolgozó nő biztosítani tudna a gyermekének. Röviden leírva egy anyának otthon van a helye és nem egy munkahelyen. Leginkább ott mutatkozik eltérés, hogy a gyerekek meddig igénylik az anya maximális jelenlétét. Vannak akik szerint a gyermek 10 éves koráig és vannak akik szerint a gyermek 16 éves koráig vagy még azon is túl.

Az én álláspontom szerint ha egy anya dolgozik az eladja a gyermekét néhány lyukas garasért. Éppen ezért az ilyen nőket én nem is tartom anyának. Természetesen a megélhetési kényszert én is beismerem éppen ezért  a karrierista nőkre vonatkozik a véleményem és nem azon nőtömegekre akik rákényszerülnek a munkavégzésre. És mint midig most is hangsúlyozom ez az én radikális véleményem. :)

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Olyan radikális véleményt fogalmazol meg, amilyet csak akarsz, én csak téged és a mindenkori munkaadódat sajnálom, ha még elképzelni sem tudod, hogy úgy végezd a munkád, hogy szereted azt, és megtaláld közben a módját, hogy megvalósíts néhányat azokból a célokból, amik téged motiválnak. Az csak hab a tortán, hogy a magad számára nem tartod ezt elképzelhetőnek, de ebből kiindulva a nőket egyenesen hibáztatnád, elítélnéd, ha nekik ez mégis összejön.

Közben magamban hálát adok a sorsnak, hogy az én életem olyan szerencsésen alakult, hogy a munkanapjaim jó nagy részén nem csak a kötelező kenyérkeresési kényszer hajt, hanem egy csomó más is, és képes vagyok úgy dolgozni, hogy abban vastagon van önmegvalósítás. A nap 24 órából áll, sajnálnám, ha ebből 8-10 kényszerrel és méla undorral telne… Nem gondolom, hogy mindenki ilyen mázlista, de azzal sem tudok egyetérteni, hogy bárkit meg kéne akadályozni abban, hogy törekedjen erre.

Rokapapa
Újságíró

A hozzászólásaid személyeskedő és jól láthatóan idegességből fakadó tartalma a legékesebb bizonyítéka a te személyes önmegvalósításodnak és boldogságodnak. Ha ez így nem lenne érthető a szavaid jelentését megfordítja a stílusod. Tudod mint amikor egy nőtől megkérdezzük, hogy mi a baj és azt válaszolja a fejünket is leharapva, hogy SEMMI. :)

Köszönöm, hogy a személyeskedő hozzászólásoddal beismerted az igazamat még ha nem is ez volt a célod. És talán jó lenne ha legközelebb alaposabban olvasnád az általam leírtakat. (“Parancsara vagy céges elvárásra”)  Tudod már kezd egy kicsit fárasztó lenni, hogy neked mindent ötször el kell magyarázni és még akkor sem tudod megérteni. Félek még az önmegvalósítást sem érted csak a szót szereted használni.

the hermit
Olvasó

 Abban minden gyerekekkel foglalkozó szakember egyetért, hogy a gyereknek elsősorban az anyára van szüksége és csak másodsorban az apára.

Ez hülyeség. Mindkét szülőre szükség van, egyformán.

Rokapapa
Újságíró

Hogy melyik szülőre is van nagyobb szükség azt bizonyítja a társadalmunk is évezredek óta. A nő van/volt otthon a gyerekkel míg a férfi a családért dolgozott. Igen egyformán szükséges a két szülő csak mindkettőnek más a feladata és a hatása a gyermekre. A folyamatos felügyeletet pedig kifejezetten az anyától igényli a gyermek érzelmi kötödésükből fakadóan, ez pedig kiemeli az anya fontosságát.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem meg nem.

A gyerek első életszakaszában fontosabb az anya és másodlagos az apa. Ebben a szakaszban a gyerek biológiai szükségleteinek bizotsítása az első ill. a legalapvetőbb dolgok megtanulása.

A második életszakaszban viszont legalább olyan fontossá válik az apa, mint az anya. Nem csak modellt ad, de megtestesíti a rendet és a tekintélyt. Amíg az első szakasz az alfabétum megtanulásaként írható le, addig ez a szakasz a példával élve a betűk összeöltésével szavak és mondatok kreálása. Optimális esetben sok tekintetben az apa “társadalmiasítja” a gyerekét, nem pedig az anya. Ebben az életszakaszban valamiféle mindig guriző, a távolba vesző apafigurának lenni a gyerek elleni vétek. Nagyon leegyszerűsítő módon azt is mondhatnánk, hogy az anya elsősorban a gyerek érzelmi, míg az apa sokkal inkább az intellektuális fejlődéséért felel. Az anya sokkal inkább a megengedő és támogató, míg az apa a tiltó és ellenző jelzőkkel írható le. Persze ez erős egyszerűsítés és jóval kevertebben jelennek meg a szerepek.

Ilyen okokból is baromság a kötelező férfi GYES és hasonlók feminista erőszakolása függetlenül attól hogy a feladattal a férfiak is képesek megbírkózni (a filmek, könyvek és viccek által sugalltak ellenére).

Az ideális az lenne, ha az első években a nők zavartalan módon otthon lehetnének a gyerekükkel, aztán a munkába visszaállva fokozatosan csökkentenék párjuk leterheltségét olyan mértékig hogy a gyermekükkel a férj is fokozatosan egyre többet tudjon foglalkozni, nevelni, legyen rá energiája stb… Ezért is lennék a női részmunkaidős (de valós és nem kreált) foglalkoztatás híve.

A családi dolgok kapcsán hangoztatott legnagyobb hazugság az az, hogy az anyára nagyobb szüksége van a gyereknek, az ő szerepe fontosabb míg az apai szerep alig több, mint a kenyérkeresőé. Hogy mennyire aljas hazugságról van szó, semmi sem bizonyítja jobban, mint az hogy még itt is gyakran elhangzik ilyesféle vélekedés. Megjegyzem, sok tekintetben ennek köszönhetően járkál annyi nem éppen a “jövő záloga” gyerek manapság. Könnyen lehet ezért az a sok leendő nyálas-langyos félhomár, akiket nap mint nap lát az ember.

Rokapapa
Újságíró

Látod ezzel is egyet tudok érteni ilyen formán megfogalmazva. Ám én a férfi terheltségének csökkentését másként látom. Szerintem eleve minden férfi terheltségét csökkenteni kellene annak érdekében, hogy stabil kiegyensúlyozott párkapcsolatokat tudjon létesíteni amiből később lesz a család. A nők pedig ne csak az első években legyenek a gyerek mellett hisz az apa példakép hiába fontos a gyerek érzelmi kielégüléséhez az anya szükségesebb. Sőt az otthon maradó anya csak fokozza a nemi különbségeket ezzel is megerősítve a gyermek nemi hovatartozását.

.
Olvasó

Mindkét szülő fontos, de máskor, más miatt, másképp. Nincs szüksége az apjára egy 2 hónapos gyereknek úgy, mint az anyjára, akire viszont fokozottan. Ez azért van, mert az anyja hasában növekedett és ő táplálja. De ha nagyobb lesz már, akkor az apa pótolhatatlan szerepe is megmutatkozik, egyrészt mert példát lát a férfiasságra, másrészt mert példát lát a harmonikus férfi-nő kapcsolatra, és az apa mint férfi olyan személyiséget és tudást nyújt neki, amit az anya mint nő nem tud. De arra a fokozott jelenlétre nincs szükség, mint az anyánál kiskorban. Ettől nem lesz kevesebb az apa, sőt így jó, mert az apa munkába járása nem okoz sérülést  a gyermekben, ami viszont szükséges, mert különben nem élne meg a család. És a férfiak többségének amúgy se lenne való, hogyha egy baba annyira igényelné őt, mint az anyját.

Rokapapa
Újságíró

Bizony bizony. Magamon is megtapasztaltam már, hogy a gyerekhez mennyire bizonytalanul viszonyulok ameddig kicsi. Mikor először pelenkáztam kezem lábam remegett az idegességtől és még később is olyan szerencsétlennek éreztem magamat a gyerekkel. Igazából az volt az első áttörés amikor először rám mosolygott a gyerekem. Akkor éreztem először, hogy több vagyok puszta eltartónál.

Inaara
Olvasó
Inaara

Épp most akartam írni én is, de látom, már nem szükséges. :) Szóról szóra így gondolom én is.

Nem is értem, hogy lehet, hogy ez nem mindenkinek természetes.

Apa35ev
Olvasó

Na ez jelzi a Te agymosottságodat is ami miatt apák százezrei szenvednek a tartásdíjtól, közös szülői felügyelet helyett, ahol nincs tartásdíj. Én bátran kijelentem, hogy szellemi nevelésben, példamutatásban apára nagyobb szüksége van a gyerekeknek mint anyára. Persze ha nem számít a családi élet és csak melózol az asszonynak aki otthon unalmában a neten flörtöl akkor maradjon csak a gyerek élete végig az anyával, vegyél neki tabletet és be van fogva a gyerek szája is. Te se pelenkáztál még ilyen kijelentésekkel, azt látatlanban állíthatom. Meg ekkora baromságot még nem hallottam, hogy a nőnek otthon a helye. Aki rájött arra, hogy szabad azt képteleség börtönbe zárni, érvényesülni fog ott ahol szeretne, a tanult nő képtelen otthon maradni és jelenleg 62 százalékban Nők jelentkeznek felsőoktatásba, igaz szerintem azt is unalomból teszik, hogy csináljanak valamit. Tehát ezirányú ideológiád eleve kudarcra van ítélve. A bikacsorda másik oldalát képviseled a szememben, ami miatt a férfiak képtelenek összefogni.

.
Olvasó

Tanult nő vagyok és szabad. Mégis úgy döntöttem, hogy otthon akarok lenni. Számomra az otthon nem börtön.

Rokapapa
Újságíró

Azért kíváncsi lennék arra, hogy Reina Nicolasa  teljesen szabad gondolkodású hozzászólást ki minősítette le. Mert ha már ebbe is beleköt valaki akár feminista akár antifeminista akkor nagy a baj.

Rokapapa
Újságíró

Szóval akkor szerinted az évezredes tradíciók csak agymosás és a mai társadalmunk halad jó irányba?! De várj csak az nem lehet hiszen pont az az irány amerre haladunk vezet a tartásdíjhoz. Senki nem írt olyat ami azt hangsúlyozná, hogy a férfiara nincs szükség. Egyszerűen csak az anya szerepe a gyereknevelésben határozottabb és szükségszerűbb is. Vajon hány férfi érezte már a várandóságot és a szülést úgy mint egy nő? Az anya és gyermek közötti érzelmi kapocs ami megköveteli az anya folyamatos törődését. Ezt akarja a feminizmus hatástalanítani azzal, hogy az anyákat elzavarja dolgozni. És ez már jól megmutatkozik a sok frusztrált fiatal személyében akik már úgy nőttek fel, hogy nem volt mellettük az anyjuk. Pont te támogatod a kifogásaiddal a tebletes fiatalságot mert te támogatod az otthon egyedül unatkozó gyerekeket. Mert a különbség szembetűnő, egyik szülő gürizik miközben a másik a gyerekkel van vagy mindkét szülő gürizik miközben a gyerek elzüllik. Sajnos jelenleg csak ezeket a lehetőségeket kínálja a társadalmunk.

Az, hogy egy anya (Nem egy nő!!!) elmegy dolgozni hobbiból vagy önmegvalósításból, esetleg unalomból az pont megegyezik az általam leírtakkal. Hátat fordít a gyerekének. A tanult nő lehet, hogy képtelen otthon maradni de a tanultság – és ez férfiakra is igaz – nem azonos az okossággal, intelligenciával. Sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy pont az iskolák akarják kiirtani az emberből a gondolkozás képességét és felváltani azt ismeretekkel. Ezért a tanultság tényleg befolyásoló tényező de az okos nőnek akkor is a gyereke lesz az első és nem az unaloműzés.

Apa35ev
Olvasó

Rossz irányba halad a világunk azzal, hogy a nőket vezetői pozícióba teszi ahol mi szolgákká válunk azaz elveszítjük méltóságunkat, de azt gondolom a feminizmus megállíthatatlan már, a rátermett nő soha nem fog otthon tétlenül ülni, mert a háztartási munka már nem releváns a technologiai fejlődés miatt. A tartásdíj pedig nőtartásról szól a megváltozott világunkban, hiszen a gyerekkel nem foglalkoznak egyes anyák már, pont amiatt amit mondtál. Abban egyetértek, hogy nők ne vegyék el a férfiaktól a munkát. De ezért ne engem csapoljon meg az anya, hogy új franciágyat vegyen magának és a pasijának. Kikérem magamnak, hogy ilyennel vádolsz, hogy tabletet nyomnék egy gyerek kezébe. Infomatikusként mélyen elítélem a digitális társadalmat és a gyermeket alapvető készségekre tanítom ahogy velem tették régen, nem követem a birkanépet. Sajnos sokan szapulják itt a svédeket, pedig a családjogi rendszerük évtizedekkel jobb a magyarnál és válás esetén nem vesztesre és nyertesre osztják meg az embereket. Hozzáteszem, én nem váltam. Engem elhagytak a pénzemért. Tartásdíjért. És mélyen ellenzem, hogy belőlem élősködjenek a gyermeknevelésre is képtelen nők a jövőben.

Rokapapa
Újságíró

Látod így megfogalmazva már más a leányzó fekvése. Ezzel az érveléseddel még egyetérteni is tudok. A rátermett nő pedig nem létezik, férfiak és nők egyformán eltudják látni a legtöbb munkakört bár szeretik hangsúlyozni a nők jobb mivoltát. Az általad nevezett rátermett nő akkor fog igazán megmutatkozni mikor az anyaságot választja a karrier helyett. Az anyai rátermettség az ami talán emberi mércével már nem is mérhető. Azt az odaadást, szeretetet, gondoskodást, figyelmet, következetességet, törődést amit egy anya nyújt a gyerekének és amit cserébe a gyermekétől kap soha semmiféle önmegvalósítás nem tudja pótolni. És egyetlen férfiak által elért magasztalt cél sem érhet fel hozzá. Én ebben hiszek és körmöm szakadtáig az anyaságot helyezem a női érdekek elé (bár szerintem az a helyes felfogás ha a kettő egy és ugyanaz). Ezt is csak meg kell értetni az eltévelyedett nőkkel és ma már az eltévelyedett férfiakkal is.

Viszont komoly problémát látok abban, hogy felvetettem egy témát aminek középpontjában a gyerekek állnak és pont rájuk nem figyelt senki!

Jöttek a hozzászólások a nők érdekeiről – még férfiak részéről is – meg a férfi nőelnyomásáról de senki egy büdös szóval sem állt ki a gyerekek érdekeiért. Hogy is van ez? Itt egy kicsit beleszerkesztek: Azóta már találtam némileg gyerekközpontú hozzászólást. :)

Csak a nő fontos és a gyerek is csak akkor kerül szóba mikor azzal akarnak több előjogot kicsikarni a nőknek. És úgy látom ezzel itt mindenki egyetért, ezt mindenki helyesnek látja, férfiak és nők közösen. Hát ez elég nagy szégyen!

A nők jogait igen is, hogy korlátozni kell a gyerekek érdekei irányában. És ez nem a nők érdeke de nem is a férfiaké. Ez az egész emberiség érdeke. Az itt leírtakat mindenki férfi/női érdekek szerint kezeli pedig ennek nem rólunk kellene szólnia hanem a gyerekeinkről, a jövő generációjáról. És az a tény, hogy pont őket felejtjük ki a nagy véleményütköztetések közepette jól tükrözi, hogy a feminizmus nem csak a nőket de már a férfiakat is megfertőzte.A férfiak is nem egyszerűen a nők vélt – és nem valós – érdekeiket helyezik előtérbe az egyenjogúság eszméje alatt hanem önmagukat is háttérbe kényszerítik a feminista felhívásoknak engedelmeskedve.

Hölgyeim és uraim, embertársaim! Ez a mi nagy szégyenünk!

 

Deansdale
Admin

Nem lesz semmiféle kiátkozás, legföljebb nem mindenben értünk egyet :)

“mindkét szemlélet rá akar erőltetni bizonyos dolgokat a másik nemre”

Nem igazán értem, hogy ezt honnan veszed. Egy (azaz 1) kommentelőnk írt ilyesmit, és mi nem vagyunk olyan cenzúraőrült bagázs, hogy az eltérő véleményeket azonnal töröljük – de egy kommentelő véleménye nem tükrözi sem az antifeminizmus, sem a Férfihang általános vélekedéseit. Sokan sokmindent írtak már errefelé, ilyen alapon Libsifemcsi véleményéből is levezethetnéd, hogy mi is az antifeminizmus… Hm.

“A nőket is meg kell illesse az önmegvalósítás lehetősége”

Senki nem akarja a nőktől elvenni az önrendelkezés jogát. Azon lehetne vitázni, hogy a megélhetésre való igény, ami áttételesen a munkára való kényszer, mennyiben tekinthető “önmegvalósításnak”, de ez most nem annyira lényeges. Ami fontosabb, hogy az államnak joga és kötelessége egy élhető jövő felé kormányozni az országot, aminek érdekében adóforintokkal motiválja a lakosságot a társadalom számára (elméletileg) hasznos viselkedésre. Ennek jelenleg is számos formája létezik, pl. a GYES, ami papíron arra hivatott, hogy segítse a nőket a minél több szülésben, mert az az államnak jó. Namármost ezekkel a motiváló eszközökkel jó lenne egy tényleg értelmes jövő felé evickélni, és az erről szóló vitának szerves része (kellene hogy legyen) az is, hogy jó-e az nekünk, ha a nők dolgoznak miközben nagy a férfi munkanélküliség. A válasz persze egyértelmű nem, és ha az államnak lenne egy csepp esze akkor olyan támogatási és adórendszert építene ki, ami a férfiakat erősebben motiválja munkára, mint a nőket. Ez senkitől semmilyen jogot nem von meg, de hosszútávon biztosan lenne pozitív társadalmi hatása (pl. a születésszám növekedése).

“a fene nagy küzdelem során ne váljatok olyanná, ami ellen küzdötök”

Ilyen veszély nem fenyeget :)

“Szerintem nem is létezik globálisan megoldás a problémákra, minden problémát az egyén szintjén kell tudni kezelni”

Na ez azért közel sem ilyen egyszerű. A rossz törvényeket le kell cserélni, nem lehet a hülyeség következményeit a lakosságra hárítani, hogy mindenki oldja meg magának.

“A feminizmus egyébként be fog dőlni.”

Szinte biztosan, de magával rántja a “gazdacivilizációt” is. Olyan krízisbe fogunk jutni hamarosan, ahonnan nem vezet ki néhány állami látszat-intézkedés, vagy a feminizmusra vetett laza gyeplő.

“Miből táplálkoznak a feministák? Abból, hogy küzdenek ellenük”

Sajnos ez sem olyan egyszerű amíg bent ülnek az EU-ban, ENSZ-ben, ésatöbbi. A szó legszorosabb értelmében ők vannak hatalmon, ilyen körülmények között lehetetlen kivárásra játszani velük szemben.

Rokapapa
Újságíró

Az utolsó pontra reagálva én pont ezért nem kedvelem a “maguk útját járó férfiak” mozgalmakat hiszen ők egyszerűen csak félreállnak a feministák útjából. Azzal pedig, hogy nem vállalnak társadalmi kötelezettségeket vagy igyekeznek kibújni azok alól csak felerősítik a feminizmust hisz helyettük feminista nők fogják majd a gyeplőt mint társadalmi kötelezettséget. Így aztán a férfiak szépen a háttérbe szorulnak. Tehát a férfiak egyik fele magától “háttérbe” helyezi magát ezzel háttérbe szorítva a többi férfit. Nem is tudom ezek a mozgalmak kinek a fejéből pattantak ki, számomra úgy tűnik, hogy a feministák találták ki az ellenálló férfiak kiiktatására.

Tibi
Olvasó
Tibi

“Az utolsó pontra reagálva én pont ezért nem kedvelem a “maguk útját járó férfiak” mozgalmakat hiszen ők egyszerűen csak félreállnak a feministák útjából.” – de hiszen, csak így lehet a hamis ellenségképünket lerombolni. Minél többen iratkoznak ki a társadalomból / válnak le a nőkről/államról… annál inkább bicsaklik meg az eredendő hazugság: miszerint a férfi elnyomó. Ha nincs senkije, és független mindentől: nem lehet még közvetetten sem elnyomó/bántalmazó. Szerintem a legcélravezetőbb és egyben legbékésebb eszköz… s, ha elegen lesznek, a világ feleszmél kényelmes álmából… ennek folyományaként a deviáns takonymassza (LMBTQA stb) a végén azon veszi észre magát, hogy nagyon egyedül maradt a szekéren, befogott lovak nélkül.

“Nem is tudom ezek a mozgalmak kinek a fejéből pattantak ki,” – a férfi, nővel szembeni eszköztelensége szülte. Nem marad más, mint a passzív ellenállás az aránytalan kötelezettségekkel, férfidémonizálással szemben. Teljesen logikus, megfontolt döntés ez. Én mindenképp pártolom az MGTOW-t.

Reszet Elek
Szerkesztő

Sajna ez nem teljesen így van. Nem kell ok, hogy ellenséget kreáljanak, ahogy valós esemény sem.

Ha belegondolsz, a fóbiás ellenérzések kialakításához, a kamu statisztikák készítéséhez csak egy kis “kreativitásra” van szükség. Így aztán a jövőben a férfi már akár genetikailag is alábbvaló, csökkentebb értelmi képességű neandervölgyivé silányodhat, akiről az agymosott emberek el is hiszik, hogy ilyen. Alacsonyabb szintű lénnyekké, akik (vagy amelyek?) törvény által munkavégzésre és biológiai okokból rendszeres spermaadásra kötelezettek.

Rokapapa
Újságíró

Sajnos pont efelé haladunk. És a feministák már nem is titkolják, hogy ez a céljuk.

Tibi
Olvasó
Tibi

Ez oké, de a támadási felületet csak így lehet redukálni.
Alacsonyabb szintű lénnyekké, akik (vagy amelyek?) törvény által munkavégzésre és biológiai okokból rendszeres spermaadásra kötelezettek.” – annak ellenére, hogy a radikális feministák már évtizedek óta ezt vizionálják, én nem félek ettől a disztópiától. Előbb akassza fel őket, a többi – még értelmes – nő.

Reszet Elek
Szerkesztő

A magam részéről arra vagyok kíváncsi, hogy mikor jutunk el arra a szintre (gondolom az USÁban fog kezdődni), hogy az elkeseredett férfiak nem önmaguk, hanem valaki más, a rendszer részeként létező, azt szimbolizáló személy ellen fordítják a fegyvert és gyakorlatilag ilyen módon lesznek öngyilkosok. Célpontként nevezik meg mondjuk az őket ellehetetlenítő bírónőket, a gyereküktől megfosztó gyámügyi előadókat, a munkájukat elfoglaló női alkalmazottakat stb.

Mikor jön el az a pillanat, amikortól már éves szinten ezrével történnek majd ilyen protest-gyilkosságok…?

Rokapapa
Újságíró

Már elkezdődött a folyamat még a mi kis hazánkban is. De egyenlőre még törvényi úton próbálják visszaszorítani a mi okos vezetőink akik nem látnak ki a fejükből.

Tibi
Olvasó
Tibi

Nem zárom ki azt amit mondasz, de szerintem ha már minden kötél szakad, végső elkeseredésükben – a szociobiológia folytán – egy szerencsésebb férfira fognak rátámadni, vagy önmagukra, mintsem a valódi ellenségre. Sikeresen sulykolták beléjük (az amerikai férfiba) hogy értéktelenek, mihasznák… így elsősorban magukban keresik majd a hibát. A világ pedig annyit fog látni, hogy a férfiak megőrültek. Na, ekkortól lesz nehéz igazolnunk az igazunkat. Azért bízom benne, hogy nem így történik.

Reszet Elek
Szerkesztő

Viszont a törvény feletti erőszak és igazság eszmeisége is él arrafelé. Nálunk társadalmi szinten elképzelhetetlen hogy egy lőfegyvert igazságot szolgáltató eszköznek, amolyan “békecsinálónak” tekintsenek (vö.”peacemaker”) és adott esetben mintegy revansot vegyenek a környezetükön.

Naooo
Olvasó
Naooo

Csak fordítsák, engem nem zavar.

visuo
Olvasó
visuo
hgyi
Szerkesztő
Rokapapa
2014. augusztus 17. vasárnap 12:46

Én főállású anyaként voltam otthon a gyerekekkel.
Nagyon hálás vagyok a volt férjemnek, hogy ezt megtehettem. Közben ugyan dolgozgattam, de meglehetősen szabadon tudtam beosztani a munkaidőt.
És a gyerekeket nem kellett hajnali 5kor kelteni, azért, hogy miután elvittem őket az oviba, iskolába, ne késsek el a munkahelyemről. Délután el tudtam vinni őket edzésre, színjátszókörbe, magánprogramra – nm kellett ehhez előbb elsunnyogni munkahelyről. Nem kellett a szabadságon és a szünetek alatti gyerekfelügyeleten aggódni. Nem volt probléma, hogy rendesen kikúrálva küldjem a gyerekeket vissza a közösségbe – nem néztek rám ferde szemmel munkahelyen, hogy már megint beteg valamelyik gyerek.
Az óvodában pl. kitaláltuk az egyik anyatárssal, hogy összeírjuk, kinek, milyen ruha kell, megvettük a sokdarabot óccón a kínai piacon, a megrendelteket odaadtuk a megrendelőnek, a többit eladtuk és a befolyt haszon ment az ovi alapítványába. Ugyanígy szerveztünk használtruha-vásárt is. Ezekhez ott kellett ülni az oviban. Szerveztünk közös óvoda-udvar-felújítást (ezt sem este, rohanás közben tettük, hanem akiknek volt lehetőségünk, napközben írtuk a felhívásokat, beszéltünk szülőkkel, lobbiztunk festékboltosoknál, stb.)
A lányom színjátszókörbe járt. Jelmezekhez, díszletekhez szereztem be anyagot, varrtam, alkottam jelmezeket, kellékeket.
Főztem és szállítottam bébipapit exem 99 éves nagymamájának.
Nyári szünetben nemcsak hogy nem kellett a gyerekfelügyelet miatt aggódni, hanem egy csomó programon tudtunk részt venni.
Amikor a legkisebben 5 éves, a közepes 6, a legnagyobb 9 évesek voltak, egy hónapig minden nap ott voltam velük a bejárós judo-edzőtáborban (a kicsi még nem tudott egyedül zuhanyozni, judogit felvenni, övet kötni), s hogy ne legyek haszontalan, én is velük edzettem, segítettem a többi gyereknek a zuhanynál, az öltözésnél, feltakarítottam utánuk a fürdőt, stb.
Tudtam menni táboroztatni gyerekeket.
El tudtam menni helyszínt nézni, amikor a színjátszókör versenyre készült.
És ez csak néhány dolog, ami eszembe jutott a 12 év “gyerekezésből”.
Korábban már írtam én is, hogy nem az a cél, hogy a nők egyáltalán vállaljanak munkát, de ha otthon vannak a gyerekekkel, nagyon sok közhasznú munkát tudnak elvégezni amellett, hogy a gyerekeknek és az egész családnak jó, ha anyu egy biztos háttér, anyu mindig megoldja, anyu kéznél van.
Ez a patikamérlegezés szerintem is teljes baromság. Kiszámolhatnánk, mennyit érnek pénzben kifejezve pl. a fent leírt tevékenységek – gyanítom, brandon számára szart sem ér, de ne belőle induljunk ki -, de attól tartok, lehetetlen, mint ahogy azt sem lehet pénzben kifejezni, hogy mennyit ér egy családnak egy közös, jó hangulatú, tartalmas nyaralás. Úgy értem, mennyit ér, hogy apa is jókedvű, mókás, felszabadult, vidám egy nyaralás, vagy kirándulás alatt – és hogy egyáltalán ott van. Rendelhetnénk ugye pótpapa szolgálattól valakit és akkor pénzben máris kifejezhető – mint a bébiszitter, ha anyu dolgozik és nem tudja edzésre, zeneórára, akármire vinni a gyerekét, ha beteg a gyerek ápolónőt is lehet fogadni pénzért, így ez is mérhető…
Rokapapa
Újságíró

Úgy látom mi mindketten ugyanazt éljük/éltük át csak más más oldalról. :) És nekem az a meglátásom, hogy a feleségem aki otthon van mint háztartásbeli többet tesz a családért mint amire én képes lennék bármiféle anyagi eszközzel.

Azokat is megértem akik ellene vannak ennek a modellnek hisz már oly sokan oly sokszor megégették magukat egy rossz kapcsolattal. Ráadásul a nőknek már annyi lehetőségük van a férfi kiszipolyozására, hogy felsorolni is nehéz lenne. De a létező összes média folyamatosan buzdítja is a nőket a lehetőségekkel történő visszaélésre. A nők többsége meg nem megoldást keres a gondokra hanem rögtön a férfit hibáztatja és elhagyva tönkreteszi. Tönkreteszi azt a férfit akinek pár éve még a mosójától is elalélt és akinek a öt perces hiányát is elképzelhetetlennek tartotta. Mintha minden szép közös emléket elfelejtenének a párok és acsarkodni kezdenek egymásra. És az élhetetlen kapcsolatok és gusztustalan válások többsége a feminizmus számlájára írható. De nem a feminizmus az egyetlen ok. Sajnos a nemek már nem kommunikálnak egymással csak leszegett fejjel követik a rendszer parancsait. Ezért nem ér már semmit sokak számára a háztartásbeli nő modell. Pont úgy gondolkoznak már a férfiak is, ahogy azt a feministák elvárják miközben azt hiszik, hogy a feminizmus ellen tevékenykednek. Pedig a hagyományos szerep elutasítása nem más mint feminista érdek.

És itt megejtenék pár szót még egy apróságról ami számomra fontos és ma már zavaró is. Ez pedig a nőkkel szembeni udvariasság. Egyre inkább kihal ez a szép szokás aminek az alapjai pont a legősibb férfi ösztönre vezethetők vissza, a nők védelmezése és oltalmazása. Ha mi férfiak megtagadjuk az udvarias magatartási formákat pont a férfiasságunkat tagadjuk meg. Tudom ma már nagyon nehéz mert a nők ugyan igénylik az udvariasságot de nem tudják mi az és, hogyan kellene fogadniuk. Sok nő ha felismer egy udvarias gesztust szinte megsértődik rajta vagy csak szimplán megköszöni. Pedig mi férfiak nem egy köszönömért tesszük, többet ér egy kedves pillantás, egy biccentés, egy mosoly mint egy szó. És ha ezt nem kapjuk meg a nőktől hát ne legyünk restek hangot is adni elégedetlenségünknek akár bunkó módon is.

Néhány hete voltam egy multiban ahol is velem szembe jött egy húsz év körüli nő. Mivel egymás mellett nem fértünk el udvariasan félre álltam, hogy ő zavartalanul tudjon tovább haladni. Értékelte is a gesztusomat de úgy, hogy a bicska is kinyílt a zsebemben. Vérig volt sértve amiért most neki egy köszönömöt kell hozzám intéznie. És ez a sértődés érződött is a hangján ezért én is ugyanolyan hangon válaszoltam, hogy szívesen. Állítom, hogy jobban elvörösödött mint életében valaha.  Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy a nőket megint rá kell nevelnünk az udvariasságok igényére és fogadására és ha ezt nem tudják maguktól akkor szembesíteni kell őket a saját “bunkóságukkal”. És aki nem ért egyet velem az tegye fel magának a kérdést, hogy tényleg a Svéd mintákat akarjuk átvenni?!

Reszet Elek
Szerkesztő

Nagyon sok dolog elhangzott az e cikk alá beírt kommentekben. Valahol újra és újra visszakanyarodva a férfi- és női szerepekhez, a harmonikus és teljes élet, családi élet megélésének mikéntjéhez és lehetségességéhez. A magam részéről is történt néhány hozzászólás a témához. Mindezektől függetlenül, mintegy a “modern házasság” antitéziseként szeretnék néhány dolgot ajánlani. Az én részemről sok minden átgondolására késztettek.

Az amish közösségről van szó. Nem mintha náluk nem lennének gondok (technikai haladás vs “Ordnung”) vagy éppen a belterjesség miatti genetikai problémák. Nyilvánvalóan a kamerák jelenléte is torzító hatású ill. a helyzetek sem szükségszerűen minden alkalommal életszerűek (a lenti második javaslatomra gondolok). Ennek ellenére az elcsípett mozdulatokból, hangokból, a végtelenül nyugodt és tiszta tekintetekből átjön valami mindabból, amit mi itt hagyományos családként próbálunk körülírni.

Nagyon-nagyon javaslom mindannyiótoknak. Beszélni róla egy dolog, látni pedig valami egészen más. Igazándiból ide most csak két dolgot linkelnék. Az egyik fenn van a youtube-on sajna csak angolul. A másik részleteiben ugyancsak, ám ez a spektrumon leadott “reality”-ként magyar szinkronnal is megtalálható a neten (ha egy kicsit szemfüles vagy). Ez utóbbi Port linkje.

Örülnék ha minél többen megnéznétek, szerintem igencsak adna beszédtémát itt a férfihangon.

hgyi
Szerkesztő

Uhh… Hát azért ők a másik véglet. Szerintem.
Kissé túl nagy a szigorúság, a függés, szűk a karám.
Nekem túlságosan sok a vallási irányítás is.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ki mit vesz ki a csomag bonbonból. Az első doku párját kiközösítették. Ennek ellenére azt az utat követik, némi “könnyítéssel”. A magam részéről olyan sok szeretetet, egymás iránti tiszteletet, őszinteséget láttam még így filmen keresztül is megnyilvánulni, ami nagyon ritka a mi világunkban.

A családi feladatmegosztás, egymás tisztelete, az hogy nem hagyják, a technikai világ éket verjen közéjük ill. rájuk telepedjen és egyfajta (nem tudom leírni másképpen) ártatlanság. Számomra ezek a “csokiszemek” keveredtek ki a dobozból.

the hermit
Olvasó
haemorgen
Olvasó
haemorgen

A jövő: “Azt, hogy egy általam ismert férfi legyen az apa, hamar elvetettem. Mi van, ha tíz év múlva kitalálja, hogy mégis igényt tart a gyerekre? Arra jutottam, hogy a spermadonor a legkisebb kompromisszum, amelyet meg kell kötnöm ahhoz, hogy anya lehessek. Sokaknak talán furcsa, de nekem ez sokkal kisebb áldozat, mint összekötni valakivel az életem, akivel egyébként nem tenném.”

Forrás:

http://nol.hu/kultura/a-dan-donor-magyar-csaladja-1556143

Naooo
Olvasó
Naooo

“Egy buta filmet néztünk a barátnőmmel, és egy örökbefogadásos jelenet kellős közepén elemi erővel hasított belém, hogy gyereket szeretnék.”

Mecsoda szerencse, hogy nem öngyilkosság szerepelt a jelenetben, vagy nem.

“Azt, hogy egy általam ismert férfi legyen az apa, hamar elvetettem.”

Szar került a hipergám palacsintába.

“A Mariann által választott amerikai donornak felesége és három gyermeke van.”

Na nem annyira nagy szar, inkább kisebb szar.

“Először is úgy szűkítettem a lehetséges donorok körét, hogy kihúztam mindenkit, aki a pénzért vállalta az eljárást. Ezzel mintegy kilencven százalékuk kiesett.”

Hogy ott mennyi igazmondó juhász lehet.

“Az ember persze a legjobbat igyekszik választani, én is”

Már csak fos.

“Aztán egyszer csak azt mondtam, elég, és érzésből ráböktem a befutóra.”

– Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
– Igya meg ezt a keveréket!
A nő megissza és azonnal elalszik. A férfi elkezdi gombolni a sliccét:
– Na majd adok én neked Alain Delont!

“Kemény időszak volt”

Az, gyémántot megkarcolta baszod.

“Mivel szerette volna, ha a testvérek hasonlítanak egymásra, már korábban bebiztosította magát a választott donor mintáiból.”

– Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
– Igya meg ezt a keveréket!
A nő megissza és azonnal elalszik. A férfi elkezdi gombolni a sliccét:
– Na majd adok én neked Alain Delont!

“úgyhogy végül bejegyeztettem apám nevét a saját születési időmmel.”

Ne cigánykodjál már.

“Mariann szerint ez az eljárás még odáig nyúlhat vissza, amikor szégyen volt a leányanyaság”

Ez ma is szégyen. Hátatok mögött ki vagytok gúnyolva.

“de miért nem lehet haladni a korral?”

Aztán keverékek lettek?

“Ezen az elven az orvostudomány fejlődése sem stimmel, és meg kellene halnunk harmincévesen valami szörnyű kórban.”

Érted aztán nagy kár lett volna.

“és már egyáltalán nem izgatom magam azon, ki mit mond.”

Előre kurvák, gengszterek.

“A hibás spermából Magyarországra is jutott, ám mivel a kérdéses betegség csak abban az esetben örökítődik át az utódokra, ha az anya is rendelkezik a hibás génnel, szerencsére a donortól született mindkét magyar baba egészséges.”

Milyen baba? Magyar baba? Apád faszát.

“A környezet gyerekekkel szembeni tapintatlanságán azonban a mai napig ki tud akadni.”

Mi van, fáj az őszinteség?

“Annyi minden szebb lehetne egy picivel több toleranciával!”

Köpök a toleranciára.

“Ráadásul ezek nem is túl bonyolult dolgok: ha spermadonortól született gyerek jár az osztályomba, nem íratok fogalmazást Az én apukám címmel.”

Hahaha. Nevető ötös a tantónéninek.

“soha nem a többség szemszögéből kell megközelíteni a dolgokat.”

Nem lépsz be valamelyik demokrata pártba? Ők is ezt csinálják. Jól megértenétek egymást.

“Én akkor is gluténmentes tortát sütök a fiamnak, ha csak egy gluténérzékeny gyerek jár az ovis csoportba.”

Ha ali nem eszik disznóhúst, senki se egyen.

“Ez így normális, nem?”

Nem.

“Mariann boldog, kiegyensúlyozott anyuka, aki érzi, hogy hamarosan a nagy szerelem is megtalálja.”

Na és ha az gyereket akar csinálni neked, akkor mi lesz?

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Ez király volt Naooo:) Nagyon tetszett:)

Kalman
Újságíró

“Na és ha az gyereket akar csinálni neked, akkor mi lesz?”

A negyediknek is Alain Delonnak kell lenni, úgyhogy ne is álmodjon sajátról. Illetve álmodjon csak, addig megtörténik az inszemináció.

xcsakx1
Olvasó
xcsakx1

“Ha már gyermeket szülnek valakinek, akkor az a minimum, hogy az adott férfi megbízható és felelősségteljes legyen, aki részt vesz az utódok felnevelésében is, ne egy szimpla tenyészcsődör, aki holnap már messze jár”

https://teveszmek.blog.hu/2018/07/21/_eletunk_nagy_napja