Goldenblog – “Huffnágel” MGTOW kontra radikális “Csak az olvassa” feminizmus

A Hvg.hu egy évtizedes hagyomány nyomán idén is megszervezte Goldenblog című versenyét. Az idei év egyik újdonságának számító “Pszichológia blokkba” a párkapcsolati, önismereti, lélektani témában írt szakmai és személyes blogot nevezhet a nagyérdemű közönség. Ebben a kategóriában nevezett a Huffnágel Életmód Magazin is, amely blog a Férfihang.hu olvasói számára valószínűleg nem ismeretlen, hiszen ezen a helyen is közöltük Huffnágel Pista néhány konszolidáltabb írását a világszerte rohamosan terjedő MGTOW életfilozófia szemléltetése céljából. Bármilyen meglepő, a radikális MGTOW provokátorként a blogoszférába robbanó blog rövid idő alatt széles közfigyelmet vívott ki magának, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a több mint 100 blogból álló mezőnyben is a top 10-be sikerült pozicionálnia magát. Mivel nem vagyok a blogoszféra különösebben nagy ismerője, egy a verseny állását bemutató grafikon alapján igyekeztem szemlézni az élmezőnyt.

Az “Oh Carrie” című blogon a “Segítség, már megint egy gyökérrel járok!” című folytatásos leányregény úgy tűnik, hogy a jó pasi – rossz pasi – női intrika (bermuda-)háromszögben vész el több poszton keresztül és semmi újat nem mutat a női nevekkel fémjelzett “romantikus” füzetecskékhez képest. Más bejegyzésekben pedig a nőies melankóliát váltogatja a fel-feltörő indulat. Megtudhatjuk, hogy a Barbie-babákat kocsányon lógó szemmel bámuló pasiját bizony “nyakon kell vágnia” (Sic!) a nőnek, továbbá, hogy ne higgyen senki a társkeresőkön a férfiaknak, mert nem is 180 centi magasak, hanem 160 centi alacsonyak, meg úgy általában szemetek a pasik, de azért valahol mindenkit vár a nagy szerelem…

“Ugyanolyan értékes NŐK vagyunk, mint bárki más. Sőt! Mi olyanok vagyunk, akik még értékesebbek. Miért? Mert olyan erővel vágunk az óriás trauma után az életnek, amilyen egyébként nem létezik.” – Dramatizálja a válást és erőlteti magára a magabiztosságot Petrus Márta, az Elvált Magabiztos Nő, aki korábban azzal híresült el, hogy a partnerkeresést elősegítő, kissé “tárgyiasító” ötlete részeként elárverezte az interneten férfiismerőseit.

“Épp csak, hogy megismerkedtünk egy jó pasival. Azonnal kipróbáljuk fejben, hogy passzol-e a vezetékneve a keresztnevünkhöz.”  – Mondja a Fapiacról kertvárosba bloggerinája a sminktippek és miegyebek mellet, majd megtoldja még azzal, hogy “Picit zsíros a hajunk? Lófarokra fel!”, no meg “Az a pillanat, amikor kibújunk a melltartóból. SZABADSÁG!” – Éljen a szabadság! – Kontrázhat rá a férfi olvasó lelkesen.

A Beauty With Plus néven futó facebookos közösség XXL hölgyei pedig arról győzködik egymást és magukat, hogy ők bizony így is szépek, az olvasót pedig arról, hogy “nem jogos a súlyuk miatti diszkriminatív megkülönböztetés”. Őszintén, elképzelni sem tudom, hogy milyen diszkriminációról beszélnek. – “No photoshopped!” feliratú egyenpólóban hirdetik, hogy… Öööö… –  Talán azt, hogy mindenki kövér, aki nincs photoshoppolva? – Tényleg zavarba ejtő. Azon túl, hogy láttam mascarponés brownie tortáról készült fényképet és sok-sok kövér nőt hol ízléstelen miniszoknyában, hol pedig kabátban a tengerparton, fogalmam sincs, hogy miről beszélnek. Másoknak biztosan van, mert a friss hírek szerint az első helyet ostromolják máris.

Bár a fenti grafikonon még nem látszik, de időközben a top 10-ben tör a csúcsok felé a SalvaDora Leszbikus Blog is, amelynek egyik posztjában így lamentál a bloggerina: “Higgyétek el, hogy mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy megértsem azokat a leszbikus lányokat, akik a Butch-okért vannak oda, nem megy. Pszichológiai oldalról is próbáltam megközelíteni, de amire jutottam, az nem tűr nyomdafestéket.” – A butchok – amint azt frissen megtudtam – a leszbikus párok “férfi” tagjai, olyan férfias megjelenésű nők, akiket semmi oka szeretni egy igazi, rendes leszbikusnak. Ennél már csak az volt érdektelenebb számomra, amikor arról kellett volna hosszasan olvasnom, hogy micsoda nehézségek elé néz az a szegény leszbikus nő, aki már nagyon anya akar lenni. – Gondolom csak egy férfit kell keresnie, akit felhasználhat céljai szerint. Ezúton is helyére kerülhet korunk világképében a férfi.

A “Csak az olvassa” blog régi ismerősöm, évente egyszer meglátogatom, hogy felelevenítsem a régi rossz emléket. Most már csak azért is érdemes volt, mert így Gerle Éva friss bejegyzéséből értesültem róla, hogy miután Huffnágel Pista megelőzte, visszaléptette blogját a versenyből (amelyre állítólag nem is saját maga nevezett).  Az utóbbi időben sajnos megszokottá vált, hogy folyamatos és felettébb ízléstelen botrányok tevékeny résztvevője a bloggerina, ezért az nem különösebben meglepő, ha újfent összeszólalkozik valakivel, most történetesen a provokatív MGTOW bloggerrel, Huffnágel Pistával. Szerencsére úgy tűnik, hogy a szóváltás személyeskedő részét gyorsan letudták, ezért koncentrálhatunk a bloggerina lényegi mondandójára, ami nem más, mint a Huffnágel blog és általában a MGTOW kritikája. Bár maga írja, hogy a MGTOW nyilvánvalóan egy reakció, mégis később kijelenti, hogy a jelenségnek valójában nincs létjogosultsága, főként nem Magyarországon. Azzal a kérdéssel adós marad, hogy akkor mégis minek köszönheti ez az eszmeiség a növekvő népszerűségét.

Én leginkább azt nem értem, hogy miért annyira dühös Gerle Éva a MGTOW provokációra, és miért nem ismer rá inkább saját radikális feminizmusának komplementer párjára. Bár néha mímeli az empátiát, de alapvetően képtelen kiszabadulni saját torz világképének fogságából, unos-untalan arról ír, hogy a férfiak gonosz patriarchák, akik az erőszakért élnek és gyűlölik a nőket. Mindezek miatt cseppet sem hiteles, amikor most arról beszél, hogy őt nem érinti meg a MGTOW fenyegetés, mert ismer “felelős, okos, előnyös külsejű férfiakat dögivel, akik nem impotensek érzelmileg (sem)”. – Ismer egy fityfenét! Én azt hiszem, a radikális feminista úgy éli meg az életét, mintha már régen megvalósult volna a legborzalmasabb MGTOW apokalipszis, és minden férfi megvonta volna a megértés, a szeretet és a támogatás utolsó morzsáját is a női nemtől. Gerle Évának nincs erkölcsi alapja a Huffnágel blog kritikájára, hiszen az legfeljebb annyira nőhibáztató, mint amennyire férfihibáztató a “Csak az olvassa” blog. A különbség csak az, hogy míg Huffnágelnél sejthetjük, hogy él a stílusparódia eszközeivel is és szándékosan provokál, Gerlénél csak remélni tudjuk, hogy nem gondolja komolyan mindazt, amit leír.

Igaz, Gerle Éva általában dühösen támadja a férfijogi aktivistákat is:  “valójában az erőszakot pártolják, könnyű szexért, sőt, a nemi erőszak jogáért hisztiznek, és ab ovo nőgyűlölőek”. – Ki is kérném ezt a komplett baromságot a férfijogi aktivisták és újságírók nevében, ha lenne bármi értelme egy szélsőséges feminista blog szerzőnőjének efféle üresen rosszindulatú tézisével vitába bocsátkozni. Az új keletű férfijogi mozgalom, amelyet a radikális feminista eszmék mainstreambe áramlása hívott életre, még legdühödtebb kezdeti stádiumában sem annyira elvakult, hogy elkövesse a feminista mozgalmak Simone de Beauvoir óta újra és újra visszaköszönő hibáját, hogy a legelkeseredettebbek frusztrációjából, neurózisából származtassa önmagát. Sőt tovább megyek: még a radikális antifeminista, MGTOW Huffnágel Pista is nagyobb éleslátással szemléli saját szerepét a nemek társadalmi párbeszédében, mint a feminista mozgalom főáramlata, hiszen ő több esetben leszögezte, hogy nem tekinti a férfijogi mozgalom mintaképének blogját; a “Huffnágel Életmód Magazinnnal” ő nem kíván feminista-antifeminista párbeszédet kieszközölni, inkább egészen más módon akar hatást gyakorolni. A magyar feminista mozgalom viszont vakon vágott bele a nemek háborújába többek között akkor, amikor a Női Érdek – Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a legnagyobb európai feminista szervezet, a European Women’s Lobby (EWL) tagszervezete Hüpatia Média Díjával elsők között jutalmazta a radikális feminista, dühödten férfigyűlölő neurózisblog szerzőnőjét, Gerle Évát. Nos, ha ez korunk feminizmusának legitim csúcspontja, akkor – bármennyire is sajnálatos -, ehhez képest igencsak visszafogott és higgadt válasz az, amit a magyar blogoszférában a “Huffnágel Életmód Magazin” testesít meg. Ismét csak azt látjuk, hogy a feminista dühödt rikácsolására fanyar humorral felel meg a férfi szerző.

Éles képet rajzol elénk társadalmi viszonyainkról a  férfiblogok erős hiánya a Goldenblog versenyben, az önkritikátlan nőiségben és a feminizmusban tobzódó, felszínes, legjobb esetben is csak a Bridget Jones naplóját folytató női blogok dömpingje, amellyel szemben mindössze egyetlen férfiblog áll támadások kereszttüzében. Igazán kíváncsian várom, hogy a kizárólag nőkből álló zsűri kit választ majd győztesnek ebből a mezőnyből…