Az antifeminizmus a feminizmus mozgalma ellen küzdő mozgalom. Mérsékelt szárnya nem vitatja, hogy sokáig el voltak nyomva a nők, de azt állítja, hogy ma már nincsenek. A nőnem ma már egyenjogú a férfinemmel, csak az egykori elnyomottak nevében egy maroknyi csoport haszonért és hatalomért rendületlenül és egyre hangosabban azt kiabálja, hogy még mindig fennáll a nők elnyomása. Széles arcvonalon küzdenek – a semmi ellen. Amiből egyenesen következik, hogy egyre íz(lés)telenebbül kénytelenek csinálni kampfjukat. Harcuk folytán – amely nem teljesen tisztázott okból folyamatosan erős politikai hátszelet kap – ma már inkább a férfiak elnyomásáról beszélhetünk. Legalábbis arról, hogy társadalmi szinten a férfias mentalitás, a férfiak számára fontos törekvések és vágyak egyre inkább háttérbe szorulnak. Mintha azt sugallnák, hogy szégyen, ha valaki férfi.
Az antifeminizmus szükségképpen pragmatikus mozgalmához az én világképem kissé túl perspektivikus (értsd: ellentmondásos), vonatkozó érzelmeim pedig túl vegyesek, túl megengedőek a valódi ellen-mozgalmár engesztelhetetlenségéhez. A feminizmus kemény magját alkotó, cseles módon hatalomba jutni akaró nők és nőlelkű férfiak manőverei csak mérsékelten érdekelnek. Miközben egyetértek azzal, hogy mielőbb le kellene őket, khm, állítani. Számomra azonban érdekesebb, hogy a Nő – mióta világ a világ – nem csak igen-igen vonzza, hanem igen-igen irritálja is a Férfit. Amely irritációról – akárcsak a vonzásról – senki emberfia-lánya nem tehet. Lévén, hogy maga a Természet az alapja ennek a vonzás-taszításnak. Mint sok másnak is. Amitől még az irritáció nagyon is fáj a férfinak. De legalábbis viszket.
Ha az ember nem talál olyan szellemi irányzatot, ami pontosan lefedi a világképét, alapíthat maga egyet. Varrhat a leszakadt gombjához egy új kabátot… Az ilyen mozgalomban egy tagra minden alapító biztosan számíthat.
Először is jó nevet kell találni. Az már fél siker. Ha igény van az ügyre, a többi úgyis magától jön, ha nincs, úgyis beragad.
A feminin és a feminizmus szavakból képeztem egy új szót: feminiNIzmus. Ez alatt a nőiesség azon tartományát, tulajdonság-csoportját értem, ami általában irritálni szokta a férfiembert. E tulajdonságcsoport ellen folytatott küzdelem az antifeminiNIzmus.
Aki nem ismerné a folytatást: rekettyést akarnak:)
Mi ellen kíván-akar küzdeni az antifeminiNIzmus (röviden NeNI)?
Egy helyzet ellen, ami leírható akként is, hogy 1) a férfiak azt kérdezik a nőktől: Mit kívántok? 2) A nők erre rávágják: Akarunk! 3) Aztán előállnak valami sületlenséggel. Például hogy rekettyést…
A férfiak nem verbálisan teszik fel kielégítés ügyben a “Mivel? Mit kivántok?” kérdéseket, és az “Akarunk” válasz se szó szerint jön rá. – A rekettyés már igen…
A NeNI tehát olyan mozgalom, ami az ellen (vagy miatt:) küzd, mert a femininizmus bántalmazza a maszkulinizmust. Egy új férfi-tudatosság zászlóbontása tehát… Az antifeminizmus – melynek magyar virtuális kürtje a Férfihang – egy jól körülhatárolható politikai tevékenységre adott jól körülhatárolható politikai válasz. A NeNI esetében ezzel szemben sem az inger, sem a reakció nem jól körülírhatóak. Ám ettől még léteznek. Ki mondaná, hogy a köd nem valóságos?
Harcom nem is annyira gázos, mint elsőre tűnik. Egyrészt azért, mert e mozgalom járható a Maguk Útját Járó Férfiak (MGTOW) számára is, másrészt pedig azért, mert ami ellen/miatt küzd, azt egy igen mérvadó (világhírű és nőgyűlölőnek semmiképp nem mondható) tudós közel hatvan éve röviden és velősen – életművét tekintve csak úgy mellesleg – kinyilatkozta. Carl Gustav Jung.
Hosszan lehetne sorolni, mi minden szokta idegesíteni a férfiakat a nőkben. Ám ha igazán belegondolunk, a végső ok valószínűleg az a banálisan egyszerű tény, amit Jung abban az interjúban közölt, amiből mindjárt idézek. Szavainak súlyát növeli, hogy a modern idők egyik legismertebb lélekbúvára volt, aki magas kora ellenére haláláig megőrizte nem akármilyen szellemének frissességét, továbbá hogy valószínűleg élete utolsó interjúja volt ez (noha utána még évekig élt), valamint hogy korábban, amennyire én tudom, sose foglalkozott ilyen szempontból a nőkkel.
„A nők a lelkük mélyén jóval durvábbak a férfiaknál. Badarság a gyengébbik nemnek nevezni őket. Azt ajánlom férfitársaimnak, különösen attól az angyalarcú fajtától óvakodjanak, amelyik folyvást védtelennek és gyámoltalannak tetteti magát, és vékonyka hangon csicsereg. Ezek a legszívtelenebbek mind közül. De a csöndes, szelíd nőkkel szemben is tanácsos résen lenni, ezektől minden kitelik. „Lassú víz partot mos” – mondja a közmondás, s különösen igaz ez a nőkre. Tudom, rosszmájúságnak tűnhet, amit mondok, de a csöndes nők mindig tartogatnak számunkra valami meglepetést, ha egyszer rászánjuk magunkat, hogy a lelkük mélyére ássunk.”
(C. G. Jung – Beszélgetések és interjúk, Kossuth Kiadó 1999., 235. oldal)
NeNI!
Na ne!
Amennyiben elfogadjuk hogy az antifeminizmus a természetes nemi szerepek és nemi karakterek megtartásáért is küzd, az egyéni boldogság nemi beágyazódottságának részeként, úgy azt kell mondanom, hogy a nőiesség irritábilis részéért is harcolnunk kell, akármennyire is furcsán hangzik a dolog. A femininizmusra adódó válaszreakciók helyeselhető módon fenntartják a maszkulinizmust, éberré téve férfitársainkat. Szóval a magam részéről egyszerre vagyok antifeminista és femininista is… ;-)
A szó legnemesebb értelmében szerintem itt mindenki feminista; azaz egyenjogúságért küzdő ember. Csak hát az elmúlt évtizedekben az erre rakodó szenny megnehezíti ennek az entitásnak, a magunkénak vallását. És hát a mai viszonyokat szemlélve, a száz évvel ezelőtti epsomi derbin történtek sem tűnnek már annyira mártíromságnak, mint inkább bohózatnak, ami nagy kár.
Csakhogy nem a feminizmusról van szó, hanem a femininizmusról. De nem akarom én neked megmondani, hogy mit sugalljon ez az írás… :o)))))
akkor most 1-1, vagy 2:0 oda?
Gombfocizunk? :o))
ANTISZEMITICISTA!
Igazából a Jung idézeten töprengek, kicsit olyan érzésem van, mintha Jókait olvasnék, a szorgalmas Mór sem értette a nőket, pedig sokkal volt dolga…szerintem letezik a szelíd, angyali lelkű nő, csak ez a tipus a férfiak számára láthatatlan, érdektelen.
A férfiak többsége angyalarcú szexdémont akar, aztán lepődik, ha a maszk lehull…
És mi van azokkal, akik démonarcú szexangyalt?
Mégis milyen az a szexangyal?
Olyasvalaki, aki tudja, hogy kell bánni a férfiakkal. Azaz, nem olyan, mint egy darab fa.
Az nem szexangyal. Szerintem.
A darab fa, az vagy undorodik, vagy aszexuális, vagy elhidegült. Vagy esetleg sértődött. De az aszexuálist kivéve a többi csak alkalmi fadarabodás.
Szóval a szexdémont értem, de a szexangyalt továbbra sem.
Akkor angyali arcú, de mégis szexdémon. :) Ha egyáltalán létezik ilyen. Mert általában a túlságosa szelíd nők az ágyban is túl szelídek.
Bár nem én voltam a szóösszetétel értelmi szerzője, úgyhogy csak találgatni tudok.
Pash látom Wittgenstein tudatalatt (?) vagy tudatosan a liblinged, nyilván a szemantikai nyelvi játék igazságot hoz létre (míg a logikai keresi az igazságot), de ez tautológia… Klasszik Frege- példa: 1.állítás) az alkonycsillag azonos a hajnalcsillaggal. 2. állítás) a hajnalcsillag azonos a hajnalcsillaggal esete…
Ugyanazt mondtad, de a lélek lemaradt. Nekem inkább az a kérdésem van-e a léleknek neme:))?
szerintem letezik a szelíd, angyali lelkű nő, csak ez a tipus a férfiak számára láthatatlan, érdektelen.
Pontosan. Éppen úgy, mint a csupaszív jófiúk is érdektelenek a nők számára. A nők is inkább a vagány rosszfiúkhoz vonzódnak. Aztán persze meglepődnek, ha se pénzt nem ad, se a család nem érdekli, viszont roppantul szeret dirigálni.
Brandon, én komolyan nagyon bírlak, vicc nélkül.
Vannak hajmeresztő kijelentéseid, de alapvetően te egy írtó szerethető figura vagy.
Én szeretem ezt is meg azt is. Ha démoni lelkű megpróbálom megszelidíteni, ha meg angyali lelkű akkor pedig megrontani.
Miért, van olyan férfi, aki ért titeket? :-)
Jóvan, jóvan nem akartam én itt ekkora forradalmat.
Csak utánanéztem Jung bácsinak és pillogtam az ártatlan árján, sosem nőtt fel, egy tipikus lélekben kisfiú akit elcsábítottak a gonosz nénik vagy NeNik?!
Erre pedig ez ugrott be… Nagy klasszik.
gondolom, azzal találkoztál, hogy felnőtt korában is intenzíven, gyerek-mód játszott, és ebből arra jutottál, hogy elfelejtett felnőni. mintha azt mondanád, hogy picasso idővel visszafejlődött, mert a guernica már olyan összehordott…
azt, hogy félt a nőktől, nem tudom, honnan veszed. talán onnan, hogy úgy találtad, gyerekes + azt olvastad fentebb, hogy szerinte durvább a lelkük, mint a férfiaké, s ebből arra következtettél, biztos félt a nőktől
igen egy német tanulmány került az utamba a szexualitásával/ nőügyeivel kapcsolatban, amiből elég kétarcúnak tűnik. Egyik oldalon a tarsadalom fele prezentalt arca, masik oldalon meg a vagyainak a megelese, nem tudom igazabol, hogy ez tartosan mennyire fenntarthato allapot, a jatekosssag nyilvan meg nem jelent infantilitast, a kettosseg viszont mar hordozhatja. Nem ismerem Jungot es igazabol ez a pszicho ize kb egy eve erdekel, de ha nekikezdek vmi konkret munek egy budos szot nem ertek, szoval ha vki eloemesztve elmagyarazza ugy erdekel, amugy sajnos tenyleg csak tapogatozom. Ebbol kovetkezoleg a kovetkezteteseim is lehetnek tevesek. Szerintem belefer.
Inkább mint démonarcú angyalt…
Ez a feminiNIzmus olyasmi fajta szószörnyeteg, mint a nácici?
Nem, én azt hiszem, annál sokkal több definitív értelmet hordoz magában. A feminin-izmus köznyelvi megfelelője talán a “picsáskodás”, vagyis a mindenféle női allűrök gát és gátlás nélküli önkritikátlan megélése lehet.
Egyébként annak az elismerése, hogy az átlag férfi nem feltétlenül rajong a nőiség minden megnyilvánulásáért, tapasztalatom szerint eléggé meglepi a legtöbb nőt. Emiatt is ennek az ellenérzésnek a fejtegetése gyorsan vezethez ahhoz, hogy az illető férfi megkapja a “nőgyűlölő” bélyeget. Valójában minden emancipációs lila köd ellenére valószínűleg annyira különbözik a két nem egymástól, hogy az szükségszerűen vezet mindkét fél részéről ambivalenciához. Az éppen lángoló szerelem persze akár huzamosabb időre is érzésteleníthet ezekkel az irritálóan ható sajátságokkal szemben.
A cikk viszont adós maradt azzal az információval, hogy az “anti-feminin-izmus” miképpen is kívánja felvenni a küzdelmet a “picsáskodással” szemben? :)
“miképpen is kívánja felvenni a küzdelmet a “picsáskodással” szemben?”
picsánrúgással – mondanám, ha naooo lennék
de nem vagyok naooo, ezért azt mondom: felülemelkedéssel
előre szólok ez most nagggyon dög lesz, de úgy tűnik, miután egyetlen reag. sem érkezett weiningertől , ez azt jelenti, hogy a feminin-izmus adolfo barátunkat legyőzte?!
:'(
http://www.youtube.com/watch?v=xq3a_7242Lc
Never more shall I see the Sun/ for i fell to a germans feminins gun :DDD
Tényleg dögggg! :o))
S mit akartál linkeni? Estleg ezt?: https://www.youtube.com/watch?v=xq3a_7242Lc
Igen, közben javítottam :).
Ma délután Ewan McGregor napot tartottam megneztem a black hawk downt sólyom végveszélybent, most meg a párnakönyvre készülők és most beugrott a Katonák voltunk is egy jó film. Majd holnap.
“a feminin-izmus adolfo barátunkat legyőzte?!”
én is kérdeztem és tévedtem kujonnál (hogy beállt nála egy csendes don-kanyar – szerelmes lett?), s szerintem most te is ezt teszed
tévedni emberi dolog, nők is szoktak.
nem, olyasfajta szószörnyeteg, mint martin heidegger