Rövid összeállítás következik tengeren túli testvéroldalunk nyomán, kommentár nélkül.
1. Amanda Childress, a Dartmouth College szexuális zaklatással kapcsolatos felvilágosító programjának koordinátora kijelentette, az egyetem nem megy elég messzire a diákok védelmének érdekében. “Miért ne lehetne bárkit kirúgni az egyetemről egy vád alapján?” Az egyetem kiállt Childress mellett, mondván: “csak egy kérdést tett föl – egy meglehetősen provokatívat – komplex problémák fölötti párdbeszédet generálandó…”
2. Ms. Magazine Caroline Heldmant, az Occidental College professzorát idézte férfiak által tett feljelentések kapcsán, melyekben a tisztességes eljáráshoz való joguk megsértését nehezményezték szexuális zaklatással kapcsolatos vádakban. “Ezek a feljelentések az önhittség elképesztő megnyilvánulásai, ugyanazé az önhittségé, amely nemi erőszakra vezette őket.”
3. Kalifornia új “megerősített beleegyezés” törvénye “megerősített” beleegyezést követel az egyetemi kollégiumokban lezajló nemi aktusok minden egyes lépésére. Bonnie Lowenthal (D-Long Beach), a törvény előterjesztője arra a kérdésre, hogy egy ártatlanul megvádolt ember hogyan is tudná bizonyítani a beleegyezést, ennyit mondott: “A te találgatásod pont ugyanannyira igaz lehet, mint az enyém.”
4. Claire MacCaskill szenátor terjedelmes körlevelet küldött ki 350 kollégiumi és egyetemi elnöknek, melyben a szexuális zaklatás témakörét feszegette. A körlevél a helytelen szexuális magatartással vádaskodókat “áldozatként”, az ezzel pusztán megvádoltakat pedig “zaklatóként” definiálta. Majd a körlevél 14. oldalán ezt találtuk: “Alább egy lista található a különféle eljárásokról, melyek bizonyos oktatási intézményekben eltántoríthatják az áldozatokat a feljelentéstől és a nyilvánosságra hozataltól… . 1. A zaklató jogainak ismertetése az ítélkezés során…” Következtetés: Valamiért teljesen elfogadhatatlan, hogy ha valakit súlyos szexuális zaklatással vádolnak meg, az tisztában legyen a jogaival.
5. Egy kölcsönös bemondásokra alapozott vita során az esküdtszék fölmentette Parker Gilbertet, a Dartmouth korábbi diákját egy női diák megerőszakolásának vádja alól. “[A nő] sztoriját arról, hogy mi történt az éjszaka során, egyszerűen nem támasztják alá a bizonyítékok.” Illetve: “Bizonyítékok tömkelegével rendelkezünk, amelyek egyszerűen nem illenek bele a képbe.” Ám a WISE, egy szervezet, mely a családon belüli és szexuális erőszak áldozatainak megsegítéséért küzd, hivatalos nyilatkozatot adott ki: “A Dartmouth mai döntése Parker Gilbert erőszakperében rendkívül romboló hatású, és kétségtelenül borzalmas üzenetet sugall a szexuális zaklatás túlélőinek.”
6. Sue Wasioleket, a Duke University hallgatói dékánját megkérdezték, mi történik, ha két diák csacsi részegre issza magát, majd ágyba bújik. “Feltéve, hogy egy férfiről és egy nőről beszélünk, ez esetben a felelősség teljes mértékig a férfit terheli, hogy beleegyezést nyerjen, mielőtt az aktust megkezdenék” – mondta Wasiolek.
7. Jessica Valenti három anyukán, a Családok az Egyetemi Egyenlőségért (Families Advocating for Campus Equality – FACE) alapítóin élcelődött, akik az ártatlanság vélelme ellenére igazságtalanságot elszenvedni kénytelen vádlottak helyzetére hívják fel a figyelmet szexuális zaklatás perekben. Mindhárom FACE alapító a saját bőrén tapasztalta meg az egyetemi nemi erőszak körüli boszorkányvadászat igazságtalanságát: a saját fiaik estek áldozatul. “Ennek a csoportnak az alternatív neve: az én kis Nigelem nem olyan (Not My Nigel).” Persze a “Not My Nigel” frappáns feminista mantra, mellyel azt lehet sugallni, hogy aki erőszakkal vagy hasonlókkal megvádoltak védelmére kel, az a nemi erőszakolókat védi.
8. Ezra Klein elégedettségét fejezte ki afölött, hogy feltehetően ártatlan fiatalokat dobnak ki olyan nemi erőszakok miatt, amiket el sem követtek. “A kritikusok aggódnak, hogy az egyetemeket elárasztják majd az olyan ügyek, melyekben az egyetemi bizottságok fiatal férfiakat (és esetleg fiatal nőket) ítélnek el szexuális zaklatásért meglehetősen félreérthető szituációk alapján. Ez sajnos elkerülhetetlen ahhoz, hogy a törvény sikeres legyen. Az ilyen ügyek – főleg azok, melyek igazán homályosak és talán még igazságtalanok is, melyekből aztán anekdoták szövődnek és elrettentő történetek, amiket apák emaileznek a fiaiknak – győzik majd meg a férfiakat arról, hogy jobban teszik, ha kibaszottul biztosra mennek.”
9. Elisabeth Dee – a Stanford 2016-os arca valamint a “cipeld a terhét” demonstráció szervezője, mely során a diákok egy álló napon át nagypárnát vagy matracot kell hurcoljanak magukkal, mely a szexuális zaklatás túlélőire nehezedő terhet jelképezi – felszólította az iskolát, hogy csökkentse az elvárt bizonyítékok súlyát ahhoz, hogy valakit szexuális zaklatásban bűnösnek találjanak (mindezt úgy, hogy a Stanford már így is a jogilag lehető legsúlytalanabb bizonyítékok szerint ítélkezik). Dee szerint a Stanfordnak nem szabadna “megvédenie az elkövetőt, hiszen a terhelő bizonyíték meglétének firtatása lényegében az elkövető védelmezése.”
10. Laura Dunn, a SurvJustice ügyvezető igazgatója annak kapcsán, hogy pár kollégium ellenkezett a szexuális zaklatás vádak során a bizonyítási eljárásban megkövetelt bizonyítékok csökkentése ellen, mely sokkal könnyebbé tette volna fiatal férfiak elítélhetőségét szexuális zaklatásért. “Őszintén szólva, szerintem ez arrogancia és megrögzött férfiprivilégium… .”
11. Julia Horowitz, a University of Virginia iskolaújságának egyik szerzője azt írta, hogy bár a Rolling Stone “csoportos erőszak” sztorija kamu, “innen Charlottesvilleből nézve, ahol ülök, hagyni, hogy a tények vizsgálata határozza meg a narratívát, súlyos hiba lenne.”
12. Zerlina Maxwell azt írta: “Végsősoron amellett, hogy egy túlélőnek tévedésből nem hiszünk, messze eltörpülnek annak a költségei, hogy valakit leerőszakolózunk.”
13. Jessia Valenti Wendy McElroy-jal vitázott a Brown Universityn. Egy a vitát követő élőblog szerint amikor valaki fölvetette, hogy a párbeszéd szükségtelenül ellenségessé vált, valamint egyesek a vádló, mások a vádlott mellett álltak ki, Valenti kifakadt: “… a társadalomban, amiben jelenleg élünk, szükségszerű, hogy a túlélők oldalára álljunk. Ez nem feltétlenül fair vagy egyenlő dolog, de szerintem ennek így kell lennie.”
14. Sabrina Rubin Erdely elbeszélése “Jackie” állítólagos csoportos megerőszakolásáról egy egyetemi cégházban, a Rolling Stone magazin hasábjain: “‘Fogjátok le a kibaszott lábait,’ mondta egy hang. Ez volt az a pont, ahol Jackie számára világossá vált: meg fogják erőszakolni. Az elkövetkező három óra agóniájának minden egyes másodpercére emlékszik, mely során elmondása szerint hét férfi váltogatta egymást megerőszakolása során, míg két további – az udvarlója, Drew, és mégvalaki – utasításokkal és bíztatással szolgált a cselekményhez.” Továbbá: “A férfiak számára a szkepticizmus egyfajta önvédelmi mechanizus… . Életük javát az egyetemi hedonizmusra készülve töltötték, telve mindenféle várakozással a piát és a kötetlen szexet illetően. Egy nemierőszak azt a kényelmetlen ötletet hirdeti, hogy mindaz az ártatlan duhajkodás talán nem is annyira ártatlan. Mennyivel egyszerűbb feltételezni, hogy a lány hazudik, még annak ellenére is, hogy kutatások szerint a hamis nemierőszak-vádak nem haladják meg a 8%-ot.” (A Rolling Stone felelős szerkesztője később bocsánatot kért a sztoriért: “… most úgy tűnik, eltérések vannak Jackie beszámolójában” – jegyezte meg szinte nem evilági finomsággal fogalmazva.
elmebaj
És csodálkoznak, hogy egyre jobban felüti a fejét a MGTOW… szerencsére mi még nem állunk ennyire rosszul.
Méghogy mi még nem állunk ennyire rosszul? Te hol voltál az elmúl fél évben? Hiszen éppen nálunk is elképesztő vehemenciával (és sikerességgel!) estek neki a feminácik az egyetemeknek. Egyelőre a gólyatáboroknak, gondolom majd jön minden más is.
Egyébként érdekes, hogy mennyire hiányában vannak a magyar feministák a kreativitásnak. Gyakorlatilag egy az egybe a nyugati nővéreiket másolják, önálló gondolat nélkül. “Minden ötödik”, “nemi erőszak kultúra” “üvegplafon”, “ribiséta” – mind-mind importált kifejezések importált témákhoz. Egyszer még a “mizogínia” kifejezéssel is találkoztam. Most “a fejlett Nyugaton” az egyetemek letámadása megy, hát akkor itthon is le kellett támadni az egyetemeket.
Szerk.: Ja és angol mintára eltörölték az elévülést a fiatalkorúak elleni szexuális bűncselekményekre, úgyhogy 10-20 év múlva jöhetnek majd a Yewtree típusú boszorkányvadászatok.
Ha gazdasági fejlettségben nem is, feminácizmusban sikeresen utolértük a nyugatot. Azt a bizonyos évtizedes lemaradást, amit még tavalyelőtt is emlegettek egyesek, gyorstalpalva behoztuk.
Ha itt is lecsuknak annak ellenére, hogy minden bizonyíték felment a hamis vád alól (lsd. USA), akkor tényleg lemaradtam.
Ha minden bizonyíték melletted szól, még az USÁ-ban is jó eséllyel felmentenek. Viszont durván meghurcolnak, esetleg ki is rúgnak a munkahelyedről, pláne, ha néhány feminista “civil” szervezet, vagy a tumbler-es SJW horda elég hangosan követeli.
Magyarországon ugyanez, a média eleve bűnösnek tekint (ha hír lesz a dologból), esetleg néhány önjelölt igazságosztó is ellened tör (pl. a Tolvajkergetők), és soha nem fogod tisztára mosni a neved. Egyedül annyi talán a különbség, hogy a civil nyomásra történő kirúgásnak talán MÉG nincs akkora gyakorlata.
Bár ez picit offtopik, de pont, hogy a tolvajkergetők nem törnének ellened, egyrészt mert ők is tisztában vannak a társadalom nőkhöz való hozzáállásával, másrészt ahogy nézem, ők nem éppen azokra hajtanak, akik kétséges szituba keveredtek, hanem akik már amúgy sem ártatlanok korábbi cselekményeik alapján.
Ezra Kleinnak volt még egy nagyon fontos kijelentése ebben az ügyben. Azt nyilatkozta, hogy a törvény célja az, hogy a fiatal férfiak FÉLJENEK amikor nőkkel ismerkednek az egyetemi campusokon. Tökéletes bizonyíték arra, hogy a feminizmus félelemre és erőszakra alapul.
http://www.vox.com/2014/10/13/6966847/yes-means-yes-is-a-terrible-bill-and-i-completely-support-it
“men need to feel a cold spike of fear when they begin a sexual encounter”
Kell ennél több?
Az AVFM cikkhez hasonló aranybánya: This Year in Stupid
Többek között ezért is vagyok MGTOW.
Tulajdonképpen a feministák azokkal a fiatal egyetemista lányokkal szúrnak ki hosszú távon, akik a 60-as évek hipikorszakában elterjedt modellt követve fűvel-fával összefekszenek egyetemi éveik alatt. Azért előbb-utóbb az egyetemista fiúk is felmérik hogy mennyire veszélyes egyetemista nőkkel összefeküdni, inkább messziről kerülni fogják őket.
Kell a francnak az éc.
Igazából ironikus hogy a feministák is azok közé tartoztak akik a 60-as években a szexuális forradalom lelkes híveként azért harcoltak, hogy az egyetemista kollégiumi lányok ellenőrzés nélkül éljenek nemi életet bárkivel a kollégiumokban, most pedig felszámolják ezt a gyakorlatot.
Dehogyis, a lányok továbbra is ellenőrzés nélkül élhetnek nemi életet, ha kedvük tartja. A fiúkat kell ellenőrizni mindenáron.
A lányok egymással ? :) ha ilyen veszélyes, melyik fiú mer kezdeni majd velük ?
Ez már megtörtént. Most nincs kedvem előbányászni az erről szóló cikket, de mindenesetre amit írtál, az nem a jövő, hanem a jelen.
Ezt nem tudtam. Itt a Férfihangon volt a cikk ? Akkor a munkahelyek után az egyetemeken is sikerült az amerikai feministáknak megakadályozni a női-férfi kapcsolatteremtést.
“„Mintegy kétszáz magányos nő várakozik napok óta az ELTE jogi kar környékén megerőszakolásban reménykedve” – mondta be az álhírt Maksa Zoltán humorista a Hír TV szilveszteri adásában.”
Már bánom, hogy nincs tévém. Veszek egyet, amint futja rá.
Már feljelentették őt a feministák. Talán itt is lesz cikk róla.
Komolyan? Jellemző…. Maksát kezdettől fogva nagyon kedveltem, sikerült újra bebizonyítania, hogy helyén van az esze :D
Csak ki ne derüljön, most hogy lecsengett a pécsi videózás, maguk a femidemcsik írták a poént, legyen min újra vicsorogni. Nagyot csalódnék.
Mondom én, hogy gyorstalpalóban “felzárkóztunk” a “haladó” Nyugathoz!
http://www.randivonal.hu/randiakademia/6_lecke/
“Urak! Ha mindenképpen kedveskedni szeretnétek kiszemelteteknek, ne üres bókokkal dobálózzatok, hanem vegyétek le őt a lábáról igazi, őszinte közeledéssel!”
Ezt akkor most hogy kell érteni? Ritus segíts.
Még ki se nyitott a zügyészség.
És akkor itt van EZ is……
“Ez nem valami elfajzott liberális doktrína”
De.
amúgy én támogatom a nemek különválasztását az oktatásban. és az értéktelen diplomát adó büfészakok megszüntetését.
Komolyan mondom, a feminizmus működése nekem olyannak tűnik – bár nem így van-, mintha azt nőgyűlölők hozták volna létre. Ha jobban belegondolunk, hosszútávon teljesen a nők ellen dolgozik, lerombolja a bizalmat a két nem között. A fenti cikk is mutatja, hogy már egy 10 perces menetre se lehet sokukban megbízni, mert képesek tönkretenni – kedvüktől függően. Mindent következmények nélkül, amilyen kedvük van éppen…
„Komolyan mondom, a feminizmus működése nekem olyannak tűnik”
ideológiájában, propagandájában kommunista, cselekvéseiben neofasiszta.
Ugye az mindenki előtt világos, hogy mi vár egy olyan fajra, aminek a hímje nem mer párosodni a nősténnyel?
***MÓDÉRÁLVÁ***
Az, hogy valaki használta a “faj” szót, önmagában még nem rasszizmus. Egyébként ez egy világméretű probléma, Izraelben is létezik (arabok jobban szaporodnak mint a zsidók -jobb demográfiai mutatók, mivel az iszlám nem igazán szereti a feminizmust). Szerintem az összes élő fajra gondolt.
Ne dimenzionaljatok tul, az emberi fajra gondolt.
Viktoréknak is csak egy gyereket, de inkább se.
“Vicces”, hogy az ilyen szövegek 2/3-a egyetemekről meg kollégiumokról származik. Pont tavaly született nem egy olyan kutatási eredmény, amely bizonyította, hogy a szexuális zaklatást megtapasztaló egyetemista fiatalok körében kb pont annyi a férfi, mint a nő. Ja, de ezeket biztos nőgyűlölő kutatók találták ki :P
A férfiaknak általánosságban véve több megaláztatást kell elviselniük, mint a nőknek. Még a “zaklatás” témakörében is. Elég ha arra gondolunk, hogy már a hamis “zaklatás” vád is mekkora megaláztatás tud lenni, mekkora megbélyegzéssel jár (joker). Aki hamis “zaklatás” vádat tesz, valójában ő a zaklató, felzaklatja teljesen feleslegesen más életét, sokszor egyszerű figyelemért. Nemrég volt egy cikk arról a nőről aki meztelenül botrányt kavart a Vatikánban. Ő is a figyelemért tette. Hihetetlen, hogy az ilyet nem büntetik eléggé, pedig nagyon káros a társadalom számára.
Csak ki ne találja valaki, hogy az ilyen nőket ki kell kötözni meztelenül a térre, ki ne elégítse magát rajta az aki arra térne.
Tisztelt Naooo!
Köszönöm a provokációnak szánt válaszod, egyértelműen kiderül belőle, hogy mi az, amire a nők hivatkozni tudnak férfiakkal szemben: a reprodukciós szerepük, a testük. Van egy jó, és egy rossz hírem számodra. A jó hír a te szempontodból az, hogy még néhány évtizedig megmarad ez, vagyis hogy zsarolni tudjátok ezzel a férfiakat, mintegy jokerként bedobva a biológiát. A rossz hírem viszont az, hogy ez a “hatalom” erősen negatív kilátásoknak van kitéve. Például Japánban kísérleteznek mesterséges méheken, amelyeknek a létrehozása technológiailag teljesen megoldható. Mi lesz veletek, ha piacra dobják? Mi lesz veletek, ha a férfiak rájönnek, hogy ez a gyereknemzésnek az olcsóbb, biztonságosabb módja, az egyéb igényeikre meg ott van a sok ribanc meg prosti?
Az anti világ eljöveteléig további kellemes provokációt kívánok neked a fórumban!
Ezek ilyen robotméhek lesznek? Acélfullánkkal, meg minden?
Nem tudom, de a legnagyobb bástyájuk összedől a feministáknak, ha ez megvalósul, hogy nem kell nő a gyerekhez, (vagy a szexhez se). Nehogy azt hidd, hogy ez olyan messze van -, a laptopom, amin most írok 20-30 évvel ezelőtt valami hihetetlen modern szuperszámítógép lenne, ma meg egy átlagos eszköz.
Te honnan veszed, hogy Naooo nő?
Sehonnan :D (Erre gondoltam, bár hiba volt.)
Nemtom, nekem egy amerikai kolleganomet gruppenben erôszakoltak meg a Berkeleyn, mas kerdes, hogy dipo-zaron miert kell vkinek magat eszmeletlenre innia, ezert sem lett belole ugy, elsimogattak, kapott emlekbe meg a felso karjara egy emlek tetkot is az esemenyrol. Tkp egyutt dolgoztunk terepen es azt hittem, hogy serules (mert leplasztikaztatta, de hegek meg ott voltak), igy meselte el, hogy mivan a hadgeologusoknal.
a szakmai gyaksimmal meg ausztraliaban voltam egy evet es a kis pöpec melbourniek is ájulásig Ittak, a 21es partik, mint vmi vizvalasztok, mint az allatok. mar nem vagyok mai csirke, szoval lehet, hogy sokat valtozott a magyar valosag is, de tiz eve vhogy nô kezében sör meg tömény vhogy tök ciki volt, max boroztunk, mondjuk nalunk alap a terepes munkaknal a borkostoloval zarni a napot.
Ha rendszeresen filmszakadásig isszák magukat, az ő dolguk. Jogilag felnőtt emberek, ha a szórakozásnak csak ezt a beszűkült fajtáját ismerik, szeretik, akkor hajrá. De így honnan tudhatják, hogy erőszak történt? Hiszen nem emlékeznek rá. Pontosan ezért hozták azt a szabályt, hogy ha két egyformán részeg ember szexel, akkor a férfi megerőszakolta a nőt. Aminél már csak az abszurdabb, hogy ezt a gyakorlatot a nemek közötti egyenlőség nevében adják el.
Nezd a nônek konkretan egybeszakadt a ket lika es ennek ellenere sem tortent vad emeles, szoval barmennyire is rontom itt a hszmel az osszhangot, az utolso sztori nagyon is hihetô.
Erről megint az jutott eszembe, hogy a piálás még hagyján, de miért kóricál egy nő egyedül, részeg férfiak társaságában? Mi is piáltunk, de soha nem hagytuk ott egymást idegenek körében. Magyarán ez megint csak visszahozza a személyes felelősség kérdését.
Ezek az evfolyamtarsai voltak. Igazabol, csak azert hoztam fel az egesz sztorit, mert van egyfajta angolszasz pruderia,hogy ha vki veletlenul mellet villant a strandon az majdnem kozszemeremseres, masreszt meg megy a simlizis 21 eves korig a jogsival alkoholszerzesnel es amint kiszabadulnak a kisvarosi zold, csaladias ovezetbol elszabadul a pokol.
Ez igaz, hatalmas ügyet csinálnak abból, hogy a 21. születésnapjuk után betegre igyák magukat. Az meg hogy kiszabaduljanak a zöld, családias övezetből már a 18 évesekre is jellemző.
“Erről megint az jutott eszembe, hogy a piálás még hagyján, de miért kóricál egy nő egyedül, részeg férfiak társaságában?”
Ezt így nem értem: most akkor azt a részeg nőt BIZTOSAN megerőszakolják azok a részeg férfiak?
Részeg férfi = nemi erőszakoló?
Vagy mi?
Nekem ez így nagyon necces.
“mint az allatok”
Nincs visszataszítoòbb a kangörcsös kutyánál, tényleg minden mozgó célpontot meghágna, pfuj. Egyszer az alberlettarsunk talalt egy vizslat, menekulni kellett a kutyatol…
Mér hát a nem az nem.
“Mint az állatok.” Igen a részeg nők is sokszor olyanok, mint az állatok (pont úgy, ahogy sok részeg férfi is).
ha nem érti a “nem”-et, akkor az következik, hogy odébb rúgom. Mindenesetre a linked egy jó példa arra, hogy a kangörcs bizonytalan, jellemzöen rosszul szocializált ebek defektje. “A magabiztos, domináns egyedek nem hátramászással, hanem számunkra szinte láthatatlan kommunikációval, vagy durva verekedéssel intézik pozícióharcaikat, nem pedig szemtelenkedéssel. “
Szép gyűjtés!
Valami megváltozott. Pár nappal ezelőtt akadtam erre a videóra:
https://www.youtube.com/watch?v=F9mz37n1cTs
Ez a fiatal nő ebben a videóban gondolkodás nélkül ontja a feminista hülyeségeket, pocskondiázza a férfiakat, stb. stb. És ekkor történt valami. A kommenteket elárasztották a feminizmust kritizáló vélemények, főleg magukat MGTOW férfiaknak valló hozzászólók részéről.
És, láss csodát, ez a nő néhány nappal később kénytelen feltenni egy videót a youtube csatornájára, amiben bocsánatot kér, sőt, kijelenti, hogy nem vallja magát feministának:
https://www.youtube.com/watch?v=fOnEn1UNngE
Ne legyenek illúzióink, Alexandra Blue motivációja elsősorban az, hogy minél többen nézzék a youtube csatornáját, és igazából szívesen maradna 100%-ig feminista – csakhogy hála a MGTOW mozgalomnak, végre a nők tömegével kezdik megérteni, hogy feministának lenni rohadtul nem jó buli. A MGTOW a passzív ellenállással elérte azt, amit az összes többi férfi jogi mozgalom képtelen volt: végre sikerült dehonesztálniuk a feminizmust, mint brandet.
Meggyőződésem, hogy fordulópont előtt állunk. A feminizmus végjátéka közeledik.
Az MGTOW valóban megváltoztatta a hatalmi pozíciókat, de ne hidd azt, hogy a feminizmus végjátéka itt van a küszöbön. A káros ideológiák által fertőzött emberek nem fogják a szerzett vagy kapott előjogaikat feladni, inkább vele halnak, és az agóniájuk alatt igyekeznek a lehető legnagyobb rombolást véghezvinni. A hitleri Németország is csak azért volt legyőzhető, mert viszonylag könnyedén behatárolható volt a centralizált vezetés és propaganda epicentruma. A feminizmus irányítóit viszont már sokkal nehezebb meghatározni (az MGTOW pedig totálisan decentralizált, így elpusztíthatatlan).
Ha a feminista nők csak önmagukban lennének, azt mondanám, megoldható lenne a békés átmenet egy ésszerű kompromisszumba, de a tavalyi folyamatok (Gamergate-ügy, Femen-cikk a RoK-on, SJW-k támadása minden fronton) egyértelműen megmutatták a radikálfeminizmus mögött húzódó valódi irányítókat, és azok bizony nem mások, mint a saját nemüket eláruló férfiak. Manginák és fehér lovagok. Nem szabad azt hinnie egyikünknek sem, hogy pusztán a nők képesek vagy hajlandók lennének a civilizációt és annak vívmányait mindenestől a kukába dobni, hiszen számukra nagyban profitál a rendszer. A háttérben szociopata gyilkosok által irányított, elférfiatlanodott és gyűlölködő elemek állnak.
Ezért figyelmeztetek is mindenkit, hogy a Férfihang küzdelme a feminizmus ellen (és a kb. 50 évvel ezelőtti viszonyok visszaállítása) teljesen hasztalan, mivel a világot mindig is a változások, paradigmaváltások vitték előre (az pedig teljesen irreleváns, hogy egy adott filozófia százmilliók életének javulását, vagy százmilliók halálát okozza – lényeg a változás!), ennek fényében a hagyományos családmodell visszaállíthatatlan. Ennek nem pusztán a feministák az okai, hanem a generációs pszichológiák, azaz amikor egy adott eszme elburjánzása a társadalom bizonyos szegletére – általában a mindenkori fiatalokra – hatással van, legyen az akár pozitív, akár negatív.
Ha a másik oldalt nézem, azaz a feminizmus káros hatásaival szemben létrejött MGTOW filozófiát, akkor azt látom, hogy nekünk ugyanúgy nem érdekünk a hagyományos családmodell visszaállítása, mint akár a feministáknak, akár a mangináknak, mivel miránk ugyanúgy hatással volt a vadfeminista ideológia, csak éppen ellenkező előjellel, mint a feminizmus támogatóinál. Számunkra a kékpirulás világból történő exodus után nem elfogadható, hogy hajlandóak legyünk keserves és akadályokkal teli, MGTOW-ba vezető útunk után feladni az így keletkezett belső harmóniát, nyugalmat és szabadságot, hogy mindezt lecseréljük a vállalati ültetvényen történő hiábavaló robotolásra, otthonülő feleség kiszolgálására és életszínvonalunk feladására az utódnevelés érdekében.
Első körben azt kellett volna megakadályozni, hogy az – amúgy nem tökéletes, de legalább működő és összességében legoptimálisabb – hagyományos családmodellt megsemmisítsék (ez viszont nem a mi sarunk, hanem a boomereké és a szüleiké, akik hagyták mindezt), de mivel ez már veszett fejsze nyele, ezért a következő körben azon kéne az antifeministáknak törni kicsiny buksijukat, hogy mi legyen a posztfeminizmus utáni lépés. Azaz olyan ideológiai rendszert kell kidolgozni, ami előremutató, és ami a feminizmus MEGHALADÁSÁRA törekszik. Mégegyszer mondom, a visszalépés nem megoldható, mert a világ fejlődésének meghatározásában nem az a mérvadó tényező, hogy az adott állomás összességében jó-e a társadalomnak vagy sem, hanem pusztán maga a változás ténye. Elérhető ugyanakkor a változatlanság is, amikor egy adott elért állomás stabilan megmarad, de mint már említettem, a hippimozgalomnak a hagyományos családmodell nem nyerte el a tetszését.
Minden más esetben a visszalépés egy korábbi ideológiába csakis akkor megoldható, ha az egyben az időközben keletkezett egyéb vívmányok megsemmisítésével jár. Azaz az antifeminizmus győzelme esetén a civilizáció, a kapitalizmus, a demokrácia a jelenlegi formájában mind-mind megsemmisül, és valami más lesz helyette. A világtörténelem során előfordult ilyen is. Középkornak hívták, amikor a nagy és erős Római Birodalmat a belső értékpusztulásnak köszönhetően (férfiak elférfiatlanodása, homoszexualitás terjedése, számos deviancia megjelenése, kulturális válság) legyalulták az “alsóbbrendű” barbár hordák. Szerintem a középkorban létrejött rendkívül szigorú erkölcsiség, évezredes kulturális és ideológiai stagnáció leginkább ennek folyománya volt.
Fel kell tehát készülni arra, hogy ha hadat viseltek a feminizmus ellen, és netán győznétek is, a feminizmus nem fog békésen felszívódni a történelem süllyesztőjében, hanem az ideológia fanatikusai az agónia alatt igyekeznek a lehető legnagyobb rombolást véghezvinni, ami szélsőséges esetben akár a modern civilizáció teljes megsemmisülésével is járhat, az állapot pedig, ahonnan újra kell indulni, a középkorhoz hasonlatos lesz.
Szerintem az 50 évvel ezelőtti viszonyok már nem állíthatóak vissza, hiszen a feminizmus akkora károkat okozott az átlag nő gondolkodásában, annyira túlértékelik magukat, miközben sokáig a körhintán a vannak -tehát csökken az értékük-, hogy a férfiaknak egyre kevésbé éri meg velük komoly kapcsolatot létesíteni. Generációról generációra egyre hülyébbek, rosszabbak. Ebből szerintem egy külön iparág fog majd kinőni a jövőben: hogyan adjunk nő nélkül a férfiaknak szexet, és nő nélkül gyereket.
jól látod, a feminizmussal szétbarmolt társadalom már nem javítható meg egyik napról a másikra. olyan hatalmas és mély károkat okozott, amit csak egy társadalmi katasztrófa képes “resetelni”.
A “gyerek nő nélkül” nem is olyan távoli, nemrég olvastam, hogy sokkal jobban haladnak a mesterséges méh létrehozásával kapcsolatos kutatások (volt már róla cikk az oldalon ), mint induláskor feltételezték, kb. 20 év múlva kész lesz a technológia, és újabb 5-10 év elteltével széles körben elérhető lesz. Kíváncsi vagyok, hány férfi él majd a lehetőséggel. Persze sok etikai kérdést felvet a dolog, de nyilván ennyi idő alatt a szabályozás is kész lesz.
Wastrel, ebből inkább cikket kellene írnod, kicsit részletesebben kibontva. Ezek ugyanis nagyon fontos, ideológiai kérdések.
Sok mindenben egyetértek veled, bár nem mindenben.
Annyi mindenről akarnék cikket írni, hogy témáim listája már lassan hosszabb lesz, mint eddigi írásaim össz karakterszáma, de sajnos szellemi kapacitásaim rendkívül végesek, és a nap végére már sohasem marad kedvem írogatni. A fenti téma mondjuk már inkább könyvet igényelne, ahhoz ugyanis, hogy egyértelműen kifejthessem, mik a fenti megállapításaim intellektuális alapjai, egyenesen a kályhától kéne elindulnom, azaz onnan, hogy mi is az a férfi, miért különböznek annyira a férfiak egymástól a nőkről való gondolkodás tekintetében, és mitől van az, hogy mondjuk az antifeminizmust a férfiak bizonyos része sokkalta jobban gyűlöli, mint maguk a feminista nők. És ez egy kemény téma, az ismereteim már megvannak egy megalapozott elemzéshez, de sajnos az idő pénz, részemről most nincs rá elegendő idő és szellemi kapacitás.
“A hitleri Németország is csak azért volt legyőzhető, mert viszonylag könnyedén behatárolható volt a centralizált vezetés és propaganda epicentruma.”
Akkor nem azért mert a tudjuk kik ráuszították a fél világot a kamu dumáikkal?
Jókat írsz. Szerintem is le kéne szállni a hagyományos családmodell visszaállításának elméletéről, mert mai viszonyok és jogszabályok mellett ez semmi más nem lenne, mint a férfiak törvényesített kifosztása.
Ami a cél lehetne, szerveződni kéne, és fellépni a férfiakat érő jogsértések, igazságtalanságok ellen, az egyenjogúság nevében a már meglévő női előjogok eltörléséért küzdve.
Illetve a szélsőséges feminista szervezeteket mószerolni különböző hatóságoknál a diszkriminatív gyűlöletkeltő uszításaikért.
hagyományos családmodell még nem jelenti a férfiak kifosztását, azt a modern válás teszi a nyugati civilizációban. amiről te beszélsz Esther Vilar módra, az igazából a férfiak erőforrásainak a kihasználása.
Hozzászólásoddal nagyrészt egyetértek, de azzal nem hogy a feminizmus valami final boss lenne, ami hatalmas robbanással semmisül meg. Pusztítanak ők anélkül is, hogy bárki harcolna ellenük. (Ha már a Római Birodalmat és a “barbár hordákat” említetted, most is folyik a “barbár hordák” beözönlése, és akik ezt kifejezetten támogatják, valamint az asszimilációjukat hátráltatják, azok javarészt ugyanazok, mint akik a feminizmust is támogatják.)
“valamint az asszimilációjukat hátráltatják”
Már mér kéne ezeket asszimilálni? Hogy még lejjebb süllyedjen a szellemi színvonal? Visszabaszni őket oda, ahol kiellették őket a nőstények.
Érdekesek a gondolataid, csak egy problémám van: úgy tűnik, hogy a férfihangot egy olyan egységes platformnak tekinted, amelynek elemi célkitűzése az “50 évvel ezelőtti viszonyok” és a “a hagyományos családmodell visszaállítása”, de ez így tévedés, hiszen például te is egyenrangú része vagy a Férfihang szerzői közösségének, holott te például nem tartod követendőnek az ilyen törekvéseket. A Férfihang.hu törekvéseinek legfőbb irányvonala nem pontosan ott húzódik, ahol feltételezed.
Idézek az impresszumból:
Politikai beállítottságát tekintve a lap antifeminista, tehát a feminista politikai irányzatok férfiakra nézve károsnak tekinthető tevékenységével és propagandájával szemben emel szót. A Férfihang küzd minden olyan feminista megnyilvánulás és társadalmi jelenség ellen, amelyben megjelenik az androfóbia vagy a nyílt férfigyűlölet illetve a nemi alapon diszkrimináló törvények igényének nyílt vagy burkolt propagandája vagy az egyéni szabadságjogok megkérdőjelezése. Mindemellett a lap rendszeresen foglalkozik a bel- és külpolitika férfiakat leginkább érintő eseményeivel, kiemelt figyelmet fordítva a férfijogi kérdésekre, a férfiakat leginkább érintő társadalmi jelenségekre, változásokra.
Ennyi… Nincs több konkrét program a lap mögött. – Ha vitába bocsátkozol a hagyományos családmodell pártolásával, akkor egyes szerzők véleményével szemben szükséges definiálnod az álláspontodat és nem a Férfihanggal szemben…
Egyébként történetesen én is egyet értek abban, hogy az ötven évvel ezelőtt még praktikusan és jól működő családmodell – nem csak a feminizmus hatására, hanem számos más társadalmi változás miatt is – nem tekinthető már kívánatosnak a férfiak nézőpontjából.
Egyáltalán nem titkolom szégyenkezve, hogy művelődésem alapjának bizonyos részét a Férfihang íróitól szereztem, bár sokkal régebb óta foglalkozom társadalmi kérdésekkel, mint ahogy az oldal indult, de az itteni szerzők írásai is nagyban hozzájárultak nézőpontjaim finomodásához. Azt meg kiváltképp fontosnak tartom akár poszter méretű betűkkel is leszögezni, hogy a Férfihang egy hiánypótló médium, gyakorlatilag az egyetlen általam ismert magyar platform (pár blogon kívül), ahol egyáltalán teret kaphatnak a feminizmus eszméjével ellenkező álláspontok.
Ugyanakkor én tavaly megfigyeltem egy elég látható törést az oldal tematikájában, és ez pont azután következett be, miután jelentkeztem hozzátok, és én és Huffnágel Pista MGTOW-ról szóló cikkei napvilágot láttak. Mintha egyszerre szólalt volna meg a szerzők fejében valamiféle riasztó, hogy ezt azért mégse. Érezni lehetett a felgyúló “tradcon” feszültséget. A tavalyi cikkek nagy részében ezután eléggé elveszett a változatosság témaválasztás szempontjából, és a legtöbb írás kifejezetten az antifeminista – hagyományos családmodellt visszaállítani kívánkozó – nézőpontból íródott, amit én sajnáltam, mert korábban a férfijogi témákon felül is találtam rengeteg hasznos és érdekes irományt. Amolyan langyos állóvízzé vált az oldal tematikája, mintha a régebben rátok jellemző nézőpontütköztetős írási forma – ami teljesen egyedi, és követendő volna a mainstream sajtó számára – elveszett volna, és ezt nagyon sajnáltam. Ezek természetesen csak a saját egyéni megérzéseim.
Remélem, azért világos, hogy semmiképpen sem a szerzők munkáját akarom itt kritizálni, vagy az oldal fontosságát firtatni, mert igenis jó, hogy van egy Férfihang. Sőt mi több, nagyon szeretem az itteni írásokat, annyira, hogy kivétel nélkül mindegyiket elolvasom (kommentekkel együtt), amikor időm engedi, még ha nem is szólok hozzá mindegyikhez.
“A forradalom, mint Szaturnusz, felfalja saját gyermekeit” – Pierre-Victurnien Vergniaud
A férfihang girondistái védekezni kénytelenek az MGTOW jakobinusai ellen.
Ez egy nagyon fontos gondolat. Köszönöm.
Attól tartok nem látjuk a fától az erdőt.
A társas- és párkapcsolatokat nem lehet szemlélni a környezet nélkül amelyben léteznek. Valójában ezek a viszonyok folyamatosan alkalmazkodnak a környezeti hatásokhoz. A hagyományos családmodell valahol ott kezdett szétesni, amikor a nők termelőmunkába való beállásának mértéke nagyságrendekkel megnőtt, azaz a XX.sz. eleje magasságában vagy valahol az első világháborúnál (vö.pl. a huszas évek fiús divatirányzatát). A ma tapasztalható kapcsolati anomáliák a társadalmi közegünk milyenségét jelzik. A hagyományos modell korának közegében tökéletesen megfelelő volt, sikerességét bizonyítja hogy évezredekig jól szolgált. Amennyiben a korábbi viszonyokra hasonlító közeg jönne létre, úgy a kapcsolati rendszerek is eképpen változnának meg és újra felfedeződnének a “családi értékek”. A feminizmus (és más eszmék is) nem csinál mást, mint rombolja azt a közeget amelyben a párkapcsolatok (is) léteznek. Ebből adódóan pedig a közeg változásával változnak a kapcsolatok is. A változások alapja pedig mindig a felnövekvő új generációk. Az emberek gyökeresen nem változnak de a generációváltásnak köszönhetően az “újak” már a valóság részeként fogadják el a megváltozott viszonyokat.
Mindezekből adódóan a kérdés sokkal inkább az, hogy az antifeminizmus (is), mint haladó irányzat, milyen társadalmi változások elősegítője kíván lenni. E társadalmi változások pedig szükségszerűen a maguk képére formálják majd társadalmunk tagjait is.
Róma és középkor: Róma bukása okainak könyvtárnyi irodalma van. Nagyon leegyszerűsítő amit írsz. A középkor pedig nem volt sötét, sokkal inkább egy dinamikusan fejlődő időszak.
a limes és a kinai nagyfal ket oldalan nemcsak kereskedelem volt, hanem barbar nepek beszivargasa egy fejlettebb vilag “munkaeropiacara”
Ezzel a hozzászólással nem teljes mértékben értek egyet. Igaz, hogy akkor kezdett a hagyományos családmodell repedezni, amikor a nők elkezdtek tömegesen munkába állni, ám van ennek egy fontosabb vonulata.
Amikor megjelent az állami nyugdíj, akkor az embereknek hirtelen nem lett szükségük 4-5 gyerekre, hanem elég lett 0-1-2 gyerek is.
Amikor több női diplomás lett, akkor lehetségessé vált szingliként élni hosszú-hosszú időn át.
Amikor kiderült, hogy ezekkel a változásokkal együtt nem változnak a családjogi törvények (MO-burkolt asszonytartás, az USA-beli helyzetek katasztrofálisak, adósok börtöne stb.), akkor jelentősen megnőttek a nők igényei, amit a média fűtött.
Az egész feminizmus a fogyasztói társadalmak bulija, mivel egy szétvert család nagyobb fogyasztási egység, mint egy ép.
Ez ellen szerintem nem lehet győzni, annyi pénz van benne. (A HVG-nek volt egy férfijogi mozgalmakkal foglalkozó cikke, és a fészbukon több tucat hozzászólás is érkezett, mely tükrözi az átlag véleményét a kérdésben. Katasztrofális.)
A nők tömeges munkábaállásának időszaka nagyjából megegyezik az állami nyugdíj bevezetésével (1928.).
Folyamatok.
És egybeesik a bölcsődék, óvodák megjelenésével is – hiszen az addig otthon lévő nők gyermekeivel is kellett törődni. Ők is “kikerültek” a családból. Így szépen szétszóródott a család, amelyet 50 évvel ezelőtt azért még igyekeztek összetartani a hagyományos családban felnőtt nők – már akiket nem bódított el a nagy önállóság, “szabadság”.
Mindazokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet visszaállítani valami 100-200 évvel ezelőtti családmodellt egyetértek abban, hogy ezt ma nem lehet megtenni. Viszont nem értek egyet abban, hogy ne kellene törekedni a család újraalkotására a hagyományok alapján. Mert nem igaz, hogy csak rossz volt a nőknek családanyának, asszonynak – feminista terminológia szerint elnyomottnak, gazdaságilag függésben tartottnak (azaz bántalmazottnak) lenni és az sem igaz, hogy a férfiak kizsákmányoltak voltak, mert ők tartották el az egész családot.
De ha így megy tovább – feminizmus, MGTOW -, akkor biztosak lehetünk abban, hogy itt már nem lesz senkinek szüksége senkire, mindenki agresszív lesz, mindenki utálni fog mindent és mindenkit. És ez a társadalmak katasztrófájához vezet.
Barátnőm pl nem szeretne otthon ülni, viszont szerinte lehetővé kéne tenni nőknek a hat órás munkavégzést (mondjuk lehetne ezt apákra is alkalmazni)
Lehet részmunkaidőben állást vállalni. De ez szerintem nem oldaná meg a család szétesésének problémáját.
Saját tapasztalataim alapján:
– Régen orvosi könyvtáros voltam egy kicsi, ámde országosan ismert és keresett könyvtárban. Általában egy könyvtáros volt, csak átmeneti időszakokban – gyes, gyed, betanulás – voltunk ketten. Nézzük csak: Ha részmunkaidőben dolgozom ott, akkor rövidebb ideig van nyitva a könyvtár, nem elégíti ki az olvasói igényeket. A munkáltatónak kellene találnia egy olyan embert, aki hajlandó kevesebb fizetésért részmunkaidőben ott dolgozni. Munkavállalói szempontból ez azt is jelentené, hogy “váltott műszak” lenne. Vissza a munkáltatóhoz. Egy 8 órás helyett két 4 órás nagyobb terheket ró rá. Mondjuk ha te vagy a munkáltató, egy ember helyett két ember után kell fizetned a rehabilitációs hozzájárulást – ha 25 főnél több embert foglalkoztatsz. És ha csak 20 fő 8 órásod lenne, nem kellene a fejenként közel 1 milliót befizetned évente, de ha 10 fő 8 órás helyett 20 fő 4 órásod és 10 fő 8 órásod van, akkor az évente közel 30 millióval több befizetnivaló. Ennyit manapság nem dob ki az ablakon egyetlen középvállalkozó sem, mert nincs miből. Na jó. Vannak ilyenek, de igen kevés, nem ez a jellemző.
– Ha több embert kell felvenni, a betanításra több időt és pénzt kell áldozni.
– Részmunkaidőben sokszor el sem lehet végezni a határidős feladatokat.
– Aki távol lakik a munkahelyétől, az érezheti úgy, hogy azért a munkahelyen töltött rövid időért és kevéske pénzért nem éri meg kifizetni a magas utazási költségeket és utazgatni szinte ugyanannyit, mint a munkaidő.
Adókedvezménnyel lehetne segíteni azon, hogy több részmunkaidős állás legyen pl, de egyelőre én sem dolgoztam ki, hogy működne pontosan ez a modell.
(Persze az is segítene, ha femcsik a slutwalkok meg kvótakövetelés helyett cégeket alapítanának, ahol aztán úgy vehetik figyelembe a nők szempontjait ahogy akarják, de erre ugye nem képesek…)
Nekem igazan jo tapasztalataim vannak a reszmunkaidovel, ami lehet projekt alapu, meghatarozott idore kotott szerzodessel es a reszmunkaidos kereted igazabol heti ora szamot jelent es nem egy kotelezoen letoltendot, ez ad egy flexibilitast, masreszt pontos hatarideje van a feladatoknak, utemezesnek.
nyilvan egy konyvtarban nagyobb szerepet kap a torzsido, az meg ugy valosul meg, hogy de es du bontasban, rengetegen dolgoznak muszakokban, nem egy ordogtol valo cucc.
A problema gyokere ott van, hogy azok akik beleszoktak a relative kenyelmesebb napi nyolc oras feladat vegzesbe, azoknak valoszinuleg a hat ora meg a szokasosnal is feszitettebb tempot jelentene, plusz erezhetoen kevesebb jovedelmet.
Ez a tavol a munkahelytol meg megint egy valasztas kerdese, a sajat tulajdonu roghozkotottseg tenyleg egy csomo minosegi valtozast akadalyoz meg.
Igen, én a saját munkámról beszéltem. :o) De pl. szalag mellett sem te osztod be a részmunkaidődet, vagy bolti eladóként, vagy banki ügyintézőként vagy még sokminden más-ként sem.
Nálunk ha határidő van, akkor akár éjszakába nyúlóan is dolgozunk. De ha nem is, sokszor 10-12 órákat 1-2 hétig. Sokszor azért, mert nem kapjuk meg időben az időben bekért anyagokat. Sokszor azért, mert több munkának egyszerre van a határideje. Ilyesmire gondoltam.
Khöm-khöm… A saját tulajdonú röghözkötöttség nem feltétlenül saját választás. Ha megvan a lakásod már 15 éve, és a válság közben munkanélküli lettél, majd jó messze kapsz valami kis részmunkaidős melót, nem is tudnád eladni az ingatlanodat csak úgy hipp-hopp, s nem is tudnál bérelni lakást a semmi pénzedből. És ha te erre, a párod arra dolgozik. Valakinek szinte mindig messze lesz a munkahely. De ezt te is tudod.
Itt a környékünkön rengetegen járnak Szobról, Vácról Bp-re dolgozni.
Erre mifelénk (Magyarország) igen kevesen terveznek/tudnak tervezni 1-2 évnél hosszabb távra. Munkailag meg sokszor hiába látszik biztosnak egy állás, egy projekt, ha percek alatt tönkremegy a cég, ahol dolgozol.
Meg ugye kevesen szeretnek 2-3 évente költözködni. Főleg ha gyerekek is vannak.
Márpedig könnyedén elképzelhető – ha a jövőre vonatkozó modelleket akarunk alkotni -, hogy a nő és férfi útjai végleg különválnak. Már kísérleteznek a férfi fogamzásgátlókkal, organikus szexrobotokkal, és a mesterséges méh-hel, melyeknek köszönhetően a nők irrelevánssá válnak. Ekkor a társadalom felbomlik, kialakulnak az ún. női és férfi társadalmak, majd ki-ki a maga képességeihez és lehetőségeihez képest boldogul. Ahol az Istenben való bizalom felbomlik, ott a tudomány (kevésbé intelligens társadalmi csoportoknál a hedonizmus) a helyébe lép. Hacsak nem válnak valóra a próféciák, és jön ez az Antikrisztus hamarabb.
A hozzászólásodat olvasva a Szép új világ című könyv ugrott be…
Ha ember és ember közé intézményes és kikerülhetetlen módon technikai eszközök ékelődnek úgy ez a civilizáció elbukik és meglehet vele az egész emberiség is. Ennek aggasztó jelei már látszanak. Az embert mint biológiai entitást kiragadták természetes közegéből. E mesterséges közegben élő lény ma már eljutott oda, hogy a technikai vívmányoknak köszönhetően látszólag önellátó, önfenntartó legyen. Az egyéni létezésbe betüremkedő technika pedig falakat épített ill. épít ki ember és ember közé. Amennyiben a legalapvetőbb faji funkciók szinterén is megjelennek a technikai eszközök, nos az a vég kezdete lesz.
Asimov űrászainak sorsa ugrik be, amit számos könyvében érintőlegesen említ a kezdeti magasra emelkedéstől a végső bukásig (Alapítvány és Föld)
Nem fog az emberiség elbukni, ugyanis az emberiség bizonyos része már megtanult alkalmazkodni az új körülményekhez. A régi időkben nem akadt alternatíva az ember-ember kapcsolatokra, most van. Gyakorlatilag a könyvnyomtatás feltalálása volt az első állomás, és a telekommunikáció az aktuális (és szerintem fog ez még tovább is fejlődni). Márpedig az ember-ember közti interakció alapja nem egy feltétlen reflex, hanem egy kényszer arra, hogy másokkal kölcsönösen hasznos információkat, gondolatokat, tudást cseréljetek. 50 évvel ezelőtt még az öregek tanították gyerekeiket egy adott szakmára, most a gyerekek tanítják meg öregeiket a számítógép használatára. És az olyan – ténylegesen haladó – filozófiák megjelenésével, mint az MGTOW, az utolsó akadály is elhárul az ember-ember interakciók feleslegessé válása elől, azaz amikor már csak a puszta jóérzés vagy törődés miatt elegyedsz beszédbe másokkal, mert a szükséges információkat, híreket, ismereteket megkaphatod más – akár pontosabb – forrásokból is. A robotika nagy handicapje a mesterséges intelligencia kutatásában az volt, hogy hogyan fejezzenek ki emberéhez hasonló érzéseket ezek a műlények. Márpedig a folyamatos kutatás és fejlesztés következtében ezek az akadályok mostanra szintén kezdenek elhárulni. Az érzelmekkel felruházott robotok megjelenése – a férfi fogamzásgátlással, valamint a mesterséges méh-hel kiegészítve – bizony teljes egészében kizárhatóvá teszik nem csupán a nőket, de a társadalom teljes többi részét minden egyes individuum számára. Mostanra Mindenki gyárthat magának otthon open source laptopot és autót (gyakorlatilag mára kizárólag pénzbeli akadályai maradtak csak a házi gyártás elterjedésének), háztartási eszközöket, olyan 3D nyomtatót mutattak be, ami saját magát képes újranyomtatni (!), tehát minden embernek végtelen számú eszköze lesz igényei kielégítésére E változások szükségszerűen magukkal vonják majd a kapitalizmus végét is.
A te világod megöli az Embert az emberben.
Az én világom? Érdekes is lenne, ha mindezt egy személyben meg tudnám valósítani :D Én csak leírtam, jelenleg hol tart a tudomány és társadalom fejlődése. Amit én meg te is tehetünk, az vagy az, hogy elfogadod a változásokat, és a lehetőségeidhez mérten megpróbálod saját magad számára a legjobbat kihozni (amcsi módon fogalmazva: “Enjoy the decline”, azaz élvezd a hanyatlást) a helyzetből, vagy lázadsz, és ez esetben vagy megúszod, vagy elpusztulsz a változások következtében. Azt egy pillanatig sem tagadom, hogy a fenti utópia bizonyosan a teljes emberiség végső pusztulásához fog vezetni, de mint azt már huszonötször elmondtam, a folyamatok szempontjából teljesen irreleváns, mi lesz az adott folyamat végeredménye. Bakot viszont egyáltalán nem lőttem a megállapításaimmal, hiszen a tény mindezek ellenére az, hogy most először az emberiség történelmében az emberi kapcsolatok helyettesíthetők különféle pótszerekkel, melyek miután tökéletesítésre kerülnek, teljes egészében kiváltják minden egyes individuum számára a társadalom többi részét.
“Az én világom?” – Az általad leírt világ.
Attól tartok, a polémia mélyén egyetlen kérdés húzódik. Nevezetesen az, hogy létezik-e abszolút értelemben vett jó és hogy ennek van-e forrása avagy minden csak viszonylagos.
Ha úgy gondoljuk hogy nincsen, úgy bármilyen emberi viselkedés és társadalmi beállítódás helyes és pusztán létezése miatt létjogosult is.
Amennyiben úgy gondoljuk hogy létezik, úgy létezik jobb ill. rosszabb társadalmi rend és egyéni viselkedésmód.
Szeretném hinni hogy az utóbbi variáció az igaz, hiszen az első esetben a létezésnek nincsen értelme az érzékek jóllakatásán, az ösztönszerű késztetések rendszeres kielégitésén túl.
“az emberi kapcsolatok helyettesíthetők különféle pótszerekkel” – Már a megnevezésedben is ott a különbségtétel, “pót-“.
Az emberi kapcsolatokat azért nem kell temetni, az ember akárhogy nézzük, társas lény.
Egyszerűen új alapokra kéne helyezni. Ha azt akarjuk, hogy a férfiak és nők közötti árok csökkenjen, akkor arra kell törekedni, hogy hasonló esélyekkel és lehetőségekkel rendelkezzenek az életben. Amíg a nőknek alanyi jogon jár az eltartottság, probléma és felelősségmentes élet, a férfiaknak meg csak az elvárások meg a kötelezettségek jutnak, addig nyilván a fene se akar közösködni a nőkkel semmiben. A nőkkel való kivételezés csak ellenérzést vált ki a férfiakból, így nem képesek partnerként tekinteni rájuk. Merthogy, nem is azok, hanem pillanatnyilag ellenérdekeltek vagyunk.
A hagyományos család azért nem jó, mert a kapcsolat alapja nem önmagáért való, hanem kényszer és érdek orientált. A nőnek szüksége van a férfire, hogy boldogulhasson, a férfinek el kell tartania a nőt, ha pinát akar kapni. Ez pedig nyilván ellenérzéseket szül. A sors furcsa fintora, hogy éppen a nők elégelték meg a férfiaknak való kiszolgáltatottságot, holott, nekik volt a kényelmesebb. Mai világban, mint írod, már túlhaladtuk, a társadalom odáig fejlődött, hogy egyik nemnek sincs szüksége a másikra. Ezért a kényszerű együttélés és a kőbe vésett nemi szerepek kora lejárt.
A férfiak a tesztoszteron túltermelésük miatt szexuálisan túlfűtöttek, ezért, az alacsonyabb tesztoszteronszintű, így alacsonyabb szexualitású nőknek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek ezen a téren. Így a nők jutalomfalatként osztogathatták a szexualitásukat, feltételekhez köthették azt. Ebből alakult ki ez az egész női haszonlesés.
” kísérleteznek a férfi fogamzásgátlókkal, organikus szexrobotokkal, és a mesterséges méh-hel, melyeknek köszönhetően a nők irrelevánssá válnak.”
Ffi fogamzasgatlas tok ok, egy csomo parat oszlatna el es akinek bejon a polidugos lajfsztajl vegre fellelegezhetne, hogy nem varrnak a nyakaba egy zabigyereket.
Ami a mesterseges mehet illeti, lehet, hogy a noket feleslegesse teszi, ua a gyerek szemszogebol (identitastudat, egeszseges psziche) eleg tragikus, erdemes lenne rakeresned az anonim spermiumos megtermekenyitesbol szuletett gyerekek lelki gebaszaira. Szerintem aki keptelen heterokapcsolat kialakitasara, tartson inkabb kiskutyat, ha meg annyira filantrop akkor fogadjon orokbe. Igen ezt a nokre is ugyanigy gondolom.
Teljes mértékben tisztában vagyok az úgymond zabigyerekeket ért tragédiákkal, és nagyon sajnálom is őket, mert úgy rontják el őket menthetetlenül, hogy egyáltalán nem tehetnek róla vagy ellene. De a folyamat szempontjából továbbra is irreleváns a folyamat végeredménye. Most is akadnak már bőséggel egyedülálló anyák által nevelt gyerekek, akik rengeteg, akár helyrehozhatatlan defektussal rendelkeznek. Az ő gondolkodásmóduk már akár gyakran destruktív lehet a társadalom számára (érdemes átvizslatni pár kutatást arról, a hagyományos családokhoz képest milyen arányban válnak bűnözésre hajlamossá az egyedülálló anyák gyerekei). Nem kapnak nevelést, figyelmet, útbaigazítást az élethez, emiatt sikertelenek, kitaszítottak lesznek, akik sikertelenségükért a társadalmat okolják, teljesen jogosan, mert amire nem lettek megtanítva, az az ő szempontjukból nem is létezhet. Aki felfedezi a piros pirulát, az megtanulja elfogadni a helyzetét, vagy akár javítani is rajta, de ne feledjük, a piros pirula sem a társadalmi defektusok helyrehozásáról, hanem az egyén alkalmazkodásáról szól a már megváltozott társadalomhoz. Márpedig néhány defektes generáció után már ezek a defektek válnak túlsúlyossá, és így normálissá, míg a jelenleg normálisnak tartott társadalmi eszmék pedig deviánssá. Valahogy úgy alakulnak az események, mint a jól ismert viccben: “Száz éve még üldözték a homoszexualitást, manapság elfogadják, nem akarom megvárni, amíg kötelezővé teszik”.
A fentiek alapján az is teljesen irreleváns, hogy az ilyen mesterséges környezetben született gyermekek a mi nézőpontunkhoz képest mekkora komoly defektusokkal jönnek világra, mert addigra már ezek a defektusok elfogadottá válnak. Amiket napjainkban személyiségzavarnak vagy elmebetegségnek tekintünk, szinte minden emberben jelen lesz élete szerves részeként, és abban a tudatban fognak élni, hogy az ő defektes személyiségük a normális. És nem lesz senki, aki megmutassa nekik, hogy nem így van. Ezek a defektes egyének magukat szaporítják, egyre selejtesebb és selejtesebb öntudattal, végül vagy az lesz, hogy az ember Isten fölé emelkedik és egy új, felsőbbrendű faj jön létre, amelyre nem hatnak a manapság ismert biológiai törvényszerűségek, vagy az Isten / biológia (filozófiai beállítottságtól függően) közbeavatkozik, és eltörli az emberiséget a Föld felszínéről.
Nem örülök neki, de meggyôztél. Kezdem magam dinoszaurusznak érezni :).
van a youtube-on egy gettobol magat onkepzessel kiverekedo feka srac videoblogja. ott a gettonyomort es -bunozest ujratermelo kulturat a gyermekuket egyedul nevelo (pontosabban leszaro), allamtol penzt kapo “anyukak”, meg a feminizmus nyakaba varja.
a feministak ujra es ujra be akarjak tiltani a videoblogjait.
A jövőkutatók szerint – feltételezve, hogy a technikai fejlődés az elmúlt 20-30 év pályáját folytatja – kb. 2050-re az aktív lakosság 20%-ának lesz munkája, ez igencsak átszabja majd a társadalmi viszonyokat. Milyen arányban kerülnek bele a férfiak/nők? Kit/kiket tudnak eltartani a fizetésükből? Mi lesz a többiekkel? Nehéz kérdések ezek.
Egyáltalán nem nehéz kérdések, mindenre van kész válasz. Először is paradigmát kéne váltani, és mindenkinek el kéne felejteni, hogy ami össz érték jelenleg a világban megtermelődik – a pékárutól kezdve a bárszéken át az autókig és szexuális segédeszközökig bezárólag – az valaki kétkezi munkájának az eredménye. Itt most a valakit emberi lényként értem. Már itt elvérzik az emberek többsége, mert képtelenek felfogni, hogy a jelenleg kétkezi munkát végző emberek többsége nem termel értéket (lásd közmunka), vagy nem termel annyit, amennyit a globalista vállalatok adni hajlandók érte (technológiai munkanélküliség). Hogy miért van ez így, arról a Youtube-on kétórás filmek tucatjai szólnak, de megpróbálom nagyon röviden összefoglalni a jelenséget, mert ez egy nagyon fontos téma és világméretű probléma, amiről valami miatt mégsem illendő beszélni:
Először is a termelő munkaerő leértékelődött, ennek oka az erőteljes gépesítés ÉS robotizálás. A robotok nem rendelkeznek emberi jogokkal, nem kell nekik alvásidő, kávészünet, nyomhatják az ipart 24 órában és nem kell pénzt keresniük, mert saját maguk energiaellátásán kívül nincs éhes száj, amit etetniük kellene. Sokkal olcsóbbak és bizonyos munkakörökben pontosabbak, mint az emberi munkaerő. Ennek folyománya a globalizmusban az, hogy a még nem teljesen gazdaságosan gépesíthető területeket kiszervezik harmadik világbeli országokba, ahol az embereknek hatékonyságban ezen gépekkel kell felfelé, vagy beruházási igényben lefelé versenyezniük (lefelé tartó bérverseny vagy bérrabszolgaság).
Van egy elég súlyos probléma a kapitalista gépezetben, amire érdekes módon senki nem gondol, aki pedig szóvá teszi a hibát, azt egyből lekommunistázzák: A gépi munka ugyanis nem adózik, míg az élő munkaerő igen. Tehát nem elég, hogy a robotok hatékonyabban dolgoznak az embernél, még terhek sem rakódnak rá, mint az SZJA vagy a járulékok. Ezen húzással a cégek gyakorlatilag szuggerálva vannak arra, hogy minél inkább gépesítsenek, mihelyt a beruházás belátható időn belül megtérülhet, és hagyják éhendögleni az addig lelkesen robotoló dolgozót. Egyetlen kormány sem foglalkozik ezzel a problémával a világon.
A hatékonyság növelése nem pusztán a termelékenység növelését jelenti, hanem lefelé tartó árversenyt is, azaz bármilyen legyártott terméknek a lehetőségekhez képest reáláron olcsóbbnak kell lenni, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Mivel a fent említett okok miatt a gépesített munkahelyek rendkívül nagy előnyben vannak, a kisebb, kevésbé versenyképes termelő vállalatok vagy csődbe mennek, vagy felvásárolja egy nagyobb és tőkeerősebb, vagy maguk is beszállnak az árversenybe és gépesítenek. Ezáltal újabb munkahelyek szűnnek meg, és bár előfordulhat, hogy a kisebb vállalat vezetősége emberei szempontjából érzékenyebb, mint egy globalista vállalaté, ők is kénytelenek beszállni a lefelé tartó bérversenybe. Kevesen tudják, de nagyon sok országban (az összeset felsorolni nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az USA-ban és Magyarországon igen) a reálbérek évtizedek óta folyamatos csökkenésben vannak, miközben a termelékenység egyre nagyobb szinteket üt meg.
Ily módon a rendkívül specializált szakmákban dolgozók és a tudásmunkások (IT, mérnökök, programozók) kivételével előbb-utóbb másoknak nem lesz hely a munkaerőpiacon. Ezt a problémát 2015-ben politikusaink úgy oldják meg, hogy aki nem tudja valamilyen alternatív úton-módon megoldani a megélhetését, az dögöljön meg, mert ők sem képesek a kapitalizmus megjavítására tett ötleteket átgondolni. A technológiai munkanélküliségnek kitett legvaskosabb réteg jelenleg – meglepő módon – a fiatalság. A társadalom ugyanis nem tud mit kezdeni azzal a szituációval, hogy felszívódtak az entry level job-ok, de az elvárások továbbra is megmaradtak, pl. hogy meg kell mászni a már nem létező szamárlétrát. A fiatalok nem jutnak pénzteremtési lehetőséghez, így tanulási lehetőséghez sem (a közvélekedéssel ellentétben az egyetem nem csupán ingyenes 5 éves víkendprogram, kiváltképp nem a munkaerőpiac által óhajtott szektorokban, mint a mérnökség vagy az IT). Nem sajátítják el idejekorán a munkakultúrát, így személyiségük torzul, a munkáltatóknak meg nem kellenek 4 nyelv ismerete meg 5 év szakmai tapasztalat nélkül, ha meg ez mind megvan, akkor pedig túlképzettek. A legrosszabb pedig, hogy a szülők nem értik a folyamatokat, nem képesek segíteni gyerekükön lábra állni (a folyamatos tutujgatás meg mamahotel nem segítség, hanem a fiatal identitásának megölése). Mára annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy a hagyományosan a kapitalizmus és neoliberalizmus bástyájának számító USA-ban mostanra erőteljesen megvetették lábukat a fiatalok neokommunista lázongásai.
Mindenkinek melegen ajánlom ezt a filmet megtekintésre: https://www.youtube.com/watch?v=0SuGRgdJA_c
A témát eléggé körüljártuk A társadalmi felelősségvállalás hiánya c. cikk alatt. A magam részéről leírtam a témában amit gondolok.
Személy szerint úgy gondolom, hogy az embernek nem a megélhetése miatt kell tevékenykednie ill. a hasznosnak nevezhető tevékenységét nem kellene munkának nevezni valamint az élet feltételéül szolgáló erőforrásokhoz való hozzáférést nem kellene ilyesmihez kötni.
De nem mennék bele egy újabb vitába az ember eredendő jóságáról vagy rosszaságáról ill. hogy szükséges-e külső kényszerítő tényező az egyén helyes úton tartásához avagy természetes-e a belső meggyőződés megléte a helyes létezéshez.
“Ily módon a rendkívül specializált szakmákban dolgozók és a tudásmunkások (IT, mérnökök, programozók) kivételével előbb-utóbb másoknak nem lesz hely a munkaerőpiacon.”
Erre gondoltam a hozzászólásomban, csak nem fogalmaztam elég érthetően. Szóval a tippelt 20%-ban olyan szakmák maradnak meg, amiben főleg férfiak dolgoznak. Nyilván lesznek nők, akiknek ez az érdeklődési körük és meg is tudnak felelni szakmailag, ennyiben még egyet is tudok érteni a feministákkal, hogy építsenek a nők karriert, mert ha eljutunk egyszer idáig, akkor már tényleg élet-halál harc lesz a munkáért, megélhetésért.
Egyébként azt gondolom, hogy a családnak ált. lőttek, a jól keresők max. egymás között vállalnak kapcsolatot/gyereket, a többiek csak újratermelnék a szegénységet.
Soha nem volt még olyan kor az emberiség történetében ,amikor az egyének értéke ennyire az általa birtokolt tárgyak értékétől meg mennyiségétől függött. Ennek egyszer vége lesz, mert a nagy tömegek értékrendje gyökeresen meg fog változni. A tárgyak fetisizálásának véget kell vetni.
Hogy mikor? Legkésőbb akkor, mikor mindenki a gépek által megtermelt élelmiszerektől fog döglődni. Autoimmun betegségek, allergiák, satöbbi.
“erőteljesen megvetették lábukat a fiatalok neokommunista lázongásai”
Mintha a kommunizmus segítene a problémán…
“paradigmát kéne váltani”
Könnyű azt mondani :) Ennek nagyjából annyi az esélye, mint hogy holnap reggeltől kukorékolással kommunikáljunk. A pórnép semmit nem tud és nem is ért az egészből, továbbra is erőltetné a kockát a kör alakú lyukba, és egyre inkább állami segélyekből él (ami persze nem fenntartható).
A robotizálásra kétféle válasz lehetséges, ha a jelenlegi nem tetszik: vagy betiltjuk, vagy en bloc “köztulajdonnak” vesszük és a hasznát szétosztjuk. Sok sikert bármelyikhez :) Pedig más megoldás nincs. A nagytőkét valahogy szét kell verni, mert a szakadék felé száguldunk a hátán – mondom ezt libertáriusként és erős antimarxistaként. Kissé tudathasadt állapot, de a tényekkel nehéz vitatkozni. Ha nem változtatunk valamit, irgalmatlan válság fog ránk köszönteni, olyan, amilyet valószínűleg még nem látott az emberi történelem.
Ezt az egyre fokozódó munkahiányt milyen elegánsan megoldaná, ha háztartásonként csak 1 ember dolgozna… Álmodozni csak pontosan, szépen :)
“Ily módon a rendkívül specializált szakmákban dolgozók és a tudásmunkások (IT, mérnökök, programozók) kivételével előbb-utóbb másoknak nem lesz hely a munkaerőpiacon.”
Ez elég veszélyes mentalitás, bennem mindig ott motoszkál az érzés, hogy azért nem ártana észben tartani, hogy a kaja meg a ruha nem a farmville-ből jön, meg a netről. Még ha a mezőgazdaságot is robotizálnánk, ami egyelőre meglehetősen nehézkesnek tűnik, az egy válsághelyzetben óriási gondokat okozhatna. Mi lesz, ha véletlenül egy ideig nincs áram vagy benzin? Milliók halnak éhen, mert üresek lesznek a boltok polcai? Szép dolog a virtuális világba tartalmat gyártani, csak az sajnos mind-mind virtuális, vagyis csak akkor ér valamit, ha egyébként a világban nincs semmilyen probléma. Magyarán szólva a net, a média csak szórakozás, a szórakoztatóipar része, akkor is, ha történetesen sokaknak jól fizet. Erre alapozni egy ország gazdaságát, vagy annak nagy részét kockázatos vállalkozás. A sok IT-szakember és programozó úgy fog éhenhalni, mint a sicc, ha eljön az a világválság, amit egyébként valószínűsít a probléma, amit felvázoltál.
Az IT-s, az ingatlanpiaci és a banki buborékok már durrangatnak, és ugyanez elkerülhetetlen a “robotizációs buborékkal” is. A gépek tulajdonosai nem fogják önként odaadni a megtermelt hasznot, az állástalanokat egyre kevesebb dolgozó fogja eltartani, akikre ezért egyre nagyobb adóteher hárul… Ez így semmiképpen nem fenntartható, fejjel fogunk a falnak rohanni valamikor a közeljövőben. Az emberiség már csak olyan, hogy paradigmaváltásra kizárólag krízishelyzetekben képes…
A robotizálás olyan elképesztő társadalmi problémák forrása, amelyhez képest csak könnyed gyerekjáték az, amit az ipari forradalomról, a lyukkártya vezérelt szövőgépekről, az ipari forradalom hajnalán bekövetkezett foglalkoztatási válságról hallhatott bárki, aki odafigyelt a történelemórákon. Mindeközben alig esik szó erről a problémáról.
Érdemes megnézni néhány ipari filmet a Youtubon. Én kapásból csak egy-kettőt kerestem ki, de ehhez hasonlókat tucatjával találhat bárki egy pillanat alatt. Hatalmas ipari csarnokokat láthatunk, ahol emberi kéz csak elvétve érinti a munkadarabokat, a kamera közel s távol nem lát egyetlen embert sem, mintha egy megvalósult sci-fi történetbe csöppent volna az ember itt és most… Már-már félelmetes…
https://www.youtube.com/watch?v=8_lfxPI5ObM
https://www.youtube.com/watch?v=sjAZGUcjrP8
A mezőgazdaság totális robotizálása smafu ahhoz képest, hogy autót lehet gyártani szinte emberi kéz érintése nélkül. A GPS és robotpilóta által vezérelt munkagépek könnyedén szántanak, vetnek, aratnak pár ember felügyelete alatt, GPS vezérelt, robotizált fakitermelő gépekkel gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt egész őserdőket ki lehet irtani, mindezt ma elérhető, létező technikával. Nem tréfa: az Amazon hamarosan drónokkal fog kézbesíteni ahogyan az Arab Emirségekben retinaszkenneres drónok fognak a postások helyett dolgozni. Ezek az elképesztő változások jelen időben zajlanak, olyan gyorsan, hogy ráeszmélni sem volt még időnk…
A robotizálás “köztulajdonba vétele” az FNA, amiről olyan jót vitatkoztunk nem régen. Meggyőződésem, hogy nincs más út.
A mezőgazdaságot azért emeltem ki külön, mert az autókat nem lehet megenni :) Mindenféle iparág mehet a kukába, az emberiség simán túléli – amíg van aki megtermelje az élelmiszert. Ha az nincs, kapufa. Márpedig 50 millió farmville játékos egy szem valódi cseresznyét sem fog tudni megtermelni többmilliárd kattintással sem.
A monokultúrás mezőgazdasági termeléssel az a gond, hogy érzékeny lehet egy váratlan változásra. Evolúciós, természetes kiválasztódási értelemben nem eléggé robosztus, nem hibatűrő. Elszaporodik egy kártevő, jön egy árvíz vagy szárazság (most a megszokott minden éves kalamajkáktól eggyel nagyobb nagyságrendre gondolok), vagy mondjuk akadozik a benzinellátás, és az összes GPS-vezérelt robottraktor sem fog megmenteni minket az éhezéstől. Tízezer különálló kis gazdaság sokmindent le tudna kezelni, amit egy tízezer hektáros robotfarm nem.
Az FNA nem jó megoldás, illetve akkor lenne értelme, ha hatalmas “robotcégek” lennének az állam birtokában, és az azokban termelt javakat, valamint az azokon termelődött hasznot osztaná szét. Amíg többségében adófizető emberek pénzével játszadoznak, addig az újraelosztás sosem fog utópiához vezetni.
A kommunizmus nem segít a problémán, de a fiatalok többsége nem ismer más alternatívát. A kommunizmus az egyetlen gazdaságpolitikai rendszer, amit mindenki ismer a kapitalizmus és a feudalizmus mellett, ezért ebbe az irányba másznak a fiatalok. A gond ott van, hogy a problémákat mindig könnyebb felismerni, mint ésszerű megoldást találni rájuk, ezért a kétségbeesett fiatalok bár saját bőrükön érzik a bajt, nem találnak boldogulást a kapitalizmusban. Én teljes bizonysággal állítom, hogy a kapitalizmus alapjában véve jó rendszer, és kellő akarattal megreformálható és sokáig fenntartható lenne, csakhogy pont ez az akarat hiányzik az idősebb korosztály politikusaiból és iparmágnásaiból (végletekig ragaszkodnak a pénz által szerzett hatalmukhoz).
Én a robotizálást is alapjában véve pozitívnak tartom, már az ókori görög filozófusok is azon méláztak, hogy majd egyszer mindent gépek csinálnak majd helyettünk, és nem kell dolgozni. Most pedig, hogy eljött az idő, mindenki beparázott, mert a drága döntéshozókból hiányzik az akarat az új viszonyokhoz való alkalmazkodáshoz. Amíg az átmeneti állapot tart (azaz, amikor már emberek millió szorulnak ki a munkaerőpiacról itthon is a gépesítés miatt, de még nem lehet minden szektort teljesen automatizálni) addig meg kéne oldani a társadalmi státusz megítélését a pénzről valami más eszközre. Egyébként továbbra is állítom, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem megoldja ezt a problémát, amíg a kapitalizmus át nem áll a 100%-os robotizációra, majd felszámolja saját magát.
A hozzád hasonlóan gondolkodók filozófiáját még mindig az a XV. századi doktrína mozgatja, hogy az ember értéke a munka. Aki nem dolgozik, ne is egyék ugyebár. Ez a veszélyes gondolkodásmód amellett, hogy nem korszerű, az emberiséget is veszélyezteti, mert nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni azzal a kognitív disszonanciával, hogy világéletükben szorgalmas, engedelmes és hasznos beszélő szerszámok voltak, mégis szegényen és megrokkantan halnak meg. Az én generációm pedig már nyugdíjra sem számíthat, és e probléma megoldásával sem törődik senki. Majd lesz valahogy, ahogy mindig. Legfeljebb majd a kontrollálhatatlanná váló embertömegek kirobbantanak egy III. világháborút, meghal szépen pármilliárd ember, úgyis ez a felsőbb körök célja.
Itt is paradigmát kéne váltani, mert a kapitalizmus bevezetése óta (de kiváltképp a neoliberalizmus elterjedésével a 70-es évektől) az emberek életszínvonalának semmi köze ahhoz, hogy mennyit, és lassan ahhoz sem, hogy mit dolgoznak, az egyetlen mércéje az életszínvonalnak a fizetőeszközei és tárgyi javai mennyisége. Ezeket az eszközöket összességében pénznek nevezzük (a tárgyi javak is pénzzé tehetők ugyebár, ha eladjuk őket). Azt már említettem, hogy a kapitalizmus folyamatosan a legnagyobb termelési hatékonyság felé halad, aminek feltétele az egységnyi idő alatt legyártható egyre több termék mellett a lefelé tartó ár -és bérverseny. Miközben a termelés fokozatosan növekedik a kapitalista országokban, a reálbérek stagnálnak vagy éppen csökkenőben vannak (nálunk is csökken). A kapitalizmus legnagyobb exploitja pedig ott rejtőzik, hogy a termelőeszközöket és a munkát elválasztja egymástól, így a termelőeszközöket egy tulajdonosi kör birtokolja, akik az üzlet indulásától annak nyereségessé válásáig tolják bele a pénzt, a munkát pedig a többi ember teszi bele a rendszerbe. A gond ott van, hogy az egyén munkaereje véges, a termelés viszont akár a végtelenségig növelhető a globalizmus közben (és ne feledjük, hogy az eladások is növelhetők erőteljes marketinggel, brandeléssel, piackutatással, új piacok nyitásával). Ez azt jelenti, hogy ahogy egyre nagyobb termelésre van szüksége a menő cégnek, a munkaerő mennyiségét is növelni kell. Ugyanez azonban nem vonatkozik a tulajdonosi körre, új tulajdonosok bevonására ugyanis csak akkor van szükség, ha valami miatt nem megy jól a cégnek és az aktuális tulajdonosok nem tudják saját tőkéjükből a veszteséget fedezni. Ez azt jelenti, ha tízszeresére nő a termelés, a munkaerő mennyisége is megnő valahányszorosára (a fizetések viszont a bérverseny miatt nem nőnek, ha így lenne, akkor pl. Egy Coca Cola gyártósorán dolgozó munkásnak sokszor annyi fizetésének kellene lennie, mint egy KKV alkalmazottjának), a tulajdonosi körben pedig az egy főre jutó nyereség lesz sokkal nagyobb.
Ott van a kutya elásva, hogy minél több magánvagyonnal rendelkezik valaki, annál több lehetősége van még többet felhalmozni, vagy válság esetén a költségeit optimalizálni. Ha rosszul megy a cégnek, és lesz egy veszteséges éve, a tulajdonosoknak nem muszáj lemondani a bónuszukról, viszont elküldhetnek 1000 munkást (ezért mondják azt, hogy a pénz hatalom). Aki tudásmunkásként felhalmoz mondjuk pár millát a bankban, és rosszul bánnak vele a munkahelyén, simán felmondhat és válogathat a munkahelyek közük kedvére, anélkül, hogy egzisztenciális félelmei lennének. Aki minimálbérért robotol, annak nincs erre lehetősége, mert a következő hónapban, ahogy megszűnik a munkanélküli segély folyósítása, éhen halna.
A fentiek miatt az általad vizionált tömeges informatikushalál nem fog bekövetkezni. A mezőgazdaság pedig rendkívül módon túl van értékelve itthon, miközben a valós helyzet az, hogy 3 ember meg tud termelni 100 ember számára szükséges élelmet, a maradék 97 ember tehát a te meghatározásod szerint feleslegesen él a Földön. Érdemes lenne szóba elegyedned a mezőgazdaságban dolgozó munkásokkal is, akik kedvesen elpanaszolják neked, hogy bár ők látják el “élettel” az ország lakosságát, mégis a legrosszabb fizetések és legmostohább munkakörülmények ebben a szektorban jellemzőek.
Ha nem lesz élelem és benzin, akkor felülértékelődnek az egyén túlélőképességei, de abban a pillanatban, ahogy bekövetkezik egy teljes társadalmi összeomlás, a kapitalizmus is megszűnik létezni, mert a kapitalizmus a rendkívül nagy hatékonyságát csak a szigorúan szervezett felülről történő irányítással tudja elérni. Társadalmi összeomlás esetén pedig akár a pénz is értékét veszti. A kapitalizmus helyét valószínűleg egy meritokrácián alapuló piacgazdaság fogja átvenni, miután a kezdeti bűnözési hullámmal kísért sokk után a társadalmi rend valamelyest helyreáll.
Akik felkészülnek a világvégére, őket nevezzük preppereknek. A prepperek számomra nagyon szimpatikus csoport, inspirálóak és motiválóak. A prepperkedés tudománya azonban ugyanúgy meghackelhető, mint ahogyan jelenleg a pénzt lehetséges hatalomgyakorlásra használni. Az általad vizionált éhenhalásra ítélt informatikus, ha kellően motivált és talpraesett, simán összekaparhat magának annyi lóvét, hogy a társadalmi összeomlás idejére már rendelkezik 3 évre elegendő élelmiszerrel, egy alapszintű bunkerrel, meg rendesen feltankol magának túléléshez használható eszközökből és csereárukból, mindezt akkor, amikor még a kapitalizmus működik. Minden mást meg tud tanulni válsághelyzetben, ha mondjuk felhalmoz magának ebook-okat, megtanul valamilyen hasznos szakmát hobbiszinten, melyet válságban csak elővesz. Ezzel szemben a gyártósori munkás nem kap elég fizetést ahhoz, hogy a puszta hónapról hónapra történő vegetálásán felül másra is jusson, több évre felhalmozható és tartósítható élelmiszerről nem is álmodhat, menedékre sose lesz pénze, ezért válság kirobbanásakor hiába tud villámtempóban mobiltelefont összerakni vagy mosóport csomagolni, az elsők között falják fel a farkasok vagy mártja belé a kést valami spontán szerveződött fosztogató banda. A pénzhiány rendkívüli módon behatárolja a fejlődési lehetőségeket.
Időközben a tudásmunkás a biztonságosan elrejtett szakkönyvéből megtanul áramgenerátort fejleszteni, egyszerű motort összebarkácsolni, illetve átalakítani azt olyanná, hogy fáradt olaj, étolaj vagy alkohol befogadására alkalmas legyen. A szalagmunkás mindezt nem engedheti meg magának, mert amíg alsóbbrendű szükségletei sincsenek fedezve, addig nem bír gondolkodni magasabb rendű terveken.
“A hozzád hasonlóan gondolkodók filozófiáját még mindig az a XV. századi doktrína mozgatja, hogy az ember értéke a munka.”
Bátor dolog simán leszögezni, hogy én mit miért gondolok :) A leírtaknak speciel pont az ellenkezőjét gondolom. Nem azért hiszek a munkában, ha szabad így fogalmaznom, mert az az eszményem, hogy a munka nemesít.
Abban hiszek, hogy ha valaki valamiért megdolgozott, azt tőle erőszakkal elvenni lopás.
Így az állami újraelosztás is lopás. Az állam csak azt tudja valakinek odaadni, amit másvalakitől elvett. És amíg ez (mondjuk a totális robotizálásnak köszönhetően) meg nem változik, addig szeretném az állami újraelosztást megszüntetni vagy legalábbis minimalizálni. Amíg van olyan opció, hogy más munkájából is meg lehet élni piócaként, addig sok ember szándékosan ezt választja, és ez egész egyszerűen erkölcstelen. Ez attól független, hogy mások tényleg elesettek, akik nem direkt lógnak az állam csöcsén.
Teljesen félreértesz, ha azt gondolod, nekem bajom van a jótékonykodással, a csórók megsegítésével. Csakhogy szerintem ezeknek önkéntes alapon kell zajlani, mert amit kényszerítenek, az már nem jótékonykodás és nem segítés, hanem rablás. Elméleti szinten nem lenne gond azzal, hogy az állam segíti a rászorulókat, a társadalom által ráruházott feladatként. A gond azzal van, hogy ehhez más emberektől lopja a pénzt, akik nem tudnak ez ellen védekezni. Nem azért vagyok az állam polgára, hogy az a maga kénye-kedve szerint uralkodjon rajtam. Nem az állam (a kormány) a polgárok főnöke, hanem a polgárok az államé (a kormányé). Azért vagyunk mi a választók és ők a “közszolgák”, hogy az akaratunkat megvalósítsák, és nem azért, hogy a tőlünk erőszakkal elvett pénzből játsszák a bőséges adakozót.
Ha a magyar állam valahonnan sokmilliárdos bevételekhez jutna, semmi gondom nem lenne, ha szétosztanák az emberek közt FNA-ként. Sőt, ez fellendítené a gazdaságot és számtalan egyéb pozitív hatása lenne. De mint dolgozó ember a hideg futkos a hátamon a gondolatra, hogy a véremet szívó réteget szándékosan kiszélesítsék, a javadalmazását megnöveljék, és egy életre rászoktassák arra, hogy neki jár, hogy valaki más eltartsa – azzal a szöveggel, hogy a tőlem elvett adóból valamennyit én is visszakapok, tehát ez az egész nekem is jó lesz.
Az összes szép elvetek akkor lenne valóban szép, ha nem más f*szával vernétek a csalánt. Ahogy már nem is tudom ki nagyon találóan megjegyezte (talán Margaret Thatcher, nem biztos): a szocializmussal az a baj, hogy a politikai vezetők előbb-utóbb kifogynak mások pénzéből. Könnyű más zsebéből osztogatni a juttatásokat, csak közben a középosztály, ami ennek az egésznek az áldozata, meggebed. Abban pedig nem hiszek, hogy Münchausen-módra ki tudnánk rántani magunkat a gödörből a saját hajunknál fogva úgy, hogy a befizetett adóból visszaadnánk annak is, aki fizeti. A gépesítés az első valamirevaló ötlet ebben a témában, de az meg nem ér semmit, ha magántulajdonban van, mert magánhasznot termel, ami megint csak nem szétosztható. Alapítson az állam gyárakat, termeljen gépesítve cuccokat és ossza szét a népnek, abban benne vagyok.
“A fentiek miatt az általad vizionált tömeges informatikushalál nem fog bekövetkezni.”
Jöjjön egy nemzetközi élelmiszerválság, és meglátjuk. Én nem vennék rá mérget, hogy a rendszergazdák és programozók nem hullanak el mint a legyek az agresszívebb versenyzők nyomása alatt. Ahogy az amcsi preparedness-rajongók szokták mondani: nem az él túl, akinek a legnagyobb készletei vannak, hanem aki pontosabban céloz :) Akár kis átmeneti, akár nagy és tartós krízisről beszélünk, szerintem a vidéki gazdák túlélési esélyei sokkal jobbak, mint a nagyvárosi elméleti szakembereké. Mire egy átlag nerd észbe kap, hogy készleteket kellene felhalmozni, már üres az összes bolt… Hawaii Libertárius barátunk, bár a csodálatos USA-ban él, az utóbbi 10 évben kétszer is tapasztalta, hogy mennyire nincs felkészülve a lakosság a vészhelyzetekre, és hogy a baj első jelére a bolti polcok gyakorlatilag percek alatt lecsupaszodnak.
Dean, ha nem tiltakozol a robotizálás hasznainak felosztása ellen, mintegy elismerve, hogy a nagy mértékben robotizált nagyvállalatok egyre nagyobb mértékben felborítják a gazdaság korábbi rendjét, hiszen úgy valósítanak meg termelést, hogy ahhoz emberi erőforrást egyre kisebb arányban vesznek igénybe, így a munkavállalókkal együtt a népesség egyre nagyobb részét tüntetik el a fogyasztók közül is(!), akkor fel kell ismerned, hogy az általuk termelt extraprofit egy részét szükségszerűen állami felosztás alá kellene vonni. Bár sokszor hangsúlyozod, hogy nem támogatod a munkavállalók pénzének a “rablás jellegű” újrafelosztását, de ezt feleslegesen teszed, mert akik a korábbi vitában is az FNA mellett érveltek, valójában leginkább nem más munkavállalók pénztárcájának terhére, hanem az elszabadult nagyvállalatok profitjának terhére tartják ezt megvalósítandónak. Egyébként nem feltétlen szükséges a nagymértékben gépesített termelést államosítani ahhoz, hogy a hatalmas profit egy részét fel lehessen osztani. Ehelyett erről szólhatna a kapitalizmus egyfajta reformja; ráadásul nagyon gyorsan és praktikusan adódó gazdasági reform ezeknek a nagyvállalatoknak a megfelelő adóztatása.
“Munka szláv eredetű szó, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.” Ez tényleg csupa pozitív és nemesítő dolog. Sajnos úgy látom, képtelen vagy felülemelkedni dogmatikus elveiden és paradigmát váltani ahhoz, hogy megértsd, miért nem lehet az ember értékének mércéje a munka és miért nem lehet a társadalmat a munka köré szervezni a XXI. században.
Lássuk, mi a probléma az érveléseddel:
– Felejtsd már el azt végre, hogy a te munkáddal bármilyen érték jön létre. Egyetlen kivétel, és ténylegesen mérhető folyamat az, ha valamilyen manufaktúrában dolgozol, és saját két kezeddel raksz össze dolgokat mindenféle gép és robot segítsége nélkül. Az ilyen foglalkozások viszont a kihalás szélén vannak, mert messzemenőkig nem hatékony, és a humán munkaerő költségének részaránya a termékekben rendkívül magas, ami versenyképtelenné teszi a klasszikus manufaktúrákat. Minden további létező munkahelyen az, hogy te állsz egy szalagsor előtt, vagy bámulod a monitort, csak egy rendkívül kis homokszeme annak a folyamatnak, amikor a termékek ezrei gördülnek le a gyártósorról anélkül, hogy bárkinek hozzá kéne nyúlniuk. Az ilyen termékek hatékony termeléssel, tömegáruként készülnek, viszont az árukban alig tartalmaznak humán munkaerőköltséget (valami dokumentumfilmben láttam régebben, hogy a 15000 Ft-os Nike pólók emberi munkaerő költsége a beszerzéstől a csomagolásig a fogyasztási ár kb. 1%-a, tehát 150 Ft). A gépi gyártás tehát elveszi az ember elől a munkát, ami önmagában nem lenne baj, csak hogy mivel az ember értékét továbbra is egyénileg előállított haszon alapon mérik, így a munkához való hozzájutás mellett a pénzhez való hozzájutást is ellehetetlenítik az automatizált gyártósorok. Ez az újonnan termelt mennyiség megjelenik a termelékenységben, megjelenik a GDP-ben, egyetlen apró bökkenő van csupán: a megtermelt cikkeket valakinek el is kellene fogyasztania. A reáljövedelmek ennek ellenére nem nőnek, sőt mi több, az alsóbb, legkiszolgáltatottabb szegmensekben csökkennek.
– Attól, hogy egy adott munka nem termel GDP-t, még nem biztos, hogy értéktelen. Igenis egyre fontosabb az állami munkahelyek, a közművek, közszolgáltatások (no nem az állami TV-re gondolok ilyenkor). Volt egy időszak, amikor a tűzoltóságok szerződéses alapon működtek, azaz azokhoz az égő házakhoz mentek ki a tűzoltók, melyek tulajdonosa biztosítást fizetett nekik. Aztán miután párszor megtörtént, hogy egy nagyobb üzem egy szomszédos, biztosítatlan egység lángra robbanása miatt átterjedt tűztől égett porig, mégiscsak az vált optimálissá, hogy az állam látja el a tűzoltóság finanszírozását, és mivel a tűzoltók nem fényevők, ezt és a többi hasonló közszolgáltatást csakis a tőkésektől és dolgozóktól beszedett adókból lehet finanszírozni. Ha jól tudom, a libertáriánus doktrína is efféle elméleteket tartalmaz, hogy a rendvédelem járjon csak azoknak, akik szerződéses viszonyban fizetnek érte.
– A munkaerőre rakódó rendkívül nagy mennyiségű adó ugyanúgy kizsákmányolás, csak éppen az állam részéről, mint a lefelé irányba kényszerített bérverseny. Azért néha itt is eldurranok, amikor egyesek arról papolnak mondjuk az Index fórumon, hogy mindenki fizessen tételes adót (tehát minden Forintra pontosan ugyanannyit adjon az államkasszába, bruttó keresetétől függetlenül). Milyen szép versenyképes ország lehetnénk, ha a havi 66000 nettóért, ami most a minimálbér összege, minden embernek kb. 300 000 bruttót kellene fizetni, Fel kell fogni, hogy a termelőüzemek tulajdonosainak nem érdeke, hogy megélhetéshez elegendő fizetést nyújtson a dolgozóknak, mert hatalmi pozícióban vannak még az állammal szemben is (ha a tőkét adóztatná az állam akkora vehemenciával, mint a munkabéreket, azonnal Offshore paradicsomokban kötne ki az ország teljes tőkeállománya). A munkára rakódó rendkívül magas adók és a pár évvel ezelőttig jellemző progresszív adóterhek nem (kizárólag) az állam terrorizmusának folyománya, hanem a multinacionális vállalatok zsarolási és hatalmi potenciálja nagyobb az államénál, akármennyire is nehéz ezt elhinni. A jelenlegi hatalmi felosztás így zajlik: Multinacionális vállalatok –> állam –> polgárok. Egy normális demokráciában ez így lenne: Polgárok –> állam –> nagyvállalatok.
– Továbbszőve a gondolatot, bár a LÉT-pénz kapcsán tényleg volt ilyen elborult ötlet, de az eredeti tervezet alapján az FNA fedezetét NEM a dolgozó polgárok adójából kell fizetni, ez tiszta sor. Sőt mi több, az FNA-hoz tartozó adócsomag szerint a munkára rakódó mindennemű adót és járulékot meg kell szöntetni, és a helyébe kizárólag fogyasztási adókat tenni.
– Milyen érdekes, hogy a középosztály sorvadása és a jövedelmi különbségek növekedése pont az általatok annyira istenített Thatcher/Reagan időszak alatt kezdett szélsebes lendületet venni. :)
– A gépesítést nem muszáj állami tulajdonba tenni, a gépesítés ugyanúgy megadóztatható, mint az élő munkaerő, egyedül a módját nehézkes megválasztani, hogy teljesítmény, kapacitás, vagy mi alapján történjen az adó kirovása. Az a baj, hogy ezzel már eléggé megkéstek a politikusok, már a szinte teljesen gépesített gyártósorokat is harmadik világbeli országokba rakják a nagyvállalatok, az anyaországokban a munkanélküliség terjedése így megállíthatatlan.
Akárhogy is kapálózol, a kapitalizmus az emberi munkaerő feleslegessé tétele felé halad, viszont ha a fizetőeszközökhöz való hozzájutást továbbra is kiárólag haszonelvűség alapján osztjuk, akkor a folyamat abba az irányba tart, hogy a létfenntartáshoz szükséges összes fizetőeszköz az emberek, 30, 20, 10, majd 1%-ához jut csak el, a többi, feleslegessé vált munkaerő meg minden bizonnyal megérdemelten döglik éhen, esetleg átállhatnak a fényevésre, mint szegény tűzoltók. Értelmes alternatívaként viszont talán érdemes lenne elgondolkodni azon, nem-e kéne inkább bizonyos gazdaságtani eszközöket, mondjuk a pénzt nyugdíjba küldeni, hogy helyette másfajta értékmérő rendszert alkalmazzunk, mellyel kevésbé élhet vissza egy szűk szociopata csoport?
“továbbra is erőltetné a kockát a kör alakú lyukba”
Van egy jobb megoldás.
“A robotizálás olyan elképesztő társadalmi problémák forrása”
Mindenki nyugodjon meg, nem fog senki ugrálni, lánc az lesz.
“A kommunizmus az egyetlen gazdaságpolitikai rendszer, amit mindenki ismer a kapitalizmus és a feudalizmus mellett”
Ezért kéne előadásokat tartani a nemzetiszocializmus pozitív vonásairól. Negatívumairól roppant nehéz lenne.
“Én teljes bizonysággal állítom, hogy a kapitalizmus alapjában véve jó rendszer”
Az jó sose volt.
@Wastrel: Semmi kedvem ezt a vitát újra felmelegíteni, főleg úgy, hogy teljesen elmagyarázol az érveim mellett és még engem nézel hülyének. Úgyhogy ezt most puszta sportból, valószínűleg utoljára:
“Munka szláv eredetű szó”
Már itt megbukott az egész, mert nem hiszek a magyarellenes nyelvészek baromságaiban. Úgy szláv eredetű ez a szó, mint a mars kráterei. (Tudom, hogy ez nem tartozott az érvelésedhez, de nem bírtam szó nélkül hagyni.)
“Ez tényleg csupa pozitív és nemesítő dolog.”
Ahogy írtam is, NEM az az eszményem, hogy a munka nemesít.
“képtelen vagy felülemelkedni dogmatikus elveiden”
Bla, bla.
“Felejtsd már el azt végre, hogy a te munkáddal bármilyen érték jön létre.”
Úgy érzem túlzásba vitted a paradigmaváltást és túlságosan elrugaszkodtál a fizikai valóságtól, ahol ahhoz, hogy megtömd a hasad, a kajádat valakinek meg kell termelnie. Álmodozhatsz akár robotizálásról, akár mindenféle elméleti absztrakciókról, amikben az értéket nem a munka hozza létre, de próbáld meg egy napig ezekre bízni az étkezésed, és garantáltan éhes maradsz. Szép dolog a jövőt fürkészni, de egyelőre nem tartunk ott, ezért minden amiről beszélsz, csak utópia.
“Az ilyen foglalkozások viszont a kihalás szélén vannak”
Ez egy technokrata illúzió, a nagyvárosi ember tévedése. Ha eltűnne az országból minden robot, észre se vennéd, csak csökkenne a munkanélküliség. Ha eltűnne az emberi munkaerő, egy héten belül lerohadna minden – elsősorban maguk a robotok. Túl nagy hitet vetsz a gépekbe, ez egyfelől egyelőre még nem megalapozott (tárgyaljuk újra 30-40 év múlva), másfelől pedig nagyon veszélyes, mert Murphy óta tudjuk, hogy ami tönkre tud menni, tönkre is megy. Ergo fogunk mi még szívni a robotizációval eleget, el fogja hozni a maga válságait ez is, mint mondjuk a bankrendszer (az emberiség egy másik fasza találmánya).
“Minden további létező munkahelyen az, hogy te állsz egy szalagsor előtt, vagy bámulod a monitort, csak egy rendkívül kis homokszeme annak a folyamatnak, amikor a termékek ezrei gördülnek le a gyártósorról”
De akkor is ott kell állnod, meg a másik és harmadik embernek is, mert nélkületek gallyra menne az egész. A munkád akkor is értéket állít elő, ha nem csavart faragsz egy vastömbből, hanem a csavarkészítő gép gombjait nyomkodod. Nem te váltál értéktelenné, csak a munkaeszközöd lett bonyolultabb.
“Az ilyen termékek hatékony termeléssel, tömegáruként készülnek, viszont az árukban alig tartalmaznak humán munkaerőköltséget”
Ezt úgy magyarázod, mintha szerinted nem tudnám. Te komplett hülyének nézel?
“Attól, hogy egy adott munka nem termel GDP-t, még nem biztos, hogy értéktelen.”
Dettó. Szerintem félreértettél valamit; nem tanárbácsiként kell magyaráznod a gazdaságtan alapjait lüke hatodikosoknak, hanem arról kéne beszélned, hogy a jelenlegi elenyésző robotizáltság mellett hogyan termelődnének meg azok a javak, amiket az állam szétosztana. Ma, 2015. január 5-én, Magyarországon, ha a munkavállalók 90%-át kitevő középosztály azt mondja, hogy a kurva anyátok fog dolgozni heti 40 órát, ha ingyen jár az FNA, akkor ki fog csavart gyártani? Ki fogja a gépek gombjait nyomkodni? Importálunk idomított majmokat? Amiről korábban talán nem esett szó, ha az állam közkézre ad egy csomó “ingyen pénzt”, az piaci értelemben ugyanaz, mintha nyomtatná, vagyis irgalmatlan inflációt okozna. Mit gondolsz a dolgok árát mennyivel emelné, ha az embereknek hirtelen kétszer annyi pénze lenne a semmiből? Ja, majd az állam korlátozza az árakat. Meg szabályozza a béreket. És meg is érkeztünk a kommunizmushoz, csak ezúttal egy olyan változathoz, ahol a munkakerülést nem büntetik, hanem jutalmazzák.
“Ha jól tudom, a libertáriánus doktrína is efféle elméleteket tartalmaz, hogy a rendvédelem járjon csak azoknak, akik szerződéses viszonyban fizetnek érte.”
Nem vagyok doktríner, nem igazán passzol a libertárius mentalitásomhoz. Már ha érted a viccet. Azzal nincs semmi bajom, hogy tüzet oltanak és életet mentenek az adómból, erre a fizetésem 1-2%-a nagyjából elég is lenne. Más hasonló értelmes közfeladatokkal együtt szívesen odaadok uszkve 5%-ot, csak a többit hagyják a zsebemben – azt a részt, amiből pártokat, vallásokat, (feminista) egyesületeket, intézményeket, hivatali körömreszelgetőket és persze ingyenélőket támogatnak.
“az eredeti tervezet alapján az FNA fedezetét NEM a dolgozó polgárok adójából kell fizetni, ez tiszta sor”
Az a probléma, hogy az ÁFA is pont ugyanolyan adó, mint az SZJA vagy bármelyik másik, csak a nyílt tekintetek elől eltakarja egy absztrakciós réteg. De valójában végigmehetsz a gondolaton bármelyik irányból, ugyanarra jutsz: vevőként kétszer annyiért veszed meg a cuccot, amennyiért a gyártó előállította, tehát az állam lenyúlja a pénzed felét; gyártóként az eladási ár fele jut el hozzád, tehát az állam lenyúlja a pénzed felét. Próbáltam elmagyarázni, de az első körben belefáradtam: megadóztatni (szinte) kizárólag értékteremtést lehet, vagyis azokat, akik dolgoznak. Az ÁFA is azokon csattan, hiába nem tűnik úgy első ránézésre. (Az egyetlen kivétel a vagyonadó, ami nem értékteremtést, hanem közvetlenül az értéket adóztatja, és mellesleg ezzel kevesebb problémám lenne.) Hatalmas probléma a kérdésben, hogy mindenféle elméleti és filozófiai absztrakciókkal, szofizmussal elterelik az emberek figyelmét a legalapvetőbb igazságról, hogy [amíg nincs teljes robotizáció] az embereknek kizárólag két csoportja létezik: aki termel (dolgozik) valamit, és aki nem. Aki nem termel, azt azok tartják el, akik igen. Lehet ezt ragozni, lehet marxista vagy kapitalista elméletekkel körülbástyázni, egészen addig, hogy a csücske se látszódjon ki, de akkor is ez marad a végső igazság. Ezért nincs értelme a FNA-nak, mert egyre kevesebb emberre hárítaná az egyre több ingyenélő eltartását, és ezt csak papíron lehet eltakargatni, a valóságban a gazdaság úgy összeszakadna, mint a huzat.
Mindennek ez a lerombolhatatlan alapja, és igazából nem is lehet rajta változtatni, így hát az az egyetlen lényeges tényező, hogy a dolgozó emberek hogyan tartják el a nem dolgozókat: igazságosan, vagy igazságtalanul. Ha az állam nem lopja ki a zsebedből a fizetésed, és azt a saját családodra (gyerekeidre) költöd, akkor igazságos módon tartasz el nem dolgozókat. Ha börtönbüntetés terhe mellett mások családját vagy köteles eltartani, az nem igazságos. Ilyen egyszerű az egész.
És mint ezerszer leszögeztem, a paradigmaváltásod (ami krízis nélkül sosem fog eljönni) csak akkor mehet végbe, ha szinte teljes lesz a robotizáció. Amíg embereknek kell a gépek gombjait nyomogatni, vagy ők állnak a futószalag mellett, addig az értéket ők termelik, és a munkájukért nekik kell bért kapni.
“általatok annyira istenített Thatcher/Reagan időszak alatt kezdett szélsebes lendületet venni”
Nem tudom kivel tévesztesz össze, én ezeket nem istenítem. Sőt, kicsit sem rajongok értük. Az, hogy az egyiktől idéztem valamit (talán), nem jelent semmit. Marxtól is idéztem már, mégsem vagyok marxista. Se Reagan, se Thatcher nem volt libertárius, szóval…
“A gépesítést nem muszáj állami tulajdonba tenni, a gépesítés ugyanúgy megadóztatható”
Az adóztatás még mindig lopás, akkor is, ha robottulajdonosok pénzét lopod el. Persze manapság ez a fajta lopás annyira természetesnek minősül, hogy az emberek tényleg annak veszik. Milyen tuti gondolkodásmód, hogy “nekem a robottulajdonosok pénze alanyi jogon jár”. Meg lehet indokolni például azzal, hogy munkát úgysem találsz a modern világban – ez épp egy paraszthajszálnyival emelkedettebb gondolkodásmód, mint a cigányé, aki úgy gondolja, munkanélküliként joga van a szomszéd tyúkját ellopni. Ha az állam lopja el a szomszéd tyúkját és segélyként adja oda neked, akkor már minden rendben…
Oké, oké, adózni “muszáj”. Sőt, látok is rációt egy olyan elképzelésben, hogy kizárólag az übergazdagokat adóztassuk, akiknek hatalmas robotgyáraik vannak. Oké, nyertél. Mikorra lehet ezt megvalósítani? Egyelőre nem látom ezeket a robotgyárakat, amik emberi beavatkozás nélkül gyártanak konzerv csilisbabot meg étcsokoládét. Mennyi idő kell ehhez, 50 év? Vagy 100? És addig meg fizessem a szomszéd FNA-ját az adómból? Vagy szarjak bele, mondjak fel a melóhelyen és éljek a mások adójából? És ha mások is felmondanak, mikor egyértelművé válik, hogy a verbális hókuszpókuszok ellenére nem változott semmi, ugyanúgy az emberek egy csoportja termel, de mindenki fogyaszt, vagyis a termelők tartanak el mindenkit… Egyre kevesebben egyre több ingyenélőt.
(Még mielőtt ez a félreértés is elcsattan, hadd közöljem, dolgoztam már elektronikai multicégnél, láttam testközelből futószalagot, sőt, alkatrészbeültető gépeket is – és ez a cég mégis emberek ezreit foglalkoztatta. Az egyik legrobotizáltabb iparágban is még fényévekre vagyunk a teljes robotizációtól.)
“már a szinte teljesen gépesített gyártósorokat is harmadik világbeli országokba rakják a nagyvállalatok”
Amíg a határok nyitottak, addig a kínaiakkal és az afrikaiakkal kell bérversenyeznünk. Az egyetlen épelméjű megoldás a határok visszazárása és kegyetlen mértékű védővámok bevezetése, hogy a magyar ember munkáját ne lehessen “kilopni” az országból. Ugyanezt ajánlom minden más országnak is, és kereskedjünk kizárólag olyan dolgokkal, amiket a határon belül nem lehet megtermelni. Lemondok szívesen az olcsó szlovák műtejről meg a másodosztályú német szalámikról, és fizetek a magyarért egy kicsit többet, ha cserébe a környezetemben teremtődik néhány új munkahely.
“Akárhogy is kapálózol”
Erre szívesen reagálnék nyomdafestéket nem tűrően, de alapvetően kedvellek, meg kultúrember is vagyok. Kicsit több tisztelettel, ha kérhetném. Én is igyekszem megadni, és szégyellem is, ha olykor nem sikerül.
“haszonelvűség”
Persze, ez a kulcsszó. Csakhogy az irányít, akinél a pénz van, az meg hülye lenne a saját hatalmáról önként lemondani, tehát a haszonelvűség megszüntetése az egyik legutópisztikusabb utópia az utópiák sorában. Milliószor konstruktívabb lenne azon törni a fejünket, hogy milyen reális lehetőség van a továbblépésre.
Mondom ezt úgy, hogy magam is sokat fantáziálgatok egy értelmesebb világról :)
A gond az, hogy a haszonelvűség a legutolsó cigánypurdénak is a vérében van, evolúciósan van az emberbe kódolva az önfenntartási és fajfenntartási ösztönök részeként. Mindenki jól akar járni, mindenki szeretne erőforrásokat birtokolni és felhalmozni – ezen még a robotizáció sem változtat. Az elképzelésed csak akkor működne, ha egyúttal maguk az emberek is megváltoznának, ez pedig nem fog menni.
“feleslegessé vált munkaerő meg minden bizonnyal megérdemelten döglik éhen”
Nyugi, nem döglenek éhen, sőt, a politikai hatalom az ő kezükben van. Lásd a niggereket az USA-ban, akiknek alig van munkája, többnyire segélyeken élnek, de az isten sem mer hozzájuk nyúlni, mert azonnal lázongani és gyújtogatni kezdenek. Amint elég munkanélküli lesz, ez a folyamat mindenhol beindul, majd visszafordíthatatlanná válik. Ha az állam elkezdi ingyen etetni a népet, akkor ezt már soha nem hagyhatja abba polgárháború kitörése nélkül. Ez egyben az FNA egyik legnagyobb buktatója, csak az istenért sem akarjátok megérteni :) Ha véletlenül úgy alakulna az ország sorsa, hogy nem tudna többé FNA-t fizetni, nem úsznánk meg vérengzések nélkül.
“mellyel kevésbé élhet vissza egy szűk szociopata csoport”
Mármint a döntéshozók? Róluk beszélsz. És szerinted ki fogja rajtuk keresztülnyomni a saját békés, erőszakmentes megbuktatásukat?
Nos igen, egy dolog miatt valóban megkövetlek, hogy a kellő tiszteletet a nézetbeli különbségeink ellenére is maximálisan megérdemled, mert a vitakultúrádat és türelmedet nagyra becsülöm, és annak ellenére, hogy most nem értünk egyet, sok értékes írásodat használtam fel művelődésre a múltban.
A többi soraiddal kapcsolatban, bár elismerem, hogy állításaid nem megalapozatlanok, mégis reakciód olvasása után inkább még több kérdés fogalmazódott meg bennem, mint ahányra megnyugtató választ adtál. Először is a feltétel nélküli alapjövedelmet tanulmányoztam kb. másfél évvel ezelőtt részleteiben is annyira, hogy teljes mértékben meg legyek győződve létjogosultságáról. Ha lett volna időm rá, simán írok egy ingyenes ebook-ot róla, viszont rendkívül módon meglepett az ötlettel kapcsolatos ellenséges vélekedés a médiában (ami nem meglepő, mert sajnos szinte mindenhol eléggé félremagyarázták a lényegét), így nem jött meg a kedvem sem hozzá a várható érdektelenség miatt.
A munkával kapcsolatban ott nem vagyunk egy állásponton, hogy már magát a munka fogalmát is különbözőképpen értelmezzük. A kapitalista értelmezés szerint ugyanis munkának kizárólag azt a folyamatot lehet tekinteni, ami értéket állít elő, és ezeknek az előállított értékeknek a mérésére használják a GDP fogalmát. A gépi munkával az a gond, hogy az szintén megjelenik a GDP-ben, azonban az így keletkezett többletjövedelmet nincs hova sorolni, nem kerül vissza az emberek zsebébe és így a fogyasztási láncba. Abban egyetérthetünk, hogy az ember fejlődésének kizárólagos alapja a (lehetőleg kemény és elszánt) munka lehet, de felhívom a figyelmedet a munka kapitalista értelmezésében történő fogyatékosságaira, ehhez muszáj előrángatnom pár hosszabb szemléltető példát:
– Az a munka, ami nem kerül pénzbe, nem termel GDP-t, és így nem tekintendő munkának. Az termel GDP-t, amit pénzzé lehet tenni. Az USA-ban pl. rengetegen keresnek pénzt valami lifestyle business-ből, mondjuk blogolásból. Amit mi most ide leírunk, ha angolul jelentetnénk meg blogposztok formájában és hirdetéseket, valamint marketinget szerveznénk köré, pénzt kereshetnénk. Ugyanakkor a Férfihangos cikkekért nem jár semmiféle ellenszolgáltatás (legalábbis nekem), önkéntes alapon, kizárólag örömből csináljuk. Tehát ha a GDP lapátolása helyett a Férfihangra való irogatással vagyok elfoglalva, akkor egy ingyenélő kommunista disznó vagyok. Ha az USA-ban csinálom ugyanezt, akkor élelmes üzletember. És sok szektor van, amiből itthon nem lehetne pénzt csinálni, az USA-ba meg nehéz lenne betörni, mert itthon nincs fizetőképes kereslet a fiziológiai szükségleten felül semmi másra, az amcsik pedig eléggé nacionalisták (ezt erre alapozom, hogy pl. a Kickstarteren a nem USA-ból indított projektek nagy része elbukik, mert az amerikaiak csak saját országukból származó projektet hajlandóak finanszírozni). Márpedig ha itthon a GDP 7%-át állítja elő a mezőgazdaság, akkor a maradék 93%-nyi GDP nem származhat kenyérsütésből meg búzavetésből.
– Ami nem hajt azonnali hasznot a tőkének, az nem munka. Ezzel önmagában semmi gond nem lenne, hiszen erre való a tanulás, hogy képességeinkkel hasznára legyünk a tőkének. Csakhogy a tanulás önmagában nem termel GDP-t. A kapitalizmusban a folyamat és az eredmény élesen elválik egymástól. A mezőgazdaságban ősszel elveted a gabonát, következő nyáron aratod, a szalagnál 1 hónap múlva kapod az első fizut. Ehhez képest mondjuk egy informatikus diploma megszerzése minimum 3 év, és ez idő alatt nem nagyon van pénzkereseti lehetőséged (szintén tapasztalat, pláne ha nem jártál elit gimnáziumba, az informatikus diploma megszerzése nagyon nehéz, és lehetetlen dolgozni mellette). Ha nem áll mögötted stabil anyagi háttér, kegyetlenül megszívhatod. Sajnos ezt is kénytelen voltam első kézből tapasztalni. Nem véletlen, hogy a diákok diákhitelben való eladósodottsága az USA-ban már trillió dollárokban mérhető, miközben a felsőoktatásuk egy rakás szar és minden évben egyre drágább. Igazából felsőoktatási rendszeren kívül is meg lehet szerezni azokat az ismereteket, amire a munkaerőpiacnak szüksége van, de itthon sajnos kegyetlenül nagy a papírfétisizmus, nem biztos, hogy sikerülni fog így elhelyezkedni. Saját vállalkozáshoz meg erős tökök kellenek, és nagyon nem való mindenkinek.
– Itthon nincs kultúrája a mikropiaci gazdaságnak, márpedig a fejlett országokban ezek ugyanúgy hozzáadódnak a GDP-hez és a munkahelyek számához. Nálunk a sufnituning és az otthoni bütykölés a menő (részben az alacsony jövedelmek miatt), hiányzik az a hozzáállás, ami a fejlett kapitalista rendszerekben már meghonosodott, hogy mindenkinek van egy specializált területe, amiben dolgozik, valamint egy hobbija, amit szabadidejében művel, és a többi tevékenysége egy részét átadja egyéni vállalkozónak, pl. a vízvezetéket csőszerelővel javíttatja, a gyepet kertésszel gondoztatja stb. Nálunk ez sem jelenik meg a GDP-ben.
– A fentiekkel összhangban, itthon nem a robotizáció a fő gond, sőt, hozzánk azok a szektorok jönnek, ahol még nem gazdaságos a munkaerő legnagyobb részét automatizációval kiváltani. Az a fő gond, hogy a hatékonyság nálunk is elért egy olyan szintet, ahol a puszta létfenntartás (élelemellátás, ipari termelés belföldre) már nem probléma a lakosság alig pár %-ának közreműködésével, de azt már nem bírja el a piac, hogy az emberek a pénzük egy részét áldozhassák a szabadidejükért és saját maguk is termethessenek munkahelyeket a saját közegükön belül. Akire nincs szükség a mezőgazdaságban és az iparban, az nem tud máshol elhelyezkedni, mint a szolgáltatószektorokban, márpedig ide beletartoznak a szellemi munkák és akár a digitális tartalomgyártás, amit te ugyan ellenzel, mégis ez lehetne a fő bevételi forrás azok számára, akik hajlandóak sikerükért tenni és művelődni. Ez azonban nagyon nehéz stabil belső piac nélkül, elhiheted.
A továbbiakban csak kérdéseim lennének:
– Hogy akarnád megoldani azon emberek problémáját, akik bár dolgoznának, de nincs hol? A csökkentett munkaidő megoldás lehetne, de a tőke szerint hatékonytalan, több szempontból: A bejárási idő ugyanannyi 4-6 órás munkaidő esetén, mint 8-nál; nem gazdaságos, hogy a betanítás és/vagy elméleti oktatást kevesebb munkaidőre több ember számára kelljen véghezvinni; a vállalatok nem kívánnak a csökkentett óraszámért ugyanannyit fizetni, mint a 8 órásért, márpedig itthon a minimálbérek már így is jelentősen alatta vannak a létminimumnak.
– Hogyan akarod megadóztatni a tőkét, amikor a multinacionális vállalatok természete pont az, hogy ahol kicsivel is több adót rónak rájuk, mint más országokban, onnan a tőkét átpakolják offshore paradicsomokba (lásd pl. Apple és Google 1%-os adózásai az amerikai államnak), vagy megszüntetik befektetéseiket az adott országban?
– Ha ennyire láthatóan a multinacionális tőke és a nemzetközi bankrendszer ellen vagy, nem gondolod, hogy pont inkább erősíteni kellene az államot, hogy megvédje polgárait a keletkező káros anomáliáktól a gazdaságban és a munkaerőpiacon, ezzel párhuzamosan csökkenteni az állam hatalmát a polgárok felett, hogy az általam korábban leírt képletnek megfelelően módosuljon, és így a polgárok gyakorolhatnák a kontrollt az állam felett (mutyizás és korrupció visszaszorításával), az állam pedig a nagyvállalatok felett?
– Hogyan akarnád kezelni azoknak a problémáját, akik gondját nem lehet a számok nyelvére lefordítani? Például akik a mai elhidegült társadalmunk jóvoltából vagy egyedülálló anyai nevelés miatt személyiségzavarossá válnak, esetleg egy formai hibás önéletrajz miatt sokszáz elküldött pályázat uán sem kapnak semmilyen visszajelzést, vagy aki hátrányos helyzetű (mondjuk rokkant)? Ők is mind élősködők? Ilyenekről ugyanis gyakran olvasok különböző blogokon, és magam is tapasztaltam a problémát, amíg nem változtattam rajtuk. Azért fontos kérdés ez, mert rengeteg ember, sokan akár piacképes szakmával is, van elkeseredve amiatt, hogy minden erőfeszítése ellenére sem talál állást, a sikeréhez szükséges információkat az interneten nem tudja felkutatni (vagy téves információkkal látják el). Ilyent ugyanis nem tanítanak drága jó oktatási rendszereink keretei között, hogy hogyan legyünk sikeresek. Közben jönnek a társadalmi elvárások, meg a szégyenítő nyelvezet, hogy aki akar az kap munkát, de te csak egy semmirekellő vagy (szintén tudok ajánlani Y-generációval is foglalkozó blogokat eme elkeseredettség demonstrálására). Hogy tudod olyanok problémáját megoldani, akik egyértelműen a munkahelyek hiánya miatt nem jutnak álláshoz, egzisztenciális és lelki válságba keverednek önhibájukon kívül, és végül beszűkült tudattal, kiábrándultan hagyják el a munkaerőpiacot? Az önfejlesztés mindig hasznos, de ne feledd, nem mindenki jut hozzá valóban hasznos ismeretanyagokhoz, nekünk talán szerencsénk is van ezzel kapcsolatban.
– Miért ne lehetne disztingválni az emberiséget az alapján, hogy ténylegesen is akar-e dolgozni, vagy csak élősködni a társadalmon? Az FNA kritikáddal az a legfőbb bajom, hogy ez a disztingválás nálad elmarad. Pedig érdemes lenne különbséget tenni az egyszeri polgár között, aki értelmes célokra használhatná az FNA-t (egzisztenciális félelmei terminálására, miközben ugyanúgy dolgozna tovább), és az általad említett C-kategóriás állampolgárok között, aki ígyse, úgyse dolgozik, ellenben segélyek garmadájára jogosult (sajnos nekem is volt egy időszakom, amikor rászorultam volna az anyagi támogatásra jobb lehetőség híján, és most kapaszkodj meg, egy fillérre nem voltam jogosult semmilyen címen, és azóta sem kaptam senkitől 1 Ft segélyt se), amiket most is megkap annak ellenére, hogy nincs alapjövedelem. Ellenben valószínűleg akkor se dolgoznának, ha milliónyi jól fizető munkahely várná őket, és akkor sem, ha máskülönben éhenhalnának, ellenben elkezdenének randalírozni és öldökölni. Azt te sem tagadhatod, hogy ha az automatizáció a munkahelyek teljes megszűnésével még nem is fenyeget, egy olyan szintet azért elért, hogy arra semmi szükség, hogy az élősködőkre, akiknek munkája több kárt okozna, mint hasznot, semmi szüksége ne legyen? Ugyanakkor pont a tisztességes polgárokkal szemben igazságtalan az, hogy nem jogosultak ilyen-olyan segélyre, többletpontokra felvételiken meg még számtalan más dologra. Az FNA-val legalább ez a különbség felszámolásra kerülne, és kiváló jogalapot nyújtana a törvények szigorítására, hiszen onnantól senkinek az élete nem múlhat azon, hogy lop-e, tehát kis értékű lopás vagy kár esetén is hosszú időre be lehetne csukni az illetőt?
Továbbra is úgy látom viszont, hogy a megélhetés alapja nem a munka, hanem a pénz. A kapitalizmus ugyanis viszonylag szabad kezet ad neked abban, anyagi javaidat hogyan szerezd meg. Ha örökölsz szászmilliót, csinálhatsz kockázatitőke-befektetéseket, és szerencsével lehet egymilliárdod. Ha gazdag országban élsz, angol mindset-tel, simán csiholhatsz ki pénzt az emberekből olyan dolgokkal, amelyekre a kevésbé szerencsés országokban nem teremtődött meg a fizetőképes kereslet. Minden jó lehetőség arról szól, hogyan kovácsolj befektethető vagy félrerakható tőkét a munkádból, és nem havi alamizsnát. A RoK-on is volt egy cikk arról, hogy a szakképesítést nem igénylő fizikai munkákat már mind gépesítették és kiszervezték, eltűntek az entry level job-ok. Ez azért baj, mert így munka által már többé nem tudsz kiemelkedni a nyomorból, ha rossz helyre születtél (ahhoz ugyanis folyamatos tanulás lenne szükséges, de tanulni nem lehet viszonylagos anyagi biztonság és a taníttatási költségek összekaparása nélkül), nem tudsz egy szükséges minimális kezdőtőkét egy vállalkozáshoz összekaparni, ha nincsenek pénzes ismerőseid. Azt állítom ezzel, hogy ha még nem is teljes az automatizáció a világban, de a jelenlegi állapot már nem csak azokat sújtja, akik nem képesek alkalmazkodni a változásokhoz és piacképes tudást szerezni, hanem azokat is, akik jó konzervatív mindsettel felvértezve a munkán keresztül szerették volna megragadni a felemelkedés kötelét.
“mint mondjuk a bankrendszer (az emberiség egy másik fasza találmánya)”
Emberiség? Milyen emberiség?
“vevőként kétszer annyiért veszed meg a cuccot, amennyiért a gyártó előállította”
Még ha csak kétszer annyiért. “Nagyker? Kisker? Van benne.”
“a legutolsó cigánypurdénak is a vérében van, evolúciósan van az emberbe kódolva az önfenntartási és fajfenntartási ösztönök részeként”
Na de bíró úr, hát én azon a gádzsin csak a fajfenntartási ösztönöm vezettem le, nem tehetek én arról.
“Lásd a niggereket az USA-ban”
Régi csúnya időkben itt ilyenért törlés járt.
“Ami nem hajt azonnali hasznot a tőkének, az nem munka. Ezzel önmagában semmi gond nem lenne, hiszen erre való a tanulás, hogy képességeinkkel hasznára legyünk a tőkének.”
Kiknek a tőkéjére? Honnan van tőkéjük? Kiktől lopták?
“a gyepet kertésszel gondoztatja”
Hát mire való akkor a robotfűnyíró?
“- Hogy akarnád megoldani azon emberek problémáját, akik bár dolgoznának, de nincs hol?”
Arbeitsbeschaffungsprogramm.
“a tőke szerint”
A tőke szerint dögölj bele a robotba.
“- Hogyan akarod megadóztatni a tőkét, amikor a multinacionális vállalatok természete pont az, hogy ahol kicsivel is több adót rónak rájuk, mint más országokban, onnan a tőkét átpakolják”
Gyár lefoglal.
“Ha örökölsz szászmilliót, csinálhatsz kockázatitőke-befektetéseket”
Inkább cukrászdát nyitnék Bécsben. Bár ott már lehet túl sok a magyar cukrászda, legyen inkább Brukszelles.
Ezt az egyre fokozódó munkahiányt milyen elegánsan megoldaná, ha háztartásonként csak 1 ember dolgozna…
Ez azért nem jó, mert le merném fogadni, hogy ez az egy ember mindig a férfi lenne. A nők pedig ezzel hivatalosan is eltartottá válnának. Ami, pl. egy válás esetén, teljesen indokolttá tenné az élethosszig tartó, folyamatosan emelkedő összegű gyerek és asszonytartást. Helló Amerika. Úgyhogy, ezt át kéne gondolni egy picit, mert könnyen magunk alatt vághatjuk a fát. A férfiak tömegei választanák az MGTOW életformát, mert még a _látszata_ is eltűnne annak, hogy egy nő bármilyen módon hasznos társa lehet a férfinek. Így aztán bevezetnék a férfiadót, feministák legnagyobb örömére. A nőkkel jelenleg is az a baj, hogy gyakorlatilag nem csinálnak semmit, mégis több mindenre jogosultak, mint a férfiak.
Lehet, hogy a nem túl távoli jövőben, _ennyi_ fog megvalósulni az antifeminizmusból. A többit pedig lesöprik nőgyűlöletre, meg emberi jogokra hivatkozva.
@Naooo: “Régi csúnya időkben itt ilyenért törlés járt.”
Csakhogy én tudom magamról, hogy nem vagyok rasszista, egyszerű polgárpukkasztásból használom ezt a kifejezést, mert tudom, hogy a progresszívek agya eldurran tőle.
@Wastrel: reagálok, ha lesz rá érkezésem, egyelőre a trollok lekötnek.
“nem vagyok rasszista”
“– Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.”
“hasznos lenne a nőtlenségi adót bevezetni a régi öregek példája alapján.”
Hasznos lenne a nőknek gyermektelenségi adót bevezetni?
200 évvel az utolsó háború után
Írhattam volna én is könyvtárnyi irodalmat a Római Birodalom bukásának okairól, csak nem lett volna semmi értelme. Volt ott kemény pénzügyi válság is, a tekintélyuralmi rendszerbe vetett bizalom megsemmisülése, a birodalom túlterjeszkedett mérete, és még ezernyi más tényezőt fel lehetne sorolni. Ugyanakkor a közvetlen megelőző okok szerintem akkor is az általam emlegetett értékválságok voltak. Hatalmas birodalmat ugyanis kizárólag a kollektivizmus fenntartásával lehet építeni, márpedig az értékválság és a hedonizmus mind az individualizmust és a felsőbbrendű célok ignorálását erősítik.
A te értelmezésedben vett antifeminizmus nem lehet haladó hiányzat, hiszen egy haladó eszme eltüntetését és egy bizonyos régebbi állapot visszaállítását hivatott véghezvinni. Márpedig haladó eszme csak az lehet (és ezt mégegyszer hangsúlyozom, az eszme haladósága független annak várható társadalmi hatásaitól), ami még nem lett kipróbálva, vagy legalábbis alaposan megvariálva, esetleg különböző filozófiákkal kombinálva. A hagyományos családmodellhez vissza lehet térni – több száz év múlva. Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a sorozatos generációváltások alatt létrejövő új eszmék és eszmevariánsok tengerében végleg eltűnjön a házasságon és monogámián alapuló modell, majd valamely haladó gondolkodó újból felfedezze – esetleg a korábbi történelmi eseményektől függetlenül. És mondjuk ötszáz év múlva újból a házasság és monogámia lesz a haladó eszme, amit az elején mindenki gyűlöl, ám végül tömegesen elfogadottá válik. Majd ha látják az emberek, hogy ez jó, megragadnak benne újabb 1000 évre, máskülönben forradalmat csinálnak, és ismét más lép a házasság helyébe.
Róma: Szóval te jobbára Gibbon véleményét osztod.
Többi: Félreértettél. A társadalmi változás nem fejlődés (végülis milyen alapon lenne jobb az egyik, mint a másik), hanem alkalmazkodás az új körülményekhez.
Egy eszme is csak annyiban lehet haladó hogy elősegíti a megfelelőbb társadalmi viszonyok létrejöttét. Nincs új a nap alatt mondják és van is benne valami. Más köntösben ugyan de régi elképzelések öltenek újra és újra testet, próbálnak érvényesülni.
Ha az antifeminizmusról beszélünk a fentiek annyit jelentenek, hogy e mozgalom (is) olyan társadalmi viszonyok létrejötte felett bábáskodjon, amelyek elősegítik az emberi viszonyok normalizálódását, megerősítik a bizalmat, a tartósabb és mélyebb kapcsolatok kialakulását könnyítik meg stb.
Hiba lenne az antifeminizmust is valamiféle közjogi mozgalomként szűk korlátok közé szorítani (egyben hasonlatossá tenni a feminizmushoz).
“Ezért figyelmeztetek is mindenkit, hogy a Férfihang küzdelme a feminizmus ellen (és a kb. 50 évvel ezelőtti viszonyok visszaállítása) teljesen hasztalan, mivel a világot mindig is a változások, paradigmaváltások vitték előre (az pedig teljesen irreleváns, hogy egy adott filozófia százmilliók életének javulását, vagy százmilliók halálát okozza – lényeg a változás!), ennek fényében a hagyományos családmodell visszaállíthatatlan.”
Öööö…. hallottad már azt a szót, hogy “körforgás”? Vagy Mókuskerék?
Vagy azt a kifejezést, hogy “leng az inga”?
Mindegyik fogalom folyamatos, DE UGYANAKKOR ismétlődő mozgást takar.
Pont ezért kapok agyfaszt, amikor valaki végleg letűnt rendszerekről vizionál. Mert ebben a világban amit egyszer már “feltaláltak”, az bizony fennmarad. Vagy azt mondod, a nácizmus kihalt volna a náci németország buktával, vagy a führer vesztével?
Ugyan, dehogy!
Értem én, hogy jól esik szalmabábokat püfölgetni, de értő olvasással és összefüggések keresésével megspóroltad volna ezt az agyfaszozást. Senki nem állította, hogy a fasizmus és / vagy nácizmus soha ne térhetne vissza valahol a világban, azt írtam, hogy a hitleri németország megsemmisült, ez miért vált lehetővé, és miért nem alkalmas ugyanez a módszer a feminizmus vagy az MGTOW letörésére. Tehát a Hitler-korszak letűnt, VÉGLEG, soha nem jön vissza, vagy legalábbis nem Németországban. Előre is bocs, ha mégis abban hiszel, hogy Hitler túlélte a háborút és vidáman víkendezik valahol Argentinában :)
Mivel létezik az ország, ill. nemzet fogalma, és a globalizmus a világháborúban még nem ütötte fel a fejét, ezért szükséges az embercsoportokat kulturális közegük szerint disztingválni, legyen mondjuk ez a disztingváló ismérv az országhatár. Azt állítom, hogy németországban az elkövetkező párszáz évben biztosan nem jelenhet meg újra a nácizmus, azt viszont egy szóval sem mondtam, hogy kicsit módosított, újracsomagolt, átrendezett formában ne üthetné fel a fejét egy másik országban, ahol még nem került kipróbálásra, és az embereknek nincsenek első kézből tapasztalataik a nácizmus mibenlétével kapcsolatban.
“Tehát a Hitler-korszak letűnt, VÉGLEG, soha nem jön vissza”
Úgyis lesz harmadik eljövetel.
“hogy kicsit módosított, újracsomagolt, átrendezett formában ne üthetné fel a fejét egy másik országban, ahol még nem került kipróbálásra, és az embereknek nincsenek első kézből tapasztalataik a nácizmus mibenlétével kapcsolatban.”
Ha volna fogalmuk róla, mást se akarnának, csak azt.
Jahh… amíg ők is be nem állhatnának a sorba a gázkamrák előtt. Akkor már nem annyira akarnák.
Szóval amikor azt mondtam, hogy az is megérne egy misét, akkor éppenséggel a feminácizmusra gondoltam: merthogy elég volt kicserélni a zsidó-t, a népet, a rasszt “férfi”-re és máris előbújt. Az az “örökre megbukott” rendszer.
Szabad röhögni?
Kizárólag röhögni szabad.
Mindig mókás egy antifeminista oldalon nemzetiszocializmus rágalmazást látni, amely rendszerben a femidemcsik labdába se rúghatnának, nemhogy még nekiálljanak diktálni.
Nem köll a nemzetiszocializmust rágalmazni.
Igazából nem is lehet.
Akkor elég kezdő antifocista maga még.
Áááááááááááá…. (<-agyfasz)
NEM A hitleráj az érdekes, teeee.! (Bár az is megérne egy misét), hanem a “(és a kb. 50 évvel ezelőtti viszonyok visszaállítása) teljesen hasztalan”, merthogy ez nem igaz. Még akkor sem, ha “kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba”, merthogy de, ugyanaz a folyó lesz. (Legfeljebb másik vízzel és másik lábbal.)
Egy olyan rendszerből, ami tizenakárhányezer éve óramű pontossággal működik, átléptünk egy olyanba, amiben hetven éve alig döglődünk egyik napról a másikra. De a régi, bejáratott, működő, eredményeket felmutató rendszerbe nyilván nem lehet visszalépni, mert az olyan ósdi és túlhaladott patriarchális múltszázadi izé, előre kell nézni, és progresszív, felvilágosult, európai értelemben vett módon kell magunktól eltűnni a föld színéről. Nem szabad teret engedni az olyan fasisztoid ordas eszméknek, hogy a férfi az férfi, a nő az nő, az élethez mezőgazdaság kell meg ipar, a megélhetésért dolgozni kell, a lelkileg ép utódokhoz pedig monogám házasságban élő szülők és minimum egy testvér szükséges. Fúj! Különben is, mi akadályozza meg a termelőmunkát végző, sorkatonaságban kiképzett, házas, ép családból származó heteroszexuális fehér férfit, hogy két feleség- és buziverés között elgázosítson hatmillió zsidót?
Mindkettőtöknek: Nem az 50 évvel ezelőtti állapotok visszaállítása hasztalan, hanem az ezért való küzdés. Nem vagytok tisztában alapvető emberi tulajdonságokkal. Az ilyen fanatikus ideológiákkal fertőzött egyedekkel, mint a feministák, nem lehet mit kezdeni, önszántukból soha nem fognak visszatérni a konyhába. Inkább háborút indítanának a változást kezdeményező politikai rendszer (rosszabb esetben a teljes férfinem) ellen, semminthogy le kelljen mondaniuk szerzett előjogaikról. Az a tényező nem számít, boldogabbak-e az új rendszerben vagy sem, a lényeg a haladásba vetett kritikátlan és dogmatikus hit. A nők önmagukban képtelenek harcolni, ám nem véletlenül említettem, hogy a férfitársadalom egy elég nagy szelete is a feministák oldalán áll, akik bizony mostanra nyíltan vívják kulturális háborújukat a fehérek, gamerek, heterok, bárki ellen. Ugyanígy engem sem motivál visszamenni a vállalati ültetvényre, szopogatni az egyre kesernyésebb kék pirulát, mert találtam jobb elfoglaltságot és magasabb rendű célokat. Összegezve azt kell mondanom, az én generációm már végérvényesen el van baszva, és akármit csináltok, ezen nem fogtok tudni változtatni. Mint ahogy írtam az MGTOW cikkemben is, a paradigmaváltás már az X generáció egy része esetében megtörtént, azóta Y, Z és Alfa generációk születtek, tehát négy generáció született már a házasság és monogámia felbomlásának korszakában. Ha látják is a fiatalok, hogy szar a rendszer, elődeik elbeszéléséből úgy látják, a hagyományos családmodell is szar volt, ezért egy harmadik szintre kell lépni. A körforgás akkor következhet csak be, amikor a hamis ideológiával fertőzött generációk maradványai is eltűnnek a Föld felszínéről. Ez olyan 100 évet jelenthet, azért állítom mégis, hogy a visszatéréshez akár 4-500 év is kellhet, mert az információhoz való hozzáférés a technológiának köszönhetően jelentősen leegyszerűsödött, és ez megakadályozza a hagyományos családmodell ideológiájának végső eltűnését annak érdekében, hogy egy eljövendő generáció újból feltalálja. Egyébként akinek van elég esze vagy nagyon szerencsés, annak nem kell dolgoznia a megélhetésért, a humán termelőmunka pedig már most halott, ideje paradigmát váltani.
“Ez olyan 100 évet jelenthet, azért állítom mégis, hogy a visszatéréshez akár 4-500 év is kellhet, mert az információhoz való hozzáférés a technológiának köszönhetően jelentősen leegyszerűsödött”
Hmmm…. a felgyorsulás korát éljük (minden egyre gyorsabban változik). Éppenséggel csökkennie kell ennek az időtartamnak. Legalábbis a feminizmus túllövéséhez (pár tíz év) képest a visszalendülésnek gyorsabban kell bekövetkeznie. Már persze a csúcs után.
Van logika abban, amit mondasz, csak elfelejtesz egy egyszerű tényezővel számítani, amit úgy hívnak: globalizáció. Ez annyiban kavarja meg a dolgokat, hogy bizonyos ideológiák már nem csupán lokálisan, egy adott ország határain belül terjednek, hanem az egész világon. Igazából még a feminista rombolás bástyáiban: USA-ban, Japánban, Svédországban sem csengett le az ideológia. Beszédes téma, hogy a feminizmus új hulláma már a hetvenes években elért minden mostani vívmányt, mégis bizonyos statisztikák (talán a Google trends volt az, de nem merem biztosra mondani) alapján bázisában, az USA-ban is a 90-es évek közepén tetőzött népszerűsége, pont azután, hogy a vasfüggöny leomlott és a világgazdaságban egy globalista fordulat kezdődött (az internet is ekkor indult világhódító útjára). A globalizmus pedig ennek a felgyorsult világnak a hatásait szépen ki is oltja. Nincs most kedvem bővebben kifejteni, de meggyőződésem, hogy a globalizáció és a felgyorsult világ a társadalmi változásokat egyáltalán nem generálja, sőt mi több, konzerválja, egyedül magukat a folyamatokat gyorsítja fel. Ez azt jelenti, hogy a globalizációnak nagy szerepe volt a feminizmus szélsebes terjedésében az egész világon, de ugyanilyen gyorsasággal a feminizmus nem fog felszámolódni, mert mindig lesz egy szál a globális hálóban, ami visszarántja az éppen bizonytalan ideológiájú társadalmat az adott mederbe. A társadalmi forradalmak többet nem robbanhatnak ki lokális szinten a globalizmus által birtokolt országokban, ez itt a gond, mert a globális társadalom (jelen gondolatomban az EU-USA-JP-CN tengely) a modellben ugyanúgy viselkedik, mintha egyetlen nagy birodalom lenne, megszűnt ugyanis a korlátok bizonyos része. Ez egy rendkívül összetett folyamat és probléma, amit nagyon nehéz megérteni és tudomásom szerint senki nem írt még tanulmányt a globalizáció ideológiákra gyakorolt hatásáról, de megérne egy alapos modellezést a feltevés, hogy a globalizáció miként gyorsítja a folyamatokat és miként akadályozza a változásokat.
SZERK: Ja meg a korábbi esetben nem csupán arra gondoltam, hogy az ideológia fennmaradásának teret adó generációk kipusztulását kell megvárni, hanem azt az időszakot is, amíg a történelemkönyvek kötelező érettségi tételeiből a lábjegyzetekbe vándorol a tradícionális családmodell leírása, és ezáltal már ne lehessen az adott ideológiáról a történészek és nebulók által ítéletet mondani annak alapos megismerése előtt.
“hogy bizonyos ideológiák már nem csupán lokálisan, egy adott ország határain belül terjednek, hanem az egész világon.”
How Will I Laugh Tomorrow
A Women Against Feminism azért okot ad némi reményre.
A nőknek kell felébredniük, hogy átbaszták őket. (Az a férfi, aki alapból nem antifeminista, egy pöcs.)
Attól tartok, a polémia mélyén egyetlen kérdés húzódik. Nevezetesen az, hogy létezik-e abszolút értelemben vett jó és hogy ennek van-e forrása avagy minden csak viszonylagos.
Nekem úgy jött fel a kérdés, hogy van-e isten, meg gondviselés.
Igen. Végső soron ha létezésünk mércéje önmagunk vagyunk, úgy az nem is mutat túl rajtunk. Ez pedig nagyon elszomorító lenne.
Elszaporodik egy kártevő, jön egy árvíz vagy szárazság (most a megszokott minden éves kalamajkáktól eggyel nagyobb nagyságrendre gondolok), vagy mondjuk akadozik a benzinellátás, és az összes GPS-vezérelt robottraktor sem fog megmenteni minket az éhezéstől.
Anyai ágon parasztcsaládból származom. A dédszüleim még simán megtermelték fejenként vagy 100 ember élelmiszer szükségletét, egy csepp benzin nélkül. Szántani ott volt a ló, az állatok takarmánya is a földről jött, amik aztán ellátták a tanyát tejtermékkel, tojással és hússal. Sokan nem tudják, mennyire komplex rendszer volt ez.
Kártevők persze akkor is voltak, csak nem permetezéssel védekeztek ellene, hanem pl. tudatos fajtaválasztással.
Mi az az FNA?
Lásd ebben a cikkben és a hozzá kapcsolódó nagy terjedelmű vitában. Feltétel Nélküli Alapjövedelem, amit szerencsés esetben leginkább a hatalmas profitot termelő, de munkabérre csak minimálisan költő (nagy mértékben robotizált és hiper-monopol helyzetben lévő, globális óriás) cégek finanszíroznak az állami elosztó rendszeren keresztül. Egyesek aggodalma szerint viszont helyettük azoknak a munkavállalóknak a zsebére mehet a dolog, akiknek még jut munka.
Feltétel Nélküli Alapjövedelem
Ok, így beugrott, olvastam annak idején, volt is vita belőle rendesen.
Szerintem is a Wastrel által vázolt modell lenne a megoldás, totális robotizálás és állampolgári alapjövedelem. Én annyival egészíteném ki, hogy a gépeket állami tulajdonba venném. Teljes bevándorlási tilalmat rendelnék el, erős határvédelmet hoznék létre, ehhez visszaállítanám a sorkatonai szolgálatot. A társadalomba integrálhatatlan elemeket megfosztanám az állampolgárságuktól és kitoloncolnám az országból őket, mondjuk egy afrikai országba, lefizetve korrupt vezetőjét.
Robot-sorkatonai szolgálat? :)
Dehogy emberi :) Azért drónokat be lehetne vetni a határ védelmére és terminátorokat is, ha lesznek :)