Giordano Bruno

Női és férfi kultúra

Egy olvasmányélményem szembesített azzal, hogy a valóság nem is biztos, hogy olyan szimpla, mint azt eddig hittem. Az alább következő eszmefuttatások a könyv (Georg Stimmel: A kacérság lélektana, Női kultúra című fejezet, 25. oldal) hatására születtek, tehát nem könyvismertetőről van szó, hanem reflexiókról.

A szerző azt állítja, hogy a kultúránk a maga szabályaival férfi produktum, tehát a férfihoz van szabva. Ez finomabb megközelítés, mint amikor patriárkális elnyomó struktúráról beszélnek a feministák, és a dolgok természetéből fakadóan igaznak is tűnik. Hiszen bárki hozzon létre egy világot, az nyilván az ő lelkéből fog megszületni, vagyis az ő beállítódását fogja visszatükrözni. Legyen ez a teremtő akár az Isten, akár a férfi, akár a nő, akár egy majom.

Ha a kultúránk férfi jellegű, akkor az már sokkal több, és sokkal árnyaltabb valóságot mutat, mint ha csak azt feltételezzük, hogy a férfi elnyomja a nőt, és nem hagyja érvényesülni. Ezen utóbbi esetben ugyanis az lenne a feltételezés, hogy a politika, a tudomány, a művészet, a közélet maga semleges terület, és ezeken a területeken a nő, mivel nem különbözik a férfitól (ennek ellentétes állítása lenne a szexista megközelítés), ezért ugyanúgy érvényesülhet(ne), ha nincs elnyomás, hátrányos megkülönböztetés, üvegplafon, stb.

A feminista megközelítés szemmel láthatóan téved, ha nem ismeri fel, hogy a kultúra, a társadalom a férfi lélekre van szabva, mivel ezzel a nőt az egyenjogúság nevében olyan versenybe kényszeríti, ahol neki igazából férfivá kell válnia, férfi szabályok szerint kell érvényesülnie. Ha a feminizmus felismerné, hogy ez az egész így ebben a formában egy férfi világ, akkor egy női világot kívánna létrehozni amolyan ellenkultúraként, és nem a férfiak világát akarná meghódítani, olyan jelképes küzdelmeket folytatva, amelyek a nemi megkülönböztetés gyakorlatának megszüntetésén, az esélyegyenlőségen és pozitív diszkrimináción túl semmi mélyebbet nem céloznak. Nem az a kérdés tehát, hogy lehet-e egy férfiakra szabott politikai térben egy nőből pártelnök, miniszterelnök, hanem az, hogy lehetséges-e olyan politikai tér megteremtése, amely a nőre van szabva (ennek kívánatossága más kérdés, de nem a férfiuralom szempontjából, hanem azért, mert egy uralmat nem válthatja fel egy másik, ugyanis ez nem kezeli a problémát, csak másfajta igazságtalanságot szül). Ez túlmutat azon a tézisen, mely szerint a nő másféle vezető, másféle problémamegoldó, mint a férfi.

Az a lehetőség, hogy a kultúránk minden alkotóelemével együtt a férfiak kreálmánya, és a férfiakhoz van igazítva, sokkal nagyobb jelentőséggel bírna, mint pusztán a nemek harca, a nemek egyenjogúságának kérdése. Ugyanis a férfiak kultúrája nem csak a nőket nyomja el, illetve természeténél fogva hordozza az elnyomás különböző formáit. A férfi sajátosan viszonyul ahhoz, ami nem “férfi” (önmagán belül, és önmagán kívül is). Ezt olyan férfiként, aki nem csak férfi, hanem ahogy nem kis negatív felhanggal szokták mondani, “elvont”, illetve “művészlélek”, saját tapasztalatból is mondhatom.

A férfi lélek természetesen nem szimpla, nem egysíkú, hiszen ha el is fogadjuk hipotézisként azt, hogy a történelemben a nő el volt nyomva, és a világot a férfi formálta, akkor azt láthatjuk, hogy a férfi elég sokféle világot tudott létrehozni, amelyek értékrendben is szembenállhattak egymással. Miközben azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világ különböző pontján kifejlődött (férfi) etikák óhatatlanul hasonlítanak.

Ha a nőt jelképesen kisebbségként fogjuk fel, amely fokozatosan számolja fel a kirekesztettségét, jogfosztottságát, akkor nem veszünk figyelembe olyan lehetőséget, hogy a nő maga alapvetően egy másfajta ember, mint a férfi, és neki nem arra van szüksége, hogy korlátozás nélkül érvényesülhessen egy férfias világban, hanem arra, hogy immáron társként, partnerként formálja úgy a kultúrát, hogy azt kétneművé teszi. Mindez nem történhet meg anélkül, hogy a férfi önreflexiója végbe ne menne. Nem történhet a férfi ellenében.

A férfinak szembe kell néznie azzal, amit teremtett, és amitől maga is szenved. A férfinak önmagára kell eszmélnie! Jelenleg inkább visszarendeződést, nosztalgiát, értetlenséget és dacot látok azonban formálódni, amely (gyakorta jogosan) a mára kialakult felemás és visszásságba hajló helyzetet elutasítja, a feminizmus felől  (is) érkező különböző minőségű kritikákat az önreflexió esélye nélkül lerázza magáról, és közben nem fogalmazza át önmagát. Nincsen szava a megváltozott helyzethez, inkább nosztalgiázik és bezárkózik. Ahogy a költő mondja: “Barátaim, vesztettünk! Mivel csak azt tudjuk mi ellen és kik ellen, de sejtelmünk sincs, miért viaskodunk!” (Székely János: Dózsa)

15 votes, average: 3,53 out of 515 votes, average: 3,53 out of 515 votes, average: 3,53 out of 515 votes, average: 3,53 out of 515 votes, average: 3,53 out of 5 15 olvasó átlagosan 3,53 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Giordano Bruno

Giordano Bruno
A névválasztás oka elég összetett. Talán 11-12 éves koromban találkoztam először Giordano Bruno alakjával egy gyerekeknek szóló tudományos ismeretterjesztő könyvben, és valamiért a kezdetektől megragadott a máglyán elégetett filozófus. Ezt a kötődést erősítette tovább egy remek olasz játékfilm is. Valójában soha nem mélyedtem el a filozófiájában, de mindig rokonérzésem volt vele kapcsolatban. Az életben vannak érdekes és megmagyarázhatatlan "vonzalmak". Talán ez az első eset, hogy a virtuális térben felveszem az ő nevét, miközben reménykedem, hogy a végén nem fognak megégetni az olvasók. Amúgy magamról keveset tudnék mondani, mivel valójában nem létezem, mindig csak pillanatnyi konstellációban formálódok újra, miközben folyton visszavágyódok a végtelenbe, a szubsztanicák világába - amiről a valódi Giordano Bruno is elmélkedett. Addig azonban férfi vagyok leginkább, és ha van benyomásom a világról, hát elsősorban férfiként. Manapság pedig mintha ez hátrányos helyzetnek tűnne, de talán ettől izgalmas.

273
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
24 Egyéni hozzászólás
249 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
32 Hozzászólások szerzői
wittukindXcsakxSzergej55redgregBalton Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
edie
Olvasó
edie

Nem vagyok a cenzúra hive, de miért kell feminista baromságokat cikként kitenni?

Férfiak kultúrája, férfi alaptermészet az elnyomás LOL.

Deansdale
Admin

Társadalommagyarázat van ezer, ez is egy a sok közül.

A kultúrát olyan értelemben építették férfiak, ahogy a piramisokat a rabszolgák :) Ne azt nézd, hogy ki gürcölt érte, hanem hogy kinek az érdekeit szolgálja.

Naooo
Olvasó
Naooo

Azt az ufók rajzolták nagy sziklákba painttel.

wittukind
Olvasó
wittukind

Nahát Deansdale úr melyik piramisokat épitették a “rabszolgák” ?

envagyok
Olvasó
envagyok

Nem lehetne ezt a cikket inkább törölni?

Deansdale
Admin

A Férfihangon nem törölni szoktuk a másféle véleményeket, hanem vitába szállunk velük…

envagyok
Olvasó
envagyok

ennyi erővel akkor ki lehet tenni a legsötétebb feminista írásokat is, mindenféle kommentár nélkül, aztán majd kommentben zajlik a vita? tartalom és tartalom között nagy a különbség, ez az összemosás “ez is csak egy vélemény” meg már-már feminista “érveléstechnikát” megszégyenítő… legközelebb legyen cikk arról, hogy ismerjük el, hogy jellemzően a családok női családok (a nő szüli a gyereket, övék a reprodukciós jog), és ha a férfiak részt akarnak venni, hibát követnek el, jobb lenne, ha megalapítanák a saját köreiknek megfelelő családot?

aztán majd véleményben vitatjuk:)

vagy bármelyik nőkertes cikket is le lehet közölni, aztán kommentben vitatjuk

ki lehet írni, hogy ezt az oldalt senki ne vegye komolyan, és majd vitatkozunk vele:)

hitelesség

Deansdale
Admin

Neked is igazad van valahol, főleg miután oda fajult a “vita”, ahová :\ Őszintén szólva valami férfiasabb párbeszédre számítottam, nyílt szópárbajra, hogy úgy mondjam. Ehelyett erősen feminin maszatolás folyik, meg érzelgősködés. Hát… Szívás. De a remény hal meg utoljára :)

Koriander
Olvasó
Koriander

a Männerstimme-én nem  stimmel a Georg Simmel (t nélkül ).

the hermit
Olvasó

Én meg azt érzem ebből a szövegből, hogy zagyvaság, szimplán.

Jelenleg inkább visszarendeződést, nosztalgiát, értetlenséget és dacot látok azonban formálódni, amely (gyakorta jogosan) a mára kialakult felemás és visszásságba hajló helyzetet elutasítja, a feminizmus felől  (is) érkező különböző minőségű kritikákat az önreflexió esélye nélkül lerázza magáról, és közben nem fogalmazza át önmagát.

Most kifordítom az egyik mondatodat: csak azzal kell szembenéznünk, amit tényleg mi teremtettünk. Lehet, hogy a látható, kézzelfogható világ nagy részét férfiak teremtették, no de a kultúrát is? Ez kicsit erős. Vagy nagyon. A feminizmus felől érkező kritikák azért nem érdekesek, mert mindenki söprögessen a saját portája előtt, ők viszont csak a mi portánk előtt akarnak. Az ilyen kritikát (többek közt) azért kell elutasítani, mert a képmutatás és düh az alapja. Nincs benne jobbító szándék igazából, ahhoz ugyanis valamennyire érdeklődni is kellene a kritika tárgya iránt.

Koriander
Olvasó
Koriander

Szerintem ez egy szerkesztői baki, hogy egyáltalán át lett emelve…

Az eredeti szöveg nélkül zagyvaságnak tűnhet. De nem az.

Simmelnek egyedi meglátásai vannak, mert a társadalmi kérdéseket a nőkön keresztül vizsgálta, ezert szoktak  könnyen rásütni, hogy az emancik ideológusa, de nem az. Valahol a gondolatai összecsengenek Schopenhauer nőkről, mint örökké játszó gyermeteg lényes nézeteivel, ami már eleve a nőt szubmissziv pozícióba helyezi.

Schopi meg aztán rendesen hímsovi, feminista szemmel, ergo latensen Simmel is az, és GB is.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nesze semmi, fogd meg jól! Leegyszerűsítve a cikk mondanivalóját: Mi lenne ha, de mégsem…

don Fefinho
Újságíró

“Nem az a kérdés tehát, hogy lehet-e egy férfiakra szabott politikai térben egy nőből pártelnök, miniszterelnök, hanem az, hogy lehetséges-e olyan politikai tér megteremtése, amely a nőre van szabva (ennek kívánatossága más kérdés, de nem a férfiuralom szempontjából, hanem azért, mert egy uralmat nem válthatja fel egy másik, ugyanis ez nem kezeli a problémát, csak másfajta igazságtalanságot szül).”

Beszélgessünk megint a jakszarról?

libsifemcsiszingli
Olvasó
libsifemcsiszingli

Nagyon félek szeretni ezt az írást. Tartok tőle, hogy a szimpátiám további ellenérzéseket generál, de azért határozottan jónak tartom. Bocs Giordano :-)

Alter Ego
Szerkesztő

Ha nem elégséges Deansdale piramis építő rabszolgákkal kapcsolatos hasonlata, akkor az etológia,  viselkedésbiológia, pszichológia alapjaitól indulva könnyedén alá lehet támasztani, hogy az uralkodó társadalmi berendezkedés (ha esetleg nem is kifejezetten a nőkét, de legalábbis) mindkét nem érdekeit szolgálja, nyilván a nemi dimorfizmus által kőbevésett keretek között. “…a nő maga alapvetően egy másfajta ember, mint a férfi, és neki nem arra van szüksége, hogy korlátozás nélkül érvényesülhessen egy férfias világban, hanem arra, hogy immáron társként, partnerként formálja úgy a kultúrát, hogy azt kétneművé teszi.”  – Szerintem a nő mindig is ilyen módon formálta a társadalmat, a kultúrát kétneművé, soha nem szenvedtünk ebben hiányt. “A feminista megközelítés szemmel láthatóan téved, ha nem ismeri fel, hogy a kultúra, a társadalom a férfi lélekre van szabva, mivel ezzel a nőt az egyenjogúság nevében olyan versenybe kényszeríti, ahol neki igazából férfivá kell válnia, férfi szabályok szerint kell érvényesülnie.” – A feminista megközelítés ilyen módon nem téved, merthogy a feminista megközelítés egyik válfaja éppen azt állítja, hogy a versenyfeltételeket kell úgy átírni, hogy a sánta is nyerhessen a futóversenyen. Valahogy úgy, ahogyan írod is: “Nem az a kérdés tehát, hogy lehet-e egy férfiakra szabott politikai térben egy nőből pártelnök, miniszterelnök, hanem az, hogy lehetséges-e olyan politikai tér megteremtése, amely a nőre van szabva.” – A válasz pedig borzasztóan kézenfekvő: nem lehetséges, merthogy a politika és a gazdasági versenyszféra feltételei nem valamiféle mesterséges úton lettek a “férfiakra szabva”, hanem általában a verseny adta keretek között kifejezetten “férfias” attitűddel lehetséges csak sikereket elérni. Feminista ésszel ennek az ellenkezőjét követelni, hozzávetőleg akkora butaság, mintha valaki azért hisztizne, hogy oroszlánra vadászni ezután lehessen a szép szavak erejével is. A körülmények miatt mondhatjuk akár azt is, hogy bizonyos értelemben “férfias” világban élünk, csakhogy szerintem ez pont annyira értelmetlen állítás, mint kijelenteni, hogy “elnyomás” az, ha a gyengébbeket a társadalom nem engedi “oroszlánra vadászni”. Tehát szerintem ez a “férfias világ” csak annyira “hordozza az elnyomás különböző formáit természeténél fogva”, amennyire a környező világ kemény kihívásokkal teli valóságára kell reagálnia. Bár tényleg nem érkezik kész válaszokkal a cikk (ami szemmel láthatóan irritál is egyeseket :) ; de én mindenképpen hasznos vitaindítónak tekintem, aminek helye van a Férfihang kánonjában, mert egy a férfiak és a nők társadalomban betöltött szerepével kapcsolatos hipotézist olyan elgondolkodtató kérdésfeltevésekkel jár körül, amelyek más problémaérzékeny férfiakban is felmerülhetnek. Bár én sem gondolom, hogy a férfiak egy saját maguk által teremtett világ kereteitől szenvednek, de Hermittel ellentétben én azért nem érzem zagyvaságnak a záró bekezdés problémafelvetését, sőt azt hiszem, hogy ez a legelőremutatóbb gondolat ebben az írásban. – Valóban nincsenek megfelelő válaszaik a férfiaknak arra, hogy az elmúlt 50-100 évben felgyorsult mértékben romlott a társadalmi megítélésük és manapság ott tartunk, hogy egyesek (még akár férfi létükre is) úgy gondolják, hogy a férfi egy (akár öncélú élvezetből gyakorolt) agresszióra, “elnyomásra” fokozottan hajlamos állatfajta, amelyet ha kellő szigorral rendszabályoznak, akkor az izomereje miatt hasznát veheti a társadalom… Nem csoda, ha emiatt egyesek inkább egy olyan múltba révednek, amelyben dicsőségteljesebb megítélés alá esett az a mentalitás, amit hagyományosan “férfiasnak” tekintünk. Azt gondolom, hogy amíg egyeseknek talán az lenne a hasznos, ha azon dolgoznának, hogy büszkén és önostorozás nélkül vállalják a kontinuitást ősapáink “férfiasságával”, addig másoknak talán az válna előnyére, ha a múlt erőltetése helyett modernebb szerepvállalásokról gondolkodnának. (Nyilván nem olyan szerepekre gondolok itt, amelyeket a férfiak (szocio)biológiájával ellentétes szerepcserék útján rendelnének nekünk a feministák.) Mondom mindezt úgy, hogy valójában magam sem tudom pontosan, hogy a jelenlegi körülmények között miképpen teremthető meg a szilárd társadalmi talajon álló, öntudatos férfi mintaképe. Vagy talán a teljes konzervativizmus a helyes út és lehetetlen, szükségtelen bármit is újrafogalmazni a “férfi” lét attribútumaiból? Azt hiszem, tényleg pontosabban kellene értenünk, hogy… Tovább olvasás »

Deansdale
Admin

“kultúránk a maga szabályaival férfi produktum, tehát a férfihoz van szabva” Merész állítás, van erre bármi bizonyítéka? Na jó, bizonyítani lehetetlen – tudna legalább néhány példát mondani, hogy tulajdonképpen hogyan is érti ezt, és milyen gondolatmenet szerint jutott a következtetésre? A könyvben valószínűleg le van írva, megtenné valaki aki olvasta, hogy leírja tömören? “a dolgok természetéből fakadóan igaznak is tűnik” …ez így kevés lesz. “Hiszen bárki hozzon létre egy világot, az nyilván az ő lelkéből fog megszületni, vagyis az ő beállítódását fogja visszatükrözni.” Csakhogy a világ, amiben élünk, társadalmastól és kultúrástól emberi, és nem “férfi”. Már Ádám sem volt egyedül, mindent együtt csinált Évával. Az író állítása pedig azt feltételezi, hogy a nőknek soha semmibe nem volt semmilyen beleszólásuk. Ezt nem tudom elfogadni axiómának. “A feminista megközelítés szemmel láthatóan téved, ha nem ismeri fel, hogy a kultúra, a társadalom a férfi lélekre van szabva, mivel ezzel a nőt az egyenjogúság nevében olyan versenybe kényszeríti, ahol neki igazából férfivá kell válnia” Az el nem fogadott axióma miatt a mondat első fele bedől. Nők mindigis festettek, írtak, tanítottak, filozofáltak ha úgy tartotta kedvük. Már az antikvitás idejéből is van erre jópár példa. A feminista elképzelésekkel szemben nem kezelték őket sem vagyonként, sem állatként – volt beleszólásuk a kultúrába, társadalomba, politikába. Hammurabi kőtáblái tiltják a nemi erőszakot és rendelkeznek a gyerek- és nőtartásról. Hiába forgatjuk a szavakat, Simmel elmélete mégiscsak arra az alapgondolatra vezet vissza, hogy a nőket valahogyan elnyomták (hiszen nem vehettek részt a kultúraépítésben), ami tévedés. A mondat második fele viszont félig-meddig igaz. A feminizmus a nőket egy versenybe kényszeríti, ahol a férfiakkal kell összemérni magukat klasszikusan “férfias” területeken, amiből egyenesen következik az érintett nők kudarca. Férfiakkal férfiságban versenyezni nagyon kevesen tudnak, a többi automatikusan elbukik. Ezért van szükség kvótákra, pluszpontokra, állami segítségre. Egyenlő feltételek mellett nem tudnak labdába rúgni – a hasonlatot most ténylegesen hasonlatként értelmezve: a világbajnok férfi focicsapat két emberrel kevesebben is péppé verné a világbajnok női csapatot. De ez nem azt jelenti, hogy a “kultúra férfias” vagy “férfitermék”. Azt jelenti, hogy a feministák kizárólag oda akarják beerőltetni a nőket, ahol nem ők vannak máris előnyben. Van a kultúrának ugyanis egy olyan része, ahol a férfiak vannak hátrányban: a család, a gyereknevelés, a háztartás. Ez mindigis női felségterület volt, ma is az, és valószínűleg még párezer évig az is marad. Írhatnék egy képzelt maszkulinista mozgalomról, ami a férfiakat az egyenjogúság nevében arra bíztatja, hogy legyenek óvónők, de ez bukásra van ítélve, mert “a kultúra női termék”. Remélem érthető a párhuzam… “női világot kívánna létrehozni amolyan ellenkultúraként” Ez azóta létezik mióta van emberiség, pont most beszéltem róla: családnak hívják. Furcsa, hogy valaki a teljes világ egyik feléről úgy ír, mintha az lenne az egész, a másik feléről meg mélyen hallgat. Egyébként ki akadályozza a nőket (feministákat) abban, hogy “ellenkultúrát” hozzanak létre? A probléma azzal van, hogy a meglévő kultúrán belül akarják ezt megtenni, lázítva, rombolva, emberi életeket tönkretéve, igazságtalan törvényekért lobbizva. Építsenek ellenkultúrát valahol máshol, egy mesterséges szigeten vagy egy országnyi földbirtokon Ausztráliában. Ha én akarnék ilyesmit létrehozni, nekem se lenne más lehetőségem. “a nemi megkülönböztetés gyakorlatának megszüntetésén, az esélyegyenlőségen és pozitív diszkrimináción túl semmi mélyebbet nem céloznak” Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a feminizmusnak semmi köze az esélyegyenlőséghez, hiszen pont azzal van bajuk – ahogy pár bekezdéssel fentebb kifejtettem. Egyenlő esélyek mellett nem tudnak a férfiakkal versenyezni. Ők nem csökkenteni akarják a nemi megkülönbzötetést, hanem növelni – folyton olyan törvényekért lobbiznak, ami a nőknek kedvez, a nőket segíti, a nőkre másképpen vonatkozik. Nők, nők, nők – erről szól a feminizmus, nem az egyenlőségről. “Ugyanis a férfiak kultúrája nem csak a nőket nyomja el, illetve természeténél fogva hordozza az elnyomás különböző… Tovább olvasás »

Koriander
Olvasó
Koriander

Számomra meg valahol az érthetetlen, hogy itt sokan a civilizációt egyértelműen patriarchális vivmánynak tekintitek, akkor hogyan különül el ettől a kultúra= nyelv/ fogalomalkotásà jogrend-politika/ tudomány/ művészet/ vallás/ gazdaság-ipar, mint „összemberiség” és nem férfi  principíumokat tükröző termék?

 „kultúránk a maga szabályaival férfi produktum, tehát a férfihoz van szabva”

Simmel a társadalmi szerveződést a dominanciára- a férfi természetet meghatározó  „hatalom állításra” (Machtstellung)-ra vezeti vissza, vagyis vulgárisra egyszerűsítve Simmelt: az alfahím az autoriterségét általános társadalmi szabályokkal, normákkal, előírásokkal, intézményekkel építi ki és működteti- és ezt foglalja össze a „kultúra”, mint fogalom (ami természetesen nem zárja azt ki, hogy voltak/ vannak egyes nők is, akik alkottak maradandót, de a férfi játékszabályoknak megfelelően…)- ettől férfi produktum.

A női kompetenciák/ szerepkör kulturális terméke Simmel szerint is elsődlegesen a családszervezés és a háztartás,  ami teljesen összecseng a vilmosi KáKáKával. Ugyanakkor Simmel megfogalmazta azt is, hogy vannak területek (XIX. század végéról beszélünk), ahol szerinte a női természetben rejlő sajátosságok hiánypotlóak és újszerűek, fejlődést produkálóak lehetnek (orvoslás, a történeti tudományok, matematika, irodalom, néprajz (népdalok), táncművészet és asszem színészet, de nem frissek az emlékeim), szóval ő se engedett volna be mindenhová nőket (ezért se szeretik egyébként Simmelt a femik, mert nézeteiben egy egymást kiegészitő komplementer világról beszél, de férfi dominanciával és női szubmisszióval. Egyenlőség helyett egyenrangúságról  van szó- a férfi és a női természetből eredő különbségek figyelembevételével  … szóval ennyi lenne dióhéjban. Simmel társadalmat diagnosztizált és nem viziót írt.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Régen az emberek ugyanúgy szerették a szeretteiket és ugyanúgy törődtek velük mint manapság. Aberrált dolog azt hinni, hogy a feminizmus megjelenéséig a férfiak lenézték vagy utálták a nőket.”

nemtom Deansdale, hogy neked mik az olvasmányaid, de társadalmi kettős mérce, olyan kis huncut szóval, hogy “úri morál” létezett még a múlt században is…meg olyan is, hogy zsidóknál/ pogányoknál, hiába volt elvileg deklarált monogám kapcsolat mégsem volt egyenrangú, és  biza a férj gyámja/ tulajdonosa a nőjének, válhatott is, kettősmérce volt keményen. Egyedül az apostoli hagyományokat örző keresztény egyházak tekintik szentségnek a házasságot és emeli egyenrangúvá a nőt és valósul meg az az idea, amiről a hszdben írsz, de azér’ bocsi volt egy másik valóság is…. A protestánsok gyakorlatilag a házasság intézményét és a női szerepet visszataszították az ószövetségi időkbe, ezért sem véletlen, hogy a feminizmus elsősorban a zsidó iill. a protestáns hagyományú közösségekben aktivizálódott, mert ott volt probléma szó szerint a patriarchális elnyomás… tök mindegy, hogy egy közösség már nem vallásos, de a hagyományok azok implicit vésődnek.

don Fefinho
Újságíró

Pontosan. És azóta döglődik a civilizáció, amióta föloldották a gyámságot, és a nők csinálnak amit akarnak – amihez persze továbbra is ugyanúgy követelik a férfiak erőforrásait.

Koriander
Olvasó
Koriander

don Fefi örülök, hogy egyetértesz, bár a gyámos résztől sikítok :)) Én komolyan hiszem, hogy a sikeres együttműködéshez egyenrangú partnerek kellenek, úgy nehéz alkotni, ha valaki gyám a másik meg gyerek, de ha Nietzschétől jobban elfogadod, akkor “társakat keres a teremtő és nem holttesteket, nem nyájakat, nem hívőket, a vele-teremtőt keresi a teremtő”, ha ez megvan, akkor lehet építeni=teremteni is.

Deansdale
Admin

Az, hogy a vagyoni viszonyokat a szűkös erőforrások miatt máshogyan értelmezték, mint mi ma, semmit nem mond arról, hogy érzelmileg hogyan viszonyultak egymáshoz. Azt akarod mondani, hogy a szeretet, szerelem modern találmány (sőt, feminista :), és régebben a férfiak nem szerették a családjukat? Most elképzelem, ahogy a történelem során elhunyt összes férfi felsorakozik mögötted, aki a női családtagjai védelmében áldozta fel az életét, és kérdő tekintettel néz rád :) Nem tudom, hogy milliókban vagy milliárdokban lehetne mérni a számukat, de azért ahhoz biztos elegen vannak, hogy elgondolkodtassanak.

A feministák idézhetnek egyoldalúan a múlt törvényei és szabályai közül amennyit csak akarnak, a férfiak részéről a nők és gyerekek szeretése, védelme ösztön, nem modern progresszív vívmány. A régi emberek talán “egyszerűbbek” voltak mint mi, de alapjában véve ugyanolyanok.

Koriander
Olvasó
Koriander

Dean a férfiak késztetéseiben és ösztöneiben teljesen egyetértek, itt van amit a matriarchás poszt alatt írtam az ösközösségek kapcsán: ” egy ilyen zord vidéken való “grasszálást” csak valakiért/valakikért vállalták a férfiak  és amikor végeztek, hazatértek, fáradt ember nem ficánkol céltalanul. Ez többek között feltételezi azt is, hogy kőkeményen kialakult a párkacspolati kötődés  a sikeres utódgondozás céljából. Nem véletlen, hogy a férfiasság fokmérője egészen sokáig a gyerekek száma is jelentette, ott ahol gyerek nem volt az stigmatizált lett…”  de itt még az ösztönökön alapuló páralkotást feltételezem, egy nemiséget tekintve egyenrangú közösségben  (de tényleg nem szeretnék visszamenni a jakszaros diskurzusig :).

Onnantól, hogy hierarchikus társadalmi szervezettség lesz (szerintem már a rézkortól), egyre inkább a páralkotást is átveszi a ráció versus ösztön. (a patriarchális páralkotó asszimetria pl. az oroszban nagyon jól tükröződik a nő részéről az anyós-após – tjosha/tyeszty, míg a férfié szvikrov/ szvjokor, aminek a jelentése fordítható úgy is, hogy a “saját vérem” !).

Tehát én simán elfogadom, hogy a férfi szerette a “zsákmányát”, de a nő nem mindig, mert nem sok választása lehetett (tele a világirodalom és a képzőművészet szomorú házasságokkal). Most meg valóban átestünk a ló másik oldalára, a nőnek megvan az ösztönökre alapuló, egyenrangú választási lehetősége csak a monogámia- társadalmi hasznosságának és értékteremtő- fogalma veszett el.  Én ezt az egyensúlyt próbálnám visszaállítani, ha tehetném, mindenesetre a gyerekeinknek mi ezt adjuk tovább, hogy társat egy életre választunk, ezért nagyon nézze meg, hogy kit szeret meg (de még kicsik, szóval én tanulom a jó anyósságot is).

Deansdale
Admin

Szerintem mindkettőnknek igaza van :)

Egyébként mi lett a Koriander névvel? (Feltételezem te vagy az…)

hgyi
Szerkesztő

Őőőőő… Tudom, nem nekem szól, de a név megvan, csak visszafelé… :o)))

Koriander
Olvasó
Koriander

:o)) sokat gondoltam rátok szeptember 12-én, sajnálom, de remélem, hogy vmikor összejön.

Koriander
Olvasó
Koriander

csak tükröztem a nickem, önazonos vagyok, de valahol ez a nickes reflexió/ én-tapasztalás az emancipált énem előretörését is képviseli, tehát ezért a változás. szóval reszkessetek :D

Alter Ego
Szerkesztő

Nem is kellett a “reszkessetek” biztatás hozzá, nekem már eleve a hideg futkározott a hátamon a nevedtől, kifejezetten sátáni így visszafelé. :) Nem is lehet véletlen, hogy annyira egybecseng az óészaki “Ragnarok” szóval, ami ugyebár azt jelenti, hogy az “Istenek végzete”. :)

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ragnar%C3%B6k)

És ha már itt tartunk, és bele olvasunk (például a linkelt Wikipédia oldalon) egy kicsit a skandináv mitológiába, akkor máris szembeköszön egy tipikus “férfikultúra”, amelyben a “Valhallába” is csak az kerülhet, aki “becsülettel”, harcban hal meg…

Most akkor a modern férfiak esetleg szégyenkezzenek az “agresszor” férfiősök miatt, akik egész kultúrákat építettek a harcra vagy milyen más önreflexió lehetséges azzal a férfiattitűddel szemben, amit egy biológia-környezeti  szükségszerűség alakított ki és amit mindannyian a génjeinkben hordozunk? – Jól kifejezi a helyzet abszurditását, hogy egy elképesztő sebességgel fejlődő “férfikultúra” vívmánya az is, hogy a létért folytatott harcot leginkább csak hírből ismerő emberek most ilyen filozofikus kérdéseken csatározhatnak virtuálisan egymással…

Biztosan az emancipált éned  előretörése az oka annak is, hogy a fenti kommentjeidet egy férfi hozzászólásának gondoltam… :)

Naooo
Olvasó
Naooo

“Egy elképesztő sebességgel fejlődő”

Nincs itt semmiféle fejlődés. Még most is egy százvalahány éves technikát hajtunk. Már rég egyik lábam itt, a másik ott-ot kéne játszani, de hát mi lenne a gumigyárakkal? Csináljanak ők is benzint?

Alter Ego
Szerkesztő

Még most is egy százvalahány éves technikát hajtunk.

Nem mondod? Nekem azt hazudták, hogy egy forradalmian új technikát pakoltak bele a számítógépembe… ;)

Naooo
Olvasó
Naooo

Már Egyiptomban is azzal szerkesztettek.

Koriander
Olvasó
Koriander

Csak nem Mr. Teslat tisztelhetjük itt személyedben?

Kodo
Újságíró
Kodo

Koriander!
Bocsáss meg nekem, hogy ugyan nem mindig, de nagy átlagban, tehát általában nagyon csíplek :)

Koriander
Olvasó
Koriander

megbocsátok :).

Naooo
Olvasó
Naooo

De igen, mondta is a Vesztinghauz, húzzak a picsába az ingyen energiámmal, arra nem tud villanyórát rakni.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Teljesen elérzékenyültem ennnyi igazi, nemes emberi érzés láttán, Kodo&Koriander. Tisztelet, megbocsátás. Ó, mily gyönyörű is ez.

Koriander
Olvasó
Koriander

hát egen,

Temelinben már szinte bizti, hogy Westingé a villanyóra… ill. az ukránok is velük szerződnek, az I.VH.nal még maszatolhattak, hogy miért nem kapta meg a cári sereg a moszinokat, mostanra már nekem sincs sok kérdésem.

Koriander
Olvasó
Koriander

Oh, fel se tűnt, hogy ilyen félelmetes, aszittem evidens, hogy én vagyok, tetszett a profilban a nickváltós funkció (nem is tom’ ki fejlesztette itt a játszóteret :*).

Egyébként láttad a filmet is?

http://www.youtube.com/watch?v=dKeA9V0EGnI

ha szereted az indijána dzsónszosokat, ez is tetszik majd :) ès nagyon szépen van fényképezve, amúgy a matriarchas alatt írtam neked egy hosszút, igaz késve.

Alter Ego
Szerkesztő

Szeretem amikor “fényképezik” a filmeket és nem csak úgy oda teszik a kamerát valahova. Nem láttam még, de igyekszem majd bepótolni, kösz az ajánlást. Sajnos a hozzászólásodról is lemaradtam, de máris…

the hermit
Olvasó

Én ezt értem, de onnantól, hogy társadalmi szerepben jelenik meg egy nem, onnantól már nem elég, ha egyéni szinten ápolja a lelkének nemesebbik felét.

Ez az egy, amiért lehet felelősséget vállalni.

Angelo01
Újságíró

Bár lehet, hogy tőlem nem várná, de mégis GB pártját fogom. A cikk, ahogy írja is, egy gondolati eszmefuttatás, egy könyv olvasása közben/után. Mióta bűn olvasni? Mióta bűn az olvasottakon elgondolkodni? Egyáltalán gondolkodni…hiszen olyan kevesen teszik. Szerintem a cikk jó! Kevéssé ismerem Stimmel írásait, amit pedig olvastam tőle, azzal többnyire nem értek egyet. De a GB reagálása a könyvre teljesen rendben van. Itt meg kap hideget-meleget, teljesen feleslegesen.

Egy kicsit tágabban. Stimmel ott követ el hibát, hogy választóvonalat húz férfi, és nő között. Felosztja a társadalmat férfi és nő között. Nincs férfi kultúra. Nincs női kultúra. Kultúra van. A kultúrának van férfiak által dominált része, és van nők által dominált része. Például a politikát, az építőipart, a természettudományt férfiak dominálják, mert a férfiakat jobban érdeklik ezek, mint a nőket. Az oktatást, nevelést, egészségügyet, társadalomtudományokat a nők dominálják, mert a nőket ezek érdeklik jobban. De mennyi vers, regény, szobor, festmény nem jött volna létre alkotó férfi és múzsa nő nélkül? Vajon létrejött volna-e a férfi kereskedők által dominált kereskedelem, a Selyemút a nők selyem iránti vágya, a férfiak hódítás iránti vágya nélkül? Kinek építtettek a római patríciusok palotákat? Talán a férfiak alkották meg a matyóhímzést? Vagy nők a tokaji bort? A kultúra férfi és nő, nő és férfi. Együtt.

A feminizmus igyekszik megosztani a társadalmat férfiakra és nőkre. Általánosságokat hangoztat férfiakra és nőkre. Káros állításokat tesz a férfiakra, és pozitívat a nőkre. Viszályt szítanak férfiak és nők között. Így akarnak politikai, gazdasági hatalmat szerezni. Azok, akik ugyanúgy tesznek, csak fordított előjellel, azaz csak jókat állítanak a férfiakról, és csak negatívumokat a nőkről, azok ugyanolyan károsak a társadalomra, mint a feministák.

Deansdale
Admin

“Itt meg kap hideget-meleget, teljesen feleslegesen.”

Ha azokra a hangokra gondolsz, amik szerint a cikk fölösleges, oké. De ez csak 2-3 komment. A fő vita nem ezen megy, mert azt még én is leszögeztem, hogy a cikk marad, nem vagyunk véleménypréselt szekta – ha valaki máshogy gondolja, mint GB,  akkor kezdjünk konstruktív vitát.

A probléma ott van, hogy GB a vitában nem akar részt venni, sőt, rögtön azzal nyitott Libsi kommentjére, hogy kizárólag az övét olvasta el, mert itt mindenki más pöcs. Szerinted ez normális??? Kezdem megkérdőjelezni, hogy minek ír valaki egy nyitott közösség fórumára, ha a közösség tagjait egyöntetűen lenézi. És ez nem azt jelenti, hogy cenzúrázni akarom, hanem hogy nem értem mit is akar tulajdonképpen elérni. Az gyermeteg dolog lenne, ha csak úgy heccből nyomatná itt a meg nem értett zsenit, de egyre inkább úgy látszik, hogy erről van szó. Lehet hogy tévedek és vitát akart kezdeményezni a cikk témájáról, de akkor valami egészen hihetetlenül szarul csinálja. (Má’ bocs.)

Vitázni úgy kell, ahogy te teszed: Simmel könyvéről beszélsz. Köszönjük! :)

Kodo
Újságíró
Kodo

Ott basztad el, mert ezt most rendesen elbasztad Dean! Leálltál  vitatkozni. Na de tanuljunk! Nem hiszem, hogy a jövőben is ilyen cikkekre lenne szükségünk a feministák elleni küzdelmünkben.

Kodo
Újságíró
Kodo

Jól van, tudom túlcsordultam és eltúlzottan durva is voltam, de az összes tököm már nagyon tele lett a felesleges és értelmetlenül parttalanná vált meddő vitával.

Bocsánat!

edie
Olvasó
edie

Mi ez a szöveg a szegény meg nem értett meleg művészről?

Ez olyan hogy valaki belép az arénába és csodálkozik miért bántják ahelyett megbeszélnék kinek van szebb kivágott gatyája…

Erre persze lehetne azzal jönni, hogy miért is kell aréna, igen, csak épp kár hogy vadállatokat, iszlamistákat, észak koreát stb-t nem hatja meg a peace and love szövegek.

Ez utóbbi ON a férfikultúrára nézve, elnyomás, persze minden hierarchiát lehet elnyomásnak nevezni, csak épp anélkül nem hogy embernél de még állatnál sem működik dolog.

Toplak Zoltán
Újságíró

Basszus, Brúnó! Ugyanazt fejtegeted egy cikken keresztül, ami bármiféle visszhang nélkül több hónapja párszor én is elmondtam itt.

a) nem a rosszat kell szapulni hanem a jót építeni

a1) francba a feminizmussal.! Sokkal gyengébb, mint amilyennek látszik.

a2) A Férfihangnak ki kéne alakítania egy férfiideált, amit hirdet, és amit tagjai próbálnak is valóra váltani.

b) az út előre most egy kicsit visszafelé vezet, a megtagadott múlt felé, de nem egy az egyben, hanem megújuló férfiaknak és nőknek közösen kéne kitaposni a jövőbe vezető ösvényt.

Én így foglalnám össze a cikked lényegét – nekem ezt jelenti. Férfi önképző körök kellenének, felidézni a férfimentalitást, egyben tanulni a nőktől, amit helyes átvenni. Valódi emancipációt, ahol a két nem egyenlő és szabadon, mégis alapvetően kiegészítő módon különbözik egymástól! És ezt kivinni az átlag magyar embernek, felajánlva, ha akar éljen eszerint, amennyire képes. Aztán majd alakul a dolog. Uff, én beszéltem.

   

 

Toplak Zoltán
Újságíró

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez talán az írott szónál jobban kifejezi azt, hogy miről tépjük itt a legtöbben a szánkat…

Naooo
Olvasó
Naooo

Ezek nácik.

Toplak Zoltán
Újságíró

.
Olvasó

Erről az egészről a gyerekszoba jutott az eszembe. A felnőtt alakítja ki, de mégse felnőtt tér, nem az ő igényeihez szabott elsősorban, hanem a gyerekéhez. Tegyük fel, hogy a férfiak találták és építették fel a legtöbb dolgot, de azt általában nem (csak) a maguk számára tették. (És szerintem a nő is benne volt sokszor a dologban.) Vajon ha a férfi épít(tet) egy házat, nem a feleségét fogja megkérdezni, milyen legyen? És a mindkét nem által igénybe vett tereket, intézményeket is pusztán a maga számára alakítja ki? Vajon a mosógépet meg a vasalót magának találta fel? A nő múzsa, ihlető, ok, cél. A férfi cselekvésének egyik legnagyobb mozgatórugója mint a szerelem tárgya,  akinek imponálni akar, vagy mint társ és a gyermekei anyja, akinek ajándékozni, segíteni akar. Nem gondolom, hogy a férfiak csak rideg, a nők számára idegen világot lettek volna képesek felépíteni. A történelem és a művészetek nem erről mesélnek. Inkább arról van szó, hogy vannak csak férfi és vegyes terek is, és a feministák kínja az, hogy ők csak ezekben akarják és csak férfias módon tudják elképzelni az érvényesülést. Ez  viszont őket, és nem a férfiakat minősíti.

Még annyit, hogy a nő kisebbségként kezelése az egyik legmegalázóbb dolog. És nem a férfiak, hanem a feministák csinálják.

Reszet Elek
Szerkesztő

Az általad írtak kapcsán ez a filmrészlet jutott az eszembe.

Rokapapa
Újságíró

Azt hiszem ezzel nem is lehet vitába szállni. Tökéletesen rámutattál a férfiak ténykedésére. Sok esetben pont magára gondol utolsóként a férfi. És mikor egy házat épít a férfi azt kifejezetten a nőnek építi csak közös használatra. Nem tudnék olyan dolgot mondani a saját házunkra tekintve ami nem olyan lenne amilyennek a feleségem szerette volna. Még a számára oly érdektelen dolog mint a garázs is oda került ahol az neki megfelelt (vagyis nem oda került ahová ő a rózsáit szeretné meg ilyesmi).

Ezek a dolgok tökéletesen igazolják a cikkben leírt női befolyásoló hatást.

Inaara
Olvasó
Inaara

Reina, nagyon szépen összefoglaltad!

Nem tudom, létezik-e ember, aki nem így gondolja…

Maestro
Szerkesztő

Abszolút így van. Ház építésénél vagy eleve a nő tárgyal, a férfinak pedig jogában áll hallgatni és virítani a zsét, vagy formailag a férfi tárgyal ugyan, de a vitás kérdésekben jellemzően a nő álláspontja lesz a végső közös döntés. Saját ízlésű házat csak nőtlen férfi építhet, de akkor is fennáll a veszélye, hogy jön egy asszony és átalakíttatja.

Reszet Elek
Szerkesztő

És ez önmagában nem is olyan baj. Hol legyen a nappali hogy sok fényt kapjon, merre nézzen az ágy, hol legyen az ajtó hogy holtteret vegyen el a kinyitása meg hasonlók szerintem rendben van. Az hogy ha hagyja a teljes életteréből kitúrják az embert, na az nincs rendben. Minden férfinak kell(ene), függetlenül az életkorától egy min. 2×2 m-es elkülönülő rész ahol csak saját maga lehet.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Vajon a mosógépet meg a vasalót magának találta fel?”

Kár volt. Amíg mostak, addig se a hülyeségen törték buksijukat.

Maestro
Szerkesztő
hgyi
Szerkesztő

Maestro drágaságom! Ez mire példa? A nem felnőtt térre, a múzsai- vagy a női befolyásra?

Maestro
Szerkesztő

Arra, hogy a férfi épít, de a nő kedvéért :o)

hgyi
Szerkesztő

:o)) Na jó. De miért pont ezt hoztad példának? Épp ebédelek… :o)))

Rokapapa
Újságíró

Bevallom nem olvastam el minden hozzászólást csak párat az elsők közül de nagyon meglepett a cikkel szembeni ellenállás.  Nem sok kivetnivalót látok az írásban, sőt sok tekintetben lényegre tapintó is.

Külön jónak ítélem meg azt a részt amiben a nők társadalomra gyakorolt hatását említi meg. Ez a rész nem csak, hogy jól megfigyelhető a mindennapi életünkben is de annak negatív formái is jelen vannak a cikkben is.

“Mindez nem történhet meg anélkül, hogy a férfi önreflexiója végbe ne menne. Nem történhet a férfi ellenében.”

Már csak ezen rész miatt is feminista írásként értelmezni lehetetlen. Viszont az a rész, hogy “nem történhet férfi ellenében” tökéletesen rámutat jelen társadalmunk egyik legnagyobb problémájára.

Nők a férfiak ellen és férfiak a nők ellen! Ez ma a legnagyobb problémánk amit a feministák kezdtek és gerjesztenek folyamatosan. Nők és férfiak nem egyformák és nem is lesznek azok soha, bárkik bármennyire is ezt akarják erőltetni.

Az olvasott reakciókat elnézve tökéletesen működik a feminista gyűlöletkeltő propaganda még a férfiak körében is. Ez pedig egy újabb férfiak elleni támadási felület. Néha komolyan megrémiszt, hogy férfitársaim mennyire igyekeznek erősíteni a radikális feminista nézetek igazát. (Ez alól sokszor én sem vagyok kivétel sajnos.)

edie
Olvasó
edie

“Ugyanis a férfiak kultúrája nem csak a nőket nyomja el, illetve természeténél fogva hordozza az elnyomás különböző formáit.”

A cikk egy baromság, nem a kultúra a férfinemű, a hatalomgyakorlásban van benne az elnyomás, és ahhoz kell bizonyos tesztoszteron szint, ami nőben is meglehet.

Adolf Weininger
Újságíró

A lélektan szerint pszichénk egyszerre csak két komoly nehézséget bír elviselni, hármat már nem, akkor összeomlik. Lehet, hogy a vonzás-taszítás lélektanával is így van? A hgyi-vel írt közös – szerintem jó – cikk gyászos fogadtatása (azaz a békehang becsődölése) után annak vonzereje, hogy újra írjak ide, a nullával volt egyenlő. Aztán nemrég benéztem, és láttam, hogy Brúnó égeti itt magát épp, helyettem is, ez ütötte az első rést a pajzson. A másodikat az, hogy tegnapelőtt ráakadtam egy könyvre, ami (számomra) olyan, mintha a Férfihang valamiféle tankönyve volna; hibáival és erényeivel együtt. Mindjárt kitérek rá. A harmadik, az utolsó csepp, amitől távolmaradási szándékom összeomlott, Koriander szavai voltak.

E könyvről van szó:

Ilyen mondatok vannak benne, csak úgy felcsapva:

„Úgy vettem észre, hogy a férfigúnyolás kilencszer gyakrabban fordul elő, mint a nőgúnyolás. Ahogy a Time magazin írja, olyan ez, mintha a férfiasság valami rossz szag lenne a szobában.”

„A nők soha nem látott jóléte és befolyása nem adott nekik boldogságot és nem nyújtott gyógyírt a kielégítetlen elvárásokra, a visszautasítottság érzésének fájdalmára és arra a reménytelenségre, amit sok nő érez, látva, hogy a kevesebb csodálója és több gyereke van, mint húszéves korában.”

„1920-ban a férfiak várható élettartama egy évvel volt rövidebb, mint a nőké; manapság hét évvel rövidebb. Ennek ellenére a kormány csak a nők egészségügyi problémáinak kutatására hozott létre egy intézetet (Office of Research on Women’s Health)”

És ilyen karikatúrák:

 

 

Alter Ego
Szerkesztő

Rettentő bonyolult dolog ez Brunóval és veled. Mindketten valamilyen módon a férfiasság szerintetek kézzelfogható árnyoldaláról, (a nők elnyomásának eshetőségéről) írtatok, aminek a lehetőségét a legtöbb férfi őszinte hittel elutasítja. Én személy szerint pont annyira fontosnak tartom ennek a párbeszédnek az egyik oldalát, mint amennyire a másik oldalát. Sőt be kell vallanom, hogy részemről kifejezetten meghasonlott állapotban vagyok, mert például egyrészről magam szerkesztettem be Bruno írását, majd magam is kifejtettem néhány ellenérvet a felvetéseivel szemben. Akár úgy is mondhatom, hogy egy ambivalens gondolat, sőt személyiségem két oldala vitatkozik egymással ezekben a vitákban. A helyzetet kifejezetten szimbolikus jelentősségűként is fel tudom fogni: ez a párbeszéd kifejezi a férfi psziché két oldalát, amely ahhoz, hogy ellása a praktikus feladatát, folyton elnyomja önmagában a másik oldalát. – “A fúk nem érzelegnek, kényeskednek, sírnak” – kondicionálnak minket már gyermek korunk óta arra, hogy nyomjuk el személyiségünk emocionális oldalát. Tehát azt hiszem, a párbeszédhez, a felmerülő problémákhoz “feminin” módon közelítő hangok itt szükségszerűen némiképp “el vannak nyomva”, csak éppen ez az elnyomás soha nem lehet olyan mértékű, hogy ellehetetlenítse a párbeszédet, mert éppen annyira szükségünk van rá, mint amennyire szükségünk van a férfipsziché folyton kordában tartott emocionális oldalára. Ambivalens állapot. Néha roppant nehéz fenntartani az egyensúlyt…

Nem lenne kedved egy kicsit részletesebben is írni erről a könyvről egy cikkben?

hgyi
Szerkesztő

Mindketten valamilyen módon a férfiasság szerintetek kézzelfogható árnyoldaláról, (a nők elnyomásának eshetőségéről) írtatok
Hm. Weininger szerintem arról írt, hogy a férfiak sajátja az uralkodás. És van jó uralkodó, meg rossz uralkodó. Ez utóbbi lesz az elnyomó – nem csak a nőké. Rossz uralkodóból is lehet jó, ha dolgozik magán, ha megtanulja/felfogja, hogy az uralkodás az nem egyenlő az elnyomással.
Én pedig arról írtam, hogy a nőkben alapvetően nem uralkodási vágy van, hanem a rossz uralkodásnak, elnyomásnak érzékelt kontroll. A kontroll is lehet jó és rossz. A jó az, amikor nem akar mindent kontrollálni és nem eltúlzott mértékben, hanem egy egészséges, szükséges kontrollt gyakorol (kontrollálja a kontroll-kényszert). Az egészséges kontroll kell, mert akkor érezheti magát mindenki biztonságban, akkor tud a nő úgy cselekedni, hogy segítse a férfit és a gyerekeket (a családot).

““A fúk nem érzelegnek, kényeskednek, sírnak” – kondicionálnak minket már gyermek korunk óta arra, hogy nyomjuk el személyiségünk emocionális oldalát.
Ez szerintem egy félreértett emóció. A lányokat is arra kondicionálták, hogy egy erős nő nem sír, nem kényeskedik, nem érzeleg, egy erős nő mindent kibír. Rendben, már nem így van, mert nem erős nőket akarnak kitermelni, hanem semmilyeneket, vagy karrieristákat.

Nem lenne kedved egy kicsit részletesebben is írni erről a könyvről egy cikkben?
Lelkesen bólogatok. :o)) Tudom, kevés vagyok, de mint már sokszor kifejtettem, szeretem W. írásait. Is. :o)

Adolf Weininger
Újságíró

Ave, Szerzőtárs!

brandon
Olvasó
brandon

a férfiak sajátja az uralkodás

Ez csak a női vágyak kivetítése a férfire. A mondat úgy lenne helyes, hogy EGYES férfiak (az alfák) sajátja az uralkodás. Ugyanúgy, mint egyes nőké is. Ez elsősorban az illető egyéniségétől függ. Azt meg feltételezem, nem vitatjuk, hogy az emberek nem egyforma egyéniséggel rendelkeznek.

Az uralkodás meg a kontroll gyakorlatilag összefüggő dolgok, egymás szinonimái. Azt uralom, amit kontrollálok. Ha valamit nem kontrollálok, akkor nem is uralom. Tehát fölösleges külön venni, és úgy tenni, mintha két, egymástól független dologról lenne szó. Legfeljebb a módszerek különbözőek: a nők inkább manipuláció árán akarnak uralkodni, a férfiak pedig erő, tekintély útján.

És van jó uralkodó, meg rossz uralkodó.

Van. Mégpedig azért, mert a társadalom, a nők, ELVÁRJÁK a férfitől az uralkodó magatartást. Amíg ezt nem tudod valamilyen szinten előadni, addig nem számítasz férfinek. Így minden férfi bele van kényszerítve ebbe a szerepbe. A társadalom, a nők, többet várnak el egy férfitől, mint egy nőtől. Amelyik férfi nem születik uralkodó egyéniséggel, az baromi rossz uralkodó lesz, mert olyan helyzetbe kényszerül élete során, ami neki nem való.

hgyi
Szerkesztő

Az uralkodás és a kontroll nem egymás szinonimái. Csak azok tartják annak, akik nem értik egyiket sem.

hgyi: “És van jó uralkodó, meg rossz uralkodó.”
brandon: “Van. Mégpedig azért, mert a társadalom, a nők, ELVÁRJÁK a férfitől az uralkodó magatartást.
Hű, hát ezt azért gondold végig még egyszer. Attól nem lesz valakiből jó uralkodó, mert bárki elvárja tőle az uralkodó magatartást.
Számomra akkor nem férfi a férfi, ha előadja a zsarnok uralkodót. Az nem férfi, hanem egy önző barom.
A nők többet várnak el a férfitől mint egy nőtől. És a férfiak többet várnak el egy nőtől, mint egy férfitől. Ez sokszor így van. Bár én inkább azt mondanám, hogy mást és nem többet.
A nem uralkodó egyéniségű férfiakat a nők sem kényszerítik erre a szerepre. Saját maguk hajszolják bele magukat a sikertelenségeik, vagy vágyaik miatt. Főleg olyankor fordul ez elő, amikor a férfi nincs tisztában a saját gyengeségeivel és erősségeivel, nem tudja kihasználni az erősségeit. A nők nagy része nem várja el, hogy uralkodjanak felettük – főleg rosszul. Tapasztalataim szerint sok nő inkább a bétákat, deltákat, gammákat, fiket kedveli jobban, mint az alfákat.

Tovább gondolva… Mivel általában a férfiaknak tulajdonítunk vezetői képességeket, s nem a nőknek, ezért elfogadottabb a vezető szerepben a férfi. Itt a vezető lehet az uralkodó szinonimája. És ha már ide lyukadtam ki: a cégvezető uralkodik, a titkárnő kontrollál. Talán azért hiszed a kettőt egyformának, mert az uralkodó feladatkörében is van kontroll. De nem ez a fő feladata.
Egyikőjüknek sem feladata a mindenre kiterjedés.
Az uralkodó ugyan kiosztja a szerepeket, megalkotja a hierarchiát, de csak a felsőbb, hozzá legközelebbi szinteket. Ezeket a szinteket kontrollálja, az alsóbb szinteket nem, viszont arra ügyel, hogy mindenki – az alsóbb szinteken is – elégedettek legyenek az emberei. Ha azt tapasztalja, hogy nem azok, tervet készít, intézkedéseket hoz, kiadja a feladatokat.
Aki kontrollál, az ellenőrzi a kiadott munkák elvégzését és jelent a vezetőnek, segít a feladatok végrehajtásában, terelgeti az ügyet, a megvalósítást és a végrehajtókat.  Ha nem úgy megy a dolog, ahogy kellene, szól a főnöknek, aki áttervez, stb.
Tehát mindkettőre szükség van. Más a feladatuk.
És ugyanúgy, ahogy nem minden férfi alkalmas vezetőnek (uralkodónak), úgy nem minden nő képes kontrollálni. Amint ezt a tehetetlenséget megérzi magában egy férfi vagy egy nő, elkezd kapálózni. De nem azért kapálózik, hogy előbányássza magából azt, amire képes, hanem azért kapálózik, hogy uralkodjon, kontrolláljon. És ebből lesz a zsarnok férfi és ebből lesz a hatalmaskodó nő. És nekik köszönhetjük azt a sértő általánosítást, hogy “minden férfi agresszív, önző állat” és hogy “minden nő számító, manipulatív ribanc”.

Nagyon szívesen tartok önismereti tanfolyamokat részben annak érdekében, hogy akik befogadják, és hajlandók áldozatokat hozni saját magukért és embertársaikért, azok képesek legyenek használni az erősségeiket és lekattanni az energiarabló és személyiségromboló téveszméikről.

brandon
Olvasó
brandon

Az uralkodás és a kontroll nem egymás szinonimái. Csak azok tartják annak, akik nem értik egyiket sem.

Hogyan uralsz egy gépet, járművet stb. úgy, hogy nem tartod a kontrollod alatt?

Attól nem lesz valakiből jó uralkodó, mert bárki elvárja tőle az uralkodó magatartást.

Erre utaltam én is. Nem minden férfi született uralkodó. Viszont mindtől elvárják, hogy az legyen. Egy géplakatos is baromi rossz agysebész lenne. Ezért nem lenne jó, ha kijelentenénk, minden férfi sajátja az agysebészetre való készség, ezzel ösztönözve őket arra, hogy mind azok legyenek.

A nők többet várnak el a férfitől mint egy nőtől. És a férfiak többet várnak el egy nőtől, mint egy férfitől.

A második mondatodra tudnál valami konkrét példát hozni? Mert éppen a fordítottja az igaz. Egy férfi egy másik férfitől is többet vár el, mint egy nőtől.

Saját maguk hajszolják bele magukat a sikertelenségeik, vagy vágyaik miatt.

Akkor mégis feltételezhető valami erre kényszerítő körülmény, nem?

Tapasztalataim szerint sok nő inkább a bétákat, deltákat, gammákat, fiket kedveli jobban, mint az alfákat.

Furcsa tapasztalat. Egy alfa kint éli az életét, minden ujjára kaphat nőt, akár mindennap másikat, a béták, delták, gammák meg egyedül tengetik otthon a hétköznapjaikat. Ha van is mellettük nő, akkor az csak a pénzért, a befolyásukért és a segítőkészségükért van mellette (már amelyiknek van ilyenje). De nem önmagáért, a férfi személyes sármjáért.

És ha már ide lyukadtam ki: a cégvezető uralkodik, a titkárnő kontrollál.

Továbbra sem világos, hogyan. A titkárnő végrehajtja a cégvezető utasításait. De (most tisztán munkakapcsolatról beszélve, kizárva a szexualitással való manipulációt) a titkárnő nem gyakorol kontrollt a cégvezető döntései felett.
A női-férfi kapcsolatokban viszont a nő nem végrehajtói szintre törekszik, éppen ellenkezőleg, a férfi a végrehajtó, a pénzkereső, szervező, felelősségvállaló, míg a nő a férfi akarata feletti kontrollra tör a férfi manipulálásával a saját céljai elérése érdekében.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem mást értetek uralmon és kontrollon, ebből adódik a vita.

Amennyire értem a vitátokat, úgy fordítanám le (magamnak), hogy mindkettő irányítás. Míg az uralom a keretet adja, addig a kontroll a kereteken belüli tartalommal foglalkozik. Ha háborús analógiával kellene élni, míg az uralom a stratégia, addig a kontroll a taktika.

Másik: Rendszeresen hivatkoztok az alfákra (bétákra stb.). Szerintem sok tekintetben ez egyfajta divathóbort, az elmúlt évtized találmánya. Zsenge legénykoromból semmi hasonlóra nem emlékszem. Számomra sokkal inkább tűnik mesterségesen kreált fogalomnak mint a valóság egy szegmensét leíró dolognak. Mintha kiszedtek volna jónéhány pozitívnak ítélt férfi tulajdonságot és összetapasztották volna valami sosem létezett férfigólemmé vagy éppen Frankenstein lényéhez hasonlatossá. Ez utóbbi már azért is érdekes párhuzam, hisz annak a lénynek sincsen neve.

Nem mondom hogy nem lehet bizonyos kívánatos tulajdonságoknak megfelelő kevercse a valóságban is, ám az alfaság által sugallt kép sokkal inkább valamiféle ősférfire vagy méginkább férfi feletti férfire hajaz és meglehetősen irreális.

Meglehetősen zavaros a kép, ami ennek kapcsán a fejekben van. Én mindig fogom a magamét amikor ilyesmiket olvasok, hogy “sugározzon róla”, “veleszületett ösztön” meg hasonlók. Kissé túlmiszifikált az egész és ha valaki teljesen komolyan veszi, annak még káros is. Akár ha ilyet keres, akár ha ilyenné akar válni, mert úgy gondolja hogy ilyesmi létezik.

brandon
Olvasó
brandon

A cégvezető/titkárnő hasonlatnál már leesett, hogy más értelemben használja. Csak úgy meg nem igaz. Lásd, előző hsz. utolsó bekezdését.
Legalábbis, hozzám még egy nő se jött oda, hogy majd ő lesz a végrehajtó jobbkezem, helyettem pénzt keres, megszervezi, lebonyolítja a dolgokat, megoldja az általam kijelölt problémákat, nekem csak ki kell adnom a parancsot, tudatnom kell vele, mik a célok, ő meg majd kontroll alatt tartja a végrehajtás lebonyolítását. :)

Sokkal inkább igaz ez fordítva. Azonban, a női kontroll nem direkt utasításokban jön, hanem hátulról jövő érzelmi, lelki, egóra ható manipulációs technikák formájában.

az alfaság által sugallt kép sokkal inkább valamiféle ősférfire vagy méginkább férfi feletti férfire hajaz és meglehetősen irreális.

Gondolom, te is megfigyelted, hogy egyes férfiakra ragadnak a nők, szinte mindnek tetszik, míg a többi férfire nem ragadnak. Nos, akire ragadnak, annak a külső/belső tulajdonságai azok, amiket “alfa” tulajdonságokként nevezhetünk.

hgyi
Szerkesztő

a titkárnő nem gyakorol kontrollt a cégvezető döntései felett.”
Én nem is ezt írtam. De nem tudom szemléletesebben elmagyarázni, mint ahogyan már többször is megtettem. Tovább próbálkozni pedig nem akarok, ez is több volt a kelleténél.

A női-férfi kapcsolatokban viszont a nő nem végrehajtói szintre törekszik, éppen ellenkezőleg, a férfi a végrehajtó, a pénzkereső, szervező, felelősségvállaló, míg a nő a férfi akarata feletti kontrollra tör a férfi manipulálásával a saját céljai elérése érdekében.
B*meg, ennyire érthetetlen, amit írok? ***** ****** ******** ******** *** *** ***********. (Ez önmoderáció volt. Tanultam Weiningertől. Mindig tanulok tőle valamit.)
Nem hinném, hogy az itt jelen lévő férfiak és nők olyanok lennének, mint akikről írsz. Igazán tanulhatnál az itteni férfiaktól – pl. AlterEgotól, Maestrotól, Weiningertől, Elektől.

Reszet Elek
Szerkesztő

Tőlem azért ne! ;-)

tumblr_mrkt5o8KCh1qduh7lo1_500

Reszet Elek
Szerkesztő

Ezért írtam azt, hogy “Nem mondom hogy nem lehet bizonyos kívánatos tulajdonságoknak megfelelő kevercse a valóságban is”. Mindenesetre túlmisztifikáltnak érzem a dolgot. Másrészt mégha hiszek is az önnevelésben nem hinném hogy lehetne ill. lenne értelme a személyiségünknek teljes mértékben ellentmondó módon megnyilvánulni hosszú távon. Persze az ezt “tanító” emberek szerint az “ősférfi” mindenkiben ott lapul és ez előhozható. Miért is mondanának mást, hiszen ebből élnek. A magam részéről sokkal inkább gondolnám, hogy a nők által preferált önbizalom és határozottság alapja az illető önmaga belső énjével való harmonikus viszonya és a saját értékeinek (és gyöngeségeinek) objektív tudata, ismerete. A PUA és hasonlók arra azért jók, hogy felhívják a partnerkeresés tudatosságára a figyelmet de mint más ez sem csodaszer. Ellenpéldákat is tudnék mondani. Van ismerősöm, aki pl. pont a PUA ellentettjével, valamiféle szinte túlzásba vitt romantikázással szedett össze bombajó nőket, noha egyáltalán nem egy szép ember. Kilincsen hagyott virágcsokrok, aranyszín tollal írt verses szerelmes levelek meg ilyesmik. Tisztára mintha a Csábító naplójából lépett volna ki. A megfelelő byroni, borongós lelkülete is megvolt hozzá. És abszolút működött.

Ezzel csak arra utalnék, hogy nincsenek csodareceptek és megoldások. Sokkal inkább gondolnám úgy, hogy minden vadhoz más eszköz kell. Medvére mással megy az ember, mint nyúlra. Egy látszólag szende könytároslánynak meglehet a hülye álértelmiségi duma sokkal inkább bejön, mint a divatboltban dolgozó kismacának. Mégha vannak is egyezések azért nagyon más a történet. Másrészt férfioldalról is eltérő a megkívánás. Nekem pl az előzőnél maradva sokkal inkább bejön a “szende” könyvtároslány (olyan kis romlottak tudnak lenni), mint a divatbolti fitneszlédi. Ebből adódóan jobban rá is tudok hangolódni és jobban előhívja a természetes készségeket. Egy fitnesz macával nem is tudnék mit kezdeni. Nem indítja be a vadászösztönt.

hgyi
Szerkesztő

Istenkirály vagy! :o)))

Az alfaizmus nekem sem volt ismerős eddig – csak az állatvilágban. :o)

Inaara
Olvasó
Inaara

“a cégvezető uralkodik, a titkárnő kontrollál.”

Kicsit továbbgondolva: A titkárnőn keresztül jutnak el (vagy nem) az ügyfelek a főnökhöz, úgyhogy elég sok múlik rajta. :) A főkönyvelő (gazdasági igazgató) az, aki tényleg mindent tud a cégről. Bizalmi állás, amit meg is fizetnek, és gyakorlatilag annyi pénzt kérhet, amennyit akar. A portás is elég jól képben van, illetve a régi világban a telefonközpontosoknál senki sem tudott többet senkiről. :)

Mikor felvetődik ez a téma, mindig eszembe jut a régi mondás: vannak dolgok, amiket egy miniszter sem tud elintézni, és vannak, amelyeket egy portás is meg tud akadályozni.

 

Angelo01
Újságíró

Megpróbálom átvágni a gordiuszi csomót :)

A kontroll és az uralkodás között az a fő különbség, hogy a kontroll a kontrolláltak érdekében/részvételével működik, míg az uralkodás az uraltak ellenére is.

Egy másik példával élve, a főnök-vezető közötti különbség is csak árnyalatnyi, de jelentős. A főnök uralkodik, utasít, a beosztottak véleményének figyelembe vétele nélkül, megy a maga feje után. A vezető kontrollál, és figyelembe veszi a csapata véleményét, hajlandó változtatni az álláspontján.

Koriander
Olvasó
Koriander

:)))

Deansdale
Admin

Nem vagytok könnyű helyzetben, mert jó szándékkal közelítetek, de a mondanivalótok (vagy talán a stílusotok) itt és most hátrányos helyzetből indul. Ennek egyszerű oka, hogy a szénné feminizált közéletben és közbeszédben a Férfihang definiáltan kiáll a maszkulin szemléletmód mellett (attól függetlenül, hogy nem “nyomunk el” senkit). A problémátok azzal rokon (nem azonos, de rokon), amikor az első nők betörtek bizonyos férfi terekbe, és szarul esett nekik a maszkulin párbeszéd nyersessége. A férfi terek behódoltak és eltűntek, a Férfihang nem fog. Erről talán írok egy nagyobb cikket is, ha lesz erőm. Mindenesetre az ellenállás nem a személyeteknek szól, hanem egyszerűen csak az van, hogy itt maszkulin energiák keringenek az éterben, és aki ezt nem szereti, azon nem tudunk segíteni (nem fogunk a kedvéért elnőiesedni és a logikus vitát lecserélni egymás lelkecskéjének ápolgatására. Olyan oldal van millió, ilyen csak egy).

Adolf Weininger
Újságíró

karcosok klubja

hgyi
Szerkesztő

:o))))))))))))))))

Maestro
Szerkesztő

Nagyobb gondnak érzem, hogy a cikk egy hamis alapvetésre épül. A kultúra nem ‘férfikultúra’, hanem emberi kultúra, amelynek vannak férfiakra és nőkre vonatkozó részei, férfiak és nők által létrehozott részei, de az egész együtt egy dolog és nem a nők ellen hozták létre a gonosz patriarcha férfiak.

Reina házas hasonlata nagyon találó. Felépítik a házat, főleg a férfi munkájával és főleg a nő igényei szerint, majd jön valaki és elkezdi magyarázni, hogy ez így egy férfiház és ha nem minden szobában a nő mondhatja meg a tapéta színét, akkor a nő el van nyomva, és itt az idő, hogy végre a női szempontok is érvényesüljenek a házépítésben.

Számomra kicsit furcsa volt ezt a Csao elvtársnő-szintű okfejtést a Férfihangon olvasni.

Reszet Elek
Szerkesztő

itt maszkulin energiák keringenek az éterben” – Ez nagyon jó! ;-)

Attól tartok hogy a férfihoz kötődő fogalmak átértelmezése nagyban folyik. Volt is szó róla korábban, abból jött ki az újbeszél téma. A nagy hazugság az, hogy a világ érdemi és lényegi szinten változik és ezért a férfiaknak is érdemi, lényegi szinten változnia kellene. Az igazság az, hogy a problémák ugyanazok csak a jelenkorra jellemző köntösben nyilvánulnak meg. Ebből adódóan sokkal inkább káros lenne valamiféle mindent átformáló változás.

Attól tartok, hogy hagyni egyneműsödni a társadalmat a legnagyobb emberiség elleni bűntett lenne. A párkapcsolatok és társadalmi kapcsolatok legalapvetőbb mozgatója amely ezek dinamizmusát adja a kétneműség érdemi különbségéből adódik. Fény és árnyék, forró és hideg, kinn és benn, sorolhatnám. E kettősség nemi megfelelőjének hiányában az emberi létezés íztelenné, langyossá válik, az emberi létezés egyik legfőbb mozgatórugója tűnik el. E folyamat következményei pedig beláthatatlanok.

Szóval Happy together

Reszet Elek
Szerkesztő

Az átértelmezés kapcsán az itteni kommentfolyamban is jónéhány fogalomtorzítás tettenérhető.

Pl. A férfiakat már kisgyerekként is arra kondicionálják, hogy eltagadják érzelmi énjüket(1). Ráadásul férfi használta érvként. Ennek szinonímája az az ostobaság is hogy a férfiakat arra késztetik, hogy ne vállalják fel énjük feminin részét (2).

A valóság persze teljesen más. Az első megállapítás valójában helyesen úgy szólna: A férfiakat már kisgyerekként is arra kondicionálják, hogy minél jobban kontrollálják érzelmi énjüket. A valóságban mindenki elismerheti (aki férfiakat behatóbban is ismert eddigi életében), hogy a férfiak érzelmi énje ugyanolyan összetett lehet, mint a nőké. A különbség annyi, hogy a férfiaknál kevésbé léteznek ambivalens érzések ill. ilyen esetleges ambivalenciák feloldásában messze jobbak vagyunk, mint a nők. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy sokkal inkább képesek vagyunk érzelmeinket absztrakt módon szemlélni bizonyos szinten tárgyiasítani. Meglehet a nemek közti egyet nem értés legfőbb oka éppen ez. Esetleg ennél is teljesebb mértékben az ember és ember közti kommunikáció véges mivoltunkból eredő lényegi lehetetlensége az oka. Az utóbbi támaszthatja alá, hogy a homo pároknál is ugyanannyi kapcsolati probléma van, mint a heteróknál.

Másik oldalról a társadalom a nőktől jóval kevésbé várja el ezt a fajta mentális önkontrollt (amivel persze némely nők vissza is élnek). Azt hiszem a hisztis picsa vagy a vérző kobra kifejezés mindenkinek ismerős. Társadalmi szinten viselkedésében részlegesen erkölcsileg felmentik ill. tettei következménye alól mentesítik a nőket. Így válik elfogadhatóvá az illogikus gondolkodás, az oktalan hisztizés és ami a legfőbb így lehet a női érvelésnek betonbiztos érzelmi alapja (értelmi helyett).

A második megállapítás pedig gázos torzításban még hozzá is tesz az előzőhöz. Itt az érzelmek és a női mivolt közé tesz egyenlőségjelet az állítás, ami minden józan ember számára beláthatóan ostobaság.

Alter Ego
Szerkesztő

Próbáltam rákeresni az “eltagadják” szóra, de az csak a te hozzászólásodban szerepel. Ettől függetlenül feltételezem, hogy az én gondolatomra reflektáltál. Szelíden jelzem, hogy ha az “eltagadják” és az “elnyomják” (én ezt a szót használtam) közé egyenlőségjelet teszel, abban egy (nem kicsi) “fogalomtorzítás érhető tetten”.

Az jó, hogy igyekeztél árnyalni a férfiak és a nők eltérő neveltetéséből eredő problémákat, viszont talán megfeledkeztél arról az eshetőségről, hogy az eltérő lelki alkatnak a neveltetésen túl lehetnek genetikus okai is. Bár lehet, hogy ez csak az én “látens hímsovinizmusom”? Mindenesetre bátran vállalom, hogy bár egyenlőségjelet eszembe sem jutna tenni az érzelmi élet és a nő közé, de azt a karakterisztikusan eltérő érzelmi életet, amely szabadabban árad, az egyén lélektani szempontjaira koncentrál, emiatt a praktikus érvekkel gyakrabban szakít, olykor kissé talán énközpontú(?) elsősorban a nőknek tulajdonítom, illetve feminin jellegűnek gondolom. Tekintettel az általam vélelmezett genetikus determináltságra, hajlamos vagyok olykor akár még mentegetni is…

Azt hiszem, mégsem az én “fogalmi torzításaimmal” száltál vitába…

Reszet Elek
Szerkesztő

Én is azt hiszem (mert nem nálad olvastam)…

Alter Ego
Szerkesztő

Bocs, akkor futottam egy kört feleslegesen.  :)

Alter Ego
Szerkesztő

Közelíthetünk úgy is a helyzethez, hogy a Férfihang egy szubkultúra, amelynek öndefiníciójában van néhány sarkalatos pont, de ezzel párhuzamosan nyitott arra, hogy magába fogadjon olyan más értékes “szubkulturális” művészi törekvéseket is, amelyek bizonyos értelemben rokonságot ápolnak vele. A dolog természetéből adódik, hogy fokozott toleranciát, türelmet igényel ez minden féltől…

“A hgyi-vel írt közös – szerintem jó – cikk gyászos fogadtatása (azaz a békehang becsődölése) után annak vonzereje, hogy újra írjak ide, a nullával volt egyenlő.”  – Azt gondolom, hogy a cikkek fogadtatásának nem az a legfontosabb mérőszáma, hogy hány egyetértő hozzászólás született, sokkal inkább az, hogy hány embert sikerült gondolkodásra, párbeszédre késztetni. Valószínűleg így gondolják rajtam kívül mások is, és ez a szemlélet tükröződik abban is, hogy a sokat vitatott cikkeket sem szokta igazán lepontozni az olvasóközönség. Történelmet ír majd az, akinek sikerül “csillagos” egyest begyűjtenie. Én azt szeretném, ha a vita senkinek nem szegné kedvét, merthogy többek között azért vagyunk itt, hogy megpróbáljunk versenyeztetni vagy éppen kibékíteni egymással szemléletmódokat… Amúgy halálra is unnánk magunkat a fejlődésképtelen nagy büdös egyetértésben…

Bár nem túl szigorúan, de azért szerkesztjük a Férfihangot, ergo egy fontos, primer értékítélet fejeződik ki abban is, hogy kik kapnak meghívást, kiknek a közreműködését igyekszik ösztönözni egyik vagy másik szerkesztő…

Naooo
Olvasó
Naooo

“Történelmet ír majd az, akinek sikerül “csillagos” egyest begyűjtenie.”

Úgyse mernétek kirakni.

“Amúgy halálra is unnánk magunkat a fejlődésképtelen nagy büdös egyetértésben…”

Húzza mindenki a szekeret minden irányba.

Alter Ego
Szerkesztő

Alábecsülöd a merészségünket. :)

Koriander
Olvasó
Koriander

Olvastam Elek a hszd, csak már nem bírom visszakeresni.  Nemtom mit írjak, továbbra sem mélyedtem el különösebben a BDSM pszichológiában, nem köt le ;-).

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem ez

Nem baj, nem is szükséges. Az O története meglehet a BDSM egyik kályhája, sok tekintetben erről a könyvről beszélni, a BDSM-ről beszélni jelentéssel bír. Bizonyos szempontból a könyvet nem is lehet megérteni vagy inkább csak a felszínen lehet motoszkálni ez utóbbi megértése nélkül. A hivatkozott szerző, aki példaként a modernkori kapcsolatok elszemélytelenedésének egyik útja példájaként hozza fel, láthatóan nincs e megértés birtokában. Ilyen szempontból a kommentem inkább az általa, mint az általad leírtakra vonatkozott ill. azoknak szólt, akik elolvasták a linked mögötti eszmefuttatást illetve esetleg olvasták a hivatkozott művet. A többi mondanivalóját viszont kifejezetten érdekesnek találtam (noha Simmelt nem olvastam).

Koriander
Olvasó
Koriander

ja tényleg :), csak már elég szövevényes és elszkrolloztam, kicsit fáradt vagyok, még van egy kis táblázatszerkesztésem, itt ugrálok két ablak közt.

Reszet Elek
Szerkesztő

Csak óvatosan, be ne törd egyiket se mert még megvágod valamidet…

Inkább küldök egy érdekes dalt.

Koriander
Olvasó
Koriander

írtam neked mélt, mert tuti félreértettem valamit, de ehhez én túl szemérmes vagyok.

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander
Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

sejtettem, hogy nem az, de az is.

hgyi
Szerkesztő
mdmselle
Újságíró
mdmselle

Nagyon jó írás! Görbe tükör. Vagy inkább kristálytiszta :-)

“A nők sokkal kegyetlenebbek egymáshoz, mint a férfiak bármikor voltak velünk, beleértve a boszorkányüldözést is.”

Adolf Weininger
Újságíró

Lehet, hogy ez már a fény az alagút végén? Vagy csak a végzet egyik asszonya elemlámpáz?

Reszet Elek
Szerkesztő

Ezt a honlapot most találtam egy cikk reklámablakába linkelve. A szemem nyitva maradt, ahogy a szám is…

Egyre lejjebb és lejjebb megyünk. Nézzétek meg. Nagyon durva! No persze erre kurvára senki nem fog hörögni!

xyz
Olvasó
xyz

(Tényleg szörnyű… főleg, ha a nő takarítja a házat a napi 8-12 óra munka után, akkor igenis szörnyű. )A videóknak kicsit olyan a hangulata amikor az amerikai álomban a nőket okították…(már linkeltem szexista reklámokat) különféle dolgokra. Nem igaz a videó, nem minden férfi hagyja maga után a wc-papír gurigát nyilván vannak olyanok is akik képesek kidobni a szemetesbe. Nagyon durva, hogy ilyenek is vannak. Nekem ha nem itt látom fel sem tűnt volna, hogy lenéző a férfiakkal szemben is. Lassan kezdem látni, hogy azért bizonyos dolgokban jogosan kéritek ki magatoknak.

Reszet Elek
Szerkesztő

Amit írsz az a béka és a forró víz esete. Biztos ismered a dolgot.

Másrészt meg az embereknek általában az tűnik fel, ami őket érinti, sújtja.

A magam részéről egy levelet írtam a Zewának. Nem hiszem hogy bármi foganatja is lesz. Ettől függetlenül meglehet lenne értelme minél többünknek írni nekik. Az ügy kapcsán a feministák több cég elleni internetes média hadjárata jutott az eszembe. Lehet hogy egy-két magyarországi ügy (amolyan mattel-félék) segítene elültetni az itthoni marketinges fejekben hogy nem kifizetődő beszállni a nemek feministák által kirobbantott harcába…

xyz
Olvasó
xyz

Egyetértek veled! (Én a viccnél (tankönyves vita)éreztem, hogy nem túl jó ötlet volt azt a viccet beletenni, mert nem csak én hanem még sokan mások is lenézőnek tartják a nők számára, de ti azt máshogyan láttátok.Ez egyéni érzékenység alapján megy.) Maga az oldal(Zewa-s) alapvetően nem sértő a férfinem számára én úgy látom, csak a videók.

Kodo
Újságíró
Kodo

Ha már megint a tankönyves vicc…
Annak azért két éle van ám. Ezzel az erővel fölháborodhatnának ellene a férfiak is, hiszen üvöltöző bunkónak állítja be őket. Mégis csacsiságnak tartom belekötni, akármelyik élét nézzük.
Maradjunk annyiban, hogy 1:1.
Csak hogy vannak akik még ilyesmit is megpróbálnak kihasználni a politikai céljaikra. Mert ez az egész mostani belekötősdi nagyon jó példa a feminizmus gyűlöletkeltő hadjáratára. Felkavarják a zavarost egy újabb kiadós férfi ellenes kampányra.
A Zewa videókat meg próbáld meg elképzelni fordított felállásban. Vajon mit szólnának hozzá a feministák? Nagy valószínűséggel újabb törvénymódosítást követelnének, külön csakis a nők kiemelt védelmére.
Így működik ez kérem…

xyz
Olvasó
xyz

Igazad van, ha az anyuka hülye az apuka pedig ordítozó bunkó, pontosan tankönyvbe illő vicc:) Tényleg ebben igazad van, akkor az apuka bunkó ennyi:)

Zewa: Ez csak sztereotípia, hogy a férfiak miben rosszabban mint a nők, de ez még nem szerepel a tananyagban:)) Viccet félretéve tényleg kellemetlen lehet látni férfiként, bár szégyenlem én jókat kacagtam a videókon, bocsiii, de tényleg azért egy icipicit jópofa:)

the hermit
Olvasó

Tévedsz, már a címlap is bicskanyitogató.

Reszet Elek
Szerkesztő

A levelem ez volt:

Tisztelt Cím!

Valószínűleg valamelyik női marketingesük agyából pattanhatott ki a tárgyban található honlap ötlete.
Nem igazán értem, hogy senkiben sem merült föl, a tréfás megformálás ellenére (vagy éppen azért) rendkívül sértő lehet ez a férfiakra nézve. Mégha a korszellem a férfiak al bundyzása felé is tart és leginkább erőszakoló vadállatokként vagyunk a médiában beállítva, nem látom be hogy miért kell önöknek is beállniuk ebbe a sorba. 

Kíváncsi lennék hogy az is szalonképes lenne-e önök számára, ha nők toalett feletti guggolásából, szertehagyott véres tamponokból csinálnánk poént! Kíváncsi lettem a honlap párjára, a makewomenbetter.com-ra, de érdekes módon sajna ezt valahogy nem találtam.

Szerencsére az internet számos lehetőséget ad ma már nekünk magánembereknek is, hogy az egyes céges túlkapásokat korrigálandó a megfelelő hírveréssel éppen ellenkező, mondhatni profitcsökkentő hatást érhessünk el. Ennek figyelembevételével várom érdemi intézkedésüket (nem pedig valami nekem írt semmitmondó válaszlevelet).

Üdvözlettel: XXX YYY

A választ pedig ez (üdítő fejlemény hogy egyáltalán volt):

Tisztelt XXX YYY! 

Köszönjük levelét! A makemenbetter.com-ra, illetve az ahhoz kapcsolódó közösségi média felületekre, valamint a YouTube-ra elhelyezett anyagok megformálásnál az volt a célunk, hogy a mindennapos, fogyasztóink egy részét bosszantó problémákra nem bántó módon, a humor eszközeivel hívjuk fel a figyelmet. Hogy ezt még jobban hangsúlyozzuk, elhelyeztünk egy további szöveget is felületeinken, ami a következő:

 “Kedves hölgyek! Ajánljuk figyelmetekbe rövidfilmjeinket a férfiak fürdőszobai szokásairól.

  Kedves urak! Csak annyira vegyétek komolyan a hölgyek csipkelődős kritikáját, amennyi kell ahhoz, hogy ti is egy jót mosolyogjatok.”

Tisztelettel: KKK ZZZ

Maestro
Szerkesztő
xyz
Olvasó
xyz

Én ezen is jót nevettem, viccesen van megfogalmazva:) És azt gondolom, hogy ez csak a képviselőnőket érinti, vagyis akinek nem inge. Én ismerem a wc-használat szabályait és követem is azokat, szóval ez épp engem nem zavar.A  női wc-ben ki szokták rakni, hogy a használt tamponokat betéteket becsomagolva dobják ki, de ez szerintem alapvető és nem sértődik meg senki emiatt. Viszont a zewa-s reklám az összes férfire vonatkozik és túlzottan általánosít és nem tartom helyesnek csak kicsit viccesnek és csak a videókat.

Aurelius Respectus
Olvasó
Aurelius Respectus

Érdekes vita volt. Bruno mint művész írt, gondolkozása a filozófikus módszereken alapszik, az örökös kételyen, az igazság keresésén.  Szerintem nem létezik ma már olyan, hogy férfikultúra, elfeminizálodott teljesen a nyugati társadalom a 20.században. Természetesen ma is vannak olyan férfiak, akiknek a viselkedése helytelen a nőkkel szemben. A férfiak viselkedésének, gondolkodásának megváltoztatását igényelni a nőkkel szemben mint csoportnak, viszont teljesen értelmetlen dolog, biológiai képtelenség. A Férfihang pedig egy oázis a az elfeminizálodott sajtósivatagban, felesleges bármiféle megértést tanúsítania a feminizmussal szemben.

Balton
Olvasó
Balton

Na de hol vannak a női festőművészek?! – címmel megakadtam egy origóról átlinkelt, she.hu-s cikken. http://www.she.hu/kultur-mi/20170113-noi-festok-muveszettortenet-nyilvanossag-catherina-van-hemessen.html

Ha múzeumba látogatunk, művészeti albumokat vagy akár tankönyvet lapozgatunk, bizony nagyon gyorsan felmerül bennünk a kérdés: vajon hol vannak a női művészek? – nem, nem merül fel ez a kérdés! Látogatásunknak/lapozgatásunknak a célja szimpla műélvezet esetleg ismeretek szerzése(én pl. festészetben nem vagyok semmilyen szinten járatos). Benned kedves bloggerina, benned merül fel csak, hogy a rohadt patriarchális festők, bezzeg a női festők azok jobbak voltak; voltak?

A művészettörténetet is évszázadokig férfiak írták, akik azzal egyértelműsítették a tradicionális szerepeket, hogy említést sem tettek a női alkotókról. – ez triviális, véletlenül nem az volt hogy évszázadokig udvari/uralkodói esetleg városi alkalmazásban lévő művészek alkottak ugye? Hanem volt, akár több-száz festőnő, akit elnyomtak a patriarchálisok, lent kifejted…

Annak ellenére, hogy nem hallottunk róluk, és nem ismerjük festményeiket, a művészettörténet minden korszakának vannak jelentős női alakjai. Sokan közülük híres apjuk vagy férjük árnyékában dolgoztak, és alkotásaik nem ritkán az ő nevük alatt kerültek nyilvánosságra – itt vannak a gonosz patririarchálisok.

A női művészek kutatása hihetetlen érdekességeket rejt magában. Mindig is nagyon izgatott, hogy a szinte átugorhatatlan akadályok, társadalmi ellenszél vagy akár megvetés ellenére is kik voltak azok a bátor lányok, asszonyok, akik a művészetekben legalább olyan színvonalon alkottak, mint sok férfi kortársuk. – engem is nagyon izgatnak, azért mindenképpen hogy nehogymáá ne legyen mit tanítani a gender-művészeti tanszéken!

Tudom, hogy nehezen megy annak a feldolgozása, hogy régen:

–       amikor nem tizen-százezren jártak egyetemre,

–       amikor nem többségében nők jártak az egyetemekre,

–       nem voltak gendertanszékek,

–       nem volt kötelező nemi kvóta az egyetemeken,

–       nem voltak büfé-könyvtár szakok,

tényleg csak azok járhattak egyetemre, akiknek a családjuk ezt megengedhette, és ott is a fiúk(a gazdag fiúk, csak hogy értsd). A lányoknak meg férjhez kellett mennie, és bántóan gazdagságban leélni sanyarú elnyomott életüket(a gazdag lányoknak, csak hogy értsd). A népesség 99,5%-a pedig, most meg fogsz lepődni, még írástudatlan volt, nemhogy patriarchálisan elnyomva nem jutott el egyetemre…

Így hát ha ő most körülnéz a művtörcsi szakooon, nem érti ha most ennyi lány jár ide, akkor régen méé’ nem? Jelzem én sem értem miért kell annyi lánynak odajárnia most…

RedGreg
Újságíró
RedGreg

megnéztem a képeit.

 

ez egy kortárs férfi képe. Rendben lévő testarányokkal.

ez egy Catharina van Hemessen kép. Vajon miért nem lett híres?

Balton
Olvasó
Balton

Mert elnyomták, te ezt nem értheted…

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Én azt sem értem, a többi szakra minek járnak annyian. Nem tudják magukat eladni, önértékelési zavarosok, önbizalomhiányosak. Az egész írásbeli vizsgáztatás nekik lett kitalálva, magyarán tanulj meg minden hülyeséget, apró részletet, ami a fenét nem érdekel és a seggelés eredményt hozhat. Szóbelin viszont világosabbak az erőviszonyok, amikor egy adott témát fel kell építeni, a lényeget ésszerűen kiemelni és esetleg néhány apróságot megjegyezni, hogy látható legyen a felkészültséged. És ez az a rész, ahol a lányok a rengeteg készülés ellenére is általában elhasalnak a fiúk ellenében, szoronganak, átragasztják mindenkire a negatív vizsgadrukkot, ugyanakkor elhiszik, hogy majd a jövőben, a való életben ugyanolyan magabiztossággal és hideg fejjel tudnának kezelni egy adódó problémát, mint a férfiak. Nem véletlen, hogy lányokat csak olyan szakon találni többségben, amit a kis popójával bárki el tud végezni, ha a szükséges minimumot megüti.

Hogy ezért én mit kapnék egy akármilyen másik, nem is csak feltétlenül feminista oldalon… :D

Naooo
Olvasó
Naooo

“Nem tudják magukat eladni”

Dehogynem.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Megfogtál! :D :D

Balton
Olvasó
Balton

Kicsit érdekesen fog hatni amit mondok: az én tapasztalataim alapján, meg éppen a nem női túl-reprezentált szakokat elvégezve fogják okozni a legnagyobb kárt. A mérnöki karokról(villamos-gépész, egyéb üzemi mérnök), ahol mint kvóta mérnöknők végeznek majd, néha 1-2 behajolás kivágott blúzban is elég a ketteshez. Namármost így amikor alkalmazzák, nem igazán értem hogy hogyan fognak teljesíteni?? És itt jön amit Te mondasz, a hideg fejjel való gondolkozás és magabiztos problémakezelés. Multinál dolgozva, kb tízből nyolc-kilenc ilyen magát diplomásként abszolváló, divatnyuszi után kell söprögetnem folyamatosan, mert nekik sajnos csak az öndefiniálás megy.

Mielőtt megkapnám a soviniszta jelzőt kijelenteném: hogy NEM MINDEN EGYES mérnöknő ilyen. De SAJNOS üdiítő az amikor olyannal dolgozol együtt, aki ÉRTI IS amiről beszél. Ennek természetesnek kellene lennie…

Visszakanyarodva maradjanak meg inkább popót igénylő szakokon, ahol ki lehet magyarázni hogy mire gondolnak.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Én szintén inkább popós szakokon vagyok, legalábbis a kettő közül a pszichológia ilyen, a saját kis példáimból merítettem az imént. Kösz a mérnökös reflexiót, ezt csak gondoltam, hogy nagyjából így lehet, de nem is nagyon tévedtem e szerint. A lányok által agyon nem nyomott szakoknak mindig is teljesen más jellegük volt, ami abszolút jó. Ezért is haragszom, amiért pl. a tanítást elnőiesítették, de a pszichológia is épp ebbe a körbe tartozik. Ma már alig van férfi terapeuta vagy kutató szakember a témában arányaiban, pedig a látszat ellenére szerintem ez az irányzat egyáltalán nem női privilégium, már csak a “legendás” női empátia (nem)léte miatt sem. Itt is ugyanaz van, mint minden más “fertőzött” területen, hogy tele van nővel, de az igazán nagy alakok tulajdonképp mind férfiak voltak, sok irányzat sok kitalálójának nevét megismertem, egyetlen nőit tudnék csak hirtelen mondani, nem többet. A csoporttársaim közül is a fiúk azok, akikkel igazából komolyabb hangot meg tudok némely témákban ütni.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Mellékszálként: http://www.origo.hu/sport/20170112-a-noi-autoversenyzok-vilaga-es-sikereik-hattere-egy-noi-ujsagiro-szemevel.html Pár idézet a cikkből, a teljesség igénye nélkül, nem akartam “elemezni”, így is kissé hosszú lett:), de nem bírtam megállni:) a vastagított kiemelések tőlem vannak:): …….. A topkategóriák közelében azonban csak elvétve találni női autóversenyzőket, ami az érintettek szerint nem véletlen. Hiába a bizonyítási vágy, valamint a kísérletek a kifejezetten nőknek szóló sorozatokra: úgy tűnik, a természet elnyomja az ambíciókat. …. Az eltérő hozzáállás ellenére azonban sem Magyarországon, sem külföldön nem érte soha negatív megkülönböztetés a neme miatt. Sem beszólást nem kaptam, sem konfliktusom nem volt amiatt, hogy nő vagyok. Igazából nem is szegte volna kedvemet az ilyesmi, de tényleg nem találkoztam ilyen hozzáállással. Habár kezdőként volt olyan, hogy más versenyzők lekiabálták a fejemet, amiért belementem veszélyes szituációkba, de ilyen fejmosást minden újonc megkapott volna, legyen szó nőről vagy férfiról” – emlékszik vissza. …… A Lotus Ladies Cup kétszeres bajnoka szerint azonban nem véletlen, hogy nem nagyon találni női autóversenyzőt a topkategóriák közelében. „Magamból kiindulva mondom, és így mondhatom is, hogy a versenyzést tekintve mi, nők egyszerűen nem vagyunk annyira elhivatottak, mint a férfiak. Ők ezt csinálják gyerekkoruktól kezdve, és mindent képesek feladni azért, hogy elérjék a céljukat. A nők pedig egy idő után elkezdenek mérlegelni, és legtöbbször más dolgokat helyeznek a versenyzés elé a rangsorban: a magánéletet, a családot.Vannak persze kiváló női autóversenyzők, akik nagyon magas szinten űzik ezt a sportot, de az ő esetükben általánosságban elmondható, hogy autóversenyző-dinasztiából származnak, belenőttek ebbe a világba. Többségünk viszont máshogy van kódolva.” …….. Egyre kisebb volt a motivációm, sok volt a technikai probléma is. Igen, hiányzott belőlem az az elképesztő elszántság, ami a férfi autóversenyzőkben megvan. …….. Szeretnék családot, szeretnék nyugodt otthont teremteni magamnak, ebbe a képbe pedig az autóversenyzés – bármennyire is szeretem, és bármennyire is hiányozni fog – már nem fér bele.” …….. Adrienn egyetért Bús Edinával, szerinte is nagy eséllyel félbeszakíthatja egy női versenyző karrierjét a családalapítás, gyereknevelés. A társadalmi elvárások és az ösztönök mellett – korábbi vetélytársához hasonlóan – ő is a kitartás hiányában látja az okát annak, hogy kevés női versenyző van a csúcskategóriák közelében.Bennünk, nőkben valahogy nincs meg az a mindent elsöprő elszántság, mint a férfiakban”– mondja Bende Adrienn. …….. „Az úgynevezett szenzoros élménykeresés sokkal jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre. Ez azt jelenti, hogy új és változatos impulzusokat keres, sokféle ingerre vágyik, és ezt az igényét az autóversenyzés megfelelően kielégíti. A férfiak magasabb tesztoszteronszintje eleve a kockázatvállalóbb viselkedésformák felé tereli őket. A nők pedig nemcsak máshogy vannak kódolva, de tőlük még a társadalom is mást vár, mint hogy féktelenül száguldozzanak a versenypályákon” – magyarázza Boda-Ujlaky Judit. ….. „A biztonságra törekvés erősebb a női nemnél, mint a férfiaknál, ezért fordulhat elő, hogy a nők egy idő után elfordulnak a sebességtől, és inkább a nyugalmas családi életet választják.” …… A NASCAR-ban például sokkal több nőt látni a versenyautókban, mint a Forma-1-ben, ami nem véletlen, hiszen az európai és az amerikai kultúra között még mindig vannak különbségek, ami a nemek közti egyenlőséget illeti. …….. „Ha a szponzorok szemszögéből nézzük, kijelenthető, hogy egy férfit, aki a társadalom által elvárt férfiszerepet teljesíti be egy férfias sportágban, könnyebb szívvel támogatnak anyagilag, mint egy női versenyzőt.” ……. A kétszeres Európa-bajnok kamionversenyző, Kiss Norbert rendszeresen dolgozott együtt női autóversenyzőkkel. Részt vett a felkészítésükben, és többükkel versenyzett is, így aztán igazán jól ismeri a témát. Szerinte alapvetően azért nem jutnak el magasabb szintekre a nők az autóversenyzésben, mert a nőknek máshogy áll az agyuk a technikai dolgokra, mint a férfiaké, emellett emocionálisabbak is. A legmeghatározóbbnak azonban ugyanazt a tényezőt látja, amiről Bús Edina is beszélt: az elhivatottság hiányát. …….. „Szerintem alapvetően a türelem, a kitartás és a nagy elszántság hiányzik a női autóversenyzőkből. Vagy ha meg is van… Tovább olvasás »

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem hiszem hogy sokáig lesz fenn ez a cikk. Túlontúl szembemegy a mainstreammel.

Balton
Olvasó
Balton

Gondoltam én is rá, hogy kicsit más témában de ez is ide tartozhat, csak túl hosszú lett volna összekapcsolni a kettőt. Érdekes, kicsit olyannak érzem az egész feminista tematikát, mitha állva pisilésben is akarnának versenyezni.

Ezzel viszont abszoulut nem értek egyet: “A nők pedig egy idő után elkezdenek mérlegelni, és legtöbbször más dolgokat helyeznek a versenyzés elé a rangsorban: a magánéletet, a családot.”

Ez teljesen úgy hangzik, mintha nem kicsit degradálná a férfiakat, hiszen őket nem érdekli a családjuk-gyerekeik. Csak a sebességben akarják magukat kiélni, meg a versenyzésben. Na egyszóval kicsit sem sztereotíp…Ez meg véletlen: ha jól nyomod az autóversenyt több pénzt is viszel haza, amit aztán a családodra tudsz költeni…

 

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Én nem így látom, szerintem arról szól, hogy a nők rájönnek: egy seggel nehéz két lovat megülni és egyszerűen jobban szeretnének családot, míg a férfinál ez nem választás kérdése, mert egyik léte vagy nemléte nem kényszeríti választásra. Semmi degradálót nem érzékelek benne.