don Fefinho
74 megosztás

Piros Pirula Férfiaknak

Az alábbi cikk egy Reddites aranyrög Deansdale angol nyelvű blogja nyomán.

Rengeteg férfi problémákba ütközik, ha a testi és lelki intimitás megéléséről van szó. Ugyanakkor borzalmas tanácsokat kapnak ennek orvoslására. Vagy úgy általában a társadalom férfiak számára tartogatott tervei nem kifejezetten kecsegtetőek.

Namost, a férfiaknak sosem volt könnyű soruk, hacsaknem az arisztokrácia tagjai voltak. Mi mindig is a dolgozó, a kockázatvállaló, az eldobható nem voltunk. Letűnt korokban ezek a terhek jutalmakkal jártak azok számára, akik sikeresen túlélték saját eldobhatóságukat.

Mára viszont a jutalmakra rásütötték, hogy „privilégium”, és elvették őket. (A terhekre is rásütötték, hogy „privilégium”, de azokat nem vették el.)

Ma, ha valami igazságtalanság történik egy nővel, az első reakciója felhívni azok figyelmét, akiket hatalommal bírónak vél. Mi férfiak viszont, mivel kevésbé vagyunk passzívak, hajlamosak vagyunk magunkban keresni a válaszokat és megoldásokat, vagyis megpróbáljuk megváltoztatni saját viselkedésünket vagy a környezetünket (odébbállva).

Így legelőször adott volt pár generációnyi férfi, akik úgy gondoltuk magunkról, hogy mi személyesen mihasznák vagyunk, és emiatt nem jut nő, állás, vagy nem tudjuk törleszteni a diákhitelt, vagy ezért tértünk haza a háborúból megtörve és visszailleszkedésre képtelenül, vagy a házasságaink ezért mentek gallyra és veszítettük el a gyermekeinket, otthonainkat és a megélhetésünket.

Szóval a nőkhöz fordultunk, hogy megtudjuk, mit csinálunk rosszul. Elvégre sok problémánk velük volt kapcsolatos, és még ha nem is lett volna az, a nők látszólag gyarapodtak. Mindennek tetejébe úgy tűnt, birtokában voltak annak a rejtélyes képességnek, hogy feltétel nélkül tudják szeretni önmagukat. És mindig, mindenhol, mindenki arról győzködött minket, hogy kedvesen és tisztelettudóan bánjunk velük, sőt, talán hódolattal is, hiszen bármit meg tudnak csinálni, amit mi, bármit, még “tűsarkúban hátrafelé” is.

És ha a férfi azt látja, hogy valaki valamit jobban csinál nála, akkor nem hátbaszúrni akarja zsigerből, hanem ellesni a csínját.

És a nők készségesen elláttak bennünket tanácsokkal. Ó Egek, de még milyen készségesen! Oldal oldal után, beszéd beszéd után arról, hogy mit kéne csinálnunk és mit nem, kinek kellene lennünk és kinek nem, mi fér bele pontosan egy férfi szerepébe és mi nem. A nők már szinte túlbuzgóan akarták meghatározni számunkra a férfiasság fogalmát, ha kérdeztük. Meg ha nem kérdeztük, akkor is.

És persze, amikor megfogadtuk a tanácsokat, minden csak egyre szarabb lett.

És szép lassan ráébredtünk, hogy amikor megkérdeztük ezeket a feminizmus által megerősített „új nőket”, hogy mit kéne egy férfinak tennie, akkor nem azt hallották, hogy „Mit kezdjen egy férfi az életével?”, hanem, hogy „Mit kérsz Karácsonyra?”.

Egyetlen megkérdezettet sem aggasztott soha egy percig sem, hogy a nők fantáziáinak és ambícióinak beteljesítése közben velünk mi történhet.

Ráeszméltünk a tényre, hogy a végtelen női elvárások a férfiakkal kapcsolatban tulajdonképpen megegyeznek egy 12 éves kislány vágyálmaival, aki pónilovat kér aputól. A kislányt nemigen izgatja, hogy apunak futja-e pónira vagy sem, mivel tudatában van, hogy apu idősebb és bölcsebb és talpraesettebb is, mint ő, és majd ő eldönti, hogy megengedheti-e a pónit, vagy sem. Tisztában van vele, hogy valószínűleg nemleges választ kap, és ha hisztit csap a hallatán, az csak az arról való megbizonyosodásra szolgálhat, hogy a nemleges válasz végleges és apellátának helye nincs.

Ugyanazok a feminizmus által agymosott nők, akik hangosan és folyamatosan győzködtek minket, hogy ők mindenben minimum egyenlőek velünk… ezzel párhuzamosan mindvégig valamiféle istenségekként kezeltek minket, akiknek hatalmukban áll, hogy bármit megadjanak a nők számára mindaddig, amíg rá tudnak minket beszélni.

És ekkor térdre rogytunk a damaszkuszi úton.

Ráébredtünk, hogy még mindig mi vagyunk az ügyeletesek. Mindig is mi voltunk az ügyeletesek. És mi is maradunk ügyeletben mindaddig, amíg a nők folytatólagosan hozzánk fordulnak, hogy dolgokat adjunk nekik illetve megoldjuk a problémáikat.

Minden egyes feminista, aki a fizetett szülési szabadságért lobbizik, egy kiskorú a gyámságunk alatt, aki megkéri aput, hogy gondoskodjon róla. Minden „STOP Férfierőszak” poszter egy női beismerés arra, hogy képtelen megvédeni magát. Minden nő, aki azon panaszkodik, hogy nem szabad a nőket úgy ábrázolni a videojátékokban, valójában azt mondja: „nem tudok magamnak saját videojátékot hegeszteni, ezért légyszi’ vegyétek figyelembe az én igényeimet, amikor mindkettőnk számára csináltok egyet”. Minden nő, aki a férfiaktól jobb elbánásért követelőzik, valójában egy térden állva könyörgő nő a lábaink előtt.

A feminizmus soha nem a női függetlenségről szólt. Ha arról szólt volna, nem lett volna szükség a közreműködésünkre, talán észre sem vesszük az egészet.

Nem nekünk kellene munkát adni nekik, ha saját vállalatokat indítanának. Nem nekünk kellene „egyenlő bért” biztosítani számukra, ha saját maguk lennének a munkáltatók. Nem lenne szükségük törvényi erővel előírt szülési szabadságra és tb által fedezett születésszabályozásra, ha ők mérnék és osztanák a munkavállalói juttatásokat. Nem lenne szükségük „a nem az nem” kampányokra, ha nekik kellene a másik nem után koslatva udvarolniuk. Nem lenne szükség „STOP Férfierőszak” plakátokra, ha fölvállalnák a pszichopatákkal szembeni önvédelem felelősségét.

Egy szó mint száz, mindösszesen annyit kellene tennünk, hogy eldobjuk a lantot a picsába. Nemet kell mondani. Lehet szó nagyobb zsebpénzről, de pónilovat, azt nem kapsz. Slussz!

Erről szól a Piros Pirula. Nem valami ostoba feltételezésről, hogy a nők mind borzalmas, önző ribancok. Nem holmi kósza ötlet, hogy a férfiaknak több felelősséget kellene vállalniuk. Pusztán a felismerés, hogy már így is az összes felelősség a mi vállunkat nyomja, és ez így is marad egészen addig a napig, amíg a nők egyszer csak nem lesznek többé hajlandóak bármit kérni és elfogadni tőlünk. Hogy amíg mi vagyunk ügyeletben, igenis a mi felelősségünk meghúzni a vészfékeket.

Nekünk kell végül azt is kimondanunk: Nem, egy nő nem szerezhet meg mindent az életben.
Kénytelen osztozni.

Post Author: don Fefinho

don Fefinho
Jön sok ember és mind jobbat vár, És haragszik, mert csak engem talál. Az a hibám, hogy nem a Béla vagyok, És ezzel sok méregre adok jó okot.
f Facebook
74 megosztás


56
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
12 Egyéni hozzászólás
44 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
17 Hozzászólások szerzői
xyzPash CutterWastrelBaalMaestro Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Jampi One
Újságíró

Piros Pirula = Egymilliárd Férfi Ébredése  :)

Sydra
Olvasó
Sydra

Zseniális cikk!

hgyi
Szerkesztő

Szívesen osztozom és ezt tartanám normálisnak.

the hermit
Olvasó

Nemet kell mondani.

Ez a legfontosabb mondat az egész írásban.

Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy olyan régen nem mondtunk már nemet -részben a punci zsarolási potenciálja miatt, részben meg azért, mert végső soron az ember a kedvében szeretne járni a másiknak- semmilyen ügyben, hogy újra kellene ezt tanulni, sokaknak.

Grow a pair, hogy úgy mondjam.

Koriander
Olvasó
Koriander

Lendületesen keserű írás, kicsit hasonlít Arthur Koestler József Attila agybajával kapcsolatban írtakra…

“Többnyire kedvesek és türelmesek voltunk vele, valamelyest segítettük is, és azzal a diszkréten leereszkedő elnézéssel kezeltük, ami az érzékenyeket jóval biztosabban tönkreteszi, mint a patkányméreg. Meg lehetett volna menteni, ha alaposan gondját viselték volna. Ám az ilyen akciók roppant nagy és megerőltető energia- meg időráfordítást igényelnek. Lehangoló tapasztalatokra lehet szert tenni az efféle szertelen mentési művelet során. Senki sem óhajt a lélekmentés Don Quijotéje lenni, inkább megmarad a filantrópia Sancho Panzájának. Az ilyen esetek döbbentenek rá az irodalom és a valóság, az eszmei és a társadalmi lét közt tátongó szörnyűséges szakadékra. Hirtelen megvilágosodik, hogy a humanista értékek, noha szóban és írásban méltó helyükre állítjuk őket, nem illeszthetők bele civilizációnk hétköznapi gyakorlatába, és egyebek közt ezért is el kell pusztulnia ennek a civilizációnak.”

Mert az agybajt már tényleg nincs erő cipelni, elment a kraft a vitáktól, megértéstől, beleérzéstől, felesleges, mert mindig ugyanazt mondják ciklusba zárva.

Deansdale
Admin

A legegyszerűbb módja, hogy láthatatlanná válj egy nő szemében, ha felveszel egy láthatósági mellényt.

Koriander
Olvasó
Koriander

Ja bocsi, nem tudtam, hogy itt vagy.

Deansdale
Admin

Hol lennék? :)

Alter Ego
Szerkesztő

Vigyük közelebb a cikk felvetéseihez:

A legegyszerűbb módja, hogy elégedetlenné tegyél egy nőt, ha teljesíted minden kívánságát.

Wastrel
Újságíró

Akkor már én is beszállok pár egysorossal :)

Süllyedő hajón nincsenek feministák.
Bárki, aki olyan hülye, hogy harcoljon egy nőért, meg is érdemli, hogy győzzön.
A modern női természet a leghatékonyabb fogamzásgátló, amit valaha feltaláltak.
A nők értéke a puszta létezésük. A férfiak értéke a nők számára való hasznosságuk függvénye.
A nő addig szereti feltétel nélkül a férfit, amíg az megfelel a feltételeinek.
A házasság egy kétpártrendszer, ahol a nőnek van többségi mandátuma.
A nők soha nem vesztesek: ők mindig azok, akik lenni akarnak. Egy férfi viszont vesztes akkor, ha nem olyan, amilyennek a nők akarják.
A feministák azért mérgesek, mert minden erőfeszítésük ellenére még mindig nem halt ki a “következmény” fogalma..

Reszet Elek
Újságíró

A fizetett szül. szabadságot éppenséggel támadják a femik, mivel elősegíti a htb-sedést. Másrészt ha megszülte a gyereket akkor már nem a semmire kéri a pénzt. Ha támogatjuk a főállású anyaság intézményét akkor inkább védeni kellene a jövedelmi újraelosztásnak ezt a részét.

Nem vagyok képben teljesen de úgy tudom hogy fogamzásgátlókat, óvszert, terhességek megszakítását és hasonlókat a TB nem támogat. Vagy tévedek? Változott valami?

 

Alter Ego
Szerkesztő

Az írás szerzője nem magyar állampolgár, bár számos fordulatot sikerült a fordítónak átültetnie a magyar viszonyokra, ebben eltérőek lehetnek a két ország állapotai és érdekei. Szerintem anélkül, hogy  a mélyére akarnánk hatolni ezeknek a társadalompolitikai kérdéseknek a cikk lényegi mondandója érthető marad. Nem is fontos, hogy milyen fogamzásgátló eszközöket támogat a társadalombiztosítás, ha Svédország felé tekintve látjuk a következő lépcsőfokot, ott már a tampont és a tisztasági betétet is a társadalombiztosítás terhére, teljesen ingyenesen követelik a feministák.

Reszet Elek
Újságíró

Automatikusan a magyar viszonyokban gondolkodtam. Bocsesz…

Szoffy
Újságíró

Én az éjjel azt álmodtam, hogy nőkkel vitatkozom a feminizmus hülyeségeiről….komolyan :-O

Erre itt egy remek visszaigazolás :D

visuo
Olvasó
visuo

femináci „hadüzenet”: Egyet azonban jegyezzetek meg: az antifeminizmus nem más, mint a nők elnyomásának igénye.

http://feminfo.444.hu/2014/11/13/megmondjak-mitol-vagy-igazi-no/

 

Maestro
Szerkesztő

Az első gondolatom az volt, hogy elég elszomorító, mennyire nyilvánvaló hazugságokat terjeszt a Feminfo és a Nőkert az antifeminizmusról, vagy ahogy Csao elvtársnő próbálja antifeministának feltüntetni Huffnágelt, az antifeministákra pedig egyesült erővel szeretnék rásütni a nőgyűlölet bélyegét. A jó hír viszont az, hogy azért kell hazudniuk és hangulatot kelteniük, mert nincs igazuk.

Reszet Elek
Újságíró

Micsoda cikk! Teljesen olyan a hangvétele, mintha valamiféle kiáltvány lenne. Ahogy olvastam tisztára az a benyomásom volt, minta valaki egy emelvényről skandálná a szöveget. A rövid mondatai, a szófordulatai, az érzelmi alapú “logikája”. Nagyon szórakoztató volt. Van még valaki aki ilyesmit komolyan tud venni?

Ami meg a kommenteket illeti az már bohózatbaillő trollkodás! Persze Huffnágel is megjelent…

Szoffy
Újságíró

Gyárekek….én bevallom hősiesen, hogy nem olvasom a feminfo-t….mindig ilyen értelmetlen, zagyva, ellentmondásos ostobaságokat nyögnek ki magukból?????

A pofám leszakad :-O

Deansdale
Admin

Érdekes, ahogy számonkérik egyes férfiakon, hogy merészel véleményük lenni a női szerepekről, miközben a feminizmus 90%-a arról szól, hogy a férfiak mit és mit ne csináljanak a nők érdekében. (Erről szól a cikk, ami alatt kommentelünk éppen…) Szóval egy férfinak csak ne legyen véleménye az anyaságról, mert semmi köze hozzá, ugyanakkor a feministák szent kötelessége minden férfit betörni a saját akartuk szolgálatára. Már nevetni sincs erőm.

És az undorító, zsigeri gyűlölet, ami ömlik belőlük, b*zmeg, az minden képzeletet felülmúl. Tegyük egymás mellé ezt a két kommentet, és vizsgáljuk meg, hogy melyikben több a tisztelet, a megértés, az elfogadás:

Kovács Ákos: „Az ember ugyan nem szívesen ad tanácsot, de a La Femme, azaz »A Nő« számára talán annyit mondhatok: szeressen nő lenni, találjon vissza a hagyományhoz, mert az őrzi egyedül, hogy mi az üdvözítő az ember számára. A hagyományos női szerepeken túl vannak talán pillanatnyi sikerek, de még több a boldogtalanság, a kudarc és a magány. A legfontosabb, legszentebb női hivatás az anyaság, akkor is, ha ezt manapság nem divatos kimondani. Minden »izmus« vége az, hogy önmaga paródiájába fordul, és erőszakoskodni kezd, ilyen a feminizmus is. Aki teheti, óvakodjon tőle.”

Erre reagálva “Diogenész”: “Szeretném meghallgatni Ákos úr tanácsait egy rajta elvégzett abortusz után.”

Ha ez a feminizmus, akkor nemcsak hogy Ákosnak igaza van vele kapcsolatban, de minden jóízlésű embernek kötelessége küzdeni ellene.

Pash Cutter
Újságíró

Deansdale: Ákos már régen hímsovén a feministák szemében.

Ha tudnád, mit írnak ezek Krúdy Gyuláról és Kosztolányi Dezsőről. Miszerint mivel Szinbád és Esti Kornél csupán alacsonyabbrendű lénynek és alkalmanként használandó eszköznek tekinti (tárgyiasítja) a nőket, ezért a Szinbád- és az Esti Kornél-művek hímsoviniszták. Ha viszont a Szinbád- és Esti Kornél-művek hímsoviniszták, akkor maga Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső is hímsoviniszta.

Időnként érdemes rácsodálkozni vagy ráborzadni, miket írnak feminista irodalomtudomány alatt.

Wastrel
Újságíró

Muszáj megosztanom ezt a képet, ugyanis szinte vírus módjára kezdett terjedni a neten :) Azt hiszem, ez egy tökéletes példa a piros pirulás igazságokra :) #redpill #doublestandards

Doublestandards

Szoffy
Újságíró

Egyrészt zseniális… :D Másrészt én szégyellem magam…..

Szoffy
Újságíró

Kezd viszketni a tenyerem….egyre többet gondolok arra, hogy belekezdek egy antifeminista blogba….ugyanis érdekes módon nem sokat találtam, pláne nem magyarul…

Alter Ego
Szerkesztő

Remek ötlet, de ezzel párhuzamosan vagy helyette írhatsz a Férfihang.hu-ra is, ha kedved van. :)

Szoffy
Újságíró

Ez kedves Tőled bár szerintem ide nem tudnék újat írni :D Azért majd gondolkodom.

Ha blogot indítok, akkor a Férfihangot tuti kilinkelem…okosodjon csak a nép.

Szoffy
Újságíró

Ha mégis írásra adom a fejem, akkor azt milyen formában juttatom el a Férfihangra? Sima email? Word doksi? Előre is köszönöm a segítséget.

hgyi
Szerkesztő

Igen. :o)