RibiSéta – SlutWalk Budapest 2014

Úgy tűnt, hogy ebben az évben már elmarad, végképp érdektelenségbe fullad a Ribiséta, azonban a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési videója új indíttatást adott a rendőrség- és férfihibáztató menetelés idei megrendezésére. Mi pedig ennek apropóján próbáljuk meg áttekinteni az elmúlt napokban a nemi erőszak és a bűnmegelőzés problémája körül bonyolódó vitákat.

Vasárnap négy órakor a Deák téri evangélikus templom előtt gyűlt össze az a hozzávetőleg 200-300 főnyi csoport,  akik aztán a Parlamentnél tettek egy kört, majd a Belügyminisztériumhoz indultak. Tábláikon például olyan ékesszavú üzenet is akadt, hogy “az ‘igen’ azt jelenti, hogy basszál meg, a ‘nem’ pedig azt, hogy baszd meg!” – Nem sokat változtat a helyzeten, hogy ezt némi álszeméremmel angol nyelven hirdették meg. A társadalom pedig hosszasan gondolkodhat, hogy valójában mivel érdemelte ki, hogy a nyakába zúdítsák ezt a mocskot. Amint azt a bűnügyi statisztikákból tudhatjuk, Magyarországon az évente átlagosan elkövetett félmillió bűncselekmény között mindössze száz-kétszáz a nemi erkölcs elleni bűncselekmény. Mindez a valószínűségszámítás nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy minden nővel 50 000 évente egyszer történhet ilyen bűncselekmény. Ezzel a ténnyel áll szemben a feminista mozgalom a “nemi erőszak kultúrájáról” handabandázó propagandája. Ezeknek a tényeknek a fényében próbáljuk meg értékelni azt is, hogy mekkora előzékenység a Magyar Rendőrség részéről, hogy a szűkös pénzügyi keretekből ezzel a ritkán előforduló bűncselekménytípussal kapcsolatos prevenciós anyagot készítettek.

A RibiSéta fényét emelte és a magyar politikai elitet még mélyebben a sárba rántotta, hogy a hírek szerint a ribancok között menetelt Szél Bernadett, az LMP társelnöke is. A politikusnő állítólag leginkább azon van kibukva, hogy áldozathibáztatás ügyében a parlamentben napirend előtt elmondott felszólalása miatt elhatárolódtak tőle. Nem értem miért lepi ez meg azok után, hogy egy elvakult, nagyhangú feminista szubkultúra tagjaként azonosította magát? És nem csak a parlamentben volt kézenfekvő válasz az elhatárolódás, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság miután kijelentette, hogy a videókat nem vonja vissza, a továbbiakban egyenes gerinccel távol tartotta magát a vitától. Viszont az elvárható, ésszerű önmérséklet kívánalma alól a mainstream sajtó kivonta magát és sajnálatos módon az elmúlt napokban már nem csak a feminista hülyeségek terjesztésében mindig élenjáró Index és 444 funkcionált feminista szócsőként, hanem tegnap a TV2 Mokka című műsora is igyekezett hozzájárulni a feministák társadalomzsaroló potenciáljának duzzasztásához, amikor Antoni Ritát, a férfifóbiától mélyen átitatott Nőkért Egyesület selypítve ordibáló megmondóasszonyát és Tóth Györgyit, a NANE férfihibáztató civilszervezet véleményvezérét hívták meg vendégül. Lassan komolyan kezdhetünk aggódni, hogy a következő kulturális szenzáció az lesz, hogy a gumiszoba.com című blog kasztrálásra hergelő szerzőnőjét jelölik váratlanul Kossuth díjra.

Üdítő kivételt jelent a feminista propagandát papagájként rikácsoló sajtó hangzavarában Korompay Csilla “Nem oké” című cikke, mely kellő józansággal és logikával közelít a kérdéshez; állásfoglalása nagymértékben egybecseng mindazzal, amit a Férfihang.hu szerzői az elmúlt években a RibiSéta kapcsán elmondtak. Ettől az írástól eltekintve távol áll a sajtó a vélemények kiegyensúlyozott megjelenítésétől, pedig érdemes lenne bemutatni a közvélemény másik felének álláspontját is. Annál inkább is, mivel a Klub Rádió “Ez itt a kérdés” című műsorának rögtönzött közvélemény-kutatása egy váratlan fordulattal azt mutatta, hogy “A szexuális bűncselekmény áldozata is tehet arról, hogy megerőszakolták?” kérdésre az emberek 44  százaléka válaszol igennel. Sokkal erősebb kijelentés ez annál, mint amit például a Férfihang.hu szerzői valaha is állítottak, hiszen mindig hangsúlyoztuk, hogy bár az áldozat nyilvánvalóan nem felelős a terhére elkövetett bűncselekményért, azonban ha valaki tart tőle, hogy nemi erőszak áldozatává válhat, akkor önmagával szembeni felelősségtudatból megfogadhatja a rendőrség preventív ajánlásait. Bár nyilvánvalóan nem vagyok képes a közvélemény-kutatásban igennel válaszolók fejével gondolkodni, de arra a következtetésre jutottam, hogy ha kellően sokat piszkálják a közvéleményt, akkor bizony ki lehet csikarni egyfajta kritikát a nőkkel szemben, mégpedig talán azért, mert az emberek egyik fele már zavaró, irritáló túlzásnak érzi a modern nők elszabadultan szabados öltözködésmódját, fékevesztett viselkedéskultúráját és a kérdezettek véleményét ez is befolyásolhatta. Emiatt talán érdemes lenne társadalmi párbeszédet folytatni arról is, hogy meddig terjed az egyén szabadsága és hol kezdődnek a jóízléssel, jóerkölccsel már nem tolerálható közösségi megnyilvánulások. Hiszen a megfelelő öltözködéssel és viselkedéssel kapcsolatosan igenis létezhetnek jogos elvárásai a társadalomnak.

Térjünk vissza egy rövid életkép erejéig a RibiSéta felvonulói közé. Figyelemre méltó gondolatoknak adott hangot az a férfi, aki a nemi erőszak problémája mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalomnak küzdenie kell a káros nemi sztereotípiák ellen. Kár, hogy ez a gondolat annyira állt csak jól a tüntetőknek,  mint Antoni Ritának a neccharisnya, hiszen maga a RibiSéta egy olyan orbitális férfihibáztató nemi előítéletből ered, amely azt feltételezi, hogy a férfiak általában olyan szemét idióták, hogy évente egy tüntetéssel kell elmagyarázni nekik, hogy “a nem, az nem”.

Végül a tanulságokat összegezve elmondhatjuk, olyan jól sikerült ez a több hetes feminista kampány, hogy valószínűleg sok jóérzésű embert visszariasztott attól, hogy a nemi erőszak problémájáról valaha is beszélni akarjon, hiszen ki szeretné, hogy a nagy sárdobálásban óvatlanul neki is jusson az “áldozathibáztatás” vagy az “erőszakpártolás” ízléstelenül személyeskedő vádjából. Éppen ennyire valószínű az is, hogy épeszű ember nemi erőszakkal kapcsolatos prevenciós kampányt sem akar folytatni már a jövőben. És mint annyi más “jótéteményt”,  ezt ismét a feministáknak köszönhetik a nők.