Férfihang.hu

Mi és Mi

Mi, férfiak, könnyen és gyakran nőuralomnak nézünk valamit, ami pedig csak hasonlít hozzá: a női kontrollt.

A családi feladatok ellátásához bizonyos hatalomra van szükség. Ahhoz, hogy a fészek viszonyai átláthatóak és igazgathatóak legyenek, minden részletre kiterjedő ellenőrzési és irányítási pozíció kell, sose tudni, hol bujkál veszély az ivadék körül. Ezt a hatalomgyakorlási képességet a természet veleszületetten megadja a nőnek, avégett, hogy majd anyaként érvényesíteni tudja a szükséges rendszabályokat.

Potenciális anyaként tehát minden nő született hatalomgyakorló (ellenőrző és irányító). Ez azonban kontroll, nem pedig uralom. A különbség, hogy az uralomhoz (ami szintén ellenőrzés + irányítás) tartozik egy markáns lelki beállítottság is, aminek folytán az uralmat gyakorló a részletekkel nem törődik, csak a magasabb összefüggések érdeklik. Ebből eredően legtöbbször fölényes/fölényeskedő is egyben. Ami éles ellentétben áll a kontrollt gyakorlók tipikusnak mondható megközelítésével és habitusával, mivel ők – a szívük szerint – a fűszálak tövét is folyamatos megfigyelés alatt tartanák, miközben meglehetős szerénység jellemzi őket.

Annak oka, hogy az uralom gyakorlója elszáll a földtől és nagyralátó lesz – a férfiak hiúsága.

Kontrollt gyakorolni nem szórakoztató dolog, inkább olyasmi, mint lélegezni. Hiányzik belőle a kalandos romantika, akkor működik leginkább, amikor már rutinból megy. Ha homok kerül a gépezetbe, ha a kontroll akadozik, működésének helyreállítása nem jelent kihívást az önbecsülés számára, csak egy megoldandó technikai kérdés.

Ezzel szemben az uralom léghajóját a férfi-hiúság máglyája tartja magasban – gyakorlóját meg izzásban. A férfi(as) hiúság a mások irányítását – nota bene: elnyomását – kifejezetten élvezi. Elviselhetetlenül megalázónak tartja, ha őt ellenőrzik-irányítják, mivel magából kiindulva mindenkinél hiúságot, uralomvágyat szimatol. Ha a „mindenki” férfi, akkor többnyire igaza is van… De ha nő, akkor általában nincs.

A nők többségét ugyanis egyáltalán nem érdekli az uralom. Ennek oka, hogy az ő hiúságuk nem a mások feletti hatalomhoz kapcsolódik, hanem önjáró, saját törvényeit követi. Ezért az esetek többségében tévedés azzal vádolni a nőt, hogy uralkodni akar a férfin. Nem uralkodni vágyik fölötte, hanem kontrollt gyakorolni. Azt viszont totálist…

Nem úgy a feminista nő. Ő látványosan élvezi is az irányítást – legalábbis szeretné, ezért a tettetéstől sem riad vissza. Nőből lévén a kontrollt helyből tudja, de neki ez kevés, uralkodni vágy, mint a férfiak, s természetesen főleg épp rajtuk. Biológiai programot akar cserélni, ezért a nembeliséget társadalmi terméknek tekinti, amiről úgy-ahogy még elhi(tet)hető, hogy akarattal is lehet befolyásolni.

Mivel a nők nem csinálnak hiúsági kérdést a mások feletti hatalomból, a feminista nők viszont igen, e fontos különbség lehetővé teszi, hogy mi, férfiak, legalább az uralmi gyanúsítást levegyük a normális (= nem feminista) nők válláról. Elismervén, hogy kizárólag a feminizmus túlkapásai miatt került rájuk e méltatlan vád. E vonatkozásban könnyű megkülönböztetni a normális nőt a feminista nőtől: nem nehéz észrevenni, hogy valaki élvezi-e a saját hatalmi helyzetét vagy csak tudomásul veszi. (Abban, hogy ezt megítéljük, a saját hiúságunk is segíthet; La Rochefoucauld herceg meglátása szerint azért nem szeretjük mások hiúságát, mert sérti a miénket…)

* * *

Mi, nők mostanában nem tudjuk, hogyan is működünk. Nem tudjuk hová tenni a férfiak uralkodó szellemét és a nők… mijét is? Mit teszünk mi, amit sokan mások feletti uralkodási vágynak tartanak?

A családi feladatok ellátásához bizonyos kontrollra van szükség. Ahhoz, hogy a fészek viszonyai átláthatóak és működőképesek legyenek, minden részletre kiterjedő ellenőrzési és irányítási pozíció kell, sose tudni, hol bujkál veszély az ivadék és a férj körül. Ezt a képességet a természet veleszületetten megadja a nőnek…

A kontroll leginkább érzelmekből fakad. Érezni kell, hogy minden rendben, érezni kell, hogy mindenki megkapta, amire szüksége van. Ha valaki „ellenszegül”, a kontroll sérül. Hiszen az anya akkor nyugodt, ha biztonságban tudja a gyerekét. A feleség akkor nyugodt, ha biztonságban érzi magát a férje mellett. Ez a kontroll uralomnak tűnhet, bár általában nem értjük, miért hiszik azt a férfiak, hogy uralkodni akarunk. Az uralkodás simább dolog, mint a kontroll. Az uralkodó nem gyakorlatias, a kontrolláló inkább két lábbal áll a földön. Az uralkodónak elég tudni az anyagi világról, a kontrollálónak használnia kell.

Nehéz megfogalmazni azt az érzést, amelyet a kontroll kényszere kelt. Ha jól belegondolok – beleérzek –, akkor önzést érzek. Csak akkor vagyok nyugodt, ha… ha minden általam kontrollált személy rendben van; ha tudom, mit eszik, ha tudom, nem éhes, nem fázik, időben hazaér, stb.

Talán ezért is van az, hogy mi, nők szeretjük megbeszélni a dolgokat, szeretünk látni valamiféle reakciót ezekre az érzelmeinkre, hiszen ha nem beszélünk, nem kapunk visszajelzést, elbizonytalanodunk, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk. Egy uralkodónak nemigen kell a visszajelzés, hiszen nem szükséges tudnia, hogy mindenkivel minden rendben van-e, elég, ha azt tudja, hogy a végső döntés mindig az övé.

Mivel sokszor mindenki magából indul ki, a férfiak általában azt érzik, hogy a nők uralkodni akarnak rajtuk, a nők pedig azt, hogy a férfiak kontrollálni akarják őket. (Kölcsönös projekcióról, kivetítésről van tehát szó. A projekció az emberi lélek egyik legsúlyosabb következményekkel járó jelensége. Minden idők leghíresebb projekció-megfogalmazása az, hogy észrevenni más szemében a szálkát, magunkéban feledni a gerendát.) A nő mindenütt kontrollt lát, a férfi mindenütt uralmat. Így még ebben sem szokta megérteni egymást a két nem, mert mindkettő mást akar: a férfi uralmat (úrként ellenőrizni és irányítani), a nő kontrollt (feladat-megoldóként ellenőrizni és irányítani).

Ezért mi, nők nem szeretjük, ha el akarják nyomni bennünk a kontrollálási ösztönt, ha meg akarják mondani, kit és mennyire lehet kontrollálni, ha uralkodásnak tartják, amit mi nem.

Mit teszünk mi, amit sokan mások feletti uralkodási vágynak tartanak? Mit tesznek a férfiak, amit sokan mások elnyomásának, hatalomvágynak tartanak?

A feminista történelem nagyjai először összezavartak minket, majd a mai feministák meglovagolják ezt az „elveszettséget”. Sok nő sikeresen leveti hátáról ezeket a feminista rodeósokat, de sokak elhiszik nekik, hogy a nők nem „csak” kontrollálni, hanem uralkodni is születtek.

* * *

A fenti írás hgyi és Adolfo Weininger közös cikke.

Mi_es_MiEgy beszélgetés során keletkezett az ötlet, hogy a nemek együttélése szempontjából fontos témáról – az uralom és kontroll témájáról – közös cikket kellene írni a Férfihangra. Előtte egyeztettük a fő vonalakat, utána „lektoráltuk” a másik írását… Így született e cikkbeli pár-beszéd (pár-írás), amely nem ugyanaz, mintha egy posthoz egy ellenkező nemű kommentelő cikk-szerű hozzászólást fűzne…

Jó példával szeretnénk elöl járni: példát mutatni, hogy a nemek közötti – egyre szélesebb frontvonalon húzódó – háborúban könnyen lehetnek olyan „gender-együttműködések”, amelyek kapcsán egyik oldal sem kényszerül föladni saját(os) gondolkodásmódját.

Biztatnánk másokat is, írjanak hasonlóképp páros cikket, együtt-mégis-egyedien. Célszerű, ha valamilyen párba állítható férfi-női manifesztáció a téma, aminek azonos cikkbe foglalása szó szerint kifejezi a közös platformot, míg a leírt szavak – szintén szó szerint – kifejezhetik azt a jellegzetesen eltérő látásmódot és érzésvilágot, ami a két nem képviselőinél normális esetben jól megfigyelhető.

hgyi & Adolfo Weininger

18 votes, average: 2,50 out of 518 votes, average: 2,50 out of 518 votes, average: 2,50 out of 518 votes, average: 2,50 out of 518 votes, average: 2,50 out of 5 18 olvasó átlagosan 2,50 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Férfihang.hu

Férfihang.hu

95
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
13 Egyéni hozzászólás
82 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
23 Hozzászólások szerzői
Balu1stKormoraanMaleMaleSILdani92 Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Reszet Elek
Szerkesztő

Az uralomhoz: “Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.” (1Kor 11:3)

A kontrollhoz: “Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mát 6:34)

Más: Nem látom be a különbséget ill. mondvacsináltnak érzem. Másrészről az uralomhoz férfi aspektusként negatív képzeteket társítotok, míg a kontrollhoz egyfajta női aspektusként a szükségszerűség és az elfogadó megérthetőség érzetét. Így lesz az uralom egy alapjában véve önző, önmaga felé irányuló attitűd míg a kontroll egy természetes és önmagából kifelé irányuló, végső soron éppenhogy önzetlen viselkedési-, látásmódbeli forma.

“az uralomhoz (ami szintén ellenőrzés + irányítás) tartozik egy markáns lelki beállítottság is, aminek folytán az uralmat gyakorló a részletekkel nem törődik, csak a magasabb összefüggések érdeklik. Ebből eredően legtöbbször fölényes/fölényeskedő is egyben.”- Ez így rendkívül szubjektív, csak szerinted az uralom szükségszerű ismérve.

Most őszintén! Ezek mit jelentenek? “úrként ellenőrizni és irányítani” ill. “feladat-megoldóként ellenőrizni és irányítani”? Cselekvő kontra nem cselekvő irányitás? Vagy valami más? Nekem így nagyon lógnak a dolgok a levegőben. Biztos buta vagyok. Hiába, mint tudjuk az intellektus nem erényem…

Amúgy a nemek párbeszédének az ötlete igazán remek.

don Fefinho
Újságíró

Én először azt hittem, Borisék czikke. De egyébként tőlük függetlenül is jó ötlet. :)

Jampi One
Újságíró

Reszet Elek gondolataihoz hasonlóak ébredtek bennem is olvasás közben. – Próbáltam is elhesegetni, hátha csak én vagyok egy megrögzött hímsoviniszta, aki sehogyan sem tudja befogadni a hisztérikus női uralomgyakorlás szelíd jótéteménnyé magyarázását, amit ti a “kontroll” szóval igyekeztetek – szerintem tévesen – megjelölni. :) A “hatalom” és “uralom” kérdéskörét számos filozófia irányzat járta már körül és muszáj lenne etimologizálni is itt egy kicsit. A “kontroll” szó “ellenőrzést” jelent. Az ellenőrzés nem maga a hatalom, vagy a hatalomgyakorlás, hanem annak az egyik eszköze. Gyakran nem elég a parancsot kiadni, ellenőrizni is kell annak végrehajtását. A hatalom lényegi ismérve, hogy egy olyan elsöprő erőfölényen (fizikai és/vagy szellemi) alapul, amellyel ki lehet kényszeríteni a hatalom birtokosának akaratát. A hatalom tehát olyan erőforrások birtoklásán alapul, amelyekkel a hatalomnak kiszolgáltatott fél csak kisebb mértékben rendelkezik és ezekért cserébe többnyire önszántából is alárendelni magát a hatalom birtokosának. Az erős uralkodó kevés kontrollal is fenn tudja tartani a hatalmát, mert erőfölénye elsöprő és csak kivételes esetben fordul elő, hogy a másik fél ellenszegül. A gyenge hatalom viszont (többek között) állandó kontrollal (és növekvő mértékű agresszióval) kénytelen fenntartani az alá-fölé rendeltség állapotát. A hatalmat megalapozó erőforrások alapvető archetípusa a fizikai erő. Az emberiség történelme során jórészt erre a fizikai erőre és ahhoz párosuló találékonyságra volt szükség az ember evolúciós túléléséhez, sikeréhez. Érdekes módon az intelligenciakutatások arra is rámutattak, hogy nem csak az izomtömeg, hanem az IQ tekintetében is akad egy adag előnye a férfiaknak. Mindezek miatt a nő és a hatalom már-már oximoron. A mamutot ésszel és erővel elejtő, majd a férjét legalább a hús megsütése céljából a tűzhöz pofozó asszony képe egy olyan vicc, amin mindkét nem képviselői többnyire felkacagnak. Ha a női hatalomgyakorlás erőforrásait keressük, akkor például segítségül hívhatjuk Maggie McNeill, a levitézlett amerikai kurtizán naplóját, amelynek szavai szerint “a női szexualitás talán a leghatalmasabb ismert társadalmi erő; egészen lenyűgöző, amit a férfiak képesek megtenni egy szexuálisan vonzó nővel létesített nemi aktus privilégiumáért”. – Ezt az állapotot összegzi kellő lényeglátással és gonoszsággal a hímsoviniszta vicc is: “Hogyan sikerült a nőnek túlélnie az evolúciót? -??! – Fondorlatos módon körbenőtte a pinát.” – Ilyenformán pedig megtaláltuk a női hatalomgyakorlás archetípusát is: az a fizikai helyett a szexuális és a lelki zsarolás eszközeire épít. – No, persze megeshet, hogy az efféle mondvacsinált hatalom fenntartása sok-sok alkudozást, kötözködést és kontrollt is igényel. ;) Csak zárójelben egy meghökkentő gondolat: Lehetséges, hogy amikor a férfi és a nő végső küzdelemben méri össze, hogy melyiküknek nagyobb a hatalma a másik felett, az maga a nemi erőszak? Szerintem is elhibázott dolog egy (Reszet Elek szavaival) “természetes és önmagából kifelé irányuló, önzetlen viselkedéssé” magyarázni a női hatalomgyakorlási törekvéseket. Egyébként is úgy sejtem, hogy a “kontroll” helyett talán inkább a “gondoskodás”-sal rokonértelmű az a fogalom, amit a cikk szerzői néhol körülírni igyekeztek. És ha elfogadjuk, hogy a gondoskodásnak is lehet eszköze a folyamatos “kontroll”, akkor esetleg máris minden a helyére kerülhetne. De szerintem az sem vezetne sehova, ha a gondoskodás fogalmát hozzárendelnénk a nőhöz és ezzel magasztosítjuk fel őt a másik féllel szemben. Ráadásul én, mint megrögzött hímsoviniszta, azonnal vitába is bocsátkozhatok, merthogy szerintem gondoskodni is csak főként az képes, akinek  ehhez több erőforrása van, vagyis az ősállapotok alapján általában inkább a férfi. Az a férfi pedig, akinek erre nincs kellő erőforrása, az a nők jelentős része szerint már nem is férfi… Szóval gondolkodjunk még egy kicsit: Ha uralkodni képtelen, akkor mit is csinál a nő? Esetleg többnyire kontrollt mímelve, a kákán is csomót keresve kellemetlenkedik és hisztizik? ;) Zsigerileg tiltakozom az ellen, hogy ezt még jószándékú gondoskodássá is magyarázzuk. Talán ezen a helyen is felütötte a fejét az az össznépi kognitív disszonancia, amely mindenáron magasztosítani törekszik… Tovább olvasás »

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Ilyen szép, hosszú értekezésben még nem láttam összefoglalva, hogy a nők buták és hisztisek :-D (csak mellékesen jegyzem meg, hogy az újabb pszichológiai és agykutatási eredmények már cáfolják a férfiak IQ-előnyét, inkább csak az agytérfogat nagyobb mivolta bizonyított).

Tisztelem egyébként, hogy nyíltan felvállalod, mit gondolsz. Sokkal tisztább dolog ilyen alapállásból vitatkozni, mint az “én nem vagyok hímsoviniszta, de…” indításból adódó felesleges tiszteletköröket futni :-). Komolyan érdekel, hogy ebből az alapvetésből kiindulva milyen szerepet szánnál a XXI. századi átlagnőnek társadalomban és kapcsolatokban egyaránt, amiről úgy gondolod, hogy az vállalható és összeegyeztethető a személyes boldogságra való törekvéssel, humanizmussal, szocializációval stb., anélkül, hogy a kényszer vagy erő politikáját alkalmazni kelljen.

Jampi One
Újságíró

Valószínűleg pont olyan rossz vagyok hímsovinisztának, mint amilyen rosszul írok, merthogy bár rájátszottam a hímsovinizmusomra, de mégsem azt akartam körülírni, hogy a nők eredendően buták és hisztisek. Valójában nem gondolom ezt, még akkor sem, ha gyakorta fárasztanak és bosszantanak a hormonháztartásuk és a ki tudja milyen egyéb genetikai sajátosságaik által meghatározott szélsőséges hangulatingadozásaik. A legtöbb nővel szerintem leginkább az a baj, hogy rosszul szocializált, rosszul nevelt. Bár önmaguk is észlelik az eredendő különbségeket, amelyek elválasztják őket a férfiaktól (és ezzel szerintem csak kevés nő szállna vitába), de pocsék megoldásaik vannak ezeknek az eredendő különbségeknek a kezelésére. Ezeket a rossz megoldásokat olyan neveltetésből, olyan társadalmi sztereotípiákból merítik, amelyek alkalmatlanná teszik őket a nemi különbségek öntudatos elfogadására és megélésére. Ezek a rosszul nevelt nők gyakran férfi szerepekre törnek, megfeszülnek abba, hogy úgy érzik, hogy a “kontroll”, az uralom hiánya és az eltérő képességeik kiszolgáltatottá teszik őket, ahelyett, hogy elfogadnák, hogy ha saját igényük szerint (!) egy domináns, “férfias” férfit választanak partnernek, akkor nem az a feladatuk, hogy folyamatosan hisztérikusan ellenőrzés alatt tartani, kijátszani igyekezzenek és ellentmondjanak neki. Nem hiszem, hogy az emberi méltóság és a humánum szintjéig hatoló probléma lenne ez, mert abban az esetben tökéletesen antihumánus és törvénytelen lenne például az is, hogy a munkahelyén is van főnöke szinte minden embernek. Nézd el nekem, hogy nem érzem feladatomnak, hogy részletes nőpolitikai, társadalompolitikai programot is írjak most e mellé a véleményem mellé.

Én nem tudok róla, hogy a pszichológia megcáfolta volna a férfiak IQ előnyét, sőt én olyan legfrissebb kutatásokról értesültem legutóbb, amelyek rámutattak, hogy az IQ eloszlás tekintetében nem csak az a bizonyos haranggörbe fest másképpen, hanem még annak közepe is eltolódik 5-10 ponttal a férfiak javára. De ennek legfeljebb abban a vonatkozásban van jelentősége, ha a férfi dominancia kialakulását igyekszünk történetileg megérteni. Egyébként az átlagos párkapcsolatok tekintetében többnyire nem pár IQ pont választja el egymástól a férfiakat és a nőket, hanem a sokkal jelentősebb attitűdbeli különbségek. Szemmel láthatóan ez a felismerés ihlette ezt a cikket is, de én személy szerint úgy gondolom, hogy pontatlanul érzékelte, értékelte a valóságot és téves válaszokat talált egy bizonyos attitűddel kapcsolatos problémára.

brandon
Olvasó
brandon

Nem arról van itt szó, hogy a nők buták, hanem a már sokszor különféle sztoikus elfogadó magyarázatokkal körülírt női élősködő, haszonleső hajlamról. Akármilyen szépen írják itt körül nekünk virágnyelven, meg próbálják feminista módra szuggerálni, hogy fogadjuk el, mert a nők “mások”, nekik ez jár alanyi jogon, attól még mindig ugyanazt a problémát kerülgetjük, különféle belemagyarázásokkal tarkítva.

Egyszerűen arról van szó, hogy a nők a férfiakat nem önmagukért akarják szeretni, hanem hasznukat akarják venni, és ennek érdekében még uralni, kontroll alatt tartani is akarják az egész életünket, irányítani akarnak, mint valami haszonállatot.

Ezt a problémát meg kell oldani, nincs mese, nem pedig elfogadni, megmagyarázni. A megoldásra két lehetőség van:

Vagy vissza a múltba, és újra el kell venni a nők jogait: Az eltartásért cserébe kikényszeríthető a hűség, engedelmesség, és a megfelelő hozomány. Ne az irányítson, aki eltartott. A nőknek kevesebb joguk van, pl. nem örökölhetnek, nem kereshetnek pénzt önállóan, így helyezve előtérbe a férfiakat, hogy a nőknek szükségük legyen rájuk, hogy fel tudjanak rájuk nézni a nők, és így kielégüljön az élősdi “igazi férfi” váró hipergám hajlamuk.

Vagy pedig előre megyünk, de akkor a nőknek erről le kell mondaniuk, ugyanúgy, mint a férfiaknak is gyakorlatilag le kellett mondaniuk a poligám késztetésükről a társadalomban. Nem engedhető meg az, hogy a nők mindenből, (még az antifeminizmusból is) kimazsolázzák a nekik tetsző, ő érdekeiket szolgáló előnyöket, a férfiaknak meg mindenből csak a hátrányok jussanak.

Felőlem lehetnek a nők egyenlőek, és ezen az elven jogosnak tartom, hogy ne különböztessék meg őket a férfiaktól az élet bármely területén, de akkor a nők sem különböztethetik meg a férfiakat az élet semmilyen területén. Tehát, nincs több “férfizés”, nincs több élősködés, nincs több jog az eltartásra, sem arra, hogy más (férfi) ingyen segítsen, hasznotokra legyen (kifizesse a vacsorát, italt, megnyaraltasson) vagy elvégezzen helyettetek bármilyen munkát, arra hivatkozva, hogy ő a férfi. Tehát nem csak a stex osztásnál, meg a jogoknál kell egyenlőség, hanem a társadalmi pofonosztásnál, kötelezettségeknél is.

És meg kéne érteni azt is, hogy a feministák által nemi alapon kiharcolandó női előnyök (pl. eltérő reprodukciós jogok, kvóta, eltérő nyugdíjjogosultság, eltérő büntetési tételek, eltérő követelmények az élet bármely területén) valójában “szexista” vívmányok, amik nem segítik elő a nők egyenlősítését, hanem éppen hátráltatják azt, azáltal, hogy bebetonozzák a “nők gyengébbek” elméleteket a társadalomban.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ahogy olvastam a kommentedet, ez a régi-régi katonadal ugrott be… A dolog pikantériája, hogy nő énekli.

Rokapapa
Újságíró

Én inkább visszafelé haladnék. Jobb volt és arról legalább tudjuk, hogy működő és fejlődőképes valamint az emberi faj fennmaradását is garantálja. És a valóság talaján maradva is kijelenthetjük, hogy nők és férfiak boldogabban éltek és jobban szerették egymást mint ma.

Naooo
Olvasó
Naooo

“csak mellékesen jegyzem meg, hogy az újabb pszichológiai és agykutatási eredmények már cáfolják a férfiak IQ-előnyét”

Csúnyán néztek rájuk femidemcsiék?

Reszet Elek
Szerkesztő

“a fizikai helyett a szexuális és a lelki zsarolás eszközeire épít” – Hozzátenném a manipulációt is. Ez a shit tesztek kapcsán is értendő. Megjegyzem a férfiak az irányítás elszenvedését csökkenő tesztoszteron szinttel reagálják le, ami több mint elgondolkodtató…

Rokapapa
Újságíró

Nincs ezen semmi elgondolkodtató. Tudatos férfi leépítés aminek van tudományos magyarázata

Reszet Elek
Szerkesztő

Elgondolkodtatónak azért találtam, mert arra utal, hogy az irányítás, jelesül az alá-fölérendeltség megélésének az igénye biológiailag meghatározott. Amúgy az általad linkeltben szereplő agyi dimorfizmus jelensége is csak egy példa arra, hogy a valóság tényei fittyet hánynak a társadalmi nem hagymázas örültségére.

Az uralom és az irányítás társkörére vonatkozóan az alábbi vizsgálat ugrott be. Egymást nem ismerő táborozó kisgyerekeket figyeltek meg. A megfigyelés alapján a következő (szerintem mindenki által egyértelműnek ítélt és személyesen is tapasztalt) megállapításokat tették. A fiúk között, noha nem ismerték egymást, rendkívül hamar kialakult az alá- fölérendeltségi viszony, ahol mindenki ösztönösen tudta a helyét. Megállapították, hogy a fizikai erő a dominancia sorrendben elfoglalt helyet nagyban befolyásolta. Az is egyértelművé vált, hogy a sorrendi pozíción javított ha valaki a közösség számára hasznos erőforrással rendelkezett (pl. játék birtoklása) ill. hogy a csoport vezetőjének nem pusztán az erő, hanem egyfajta intelligencia is az ismérve volt. A lányokat megfigyelve teljesen más szociometriai hálózat rajzolódott ki. Ebben a hálózatban a mellérendelő viszonyok voltak a jellemzőek, a tagok közötti folyamatosan változó intenzitású kapcsolatokkal. Kimutatható volt, hogy a saját neme csoportjába be nem kerülő gyerekeket a másik nemi csoport a saját szabályai szerint volt hajlandó befogadni. Azaz a lányok a hozzá csapódó kisfiúkat lányként, mellérendelődő partnerként míg a fiúk az odakerülő lányt a csoport “kissé más”, de fiús rendbe beilleszkedő tagjaként kezelték.

Ami az érdekes, hogy a népesség egy kis hányada a fentiek tekintetében a másik nem ismérveit mutatja fel. Kíváncsi lennék, ennek evolúciós szempontból milyen okai vannak. Számomra elképzelhetetlen- illetve átélhetetlen módon vannak férfiak, akik örömüket lelik a női partnerük általi irányításban és ez egészen a szexuális alávetettség gyönyörtelinek megélt kihasználó alávetettségéig is terjed. Arra kíváncsi lennék, hogy az ilyen típusú férfiak (ha ez jó szó rájuk)  tesztoszteron- és kortizol szintje hogyan alakul partnerkapcsolataik mindennapjaiban. Hasonlóképpen elképzelhetetlen és megérthetetlen módon női oldalról is létezik ez a fajta dominanciára törekvés, ahol az irányítás és a másik alávetettségének a ténye igen erőteljes gyönyörrel jár. Ami azt illeti itt is kíváncsi lennék a tesztoszteron- és kortizol szintekre.

Az mindenesetre ugyancsak igazolt tudományos tény, hogy a férfiak között arányában több a szadista, míg a nők között a mazochista alkatú személy. E tekintetben a nagy kérdőjel azon viszonylag kis csoport léte, amely mindkét jellemzőt felmutatják, mindkét “szerepben” örömüket lelik.

Inaara
Olvasó
Inaara

“…a férfiak az irányítás elszenvedését csökkenő tesztoszteron szinttel reagálják le, ami több mint elgondolkodtató…”

Az idegrendszer irányítása alatt álló hormonrendszer nagyon érzékeny, azonnal reagál a változásokra. Ha a férfi egy nő irányítása alatt áll, akkor szó szerint nem érzi magát elég férfinak, és ez rögtön megmutatkozik a tesztoszteronszint csökkenésében. Hacsak nem mazochizmusról vagy más, az alárendelt szerepet élvező elhajlásról van szó, a lehető leghamarabb véget kell vetni ennek valahogy, különben gyorsan egy ördögi körben találja magát a férfi: a csökkent tesztoszteron miatt valóban lesznek problémái, a kudarcok által még jobban csökken a hormonszint és így tovább…

Ez annyira komoly dolog, hogy bele is lehet halni…

A főemlősökre és valószínűleg a legtöbb állat esetében is igaz ez. Az állatkerti gondozók nagyon figyelnek arra, hogy az alfa hím kapjon először enni (illetve mindig előnyben részesítsék), és csak utána, a rangsort betartva a többiek: a többi hím, a nőstények majd a kölykök. Egy orangutánokkal végzett állatkerti kísérletben a vezérhím utolsóként kapott enni. A következmény: nagyon hamar búskomorság, teljes érdektelenség, depresszió, végül halál. A hormonvizsgálat kimutatta, hogy drámaian lecsökkent az alfa hím tesztoszteronszintje. Borzalmas volt látni a fényképeken, amint fokozatosan épült le az állat. A korábban büszke, a magaslaton győztes pózban álló hatalmas példány a végén önmaga halvány árnyéka lett.

Ennek az ellenkezője is látványos változást okoz: “vezércsere” esetén a frissen “megválasztott” hím tesztoszteronja azonnal az egekbe szökik.

Rokapapa
Újságíró

Jól leírtad a dolgot. És még a feminizmusra sincs szükség a férfiak leépítéséhez. Elég hozzá az emancipáció. Ezzel talán azt is kijelenthetjük, hogy a női egyenjogúság nem más mint kollektív öngyilkosság.

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

“Kedves Adolfo Weininger, az a férfiellenes sztereotípia, amely szerint a férfiak által megvalósított uralom avagy vezetés legfőbb ismérve az, hogy “mások elnyomását kifejezetten élvezi”, szemben a női uralommal, amely szerinted csak “kontroll” és egyenesen az angyali jóság megtestesülése, szerintem ezen a helyen egyenesen vérciki”

Mindez a Ferfihangon.  Ez az oldal is kezd viccessé válni.

visuo
Olvasó
visuo

régebben jobb volt a férfihang…

Naooo
Olvasó
Naooo

Régebben minden jobb volt.

Adolf Weininger
Újságíró

régen minden bal volt, most minden jobb

Kodo
Újságíró
Kodo

Jaj gyerekek…!
Mi a jobb, mi a bal a politikában, az szerintem itt teljesen mindegy.
Persze hogy vannak, tudom jól hogy vannak megjelölhető politikai nézetkülönbségeink, de itt ezen az oldalon teljesen mindegy kell hogy legyen, itt más a tét.
Itt most is mint általában, a nők és férfiak társadalmi és egyéb helyzetei szerint, a valódi egyenjogúság megvalósítása érdekében lépünk, vagyis én így lépek itt fel.
Még akkor is, ha jól tudom milyen politikai oldalaktól függ az ehhez való hozzáállás és hogyan.
Mi itt azért gyűlünk össze, hogy a fő politikai vonalak alatt motoszkáló alproblémákat vegyük észre és lépjünk fel a torzulások ellen. Nevezetesen a nemileg megkülönböztető, a férfiakat nemi alapon hátrányosan érintő eltorzulások ellen, a valódi egyenjogúság nevében.

don Fefinho
Újságíró

Rokapapa
Újságíró

Kodo: Jól leírtad te miért vagy itt és egyetértek abban, hogy a politika itt nem számít.

Én viszont azért vagyok itt, hogy a nőket “visszarugdossam a konyhába”. Teszem ezt azért mert szeretem a nőket. Boldogabbak voltak míg nem dolgozhattak, jobban tudtak örülni az élet pozitívumainak és sokkal jobban tudtak szeretni is.

Az egyenjogú nő élete azonban csupa küzdelem és gyötrelem. Harcban áll a nőkkel, a férfiakkal és az egész társadalommal a túlélésért. Már nem tud örülni semminek és az életében a  szeretetet felváltotta a gyűlölködés. A boldogságra meg már csak úgy tekint mint egy cukormázas leánymesére aminek nincs valóság alapja.

Deansdale
Admin

Ez az oldal azért jó, mert engedi szóhoz jutni az eltérő véleményen levőket és nem kell folyamatosan mindenkinek mindenben egyetérteni. Mireföl ez a nagy csordaszellem, hogy ha nincs 100%-os egyetértés minden téren akkor az valami rossz dolog? Marhára unnám ha soha semmin nem kellene elgondolkodnom, mert mindenki ugyanazt szajkózná.

Rokapapa
Újságíró

Szerintem inkább ott a probléma, hogy elég felületessen írták körbe a témát. A női kontroll létezik mindnyájunk életében de az is tény, hogy ez gyakran – sokaknál meg folyamatos – női uralmat jelent.

Ha sokat dolgozom vagy ha beteg vagyok bizony a feleségem kontrollja nélkül oly mértékben elhanyagolnám magamat ami akár rám nézve is káros lehet. Ezt egyébként szinte minden férfi esetében meglehet figyelni. Ilyen esetekben a női kontroll elengedhetetlen sőt mi magunk is igényeljük. Ám a mindennapokban ennek a kontrollnak nem szabad túlmutatnia a férfi iránti gondoskodáson.

Rokapapa
Újságíró

Jó az írás bár kissé felületes és amellett többszöri ismétlések vannak benne.

A női kontrollal egyetértek, elég visszaemlékezni nagyanyáinkra és fellelhető az az aggodalommal teli gondoskodás amely nem tűri a kibúvókat. Mára viszont már más a helyzet, még azok a nők is uralkodni akarnak akik egyébként megvetik a feminista nézeteket. Sajnos az agymosásnak mind áldozatai vagyunk ki jobban ki kevésbé.

Amit hiányolok a cikkben – és ami nélkül nem is igazán érthető – az a férfi uralom és a női kontroll összhangja. Mert nem tudok elképzelni összhangot legfeljebb idő vonatkozásában. Ha a férfi uralkodni akar akkor elnyomja a női kontrollt, ha a nő kontrollt akar akkor ellenáll az uralomnak sőt azt is kontrollálja. Ilyen formán érthetetlen a két nem hatalmi megnyilvánulása, erre talán egy szakember tudna jó választ adni vagy az idő az eldöntő tényező.

A párkapcsolati dominanciáról régebben olvastam egy idővonal magyarázatot. A házastársak kapcsolata az első 10- 15 évben a férfi kizárólagos uralmáról szól, a második 10-15 éves ciklusban már inkább a nő dominál de még megvan a férfi hatalma is, és azon túl már kizárólag női dominancia van és a férfi hatalma csak a nő engedékenységének határáig tart.

Ma viszont már azt első perctől kezdve női dominancia van. Minket férfiakat mára már tökéletesen beidomítottak a nők (sajnos nincs szebb szó rá), a nő bántalmazása mára már olyan társadalmilag elutasított dologgá vált amivel a nők már simán vissza is élnek. Tehát a vitákat a férfi nem tudja lezárni a maga módján még akkor se ha igaza van, a szavak csatamezején meg egy férfi sem tud győzni a nőkkel szemben. A nők meg bátran hisztiznek, veszekednek sőt akár még tettlegességgel is kikövetelhetik a hatalmukat hisz tudják, hogy nem lesz ellenreakció. Így aztán a saját törvényeink és társadalmi beállítottságunk adja a nőknek a dominanciát és a hatalmat az élet minden terén. De ez nő uralom és nem női kontroll. Félek, hogy mára a női kontroll néhány elenyészőnek számító esettől eltekintve már kizárólagos női uralom és nem csak a párkapcsolatokban de az élet minden területén.

Naooo
Olvasó
Naooo

“a szavak csatamezején meg egy férfi sem tud győzni a nőkkel szemben.”

Csak a papucsok nem tudnak győzni, a többi meg megunja, hogy mindig neki van igaza és ezt a nő észre se veszi (bááár ha nincs mire), aztán inkább lemegy a kocsmába.

Rokapapa
Újságíró

Egy férfi sem tud győzni mivel a nők teljes biztonságot élveznek a viták közben. Addig feszítik a húrt ameddig csak akarják a férfi reakciója egyértelmű. Ráhagyja a nőre a dolgot és megszégyenülten félreballag. Másnap, harmadnap szintúgy míg a végén csak két választása marad. Megveri a nőt, hogy észhez térjen aminek lehet, hogy bíróság lesz a vége vagy pedig behódol a nőnek. Ez utóbbi a társadalmunk férfi tagjainak a sorsa és egyre inkább efelé is haladunk tovább.

Itt már nem számít, hogy a férfi papucs e vagy sem. Önként felvállalja a papucs szerepet vagy élhet egyedül. A jelenlegi társadalmunk csak azt a két lehetőséget kínálja a férfiaknak. Ez alól csak azok jelentenek kivételt akik gazdagok és akik olyan szerencsések, hogy egy kivételesen okos nőt találtak aki inkább irányítás alatt él mint, hogy irányítson.

don Fefinho
Újságíró

Persze, az egész feminizmus cirkusz nem másról szól, mint a reciprocitás felszámolásáról. Elnyomás az, ha valami NEM ingyen hullik az ölükbe, hanem valamiért cserébe.

A nemi- és családon belüli erőszak körüli felhajtás sem szól másról, mint hogy a kölcsönös agresszióból egyirányú – és korlátlan – agresszió legyen. Amikor azon nyavalyognak, hogy a mocskos szemét pasik milyen jogon mernek megütni egy nőt, akkor nem azt mondják, hogy ne üss, hanem hogy ne üss vissza. Tűrj szótlanul.
Amikor azon nyavalyognak, hogy egyre terjed a nőgyűlölet, akkor nem azzal van a baj, hogy a szemét pasik milyen jogon merészelik gyűlölni szegény ártatlan nőket, hanem hogy milyen jogon merészelnek a nők felől áradó gyűlöletre viszontgyűlölettel reagálni.

Nem a támadás lehetőségét akarják kivenni a férfiak kezéből, hanem a védekezését. Míg a nőkkel szemben semmi ilyen minimális elvárás nincs, sőt, ott áll mögöttük karba tett kezekkel a teljes államhatalom.

Azt várja a sok szódás, hogy a ló majd a verésért cserébe elégedetten dörgölőzik. Csak hát ugye gyakorlatban ez nem úgy megy, aztán állnak a dolog előtt értetlenül, kétségbeesve – és tovább verik a lovat, mert hiszen hogy merészel nem dörgölőzni.

visuo
Olvasó
visuo

ríszpekt, jó összefoglaló!

Adolf Weininger
Újságíró

Hááát, a vérciki inkább az, hogy férfiak ne rendelkezzenek annyi önkontrollal (önreflexióval), hogy észrevegyék magukon (és a többi férfin), hogy az uralmi vágy 1) ab ovo férfi-játék 2) mint ilyen keményen hiúság-vezérelt.

A nők nem azért nem törnek uralomra (a feminista nők igen, de nem írnám le újra a cikket), mert angyalok, hanem mert a hiúságuk nem igényli. Összességében a nők nagyobb dögök, mint a férfiak, szó nincs angyalságról, de uralom ügyben véletlenül ártatlanabbak nálunk, ebben a férfiak gázosabbak. Amin persze lehet hisztizni:)

Felmentő ítéletem hatalomgyakorlás ügyban a normális nőkre vonatkozik. Nincsenek kevesen – bár annál jóval kevesebben lehetnek, mint régen – csak a feminizmus emberei (akik szintén nincsenek kevesen) túlordibálják őket. Emiatt azonban a női kontrollt uralomnak nézni, hogy is mondjam, nem bölcs.

Reszet Elek
Szerkesztő

“az uralmi vágy 1) ab ovo férfi-játék 2) mint ilyen keményen hiúság-vezérelt”—->

Adolf Weininger
Újságíró

szégyenkezni azért nem kell, mi se vagyunk tökéletesek, még ha a teremtés koronái is vagyunk

the hermit
Olvasó

Én sose állítottam, hogy tökéletes lennék, sőt a “teremtés koronája” frázissal kapcsolatban is vannak kétségeim, de… az az ominózus mondat az írásodban -ami annyi mindenkinek nem tetszik-, na, onnan csak egy kis ugrás a patriarchy theory.

Lehet hogy te ezt nem érzékeled, de attól még úgy van.

Adolf Weininger
Újságíró

Kösz az infót. Mivel tényleg nem érzékelem, kissé nehezen kezelhető számomra ez az adat, de azért biztos találok ennek is helyet világnézetem ezer-fiókos szekrényében.

Koriander
Olvasó
Koriander

nagyon off, de te nagyon lüke vagy Rodolfo:-), eloszor nezem ezt a hommage a Malevics avatart, belenezek a feketenegyzetbe es basszuskulcs az operahaz fantomjaval nyomod ki a ferfihangosokbol a magas Cét.

Jampi One
Újságíró

Igazán nem szőrszálhasogatni szeretnék, de az a mondat, hogy
“A férfi(as) hiúság a mások irányítását – nota bene: elnyomását – kifejezetten élvezi.

egyáltalán nem azt jelenti, hogy “hiúság vezérelt” dolog versengeni. – Ha azt írtad volna, akkor esetleg egyet is érthetnénk. Merthogy részemről semmi kivetni valót nem is látok a férfias hiúságban; ez mozgatja a társadalmat, és nélküle még mindig csendesen kérődznénk a lombok között, nem pedig a naprendszert ostromolnánk űrhajókkal. Sajnos bárhogy is forgatom, ez a mondat azt jelenti (nota bene felhívással még ki is emelve), hogy a férfiak által gyakorolt irányítás lényegében elnyomás, amelyet a férfiak még élveznek is. Míg szerintetek a nő “feladat-megoldóként ellenőrizni és irányítani”, tehát szolgálatot tenni akar, addig a férfi családfői vagy egyéb vezetői törekvése merő uralom,  hiúság és szadizmus (öncélú élvezettel végzett elnyomás). – Bennem nem ilyen kép él a férfiak irányítási törekvéseiről és a családban és a társadalomban sokszor jól megfigyelhető önzetlenségéről és segítőkészségéről. Példálódzhatnék hosszasan… Ezzel szemben lehetetlen nem észrevenni, hogy gyakran milyen kicsinyes és szadisztikus eszközökkel (és élvezettel?) élik meg aprócska hatalmukat a nők a családban, és sanyargatnak náluk gyengébbeket; nem lehet véletlen, hogy a gyermekek, nők és idősek terhére elkövetett erőszakos bűncselekmények legjelentősebb részét nők követik el.

Bár a párőrzés ösztönét főleg a hímnemmel kapcsolatban szokták emlegetni, de meggyőződésem, hogy a nők esetében is szépen tetten érhető késztetésről van szó, amely pontosan a kontrollban nyilvánul meg. Mások fentebb már kifejtették mellőzve a virágnyelvet is, hogy ez cseppet sem önzetlen dolog, hanem a férfi által képviselt erőforrások megtartására irányul. Bármennyire is lehet ez egy ösztönös cselekvés, de pozitív dologként megideologizálni, a férfival szembeállítva magasztalni semmiképp sem kellene. Annál inkább sem, mert ennek az ösztönnek a gátlások nélküli megélése, a “totális kontroll” egyenesen egy olyan jellemhiba, ami ellen minden nőnek illene küzdenie, mert komolyabb pszichológiai problémák melegágya is egyben. Nemhogy a női kontroll jótékony ártatlanságát, hanem annak szadisztikus jellegét bizonyítják azok a friss erőszakkutatások is, amelyek rámutattak, hogy a nők által megvalósított családon belüli erőszak pontosan a partner totális ellenőrzésével függ össze.

Ez az, ami miatt A nők sokkal inkább bántalmazzák partnereiket, mint a férfiak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Alapjában véve egyetértünk. Mégha nagy általánosságban van is különbség a férfi és a női irányítási technikák között, problémásnak tartom, a hozzájuk társított jelentéstartalmat. Nem ismétlem önmagam. Mindenesetre itt baromira nem a véleménykülönbség tiszteletben tartásáról szól a dolog. Következő alkalomra hozok valami vérkemény femináci cikket aztán majd leborulhatunk a véleménykülönbség szobra előtt…

Adolf Weininger
Újságíró

Én is egyetértek. A női totális kontroll rémes dolog, amennyiben akarata ellenére erőltetik a delikvensre. (Ha beleegyezéssel, akkor finom, illatos fürdő.) Objektíve semmivel se jobb, mint a férfiak társadalmi uralma, ami szintén rémes, ha elnyomásra használják, míg ha beleegyezéssel megy, akkor más módon bár, de szintén igen kellemes fürdő. Szubjektíve – az indítékot tekintve – van különbség a nők javára a téma szempontjából, ami aligha független a közegtől, amelyben a két eltérő hatalomgyakorlási technika szocializálódott. A cikk erről a szubjektív különbségről szól (legalábbis részemről, hogy hgyi-nek mi járt közben a fejében, nem tudom:o) Vannak az életnek más területei, ahol meg a férfiak javára billen az indíték-mérleg.

Mindig voltak és lesznek lelketlen, részvétlen emberek. Legtöbbjük nem is igazán gonosz, csak élete adott időszakában – ami lehet egy perc vagy ötven év – gonosz módon jár el. Mivel döntően a nőké a családi terep, ők főleg ott, a férfiaké döntően a társadalom, ők meg főleg ott élik ki, ha rájuk jön a szemétkedési kényszer.

Elképesztő kegyetlenségekre – és elképesztő nagyszerűségekre – képesek az emberek. Akik férfiakból és nőkből tevődnek össze.

Rokapapa
Újságíró

A családi közegben kétségtelen, hogy főként a nőké a vezető szerep de a társadalom széles területein is elsősorban ők a kényszeres uralkodók, “szemétkedők”.

Ne is menjünk messzire csak néhány példa a mindennapokból. Multi pénztáránál nők azok akik kifejezik uralmukat és megalázzák a szerencsétlen pénztárost, a tömegközlekedési járműveken a női utasok akik megszegik az utazási szabályzatot és számonkéréskor támadnak méghozzá igen agresszíven, A hivatalokban és orvosi rendelőkben is nők élnek vissza a hatalmukkal egyre szadistább módon és még sorolhatnám napestig de minek. Szerintem mindenki átélte már ezeket maga is. Így tehát az, hogy a férfiak a társadalmi közegben “szemétkednek” sokkal inkább téves mint igaz állítás.

Ide vonatkoztatható talán az a kutatás is amely bebizonyította, hogy a nők tisztességtelenek már kicsi gyerekkoruktól kezdve. Óvódásokat majd tiniket figyeltek meg saját nemi közösségükben. A lányok minden társas helyzetben kevés szabályt alkotnak és azt is rendszeresen megszegik. A fiúk pedig minden részletre kiterjedő szabályokat állítanak fel és szigorúan betartják azokat sőt be is tartatják a társaikkal.

Ez az élet minden területére is igaz. A nők megszegik a szabályokat és legtöbb estben ezt el is nézik nekik. A férfiak pedig szigorúan szabálykövetők, a szabályszegő férfiakat pedig büntetik méghozzá igen szigorúan.

És talán pont a feminizmus a legjobb példa minderre. Kihasználják a férfi szabálykövető magatartását miközben ők maguk minden szabályt áthágnak. Röviden, tisztességtelenül törnek előre. És ugyanez igaz szinte (Tisztelet azon keveseknek akik kivételek ez alól.) minden nőre az élet minden területén.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Ez a hsz-ed inkább azt mutatja, hogy téged személy szerint jobban idegesít a nők “szabályszegő” viselkedése, mint a férfiaké. Minden példádra lehet racionális cáfolatot és ellenpéldát hozni:

– a multi pénztáránál én is biztos vagyok abban, hogy szám szerint a hülye női vásárlóból van több, mivel itthon a bevásárlás jellemzően “női” munka, és a munka után cekker cipelés esetleg hisztiző gyerekkel súlyosbítva nem csinál az emberből terézanyát. Viszont a kötekedő, hatalomfitogtató bunkó biztonsági őrök, a sörösrekeszekkel lökdösődő, bulira bevásárló pasihordák, a pénztárnál hosszan részletekbe menően kötözködő fazonok kiegyenlítik a meccset…

– nem tudom, milyen notórius női szabályszegőkre gondolsz a tömegközlekedésben, de nekem eszembe jut hirtelen pár férfibűn: a két ülőhelyet foglaló golyószellőztető, a tömeget kihasználó sunyi fenék- és mellsimogató, a részegen hangoskodó hordákban utazó, a koszos ruhájával mindent összekenő stb.

Férfiak és nők az élet bizonyos területein másféle szabályokat alkotnak az interakcióikban, de egyoldalúan a férfi játékszabályokat kikiáltani uralkodónak és az ezeket megszegő nőket szabályszegőnek nem tisztességes. A férfiakat úgy általában grállovaggá ütöd, de javaslom, olvasd el pl. a Legyek urát, vagy nézz meg pár bűnelkövetői statisztikát…

Rokapapa
Újságíró

Szerintem egyezzünk meg abban, hogy te magaddal foglalkozz és ne az én személyemmel! Elég bunkó dolognak tartóm, hogy minden hozzászólásod esetén első a személyeskedés és csak utána írsz tényleges hozzászólást ha írsz egyáltalán.

De vegyük csak sorra. A multik esetében nem a bulira vásárló “bunkó” férfiak a jellemzőek hanem a pofátlanul lökdösődő és tolakodó nők. A biztonsági őrök meg legalább egy évtizede nem kötekedők és hatalomfitogtatók mivel oly mértékben korlátozva van a jogkörük, hogy még intézkedési kényszer esetében is ügyelniük kell magukra. Ha te ezt másként tapasztaltad akkor arról feltehetőleg te tehetsz. A pénztárnál kötözködő férfiak pedig csak akkor kötözködnek ha valós okai vannak a felháborodásuknak és ez nem is ritka mivel főként a férfiakat akarják átverni a pénztárnál.

Nézzük csak a budapesti tömegközlekedést ahol is a a bkk szóvivője szerint komoly probléma a nők magatartása, isznak és esznek a járműveken és nagy hangon sértegetik a sofőröket pláne ha még rájuk is mer szólni. Az is külön ki lett emelve, hogy az első ajtós járatokon a nőknek is kötelező a jegy és bérlet bemutatása. Ez egy tavaly novemberi nyilatkozat volt amely külön kihangsúlyozottan a nőknek szólt. Az, hogy a férfiak általában nagyobb darabok mint a nők az még nem golyószellőztető dupla ülőhely elfoglalás hanem rossz üléstervezés. Nyár elején volt alkalmam pár éjszakai járaton utazni és a hordában részegen hangoskodó utasokról bátran állíthatom, hogy tíz ilyen nőre jut egy férfi. Kétségtelenül több volt a részeg férfi utas de ők inkább csak csendben ültek és bambultak.  Ami pedig azon munkásokat illeti akik összekenik koszos ruhájukkal az ülést az valós szabályszegés amit szó szerint rájuk kényszerítettek. Mert hulla fáradtan mennek haza egy olyan munkahelyről ahol nem adják meg számukra a kötelező átöltözés és tisztálkodás lehetőségét. Ezt persze könnyű olyanoknak kritizálni akik egy légkondicionált tiszta irodában kényelmeskednek naphosszat. A fenék és mell simogatók pedig csak puszta bebeszélés, ha valakit zavar a mások túlzott közelsége ne szálljon föl tömött járatokra. A férfiak sokkal inkább kerülik a testi érintkezést pont a folyamatos alaptalan rágalmazások miatt.

A különböző szabályokra csak annyit írnék, hogy akkor azon gépjármű vezető nők akik szabályt szegnek, balesetet esetleg halált is okoznak azért kapnak sokkal kisebb büntetést vagy egyáltalán nem kapnak mert a kresz szabályai tisztességtelen a nőkkel szemben. Érdekes. Általános szabályok szerint élünk amiket az utóbbi évtizedekben kifejezetten a nőkhöz igazítottak és a férfiaknak is kötelező betartaniuk  Érdekes módon még soha senkit nem láttam aki azt mondta volna, hogy nem tisztességes a férfiaktól elvárni a szabályok betartását.

És talán nem egy elvont filmmel kellene dobálóznod mert ugyan van benne valóságalap de olyan túlzásokba estek ami csak extrém esetekben fordulhat elő és csak azért mert a túlélés törvényei azt diktálják. És pont ennek köszönhetően létezik ma is az emberiség. A bűnözési statisztikák pedig magatartás formából adódnak amiből ha levesszük a megélhetési bűnözést mindjárt kiegyenlítődik a dolog.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Ugyan, tedd már meg, hogy belinkeled ezt a nőknek szóló BKK nyilatkozatot, igen kíváncsi vagyok rá :-)

A Legyek Ura nem egy elvont film, hanem eléggé korszerűtlen módon egy könyv. Igazából arra gondoltam, hogy olvasni érdemes. Nem is annyira elvont, viszont annyira jól és pontosan ír le egy rakás társas viselkedési folyamatot – főként fiúk között, mivel róluk szól -, hogy mindenkinek, aki pedagógiát, pszichológiát, viselkedéstudományokat tanul, az elsők között kell elolvasnia. De ha nem, hát nem :-)

don Fefinho
Újságíró

Ha megteszi, lesznek épkézláb érveid?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

MIért? Rokapapának vannak? Azért is érdekel a BKK nyilatkozat, vagy épp a nőknek kedvező kresz-szabályok, mert azok talán adnak némi objektív támpontot.

Mondjuk van egy tippem, hogy pl. az elsőajtós felszállás kapcsán nem úgy általában a nők nem mutatták meg a jegyüket, hanem az lehetett a gond, hogy a babakocsival felszálló anyukák sem használhatták egy időben a nekik és a mozgáskorlátozottaknak kitalált ajtót, hanem “szabál az szabál”, az erre alkalmatlan első ajtón kellett szuszakodni… Pl… de majd kiderül :-)

Kodo
Újságíró
Kodo

Na ne hülyéskedj! Az első ajtós felszállás az éjszakai járatokon divat. Akkor viszont fölmerül egy másik kérdés, miféle anya, miféle nő az aki babakocsival éjszakai BKV járatokon kószál? Esetleg tényleg baba van a kocsiban, vagy az csak a kábítószer dílerség álcájául szolgál. Persze a legjobb álca, ha még baba is van a kocsiban.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

.

Rokapapa
Újságíró

Bár betudnám linkelni de sajnos lehetetlen mivel a legfrissebb szóvivői nyilatkozatot leszámítva egy sem érhető el. Vagy legalább is én nem találtam. Ezen persze nem csodálkozom hisz az LMP lejárató hadjáratot folytat a BKK ellen a cég feletti kontroll megszerzése érdekében.

De talán többen is emlékeznek a tavalyi fekete október (vagy valami hasonló jelzővel illetett) élmondatú BKK nyilatkozatra. Ez arról szólt, hogy októberben több rendőri intézkedést kellett kérnie a BKK-nak az utasokkal szemben mint az év előző kilenc hónapjában összesen. Ezen szabályszegések többségét nők (több mint kétszáz esetben) követték el majd agresszíven reagáltak a szabálysértő magatartásuk beszüntetését kérő alkalmazottakkal szemben. Külön csámcsogott a média egy idős asszony esetén aki már ingyen utazhatott ám az életkorát firtató sofőrnek nem volt hajlandó igazolni ezen jogosultságát ellenben esernyőjével beverte a sofőr fülke ablakát és megpróbálta a sofőrt megverni, a többi utas fékezte meg és adták át a rendőrségnek. A média rendőrellenes hadjáratba kezdett amiért 24 órára őrizetbe vették az asszonyt és eljárást indítottak ellene. Ezek után nyilatkozott a BKK szóvivője a TV-ben. Talán még vannak páran akik emlékeznek még erre az időszakra.

A KRESZ szabályokról írt megjegyzésem meg “szarkazmus” volt arra reagálva, hogy tisztességtelen elvárni a nőktől, hogy betartsák a férfiak által alkotott szabályokat (ennek még a leírása is tisztességtelen egy olyan társadalomban ahol a szabályok – elvileg – mindenkire egyformán vonatkoznak). Tény, hogy minden szabálysértést és bűncselekményt másként ítélnek meg férfiak és nők esetében. Azonos bűncselekményeknél a nők büntetése általában a férfiakénak a harmada vagy még kevesebb és a szabálysértéseknél is ez mutatkozik. Talán pont a KRESZ az ahol minden nap szembesülhetünk ezzel és ha magunkba nézünk bizony még mi férfiak is elfogadottnak tartjuk a nők szabálysértését. Max. elhúzzuk a szánkat és legyintünk, hogy “áhh nők” és megyünk tovább. Ezzel még a rendőrök is így vannak ezért sokkal kisebb a nők bírsága szabálysértések esetén sőt gyakori, hogy csak figyelmeztetést kapnak ami egyik fülükön be a másikon meg ki megy.

A legyek urára visszatérve pedig pont te adtad meg azt a választ ami hitelteleníti. Mondj nekem csak egy olyan társadalmat amiben nem léteznek nők és akkor elfogadom, hogy a műben szereplő elvadulások valóságban is előfordulhatnak. Nők és férfiak folyamatosan hatással vannak egymásra, egyik nem hiánya meghatározhatatlan változásokat eredményez a másik nem tagjaiban. Így maga a mű egy érdekes regény de semmi bizonyítható társadalmi elváltozást nem tartalmaz. Egy őrült fantazmagória amit nem lehet és nem is szabad a jelen társadalmunk férfiaira vetíteni. Nem vagyok annyira ostoba, hogy bármiféle vezetői pszichológiát ebből emeljek ki.

Bazinga
Újságíró

Tény, hogy minden szabálysértést és bűncselekményt másként ítélnek meg férfiak és nők esetében. Azonos bűncselekményeknél a nők büntetése általában a férfiakénak a harmada vagy még kevesebb és a szabálysértéseknél is ez mutatkozik.

Hálát adnék az égnek, ha egyszer valaki csinálna erről egy hiteles, részletes statisztikát, összehasonlítást, mert nekem is az a gyanúm, hogy a nő-jó, férfi-rossz felfogás a tárgyalótermekben is érvényesül. Sajnos részletekbemenő statisztikát az ügyben nem találtam (talán nincs is), viszont van egy adathalmaz, amiből már ki lehet indulni:

-Kb. kétszer annyi férfit ítélnek letöltendő szabadságvesztésre (15,04%), mint nőt (7,6%)
-Felfüggesztett szabadságvesztést kevesebb férfi kap (17,4%) mint ahány nő (20,01%)
-Több férfi kap pénzbüntetést (49,7%), mint nő (36,5%)
-Az önállóan alkalmazott mellékbüntetések és intézkedések száma (ezek lényegében a legenyhébb büntetések) a férfiaknál 16,7%, míg nőknél 35,1%.

Ezek az adatok a ’91-’98-as időszakra vonatkoznak és hát árnyalja a képet, hogy a visszaeső bűnelkövetők aránya és a halmazati büntetésben részesültek között több lehet (erről is kéne statisztika) a férfi, de szerintem ahol kétszer annyi egy szigorúbb büntetés alkalmazási gyakorisága, ott azért erősen befigyel a fenti feminista alapú felfogás. Főleg az első, a legszigorúbb büntetés az érdekes és az utolsó, a legenyhébb büntetések aránya.

Viszont ami még fontos lenne, hogy azonos bűncselekményeknél, nagyjából azonos körülmények mellett ,milyen is a büntetéskiszabás gyakorlata. Erről kéne statisztika.

Egyébként a fenti adatok innen vannak, 20. oldal táblázat.

visuo
Olvasó
visuo

a legyek ura a civilizáció kezdetleges kialakulásáról szól, annak gyermekbetegségeivel, hibaival. aztán ha egy ido után csiszolodott, akkor mar kevesebb hiba lesz benne. de a civilizacio sohasem lesz tokeletes, mivel emberi. tehát tokeletlen, hibas es gonosz. de fejlodokepes.

Inaara
Olvasó
Inaara

“Ide vonatkoztatható talán az a kutatás is amely bebizonyította, hogy a nők tisztességtelenek már kicsi gyerekkoruktól kezdve. Óvódásokat majd tiniket figyeltek meg saját nemi közösségükben. A lányok minden társas helyzetben kevés szabályt alkotnak és azt is rendszeresen megszegik. A fiúk pedig minden részletre kiterjedő szabályokat állítanak fel és szigorúan betartják azokat sőt be is tartatják a társaikkal.”

Rokapapa, ez így van, de nem tisztességtelen, ahogy a nők viselkednek (legalábbis nem szándékosan), csak más.

Már a bölcsiben megfigyelhető, hogy a fiúk számára milyen fontos a hierarchia és a dominancia. A fiúk több időt töltenek a hierarchia figyelésével és fenntartásával. Törtetőbbek, nem szívesen fújnak visszavonulót. A kislányok között is kialakul társas hierarchia, de ez nem határozott fellépés alapján történik. Bár időnként viccelődünk ezzel itt is, kétségtelen, hogy a nők empatikusabbak, márpedig ahhoz, hogy egy csoportban domináns légy, a saját érdekeidet kell előtérbe helyezni, a többieket pedig le kell nyomni. A lányok “ravaszabb” stratégiát követnek, nagyon ritkán folyamodnak a fizikai erejükhöz, de a lényege (és a végeredménye) ugyanaz, mint a fiúknál.

Ha egy fiúcsoport összeáll, nagyon gyorsan kialakulnak a hatalmi viszonyok. Egyértelmű az alacsonyabb empátiás és a magasabb rendszerezőképesség. Olvastam egy nyári táboros kísérletről ezzel kapcsolatban. A fiúk között már néhány óra(!) múlva egyértelmű volt, hogy ki a vezető. A gyengébbek piszkálásával, gúnyolásával kezdődött, aztán lökdösődés, fizikai támadások követték, természetesen a többiek szeme láttára.

A fiúkkal ellentétben a lányoknál egy hét is eltelt, mire egyáltalán megmutatkozott a dominanciaigény. Eleinte elsőbbséget élvezett náluk, hogy barátokat szerezzenek, kedvesek legyenek. Amikor a lányok valahogy utalgatni kezdtek vezérszerepükre, szövevényes stratégiákkal tették: leszólták a másikat, nem néztek rá, nem beszéltek vele, nem válaszoltak a kérdéseire, levegőnek tekintették, javaslatait figyelmen kívül hagyták, külső megjelenésüket kritizálták. Ez a taktika is nagyon hatásos mások irányítására.

A fiúk viselkedése “ágyúval lőni a verébre”, amikor csak a cél lebeg a szemük előtt és rögtön a tettek mezejére lépnek, nem foglalkoznak a többiek érzéseivel, felvállalva azt az árat, hogy ellensége(ke)t szereznek maguknak. Ha egy lány akar valakit lenyomni, akkor úgy teszi, hogy ennek a szándékának az árnyéka se vetüljön rá, és ha mégis szembesítenék őt az ármánykodásával, akkor simán visszavonulhasson, mondván, nem volt szándékos a szemkontaktus kerülése, nem szánta bántónak a megjegyzést, és elnézést kér, ha a másik úgy értette… Ezzel megőrizhető a “jó hírnév”, kedves és udvarias marad mások szemében, miközben nagyon galád módon viselkedett. A lányok így kiharcolják a társas státuszt, de nem sodorják veszélybe az intimitást a többiekkel való kapcsolatukban.

A fiúk dominanciaharcai végig kitartanak, amíg együtt van a csoport, a lányoknál egy idő után felbomlik a hierarchia, 2-3 fős csoportok alakulnak ki, és a legjobb barátnőkkel intimebb témák felé terelhető a beszélgetés, ahonnan kiszorul a versengés.

A fiúk nem idegenkednek az egyenlőtlenségektől, nincsenek álmatlan éjszakáik a “szegény srác” miatt, aki a hierarchia legaljára került, sőt, még élvezik is magasabb státuszukat.

Jól van ez így. Ezért vagytok ti, férfiak sokkal jobb vezetők, hiszen túlzott empátiás készséggel nem lennétek képesek megválni beosztottaktól, nem tudnátok sikerre vinni a céget, ha egy döntéssel kapcsolatban azon aggódnátok, hogy szegény konkurencia mit érezhet…

Rokapapa
Újságíró

Ezt megcáfolja a multik vezetősége. A multik esetében is két cég kiemelkedik abban, hogy áruházaik vezetői szinte kivétel nélkül nők. Pont az a két multi az ahol halomban állnak a munkaügyi perek a dolgozok kizsákmányolása miatt. Ezen cégeknél az áruház vezetővel szembeni elsődleges követelmény az aljas, szemétkedő és kifejezetten gonosz pénzéhes viselkedési forma, minden más szempont másodlagos. A férfiak lehet, hogy nem olyan empatikusak de minden tekintetben tisztességesebbek és következetesebbek ezért is alkalmasabbak vezetőnek és ezért nem felelnek meg ezen multik elvárásainak.

Naooo
Olvasó
Naooo

Hogy ezek a fiúk milyen hülyék és szemetek, bezzeg a lányok.

Inaara
Olvasó
Inaara

:)

Bizony, egyik sem jobb a másiknál, de egyik sem “rossz”. Ilyenek vagyunk. :)

visuo
Olvasó
visuo

ez tele van hamis közhellyel.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Érdekesnek hangzik a kutatás, amiről írtál… Csak a következtetéssel nem nagyon értek egyet, amit levontál.

hiszen túlzott empátiás készséggel nem lennétek képesek megválni beosztottaktól, nem tudnátok sikerre vinni a céget, ha egy döntéssel kapcsolatban azon aggódnátok, hogy szegény konkurencia mit érezhet…

A “nőies” vezetési stílus szerintem nem erről szól, az empátia pl. nem azt jelenti, hogy sírva fakadok a sarokban, ha bántjuk a konkurenciát. Inkább feladatmegoldási, tárgyalási technikákban, kockázatvállalási hajlandóságban van különbség, ami lehet hatékony vagy kevésbé hatékony, attól függően, hogy mi a cél éppen.

A meglehetősen “férfias” megoldásokat kedvelő főnököm pl. egy belső átszervezési tárgyalássorozat végén megállapította, hogy néhány ponton inkább visszavonulót kell fújnia neki és a hasonló vezetői elveket valló pár kollégának, mert a szervezési feladatok néha ott úsznak el, hogy számukra fontosabb, hogy kié a döntő szó, kinek a szava számít, mint a gyakorlati megvalósítás kivitelezhetősége, a legoptimálisabb megoldás megtalálása. Viszont ha elhanyagoljuk a részleteket és elcsesszük a projektet, akkor már nem lesz annyira fontos, hogy ki a vezércsődör.

Tárgyalás közben a főnököm főként az információkat figyeli, folyamatosan képben van az adatokkal, átlátja a működési elveket, érdekhálózatokat. Nekem ez nem mindig megy, viszont jobban észreveszem, ha át akarnak vágni, jobban “érzem” a partnerek szándékait, kiszúrom, ha valamiről nagyon terelik a témát és csak azért is ki akarom deríteni, hogy mi van a háttérben. Bizonyos helyzetekben ez is hatékony, érdemes használni.

Csak azért, mert a férfiakban természetes módon benne van az ösztön, hogy a társas kapcsolataikban a hierarchia csúcsa felé igyekezzenek, még nem kell a jelenlegi világunkra vonatkozóan azt a kizárólagos következtetést levonni, hogy születetten jobb vezetők is, illetve hogy a női vezetői készségek alacsonyabb rendűek vagy haszontalanok. Már nem az őserdőben vadászunk, változott a világ, változtak a helyzetek, feladatok, amihez differenciáltabb készségek kellenek. Ezekkel a nők is rendelkezhetnek, sőt rendelkeznek is.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Már nem az őserdőben vadászunk”

Fogunk még ott, csak sajnos később, mint szeretném.

Rokapapa
Újságíró

Sok tekintetben jót írtál le az én szemszögemből nézve és jól leírtad a főnököd viselkedését is ami egy fontos vezetői tulajdonság. És pont ez az ellentéte a hozzászólásod többi részének.

Vegyük csak számba a női vezetőket, kizárólag azokat aki lentről jutottak fel és azokat most hagyjuk akik tulajdonosi és vezetői státuszba születtek. Tehát a nőknek két csoportja van. Az egyik csoport aki okos és empatikus. Ők az eszükkel és a megérzéseikkel kerülnek följebb. Az empátia kifejezetten jó tulajdonság az előrejutáshoz és kifejezetten rossz tulajdonság vezetőként. Vagyis ha születik egy döntés ami a cég érdekeit szolgálja nem számít, hogy ez A, B vagy éppen C beosztott érdekeit mennyire érinti, a cég érdeke a lényeg. Ez a hatalom gyakorlásának egyik folyamata. Ám az empatikus nő meg akar felelni minden beosztott igényének is. És lehet, hogy talál is olyan megoldást ami a cég érdekei mellett a beosztottak érdekeinek is megfelel de közben elveszti a tiszteletüket. Szeretni biztos jobban fogják de tisztelni nem. Ha pedig nem tisztelik hamarosan hallgatni sem fognak rá.

A másik csoport a szó szerint farokról farokra ugrálva felfelé törő nő. Ezek a nők sem feltétlenül buták csak az eszük helyett a testükkel törnek felfelé.És, hogy miért ők vannak többségben arra egyszerű a válasz. Mert szívesebben emelik fel őket a férfi főnökök két okból is. Az egyik ok az a szexualitás, mindig van kéznél egy használható punci. A másik ok pedig az, hogy az ilyen nő jól irányítható és nem szól bele semmibe vagyis egy kényelmi bútordarab és semmi más. Ám ezek a nők felfelé nyalnak “B@sznak” lefelé rúgnak. Ha egyszer felkapaszkodtak minden beosztottat módszeresen megaláznak. Ezeket a nőket sem fogja senki tisztelni csak gyűlölni fogják őket és félni fognak tőlük.

Nos nem csak ez a két női vezető típus van de ők a jellemzőek. Vannak olyan okos és tárgyilagos nők is akik jó vezetők és akiket tisztelnek de a számuk olyan elenyésző, hogy a társadalom joggal kérdőjelezi meg a női vezetők alkalmasságát.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Miért utálod annyira a nőket, hogy képtelen vagy összetetten működő emberi lényként tekinteni rájuk? Kizárólag felszínes, nekem inkább filmes sablonoknak tűnő, a saját elméleteidet alátámasztó művi viselkedésmintákat vetítesz ki rájuk… Mintha minden nő valami kétbites programozású robot lenne a te világodban.

Ám az empatikus nő meg akar felelni minden beosztott igényének is. És lehet, hogy talál is olyan megoldást ami a cég érdekei mellett a beosztottak érdekeinek is megfelel de közben elveszti a tiszteletüket. 

Ez pl. egy értelmesnek tűnő gondolatsornak látszik, de gyakorló női vezetőként mondom, hogy semmi értelme a valóságban. A valóságban az “empátia” nem valami mindent felülvezérlő tyúkanyóösztön, eszembe sem jut “minden” beosztott igényének megfelelni miatta. Az empátia nevű készséget kb. annyi alkalommal használom a beosztottak tutujgatására, ahányszor a férfi főnökeim, csak másféle eredménnyel, más módon. Az ennek következtében hiányzó tisztelet is egy fura következtetés. Tisztelni nem csak azt szokás és lehet, aki mindenkin átgázolva törtet szemellenzővel a cél felé. Hogy megfordítsam a logikádat, én bizony láttam már olyat, hogy a beosztottak azért tisztelték férfi főnöküket, mert az mindenkivel szemben kiállt az ő személyes érdekeikért.

Másrészt cég és cég között hatalmasak a különbségek, nem csak csavargyár létezik, ezért nem létezik ultimate tökéletes vezetői stratégia, hanem általában valami vegyes módszer jön be. Az se ugyanolyan egy cégnél, más kell növekedéshez, más átszervezéshez, más működik válság idején, más akkor, ha épp megy a szekér. Nagyvonalúan megfeledkezel arról, hogy a sikeres férfi és női vezető módszerei között nem 100% a különbség, 80-90%-ban azonos, ésszel, szaktudással gazdálkodnak, és kb. 10-20% tér marad a nőies, férfias vonásoknak.

A farokzsönglőr jellegű előrejutási teóriádról meg annyit, hogy ha igaz lenne, akkor jelenleg minden második női vezetőnek észbontóan jól kéne kinéznie… No comment. Jó kis magyaros attitűd ez… ha valaki olyan sikert ér el, amire irigyek vagyunk, akkor olyan megnyugtató dolog ilyen kisszerű pletykával kisebbíteni az eredményét, ahelyett, hogy a másik sikere keményebb munkára sarkallna. Ha nő az illető, akkor biztos kifeküdte, ha férfi, akkor biztos lefizetett valakit.

Rokapapa
Újságíró

Tudod mit ezúttal a végéről kezdem. Nem irigylem a vezető nőket, sokkal inkább sajnálom. De hát a saját életük…

És jól megfigyelhető, hogy a női vezetők többsége fiatal/fiatalos és jól kinéző nő. A gond az, hogy az általam leírt típusokat a saját magyarázatodba próbálod beilleszteni nem a valóságba. És a sikeres nő és férfi közötti különbség pedig jóval több mint 50%. Sőt szerintem ez még messze meg se közelíti a valóságot. A tisztelet pedig egy olyan dolog – és te erről megfeledkezel – amit nem elég kivívni meg is kell tartani.

És akkor most térjünk rá a már megszokott személyeskedésre. Miféle vezető az aki csak ilyen stílusban képes kommunikálni?! Megvan, hisz már írtam “farokról farokra”… Aztán ezt úgy értelmezheted vagy felveheted, ahogyan csak akarod. A nőket nem gyűlölőm csak az olyan férfi imitátor ostobákat akik nem képesek semmiféle emberi kommunikációra.

Viszont ez a túlzott személyeskedésed kezd kínos lenni. Nem fogom tudni kimagyarázni a feleségemnek, hogy te miért veszekszel úgy velem mintha lenne köztünk valami.

És ha már kérdezünk is akkor én is kérdeznék. Miért vagy ennyire hisztériásan agresszív? Mert ez már minden hozzászólásodból kitűnik. Komolyan kíváncsi lennék a lelki defektedre.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Miféle vezető az aki csak ilyen stílusban képes kommunikálni?! Megvan, hisz már írtam “farokról farokra”…

Bocs, most nem tudok válaszolni, mert épp az előléptetésemen dolgozom és úrinő tele szájjal nem beszél :-P

Balu1st
Olvasó
Balu1st

Pedig tök jól elszemélyeskedtetek, kölcsönösen ezzel vádolva a másikat, mindketten teljes joggal. :-P

Naooo
Olvasó
Naooo

“A tisztelet pedig egy olyan dolog – és te erről megfeledkezel – amit nem elég kivívni meg is kell tartani.”

Akkor ez olyan, mint a nők? Kell a francnak.

Naooo
Olvasó
Naooo

“más működik válság idején”

Milyen válság?

Koriander
Olvasó
Koriander

osszezavartatok… Butler Jutkanak lesz igaza:D…

  • a jobb kezemen  hosszabb a gyurusujjam a mutatonal-ez egyertelmuen a relative magas magzati tesztoszeron szintre utal,
  • kivaloan tajekozodom terben es terkepekkel,
  • mindig is penge voltam matekbol, asszem eleg logikus vok,
  • uralom a teret, szarok a kontrollra.

es ehhez van egy abszolut ösztrogen dominalt kulsom.

Kodo
Újságíró
Kodo

Hát akkor minden együtt van…:)

Őszintén gratulálok!

Koriander
Olvasó
Koriander

hat köszi- köszi, de a felsorolt dolgok az akaratomtol fuggetlenek, max a kultivalasukert jar(hatna) gratulacio…

Ugy altalaban a poszthoz, egyre inkabb zavar, amikor a nemtelen, azaz szellemmel iranyitott/összefuggo  dolgokhoz is, ami jelen esetben a hatalom, de ide sorolhatom a tudomanyteruleteket, irodalom, kepzo es zenemuveszetet – nemi jelleg/ nemi identitas skatulya rendelodik…

Azert ennyire nem kene az emberi komplexitast (szellem-lelek-biologia) a konkret genitaliak kore redukalni, teny hogy az alap biologai program hozhat nemi sajatossagokat a szellem altal gyakorolt teruletre, de ez max attitüdbeli jellemzo es az egyen sokoldalusagat tamasztja ala. A biologiai (genetikus-gonadalis-genitalis) “eleve elrendeles” egyedul a szaporodasbiologiai, gondozas reszig egyertelmu….a nevelesnel,  meg onnantol, hogy es hogyan szocializalodik az egyed, a pszichoszomatikus identitas eleg valtozatos attitudoket teremt..fontos a biologia, de nem mnden.

hgyi
Szerkesztő

:o)))
Nekem is hosszabb a gyűrűsujjam (mindkét kezemen) a mutatónál. És a jobb kezem középső ujja hosszabb, mint a bal kezemen. :o))
Térben és térképpel én is jól tájékozódom, viszont térbeli bigyókon képtelen vagyok eligazodni. Pl. a hagyma apróra vágásánál miért úgy kell bevagdosni a dögöt ahogy, hogy abból apró pici hagymakockák legyenek. De a Rubik-kockát sem értem. És pl. a gépészeti rajzokon egyáltalán nem tudok eligazodni. :o)
Matekból sosem voltam penge, de a logikát szeretem – azt hiszem, elég logikus is vagyok.
Én kontrollos vagyok.

Ahogy “ismerlek”, a te karaktered tényleg inkább uralkodó. (De ahogy vannak Uralkodó nők, úgy vannak Anya férfiak.)

Látod, az én ábrázatomra is azt mondták a fiúk, hogy nem elég kerek-aranyos-lányos-nőies, hanem szögletes, túl karakteres. :o))) Egyébként vékonyan is elég nőies voltam, de mostanra már gembelyű-asszonyosra vettem a figurát. :o))))

Inaara
Olvasó
Inaara

Na akkor én is. :)

Nekem mindkét kezemen hosszabb a mutatóujjam a gyűrűsnél és kicsi a kezem. Térben és térképen rossz vagyok, bár az utóbbi időben némi javulást mutatok, tudatos tréning eredményeként. :) Autóban navigálás katasztrófa. Simán elirányítok bárkit az ellenkező irányba – kivéve, ha az utcán kérdeznek: ha nem tudom biztosan, hogy merre van, amit keresnek, rögtön megmondom, nem kezdek el össze-vissza mutogatni és nem küldöm el teljesen rossz irányba. Mindenki jobban jár így. :)

Domborzati, tereptárgyak alapján igazodom el térben – a templomnál balra, aztán a kocsma után a második utcán jobbra, majd a barna kerítésnél balra.

Matek és a többi reál tudomány – jááááj, ne. Szörnyű. A világból is ki lehet velük kergetni.

Szegény Rubik sírva fakadna, ha látná, hogy áll a kezemben a kockája. Műszaki rajzok és hasonlók – nulla.

Utálok versengeni; ha tárgyalni kell, akkor is női praktikákkal aratok sikert és többnyire elérem, amit szeretnék. :)

Nem érdekel karrier, pozíció, pénzügyeimet is intuitív módon intézem.

Nem esik nehezemre alkalmazkodni, bocsánatot kérni. Kerülöm a veszekedést, a felesleges vitát, könnyedén beismerem, ha tévedtem. Harmóniára törekszem.

Mégsem vagyok tehetetlen virágszál, ha kell, kellő adrenalin hatása alatt magam is meglepődöm, mikre vagyok képes. ;)

A fentiekkel teljes összhangban áll az ösztrogén domináns külsőm. Sehol nem vagyok szögletes. :)

Azt hiszem, Dean azt mondaná erre, hogy fejlesztenem kéne a jangot, egyértelmű a jin túlsúly. :)

hgyi
Szerkesztő

Többetek számára az alábbiak világosabbá tehetik, amit Adolfoval ki akartunk fejezni, de sokatok számára talán még jobban összezavarja a dolgokat, vagy teljesen fölöslegesnek/hülyeségnek tűnik.
És ugyan nem tudok megfelelni mindenkinek, de szeretném jobban érzékeltetni – talán pontosítani -, mire is gondoltunk/gondoltam a két különböző működésmódról.

Az Uralkodó Az Uralkodónő
stabilitás, biztonság, függetlenség, rend, kritikusság, józanság, méltányosság, fegyelem, felelősség, akaraterő, elszántság, teremtő erő (mely megteremt és fenntartja a megteremtett értéket), öntudat, ellenőrzött vezetés, pragmatikus eljárásmódok iránti érzékezek eltúlzása a merevség, perfekcionizmus, uralomvágy, hatalmaskodás, érzéketlenség

küzdés, eltökéltség, felelősségvállalás, kemény munka, állhatatosság, életadó erő, vágyak, szándékok, tervek megvalósítása, a társadalom a család vezetésének szolgálata – szabályok alkotása, de magában foglalja az éretlenséget, döntésképtelenséget, a képességek hiányát, a tehetetlenséget, a gyenge jellemet

a természet mindig új életet adó erejét testesíti meg – természetes energia, elevenség, fejlődés, kreativitás, fogékonyság, megismerés, gyarapodás, megvalósítás, változás/változékonyság, egyensúly, gondoskodás, segítés, ötletgazdagság, vágyakezek eltúlzása a túlérzékenység, a hatalmaskodás, az elbizakodottság, a labilitás

odaadó fizikai munka, család, a mindennapi élet eredményessége, ihlet, megérzések, védelem,  de magában foglalja a habozást, az érdektelenséget, az elégtelen koncentrációt, a döntésképtelenséget, a terméketlenséget (szellemi és fizikai értelemben is), körmönfontság, praktikák, nyugtalanság, erőforrások elfecsérlése

Egyik végletként lehet hajthatatlan zsarnok, a másik végletként egy erőteljes szövetséges. Egyik végletként lehet hisztérikus zsarnok, a másik végletként egy erőteljes szövetséges.
A szellem teljes uralma az anyag felett.
Vezetni és uralni állhatatosságot kíván.
A társadalom, a törvényesség a szociális és hatalmi szabályok kifejezője.
Kormányozza (uralja) érzelmeit és ösztöneit.
Ura a javaknak, és nem zsarnoka.
Aki jól uralkodik, az szolgálni is tud.
Ura önmagának és saját sorsának.
Uralni pl. a szervezetlenséget vagy kontrollálni azt két különböző dolog.
Győzedelmeskedni, uralkodni. Jó értelemben, s nem erőszakkal.
Mások biztonságának megteremtése (társadalmi szinten is).
Ereje passzív, nőies, emocionális, s nem a gondolatok általi kézben-tartottság.
Hatékony eszközeit, az érzelmeket és az érzéseket kellő mértékben használja.
A saját- és a család létbiztonságának megteremtése a kontroll célja.
Keze alatt az Anyag megelevenedik.
Védelmező, biztonságot adó Anya.
A természeti világ törvényeinek, a létfenntartásnak és az észszerűségnek a képviselője.
Az Uralkodó korlátozza a személyes érdeket, és a társadalomnak, a környezetnek rendeli alá.
Az Uralkodó hatalma belső elkötelezettséggel jár együtt: felelősség a többiekért.
Az Uralkodónő behatárolja a személyes szabadságot a természeti szükség által – az egyén érdekében. A kontroll alkalmazása belső elkötelezettséggel jár együtt: a többiek jóléte és jól léte.
aktív tevékenység, életadó erő passzív befogadás
Egyik pozitív oldala, amelyen keresztül tud a nő számára juttatni azokból az erőteljes férfi tulajdonságaiból, melyek az élet harcaiban nélkülözhetetlenek – erős akaratot, bátorságot és félelemnélküliséget.
the hermit
Olvasó

Szóval Tarot :)

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Ezen még biztos lehet csiszolgatni, de jó kezdés ahhoz, hogy megmutassuk, hogy az uralkodás, az alá-fölé rendelődés, a hierarchia nem ördögtől való dolgok, hanem igenis komoly előnyökkel járhat, mind a főnök, mind az alárendeltek szempontjából. Nem biztos, hogy sötét volt a középkor, és nem biztos, hogy a demokrácia az egyetlen járható út. És hogy attól, hogy a női és férfi uralom ugyanolyan értékes, még nem biztos, hogy ugyanannyira jó, ha válogatás nélkül alkalmazzák társadalmi, és egyéni szinteken.

Naooo
Olvasó
Naooo

“és nem biztos, hogy a demokrácia az egyetlen járható út.”

A demokrácia útja mindig a szakadékba visz.

hgyi
Szerkesztő

Egy másik cikk alatt (http://www.ferfihang.hu/2014/09/18/noi-es-ferfi-kultura/), de ehhez a témához:

Mindketten valamilyen módon a férfiasság szerintetek kézzelfogható árnyoldaláról, (a nők elnyomásának eshetőségéről) írtatok
Hm. Weininger szerintem arról írt, hogy a férfiak sajátja az uralkodás. És van jó uralkodó, meg rossz uralkodó. Ez utóbbi lesz az elnyomó – nem csak a nőké. Rossz uralkodóból is lehet jó, ha dolgozik magán, ha megtanulja/felfogja, hogy az uralkodás az nem egyenlő az elnyomással.
Én pedig arról írtam, hogy a nőkben alapvetően nem uralkodási vágy van, hanem a rossz uralkodásnak, elnyomásnak érzékelt kontroll. A kontroll is lehet jó és rossz. A jó az, amikor nem akar mindent kontrollálni és nem eltúlzott mértékben, hanem egy egészséges, szükséges kontrollt gyakorol (kontrollálja a kontroll-kényszert). Az egészséges kontroll kell, mert akkor érezheti magát mindenki biztonságban, akkor tud a nő úgy cselekedni, hogy segítse a férfit és a gyerekeket (a családot).

visuo
Olvasó
visuo

mire jó ez a nőimagazinos ezoterika? : S

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

Az ember direkt nem kattint a nőklapjára meg a kiskegyedre, erre megkapja egy férfimagazinban. Szomorú ez.

SIL
Olvasó
SIL

nagyot szóltál mint egy vízipisztoly… már bocs, de hagyjuk már ezt… a nők lapja különben úgy tudom kifejezetten konzervatív női magazin, és szerintem a kiskegyed is… különben én is csak beleolvastam a táblázatba, mivel nem nekem szól, hiszen hgyi leírta, “de sokatok számára talán még jobban összezavarja a dolgokat, vagy teljesen fölöslegesnek/hülyeségnek tűnik.”  – próbáld meg te is pozicionálni magad… :) Csak megközelítette egy másik nézőpontból, hogy többeknek érthetőbb legyen a cikk célja…

Szerintem egyértelmű a cikk mondanivalója, csak a többség úgy gondolja, hogy ez a látásmód hülyeség, még ha jóindulatú is. Mindkét nem ugyanannyira hiú nagy-átlagban, viszont a nők a hiúságukat is csak a maguk előnyére használják, nem pedig konstruktívan a társadalom előnyére, mint a férfiak, bár az előbbi is közvetve a társadalom előnye lehet a népszaporulat tekintetében. A nők emellett fizikálisan és tapasztalatban és agyban is gyengébbek. Így a férfiakra vannak szorulva… lehet ezt szépíteni, de ez van Adfolf… Aki pedig gyengébb az érzi, hogy valamilyen szinten ki van szolgáltatva és ezért gyakrabban vet be jellemtelen eszközöket, hogy neki is legyen annyi vagy több mint a másiknak…. lehet ezt szépíteni, de ez van hgyi… Ez természetes, de mivel a férfiak hagyták, így a nőkkel elszaladt a ló és már ott tartunk hogy a Férfihangon is a nők jellemtelen viselkedését próbáljuk mentegetni, mert az értelmesebb férfiak szóba sem állnak velük… Az is egy megoldás, hogy elfogadjuk, a nők mindent kontrollálni akarnak, hogy a ti szavaitokkal éljek, mert ez természetes vagy mifaszom, de a mellékelt ábra szerint ez senkinek nem tetszik… Az miért nem merült fel bennetek hogy a nők egyszerűen mondjanak le a kontroll egy részéről? Tehát gyakoroljanak önmegtartóztatást. Néha egész egyszerűen maradjanak csöndben – pl.. Ez miért  nem jó megoldás? Tudtommal az ember erre is képes ha kell… A nőknek miért nem kell? Miért nincs rájuk kényszerítve? – ha már önmaguktól nem megy nekik… Miért nem arról születik cikk, hogy ezt miként lehetne eszközölni? Az elfogadás miként lehet jó megoldás olyan helyzetben ami nem felel meg? Az elfogadástól meg szokott változni valami? Szerintetek akkor ami most van az jó? Különben ha idegességemben lekeverek egy vagy inkább kettő pofont – nehogy féloldalt álljon már a feje – akkor azt is tessék elfogadni, mert az is természetes… ja! – jut eszembe, nekem önkontrollt kell gyakorolnom, mert nálam nem számít mi a természetes, hiszen férfi vagyok…

Különben ma olvastam a mertróban, hogy a házasságok száma nőtt, kb. 20%-al gondolom az előző év azonos időszakához képest, tehát felesleges ilyen propaganda cikket írni, van elég, de ha csak a fele is igaz, akkor meg egyre többen hajtják igába a fejüket – más választás nem lévén…

aztamindenit
Olvasó
aztamindenit

“Csak megközelítette egy másik nézőpontból,” – ez a táblázat  egy kabaré, egy vicc az egész.

SIL
Olvasó
SIL

Számomra is, de biztos van aki hisz benne, vagy legalább ismeri, annak pedig nem az… Távol álljon tőlem a papolás, hogy mások érzéseit tartsuk tiszteletben, mert a nagy francot, inkább csak a nem kell bele kötni mindenbe és dramatizálni – szólt belőlem. Eredetileg nem úgy terveztem, de csak meglovagoltam a hozzászólásod a véleményemmel, szóval nekem jó volt ez így… :D

visuo
Olvasó
visuo

tele van valotlan dolgokkal, pl. a no és az Anyag kapcsolata.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Olvasnivaló. Ezt a cikket fizetett hirdetésben reklámozták a fészbukon. Vajon ki pénzeli? Tömény feminista igehintés, nagyon mézes szólamokba csomagolva:

http://www.metropol.hu/itthon/cikk/1219397-rez-anna-es-gat-anna-hianyzik-a-parbeszed

Nagyon úgy tűnik, hogy ez is Soros/Norvég alap projekt:

https://www.facebook.com/uvegplafon?fref=ts

És egy jó hír, a Nők a Feminizmus Ellen már a Washington Postot is elérte, sürgősen ki kellett valakit rendelni, aki elmagyarázza, miért van szükség feminizmusra mégis:

http://www.washingtonpost.com/posteverything/wp/2014/08/18/women-who-hate-on-feminists-hurt-all-women/

the hermit
Olvasó

Na ne hülyéskedj! Az első ajtós felszállás az éjszakai járatokon divat.

 

Mikor jártál utoljára Pesten? Sajnos amit írsz, az már nem úgy van.

.
Olvasó

Részletkérdés, de tényleg van már egy csomó járat, ami nappal elől felszállós. Ahol én lakom, ott kettő is.

Naooo
Olvasó
Naooo

Három szoba, három gyerek, négy kerék.

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli
hgyi
Szerkesztő

Én töröltem.
Értettem, a jövőben az egészet törlöm, még akkor is ha van benne hasznos infó.
Nem élek ki rajtad semmit, de úgy ítéltem meg, hogy Kodo felvetésére nem szükséges ilyen agresszív választ adni.
Legközelebb, ha valami gondod van a moderációval, kérlek higgadtabban, és az összes moderátorhoz intézett szavakkal, levélben reklamálj.
Köszönöm.

Kodo
Újságíró
Kodo

OK Libsi és Hgyi!
Részemről semmi gond.
Nyilván hogy én is elvetettem a sulykot az éjszakai BKV-s babakocsis drogdíleres dumámmal.
Viszont én legalább nem célzottan személyeskedve utálkoztam. Egyszerűen csak Libsi elé tártam ezeket a vad, de egyáltalán nem lehetetlen és nem kizárható eshetőségeket.. A napokban még olvastam is valahol ilyesmiről a hírekben, nem csoda ha akár az is befolyásolhatott engem.
Egyetértek, törölni való volt az az egész hülyeség.
The Hermitnek meg üzenem, hogy eredetileg ős budapesti lévén is, de mégis tényleg ritkán járok Pesten. Ha mégis, akkor sem az eszement  BKV, vagy BKK szabályokat böngészem és figyelem. Ezekben tehát valóban tévedtem, elismerem.

Elolvasás után ezt is jogos ha törlitek, mert nincsenek már meg a logikus előzményei sem.

Naooo
Olvasó
Naooo

Minek kell törölni bármit is, amíg nem olvasom el?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli
the hermit
Olvasó
Adolf Weininger
Újságíró

“A baloldal még a tradícióiból legkönnyebben erdeztethető női esélyegyenlőségi politika felkarolására sem volt képes. Pedig ez elvezethetett volna akár egy olyan korszerű családpolitikához, amely a tradicionális családmodellel szemben a női méltóságot és esélyegyenlőséget állítja a középpontba. Ez a családpolitika – mint ahogy azt nemzetközi példák mutatják – sokkal hatékonyabb eszköz a népesedési gondok enyhítésére, mint a karrier és a családanyaszerep éles szembeállítására épülő – a “fogyik a magyar” nemzethalált vizionáló – konzervatív minta.”

Idegenszívű Bálint 2013-as írásából, kiemelés az eredetiben

the hermit
Olvasó

Jézusom, te igazi mazochista lehetsz, hogy ilyen írásokat képes vagy végigolvasni. Megkerestem, honnan van az idézet, de 3 sor után csak annyit láttam: bla-bla-bla

Adolf Weininger
Újságíró

“Idézzük csak fel az egykori “közveszélyes munkakerülés” státusát: a szocialista állam nemcsak azt határozta meg, milyen pozícióba kerülhet valaki, nemcsak az előrejutás feltételeit szabályozta, de eltűnni sem engedett senkit a rendszerből, abban mindenkinek regisztrált helye volt. A totális kontroll az egész társadalmat lefedte. Ezzel szemben a posztkommunista maffiaállam csak a döntések és a csereügyletek csomópontjaira, illetve a társadalmat átszövő hálózatokra koncentrál.”

ugyanonnan

Ha ez igaz – ami lehetetlen, hisz Idegenszívűtől származik -, akkor pont annak illusztrációja volna, hogy a szocialista állam jellemzője a női kontroll, a maffiaállamé a (férfi-hiúságból – eufémiával: versengésből – eredő) uralom. Kár, hogy nem lehet igaz, mert a szocializmus mélyén tényleg mintha volna sok nőiesség, a maffiaizmus mélyen meg sok férfiasság.

MaleMale
Olvasó
MaleMale

A kontroll (kommunikációs értelemben) azt jelenti, hogy az egyik fél korlátozza – megszabja – a másik fél lehetséges következő lépéseit. A kérdés az, hogy a másik fél fenn tujda-e tartani azt, hogy értelmes, logikus, koherens módon cselekszik (meg tudja-e tartani az identiását).
A kérdés csak az, hogy a kontrolláló fél kompetens-e az adott kérdésben. Azt gondolom, hogy egyik fél sem lehet mindenben kompetens, egészen egyszerűen azért, mert nincs meg az összes információja, mivel nem a másik testében és lelkében éli/élte le az életét. Vö.: nők között felnőtt fiúk, kockázatvállalás stb., stb.
Nagyon fura volt ezt a cikket itt olvasni, én itt “férfihangot” csak a kommentekben hallok. Amit hallok az “női hang” két változatban.
Minden esetre jó, hogy megírtátok, ébresztőnek príma :-)

MaleMale
Olvasó
MaleMale

Néhány szót elírtam, remélem azért érthető.

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

Érdekes és szellemes felütés, amellett tanulságos is volt végigolvasni, de nem tudok egyetérteni.
Szerintem a férfi és a női hatalom/kontroll/uralom kérésében a lényegi különbség a következő:

1. A férfi látható hatalma vonzó a nő számára mind szexuálisan, mind egzisztenciálisan, az ilyen férfit felértékelik.
2. A nő látható hatalma nem vonzó a férfi számára, lényegében hidegen hagyja, esetleg elriasztja, ha célpontnak érzi magát.

Balu1st
Olvasó
Balu1st

Azért adtam rá maximális pontot, hogy feltűnő legyen. A cikkben van egy igazi női nézőpont, meg egy férfialakba csomagolt másik női nézőpont. Riasztó példának kiváló (erősen legitimálja a kontraproduktívnak bizonyult feminizmust), de különben a páros cikk szerintem jó ötlet. Csak legközelebb tényleg férfi írja a másik felét. :-)