Wastrel
0 megosztás

Miért nincs elég informatikus?

Árgus szemekkel figyelem hónapról hónapra a sajtó különféle termékeiben a cégek, valamint az oktatás képviselőinek sirámait arról, mekkora hatalmas hiány van informatikusokból, és ez az áldatlan állapot az ő közbenjárásuk ellenére sem akar pozitív irányba mozdulni. Sőt mi több, az utóbbi néhány évben még csökkent is az informatikus pályát választók száma. A különféle szakmai szervezetekben mozgó szakemberek értetlenül bámulják a jelenséget, és sehogy sem találják az ésszerű magyarázatot.

Kínos szempontokat boncolgató, egyben vitaindító cikkemben 13+1 pontban felfedem, mi okozza az informatikushiányt szerte az országban (bizonyos esetekben a világon), és miért nem vonzanak elegendő kalandvágyó lurkót az e kategóriába tartozó, amúgy hatalmas presztízsű egyetemi szakok, valamint kellő mennyiségű szakembert a hatalmas fizetésekkel és extra kedvezményekkel csábítani igyekvő cégek.

Ez az írás nem annyira könnyen emészthető, mint a Férfihang társadalmi problémákkal foglalkozó esszéinek többsége, ám a téma fontossága és a vele kapcsolatban releváns vélemények hiánya arra késztetett, hogy egy alaposabb kutatómunkát folytatva magam foglalkozzak vele. Az alábbi pontok elsősorban a saját tapasztalataimon és megfigyeléseimen alapulnak, ám a minta, amiből merítek, túlmutat egyéni észrevételeimen. Kutatásomhoz továbbá igénybe vettem bizonyos online szakmai fórumok felhasználói által írt hozzászólásokat is. Zárójelben megjegyzem, hogy az alább elterülő megállapításaim némi módosítással a mérnök szakmákra ugyanúgy vonatkoznak, azonban én személy szerint az informatika területét látom át alaposabban. Bizonyos adatok és egyes tapasztalataim az ELTE programtervező informatikus képzéséről származnak, és 2010-ig pontosak voltak. Az eltelt idő alatt előfordulhattak apróbb változtatások a tananyag struktúrájában.

1. Van elég informatikus

Valójában egyáltalán nincs hiány informatikus végzettségű emberekből, a felsőoktatás mellett a középszintű oktatási intézmények is tonnaszám képeznek ki különféle informatikusokat (elsősorban webfejlesztők, rendszergazdák, helpdeskesek és designerek kerülnek ki az efféle intézményekből), akik ráadásul a munkaerőpiac számára elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre. A valódi hiány elsősorban három kategóriában jelentkezik: egyrészt a kizárólag több év tanulási/gyakorlási idővel elsajátítható programozási nyelveknél (C++), másrészt a rendkívül speciális tudást igénylő szakterületeknél (SAP-tanácsadó), valamint az újonnan népszerűvé vált, de a felsőoktatásban még meg nem honosodott területeken (.NET, Java). Láthatjuk tehát, hogy a különféle informatikus szakmákon belül tényleges munkaerőhiány helyett inkább egyfajta strukturális munkanélküliséggel állunk szemben, ahol a könnyebben elsajátítható – mondjuk azt, hogy – slágerszakmáknál jelentős túlképzés, a legértékesebbnek számító területeken pedig alulképzés uralkodik. A többi pont lényegében ennek a nézőpontnak a kiterjesztése, ahol részleteiben is boncolgatom a fennálló okokat. Egy olyan országban, mint Magyarország, azt várhatná az ember, hogy a fiatalok három kézzel kapkodnak minden olyan lehetőség után, ami az itthon éppen csak létminimumot jelentő középszerű posványos létből kiemelkedési lehetőséget nyújt. Miért nincs ez mégsem így?

2. Informatikusnak lenni nem menő
df544155e61a6af3e7b9be88c48b6ffb925ed090facebook1
Minden ember életében nagy szerepet játszanak a társadalmi elvárások. A klasszikus normákon felül, mint amilyen a családi értékek vagy a viselkedés illemtana, léteznek másfajta, elsősorban a modern társadalmakban elharapódzó normák is. Ilyen norma például a menő/nem menő diákok felosztása az iskolában. Bár az utóbbi évtizedben elsősorban az internet begyűrűzése a hétköznapi emberek világába jelentősen változtatott a köznép számítástechnikával szembeni ellenérzésén, az informatikus, mint társadalmi-gazdasági csoport számukra továbbra is egy olyan kategóriát jelöl, amit nem bírnak megérteni és számukra idegenül hat. Így annak ellenére, hogy szinte mindenki napi szinten használja, esetleg némi ismeretséggel is rendelkeznek a számítógépek világából, az informatikusok továbbra is a társadalom szerinti nem menő kategóriába szorulnak. Ez megakadályozza a már kellő ésszel, de még kevés élettapasztalattal és reális felmérési képességgel rendelkező fiatalságot, hogy informatikusnak álljon. A legszínvonalasabbnak kikiáltott képzési intézmények folyamatos gondokkal küzdenek a létszám feltöltését illetően, emiatt sok egyetemre felvételiző számára az alacsony felvételi pontszámok jelenthetik az egyetlen nyomós indokot a programozó képzések választására. Persze, aki így gondolkodik, már az első félévben csúnyán fejrebillen.

3. Nincs, aki megfizesse a képzést

Viharosabb vizekre evezünk a következő pontban. Bár a közvélekedés úgy tartja, a felsőoktatás a felvételt nyert diákok számára teljesen ingyenes, ez az állítás nem fedi teljesen a valóságot. Aki egy nevesebb felsőoktatási intézmény közelében lakik, annál talán megállja a helyét. A reálképzéseken megnövekedett keretszámmal együtt viszont megszaporodtak a vidékről érkező, szerencsét próbáló fiatalok. Az ő helyzetük teljesen más: leggyakrabban szegényebb környékről, alacsonyabb színvonalú közoktatási körülményekből kerülnek ki, lemaradásuk szembetűnő a szerencsésebb körülmények között növekedett társaikhoz képest. Nekik külön kollégiumot vagy albérletet kell fizetniük a tanulás általános költségein felül, nem beszélve a helyi közlekedési bérletről, a hazautazásról, illetve az étkezésről. Ezen kiadásokat a szegényebb sorú vidéki családok csak nagy lemondások árán képesek fedezni, pedig egyre gyakoribb, hogy a szülő okos gyermekét úgy küldi egyetemre, hogy ő lesz az első diplomás sarj a famíliában. A fokozott teljesítménykényszer, az elégtelen vidéki közoktatás és a falusi szegénység végül döntéskényszerbe sodorja a fiatalt: vagy dolgozik, vagy elvégzi a képzést időben. Időközben a programozás gyakorlására abszolút nem marad ideje.

20120613fiamÓvatos becslések szerint is három év gyakorlás szükséges egy tetszőlegesen kiválasztott programozási nyelven, hogy a munkaerőpiacon is megálljuk vele a helyünket. Ez a három év a szabadidő és a kereseti lehetőségek rovására menne. Nincsenek igazán használható tehetségápoló programok (az ösztöndíjakat most hagyjuk, messze nem fedezik a létfenntartás költségét), ha pedig emberünk egy évnél többet csúszik, átsorolják fizetős képzésbe, aminek köszönhetően költségei még tovább növekednek. Az a tény sem bagatellizálható el, hogy akik ténylegesen megengedhetnék maguknak ezen képzések megfinanszírozását – azaz a módosabb szülők gyerekei – azoknak eszük ágában sincs programozónak szegődni, remekül elvannak a közgazdasági, jogi és politológiai képzéseken. Nyugaton elfogadottnak számít, hogy a startup vállalatok egy része, melyek nem rendelkeznek megfelelő tőkével, ingyen munkaerőt vesznek fel, akik a termékük piaci bevezetése után részesedhetnek a bevételekből, vagy egyéb más jutalmat kapnak. Itthon ennek megvalósítása lehetetlen, mert az emberek nem rendelkeznek pénztartalékkal ahhoz, hogy több hónapot kibírjanak bevétel nélkül, az elvárások mégis afelé mutatnak, hogy „a tanulópénzt meg kell fizetni”. Igen, de ki fogja?

4. Nehéz kitaposni az informatikussá válás útját

Az előző ponthoz kapcsolódóan, ha a puszta anyagiakat a képletből kivesszük, és a diákság szempontjából vizsgáljuk az informatikussá válás néha nehézkes útját, akkor sem lelünk éppen megnyugtató válaszokra. A munkáltatók részéről egyértelmű elvárás, hogy a végzett hallgató egyetemi tanulmányain felül rendelkezzen szakmai tapasztalatokkal. Ez lehet nyári munka valamilyen IT-cégnél, hobbiprojektek, vagy akár saját kútfőből megvalósított üzleti vállalkozás. Azonban, míg az egyetemi szakok többsége nem támaszt teljesíthetetlen követelményeket a tanulók felé, és egy átlagos szakon munkatapasztalatok szerzésére, valamint szórakozásra is akad bőségesen idő, az informatikusképzésben jelentős, gyakran áthidalhatatlan szakadék tátong diák és diák között. Aki nem volt színjeles matekból a középiskolás évek alatt, vagy nem állt neki programozni ugyanezen időtartamban, az jelentős hátránnyal indul már a képzés legelső évében. Egyetemi keretek között az informatikus hallgatókkal szemben állított követelmények a következők:

– Végezze el a rendelkezésre álló képzési idő alatt a képzést
– Vértezze fel magát legalább 2 évnyi szakmai tapasztalattal valamelyik programozási nyelvből
– Szedjen össze felsőfokú nyelvtudást legalább 1, de inkább 2 nyelvből
– Mindeközben a diákság részéről megjelenik az igény némi szórakozásra, magánéletre, esetleg hobbiprojectekre szánt időre.
53539e4619c8d
Egyéb képzéseken megfelelő időbeosztással a feltételek gond nélkül egyensúlyba hozhatók. Aki informatikusnak vagy mérnöknek tanul, a fenti 4 szempont közül választhat kettőt, ami képzése ideje alatt megvalósulhat. Ha neves gimnáziumba járt, akkor a nyelvtudás, a biztos matematikai alapok vagy a korai programozói tapasztalatok valamelyikével előnyre tesz szert. Minden más esetben a programozó szak kínszenvedés, és garantáltan nem fogja a rendelkezésre álló idő alatt elvégezni, vagy pedig biztos anyagi háttér híján szerencsétlen csóróként fogja végigtengődni egyetemi éveit, míg mások ez idő alatt vígan élvezik a gondtalan ifjú létet. Amennyiben minden pontot ki szeretne pipálni, úgy elkerülhetetlen, hogy tanulmányai kitolódjanak pár évvel, pont úgy, hogy időközben elfogynak az államilag támogatott félévek és rájöjjön, amennyit nyert a réven, elvesztett a vámon. Aki nem élvezheti a szülők feltétlen támogatását, végérvényesen elveszhet valahol a labirintusban. A diploma időben történő letétele sem garancia a sikerre: újabban sokan távoznak úgy az egyetemről, hogy egy sort nem tudnak programozni.

5. Nem éri meg feláldozni a fiatalságot egy bizonytalan papírért

Vitán felül áll, hogy az informatikus, de legfőképp a programozói és a villamosmérnöki szakmák elsajátítása hatalmas, gyakran emberfeletti erőfeszítéseket kíván az egyetem kapuin először belépve még kissé tudatlan, felelőtlen, és a tanulás szempontjából lassabb, gimnáziumi oktatáshoz szokott nebulótól. Felvenni az egyetemi tempót, pláne egy nevesebb intézményben, lehetetlen feladatnak bizonyul a diákok elsöprő többsége számára.

Az sem tagadható, hogy bizonyos főiskolai / egyetemi szakok színvonalának fényében jogosan áll össze a kép a diákok fejében, miszerint az egyetemi éveik legmeghatározóbb mozzanata a gyeplőlazulás és a bulizós évek lesznek. Bár a programozó gólyák többsége tisztán látja az előttük tornyosuló kihívásokat, titkon azért mégiscsak reménykednek abban, hogy nekik is csurran-cseppen valami az említett életérzésből.

szarok_rá_inkább_leszek_sztiptíztáncos_huffnagelAz egyetemi oktatás azonban két szék közül a padlóra taszítja a jobb sorsra érdemes diáksereget. A bolognai rendszer kiváltképp sokat tett a lépést tartani kevésbé tudó diákok kitaszítása érdekében. Itthon az új rendszerre való átállás leginkább azt jelentette, hogy az addig 5 éves képzésben oktatott tárgyakat nagyrészt belezsúfolták az új, 3 évesbe. Ez az informatikusképzést alapjaiban rengette meg, hiszen a tananyag már amúgy is sokkalta töményebb volt a legtöbb másik egyetemi képzésen tapasztalt átlagnál. Tehát szokásos, amolyan magyaros sikertörténetnek lehetünk tanúi.

A fentebb leírtak remélhetőleg érthetővé teszik, hogy a fiatalok teljes egészében ésszerű döntést hoznak, ha úgy látják, nem az informatikusképzésben találják meg számításaikat, hanem a jóval hamarabb sikerrel kecsegtető és papírt adó kommunikációs vagy menedzsment képzéseken. Mire ténylegesen is benő a fejük lágya (leginkább a húszas éveik végén), addigra semmiféle lehetőségük nem marad saját hibáikat helyrehozni, hiszen az államilag támogatott félévek lejártak, a kezdőfizetések sok helyütt még a puszta létfenntartásra sem elegendőek, és maguk a cégek sem nézik jó szemmel, ha az amúgy szorgos munkavállalójuk időnként elkéretőzik órára az esti tagozaton.

6. Nincs, aki önmenedzsmentre tanítsa az informatikusokat

Az informatikuspalánták gyakran már egészen fiatalon odaszegezik magukat a képernyő elé. Akik így tesznek, azok talán hatalmas előnnyel indulnak a későbbiekben a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon, ám egyéb képességeik, mint az érzelmi intelligencia vagy az empátia, visszafejlődnek. Van azonban egy súlyosabb hozadéka az antiszociálisnak nevezett kockák befelé fordulásának: nem tudják magukat megtanítani a sikerre. A szociális képességek elcsökevényesedése azt jelenti, hogy az amúgy ideális jelölt nem tud egy állásinterjún megfelelően teljesíteni, gyengül az érdekérvényesítő képességük, és végül idejekorán kiábrándult búcsút mondanak a munkaerőpiacnak. Meglepően magas azoknak a száma is, akik diplomával a kezükben, esetleg munkatapasztalatokkal kidíszítve hagyják el a pályát, és többé közelébe sem mennek a szakmának.
kerti játék
A napról napra változó környezet miatt a programozóknak rendszeresen csiszolniuk kell saját tudásukon, ami nehezen fér össze a rájuk jelentős nyomást gyakorló munkahelyekkel. A munkaerőpiacon 40 év felett már öregnek számítanak, a fiataloknak pedig még bizonyítani sincs esélyük, hiszen az elképesztő szakmai tapasztalati kívánalmakat nem tudják teljesíteni. Az informatikus szakmáknak a munkaerőpiacon rövid a szavatossága, és senki sem törődik sorsukkal a korai kiégésüket követően.

7. A legtehetségesebbeknek nincs szükségük munkáltatókra

Lehetetlen tagadni: a profi informatikussá váláshoz elkerülhetetlen az ember személyiségének változása, méghozzá a társadalmi elvárásokhoz képest negatív irányban. Az informatikusnak alkalmas személyek gyakran rendkívül magas intelligenciával, viszont alacsony érzelmi és empatikus képességekkel bírnak. A cégek humánmenedzsmenttel foglalkozó dolgozói viszont előszeretettel helyezik előrébb a listájukon azt a tényezőt, hogy a leendő munkavállaló mekkora eséllyel képes a vállalati kultúrába beilleszkedni, és a többi munkatárssal megfelelően összecsiszolódni. Bár saját bevallásuk szerint sincs elég szakember, nem képesek paradigmát váltani, és a felvételnél a fontosabb tényezőket, például a jelölt tényleges tudását és feladatmegoldó képességét vizsgálni.

Azonban az informatikusok nem csupán a munkaerőpiacon keresettek. Míg az ipari szakmák többsége jelentős pénzbeli befektetést igényel mind a tapasztalatszerzés (beletanulás), mind a termékek előállítása terén, és így a szegénységgel küzdő, ám vállalkozó kedvű fiatalság már a puszta elindulásban akadályozva van, a programozók részéről a szükséges eszközpark beszerzése egyszeri befektetést igényel. Az oktatáshoz szükséges anyagok, illetve szoftverek nagyon olcsón, sok esetben a tanulók számára ingyen rendelkezésre állnak. Az alkotó szemléletű informatikusoknak így jelentős agyi kapacitást és energiát kell belefektetniük a tanulásba (ezért sem alkalmas mindenki informatikusnak), de ezután minimális anyagi befektetéssel és egy jó ötlettel akár nagyot kaszálhatnak. A többiek sem panaszkodhatnak, hiszen a független vállalkozók megbízások tömkelegét szerezhetik meg az ún. freelancerkedéssel. Ezzel megspórolják a nehézkes és néha értelmetlennek ható álláskeresést, teljes egészében a maguk urai lehetnek, nincs ordibáló, dilettáns főnök, kikerülhetetlen és idegesítő HR, illetve retardált munkatársak, akik helyett el kell vinni a balhét, ha csúszik a projekt. Az efféle teljesen független vállalkozói szemlélet elsajátítása a jelenlegi közoktatás fényében lehetetlen, viszont akinek sikerül és nyer is vele, az soha többé nem vágyik vissza a nagyvállalati ültetvényre.

8. A jó informatikusok túlterheltek

A ritka tudással felvértezett informatikusok után három kézzel kapkodnak a munkáltatók, érdemes tehát átvizsgálni a helyzetet az ő szempontjukból is. Mivel jár egy olyan tevékenység, amiben nincs más, aki helyettesítene, ha valami rendkívüli esemény ér, ha mástól nem várhatsz segítséget a munkádban, mert nincs senki, aki jobban értene nálad hozzá?

apple
A legfontosabb hátránya a speciális tudás meglétének a munkaidő/magánélet egyensúlyának teljes felborulása. Még ha az illető szakembernek nincs is családja, a megterhelő szellemi munkát ugyanúgy nem lehet a végtelenségig művelni, mint a nehéz fizikait. Azok, akik mindkét területen dolgoztak már, úgy tartják, hogy a fizikai munkát ki lehet pihenni másnapra, de az erős szellemi megterhelést gyakran nem. Ez nem jelenti azt, hogy a fizikai munka könnyebb lenne, hiszen az erős, az egyén képességeit meghaladó fizikai terhelés sajnos negatív testi változásokat idézhet elő, melynek köszönhetően a munkás akár teljes munkaképességét elvesztheti. Szellemi munkánál csak ritka esetben jelennek meg a fáradtság jeleit mutató testi tünetek, és ezek is helyrehozhatóak némi rehabilitációval.

Amit viszont a rehabilitáció sem hoz helyre, az az úgynevezett korai kiégés, márpedig a specializált szakterületen dolgozó informatikusok és mérnökök ezzel a jelenséggel halmozottan néznek szembe. Akik ritka tudással rendelkeznek, ismereteik ugyanúgy elavulhatnak, mint a tömegesebb tudással rendelkező társaiké, viszont az őket mértéktelenül kihasználó cégek fogságában nem is képesek elavulttá váló tudásukat az aktuális szintre felhozni. A vállalat ezt a fajta szakembert egy percre sem nélkülözheti, hiszen pótolhatatlan erőforrást jelent számukra, és ha túlzottan sok a feladat az adott munkakörben, nem biztos, hogy a cég képes találni második, hasonló képességű munkaerőt. Ez a fokozott tempókényszer összeomló magánéletet, gigantikus mennyiségű túlórát, valamint a végkimerültség érzését hozza a munkavállaló számára, ráadásul ismereteik avíttá válása után csakhamar kapun kívül találják magukat.

9. Az informatikusokat nem lehet a hagyományos HR-eszközökkel motiválni

Az informatikusok többsége erőteljesen disztingválja a munkát és a privát szférát. Gyakran előfordul, hogy napi robotjukat letudva (rosszabb esetben munkaidő alatt) valamiféle hobbiprojecten dolgoznak, melyet vagy pusztán passzióból, vagy annak reményében készítenek, hogy így majd elnyerik teljes anyagi függetlenségüket, és minél előbb szabadulhatnak a számukra már kihívásokat nem biztosító, őket kiszipolyozó cégtől. A HR szakma, ami a jól hangzó reklámbrossúrák szerint a munkáltató és munkavállaló közötti egyensúlyi viszony ápolására törekszik, az informatikusok nagy része számára egy idegesítő szervezet, ahol huszonéves flip-flopos, műkörmös macák döntenek olyan ügyekben, melyekhez semmiféle kompetenciájuk nincsen. Az alacsonyabb társadalmi megbecsültségű munkások mellett (ahol a munkások kiábrándultságát a HR szakmával szemben a sokszoros túljelentkezésből fakadó sikertelen álláskeresésük táplálja) talán az informatikusok körében a legnagyobb a HR tevékenység elutasítottsága. Az elégedettség elérése érdekében a HR-nek disztingválnia kéne az eltérő munkaterületeket, és szakmánként külön tervezetet kidolgozni a munkaerő motiválására.

Az új évszázad derekán egy új típusú nemzedék jelent meg a munkaerőpiacon, ők az Y-generáció. Az Y-generáció a korábbi korcsoportokkal ellentétben már nem áldozza fel magát a munka oltárán, vadidegen érdekekért küzdve, sőt mi több, legtöbbjük számára a pénz is egyre kevésbé tényező annak mérlegelésében, hogy megéri-e többet dolgozni az adott munkáltatóért. A mai huszonéves munkavállalónál felértékelődött a több szabadidőre és a világ megismerésére való igény. Ha pedig megalázzák vagy átverik munkáltatói, minden további lelkiismeret-furdalás nélkül továbbáll, akár egzisztenciális biztonságát is kockáztatva. Hamarosan ők alkotják a többséget a munkaerőpiacon, amelyik cég nem dolgoz ki módszertant a megnyerésükre és motiválásukra, nem néz fényes jövő elé. Még akkor sem, ha a válságnak köszönhetően jelenleg még ők vannak válogató szerepben.

10. A programozó szakma válságálló

Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor néhány évvel ezelőtt egy fejvadász-cég weblapjára tévedve meghökkentő szövegre leltem. Sajnos azóta sem sikerült újra felfedeznem a forrást, ezért az emlékeimből kell táplálkoznom, amikor megpróbálom felidézni a főoldalon fogadó fellengzős duma tartalmi lényegét:

„A 2008-as gazdasági válságot követően abban bíztunk, hogy a munkaerőpiacon majd tömegesen jelennek meg a leépített jól képzett informatikusok, akik olcsón állnak rendelkezésünkre, és ez letöri majd a béreket. Azonban nem ez történt, a vállalatok csak kevés, részükről feláldozható informatikust bocsátottak el, a legjobb szakembereiket a cégek igyekeztek még nagyobb kedvezményekkel megtartani, ráadásul a várttal ellentétesen még nagyobb lett a hiány megfelelő tudású informatikusból.”

koosziapuA fenti szöveg remekül példázza, mennyire el vannak tévelyedve a tisztelt cégek és fejvadász társaságok a kapitalizmus mibenlétével kapcsolatban. Az élő munkaerő tömeges feleslegessé válása olyan kényelmes pozícióba helyezte őket, ahol a korlátlanul rendelkezésre álló munkaerő gombokért vállal el bármit, csak munka legyen. Az informatika azon kevés területek egyike, ahol még nem borult fel a szabadpiaci modell a munkáltatók javára, azaz kénytelenek a jó munkaerő alkalmazása érdekében valamilyen kompromisszumot kötni, mert a kereslet nagyobb a kínálatnál. Bizonyos szempontból ez sem jó tendencia: a kisvállalatok, akik alacsony bevételeik miatt nem tudják technológiáikat fejleszteni és a szaktudást megfizetni, hatalmas lemaradást könyvelhetnek el a nagyobbakkal szemben. Viszont ha a valóban kiváló informatikusok bérét is letörnék a hazai átlagfizetések szintjére, az egyetlen olyan nyomós indokot is megsemmisítené, ami miatt manapság érdemes lehet informatikusnak állni. Akkor lenne csak igazán bajban az ország.

11. Az egyetemi képzések nem tartanak lépést a cégek igényeivel

Hosszú viták tárgya az egyetemi képzések színvonala. Rengeteg szak létezik, ahol az oktatóknak évszázadok alatt felhalmozott, és csak nagyon ritkán változó tudást kell átadniuk a fiataloknak. Ebben az esetben csak ritkán kell frissíteni a tankönyveket, nem kell sokat költeni kutatólaboratóriumokra és az oktatók tudása sem évül el. Homlokegyenest ellenkező a helyzet az informatikaoktatásban. A számítástechnika és a rá épülő elektronikai ipar a 80-as évek óta a legdinamikusabban fejlődő technológiai szektornak számít, ahol havi szinten jelennek meg és terjednek szét pillanatok alatt új, forradalmi technológiák. Az egyszerű felhasználó gyakran nem is képes ezeket a gyors változásokat követni.

A folyamatos technológiai innovációk azt követelnék meg, hogy gyakran, bizonyos esetekben akár évente módosuljon az egyetemi tananyag. Új programozási nyelvek jelennek meg és válnak népszerűvé, új eszközök bukkannak elő a semmiből nap mint nap. Napjaink sztárja, a Cloud (számítási felhő) alapú technológia például tíz évvel ezelőtt még csak a kihívásokat kereső kis cégek homokozója volt, és a technológia használhatósága is erősen korlátozottnak tűnt. Mára a vállalati szférában a legnagyobb sztár a felhő. Egy ilyen rohamosan változó környezetben szükséges lenne legalább kétévente a dékáni hivatal részéről vitára bocsátani, igény esetén változtatni a tananyagot, nem pedig harmincéves, elavult elméleteket oktatni.

Az elméleti oktatás túlzott erőltetése (valószínűleg az elégtelen gyakorlati infrastruktúra miatt) azt jelenti, a hallgatók úgy kerülnek ki az egyetemi oktatás szerető karjaiból, hogy semmiféle, a munkaerőpiacon ténylegesen hasznosítható tudásra nem tesznek szert. A programozási környezetben egyre inkább háttérbe szorul a matematika, ennek ellenére az elsőéves nebulókat még mindig az integrálással és a ciklus definíciójával vegzálják agyon. A 350 tételből álló diszkrét matematika vizsga értelmetlen és kibírhatatlan tortúra, amit a gyakorlati szemlélettel rendelkező programozócsemeték többsége képtelen bemagolni, pláne úgy, hogy szó szerint úgy kötelező leírni a tételeket, ahogy a tankönyvben le van írva.

12. A cégek nem vesznek részt az oktatásban

Itthon a gazdasági válság előtt sem volt jellemző, hogy a vállalati szféra komolyabban beleszólt volna az informatikus-oktatás folyamatába, viszont már akár diplomaosztás előtt is bőszen legyeskedtek a diákok körül, állásajánlatokkal bombázva őket. A mindenáron költségcsökkentésre való törekvés elvének bevezetése után mindez már kevésbé jellemző. Míg a diákok korábban akár kerülőutakon is bekerülhettek egy adott céghez, mostanra a tagfelvétel ugyanolyan lineárissá vált esetükben, mint az átlagos munkavállaló számára.

A számítógépek nem éppen egyszerű mechanikus gépek, ahol könnyedén összeszámolható a felhasználási –és hibalehetőségek száma, hanem összetett eszközök, melyek bizonyos emberi jegyeket hordoznak magukon, lényegében az emberi gondolkodás egy primitívebb leképeződését alkotják. Ezt úgy tudnám kibontani, hogy ha léteznek emberi szakmák, akkor az informatikai ág alá tartozó szakmák ugyanolyan sokféleséget alkotnak, mint a hagyományos fizikai, illetve szellemi munkakörbe tartozó területek. Nincs a világon olyan informatikus, aki minden részterülethez ért (akár csak pusztán a programozás kategórián belül), mert ez lehetetlen. Annyiféle szakág, programozási nyelv, specializációs lehetőség létezik a vállalati és felhasználói rendszerek körében, hogy felsorolni is sok lenne. A felsőoktatás viszont nem tudja ezeket megismertetni a jövő szakembereivel, és ebben nem csak a forráshiány játszik szerepet, hanem akadnak olyan territóriumok, melyeket bizony kizárólag erős gyakorlati szemlélettel, élesben, tehát vállalati körülmények között lehet elsajátítani. A cégek viszont nem adnak lehetőséget a beletanulásba, mert számukra a vállalat pénzén tanuló szakember veszteség. Viselje helyettük a költségeket a társadalom, vagy maga a munkavállaló.

A mai agyonköltségoptimalizált vállalati kultúrában nincs helye a formálható alapanyagoknak, akiket a cég saját kedvére alakít igényeinek megfelelő tudásmunkássá, ehelyett kizárólag kész, azonnal hadrendbe állítható katonát akarnak. Akaratuk véghezvitele érdekében attól sem rettennek vissza, hogy egy konkurens „alakulatnál” dolgozót csábítsanak el magasabb rendű juttatások ígéretével. Az oktatás nem mint befektetés, hanem mint költségtényező jelenik meg a vállalati kultúrában, ezért a saját jövőjükbe való befektetéshez (hacsak nem megkerülhetetlen) úgy viszonyulnak, mint ördög a tömjénfüsthöz.

13. Lehetetlen több informatikust képezni

25_23229_606252_077acf9f6ce6908116cb88297a395b72_829a00_301Nem kétséges, az emberi képességek korlátai is közrejátszanak az informatikushiány kialakulásában. Azoknak, akik utálják, vagy a jelenlegi közoktatási körülmények áldásos hatásának köszönhetően nem bírják elsajátítani a középiskolás szintű matematikát, rendesen kikerekedik a szemük, amikor az egyetem első féléveiben olyan dolgokról esik szó, mint mondjuk az absztrakt matematika, ami a már amúgyis emberfeletti és megérdemelten gyűlölt matematika tudományát terjeszti ki egy olyan térbe, ahol a hagyományos, számolással járó, hosszú évek fáradságos munkájával megtanult megoldások mit sem érnek. Az absztrakt matematika napjainkban értelmetlen emberkínzás, mivel a személyi számítógépek elterjedése óta a gép belső gondolkodásának elve teljes egészében el van rejtve még a programozó szeme elől is, sőt, a legmodernebb programozási nyelvekben matematikai műveletek írására is alig van szükség, hiszen a szükséges műveleteket, melyek papíron történő kiszámításával éveken át szenvednek a nebulók az egyetemeken, már beépítve tartalmazzák saját függvénytáraikban. Az alacsony képzettséget igénylő, javarészt gépesített (és ezért a legalsó rétegeket a munkaerőpiacról kiszorító) területekkel ellentétben viszont a programozás leegyszerűsítésével párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozik mind több és több programozóra. Így a programozás azon kevés szakterületek egyike, ahol a leegyszerűsítést és automatizációt nem követte a bérek csökkenése és a jelöltek vérre menő küzdelme a munkáltatók kegyeiért.

Az ELTE programtervező informatikus szak bevezetése előtt a régi, osztatlan képzésű progmaton mintegy 100-150 diák nyert felvételt évről évre értesüléseim szerint. Ezek kisebb része időben, többségük csúszással elvégezte a képzést, a lemorzsolódás viszonylag alacsony volt. 2007-ben, az első (még osztatlan) programtervező informatikus szakon a felvett mintegy 400 hallgatóból kevesebb, mint 30 vehette át diplomáját az ötödik év elteltével. Szintén 2007-ben rekordszámú, 557 hallgató nyert felvételt a programtervező informatikus BSC képzésre. A keretszámok növekedését nem követte a végzettek számának növekedése, az alkalmas emberanyag erősen véges mennyiségben áll rendelkezésre.

13+1. A pénzeddel nem lesz nagyobb esélyed a csajoknál

Bónusz pontunkban a társadalompszichológia legsötétebb bugyraiba utazunk. A Férfihang gyakori olvasói számára szerintem nem jelent problémát a fenti mondat értelmezése. A párválasztási szokások a 2. pontban említett társadalmi elvárásokkal összhangban mozognak. Kollégáim már rengeteg irományon keresztül foglalkoztak a két nem közötti párválasztási szokások megértésével és megértetésével, a férfiak és nők közötti alapvető gondolkodásmódbeli különbségek ecsetelgetésével.

Vitán felüli tény, hogy a férfi biztos anyagi helyzete növeli az esélyét a társkeresésben. Ez a képlet viszont nem érvényesül a mérnököknél és az informatikusoknál. Ebben az ilyen férfiak úgymond furcsa viselkedése játszik szerepet, a reáltudományokkal foglalkozó férfiak hátborzongatónak (angolul jobban hangzik: creepy) számítanak a nők körében, hiszen nem értik meg őket, valamint gyakran merülnek fel kifogások a modorukkal, öltözékükkel vagy egyéb más, nem a szakmájukat érintő kérdések tekintetében. Az sem segít, hogy az informatikában jelentősen alulreprezentáltak a nők, így a részlegekre, divíziókra oszló céges környezetben elszeparáltan élnek a billentyűhuszárok. Úgymond felsőbbrendű célok nélkül pedig a férfiak egy részének nincsen igénye agyonhajtani magát a minél nagyobb fizetés reményében, inkább választ egy kényelmesebb, kevés huzavonával járó állást. Aki mégis kedveli az izgalmas kihívásokat és a bizonytalanságot, az inkább a freelancer területen találja meg számítását a vállalati taposómalom helyett.

Zárszó

Mai rohanó világunkban a tényleges képességek helyett a papír a lényeg, ezért felvételi jelentkezésnél a hangsúly áttevődik arra a tényezőre, hogy ezt az ízléses köntösbe bújtatott cafatot hol lehet a lehető legkevesebb ellenállással megszerezni. Aki középiskolás évei alatt nem kezd fokozottan érdeklődni az informatika iránt és áll neki pusztán passzióból programozni, soha többé nem tudja majd bepótolni kiesett tudását, hiszen a farkastörvényekkel operáló munkaerőpiac, valamint a felnőtté változó életstílus miatt más dolgokkal kell a szűkössé váló időt eltölteni. Anyagilag sincs lehetőségük az embereknek a hazai nyomott bérszínvonal miatt rugalmasabb munkalehetőségeket keresni a tanulási idő alatt. Annak sincs nagyobb szerencséje, aki valamilyen programozó képzést választ, mert rövid idő alatt garantáltan megutáltatják a diákok nagy többségével a programozást. A rendkívül magas lemorzsolódás pláne nem javít a helyzeten. Amíg egy teljes paradigmaváltás végbe nem megy mind a munkáltatók, mind a képzési intézmények részéről az informatikus pálya korrekt kezelésével kapcsolatban, az informatikushiány fenn fog maradni, sőt, most fog csak igazán fokozódni az egyre erőltetettebb gépi automatizálás és a technológiai fejlesztések igénye miatt.

Utolsó szó jogán pedig mutatok egy érdekes statisztikát, mely az ELTE különböző szakjain végzettek és lemorzsolódottak arányát hasonlítja össze. A programtervező informatikus szak a legutolsó helyen áll, ahol a 3 éves normál képzési idő alatt a hallgatók alig 4%-a távozhatott boldogan, diplomával a kezében. Te hova iratnád a gyerekedet?
73544_169806833034547_169227816425782_612717_5053249_n

Post Author: Wastrel

Wastrel
Az Y generáció tagjaként rendesen szítom a feszültséget bolygónk többi korcsoportjával szemben. Tipikusan az a fajta férfi vagyok, akinek a véleménye különbözik az emberiség 99,9%-ától, és ezt büszkén vállalja. Megrögzötten kreatív elme vagyok, mindenben azt nézem, mi a rossz és hogyan lehetne javítani rajta. Nincs, aki felettem álljon, mert múltbéli főnökeimet már mind szanatóriumban kezelik. Tükör vagyok az ismerőseim számára, ugyanúgy bánok velük, ahogy ők is velem, nem véletlen, hogy sokszor megutálnak. :) Kortársaimmal ellentétben én mindig a jövőben élek, és világuralmi terveim megvalósításán dolgozom. A legideálisabb határidő a feladataim elvégzésére mindig a holnap, a legideálisabb alvásidő pedig a még öt perc. Sokminden van már a rovásomon, 5 éven keresztül tevékenykedtem különböző PC-s játékmagazinoknál, 2 éven át voltam játékfejlesztő és lassan tíz éve hobbi DJ-ként is működöm, bár ugyanennyi ideje tervezek világsztárrá válni. :) Számomra kreativitásom és kitűzött céljaimhoz való görcsös ragaszkodásom megélése sokkal fontosabb minden másnál, képtelen vagyok kompromisszumot kötni, csakazértis nappal alszom és csakazértsem vagyok hajlandó belógatni a kezemet a cégvilág húsdarálójába. Nem izgat az előrelépés meg a szakmai fejlődés, amit akarok, úgyis elérek anélkül, hogy bájgúnárkodnom kelljen hozzá. A szélsőségek embere vagyok: sok tekintetben végletesen konzervatív, más tekintetben liberális. Nem ragaszkodom a hagyományos nemi szerepekhez, úgyis hatékonyabban takarítok nálad, és finomabbat főzök. :) Ne állj az utamba, ne akarj megváltoztatni. Sokan megpróbálták, nem véletlen, hogy mostanra már nincsenek közöttünk. De ha támogatsz, és mellettem állsz a rosszban is, azt meghálálom.
f Facebook
0 megosztás


64
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
16 Egyéni hozzászólás
48 Válasz hozzászólás
4 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
26 Hozzászólások szerzői
Magyar MGTOWSzergej55KalmanBaltonKormoraan Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Naooo
Olvasó
Naooo
Kodo
Újságíró
Kodo

Na majd ha jön még a női kvóta is az informatikus képzésbe…
Annak vajon milyen hatásai lennének? Emelkedne, vagy csökkenne tőle a szakma presztízse, erkölcsi és anyagi megbecsülése?

Apa35ev
Olvasó

Miről beszélsz? Lemaradtál? :) Már fejlesztik kimondottan a programozó csajokat, hiszen a HR-eseknek tele lehet a tökük, hogy nem értenek a Javahoz és nyomatják a hirdetéseket évek óta, majd a munkát elnyert barátnők elmagyarázzák nekik, hogy legalább a felszínt súrolják és ebből kifolyólag kioktathassák ezen a téren is a férfiakat. Ráadásul a magasabb szintű, platformfüggő nyelvekkel pofonegyszerűvé válik bármit kreálni, de vaslogika és következetesség továbbra is kell hozzá, amúgy meg az MI hamarosan leveszi a terhet az emberről, amit mondjuk nem tartok jónak. Na, de éljenek a programozó csajok, főleg akik felvágnak a tudásukkal! Én nem vagyok programozó, “csak” informatikus aki alkalmanként SQL scripteket ír nagyvállalatoknak.

A liberális portál már reklámozza is az előjogokat:
http://index.hu/tech/2014/09/05/egesz_evben_tanulhatnak_programozni_a_lanyok/

Az is furcsa, hogy a gyerekem anyja míg velem volt azt állította magáról, hogy profi programozó volt régen – hozzátenném jelenleg két diplomával minimálbérre van bejelenve egy vidéki városban – én pedig diplomás informatikus vagyok, de nem programozó, viszont technikusként több százezeret keresek egy multinál, volt téma, hogy felvegyünk egy lányt a csapatunkba, de szerencsére elvetették az ötletet. Kiráz a hideg, hogy a rengeteg munkában még egy nőt is pátyolgatni kelljen és különleges elbánásban részesüljön. Nyilván a nők hitelesebbek. Profi coderek. :) Én meg nem értek semmihez. Sőt mintaapa és férfi se vagyok. :)

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

Hatalmas nagy cikk, minden elismerésem!

Most csak két aprósággal egészíteném ki, de szerintem még fogok reagálni bővebben is:

– Igaz, hogy a programozásban egyre kevesebb a matek, de a programok összetettsége mégis fokozatosan nő, ahogyan a felhasználói igények is az ‘intuitív’ kezelőfelületekre. Nem érzem, hogy egyszerűbb, vagy kevesebb agykapacitást igénylő lenne a munka, mint amikor assemblyben irkáltam játékprogramokat még kamaszként c64-re és 286-ra. Más lett feladat jellege, de attól még ugyanolyan összetett, és sokkal nagyobb tudásanyagot igényel.

– Informatikusnak lenni nem menő, vállalkozónak lenni viszont igen. Ha saját vállalkozásod van, még ha egyszemélyes is, a társadalom még azt is megbocsátja neked, hogy kocka vagy. Sőt, még a nők is.

Üdv.: Egy freelancer programozó.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Informatikusnak lenni nem menő, vállalkozónak lenni viszont igen.”

Vállalkozónak lenni égés. Ezt a szót már a 90-es években lejáratták.

Youngowl
Olvasó
Youngowl

A vállalkozót még ki lehet magyarázni, de az üzletembert már nem :D

Naooo
Olvasó
Naooo

“léteznek automatizált játékfejlesztő-szoftver prototípusok (nyilván ezek még rendkívül kezdetlegesek, de tíz év múlva már komoly tényezővé válhatnak)”

Légelhárító rakétát elhárító rakéta, amit gépgyártógépsorokat gyártó gépgyártógépsorokon gyártottak.

Kodo
Újságíró
Kodo

Dícséret, nagyon klassz a cikk!
Viszont persze hogy van kifogásom is.
Csak azt nem tudom, mi köze ehhez a feminizmus ellen küzdő Férfihang.hu-nak?
Na de ha most spongya rá…akkor olvass tovább!
Eszembe jutott, mennyire fontosnak tartották annak idején a BASIC nyelv megtanulását. Aztán nagyon gyorsan fordult a világ és elterjedtek a grafikus megoldások, tehát a kérész életű elgondolások után hamar megszülettek az egyszerűbb, felhasználói barátok.
Én a DOS parancsoknál kezdtem, azóta pedig végig követve a fejlődő változásokat. Ezért merem kijelenteni azt, hogy nem teljesen biztos az az állítás, hogy csak a fiatalok és csak ők érthetnek jobban a számítástechnikához.

Reszet Elek
Újságíró

Emlékszem anno a basicre. Szerintem ott legalább annyira oktatási szempont volt a logikus gondolkodás, folyamatábrák, folyamat-szemléletűség stb. elsajátíttatása, mint a számítástechnika.

A személyes benyomásom az, hogy folyamatosan esik a szint vagy csak egyszerűen a piaci mechanizmusok miatt egyre rosszabbak a számítástechnikai produktumok. Lehet hogy a tesztfázisok rövidültek le az elvárt szint alá vagy a szoftverek összetettsége lett olyan mérvű, hogy nem lehet kiszűrni a hibákat, nem tudom.

Mindenesetre felhasználóként sajnálatosnak tartom, hogy mindenhez kell valami szutyok program meg plug-in meg frissítés, aztán ezekhez is kell valami más, aztán az ezek által okozott problémára egy újabb program és ez így megy tovább és tovább. Jobbára ugyanazokat a programokat használom évek óta mégis a folyamatos felfrissítéseknek köszönhetően (ha azért van) kezd belassulni a gépem, pedig csak ugyanazokat a fogyasztói igényeket kellene kielégíteni az én esetemben.

Hogy ez a hardvervásárlás elősegítésére van így vagy másért megintcsak nem tudom. Az én gyanúm inkább az, hogy basznak rá hogy ne akadjanak össze a progik, hogy normálisan kidörgölődjenek a memóriából ha bezártam őket. Persze amikor még 32 meg 48k-ra írták a progikat ilyesmit nem lehetett megtenni, manapság meg…

Deansdale
Admin

“Hogy ez a hardvervásárlás elősegítésére van így vagy másért megintcsak nem tudom. Az én gyanúm inkább az, hogy basznak rá hogy ne akadjanak össze a progik”

Sok oka van ennek, többek között amiket leírtál, én most egyet emelnék ki ezek közül: a programkészítők többsége nem ismeri Antoine de Saint-Exupéry mondását, miszerint valami nem akkor van kész ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem amikor már nem tudsz mit elvenni belőle. Mindent addig bővítenek, amíg használhatatlanná nem válik. Pl. a Winamp nagyon jó zenelejátszó volt, amíg nem tömték bele a videólejátszó funkciót. A Worddel frankón tudtam szöveget szerkeszteni 10 éve, amikor még egy floppyra ráment – most már kell neki egy DVD, de nehézkes, erőmű kell hogy ne döcögjön, és tele van olyan funkciókkal amiket soha nem használok.

Szerintem igen sokan vannak akik örülnének egy kis karcsúsításnak, egyszerűsítésnek. Elképesztő, hogy felteszel egy oprendszert, egy office-t, meg pár programot amit használsz és ez máris 30-40 gigabyte. A WinXP és az akkori progik a mostaniak hasznosságának a 95%-át már tudták 5%-nyi helyfoglalásért és erőforrászabálásáért cserébe.

Egyébként sok cég és sok programozó szarik a hatékonyságba meg az eleganciába, mert úgyis veszel új hardvert, ha már nagyon idegesít a lomhaság. Ennek iskolapéldájaként két játékot szoktam összehasonlítani, a .kkriegert és a Sims-et. A .kkrieger egy teljes mértékben üzemelő FPS zenével, és (a maga idejében) korrekt grafikával – és az egész együtt 97,280 byte. Nem giga, nem mega, még csak nem is kiló, hanem 97 ezer bájt. (Egy átlagos jpeg kép fájlmérete.)

A Simsnek már az első része is 26 DVD-n jelent meg, holott egy pszeudo-3D-s gagyi szar, tele bugokkal. (Oké, sok benne a textúra, hűűűha.)

Ez a különbség programozás és programozás között.

Naooo
Olvasó
Naooo

“meg pár programot amit használsz és ez máris 30-40 gigabyte”

Az új vinyók meg ott porosodjanak a raktárban, mi?

Koriander
Olvasó
Koriander

Szia Wastrel,

gratulálok a cikkhez!

egy nagyon tehetséges és alapvetően sikeres (túl vagyunk már egy burn out-on) programozó feleségeként viszont érdekelne, ha egy kicsit bővebben kifejtenéd ezt  az “ám egyéb képességeik, mint az érzelmi intelligencia vagy az empátia, visszafejlődnek.” kitételt.

(Nem látom a férjemet érzelmi intelligencia szemszögéből tuskónak, sőt, inkább egy nagyon is érzékeny valaki, aki esetenként a sebezhetőséget pont ennek hiányának látszatával palástolja, viszont bizonyos helyzetekben ez nagyon is megnehezíti a kommunikációt.  Szóval, tényleg érdekelne, hogy hogyan jutottál erre a megállapításra.)

Nand
Olvasó
Nand

Annak idején én is elgondolkoztam, hogy menjek-e informatikusnak. (mert már akkor (2000) is egyértelmű volt, hogy alkalmazottként jól lehet vele keresni). Végül nem mentem, mert

– akar a fene egész nap gép előtt ülni (most is ez teszem, he-he)

-hiányzott az érdeklődés, az egész programozást, kódolást olyan távolinak, embertelennek éreztem

-oda születni kell.

Ehhez képest volt az egyetemen 2 félév C/C++  egyszerű kis programfeladatokkal. Hogy azt mennyire élveztem!! Egyszerű matematikai műveletekkel “bonyolult” dolgokra is lehetett programot írni.

Naooo
Olvasó
Naooo

“-oda születni kell.”

Azok a bankárok.

Inaara
Olvasó
Inaara

Kedves Wastrel, én is csak gratulálni tudok a kiváló cikkhez! Nagyon alapos és részletes úgy, hogy egy pillanatig sem unalmas, vagy érzi úgy az ember, hogy túl hosszú. :)

Nagyon élvezetes volt olvasni, köszönöm, hogy kicsit mélyebben betekinthettem általad a programozók számomra ismeretlen,  zárt világába.

Írj még, jól csinálod! ;)

AK-47
Olvasó
AK-47

Már 5. évemet taposom BME-VIK info BSc-n (csúszás, viszont egy éve már dolgozom mellette), nagyrészt egyet tudok érteni a leírtakkal. Pár dolog, amit én is tapasztaltam:

  • Vannak tanszékek az őskorban ragadva (volt egy winapi-s szabvál tárgyam :D), meg olyanok is, akik mindenáron a legújabbat/legtrendibbet gyömöszölik le az ember torkán, még ha az értelmetlen is (windows 8, ruby on rails), ha meg megkérdezed, miért, akkor megsértődnek.
  • A képzés nagyon messze van az ingyenestől, majdnem 2000 HUF büntetés van minden elbukott kredit után (majd veheted fel újra a tárgyat).
  • Kevés lány van, azok viszont elkényeztetettek, azt hiszik, hogy bárki bármit megtesz értük csak azért, mert ők lányok. Nem is ismerek olyan csajt itt, aki körül ne lógna folyamatosan legalább 3 srác, őket meg a legmesszemenőkig ki is használják. Ráadásul szép is nagyon kevés van, úgyhogy egy jó tanács: bölcsészlányokat kell hajtani! :)
  • Elég sok tanult dologról kiderült eddig is, hogy a gyakorlatban messze nem így működik (pl. adatbázisba inkább beírunk mindent több táblába is, cserébe sokkal gyorsabb lesz adatokat lekérni).
  • Ha valaki nem bulizós, akkor a koli hosszútávon elviselhetetlen.

Kábé ennyi.

Deansdale
Admin

“Ha valaki nem bulizós, akkor a koli hosszútávon elviselhetetlen.”

A többi is igaz, de ez szíven ütött :) Felhozta a szép emlékeket, amikor vizsgaidőszak közepén éjfél után kellett kiszólnom a taplóknak, hogy legalább a szobába menjenek már be danászni, ne a folyosón nyomassák… Hihetetlen hogy az emberek többsége mekkora tajparaszt tud lenni, ráadásul elméletileg ők az “elit”, akik diplomások lesznek.

Montana24
Olvasó

Én a 4. évemben vagyok az ÓE-BGK-n. Nand hozzászólásán én is fogtam a fejem, az áttételes sztorinál :D

AK-47 első, harmadik és negyedik tapasztalása nekem is igencsak ismerős. Engem is használt ki csaj, bár csak egy ilyen esetet engedtem meg magamnak, mert én is látom, hogy sok szerencsétlent, hogyan használnak ki, sokszor elég pár aranyos mosoly és a srácok ugranak… Sajnos sokszor a normálisabbja sem különb a Deákné vásznánál :( Ráadásul az én esetem extrém, mert még homályos anyagi dolgokba is megpróbált belevinni, hogy jól lehúzhasson, de nem jött neki össze. Szóval vigyázni kell, mert sok csajnak van ám esze a másik átbaszásához elég rendesen.

Meg amikor “kedvenc” tanárom úgy akar buktatni, hogy az az indoka, hogy az ő általa oktatott könyvben rosszak a rajzok, az is megérne egy misét…

 

Inaara
Olvasó
Inaara

“Ráadásul szép is nagyon kevés van, úgyhogy egy jó tanács: bölcsészlányokat kell hajtani! :)”

Pedig a bölcsészlányok híresen csúnyák  – néhány családi sztori is ezt támasztja alá, egész régről is (’30-as évek). Már akkoriban is a szép Közgázos lányoknak udvaroltak a fiúk a bálokon. :)

.
Olvasó

Hé! – mondá a bölcsészlány. :-)

Montana24
Olvasó

Én is ismerek szép közgázos lányt. De sajnos amilyen szép a külső, olyan ronda a belső. :( Tapasztaltatok már olyat, hogy egy szép, angyali arcú lány iszonyat rondán beszél? Nagyon kiábrándító. Mint mikor a filmekben szól a szerelmes zene, ahogy meglátja egymást a nő és a férfi, majd valami gusztustalan dolog történik és leveszik a lemezt a lejátszóról-ZUTTY! Kb. ilyen érzés. Nincsen bajom azzal, ha valaki elereszt 1-2 csúnya szót felindultságában, de azért alapjáraton így beszélni egy 10/8-9-es hölgynek, hát nem is tudom… gáz.

Naooo
Olvasó
Naooo

Megszólalásig szép.

Reszet Elek
Újságíró

Csinos lány visszajövet a mosdóból annyit mondott: – A múltkor itt akkorát szartam hogy félóráig kerültek az emberek…

Itt pedig egy filmbeli. Megjegyzem egy igencsak jó filmből és később kiderül hogy…

aldum
Olvasó
aldum

Szinten csuszo VIK info BSc itt, nagyon igaz amit irsz a lanyokkal kapcsolatban.

>azt hiszik, hogy bárki bármit megtesz értük csak azért, mert ők lányok.
Az a baj, hogy igazuk van, jol latjak a helyzetet, tenyleg minden gerinctelen nyikhaj nyalja a kis s?gguket. Az is gyakori, hogy idekerul egy elkepesztoen csinos golyalany, majd fel-egy ev egyetemi eletmod es az elso itt alakult kapcsolat alatt ugy elhizik es elszemtelenedik, hogy orom nezni(Latnatok a levlistakon azt elkepeszto entitled szemelyiseget nemelyiknek. Gyakori motivacios szoveg a “segitseg lanynak”, vitakultura a “nem beszelhetsz igy egy lannyal”, mikor a szoban forgo holgy olyan buta, mint a fold). Aztan amikor vege, tobbszor mint nem, ugy is marad, mert ekkora meritesbol igy is jut ferfi minden ujjara. Miert is kene megeroltetnie magat? Igazabol teljesen ertheto a reszukrol, minek erolkodni, ha igy is ekkora a kereslet?
Igy ket okbol is szomoruan nezek korul itt: egyreszt a himnemuek tomkelege, aki (hat mivel maga sem a legkivanatosabb) egyszeruen nulla igenyesseggel viseltet a lanyok fele, ami miatt viszont ok is evrol-evre igenytelenednek el. Es nem csak a dagadt nyakszakallakra jellemzo ez, teljesen fitt es jokepu sracoktol is latom ugyanezt, hogy egyszeruen semmi elvarasa nincs onmagaval es a partnerrel szemben, csak lyuk legyen…

>Ha valaki nem bulizós, akkor a koli hosszútávon elviselhetetlen.
Ez szintkozossegtol is fugg, nekem 3 ev alatt egyszer volt olyan problemam, hogy 16 ora muszak utan nem hagytak aludni.

Maestro
Szerkesztő

Csak egy kis adalék, a közbeszéd tematizálása Index módra:

http://index.hu/tech/2014/09/26/az_apple_elfeledkezett_a_menstruaciorol/

“Más, erre alkalmas appok persze vannak Iphone-ra, de a mostani történet jól rámutat arra, milyen problémákat szülhet, ha teljesen a férfiak kezében van az IT-szakma.”

Kodo
Újságíró
Kodo

Ééédes istenem… és akkor most mi lesz? Hogyan tovább? Megáll az élet?

Maestro
Szerkesztő

Nem áll meg, HA sürgősen női kvótával biztosítjuk a nők arányos részvételét az informatikai szakmában! :-P

Kodo
Újságíró
Kodo

Milyen kvótát? A tudás nélküli elismerés kvótáját? Mert megtanulni most sem tilos senkinek.

Inaara
Olvasó
Inaara

Jaj, ne… :) Van egy csomó ilyen app az App Store-ban.

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

“Más, erre alkalmas appok persze vannak Iphone-ra, de a mostani történet jól rámutat arra, milyen problémákat szülhet, ha teljesen a férfiak kezében van az IT-szakma”

Itt helyben lemegyek hídba, ha ezt a projektet informatikusok specifikálták.

Sydra
Olvasó
Sydra

Mindegy. A nőknek van egy problémája, amit a férfiak nem oldottak meg. Innentől rohadt szemét az összes férfi!

don Fefinho
Újságíró

Oldják meg maguknak vaze’. Tűsarkúban, hátrafelé.

Sydra
Olvasó
Sydra

Zseniális cikk! Minden elismerésem!

Szívesen olvasnám ennek a témának a mélyebb fejtegetését is. Mondjuk ha én írtam volna ezt a cikket, néhány pontnak sokkal drámaibb hangot adtam volna, hogy jobban hangsúlyozzam a problémákat. Pl a reál szakmák szociális elutasítottsága óriási károkhoz fog vezetni hosszú távon. Gyakorlatilag azok vannak legjobban alul értékelve, akik a leginkább részt vesznek a társadalom építésében és az emberiség problémáinak megoldásában. Még egy bűnöző is népszerűbb az emberek körében, mint egy informatikus.

Sydra
Olvasó
Sydra

Már érkezik az utánpótlás. :D
http://uvegplafon.blog.hu/2015/06/24/igy_lesz_egy_szabad_bolcsesz_lanybol_meno_python_programozo

Micsoda IT-s sikertörténet. Elvégzett egy hakni bölcsész szakot, felvették egy céghez azért mert nő, azóta meg több konferencián vett részt, mint ahány utasítást leírt eddig Python-ban. Ezaz! Ilyen IT-sokra van szükségünk! Ja és kiderül az is, hogy csajoknak az ilyenekért többlet ösztöndíj jár, mert ugye így van egyenlőség.

Ez meg külön LOL:
Látod annak létjogosultságát, hogy létrejöjjön egyfajta „programozónők szakszervezete”?

Most, hogy mondod… Valahogy eddig nem voltam olyan, aki ki akar állni a jogaiért, az utóbbi időben vettem a kezembe az irányítást egy csomó mindennel kapcsolatban. Ez is olyasmi, amin még el fogok gondolkozni.”

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Ne báncsad már. :) Tegyük fel érdekli a szakma. De jó lenne tudni, hogy mennyi idő alatt milyen szintre jutott el benne, és igen, hány sort írt le eddig program formájában. Mert ha keveset, akkor csak dísznek van, bár lehet, hogy ez is profitot hoz a cégének.

Sydra
Olvasó
Sydra

“Mert ha keveset, akkor csak dísznek van, bár lehet, hogy ez is profitot hoz a cégének.”

Igen. Ez bevett stratégia. Jót tesz az imázsnak.

Fura, hogy rólam egy cikk sem jelent meg, mikor programozó lettem. :D

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Érdekes, hogy viszont az óvóbácsikról hébe-hóba jelent meg cikk, például ez:

http://www.evamagazin.hu/psziche_csalad/14363_ovo_bacsik.html

Az feltűnő, hogy nem sok ilyen találat van, annál több, ami a pedofil óvóbácsiról szól.

Ha óvóbácsinak mentél volna, most lehet, hogy rólad is lenne cikk. Tényleg, van ezen kívül még más nőies szakma, ahol számontartják, ha férfi csinálja?

Lehetne az óvóbácsikról, meg ha van, más hasonló szakmákról is cikket írni, ide, olyasmit, mint a programozó csajról, nem?

 

Naooo
Olvasó
Naooo

“Lediplomáztam”

Kék, vagy zöld?

“Bementem a konyhába”

Rádcsukni ajtót, ki nem engedni.

“Ő elsősorban kezdőknek akart lehetőséget adni, de szerintem az is nagyon fontos szempont volt, hogy lány vagyok.”

Dugtatok már?

“Nagyon sok olyan kezdeményezés van, ami direkt lányoknak szól”

Direkt fiúknak nincs? Nem engedi az esélyegyenlőségi pampogó?

“meetupokra” “workshop” “kurzusokon”

Baszki te nagyon intelligens jány vagy, ha ennyi idegen szót bemagoltál.

“Az a lényeg, hogy egy közösség jöjjön létre, mindenki jól érezze magát”

Haverokbulifanta.

“Mielőtt ezek megjelentek volna, a nőknek ezerszeresen kellett teperniük, hogy bebizonyítsák, ők is jók.”

Majd bele szakadtak két kancsődör között.

“Ha elnyerek egy jegyet egy konferenciára”

Így fizetik ki a szolgáltatásaidat?

“Amíg nem jártam sokat külföldre a programozás miatt, addig nem láttam, hogy mennyire mások például a külföldi konferenciák, ahonnan hazaérve megcsap, hogy itt mi folyik. Felszállok a buszra, és miket mondanak nekem…”

Ez a paraszt mucsai posvány. Be kéne zárni ezt az országot, vagy kiírni rá, hogy külföld, úgyis lassan több lesz a külföldi.
És amúgy külföldön nem szállsz fel a buszra? Belül túl fekete?

“Nyár van, az ember felvesz egy olyan ruhát, amiben nem sül meg, és naponta ötször utánaszólnak, hogy hello, nem jössz el velem egy italra? Ezek borzalmasak.”

Pedig önfejlesztették magukat, te meg le se szarod.

“Azt tudom, hogy ha bármilyen cikket elolvasok, ami arról szól, hogy hogyan ítélik meg a nőket, és hogyan hoznak nőkkel kapcsolatos döntéseket, az egyszerűen megemeli a vérnyomásomat ötezerrel.”

S milyen bosszút forralsz?

“Leginkább saját magam vagyok a saját példaképem, mert mindig, ha elmesélem valakinek a történetem, akkor annyira jól hangzik, hogy én is azt mondom, hogy, hű, ez igen, ez a lány megcsinálta.”

Ne tömjénezze magát. Szerénység.

“Hogy néz egy ki egy ilyen szituáció”

“mi jelent a kihívást”

A kérdezgető melyik kibucban szítta magába a nyelvet?

Dr Röntgenné Dr Ultra Viola
Olvasó
Dr Röntgenné Dr Ultra Viola

Fiúk,

köszönöm fenti cziket. Igaz már két éves, de mit sem változott a helyzet azóta sem. Női informatikusként is dettó a vázolt problémák nyúznak, de sehol e széles neten nincs ilyen precízen leírva. Mégegyszer irtó köszi a szerzőnek.

A 13+1 ponttól eltekintek érthető okokból, de női informatikusként még pocsékabb a helyzet mint a fiúknál… :-D, kínomban nevetek csak…

(és nem azért lettem infós mert feminista vagyok. hanem mert ugyanazt a Csillagok háborúját láttam mint a többiek és az érzés alig pótolható valamivel. Talán csak számítógéppel? )

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

Na igen, tudom hogy megy ez.
Én is ismerek néhány kolleginát, és rendre szenvednek attól, hogy sokak szerint a programozáshoz nem ész kell hanem f…

Balton
Olvasó
Balton

Fergeteges az érvelés-technika… http://index.hu/tech/2017/05/03/a_facebook_diszkriminalja_programozonoit/

A Facebook programozónőit nem ugyanúgy ítéli meg a cégnél(ezt tudjuk ha valaki/valami szexista, akkor alapértelmezetten így van, mer’csak), mint férfi kollégáikat, ezt állítja a cég egyik belső vizsgálata(ki kell hangsúlyozni, hogy van másik vizsgálat is, de hát a preindukció az preindukció…) , amelyet a Wall Street Journal szellőztetett meg. Nem vet jó fényt ez arra a Facebookra(mocskos szexisták…), amely büszke sokféleségére(most akkor mégse szexisták, vagy csak mondják hogy nem azok?). A Facebook dolgozóinak csak 33(a dizájnért felelős osztályon gondolom nem ez az arány, meg a HR-en….) százaléka nő, technikai munkakörben 17 százalék az arány(J na vajon miért? tán dzsenderszakokon nem tanítanak programozástJ mi?), a vezetőségben pedig 27 százalék(le velük, fogjuk meg a csúnya többségi férfiakat, cseréljük le legalább ugyanolyan kvalifikált kislányokra! Fog ez menni! Fog ez menni?). A dokumentum állításai között szerepel, hogy a programozónők által írt kódokat hajlamosabbak elutasítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezeket a kódokat tüzetesebben átnézik(miért jelenti azt?), mint a férfi kollégáik által írt programsorokat(nem olvastam a linkelt angol eredetit, de tippem szerint az nettó általánosítás).Okay kicsit kiszakadva a cincálásból, ezek a rohadt Fészesek, nem teszik nekik a lányok programkódja, pedig tökre szép és színes mindegyikám… A Facebook vezetősége(ugye a 73%-nyi férfitöbbség!) az adatokat látva egy második kutatást is elrendelt, ezt Jay Parikh, a infrastruktúráért felelős vezető irányította. A második kutatás eredménye szerint a kódok elutasítása nem nemfüggő, inkább rangfüggő(mindegy már a címben megírtuk hogy a lányokat megin’, de hát a preindukció az preindukció…). Több facebookos dolgozó(gondolom a jányok, a jányok a jányok angyalok…) ezt azzal magyarázza, hogy nők nem kerülnek ugyanolyan magas pozícióba, mint azok a férfiak, akikkel egyszerre kerültek a céghez (a Facebookban nyolc programozói szint van(kíváncsi vagyok, hogy ezen gondolom piramis felépítésű tudásalapú szintekben, piramis jelleggel vannak e reprezentálva lányaink? SZIGORÚAN szexista alapon rangsorolva)). Vagy a nők még azelőtt elhagyják a céget(hova mennek, menekülnek az előléptetés elől??), mielőtt előléptetnék őket. Akárhogy is, a programozónők kódjait 35 százalékkal gyakrabban utasítják el( most akkor miért mert gyorsabban elmennek a cégtől, vagy nem ELÉGGÉ JÓ a kvalifikációi, vagy az edukáció, vagy a vakáció, mindegy szexizmus oszt kész). A Wall Street Journal megkereste a Facebookot is a dokumentumokkal kapcsolatban, akik az első vizsgálatot befejezetlennek és pontatlannak minősítették. De elismerték a második kutatás adatainak tényszerűségét(ezért szexisták gondolom…). A Facebook emellett rámutatott arra, hogy a programozónők hiánya az egész iparágban jelen van(vajon tényleg hiányoznak onnan?), amely ellen tenni kellene(kvótát a k.anyjukat nekik, oda is, főleg a vezetőségbe je!).

Reszet Elek
Újságíró

Értelmezve: A női programozók általánosságban szarabbak ezért sokkal tüzetesebben szükséges ellenőrizni a munkájukat és gyakrabban kerülnek elutasításra a megoldásaik.

“Azért mert **** vagyok!” (*** nő, cigány, zsidó stb.). Igen. Azért mert szar vagy!

Balton
Olvasó
Balton

Elek, nem lehetett ez a célja a kedves újságírónőnek…

Már megint rosszalkodsz és patriarchális-háttérhatalmat akarsz építeni…

Tények mi? Értelmezés mi?

Vagy valamit elszúrtak a zindex szerkesztőségéban tán?

Kalman
Újságíró

Lazán kapcsolódik: http://esr.ibiblio.org/?p=6918

Egyébként nem értem, miért akarnak kvótanőket az informatikába? A közhiedelemmel ellentétben ugyanis ezen területen dolgozni is kell, nem csak magától dől a lé.

Szergej55
Olvasó
Szergej55

Mert az elnyomó patriarchák sokat keresnek vele és még csak nem is kell fizikailag megszakadni, gondolom első nekifutásra.

Balton
Olvasó
Balton

Nincs új a nap alatt:

http://monsooninfo.blog.hu/2018/04/21/hetedjere_is_lanyok_napja_a_technologiai_palyak_nepszerusegeert?ajanlo=1

Még mielőtt valamo agyas ideírná a tutit, ha fordítva lenne mekkora szexizmus lenne nem…?

Illetve, mi a cél hogy a műszaki pályák is 60%-ban női terepnek minősüljenek nemsokára?

Tényleg az lesz, hogy a végén majd egy férfinak örülnie kell, hogy wc-t pucolhat vagy a csatornában turkálhat, ha nem akar nehéz-fizikait végezni vagy nem bír (bár akkor meg várhat rá tiszazug is…).

Sanyi

Reszet Elek
Újságíró

“Illetve, mi a cél hogy a műszaki pályák is 60%-ban női terepnek minősüljenek nemsokára?” – Ha igazi egyenlőséget akarsz akkor min 70%-os női arány kell. Ez a mai matematika.

Magyar MGTOW
Olvasó

Csak átfutottam, szóval lehet, hogy valaki már említette, de az is része a problémának, hogy nem fizetnek rendesen a cégek, és nyugaton akár 4-5x annyit is megkereshet az ember. Tudom, ez nem korlátozódik erre az iparágra, itt viszont megvan az az elméleti lehetőség, hogy nyugati cégnek távmunkázz. Van ismerősöm, akinek sikerült. :)