Kizárták a Huffnágel blogot a Goldenblog versenyből

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a HVG Goldenblog című versenyén induló Huffnágel Életmód Magazin és a radikális feminista Csak az olvassa blog között figyelemre méltó feminista-antifeminista párharc alakulhatott volna ki, ha Gerle Éva, akit a magyar közélet a feminista mozgalom be- és feljelentő házmesternőjeként ismerhet, nem lépteti vissza blogját a versenyből.

A feminista mozgalmakat és a nőtársadalmat egyaránt a paródia,  karikatúra és a szatíra eszközeivel kritizáló MGTOW Huffnágel blog saját célja szerint is szálka mindazoknak a szemében, akiket a sajátos kritika érint. Különösen vékony jégen táncol a blog akkor, amikor egyes radikális feminista aktivistákat közvetlenül személyükben is maró gúny tárgyává tesz.

Utóbb (nem is annyira) meglepve értesültünk róla, hogy a feminista bloggerina, Gerle Éva versenyző helyett inkább önkéntes mérvadója és cenzora akart lenni a Goldenblognak, amikor androfób olvasóközönségével együtt a HVG-hez fordult, hogy a Huffnágel blog kizárásáért kampányoljon. A HVG a következő választ adta a panaszos blogerinának:

“A Goldenblog által felkért szakértői elemzések után megállapításra került, hogy az említett blog nem tartalmaz kirekesztő, rasszista, uszító írásokat. Mivel ebben az esetben a Goldenblog versenyén túlmutató, két, egymással szemben álló érdekeket, nézeteket képviselő csoport személyes vitája zajlik, ezért nem áll módunkban ebbe a vitába beavatkozni. A közönségi szavazáson folyó versenyen a szavazás nyilvános, az elért helyezésről a közönség fog dönteni. Az említett blogot felkértük az etikus kampány folytatására, aki ebben együttműködést vállalt.”

Nyilvánvalóan a radikális feminista bloggerina köreiből érkezett megkeresés a Huffnágel blognak tárhelyet adó szolgáltatóhoz is, amelyben szintén a tartalom miatt kívántak panaszt tenni, pontosabban a blogot cenzúráztatni, betiltatni. A blog.hu a következőképpen fogalmazta meg álláspontját a Huffnágel Életmód Magazint illetően:

“Véleményünk szerint az oldal egy ún. viccblog, ami csöpög az iróniától. Noha a stílust nem kezeljük fenntartások nélkül, nem tartjuk jogsértőnek.”

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen háttérben meghúzódó érdekek szóltak közbe, amikor a HVG egyetlen nap leforgása alatt egy váratlan fordulattal megváltoztatta állásfoglalását és egy pénteken megküldött értesítéssel kizárta a Goldenblog versenyből a Huffnágel Életmód Magazint:

“Értesítünk, hogy a blogot kizárjuk a Goldenblog idei versenyéből, mert bizonyos bejegyzések tartalma egyértelműen meghatározott csoportok ellen irányul, illetve azokra nézve sértő bejegyzéseket tartalmaz. És bár a blogod tartalma büntetőjogi értelemben nem meríti ki az uszítás és gyűlöletkeltés fogalmát, azonban egy polgári peres eljárásban már perelhetővé válik.”

Vegyük észre, a “bizonyos bejegyzések” egy sajátosan ködös és ellenőrizhetetlen megállapítása ennek az indoklásnak, amely eleve lehetetlenné tesz bárminemű érdemi mérlegelést, reakciót. Ennek ellenére azt gondolom feltételezhetjük, hogy a Gerle Évát sértő tartalmakról van szó ebben a levélben. Szögezzük le, Gerle Éva mint közszereplő fokozottabban köteles viselni az őt ért kritikákat, még ha azok a karikatúra, paródia vagy akár a szatírikus maró gúny (mint önkifejezési, stilisztikai eszköz) formájában fogalmazódnak is meg.

A eset határokon is átívelő érdeklődést váltott ki a férfijogi sajtóban is. A nemzetközi férfijogi mozgalom zászlóshajójának számító A Voice For Men nemzetközi szaklap is egy hosszabb cikket szentelt a magyar blogoszférát felzaklató jelenségnek, amelyben a Férfihang.hu beszámolója alapján is igyekezett objektíven bemutatni a helyzetet. Az A Voice for Men beszámolója itt olvasható angol nyelven.

A Goldenblog élmezőnyétől elköszönni kénytelen Huffnágel Életmód Magazin pedig újra összefoglalta a versennyel kapcsolatos célkitűzéseit: “A versenyen való indulással a célunk az volt, hogy az így nyert publicitást a lassan szárba szökkenő hazai Férfijogi mozgalomra irányítsuk. Arról a mozgalomról beszélünk itt, amit eddig a mainstream media olyan nagy igyekezettel próbált elhallgatni, létezését letagadni, vagy pedig úgy beállítani, mintha a Férfiak érdekeinek a képviselete maga a színtiszta nőgyűlölet lenne.”

A Férfihang.hu szerzői és olvasói előtt jól ismert jelenség, hogy az (ál)civil feminista szervezetek és a feminista ideológia mentén politizáló pártok bár jól ismerik a férfijogi aktivisták irányából érkező észrevételeket, azonban arcátlan gőggel ignorálnak mindennemű kritikát.

A blogoszféra és az internetes média kulturális terében egyre nagyobb hullámokat korbácsoló férfijogi panaszok nem némíthatóak el sokáig, hiszen minden cenzori igyekezett ellenére egyre hangosabban szólalnak meg a férfihangok. Erre a helyzetre reagált Oravecz Éva Csilla az ELLE Man tavaszi számában megjelent nagy lélegzetvételű áttekintése is, amelyben megpróbálta feltárni a magyar férfijogi mozgalom hátterét és erővonalait. Mintegy a Huffnágel kontra Gerle ügyre rezonálva jelent meg a HVG online  kiadásának sebtében összehozott férfijogi áttekintése, amely az egyoldalú szemléletmód és a sok szándékos csúsztatás mellett abban a tekintetben is elgondolkodtató, hogy vajon milyen üzenetet hordoz az, ha egyetlen szóval sem említi a magyar férfijogi mozgalom legnagyobb, legtárgyilagosabb lapját, a Férfihang.hu-t. Vass Virág, a Metropol.hu újságírónője is már régen felkapta a fejét a feminista demagógiával szemben egyre hangosabban megszólaló férfihangokra és a férfijogi mozgalom éledése nyomán egyre inkább átformálódó közbeszédre. Ezt a felismerését írta le friss cikkében. Bár sajnálkozásában osztozhatunk afelett, hogy a férfiak és a nők társadalmi párbeszéde egyre türelmetlenebbé válik, azonban észre kell venni, hogy többek között a mainstream sajtót és annak újságíróit is felelősség terheli abban, hogy a férfihibáztató, “rendszerszintű nőelnyomásra” hivatkozó, torz genderideológiákat harsogó, androfób feminista propaganda terjesztésével  jelentős mértékben hozzájárultak ennek az irritált hangulatnak a kialakulásához. Egyébként igaza van az újságírónőnek, valóban azt mondjuk, a történeti hűséget sem nélkülözve: “A feministák kezdték!” A Férfihang.hu többéves fennállása alatt sem volt képes változtatni az egész médiát egyre jobban elárasztó férfifóbia terjedésén, holott minden alkalmat igyekeztünk megragadni, hogy sajtókritikáinkkal egyértelmű üzenetet továbbítsunk: A férfigyűlölet nem lehet legális médiatermék! Még akkor sem, ha sokan vannak azok a Gerle Évák és neurotikus olvasóik, akiknek tetszik a férfihibáztatás és ezt ők még médiadíjjal is jutalmazzák. És akkor még nem is beszéltünk számos más fontos társadalmi problémáról, amelyet a férfitársadalom a férfijogi újságíráson keresztül felvetni törekszik. Mindaddig, amíg egy olyan parlamenti felszólalásra, amely igyekszik ráirányítani a figyelmet az egyre súlyosabb méreteket öltő, és kb. 90%-ban kifejezetten a férfiakat érintő hajléktalanság problémájára a családjogi visszásságok fényében, csak gúnyos mémáradat a válasz, amelynek terjesztésében a mainstream sajtó is szerepet vállal, ahelyett, hogy az aktuálpolitikai sárdobálás felhangjaitól könnyen megszabadítható felvetésről komolyabban is elgondolkodna, nos mindaddig valószínűleg nem várható a társadalmi párbeszéd konszolidálódása. A blogverseny kapcsán kialakult kicsinyes vita egyébként tökéletesen szimbolizálja a feminista-antifeminista párbeszéd lehetetlenségét, amelynek helyét a burjánzó férfihibáztatás, hovatovább cinkos közéleti összekacsintással megtűrt férfigyűlölet tölti ki.

A Huffnágel Életmód Magazin Neil Armstrong örökbecsű mondatának szabad(os) átiratával jellemezte azt a már-már médiatörténeti jelentőségű tényt, hogy a blognak sikerült valamiféle reakciót kicsikarnia az egyébként mindennemű kritikára immunis feministákból és a férfiellenes hangulatkeltést vakbuzgalommal kiszolgáló mainstream sajtóból: “Kis lépés volt ez egy szaros blognak, de hatalmas ugrás az egész magyar Férfijogi mozgalom számára.”

Furcsa szájízzel konstatálhatja a férfijogi mozgalom, hogy a Huffnágel jelenség valóban sajátos irányt mutat arra, hogy milyen eszközök alkalmasak kizárólag az elhallgatás falainak áttörésére. Hogy ezeket a tapasztalásokat pontosan miként is kell beépítenie kommunikációs stratégiájába a magyar férfijogi mozgalomnak, azon még biztosan sokat fogunk gondolkodni mindannyian, akik a férfiak társadalmi problémáinak bemutatását tűztük ki célként.