Ez egy igen személyes történet lesz. Nem fordítás, és nem egy másik ember története. Az enyém… minden hibájával együtt. Azért szeretném megosztani, mert úgy gondolom, hogy talán más nőket, sőt férfiakat is inspirálhat… vagy legalábbis azt mondhatják: “Na ugye” :)
Azzal kezdeném, hogy korábban nem foglalkoztatott a feminizmus ideológiája vagy a hozzá kapcsolódó politikai mozgalom. Szüleim igyekeztek jó nevelést biztosítani számomra. Megtanítottak a felelősségvállalásra, az őszinteségre, és a nyitottságra. A barátnőim nem voltak feministák. Nem gondoltuk, hogy a férfiak mind szemetek, nem vonultunk fel, és nem éreztük elnyomottnak magunkat. A feminizmus mégis befészkelte magát az elmémbe, alattomosan, tudat alatt. Amikor azt írom, hogy alattomosan, nem próbálom lerázni a felelősséget. Egyszerűen nem tűnt fel. Az én esetemben a média játszhatta a legfontosabb szerepet. A hollywood-i filmek uralkodó nőideáljai és a mindenhol megjelenő feminista dogmák.
Elhittem, hogy a nyugati nő elnyomott. Elhittem, hogy a karrierista cicák boldogok. Ünnepeltem azokat a férfiakat, akik mindenestül imádták a vérbeli feminista nőt. Mindez azonban nem zavarta a hétköznapi életemet, egészen addig, amíg észre nem vettem fura változásokat önmagamban. Férjhez mentem, sok nehézségen és megpróbáltatáson mentünk keresztül, és én szépen lassan házisárkánnyá váltam. Nem volt kimondottan súlyos az állapotom, de előfordultak felesleges hisztik, hatalmi játszmák, és érzelmi zsarolások. A férjem, aki egy áldott jó ember, mindezt eltűrte és rendíthetetlen szerelmet sugárzott felém. Egy ideig. Aztán szerencsére megjött a hangja, és itt most nem arra utalok, hogy elkezdett elnyomni vagy fenyegetni. Csupán elmagyarázta, hogy a viselkedésem túlzó és igazságtalan.
Sokáig ezt nem vettem tudomásul. Akkor kezdett feltűnni, amikor már engem is idegesített a saját viselkedésem. Próbáltam kívülről megvizsgálni magam, és ebben az időszakban – biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül – a tanulmányaimnak és érdeklődési körömnek köszönhetően beleástam magam a feminizmus és antifeminizmus témáiba. Felismertem hazugságokat, csúsztatásokat, és azt, hogy a változás csak tudatos lehet. Javítottam a viselkedésemen, nem hagytam, hogy indokolatlanul kitörjek valami feminista ige nevében. Gyökeresen megváltozott a házasságom. Növekedett a közös tisztelet és megbecsülés – igazi egyenlőség kezdte uralni a kapcsolatot. Amikor ezt egy blogon megemlítettem, az egyik kommentelő azt válaszolta, hogy könnyebb engedelmeskedni, és bizonyosan engem eredetileg erre neveltek. Szó sincs engedelmességről. Szó sincs szubmisszív viselkedésről. Az egyetlen, amit tapasztalok az a harmónia és megértés.
Nekem ezt adta az antifeminizmus.
A feminista gondolkodásmód kizárja a kölcsönös tiszteletet egy kapcsolatban, így gyakorlatilag pont azt az egyenlőségen alapuló partneri viszonyt teszi lehetetlenné, amit a feministák papíron annyira erőltetnek. Az egyenrangúság tökéletesen lehetséges, ha a feminizmusnak még az árnyékát is elűzi az ember :)
σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν
:)
Ap. Csel. 26:14
“Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!”
(Szent István Társulat, 2013)
El kell ismerjem, vagyon egynémely bibliai soroknak valami pogányosan komisz ördöngössége.
Köszi!
Ezt ugyebár Jézus mondá Saulnak Damaszkusz felé, aki ettől kezdve Pál, és akivel útjára indul a modern kereszténység. Eme átnyergelés volt kultúránk legnagyobb hatású pálfordulása. A fordulatot Jézus szellemének ‘Miért üldözöl?” kérdése és fenti szavai váltották ki az addig vad keresztényüldöző Saulból. Amint don Fefinho alább fentebb igen találóan megjegyezte, valami pogányságot hordoz e kijelentés. Ördöngösségnek nem mondanám, elvégre is Jézus szavairól van szó. Erre mindjárt visszatérek.
“Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod” – így találkoztam először vele. Gyerekeknek szóló fordításban pedig úgy, hogy nehéz a lelkiismereted ellen harcolnod. Szoffy cikkéhez azért kapcsolódik, mert ő is egy lelkiismereti fordulatról – a sajátjáról – számolt be: feminista-szimpatizánsból antifeminista-szimpatizáns lett. Előtte rúgkapált az ösztöke, rugódozott az ösztöne, rugózott a lelkiismerete ellen: eltagadta saját maga előtt valódi beállítódását.
Szoffy pálfordulása eszembe juttatja Zoli nemrég itt megesett hasonló – épp ellentétes előjelű – fordulatát: ő antifeminsta-szimpatizánsból lett feminista-szimpatizáns, legalábbis számomra ez jött le.
Visszatérve a σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν -ra (amely az eredeti bibliai szöveg, az Újszövetség görögül íródott): A rejtélyességet fokozza, hogy Jézus (szelleme) a damaszkuszi úton idézetet mondott Saulnak. És nem az Ószövetségből citált! Nagyon nem.
Az ApCsel 26,14 alatti ösztökés mondat Euripidész Bacchánsnők című művéből származik! Aki Krisztus előtt több mint négyszáz évvel élt…
Mióta megtudtam, próbálok gombot varrni rá:)
Tess itt a gomb :)
Az Ap.Csel Lukács írta, aki származását tekintve az egyedüli nem zsidó, másrészt (igaz nincs pontos utalás a családi hátterére), de a szakmáját (orvos) és az ikonfestészetét (Az utat mutató=Hodigitria Istenszülő ábrázolás kapcsolódik) tekintve művelt, olvasott ember volt. Így simán ismerhette Euripidészt is, ahogy Nietzsche is ;-)
Igen, de ezt nem Lukács mondja, még csak nem is Saul-Paul, hanem Jézus! Vagy ez mindegy?
Nem mindegy,
az elbeszélő személye szerintem mindig hozzátesz. példa Rubljov Szentháromsága -az egyik legproblematikusabb ès legvitatottabb kèpelmèleti ès ikonfestèszeti kèrdèsek egyike, hogy àbràzolhatò-e egyàltalàn Isten.
ugyanezt gondolom Lukàcs kapcsàn, hogy volt Pàl elbeszèlèse, hogy hogy volt a metanoia ès ennek nyelvi eszközèt èpítette fel Lukàcs.
de ugyanez igaz pl gyònàskor, amit gyònàs közben nekem a pap mond azt Isten mondja ès sosem fogom tudni ugyanùgy visszamondani, ahogy az elsôforràs.
(de az az igazsàg, hogy miutàn làttam DonFefinho hszt igazàbòl röstellem, hogy hozzàszòltam :) csak megint locsogok-fecsegek).
Most én lettem a mumus? :P
Ezt hogyan sakkoztad? elismerés volt. Úgy kell érteni, hogy sokkal kompetensebb, okosabb vagy, te, és kár volt közbe locsognom. érted már? :)
A mumus az a bubussal rokonértelmű amúgy?
egy férfi mindig kissé nyugtalan lesz, ha egy nő megdícséri…
Ma igazán sikerül megcsillogtatni a humorérzékét valakinek! :)
pillangók és tornádók,…de azért biggyeszd ide Weini, hogy a te állad is leesett.
Kinek?
Hehe már te se értesz semmit, ugyi? :))
time is running out, tik-tak tik-tak
http://youtube.com/watch?v=7JLfCCGOers
https://www.youtube.com/watch?v=h8g5QsT-RSw
“7. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.”
Jézussal volt a Sátán angyala.
a sátán angyala idézett euripidésztől/aiszkhülosztól? kit akarsz palira venni?
Mindenkit.
“Az Ap.Csel Lukács írta, aki származását tekintve az egyedüli nem zsidó”
Egyik sem volt zsidó.
héberek, elnézést.
Mind földönkívüli volt.
Én úgy tudtam, hogy az ösztöke elleni rugdalózás Aiszkhülosz Agamemnónjából származik.
De pl.
ApCsel 17:28: Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
/Aratus: Phaenomena
/Epimenidész: Kritika
1. Korinthusiakhoz 15:33: Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
/Menander: Thais
/Euripidész: Aiolosz
Tituszhoz 1:12: Azt mondta valaki közülök, az ő saját prófétájok: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak.
/Epimenidész
A furcsaság – gondolom én – nem abban áll, hogy zseniális ógörög drámaírók sorai szerepelnek az Újszövetségben. Páltól a térítendő célközönség egyre inkább a pogányság lett. De hogy az egyik legdrámaibb igehelyen Jézus Krisztus is egy drámaírót idézzen…
Euripidész vagy Aiszkhülosz? Nem tudom. Egyiket se olvastam. Damaszkusz felé menet se voltam ott… Próbálom kideríteni – szeretek ilyenekkel pepecselni -, bár ennek nem nagyon van irodalma (ami kissé gyanús), mindenesetre, ha megtudsz valamit, és ez nem tolakodás, kérlek, informálj. El tudom képzelni, hogy lassanként átcsúsztatták a dolgot a Bacchánsnőkről az Agamemnonra – puff, megint egy konteo:) -, miért tették volna?
Bacchánsnők: Pentheusz thébai király sorsa, akit anyja, Agaué vezetésével a [Dionüszosz]] hatása alatt álló bacchánsnők oroszlánnak látnak és széttépnek. Az isten így állt bosszút azért, mert Pentheusz megtagadta őt. Goethe szerint ez Euripidész legjobb műve. (Wikipédia)
Hosszú lenne idekopizni, összefoglaló az Agamemnon sztoriról:
http://doksi.hu/elemzes.php?order=Show&id=1
Ez a történet vallási szempontból se hús, se hal. Veretes antikvitás. Ami megfelelhet a célnak, hogy Dionüszosz (!) jó messze kerüljön az ügytől… Bár mondom, még nem tudom.
Van még!
Máté 1:25, 2:11, 8:1-4, 9:1-8, 9:18-26 – ezek a személyneveket kivéve szó szerint benne vannak a Mahabharatában
Jelenések 1:8 és 22:13 – megintcsak a személynevek kivételével, Bhagavad Gita
Márk 14:25, János 6:19 – Anguttara Nikaya
aztán az aranyszabály Máté 7:12-nél – Hillél rabbi, Konfuciusz, Szókratész, tartalmazza a Mahabharata és az Udanavarga is
ApCsel 17:28-hoz továbbá: Cleanthész: Himnusz Zeuszhoz
Node tényleg leállok, mielőtt még Reina letépi a tökeimet. :P
Még valami az ApCsel 26:14-hez, mert felfedeztem egy további csavart. A Biblia tehát – mint fél éve fentebb szó volt róla – azt mondja az olvasónak, hogy Pál azt mondta Agrippa királynak, hogy Jézus azt mondta neki: Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. Azaz nehéz a lelkiismerete ellen harcolnia. Ami egy több száz évvel korábbi görög drámaírótól (Euripidésztől vagy Aiszkhülosztól) származó idézet volt (a Bacchánsnőkből vagy az Agamemnonból). Most meg azt vettem észre, hogy a már akkor klasszikus görög idézet “zsidó nyelven” (magyarul héberül:) hangzott el! Pedig Jézus tudott görögül, Saul-Paul is, mint mindenki akkortájt arrafelé…
Jó újra itt. Azért elhoztam a légzőkészülékem.:)
vagy arámi volt?
14 Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: ‘Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked a saját lelkiismereted ellen harcolni!’
BIBLIA – Egyszerű fordítás, Copyright © 2012 World Bible Translation Center, Inc.
Jogos. Túlontúl lekötött a nyelvezet hogysem az idézet idézetét néztem volna…
“3. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?”
Ufó.
Valamilyen szinten értem a pálfordulást. Ugyanakkor én nem tudatosan szimpatizáltam a feminista viselkedésformákkal. Ez számomra ijesztő, mert nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akit tudatalatt mérgez(ett) a feminizmus. Persze lehet, hogy csak én vagyok elmebajos :D
Nem te vagy. Ez tényleg így működik. Érdemes körülnézni a neten meg torrentek környékén brainwashing keresőszóra. Persze vannak akik fogékonyabbak rá vannak akik meg kevésbé.
Ahogy a cikkben is írtam, nekem szerintem a média tett be….szépen a fülembe csepegtette a dolgokat. Elismerem, hogy valószínűleg fogékony vagyok az indirekt agymosásra. Még jó, hogy rájöttem időben :-)
Nem mondtam hogy fogékony vagy, elvégre nem tudhatom, “mennyit kaptál belőle”.
Nem mondtad, én mondtam :D
itt indirekt agymosásra ne is számíts! maximum direktről lehet szó:)
Ha én volnék a Zoli, csak egy kérdésben egyetértettünk a Gerle Évával. Méghogy férfigyűlölő, valóságtorzító bandához csapódjak? Kaptam tőlük eleget, hogy ez ne következhessen be… és nem tettem zsebre.
nemtom, sosem voltam feminista, így akár tévedhetek is, de nem az van inkább, hogy beértél, önmagadra találtál és ettől javult meg hirtelen minden körülötted?
(nekem olyan izébizé, amikor az ember ideológiák mentén definiálja az életét, ui megszűnik az átjárhatóság, a másikra odafigyelés, nyilván szélsőséggel már akadály a kommunikáció)
Nem mondanám, hogy az ideológia definiálta az életemet, de a viselkedési formákat gyakran befolyásolják új ötletek, amelyek alapján az ember felismeri, ha beleragadt egy mintába. Arról nem beszélve, hogy a tudatalattinkat bizony érintik a külvilágból érkező információk. Én ezeket az információkat nyilván rosszul értelmeztem. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy én obszesszív alkat vagyok. Ha valami elkezd érdekelni, abba szívvel-lélekkel és nagyon komolyan beleásom magam :) Elképzelhető, hogy ez is közrejátszott.
A változáshoz gratulálok! Nagyon kevesen vannak, akik felismerik, hogy mit rontottak el, és pláne változtatni is tudnak rajta.
Magam is éltem viharos kapcsolatban, aminek az okát akkor még nem értettem. Szerencsére később ösztönösen sikerült találnom magamnak feminizmussal meg nem fertőzött feleséget. Utólag, a férfihangot olvasva “rímbe kattant” minden. Most már értem, hogy mit rontottam el sihedernyi koromban.
Hej, te eleven fa gircses görcsös ága! :o)
Jajj :D