A feminista pszichológia és terápia az 1960-as években alakult ki. Nem köthető konkrét személyhez, és a mai napig nem születtek olyan kutatási eredmények, amelyek azt bizonyítanák, hogy a feminista terápiának általánosságban van haszna. A feminista tanácsadók arra törekedtek, hogy a bántalmazott, alacsony önbizalommal küzdő nőt talpra állítsák. Sőt, foglalkoztak olyan férfiakkal is, akiknek az volt a problémájuk, hogy nem merték gyengeségeiket felvállalni, és azt állították, hogy más férfiak csak kinevetnék őket.
Ahogy teltek az évek, és változott a világ, a feminista pszichológusok rájöttek, hogy ideje fejleszteni a teóriát és a terápiát, ahogyan változik a megközelítés a pszichológia más területein is. A 90-es évek végén a feminista pszichológia már nem arra fókuszált, hogy a női egyenjogúságot magyarázza, táplálja. A módszer inkább az egyén fontosságára koncentrált. Tehát, ha egy nő problémáival egy feminista pszichológus tanácsadóhoz fordult, már nem azt kapta, hogy NŐ-ként hogyan érvényesüljön, és hogyan likvidálja a férfiakat az életéből, hanem, hogy milyen módon képes egyénként érvényesülni. A férfiakkal való egészséges kapcsolat fontossága azonban továbbra is hiányzott a képletből. Nem sokáig.
A feminista pszichológia gyorsan változott tovább, mégpedig pontosan a radikális feminizmus hatására. Napjainkban egyre több az olyan pszichológus, aki a feminista teóriát tulajdonképpen antifeminista irányzattá változtatja. Párkapcsolati gondok esetén mindkét fél szava számít. A cél a problémák közös megoldása (amennyiben lehetséges), nem a gyors válás. A bántalmazott nő akkor hagyja el a terápiát, ha megértette, hogy ő egy teljes értékű ember, és NEM minden férfi szemét, tanuljon meg újra bízni, ne általánosítson.
Úgy tűnik, hogy a feminista pszichológia megtalálta a helyes utat, amely lényegében immár elveti a nők problémáinak osztályharcos feminista megközelítését. Ha mindenképpen ragaszkodunk az irányzat ideológiai meghatározásához, akkor a nevét meg kellene változtatni “antifeminista pszichológiára”. De a legjobb talán mégis az lenne, ha leszögeznénk, hogy az egyének problémáinak megoldására törekvő pszichológia nem lehet az ideológiai megfontolások színtere. A pszichológia ideológiai megközelítésének értelmetlenségét remekül példázza a feminista pszichológia 180 fokos fordulata is, hiszen egy hosszú és felesleges körrel beismerte lényegi kudarcát is.
Referencia: Capuzzi, D., & Gross, D. R. (Ed.). (2011). *Counseling and
psychotherapy: Theories and interventions*(5th ed.). Alexandria, VA:
American Counseling Association.
Ezzel az elnevezősdivel kapcsolatosan volt már kommentsor. Szerintem a mi szempontunkból egyértelmű hogy a feminizmus valójában nem a nők érdekeit képviseli, hanem éppen ellenkezőleg, árt a nőknek. Szóval helyesen a feminizmust kellene antifeministának és az antifeminizmust, mint a nők valódi érdekeiért küzdő mozgalmat feministának nevezni.
Ebből adódóan a cikkbeli gondolatmenet lényegében így hangzik: A “feminista” pszichológia valójában antifeminista pszichológiaként indult de napjainkra egyre feministábbá vált.
Igen, teljesen egyetértek. Ez a fogalomzavar is sokat árt, rengeteg nő és férfi félreérti. Van olyan feminista pszichológus, aki feminácik által meghurcolt férfiakat vagy akár nőket segít….nagyon remélem, hogy egyre nagyobb terepet kapnak az igazi feministák, akiket momentán antifeministáknak neveznek.
Én nem ítélem ilyen rózsásnak a helyzetet. Szerintem csak azért állt le a “feminista pszichológia”, mert elérte kitűzött célját, és immár magasabb szinten, “antifeminista pszichológiaként” működik tovább ugyanaz. Remélem, tévedek.
Mi volt a célja és mit értesz magasabb szinten?
Szerintem ez országtól és kultúrától is függ…sajnos. Bár a legtöbb teóriát és terápiát univerzálisan megvizsgálják és elfogadják a pszichológiai társaságok, a feminista teória nem tartozik ezek közé. Ugyanakkor számomra bíztató azt olvasni, hogy feminista tanácsadók férfiakat segítenek….és nem abban, hogy bétákká váljanak. Lehet ám, hogy van olyan tanácsadó, aki a régi vonalat követi, de az etikai szabályok elég szigorúak. Ha kiderül, azonnal elveszíti az engedélyét.
Nem csak arról van szó, hogy a nem megfelelő banner alatt végeznek normális munkát?
Arra gondolsz, amit Elek is írt az első hozzászólásában? Mert akkor a válasz igen. Persze nem nagyon van olyan tanácsadó, aki kizárólag egy fajta terápiát alkalmaz. Egy nagy problémát azért látok még. Hasonlóan más problémákhoz (alkoholizmus, trauma, drogok) csoport terápiára is elküldik a klienst….az önsegítő feminista csoportok azonban még mindig feminácikból állnak. Tehát a tanácsadó vagy nem alkalmazza ezt a módszert vagy keres olyan zárt csoportot, amelyben a tagok a jelenlegi feminista pszichológiát alkalmazzák.
Nem teljesen (ha nekem írtad), hanem arra, hogy a feminizmus abszolút nem szempont a munkavégzés során, kb. ahogy még a cikk végén írtad.
Értem már mire gondoltál. Inkább arról van szó, hogy a feminista pszichológia elkezdett a nemek egészséges harmóniájára alapozni, és ez fontos a terápia során. Tegyük fel, hogy van egy bántalmazott nő vagy férfi. A feminista tanácsadó a nemek valódi jelentéséről és a harmónia visszaszerzéséről fog a klienssel beszélgetni, természetesen az egyénre fókuszálva. Míg ugyanezt a klienst, egy kognitív-viselkedés terapeuta arra próbálná rávezetni, hogy gondolatainak megváltoztatásával a viselkedésén és tapasztalatain is változtathat pozitívan.
Egyébként ezért írtam, hogy általában a tanácsadók több teóriát is alkalmaznak. Magyarán léteznek feminista kognitív-viselkedés tanácsadók, akik mindkét teóriát együttesen alkalmazzák.
Hasonló témában volt szóváltásom egy feministával. Íme:
bat1n1ja (két komment)
A pszichológiának nevezett áltudományról írt kis szösszenetemet lásd feljebb. És olvass Karl Poppert, aki udvariasan de határozottan kifejtette, hogy a pszichológia NEM tudomány (pont azért, mert egyetlen hipotézise – bizonyítható/cáfolható alapfeltevése – sincsen). A “jó” hír viszont, hogy emellett baromi hímsoviniszta…
Na igen, nagyon kényelmes – és nagyon hímsoviniszta – megoldás arra, hogy még csak ki sem kelljen vizsgálni a családon belüli nemi erőszakot! Na persze, mit várunk a pszichológia nevű “tudománytól”, amelynek alapítója, Freud, direkt azért találta ki a péniszirigység elméletet, mert a felső-középosztálybeli nők beszámolói az őket (gyerekkorukban!) ért szexuális erőszakról máskülönben tönkretették volna a virágzó praxisát…
Zoltán Krasznai (én lennék)
Érdekes dolog ez a pszichológia. Mármint az észlelések terén.
Tény, hogy a pszichológizálás, mint eszköz szélsőséges használata kitermelt egy anti-pszichológiai attitűdöt. Ami magával vonja a pszichológia, mint tudomány lenézését is. De ez a fajta relativizálás, a tudományosság megkérdőjelezése, az áltudomány nevű bélyeg ragasztása kijutott már szinte a teljes társadalomtudománynak, minden egyes ágának, legyen az pszichológia, szociológia, politológia, kulturális antropológia, történelemtudomány, irodalomtudomány, vallástudomány, teológia, filozófia, pedagógia stb. Vagyis nincs benne semmi új. Jelenleg azon megy feminista – antifeminista körökben a vita, hogy a Gender Studies és az evolúciós pszichológia tudomány vagy sem. Szerény tapasztalatom az, hogy mindkettőt alkalmazzák politikai célokra, és mindkettővel szépen félre lehet magyarázni és le lehet egyszerűsíteni társadalmi jelenségeket. Na, de maradok a pszichológiánál…
Tény, hogy a pszichológia politikai célokra való használata is többet ártott a tudománynak, mint használt. Volt már nem egyszer magának a tőkés rendszernek is apologetikája. Amikor pszichológus “szakemberek” kifejtik, hogy a tőkés rendszer bírálói nagyobb részt identitásproblémás, magánéletben gondokkal küszködő személyek. (Szép példa erre az amúgy történész Paul Johnson történelmi személyek magánéletébe vájkáló, erősen pszichologizáló “remekműve”, az Értelmiségiek.) Ezt tapasztaltam piciben is, amikor a tőkés rendszert kritizáló nemzetiszocialista, anarchista és feminista is nem volt más csupán ezen “szakemberek” szerint, mint az életben boldogtalan, a társadalom peremén vegetáló, mentális gondokkal küszködő szenvedő.
Erre persze már régóta megszületett az ellenválasz, ami hasonlóan tudománytalan.
– A nemzetiszocialista részéről a pszichológia zsidó áltudomány, mely bebetonozza a zsidó uralmat.
– Az anarchista részéről a pszichológia polgári áltudomány, mely bebetonozza a polgári tőkés uralmat.
– A feminista részéről a pszichológia maszkulin áltudomány, mely bebetonozza a patriarchális uralmat.
Vagyis ma pszichológusnak lenni zsidó, polgári és maszkulin dolog. Jó tudni…
Freud szerintem is keményen nemi soviniszta (azon belül himsovén volt), és hát én úgy tudom, elég keményen korlátozta és uralta a családját.
A vitapartnered ugyanakkor szerintem arra volt kíváncsi, vagy hát azt várta, hogy a saját szavaiddal fejtsd ki, miért is áltudomány a pszichológia. Az, hogy “olvasd el Karl Poppertől ezt az irományt”, nem érv. A pszichológia meg úgy keményen hímsoviniszta, ahogy mondjuk a pedagógia keményen nősténysoviniszta (hogy egy sokszor hallott hülye példát hozzak párhuzamba egy másik hülye példával).
Aki akarja, ki keresheti ebből a káoszból (komment-rengeteg):
http://444.hu/2014/11/22/tudod-mit-uzen-neked-a-rendorseg-ha-egy-buli-utan-megeroszakolnak-tehetsz-rola/
No igen, tekintve, hogy a pszichológia nem egy egzakt, kézzelfogható dolgot vizsgál, hanem az emberi elme működésére igyekszik modelleket találni, ezért elég nehéz lenne cáfolhatatlannak kikiáltott teóriákat felállítani. Ugyanakkor azért vegyük észre, hogy a tudományos kutatás általában ugyanezt a metodikát követi, elméleteket állít fel, aztán azokat megpróbálja igazolni vagy cáfolni. A pszichológia terén az igazolás kimerül abban, hogy hány szakember hajlandó ugyanazt az elméletet elképzelhetőnek gondolni.
Például a péniszirigységről azért tudjuk, hogy Freudnak igaza volt, mert túlságosan is gyakran szembesülünk a tüneteivel. :) A modern szexuálpszichológia “kasztrációs szindróma” néven tartja számon a nőknek azt a vad férfigyűlöletét, amelynek összes tünetét legjobban például egy radikális feministán figyelhetjük meg. De ez nem áll összefüggésben a szexuális abuzussal, ami a statisztikai pszichológiai kutatások szerint egyébként is csak az esetek 10 százalékában okoz maradandó pszichológiai károkat.
A péniszirigység a feministákra jellemző, de ez nem jelenti, hogy Freud-nak igaza volt :)
A psichológiában úgy néz ki az igazolás, hogy miután felállítanak egy elméletet, különböző kutatók összegyűjtenek emberkéket, és az adott problémától és elmélettől függően szépen megvizsgálják őket. Ez történhet rögzített interjú, kérdőív, lista stb formájában. Az adatokat összegyűjtik, majd általában valamilyen statisztikai módszerrel (t-teszt, ANOVA…van egy rakás) elemzik. Ha sok hasonló eredmény születetik, akkor egy teória vagy módszer általában elfogadott lesz. Ugyanakkor mindegyik limitált, és ezt közzé is teszik. Nem minden elmélet működik minden betegség vagy probléma esetében. Ezért van az, hogy bár a legtöbb pszichológusnak van egy kedvelt orientációja, több módszert kell behatóan ismernie, hogy a kliens számára legmegfelelőbbet használja.
“A pszichológia terén az igazolás kimerül abban, hogy hány szakember hajlandó ugyanazt az elméletet elképzelhetőnek gondolni.”
Ez nem igaz. Kb. 80 éve a viselkedéspszichológia óta és a kognitív pszichológia megjelenésétől végképp, a pszichológiában az az elfogadott, amit.
– kísérleti úton bizonyítani lehet (amíg nem cáfolják meg, szintén kísérlettel) vagy
– amit szigorúan dokumentált, megfelelően megtervezett és lebonyolított, elegendő számú megfigyelés támaszt alá és
– statisztikai módszerekkel levezethető, hipotézisvizsgálat alá vonható.
Még az esettanulmányokat sem fogadják el manapság bizonyító erejűnek, hiszen az csak egy eset, legyen akármilyen mélyen és pontosan feldolgozva. Az így levont következtetéseket, mint felvetéseket publikálni lehet, de a fenti módszerek egyikével meg kell erősíteni, hogy tudományos eredménynek minősüljön, alkalmazhatóvá válhasson.
Ki mondta neked ezt a marhaságot, Alter Ego? A Szokolszki-féle kutatásmódszertan tankönyv is elismeri, hogy a média és a politikai érdekek segíthetik vagy gátolhatják egy-egy elmélet, eredmény nyilvánosságra kerülését, elfogadását – de ez a közgazdaságtól kezdve az orvosláson keresztül mindenre egyaránt igaz.
Egyébként tényleg felhasználták a pszichológiát politikai célokra időnként. Jó példa a Hitlerről írt elképesztő ökörségek, amiket pszichológusok írtak a második világháború idején vagy Erich Fromm kitalációja a tekintélyelvű ember. Ez egyszerűen a konzervatív nevelés lejáratására kitalált elmélet, a liberális szellemű nevelés elterjesztése érdekében.
Nem irigyellek ezért a beszélgetésért….én robbantam volna :)
Freud az alapító…haha…még ha ilyen egyszerű lenne. Ugyan a pszichológia elismeri Freud szerepét, de módszereit szinte már senki nem használja. Jung, Adler szintén hanyagolt, ma leginkább a kognitív-viselkedés pszichológia pozitív hatására van a legtöbb bizonyíték.
A legszomorúbb az egészben, hogy az átmeneti vitapartnerem egy diplomás értelmiségi volt. Facebook-on már volt vele pár hasonló eszmecserém.
Karl Popper a pszichoanalízisról (és a marxizmusról) beszélt, nem általában a psziichológiáról! Ácsi! Szövegértés. A kognitív pszichológia éppen a megfigyelhető, mérhető, rendszerezhető és okozati viszonyba állítható pszichológiai jelenségek vizsgálatára alakult meg. A behaviorizmus (kb. viselkedéspszichológia) pedig csak és kizárólag az objektív adatok bizonyítható összefüggéseivel volt hajlandó foglalkozni (pl. a személyiség, mint olyan létezését is tagadták).
bat1n1ja vagy hazudik, vagy okosabb nála egy ötödikes, legalábbis szövegértését tekintve.
Karl Popper sorait a pszichoanalízisről és a marxizmusról a Kognitív pszichológia c. egyetemi kézikönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995) 1. fejezete is felhozza, a tudományosság feltételeinek taglalása közben.
Érdekes cikk. Jó lenne tudni vajon ez a fajta fordulat mikor fog eljutni Magyarországra. Félek mire ide ér a feministák már elfogják érni, hogy ebben a formájában ez törvénytelen vagy legalább elítélendő – szakmai eretnekség – legyen. Eddig is ők irányították a pszichológiai irányzatokat , kutatásokat és lejárató kampányt indítottak azok ellen akik attól eltértek. Kétlem, hogy most csak úgy kiengednék ezt a hatalmat a kezükből.
Abban sem vagyok biztos, hogy Magyarországon alkalmazzák-e ezt a teóriát
Erről volt már itt szó?
http://www.antikvarium.hu/konyv/tamasi-erzsebet-bunos-aldozatok-311236
(Tartalom olvasható.)
Tamási Erzsébet: Sztereotípiák virágzása: a média és a női terroristák
Ezt még nem olvastam, köszönöm. Ez a nő zseniális.
Ez is jó:
http://jogikar.uni-miskolc.hu/download.php?fileName=/projectSetup/files/amu/szocialpolitika/tamasi.pdf.