Wastrel

A gyereknevelés hét főbűne

Eredetileg a felelős gyereknevelésről szóló írásom mellékletének szántam eme kis szemelvényt, ám mivel a cikk – tőlem megszokott módon – lexikon méretűvé terebélyesedett, ezért inkább különválasztottam, kicsit alakítgattam, és most egy különálló, ám az előzőhöz mégiscsak kapcsolódó írásként tárom a kedves olvasók színe elé.

Hét pontból álló listám azokat a cselekedeteket tartalmazza, melyeket a gyereknevelésben a legfőbb szülői bűnöknek tartok. A sorrend egyben a súlyosság mértékét is mutatja. Akik ezen bűnök valamelyikét elkövetik, teljesen alkalmatlanok szülőnek, és egy ideális világban nem volna szabad engedni nekik, hogy szaporodási ösztöneiket kiéljék. A világ működése azonban nem ideális, így sajnos mindig lesznek fiatalok (valószínűleg egyre nagyobb számban), akik súlyos személyiségbeli sérülések terhe alatt kénytelenek elkezdeni játszani az életnek nevezett kegyetlen gorefest-et.

1. Lelki terror: A legmocskosabb szülői bűn a gyerek lelki bántalmazása. Egyrészt mert megfoghatatlan, másrészt egy életre szóló sérüléseket szerezhet vele az ember. A lelki bántalmazásban nem az a rossz, hogy olykor-olykor elhangzik egy igazságtalan szidalmazás. A terror leggyakrabban elmebeteg anyától/apától származik, aki akár hosszú éveken keresztül mérgezi gyermeke lelki világát.

Huszonéves korra akár konkrét testi tünetek is lehetnek az eredményei, valamint olyan, lelki eredetű problémák, mint a szorongás, depresszió, gyomorbántalmak, fejfájás, magas vérnyomás. Jelentősen megnő az agyvérzés, szívroham, asztmás rohamok, valamint neurológiai betegségek kockázata. Ha a gyermek önállósodása során nem képes szüleit szembesíteni ezen bűneikkel, és külső segítséggel vagy annak híján túladni bántalmain, idő előtti halálba küldi saját magát. A lelki terroristák mind gyerekgyilkosok.

Emo_Wallpapers_54 (darkwallz.blogspot.com)

A lelki terrorizmus sokféle lehet. Ide valók azok a szülők, akik ok nélkül intéznek gyűlöletbeszédet gyermekeikhez, azt hangoztatva, bárcsak meg sem születtek volna, nélkülük minden jobb lenne. Ugyanebbe a kalapba tartoznak a gyermeküket túszul ejtő szülők, akik szisztematikusan a másik fél ellen hangolják a kölyköt. És végül azok is, akik szexuális bűncselekményt követnek el saját gyerekükön. Aki kiskora óta lelki terror alatt él, az nem tudja megtapasztalni a valódi gyermeki létet, korai felnőttségre van kárhoztatva. Ám ahogy az evolúcióban sem lehet a prokarióták után egyből a kardfogú tigrisre ugrani, ugyanúgy a korai felnőtt gyerekkorát késve kénytelen megélni, és ez az élete teljes összeomlását és reménytelenségét okozza, hiszen a felnőtt korú emberekkel szemben másak a társadalmi elvárások.

2. Egzisztenciális terror: Az elnyomó szülő jellegzetessége a gyerek egzisztenciális félelemben való tartása. Bizonyos körökben gyakran idézik amolyan követendő nevelési példaként: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit mondok!”. Az ilyen elnyomó szülők látszólag teljesen normális, akár példás életet élő emberek, észrevehető személyiségtorzulás vagy elmebaj nélkül. Azt viszont észre kéne venni, hogy a modern világban a pénzhez való viszonyulás alapjaiban változott meg azóta, hogy divattá vált ezt a fajta fenyítést alkalmazni. A száz éve még talán működőképes példázat mára számos kár és kerékbetört egzisztencia okozója lett.

Az egzisztenciális terror nyomása alól kikerült fiatal pénzügyileg infantilis lesz, nem tudja megbecsülni fizetése értékét, felelőtlenül ugrik bele a látszólagos nagy pénzügyi szabadság hatására halálra ítélt ügyletekbe. A pénzt az elnyomás eszközeként érzékelik, ezért ez a fajta terror remekül alkalmas szociopata, nárcisztikus, borderline és számtalan más személyiségzavarral rendelkező emberek tömegének kitermelésére, akiknek céljuk a pénz hajhászása, és annak hatalom céljából történő felhasználása lesz. Akik ebben a versenyben lemaradnak, gyakran kerülnek létminimum alá, és mivel a pénzhez való egészségtelen viszonyuk a személyiségükben rögzül, nem is képesek annak helyes kezelését elsajátítani. Ez a szituáció remek megágyazója a lecsúszásnak és alkoholizmusnak.

Father-upset-with-his-son3. Fizikai terror: Van különbség a nevelő célzatú atyai pofon és az állandó ütlegelés között. A gyereket soha nem szabad nyomós indok nélkül bántani. Ez a probléma leginkább, de nem kizárólag azoknál a családoknál áll fenn, ahol legalább az egyik szülő alkoholista. A félrekezelt gyerek vagy életképtelen lesz, vagy idősebb korában keserves bosszút áll szülein, amikor esetleg már ők kényszerülnének gyerekükre támaszkodni.

4. Elkényeztetés: A szülő szerint a gyerek kényeztetése olyan, mint egy önfeláldozás. „Mindene legyen meg a gyerekemnek, ami nekem nem adatott meg.” Valójában az elkényeztetett gyereket a szülő úgy tartja, mint egy kutyát. Látszólag kinyalja a seggét: megszabadítja a felelősség, az önálló döntéshozatal terhétől, a bukkanóktól, a puszta erőfeszítéstől is. Másrészt megfosztja a siker élvezetétől, önmaga ünneplésétől, az autonómiájától, a függetlenségre való törekvésétől, aminek kora felnőttkorban issza majd meg nagyon a levét. A gyerek olyanná válik, mint kint az ólban a házikedvenc: van valami fedél a feje felett, elé rakják a kaját, még a buksiját is megsimogatják néha, cserébe átvitt értelemben láncra verve fosztják meg saját életének élvezetétől. Ha meg kikerül a való életbe (elkódorog), csakhamar vissza kényszerül menekülni a szeretett pléd alá, mert saját erejéből teljesen életképtelen. Az elkényeztetés épp hogy csak kicsivel kisebb bűn, mint a terror, mivel megöli a gyerekben még csak csíra formájában kibontakozni igyekvő felnőttet.

5. Mártírkodás: „Az a szemét apád elhagyott! Azzal a kurvával!” „Sokkal könnyebb lenne az életem, ha nem születtél volna meg!” „Mindig rám marad a sok házimunka!” Amennyiben gyereked előtt mártírkodsz és ok nélkül sajnáltatod magad, az azt jelenti, hogy a felelősséged terhének egy részét rá pakolod. Ami alapból csak a tiéd kellene, hogy legyen. Tudom, nehéz egy krízis után felállni, pláne új életet kezdeni. De nem késő, még ha nehéz is felnőtt korban a személyiséget fejleszteni, és nem megalázó szakember segítségét sem hívni, ha magunk már nem bírunk a sok teherrel. Viszont a gyereked nem tehet semmiről, és a gondjaid megoldásában sem nyújthat segítséget. Ne mérgezd őt a problémáiddal, akármilyen nagy kínnak is tűnnek.

kids-smoking-gang-signs16. Pótszerekre való rászoktatás: Rendben, hogy te magad nem bírsz ki egy napot sem a reggeli fél doboz / fél deci / fél gramm nélkül, de ne tukmáld már rá szegény gyerekre a saját elfuserált szokásaidat. Még ha úgy gondolod, jófej szülőnek tűnsz ezáltal, ez nem így van. Ha nagyon akar, majd rászokik magától a cigire/piára/drogra, de ne előlegezz meg neki olyan függőséget, amitől a későbbiekben esetleg szenvedni fog. Önálló felnőttként és a maga szerencséje kovácsaként majd szépen eldönti, milyen szerekkel károsítja szervezetét.

7. Szexuális élet kiteregetése: Nincs más, amitől egy gyerek jobban undorodna, mint amikor megtudja, sőt mi több, elképzeltetik vele, hogy a szülei is élnek szexuális életet. Ennél még rosszabb, amikor még be is számol róla a szülő, a nonpluszultra pedig, amikor ajtót nyit kupakolás közben. Hihetetlen módon elég durva személyiségtorzulásokat tud okozni, és egy világ omlik össze a gyerekben, ha ilyenekkel szembesítik, még ha tudat alatt sejteni is véli a hátborzongató valóságot. Kamasz és korai felnőttkorban, hiába érettebb már a személyiség, ugyanúgy hányingerkeltő és antipatikus dolog a gyerekünket informálni szexuális életünkről. Ha gondunk van, forduljunk szakemberhez, de a gyereket ne traktáljuk vele SOHA-SEMMILYEN-KÖRÜLMÉNYEK-KÖZÖTT.

5 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 55 votes, average: 5,00 out of 5 5 olvasó átlagosan 5,00 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Wastrel

Wastrel
Az Y generáció tagjaként rendesen szítom a feszültséget bolygónk többi korcsoportjával szemben. Tipikusan az a fajta férfi vagyok, akinek a véleménye különbözik az emberiség 99,9%-ától, és ezt büszkén vállalja. Megrögzötten kreatív elme vagyok, mindenben azt nézem, mi a rossz és hogyan lehetne javítani rajta. Nincs, aki felettem álljon, mert múltbéli főnökeimet már mind szanatóriumban kezelik. Tükör vagyok az ismerőseim számára, ugyanúgy bánok velük, ahogy ők is velem, nem véletlen, hogy sokszor megutálnak. :) Kortársaimmal ellentétben én mindig a jövőben élek, és világuralmi terveim megvalósításán dolgozom. A legideálisabb határidő a feladataim elvégzésére mindig a holnap, a legideálisabb alvásidő pedig a még öt perc. Sokminden van már a rovásomon, 5 éven keresztül tevékenykedtem különböző PC-s játékmagazinoknál, 2 éven át voltam játékfejlesztő és lassan tíz éve hobbi DJ-ként is működöm, bár ugyanennyi ideje tervezek világsztárrá válni. :) Számomra kreativitásom és kitűzött céljaimhoz való görcsös ragaszkodásom megélése sokkal fontosabb minden másnál, képtelen vagyok kompromisszumot kötni, csakazértis nappal alszom és csakazértsem vagyok hajlandó belógatni a kezemet a cégvilág húsdarálójába. Nem izgat az előrelépés meg a szakmai fejlődés, amit akarok, úgyis elérek anélkül, hogy bájgúnárkodnom kelljen hozzá. A szélsőségek embere vagyok: sok tekintetben végletesen konzervatív, más tekintetben liberális. Nem ragaszkodom a hagyományos nemi szerepekhez, úgyis hatékonyabban takarítok nálad, és finomabbat főzök. :) Ne állj az utamba, ne akarj megváltoztatni. Sokan megpróbálták, nem véletlen, hogy mostanra már nincsenek közöttünk. De ha támogatsz, és mellettem állsz a rosszban is, azt meghálálom.

82
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
7 Egyéni hozzászólás
75 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
18 Hozzászólások szerzői
KalmanulomenenArtKorianderkekasszony Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Koriander
Olvasó
Koriander

ez elèg hardcore -ra sikeredett, már előre rettegek, hogy nekem milyen listát nyújtanak majd be…különösen a hetes pont. nyilván nem a gyereknek totálba, de hogy a gyerekemnek fogalma se legyen arról, hogy mi bizony dugunk? Jòl àtgondoltad , te ezt? a fiamat kb egy éve intenzìven èrdekli a születés kèrdèse, nèztünk jutyubon zsiràf ellést, az ovodai tàrsa felvilàgosìtotta, hogy a gyerekek a vaginàbòl bùjnak ki. erre megkèrdezte, hogy nekem is van-e vaNIgam? jobb lesz neki, ha azt mondom, hogy a kaposztaföldön talàltuk?

tényleg nem szeretnèm elvicceskedni, de anno amikor jurtàban/szobakonyhában laktak elég nyilvànvaló volt a gyereknek is ha anya-apa “kupakolt”, nem beszélve a népdal örökségünkről, ami elég huncut, meg ha vki àllatok közelèben nőtt fel, azèrt làt sàrlàstòl bagzàsik elég sok mindent, kéne szólni a kakasnak hogy “ne tapossa”  tyùkot és vonuljanak diszkréten félre?

+1 atyai pofonnal sem értek egyet, meg sallerekkel se, a legmegalázóbb dolgok egyike, ami emberi méltósàgban sért, ha már tényleg tehetetlenség akkor legyen annyi önkontroll, hogy max popsit vagy kezét, de sose az arcát.

hgyi
Szerkesztő

A szexuális élet direkt kiteregetése tényleg nem tanácsos. De mivel az élet része és az egy szobában élő családok is szaporodtak, hát nyilvánvalónak, természetesnek is kell lennie. Azért nem kell megbeszélni a gyerekkel a részleteket. A szexuális felvilágosítás is más, mert nem apu és anyu mutatja be élő adásban.
Az én fiaim leselkedtek.

Az odasuhintást nagyon sokan elítélik, szerintük nincs olyan, hogy megérdemelt, vagy nevelő célzatú.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem meg sok tekintetben szokás kérdése. Ami azt illeti inkább egy pofon, mint megalázás. Az mindenesetre biztos, hogy a kimódolt fizikai fenyítés az beteg dolog. A viktoriánus stílusra gondolok elfenekeléssel meg térdeltetéssel ill. sarokba állítással.

Száműzött lovag…

Alter Ego
Szerkesztő

A szülök szexuális életének gondolatától is viszolygás szerintem lényegében valamiféle éretlenség, amely nem hajlandó szembenézni azzal, hogy a szülők élete nem kifejezetten úgy épül fel, ahogyan a gyermek elképzelte, vagyis történetesen nem csak a gyermek körül forog. Ugyanakkor van valamiféle mélyen aszexuális felhangja is ennek. Visszaemlékezve a gyerekkoromra, akadtak néhányan, akik azt mondták, hogy “Fúúúj, ez gusztustalan dolog” , amikor tudomást szereztek a szexualitásról. Ezt az aszexuális értetlenséget valószínűleg sokan ki szokták nőni. :)

Nem csak a gyermek körül forog a szülők élete – írtam fentebb és ha Wastrel egyébként korántsem rossz két cikkét kritizálnám, akkor pont azért tenném, mert úgy érzem, hogy kissé éretlenül és egyoldalúan mindent a gyermek elvárásai köré csoportosít, például úgy tekint a gyermeknevelés áldozatára, mint aminek önmagában kell hordoznia minden jutalmát, mert “elavult dolog”, hogy régen a gyermeket “befektetésnek tekintették”. Mintha nem számolna azzal, hogy a gyermeknek igenis kötelessége az agg szüleiről gondoskodnia, mert a természet rendje szerint egyszercsak megfordul minden, és ők lesznek azok, akik rászorulnak a másik félre.

don Fefinho
Újságíró

.
Olvasó

Szerintem Wastrel úgy értette, a saját  nemi életünkről ne beszéljünk, nem úgy általában a szexről.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Nincs más, amitől egy gyerek jobban undorodna, mint amikor megtudja, sőt mi több, elképzeltetik vele, hogy a szülei is élnek szexuális életet. “- nekem ezzel a konkrét mondattal van bajom,

mi sem szeretnénk a kölkökkel részleteket megosztani, de hogy egy gyerek az intimitàst undorként élje meg, ott azért egy erőteljes szülőkomplexus munkál, vagy az van hogy sosem látta az intimitás egyéb interakcióit a szülei közt: ölelés, simogatás, csók vagy nem lépett ki a nárcizmusból, hogy anya vagy apa csak az övé, de vannak nàlam itt az oldalon pszicho dolgokban jártasabbak, így akár tévedhetek is :).

Alter Ego
Szerkesztő

Pontosan. Egyetértek, bár én sem a képzett pszichológus magabiztos szakmai hátterével.

Koriander
Olvasó
Koriander

Közben láttam, hogy ua írtad :).

monnyuk én okoztam a szüleimnek megrázó élményeket és a relatív konzervativizmusuk ellenére nekem tíz éves koromban mondták el a mi merre hány órát, kénytelenek voltak: a baratnőmmel játszottunk és megtaláltuk a szülei óvszerkészletét, kibontottuk, próbáltuk felfújni aztán a lekonyuló hurkabelet lóbàlva kiszaladtunk a szüleihez megkérdezni, hogy “ez mi”. Az apja  csak annyit tudott kipréselni magából, hogy “tetűirtó”. en hazamentem, és már akkor is buzgott a kutatóvénám, szóval tudtam, hogy hol tàroljàk a szüleim a ” tetűírtót.”anyám a következő szituban talált meg szakadt óvszerek az ágyon és közben nagy erőlködve próbálom felhúzni a FEJEMRE!  tovább nem mesélném, lényeg, hogy ez után az eset után felvilágosítottak, hogy mire kell felhúzni.

Arra határozottan emlékszem, hogy innentől a fiú barátaimra, osztálytársaimra nehéz volt már pénisz nélkül tekinteni, nemük lett, ami különösen sokkoló volt, mert gyereknek én elég fiús voltam.

Szoffy
Újságíró

:D Ezen az óvszeres sztorin jót derültem…tetűírtó :D Engem anyukám világosított fel, 9 éves voltam. Együtt elolvastuk egy könyvből, hogy mi merre meddig. Arra emlékszem, hogy a hímvessző szót következetesen hímzőtűnek olvastam. Az agyam nyilván nem akarta befogadni a másik szót :D

Abban egyetértek, hogy a szülő ne a gyerekével tárgyalja ki a szexuális életét. A többi pont is helytálló számomra, illetve a pofont én sem táogatom, a 6. ponttól meg a hajam szála is égnek állt. Tudom, naív vagyok….de tényleg van olyan szülő, aki pl a 6 éves fiának felkínál egy cigit???

.
Olvasó

Voltam kinn Németo.-ban egyszer cserediákként és az egyik 15 éves fogadó lánynak a szemünk láttára vette meg az anyja a töményet.

Szoffy
Újságíró

Én inkább fiatalabb gyerekekre gondoltam, de lehet, hogy félreértettem. Tinik esetében én is láttam hasonlót…a szülő azzal érvelt, hogy ha ő nem veszi meg, akkor is hozzájut titokban…..

aldum
Olvasó
aldum

Az egy teljesen valid szempont, hogy ha a szulok mutatjak meg eloszor, kivesz belole a dolog tiltott gyumolcs jellege, nem lesz meno, lazado dolog. Nyilvan amit Wastrel ir, az nem ez, hanem a gyerek (sz)ivocimborakent tartasa.

Alter Ego
Szerkesztő

…ami amúgy egy nem létező probléma… :)

.
Olvasó

Nekem anno apukám azt mondta, megtanít inni, hogy ne tudjanak leitatni a fiúk. :D

De nem volt rá szükség, mert nem lettem egy hedonista alkat.

Részeg meg egyáltalán nem tudnék lenni: előbb telefonáltnék a toaletten a túl sok gyomorsavtól, minthogy berúgjak. Tegnap ittam egy korty vörösbort, már ennyitől is fájt a hasam.

Asszem mostantól minden szülő savtúltengéses tinigyereket akar majd magának. :D:D

 

hgyi
Szerkesztő

aldum… még a nyáron mondtad, hogy jönnél kólázni. Most ismét itt az alkalom. :o)

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

(hehe feladtad a leckét van harom verziom az üzire :D aztan maradtam a legartatlanabbnal : the guardians of the Galaxy , eltalaltam?)

http://www.youtube.com/watch?v=Y2bj8e9_zjo

Reszet Elek
Szerkesztő

Forrásmegjelölésre tökéletes a tipp. A többire? ;-)

.
Olvasó

Szerintem egy gyerek nem nagyon van tisztában a szexualitás intim, lelki oldalával. Még sok “tapasztalt” tini és felnőtt sincs sajnos. :/ A legtöbb gyerek azt tudja meg, ahogy ez testileg zajlik, és az fura vagy fujjos a szemében. Nem igazán van előtérben a dolog intim oldala. Ma sajnos annak van kultúrája, hogy a szex csupán ösztönkiélés, amit ciki, ha nem csinálsz. Valóban az lenne a jó, ha úgy világosítanák fel a gyerekeket, hogy egyrészt a szülők, másrészt azt hangsúlyozva, hogy ez a szeretetről, a szerelemről, az intimitásról is szól, nem “bagzás”, hanem szeretkezés normális esetben. Ha “bagzani” képzeli el az ember a szüleit, az elég illúzióromboló. Ha viszont azzal van tisztában, hogy a szülei szeretkeznek/szeretkeztek, az már más részta.

Alter Ego
Szerkesztő

Szerintem az a megközelítés, hogy “szeretetről, szerelemről” szól éppen annyira hamis, mintha azt mondanánk, hogy a szex csak ösztönös bagzás, és kész… Nekem úgy tűnik, hogy a te megközelítésed hajlik a szexualitás érzelmi alapon való női miszticizálása felé. Azért ennyire nem komplikált a dolog. A vegytiszta szexualitásnak is van intimitása, kultúrája, sőt etikája, anélkül hogy lovagregényt álmodnánk minden szexuális együttlét mellé…

Érdekes próbálkozás lenne, ha egyszer megpróbálnád ezt a “szeretet, szerelem” dolgot megmagyarázni egy kamasz fiúnak, akinek az ösztönei egészen mást súgnak egyre sürgetőbben. Amennyire emlékszem még, szerintem én kilenc évesen is megmosolyogtalak volna… :)

.
Olvasó

Nem azt írtam, hogy a szexben nincs ösztönkiélés, hanem hogy jobb esetben nem csak az, hanem olyannal csinálod, akihez érzelmek is kötnek. Teljesen jogosnak tartom, ha valaki azt tanítja a gyerekének, hogy a szex normál esetben arról is szól, hogy szereted a másikat. Nem a megkívánás, hanem a szex.

.
Olvasó

Nagyon tetszik ez is, gratulálok!

aldum
Olvasó
aldum

Wastrel, nincs neked valami blogod, ahol gyakrabban, szabadabban, vagatlanul (hosszabban, lexikonterjedelemben) irsz? Szivesen olvasnam :)

Nora
Olvasó
Nora

6. Felnőtt korára már szerintem nem ő szívja a cigit, hanem a cigi szívja őt :) már ha megéri.

https://www.youtube.com/watch?v=KB-ramplfnQ

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Sziasztok! Boldog Férfinapot kívánok!  Remélem nem baj hogy idemásoltam egy kedvenc idézetet.

És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. /Kahlil Gibran/

 

Deansdale
Admin

Kahlil barátunk nagyon népszerű lett manapság errefelé :)

Reszet Elek
Szerkesztő
Nora
Olvasó
Nora

Csodálatos:):)

Ha férfi vagy, légy férfi- radikális változat:

http://www.youtube.com/watch?v=_ARCuTlg-Y8

Reszet Elek
Szerkesztő

“Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.”

Tennyson:Ulysses (részlet) (ford: Szabó Lőrinc)

Reszet Elek
Szerkesztő

“Meggyőződésem, hogy minden férfi számára az igazi beteljesülés az, hogy ha kemény küzdelem árán eléri kitűzött célját, majd megfáradva, de mégis diadalittasan elfekszik a csatatéren.” – Vince Lombardi

Reszet Elek
Szerkesztő
Art
Olvasó
Art

0: Elhanyagolás

Ha már antifeminista oldalon vagyunk, ez talán a legfontosabb, leggyakoribb, legelhalgatottabb szülői bűn, és elsősorban anyák követik el, újabban feminista buzdításra.

Ha férfi vagy, sose engedd, hogy a gyereked anyja elhanyagolja a gyerekedet. Ha nő vagy, sose dőlj be a feministáknak, akik azzal etetnek, hogy neked is van jogod saját életre. Csajos hétvégékre, jógaórákra, migránsgondozásra, önmegvalósításra, karrierre, anyámkínjára. Nincs jogod. Joga a gyerekednek van rád. Neked meg kötelességeid vannak. Akkor is, ha erre nem számítottál, ha ezt neked előzőleg nem említette senki. A feministák öncélúan hazudnak, de ez téged nem ment fel.

ulomenen
Újságíró

Részemről érteni vélem, amit írsz, ám úgy gondolom, két külön dologról van benne szó. Valóban nem szabad elhanyagolni a gyereket egy anyának – de magát sem, sem testi, sem lelki értelemben. A “csajos hétvége” meg a “jógaóra” nem tesz senkit rosszabb anyává, az viszont igen, ha 24/7 a gyerekén lóg – később ezekből a nőkből lesznek a “feláldoztam érted magam, te meg hálátlan vagy”- jellegű anyák…

Boldog emberré csak  boldog ember tud nevelni egy gyereket, a boldogsághoz viszont szükséges az egyéni tér és a kiteljesedés. Természetesen beleértődik ebbe a kiegyensúlyozott családi élet.

A feminizmus egyik védőbástyája a gyerek. Nem kell, de ha már van, akkor mögé lehet bújni. Lehet vele zsarolni az apát, válás után pénzt kicsikarni, törvényeket hozni a gyermekre hivatkozva és visszás bírói ítéleteket, amik végső soron kizárólag a nőnek kedveznek A bírósági ítélet miatt más gyereke után tartásdíjat fizető amerikai férfi, az apasági teszt betiltása Franciaországban mind arra hivatkozva történtek meg, hogy ez a gyerek érdeke.

Egyrészt ez nyilvánvalóan hazugság. Miért érdeke a gyereknek, hogy ne tudhassa, ki a valódi apja és miért érdeke az anyját egy igazságtalan, pénzéhes ribancnak látnia, akinek mindegy ki fizet, csak fizessen? Ez nem a gyerek érdeke, ez a nő érdeke.  

Másrészt manapság pc azt mondani, hogy a gyerek az első (meg hogy  mindenki egyformán értékes).  De minden normális közösségben a legértékesebb tagok az ivarérett, munkaképes felnőtt egyedek. Nem a gyerekek, nem az öregek, nem a saját nemükhöz vonzódók, dolgozni és/vagy szaporodni nem akarók, hanem a szaporodni és dolgozni tudó és akaró férfiak és nők. Nem kizárólag ők az értékesek, hanem ők a legértékesebbek.

Mindenki tud tenni a közösségért, a tevés mértéke alapján mérendő az egyén értéke. Egy meddő vagy önként gyereket nem vállaló férfi vagy nő nyilván kevésbé értékes, mint egy nagycsaládos, gyerekeit jól nevelő ember. De lehet még értékes, mint orvos, mérnők, útépítő, bármi.  Mindenki lehet hasznos tagja a közösségnek, a közösség pedig elvárhatja, hogy legyen is hasznos tagja. Aki tud műteni, műtsön, aki tud lakást berendezni, az tegye azt.

Ja, ha van egy olyan csoportja a társadalomnak, akinek az a speciális képessége, hogy tud gyereket szülni, attól a társadalom jogosan várhatja el, hogy szüljön gyereket. Az utat majd megépítik azok, a hidakat majd megtervezik azok, a szenet majd kibányásszák azok, akik ilyet nem tudnak. Ez nem elnyomás, ez ésszerű munkamegosztás.

Kalman
Újságíró

Egyetértek. Érdekes kérdés persze, hogy mi az elvárt gondozás, és mi az, ami már elhanyagolásnak számít. Mert eléggé széles a spektruma a gyermekgondozási módszertanoknak.

Art
Olvasó
Art

Én elsősorban az érzelmi elhanyagolást, a bevonódás elutasítását, a lojalitás megtagadását tartom anyai bűnnek. A háztartási, anyagi stb. gondoskodást bárki más pótolhatja (igaz, rosszabbul, megfelelő késztetések és ösztönök híján), de amikor egy anya saját kezűleg fosztja meg a saját gyerekét az anyai szeretettől, odaadástól, gondoskodástól, fizikai és lelki jelenléttől, azt megbocsájthatatlan bűnnek tartom. Nem csak én, hanem a gyerek is, csak ő furcsábban válaszol. Sose fogja (tudni) a saját anyját hibáztatni, ehelyett degenerált pszichét növeszt, pszichopata, autista, szociopata, drogos és alkoholista lesz, nem biztos, hogy ebben a sorrendben.

– Anyu, még nem meséltem, mi volt ma edzés után!

– Kuss Pistike, anyuka most elmegy önmegvalósítani/faszkörhintázni/vagy csak egyszerűen bebaszni mint az albán szamár. Elvégre nekem is jogom van saját életre!! 2016-ot írunk, te kis faszfej oppresszor!!!