Definitív cikk a nemi erőszak megelőzéséről

Előszóként annyit, hogy ez a cikk (minden valószínűség szerint) a “nemi erőszak elleni kampány hete” utolsó ilyen témájú cikke. Aki úgy érzi, már eleget tárgyaltuk a témát, az egyszerűen ne olvassa el ezt az írást.

A neten nem lehet úgy elhajítani egy klikket, hogy ne a pécsi rendőrségi kampány kritikájára essen, úgyhogy ezúttal igyekszünk válaszolni minden felmerült kérdésre.

1. Az öltözködésre, ivásra, óvatosságra vonatkozó tanácsok fölöslegesek és/vagy károsak, mert a nemi erőszakok többségét nem ismeretlen követi el az utcán, hanem ismerős, az áldozat vagy a tettes otthonában.

Az állítás a felmérések szerint igaz – ettől függetlenül a nemi erőszakok egy része mégiscsak ismeretlenek által történik, jellemzően sötétedés után, az utcán. Vagyis nem minden nemi erőszakot lehet megelőzni a pécsi rendőrség tanácsaival, de egy részüket igen. Ez pedig elég indok arra, hogy a tanácsokat előadhassák.

2. Ezek a tanácsok károsak, mert az áldozatot hibáztatják.

A “tehetsz róla” nem ugyanaz, mint a “TE tehetsz róla”. Nem akarok nyelvészprofesszort játszani, de szerintem világos a jelentésbeli különbség. Különösen úgy, ha kiegészítjük a szűkebb (tehetsz ellene!) és tágabb (segíteni akarunk neked, hogy ne ess áldozatul a bűnözőknek) szövegkörnyezetével. A pécsi rendőröknek esze ágában sincs olyat gondolni, hogy ha valakit letepernek, azért ő a hibás. Már a feltételezés is sértő és hazug.

Ennyit a dolog nyelvtani és jogi oldaláról… Viszont van itt erkölcsi vonzat is.

Ha valaki olyat tesz, amivel önmagát veszélybe sodorja, és ennek következtében a veszély el is éri, az megérdemli a hibáztatást. Hiszen hibát követett el! Amit teszünk, annak következményei vannak. Ha körülnézés nélkül lépnék az úttestre, és elütnek, a feministák lennének az elsők, akik azt mondanák, hogy én voltam a bolond. Ugyanez vonatkozik arra, aki egy nemi erőszakoló jelenlétében felhívja magára a figyelmet, majd felelőtlen, figyelmetlen viselkedésével lehetőséget biztosít az erőszakolónak a bűnelkövetésre. Az áldozat nem tudta, hogy nemi erőszakoló van a közelében? Egyfelől a feministák szerint kb. minden ötödik férfi az, tehát az ő elméleteik alapján szinte lehetetlen nem egy erőszakoló közelében lenni; másfelől amikor körülnézés nélkül az útra léptem, én sem tudtam, hogy ott lesz egy autó. Mentesít ez engem a saját tetteim következménye alól? Nem. Tüntethetnék, hogy ne nekem adjon tanácsot a rendőrség, miszerint nézzek szét, hanem az autósokat oktassák ki, hogy ne üssenek el ártatlan gyalogosokat. Persze ennek semmi értelme nem lenne – csakúgy, mint a feminista kampánynak nemi erőszak ügyében.

3. De a felelősség az elkövetőt terheli!

Természetesen! A büntetőjogi felelősség 100%-a a tettesé – de ez egyáltalán nem fogja vigasztalni az áldozatot, ha a bűntény már megtörtént. Az alapvető cél nem azt bizonygatni, hogy a tettesnek kell börtönbe menni (hiszen ez mindigis így volt), hanem az, hogy csökkentsük a nemi erőszakok számát – azt pedig tanácsadással lehet elérni és körültekintéssel. Ha minden feminista minden reggel ezerszer elhadarja, hogy a felelősség az elkövetőt terheli, azzal a nemi erőszakok száma egyetlen eggyel sem fog csökkenni. Ellenben ha a nők megfogadják a rendőrség ajánlásait, azzal valóban csökken az esélye, hogy áldozattá váljanak.

4. Az egész gondolatmenet azt feltételezi, hogy a nemi erőszak elkerülhetetlen, kiirthatatlan része a férfiak viselkedésének – vagyis minden férfi alantas ösztönállat, aki nem tudja visszatartani magát egy miniszoknya láttán.

Nem. A gondolatmenet azt feltételezi, hogy van a férfiak között kevesebb mint 1%-nyi nemi erőszakoló, aki időnként valóban nem tudja visszatartani magát. Ez a kis számú bűnöző épp elég ahhoz, hogy jelenlétükkel indokolják a nők fokozott óvatosságát, ugyanakkor szükségtelenné teszik a teljes férfinemet becsmérlő, lealacsonyító feminista rágalmazást és hangulatkeltést.

Soha nem volt szó arról, hogy a nők azért ne öltözzenek lengén, mert az a 99% normális férfiból nemi erőszakolót csinál. Azért figyeljenek az öltözködésükre és a környezetükre, mert az 1%-nyi bűnöző is közöttünk él. Ha csak a normális férfiakon múlna, a nők akár meztelenül is járhatnának, de nem a normális férfiakon múlik.

5. Ne a potenciális áldozatokat, hanem az elkövetőket szólítsák meg!

Ez több okból is lehetetlen.

– Először is az elkövetőket nem lehet megszólítani, ugyanis nem tudjuk kik ők. Annyit tehetnénk, hogy az összes fiút és férfit elkezdjük vegzálni – ami a legkevésbé sem hatékony, viszont erősen bosszantó és megalázó az ártatlan 99%-os többségre nézve. Az nem “áldozathibáztatás”, ha a 99%-nyi ártatlan férfit hibáztatjuk az 1%-nyi bűnöző tetteiért? Ó, dehogynem.

– Másodszor, az elképzelés feltételezi, hogy a potenciális elkövetők nem tudják: a nemi erőszak rossz. Ez a leghiteltelenebb gondolat a világon, mivel nem csak a normális 99%-nyi férfi, de maguk a nemi erőszakolók is tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a nemi erőszak rossz. Szó sincs itt valamiféle félreértésről vagy tudatlanságról, amit egy plakáttal vagy videóval orvosolni lehetne. Amit már úgyis mindenki tud, azon nincs mit terjeszteni, tehát a “tanítsuk meg a férfiakat, hogy ne erőszakoljanak” egy értelmetlen lózung. Péntek László is tudta, hogy az erőszak rossz, mégis elkövette.

– Harmadszor, aki nemi erőszakra képes, az alapvetően pszichopata jellem. Egy ép lelkületű férfi nem tud megerőszakolni egy nőt, mivel képtelen a merevedését fenntartani, ha az áldozat ellenkezik. Ezen okokból viszont teljesen biztos, hogy ha valami fantasztikus csoda folytán nem lenne tisztában azzal, hogy erőszakolni tilos, akkor sem érdekelné az üzenet. Péntek Lászlónak is mondták, hogy ne erőszakoskodjon nőkkel, mégis megtette. A feministák pszichopata emberek lelkére akarnak hatni, ami meglehetősen kevés sikerrel kecsegtető vállalkozás.

6. A nők felelőssé tétele az elkövetőket felmenti, mentegeti!

A saját tetteinkért rajtunk csattanó következmények univerzális törvénye (ami szerint ha tűzbe tartom a kezem, akkor meg fog égni) teljesen független attól, amit büntetőjogi értelemben nevezünk felelősségnek. Ezt a két dolgot összekeverni vagy butaság, vagy szándékos ferdítés. Erkölcsi értelemben az ember felelős azért, amit saját maga csinál – kivéve a gyerekeket, akik szüleik gyámsága alatt állnak. Ideje lenne eldönteni, hogy a nők felnőtt, felelős emberek, vagy pedig gyerekek. Ha felnőtt, felelős emberek, akkor igenis meg lehet tőlük követelni, hogy gondolkodjanak és viselkedjenek felelős módon. Ez pedig magában foglalja azt is, hogy (a rendőrségi tanácsok figyelembe vételével) tesznek valamit a saját önvédelmük érdekében. Amennyiben ezt nem lehet elvárni tőlük, akkor gyerekek, akik mások felügyeletére szorulnak.

A büntetőjogi felelősség az elkövetőt terheli, ez mindig így volt, és mindig így is lesz, amíg a társadalmunk által felépített igazságszolgáltatási rendszer működik. Már Hammurabi kőtáblái is büntették a nemi erőszakot, és a magyar BTK is bünteti. A potenciális áldozatok védelmére szolgáló tanácsadás ezen fikarcnyit sem változtat. Nincs olyan áldozat és nincs olyan elkövető, aki joggal gondolhatná, hogy az áldozatot fogják megbüntetni azért, ami történt.

7. A ruházkodási tanácsokkal azt sugallják, hogy a kihívó ruházat gazdája erkölcstelen, és akarja, “megérdemli” az erőszakot.

Ilyet soha senki nem állított, különösen nem a pécsi rendőrség.

Nade tegyük fel, hogy vannak nagyon buta emberek, akik tényleg ezt hiszik. Ezek bármiféle felvilágosítástól, vagy annak hiányától függetlenül nagyon buták, és semmiféle feminista kampány nem fog értelmet verni a fejükbe. Ha tényleg ott vannak odakint, akkor egy okos nő felkészül ellenük, nem? Maga is nagyon buta ember lehet, aki eldobja magától az önvédelem gondolatát arra hivatkozva, hogy jobb lenne, ha felvilágosító kampányok segítségével teljesen megszüntetnék a bűnözést. Felvilágosító kampányokkal még soha semmit nem szüntettek meg, és sajnos nem a nemi erőszak lesz az első, aminél esetleg mégis beválik.

Az okos ember felkészül mások esetleges agressziójára, ha olyan helyre megy, ahol veszélybe kerülhet – a buta ember ezt félresöpri azzal, hogy miért kellene neki ezzel törődni, oldja meg más.

8. A társadalomban teljesen elterjedt nézet, hogy az áldozat megérdemelte, az ő felelőssége, stb.

Érdekes módon ez a vélemény, ami állítólag “elterjedt”, gyakorlatilag sehol nem látható, hallható. Tévében vagy rádióban senki nem mond ilyet. (Még a sokat szapult Balázsék sem beszéltek ilyesmiről, távolról sem.) Munkahelyen, utcán ilyet nem hallani. Illetve ha lesüllyedünk a társadalom legaljára, ott találhatunk olyan elemeket, akik így gondolkodnak – ők ugyanaz az 1%, akik elkövetni is hajlamosak ilyesmit. A nézeteik viszont a legkevésbé sem elterjedtek, sőt, kifejezetten üldözöttek. És nem csak a feministák által, hanem a normális társadalom egésze által.

9. De mégis, a megerőszakolt nőket az emberek lenézik, leszólják!

Ez az, ahol a körülmények tényleg sokat számítanak, de nem alaptalanul. A második pontban már érintettük, de nem árt megismételni: van, akit önhibáján kívül ér szerencsétlenség, és van, aki maga is tesz érte. A kettő alapvetően különbözik, így a megítélésük is. Nem lehet az emberi természetet okolni, ha különbséget tesz egy betörő által a saját otthonában bántalmazott és megerőszakolt nő, illetve egy házibuliban részegen hortyogó másik között, aki önkívületében nem tudja, hogy mi történik a testével. Ennek a két embernek nagyon eltérő az erkölcsi felelőssége – amitől függetlenül a büntetőjogi felelősség mindig 100%-ban a tettesé, ahogy többször leszögeztük. Ha valaki szeretné elkerülni a “népítéletet”, és egyúttal a nemi erőszakot is, nincs más dolga, mint nem adni okot és lehetőséget egyikre sem. Ne viselkedj felelőtlenül, akkor kisebb eséllyel ér erőszak, és a pletykákat is megelőzted. Mennyivel jobb ez, mint afölött sírni, hogy megerőszakoltak, ráadásul még az emberek is ferdén néznek rád??? Afelől biztos lehet bárki, hogy a saját otthonában egy idegen által megerőszakolt nőt senki nem fog ribancnak titulálni. Hogy a diszkó után össz-vissz 30 cm² ruhában részegen tipegő nőről mit gondolnak, az teljesen más kérdés. Nem lehetetlen, hogy akit könnyű erkölcsűnek néznek, tényleg az… Már ha nem tilos még észrevenni ebben az ún. patriarchális világban, ha egy nő a közerkölcsök színvonala alá bukik. (Természetesen tilos, erről szól a ribiséta.)

Más szemszögből nézve pedig meglehetősen irracionális elképzelés, hogy a felelőtlen nők kedvéért változzon meg mindenki más gondolkodása. Hogyan akarják a pletykás emberek hozzáállását megváltoztatni? Lehetséges az egyáltalán? S még ha az is, vajon van-e joguk a saját felelőtlenségük elkendőzésére megkövetelni, hogy mások változzanak meg? Ez elméletileg egy szabad, demokratikus világ, tehát mindenki azt gondol, amit akar. A feministák miért és hogyan szeretnék mások ilyen irányú jogait korlátozni?

10. A statisztikák szerint a nemi erőszakok terén semmi jelentősége a ruházatnak, alkoholos állapotnak vagy bárminek, amiről a rendőrség beszélt a videóiban.

Attól függ, melyik statisztikát nézzük – van ugyanis ezer, különböző ideológiai előfeszítéssel vagy anélkül. Feltételezve, hogy a rendőrség tudja mi a helyzet (hiszen ők hivatalból ezzel foglalkoznak), lehet sejteni, hogy az ő statisztikáik szerint mégiscsak létezik összefüggés. Ami ezt a képet kicsit torzíthatja, az a nemi erőszakok alapvetően nagyon alacsony száma. Évente párszáz eset jut a rendőrség tudomására, és ezek többségében a tettes ismeri az áldozatot – tehát az olyan esetek száma, amikor az utcán levadászott áldozat ivott és/vagy kihívó ruhában volt, maximum pártucatra tehető. (Ez felveti a kérdést, hogy ilyen számok mellett van-e egyáltalán bármi értelme a nemi erőszak ellen kampányolni, de ezzel most nem foglalkozunk.) Ettől függetlenül teljesen egyértelmű, hogy az utcai erőszakok esetén a tettes felméri a potenciális áldozatokat, és a saját szempontjai alapján választ közülük. Egy társasággal sétáló nő összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban van, mint egy egyedül lévő – nyilvánvalóan ez a legfontosabb tényező, aminek minden tanácsadó kampányban kiemelt helyen kell szerepelnie. Viszont a magányos nők közül sem mindegy, hogy ki milyen körülményeket visz magával. Egy józan, éber, a környezetére figyelő, zárt ruházatban sétáló nő jóval kisebb esélyt ad a megerőszakolására, mint egy ittas, magába fordult szerencsétlen miniszoknyában. Az esélyek így is, úgy is csillagászatiak, de mégis jobb “fölöslegesen” vigyázni, mint pont akkor egyszer készületlenül állni.

11. Ez a hozzáállás elriasztja az áldozatokat a feljelentéstől.

Semmi oka nincs bárkinek ezt gondolni. Több helyen is érintettük már, de úgy látszik nem lehet elégszer hangsúlyozni: a büntetőjogi felelősség az elkövetőé. Ezt minden normális ember tudja, még ha egyesek úgy is tesznek, mintha nem. A rendőrség minden ügyben eljár – nem küldenek senkit haza azért, mert ivott, vagy mert miniszoknyában volt. A nemi erőszak mindenféleképpen bűn, magatehetetlen, lengén öltözött vagy ittas áldozat ellen is. (Illetve… erre mindjárt visszatérünk.)

12. A “nemi erőszak kultúrája” (rape culture).

Ilyesmi nem létezik – ez csak egy szélsőséges politikai mozgalom szenzációhajhász propagandája. A nemi erőszakot senki nem támogatja vagy mentegeti, főleg nem a kultúra, mint olyan. A társadalom véleménye a nemi erőszakról a törvényben csúcsosodik ki, ami, mint említettem, Hammurabi óta tiltja a nemi erőszakot. Manapság a társadalom elítélő véleménye 2-8 év börtönt ér annak, akiről bebizonyosodik, hogy nemi erőszakot követett el. Ez tény – minden más csak mellébeszélés.

Illetve a rape culture beteg tévképzete, és néhány előző pont is más megvilágításba kerül, amennyiben az áldozat férfi, és/vagy az elkövető nő. A nemi erőszak megítélése gyökeresen megváltozik, amint kilépünk a női áldozatkultusz medréből. Nőt megerőszakolni szégyen és tragédia, egy férfit megerőszakolni vicces. Ha börtönben történik vele, akkor ráadásul úgy kell neki, megérdemli! A feministák világszerte állva tapsolnak egy másik feminista színpadi darabjához, amiben egy felnőtt nő leitat és megerőszakol egy 13 éves lányt. Szerintük az jó nemi erőszak, kifejezetten “gyógyító élmény”! És amikor egy újságíró ezt kifogásolni merte, kirúgatták az állásából, még mielőtt a cikke egyáltalán megjelent volna.

Ha létezik áldozathibáztatás, ha létezik a “nemi erőszak kultúrája”, akkor az a férfiak ellen szól és a nőket mentegeti – ráadásul a minden sarkon rape culture-t sikítozó feministák nem ellene dolgoznak, hanem a legfőbb terjesztői. Ideje lenne ezen alaposan elgondolkodni.

13. Dehát a konszolidált öltözet és a mérsékelt alkoholfogyasztás sem véd meg teljesen, akkor miről beszélünk?

Az esélyek csökkentéséről. Téli gumival is lecsúszhatsz az útról, mégis fölteszed. Erőszak ellen garantált védelmet semmi nem nyújthat ezen a világon (legkevésbé az értelmetlen, férfigyűlölő feminista kampányok).

14. Más bűncselekményeknél nem beszélünk az áldozat felelősségéről…

Itt sem, ugyanakkor de igen: máshol is. Megint arról van szó, hogy a büntetőjogi felelősség a tettesé, az erkölcsi pedig olyan arányban oszlik meg, amennyit a felek (akarva-akaratlanul) tettek a szituáció létrejöttéért. A provokálás, a hirtelen felindulás általában enyhítő körülménynek számít, vagyis az áldozat cselekedetei igenis befolyásolják az eset megítélését – más bűntényeknél általában még jobban, mint a nemi erőszaknál.

15. Tévedés azt feltételezni, hogy a nőknek van befolyása arra, ami velük történik.

(Igen, személyesen láttam ilyen érvelést.) Elképesztő számomra, hogy a feministák mennyire passzív fényben akarják feltüntetni a nőket. Ez már a nőket sértő kategória… Én, mint antifeminista abban hiszek, hogy a nők felnőtt, cselekvőképes emberek, akik rendelkeznek a megfelelő értelmi képességekkel a tetteik következményeinek felmérésére. Tudják, hogy ha kettővel több kávét isznak, akkor égni fog a gyomruk, ha reggel sokat szundiznak elkésnek munkából, ha miniszoknyát vesznek akkor több férfi nézi meg őket, és ha részegen, egyedül botorkálnak egy sötét sikátorban, azzal fölösleges veszélynek teszik ki magukat. Egy épelméjű felnőtt ember számára ezek maguktól értetődő dolgok, amiket csak beteg indíttatású ideológusok vitatnak félgőzzel, félhittel. A feministák szeretnének mindettől megszabadulni, mert egy következmények nélküli utópiát akarnak – amit természetesen a férfiak építsenek fel nekik (különben rohadt nőgyűlölők!). Ennek eklatáns példája a jelen vita, amiben minden erejükkel azért harcolnak, hogy a nőknek egy szalmaszálat se kelljen keresztbe tenni a saját önvédelmük érdekében; oldja meg helyettük ezt a problémát a férfitársadalom ahogy akarja. Csakhogy a bűnözés nem egy olyan probléma, amit a férfitársadalom csak úgy megold. Akkor sem, ha a nők több fronton is nagyon követelik.

…

Itt pedig eljutottunk a téma legkellemetlenebb oldalához. A nyugaton már évtizedek óta pusztító agysorvasztó ideológia hazánkban is erősödik. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a józan ész piciny szigetei (mint a pécsi rendőrség, illetve a színésznők, akik az üzenethez nevüket és arcukat adták) egyre inkább elsüllyednek az ideológiai szemét tengerében. Nincs ma Magyarországon olyan fősodratú orgánum, ami nyíltan fel merné vállalni a félkegyelmű feministákkal való szembehelyezkedést, és meg merné írni vagy mondani, hogy igenis a rendőrségnek van igaza. Az index, a HVG, az origó, a nol, a metropol, a népszava, 444, a life.hu egyként terjeszti az alaptalan feminista hazugságokat, miszerint a pécsi rendőrség az áldozatokat hibáztatja, a magyar társadalom nemierőszak-párti, a férfiak mind potenciális erőszaktevők, ésatöbbi. Az MNO többé-kevésbé semlegesen tudósít – az igyekezet valamelyest tisztelendő, de közel sem elegendő a jelen helyzetben. Igazság és hazugság között nem lehet kompromisszumot kötni; ami félúton kialakul, a féligazság valójában szintén hazugság. És ne legyenek illúzióink, ha egy kicsit is engedünk, az a feministákat nem lenyugtatja, hanem felbátorítja. Holnap kétszer ennyi cikk jelenik meg az értelmetlen és gyűlölködő ömlengésükkel, holnapután már négyszer annyi. Ha egyszer megbotlunk, életünk végéig a képünkbe fognak fröcsögni.