A Fortune magazin friss és ropogós cikkben elemzi a Világgazdasági Fórum éves Nemi Egyenlőségi Jelentését. Elsősorban az USA helyzetére kíváncsiak, és szomorúan állapítják meg, hogy világviszonylatban mindössze huszadikok. Mi lehet ennek az oka? Idézek:
“Among the four equality categories WEF uses to rank countries, the U.S. ranked lowest in health and survival. While women outlive men by an average of about six years in OECD countries, American women outlive their male counterparts by just about three years, which hurt its ranking, said Zahidi.”
Azaz:
A VGF által alkalmazott négy egyenlőségi kategória közül az USA az “egészség és túlélés” terén teljesített a legrosszabbul. Míg az OECD országaiban a nők átlagosan 6 évvel élik túl a férfiakat, az USA-ban ez a különbség mindössze 3 év, ami lerontja a helyezésüket – nyilatkozta Saadia Zahidi, a VGF senior igazgatója.
Értelmezzük ezt 5. osztályos gyerekek számára:
Mivel a nők előnye a férfiakhoz képest “csak” 3 év, ez csökkenő egyenlőséget jelent. Sokkal egyenlőbb, ha a nők előnye legalább 6 év.
Vajon mikor érnénk el a valódi egyenlőséget, 10 vagy 15 év női előnynél?
És milyen intézkedéseket teszünk majd ennek érdekében? A férfiakat tesszük el hamarabb láb alól, vagy a nők egészségére költünk még több pénzt, akik már így is jóval többet kapnak a férfiaknál? Ha a mellrákra nem háromszor annyit költünk, mint a prosztatarákra (ahogyan most), hanem ötször vagy tízszer annyit, akkor vajon egyenlőek leszünk-e végre, vagy még mindig női hátrányról fogunk beszélni?
De a várható élettartam csak az egyik szempont, ami alapján az egészségügyben elvárható nemi egyenlőséget mérik. A másik a születéskori nemi arány. Igen, felebarátaim, addig itt nem lesz egyenlőség a VGF szerint, amíg nem születik legalább ugyanannyi lány, amennyi fiú. A több fiúgyermek születése ugyanis egyértelműen a gonosz patriarchális elnyomás hatása. Igaz, hogy a fiúk nagyobb gyermekkori halálozása ezt ~18 éves kor környékére már kiegyenlíti, és idős korra a nők jelentős létszámfölénybe kerülnek, de az a kutyát sem érdekli. Ha egyenlőséget akarunk, akkor ~6%-nyi fiút abortálni kell. Igaz eszerint már ~18 éves korra is 6%-al több nő lesz, mint férfi, dehát ez csak afféle “túlegyenlőség”, nem probléma. (Gondolom így akarnak szép lassan haladni a radikális feminista utópia felé, ahol az emberiségnek csak 10%-a férfi.)
A jelentésben szó esik arról, hogy tökéletes pontszámot még soha egyetlen ország sem kapott – tehát a világon sehol nem létezik igazi egyenlőség. Izland és a skandináv országok járnak a legközelebb. Svédországban, vagyis a “nők relatív politikai utópiájában” a képviselők 45%-a, illetve a miniszterek 57%-a nő – de a maximális pontszámnak még ezzel is csak a felét kapták meg, hiszen nem volt női miniszterelnökük az utóbbi időben. Muszáj, hogy az országot nő vezesse, különben nincs egyenlőség…
A svéd felsőoktatásba a nők 86%-a jut be, míg a férfiaknak csak 55%-a, de ez a táblázatból leolvasható módon (338. oldal) nem gond, mindössze túlegyenlőségről van szó. Viszont az alapfokú oktatásba a statisztikák szerint a fiúk 100%-át beiratják, de a lányoknak “csak” 99,7%-át, ezért a svédek az oktatásukra sem kapnak tökéletes pontszámot. A felsőoktatásban a 30%-os abszolút női fölény irreleváns (se bónuszpont, se levonás nem jár érte), az általános iskolákban mutatkozó 0,3%-os eltérés viszont egyértelmű nőelnyomásra utal!
A feminista mozgalom ugye nem akar semmi mást, csak egyenlőséget. Azt viszont elfelejtették közölni a kívülállókkal, hogy amit ők ez alatt értenek, annak köze sincs a jogi vagy statisztikai értelemben vett egyenlőséghez, sem pedig ahhoz, amit egy normális átlagember gondol róla. A “feminista egyenlőség” egyszerű női fölényt, női hatalmat jelent, semmi mást.
“(Gondolom így akarnak szép lassan haladni a radikális feminista utópia felé, ahol az emberiségnek csak 10%-a férfi.)”
Jusson minden faszinak egyszerre 9 picsa, nem is rossz. Amíg feltenyésztjük a nők számát, addig menjen a cserebere.
Jól hangzik elsőre, de akkor ők lesznek ám az urak, szóval nem lesz dőzsi nekünk csak rabszolgaság. Ja, és baromi jó lenne szétesőfélben lévő világban élni. Biztos tele lenne női lakatossal, hegesztővel, olajbányásszal, kőművessel, kombájnossal és még millió hasonló melós csajszival a világ.
“Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél”
Mindenki egyenlő, főleg a nők és a gyerekek, a kisebbségek, a szekták, a bevándorlók és a nemi devianciák. Ők a legegyenlőbbek.
Nem is értem miért egyenlőségi jelentés, inkább egyenlő eloszlás jelentésnek kellene hívni. Attól hogy valakinek joga van valamihez, még nem biztos hogy él is vele. A jogi egyenlőség már megvalósult, ez ellen nem lehet érvelni, törvénybe van iktatva. Aki az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen idióta.
Példa: Ha nemi alapon vizsgáljuk, hogy milyen az eloszlás a focimeccs nézőterén, szerintem(nem mértem) egyértelmű férfitöbbség lesz. De ebből nem következik, hogy a nőket onnan kiutálnák. Aki ilyen alap dolgokat nem lát tisztán, annak nincs helye vezető szerepben. Attól, ha mindenben 50% lesz az arány mindkét nem oldalán, az maximum azt fogja jelenteni, hogy nemek alapján egyenlő az eloszlás, de azt nem hogy hirtelen ugyanannyi lett a joga mindenkinek :D.
Ezek alapján én meg azt mondom, aki feminista az szellemileg halmozottan hátrányos helyzetű.
Ne adj nekik tippeket! Végülis a sport terén már elkezdték a “harcot”…
Men get more prize money than women in 30% of sports
Pont erről van szó. Miért a férfiak, társadalom, stb. hibája az, hogy egyenlő lehetőségek és feltételek mellett kevesebb nő akar a feministák által áhított bizonyos zsíros pozíciókat betölteni, vagy a lényegesen nehezebb “férfi” életpályát választani? A nőknek egyszerűen több lehetőségük van, könnyebb utakat is választhatnak annál, mintsem saját erejükből jussanak hatalomhoz, pénzhez. Így statisztikailag, egyenlő feltételek esetén, mindig több karrierista férfi lesz, mint nő.
Nekem is az orwelli mondás jutott eszembe a címről, mint Eleknek, a femik egyenlőbbek akarnak lenni a többieknél, a szó legszorosabb értelmében:
Tegnap találtam: ” The patriarchy is using equality to oppress women. Now we need a new wave of feminism to be more equal than men.” Jessica Valenti (A patriarchátus arra használja az egyenlőséget, hogy elnyomja a nőket. A feminizmus újabb hullámára van szükségünk, hogy egyenlőbbek legyünk a férfiaknál).
Jajistenem, ez már tényleg nagyon súlyos… :D Önmaga paródiája. És ezek a sérültek holt komolyan gondolják, nem veri ki a biztosítékot a kognitív disszonancia. De ezt is megmondta Orwell oly szépen:
[A duplagondol] „azt a képességet jelenti, hogy valaki egyidejűleg két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja. […] Megfontolt hazugságokat mondani s közben őszintén hinni bennük, elfelejteni bármilyen tényt, ha időszerűtlenné vált, s aztán, ha ismét szükség van rá, előkotorni a feledésből éppen csak a szükséges időre, tagadni az objektív valóság létezését, s ugyanakkor számításba venni a tagadott valóságot – mindez elengedhetetlenül szükséges.”
Ez a Jessica nagyon hülye…és ez kap pénzt, paripát, médiafelületet, hogy propagálhassa az agyrémeit.
Számomra az a legdurvább, hogy egyre inkább belefutok olyan cikkekbe a magyar neten, hogy mennyire terrorizálják a nőket, élen a NaNe-vel.
Kedvencem a következő sztori volt: Gondoltam mazohistáskodom egy kicsit és elmentem a Szigeten a NaNe sátorba (volt ingyenes napijegyem, mert én is dolgoztam aznap), ahol azt kaptam, hogy ha ők azt olvassák, hogy egy nő késsel leszúrta az élettársát, az biztos azért van, mert a férfi éveken át zaklatta/erőszakolta stb. Mert mögé kell látni a dolgoknak, és ők ezt megteszik.
Én egyenlőségpárti vagyok. De akkor legyünk mindenben egyenlőek. Számla, munka, kedvezmények stb. B verzió, hogy leszünk mi a lovagok, de akkor tessék elfogadni az ezzel járó patriarchális elnyomást is. Ami amúgy szerintem már most sem létezik.
És ez csak rosszabb lesz. Mindenhonnan ömlik a propaganda.
http://www.origo.hu/itthon/20141020-magyarorszagon-nem-buntetik-a-nemi-eroszakot.html
Mögélátnak… Ez aranyos. Elmesélek valamit egyoldalú nézőpontból és ők azonnal minden mögé látnak. Háppersze.
Jobb kifejezés rá, hogy mögévetítenek.
A NANE sosem foglalkozik a nőkkel. Fő célja a családok szétrombolása és ezt a nők családból történő kiszakításával érik el ami elsősorban pont a nőknek árt. Mert akik a NANE segítségére szorulnak azok a szegény rétegek akiknek amúgy sincs semmijük így vagyonmegosztás sincs csak egy a gyerekeivel magára maradt nő akinek alacsony a képzettsége aminek köszönhetően olyan állásra lehetősége sincs amiből eltudná tartani magát és a gyerekeit. A legtöbb esetben a NANE segítsége kimerül abban, hogy fél évig elszállásolja az anyákat és gyerekeiket majd ha ezen idő alatt nem tud a nő egzisztenciát teremteni a gyerekeit állami gondozásba veszik. Ezen nők többsége kénytelen visszatérni a bántalmazó férjhez…. Belátható, hogy ez nem segítség csak a nyomorúság elódázása egy időre.
Ha valóban a bántalmazott nőkön akarnának segíteni akkor párterápiákat tartanának és párkapcsolati magatartás formákat tanítanának. A nőknek megtanítanák miként kell beszélniük a férjükkel úgy, hogy annak ne nyíljon ki a zsebében a bicska. A férfiaknak meg az agresszió kezelését tanítanák, hogy ne a feleségét bántalmazza. Így lehetne elérni azt, hogy a félresikerült házasságok ne széthulljanak hanem a felek ismét megtalálják egymás mellett azt a boldogságot ami miatt egykor úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket.
De a NANE a nőket csak férfi gyűlöletre tanítja és egy olyan beszédstílusra amitől minden férfinak kinyílik a bicska a zsebében. Így garantálva önnön fontosságukat és további megélhetésüket.
“Ha valóban a bántalmazott nőkön akarnának segíteni akkor párterápiákat tartanának és párkapcsolati magatartás formákat tanítanának. A nőknek megtanítanák miként kell beszélniük a férjükkel úgy, hogy annak ne nyíljon ki a zsebében a bicska. A férfiaknak meg az agresszió kezelését tanítanák, hogy ne a feleségét bántalmazza. Így lehetne elérni azt, hogy a félresikerült házasságok ne széthulljanak hanem a felek ismét megtalálják egymás mellett azt a boldogságot ami miatt egykor úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket.”
Ez szép lenne de a valóságban nem igazán működik, az élet ennél sokkal bonyolultabb eseteket hoz..
Először is a nők nem az első pofonnál szoktak rohanni a rendőrségre hanem mikor már sok éve tartó megaláztatásba tengődve a kórházban kötnek ki vagy épp a gyerekeik kérik h meneküljenek..mondanom sem kell ha az asszonynál betelt a pohár és segítséget kap,hát igen akkor ilyenkor nincs visszaút..ki lenne képes szeretettel és bizalommal ölelni azt a férfit aki évekig bántotta (tanácsadás ide vagy oda)..tudom h sokan nem értik h tűrhet valaki évekig, én sem de elfogadom h van ilyen..
Ahogy én látom sokan maradnak a párjuk mellet de nem szerelemből inkább félelemből, megszokásból, mert igen meg lehet szokni verést a és elhinni h nekem ez jár (lásd a halálra kínzott B. Réka esete, akit évekig kínoztak). A másik ok az anyagiak, lásd Balog “vakkomondor” József esetét, ahol a férj brutálisan bántalmazta a feleségét és ő mégis visszament hozzá, miért? szerelemből? lehet, de azért ne felejtsük el h olyan anyagi jólétet teremtet a családjának, ami úgy látszik- a nő szerint- felér egy-két veréssel..ráadásul Balogh egy “gavallér” hisz a hölgy előző házasságából született fiának Nemzeti Dohánybolt “ajándékozott”..
Sokkal több eshetőség létezik az éleben annál minthogy majd megbeszéljük egy terapeutával..ráadásul sok kapcsolatban már olyannyira rögzültek a szerepek h azt megváltoztatni nem lehet, terapeutás pszichológustól hallottam..ráadásul mit kezdenek azokkal az emberekkel akik szentül hiszik h asszonyt verni nem bűn, mert ilyen nevelést kaptak(láttam ilyet falun)..nem lehet mindent megbeszélni, csak ha adottak a körülmények és befogadóak a felek, de amíg a férfiak mindent a nőkre fognak addig ez így nem megy..ilyenkor szerintem jobb a válás mert legalább új életet lehet kezdeni, esetleg egy jobban passzoló emberrel..
Az én tágas családi körömben két nő is elmenekült a férjétől mert az brutálisan verte, mindenhol a család többi tagja menekítette ki az asszonyt és a gyerekeket (akik utálják az apjukat mert őket is verte) és védelmezte az -elköltözést követően- évekig zaklató agresszív exférjtől..egyikük még most is 15 éve elmúltával is fél. Mondanom sem kell senki nem ment a rendőrségre..ennyi..nagy a látencia, bárki bármit mondjon. És ezt nem lehet csak a nők nagy szájára fogni, ahogy írod a bicska zsebben, hanem például az uralkodási vágy, vagy sokszor oka a látható premissza nélküli hirtelen feltörő agresszió, amit nem tudnak kezelni egyes férfiak ( a 99%-a igen, mint ahogy a nőké is). Én minden barátnőmet arra buzdítok ha verést kap, akkor lépjen főként ha friss a kapcsolat, mert csak rosszabb lesz idővel. Egyik barátnőm most nemrég szabadult meg agresszív (mint kiderült drogos) szerelmétől, boldog és fél,de legalább biztonságban van és ez is valami..
“de amíg a férfiak mindent a nőkre fognak addig ez így nem megy” – Itt bukott meg az amúgy jobbára logikus és életszagú hozzászólásod.
Nőként úgy tűnik csak az egyik oldal problémáit látod. A magam részéről úgy gondolom, hogy nagy valószínűséggel otthonról hozott mintákból “dolgozik” mindkét fél. Ez igaz a fizikai erőszakkal élőre ugyanúgy, mint a verbális agresszióval, léleknyúzással, folyamatos érzelmi zsarolással élő félre egyaránt.
Szóval párkapcsolati téren a nagyobb odafigyelés lenne szükséges. Nézd meg az anyját vedd el a lányát, tartja a közmondás. Ez utóbbi persze nézd meg az apját vedd el a fiát is lehetne.
http://www.youtube.com/watch?v=f2Cx7JsAoy8
Ezzel az otthonról hozott dologgal úgy vagyok, hogy hozhatja azt is, amit otthon látott és hozhatja az ellenkezőjét is, mert irtózik attól, amit otthon látott.
Kedves MissL!
Elfelejted azt az aprócska tényt, hogy a férfiaknak csak elenyésző része veri a nőket indokolatlanul. A te általad felsorolt esetek is (pl. a drogos férj) ennek a kis csoport létének a bizonyítéka. Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy ezen férfiak száma olyan alacsony, hogy százalékban gyakorlatilag meghatározhatatlan. Amiért még is ilyen esetektől hangos a világunk az puszta ténytorzító pánikkeltés.
A férfiak többsége soha nem ütne meg nőt ha a nő nem ad rá okot. Itt mindjárt vegyük alapul a házasságokat vagy az élettársi viszonyokat. Mikor összekötötték az életüket a férfi miért nem volt agresszív, később pedig miért vált azzá?! A válasz egyszerű. A felgyülemlő problémák hatására a férfi önérzete megrendül. A gondok közé sorolható az alacsony kereset, a munkahelyi megaláztatások stb. Ez a megrendült önérzet már agressziót termel aminek jó ellenszere lehetne a női kedvesség és figyelmesség, sőt a férfiak ebben a helyzetben tudat alatt erősen igénylik is a párjuk törődését. Ám ez a törődés rendre elmarad sőt a férfi értékét becsmérlő megjegyzések érkeznek csak a nőktől na meg a hiszti és persze – ha van rajtad kalap az a baj, ha nincs akkor meg az a baj – effektus ami nem más mint mindenért a férfi hibáztatása.
Mint írtam is a NANE segítségére elsősorban a nincstelenek szorulnak mivel a középosztálybelieknek már van anyagi lehetőségük az önálló, önsegélyező cselekedetekre. Egy tipikus példa ami ma Magyarországon családok ezreit (ha nem éppen tízezreit) érinti. A folyamatos anyagi gondok és a munkahelyi megaláztatások (főleg ha női vezetők is vannak) hatására a férfi önérzete, önbizalma és önértékelése mélypontra zuhan. Ezt tetézi az asszony férfihibáztatása aminek okai elsősorban szintén az anyagi gondoknak tudható be. Ezért a férfi már sehol sem tudja magát jól érezni, jöhet tehát a társasélet a kocsmában. Ott a férfi még férfi lehet, a barátoktól (ívócimboráktól) megkapja azt a támogatást és figyelmet amit a párjától hiába is vár. Tehát az anyagi gondok a kocsma hatására tovább erősödnek amitől a feleség még támadóbb lesz és a folyamat végén ott a CSBE. Ez a férfiak hibája talán? Azt hiszem józanul végiggondolva belátható, hogy a rossz körülmények ellenére is a családon belüli erőszak elsősorban a nők hibája. Ha a nő társ és partner lenne a nehéz időkben is és nem ellenség a férfi jól érezné magát mellette és nem kocsmázna, továbbá nem verné a nőt hanem oltalmazná és ösztönözve lenne a jobb körülmények megteremtésére.
Elhiszem, hogy több évnyi erőszak után nehéz bízni vagy szeretni a másikat de a férfi önérzete egy kényes dolog amit a nőnek kell ápolgatnia mert ha nem teszi akkor a férfi fogja a maga módján és az nagyon fájdalmas lehet. Röviden az erőszakot elszenvedő nők túlnyomó része a saját ostobaságának az áldozata és ezt csak súlyosbítja az a tény, hogy az első pofon a legnehezebb egy férfi számára a többi már egyre könnyebben megy. Ebből azt hiszem lehet is következtetni ezen nők mérhetetlen ostobaságára de sosem késő megváltozniuk. De a legnagyobb gond pont az, hogy mindenért a férfiakat hibáztatják és ezt sulykolják bele minden nőbe már óvodás koruktól fogva.
Nem tagadom, hogy vannak akik örömüket lelik a nő verésében vagy éppen csak így tudják elképzelni önnön felsőbbségüket de pont nem ezt az általánosság. Az én rokonságomban is van olyan házaspár ahol a férj a feleségét öt éven keresztül verte kékre-zöldre. De ezek a verések abba maradtak amint a feleség megszűnt ellenségnek lenni sőt társ és partner lett. Biztos, hogy nem volt ez könnyű a számára de megtudott változni. Most több mint 10 év eltelte után pedig rájuk lehetne azt mondani, hogy mintaházaspár. A feleség olyan tisztelettel beszél és viszonyul a férjéhez, hogy szinte minden férfi az ő férjét irigyli és nyoma sincs benne a félelemnek. Jól láthatóan jobban szeretik egymást mint mikor összeházasodtak és a kapcsolatukban nyoma sincs az erőszaknak.
A legnagyobb gond pont az, hogy a nők azt hiszik mindenkinél mindent jobban tudnak és csak nekik lehet igazuk. Nagyanyáink még nagyon jól tudták miként kell bánni a férfiakkal de hiába adnak jó tanácsot lányaiknak unokáiknak vagy éppen dédunokáiknak ha azok csak legyintenek rá és legfeljebb azt mondják ma már más a világ és másként kell ezeket kezelni. Lehet, hogy más lett a világ de a férfiak nem lettek mások így hiába is akarják őket másként kezelni a nők. Lehet a világunk bármennyire is fejlődő és változó az emberi párkapcsolatoknak akkor is ugyanazon régi értékekre kell épülniük és nem lenne szabad eltűrni, hogy mások – akár feminista akár nem – ostobaságát tekintsük követendő változásnak.
“Az én rokonságomban is van olyan házaspár ahol a férj a feleségét öt éven keresztül verte kékre-zöldre.”
Lassan ilyen kommentek után majd kimegy a nővédelmi hatóság vallatni.
15-20 éve sem mentek most miért tennék?
Nemzetközi helyzet is egyre fokozódik.
“Ez a megrendült önérzet már agressziót termel aminek jó ellenszere lehetne a női kedvesség és figyelmesség, sőt a férfiak ebben a helyzetben tudat alatt erősen igénylik is a párjuk törődését. Ám ez a törődés rendre elmarad sőt a férfi értékét becsmérlő megjegyzések érkeznek csak a nőktől na meg a hiszti és persze – ha van rajtad kalap az a baj, ha nincs akkor meg az a baj – effektus ami nem más mint mindenért a férfi hibáztatása.”
Saját bőrömön tapasztaltam…
Az utolsó bekezdésed nagyon tetszett. Majd a természet egyébként helyreteszi ezt az egész szart előbb-utóbb.
Ez egészen frankó hozzászólás volt eddig:
“amíg a férfiak mindent a nőkre fognak addig ez így nem megy”
Kifejtenéd, hogy ez mit takar a valóságban? Mert én olyat nem nagyon hallok, hogy férfiak “mindent a nőkre fognak”, még itt sem, pedig a Férfihangról sok tájékozatlan balek azt hiszi, hogy a macsóizmus melegágya. Ezzel szemben a sajtó tele van olyasmivel, ami kifejezetten férfihibáztató/férfiellenes, pl. most legutóbb ez az “utcai zaklatás” kampány, amiről a velvet is beszámolt. Ha nem a sajtót nézem, hanem arra gondolok, hogy pletykaszinten mi megy az emberek között, akkor is inkább a nők panaszkodnak a férfiakra, mint viszont. Az meg egyenesen a feminista álláspont legfontosabb alapvetése, hogy a nő sosem hibás semmiért CSBE esetén, minden a gonosz férfi miatt van.
“ilyenkor szerintem jobb a válás mert legalább új életet lehet kezdeni, esetleg egy jobban passzoló emberrel”
A gond csak az, hogy a nők ösztönszinten vonzódnak a maguknál agresszívebb pasasokhoz. Van aki jobban, van aki kevésbé, de a tendencia adott. (Pl. ezért sokkal több a fehér nő – néger/cigány férfi páros, mint a fehér férfi – néger/cigány nő verzió. Az ázsiai nő – fehér férfi felállás is gyakoribb, mint a fordítottja. Ez szépen kirajzolja a fajok “agresszivitási skáláját”.)
“Az én tágas családi körömben két nő is elmenekült a férjétől mert az brutálisan verte”
Valahol kedvem lenne azt mondani, hogy szedjétek már össze magatokat, tanuljátok meg értelmezni és irányítani a nemi ösztöneiteket, mert addig ez úgyis így marad. A ti választásotok az egyszerű jellem helyett a kiszámíthatatlan, aztán csodálkoztok (pfff), hogy a domináns és temperamentumos férfiból olykor előjön az erőszak. Az agressziót megszüntetni nem lehet se neveléssel, se törvénnyel, az az emberi élet szerves velejárója, és mindigis az marad. Ha egy nő nem akar agresszív partnert, akkor ne az agresszív férfiak közül válasszon… Lehet ennek a problémának ennél egyszerűbb megoldása?
Persze az átlagos nőnek egyszerre kell minden és az ellentéte is: a férfi a világgal szemben legyen célratörő és ambíciózus, érvényesítse az akaratát bárki ellenében – ugyanakkor a nővel szemben ne legyen ilyen, mert az az ő kis egójának kellemetlen. De azért a hálószobában mégiscsak legyen ilyen. Csak a konyhában ne, meg a nappaliban. Ez az álom elérhetetlen; kb. annak a férfiviccnek a megfelelője, hogy nagymellű sörgyártulajdonos playboynyuszit keresünk.
“Valahol kedvem lenne azt mondani, hogy szedjétek már össze magatokat, tanuljátok meg értelmezni és irányítani a nemi ösztöneiteket, mert addig ez úgyis így marad.”
Hát ezt épp a férfiaknak is elmondhatnák a nők..gondolom a férfiakat a párválasztásnál nem befolyásolják az ösztönök..azért van annyi sikeres csinos szép “aranyásó”.. Én személy szerint undorodom az agresszív férfiaktól, vagy akik annak látszanak..számomra egy férfias férfi az a nemes jellemnél kezdődik, de sajnos ezt a szintet manapság kevesen ütik meg, nekem szerencsém van a párommal mindennap tudatosul bennem és benne is tudatosítom:)
Nagyon helyes! Ez azt jelenti, hogy mindketten a hagyományos és helyes nemi szerepeiteknek megfelelően viselkedtek! ;-)
“Jó a feje, itt a helye!”
Megjegyzés: Szerintem jónéhány cikkben és töménytelen kommentben jártuk körül a valós férfiasság (és nőiesség) határait. Ezekből korántsem egy agresszív, erőszakos, akarnok diktátor férfi képe rajzolódik ki.
Itt egy kicsit sántít a dolog. A férfiaknak nincs párválasztási ösztöne. A férfi csak minden vonzó nőt meg akar dugni majd tovább lépni a következő felé. Itt kiemelném, hogy ezért sem lehet hibáztatni a férfiakat mivel nem tehetnek róla. Ezért aztán párt kizárólag a nő választ majd igyekszik a választottját magához láncolni.
A nemes jellemet jól leírtad mivel az egy kifejezetten férfias tulajdonság. De egy férfi nemes lelkű oldalát csak az arra érdemesek láthatják, másként fogalmazva ki kell érdemelni. Ezért aztán azon nők akik nem találnak ilyen férfit vagy csak keveset azok jobb ha mielőbb magukba néznek.
Lehetne sorolni itt most a nőies nő tulajdonságait is naphosszat de felesleges mivel kihalóban vannak a nőies nők és ezek az önmagukból kifordult nők természetesen az igazi férfiakat hiányolják ami nem csoda hisz ezen férfiak messzire elkerülik őket.
Még középiskolás koromban viccesen megfogalmaztuk az igazi nő öt fő tulajdonságát. Bármennyire is vicces az akkori fogalmazás mára már tökéletesen tükrözi mi hiányzik a nőkből.
Tehát az igazi nők öt fő tulajdonsága: Csendes – Rendes – Kedves – Nedves – Engedelmes :)
Szóval minden férfi nemes jellem, ha mégsem, akkor a nő hibája… Gondolom nem volt elég nedves, vagy ilyesmi. Ha olyan a nagybetűs férfi, mint amilyennek lefested, akkor tényleg kezdek drukkolni a globális felmelegedésnek.
A nedves tűnt a legnehezebben teljesíthető elvárásnak? – Globális felmelegedés? Ne légy már ilyen (f)rigid! :P
Azért ennél egy kicsit összetettebb a férfiösztön. Nem csak teherbeejteni akarja a nőt, hanem biztosítani a gyerek sikeres kihordását illetve az első néhány éves időszakon túljuttatni az utódot. Normál esetben valahol négy év körüli gyerek már nem igényel minden pillanatban szükséges odafigyelést.
Szóval van férfi párválasztási ösztön (például fiatal és egészséges, azaz fogamzóképes nő kiválasztása) és van értelme férfi részéről is néhány éves monogám kapcsolatnak. Ettől függetlenül különösebben nem fog fájni a feje, ha valahova egy kakukkfiókát be tud pottyantani.
No és persze nem szabad elfelejtkezni arról sem hogy az ösztönszerű késztetéseket az érzelmek és a társadalmi körülmények is képesek részlegesen felülírni.
Megjegyzem azon se lepődnék meg, ha kiderülne hogy a férfiak szó szerint képesek kiszagolni az éppen fogamzóképes nőket, ahogy a nők az eltérő genetikai adottságú férfiakat. Ahogy azon sem, hogyha kiderülne, az egész illatszeripar ezen képességünk miatt jött létre.
Hű, na most aztán nagyon megnyugodtam, hogy a férfi ösztön ennyire összetett és civilizált… Most már nem is esik nehezemre elfogadni az uralmukat felettem :-P
Na jó, ez vaskos irónia volt, mielőtt valaki komolyan venné.
Nem is olyan rég, pár poszttal ezelőtt megtanulhattam tőletek, hogy a civilizáció létrejöttét a férfiaknak köszönhetjük, mi nők közben hímeztünk. Már kezdtem elhinni, hogy a férfieszmény egy civilizált humán életformán belül értelmezendő. Már csak azért is, mert itt is többen és határozottan foglaltok állást amellett, hogy a férfi kivétel nélkül nemes lelkű, hétköznapi formájában is megfelel a róla alkotott eszményi képnek (lásd. Giordano cikke alatt született kommenteket). A modern nővel is csak az a baj, hogy a férfival ellentétben mi már nem felelünk meg az eszményi nőiségnek, a feminizmus révén elkorcsosultunk, méltatlanná váltunk a férfi alárendeltjének társának szerepére.
Viszont gondolom a több évszázadnyi hímezgetés miatt alulfejlett értelmi képességeimnek köszönhetem, hogy nem értem a további fejleményeket, ugyanis azt vélem olvasni, hogy a férfi ösztönök – agresszió, nők elleni erőszak (szigorúan csak nők által okkal kiprovokálva természetesen), illetve minél fiatalabb és egészségesebb nőpéldányok sorozatos hajkurászása stb. – a nők által korlátozás nélkül tolerálandó kategóriába esnek. Esetleg amennyiben az ösztönös késztetéseknek valamilyen formában mégis gátat szeretnénk szabni, azt csakis mi tehetjük meg, ezek elszabadulásáért is csak mi vagyunk felelősek, az ösztönök gazdái bárminemű felelősség alól felmentendők.
Most akkor melyik irány a jó? Civilizálódunk vagy mászunk vissza a fára?
Találtam is egy tök jó példát arra, milyen az, amikor a férfi ösztöneinek semmi nem szab gátat, s a nő tökéletes engedelmességgel szolgálja is azt.
http://szivilla.wordpress.com/2011/07/02/talalkozas-egy-mormonnal-ii-resz/
Miért ne, a mérhetetlen ostobaság is tolerálható.
“Civilizálódunk vagy mászunk vissza a fára?”
Aki onnan jött, az csak másszon szépen vissza.
Hetet havat összehordasz, úgy tűnik a logika és az olvasottak értelmezése sem erényed. A magam részéről türelmes voltam igyekeztem érdemben megvilágítani egy a tiédtől eltérő nézőpontot. Úgy tűnik hiába. Mivel teljesen értelmetlennek tűnik a megértés szikráját is keresnem, a magam részéről kiszállok a veled való kommunikációból. Attól tartok a közös nevező minimuma sincsen meg, az időmet pedig nem szivesen költöm el értelmetlen dolgokra. Egy troll nem akarja megérteni amit mások leírnak, attól tartok te sokkal inkább nem is tudod.
Sajnálom hogy nem fogod fel, hogy az ösztönnek és a civilizációnak semmi köze egymáshoz még egy mondaton belül sem kellene szerepelniük.
Hogy mennyire összetettek az ösztönök, nem tudom megmondani. Meglehet azért is olyan megfoghatatlannak tűnők mert a mindennapokban nehezen kimutathatóan működnek hiszen nagyon mélyről törnek elő, képzavarral élve “ösztönösen”. Másrészről évmilliók evolúciójának az eredményei ezek is. A női ösztönök semmivel sem egyszerűbbek mint a férfiakéi, ez nyilvánvaló hiszen ilyen a dolog természete.
A férfieszménynek, ahogy a nőinek van humán olvasata de ezt sajna ha eddig nem sikerült ezután sem fogod megérteni. A sötétség mélypontja hogy a férfiösztönök központi és egyedüli alkotóelemének az agressziót tartod. Azt hiszem ez a ma általam olvasottak alapján megérdemli a nap legnagyobb ostobasága díjat. Gondolom volt apád, sajnálatos hogy ilyen kevésre tartod. Persze lehet hogy gyűlölöd is.
Attól tartok hogy olyan torz a férfiakkal és a saját nemeddel kapcsolatos képed, hogy sosem leszel képes hosszútávú harmonikus kapcsolatot kialakítani a másik nemmel és a saját nőiességed teljessége megélése mellett valakit igazán szeretve teljes mértékben és hosszú időn át boldoggá tenni. Ez a te problémád.
A magam részéről legfeljebb arra kérnélek, noha attól tartok hiába, hogy végtelenül boldogtalan, igazi szeretésre bátortalan és frusztrált világképedet ne öklendezd rá a környezetedre mások életét és boldogságát is tönkretéve vele.
Olvass vissza kicsit. Nem a saját véleményemet vagy férfiakról alkotott képemet helyeztem görbe tükör elé, hanem épp a tieiteket. Ennyire nem tetszik, amit a tükörben látsz? Nyugodtan törd össze a tükröt, biztos segít :-D
Mikor az ösztönökről esik szó, épp ti kezditek a férfiak agresszivitását első helyen, pozitívumként, védendő értékként emlegetni. Mikor a férfiak agressziója által okozott károkról esik szó, akkor viszont azonnal a nők felelőssége vagy az ösztönök meggátolhatatlansága a védőbástya.
Mikor a civilizáció kerül előtérbe, akkor előkerül a férfiak vezető szerepe ebben. Azonban ha arról kellene beszélni, hogy az emberi kultúra és civilizáció egyik évezredes vívmánya, hogy megtanultuk az ösztöneinket a társadalmi együttélés érdekében kordában tartani, akkor ez a férfiak nemi ösztöneire már nem annyira szabad, hogy igaz legyen, mert akkor kényes kérdéseket is kellene feszegetni – pl. azt, hogy a nemeslelkű és eszményi férfi nem mindig és nem mindenhol nemes és eszményi, vagy azt, hogy a modern társadalomban hogyan kezeljük az ösztönös késztetéseinket. Van-e esetleg e téren változtatnivalónk? Nézegesd a hozzászólásaitokat: inkább kampányoltok a férfi ösztönök kiélése mellett, mint ellen…
Alátámasztásként idéznék egy örökbecsűt Rókapapától, másfél arasszal feljebbről: A férfi csak minden vonzó nőt meg akar dugni majd tovább lépni a következő felé. Itt kiemelném, hogy ezért sem lehet hibáztatni a férfiakat mivel nem tehetnek róla.
Meg néhány gyöngyszemet az agresszióról: a férfiaknak csak elenyésző része veri a nőket indokolatlanul
az erőszakot elszenvedő nők túlnyomó része a saját ostobaságának az áldozata
Bocs, de ezt a képet nem én festettem. Főleg azért, mert nőként bizony kiráz tőle a hideg.
Te már megint csak mellé beszélsz jó szokásodhoz híven. Kezdem komolyan venni azon megállapításodat, hogy a több évszázadnyi hímezgetés miatt alulfejlett értelmi képességeid miatt nem érted a dolgokat. Annak ellenére is, hogy tudom ezt a kijelentésedet merő gúnynak szántad.
Senki nem mondta, hogy a férfiak kivétel nélkül nemes lelkűek (rajtad kívül). Olyan kijelentés volt – részemről -, hogy az egy férfias tulajdonság és azon nők akik nem találnak ilyen férfit vagy csak keveset azok nézzenek magukba. Ez nem egyenlő azzal, hogy minden férfi nemes lelkű viszont a többség igen mert ha nem így lenne akkor tényleg annyi nőt vernének rendszeresen amennyiről a feministák hazudoznak. Mert bármennyire is kritizálod azon megjegyzésemet, hogy a férfiak nem verik indokolatlanul a nőket ez a valóság. A jelenlegi erőszakról alkotott érvelésed ráadásul ellentétes a női egyenjogúsággal – hát még a feminista eszmékkel – is. Mivel ha nekem mint férfinak van annyi eszem, hogy nem kezdek el kötekedni egy nálam többször erősebb emberrel akkor legyen annyi esze egy nőnek is. Ha pedig nincs akkor viselje a következményeit. Ez az egyenjogúság, ezt akartátok!
Furcsállom a férfi nemi ösztönről alkotott negatív véleményedet is. Ha csak részben igaz lenne amit leírtál akkor a nők nem húznának miniszoknyát és nem lenne köldökig érő dekoltázsuk sem. A nők érdeke, hogy a férfiak nemi ösztöne ne kerüljön a társadalmilag elfojtott ösztönök közé és tesznek is folyamatosan annak érdekében, hogy ez így is maradjon.
A férfiak között is sokan nem felelnek már meg az eszményi férfiasságnak. Erről már többen nyilatkoztunk különböző témákban. Az eszményi férfias férfi soha egyetlen feministával nem állna szóba és nem tűrné el, hogy mondjuk a felesége parancsolgasson neki vagy, hogy ne engedelmeskedjen neki. Ezzel el is érkeztünk a hozzászólásod “méltatlan nők” részéhez. Tényleg elkorcsosultak a nők – mint írtam sajnos a férfiak is – és méltatlanná is váltak a férfi szeretetére mégpedig azért mert a nő nem társat lát a férfiban hanem ellenséget. Ez a feminizmus!!!
Mindezek a megállapítások mennyire valóságosak vagy sem azt éppen a te hozzászólásaid igazolják. :) Mindenki elemezze saját nézetei szemszögéből és vonja le magának a következtetéseket.
nem tűrné el, hogy mondjuk a felesége parancsolgasson neki vagy, hogy ne engedelmeskedjen neki.
És ez az eszményi uralkodó férfi, aki elvárja a feltétlen engedelmességet, társként tekint az engedelmes, csendes, kedves, nedves nőjére? Aki feltétlenül engedelmeskedik az társ, vagy inkább alárendelt?
Hogyan lássak társat valakiben, aki engem alárendeltként kezel? Hogyan legyek társa valakinek, aki uralni akar és feltétlen engedelmességet követel? Alapból nem leszünk egy szinten. Ha az egyik fél csak parancsol, a másik csak engedelmeskedik, akkor már technikailag nem beszélhetünk társakról.
Hogyan is lehetne egy olyan nőt társnak kezelni aki mindenben ilyen ellenséges?
Már az is számtalanszor le lett írva, hogy a természet a nőket valósággal elárasztotta olyan fegyverarzenállal amivel a férfiak akaratát befolyásolhatják. Csak ezek kedvességen alapulnak amit a csökken értelmi képességű, magukat férfinak tekintő feministák sosem fognak megérteni. Ami persze még nem lenne baj ha nem akarnák bebeszélni a nőknek, hogy az igazi nők nagyhangú üresfejű agresszív állatok. Ebben a megfogalmazásban az állatok jelző is szó szerint értendő mivel pont a feministák tekintik a nőket önálló gondolkodásra képtelen védendő állatfajtának.
De úgy látom a több évezredes hímezgetésnek köszönhetően az egyszavas tömör megfogalmazások értelmezése is meghaladja a képességeidet. :) Ezt csak súlyosbítja az is, hogy ezen szavak csupán kamasz fiúk tréfás megfogalmazása volt! :)))
De akkor segítek az értelmezésben! Csendes: Ebben az esetben nem szótlant jelent hanem olyan személyt aki képes emberi hangon kommunikálni (erre a feministák hatására már nagyon sok nő képtelen). Rendes: Egy emberileg humánus és nem másokat pocskondiázó személy és természetesen a fizikai dolgokra is kiterjed a szó jelentése. Házias, tiszta, ápolt. Kedves: Részben magába foglalja a csendes kategóriát kiegészítve azt figyelmességgel, gondoskodással és természetesen pozitív kisugárzással is, Vagyis nem húzza a száját mindenért és nem vágja a pofákat stb. Nedves: Akár tetszik akár nem – és a nők túlnyomó többségének tetszik – a férfiak szexközpontúak és olyan nőre vágynak aki megérti ebből adódó vágyaikat és alkalmazkodik hozzá. Engedelmes: Talán ez a legfontosabb dolog. Biológiai adottságunk és természetes emberi ösztönünk – ez még a munkahelyi hierarchiában is jelen van -, hogy aki erősebb vagy hatalmasabb az parancsol míg a gyengébbek engedelmeskednek. Az engedelmességet megtagadó nő jobb ha nem is akar társat magának. És mint már írtam egy nő tudja befolyásolni a férfi azon döntéseit aminek majd engedelmeskednie kell.
Ezekkel a tulajdonságokkal gyakorlatilag egy nő száz százalékban egyenlő lehet egy férfival csak másként. De úgy nem fog menni ha valaki azt hiszi, hogy az egyenlőség csak egyformasággal valósulhat meg.
Jaj, rám jött a költői roham, Vogon fajta, nem tudok neki ellenállni…
Mutogatod a kincseid, látom, milyen szép, kényelmes helyet szánsz nekem. Puha selyemmel bélelve, körülötte csillogás, fényes és értékes. Ígéred, a széltől is óvsz majd Azt mondod, mind az enyém, nem kell más tennem, csak a kedved szerint énekelni az édes trilláimat, ami annyira kellemes a te fülednek…
Nem érted, miért tiltakozom. Pedig hiába selyem, hiába fényes, hiába kényelmes, ez attól még kalitka. Nem érted, hogy nem tudom szívből énekelni a legszebb dalomat, ha nem tűröd el a rikácsolásomat, mikor nekem fáj. Nem érted, hogy ha mindig zárva tartod az ajtót, akkor sosem tudod meg, milyen messziről lennék képes visszarepülni hozzád. Csodálod a tollaimat, de nem érted, hogy hiába óvsz meg a sasoktól, a tollak maguktól is megfakulnak. Bezzeg ha magam küzdhetnék a ragadozókkal és a természet viharaival, a harcban elvesztett tollaim helyére színesebbek és erősebbek nőnének. Kincsként akarsz őrizni, hogy büszke lehess arra, amit birtokolsz, mert fel nem foghatod, hogy ha önként, ám szabadon repülhetnék melletted, mennyivel erősebbé tehetnélek. Csak mert a saját nagyságodtól és hatalmadtól eltelve nincs szemed a törékenységben megbúvó erőt látni.
Költői roham vége, lehet kibújni a fedezékből :-D
“nem kell más tennem, csak a kedved szerint énekelni az édes trilláimat, ami annyira kellemes a te fülednek…”
“ha nem tűröd el a rikácsolásomat”
Ragasztószalag megoldja.
“Nem érted, hogy ha mindig zárva tartod az ajtót, akkor sosem tudod meg, milyen messziről lennék képes visszarepülni hozzád.”
Amelyik egyszer elmenet, az elmegy többször is, tehát nem kell visszafogadni. Esetleg leszopatni, megalázni, aztán kipicsázni.
“Csodálod a tollaimat, de nem érted, hogy hiába óvsz meg a sasoktól, a tollak maguktól is megfakulnak. Bezzeg ha magam küzdhetnék a ragadozókkal és a természet viharaival, a harcban elvesztett tollaim helyére színesebbek és erősebbek nőnének.”
Kitépkedhetem én is. Nem gond.
“hogy ha önként, ám szabadon repülhetnék melletted, mennyivel erősebbé tehetnélek.”
Mennyivel?
“a törékenységben megbúvó erőt látni.”
Nem nyűgözött le.
“Nem érted, miért tiltakozom. Pedig hiába selyem, hiába fényes, hiába kényelmes, ez attól még kalitka.”
Ezt a részt azért emeltem ki mert ez a feminista hazugságok egyik vesszőparipája. Kétlem, hogy az én hozzászólásomra akartál volna a kis versikéddel válaszolni de ha igen akkor te nagyon lenézed és gyűlölőd a nőket.
Mert akkor szedjük pontokra az én hozzászólásomat és a te válaszodat erre.
Csendes: Normális emberi kommunikációra képes, szerinted viszont ez nőelnyomás. Vagyis azt állítod, hogy egy nőnek nem kell ember módjára kommunikálnia vagy esetleg nem is képes rá.
Rendes:Humánus és másokat nem pocskondiázó, tiszta, rendes. Tehát szerinted az a természetes ha egy nő agresszív és pocskondiáz másokat sőt kifejezetten elítélendő ha egy nő tiszta és ápolt vagy ha rendet tart az élőhelyén.
Kedves: Szerinted egy nő nem lehet kedves semmilyen formában sőt még magáról is tilos gondoskodnia!
Nedves: Az, hogy a férfiak vágyait elutasítod az csak egy dolog de ezzel azt is kijelented, hogy a nőknek tilos a szex különben elnyomottá válnak.
Engedelmes: Egy nő ha engedelmeskedik akkor kalitkában elnyomás alatt él ezért tilos az engedelmesség egy nőnek de még a munkavállalás sőt a tanulás is hisz iskolában és munkahelyen is azt kell tenni amit a feljebbvalók mondanak.
Ezt a hozzászólást kizárólag azért írtam, hogy érzékeltessem veled milyen is az mikor az ember szavait kiforgatják, ellentétes vagy éppen hazug értelemmel ruházzák fel. Már jó ideje vitázgatunk mi ketten egymással és megfigyeltem, hogy amint elfogynak a soványka érveid rögtön aljas módon félremagyarázások és hazugságok mögé bújsz mint most is a versikéddel.
Mindig sarkítasz. Így vitázni nem csak fárasztó, de értelmetlen is.
“A nemes jellemet jól leírtad mivel az egy kifejezetten férfias tulajdonság..”
Én úgy hiszem h az igaz férfiasság nemes jellemmel párosul, de ezt kevés férfi és nő sajátja.Régen is az volt csak sokkal inkább felmagasztalt tulajdonság volt, mint manapság, mondjuk úgy avítté lett..Nemes férfi jellemhez tartozó: odaadó, szerény, okos, hűséges, elvont, támogató,védelmező,magabiztos..ezek csak példák..Nem sok férfiban vannak manapság ezek a tulajdonságok, mert sokan az agresszív pénzimádó szex centrikus világképben ragadtak, persze nők többsége is.. Elenyésző kivétellel találkozni, ez modern férfiak sajátja, amit a nők az utóbbi x éveben erőteljesen átvettek..( én nem datálom, akik okosabbak majd leírják)
“Ezért aztán azon nők akik nem találnak ilyen férfit vagy csak keveset azok jobb ha mielőbb magukba néznek.”
Akik szerint meg tele a világ nemes jellemű egyénekkel, azok meg jobb ha látnak nem csak néznek..Ráadásul pár hozzászólásoddal ezelőtt még a nőverés pozitív kimenetelét bizonygattad, h 10 év megaláztatás után milyen kezes lett az asszony..igazi love story:S..Kérdem én nem lett volna “szebb” a történet ha a férfi a feleségével erőszak nélkül tudja megértetni magát, itt a férfi is hibás nem kicsit..Ráadásul hallagatassék meg a másik fél is, lehet h érdekes dolgokat tudott volna mesélni a férjéről(csajozott stb) ..És ne az áldozatot hibáztassuk már könyörgöm, ha nem jó akkor tegyünk ellene, végső megoldás a válás..a nők ezt az utat választják a legtöbbször és ez a férfiaknak nem tetszik, pedig ők is boldogok lehetnek valaki mással..(hacsak az asszony nem kíván bosszút állni, de az más téma)
Egy nemes jellem nem veri a feleségét, más utat talál a probléma megoldására..Ráadásul állandóan a férfi önérzetre apellálsz, mintha egy nőnek nem lenne..mindig csendben maradni és meghunyászkodni vagy folyamatosan ‘”nyelni” nem éppen kellemes egy nőnek, van akinek igen..ráadásul ha maradunk a nemes férfi jellemzésénél, akkor meg kell említsem h az én értelmezésemben egy ilyen kivételes férfiú nem a saját kis sérelmeivel van eltelve(optimista), nem függ más értékítéletétől, tudja ki ő és mire érdemes és felelősséget vállal (nem fogja az áldozatára ha kárára tett)..jah és nem becsüli le magát. Aggasztana egy olyan partner akinek a lelkét folyamatosan ápolgatnom kéne, mert rossz a munkája, stresszes, nyűg neki az élet, holott lehet h nekem is ugyanolyan rossz az élet vagy épp mellette…az én lelkemet ki fogja ápolgatni?? Ezét kimérten megfontolva kellene vele beszélnem és viselkednem nehogy befigyeljen egy pofon, ne hogy mutassam h boldogtalan vagyok vele mert szegény a lelkére veszi. Lehet h az asszonynak is azért annyira flegma a férjével mert sok a munka, stresszes és mondjuk ő is vidámabb inger-gazdagabb életre vágyik stb..vagy az is a nő hibája ha nem boldog?..így bezárult a pofon kör..vagyis mindenki figyeljen a másikra, ne csak a nőkre fogd az egészet..
Számomra csak egy nem tetszik a írásodban, méghozzá az h a felek boldogsága az egymástól való függésből származtatható, pedig a boldogságot először önmagunkban kellene megtalálnunk, nem másba..és ha boldogtalanok vagyunk magunknak kell először felismerni mi tesz boldoggá, mi az a pozitív élmény ami kikapcsol (nyilván nem a kocsma)…szomorúan tapasztalom h manapság eltűntek a hobbik a párok életéből..mi imádunk a párommal túrázni..a nagypapám imádott olvasni, rejtvényezni, horgászni ..a másik nagypapám barkácsolt..nagymamám állandóan valamit kézművesedett, díszítette a lakást, varrt..ezt a nőknek is fel kellene ismerni és a boldogtalanságot okozó faktor -kilátástalanság, férj szapulgatás, -helyett célokat kitűzve hobbi tevékenységeket művelni esetleg a közösséget segíteni valahogy..TEHÁT POZITIVITÁST kellene gyakorolni mindkét félnek(tudom -tudom jön majd a válasz : van az a szegénység..)..itt mellékesen hozzátenném h sokak nem új hobbit hanem új szeretőt választanak tevékenységnek, ami sokaknak működik is..Vannak nők(nagyon rég halottam 3 családom távoli ismerőseiről) akik ilyenkor fiatal szeretőket választanak, ami boldogságot hoz a családba, nincs veszekedés és felfrissíti a nemi életet..Anyu boldog tehát apu is elv…Anyukám mesélte h megkérdezte az egyik kirívóan boldog házasságban élő munkatársnőét h mi a titkuk, mitől értik meg egymást ilyen jó..Erre azt felelte h a fiatal szeretői..hát mondanom sem kell anyum ledöbbent:D..majd 20 éve fiatal szeretőket tart, többet is úgy h a férje is tudja..így is lehet, de én nem csinálnám, nekem nem fér bele egy kapcsolatba..
És a legvégén amin mosolyogtam..azt írod h a nők azt hiszik ők mindent jobban tudnak, pedig…miből gondolod h nem? én sem hiszem h bárki bármit jobban tudna az életről, maximum nagyon elvontan filozofikusan vagy esetleg arról h neki mi volt a jó..de te sem és dédnagyanyám sem tudhatja h nekem mi a jó..vagy másnak..változnak az idők, nem hiszem h 100 évvel ezelőtti világnézetet kéne bárkinek is magára erőltetni, mert te jobban tudod..a társadalmi szokások úgyis a a tömeg igényeihez mérten fognak változni..például ha nem kell majd a jövőben az embereknek a házasság(én sem igénylem) vagy nem tudnak elköteleződni akkor nem lesz annyi és hiába sipákolnak majd az öregek, mert az akkor így lesz jó..Ezért nem vagyok semmiféle önmegtartóztató férfimozgalom ellen sem amiről itt beszélgetni szoktatok- max. aggódom a sok kedves, helyes férfiért- ,mert elfogadom h ezt is meg kell élni egy társadalomnak egyszer..
Itt sok ellentmondásba ütközöl. Elsőként egy szerény férfi sosem lehet magabiztos, a kettő kizárja egymást. Ez alól csak az jelent kivételt ha a szerénysége csak álszent viselkedési forma de akkor meg hol van az őszinteség. Őszinteség! Elsősorban a nőkre nem jellemző tulajdonság, ráadásul elvárnák a férfitól de elviselni képtelenek tőle.
Szép kifogás a nő verése meg, hogy a férfi hibája, hogy nem tudta megértetni szép szavakkal a nővel miként kellene viselkednie. Évtizedek óta próbáljuk megérteni a feministákkal szép szavakkal és érvelésekkel miként kellene viselkedniük, hogy a tevékenységükkel segítsék a nőket és ne ártsanak nekik. Vajon van eredménye? Semmi, sőt egyre agresszívebbek és ezen magatartást ráerőltetik a nőkre mint társadalmi elvárást. Nem is értem, hogy gondolod, hogy ilyen körülmények mellett a férfia hibás ha eljár a keze. Sajnos ilyen esetekben egyértelmű a nő kizárólagos hibája és felelőssége. Valamint bármennyire is sértő sajnos az ostobaság ma már elsősorban női tulajdonság. Azért hiszik azt a nők, hogy mindenben nekik van igazuk mert mára elfogadott lett, hogy akinek nagyobb a pofája annak van igaza. Később persze rájönnek az emberek, hogy tévesen adtak igazat valakinek de előtte elkel szenvedniük az ebből adódó károkat.
Te is beleesel az egyenjogúság csapdájába. “Egy nemes jellem nem veri a feleségét.” Egyenjogúság van mint azt már máshol is leírtam. Ha egy ember – akár nő akár férfi – kikezd egy nála jóval erősebb emberrel az a saját ostobasága és viselje a következményeit. Ez az egyenjogúság alapja az erőszak terén. Arról meg mi férfiak nem tehetünk, hogy a nők gyengébbek, viszont kizárólag a nők tehetnek róla ha nem képesek figyelembe venni ezt.
Bármennyire is változik a világ akkor is a férfi lesz az erősebb és, hogy egy durva hasonlattal éljek hiába minden küzdelem sosem fogja a tehén b@szni a bikát.
Az emberi és párkapcsolati boldogságokat tekintve a mai feminizált társadalom elvette a nőktől a saját boldogságukhoz vezető út felismerését. Tele az internet olyan nőkkel akik negyven éves koruk körül jöttek rá, hogy a feminista eszméket követve tönkretették a saját életüket, pénzük van de boldogságok nem volt soha és már nem is lehet. Nem lehet mert nem tudják visszaszerezni az ostoba módon elherdált évtizedeiket. Házasság ide vagy oda az ember nem lehet boldog egyedül. Éppen ezért nem is értem a boldogságról szóló megjegyzésedet hisz arra a válasz kézenfekvő és csak a lelkileg megfertőzöttek nem veszik észre.
Ezeket a dolgokat figyelembe véve jól látható, hogy hiába a változó társadalmi elvárások, ha azok nem teszik boldoggá az embereket jók sem lehetnek.
Jókat mondasz, de nagyon kikezdhető megfogalmazással.
“Te is beleesel az egyenjogúság csapdájába. ”Egy nemes jellem ne veri a feleségét.” Egyenjogúság van mint azt már máshol is leírtam. Ha egy ember – akár nő akár férfi – kikezd egy nála jóval erősebb emberrel az a saját ostobasága és viselje a következményeit. Ez az egyenjogúság alapja az erőszak terén. Arról meg mi férfiak nem tehetünk, hogy a nők gyengébbek, viszont kizárólag a nők tehetnek róla ha nem képesek figyelembe venni ezt.”
Ez leegyszerűsítve: a férfi eleve türelemre van programozva a nővel szemben. Olyan hajmeresztő inzultusokat is lenyelünk szótlanul napjában nemhogy hétszer, de hetvenhétszer az úgynevezett Kedvesünktől, amiért régen zsigerből városokat ágyúztak rommá. Majd miután végzett, elvárja, hogy mosolygó arccal, derűsen megszeretgessük. Mert ugye a rózsabokor is milyen szépen kivirágzik, ha sósavval locsoljuk. És mi virágzunk nekik. De hiába, minél jobban virágzunk, annál több a sósav, míg egyszer aztán elszakad a cérna, és neadjisten – mea culpa mea maxima culpa – az ember felemeli a hangját, vagy elviharzik otthonról. És akkor is nyilván te vagy az agresszív állat, aki nem bír az indulataival, és kiabál szegény szerencsétlen nővel. Az már abúzus. Az, hogy ő előtte másfél órán keresztül csapkodta az arcodba a fehér kesztyűt (vagy rosszabb esetben a Herendit), az nem abúzus, hiszen az nem vele történik. De egy felemelt félmondat, egy szúrós tekintet, az már casus belli, gyorsan VAWA meg NANE meg restraining order, segítség, segítség, jaj jöjjenek gyorsan biztosurak, rettegek a borzalmatos förtelmetes férfitól, vigyék innen, tömlöcbe vele.
Az erősebb bírja, és a magába fojtott TELJESEN JOGOS dühe szép lassan megöli (alkohol, szívelégtelenség vagy kötél formájában), a gyengébbjének meg, amikor már édesmindegy neki, hogy a rendőr viszi el bilincsben vagy a mentő agyvérzéssel, kisülnek a biztosítékai és eljár a keze.
Persze kapná csak a nő egyetlen napon a kolléganőitől a tizedét annak, amit otthon a párjára zúdít, idegösszeomlással kezelnék egy hónapig. De nem kapja, hiszen a kolléganői is a párjukra zúdítják, nem a nőre.
Ezért aztán egyik sem látja igazán kívülről önmagát viselkedni, teljes természetességgel tiporja sárba az úgynevezett Kedvese becsületét, férfiasságát, önérzetét, rutinból, napi másfél órában, azzal kelnek azzal fekszenek. Az nem abúzus. Ha a férfi visszamorog rá félszóban, na az már az.
Nem a nők védelméről szól ez az egész, hanem a férfiak átfogó, mélyenszántó betöréséről.
Nem azt mondják ilyenkor, hogy senki ne üssön senkit, hanem, hogy:
FÉRFI, VISSZA NE MERÉSZELJ ÜTNI! AZT CSAK A NŐNEK SZABAD!
u.i.: szingli anyukáknak külön cuppanós jár a homlokukra, mert ők apu híján a gyereknek nyomják a műsort
Na szóval a lényeg: az elcsattanó nyakleves elkerülésének legbiztosabb módja, hogy előtte nem baszogatjuk kéjesen hetekig, hónapokig, sőt évekig a párunkat a halál faszára, naponta másfél órában.
Na igen a te megfogalmazásod sokkalta egyértelműbb. Szerencsére én annyira nem vagyok benne az ilyen dolgokban így csak a környezetemben látott dolgokat alapul véve tudok állást foglalni. Ez általában elegendő hisz mindenre kiterjedő de a dolgok hátteréhez kevés.
Egyébként a végét jól leírtad. A férfiak verését magasztalják sőt támogatják míg a nőkét elítélik és tiltják.
Én a korábbi pár hozzászólásomban azt próbáltam megértetni, hogy a férfiak messze nem annyira szörnyűek mint amilyennek próbálják feltüntetni őket. A családon belüli erőszak pedig nem kizárólagosan a férfiak hibája sőt az esetek többségében a nő kikényszeríti azt a viselkedésével.
Rendet kéne tenni a fejekben…
A férfi és a női karakternek egyaránt megvan a maga pozitív és negatív oldala. Férfi és nő egyaránt lehet jó és rossz ember. Tökhülyeség a modern korszellem nőbarát alapállása, ami szerint nő=jó, férfi=rossz – de ugyanekkora hülyeség ezt fordítva képzelni. Az is baromság, amikor egyes női (vagy férfi, bár ez ezerszer ritkább) jellemvonásokat / motivációkat alapnak tekintünk, vagyis jónak, és ahhoz képest a másik nemet rossznak bélyegezzük. (Lásd ha egy párkapcsolatban a nő gyengédséget akar, a férfi meg szexet, akkor a gyengédség a “helyes”, a szex a “helytelen”.)
Természetesen (feminista tévhitektől függetlenül) vannak tulajdonságok, amik egyik nemet jobban jellemzik, mint a másikat. Ezek nem olyan általános jellemzések, mint a “nemes jellem”, mert ez ezer dolgot jelenthet, akár női, akár férfi szövegkörnyezetben. Aki a nemek különbségeit akarja elemezni, az fogalmazzon pontosabban.
“de amíg a férfiak mindent a nőkre fognak addig ez így nem megy”
Hát vaze, én ennek csak az ellenkezőjét láttam eddig életemben. Meg a saját bőrömön is tapasztaltam nem egyszer. Nagyon el vagy te varázsolva.
Pontosan így van…de a kamu-feministák csak akkor akarnak egyenlőek lenni, amikor nekik kedvező.
Itt az eredmény a “minta” feminázi országban: Svédország harmadik világbeli ország lesz 2030-ra.
http://speisa.com/modules/articles/index.php/item.454/sweden-to-become-a-third-world-country-by-2030-according-to-un.html
Nem akarok rosszat a svédeknek de gyorsan jöjjön el ez, aztán akkor remélem a terhelő bizonyíték birtokában le is zárhatjuk ezt a témát az összes femcsi tömlöcbe vetésével.
Poco1234 hozzászólásánk egy része a linkelt femi cikk alatt (Szerintem ő is idejárogat):
” A korábbi felállásban, amikor a hosszútávú párkapcsolat célja az utódnemzés volt, a két fél szerződést kötött, és kölcsönösen szükségük volt a másikra. Hogy jó vagy rossz volt ez az egyezség, arról lehet vitatkozni, mindenesetre létezett férfi és nő között egyfajta egyensúly. Ez mára felbomlott, a szerződésből kiszállt a nő és azt mondta, nincs szüksége többé a férfira. Mostantól például ő mondja meg, mikor és kivel akar, vagy egyáltalán akar-e gyereket. A férj szerepét ezért váltotta fel az állam. Sok nő ma az állammal vállal gyereket, a férfiból pedig zavaró tényező lett. A férfi viszont ragaszkodna a hagyományos szerepéhez, mert neki más alternatívája nincs. Ezért jelenik meg az áldozat paradigma, miszerint a nő áldozat: ő dolgozik többet, ő keres kevesebbet, övé a házimunka, az ő gondja a gyerek. Szerződő felek szövetségéből mára elkövető-áldozat viszony lett. A mai társadalom démonizálja a férfit, erőszakos elkövetőnek állítja be.Ebben az egyensúly nélküli helyzetben mindenki rosszul érzi magát. Mindenki érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, senki nem érzi jól magát a bőrében. Ráadásul ennek a rendszernek a legnagyobb vesztese a gyerek, és ez mindenkit boldogtalanná tesz. Eljön az a pont, amikor a nők fognak harcolni azért, hogy a férfiak férfiak lehessenek.A feminizmus előszeretettel festi le úgy a patologikus vagy a kriminális férfiviselkedést, mintha az lenne az átlagos férfi viselkedése.És sokan rájöttek, hogy ha ezt szajkózzák, abból könnyebb karriert csinálni, mint valódi teljesítményt letenni az asztalra.”
Már csak azt hiányolom ebből az egyenlőségi felmérésből, hogy a gonosz és lusta férfiak miatt a gyerekek 100%-át a nőknek kell megszülniük. :)
Bár ami késik az nem múlik. Ha már minden területen akkora lesz a női előny, hogy a statisztika már nekik kedvezne majd ilyen és ehhez hasonlókkal visszabillentik a mérleget a nőelnyomás irányába.
Amint láthatod, ha valahol az előnyük kisebb az általuk elvártnál (az élettartamról beszélek), az számukra az elnyomás és nem elég nagy egyenlőség bizonyítéka, tehát soha nem várható, hogy a statisztika a saját értelmezésükben nekik kedvezne. Bár teljesen igazad van, a férfiak lusták és haszontalanok, hiszen már a gyerekszülés is teljesen a nőkre marad :)
Az életkori különbségeken már ki sem akadtam. A feministáktól ennél értelmesebb dolog úgysem származhat.
Viszont több fiú gyermek születése miként kapcsolódik a nőelnyomáshoz azt nem tudom megérteni. Ha legalább egyetlen olyan megbízható módszer lenne amivel bármely (férfi) ember befolyásolni tudná megfogant gyermeke nemét még érthető lenne az összefüggés. De mivel a gyerekek nemének szabályozására még nincs megbízható eljárás nem értem ez mikét kapcsolódik az egyenlőséghez vagy éppen a nőelnyomáshoz. Pláne ha még azt is hozzá vesszük, hogy a gyermekre vállalkozó nők többsége első gyereknek fiút szeretne. Ez aztán az önsanyargató és önelnyomó magatartás a nők részéről. :)
Nem veszik észre, hogy az ilyenekkel teljesen komolytanná válnak az értelmes emberek előtt. De nem is nekik akarnak amúgy “tetszeni” hanem a tömegeknek akiket meg lehet etetetni ilyen blődségekkel amik “jól” hangzanak de egyébként meg baromságok. Sokan nem gondolnak bele és nem néznek utána, hogy mire bólogatnak.
Kedves cikkíró!
Ezzel kapcsolatban van forrás? “Ha a mellrákra nem háromszor annyit költünk, mint a prosztatarákra (ahogyan most)…”
Illetve valami hitelt érdemlő kimutatás a mellrákos és prosztatarákos megbetegedések arányáról ill. a túlélési százalékokról?
A halálozások száma közel azonos. Angol statisztikát találtam könnyen, ezért ezt linkelem: mellrák halálozások 2012-ben 11,716 , prosztatarák halálozások 10,837.
A teljes költekezésről nincs összesítő adat, mert több tényezőről beszélünk (kutatás, kezelés, informálás) ami mindegyik több forrásból is kap pénzt. Ettől függetlenül itt van a “Nemzeti Rák Intézet” honlapja azzal, hogy ők az állami pénzeikből mire mennyit költenek: 2012-ben mellrákra 602m$, prosztatarákra 265m$. Ennél garantáltan rosszabb az arány a sajtókampányok és a különböző alapítványok által adott támogatások terén.
Pusztán a vicc kedvéért rákerestem a gugliban magyarul a két szóra: mellrák 495,000 találat, prosztatarák 109,000. Ebből is kiszámítható a nemek fontossági aránya :)
Na azért ne csináljunk úgy mint a feministák, a mellráknak sokkal több fiatalabb áldozata van, míg a prosztata rak az időseket sújtja, és ott kevesebb evet lehet megmenteni.
Messzire vezetne ha elkezdenénk számolgatni, melyik élet mennyit ér.
Mindenesetre a hétvégére tekintettel linkelem ezt.
Ó! Ez gyönyörű!
A hererák viszont az egyik leggyakoribb daganatos betegség a fiatal férfiak körében. Szerencsére ha korán felfedezik, akkor szinte 100 %-os eséllyel gyógyítható. Fiatal korban minden rákfajta agresszívebb, mert alapból gyorsabb a sejtosztódás, a sejtregenerálódás, mint idősebb korban. A prosztataproblémák valóban az öregurak nyavajái, de nőknél nagyon sok fals pozitív eredményt adnak a mellrákszűrések, és ezek aztán bent is maradnak a statisztikában, mint mellrák. Az amúgy is problémás mammográfia gyakran olyan pici daganatot is kimutat, amelynél többet ártanak, ha hozzányúlnak, mintha békén hagyják, mert nagy részükből sosem fejlődne ki valódi, veszélyt jelentő daganat. Így viszont megtalálják, megbolygatják és ez okozza a további bajokat, amit aztán már tényleg kezelni kell.
Természetesen ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy a mellrák nem súlyos gond.
Csak az utóbbi években állt a prosztatarák ügye mellé 1-2 színész, mint pl. Szacsvay László, és plakátokon hívták fel a figyelmet a szűrés fontosságára, de még mindig összehasonlíthatatlanul kevesebb figyelem irányul a csak a férfiakat érintő betegségekre.
Sajnos nem tudom már előrántani az idevonatkozó cikkeket és tanulmányokat, amiket olvastam ezzel kapcsolatban, újabb felfedezésekről van szó, de emlékszem, nagyon meglepett, hogy egyáltalán írnak ilyesmiről.
“összehasonlíthatatlanul kevesebb figyelem irányul a csak a férfiakat érintő betegségekre.”
Ezek a gonosz patriarchák… A nőkre többet költenek, többszörösét, mint magukra!
Komolyan, annyi ilyen van, hát nem veri ki az emberek szemét?!
A mellrák 35 fölött kezd szaporodni a nőknél, de az érintettek átlagos életkora 60. Ennél a prosztatarák sincs később.
Ennyi beszólást kell elviselnie egy nőnek az utcán
http://velvet.hu/elet/2014/10/30/ennyi_beszolast_kell_elviselnie_egy_nonek_az_utcan/
„A felvételt azóta az utcai erőszak ellen küzdő Hollaback! közreműködésével közszolgálati felhívásként is használják. A szervezet szerint a nők 70-90 százalékát minimum egyszer életében érik verbális utcai inzultusok.”
Miért van az, hogy az ilyen videókkal elsősorban azt akarják bizonyítani, hogy a verbális utcai inzultus a fehér-heteroszexuális-elnyomó-patriarcha társadalom termeli ki, közben a meg a videóban szinte csak deklasszált etnikumok (fekák) szólnak be altesti dolgokat a nő(k)nek. míg irodákban egy minimális verbális félreértésből mehet fehér irodista férfi akár börtönbe is, ha egyes sértett nők ezt szexuális zaklatásnak gondolják.
Hasonló jelenség a főmédiában, hogy szinte mindig a fehér-heteroszexuális-(keresztény)-patriarcha középosztálybeli kulturkörből kerül ki a pedofil apuka? Miért hallgatnak, hogy 10-100x annyi a pedofilia az amerikai feka külvárosi gettókban? Ahol amúgy szinte mindig az egyedülálló feka (drogos) anyuka állami-férfi pénzen szarik rá a gyermeke nevelésére és az általa felhúrcolt suttyó kis (drogos) feka gengszter dealer szeretői fajtalankodnak a magára hagyatott kisgyerekével, míg az anyuka vagy strichel, vagy 2 hetente szőke egyenes műhajat csináltat magának?
—-
„szervezet szerint a nők 70-90 százalékát minimum egyszer életében érik verbális utcai inzultusok.”
A férfiak 99%-át éri fizikai inzultus 4-18 éves koráig az óvodában, elemi iskolában és a középiskolában, legalább 1x az életében. vagy ő verekszik, vagy különben őt verik meg… Ja és szinte egész életében érik a férfit verbális utcai inzultusok (értsd: vki „beszól” neki, vagy akaratán kívül konfliktusba keveredik egy szórakozóhelyen stb.)
Itt a Star Wars- os verziója!
Ütős :)
Vannak itt durván feminista kommentek…
Ráadásul ez elvileg valami pacák. Ahogy öregszem elvileg le kellene higgadnom meg egyre jobban tolerálnom mások dolgait, de valahogy éppen az ellenkezője zajlik le bennem. Talán azért mert az ember az évek múlásával rájön hogy az egymástól függetlennek látszó dolgok is hatnak egymásra, hogy a látszat ellenére, áttételesen a saját életélésemre is hatással vannak az olyan ostobaságok, mint amit pl. ez az agymosott idióta leír, gondol vagy tesz.
Kár ebbe a levegő is.
De jó, hogy van egy ilyen oldal:)
Nem hallottam még rólatok eddig, gondolom a Férfihang-ot nem támogatják külföldi érdekcsoportok százmilliókkal.
Érdekes, hogy ide jutott a világ. Nem olvastam még el a cikkeket+hozzászólásokat, de el fogom.
A feminista mozgalmak sz.v.sz. arról szólnak, hogy kiöljék a férfiakból a TEREMTŐ energiát, és minden szempontból impotenssé tegyék őket.
Amúgy a hideg kiráz a feministáktól, főleg a kioktató, lekezelő stílusuk miatt. Szerintem teljesen agymosottak, a női nem szégyene ez a mozgalom. És az a baj, hogy már szinte mindenhol ott vannak, és osztják az észt: fórumokon, komment oldalakon, face-en stb. Gondolom, pénzelik őket keményen. Próbálják meggyőzni az embereket az igazukról, amik bár lehet, hogy kurvára logikusnak tűnnek, csak egy dolog hiányzik belőlük: a lélek, és főleg a női lélek. Minden szavuk mögött ráció, agresszió, ridegség húzódik meg: Istenem mentsd meg a világot a feministáktól:)
Bocs, ha nem a témához szóltam hozzá. Az egyenlőségről nekem az jutott eszembe, hogy a Napot sohasem lehet egyenlővé tenni a Holddal . Mindkettőre szükség van, egyik sem jobb a másiknál, de ha egyenlővé akarnánk tenni, akkor megszűnne az élet.
Üdvözöllek! Nem baj, hogy nem pont a témához szóltál hozzá hisz még így is a témába vágó véleményednek adtál hangot.
A nézeteid tekintetében azt javaslom, hogy az olvasás megkezdése előtt készíts magad mellé pár szem nyugtatót. Mikor először kezdtem az oldalon olvasgatni nekem is elkelt volna pár szem.
Szervusz! Jó olvasgatást! Mint látni fogod nők és férfiak egyaránt járnak ide, olyanok akik jól látják mindazt a rombolást amit az a néhány feminista végez az emberi elmékben és lelkekben.
“Fölvirradt a nagy nap
A rock katonái újra együtt vannak”
https://www.youtube.com/watch?v=I5zLRvkLdPs
Leszel a feleségem?
Héló! Az előbb még más tetszett! ;o)))))
Nehéz választani :D
Ne a feministáktól rázzon ki a hideg. Eredetileg a feministák emberi jogokat akartak a nőknek, ami helyénvaló volt. A gond az ál-feministák esetében jelent meg, akik szerint az egyenjogúság egyenlő a férfi-gyűlölettel.
Sziasztok!
Már lurker- kedek itt egy ideje, de most úgy gondoltam valamit megosztok veletek, mert marhára felháborított, amit ebben a cikkben összehordanak. De nem is magán a cikken akadtam fenn, hanem a kommenteken. Egy példa:
“Vacskamati – 2014-11-04 14:33 szerint:
“Ez a szánalmas szerepjáték elvesz a nőtől és ad a férfinek.”
Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a házasságban élő nőknek rosszabb az egészségi állapotuk és a közérzetük, mint az egyedülállóknak, ellenben a férfiak életkilátásait a házasság javítja. Ők tovább élnek mint az agglegények. Ilyen statisztikai adatok után én már csak röhögni tudok azokon a megállapításokon, hogy a házassággal a nők nyernek igazán. Majd elhiszem, ha ez megjelenik a adatokban is!
képvselőné – 2014-11-04 15:42 szerint:
Amilyen egy ünneprontó rohadék vagyok, ezt a statisztikát minden esküvőn ismertetem az ifjú pár számára. (Lehet, hogy előtte kéne.)”
Itt elöntött az epe, mert belegondoltam, ha ezt valaki az én esküvőmön mondaná, úgy verném képen, hogy a mentő vinné el, és az esküvő halotti torba fordulna…
Pedig alapvetően szórakoztató írás, jól elkapja azt a zsigeri dühöt, amit a “legyéllágyésnőieshabelefeszülszis” nyomás képes okozni az ember lányának rosszabb napjain.
Másrészt csatoljunk vissza az itteni vitát indító cikkhez kicsit… Az tény, hogy technikailag totálisan elqrták a rendszert. Ha a kiötlőjét az én módszertan-tanárom vizsgáztatta volna, tutira bölcsődéig buktatja vissza, de az is lehet, hogy zigóta-szintre. Viszont azért bogarásztam kicsit az apróbetűben, és alapvetően a kiinduló adatok némelyike használhatónak is tűnik a torzra sikeredett egészségügyi eredmények helyett. Vannak érdekes összefüggések. Pl. észrevettétek, hogy azokban az országokban, ahol a férfiak nagyobb arányban veszik ki a részüket a családi élet mindennapos dolgaiból, pl. házimunka, vagy van kötelező férfi gyes, illetve a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalása magasabb, ott a férfiakat és nőket sújtó, életkilátásokat csökkentő betegségek eloszlása kiegyensúlyozottabb? De nem ám úgy, hogy a nők betegebbek, hanem úgy, hogy a férfiak egészségesebbek. Pl. meg sem közelítik a hazai brutális szív- és érrendszeri megbetegedési számot.
Szóval Uraim, hajrá, tiltakozzatok csak teljes szívvel és lélekkel a nők munkaerőpiaci szerepvállalásának növelése ellen, harcoljatok a hagyományos szerepleosztásért, pipogyázzátok és papucsozzátok a gyesre menő férfitársaitokat, femnácizzátok a nők otthoni műszakját csökkenteni akarókat, hangoztassátok, hogy a kisgyerekeknek csak az anyjuk kell, és ne is törődjetek azzal, hogy a terhek megosztása talán mindkét félnek előnyére válhatna… Éljenek a hagyományos nemi szerepek, haljanak a hős Atlaszok. (irónia riasztás már megint :-) )
Nem tudom már megint honnan származik ez a sok blődség.
A nős férfiak kapcsán évek óta hangoztatják, hogy hamarabb halnak mint a nőtlenek. Azt is megállapították már, hogy a háztartásbeli részvétel a férfiak esetében megnöveli a szív és érrendszeri problémák előfordulásának esélyeit. Olvastam is egy kutatást miszerint a házimunka emeli a vérnyomást. El is kezdtem viccelődni a feleségemmel, hogy takarítson többet mert úgy is alacsony a vérnyomása én meg azt a keveset sem fogom elvégezni amit szoktam mert amúgy is gyakran magas a vérnyomásom. :)
És ha ezek a kutatások tévesek lennének és éppen a háztartás és gyereknevelés hosszabbítaná meg az életünket akkor inkább élek kevesebb ideig de boldogan mint sokáig keserűségben!!!
Amúgy azt hiszem ma már nincs olyan téma amiről ne lenne legalább 100 ellentétes eredményekre jutott kutatás. Aztán az ember találja ki melyik is az igaz.
És ha ezek a kutatások tévesek lennének és éppen a háztartás és gyereknevelés hosszabbítaná meg az életünket akkor inkább élek kevesebb ideig de boldogan mint sokáig keserűségben!!!
Tisztán logikai következtetéssor:
1. feltevés: az életed a három számodra legértékesebb dolog között van és ezáltal magadat is értékesnek tartod
2. következtetés: a házimunkát és a gyereknevelést taszító elfoglaltságnak tekinted, annyira, hogy számodra értékes dolgot is áldoznál az elkerülése érdekében
3. feltevés: alapvető szociális normatartó készséged rendben van, ezért taszító elfoglaltságot nem végeztetnél olyannal, akit magadhoz hasonlóan értékesként ismersz el
4. következtetés: a házimunkát és gyereknevelést végző személyt magadnál kevésbé értékesnek tekinted
Remélem, megmutatod a kommentedet a feleségednek. Kíváncsi vagyok, holnap vár-e meleg vacsi, vasalt ing otthon.
Attól tartok már megint másról beszélsz ráadásul logikát írtál de a hozzászólásodból pont az hiányzik.
Az, hogy a hagyományos nemi szerepekben hiszek az nem lekicsinyli a házimunka és a gyereknevelést, sőt magasztalom azon nőket akiknek a mai világban van annyi eszük, hogy azt választják a karrierépítés helyett.
Amúgy meg egy szokásos feminista csúsztatást helyeztél el a hozzászólásodban. Hisz mint tudjuk a férfi élete értéktelen így abból mint értékesből áldozni sem lehet. :) Bár gondolom szokásos feminista mellébeszélések tekintetében ez csak attól függ miről folyik a vita. :)))
Nos, amíg annyira “tiszteled” a házimunkát, hogy inkább pár évet odaadnál az életedből, hogy ne kelljen csinálni, addig a magasztalásod számomra eléggé hiteltelen. Inkább jó marketingduma, amivel legalább egy ügyfelet be tudtál palizni, hogy elvégezze számodra ezt a lealacsonyító tevékenységet.
Mint mikor a vezérigazgató úr nőnapon méltatja a takarítónők munkáját. Ő se gondolja igazából komolyan, de már megvették a szegfűt, és azért mégis szar lenne, ha másnapra senki nem takarítaná el a buli után maradt üres üvegeket. De azért mindennek van határa, pertut nem iszik velük és a jó konyakból is csak az igazgatósági tagok kapnak.
Nyugi, nincs semmi feminista csúsztatás. Csak azt mertem feltételezni, hogy az életed saját magad számára értékes. :-)
Ismét mellébeszélsz és egy hozzászólásból kiragadott fél mondattal akarod bizonyítani azon állításodat amiről te is tudod, hogy nem igaz. :)
“háztartásbeli részvétel a férfiak esetében megnöveli a szív és érrendszeri problémák előfordulásának esélyeit.”
A kulcsszó azon mondatban amiről hamis logikai következtetéseket akartál felállítani az a “férfiak”!!!
Már rengeteg téma részlete és hozzászólásban elhelyezett linkek bizonyították, hogy a házimunkát és a gyereknevelést biológiai okokból a két nem másként éli meg. Nem is értem, hogy egy olyan embert mint te aki százszámra szokott pszichológiai megállapításokra hivatkozni miért nem képes ezt a pszichológiailag több ezerszeresen bizonyított tényt megérteni. Vagy egyszerűen csak kényelmesebb ezek fölött elsiklani ha az érdeked úgy kívánja.
http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-882/publikaciok/tpubl_a_882.pdf
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ82nok_ferfiak.pdf (a 77. oldal különösen érdekes, ajánlom figyelmedbe :-) )
http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a606.pdf (juj, ezt nem fogjátok szeretni, pedig mikor ez készült, még ki se látták mondani a femnáci szót… :-P)
No és miért is rángattam ezeket ide, holott egyikben sincs leírva, hogy a mosogatás csökkenti a férfi koleszterint, a vasalás pedig a férfi szívinfarktus ellen dzsal? Nos azért, mert ellenben majd mindegyikben hosszan részletezik azt, hogy
a) a férfiak számára a legfőbb stresszfaktor, ami a korai halálozásokat okozza, a munkahelyi stresszel, a családfenntartói státusszal függ össze, jelentősen csökkenti a várható élettartamot a “családfenntartási para”
b) a nők ugyan kilóra többet dolgoznak, viszont általánosabban kisebb az a stressz, amit átélnek, mert az otthoni, család körüli teendők folyamatos elfoglaltságot és hasznosságtudatot is adnak, amitől védettebbé válnak az egészségi állapot romlását okozó hatások ellen
c) a hazai helyzet a férfiak számára azért is eléggé tré, mert még kicsit messze vagyunk a romlott nyugattól felfogásban, a férfiaknak eszébe sincs, hogy a számukra láthatóan negatív következményekkel járó stresszfaktorokból egy kicsivel nagyobb részt osszanak meg a nőkkel – azaz a hagyományos szerepfelfogáshoz ragaszkodva növelik a saját kiszolgáltatottságukat és stresszfaktorukat.
d) Idézet fenti hozzászólásomból: Pl. észrevettétek, hogy azokban az országokban, ahol a férfiak nagyobb arányban veszik ki a részüket a családi élet mindennapos dolgaiból, pl. házimunka, vagy van kötelező férfi gyes, illetve a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalása magasabb, ott a férfiakat és nőket sújtó, életkilátásokat csökkentő betegségek eloszlása kiegyensúlyozottabb? De nem ám úgy, hogy a nők betegebbek, hanem úgy, hogy a férfiak egészségesebbek. – magyarázata: nem a vasalástól vagy a pelenkázástól egészségesebbek a hanyatló nyugati pasik, hanem attól, hogy kevésbé nyomja a vállukat a családfenntartás felelőssége, és nagyobb arányban vesznek részt az egyébként egészségre jótékony hatású családi tevékenységekben is, mert összességében több idejük jut rá. Meg talán magukra is – de ez már csak az én feltételezésem.
Ismeritek a hülye kínai ujj-kelepcés játékot? Ráhúzod a két végét a két mutatóujjadra, aztán hiába huzigálod, nem jön le. Az a nyitja, hogy ha szabadulni akarsz, akkor ellent kell állnod az ösztöneidnek és nem kifelé kell igyekezni a szorításból, hanem egymás felé közelíteni az ujjaid. Elsőre hülyeség, de a vége az, hogy működik. Valahogy így látom a férfiak helyzetét is a modern társadalomban. A hagyományos szerepekhez való csökönyös ragaszkodás talán járhat rövid távon előnyökkel, a status quo fenntartása jót tehet a romantikus férfieszményhez hasonulni vágyók lelkének, de tényleg mindenkinek megér pár évet az életéből, ha nem kell mosogatnia?
Femcsiszingli….ez a név önmagában sokat mond rólad….legyél csak femcsi…meg szingli, az is maradsz, mert halvány gőzöd sincs a lényegről, amit nem fogok elmagyarázni, majd rájössz magadtól…vagy nem.
Óóó, ne már, csak ennyi? Azt se mondod, hogy bizonyára olyan randa vagyok, hogy gyerekkoromban anyám biciklilámpát erősített a fejemre, hogy etetéskor meg tudjon különböztetni a kutyáktól? Vagy valami megjegyzés az alakomra, ami miatt biztos még sosem dugtak meg? Esetleg egy kis leszbizés?
Elkeserítesz, így olyan befejezetlen…
Nem találtam semmi vérmeset a 77. oldalon, a tárkis írás pedig blőd marhaság. A házimunkát “forintosítani” alapvetően beteg elképzelés, mert 1. mindenki magának csinálja; 2. mindenkinek mást jelent; 3. a gazdaság szempontjából láthatatlan és értelmetlen.
Emellett nem ártana fejben tartani azt sem, hogy ha egy nő szingli, majdnem ugyanannyi házimunkát kell végeznie, mint ha egy férfival él együtt. Főzés, takarítás szempontjából +1 személy nem kétszeres munkát jelent, hanem csak 10-20% többletet. Ehhez képest a feministák úgy tesznek, mintha egy háztartásbeli nő olyasmire lenne kényszerítve, amit szingliként nem kellene csinálnia, ráadásul kizárólag a férjre (és gyerekekre) dolgozna ezzel, magára nem. Nevetséges.
Az a) pontod frankón bedönti a modern feminizmus 90%-át, mert egyértelműen jelzi, hogy a férfiak nem “önmegvalósításból” járnak dolgozni, és nem “kiszorítják a nőket a munkaerőpiacról”, hanem egyértelmű áldozatot vállalnak.
A b) pontod hülyeség, mert 1. olyan modellre épül, ami a házimunkát egyenlőnek tekinti a “rendes” munkával, holott pont az a) pont mutatja, hogy közel sem egyformák; 2. a házimunkát messze túlbecsüli pl. olyan hülyeségekkel, hogy egy háztartásbeli naponta órákat tölt takarítással vagy főzéssel. Ez talán így volt 150 éve, de mára nevetséges elképzelés.
c): Úgy érted a férfiak olyan hülyék, hogy még mindig áldozatot vállalnak a nőkért? Érdekes, hogy a stresszes, lélekölő munka nálatok attól függően jó vagy rossz, hogy épp milyen céllal érveltek. Lehetne kérni egy kis következetességet? Vagy legalább ne terjesszétek azt a férfigyűlölő hazugságot, hogy a férfiak direkt rekesztik ki a nőket a munkából, csak hogy kizárólag magukénak tudhassák azt a privilégiumot, ami 5-7 évvel megrövidíti az életüket, elidegeníti őket a saját családjuktól, plusz felelősséget rak a vállukra, stb.
A d) szerintem félrevezető, mert az általad kiemelt országokban az egészségügyi ellátás általában magasabb színvonalú. Nem a házimunka megosztása miatt élnek tovább a férfiak, se nem azért, mert a munkaerőpiacon egyre több rajtuk a teher a nők előretörésének köszönhetően. Mert azt azért lássuk be, a nők tolása ugyanakkor a férfiak lehúzása is: amit az állam kioszt a nőknek, azt kvázi a férfiaktól veszi el. Egy férfi élete semmivel sem kevésbé stresszes attól, hogy a pozíciójáért több jelentkezővel kell versenyeznie, illetve ha munkanélkülivé válik a feminizálódó munkaerőpiacon. Az sem jelent nagy könnyebbséget, ha a felesége jó munkát szerez, mert a hipergám női ösztön ez esetben az otthoni életet fogja mérgezni. Nem véletlen, hogy a válások aránya sokkal nagyobb az olyan házasságokban, ahol a nő többet keres, vagy egyedüli kereső.
Az a gond, hogy olyan dolgokról nyilatkozol, amiknek nem ismered a működését és a hátterét. Találtál X mennyiségű feministabarát anyagot, amik nagyszerűen kihangsúlyozzák, hogy a feminizmus ötletei szuperfrankók, mert pl. a svéd házas férfiak tovább élnek, mint az ukránok. Hm. Erre alapozva ránk nyomnád, hogy mindenki kotorjon a feminista célokért… És közben a szőnyeg alá söpröd, hogy a nők a feminista vidékeken egyre boldogtalanabbak. A gazdaság hanyatlik. A népesség fogy. A fiatalkorú bűnözés terjed. Van egy rakat probléma, amivel egyszerűen nem foglalkozol, mert nem tudod ezeket a feminista eszmerendszeren belül kezelni. (Illetve mindenre az a válasz, hogy az illuzórikus patriarchátus okozza, amiről napról napra foszlik le a császár új ruhája.) Utópista vagy, aki a valóság háromnegyedét kizárja a tudatából, hogy az álma szép maradhasson. Az állam évente milliárdokat költ arra, hogy a nők függetlenségének látszata fennmaradhasson, és ez egyre csak romlik – a cehhet persze a férfiaknak kell állni. Dehát erre az áldozatra te hajlandó vagy…
77. oldalon van az a rész, hogy a munkanélküli férj kereső felesége se végez kevesebb házimunkát feltétlenül, tehát fordítva nem igaz az “én keresem a pénzt, legalább otthon várjon rend, így igazságos” elv.
Bocs, mind a szingli, mind a férjezett létről hajszálpontos fogalmaim vannak. A szinliség a férjezett létnél nem 10-20%-kal kevesebb házimunka, hanem inkább 10-20%-a. Pl. rohadtul nem főzök minden este és hétvégén, és mivel világ életemben olyan férfiak jutottak, akik után mindig én csináltam a rendet és tisztaságot, ezért pontosan tudom, hogy kell azt megtartani. És meg is tartom, mert a házimunkánál sokkal jobb elfoglaltságot is ki tudok találni.
Az a) pont semmit sem dönt sehová. Az életben kevés a színtisztán jó és színtisztán rossz. Mindennek megvannak az árnyoldalai is, a jó dolgokért pedig meg kell fizetni az árukat. Ennyi. A munkának, a karriernek is megvannak a maga hátulütői és azok az előnyei, stimuláló hatásai is, ami miatt elég sokan értelmet látnak az ilyesmiben. Nem kell a dolgozó férfiakat sem mártírrá avatni, ahogy a dolgozó nők sem patás ördögök.
Van egy barátnőm, négy pasival él együtt egy jó nagy házban. Gyere, tied a kéró a hétvégére a pereputtyal, mi elmegyünk welnesbe, és hétfőn megbeszéljük, mi a különbség a “rendes” munka és a házimunka között :-)
Rókapapa pepitában: a házimunka nem is munka, de te azért aaaannnnyira nagyon tiszteled a nőt, aki csak ezzel foglalkozik. Na persze.
A d) pont egy hosszú folyamat… A munkalehetőség egy országon belül nem egy fixen adott véges szám, hanem a gazdaság teljesítőképességével összefüggő változó. Több munkás kéz, több teremtett érték, több vagyon, több fogyasztás, pörgősebb gazdaság, több lehetőség, több munka, több fizetés, jobb egészségügy. Már ha közben néhány politikus nem csinál sorra unortodox marhaságokat. A nők jelenléte a munkaerőpiacon a termelőerőt is növeli, az ellenkező híresztelésekkel ellentétben. Amit a közgazdaságról tudok, az alapján pazarlás a képzett munkaerőt nagy mennyiségben csak a fogyasztói oldalon hagyni, hacsak nincs rohadt sok olajunk.
(Teljesen biztos vagy abban egyébként, hogy a nő gazdasági fölényével járó kapcsolatoknak mindig kizárólag a nő vet véget? Olyan nem lehet, hogy pl. a férfi büszkesége nem bírja ezt megemészteni és ő bomlaszt?)
Nem feministabarát anyagokat találtam, hanem elég régi statisztikákat. De bocs, hogy a hanyatló nyugat szelével mételyezem kis magyar hazánkat, ahol szerencsére ezek a feminista elvek nem érvényesülnek még, azért a gazdaságunk nem is hanyatlik, a népességünk egyenesen szaporodik, a bűnözés nem terjed, és nincs problémánk, köszönhetően a még mindig kicsit a feudalizmus jeleit mutató társadalmi attitűdünknek.
Amúgy bármire költ az állam, szeretném megsúgni, hogy a cehhből kiveszem a részem, ugyanis dolgozom, teljesen bejelentve, minden fillérem után adót fizetve. Talán ha nem erőlködnél annyira, hogy magad alá gyűrd a nőket (képletesen, bocsi), rájönnél, hogy ha a függetlenségnek nem csak a látszata lenne meg nekik minél nagyobb arányban, akkor kicsit te is fellélegezhetnél, és lenne időd arra, hogy pl. a munkádban ne csak a hatalmas áldozathozatalt lásd, hanem élvezd a gyümölcsét is.
Így kicsit furcsán fest, hogy miközben ezerrel kötözöd a bokádra a koloncot, kiabálsz, hogy nehéz.
“a munkanélküli férj kereső felesége se végez kevesebb házimunkát”
A nemi szerepek lassan változnak, ez tény. Hogy ez jó vagy rossz, az egyéni megítélés kérdése.
“Bocs, mind a szingli, mind a férjezett létről hajszálpontos fogalmaim vannak.”
Ne b*ssz, nekem is :) Főztem magamra és főztem a családnak is – kicsit több hozzávalót kell a fazékba tenni, de ha bucira vernek sem fogom elfogadni, hogy ez 5-10-szer annyi munka, ahogyan állítod. Mosás, porszívózás dettó. Úgyse te mosol, hanem a gép, porszívózni meg ugyanannyi felület. Nyilván ha vasalsz, akkor az egyértelműen nagyobb meló több emberre, de ez inkább kivétel, mint szabály. Másfelől nem is muszáj vasalni :)
Sokáig egyedül éltem, minden létező házimunkát volt szerencsém nem csak kipróbálni, de huzamosan művelni is. Kitör rajtam a hisztérikus röhögés, amikor olyat hallok, hogy a házimunka napi X óra. Egy átlagos modern háziasszony a mosogatásra fordítja a legtöbb energiát a házimunkák közül, de arra is csak akkor, ha nincs mosogatógépe. Főzés gyakorlatilag csak hétvégén van, ahogy takarítás is kb. hetente egyszer (ez nyilván ízlés kérdése).
“Nem kell a dolgozó férfiakat sem mártírrá avatni, ahogy a dolgozó nők sem patás ördögök.”
Miért nem lepődök meg, hogy kényszeresen irtózol a férfiak érdemeinek elismerésétől? :) Én sem avatom őket mártírrá, de ha egyszer a munka világa átlagosan 5-7 évbe kerül az életükből, akkor azért ismerjük már el, hogy áldozatot hoznak a családért, és nem azért járnak dolgozni, mert az mennyei élvezet.
“Van egy barátnőm, négy pasival él együtt egy jó nagy házban. Gyere, tied a kéró a hétvégére a pereputtyal, mi elmegyünk welnesbe, és hétfőn megbeszéljük, mi a különbség a “rendes” munka és a házimunka között :-)”
Oké, ha cserébe bevállalod az egyik haverom munkáját ugyanannyi időre. Nem biztos, hogy én járnék rosszabbul.
Egyébként azt vettem észre, hogy a nők valahogy elfelejtették hogyan kell gyereket nevelni. A mi generációnkat még értelmesen fogták a szülei, le kellett vinni a szemetet, elpakolni magunk után, stb. Manapság a szülők (és elsősorban az anyák) tehetetlenül néznek a gyerek által hátrahagyott trágyadombra, és eszükbe sem jut értelmet nevelni a lurkók fejébe. Így persze több és nehezebb a házimunka, de valahogy nem tudom sajnálni azokat a nőket, akik ezt a sorsot hozzák a saját fejükre. Annyi talpraesettség legyen már minden háziasszonyban, hogy az alapvető rendet megköveteli a lakásban.
“Rókapapa pepitában: a házimunka nem is munka, de te azért aaaannnnyira nagyon tiszteled a nőt, aki csak ezzel foglalkozik. Na persze.”
RP érdekesen és sarkosan fogalmaz, ami neked kapóra jön, mert könnyebb kiforgatni és belekötni. Ez a játék engem nem érdekel.
“A munkalehetőség egy országon belül nem egy fixen adott véges szám, hanem a gazdaság teljesítőképességével összefüggő változó.”
Ez csak elmélet. Munkahely bármely adott pillanatban csak véges mennyiségű van, és az egymást váltó kormányaink bebukott ígéretei bizonyítják, hogy egyáltalán nem egyszerű a semmiből teremteni. Viszont a patriarchális időkhöz képest van egy óriási változás: korábban a társadalom nagy része tisztában volt azzal, hogy úgy igazságos, ha minden családra jut legalább egy kereső, és csak a maradék munkahelyeket osztjuk ki “hobbistáknak”. Így senkinek nem kellett kegyelemkenyéren tengődni. Ez persze azt jelentette, hogy a férfiak dolgoztak, a nők nem annyira. Manapság az emberek szarnak egymásba, egy családban mindenki keresni akar, hogy meglegyen a harmadik kocsi is meg a második nyaraló, és közben a szomszéd nyugodtan dögöljön éhen. (Illetve segélyezze az állam.) Ez is a feminista eszme önzését mutatja, hogy a karrierista nők kedvéért másokat dönt a nyomorba. Mi van azzal a munkanélküli nővel (és a gyerekeivel), akinek a férje elveszti a munkahelyét egy másik nő miatt? A feministák leszarják. Annyira képviseli a feminizmus az átlagos nők érdekeit, amennyire egy hiéna a gazellákét.
“Már ha közben néhány politikus nem csinál sorra unortodox marhaságokat.”
A világon mindenütt munkanélküliség van, ez nem unortodoxia kérdése.
“A nők jelenléte a munkaerőpiacon a termelőerőt is növeli, az ellenkező híresztelésekkel ellentétben.”
Egész pontosan hogyan? Ha a futószalag mellett nem Géza áll, hanem Julcsa, akkor nagyobb lesz a GDP? Ha nem Julcsa háztartásbeli, hanem Géza munkanélküli, az milyen társadalmi vagy gazdasági problémát old meg?
“Teljesen biztos vagy abban egyébként, hogy a nő gazdasági fölényével járó kapcsolatoknak mindig kizárólag a nő vet véget?”
Nem mindig, csak többnyire. Ha a férfiak azok a lusta disznók lennének, aminek hiszitek őket, akkor miért akarnának kilépni egy kapcsolatból, ahol valaki eltartja őket? :)
“bocs, hogy a hanyatló nyugat szelével mételyezem kis magyar hazánkat, ahol szerencsére ezek a feminista elvek nem érvényesülnek még”
Dehogynem érvényesülnek. Egy illúzióban élsz te is, mint az emberek 98%-a. A feminizmus a felső elit fegyvere a birkák ellen, ezért tolják mindenütt a világon. Oszd meg és uralkodj, minden szinten. (A feminizmus valódi támogatottsága az európai közemberek körében kb. 1% – az EU szervezeteiben inkább 99%. Ezt a mozgalmat nem alulról szervezik, mondjon bármit Antoni Rita.) Még ki sem tudtuk rugdalni az ajtón a szoci-féle feminista eszméket, már jöttek be az ablakon a nyugati neoliberális feminista eszmék. Egy pillanatunk nem volt fellélegezni közben. Szerencsére tényleg van némi lemaradásunk az élvonalhoz képest, de hasznos hülyék ezrei dolgoznak keményen, hogy ezt ledolgozzuk.
“Talán ha nem erőlködnél annyira, hogy magad alá gyűrd a nőket”
Már megint valami fantomokkal vitázol.
“kicsit te is fellélegezhetnél”
Nem fogok fellélegezni attól, hogy az amerikai álomhoz (vagy nevezd bárhogy az ideális állapotot) képest ezerszer rosszabb helyzetünk még tovább romlik. A férfiaknak mindenképp dolgozni kell, olyan nem lesz, hogy nők tömegesen tartsanak el férfiakat. A munka áldozathozatal, igen, de éppen ezért hülyeség, hogy belekényszerítünk mindenkit féláron ahelyett, hogy az emberek fele csinálná kétszer annyiért. Ne mondd, hogy nem vagy képes felfogni ennek a logikáját. Te folyamatosan álmokkal üzletelsz, egy utópiát kergetsz. Én a realitásokra gondolok, mikor azt mondom, hogy nekem és a páromnak is sokkal jobb lenne egy olyan élet, ahol én ugyanúgy dolgozok mint most, de neki nem kell, hanem otthon maradhat és törődhet a gyerekekkel, az otthonával és a hobbijaival. Hab a tortán, hogy abban a felállásban még a kapcsolatunk is stabilabb lenne, mert jobban passzolna a hipergám ösztöneihez. Ehelyett a te utópiád realitásaiban kell élnem, ahol a munkából hazaesve nem vár nyugodt asszony és meleg kaja, hanem mindkettőnknek egyaránt tovább kell húzni az igát, feszülten, fáradtan, fölöslegesen. Kurvanagy öröm.
“Így kicsit furcsán fest, hogy miközben ezerrel kötözöd a bokádra a koloncot, kiabálsz, hogy nehéz.”
Nem a munka nehéz, hanem hogy az elit által távirányított idióta feminista mozgalom miatt a páromnak is dolgozni kell, mindketten a potenciális bérünk felét keressük a munakerőpiac túltelítettsége miatt, ráadásul egyes agyhalottak a parlamentnél tüntetnek, hogy az állam türemkedjen be a lakásomba ellenőrizni, hogy ugyanannyi házimunkát végzek-e, mint az asszony. A munka nem érdekel, és sosem panaszkodtam miatta (a továbbiakban erről ne hazudozz ha lehet), elfogadtam, mint a férfilét velejáróját. Ha egyedül élnék is dolgoznom kellene, ha nem-feminista társadalomban élnék is dolgoznom kellene, és a jelenlegi feminista társadalomban is dolgoznom kell. Egy férfinek nincs semmilyen választási lehetősége. Az bosszant, hogy a kedvesemtől elvettétek a saját választási lehetőségét, őt is belekényszerítettétek egy férfisorsba, amitől szívesen megkíméltem volna.
Ha valaki nem szívesen végez egyféle munkát, az nem jelenti, hogy mindenki számára egyformán taszító. Ha te vasalni utálsz, a párod meg mosogatni, ezért ezeket egymásra hagyjátok, az nem jelenti, hogy egymást kevésbé értékesnek tekintitek. Sőt, annál jobban értékelhetsz valakit, aki megcsinál neked valamit amit te nem szeretnél.
Arról meg már megint elfeledkeztünk, hogy a háztartáson kívüli munka legalább annyira kellemetlen, mint a háztartáson belüli, szóval a férfi részéről ez tekinthető önfeláldozásnak is: napi 20-30 perc mosogatás és pakolászás helyett felvállalja, hogy 8 órát gürcöl a melóhelyen.
Magyarázd már meg nekem légy oly kedves, hogy a feministák miért mindig csak a mérleg egyik serpenyőjét vizsgálják?
Mert a másik serpenyőben mindig ott ülnek a hozzád hasonló antifeministák. Csak az a baj, hogy állandóan váltogatod a serpenyőt és képtelenség követni.
Ha a háztartáson kívüli munka olyan borzasztóan nagy önfeláldozás, akkor miért tiltakozol körmöd szakadtáig az ellen, hogy a nők is kivegyék belőle a részüket? Ha a háztartás olyan 20-30 perces bakfity, akkor miért akarod annyira, hogy a nők nagy tömegben otthon lógázzák a lábukat, mikor csinálhatnának valami mást is?
Én egyébként ha értékelek valakit, akkor közös időt szeretnék vele tölteni, nem pedig a nemszeretem feladataimat a nyakába sózni, hogy aztán látnom se kelljen.
Azt hiszem én elég következetesen képviselek egy álláspontot. A nemi munkamegosztás azért alakult ki, mert az egyik nem erre alkalmasabb, a másik meg arra. Mindkét munkát el kell végezni. Így mindkét munka egyaránt fontos és értékes, attól függetlenül, hogy az egyik fizikailag nehezebb. Sosem állítottam mást.
“Ha a háztartáson kívüli munka olyan borzasztóan nagy önfeláldozás, akkor miért tiltakozol körmöd szakadtáig az ellen, hogy a nők is kivegyék belőle a részüket?”
Egyrészt nem tiltakozom ellene körmöm szakadtáig, másfelől viszont azért nem örülök neki, mert nem vagyok hülye. Ha annyira tiltakoznék, akkor az utcán látnál táblával, vagy a parlament előtt ordibálni. (Esetleg piros lapot mutogatni meg fütyülgetni mint a feministák.) Viszont nem kell sok ész rájönni, hogy ezer fronton javítana az emberek helyzetén, ha nem romboltuk volna le hülye módon a régi rendszer értékeit. Pl. ha a nők többsége otthon maradna, elenyésző lenne a munkanélküliség, kisebbek a társadalmi feszültségek és jóval ritkábbak a problémák a fiatalkorúakkal – csak hogy néhány tényezőt említsek. Mindezeket felrúgtuk a “női emancipáció” nevében, ami mindössze annyit ért el, hogy most már ti nők is gürcölhettek mint a barmok, jó alaposan levert fizetésért. Gratula.
A helyzet az, hogy elég lenne a férfiaknak dolgozni, viszont nekik mindenképpen muszáj is, ezért sokkal logikusabb lenne, ha elsősorban (de nem kizárólagosan) csak ők dolgoznának.
“Ha a háztartás olyan 20-30 perces bakfity, akkor miért akarod annyira, hogy a nők nagy tömegben otthon lógázzák a lábukat, mikor csinálhatnának valami mást is?”
Kedvesem, elfelejted, hogy ha napi 20-30 percben letudod a házimunkát akkor amellett sokkal több mindent tehetsz, mint ha napi 8 órát lehúznál, és aztán állnál bele még a házimunkába is. Amikor az amcsi 50-es években a nőknek nem kellett munkahelyen robotolni, százezerszám foglalkoztak társadalmi munkával, jótékonysági egyesületekkel, klubokkal, meg általában a hobbijaikkal. Manapság ennek lőttek. Ne akarj lyukat beszélni a hasamba, hogy ez az önmegvalósításotok szempontjából “fejlődés”. Ööö, lol. Pont az a lényeg, hogy ha háztartásbeli vagy, akkor a lehetőségeid kvázi végtelenek, míg ha dolgoznod kell, akkor gúzsba vagy kötve.
“Én egyébként ha értékelek valakit, akkor közös időt szeretnék vele tölteni, nem pedig a nemszeretem feladataimat a nyakába sózni, hogy aztán látnom se kelljen.”
Egy ideális világban lehetne szabadon válogatni, hogy ki mit akar, de ez sajnos nem ideális világ. Viszont a gondokat lehet azzal csökkenteni, hogy a munkát értelmesen osztjuk szét, és nem vak ideológiák alapján. Már a manufaktúrák kialakulásának idején rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb, ha mindenkinek saját feladata van, mint ha mindenki mindent csinálna. A feminizmus vissza akar lökni minket a céhes időkbe.
“Pl. észrevettétek, hogy azokban az országokban, ahol a férfiak nagyobb arányban veszik ki a részüket a családi élet mindennapos dolgaiból, pl. házimunka, vagy van kötelező férfi gyes, illetve a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalása magasabb, ott a férfiakat és nőket sújtó, életkilátásokat csökkentő betegségek eloszlása kiegyensúlyozottabb?”
Nem.
“pipogyázzátok és papucsozzátok a gyesre menő férfitársaitokat”
Meg buzik.
A linkelt cikk írója egy mocskosszájú szerencsétlen. A belőle fröcsögő gyűlölet mértéke alapján attól tartok hogy nála már testi elváltozásokkal is járhat ennyi lekezeletlen agresszió. A kommentelők némelyike pedig klinikai eset.
Ha ilyesmiket és ilyen stílusban olvasok gyakran rámjön a viszolygás. Mintha valami tisztátalan, mocskos dologgal kellene érintkezned. Mintha hirtelen szembesülnél a szoba sarkában egy kupac szarral és tudnád hogy neked kell onnan eltakarítanod. Ennek a lelki megfelelőjét érzem. Az mindenesetre biztos hogy egy ilyen elveket valló nősténnyel (nem nővel) nem is tudnék mit kezdeni, úgy érezném mintha egy kicicomázott ürülékes zsákot ölelgetnék…
Ez az egész játék a sztereotípiákkal. A világ a férfinak két narancsot ad, a nőnek két almát, aztán a hülyék hajbakapnak az összes fisz-fasz részleten. A történelemmel sincsenek tisztában, ami pedig egyértelműen beleszólt a nemi munkamegosztás kialakulásába. Azt hiszik azért söpröget a nő, mert söprögetni megalázó – ahhoz nincs elég eszük (se empátiájuk), hogy megértsék: a nő azért söpröget, mert a férfi a bányában veri a követ, ami összemérhetetlenül nehezebb. Legalábbis 100-200 éve még így volt, mi pedig megörököltük a rendszert, ami évezredekig biztosította a faj túlélését. Lehetne arról beszélni, hogy ez ma már “elavult” – de hogy valaki nőelnyomásnak tartsa, az csak tanúbizonyság a korlátozott értelmi képességeiről.
Némileg egyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a fizikai munka gépekkel való elvégzése tette (bizonyos értelemben) idejétmúlttá a nemi munkamegosztást. Ez viszont történelmi skálán mérve egészen új fejlemény.
Emellett feltűnően válogatnak még a előítéletek között is. A szőnyeg alá söprik a negatív férfi- és a pozitív női sztereotípiákat, mintha egyébként a sajtó vagy a közélet minden férfit hősként ábrázolna, meg minden nőt takarítónőként. Mintha a futószalag mellett gebedő minimálbéres munkásembert több tisztelet övezné, mint egy családanyát. Mintha idegeneknek dolgozni az elbocsátás damoklész-kardja alatt, miközben alig látod a családod, marhanagy privilégium lenne ahhoz képest, hogy a saját szeretteiddel törődsz és foglalkozol, a saját otthonodat tartod rendben, stb.
Mindez önmagában nem is annyira feltűnő, hiszen az empátiamentes, önsajnáltató férfiszapulást meg lehet szokni. De ez a rosszindulat, ez a fortyogás elképesztő. Egyes tökkelütöttek rólunk hiszik, hogy gyűlölködünk, holott egyszerűen csak tárgyalunk a feminizmus dolgairól – viszont az ilyen helyeken, amit linkeltél, elképesztő zsigeri mocsok ömlik az emberre.
Pont a témába vág, íme egy friss, ropogós vélemény egy nőismerősömtől az üzifalamon. A nevét kitöröltem. Ha a személyiségétől eltekintünk, alapvetően olyan nőnek ismerem, aki kíméletlenül kimondja a véleményét, úgyhogy tőle lehet tanulni.
A szerény és félénk férfiak sosem voltak divatban és most sincsenek. A cikket én is olvastam és nálam is kiverte a biztosítékot az a sok ostoba hazudozás. A probléma ott kezdődik, hogy ma már a magabiztos határozott férfi szinonimája a nőelnyomónak. Ezért aztán míg a nők vonzódnak az ilyen férfiakhoz el is utasítják őket.
Csak az a baj, hogy szerinted a magabiztos, határozott férfi nem ver nőt indokolatlanul, szerintem meg egyáltalán nem ver. Itt csak egy szó a különbség, az életben ég és föld.
A csaj egyébként nagyon szimpi dolgokat ír, kár, hogy orbitálisan ellentmond néhányótok véleményének… :-)
Hát még a feminista véleményeknek hogy ellentmond! Csak egy rövid idézet: “Nem kell mazochistának lenni, sem alattvalónak, sem egyenlőnek a nővel.” De hiszen ez maga a teljes patriarchizmus, a hímsovinizmus, népirtás! :) Belinkeltem neki azt a videót, amiben egy csaj végigsétál az utcán és leszólítják, esetleg beszélgetést próbálnak kezdeményezni vele férfiak (vagy férfikezdemények), amit úgy tálalt a teljes mainstream média, hogy szegény nőket rendszeresen zaklatják az utcán, és ezt büntetni kell! Kíváncsi vagyok, mi róla a véleménye :) Rendben van, hogy nem illik utcán vadidegeneket leszólítani, én sem szeretem, ha pofáznak hozzám, miközben épp igyekszem valahová, de azért nem kéne a dolgot úgy tálalni, mintha maga lenne a legnagyobb tragédia, ami csak létezhet a földön. A mai kiherélt férfitársadalomnak nem a megmentői, hanem épp okozói a feministák, hiszen az USA-ban már sose tudhatja az ember, mikor ítélik kötél általi halálra csak azért, mert rá mert nézni valakire. Aztán a kiherélt férfiaknak a gyerekeit is ivartalanítják (legalábbis átvitt értelemben, a személyiségükben), majd csodálkoznak a nővédők, hogy miért nincsenek tisztában alapvető illemtani elemekkel, vagy miért olyan a kommunikáciújuk, mint egy infantilis kiskutyának.
Kár, hogy csak ezt az egy szót szúrtad ki, pedig nem ez a tutiság benne, hanem az, hogy alapvetően egy erős, stabil önértékelésű csaj, aki egy hasonlóan “kész” pasit vár, nem pedig olyat, akit úgy kell “megcsinálni” folyamatos dicsérgetéssel, ajnározással, hibák figyelmen kívül hagyásával.
Pedig itt már olyan sokan körülírták, hogy az igazi nő bizony így csinálja, ügyesen, észrevétlenül építgeti maga a párja férfiasságát, hisz a férfit a nő teszi férfivá, és néhány kommentelő szerint ugyanő állattá is. Gondolom az az üzemi selejt.
Meg valami olyat is ír, hogy a férfi jelenléte, tisztelete, szeretete… meg hogy erőt ad, amitől az ember lánya frankón tud tovább zakatolni. Ez alapvetően egy partneri viszony, pl. benne van a kölcsönös tisztelet, ellenben nincs benne az a fránya feltétlen engedelmesség, ami nálam rendszeresen kiveri a biztit. Kérdezd meg erről is a barátnédat, kíváncsi vagyok, neki mi a véleménye erről :-)
erős, stabil önértékelésű csaj, aki egy hasonlóan “kész” pasit vár, nem pedig olyat, akit úgy kell “megcsinálni” folyamatos dicsérgetéssel, ajnározással, hibák figyelmen kívül hagyásával.
mondjuk én eléggé leszarom a környezetem véleményét- egyesek szerint túlságosan is- de azt nem merném állítani, hogy 100%-ig. Nincsenek “kész” emberek, az pedig elég nagy baj, ha valakit ajnározással kell “megcsinálni”. Az ténykérdés, hogy a partnered- tehát az az ember, aki legközelebb áll hozzád elvileg- el tudja venni az önbizalmad, vagy épp meg tudja hozni. Ez persze felelősséggel jár, amit ez a csaj szeretne magáról lerázni, hát lelke rajta. Esetleg egy olyan szado-mazo kapcsolatot szeretne, ahol a felek kíméletlenül egymás pofájába vágják a másikban nem tetsző dolgokat, minden lehetséges alkalommal. Kívánom neki, hogy találjon ehhez partnert, nagy az isten állatkertje.
Egyszóval, megint a szokásos LFS csúsztatás, olyasmivel vitatkozol, amit senki nem állít…
Szalmabábbal árnyékboxol a vörös hering.
Állításaid akkor volnának igazad, ha némineműleg képes volnál félretenni a vérfeminista dogmáidat, és elfogadni, hogy akadnak bizonyos tulajdonságok, sőt mi több, genetikai, valamint személyiség-szerkezetbeli meghatározottságok (hogy én mekkora náci vagyok most, felháborító!), amik különbözővé teszik a férfit és nőt. Az egyik ilyen legfontosabb meghatározottság, hogy a nő a kora előrehaladtával automatikusan nővé válik (lényegében a másodlagos nemi jegyei fejlődésével), és ezt a princípiumát senki el nem veheti tőle, míg a kisfiúból férfivá válás sajnos egyáltalán nem megy végbe automatikusan, hanem egy sajátságos, absztrakt fejlődés végeredménye. Ezért van az, hogy sok tradícionális népcsoport esetében a férfi ún. beavatási szertartásokon keresztül lesz férfi, ezek a szertartások azonban a nyugati, feminista társadalmakban nem hogy nem léteznek, de egyenesen megvetendőek. Ez persze felveti azt a kérdést, ha a férfi saját magától nem válik férfivá, hanem férfivá kell tenni, akkor mennyiben mond ellent a mai férfiideál a természetes, evolúciós modellnek, de nyilván léteznek olyanok, akik ebbe a témába is alaposan beássák magukat, én annyira nem foglalkoztam még vele.
Lényeg a lényeg: férfivé válni kell. Nem jár automatikusan. No és ki vagy mi teszi férfivé a férfit? Szerinted? A tévé, ami elé lebassza a feminista anyja, hogy nesze, művelődj, amíg én dolgozom? Az elvált apja, akinek pl. az USA-ban már a puszta láthatási jogát is szinte lehetetlen érvényesíteni, és akinek gyerekét az anyja szisztematikusan ellene hangolja? Az iskola, ahol a férfiasnak számító tanulási és kikapcsolódási formákat igyekeznek démonizálni, büntetni és megsemmisíteni? Vagy majd megneveli az élet, ahol az ötszázadik visszautasítás után, hogy nem igazi vagy ideális férfi, majd elgondolkodik, és következő nap már alfa bikaként tesz a női ösztönök kedvére? Ahogy azt Móricka elképzeli. Igazi, ideális férfivé válni kemény meló. Évek személyiségfejlődésének eredménye. A határozottság, a sikerélmény, a dominancia (amit viszont a feministák tűzzel-vassal irtani akarnak, pedig önmagában semmi köze a bántalmazáshoz és erőszakhoz) nem jön magától. Minden egyes apró sikerélmény egy újabb küzdelem. És a személyiség fontos jellemzője, hogy erősen rögzített. Egy rossz apamodell vagy egy vérfeminista neveltetés (ha saját magamból indulok ki) levetkőztetéséhez éveken át kell kudarcok és akadályok farvizén evezni. Akiből a megfelelő időben (20-as évei elejére) nem lesz igazi férfi, mert gyerekkorában megfosztották a férfivé válás lehetőségétől, az végérvényesen elveszett, és saját magára számíthat. Mert a személyiség kb. 18 éves korra teljesen rögzül, ezt feloldani szinte lehetetlen vállalkozás. Ilyenek a társadalmi elvárások is, pláne a mai felgyorsult, hibát nem tűrő világban. A munkáltatóknak egy kész, tapasztalt munkavállaló kell. Nem kívánják a szükséges gyakorlati időt tolerálni, és magasról leszarják, hogyan tesz szert a pályakezdő fiatal kellő tapasztalatra.
Mik a nők elvárásai? Nos, ugyanezek. Ti, vérfeministák azt várjátok, hogy szépen előálltok egy kedves kis bevásárlólistával, és az elétek álló férfiaknál húzogatjátok szépen a pipákat, mely tulajdonságaik felelnek meg nektek, ha valami hiányzik, akkor kuka. Kész süteményt vártok, még az alapanyagok beszerzésének terhét sem kívánjátok felvállalni. Aztán ha nem jön a megfelelő jelölt, akkor következnek a “Hová tűntek az igazi férfiak?” kezdetű sopánkodó cikkek. Nem kell nektek fejlődő személyiség, nektek csak a készre sütött torta kell, azt akarjátok két pofára zabálni.
De a legrosszabb még csak nem is ez. Ha valamit, hát azt megtanultam életem során (mert a fiatalkorom alatt sajnos én sem váltam érett férfivé), ha a szűk családi körben nem találod meg azokat a tagokat, akik képesek elindítani a férfivé válás útján, akkor az egész társadalom kollektíven szarik a képedbe. Sőt, ha rossz útvonalon indulsz el (vagy saját magamból kiindulva: ha rossz útra löknek), és árokba borulsz, a kutya sem segít onnan felállni, sőt mi több, még kettőt beléd is rúg mindenki, aki elhalad melletted. Egy nőnek nincs ilyen gondja. Ha egy csaj kiírja, hogy ő most mennyire depressziós, és utálja az egész világot, rögtön 50-en igyekeznek a vigasztalására. Ha önbizalomhiányból fakadóan, vagy páváskodási igényét kielégítendő kidob egy csöcsvillantós képet facebook-ra, egyből 300 mangina fehér lovag lájkjára számíthat. A közös lakásból kidobott férfitól ellentétben őt megvédi a szociális háló, ha egyedül is neveli gyerekét, utcára nem kerül, és segélyszervezetek tucatjai sietnek a segítségére, ha bántalmazás éri (a férfiak sérelmei meg magasról le vannak szarva, hiszen a feminista értelmezés szerint az igazi férfinak nincsenek érzései, és a bántalmazás amúgyis csak fizikai lehet. És ha nincsenek érzései, akkor persze automatikusan következik, hogy nincs öntudata sem, tehát nem viseli meg, ha mondjuk kibasszák az utcára hajléktalankodni). A férfi nem kap automatikusan szeretetet, és nem kap automatikusan visszajelzést. A szeretethiányos férfit senki nem öleli át. Én is csak akkor kaptam ölelést csajoktól, mikor tele voltam szeretettel. És hogy tele voltam szeretettel azt jelenti, hogy éppen nem akadt az utamba olyan probléma, ami meghaladta a képességeimet és alulmaradtam volna a gondokkal való küzdelemben. De amikor maguk alá temettek a problémák, amikor lezárultak a kiutak, ezek az ölelések elmaradtak. Pedig mi volt a legfontosabb, amit az amúgy vérfeminista és agresszív anyámtól megtanultam? “A nő az, aki szeretetet ad.” Sokan alulbecsülik az ölelés hatalmát, pedig azt kell mondjam, az egyik legjólesőbb érzés, ami valaha érhet, feltéve, ha őszintén, szívből adják. És ha nem valami elferdült hajlamú hímtársam adja, hogy közben markolássza a seggemet :D De az önálló cselekvőképességétől megfosztott férfi nem kap szeretetet.
Az individualizmust a nők szeretik összekeverni az önzőséggel, pedig a két tényező csak laza kapcsolatban áll egymással. Az individualizmus, ha nem mint társadalmi eszmét, hanem mint természetes jelenséget vizsgáljuk, azt jelenti, hogy a saját sikereim elérésében kizárólag saját magamra számíthatok. Nem jön a láthatatlan segítő kéz, hogy helyrehozza, ha hibáztam. Ha a szülők által nem váltam igazi férfivá, nincs helyettem senki, aki kitapossa nekem az utat. És a kortársakkal való viszonyban a 20-as évek közepére, kikerülve az oktatásból előtérbe kerül és felfokozottá válik a versenyküzdelem. Ami akár a javára is válhatna az embernek, ha a magyaros versenyszellem nem azt jelentené, hogy: “Mindenkit, aki gyengébb nálam, azt földbe döngölni, mielőtt még lábra állna!”
Nem az lenne inkább a követendő cél, hogy a férfivá válást elősegítsük, lehetőleg még fiatalabb korban, amikor könnyen formálható a személyiség, hogy mire abba a korba kerülnek, hogy párkapcsolatba lépjenek, a nők kiegyensúlyozott, magabiztos és fejlett érzelmi intelligenciával felvértezett férfiak tömegéből válogassanak? Ne pedig büntessük a kis férfipalánták első szárnypróbálgatásait a valódi férfivá váláshoz vezető rögös úton? Nem az lenne a helyénvaló, ha ehhez rendelkezésre állna a megfelelő környezet is, azaz egy kiegyensúlyozott család példamutató apával és szerető anyával, ahol az apa egyben át is adja a férfivá válás útját fiainak? Hogyan segít ennek létrejöttében a feminista modell, ahol a gyerek szinte kizárólagos nevelési jogát egyedülálló anyja gyakorolja, a kevés számú egyben maradt családokban pedig az anya a férfi és az apa a nő?
A nő önbizalma minden körülmények között adott. Legfeljebb a külső környezetből hozott élmények képesek degradálni valamelyest. Ezért is van az, hogy a nők többsége kudarcaiért mindig a külső környezetet hibáztatja. A férfinak az alap önbizalma 0. Leírom betűvel is, hogy ténylegesen megértsd: NULLA! Mert azt, hogy himbálózik valami a lábad közt, alapból semmit nem nyom a latban. A férfi önbizalma úgy épül, hogy tesz/dolgozik/alkot valamit, kísérletezéssel rájön, mi az, amihez ért, és amiben örömét leli, majd ötleteit végrehajtja, és az ezen tevékenységekből létrejött apróbb sikerélményekből táplálkozik. Ha már sok sikerélménye keletkezik, akkor az önbizalma négyzetesen nő. A nők önbizalma annyira meghatározott, hogy a sikerélmények alig módosítják. Mindannyian ismerünk szerintem a környezetünkben csinos, kedves, jó megjelenésű hölgyeket, akik ráadásul még intelligensek is, mégis a kapcsolataik úgy néznek ki, hogy minden külső megerősítés ellenére is folyamatosan kapcsolatfüggőek és ha nem mondja el neki a párja napi harmincszor, hogy mennyire gyönyörű és édes és okos, akkor összedől a világ. Mint egy lefolyó, ha nem érkezik az utánpótlás, elfolyik az összes önbizalom. A férfiak önbizalma olyan, mint egy benzintartály. Alapvetően töküres. Meg kell tankolni. Ha csurig van, akkor beszélhetünk lenyűgözően magabiztos és határozott férfiról. Ezután az önbizalom szintje csak nagyon lassan szivárog vissza alapállapotba. Kudarc hatására egy nagyobb mennyiség kiloccsan, de még mindig könnyű pótolni. Azok vannak bajban, akiknek egy alapvető önbizalomszintre sem futja. Mert ugye ha az autóban nincs benzin, el kell tolni a legközelebbi benzinkútig.
Na ez a hasonlat jelképezi ezt a fáradságos és csak lassú, sikerekre való építkezéshez szükséges melót, amire egy kisfiúnak fel kell készülnie, ha férfivé akar válni. Számotokra viszont egész egyszerűen egyértelmű, hogy vagytok, mint nők, és ez 18 éves korotok után egy megmásíthatatlan tény. Egyszerűen el sem tudjátok képzelni, mit jelent az, hogy komoly erőfeszítésekkel sikert elérni, vagy ha igen, azt nem az identitásotok építésére használjátok fel, hanem pusztán, mint természetes folyamatot fogjátok fel. A nőnek viszont az a bizonyos nagybetűs FÉRFI kell, aki már egy kész termék, akin már nem szükséges csiszolni, aki mindig tudja, hogy mit akar, aki mindig tudja, mire vágyik a másik fél. Mert kellemesebb dolog a készbe beleülni huszonévesen, mint a kissé nyers alapanyagot megformázni. És ez talán érthető is. Valamennyire. Ezért kéne a férfivé válás útját már kisgyerekkorban előkészíteni. És pont ezt igyekeznek a feimista nevelési módszerekkel kiirtani.
A kisfiú pedig nem fog férfivé válni, ha akarata ellenére erőszakkal cibálják matekversenyre (pláne, ha utálja a matekot: “leszarjuk mit akarsz, az van, amit én mondok”), ha az anyjától eltérő véleménye miatt pofont kap (“leszarom a véleményed, idő előtt letöröm az önállósági törekvéseid”), ha az anyja azt veri a fejéhez, hogy miatta hízott és lustult el (“Minek születtél meg, te gyökérállat?”), ha erőszakkal terelik olyan pályára, amit utál, majd megvonják tőle a támogatást (“Edd meg, amit főztünk neked! Ha nem tetszik, kitagadunk a családból és mehetsz az utcára!”), és ha mindeközben ott pusmog a háttérben egy furcsa idegen, aki se jót, se rosszat nem szól hozzá, akit jobb kifejezés híján kénytelen az apjának nevezni és aki pont akkor tűnik el az életéből, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Gondolom mostanra leesett, hogy a teljes fenti enciklopédiát a saját életemből való merítéssel hoztam össze.Nem kívántam a saját szennyesemet ennyire, és pláne ekkora nyilvánosság elé kiteregetni, de egyrészt legalább így érthetővé válik, miért tartom kimondottan férfigyilkos eszmének a feminizmust, másrészt mértéktelenül felháborít az a férfihibáztató hozzáállás, ami manapság a társadalom szinte egészét átszövi. Együk meg, amit a feministák főztek nekünk, és viseljük a következményeit. Na persze.
Beszólásod egy eleme mellett véletlenül elmentem. Tehát: Miért is keresik a férfiak az engedelmes, behódoló nőket? Nos, ha elolvasod a fenti lexikont, akkor világossá válik, de nem kívánom tőled hogy ekkora intellektuális megerőltetést tegyél, így kibontom ezt az állítást önmagában is.
Tény, hogy egy párkapcsolatban a nő nem rendelkezhet magasabb önbizalommal, mint a férfi, mert az a kapcsolat halálra van ítélve. Mert a nőben elfogy a tisztelet a férfi iránt. Hiszen a férfi csak úgy tudja “ragyogtatni” a nőt, ha felette áll önbizalomban, dominanciában, tiszteletben. Csakhogy a feminizmus ezeket a férfias erényeket mind lerombolja, démonizálja és megsemmisíteni igyekszik. Mert a valódi egyenlőség azt jelenti, hogy ülve pisiljenek a férfiak is, meg női kvóta, hogy véletlenül se az kerüljön elit pozícióba, aki ténylegesen letett valamiféle teljesítményt az asztalra.
Megsemmisült a férfiszerep. Mi következik ebből? Nincs miből tankolni, szinte 0 önbizalom. De mint mondtam, az olyan kapcsolat nem működőképes, ahol a férfi önbizalma hosszú távon kisebb, mint a nőé? Mi következik ebből azon férfiak számára, akik helyesen fel tudják mérni pozíciójukat az önbizalom térképén? Hát kénytelenek olyan nőt keresni, akik náluk is kisebb önbizalommal rendelkeznek. És az alacsony önbizalom sokféle mércéje közül az egyik a feltétlen behódolás a hatalomnak. Az önbizalomhiányos férfinak mégönbizalomhiányosabb nő kell, mert csak őt tudja dominálni és ragyogtatni. Megérkeztünk a célhoz.
A nagyra nőtt kisfiú nem tud mit kezdeni az ún. tökös nőkkel, hiszen azok általánosságban is levegőnek nézik őt. A tökös nőknek alfahím való, akiknek viszont a mennyisége erősen véges, és mivel megtehetik a házasság és monogámia megsemmisülése után (ismét csak köszönjük, feminizmus!), hogy válogassanak a muffokból, sőt mi több, poligám módon éljenek, majd hülyék lennének elkötelezni magukat egyetlen nő mellett.
Nem véletlen, hogy a tökös nők gyakorta élnek boldogtalanságban. Érdemes megcsekkolni ezt a sokatmondó Csernus videót a témával kapcoslatban:
https://www.youtube.com/watch?v=4A2OERb5ZnA
Wastrel, megint hatalmasat alakítottál! Épp arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt egy cikkben is kitenni, de látom Dean már intézkedett. :)
Mind a két kommentedre legalább 5 lájkot tudnék adni, ha tudnék… Ugyanis megint nem tudok tetszikelni, nem tudom, miért. Rányomok a tetszik-re és csak egy vonalka marad a 0 helyén.
A véleménykülönbséggel nemhogy baj nincs, és nem csak hogy természetes, de egyenesen jó dolog. Hogy unnád magad nélküle…
Egyébként szokás szerint össze-vissza sarkítod és ferdíted gondolatban az itteniek véleményét, amiről a saját érdekedben leszokhatnál. Borzasztó előítéletes vagy a férfiakkal szemben.
Kedves Rókapapa, be tudnád linkelni nekem a szóban forgó cikket? Ugyanis én guglin keresztül nem találtam meg a cím alapján, pedig szívesen elolvasnám. Előre is köszönöm!
Ez nem egyenlőség, hanem visszaélés…mikor fogják a hölgyek megérteni, hogy az egyenlőség nem létezik? És ez nem azt jelenti, hogy rabszolgák vagyunk…másságot jelent, ami természetes.
Libsifemcsiszingli, miért cseszegetném a korod, súlyod…stb. Talán problémáid vannak? Én nem ítélek el senkit súly, hit, és szexuális hovatartozás alapján. Azonban elítélem azokat a feministákat akik egyenjogúságot követelnek, miközben nincsenek tisztában sem a következményekkel, sem a realitással. Az egyenjogúság jogos volt anno…szavazati jog,munkához való jog stb. De ha annyira egyenjogú vagy akkor miért vársz el segítséget a férfitól? Fizesd ki a számla felét egy romantikus vacsora után…na az egyenjogúság. De nem, ilyen esetben már hiszti van.