Miért olyan fontos a gamergate?

Idősebb olvasóink, illetve azok, akik nem szokták játékra pazarolni drága idejüket, talán nem értik, hogy miért is foglalkozunk olyan jelentéktelen ügyekkel, mint a digitális játékipar. Haszonleső cégek ezerszámra termelik az öldöklős virtuális szemetet, a pánpéter-szindrómás hülyegyerekek megveszik aranyáron, aztán egy képernyőre meredve csattogtatják egereiket míg agyvérzést nem kapnak amikor egy 12 éves vérpistike tizenhetedjére is lekaszabolja őket. Mit számít, ha ebbe a mesterséges tragikomédiába beférkőzik pár liberális megmondóember, és elkezdi osztani az észt?

Sajnos nagyon is számít. Az idősebbek és az érdektelenek talán nem értik, nem érzik, de a fiúk és fiatal férfiak számára a számítógépes játék az utolsó mentsvárak egyike, ahol még élnek a férfias értékek. Győzni akarás, fair verseny, mérhető egyéni tejesítmény, eltökéltség, kitartás… Ezeket a társadalom igyekszik kiölni a gyerekekből már az óvodától kezdve, hiszen a modern 21. század helyes értékei a nőies értékek: az érzelmek (látszólagos) előtérbe helyezése, konfliktuskerülés, a részvétel a fontos, csak baja ne essen valakinek, nem baj ha nem sikerül majd másban jó leszel.

Rengeteg fiú apátlanul nő fel, és az iskolákban is csak elvétve lát férfi tanárt – ráadásul nincs hely és lehetőség, hogy kiélje maszkulin energiáit. Futkározni tilos, fűre lépni tilos, hangoskodni tilos, emellett minden játék tilos, amit a lányok nem játszanak szívesen. Magyarán ülj le fiam és kussolj, különben osztályfőnökit kapsz, és jól leszid az elvált anyád. Nem járhat minden gyerek paintballozni vagy küzdősportokra, így ezek életében nem marad semmi, amiben férfiként vehetnének részt, aminek segítségével belenőhetnének egy egészséges férfiszerepbe.

Felnőttként sem sokkal jobb a helyzet, mert hazánkban eleve nem volt nagy hagyománya a széles néprétegeket befogadó férfikluboknak, de már külföldön is leáldozott ezeknek. Golfoznál a haverokkal, férfitársaságban? Te szemét szexista! Elszívnál egy szivart újságolvasás közben, vagy kitárgyalnál egy államérdekeket érintő politikai ügyet? Az úriemberek klubjainak  leáldozott, haver. A nők az egyenlőség nevében betörtek mindenhová, és ami nem tetszett nekik azt lerombolták. Hol lehet még kiélni férfias energiákat? Lejárhatsz focizni a haverokkal, esetleg kocsmázni… És nagyjából ennyi. Ráadásul a második nem éppen egészséges férfiszerep.

Hab a tortán, hogy az egészből semmit nem értő széplelkek egész hada terjeszti a feminin propagandát, miszerint a maszkulinitást korábban tévesen definiálták, és valójában vagy nem is létezik, vagy értelmetlen/veszélyes/káros, vagy valójában az is feminin, csak másként. Hát miért ne létezhetne érzelmeket előtérbe helyező, konfliktuskerülő, gyöngéd és sírdogáló maszkulinitás? Aki szerint ezek feminin jegyek, az csak egy elnyomó szemétláda! Aki szereti a fair vitát és versenyt; akinek a korrektség (objektivitás) fontosabb, mint a politikai korrektség (szubjektivitás); aki nyíltan, egyenesen és tisztán játszik; aki hisz abban, hogy a férfi és a nő különbözik (sőt, bizonyos jegyeiben ellentétes)… Nos, az nem férfias, hanem macsó, hegemón maszkulinista karikatúra, a saját nemi hovatartozásában bizonytalan (buzi, érted), vagy kisebbrendűségi komplexustól szenvedő hülye, aki nem fogja fel, hogy ma már nemi egyenlőség azonosság van.

Ha egy fiú ilyen közegben nő föl, az érthetően nagy terhet ró a pszichéjére. Szerepmintákat nem nagyon lát, a természetes késztetéseit elnyomják, a feministák pedig egyenesen szubhumánként kezelik. Kitörési pont nincs. Illetve dehogynem: a CoD, a WoW, a LoL. Ezekben nem áll ott sem anyuci, sem a tanár néni, de még a lány osztálytársak sem, hogy a srácot megfeddjék, kinevessék és megszégyenítsék amiért “erőszakos”, amiért maszkulin késztetései és igényei vannak. A számítógépes játékok világa a férfi életérzés esszenciájának négyzetre emelése: a nők bögyösek, a férfiak izmosak, a sztori lényegretörő, az akció dús, a szabályok érthetőek és univerzálisak, a verseny igazságos, és a saját képességeiden kívül semmi nem akadályoz abban, hogy hőssé válj. A világ felkínálja a lehetőséget, neked csak élned kell vele – ha kellően odateszed magad, akkor garantáltan tiéd a jutalom: státusz, hírnév, vagyon, csajok.

És ami a legfontosabb: ezekkel nincs semmi gond, mindez teljesen rendjén van így. Nem kell szégyenkezned vagy számot adnod – ebben a világban helyed van.

A férfias energiák legtöbb csatornáját a feministák már elzárták, és most ezzel is ez a tervük. Nem létezhet a világban olyan hely (még virtuális sem), ahol egy férfi otthon lehet. Ha őket csak az zavarná, hogy játszanának, de nincs mivel, akkor megelégednének annyival, hogy készüljön játék nőknek is. De ez eszükbe sem jut, illetve legföljebb takaróznak vele, mint kifogással. Anita Sarkeesian a méregdrága videóiban nem arról beszél, hogy gyerünk csajok, indítsunk egy kickstartert női játékokért, hanem arról, hogy meg kell szüntetni a bögyös női karaktereket, mert neki nem tetszenek. Arról papol, hogy amivel a srácok játszanak, az rossz. Nem saját játékot akar ő, hanem a másét elvenni. Nade mi köze van Anita Sarkeesiannak, Zoe Quinnek vagy Leigh Alexandernek, hogy Pista vagy Géza mivel játszik otthon a szabadidejében??? Honnan veszik a bátorságot, hogy egy teljesen szabad digitális világban ne saját szegletet akarjanak kialakítani, hanem a férfiakét lerombolni? Az ő önkifejezésük a mi homokvárunk szétrugdosásában rejlik? Az ő vágyuk nem az, hogy nekik is legyen, hanem hogy nekünk ne? És ők képzelik magukat az erkölcs bajnokainak?

Az érvtelenségüket mindenesetre tökéletesen jelzi, hogy kizárólag három tengely mentén kommunikálnak:
1. A “fenyegetések”: ez az aduász, amit hónapok óta lóbálnak, mint véres rongyot. Holott mi köze a gamergate botránynak és közösségnek ahhoz, hogy Zoe és Anita állítólag (mert bizonyíték többnyire nincs) kapott pár fenyegető levelet? Semmi. Többmillió ember jogos felháborodása hirtelen lenullázódik, mert valaki twitterre kiírja: “megdöglesz, lotyó”? Ha a halálos fenyegetések érvénytelenítenék egy mozgalom egészét, akkor a feminizmus már rég összecsomagolhatott és hazamehetett volna, hiszen jóval több fenyegetést küldtek az évek során, mint amennyit kaptak.
2. Kifacsarodott feminista agyrémek azzal kapcsolatban, hogy a nőknek ártanak a nem-feminista videójátékok. Beteg az elképzelés, hogy a nőknek kifejezetten számukra írt feministabarát játékokra van szükségük – miért ne játszhatna egy nő ugyanolyan lelkesen a SuperMario-val, a Candy Crush-al vagy akár a LoL-lal? Beteg az elképzelés, hogy egy nagymellű karakter valamilyen misztikus mechanizmuson keresztül árt a valódi nőknek. Beteg az elképzelés, hogy a férfiak értékrendjét befolyásolná a játékokban tapasztalható (egyébként nagyon erősen korlátozott!) nők elleni erőszak. Beteg az elképzelés, hogy a férfi igények kielégítése alantas, ártalmas és üldözendő, valamint hogy az versenyben áll a női igények kielégítésével, és ebben a “harcban” szükségszerűen a női igényeknek kell diadalmaskodni az esetek 100%-ában. Ezek alátámasztására semmilyen hiteles érv vagy bizonyíték nem létezik – a többségére nem is lehet, hisz égbekiáltó ostobaságok -, ők mégis úgy adják elő, mintha maguktól értetődnének.
3. A mindent átitató, ugyanakkor természetesen nyakoncsíphetetlen nőgyűlölet. Aki látott már életében tinédzser korú és fiatal felnőtt férfiakat, az tisztában van vele, hogy fél lábukat odaadnák egy barátnőért – főleg ha az osztja a hobbijaikat. A gamerek csak azért nem a fél karjukat áldoznák egy nőért, mert akkor nem tudnának játszani. A játékos/programozó lányok és nők a legutóbbi időkig (a feminista betörésig) olyan ünnepelt kuriózumok voltak, akiket a tenyerén hordott a férfitöbbség. Lehet, hogy a gamer/coder férfiréteg nem bír világbajnoki képességekkel társasági kommunikáció terén, ezért becsúszhatott időnként pár kínos mozzanat, de alapvetően tisztelték és becsülték a szakma közelébe kerülő nőket. Ennek csak az tudott véget vetni, amikor a feministák elkezdtek nőgyűlölettel vádaskodni, valamint a kvótákkal és ügyeskedéssel beerőltetett nők belülről kezdték rohasztani az ipart a progresszív ideológiával. Amikor a munkahelyen a szomszéd gépnél olyasvalaki ül, akihez nem szólhatsz, mert azonnal kivágnak szexuális zaklatásért, de a munkáját neked kell elvégezni, hiszen ő gender studies diplomával került oda, nem programozóként, akkor érthetően megkeseredhet a szád íze. Tipikus példa erre Anita Sarkeesian, akinek zéró köze van a játékiparhoz, de az EA alkalmazottjaként jó pénzért terjesztheti a feminizmust. Nincs mit csodálkozni, ha az ilyen nőket nem fogadják szívesen, bár ennek semmi köze a nőgyűlölethez.

A lényeget összefoglalva: igenis hatalmas gond, hogy sok más szubkultúra után a feministák ezt is ki akarják sajátítani. Egyre többen ismerik fel, hogy ez már a végjáték – identitásunk és személyes szabadságunk utolsó morzsáiért harcolunk. Egyre többen szurkolnak a gamereknek, mert rádöbbentek, hogy ők ezt a harcot már rég elvesztették, de ha a játékosoknak esetleg összejönne valami, talán az ő reményeik is újjáélednének. Talán ki lehetne ebrudalni a szélsőséges férfielleneseket az egyházból, a közéletből, a politikából… Ha valaki végre elég tökös lenne ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt. Mindenki nagy csodálkozására pont az anyuci pénzén játszogató lúzerek voltak elég tökösek. Ennek valószínűleg lehet némi köze ahhoz, hogy szeretik a kihívásokat, szeretik a versenyt, és megszokták, hogy megdolgoznak a győzelemért. Reméljük, hogy nem fogják annyiban hagyni az egészet, csak mert a média gerinctelen módon elárulta és cserben hagyta őket.