Wastrel
2 megosztás

A gyereknevelés hét főbűne

Eredetileg a felelős gyereknevelésről szóló írásom mellékletének szántam eme kis szemelvényt, ám mivel a cikk – tőlem megszokott módon – lexikon méretűvé terebélyesedett, ezért inkább különválasztottam, kicsit alakítgattam, és most egy különálló, ám az előzőhöz mégiscsak kapcsolódó írásként tárom a kedves olvasók színe elé.

Hét pontból álló listám azokat a cselekedeteket tartalmazza, melyeket a gyereknevelésben a legfőbb szülői bűnöknek tartok. A sorrend egyben a súlyosság mértékét is mutatja. Akik ezen bűnök valamelyikét elkövetik, teljesen alkalmatlanok szülőnek, és egy ideális világban nem volna szabad engedni nekik, hogy szaporodási ösztöneiket kiéljék. A világ működése azonban nem ideális, így sajnos mindig lesznek fiatalok (valószínűleg egyre nagyobb számban), akik súlyos személyiségbeli sérülések terhe alatt kénytelenek elkezdeni játszani az életnek nevezett kegyetlen gorefest-et.

1. Lelki terror: A legmocskosabb szülői bűn a gyerek lelki bántalmazása. Egyrészt mert megfoghatatlan, másrészt egy életre szóló sérüléseket szerezhet vele az ember. A lelki bántalmazásban nem az a rossz, hogy olykor-olykor elhangzik egy igazságtalan szidalmazás. A terror leggyakrabban elmebeteg anyától/apától származik, aki akár hosszú éveken keresztül mérgezi gyermeke lelki világát.

Huszonéves korra akár konkrét testi tünetek is lehetnek az eredményei, valamint olyan, lelki eredetű problémák, mint a szorongás, depresszió, gyomorbántalmak, fejfájás, magas vérnyomás. Jelentősen megnő az agyvérzés, szívroham, asztmás rohamok, valamint neurológiai betegségek kockázata. Ha a gyermek önállósodása során nem képes szüleit szembesíteni ezen bűneikkel, és külső segítséggel vagy annak híján túladni bántalmain, idő előtti halálba küldi saját magát. A lelki terroristák mind gyerekgyilkosok.

Emo_Wallpapers_54 (darkwallz.blogspot.com)

A lelki terrorizmus sokféle lehet. Ide valók azok a szülők, akik ok nélkül intéznek gyűlöletbeszédet gyermekeikhez, azt hangoztatva, bárcsak meg sem születtek volna, nélkülük minden jobb lenne. Ugyanebbe a kalapba tartoznak a gyermeküket túszul ejtő szülők, akik szisztematikusan a másik fél ellen hangolják a kölyköt. És végül azok is, akik szexuális bűncselekményt követnek el saját gyerekükön. Aki kiskora óta lelki terror alatt él, az nem tudja megtapasztalni a valódi gyermeki létet, korai felnőttségre van kárhoztatva. Ám ahogy az evolúcióban sem lehet a prokarióták után egyből a kardfogú tigrisre ugrani, ugyanúgy a korai felnőtt gyerekkorát késve kénytelen megélni, és ez az élete teljes összeomlását és reménytelenségét okozza, hiszen a felnőtt korú emberekkel szemben másak a társadalmi elvárások.

2. Egzisztenciális terror: Az elnyomó szülő jellegzetessége a gyerek egzisztenciális félelemben való tartása. Bizonyos körökben gyakran idézik amolyan követendő nevelési példaként: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit mondok!”. Az ilyen elnyomó szülők látszólag teljesen normális, akár példás életet élő emberek, észrevehető személyiségtorzulás vagy elmebaj nélkül. Azt viszont észre kéne venni, hogy a modern világban a pénzhez való viszonyulás alapjaiban változott meg azóta, hogy divattá vált ezt a fajta fenyítést alkalmazni. A száz éve még talán működőképes példázat mára számos kár és kerékbetört egzisztencia okozója lett.

Az egzisztenciális terror nyomása alól kikerült fiatal pénzügyileg infantilis lesz, nem tudja megbecsülni fizetése értékét, felelőtlenül ugrik bele a látszólagos nagy pénzügyi szabadság hatására halálra ítélt ügyletekbe. A pénzt az elnyomás eszközeként érzékelik, ezért ez a fajta terror remekül alkalmas szociopata, nárcisztikus, borderline és számtalan más személyiségzavarral rendelkező emberek tömegének kitermelésére, akiknek céljuk a pénz hajhászása, és annak hatalom céljából történő felhasználása lesz. Akik ebben a versenyben lemaradnak, gyakran kerülnek létminimum alá, és mivel a pénzhez való egészségtelen viszonyuk a személyiségükben rögzül, nem is képesek annak helyes kezelését elsajátítani. Ez a szituáció remek megágyazója a lecsúszásnak és alkoholizmusnak.

Father-upset-with-his-son3. Fizikai terror: Van különbség a nevelő célzatú atyai pofon és az állandó ütlegelés között. A gyereket soha nem szabad nyomós indok nélkül bántani. Ez a probléma leginkább, de nem kizárólag azoknál a családoknál áll fenn, ahol legalább az egyik szülő alkoholista. A félrekezelt gyerek vagy életképtelen lesz, vagy idősebb korában keserves bosszút áll szülein, amikor esetleg már ők kényszerülnének gyerekükre támaszkodni.

4. Elkényeztetés: A szülő szerint a gyerek kényeztetése olyan, mint egy önfeláldozás. „Mindene legyen meg a gyerekemnek, ami nekem nem adatott meg.” Valójában az elkényeztetett gyereket a szülő úgy tartja, mint egy kutyát. Látszólag kinyalja a seggét: megszabadítja a felelősség, az önálló döntéshozatal terhétől, a bukkanóktól, a puszta erőfeszítéstől is. Másrészt megfosztja a siker élvezetétől, önmaga ünneplésétől, az autonómiájától, a függetlenségre való törekvésétől, aminek kora felnőttkorban issza majd meg nagyon a levét. A gyerek olyanná válik, mint kint az ólban a házikedvenc: van valami fedél a feje felett, elé rakják a kaját, még a buksiját is megsimogatják néha, cserébe átvitt értelemben láncra verve fosztják meg saját életének élvezetétől. Ha meg kikerül a való életbe (elkódorog), csakhamar vissza kényszerül menekülni a szeretett pléd alá, mert saját erejéből teljesen életképtelen. Az elkényeztetés épp hogy csak kicsivel kisebb bűn, mint a terror, mivel megöli a gyerekben még csak csíra formájában kibontakozni igyekvő felnőttet.

5. Mártírkodás: „Az a szemét apád elhagyott! Azzal a kurvával!” „Sokkal könnyebb lenne az életem, ha nem születtél volna meg!” „Mindig rám marad a sok házimunka!” Amennyiben gyereked előtt mártírkodsz és ok nélkül sajnáltatod magad, az azt jelenti, hogy a felelősséged terhének egy részét rá pakolod. Ami alapból csak a tiéd kellene, hogy legyen. Tudom, nehéz egy krízis után felállni, pláne új életet kezdeni. De nem késő, még ha nehéz is felnőtt korban a személyiséget fejleszteni, és nem megalázó szakember segítségét sem hívni, ha magunk már nem bírunk a sok teherrel. Viszont a gyereked nem tehet semmiről, és a gondjaid megoldásában sem nyújthat segítséget. Ne mérgezd őt a problémáiddal, akármilyen nagy kínnak is tűnnek.

kids-smoking-gang-signs16. Pótszerekre való rászoktatás: Rendben, hogy te magad nem bírsz ki egy napot sem a reggeli fél doboz / fél deci / fél gramm nélkül, de ne tukmáld már rá szegény gyerekre a saját elfuserált szokásaidat. Még ha úgy gondolod, jófej szülőnek tűnsz ezáltal, ez nem így van. Ha nagyon akar, majd rászokik magától a cigire/piára/drogra, de ne előlegezz meg neki olyan függőséget, amitől a későbbiekben esetleg szenvedni fog. Önálló felnőttként és a maga szerencséje kovácsaként majd szépen eldönti, milyen szerekkel károsítja szervezetét.

7. Szexuális élet kiteregetése: Nincs más, amitől egy gyerek jobban undorodna, mint amikor megtudja, sőt mi több, elképzeltetik vele, hogy a szülei is élnek szexuális életet. Ennél még rosszabb, amikor még be is számol róla a szülő, a nonpluszultra pedig, amikor ajtót nyit kupakolás közben. Hihetetlen módon elég durva személyiségtorzulásokat tud okozni, és egy világ omlik össze a gyerekben, ha ilyenekkel szembesítik, még ha tudat alatt sejteni is véli a hátborzongató valóságot. Kamasz és korai felnőttkorban, hiába érettebb már a személyiség, ugyanúgy hányingerkeltő és antipatikus dolog a gyerekünket informálni szexuális életünkről. Ha gondunk van, forduljunk szakemberhez, de a gyereket ne traktáljuk vele SOHA-SEMMILYEN-KÖRÜLMÉNYEK-KÖZÖTT.

Post Author: Wastrel

Wastrel
Az Y generáció tagjaként rendesen szítom a feszültséget bolygónk többi korcsoportjával szemben. Tipikusan az a fajta férfi vagyok, akinek a véleménye különbözik az emberiség 99,9%-ától, és ezt büszkén vállalja. Megrögzötten kreatív elme vagyok, mindenben azt nézem, mi a rossz és hogyan lehetne javítani rajta. Nincs, aki felettem álljon, mert múltbéli főnökeimet már mind szanatóriumban kezelik. Tükör vagyok az ismerőseim számára, ugyanúgy bánok velük, ahogy ők is velem, nem véletlen, hogy sokszor megutálnak. :) Kortársaimmal ellentétben én mindig a jövőben élek, és világuralmi terveim megvalósításán dolgozom. A legideálisabb határidő a feladataim elvégzésére mindig a holnap, a legideálisabb alvásidő pedig a még öt perc. Sokminden van már a rovásomon, 5 éven keresztül tevékenykedtem különböző PC-s játékmagazinoknál, 2 éven át voltam játékfejlesztő és lassan tíz éve hobbi DJ-ként is működöm, bár ugyanennyi ideje tervezek világsztárrá válni. :) Számomra kreativitásom és kitűzött céljaimhoz való görcsös ragaszkodásom megélése sokkal fontosabb minden másnál, képtelen vagyok kompromisszumot kötni, csakazértis nappal alszom és csakazértsem vagyok hajlandó belógatni a kezemet a cégvilág húsdarálójába. Nem izgat az előrelépés meg a szakmai fejlődés, amit akarok, úgyis elérek anélkül, hogy bájgúnárkodnom kelljen hozzá. A szélsőségek embere vagyok: sok tekintetben végletesen konzervatív, más tekintetben liberális. Nem ragaszkodom a hagyományos nemi szerepekhez, úgyis hatékonyabban takarítok nálad, és finomabbat főzök. :) Ne állj az utamba, ne akarj megváltoztatni. Sokan megpróbálták, nem véletlen, hogy mostanra már nincsenek közöttünk. De ha támogatsz, és mellettem állsz a rosszban is, azt meghálálom.
f Facebook
2 megosztás


123
olvasói vélemény eddig. - Szólj hozzá te is! Minden hang számít!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
13 Egyéni hozzászólás
91 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
26 Hozzászólások szerzői
Running Mancs004wittukindUPongitomgal Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
Koriander
Olvasó
Koriander

ez elèg hardcore -ra sikeredett, már előre rettegek, hogy nekem milyen listát nyújtanak majd be…különösen a hetes pont. nyilván nem a gyereknek totálba, de hogy a gyerekemnek fogalma se legyen arról, hogy mi bizony dugunk? Jòl àtgondoltad , te ezt? a fiamat kb egy éve intenzìven èrdekli a születés kèrdèse, nèztünk jutyubon zsiràf ellést, az ovodai tàrsa felvilàgosìtotta, hogy a gyerekek a vaginàbòl bùjnak ki. erre megkèrdezte, hogy nekem is van-e vaNIgam? jobb lesz neki, ha azt mondom, hogy a kaposztaföldön talàltuk?

tényleg nem szeretnèm elvicceskedni, de anno amikor jurtàban/szobakonyhában laktak elég nyilvànvaló volt a gyereknek is ha anya-apa “kupakolt”, nem beszélve a népdal örökségünkről, ami elég huncut, meg ha vki àllatok közelèben nőtt fel, azèrt làt sàrlàstòl bagzàsik elég sok mindent, kéne szólni a kakasnak hogy “ne tapossa”  tyùkot és vonuljanak diszkréten félre?

+1 atyai pofonnal sem értek egyet, meg sallerekkel se, a legmegalázóbb dolgok egyike, ami emberi méltósàgban sért, ha már tényleg tehetetlenség akkor legyen annyi önkontroll, hogy max popsit vagy kezét, de sose az arcát.

hgyi
Szerkesztő

A szexuális élet direkt kiteregetése tényleg nem tanácsos. De mivel az élet része és az egy szobában élő családok is szaporodtak, hát nyilvánvalónak, természetesnek is kell lennie. Azért nem kell megbeszélni a gyerekkel a részleteket. A szexuális felvilágosítás is más, mert nem apu és anyu mutatja be élő adásban.
Az én fiaim leselkedtek.

Az odasuhintást nagyon sokan elítélik, szerintük nincs olyan, hogy megérdemelt, vagy nevelő célzatú.

Reszet Elek
Szerkesztő

Szerintem meg sok tekintetben szokás kérdése. Ami azt illeti inkább egy pofon, mint megalázás. Az mindenesetre biztos, hogy a kimódolt fizikai fenyítés az beteg dolog. A viktoriánus stílusra gondolok elfenekeléssel meg térdeltetéssel ill. sarokba állítással.

Száműzött lovag…

Alter Ego
Szerkesztő

A szülök szexuális életének gondolatától is viszolygás szerintem lényegében valamiféle éretlenség, amely nem hajlandó szembenézni azzal, hogy a szülők élete nem kifejezetten úgy épül fel, ahogyan a gyermek elképzelte, vagyis történetesen nem csak a gyermek körül forog. Ugyanakkor van valamiféle mélyen aszexuális felhangja is ennek. Visszaemlékezve a gyerekkoromra, akadtak néhányan, akik azt mondták, hogy “Fúúúj, ez gusztustalan dolog” , amikor tudomást szereztek a szexualitásról. Ezt az aszexuális értetlenséget valószínűleg sokan ki szokták nőni. :)

Nem csak a gyermek körül forog a szülők élete – írtam fentebb és ha Wastrel egyébként korántsem rossz két cikkét kritizálnám, akkor pont azért tenném, mert úgy érzem, hogy kissé éretlenül és egyoldalúan mindent a gyermek elvárásai köré csoportosít, például úgy tekint a gyermeknevelés áldozatára, mint aminek önmagában kell hordoznia minden jutalmát, mert “elavult dolog”, hogy régen a gyermeket “befektetésnek tekintették”. Mintha nem számolna azzal, hogy a gyermeknek igenis kötelessége az agg szüleiről gondoskodnia, mert a természet rendje szerint egyszercsak megfordul minden, és ők lesznek azok, akik rászorulnak a másik félre.

don Fefinho
Újságíró

.
Olvasó

Szerintem Wastrel úgy értette, a saját  nemi életünkről ne beszéljünk, nem úgy általában a szexről.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Nincs más, amitől egy gyerek jobban undorodna, mint amikor megtudja, sőt mi több, elképzeltetik vele, hogy a szülei is élnek szexuális életet. “- nekem ezzel a konkrét mondattal van bajom,

mi sem szeretnénk a kölkökkel részleteket megosztani, de hogy egy gyerek az intimitàst undorként élje meg, ott azért egy erőteljes szülőkomplexus munkál, vagy az van hogy sosem látta az intimitás egyéb interakcióit a szülei közt: ölelés, simogatás, csók vagy nem lépett ki a nárcizmusból, hogy anya vagy apa csak az övé, de vannak nàlam itt az oldalon pszicho dolgokban jártasabbak, így akár tévedhetek is :).

Alter Ego
Szerkesztő

Pontosan. Egyetértek, bár én sem a képzett pszichológus magabiztos szakmai hátterével.

Koriander
Olvasó
Koriander

Közben láttam, hogy ua írtad :).

monnyuk én okoztam a szüleimnek megrázó élményeket és a relatív konzervativizmusuk ellenére nekem tíz éves koromban mondták el a mi merre hány órát, kénytelenek voltak: a baratnőmmel játszottunk és megtaláltuk a szülei óvszerkészletét, kibontottuk, próbáltuk felfújni aztán a lekonyuló hurkabelet lóbàlva kiszaladtunk a szüleihez megkérdezni, hogy “ez mi”. Az apja  csak annyit tudott kipréselni magából, hogy “tetűirtó”. en hazamentem, és már akkor is buzgott a kutatóvénám, szóval tudtam, hogy hol tàroljàk a szüleim a ” tetűírtót.”anyám a következő szituban talált meg szakadt óvszerek az ágyon és közben nagy erőlködve próbálom felhúzni a FEJEMRE!  tovább nem mesélném, lényeg, hogy ez után az eset után felvilágosítottak, hogy mire kell felhúzni.

Arra határozottan emlékszem, hogy innentől a fiú barátaimra, osztálytársaimra nehéz volt már pénisz nélkül tekinteni, nemük lett, ami különösen sokkoló volt, mert gyereknek én elég fiús voltam.

Szoffy
Újságíró

:D Ezen az óvszeres sztorin jót derültem…tetűírtó :D Engem anyukám világosított fel, 9 éves voltam. Együtt elolvastuk egy könyvből, hogy mi merre meddig. Arra emlékszem, hogy a hímvessző szót következetesen hímzőtűnek olvastam. Az agyam nyilván nem akarta befogadni a másik szót :D

Abban egyetértek, hogy a szülő ne a gyerekével tárgyalja ki a szexuális életét. A többi pont is helytálló számomra, illetve a pofont én sem táogatom, a 6. ponttól meg a hajam szála is égnek állt. Tudom, naív vagyok….de tényleg van olyan szülő, aki pl a 6 éves fiának felkínál egy cigit???

.
Olvasó

Voltam kinn Németo.-ban egyszer cserediákként és az egyik 15 éves fogadó lánynak a szemünk láttára vette meg az anyja a töményet.

Szoffy
Újságíró

Én inkább fiatalabb gyerekekre gondoltam, de lehet, hogy félreértettem. Tinik esetében én is láttam hasonlót…a szülő azzal érvelt, hogy ha ő nem veszi meg, akkor is hozzájut titokban…..

aldum
Olvasó
aldum

Az egy teljesen valid szempont, hogy ha a szulok mutatjak meg eloszor, kivesz belole a dolog tiltott gyumolcs jellege, nem lesz meno, lazado dolog. Nyilvan amit Wastrel ir, az nem ez, hanem a gyerek (sz)ivocimborakent tartasa.

Alter Ego
Szerkesztő

…ami amúgy egy nem létező probléma… :)

.
Olvasó

Nekem anno apukám azt mondta, megtanít inni, hogy ne tudjanak leitatni a fiúk. :D

De nem volt rá szükség, mert nem lettem egy hedonista alkat.

Részeg meg egyáltalán nem tudnék lenni: előbb telefonáltnék a toaletten a túl sok gyomorsavtól, minthogy berúgjak. Tegnap ittam egy korty vörösbort, már ennyitől is fájt a hasam.

Asszem mostantól minden szülő savtúltengéses tinigyereket akar majd magának. :D:D

 

hgyi
Szerkesztő

aldum… még a nyáron mondtad, hogy jönnél kólázni. Most ismét itt az alkalom. :o)

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

(hehe feladtad a leckét van harom verziom az üzire :D aztan maradtam a legartatlanabbnal : the guardians of the Galaxy , eltalaltam?)

http://www.youtube.com/watch?v=Y2bj8e9_zjo

Reszet Elek
Szerkesztő

Forrásmegjelölésre tökéletes a tipp. A többire? ;-)

.
Olvasó

Szerintem egy gyerek nem nagyon van tisztában a szexualitás intim, lelki oldalával. Még sok “tapasztalt” tini és felnőtt sincs sajnos. :/ A legtöbb gyerek azt tudja meg, ahogy ez testileg zajlik, és az fura vagy fujjos a szemében. Nem igazán van előtérben a dolog intim oldala. Ma sajnos annak van kultúrája, hogy a szex csupán ösztönkiélés, amit ciki, ha nem csinálsz. Valóban az lenne a jó, ha úgy világosítanák fel a gyerekeket, hogy egyrészt a szülők, másrészt azt hangsúlyozva, hogy ez a szeretetről, a szerelemről, az intimitásról is szól, nem “bagzás”, hanem szeretkezés normális esetben. Ha “bagzani” képzeli el az ember a szüleit, az elég illúzióromboló. Ha viszont azzal van tisztában, hogy a szülei szeretkeznek/szeretkeztek, az már más részta.

Alter Ego
Szerkesztő

Szerintem az a megközelítés, hogy “szeretetről, szerelemről” szól éppen annyira hamis, mintha azt mondanánk, hogy a szex csak ösztönös bagzás, és kész… Nekem úgy tűnik, hogy a te megközelítésed hajlik a szexualitás érzelmi alapon való női miszticizálása felé. Azért ennyire nem komplikált a dolog. A vegytiszta szexualitásnak is van intimitása, kultúrája, sőt etikája, anélkül hogy lovagregényt álmodnánk minden szexuális együttlét mellé…

Érdekes próbálkozás lenne, ha egyszer megpróbálnád ezt a “szeretet, szerelem” dolgot megmagyarázni egy kamasz fiúnak, akinek az ösztönei egészen mást súgnak egyre sürgetőbben. Amennyire emlékszem még, szerintem én kilenc évesen is megmosolyogtalak volna… :)

.
Olvasó

Nem azt írtam, hogy a szexben nincs ösztönkiélés, hanem hogy jobb esetben nem csak az, hanem olyannal csinálod, akihez érzelmek is kötnek. Teljesen jogosnak tartom, ha valaki azt tanítja a gyerekének, hogy a szex normál esetben arról is szól, hogy szereted a másikat. Nem a megkívánás, hanem a szex.

.
Olvasó

Nagyon tetszik ez is, gratulálok!

aldum
Olvasó
aldum

Wastrel, nincs neked valami blogod, ahol gyakrabban, szabadabban, vagatlanul (hosszabban, lexikonterjedelemben) irsz? Szivesen olvasnam :)

Nora
Olvasó
Nora

6. Felnőtt korára már szerintem nem ő szívja a cigit, hanem a cigi szívja őt :) már ha megéri.

https://www.youtube.com/watch?v=KB-ramplfnQ

kekasszony
Olvasó
kekasszony

Sziasztok! Boldog Férfinapot kívánok!  Remélem nem baj hogy idemásoltam egy kedvenc idézetet.

És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. /Kahlil Gibran/

 

Deansdale
Admin

Kahlil barátunk nagyon népszerű lett manapság errefelé :)

Reszet Elek
Szerkesztő
Nora
Olvasó
Nora

Csodálatos:):)

Ha férfi vagy, légy férfi- radikális változat:

http://www.youtube.com/watch?v=_ARCuTlg-Y8

Reszet Elek
Szerkesztő

“Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.”

Tennyson:Ulysses (részlet) (ford: Szabó Lőrinc)

Reszet Elek
Szerkesztő

“Meggyőződésem, hogy minden férfi számára az igazi beteljesülés az, hogy ha kemény küzdelem árán eléri kitűzött célját, majd megfáradva, de mégis diadalittasan elfekszik a csatatéren.” – Vince Lombardi

Reszet Elek
Szerkesztő
Art
Olvasó
Art

0: Elhanyagolás

Ha már antifeminista oldalon vagyunk, ez talán a legfontosabb, leggyakoribb, legelhalgatottabb szülői bűn, és elsősorban anyák követik el, újabban feminista buzdításra.

Ha férfi vagy, sose engedd, hogy a gyereked anyja elhanyagolja a gyerekedet. Ha nő vagy, sose dőlj be a feministáknak, akik azzal etetnek, hogy neked is van jogod saját életre. Csajos hétvégékre, jógaórákra, migránsgondozásra, önmegvalósításra, karrierre, anyámkínjára. Nincs jogod. Joga a gyerekednek van rád. Neked meg kötelességeid vannak. Akkor is, ha erre nem számítottál, ha ezt neked előzőleg nem említette senki. A feministák öncélúan hazudnak, de ez téged nem ment fel.

ulomenen
Szerkesztő

Részemről érteni vélem, amit írsz, ám úgy gondolom, két külön dologról van benne szó. Valóban nem szabad elhanyagolni a gyereket egy anyának – de magát sem, sem testi, sem lelki értelemben. A “csajos hétvége” meg a “jógaóra” nem tesz senkit rosszabb anyává, az viszont igen, ha 24/7 a gyerekén lóg – később ezekből a nőkből lesznek a “feláldoztam érted magam, te meg hálátlan vagy”- jellegű anyák…

Boldog emberré csak  boldog ember tud nevelni egy gyereket, a boldogsághoz viszont szükséges az egyéni tér és a kiteljesedés. Természetesen beleértődik ebbe a kiegyensúlyozott családi élet.

A feminizmus egyik védőbástyája a gyerek. Nem kell, de ha már van, akkor mögé lehet bújni. Lehet vele zsarolni az apát, válás után pénzt kicsikarni, törvényeket hozni a gyermekre hivatkozva és visszás bírói ítéleteket, amik végső soron kizárólag a nőnek kedveznek A bírósági ítélet miatt más gyereke után tartásdíjat fizető amerikai férfi, az apasági teszt betiltása Franciaországban mind arra hivatkozva történtek meg, hogy ez a gyerek érdeke.

Egyrészt ez nyilvánvalóan hazugság. Miért érdeke a gyereknek, hogy ne tudhassa, ki a valódi apja és miért érdeke az anyját egy igazságtalan, pénzéhes ribancnak látnia, akinek mindegy ki fizet, csak fizessen? Ez nem a gyerek érdeke, ez a nő érdeke.  

Másrészt manapság pc azt mondani, hogy a gyerek az első (meg hogy  mindenki egyformán értékes).  De minden normális közösségben a legértékesebb tagok az ivarérett, munkaképes felnőtt egyedek. Nem a gyerekek, nem az öregek, nem a saját nemükhöz vonzódók, dolgozni és/vagy szaporodni nem akarók, hanem a szaporodni és dolgozni tudó és akaró férfiak és nők. Nem kizárólag ők az értékesek, hanem ők a legértékesebbek.

Mindenki tud tenni a közösségért, a tevés mértéke alapján mérendő az egyén értéke. Egy meddő vagy önként gyereket nem vállaló férfi vagy nő nyilván kevésbé értékes, mint egy nagycsaládos, gyerekeit jól nevelő ember. De lehet még értékes, mint orvos, mérnők, útépítő, bármi.  Mindenki lehet hasznos tagja a közösségnek, a közösség pedig elvárhatja, hogy legyen is hasznos tagja. Aki tud műteni, műtsön, aki tud lakást berendezni, az tegye azt.

Ja, ha van egy olyan csoportja a társadalomnak, akinek az a speciális képessége, hogy tud gyereket szülni, attól a társadalom jogosan várhatja el, hogy szüljön gyereket. Az utat majd megépítik azok, a hidakat majd megtervezik azok, a szenet majd kibányásszák azok, akik ilyet nem tudnak. Ez nem elnyomás, ez ésszerű munkamegosztás.

Kalman
Újságíró

Egyetértek. Érdekes kérdés persze, hogy mi az elvárt gondozás, és mi az, ami már elhanyagolásnak számít. Mert eléggé széles a spektruma a gyermekgondozási módszertanoknak.

Art
Olvasó
Art

Én elsősorban az érzelmi elhanyagolást, a bevonódás elutasítását, a lojalitás megtagadását tartom anyai bűnnek. A háztartási, anyagi stb. gondoskodást bárki más pótolhatja (igaz, rosszabbul, megfelelő késztetések és ösztönök híján), de amikor egy anya saját kezűleg fosztja meg a saját gyerekét az anyai szeretettől, odaadástól, gondoskodástól, fizikai és lelki jelenléttől, azt megbocsájthatatlan bűnnek tartom. Nem csak én, hanem a gyerek is, csak ő furcsábban válaszol. Sose fogja (tudni) a saját anyját hibáztatni, ehelyett degenerált pszichét növeszt, pszichopata, autista, szociopata, drogos és alkoholista lesz, nem biztos, hogy ebben a sorrendben.

– Anyu, még nem meséltem, mi volt ma edzés után!

– Kuss Pistike, anyuka most elmegy önmegvalósítani/faszkörhintázni/vagy csak egyszerűen bebaszni mint az albán szamár. Elvégre nekem is jogom van saját életre!! 2016-ot írunk, te kis faszfej oppresszor!!!

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Mi a véleményetek erről a Márki-Zay féle boszorkányüldözésről?

“Márki-Zay szerint a gyerek verve jó!”

https://www.origo.hu/itthon/20190626-markizay-megkoszonte-vekerdynek.html

common man
Olvasó
common man

Fogalmam sincs ki ez a Márki-Zay de most mit mondott? Mondta azt ami a címben van? Mert a cikkből nem derül ki.

xcsakx
Olvasó
xcsakx
common man
Olvasó
common man

Lehet ,hogy fáradt vagyok már de azt ,hogy:”a gyerek verve jó” hol mondta?

tomgal
Olvasó
tomgal

Nem mondta, ezekből valamivel több kiderül :

https://www.origo.hu/itthon/20190624-markizay-peter-testi-fenyites.html
https://www.origo.hu/itthon/20190626-markizay-megkoszonte-vekerdynek.html

Amúgy az egész cucc egy álszent faszság. Engem nem sokszor (tán 3-4 alkalommal ) ütött meg apám, egyszer teljes félreértésből , de semmi lelki sérülést nem szenvedtem, sőt azt az egy alkalmat kivéve teljesen jogos volt mind. Nagyon ritkán alkalmazandó a dolog nyilván , mert ha napi rendszeresség lesz belőle,annak semmi értelme, de egy jól irányzott , időben jövő atyai, vagy anyai pofon kifejezetten a javára válhat adott esetben a gyereknek .

Én ezen képedtem el (megint ) a tanuló srác IQ-ja kb 60-al feljebb van , hogy ekkora barom állatok taníthatnak ( mondjuk nálunk egy-két elfajzottat leszámítva ebből-még- nem csinálnának ekkora balhét )

https://pestisracok.hu/kidobtak-az-osztalybol-a-diakot-amiert-azt-merte-mondani-hogy-csak-ket-nem-letezik-video/

https://www.independent.co.uk/news/uk/school-pupil-two-genders-teacher-argument-video-scotland-lgbt-a8967236.html

ulomenen
Szerkesztő

Nekem a tanárról az jön le, hogy nem a diák véleményét vitatja, hanem egyszerűen félti az állását. Jogosan, sajnos.
Nem azt mondja a diáknak, hogy nincs igaza, hanem hogy nem az az oktatás által elismert hivatalos verzió, márpedig az iskolában csak annak van helye.
Nyilván nincs kedve nyugdíj előtt egy- két évvel kirúgatnia magát…

tomgal
Olvasó
tomgal

De ez már az osztályból való kizavarás utáni felvétel. Ezt egy mondattal elintézhette volna , hogy mi mindenkinek a véleményét tiszteletben tartjuk ,de ez az intézmény ezt nem így ítéli meg , hanem elfogadó módon és elvárjuk , hogy az idejárók ezt szintén tiszteletben tartsák. Ennyi. A diák eltávolítása, idióta módon való kommunikálás pont az ellenkező hatást érte el. A tanár egy baromarc volt , akkor is , ha csak a nyugdíját féltette.

És egyébként pont az ilyen puhapöcsök miatt harapódzhat el ez a gender baromság ,mert ha minden , még értelmes ember a sarkára állna , akkor nem történhetne meg , hogy valakit emiatt kirúgjanak.

ulomenen
Szerkesztő

Ezt mondta kint is, hogy az intézmény ezt máshogy látja, ettől még lehet más véleménye a diáknak, otthon. Hogy az osztályban mit mondott a tanár, azt nem tudjuk, nem hinném, hogy nagyon mást.
Hogy mennyire baromarc a tanár, és hogy hány embernek lenne kötelessége kirúgatnia magát, azt nekünk innen, egy még viszonylag normális ország foteljéből igencsak könnyű megítélni…
Egyébként a diák is provokálta a dolgot, nem tartott volna sokból ráhagyni a tanárra a hülyeséget, miután ő maga is közölte a kis véleményét.

Az igazi baj a helyzettel az, hogy a diáknak nyilván igaza van, a tanár nyilván félti az állását és a nyugalmát- jogosan- és miközben ők ütik egymást, és őket szidják olyan dolog miatt, amiben egyikük sem hisz és nem is ők találták ki, addig a feminista genderlobbi röhög a markába… Annyira tipikus helyzet, vegyük már észre, hogy pont nem ők ketten a bűnösök, mindketten áldozatai egy hülye rendszernek.

(Hogy visszautaljak egy korábbi történetemre: benzinkúton fizetni álltam sorba, a pultosnő elém hívott egy csajt, ez nekem nem tetszett, szóltam, a mögöttem álló férfi erre belém kötött- és míg mi ketten férfiak egymással kakaskodtunk, a kiscsaj fizetett és elvonult, a pultosnő meg folytatta a munkáját tovább. Ugyanaz a helyzet, egy az egyben. Meg kell tanulni, ki az igazi ellenség!)

tomgal
Olvasó
tomgal

Persze,hogy nem ők a főhibásak , de szerinted akkor mit kéne tenni EGYÉNKÉNT ? Aki hagyja , és beáll asszisztálni hibás ám rendesen maga is. Ha nincs ellenállás , csak behúzott farokkal meghunyászkodás , szerinted EZ a követendő magatartásforma ? Pontosan ettől röhög a feminista genderlobbi , hogy szépen beáll mindenki a sorba… Sok mindent lehet tenni ,de a legidiótább húzás volt így lereagálni a dolgokat a tanár részéről.

A benzinkutas csajt be lehetett volna szaratni. Elkérni a nevét , panaszkönyvet ( persze abból nem lesz semmi, csak max. egy bocsánatkérő levél , ha nem válaszolnak fogyasztóvédelem ) Ha nagyobb benzinkút írni a láncolatnak, leírni ,hogy az alkalmazottjuk nemi diszkriminációt alkalmazva vett előre más vásárlót ,miközben te is siettél stb. Ha csak picit megrángatják miatta, legközelebb elgondolkodik. Ha megvonod a vállad és nem harcolsz (persze időigényes , meg kitartás kell) , akkor szépen otthonról duzzogva lehet szidni a feminista lobbit, csak kurvára nem történik semmi sem.

Leírom én is a storymat. Én utánamentem , pedig ebben nem volt nemi diszkrimináció , csak a nemtörődöm hülye picsát megszopattam, nem , nem azért mert nő volt , csak azért , mert nem látta el a munkáját.

Útlevelet csináltattam év elején . Időpont minden , amikor leültem az ügyintéző elé , leállt a rendszer . Országosan . Vagy 2 órára. Nyilván , mivel nem lehetett tudni meddig nem lesz , megkérdeztem , hogy nem lehet-e tudni hogy mi várható , esetleg az illetékes kollégák akik dolgoznak a megoldáson , tudnának -e valami megközelítő időpontot mondani , mert , ha több óra, vagy nem lehet tudni ,akkor elmennék. A válasz az volt , hogy tudom én ,hogy mennyit keres ő, neki nem dolga ennek utánajárni….! Közben pötyögött a telefonján, felállt elment enni ,kávézni , ki tudja mit csinálni , aztán szólt , hogy üljek át máshova várni , mert más dolga van . De ő sem ment ám haza , láttam , hogy ott üldögélt még és papírokat tologatott (a másik ügyintéző nő amúgy kedves és segítőkész volt,a fotót megcsinálta és adott másnapra soron kívül hozzá egy időpontot végül ). Mivel ki volt rakva a névtábla az asztalra , név alapján panaszt tettem e-mailben (kis nyomozás árán ,hogy pontosan kihez tartozik) . Két nap múlva a (férfi) osztályvezetőtől olyan bocsánatkérő levelet kaptam , amiben részletesen leírta az intézkedéseit. Visszanézte a kamerák által rögzítetteket , kiderült ,hogy ez a liba helyettesített , nem abban az irodában dolgozik , a névtábla a helyettesített kolléganőé volt , (így úgy gondolta nyugodtan bunkóskodhat) , látván , hogy a telefonját nyomkodta,hogy elment (miközben nem volt szünete ), hogy elküldött máshoz , ezzel egyértelműen megengedhetetlen magatartást tanúsított. Sajnos az általa szóban mondottak nem voltak igazolhatóak. Az osztályvezető összehívott egy állománygyűlést , ahol kiemelten foglalkozott az üggyel , az illető nőt pedig megrovásban részesítette. (valamilyen hátrányos jogkövetkezmény kiszabására indított eljárás keretében , ez lehetett régen a fegyelmi ). Szerinted , legközelebb hasonló helyzetben ez a nő nem gondolkodik el , hogy hogyan viselkedjen ?

Tehát igen, igazad van abban ,hogy az alap probléma, a femináciktól jön. De mindenki hozzátesz és hibás és ront a helyzeten ,aki beáll a sorba. A férfiaknak ezt a széles körű összefogást és nem hagyást kellene alkalmazni ,ha el akarnak érni valamit. Ha valaki úgy dönt , hogy beáll a sorba és csak nyalogatja a sebeit és duzzog ,hogy a szemét feministák, az meg ne sírjon.

ulomenen
Szerkesztő

Nem ott és akkor és egymással kell harcolni, ennyi az egész. Szervezetten, hamár. Egyébként azt mindenképp elérték, hogy beszélnek a dologról.

tomgal
Olvasó
tomgal

Igen, legalább nem hallgathatják el a történteket. Ez se semmi , tetszik a Hungary-s komment:
https://www.youtube.com/watch?v=DAAM4v0CicQ

Egyébként visszahelyezték a srácot. És ez egy keresztény ”class” volt…Istenem !

https://www.foxnews.com/us/college-student-reinstated-after-18-day-exile-from-christianity-class-for-gender-speech

UPongi
Olvasó
UPongi

Olvastam múltkor a történeted és azon gondolkodtam mekkora poén lett volna megkérni az összes sorban álló nőt, hogy ugyan álljanak már be a mögötted lévő fazon elé, hiszen neki hobbija maga elé engedni a nőket! :)

common man
Olvasó
common man

Ez az elé engedés is érdekes dolog.Szerintem egy esetben megengedhető ha valaki beenged valakit maga elé, ha aztán ő kiáll a sorból.(de amit mondasz az jó kár ,hogy akkor nem jönnek az ilyenek)

Reszet Elek
Szerkesztő

A 4-es ponttal éppen tegnap szembesültem eléggé erőteljes dózisban. Csak a gyerekeket sajnálom hogy a szar szüleik belőlük is lábrakelt szardarabokat csinálnak. Micsoda pazarlás!

Kárhoztatjuk a mai 18-20 év körülieket, a sok funkcionális analfabéta, lelkileg és érzelmileg is éretlen, műveletlen, de általánosságban is retardált tagjuk miatt, viszont a közeljövőben bekövetkező társadalmi “honfoglalásuk” csak ártalmatlan kofalárma lesz a mostani 6-8 évesekéhez képest, akik már bőszen növesztik patkányfogaik.

common man
Olvasó
common man

Mi volt?

Reszet Elek
Szerkesztő

Nehéz röviden leírni, mert az apróságok számítanak. Alapjában az, hogy kénytelen voltam rászólni a viselkedése miatt egy gyerekre, akinek az anyja azonnal exponálta magát elkezdte mentegetni a gyereket, meg hogy miért kell ilyesmivel foglalkozni amikor csak egy gyerek. Aztán megjelent apuka is hogy miért baj az amit a gyerek csinált. Tettlegességre nem került sor, annyira azért nem volt bátor apuka. A végére kiderült hogy gyűlölöm a gyerekeket mert vannak bizonyos elvárásaim velük szemben, pl. hogy bocsánatot kérjen ha valamit rosszul csinált meg ne menjen oda ahol semmi keresnivalója és ne nyúljon engedély nélkül olyasmihez ami nem az övé.
A gyerek lehet hogy nem felnőtt de nem is hülye. A gyermeki mivolt pedig nem mentség alapvető dolgok és kötelezettségek tekintetében.
Szóval leginkább a debil szülőkkel van bajom meg azzal, hogy halvány lila fogalmuk sincs arról, milyen károkat okoznak a gyereküknek a megengedő magatartásukkal.

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Hamár “nevelés” és bűnök:……..

“a hóeke típusú szülő – vagyis aki megtisztítja a gyereke előtt azt az utat, amerre szerinte annak haladnia kellene – többnyire csak azt éri el, hogy a gyerekből beletörődő és megalkuvó teljesítőgép válik, aki leszámol a lehetőséggel, hogy maga találjon rá, mi érdekli, és felfedezze magában az eltökéltséget is, amely az általa meghatározott cél eléréséhez szükséges.”

https://energy.reblog.hu/hibazni-is-engedd—miert-ne-legyunk-hoeke-szulok?source=pulzus

wittukind
Olvasó
wittukind

Hóeke és helikopter szülők…nemrég az itteni Brassói Lapokban egy cikkben kapnak ezen fajta szülők egy pici ejnye-bejnyét…nekem ebből nem jutott ki, lehet azért vagyok ilyen hülye?(feat.mutánska&TT)…

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Az “egykézés” (egyik) “átka”…….
Ráadásul ha még lány is az illető……

https://www.she.hu/herself/20190828-zuzzam-szet-a-lanyom-akaratat-akkor-leszek-jo-anya-toth-zsuzsa.html

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Svetlana Hmelj: Egyszer majd születik egy fiam

“Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Édesem! Nem kell, hogy mérnök legyél! Nem kell, hogy jogász legyél! Nem fontos, mi lesz a foglalkozásod, amikor felnősz. Szeretnél patológus lenni? Egészségedre! Sportkommentátor? Parancsolj! Bohóc egy bevásárlóközpontban? Kiváló választás!”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó bohóc szétkent sminkjével az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok! Bohóc vagyok egy bevásárlóközpontban! Ilyen életet akartál nekem? Mégis mire számítottál, anya, mikor azt mondtad, hogy a diploma nem fontos? Mit akartál, amikor a matematika korrepetálás helyett kiengedtél a srácokkal az udvarra?
Én pedig ezt válaszolom: „Édesem, de hát én rád hagyatkoztam, nem akartam nyomást gyakorolni rád! Nem szeretted a matematikát, a kisebb gyerekekkel szerettél játszani.” Mire ő ezt mondja majd: Én nem tudtam, hová vezet ez, gyerek voltam, nem tudtam dönteni, de te, te, te tönkretetted az életemet! – és letörli koszos ingujjával az elmosódott rúzst. És akkor én ránézek és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig fog tartani.
Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Ne légy hülye, Vologya, gondolj a jövődre, ha nem akarsz egész életedben egy call-centerben dolgozni.”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó informatikus, mély árkokkal az arcán, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok. A Google-nál dolgozom. Napi 20 órát robotolok, anya! Családom nincs. Mire számítottál, mikor azt mondtad, hogy a jó munka boldoggá tesz engem? Mit akartál elérni, mikor arra kényszerítettél, hogy a matematikát tanuljak?”
Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én azt akartam, hogy legyen használható felsőfokú végzettséged! Hogy legyenek lehetőségeid, drágám!” Mire ő ezt feleli: „A francba a lehetőségekkel, ha egyszer boldogtalan vagyok, anya! Megyek a bevásárlóközpontban a bohócok közt, és irigyelem őket! Ők boldogok! Én is ott állhatnék, de te, te, te tönkretetted az életemet!” – és megtörli a szemüvegét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg keresi a bűnbakot. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig fog tartani.
Vagy nem így lesz. Egyszer majd születik egy fiam, és én mindent másképp fogok csinálni. Három éves korától azt hajtogatom: „Nem azért vagyok, hogy bármit hajtogassak. Azért vagyok, hogy szeresselek. Menj apádhoz, drágám, és kérdezd őt. Én nem akarok beleszólni.”
És amikor harminc lesz, odajön majd hozzám ő, ez az izzadt, kopaszodó filmrendező, közép-oroszországi bánattal a szemében, és azt mondja: „Anya! Harminc éves vagyok. Harminc éve küzdök, hogy figyelj rám! Tíz filmet és öt színdarabot szenteltem neked! Írtam rólad egy könyvet, anya! Úgy látom, téged ez nem érdekel. Miért nem mondtad meg soha a véleményedet? Miért küldtél folyton apához?”
Én pedig ezt válaszolom: „Drágám, de hát én nem akartam semmit eldönteni helyetted! Egyszerűen szerettelek téged, drágám, a tanácsokat meg apád intézi. Mire ő ezt feleli: „A francnak kellenek apa tanácsai, ha egyszer téged kérdeztelek, anya! Egész életemben a figyelmedért küzdök. Megőrjítesz, anya! Mindent képes lennék odaadni, csak legalább egyszer, legalább egyszer megtudnám, hogy mit gondolsz. A hallgatásoddal, az elszigeteltségeddel te,te,te tönkretetted az életemet!” – és színpadiasan a homlokához emeli a kezét. És akkor én felállok, figyelmesen ránézek majd, és azt mondom: „Most jól figyelj. A világon kétféle ember van: az egyik él, a másik meg folyton vár valamit. Ha nem érted ezt, akkor egy komplett idióta vagy.”
Erre felkiált majd, és elájul. A pszichiátriai kezelés nagyjából öt évig fog tartani.
Lazuljatok el, mindegy, hogy mennyire próbáltok tökéletes anyák lenni, a gyerekeiteknek mindig lesz mit mondaniuk a pszichológusnak!

common man
Olvasó
common man

Mek kell fújtani azt az egyik megdöglik a másikat meg lecsukják

xcsakx
Olvasó
xcsakx

Nevelés “hatása”, vagy “annak ellenére”?

“ha nincs bukás, nincs Isteni kegyelem”
https://www.youtube.com/watch?v=zrSjLUF9x6w

Running Man
Olvasó
Running Man

Hasznos kis interjú volt.

****
Olvasó
****

Mi a véleményetek erről?(Hosszú, de talán érdemes elolvasni)

“Tisztelt Szülők figyelmébe!
A nyolcadikos lánya az órán,miközben a tanár magyarázta az anyagot, selfie videót csinált egy barátnőjével, majd rihegett röhögött. A tanárnő 4x kérte szépen, tegye el a telefont, ne zavarja a többieket, több diák is kérte, hiszen év vége előtt álltak, pont egy témazáró anyagot vettek.
A kiscsaj lekurvázta a tanárnőt és lazán kidobta az asztalra a mobilját: “Vedd el, ha akarod” mondattal. A tanárnő nyúlt a telefonért, a kiscsaj is,de a tanárnő gyorsabb volt és kihúzta a kezéből a telefont, betette a fiókba, mondván, a tanítási nap (még 2 óra volt hátra) vissza adja. Így is lett.
Másnap reggel az anyuka megjelent a kislánnyal az igazgatónőnél és fegyelmi vizsgálatot KÖVETELT a tanárnő ellen, mondván “KICSAVARTA a gyerek kezéből a telefonját, ami már testi sértés is szerinte! Itt már felbasztam magam, de kussoltam, hallgattam…….

Teljes írás:

https://olkt.net/mi-a-velemenyetek-kicsit-hosszu-de-erdemes-elolvasni/?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&fbclid=IwAR3wQJPPjW0hJ83nRVzV-owp576NspzA-alYhBDuuSaSiLDpEOIvbPZ2jdY

Zoom
Olvasó
Zoom

Èn nem èrtem mièrt engedèlyezett mobil az iskolàban. A környèkünkön lèvő iskolàkban az a szokàs, hogy az iskola területèn belül nem lehet hasznàlni mobilt diàkoknak. A diàkok vagy otthon hagyjàk, vagy belèpèsnèl leadjàk a mobilt a titkàrsàgon, amit suli utàn felvesznek.

****
Olvasó
****

Ha a cikket végigolvastad, akkor pont a mobil a leglényegtelenebb rész az egészben, ez, hogy úgy mondjam, csak a”felvezető ürügy”.
30 évvel ezelőtt ez lehetett akár moncsicsi is, kurvára nem ez volt a lényege.
Ne vedd sértésnek, de ha elolvastad és neked ennyi jött le belőle, akkor tényleg nincs kivel és miről értekezni, ha te is ezen a szinten ragadtál meg.

common man
Olvasó
common man

A mobil nem lényegtelen.Tolltartóval nem lehet szelfizni. Bejövetnél fiókba be elmenetnél ki. De nem kell egyébként se.

Zoom
Olvasó
Zoom

A mobil ugrott be elsőre, a többit màr csak közönnyel nyugtàztam. Melyik rèszèről akarsz beszèlni a törtènetnek? A neveletlen tiniről, az idiòta anyjàròl, az alkalmatlan igazgatòròl, a tehetetlen tanàrnőről, a rendszerről, vagy magàròl a jelensègről? Ez az eset nekem tipikusan a mai magyar tàrsadalom àltalànos àllapotànak a lenyomata. Ōszintèn szòlva elèg remènytelennek làtom a helyzetet, jelenleg többsègèben a hangosabb, erősebb, agresszìvebb embereknek àll a vilàg MO-on.

common man
Olvasó
common man

Másnap reggel az anyuka megjelent a kislánnyal az igazgatónőnél és fegyelmi vizsgálatot KÖVETELT a tanárnő ellen, mondván “KICSAVARTA a gyerek kezéből a telefonját, ami már testi sértés is szerinte! Itt már felbasztam magam, de kussoltam,

hallgattam. Nem részletezem, meghallgatták mindkét felet, pár diák a tanárnő mellett állt,de a harcias amazon anyuka,mindennel fenyegetőzött (kiírja facebook-ra,stb), fegyelmi figyelmeztetést kapott a tanárnő.

Mi ebből a tanulság? Te bennfentes vagy.Az igazgatónő fideszes ejtőernyős volt? Mit tudsz?

Meske
Olvasó
Meske

common man
Mikor veszíti el egy iskola a hitelét: ha a tanár egzisztenciáját (kollektive) beáldozzák a “hírnév”, “békesség” megőrzéséért vagy ki tudja miért cserébe vagy ha nem enged a fenyegetésnek, de közösségi médián keresztül mocskolni fogják…

Mi ebből a tanulság?

Érdemes előzetes tájékoztatás után jegyzőkönyv mellett hangfelvételt is készíteni az olyan helyzetekről/ ”panaszokról”, mint ami az igazgatóiban is lejátszódott, általában az emberek ritkábban jutnak el a fenyegetésig… valószínűleg az anyuka is meggondolta volna, mit mond, ha meg nem… akkor, ha jól tudom, a megfélemlítésre érvényes jogszabályokra szolgáltat bizonyítékot, mint kényszerítés, rágalmazás, becsületsértés, zaklatás.

Meske
Olvasó
Meske

Elolvastam az írást. Személyes hangvételű és impulzív. Néhány gondolat ezzel kapcsolatban:

7 éve tanított itt, imádta, szerette mindenki, lelkileg ez megviselte, hogy a kollégák, az igazgató nem állt ki mellette!

Sokszor hallottam hasonlót. Ebben van ellentmondás, azonban közvetlen infó híján csak feltételezések mentén lehetne mélyebbre tekinteni.
Úgy tapasztalom, ritkán van olyan, hogy egy „intézményt” nem irányít senki. Mindig az adja az irányt, akinek a „szava számít”. Előfordul, hogy az nem az igazgató (van, hogy belülről, olykor „kívülről irányítanak”) (Nyilván az az üdvös, ha az egyes pozíciókhoz tartozó hatáskörök/feladatok tisztázottak személyi alkalmasság/szakmai kompetencia szerint töltenek be.) A tanárok be tudják védeni egymást és magukat is, hét év elegendő, hogy kötődés alakuljon ki a tantestület tagjaival. Ebbe a tantestületen-belüli-dinamikába a szülők, gyerekek nem látnak bele. Valamiért ez a tanárnő „kilógott” (van ilyen, több oka is lehet), lehet egészen más szálon már alakult valami és ez volt az, ami végül egyértelművé tette, hogy lépnie kell más irányba.
Sokat segít, ha az ember látja, hogy ő most pedagógusként miért is van éppen ott, ahol van, ott mi a szerepe, dolga és az miért fontos… Még üdvösebb, ha megérti, miért történnek a dolgok úgy vele/körülötte, ahogy történnek és ebben neki mi a szerepe.

A papucs-szülő jelenségről… Szerencsére azért bőven van ellenpélda.
Nem/nehezen tud önkritikát gyakorolni, gyermeke viselkedését is önmagában értelmezi, nem igazán veszi figyelembe a körülményeket. A gyereket nem/nehezen tudja keretek között tartani/irányítani, ezért bizonyára elégtétel lehet, amikor lehetősége van ezt az irányítást/hatást/hatalmat megélni, ez esetben a tanárnő rovására. Kár, hogy sokan asszisztáltak hozzá (pedig bizonyára ismerték őt is, mint a lányát). Ez az iskolai attrakció valószínűleg a nő magánéletének a tükre is, de ezt egy pedagógus/intézmény nem kommunikálhatja vissza.
Fontosnak tartom a kapcsolattartást a szülőkkel. Sokukkal jól együtt lehet működni, segítőkészek, ha megtalálja a pedagógus a megfelelő hangot. Kivételek mindig voltak, lesznek, ez a pálya ezzel jár. A kölcsönös (olykor személyeskedő) minősítgetésnek semmi értelme.
Telefonról…
Digitáis oktatás van. A NAT-ban benne van, elvárás, hogy az okoseszközök használata bele legyen építve a tanmenetbe. Az más kérdés, hogy ki hogyan gyűjti be és osztja szét ezeket az eszközöket, mint ahogyan az is, hogyan koordinálod a virtuális térben a netfüggő diákokat úgy, hogy ne szakadozzanak le a témáról. És ne sértsék meg a személyiségi jogaidat pl.: filmezéseddel…
Kecskére káposztát…

A gyerekek általában manipulatívak és provokatívak -tudatosan és tudattalanul is (határfeszegetés, énvédelem, szórakozás, stb). Órán rövidre kell zárni velük a témát… Óra utáni elbeszélgetésnél már az ő szabadidejük fogy..
Egyébként meg addig mennek, míg valaki/valami meg nem állítja őket. Lehet érte haragudni most is… és később is.

Meske
Olvasó
Meske

kiegészítésül:
sok ember számára egyfajta “alap”, hogy az élete történéseit a neten megossza:
egyre több olyan ember van, aki vélt-valós-gerjesztett konfliktusokat (független attól, hogy az hivatali-személyes vagy közügy) közösségi szintre emeli, és ott igyekszik érvényt szerezni álláspontjának, önmaga igazát visszaigazolandó.

Itt egy olyan konfliktus került ki, aminek intézményi keretek között kellett volna maradni. Nem könnyű tenni ellene.
A tanár és szülő közötti hivatalos kommunikáció a Kréta platformján történik, itt kerül rögzítésre minden, ami a gyerekkel kapcsolatban fontosnak tartanak. És ebből a szempontból fontos az is, hogy a gyerek szavai-tettei legalább ilyen formába nyomott hagyjanak, mert ez hivatkozási alapként szolgál a pedagógus és az intézmény számára is konfliktus, ellenőrzés, jutalom, stb. esetén. Ha gyerek lekurváz egy tanárt, nem tesz eleget az órai kereteknek, stb. akkor azt feltétlenül fontos valamilyen formában dokumentálni. Ez az egyetlen módja, hogy a szülőt szembesítsék, így a helyzet kezelése intézményi keretek között maradhat. Igaz, nem garancia…
Hm… A lány ugyanúgy érvényesítette érdekeit, mint az anyja…

****
Olvasó
****

Ha gyerek lekurváz egy tanárt, nem tesz eleget az órai kereteknek, stb. akkor azt feltétlenül fontos valamilyen formában dokumentálni. Ez az egyetlen módja, hogy a szülőt szembesítsék, így a helyzet kezelése intézményi keretek között maradhat. Igaz, nem garancia…

Lényegtelen, ha anyuci/apuci pici lánya/fia mindig és mindekor “érinthetetlen”, és eleve úgy is “nevelik”.

Hm… A lány ugyanúgy érvényesítette érdekeit, mint az anyja…

Ebben az esetben mi lehetett a lány érdeke, és anyucié?

Bebizonyítani, hogy hosszabb a farka, mint a tanárnak?
Hogy neki egy pedagógus nem parancsol, hogy fölötte áll?
Tényleg érdekelne.

Meske
Olvasó
Meske

Szerintem a kulcsszó a játszma, a sértettség és a figyelem.

Aki körül forog a világ, az irányít (tágítja a határokat és teszteli pl… lekurvázással) a mobil egy olyan eszköz (státusz mellett pótcselekvés/függőséget is kivált), amivel magára irányítja a figyelmet, magán tartja/ellenőrzi/ kontrollálja. Ezt sikerült végül a tanárnak megszereznie és tanítás végéig elzárnia. A leányzó elérte a határt és ez sértette (mint ahogy az is, hogy az osztálytársai sem helyeselték a viselkedését).

A lányt veszteség érte, „fájdalom” (szégyen), szenved, otthon már ez a sérelem az áldozatszerepben való tetszelgésben testi sértéssé nőtt. Ez kellett ahhoz, hogy az anyja figyelmét, gondoskodását kiváltsa, másrészt az érzelmeken keresztül manipulálja. Így az anya is lehetőséget kapott ahhoz, hogy elvakult hiperszenzitív anyatigrisként bizonyítsa: egy szerető szülő mindenre képes a gyereke érdekében.
Másnap az igazgatóiban megtörtént a szembesítés, a tanuk vallomásai a tanárnő szavait támasztották alá. A sérelem így már kiterjedtebb, anya már nem csak a lányára, de önmagára is sértettként tekinthet, ezért ahhoz az eszközhöz nyúl, amit a legjobban ismer (a lánya is): manipulál, majd fenyeget – ha az igazgató nem veszi őt komolyan (nem figyel rá), akkor nyilvánosság elé viszi az ügyet (a közfigyelmet fogja manipulálni). A tét nagy: vagy ő bukik, vagy az iskola vagy a tanár.
(Itt simán meg lehetett volna fogni, ha valaki felismeri, hogy ez már büntetőjogi kategória)
A manipuláció (megfélemlítés) sikeres volt, így a lányból áldozat lett, a tanárnőből pedig bántalmazó.
A bántalmazót pedig már lehet szankcionálni (kompenzálni a sérelmet).

Szóval a lány provokál: meddig megy el a tanárnő, és manipulálja az anyját – „mire képes értem anya”/”mire tudom rávenni”
Az anya pedig az igazgatót: meddig megy el az igazgató/”mire tudom rávenni”.

Ebben az esetben mi lehetett a lány érdeke, és anyucié?

Egy másik dolog, ami a szégyenhez kapcsolódik: a bosszú. Ha valaki megszégyenít engem, akkor bosszút akarok állni. Feldmár A.

Az anya szégyene a kudarccal teli szülői szerep (ahogyan neveli/nem neveli), melynek tükre a lánya és önmaga viselkedése. Ezt a szégyenérzetet maguktól eltávolították és a pedagógushoz kapcsolták, mintha tőle jönne. Így a szégyenérzet megszégyenítéssé vált, egyben igazolta számukra a visszavágás „jogosságát”.
(tettüket igazságosnak/jogosnak gondolták (érzelmi logika) „szeretteinkért bosszút állunk” , gyerek-szülő „kapcsolaterősítés” hamis alapokon kényszerített játszmával

Érdekes dolog ez a bosszú, sok embert tud motiválni.

A tanári oldal viszont nekem nagyon zavaros.
Az igazgató kollektíve tiltotta volna a támogatást, vagy ennyire el voltak foglalva? vagy érdektelenek? vagy nem tudott „klikkesedni” a kolléga?
Én azt tapasztaltam eddig, hogy amellett állnak ki a tanárok, akivel jól tudnak együtt dolgozni és aki maradni akar.
Az is zavar, hogy a tanárnő az igazát zsebretette…

****
Olvasó
****

Szerintem a kul%csszó a játszma, a sértettség és a figyelem.

Ezek alapvetően női-gyermeki “tulajdonságok”, kimaradt belőle még a bosszú, a megalázás, kegyetlenség……

Aki körül forog a világ, az irányít (

Ez egy tévhit.

A “megtehetem bünti nélkül” nem egyenlő az irányítással, vagy esetleg a “vezetéssel”. Az csak annyit jelent, hogy elnézik nekem, mert van olyan “értékem”, ami ezt kompenzálja, és még így is megéri.

(tágítja a határokat

a gyermeki lét.

és teszteli pl… lekurvázással)

pont nem, tesztelni teszteli, de a tanerő lekurvázása az nem teszt, hanem alap, mert megengedheti magának.

a mobil egy olyan eszköz (státusz mellett pótcselekvés/függőséget is kivált), amivel magára irányítja a figyelmet, magán tartja/ellenőrzi/ kontrollálja.

Túl van tenyésztve, korábban is mondtam, pontosan ennyire megfelelne egy moncsiscsi, vagy bármely olyan tárgy/eszköz amely zavaró hatással bír.

Ezt sikerült végül a tanárnak megszereznie és tanítás végéig elzárnia.

Még mindig nem a (lényegtelen) tárgyról van szó, hanem arról, amit az képvisel.

A leányzó elérte a határt és ez sértette (mint ahogy az is, hogy az osztálytársai sem helyeselték a viselkedését).

Ahogy a későbbiekben kiderül, nemhogy elérete, hanem túl is lépte és nem sértett semmit, mert pontosan tudta, hogy büntetlenl megteheti, lásd a történet végét.

A lányt veszteség érte, „fájdalom” (szégyen), szenved, otthon már ez a sérelem az áldozatszerepben való tetszelgésben testi sértéssé nőtt.

Ne dramatizáljunk, nem ártatlan angyalkáról van szó, hanem egy kibaszott tudatos ribancról:)

Ez kellett ahhoz, hogy az anyja figyelmét, gondoskodását kiváltsa, másrészt az érzelmeken keresztül manipulálja.

Ezeket a szarokat tényleg komolyan mondod?
Ennyire balfasz és életképtelen lenne anyuci, ilyen korlátolt, megvezethető birka?

Így az anya is lehetőséget kapott ahhoz, hogy elvakult hiperszenzitív anyatigrisként bizonyítsa: egy szerető szülő mindenre képes a gyereke érdekében.

Occam beretvája szerint, egyik kutya, másik eb, nem kell túldimenzionálni, szemét szülőnek szemét a kölyke, anyucit is elbaszták gyerekkorában, és ezt továbbadja.

Másnap az igazgatóiban megtörtént a szembesítés, a tanuk vallomásai a tanárnő szavait támasztották alá.

Igen, egy “normális világban” valóban igaza lenne a tanárnak, de a jelen világunkban ez nem igaz, azért eszkalálódott ilyen szintre ez az egész, mert a kis picsától anyuciig bezárólag pontosan tudják, hogy a “jogaik vannak”.
Hogy szabad, liberális, elkényeztetett és következmények nélküli világ a jelenlegi.
Mások az “alapértékek”.

A sérelem így már kiterjedtebb, anya már nem csak a lányára, de önmagára is sértettként tekinthet, ezért ahhoz az eszközhöz nyúl, amit a legjobban ismer (a lánya is): manipulál, majd fenyeget – ha az igazgató nem veszi őt komolyan (nem figyel rá), akkor nyilvánosság elé viszi az ügyet (a közfigyelmet fogja manipulálni). A tét nagy: vagy ő bukik, vagy az iskola vagy a tanár.

Pont ez a lényeg, hogy NINCS TÉTJE!
Mindenképpen nyerő, mert a “nyilvánosságrahozatal”(=faszbuk) őt fogja megerősíteni, hiszen a többi, 90%-ban egymást nyálasan (körbe) lájkoló közösségben ezek már rég “alapok”.

(Itt simán meg lehetett volna fogni, ha valaki felismeri, hogy ez már büntetőjogi kategória)

Ez egyrészt mutatja az “inténzményvezető” inkompetenciáját, másrészt azt, amit az előbb írtam, mindegy, hogy mi az objektív “igazság”, ha a birkacsorda többi tagja együtt béget a “sértettel”

Az a te egyik tévedésed, hogy 1:1 szituációt vázolsz, miközben a “tyúkudvar” összertató (és “kiközösítő”, lobby)erejét nem veszed figyelembe.

A manipuláció (megfélemlítés) sikeres volt, így a lányból áldozat lett, a tanárnőből pedig bántalmazó.

Egyik sem igaz. Pont te mondtad, hogy ha ez “végigmegy”, akkor ha hajszállal is, de a tanár “győzőtt” volna, de a várható következmények miatt kihátrált a konfliktusból az (inkonpetens?, vagy épp) a realitás talaján álló inténzményvezető.

A bántalmazót pedig már lehet szankcionálni (kompenzálni a sérelmet).

Ez már csak “aprópénz”.

Szóval a lány provokál: meddig megy el a tanárnő, és manipulálja az anyját – „mire képes értem anya”/”mire tudom rávenni”
Az anya pedig az igazgatót: meddig megy el az igazgató/”mire tudom rávenni”.

Ugyanabba a hibába esel, mint az “antifeministák” nagy része itt is, mert tudatosságot és szándékosságot feltételezel ott, ahol ez nincs (vagy nem abban az értelemben), a “szabadjára engedett” ösztönök és elbaszott liberális SJW “szabadság” nevében bármikor bármit meg lehet tenni büntetlenül. Ez nem teszt volt, hanem egy természetes “erődemonstráció”. A kettő kissé eltér egymástól.

Egy másik dolog, ami a szégyenhez kapcsolódik: a bosszú. Ha valaki megszégyenít engem, akkor bosszút akarok állni. Feldmár A.

Kihagytál egy fontos dolgot, éspedig azt, hogy ha az adott egyén ezt “így ÉRZI”, és ez sokszor független attól, hogy ez objektíven, valóban megtörtént-e.
Még egy fontos dolog, amit külön kell mindenképpen választani:
– Úgy “szégyenülök” meg, hogy gyakorlatilag ártatlan vagyok, de kipécéznek, visszaélnek a hatalommal, akár tanerő, akár a társaim, akárki(k),vagy
– “Csatában” maradok alul.

A másodiknak mindig megvolt és most is megvan az ösztönös válasza: “az erősebbnek, a győztesnek behódolok”.

Itt történt jelen esetben a szereptévesztés, ami a jelen valósága, éspedig az, hogy a lány pontosan tudta, hogy végül győzni fog, hiába vesztett el látszólag egy csatát.

Az anya szégyene a kudarccal teli szülői szerep (ahogyan neveli/nem neveli), melynek tükre a lánya és önmaga viselkedése.

No, ez biztosan nem igaz.
Persze, konzervatív oldalról nézve ez így látszik, de fel sem merült ez benne, sőt, nemhogy szégyen, vagy kudarc, hanem a saját igazának a mindenekfölöttisége, a”megérdemelt” jogainak a gyakorlása, hiszen végülis győzött az igazság, nem?

Ha igaz lenne, amit állítasz, akkor anyuci szétpofozta volna a pici leányát és visszazavarta volna bocsánatot kérni a tanártól, sőt még ő is megtette volna, elnézést kérve, hogy ilyen kölyköt “nevelt”.

Ezt a szégyenérzetet maguktól eltávolították és a pedagógushoz kapcsolták, mintha tőle jönne. Így a szégyenérzet megszégyenítéssé vált, egyben igazolta számukra a visszavágás „jogosságát”.
(tettüket igazságosnak/jogosnak gondolták (érzelmi logika) „szeretteinkért bosszút állunk” , gyerek-szülő „kapcsolaterősítés” hamis alapokon kényszerített játszmával

Semmi szégyenérzet nem volt bennük, egyikben sem, sőt.

Érdekes dolog ez a bosszú, sok embert tud motiválni.

Bizony, és az igazságtalanság (vagy annak az “érzete”) még régebbről “eredeztethető”: https://qubit.hu/2019/03/08/a-csuklyasmajmok-is-kiakadnak-ha-igazsagtalanul-bannak-veluk

A tanári oldal viszont nekem nagyon zavaros.

Occam beretvája szerint pedig eléggé egyértemű.

Az igazgató kollektíve tiltotta volna a támogatást, vagy ennyire el voltak foglalva? vagy érdektelenek? vagy nem tudott „klikkesedni” a kolléga?
Én azt tapasztaltam eddig, hogy amellett állnak ki a tanárok, akivel jól tudnak együtt dolgozni és aki maradni akar.
Az is zavar, hogy a tanárnő az igazát zsebretette…

Nagyon érdekes, hogy nem tudsz kibújni a nemed által körülhatárolt “keretek” közül:)
A csípésrangsor, a klikkesedés, a “támogatók”, a “kiállás” (jogos, vagy sem, de a mi kutyánk kölyke stb.), a szubjektivitás oldaláról, a női működés dinamikájának a szemüvegén keresztül “nem érted”:)

Az is zavar, hogy a tanárnő az igazát zsebretette…

Sok lúd….és van rá egy huszasom, hogy az intézményvezető sem volt “disznó”……

Meske
Olvasó
Meske

Öööö… zavar az erőben…
Bocs, azt hittem az érdekel, milyen „szemüvegen+ keresztül látja anya-és lánya a helyzetet vagyis mik azok az érzések, gondolatok (téves/ferdített képzetek), amik esetükben megjelenhetnek.

Aki körül forog a világ, az irányít (
Ez egy tévhit.

Igen, az, tévhit, ám számára ez “valóság”, mely az irányítás illúzióját adja neki.

teszteli
mert tudatosságot és szándékosságot feltételezel ott, ahol ez nincs (vagy nem abban az értelemben)

” vagy nem abban az értelemben” Te most relativizálsz…? mert akkor én a másik értelemben értettem… :)

azért használom ezt a szó, mert a viselkedést és a helyzetet leírja. Lehet tudatos, de tudattalan törekvés is:„a külvilág reakciója megerősíti-e a tapasztalataimat/magamról kialakított képet/hiedelmeimet” (szóval nem kell hozzá a lánytól – vagy bárkitől- tudatosságot feltételezni).. Mivel a lánynak korábban nem szabtak határokat, így a korlátlanság vált alappá. Nem tudom, hányszor használta korábban a tanárra a „kurvát”, mindegyik teszt, (aminek „célja a „hatalom”, az „én” demonstrálása a másik megalázásán keresztül) és amit ezek szerint sorozatosan elbuktak/elbuknak/ (mivel érdemi következménye nem volt és jelenleg sincs), miáltal a lány „valósága” megerősítést nyer.

A kettő kissé eltér egymástól.

De nem zárják ki egymást…

korábban is mondtam, pontosan ennyire megfelelne egy moncsiscsi, vagy bármely olyan tárgy/eszköz amely zavaró hatással bír.

Ha a szituációt nézzük akkor igen. Viszont ha azt nézzük, a lány (és általában a mai gyerekek/felnőttek számára még mi mindent jelent), akkor a mobil olyan, mint egy „kiterjesztett én”. főleg egy hisztrionikus/nárcisztikus vonásokat mutató személynek (az ő jele az oviban a selfije lenne). A moncsicsi – bár nagyon személyes tárgy – csak egy tárgy, nem érkeznek rá üzenetek, nem lehet rajta keresztül csetelni, csevegni, nincs meg az azonnali visszacsatolás, nincs általa megerősítés, hogy milyen lett a szelfid. Szóval a tanár ezzel nem csak a tárgyat vette el két órára, hanem mondjuk úgy a „kapcsolatteremtési lehetőséget” is. (és ezt úgy tűnik a csajszi „alapjognak” tekinti)

A „sértett” itt a lányra vonatkozott, ő sértődött meg, mert „nem tetszésbe” ütközött.

Ne dramatizáljunk

A lány önsajnálatának ez a belső „dráma” az alapja, neki kb. ez a valóság, végeredmény szempontjából mindegy hogy tudatos vagy tudattalan a racionalizáció (kitalálja vagy csak érzi).
a „sértett nagy ént” követi a „szegény kicsi én”.

Ezeket a szarokat tényleg komolyan mondod?

Igeeen… elég szarul hangzik, pedig „működik”.
Ha máshogy nem jut el a szülőhöz, akkor megtalálja a módját (önsajnálat, feltűnést keltés, szándékosan rosszat tesz, hisztizik, stb. csak figyeljenek oda rá) A szeretet-koldulásnak színes a repertoárja felnőttek esetében is.
(súlyos formájára lásd pl.: Münchausen-szindróma
https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/6245/a-munchausen-kor-tunetei-kezelese

De mutatok egy „illusztrációt”

Spoiler
táborban reggel berobog anyuka a gyerekével:
„Tegnap egy másik lány nem hagyta békén a kislányomat, folyton zaklatta. Emiatt a lányomnak teljesen elmente a kedve, nem győztem vigasztalni, olyan szomorú lett, hogy alig tudtam rábeszélni, hogy ma felkelljen és visszajöjjön a táborba. Megtennéd, hogy beszélnél azzal a lánnyal, hogy hagyja békén a lányomat?”- aztán elrobogott mert dolga volt.
Miután a tanár utánajárt az esetnek, a következő helyzet bontakozott ki:
A kislány nem akart játszani egy másik kislánnyal, igyekezett távol tartani őt a barátai körétől (ami nehéz volt mert egy asztalnál ültek), közben neveket talált ki neki. Egy – szintén az asztalnál ülő -idősebb lány ezt szóvá tette és mondta neki, hogy az a másik kislány tök jó fej, inkább játszani kéne vele.
Otthon aztán lehet a kislányra nem figyeltek úgy, ahogy ő szerette volna vagy rossz kedve volt, stb. jól esett volna egy kis törődés, ezért elkezdte magát sajnáltatni és a „milyen volt ma a tábor?-ra” beúsztatta ezt a racionalizált sérelmet. Anya nem kérdezett bele, nem tudta, hogy mik voltak az előzmények, a lányka meg nem mondta el, mi is történt pontosan. Szóval anya a gyerek érzéseire reagált, lehet nem is érdekelték a tények, a „gyerekét megbántották, ezért a tanár cselekedjen”.
Lehet a gyerek már nem akart az ötödik napon is korán kelni és a hőségben táborozni, de anyuka nem ezt mondta- mint egyik valószínűsíthető okot, mert akkor nem mondhatta volna azt a tanárnak, hogy cselekedjen a lánya érdekében (jól jön az a kis érzés, hogy te irányíthatod azt, aki irányít, észrevetted azt, hogy a másik „hibázott”…).

Ilyen helyzetek, gyakran előfordulnak nem csak az iskolákban és van persze felnőtt verzió is…
Ismerős? „Jajjaj bántottak, csúnya gonosz gyerekek, büntesd meg őket apa/anya/tanárnéni, mondd meg nekik, hogy csúnyák és gonoszak!”

Ennyire balfasz és életképtelen lenne anyuci, ilyen korlátolt, megvezethető birka

:) minden embert meg lehet vezetni, aki hagyja magát, akinek van „vakfoltja” (persze amíg valakinek “haszna”van belőle). A gond az, hogy a saját vakfoltunkra nem igazán van rálátásunk. A vakfolt keresése, kiismerése pedig kellemetlen, pedig szerintem szükségszerű a „tovább-lépéshez” (ne más vezessen).

A manipuláció (megfélemlítés) sikeres volt, így a lányból áldozat lett, a tanárnőből pedig bántalmazó.

Egyik sem igaz.

Az anyának sikerült meghátrálásra és együttműködésre bírnia az igazgatót, hogy az „új alap”, a kiindulási pont ne a tanárnő és a diákok vázolta valóság legyen, hanem az ő (anya és lánya) „igazsága”?
Sikerült, és ezt az ő (anya) „igazságában” az igazolja vissza, hogy az ő kedve szerint alakulnak a dolgok, a tanárnő büntit kapott. (mint tévképzet: a győztesnek van „igaza”.)

A szégyenérzetet először az anya és lánya kapcsán gondoltam (de jó abból az aspektusból is látni, ahonnét te megmutattad). A cikk közepén a „Gabesz” elmondja, hogyan „nevelte/neveli” a nő a lányát. Az egy folyamatos kudarcélmény (nem tud keretet tartani, sem irányítani, magát sem, nemhogy a gyereket), csakhogy ez (az alkalmatlanság) egy rendkívül kellemetlen és amortizáló érzés/állapot, amit az ember – többek között- igyekszik elhárítani, hogy pl.: tagad, projektál, másokat leértékel, kompenzál

Spoiler
A tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután csak annyi nyoma marad, ha netán ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki benne. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat. másokat leértékel,

anya részéről lehet akár reakcióképzés is

Spoiler
(A reakcióképzés vagy kompenzáció az önmeggyőzés illetve „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Például: egy anya úgy érzi nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valójában jó anya.)
Ha nem hárítaná el a szégyent, szembesülne, magára veszi, akkor kezdene el pofozkodni (mármint a gyerekét).

Szégyen van, csak megpróbálja kiiktatni a tudatából, elhárítja. Azért gondolom, hogy eredetileg van szégyenérzete, mert a reagálások TÚL hangsúlyosak, drámaiak, túlkompenzált velük (nem elégszik meg azzal, hogy megmondja a „frankót”). És erre a túlkompenzált reakcióra van sajnos szabad kiélési lehetőség, mert nincs korlátja, gátja manapság.

Semmi szégyenérzet nem volt bennük, egyikben sem, sőt.

Nem lehet, hogy inkább gátlásosság nem volt bennük?

Kihagytál egy fontos dolgot, és pedig azt, hogy ha az adott egyén ezt “így ÉRZI”, és ez sokszor független attól, hogy ez objektíven, valóban megtörtént-e.

Igen, ez fontos, mert haladunk afelé, hogy érzések mentén, a sok kis szubjektívból akarnak manapság általános érvényű következtetéseket levonni.

Nagyon érdekes, hogy nem tudsz kibújni a nemed által körülhatárolt “keretek” közül:)

****!
Azért hadd próbálkozzak még:
Ez volt a leggazdaságosabb/legkényelmesebb/legbiztonságosabb megoldás, mert a vezetés szemében ez még mindig „kézenfekvőbb”, mint belebonyolódni egy olyan ügybe, melynek következményei irányíthatatlanok, kiszámíthatatlanok (esetleg más is felszínre kerül közben)?
Röviden: azért választotta ezt az igazgató, mert ismerve a körülményeket ennek a (leg)kisebb a kockázata.
Jó a válasz? …vagy dolgozzak még rajta?
Valószínűleg sok a „ludas”, egy „vadkan” esetében pedig máshogy alakul a történet.

****
Olvasó
****

Nem jó a válasz. dolgozz még rajta.

Meske
Olvasó
Meske

Rendben…
1. “Koncepciós per” szaga is van, ám ez megint személyes dimenzió…
2. A csaj és a családja akkora/olyan lovon ül, aminek a hátán “kisistennek” vélhetik magukat, és ha valaki(k) ezt nem veszi(k) figyelembe és halandó emberként kezeli(k) őket, akkor büntetésül emlékeztetik (őket) a “mindenhatóságukra”.
Ez esetben az előjogaiban sérült ego megszégyenülése szítja a bosszút, melyet a hiányos intelligencia olyan látványossá tesz, mint tűz lobogását a benzin.
Így jó? vagy …

****
Olvasó
****

Még mindig nem érted. Az általad felsorolt (és feltételezett) okok, indokok, analízisek, személyes motivációk stb. mind csak “értelmezése” , (ha véletlenül beletalálsz, akkor is) csak az egyed viselkedésének a magyarázata, és valójában nem segít csak maszatolja annak a jelenségnek a működését, ami a nagy szabadság, az SJW és a liberalizmus nevébe kitágult határok és megszűnő keretek, no meg a relativizálás csúcsrajáratásának az eredménye.

Nem számít, hogy az adott egyéneknek mik az egyedi mozgatórugója, ugyanis ez tökmindegy már, mert nem elvétve, és nem marginális jelenség, hanem már ez vált a “normalitássá”.

Akkor lenne relevanciája a megállapításaidnak, ha az “elferdült egyedeket” képes lenne a közösség/társadalom szankcionálni/kényszeríteni a “többségi normalitásra”, végső esetben pedig “kivetni” magából, kiközösíteni.

Ha az előzőek közül egyik sem válik be, mert tudjuk , hogy ez már rég nem opció, kezdve a cigányok “integrálásával”, folytatva az autista, SNI faszságokkal, a kibaszott érzékenyítésekkel már semmi nem az, ami valójában, hanem minden szar “értékes”, a deviáns életképtelent már nem megtűrjük, hanem magunk fölé emeljük és önként felállítjuk azokat a faszerdőket, amelyekben (“boldogan”/”toleránsan”/”mindenki értékes”, sőt a leg elbaszottabbak a legértékesebbek”
stb.címszavakat lobogtatva) rohangálunk.

Már jelenleg ez a többség. Ennyi deviáns, valamilyen “kreált szempont szerinti”, “egyedi és értékes” szemetet még nem hordott a hátán a föld.

Ma már az a “normális”, amit a lány és az anyja művel és ebbe a sorba kénytelen betagozódni az intézmény oktatója, vezetője is, lásd -> “az állásom (védelme) meghatározza az álláspontom” az egzisztenciám és a valódi kisebbség(már amennyi még maradt) az kénytelen cinkossá, vagy némává válni ha nem akarja kczkáztatni az egzisztenciáját.

Ezért lényegtelen rugózni az “egyedi okokon”, mert ezek már réges régen csak lényegtelen következmények. Magyarul a szar “díszítése”, mert a szart már nem lehet “visszafordítani”.

És bazmeg, még fokozzák is a szart, intézményes keretek közt:

https://index.hu/belfold/2021/07/21/corvinus-egyetem-lmbtq-szolidaritas/

Meske
Olvasó
Meske

Ééértem, szóval ebből a perspektívából nézzük a jelenséget:
https://www.youtube.com/watch?v=Zh3Yz3PiXZw
Ignore that, it will end…
https://www.youtube.com/watch?v=iKcWu0tsiZM

kénytelen cinkossá, vagy némává válni ha nem akarja kockáztatni az egzisztenciáját.

ez az egyik, ami miatt a rendszer ellehetetlenül, a másik, hogy ide alig van/ nincs utánpótlás (már női se nagyon)

Ezért lényegtelen rugózni az “egyedi okokon”, mert ezek már réges régen csak lényegtelen következmények.

Az emberek többsége „nem nőtt fel” a liberalizmushoz…

Azt látom az egyik legnagyobb bajnak, hogy az egyes területeken nem szakmai, hanem politikai és ideológiai nem is párbeszéd, nem is vita, hanem kinyilatkoztatás történik.
„Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a törvényhozó stigmatizálni kívánja a homoszexualitást vagy a nemi identitás megváltoztatásának igényét, illetve korlátozni a gyermekek homoszexualitással kapcsolatos információkhoz való hozzáférését”
Elolvastam a törvényt is és az egyetem nyilatkozatát is.
A törvény nem stigmatizál, hanem az ellen a propaganda ellen lép fel, ami a nemek relativizmusát a szexuális kapcsolatok tükrében a gyerekek körében is terjeszteni igyekszik, „korlátozni a gyermekek homoszexualitással kapcsolatos információkhoz való hozzáférését” pedig nem jelent teljes tiltást, hanem mértéket: a felvilágosítást végző szervezetek ellenőrzött működését.
A kormány végül is népszavazást kezdeményez a kérdésben.
https://www.origo.hu/itthon/20210721-gyermekvedelmi-nepszavazast-kezdemenyeza-kormany.html
Az oktatáson belül sincs konszenzus a liberalizmus/konzervativizmus tekintetében.
A liberalizmus eleve számos olyan ellentmondással rendelkezik, amit nem sikerült eddig feloldania:
pl.: tud mit kezdeni azokkal az igényekkel (gazdasági, politikai, társadalmi és ezen keresztül a globális folyamatok, ráadásul ezek a területek átfedik egymást) amit önmaga keltett, ugyanakkor nem tisztázott, hogy az oktatási rendszernek ezen belül is milyen igényekre kéne reagálni, mik élveznek prioritást és mik tartoznak a „rugalmas” kategóriába ( pl.: a jogegyenlőség nevében erőltetett „integrációt” – mely a jelenlegi formában szakmaiatlan és rendkívül kontraproduktív – rugalmasabban is lehetne kezelni) vagy itt a társadalom liberális életvitele, amely egyre nehezebben összeegyeztethető az oktatási intézmények zavartalan működéséhez szükséges keretekkel

hirdeti a szabad identitásformálódást, a toleranciát, de kirekesztővé válik azokkal az identitásokkal, amelyek neki nem tetszenek, amelyek pont a liberalizmus mentén formálódtak a liberalizmus kritikájává (konzervatív válaszok elutasítása)

****
Olvasó
****

A többi perspektíva huszadrangú lábjegyzet, mert a fősodor miatt labdába sem rúg, maximum felnagyítja, hangsúlyosabbá teszi.

ide alig van/ nincs utánpótlás (már női se nagyon)

Mert kiveszett az “elhivatottság”.

Az emberek többsége „nem nőtt fel” a liberalizmushoz…

Az emberek többsége semmihez nem nőtt fel, soha.

Azt látom az egyik legnagyobb bajnak, hogy az egyes területeken nem szakmai, hanem politikai és ideológiai nem is párbeszéd, nem is vita, hanem kinyilatkoztatás történik.

Ez viszont egy objektív adottság. Az emberek betagozódnak valamelyik “nyájba” és azt aztán védik, “minden áron”.
Mindig ideológiai és politikai mögöttes tartalma van.

A törvény nem stigmatizál, hanem az ellen a propaganda ellen lép fel, ami a nemek relativizmusát a szexuális kapcsolatok tükrében a gyerekek körében is terjeszteni igyekszik, „korlátozni a gyermekek homoszexualitással kapcsolatos információkhoz való hozzáférését” pedig nem jelent teljes tiltást, hanem mértéket: a felvilágosítást végző szervezetek ellenőrzött működését.

Igen, de ez a “másik oldalt” nem érdekli. A “”másik oldal rossz”, mindig és mindenkor, oldaltól függetlenül.

A népszavazás is ugyanazt fogja megmutatni, mint az állampolgársági, meg a kvótanépszavazás: mennyire “aktívak” az adott oldal szavazói és mivel lehet őket mozgósítani.

Az oktatáson belül sincs konszenzus a liberalizmus/konzervativizmus tekintetében.

Hogy is lehetne, hiszen nem objektív, “értelmes emberek” vitatkoznak, hanem “oldalak”.

A liberalizmus eleve számos olyan ellentmondással rendelkezik, amit nem sikerült eddig feloldania:

Nem számít, mert a nyájhoz tartozás, a közös hit/gyűlölet mindent felülír az egyén szintjén és ez csatornázódik be és adódik össze, amikor “választani kell”.