Minden férfi életében lehet egy olyan életszakasz, amikor egyedül marad. Szakítás, válás esetén a mai világban az internet iszonyatos választékot produkál olyan lányokból, asszonyokból, akik kapcsolatot keresnek. Jómagam háromnegyed évet töltöttem párkereséssel a neten és megosztanám az olvasóval szerény tapasztalataimat.
Rólam annyit csak, hogy a 30-as éveim közepét taposó átlagos fizikai és szellemi preferenciákkal rendelkező, rendezett anyagi háttérrel bíró, közepesen elfoglalt ember vagyok. Hogy milyen csajokkal lehet megismerkedni ezekkel az adottságokkal? A válasz: többfélével mint gondolnátok. Az alábbiakban be is mutatnék néhány jól felismerhető női karaktert, viszont mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy szeretem a nőket, hiszen többségük kedves, aranyos, szép és ápolt, az alábbiakban felsorolt nőtípusok pedig egy-egy kisebbséget képeznek.
Miss Picsa
Már a profilképe is kihívás, de abszolút trendi. Általában feszes top, mini szoknya, napszemüveg és az elmaradhatatlan pincsikutya a kézben, vagy az ölben (Figyelem, ha jó vagy nála akkor később a kutyával is meg kell küzdeni, mert féltékeny lesz a kicsike). Szellemi színvonalának feltérképezéséhez nincs szükség semmilyen felkészültségre, ha képben vagy a TV show-k és a celeb-hírek világában. Elvárása feléd e szerint alakul: Izmos, lebarnult test, kis tetkó vagy piercing, az arc másodlagos, ha az ördögnél egy fokkal szebb a fizimiskád, akkor már nyerő vagy. Bankkártyát, pénztárcát tartsd készenlétben, mert ha járni fogtok, az egész életét neked kell fizetned, különben hiszti lesz. Néhány rövid és izgalmas hét után dobd, ha nem akarsz agysorvadásban elpusztulni.
A mély érzésű, lelkizős
Először azt hiszed megütötted a jackpotot. Végre valaki, akivel lehet filmekről, könyvekről, zenéről beszélgetni. Érdeklődik a te lelkiállapotod, érzéseid felől. A második randin azonban már többet tudsz kis galamb lelke minden rezdüléséről, mint szeretnéd. Egyre többet beszél magáról és egyre kevesebbet kérdez rólad. Számára az élet egy tüskés ösvény, amelyen a gonosz külvilág szöges korbáccsal hajtja végig. Őt mindenki kihasználta, megcsalta, elhagyta, megalázta. Ha bejössz neki, úgy kapaszkodik beléd, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Ebből eredően a szex az első pár héten igazán jó és szenvedélyes, de ha kicsit is eltérsz az általa megálmodott ideális szőke hercegtől, akkor a múltja összes sérelmét a nyakadba zúdítja. Javaslat: Fuss Forrest, fuss!!!!
A bizonytalan
A bizonytalan nő nem tudja, tőled mit akar, akar e egyáltalán valamit, ha igen mi az. Nem tudja azt sem, hogy a másik két csávótól akar e valamit, akiket veled párhuzamosan futtat. Valamelyikkel lefekszik, valamelyikkel nem. Ha a szex számára jó volt, a bizonytalansága csak növekszik, hiszen lehet a másik kettővel még ennél is jobb lehet, viszont nem akarja, hogy kurvának nézzék. Általában rábízza az udvarlóira, hogy eldöntsék, ki marad mellette. Rá nem lehet kapcsolatot alapozni, mert bármelyik reggel úgy ébredhet, hogy nem szeret, ilyenkor sírva összepakol és lelép… Persze lehet, hogy egy hét múlva felhív és lepippant a kocsiban és szerelmet vall. Ezt sose tudhatod előre. Ha kalandozol, egy próbát megér, de nem vele fogsz megöregedni.
Az ÚRNŐ
Igen, csupa nagybetűvel. A külső 100%-os, a viselkedés katasztrófa. Az első randin már érezteti, hogy micsoda kegy részéről, hogy egy asztalhoz ül egy átlagos hím halandóval. Ő mindenben a legjobb. A munkájában, a szexben, a raftingban és az ó-perzsa vallási szövegek fordításában is. Persze ki ne akarná kipróbálni, hogy a szexben tényleg akkora penge e, mint azt állítja. Nos, az esetek jó részében, ha egyáltalán beenged az ágyába, inkább azt várja el, hogy te alakíts valami nagyot, cserébe megadó terpesszel osztja kegyeit. Ha szereted, hogy megaláznak egy kapcsolatban, bátran válaszd őt, egyéb esetben az első szex legyen egyben az utolsó is.
A feminista
A feminista önmagában egy ellentmondás, hiszen aki utálja és legyőzni akarja a férfiakat, miért akar összeállni eggyel. Ez az ellentmondás azonban őket egyáltalán nem zavarja. Már a kapcsolat elején leszögezi, hogy őt nem fogja egy férfi sem irányítani, befolyásolni. A házimunkát messziről kerüli. A lakása, ha nem jár hozzá bejárónő, egy istálló és egy butik keresztezésére hasonlít. Minden javaslatodra, félmondatodra ugrik. Minden udvarias gesztus a szemében támadás a női nem ellen. Javaslat: Operáltasd át magad nővé és vedd rá, hogy legyen leszbikus. Amúgy ez lehet, hogy könnyebben menne, mint gondolnád.
A nimfomániás
Bevallom, Ő a kedvencem. Elsőre nem mindig lehet felismerni. Gyanús jel lehet, ha már az első találkozón a szexre tereli a témát. Ha az őszintébbik fajtából való, nyíltan közli, hogy kizárólag testi kapcsolatban gondolkodik és rövidtávra. Ebben az esetben kedves férfitársaim, ha a külsejével szemben nincs kifogásunk, akkor tegyük meg, amit egy férfinak meg kell tenni. Általában nem bánjuk meg. Egy dologra azonban a biztonságos szex mellett (lehet aznap mi voltunk a hetedikek a sorban) is figyeljünk oda: beleszeretni nem szabad. Ez a típus a legveszélyesebb, mert szexuális energiabombájával könnyen elcsavarja az ember fejét, de éppen ezért könnyen száll a következő virágra is. (Hölgyeim! Ismerik ennek a típusnak a hím változatát ugye?) Lényegében egy remek szombat esti kikapcsolódásnak a legideálisabb. Ha szellemileg egy síkon mozogtok, még egy hosszabb távú szex-mentes haveri kapcsolat is kialakulhat. (Azért nem írok barátságot, mert olyan férfi és nő között csak a frigidek és az impotensek között létezik.)
A cicamica
Ez a típus mintha a Disney csatorna rajzfilmjeiből lépett volna elő. Korától függetlenül úgy viselkedik, mint egy kölyökmacska. Beszédstílusa egy 5 éves gyerek szintjét mozog, hangszíne pedig annyira affektáló, hogy az embernek felmegy a cukra. Csak pozitív és cuki dolgokkal hajlandó foglalkozni. A világ komoly és fajsúlyosabb dolgait kizárja az életéből. Párkapcsolatban szívesen dorombol, azonban semmi komoly témát ne hozz elő, mert 1. vagy tudomást sem vesz róla, 2. vagy depresszióba esik, amiért téged fog hibáztatni. Ha szereted, hogy órákon keresztül fekszik valaki a mellkasodon ideális választás. Általában több macskával él együtt.
A családalapítós
30 év fölötti célcsoportban gyakori ez a típus. Ismertető jele, hogy már a levelezéses ismerkedési szakaszban megpróbálja kipuhatolni, hogy áll a férfi a házassághoz és a gyerekvállaláshoz. Pozitív válasz esetén (amikor nem teszed hozzá, hogy mindezt csak pár év együtt járás után fogod komolyan fontolóra venni) 5. sebességbe rakja az ismerkedési folyamatot. Első randi, második randi, első szex, közös nyaralás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, szülőszoba. Erről az útról nincs letérés és nincs leágazás, mert mindent elnyom a biológiai óra egyre hangosabb és kétségbeesett ketyegése. Természetesen választásában a gyerek-házasság témakörhöz történő hozzáálláson kívül az anyagiak játszanak döntő szerepet, hiszen ő már nem játszadozni akar, hanem a komoly és felelősségteljes anya szerepre készül. Ha nem vigyázol, már repkednek a gyermeknevek a levegőben. A fentieken kívül a te személyiséged másodlagos, a lényeg, hogy az Ő álmát megvalósítsd. A te igényeid nem játszanak semmilyen szerepet az életében. Általában szülés után, ha a hímet nem is falja fel, mint az imádkozó sáska, de inkább kizárólag a gyermekével foglakozik a továbbiakban. Mindenképpen a kerülendő kategória.
A karrierista
Látszólag az előző szöges ellentétével állunk szemben, pedig több a hasonlóság mint gondolnánk. A gyermek szerepét itt a munka, hivatás vagy egyszerűen egy cég helyettesíti. Ez emészti fel minden idejét és energiáját, erre fordítja nemcsak fizikai erejét és szellemi potenciáját, de a szexuális energiáját is. (Hölgyeim! Már hallom is a kórust: Ilyen a férfiak jó része. Igazatok van. Hány férj csalja a feleségét a munkájával? A választ Ti is tudjátok.) Ismerkedéskor feltűnő lehet, hogy kevés ideje van a randikra és azokon is kizárólag a munkájáról hajlandó beszélni. Azonban neki is vannak igényei: szex, gyengédség, vacsora stb. Ezeket azonban gyorsan és a munkának alárendelten tudja kielégíteni. Ha őt választod, talán nem fogtok egymásra unni és anyagi gondjaitok sem lesznek (kivéve ha pedagógus), de találj magadnak sürgősen valami időt rabló hobbit vagy szeretőt, mert különben sokat leszel egyedül. Hasonló work-aholic férfiaknak és pinabubusoknak ideális.
Továbbra sem győzöm hangsúlyozni: a nők többsége egy földre szállt angyal…
Ez az általánosítás tökéletes példája, de el kell ismernem, hogy a kategóriák bizony jelen vannak. Más kérdés, hogy a férfiak esetében is vannak tipikus kategóriák :)
Annak ellenére, hogy tényleg vannak ilyen kategóriák nekem is az általánosítás jutott eszembe először. Örülök annak, hogy leírtad azt is, hogy “szeretem a nőket, hiszen többségük kedves, aranyos, szép és ápolt, az alábbiakban felsorolt nőtípusok pedig egy-egy kisebbséget képeznek”, ez egy nagyon fontos mondat, így teljesen más a kontextus, ilyeneket a feminista oldalakon nem lehet olvasni a férfiakról.
Szoffy, te pedig megírhatnád a cikk párját, Ha a neten keresel barátot címmel. :)
:) Az a baj, hogy az én ismereteim még a netes társkeresés viszonylag fiatal korából származnak. El tudom képzelni, hogy azóta mások lettek a kategóriák, tehát az én tapasztalataim nem állnák meg a helyüket :)
Különbséget szükséges tenni az általánosítás és a tipizálás között, de valójában egyikkel sincs probléma, ha megfelelően alkalmazzák. Nem véletlen, hogy mindkettő része a tudományos osztályozás módszertanának is. A csajozás tudományában is fontos és nagyon hasznos szerep jut a tipizálásnak, ahogyan ez a cikk is mutatja. :)
Nem rossz, de van egy típus, amit kihagytál a képből:
Az egyedülálló anya – Olyan nő, aki egyedül neveli a gyerekét vagy a gyerekeit, mert a férfi egy idő után lelépett. Lehet 20-as, 30-as, sőt 40-es éveiben járó nő. Általában úgy kezdi az ismerkedést, hogy utal rá, neki gyerekei vannak, akiket mindennél jobban szeret, akiktől nem hajlandó megválni, és a leendő párjának ezt el kell fogadnia. (A becsületesebbje ezt általában leírja a bemutatkozásban.) A vele való ismerkedés azért nehézkes, mivel nem csupán párt keres magának az örök befejezésig, hanem apát a gyermekeinek. Apát, vagyis olyan férfit, aki egyaránt tud anyagi és érzelmi támogatást adni a gyerekeinek. Egy idő után elvárja az összeköltözést, ugyanakkor a legtöbb esetben nem várja el a házasságot, megelégszik egy élettársi kapcsolattal. Mentalitásban változó: lehet normális és abnormális is. Inkább olyannak ajánlom ezt a típust, aki szeretne már megállapodni, szereti a gyerekeket és van egzisztenciája.
Nálam eleve nem bejövős típus, két okból: 1, Nincs meg hozzá a megfelelő egzisztenciám. 2, Nem gondolkodom családban. (Aztán ki tudja; ebben a nagy magányosságban lehet, hogy a végén egy egyedülálló anyánál fogok kikötni.)
Magam egyébként 6 évig társkeresőztem, kisebb-nagyobb megszakítással. Mára egyre kevesebbet élek vele, mert egyrészt mindent meg lehet unni, másrészt rengeteg az általad felsorolt típus rajta, akik egy idő után leterhelik az embert.
Kösz a cikket, kis nosztalgia volt a számomra! :D
Randivonalon pl. a 37840 nőből 12246-an esnek a “vannak gyerekeim és velem élnek” kategóriába (további 9351 esik a “vannak gyerekeim, de nem velem élnek” kategóriába). Tehát nem elhanyagolható mennyiség esik ebbe a típusba. És ahogy írtad ők tényleg nem a párkapcsolat miatt ismerkednek, hanem akarnak egy plusz pénztárcát a házba. Ez miatt sokkal könnyebb is velük ismerkedni, ugyanakkor hosszú távon nincs ebben a fajta viszonyban köszönet. Az ilyen kapcsolatban az ember nem várhat túl sok törődést, mert nem is ez a célja, döntő többségében szimpla kihasználás az egész.
Azért ne tagadjunk el a nőktől néhány dolgot. Többek között hogy ők is társas lények és hogy vannak érzelmi- és szexuális igényeik.
Az már más tészta, hogy az ilyen igényeket sokuknál bizonyos anyagi megfontolások milyen mértékben képesek befolyásolni, semmissé tenni vagy éppen kizárólagos döntési alapul szolgálni.
Igaz is, ne tagadjunk el tőlük semmit sem, mi emberek tényleg szeretjük a jó árukapcsolásokat. Megyek is valami társkeresőre és feladok egy hirdetést: “Felsőfokú végzettségű, rendezett egzisztenciával rendelkező, hűséges, csinos, szőke fotómodellt keresek, kizárólag érzelmeken alapuló, hosszútávú kapcsolatra. Kalandorok kíméljenek!”
Persze megteheted. Az már egy más történet hogy hányan jelentkeznek rá. A női realitásérzék problémás mivoltáról már kommenteltünk. Mi férfiak szerencsére nem ilyen “árukapcsolással” működünk.
Jaja. Szerintem annak oka kell legyen, ha valaki a neten keres párt. Amelyik nő legalább átlagos külsejű és a neten keres párt, az elviselhetetlen amúgy… Egyszer egy fiatal anyuka válaszolt nekem, meg is lepődtem, hogy viszonylag szép nő és kedves, nem voltam én ehhez hozzászokva :D de hamar rájöttem, hopgy a gyerkőc miatt van a dolog.
Szerintem a netről “csunyácska lányokkal” érdemes (érdemes?) csak ismerkedni, mert ott nyilvánvaló, hogy miért a neten próbálkozik és van esély, hogy legalább kedves…
normális ember aki szabadidejét nem az elmebetegségek és viselkedés zavarok különböző típusai tanulmányozásával akarja a eltölteni NEM ISMERKEDIK NETEN!
Mert lehet ez egy általánosítás de a neten csak olyan nő ismerkedik amelyiknek valami defektje van agyilag, vagy hót randa, vagy elbaszott élete van lásd a legtöbben ebből a felcsináltattam magam valami balfasszal és egyedül hagytak kategória,
de semmiképpen nem a ideális társ jelölt.
Ha valami balfasz abban reménykedik mégis kikapja azt az 1%-ot aki mégis véletlen normális és pár napra feltéved valami online oldalra nő létére annak azt javaslom kezdjen lottózni, arra is kb annyi az esélye hogy bejön az 5-ös.
Minden nőnek van defektje, nemcsak a netesnek. Hoppá.
Ha keresnék, én a földre szállt angyal lennék, of course :). aranyos írás.
Kucc-kucc… :o))))))))))))))
A plafont meg én, a másik angyal tartom, jó? :o)))))
mondjuk úgy, hogy igyekszem az lenni.
Na jó. azért van benned elég sok angyalos. :o))
A “rendes” lányok hamar elkelnek, nem csoda, hogy a többi főleg-egyedülálló és átmenetileg-szinglivel lesznek gondok. Én mindig is családot akartam alapítani, de 30 fölött meglepően nehéz; hiába az egzisztencia, ha átlagos vagy és kocka-kisugárzásod van, ne reménykedj. Én azt tapasztaltam a családalapítósakkal, hogy megrettennek, ha a másik (én) is gyereket szeretnék. Az egyedülálló anyák esetén pedig ha rákérdeztem a közös gyerek lehetőségére, hamar vége lett a társalgásnak. Ja, és a gépi fordítósakat se felejtsük…
Még egy érdekes tapasztalat: ha az önleírásomban szerepel az egzisztencia szó, nagyobb eséllyel válaszolnak (100-ból 5). Kipróbáltam, hogy utána írtam zárójelbe, hogy kocsim nincs, mert nem kell. Az eredmény: tizedannyi válasz, mint korábban, vagy éppen nulla. Ismerjük a mondást, hogy ha nagy a kocsi, akkor kicsi a fütyi; de ha nincs kocsid, fütyid sincs. Ezek szerint nekem végtelen nagy kocsim lehet :)
Szerintem 30 fölötti férfiként érdemes a saját korosztály helyett bepróbálkozni a fiatalabb nőknél. Hátha sikerül kifogni egy “rendes” lányt, aki pont teáltalad fog hamar elkelni. Mondjuk ez a neten még nehezebb mint odakint a valódi életben, mert a folyamatos digitális fütyiáradatban marhára nehéz felkelteni egy nő érdeklődését. Jobban jársz, ha ismerősi körben nézelődsz, vagy felsőoktatási intézmények közelében, esetleg könyvesboltokban, stb. Tudom, hogy az is k*rvanehéz, de a potenciális végeredmény sokkal pozitívabb, mint kényszerűségből “választani” azt a nőt aki rádfanyalodott egy társkeresőn. (A fanyalodás nem a te emberi minőségedet jellemzi, hanem a nők eltorzult igényeit.)
“Még egy érdekes tapasztalat: ha az önleírásomban szerepel az egzisztencia szó, nagyobb eséllyel válaszolnak”
Ebben mi az érdekes? :)
Az az érdekes, hogy a kocsi hiányának említése milyen jól szűr.
ugyanugy, mint az r1200gs adventure emlitese… :-)
“vagy felsőoktatási intézmények közelében”
De hát nem kurvát akar.
Ebben mi az érdekes? :)
Az, hogy a nőknek nem a férfi kell, hanem egy két lábon járó pénzkereső automata.
És megkapják?
Sajnos.
Mindig akad egy-két balek sajnos…
Az MLM-átverés is lejárt dolog már, mégis mindig akar veréb aki bedől neki.
Megerositem, az ismeretsegi koromben a legjobb huszonpareves csajokat 30 koruli ferfiak vontak ki a piacrol, jelen allas szerint veglegesen. Barataimnak mindig mondom, hogy 28 elott ne is remenykedjenek minosegi LTR-ben.
Biztos azok már valami szakaszvezetők. Az már rang. Ilyentől a kislányok összehugyozzák magukat.
majd nézd meg őket 5-6 év után mennyinek van meg ugyanaz a picsa a háztartásban, és mennyi ült seggre miután lenullázta egy válás a bő 30-as évei közepére aztán onnantól eláshatja magát mert gyerektartás, exfeleség, gatyából kilógó seggel ebben a mocskos országban semmire nem fog menni, az ugyanúgy 40-hez közelebb járó picsák közt az hót biztos hogy normálisat nem fog találni.
Megérte elvenni azt a hülye picsát? Faszt érte.
Legjobb esetben talál valami racionálisabban gondolkodó lotyót aki belátja hogy nem kell még egy pasival eljátszani a szerencséjét de dugni valaki jó lenne, véletlen összeakadnak és kiegyeznek hogy otthon lakik mindenki, nem folyik bele a másik kupis életébe és heti párszor össze fekszenek, és kész. Még ezzel jársz egyedül jól ha egyszer már megszívtad korábban.
Ez most a harag fázisa? Keserűség érződik.
Szerintem rég rossz olyanokkal ismerkedni, akik az egzisztencia hívószóra bekapcsolnak.
Nem próbáltad még, hogy olyasmiket írj magadról, amelyek teljesen átlagosak és igazak? El tudnám képzelni, hogy az ilyen önleírásra olyanok jelentkeznének, akik tényleg szóba jöhetnek. Vagy megkérnél egy nem túl közeli ismerősödet, hogy készítsen rólad leírást és azt tennéd ki. Azért nem rokon vagy közeli barát leírását mondtam, mert egy távolabbi ismerős sokkal jobban lát kívülről, mint a közeliek, őt nem befolyásolják igazán a hozzád fűződő érzelmeik.
Ha nem írod be, hogy nincs kocsid, valószínűleg nem ez lesz a jelentkező első kérdése.
Kb. már csak ilyenek vannak. Illetőleg vannak még a felszínesek, azok se jobbak egy grammal se.
Hú, én ebben benne vagyok egy ideje. A netes társkeresőn lévő nők 90%-a tapasztalatim szerint csak amolyan önbizalomépítőnek használja, gyűjtik a bókoló leveleket, stb. Igen fárasztó módja az ismerkedésnek és nagy eséllyel semmi nem lesz belőle. Mások által is jóképűnek tartott ember vagyok a harmicas éveim elején járok és anyagilag is rendben vagyok, mégis az a tapasztalatom, hogy az üzeneteimre küldött válaszok száma elenyésző. El is vették a kedvemet az egésztől. Most esetleg arra gondoltok, hogy biztos hülyeségeket írok, de nem. Nem is nyomulok, nem is nyalizok, csak érdeklődöm egy kis dícsérettel körítve. Túldícsérni hülyeség egy nőt, mivel azt nem szeretik, az kell aki kicsit elérhetetlen. :) Igaz-e? :)
Nincsenek társkeresôs tapasztalataim, de túljátszani az elérhetetlent se érdemes, mert könnyen hiheti az ember lánya, hogy egyáltalán nem érdeklôdsz.
az egyértelmû kommunikációt tudom ajánlani, ha vki tetszik, tudatod, ennyi, még senkit nem kötelez semmire, ha hülyén reagál az az ô problémája, nem a tied.
anno a férjemben is ez tetszett meg, hogy nem voltak játszmák, hanem minden egyértelmû és könnyed volt, és ez tíz év házassággal is az egyik legerôsebb részének tartom a kapcsolatunknak persze a szex mellett.
Csak egyetérteni tudok. :o)
Én aztán nem játszottam az elérhetetlent, ha visszaírtak normálisan válaszoltam. Az elérhetetlent ők játsszák, csak nálam nem mennek vele semmire.
“mégis az a tapasztalatom, hogy az üzeneteimre küldött válaszok száma elenyésző. El is vették a kedvemet az egésztől.”
Nem jól csinálod. Bunkózni kell velük. Beszólogatni, meg ilyenek. Amelyik viccesre veszi, azzal lehet több is, amelyik meg besértődik, annak a hisztizős válaszán lehet jókat röhögni. Olyan 1300 piccs közül kb. 1000 írt vissza, míg ki nem tiltottak. Ebből a kb. 1000-ből olyan 100-150-el lehetett volna valami, csak én nem küldözgetek képet.
“csak érdeklődöm egy kis dícsérettel körítve”
Legnagyobb hiba, sosem szabad dicsérni őket.
Tényleg ezt kell, na jó nem olyan nagyon bunkón, de némi oltás időnként belefér.
Nyitókérdésnek meg lehet vmi totál semleges kérdés is, pl boci vagy milka?
Ezt a néhány kiló pluszosoknak lődd el.
Barátnőm (netes ismerkedés eredménye) 50 kiló. :)
Másik alapszabály köszönni sem szabad, csak úgy durr bele a pofájukba.
Bunkózni nem szeretek, csak ha kiérdemlik, pl. lekezelő válasz vagy flegma odaköpött mondatok esetén. Ha kialakul valami beszélgetés és látom, hogy milyen alkat akkor már eleresztek “bunkóságokat”, ugratom, csípkedem. De amíg nem tudom milyen addig hülyeségnek tartom parasztsággal nyitni, mert mi van ha nem vevő rá és amúgy meg lehet, hogy kijönnénk viszont emiatt elveti a további lehetőségeket?
Nem dícsérem őket úgy mint a sok kétségbeesett, hogy gyönyörű vagy meg ilyenek. Mindig annyit írtam, hogy tetszik amit fotókon látok.
Én próbálom az arany középutat tartani. Ha nem tetszik nekik akkor így jártak, nem tudják mit hagynak ki! :)
“mert mi van ha nem vevő rá és amúgy meg lehet, hogy kijönnénk viszont emiatt elveti a további lehetőségeket?”
Több is veszett Drezdánál.
Hát, nem tudom, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak a netes társkeresésről. Egyrészt személyesen is, másrészt van több női barátom is, akik ezzel próbálkoznak, és rajtuk keresztül is van egy csepp rálátásom.
Leginkább az a gond vele, hogy azok próbálkoznak itt, akiknek rendesen nem megy. Anyagilag és külsőben sem túl előnyös férfiak, és olyan nők, akiknek az Atyaúristen sem elég jó parti.
Én úgy látom, hogy vannak a jópasik és a jócsajok. A jópasi az a jó megjelenésű, és anyagilag is stabil férfi, akiről a nők ÁLMODOZNAK. A Jócsaj meg az, aki BEJÖN a férfiaknak. És a tapasztalatom az, hogy jópasikból sokkal kevesebb van, mint jócsajból. Vagyis, a nőknek csak a férfiak krémje kell, addig a férfiak simán elvannak az átlagos, közepes nőkkel is.
Ebből kiflyólag a jópasik hamar elkelnek, és nem minden jócsajnak jut jópasi.
És én úgy látom, hogy a társkeresőkön nem igazán vannak jópasik, miközben a nők jelentős része meg úgy van vele, hogy ő jócsaj, miközben “csak” egy sok közül. De az igényei mégsem itt tartanak.
Így aztán a nőknek csekély esélyük van a vágyaikat kielégíteni a társkeresőkön, és ez a frusztráltság csapódik le az ott lévő férfiakra.
Nincs tapasztalatom, és csak 2-3 ismerősöm próbál – nem kétségbeesetten – keresni párkeresőn partnert.
Most, hogy itt olvasgattam, többminden eszembe jutott:
Mindenfélét leírnak magukról az emberek – olyasmiket is, amikre egy “normál” ismerkedés során nem is kíváncsi az ember elsőre. Pl. autó, munkahely, munkakör, nyaraló, stb.
Mindenki magáról ír olyasmiket, amikről úgy gondolja, hogy mások számára vonzó lehet. Pedig sokszor hatalmasat téved. És/vagy olyanokkal akad össze, akik arra a tévedésre cuppantak rá és a valóság nem is tetszik. (Nem csak a másik félben látom a hibát.)
Szerintem is sokkal célravezetőbb az egyértelmű kommunikáció – amiről fentebb Kori írt.
Ha jól látom, a társkeresőkön egy csomó olyan ember lehet, akiknek határozott elképzeléseik vannak magukról – ez hiba.
És ha jól látom, egy csomó ember határozott elvárásokat dédelget magában – ezt persze szinte sosem kapja meg.
Meg lehetne próbálni, hogy csak egy-két mondatot ír magáról. Mondjuk olyat, hogy: “Szeretem Lagzis Pistit és minden nap meghallgatok tőle néhány nótát a ValóVilág adása előtt.” Vagy: “Nem tudok elaludni, míg nem olvastam Kantot, s szeretek róla értekezni esténként.” Vagy: “Nyáron a Mátrában voltam nyaralni. Nagyon élveztem az erdőt.” És akkor az ilyen 1-1 mondatokból beszélgetés kezdődhet. Mert ki a francot érdekel, hogy van kocsija vagy nincs, ha imádja Lagzis Pistit. Vagy Kantot. Vagy a Mátrát. Jó, elismerem, néhány adat kell (életkor, lakóhely).
Ha túl sokat tudunk a másikról azelőtt, mielőtt megismernénk személyesen, egy csomó konkrét – többnyire hamis – elképzelésünk alakul ki róla, s a megismerésekor csalódunk – és többnyire a másikat hibáztatjuk. (Ha pl. azt írom magamról, hogy mosolygós, fiatalos vagyok, az nem biztos, hogy más – egy társat kereső férfi – is ezt gondolja rólam, vagy ezt látja.
Én biztosan úgy működnék egy társkeresőn, hogy aki megkeres, azzal nem is levelezgetnék, hanem azonnal találkoznék, még mielőtt bármelyikünkben vagy mindkettőnkben hamis illúziók eresztenének gyökeret.
Egy személyes találkozón tuti, hogy nem azzal indul a beszélgetés, hogy szia, hány diplomád van, van autód, hol dolgozol, mennyit keresel, veszel-e nekem gyémántos fülbevalót, stb.
A randikon való villogást sem pártolom, mert az többnyire hazugság. Olyasmire gondolok, hogy a randizók felveszik a legjobb ruháikat – vagy kölcsönkérnek menő cuccokat -, szuper frizura, szuper smink, teli pénztárca, kölcsönkért autó, drága helyekre való meghívás, táskából kikandikáló vagy asztalra kitett olyan könyv, amit soha az életben nem olvas el, stb.
“Nyáron a Mártában voltam nyaralni. Nagyon élveztem az erdőt.” szegény Márta :D
Errôl még a nem csupaszra borotvált idôkbôl t’ok egy hímsovi viccet.
:oDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Igazad van! Javítom is mindjárt.
És persze van aki alulról szagolja az Ibolyát…
Nem tudom Nunu75, de én nem így látom. Jó csaj sok van? Nappal lehet, de ha eltüntetik magukról a kemikáliát az arány visszafordul, többszörösen is.
A netes társkeresésnél pedig ott le lehet szűrni, hogy milyen a nő önmagáról alkotott véleménye, hogy az általa keresett emberkénél a saját korától mínuszba képes öt nyolc évet írni, míg pluszban esetleg kettőt(?). Érdekes szerintem. Beteg tudat az biztos, volt olyan aki eleve négy évvel fiatalabbnak írta be magát, mert szerinte annyinak néz ki :(
A férfiaknak még csekélyebb esélyük van a vágyaikat kielégíteni azt internetes társkeresőkön, csak ez a frusztrációjuk nem az ott lévő nőkön csapódik le, hanem később, más alkalmakkor. Tévedsz, nincs több “jócsaj” a társkeresőkön, mint “jópasi”, mivel a férfiak elvárása nem az “átlagos nő”, hanem a “kapható nő” és abból viszont hatalmas hiány mutatkozik, mivel a nők elég jelentős része a “Bizonytalanok” táborát gazdagítja és valójában vagy az “önbizalom építés” vagy a “megélhetési randizás” vagyis a kurválkodás különböző (nyílt vagy leplezett) válfajai kedvéért van a társkeresőkön, de leginkább nem is tudja, hogy mit akar, – illetve még önmagának sem vallja be, hogy mit is akar valójában.
2012-es internetes társkeresésem eredménye:
-2 hónap időben
-irdatlan mennyiségű ismerkedési próbálkozás, kb 95%-a válaszra sem méltatott. No comment.
-41 randi, ahol a fentiekkel találkoztam, meg még egyéb kategóriákkal is.
-2 első estés kufirc
-mínusz 100 ezer forint. Az egyenlőség nevében 3-an ajánlották fel, hogy fizetik a részüket, mindössze 2 ragaszkodott hozzá.
-Egy életre szóló tanulság, hogy soha többé netes társkeresés :)))
Juteszembe, ma belefutottam egy cikkbe.
http://hvg.hu/plazs/20150115_Szerelmes_akar_lenni_Valaszolja_meg_ezt_a
Pszichológiai alapokon összeállítottak 36 kérdést, melyet egymásnak feltéve szinte garantált a szerelem akár két, addig ismeretlen ember között. Miután azonban feltették egymásnak kell még egy dolgot kell teljesíteni: 4 percig mélyen egymás szemébe nézni, szótlanul.
36 szinte zavarba ejtő kérdés, amit még azok sem biztos, hogy feltettek egymásnak, akik együtt vannak. A New York Times-ban írt erről Mandy Len Carton egy esszét a következő címmel: “Ha bele akarsz szeretni valakibe, csináld ezt!”, a cikknek hatalmas sikere volt, és csodálatos eredményekről számoltak be az olvasók. A 33 éves Carton a British Columbia Egyetemen hallgatott angol és kreatív írás szakot, amikor rábukkant Arthur Aron húsz évvel ezelőtti tanulmányára. Akkoriban szerelmi bánata volt, és sokat olvasott a témában, főleg arra volt kíváncsi, hogy hogyan lehet okosabban szeretni? Lehet-e egyáltalán? Aron régi kutatásában teljesen idegen embereket laboratóriumi körülmények között vizsgált: 36 kérdést kellett feltenniük egymásnak, majd a végén 4 percen keresztül csöndben egymás szemébe nézni. Hat hónappal később az egyik pár összeházasodott – számol be a stern.de
(A cikk folytatódik!)
37. Hányadik lennék?
Ha elég jó vagy ott helyben, akkor tökmindegy, hányadik vagy egy képzeletbeli listán.
HUSZONÖTÖDIK????
Elég debil kérdések. Miért szeretnék bele egy nőbe, ha ezekre a hülyeségekre válaszolna ?
Valóban elég botor megfogalmazás. (Szerintem félrefordítás lehet a háttérben).
Én is inkább a teszt mellett volnék, némi “jégtöréssel” keverve.
Mert hát az adott válaszokból azért jó eséllyel ki lehet találni, hogy passzoltok-e egymáshoz, avagy csak az időtöket vesztegetnétek. (Már persze, ha nem egyéjszakás kalandra gyúrtatok.)
Ez pszichológiai elemzésnek megteszi, csak nem vagyok benne biztos, hogy egy kezdő párkapcsolatban erre van szükség. Persze biztos van, akinek bejön :)
Megtenné, ha… ha ott volna valamiféle értékelés is. De nincs. :)
“csak nem vagyok benne biztos, hogy egy kezdő párkapcsolatban erre van szükség”
Fene tuggya… szerintem nem olyan nagy baj, ha a kezdők is kapnak valamiféle “segítséget”. Rohadtul nem mindenki PUA – vagy hogy a rákba híjják ezeket az izéket -, és nem is mindenki akar az lenni (pl. Én se).
erdekes ez a cucc. jo ideje gondolom ugy, hogy a szerelem is dontes kerdese.
en ket honapig voltam internetes parkeresessel elfoglalva. nem sokat szarakodtam a bemutatkozasban, egy az egyben leirtam eletem rovid tortenetet, mi erdekek, mit keresek. az e-harmony a regisztralashoz kotelezo teszt kitoltese utan kozolte, nem elutasitott, mondvan nem tudna nekem megfelelo partnert ajanlani. pedig nagyon laza parametereket adtam meg – se vallas, se lakhely, se borszin, se foglalkozas. az okcupod jo szorakozas volt a nem kotelezo tesztjei remek kikapcsolodast jelentettek, de semmi eredmeny. a match valahogyan egyaltalan nem kotott le. az asiandatingen sok kapcsolat jott fel, de ket-harom email utan mind elhalt, kiveve egyet. vele naponta ot emailt is valtottunk. ket honapra ra repulore ultem es talalkoztunk par napra, nyolc honap mulva felesegul vettem. van egy gyonyoru keteves kislanyunk es tervezzuk a masodik babat. nem arultam zsakbamacskat, azt mutattam, ami vagyok, es nem titkoltam, mit keresek. az egyik legjobb dolog, ami tortent velem eddigi eletemben.
Szia Gyík! Örülök hogy az általad leírtak tekintetében a legutóbbi itteni megnyilatkozásod óta semmi sem változott.
Az öröm az egy csodálatos dolog az életben, akkor a legjobb, ha másnak kevesebb jut belőle.
oh! dehogynem! zajlik az elet rendesen! es erdekes modon mindig csak jobb lesz… :-) volt mar olyan erzesed, hogy mindig csak jo dolgok tortennek veled?
Sajna ebben az életben azt hiszem nem, az utóbbi időben biztosan nem, de azért remélhetőleg ami késik az nem múlik…
Nem.
Soha.
“repulore ultem es talalkoztunk”
Ülne a hálál repülőre egy nő miatt.
ezt lehet, hogy felreerted. nem a no miatt ultem repulore, hanem magam miatt.
megerte.
meg érte és megérte…
Most jó a nőnek? Na ugye.
most jo nekunk.
neki – nekünk: Attól tartok, hogy a névmások terén az ilyen apró különbségtételek már-már túlmutatnak Naooo képességein. ;-)
Ez gyenge volt, majd mutatok én neked beszólást, legközelebb kösd fel a gatyád.
“Most menj és lődd fejbe magad Einstein, mert ha egyszer meglátlak letépem a szád geci!!! Basszon meg a 220! Megkereslek és szétlövöm azt a flegma képed te kis kúrva!!! Azt hiszed te vagy a valaki h mindenkit oltogathatsz????? Szerezz egy kést és szaladj bele te kis senki!”
versenyautó amit a pirosban kaptál el
Ezek a divatfilmek gagyik.
Önbecsapás.
volt olyan idoszakom is. mara kinottem. remelem, nem hiszed magadrol, h annyira ismered kis vilagomat, h meg tudd itelni.
nem a boldogsagomhoz kellett a no. boldogsag no nelkul is van. viszont ha valaki a csalad mellett dont, nem art, ha jol valaszt.
termeszetesen a bukta lehetosege mindenben benne van.
Mindent meg és el tudok ítélni.
:-) te is, mint barki mas. ez nem nagy teljesitmeny. a megalapozottsag a kerdes. 10-15 evvel ezelott mondtam minden(ki)re iteletet. aztan ahogyan egyre jobban elfogadom magam, egyre kevesebb iteletet mondok. azt is belattam, hogy egy adott jelenseg mogott annyi minden lehet, amirol nem tudok, hogy sulyos hiba keves adat alapjan itelkezni. de gondolom, te sokkal bolcsebb ember lehetsz.
Nem kicsit.
amen
Nem volt részem ilyesmiben. Remélem nem is lesz. Én max annál tudom elképzelni, akinek nem szokványos igényei vannak, mert azt kielégítő partnert meglehetősen nehéz lehet találni.
Még manapság is számtalan helyen lehet ismerkedni (életkortól függetlenül). Alapjában véve mindenhol ahol a másik nem előfordul, csak kommunikálni kell meg nem rágörcsölni. A társkereső személytelen, mégha össze is jön valami személyes, nem veszed le elsőre hogy megvan-e az a titokzatos X-faktor, a testi vonzódás és szimpátia. Lehet fenemód aranyos meg szimpatikus, művelt meg minden ha az a bizonyos vonzódás nincsen meg akkor megette a fene. Szóval szerintem csak időpocsékolás és a férfi ak részéről csak a csalódások forrása.
nezz ra egy kicsit maskent! elmegy az ember ismerkedni annak minden kellemes es kellemetlen velejarojaval. belerak egy vagon energiat, mire kiderul, hogy nehany alapveto dologban maskent kepzelik qz eletet. ezekre vagy kersnek megoldast kulonbozo kompromisszumokkal, vagy vege. itt a nagyobb problemakra gondolok.
ezzel szemben az internetes ismerkedesnel azzal kezdhetsz, ami fontos neked. mikozben a leglenyegesebb elvarasokat kozlitek egymassal, ohatatlanul kiderul, van-e valami szikra koztetek. peldaul nem az elso randin fog kiderulni az agyjelenet elott, kozben vagy utan, hogy a csajnak teljes kiveheto protkoja van. vagy barmi mas.
tiszta haszon ez az internetes parkereses.
az meg hogy jo dolgok tortennek-e valakivel – extrem esetektol eltekintve, – nem a dolgokon mulik, hanem azok megitelesen. na, es ki iteli meg?…
Nekem ez az írás nagyon tetszik. Vagyis nagyon időszerű, éppen benne vagyok a netes ismerkedésben egy ideje, de azért nem tudok 2 hónap alatt felmutatni 41 randit, mint itt vki az előbb:) Írok egy kis beszámolót, véleményt, tapasztalatot.
Nyáron beszélt rá egy ismerősöm egy telefonos appra, akik vágják ezt a dolgot, tudják miről beszélek, nem reklámozok:) Nem sok kedvem volt, de egy ideje nem volt senkim, szóval miért ne. Gyorsan egy kicsit magamról. Maholnap 35 éves vagyok, elég magas, külsőre semmi csoda, de jobbnak tartom magam az átlagnál, egy 7est kiosztanék, pár hete egy csaj, akivel kölcsönösen nem akarunk egymástól semmit, erős 8asnak mondott, pedig az egész nem is volt téma, meg is lepődtem. De hát tudjuk, mint ezt később írni is fogom, a legtöbb nőnek “kívülről nézve” fogalma sincs, hogy a külsőn kívül mitől vonzó egy férfi. Ti nők, akik olvasgatjátok ezt az oldalt, sokkal jobban képben vagytok az átlagnál. Nekem is sok itteni cikk, és Heartiste segített összerakni ezt a képet. És a red pill.
Szóval, rögtön a legelső online ismerkedésem kb jackpot volt. Egy lány, aki nagyjából pont az esetem külsőre, ha van olyan egyáltalán: csinos arc, rövid haj, sportos alak, bár épp nem sok mell, viszont egy évvel idősebb volt nálam. Sétálós első randi, egy forintba sem került, nem is szívesen költök igazán sok pénzt mielőtt bármi pozitív visszajelzést kapnék, és másnak sem ajánlom a nagyobb kiadású elit-borozós/vacsorázós stb randikat. Szóval vele első randin csók, másodikon szex, pár hétig tartott végül, de a kedvet meghozta az egészhez.
A következő alkalmak mutattak rá igazán a buktatókra: A legtöbb lánnyal, akiben pici nyitottság és kíváncsiság van, és nem csak nagyüzemben tart párhuzamosan féltucatnyi (vagy több) udvarlót, nagyon könnyű egy értelmes kis beszélgetést összehozni, persze van kivétel. Akivel jól megy egy kis chatelés, nem nehéz összehozni az első randit. Igazából még senki sem mondott nemet, akivel sikeresen túljutottunk az első mondjuk fél-1 órán online. Volt, akivel a megismerkedés után másfél órával már találkoztunk, volt, akivel másnap, és volt, akivel kb az 5. nap. Én azt javaslom, hogy minél előbb annál jobb. Minél kevesebb ideig tart a chatelős rész, annál kevesebb időd van elszúrni vmivel, a kíváncsiságot meg úgyis vagy felkelted az első nap, vagy sosem fogod. Szóval a buktatók: azt vettem észre, hogy ha jól megy a chatelés, akkor a nők fantáziája elindul. Hirtelen jóképűbbnek látnak, mint a képeken vagy, jobb fejnek, vonzóbbnak, sármosabbnak, érdekesebbnek, ami a randin üt vissza, mert ott meg azt kapják, akit a képen látnak, és ez egyből csalódás lesz. Ez szerintem jóformán kivédhetetlen. Még az én esetemben is többször előfordult ez, pedig én nagyon nem vagyok fotogén, szóval ha csalnak a képeim, akkor is negatív irányba. De még nem jöttem rá, hogy ezzel a jelenséggel mit lehetne kezdeni.
Persze vmelyest fordítva is igaz ez az egész, legtöbbször a randin megjelenő lány is rosszabb a képeknél 1-2 ponttal, de itt nagyon kiütközik a poligám ffi, és a hipergám női ösztön. A másik, amit eddig észrevettem: sok nő valamiféle csodát vár az első randin. Hogy elvarázsolják, levegyék a lábukról, olyasvalakivel találkozzanak, akivel még nem. Persze ilyesmi meg nincs, vagy szökőévente.:)
De ezektől függetlenül kivétel nélkül jól éreztem magam eddig minden randin, akkor is, ha nem lett folytatás, szóval egyáltalán nem éreztem sosem kidobott időnek vagy pénznek. Viszont el is bukik a legtöbb esetben itt a dolog, ha a nő úgy érzi, hogy nincs kémia/szikra. (Persze, hogy ez mitől van, vagy nincs, még egyikük sem tudta megválaszolni, ha véletlen megkérdeztem.:)) Természetesen itt is a nők a válogatósabbak, nincs ezzel semmi baj, teljesen természetes, igazából a nagy számok játéka az egész. Azoknak egyáltalán nem való, akik nem bírják lélekben/fejben azt, ha egymás után 5-6 nő is eltűnik/nemet mond az első alkalom után. Mert legtöbbször ez lesz. Az egyetlen igazán szomorú dolog az, hogy még azok a nők is rettentő válogatósak – legtöbbjük be is ismeri, el is mondja, tudja is magáról, sőt azt is, hogy nem kéne(!!) -, akiknek már igazából nem szabadna. Vagy mert eleve nem olyan szépek, vagy mert már nagyon kifele mennek a korból (35+).
Tudom, hogy ez most panaszkodásnak hangzik, kicsit valóban az is, de az elmúlt hetekben, hónapokban sok időt szántam mások tapasztalatainak elolvasására, és nagyon egybecsengenek az enyéimmel, szóval ez tűnik az általános helyzetnek.
Ahogy olvastam a kategóriákat, próbáltam az én randijaimat besorolni ezekbe, de nem sikerült 100százalékosan egyiket sem. Kicsit ebből a csoportból, kicsit abból a csoportból. Inkább azt emelném ki, hogy kik azok, akiket el kéne kerülni. Meg kéne szólaltassa a csengőt, ha egy feltűnően csinos, gyermektelen nő 37 évesen (igen mai példa) megjelenik a neten, és tol rád egy likeot. Hogy nem kelt már el egy jó nő ennyi idősen? Hát persze 10ből 9szer a teljesíthetetlen igények, önmaga messze túlértékelése a “szexpiacon”, főleg az adott korban, és a szépen magyarosított alfa-fütyi-körhinta:) Neki az volt ma az első két kérdése, mielőtt 3 sort beszéltünk volna, hogy milyen kapcsolatot keresek, és hol lakom. Én megértem, h ezek fontosak, és azt is, hogy sokszor kezdett bele értelmetlen chatelésekbe olyanokkal, akikkel nem ugyanazt keresték, de egy nőnek meg azt kell megértenie, hogy ezt így egy normális pasival nem lehet. Én pl. egyből visszavettem, és kötekedő lettem, meg is kérdeztem, hogy hogy van még egyedül. Azt válaszolta, hogy eddig fejben és szívben nem volt készen komoly kapcsolatra, de most már csak azt keres. Magyarra fordítva: eddig próbálkozott a körhintán, senki sem tartott ki mellette, most hajlandó egy picit(!) engedni az igényekből. (Igen tudom, néha önhibáján kívül kerül vki ilyen helyzetbe, de az a ritkább, nem abból kell kiindulni).
Ez persze csak a ffi oldal, tisztában vagyok, hogy női szemszögből sem jobbak a ffiak, nekem általában arra szoktak panaszkodni a nők, hogy a legtöbb pasi csak szexet akar. Mondjuk itt hozzátenném, hogy ha nem lenne erre kínálat, akkor eltűnnének a csak szexet akaró ffiak:)
Ami nekem nehézséget szokott okozni, az a randi sikerességének a felmérése, kivétel nyilván az extrém esetek… Volt, aki randi után fél órával rám írt, hogy hazaértem-e egyben, itt még elég jót chateltünk, aztán eltűnés, nem ráérés, “nem” a második randira. Volt, aki 5 perccel a randi után írt, hogy iszonyú jól érezte magát velem, aztán mégsem akart folytatást, szóval ezek kb. semmit sem jelentenek. Volt (most kedden), akinek a randi végén azt mondtam, hogy majd folytatjuk, ő azt válaszolta, hogy mindenképp, aztán viszont olyan szinten tűnt el az addigi lelkesedése, hogy csak na. Én azt tanácsolnám a nőknek, hogy legyenek kedvesek, udvariasak, ha akarnak, de őszinték is. Ha tudják jól, hogy nem akarnak folytatást, akkor nyugodtan mondják meg, vagy legyenek egyértelműek: maguknak is, és a ffiaknak is megspórolnak 1-2 kellemetlen kört. Egyszerűbb.
Összességében nem rossz dolog ez, de sokkal több buktatója van, és emiatt sokkal frusztrálóbb lehet, mint egy buliban/szórakozóhelyen/utcán stb lefolytatott ismerkedésnek, és megbeszélt randinak.
Bocs, h hosszú lett:)
“azt vettem észre, hogy ha jól megy a chatelés, akkor a nők fantáziája elindul. Hirtelen jóképűbbnek látnak, mint a képeken vagy, jobb fejnek, vonzóbbnak, sármosabbnak, érdekesebbnek, ami a randin üt vissza, mert ott meg azt kapják, akit a képen látnak, és ez egyből csalódás lesz.”
“Hmm.. Azt gondolom, hogy ha valakit megismernék élőben valamilyen összejövetelen, vagy valaki által, bárhogy. Meglenne köztünk a szimpátia, a vibrálás, az összhang, olyan “EGY” érzés szerű, akkor el tudnám képzelni, hogy találkozzunk, lássuk meg, mi alakul köztünk, és ha azt tapasztalnánk, hogy IGEN, MI egymásnak lettünk teremtve, akkor már volna értelme arról beszélni, hogy “hol éljünk”… De egy ilyen helyen nehéz ezt a vibrálást érezni. Nem lehetetlen! Egyszer – persze ez egy tapasztalat csupán, de… – már volt olyan élményem, hogy levelezések kapcsán nagyon szerelmes lettem. Értelmesen, intelligensen beszélgettünk, e-maileztünk, alig vártam, mikor ír, mit olvashatok Tőle, majd már skype, zsongtam, vibráltam, bizseregtem… majd találkoztunk… arconcsapásként ért, hogy Ő nem is olyan, mint a leveleiben. Élőben alig tudtunk beszélgetni, alig volt közös… Ennek ellenére miatta (is) visszaköltöztem Budapestre, de szerintem ha nincs más érvem, is jövök Hozzá, mert beleszerettem A LEVELEZÉSÜNKBE, ABBA A KÉPZELETBE, AMIT FESTETTEM RÓLA… 4 évig éltem Vele, de sosem voltunk hosszan igazán boldogok. Jó ember, intelligens, de unalmas. Nekem. De én hittem a hónapokig tartó beszélgetésünkben, abban a tűzben, lángban, szikrában, ami akkor élt bennem, hogy ez azért biztosan benne van… Élőben nem tudtam ezt elővarázsolni, így én sem olyan voltam idő után, mint korábban… majd zátony. Ennek a képzelt románcnak többé nem teszem ki magam. Ahogy írom: rövid szimpatikus levelezés utáni találkozás, ami számít. Ott érződik, hogy van-e valami szikra és lehet találkozgatni, ismerkedni.. XXXXXXXXXX ehhez messze van. Ha Te vagy az Igazi, akkor egyszer úgyis összehoz minket a sors valahogy élőben, ahol megtörténhet az, amit levelem kezdetén írtam.
Sok sikert a pártaláláshoz! :)”
A második szöveget honnan idézted?
Ezerből egy.
Na hát ebben benne van minden, amit írtam. A csodára várás is : “és ha azt tapasztalnánk, hogy IGEN, MI egymásnak lettünk teremtve”, és fejben mesterségesen feljavított kép is a másikról : “beleszerettem A LEVELEZÉSÜNKBE, ABBA A KÉPZELETBE, AMIT FESTETTEM RÓLA”…
Hát nyilván, hogy szerencsétlen ember nem fog ennek a képnek megfelelni, senki sem tudna…
Bocs, de nekem úgy tűnik, mégsem igaz, hogy nem találkoztál a cikkben felsorolt típusokkal, hiszen a hozzászólásodból az derül ki, hogy leginkább a “Bizonytalan” kategóriába eső nőkkel volt dolgod:
“A bizonytalan nő nem tudja, tőled mit akar, akar e egyáltalán valamit, ha igen mi az. Nem tudja azt sem, hogy a másik két csávótól akar e valamit, akiket veled párhuzamosan futtat.”
Igaz te ezt a jelenséget vagy azzal magyarázod meg végül, hogy “rendkívül válogatósak” vagy önmagad vonzerejének hiányosságaival, hogy a randi előtt “jóképűbbnek gondolnak”. Azt gondolom, hogy amíg a férfiak valóban partnerkapcsolatot keresnek a társkeresőkön (mi mást? – kérdeznénk férfiésszel), addig a nők egy nagyon jelentős része szórakozásképpen jár randikra. Ráadásul ez egy olyan jó buli, ahol mindig a férfi fizeti a számlát és szinte minden esetben azzal a mámoros érzéssel és önmegerősítéssel zárul, hogy hatalma van a férfiak felett. Sokaknál ez az érzés már önmagában is képes kitölteni a szexualitás helyét, fel sem kell ülniük semmiféle “körhintára”. És még ott vannak azok is, akik tényleg “kiélvezik az életet”. Miközben létezik az a férfihibáztató sztereotípia, hogy a férfiak “csak dugni akarnak”, sőt többnyire minden nőt “csak egyszer”, mégis érdemes lenne egy komolyabb statisztikát készíteni arra vonatkozóan is, hogy melyik nem az, aki gyakrabban megszakítja a kapcsolatot az első egy-két szexuális együttlét után. Természetesen ez is a férfiak túl könnyű elérhetőségének és lecserélhetőségének az eredménye, ami a nők számára tulajdonképpen teljesen tét nélkülivé teszi az ismerkedés és a partnerkapcsolat felépítésének folyamatát. Merthogy a kapcsolatot tevőlegesen kellene mindkét félnek építenie, de sajnos túl nagy számban vannak azok a nők, akik teljes mértékben a férfiakra akarnák ezt áthárítani.
A férfi-nő sztereotípiák és a valóság közötti szakadékokkal az a legnagyobb probléma, hogy túl sok férfi önleértékelésének, frusztrációjának a forrása, mert első fázisban hajlamosak azt gondolni, hogy velük van a probléma, majd második fázisban miután helyretették magukban a helyzetet, gyakran átváltanak egyfajta “nőgyűlöletbe”.
Aham, valszeg máshogy értettük a bizonytalant. Én arra gondoltam, hogy igenis tudják, hogy mit akarnak: társat, szerelmet, jó szexet (de csak a megfelelővel, hehe), abban viszont valószínű tényleg teljesen bizonytalanok, hogy ezt egy MILYEN férfitól várják, milyen körülmények között. Nekik még megfoghatatlanabb a “kémia/szikra”, mint nekünk.
Én, így visszagondolva a randijaimra, egyiken sem éreztem azt, hogy a lány pusztán szórakozásból jött volna, és esze ágában sincs belebonyolódni semmibe, és hogy csak valami lelki, érzelmi feltöltődésként kezelné ezt az egészet. Tudom, hogy van ilyen, olvastam is egy pont ilyen nő beszámolóját, de ettől még nem gondolom, hogy ők egy szignifikáns részét adnák ki a neten keresgélőknek.
Szórakozni persze, hogy szeretnének, ki nem? Sőt továbbmegyek: egy férfi részéről is szerintem az a helyes hozzáállás, ha szórakozásnak tekinti a randizást. Nem pedig azon görcsöl, hogy jaj mi lesz, csak sikerüljön valami, jöjjön már össze egy csaj, mert ezt a női radar 100km-ről kiszúrja, és ellenérzést fog kiváltani. Heartistie (tudom, hogy sokat hivatkozom rá, nem tudom ki mennyire ismeri, nekem Deansdale ajánlotta vmelyik itteni cikk kommentjei közt – és tényleg nagyon jó írásai vannak) mindig felemlegeti a helyes attitűdöt, a helyes hozzáállást:
The attitude dictates that you don’t care whether she comes, stays, lays, or prays. I mean whatever happens, your toes are still tappin’. Now when you got that, then you have the attitude. AKA outcome independence. Aloof doesn’t mean silence. It means unconcern for women’s reactions. Nonchalance. Which is not the same as avoiding any romantically-charged, sexually-escalating interaction with women.
Gyorsfordításban: némi flegmaság, nemtörődömség, a női reakcióktól való függetlenség. Amikor nem érdekel, hogy jön vagy megy, tetszel-e vagy sem. Nem érdekel, hogy mi lesz a randi/ismerkedés vége, te jól érzed magad.
És ha ez megvan, akkor nem tud lelkileg/érzelmileg megviselni, ha nem jön össze a dolog. Sőt, ha ez megvan, akkor nem tudod megadni a nőnek azt az érzést, hogy hatalma van a ffiak fölött, mert nincs is. Nem kapja meg a mámoros érzést, és az önmegerősítést, mert nem egy szavain csüngő, reménykedő, meghódított férfit lát magával szemben a találkán, hanem a fent említettet. Ez amúgy nagyon összecseng DonKujon és Dean sok itteni írásával.
Ez persze nem jön automatikusan, nem könnyű elérni – sőt qrvanehéz – , ezek nem tanult, vagy felvett dolgok, nem bemagolt csajozós dumák, vagy erőltetett testbeszéd, ami nem te vagy. Hanem pont fordítva. Ha megvan ez a hozzáállás, ez a lelki, mentális állapot egy randin, akkor már magától fog jönni a testbeszéd, a lazaság, a humor, a jobb duma. Hány és hány férfi tapasztalta már meg azt (én mindenképp, és még mindig tart), hogy tök jó chatelés után, ahol van 10-20mp kitalálni egy jó választ (ergo igenis megvan benned a jó válasz), egy poént, élőben vmiféle leblokkolás jön? Nem pörög úgy az agy, mert ideges vagy, izgulsz, szeretnél megfelelni. És sokszor ez okoz “csalódást” a nőnek, ezért nem látja ugyanazt az embert, mint online. Online van időd felismerni a shit testeket, és kitalálni a jó választ, de élőben nem várhatsz ki fél percet egy beszélgetés közben. De ha meglesz a lazaság, a nemtörődömség, akkor ugyanúgy fog pörögni az agy, mint neten.
Szóval igenis ki lehet húzni a nők alól ezt a szőnyeget, és legrosszabb esetben is avval az érzéssel mehetsz haza, hogy te bizony nem adtad meg a nőnek a lelki/érzelmi/önbizalmi fixet, ha esetleg csak azt keresett.
Ami a pénzt illeti: gyakorlatilag párszáz forintnál szerintem egyáltalán nem szükséges többet költeni egy randin a másikra. Lehet, hogy egy gyors kufirchoz hozzásegít, ha lobogtatjuk a húszezreseket, menő helyre visszük a nőt, taxiztatjuk, vagy fene tudja még mit, de most őszintén, ki az, aki arra vágyik, hogy a pénze miatt kelljen egy nőnek? Brandon, hol vagy?:) Arról nem beszélve, hogy lehet, hogy ráköltünk többezer forintot, és mégsem lesz semmi… akkor már egyszerűbb a biztosra menni, és felemelni a telefont :P . Technikailag ugyanarról szólna a dolog: nőt kapsz pénzért.
Egy fagyi, egy pohár bor, egy forrócsoki, egy süti, egy üdítő pont elég. Nekem mondjuk 10ből 8 nő ajánlotta fel, hogy fizeti a részét, ebből kettőt képtelenség volt lebeszélni róla, sőt volt egy harmadik, amelyik ragaszkodott hozzá, hogy ő fizessen, sőt a második alkalommal meg akart hívni vacsorázni. WTF?!!?!? :) A sors fintora, hogy stílusilag pont ő volt olyan, akitől menekülne az ember.
Szóval én nem látom sem a nőket ilyen számító, kihasználós alantas lényeknek, sem az online randizást egy stresszfaktornak. Igen, a nők válogatósak – akkor is amikor nem tehetnék:), de ez csak az evolúció helyes menete, nem lehet vele mit kezdeni. Nem várható el tőlük, hogy szembemenjenek az ösztöneikkel, akik téged/engem/akárkit a “nemdugható” kategóriába sorolnak. Mi sem mennék el olyan nővel, akihez nem tudunk fizikai értelemben vonzódni. Ilyen szempontból felesleges és értelmetlen azt várni, hogy adjanak lejjebb az igényeikből.
Ehh, megint hosszú lett:)
“ha jól megy a chatelés, akkor a nők fantáziája elindul. Hirtelen jóképűbbnek látnak, mint a képeken vagy, jobb fejnek, vonzóbbnak, sármosabbnak, érdekesebbnek, ami a randin üt vissza”
Az első fele igaz, a második félig. A jó duma hatalmas piros pont, olykor önmagában is simán elegendő egy kapcsolat összehozására. A randin ez csak akkor üt vissza, ha túl nagy a kontraszt az online és a offline személyiség között, aminek nem sok köze van a kinézethez. Ha a nőről online lebeszélted a bugyit, akkor is lefekszik veled, ha csúnya vagy mint az ördög öregapja – amennyiben a személyiséged élőben is ugyanolyan, mint online. Vagyis úgy kell menni az élő randira, hogy legyél magabiztos, találd fel magad, stb. Ha online ment, offline is mennie kell. Ha cseten úgy szórtad a sziporkát mint egy kigyulladt tüzijátékgyár, élőben meg úgy viselkedsz mint Chaplin ügyefogyott csavargója, na akkor megdöbben a nő, hogy mi a fene történhetett.
“Ahogy olvastam a kategóriákat, próbáltam az én randijaimat besorolni ezekbe, de nem sikerült 100százalékosan egyiket sem. Kicsit ebből a csoportból, kicsit abból a csoportból.”
Talán mert ezek a kategóriák tulajdonképp szélsőségek, és a nők elsöprő többsége ezen szélsőértékek KÖZÖTT helyezkedik el.
És hát azt a részt már nem is firtatnám, hogy eme kategóriák mindegyike alapból elég negatív hozzáállást tükröz (Lásd pl. “karrierista”, vs. önmegvalósító). No, nem is véletlenöl van pünkt itt ez az írás. :P
Én még a 2000-es évek elején próbálkoztam a társkereséssel. Akkor még nem éltünk ennyire online, nem volt FB, nem voltak blogok, csak néhány csetszoba és elég gyenge társkeresők. Én úgy gondolom, hogy régebben több volt az olyan, aki azért keresett társat online mert máshol nem talált. Manapság szerintem jóval elfogadottabb. A másik kategória az volt, akik egyszerűen kíváncsiak voltak. Bevallom, én azért regisztráltam, mert egyszerűbbnek tűnt…kollégákkal nem kezdtem, a társaságomban nem volt új srác. A legnagyobb hibát abban láttam, hogy a férfiak nem igazán írták le, hogy mit is akarnak. Sőt önmagukról sem írtak részletesen. Ez persze csak nekem jelentett nehézséget, lehet, hogy ők csinálták jól :) A kép és a valóság sok csalódást okozott. Voltak férfiak, akik évekkel korábbi képeket tettek fel….volt olyan is, aki a képen jóképű volt, a valóságban is, csak éppen rohadtak a fogai. Jó néhány emberrel találkoztam, nálam az volt a tendencia, hogy vagy egy randi után kimerült a dolog, vagy a kapcsolat eltartott 1-2 hónapig…maximum.
Szerintem a mai társkeresők (főleg a fizetősek) jobban funkcionálnak, de személyes tapasztalatom nincs. Ugyanakkor a netes ismerkedésnek több válfaja is van. Van olyan ismerősöm, aki egy blogon vagy fórumon keresztül találta meg a párját. Én a férjemmel egy virtuális világban “találkoztam” :)
Értem, tehát a tökéletes sármot kerested egyetlen szuvas fog, pattanás, izzadtságszag, ügyetlenkedő szavak és egyéb a mocskos rögvalósághoz láncoló hibák nélkül… Biztosan neked van a legtökéletesebb pasid a világon. :)
Elég fura a válaszod….egy szóval sem említettem ilyesmit, az egyik példa amit felhoztam pedig nem egyetlen szúvas fog volt, hanem egy teljes fogsor. Már elnézést, de számomra az ilyen jellegű ápolatanság nem jön be.
Csak egy kis provokáció, ami egy általam felismerni vélt szokásos férfiellenes sztereotípiának szólt, amit a folyton kudarcos partnerkeresésükkel és a leépült szexuális életükkel kapcsolatban oly gyakran hallhatunk nőktől és olvashatunk a női magazinokban: “a férfiak ápolatlanok”.
Ennyi “furaság” belefér, ha nekem éppen egy kényeskedő nő allűrjének tűnik, ha azt olvasom, hogy valaki randevúk sorozatát bonyolította le, miközben a férfiak nagy többsége csak egyetlen alkalom erejéig vagy maximum egy-két hónapig felelt meg az elvárásainak. – Folyamatos partnercsere felfelé? Hipergámia? Az egy randevúk és egy hónapok alatt ki fizette a számlákat? :)
Ha egyes feminista női blogokon rendszeres téma lehet, hogy “a férfiak ne képzeljék, hogy alanyi jogon jár nekik a szex!”, akkor a nők társkereső mentalitása kapcsán itt és most próbálkozzunk olyan bölcselkedéssel, hogy “a nők ne képzeljék azt, hogy alanyi jogon jár nekik Brad Pitt (pénztárcája)!”
Ne vedd a szívedre, nem a személyednek szól (még ha úgy is tűnik), továbbra is csak provokálok és gondolkodásra késztetni igyekszem! :) A dislike-ot továbbra is nyomkodhatja bárki ezerrel, én sem veszem a szívemre. :)
Provokálni lehet :) Nyilván ilyen is van, nem kevés. Én nem gondolom, hogy a férfiak alapjáraton ápolatlanok, sőt. A fogas példa tényleg csak egy példa volt a sok közül. Azt viszont nem tartom fair-nek, hogyha képekkel vagy adatokkal hazudoznak, hiszen a találkozáskor úgyis minden kiderül (ez természetesen női hazugságokra is igaz).
Honnan gondolod, hogy én voltam az, aki szakított 1-2 hónap után vagy nem akart több randit? :) A netes társkeresős időszakomban az volt a legérdekesebb, hogy rendszerint közös megegyezés volt a “válás”. Egyszerűen nem passzoltunk össze, és ezt mindketten elismertük. Ugyanakkor általában én voltam az, aki ennek ellenére próbálkozott volna tovább.
A dislike-ot nem tőlem kaptad, nem szokásom :)
Személyes tapasztalatom az, hogy lehet neten ismerkedni, csak nem feltétlenül a társkereső oldalakon érdemes. Nekem volt már szerencsém több hölggyel is összegabalyodni neten leszervezett találkozók útján, de ezek “semleges” nethelyekről származtak: vallásos vagy politikai fórumok, csetek, ilyesmi. A direkt párkeresés mindigis hidegen hagyott, valahogy nem láttam benne a romantikát, én pedig romantikus természet vagyok :)
Sok nő alig várja, hogy találjon valami izgalmas figurát, és mivel egyfolytában a neten lógnak, ott lehet őket megtalálni. De a társkereső oldalakon pajzsok mögé bújnak, előtérben van a kritikus, gyanakvó, összehasonlítgató énjük, amit le kell győzni, ha az ember sikereket akar elérni. Egy “sima” fórumon vagy cseten egy jó dumcsizás közben szinte észrevétlenül lehet lerakni az alapokat, csak egy idő után át kell váltani privátra. Az ember néha – mindenféle hátsó szándék nélkül – csak azt veszi észre, hogy már szerveződik a találka.
(Talán a Férfihangra sem ártana valamilyen privát beszélgetési lehetőség :)
Persze benne van a pakliban, hogy a (tudatosan vagy tudattalanul) kalandra vágyó nők többsége unatkozó háziasszony, vagyis párkapcsolatban él. Amelyik férfi gyerekre és családra vágyik, annál az ilyen fajta ismerkedés nem igazán vezet eredményre – inkább azoknak ajánlanám, akik szenvedélyes, rövidtávú dolgokra vágynak.
Pont ezt akartam mondani én is, hogy érdemes nem csak párkeresőkben próbálkozni, hanem más fórumokon is, főleg olyan helyeken, ahol olyan témákról van szó, amit a próbálkozó maga is szeret, könnyebb ott rokonlelket találni. Nekem konkrétan mondjuk csak egy helyről vannak tapasztalataim, a Moly.hu nevű könyves közösségi oldalról, ahol már hat éve, az indulása óta aktívan jelen vagyok, és láttam tartós barátságokat szövődni, komoly párkapcsolatokat is (meg egy rakás rövidéletűt is persze), házasságok is köttettek azóta, sőt már babák is születtek. A neten is lehet kapcsolatot tartani a tagokkal, de havi szinten több személyes találkozó is van rendszeresen molyok között. Ez most nem reklám, csak mondom, hogy nem csak a társkeresők világa létezik társkeresésre.
“Cipőt a cipőboltból.” – Aki valóban éppen partnert keres, annak valószínűleg praktikusan ott érdemes próbálkoznia, ahol a másik nem képviselői éppen ugyanilyen okból tartózkodnak. Persze sok romantikus történetben találkoznak az összeillő párok könyvesboltban, meg villamoson de ha valaki erre a ritka csodára vár, akkor valószínűleg nagyságrendekkel több időt fog egyedül tölteni. Tiszteletreméltó, hogy igyekeztek a rászorulóknak tippeket adni, de én azért kötném az ebet a karóhoz: ha a “cipőboltban” nem működik valami, akkor talán elsősorban a cipőbolti kereslet-kínálat problematikájáról érdemes elmélkedni. :)
A társkereső oldalaknak megvan az a problémája, amit fentebb is érintettem: a nőkre állandó figyelem zúdul, ami azt eredményezi, hogy erősen válogatnak és felszöknek az igényeik. Alig-alig válaszolnak, csak a legérdekesebb pasiknak. Ezzel a társkereső férfiak 90%-a gyakorlatilag kiesett, havi 1-2 kósza randiban reménykedhet legföljebb, ahol istenként kellene teljesítenie hogy a nő elvárásait megugorja.
Könnyebb egy ismeretlen nővel megismerkedni és egy kölcsönös szimpátia alapjait lerakni, ha nem feltételezi alapból, hogy a bugyijába akarsz bejutni. Ebben sokat segít a semleges környezet és valami semleges ismerkedő duma – mondjuk a könyvesboltban egy kérdés a könyvről amit nézeget. Társkereső oldalakon értelemszerűen lehetetlen úgy tenni, mint ha csak úgy arra járnál és szóba akarnál elegyedni. Odakint ráadásul nem áll melletted 30-40 másik pasi, hogy a nő összehasonlítgasson és a legjobbat válassza. Élőben “csak” szimpatikusnak kell lenned, nem kell jobbnak lenni egy rakás másik jelentkezőnél.
Olyan ez, mintha egy átlagos porszívót akarnál eladni :) Ha felteszed a reklámot egy műszaki cikk weblapra, a vevők meg se fogják nézni, mert van szebb, van jobb, van olcsóbb, stb. Ha egyénileg ajánlgatod embereknek, akkor persze 10-ből 9 azt mondja, hogy már van porszívója, éppen nem érdekli, stb. de a 10. esetleg ráharap.
Amit cipőboltnak nevezel, akkor működhetne, ha nagyon szigorú monogámia lenne érvényben, és akik összefekszenek, azoknak együtt is kellene maradni, és kivonni magukat a szexpiacról. A foglaltak kiesésével a “maradék” előbb-utóbb rájönne, hogy reálisan mit tud összehozni magának, és szép lassan mindenki találna párt. De manapság simán választhatja ezer nő is a top 10 pasit, legföljebb nem egyszerre randiznak, hanem mindegyik a hét másik napján :|
A férfi és nő viszonyában így nyer új értelmet az egy mindenkiért és mindenki egyért jelmondat.
konyvesbolti lanynak mar van fickoja (vagy nincs, csak lerazoszoveg)
Több is.
Milyen jókat lehet itt olvasgatni!:-) Megelőztél Deansdale, én is épp ezt akartam írni hogy a fórumok jó helyek ismerkedésre épp azért mert nem célirányos. Ott lehet látni kinek milyen az érdeklődési köre milyen hangnemben tud társalogni , a hírekről mi a véleménye. Társkeresőn sosem voltam , mert mikortól netezek van párom de régebben sokat fórumoztam . Nagyon jó embereket találtam , bár sokan állítják nem normálisak a netezők meg betegesek .
Kíváncsiságból kiolvastam két netes társkeresős könyvet , az egyiket férfi írta a másikat nő. Az előbbi sokkal reálisabbnak , korrektebbnek és igazabbnak tűnt szinte minden megtalálható benne ami lényeges mit írjunk mit ne . Nőkhöz is szól hogy ha a kép nem vonzó a férfinek akkor hiába az írás tartalma. Amelyiket nő írta , az elég elítélően ír a férfiakról , nekem nem tetszett , nem ad segítséget csak inkább rombol.
“kalandra vágyó nők többsége unatkozó háziasszony….”
Érdekes én kalandra vágyó nős férfiakat is találtam , persze ez is benne van a pakliban! :-))
A randikról meg annyit , hogy sosem értettem az olyan tanácsokat” hogyan viselkedjünk a randin?” Főleg nőknek írnak minden zagyvaságot hogy késsen, hogy ne legyen sok se kevés miről beszéljen hova nézzen , igazgassa a haját vagy ne. Ha valaki nem fogadja el úgy a másikat ahogy van a maga természetességében akkor hagyni kell az egészet. Nem kell senkinek szerepet játszani, hát szerintem. Lazasággal biztos hogy oldódik a hangulat , persze azért annyira ne hogy szétessünk! -)))
A nő típusok leírásán meg jót mosolyogtam , a férfiaknak legalább van humoruk!
valahol a blog.hu-n olvastam tanacsokat online parkereseshez. teljesen egy pro cv es allasinterju szintjen kezelte a dolgot. pedig mindneki bemutatkozik elobb-utobb, kar (sz)epiteni a profilt.
gondolom, mas szempontok jatszanak, ha valaki a numerakat gyujtogeti.
bar engem ez mar nem eri t, de valoban letrehozhatnatok egy parkereso szekciot. hasznos lehetne.
“Egy “sima” fórumon vagy cseten egy jó dumcsizás közben szinte észrevétlenül lehet lerakni az alapokat, csak egy idő után át kell váltani privátra. Az ember néha – mindenféle hátsó szándék nélkül – csak azt veszi észre, hogy már szerveződik a találka.”
Erre szerintem már sokan rájöttek, és eleve társkeresés céljából járnak politikai fórumokra. :)
Minden nehézséget, buktatót figyelembe véve, azért még mindig fényévekkel könnyebb a helyzetünk, mint az arab férfiaknak, az arab társkeresőkön.
Szerintem ezek a típusok ugyanúgy megvannak a való életben is, csak net nélkül talán kevésbé kontrasztosan. Véleményem szerint a direkt ismerkedés erőltetett, és üzletszagú. Mindketten kapcsolatba lépnek, mert magányosak, és megrendezik az egészet, nincs semmi spontaenitás. Van különbség aközött, hogy azért ismerkedik valaki, mert ismerkedhetnékje van és kéne neki egy hús-vér szórakoztatóközpont az életébe, és aközött, hogy szimpatikusnak találsz valakit és érdekel a személye, a véleménye dolgokról és maga miatt akarod megismerni. Utóbbi csak neki szól, az előbbi pedig bűzlik attól, hogy “na valakim legyen már mert unatkozom”. És a netes párkereső oldalak éppen ezért nálam a szánalmas kategóriába sorolandók. Nem mondom hogy neten nem lehet ismerkedni, de akkor fórumokon, ahol nem az ismerkedés az alapcél, hanem jön magától, és azért ragad meg egymás mellett két ember mert szimpatikusak egymásnak. Én is hasonló módon vagyok benne egy ismerkedésben jelenleg is, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Alapvetően MGTOW-nak mondom magam, de ha van olyan nő, akiért érdemes ebből kilépni, akkor nem kérdés mi a teendő. Szóval a párkereső oldalakat kerüljétek, és a Férfihangon sem tartanám nyerő ötletnek, hiába tudom, hogy nagyobb látogatottság, több zsé, de aki akart itt, az eddig is ismerkedhetett másokkal akár itt, akár kólázáskor. Peace.
Kétféle nő van, akitől a semmi is jobb, meg aki jobb a semminél.
nagyon hasonloan gondolkodtam ugy harom evvel ezelottig, es – legalabbis azt hiszem, – ertem az allaspontodat.
ennek ellenere nem ertem, miert zarod ki a spontaneitast a netes ismerekedesbol. miert is ne lehetne benne spontaneitas?
masreszt ha valaki onszantabol ki is zarja azt, akoor az miert is rossz? ertem, hogy neked az. de mas esetleg nem igy van vele. ugy szereti, es kesz. aztan ha valaki celtudatosan, megy azert, amit el akar erni, abban semmi negativum nincs. akkor sem, ha eppen a shagaholic.com-ra regisztral, es ingyen kamatyol azzal, akivel akar, ugy ahogyan akar. bar meg abban is van egy rakas lehetosege a spontaneitasnak.
A shagaholic.com nem valami netes közös maszturbáló hely? Mert akkor az csak a monitort meg a billentyűzetet jelenti.
egyszer mintha valaszoltam volna erre, de eltunt. lehet, h nem ment at…
szovala shagaholic egy online szexpartner kereso. megadhatod a kivansagaidat es vagyaidat, barmit. online lebeszeled a partnerrel/partnerekkel, hogy mikor, hol, mi fer bele, mi nem. aztan offline mehet a kamatyolas.
Személyes tapasztalatom annyi, hogy a neten felülreprezentáltak a viszonylag frissen szakított, önbizalmukban legyalult, nőiségükben megerősítésre szoruló nők. Férfiakra ez dettó áll ugyanígy.
1., Ezek sokszor megelégednek azzal, hogy levelezik velük valaki. Nőnek, férfinak is soknak elég a “lám-lám ennek is kellenék, nem vagyok én olyan selejtes” érzése levelezés közben. Ha max. 2 óra levelezés után nincs a nőtől telefonszám, akkor az nagy valószínűséggel egy halott ügy, persze napló jelleggel írogatni lehet azért, soknak jót tesz az is. Igazság szerint a levelezés kezdetén két dolgot azonnal kérdezz meg:
– Mennyi ideig tartott az előző kapcsolatod ?
– Mikor lett neki vége ?
Túl frissen szakítottak “nyalogathatják egymás sebeit” bőszen levelezve, de ha te érzelmileg már túl vagy az előző kapcsolatodon, akkor pl. “10 éves volt a kapcsolatom, 1 hónapja szakítottunk” válasz esetén hagyd inkább pihenni még a nőt egy kicsit.
2., Főleg csalódott férfiaknak a levelezés kevés a sikerélményhez, telefonszám vagy facebook elérhetőség kell nekik a nőtől a siker érzéséhez. Aztán ez elég is az önbizalomhiányos férfinak a siker érzéséhez, nem fogja hívni a nőt, nem fog tőle randit kérni. De olyan jó érzés, hogy ennek a nőnek is kellenék…………….
3., Van akit csak egy kicsikart randi tölt el sikerérzéssel. Főleg nők hajlamosak ilyenkor a megbeszélt randit egy-két órával előtte lemondani, nekik elég volt az az érzés is, hogy valaki randizni akart velük.
4., Problémásabbak azok, akik csak realizált randi esetén éreznek sikerérzést, mert önbizalomépítésükkel csak a másik idejét rabolják.
5., A legproblémásabbak azok, akiknek csak az első randi utáni szex jelent sikerélményt bánatukban. Az ilyen szexnek semmi értelme.
Az emberi psziché tehát bonyolult, de főleg nők nem értik, hogy “hová tűnnek a kezdetben még lelkes férfiak”. Egyébként kb. ugyanannyi “kezdetben lelkes nő” is eltűnik a férfiak elől, csak ők ezt kudarcként élik meg és szégyellnek róla beszélni, így ez annyira nem köztudomású. Sajnos aki ezekkel a szabályokkal nincs tisztában a netes randizás közben, az súlyosan csalódhat ebben a társkeresési formában. Bizony rá kell kérdezni az előző kapcsolat időtartamára és végére, a frissen csalódott nőket pedig meg kell hagyni a frissen csalódott férfiaknak.
Aki a netes társkeresést úgy általában leminősíti, az egyszerűen nincs tisztában ezekkel a pszichológiai “játékszabályokkal”.
Ja és még valami…………. Érdemes egyet skype-on is beszélni “első randiként”. Olyan ez mint az offline életben a leszólítás. Beszélgettek egy kicsit, aztán beültök valahová egy kávéra az offline világban. Az online világban a skype-on lehet élő arccal és hanggal beszélgetni egy kicsit, aztán itt is jöhet a kávé. :-) Nem lesz annyi kínos feszengés egy csodás levelezés alapján szupernek elképzelt randi partnerrel. Ha a skype valami miatt nem megy, akkor minimum beszélj egyet a kiválasztottal viberen, rosszabb esetben mobilon, sok esetben ez is megóv egy kellemetlen randevútól.
Szóval
1., – ha tisztáztad vele az előző kapcsolata hosszát és végét,
2., – írogattál már vele vagy 2 órát,
3., – skype-oltál vele vagy beszéltél vele telefonon
és még mindig akarod azt a randit, akkor túl nagy csalódás nem fog érni. :-) Ennyi ez, nem túl bonyolult. Élőben meg úgy is mindent a kémia dönt el, ha mondjuk a 3. randi után egy éjszaka 4 X is megy az adott partnerrel, akkor abszolút szerencséd van. :-)
Ezen jót nevettem: http://velvet.hu/randi/2015/02/02/ha_ez_nincs_kitoltve_azt_jelenti_szexpartnert_keresek/
A csúcs mondat: “Eltűnt az az önfeledt, bohókás férfitársadalom a harmincasok köréből, akikkel mi, az új húszasok, jól tudjuk magunkat érezni.” – Írja a 34 éves szerző. Új huszasok? Majd a bilibe ér a keze…
A cikk az esszenciája mindannak amiről itt írtunk. Olvassátok el!
“és állandóan magassarkúban tipegni?! Arra ott van a munkahely.”
Kemény meló lehet.
Én is próbáltam ismerkedni ilyen netes társkeresős oldalon. Kerestem a Herceget… Belebotlottam pár klinikai esetbe. Amúgy a pasiknál is egyre gyakoribb jelenség, az -anyagiasság-. Persze ez nem vonatkozik az összes pasira (szerencsére). Az első kérdés a “van diplomád?” aztán jön a de miért nincs?, nincsenek ambícióid? (de vannak csak korán megárvultam, aztán elvoltam foglalva olyan baromságokkal mint pénzt keresni, hogy tudjak enni :D Aztán diplomára valahogy nem futotta…)
Aztán jön a mivel foglalkozol? és megéri, jól fizet?-kérdések.
Én sem kérdezgetek ilyen senkitől, mert nem érdekel-meg én eltartom magam. Pont leszarom, hogy a pasi mennyit keres.
A másik kedvencem az volt, amikor az illető adatlapján 175cm-es magasság volt, aztán amikor találkoztunk, érdekes módon a vállamig ért :) Én 170cm vagyok, szóval nem vagyok egy pokoli torony… Nem értem, hogy miért kell kamuzni az adatlapon. Jó, azzal tisztában vagyok, hogy a nők közül is sokan ezt csinálják.
A csúcs az volt, amikor meg sem ismertem a találkozásnál a delikvenst, mert -nem túlzok!!- 20évvel volt idősebb mint a képen, és legalább ennyi kilóval több. Ez volt az a pont, amikor töröltem magam az oldalról…
Az internetes partnerkeresés olyan a párkapcsolatokban, mint a polgárháborús helyzet a békéhez képest. A sötét sikátorokból és csatornákból előszivárog a sok szar és a felszínre kerül. Lehet térdig a szarban lépkedve, úszva valami normális dolgot keresni, de az érzékeny gyomrúaknak ez nem nagyon megy, már csak azért sem mert túl sokat kell félremarkolni egy-egy reménytelibb fogás kedvéért.
A nem internetes párkeresés is pontosan ugyanilyen. Illetve – az embereket megelőzi a hírük, arra alapozva félig-meddig előre ki lehet szűrni azokat, akiket tízből kilenc fogorvos másra ajánl.
A személyes kontaktusnál egy rakás problémát alapban elkerülsz és ott vannak a nonverbális jelek a maradékra. Internetezhetsz, chatelhetsz aztán jön a meglepi a személyesnél. Szóval nem ugyanaz. Idő rövid, plusz köröket senki sem szereti no meg a csalódásokat sem. Ismerkedni meg mindenhol lehet. De tényleg mindenhol. Az ABC-től a temetőig. Az utóbbinál természetesen az élőkre gondoltam.
Ejnye, mi bajod a hullákkal, xenofób vagy? :-D
Úgy tűnik szépen leírod mi a bajod a görény férfinéppel, de azt nem tudnád megfogalmazni, hogy kit akarsz, mert csak a korábbi tapasztalatok vezérelnek.
Ha a valóságban rendben vagyunk akkor a neten se tart sokáig az ismerkedés. Az, hogy nincs diplomád egy pozitívum, én ez alapján választottam nőt. Rühellem a sok diplomás p*csát az irodaházban ahol dolgozom, nemsokára elveszítem a munkám miattuk és nem tudom eltartani a nőm. Szerintem próbálj meg beszélgetni olyan témákról a neten ami kizárólag téged érdekel. Ez a női PUA, tojd le a hülye pasikat és csak “érezd jól magad” saját magaddal vagy a vibrivel, ezzel bevonzod azt a személyt akinek hasonló az érdeklődése mint a tiéd és onnan már megy minden magától és összejöttök. Ezért mondják sokan, ne görcsösen keressünk, mert úgysem tudjuk meghatározni mit vagy kit keresünk, soha nem olyan lesz mint amit vagy akit elképzeltünk.
“Belebotlottam pár klinikai esetbe.”
Remélem köztük voltam.
Szerintem rosszul áll az emberek többsége a netes ismerkedéshez főleg a társkeresőzéshez.
A hibát ott követik el, hogy felesleges energiákat ölnek olyan lányok érdeklődésének felkeltésére, akiknek alapból nem jönnek be, aztán a válasz hiányával vagy a konkrét elutasítással erodálják saját önbizalmukat..
A helyes eljárást ahhoz az ántivilágbeli gyakorlathoz tudnám hasonlítani, amikor a hölgy elejtette a zsepit a számára szimpatikus pasas előtt, ebből a pasas csekkolta, hogy a csajnak bejön, és alkalmasint elkezdett ismerkedni.
Ez a mai gyakorlatba átültetve úgy nézne ki, hogy készít magáról az ember egy informatív adatlapot, friss képpel, és reális önértékeléssel, valamit beleírja, hogy nem szándékozik azok idejét rabolni akiknek amúgy sem jönne be, ezért megkéri azon hölgyeket akiknek az adatlapja alapján szimpi, hogy keressék ők először valamilyen formában.
Az biztos, hogy nem lesz tolongás, de kiszűrhetők a csupán önigazolást kereső picsoid libák ezzel a módszerrel.
Praktikusan előremutató javaslat! Aki nem szeretné az idejét és önértékelést hülyeségekre fecsérelni, valóban így jár el a legjobban.
Pedig tökre vicces ilyen nők bosszantása.
Sziasztok!
Látom nagyon régen behalt a rovat, becsülettel végigolvastam az összes hsz-t, nagyon sok okosság van bizony az itt leírtakban!
-Történt velem, hogy nevezzük így az elején, hogy valahogy be tudjak kapcsolódni a történetbe szóval, történt velem, hogy külön mentem a barátnőmmel több mint egy hónapja közel 5 év után, de persze már az előtte való három-négy hónapot megelőzően, ennek lassú, de határozott előzményei voltak, mármint annak, hogy hamarosan külön megyünk..
Neten ismertük anno meg egymást, két hónap múlva lett volna az ötödik éves évfordulónk..
Minden úgy igaz eddig, ahogy itt már sokan meg és leírták..
Vagyis->bepánikoltam és ahogy teljes két hét hét eltelt attól fogva, hogy végleg elváltunk, én két társkerire is beregisztráltam.
Nem tudom lehet e írni oldalt, de népszerűnek egész biztosan az, az egyik legalábbis a kettő közül.. (az egyik a csp volt)
Azt hittem, hogy mivel elég sokat túrázom, és már hetedik éve olyan melóm van, hogy nem vagyok dús gazdag ugyan, de arra van amire szívesen áldozok, plusz a munkám nem szab gátat a szabadidőmnek sem, így aztán gondoltam egyszerű a dolgom, nagyjából újra ugyanazt a struktúrát képzeltem el magamnak mint anno, de hogy milyen volt régen, erről picivel később..
Először csak útitársat írok mondom, aztán ha olyan lesz a “választott” és meglesz vele a megfelelő kontakt, akkor meglátjuk mi minden lehet még belőle..
Alig pár hét után az egész dolog a részemről hatalmas zakó volt és azért írom így, mert én ugyan ősszel töltöm a 40-et, de azt nem gondoltam volna, hogy a világ ennyit változott alig öt esztendő alatt.
Az elmúlt öt évben kiestem 100%ban az efféle élményekből..
– Az első dolog ami itt megemlítendő, hogy nekem két kivétellel, minden alkalommal az internetről és azon belül is, a társkereső oldalakról akadt párom korábban.
Volt a tíz év alatt szinte mindenféle, azért írom így, mert ha most visszaszámolok akkor, 2006-ig kell ugrani és onnantól, gyors felsorolásban ha végigszaladok a típusokon, akkor ezek voltak eddig;
-alkalmi
-alkalmi színtiszta szexkapcsolattal /este jött reggel ment/
-Fél évnél rövidebb /ebből is több volt/
-Két év nyolc hónap /itt megemlítendő->hogy elvált vidéken élő negyvenes nőről beszélünk, két kiskorú lány anyja is egyben/ nagyon nagy szerelem volt!
-Egy hónapnál alig hosszabb, /de rendszeresen összejártunk/
-Egyoldalú kapcsolat /itt hol én toltam túl, hol a csaj / a lényeg, hogy túl soká ezek a kapcsolatok sem tartottak.
És az uccsót hagytam a végére>ez a kapcsolat ->hatalmas szerelem is egyben, ez volt a legutóbbi a majdnem 5 éves.
Nagyjából ennyit elég is tudni az összesről, a részletekkel már senkit nem untatnék, na de amiért beemeltem ide mindezt az az, hogy közben azért eltelt a kezdeti netes “halászatom” óta hosszabb rövidebb szünetekkel ugye, több mint tíz év!
Rá kellett jönnöm arra, hogy már k@vára nem úgy működnek a dolgok itt sem, mint semmi más azóta és valszeg én is pont ennyit öregedtem nyilván!
Igaz elkövettem egy hibát, amit ti is írtatok, hogy nem akartam várni, mert szar érzés volt ennyi év után újra egyedül, de nagyjából ugyanoda jutottam mindkét társkerivel egy hónap leforgása alatt, mint amit ti is írtatok, pedig én friss és a lehető leghitelesebb adatokkal dolgoztam.
Új képekkel, plusz hét éve van egy zenés-képi videó csatornám a youtube-on ->
↓ ↑Nyaralj itthon!
néven, ahol mindenki mindent láthat és látható az is, hogy az életem már sok-sok éve a hobbim miatt nyílt titok! Mindig lehet tudni, hol vagy merre járok és nincsenek olyan problémáim, hogy ne tudnám hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Ezt csak azért írtam, hogy legyen némi fogalma mindenkinek arról, hogy rendes állás és egzisztencia mellett, vállalható életvitelben tengetem napjaim, plusz nem sorolom magamat, a “futottak még” kategóriába..
Az oldalam ráadásul, a túráim alkalmával folyamatosan frissül, szóval nem a kamugép verzió volt előadva.
Ennek ellenére nemhogy 0 érdeklődés nem volt, de még onnan sem jött válasz, ahová egy épkézláb és rendesen megfogalmazott levelet írtam!
Ami kevés visszajelzés volt, a több száz átnézett adatlapból és a több tucat elküldött levélből, az is kritikán aluli volt..
Vagy nem az írt vissza, akire én gondoltam vagy eleve nem volt válasz, elutasítás csak egy volt ugyan, de az meg olyan sz@r dumával, hogy attól viszont még én is rosszul voltam..
Szóval a lényeg, >annak aki még olvassa nekik üzenem, hogy rohadtul megváltozott a régi “netes társkeresési stájsz” óta minden..
Elég nehéz volt ezt nekem elfogadni, egyfelől azért mert korábban, minden elküldött levélre jött is a válasz, max két-három levélváltást követően, jött ahogy kell a találkozás is, aztán ki így ki úgy, de alakultak a dolgok és volt valahogy..
Az internet tehát régebben azt szerettem volna ezzel mondani, egy 100%-ban jól működő felületnek mutatkozott, akár a társkeresésről volt szó akár bármi másról.
A csalás minimálisan volt jelen, mert akkor is volt, de például egy társkereső oldal, ahol 100%-os profillal jelen lehettél, plusz blogot vezethettél az oldalon, hogy még többen és akár nem regisztrált személyek is rád találhassanak. Ez került mondjuk 800ft>ba, ami az akkori jövedelmi viszonyokkal összhangban volt, és kábé olyan bekerülési költségnek számított, mint ma mondjuk két multimédiás üzenet telefonos tarifája!
Ezt azért így írtam szándékosan, mert azt is érzékeltetni szerettem volna, hogy akkor is jelen volt, nagyjából ugyanennyi internetes társkereső, de egyik sem ennyire etikátlanul és össze-vissza módon működött!
Másért meg, nemcsak sikerélményem volt korábban, hanem igazi barátaim is ugyaninnen lettek, máig szoros és talán a leghitelesebb, az akkoriban kialakult ma már több mint tíz éves barátság..
Ma ugyanez a felület és lehetőség már nem kecsegtet semmivel..
Eljárt az idő a valamikor jól működő és többé kevésbé netes volta ellenére is, az őszinte emberek és a nem gazember típusú üzemeltetők felett, akkoriban más emberek és vélemények látogatták az életnek ezt a szegmensét, de mindez úgy látszik már túl régen volt..
>
Hozzáteszem utólag már nem bánom, hogy így jártam, illetve azt hogy ennyire ellentétes megtapasztalásom volt, hisz a korábbiakhoz képest minden nagyon relatív..
Egy dologra mindenképp ráébresztett mindez és ez az, hogy időt kell hagyni magamnak és talán majd egyszer, lehet nem az interneten keresem az efféle boldogulásom..
Amit én láttam, az azt feltételezi a magam részéről, hogy a nők többsége vagy nem is szeretne semmi komolyat a netes társkeresés alkalmával és valóban nem tudja mit akar vagy olyasmire vár, ami sem a neten, sem pedig a valóságban ne jön el..
Az átnyálazott adatlapokból amit én kiolvastam az az volt, hogy a mai nők arányérzéke valahol csúnyán elveszett és vagy szándékosan értékelik túl saját magukat, hogy aztán onnan nagyon fentről ugye idővel, lehet valamit majd engedni, hogy mégis ne maradjon teljesen egyedül.
A legérdekesebb az volt, hogy minden esetben, korombéli nőket keresve használtam a társkeresési opciókat, és 36 évesnél fiatalabb nőknek nem írtam, de még csak nem is nagyon bóklásztam, az ő adatlapjaik között.. Viszont 43-44 éves korig bezáróan>mentem el, a felső tartományba, a gondom mindössze annyi volt ezzel, hogy ez a korosztály sem viselkedett és nyilvánult meg úgy női oldalról, ahogy az, a saját korától viszont már elvárható volna!
Nem sok olyan férfi van aki komolyabban belevetné magát, egy túlpozicionált női bemutatkozót követően az “ismerkedésbe!
Adódik a kérdés, hogy ha valaki nem szeretne semmi komolyat senkivel, akkor minek van ott?
Nagy gond ha az ember magából indul ki, mert olyankor csak a kérdések halmozódnak, legtöbbször pedig a válaszok elmaradnak ilyenkor..
Engem úgy szocializált az élet, hogy nem hallgatok olyan zenét amiben nem hiszek, nem olvasok olyan könyvet ami nem érdekel, és nem vállalok olyan munkát “és” vele olyan környezetet-> ahol valamiért nem érzem jól magam, ezután könnyen gondolnám, hogy mások is így vannak mindezekkel..
Én sem szeretem ha valamit rám oktrojálnak, de ha valamit én döntöttem el, akkor abba illik beletenni magam nem? Vagy lehet tényleg ez valami stílustalan önperverzió egyes nők részéről, netán van tényleg olyan, aki azért regisztrál, hogy valamilyen korábbi sérelemért más férfiakon vegyen elégtételt, mert ha ez így van, akkor inkább az internet ilyen típusú felhasználása helyett, egy agykurkászt javaslok, igaz ugyan az drágább, de lehet megoldódna a valódi probléma, ennek okán gondolom célravezetőbb is volna, de legalábbis hatékonyabb..
Sajnos összefüggést látok az online világ és a valóság között, mert én amellett tudok mosolyogni és ma is vannak céljaim, hogy gyakorlatiasan állok a dolgaimhoz, emellett a legkisebb apróságnak is hihetetlenül tudok örülni, és nem egy “fáj az élet”-> típusú hapsi vagyok.
De olyat, hogy egy nő mosolyog az utcán, a buszon vagy bárhol ahol észreveszem, mostanában nem láttam. De nagyon jó volna látni olyat, hogy nem a telefonjába beleborulva fogyasztja a “nagy-semmit”, közben egyáltalán nem vesz tudomást a környezetéről, de még akkor sem néz föl, amikor leszáll a villamosról vagy átmegy az úton!
Csoda hogy ebből nálunk, még nem volt tömegbaleset vagy valami nagyobb katasztrófa.
Bocsánat hogy ezt írom, de én ilyeneket látok már jó ideje és ez még csak nem is korfüggő, mert a húszévestől a negyvenesekig, mindegyik ezt csinálja egész nap. Csak azt nem tudom, mi mindent remél attól a valamitől amibe ennyit feccöl? Közben pedig még ez sem teszi őket boldoggá, mert mindnek olyan az arca, ha mégis felbóbiskol a telefonjából, mint akinek most pisáltak bele az ebédjébe..
Az ilyen ember kimeríti véleményem szerint a rossz társaság fogalmát, hosszabb távon pedig biztos vagyok benne, hogy még ha ugyan külsőre jó nőnek is tűnik, mindent összevetve, igen lehúzó és visszataszító az ilyen jelenség, amin meg egyedül saját maga változtathatna, ha akarna, de nem akar pedig az ilyen kisugárzást és viselkedésformát, nem lehet másra kenni, sem hosszú távon tolerálni!
Ez mindenképpen valami olyasmit képez le a nőkről úgy általában, amit korábban, itt már mások is leírtak..
A negyven teljesen rendben van.
http://www.ferfihang.hu/2016/12/16/bevezetes-a-piros-pirulaba-9-szexpiaci-ertek/
A túrázós videók remekek, az ötlet nagyszerű.
Figyelmedbe ajánlom: http://www.tulelotura.hu
A nők tekintélyes része egyszerűen túl buta hogy meglássa hol várja a boldogság. Az elmúlt tíz év pedig nagyon kedvezett a konzumidiotizmus kóros mértékű elterjedéséhez.
Megjegyzem, ha homár lennél, már száz partnert is talátál volna. Mi heterók csak szívunk vele hogy a nőket akarjuk.
Magam is bolondja vagyok a váraknak, igen sokat sikerült már meglátogatni úgy itthon, mint külföldön. Nagyon tetszettek a videók!
Nagyon köszönöm, picit átfabrikáltam a tegnapi mondandómat mert az a helyzet, hogy nem a saját sérelmeimmel akartam traktálni a többieket, hanem valami olyasmit szerettem volna mondani, amit itt már sokan előttem is ugyanúgy észrevettek és megírtak. Az ember sok hibát elkövet, de úgy gondolom, hogy igyekszünk belőle tanulni.
Elméletileg legalábbis így kéne, hogy működjön a dolog, de az ami ma sok nő fejében van, valahogy nagyon nem ugyanaz amiről már korábban egyszer azt hittem, hogy érteni vélem..
“A nőnek két arca van, egy amit mutat és egy ami valóban az övé”..
És ezt eddig még meg is érteném, de szerintem most sokkal többről van szó, szeretném ha egy napon azt írhatnám majd, hogy tévedtem, mert ha ez így marad az nagyon nem lesz jó..
Azt gondolom, hogy legtöbbször a férfiak boldogságának a gátja a nő, viszont a nők boldogságának a gátja…a nő.
Számos nő van a környezetemben, akik igenis vágynának a boldogságra csak képtelenek ennek megfelelően élni, dönteni ezért folyamatosan nyomorultul érzik magukat és boldogtalanok. Van valami a női lélekben, ami nagyon nehézzé teszi számukra hogy hosszú távon is boldogak legyenek. Mintha nem látnának túl önnön valójukon, mintha nem értenék hogy a hosszútávú boldogság alapja a szeretetet adni, nem pedig a szeretetet kapni elve. Meglehet a mai, önzést mindenek felett propagáló korszak még rá is tesz egy lapáttal a sokszor elemezgetett női szolipszista létérzethez és együtt szinte ellehetetleníti szerencsétlen nők boldogságra való törekvéseit.
Azt azért észre kéne venni, ennyi intő jelből a női nemnek, hogy saját “nyomorultságérzetük” illetve azok különböző faktorai nagy mértékben függnek attól, hogy a másik nem már egész egyszerűen belefáradt, az egész életen át tartó női kegy keresésébe. Előbb vagy utóbb minden élőlény, a könnyebben elérhető vagy járható út irányába mozdul el, ez alól pedig mi sem vagyunk kivétel..
Ha most hatvan éves lennék, csak nevetgélnék ezen az egészen, de van még húsz évem hatvanig, úgyhogy maximum reménykedek és óvatosan pislogok..
1. hiba:
Azt feltételezed, hogy a nők ugyanúgy gondolkodnak mint a férfiak, ugynazok számukra a prioritások stb. stb. , nem:)
Szerintem mielőtt belevágnál a “hadjáratba”, az idevágó, nőkkel, szex-el, párkapcsolattal foglakozó, nem kevés cikket, olvasd el, aztán, ha még mindig fenntartod a “látásmódod” akkor sorry, de menthetetlen vagy:)
Pajtás, az én lelki üdvömért ne aggódj, még akkor se ha se neved se arcod, annyit azért fogadj el tőlem, hogy ha én az irományaimban nem adtam neked tanácsot, akkor azt te se tedd, másért pedig egyetlen szóval sem állítottam hogy valaha is meg fogom érteni a nőket, de még csak nem is emiatt vagyok itt!
Volt egy kis időm és alapvetően, senkitől sem kell remélem engedélyt kérni, pár komment vagy egy regisztráció után!
Fogadd el, hogy ide is benézhet bárki, mint ahogyan a buszra sem csak az száll fel, akinek te vagy a hozzád hasonlatosak engedélyt adnak..
A másik!
A kudarc ellenére, az eltelt idő és a közös élmények okán, ma még nem olyan nagy probléma számomra, hogy másfél hónapja nincs barátnőm és ugyanolyan jó a közérzetem, továbbá köszönöm jól érzem magam és örülök a lehetőségnek, hogy újra tanulhatok, de mindenképpen jelezni fogom majd, ha valamivel elakadtam..
Ok. Igazad van.
Meglehet bár nekem inkább az a benyomásom, a nők boldogtalanságának az oka éppenséggel az, hogy minden feltétel nélkül megkapták amit (ha nem is a lekük mélyén és ösztöneik szerint) szerettek volna.
Meglehet, ez is egy ok.
No, de itt jön az, hogy ugye ők is valami önálló, felnőtt emberkék lennének – amit ugye nem győznek hangoztatni – és ugyan annyi felelősségük van abban, hogy ezt a dolgot, önnön hibájukat nem ismerik, nem akarják felismerni.
Ugye alapvetően az emberi jellem nem arról híres, hogy bevallja mind a környezetnek, mind önmagának, hogy miben hibázik/hibázott, ez a nőknél meg hatványozottabb dolog.
És én személy szerint többségében – mondjuk úgy 90%-ban – úgy vélem, hogy a nők saját maguk, önnön önzésük, butaságuk, nagyképűségük miatt oly nagyon önsorsrontók.
Majd ha az ego-t odabenn kissé leépítik – vagy drasztikus külső hatásra leépítésre kerül – akkor van/lesz esélyük a nőknek – azoknak, akik annyira nem primitívek, hogy felfogják, csak nem jó ez nekik – talán elindulni a boldogabb, teljesebb élet felé.
“legtöbbször a férfiak boldogságának a gátja a nő” – nono: nem menjünk át áldozat-identitásba! A boldogságunknak kizárólag mi magunk vagyunk a forrásai. Boldogságunkat mástól várni, hiányáért másokat hibáztatni, saját életünkért, cselekedeteinkért felelősséget nem vállalni gyermeki érzelmi szinten rekettséget jelent (függetlenül attól, h az emberek többsége, férfiak, nők ezen a szinten vegetálnak).
Néhány dolog keveredik itt. Az emberi boldogság alapja az hogy a figyelmünk és érzelmeink másra irányulnak (és nem magunkra), evolúciósan a másik nem tagjá(i)ra. Egy másik lény hiánya a teljes boldogságot is lehetetlenné teszi. Nem magányra születtünk és az életünk, létezésünk célját sem lelhetjük fel egyedül.
Mindezekhez vajmi kevés köze van a cselekedeteink felelősségének a felvállalásához illetve annyi hogy a megfelelően felnőtt és érett személyiség nélkül ez a fajta másikra irányulás is csak csökkent mértékű lehet.
Javasolt film: http://www.imdb.com/title/tt1355644/
Az ember társas lény, ezért igényli a kapcsolódást más emberekhez, tehát ilyen értelemben valóban van köze a boldogsághoz. Ez a kapcsolódás viszont egyáltalán nem kizárólag az ellenkező nemhez, szexualitást is magában foglalva való kapcsolódást jelent.
Azt úgy hívják, h kapcsolatfüggőség.
Teljes boldogságot írtam. A más emberekhez való kapcsolódás nyilván alapvető emberi igény.
A megfelelő nővel való egyesülés, utódok létrehozása és felnevelése pedig a legtermészetesebb és legelemibb program aminek eleget tehetünk. Ez nem kapcsolatfüggőség.
Egyetértek veled.
“De olyat, hogy egy nő mosolyog az utcán, a buszon vagy bárhol ahol észreveszem, mostanában nem láttam. De nagyon jó volna látni olyat, hogy nem a telefonjába beleborulva fogyasztja a “nagy-semmit”, közben egyáltalán nem vesz tudomást a környezetéről, de még akkor sem néz föl, amikor leszáll a villamosról vagy átmegy az úton!” – egy elmúló világrend haláltáncának vagyunk tanúi, már aki észre akarja ezt venni. A többség inkább struccként viselkedik, illetve a kóros valóságtagadás immár össztársadalmi méreteket kezd ölteni szinte az egész világon. Ez van…
“Ennek ellenére nemhogy 0 érdeklődés nem volt, de még onnan sem jött válasz, ahová egy épkézláb és rendesen megfogalmazott levelet írtam!”
Ha beszólsz nekik, előbb válaszolnak.
“Legutóbbi levél(Beáta küldte)
Február. 25. 19:42
Kedves beképzelt Róbert,
Remélem, hogy az ilyen parasztok, mint amilyen te is vagy, megtalálják itt az ideális párjukat, ha pedig mégsem, akkor lehet, hogy újjabb önértékelést kéne tartanod. Szerencsére ez esetben nem én leszek az ideális társad. Sok sikert!
(amit éppen látsz, az az olvasatlan leveleim száma, mivel folyamatosan olvasom őket és igyekszem is válaszolni, de folyamatosan kapom is…24 óra alatt több mint 100 levelet kaptam!, akinek hamar válaszolok -mint pl. neked – azok az emberek, akiket mindenképpen szeretnék kizárni az életemből!)”
Ennek ellenére nemhogy 0 érdeklődés nem volt, de még onnan sem jött válasz, ahová egy épkézláb és rendesen megfogalmazott levelet írtam!
http://www.ferfihang.hu/2016/07/19/amit-a-netes-tarskeresesrol-tudni-erdemes/
Röviden összegezve:
– A chaten minimum a felük kamugép (vagy troll, vagy a képei, adatai kamuk, vagy az igényei)
– A társkeresős nők fele szintén kamugép
– A társkeresős női regisztrációk harmada üzemeltetői bot vagy troll
– Ha már minimum 1 éve chateltek, és egyszer nem került ellentmondásba saját magával, akkor TALÁN adható neki esély
– Az utazást többnyire neked kell fizetned, mert őt leimádkozni tehozzád….hááát, előbb fogsz felvidítani egy szomorúfűzfát
– Ha messzebb mész, érdemes szállást keresned, mert saját magához általában nem enged be
– A jelentős többségük kommunikációképtelen, leszámítva a szappanoperákat, a kedvenc együttesét, illetőleg hogy milyen színű rúzs illik a narancsbőrhöz (meg hasonló témák)
– Ha javasolni merészeled, hogy legközelebb felezzétek a költségeket, nem lesz második randi