Szenvedélyünk a nő, s szenvedélyük vagyunk mi: férfiak. S mégis sokszor hiába az epedő vágy, a megújuló kívánság: nem tudjuk tartósan összekötni az életünket. A statisztikák azt mutatják, hogy még a vallásos házasságban élők között is csak alig kisebb a családok széthullásának mértéke, (minden második házasság) mint a vallásra, hitre közömbösen tekintők közt. Megérett az idő, hogy felszólaljunk, kiálljunk a tartósabb párkapcsolatokért?
Kiállás Napja – A Párkapcsolatokért; 2014.08.23, Kőszeg
Egy új és rendkívül meglepő civil kezdeményezés, mely mögött a Férfiak Lapja internetes magazin állt. Az ötlet rendkívül egyszerű: végy egy egyszerű transzparenst, írj rá három különböző üzenetet, egyet a nőknek, egyet a férfiaknak, és egyet mindkettőjüknek, afféle buzdítást, mely egyben kezdő irányt is mutat; adj ehhez olyan zenét, mely eleve férfi és nő örömteljes együttlétét hivatott szolgálni (vagyis tánczenét) és kész a program. Toplak Zoltán, a lap főszerkesztője lelkes keresztény aktivistaként most is engedett impulzív késztetéseinek és a Kőszeg főterére szervezett flash mob jellegű rendezvényen maga vette kezébe a transzparenst, hogy felhívja a figyelmet a problémára, és buzdítson a megoldásra.
Egyre személytelenebbé váló, elidegenedő világunkban már-már reménytelen vállalkozásnak hathat személyes jellegű kérdéseket is érintő beszélgetésre ösztönözni ismeretlen embereket, mégis úgy tűnik, korántsem veszett ki a közösségi szellem, a kommunikáció igénye az emberekből, többen is megálltak a főtéren, hogy szót váltsanak a párkapcsolatok, házasságok problematikájáról.
Mindannyiuk közül talán legemlékezetesebb az az energikus hölgy volt, aki mély meggyőződéssel arról beszélt, hogy a szeretet és a kötődés mellett nyelni is kell, és kifejleszteni azokat az egyéni mentális technikákat (például megbízható barátnővel megbeszélni, adott esetben nagyot sírni, egyéni hobbit találni – és lehetne még sorolni), amelyek segítenek átvészelni azokat a válságokat, amelyek még az egyébként jól működő kapcsolatokban is előfordulnak időnként. A beszélgetés vége felé többször elcsukló hangja jelezte, hogy személy szerint is lehetnek enyhítésre váró problémái.
A legmegindítóbb pedig az az asszony volt, akiben a téma felvetése a még fel nem dolgozott gyász fájdalmát ébresztette fel: ő rövid beszélgetés után gyorsan el is búcsúzott.
Egy mélyen őszinte és közlékeny férfi arról beszélt, hogy a házasságok első hét éve általában felhőtlen boldogságban telik, aztán elég egy-két összezörrenés, és éhezhet a férfinép, valahogy előbb-utóbb kialakulnak a szexmentes házasságok. És onnantól csak güri a család, alkalmi örömökkel.
Olyan is akadt, aki a szabadságának örült, mint például az a kissé férfias kisugárzású hölgy, aki pont a férfias védelmező erőt hiányolta a férfiakból, majd közölte: ő huszonkilenc év után vált el és egyedül neveli fogyatékos fiát, örülve a szabadidejének, ami immár csak az övé.
Egy csinos asszony azt a kérdést szegezte a főszerkesztőnek, hogy mit lehetne tenni, hogy a férfiak megint férfiak legyenek, mert ő igencsak hiányolja az erősebb nem igazi kiállású tagjait a környezetéből. Válaszként, lehetséges megoldásként merült fel, hogy a férfias feladatok átvállalása helyett egy, a másik helyzetét megérteni igyekvő, de őt az eredeti férfias szerepeibe visszaterelni próbáló magatartás segíthet. Pl. sokszor a nők kénytelenek konfrontálódni kellemetlen helyzetekben, ilyenkor például célszerű lehet megmondani a társuknak: „Megértem, hogy nem szívesen vállalod fel azt a helyzetet, ami érzelmileg megterhelő, vagy kényelmetlen. De ettől is vagy Férfi a szememben, hogy ilyenkor számíthatok rád. Helyettem, vagy mellettem nézel szembe velük. Mert nekem sem kevésbé könnyű, mint neked. Sőt.”
Az egyik legtanulságosabb mondandója talán annak az édesapának volt, aki elmesélte, hogy ő harminckilenc évesen házasodott, és a felesége is harminckettő volt akkor. Kivárták az idejüket, így kiforrhatott mindkettejük személyisége. Eleget éltek előtte – a szó teljes értelmében, nem csak a szórakozást értve alatta. Ma három nagy fiuk van, s bár rendszeresen a nagypapájuknak nézik őt, de akkor is megérte várni.
Tehát Kőszeg főterén együtt bontogatták az oly gyakran a kommunikáció útjába álló akadályokat az emberek és a privát szféra problémáiról beszélgettek akár ismeretlen beszélgetőpartnerekkel is. Mintegy a nap csúcspontjaként – hogy végképp minden fal ledőlhessen – „spontán” (félig szervezett módon) táncra perdült Kőszeg főterén a főszerkesztő az egyik hölgyismerősével. Úgy tűnik, lehet ezt így is, kissé “hóbortosan”, fittyet hányva egyes társadalmi konvenciókra és az emberek közé emelt falakra…
Nekem erről rögtön az ugrott be, a feministák ideálja a férfi nélküli, de legalábbis az a világ ahol a férfiak legfeljebb elnyomottan kihasználandó alattvalók lehetnek.
Közben persze azon keseregnek, hol vannak az igazi férfiak?
Kik azok az igazi férfiak?
Akiket ki akarnak irtani a feministák, fertőtleníteni tőlük a világot?
Akkor viszont miért siránkoznak utánuk?
Az alárendelt férfi nem férfi, de az aláredelt nő se lehet igazi nő.
Hagyjuk már a p.csába a feminizmust, a saját kardjába dőlten elhalni végre. Elég volt már a világon a fasiszta és a kommunista eszmerendszerekből is, nem kell ezt mindenféle nőjogi álneveken újjáéleszteni. Nen kell ezeket megismételni, ezúttal nemi alapú gyúlölködéssel és hátrányba soroló kirekesztésekkel. Azt hiszem, legalábbis remélem, hogy ezek az eszmék a legtöbb ember által már rég ismertek és politikai perverzitásoknak, de akár főben járó bűnöknek is számítanak. Kinek van még erre, ezekre folytatólagosan is igénye, pl. erre a féktelenül agresszív fasisztoid/kommunistoid alapú szexistán, nemi alapon megkülönböztetően kirekesztő feminista gyűlölködésre? A külföldről pénzelt, másra alkalmatlan, máshogy, rendes fogalakozásokkal érvényesülni képtelen elfajzott korcsok bűnös elméleteire?
Miközben ebben az amúgy is ronda világban mindenki szeretetre és nyugalomra vágyik.
Ezt szépen és jól megfogalmaztad. De van egy kis hiba. Miként fogod ezt az üzenetet átadni az embereknek. A társadalmunknak szerintem kevesebb mint egy százaléka veszi észre mi is zajlik körülötte. Mindenki csak azt érzi, hogy évről évre minden csak rosszabb lesz.
A nők visszaélnek társadalmi hatalmukkal, hogy elnyomják a férfiakat miközben nem értik hová tűntek az igazi férfiak, Mi ez ha nem globális vakság?
A férfiak meg a női hatalmi megnyilvánulások első jelére megadják magukat vagy agresszívvé válnak. Ezzel talán mi férfiak nem értékeljük le önmagunkat?.
Kétségtelen, hogy mindkét nem hibás abban, hogy szarvasmarha ként követik a csorda élén kolompoló tehenet ami joggal nevezhetünk feminizmusnak. De ameddig csak az az egy kolomp szól addig mindenki azt követi. Ám ha lenne egy másik kolomp is akkor az emberek elbizonytalanodnának és elkezdenének ismét gondolkozni. Tudom, hogy ez az oldal célja, hogy hangja legyen a másik oldalnak de attól tartok az az idő mikor ténylegesen is lesz hangja még nagyon messze van.
Elnézést a kissé talán sértő hasonlatért de pont azt akartam szemléltetni ezzel, hogy a társadalmunk már nem gondolkozik csak ostoba állat módjára követi a hangoskodókat.
“Közben persze azon keseregnek, hol vannak az igazi férfiak?” – A feministák ezen más szempontból keseregnek. Számukra a jelen már félig-meddig kasztrált, szerepeitől megfosztott férfija is túl erőszakos, patriarcha.
A nem igazán feminista többségnél (noha némi “szennyeződés” a legtöbb helyen van) a panaszkodásnak meg kábé annyi alapja van, mint amennyi férfi oldalról az igazi nők hiányolása kapcsán. A különbség talán csak annyi, hogy a nők szereptévesztését támogatják míg a férfiakét kierőszakolják.
A külső hatások ellenére képesek lennénk meggyógyítani a párunkat, nővé tenni asszonyunkat, ahogy ő férfivé tesz minket. A probléma a korszellemmel van (ami nem azt jelenti hogy ne lehetne tudatosan eltérni tőle). Az emberek jórésze nem hajlandó (és esetenként nem képes) időt és érzelmeket beletenni a kapcsolataiba ill. azt várja el, hogy a másik tegye meg helyette is. Az embereket folyamatosan szoktatják hozzá, hogy mindent megérdemelnek anélkül, hogy tenni kellene érte valamit illetve elegendő a látszat is hozzá (szép test, sportkocsi, divatos ruhák, “varázsmondatok”) mert a végeredmény ugyanaz. Aztán amikor megkapják csak csodálkoznak, hogy mi is ez, hogy nem ilyen lovat akartak, mégsem ő volt az “igazi” vagy éppen minden nő/férfi kurva/disznó. No persze a hiba ilyenkor is a másikban lesz és a környezetben. A korszellemnek köszönhetően a művirág ugyanolyan jó, mint az eredeti; egy kis chatelés olyan jó mint egy kiadós személyes beszélgetés; a bluray meg simán üti az élő színházi előadást. Elvárjuk hogy mindent előemésztett állapotban, gyorsan és biztonságosan kapjunk meg.
Ha pedig egy kicsit a felszín alá nézünk a valóság az, hogy félünk elköteleződni, bízni másokban, gyakran vagyunk magányosak és depressziósak és csak nézzük ahogy az élet érthetetlen módon elsuhan mellettünk és kurvára dühösek vagyunk emiatt. De nem gond! A keletkező érzelmi űr és lelki üresség állapota tünetileg kezelhetőnek látszik egy kis vásárlással, netes pornóval meg alkalmi félrekúrásokkal a lényeg csak az, hogy sulykoljuk magunkba hogy másnak még ennél is rosszabb.
No megyek vásárlok valamit amíg a gépem letölt valami abuzív netes pornót…
“félünk elköteleződni, bízni másokban, gyakran vagyunk magányosak és depressziósak és csak nézzük ahogy az élet érthetetlen módon elsuhan mellettünk és kurvára dühösek vagyunk emiatt.”
32 éves koromig tökéletesen rám illett ez a mondatrész.
“félünk elköteleződni, bízni másokban”
Hát igen, ha valamit büntet az állam, az ilyen.
Nem gyakran értek veled egyet, de most ez egy ilyen kivételes pillanat :-)
Egek! Csak nem? ;-)
Alakul egy újabb Mi és Mi cikk?:)
Aztat én nem tudhatom tezsvírem!
Mindenesetre férfi és nő között létezhet harmónia amelynek lényege egymás kiegészítése. Szinte minden művészeti ág igyekezett már megragadni ezt a jelenséget. Ha nem is ez volt a cél zenéből mégis elsőre ez a kedvencem jutott az eszembe, másodjára meg ez.(utóbbiból nehéz igazán jó felvételt linkelni, no meg tekintsünk el a témájától).
Képek terén nehezebb mit mondanom, meglehet a vizuális kultúrámmal is gondok vannak no meg a giccsen innen maradva nem is olyan egyszerű.
A csókot könnyen lehetne idetenni esetleg az Arnolfini házaspárt.
No és persze e szobor mellett sem tudok elmenni szó nélkül…
Minden bizonnyal vannak jobbak is.
Nem baj, ha én meg ezt ajánlom?
Nagyon szép példája, a legszebb a férfi és nő közötti harmóniára :)
No igen. Ez is a dolog egyik olvasata. ;-)
Olvasata? Ez még az analfabéták számára is közérthető (kell hogy legyen) :)
Kivéve az írástudatlan feministákat, akik ennek ellenére túl sok gyűlölködést szítanak az írásaikkal és egyéb megnyilvánulásaikkal.
:)
Mi a baj? Demokrácia van a feminizmus tenyészik benne, mint a csalán. Élvezd.
Tiszta szívből gratulálok Toplak Úrnak! Talán 20 év múlva történelemkönyvbe vésik a nevét, azzal hogy Ő volt az első aki ki mert állni és még visszhangot is kapott. Tavaly decemberben szorgalmazta ugyanezt, de süket fülekre talált. Bátor és tiszta ember! Emiatt egy újabb példaképem lett. A PUA tréningem óta tudom, hogy nem is kell mitől tartanunk, bármit csinálhat egy férfi ami a szokásostól eltér és nem törvényellenes, csak kontrollálja magát, hogy ne érdekeljék a rosszakarók. A férfit épp a tettei tehetik naggyá, a tétlenség pedig szolgává. A flash mob ráadásul nem tiltott. Várható volt, hogy többnyire csak a hölgyek figyelmét fogja felkelteni az ilyen akció. A nők állandóan kapcsolódni akarnak, hiszen szociálisabbak, ami ugyan nem visz minket előbbre, de képtelenség, hogy ne alakulhasson ki férfiak között egyetértés abban, hogy a nagy dolgok mindig odakinn dőlnek el. A közember szemében. Lásd híres politikusunk bukása, egy párt felemelkedése, csakhogy a laikusabbak is sejtsék mire gondolok a közelmúltból. Mellé állnék, bár én nem a nőkért és párkapcsolatokért küzdök mint Ő EGYEDÜL nagyon messze.
A párkapcsolat ideje lejárt.
“Az élet egy nagy erdő.“