Toplak Zoltán

Ki védi meg a férfiakat? – Feminizmusról és emancipációról Dr. Warren Farrell könyve nyomán

Dr. Warren Farrell művének teljes címe: “Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?” – Lélekbúvárhoz illő bonyolultságú cím. A szerzőről érdemes tudni, hogy korábban háromszor is beválasztották Amerikában a “Nők Nemzeti Szervezete” New York-i részlegének igazgatóságába. Népszerű és elismert író, tévészereplő és előadó volt mindaddig, amíg feministaként értelmezte a valóságot. Idővel azonban arra a következtetésre jutott, hogy ez a nézőpont nem kellően objektív, és a férfiak élete és társadalmi problémái is elkezdték érdekelni. Ettől a pillanattól népszerűsége drámaian csökkent, és szembe találta magát az általa “csipkefüggönynek” nevezett feminista cenzúrával.

A könyv közel harminc év tapasztalatát sűríti egybe, és nem a nők vagy a feministák szapulása a célja, hiszen Dr. Warren Farrell szerint az sehova sem vezetne, és kár tudományos hírnevet kicsinyes bosszúra fecsérelni, embereket hergelni és félretájékoztatni. Célja egy új, dinamikus Egység férfiak és nők között, amit a kommunikáció, az igazsággal való bátor és bizalomteljes szembenézés, egymás kölcsönös megismerése, megértése és szeretete jellemez.

Fontos! A könyv Amerikáról szól, ottani statisztikákat és gyakorlatokat tárgyal, nekünk viszont azért hasznos, mert sajnos a feminista módszertan itthon is terjedőben van; az ottani rossz példa sokaknak mutatott követni érdemes modellt. De mi még nem tartunk ott. Egy viszonylag konzervatív ország lakói vagyunk, és én férfiként összeteszem a két kezem ezért.

Dr. Farrell a megoldással kezd. Nem hangulatot kelt, nem leleplez és botrányt kavar, ehelyett alapos módszert javasol arra, hogy ahol az ideológiák és esetenként az öntudatosan felvállalt hazugságok (“jó cél érdekében tettük” – ez volt az ENSZ válasza a szerző azon kérdésére, tudnak-e róla, hogy a férfiak és nők munkával töltött idejéről szóló adataik hamisak. Az 1995-ös, “Jelentés az emberi fejlődésről” című felmérésük számos adatát hamisították meg, pl. a “A nők több órát dolgoznak, mint a férfiak” című grafikont.), tehát ahol ezek a hazugságok a legnagyobb kárt tették: a magánélet és a család, a párkapcsolat terén kell elkezdeni lelki munkát végezni.

Tömören négy egyszerű, de mégsem könnyű lépést javasol a szerző a magánéleti problémák rendezésére. Időt adni az őszinte beszédnek. Megfelelően adni azt: négy elismerés között egy kritika – hasonlóan ahhoz, ahogyan kristálycukorba rejtették szüleink a keserű pirulát még régen. Megfelelő környezetet teremteni, ellazult hangulatot, és ezt végig megerősíteni, fenntartani. Mindent megbeszélni, akkor is, ha a mélyülő szeretet szeretkezésbe vált. Gondolom ez még vonzóbbá teszi a tisztánlátás növekedését, hiszen nem csak az igazságról van szó, hanem az annak nyomán kibomló szeretetről is. Ne maradjanak tisztázatlan pontok, mert ezek mérgezni fognak. A takaró alatt, vagy tusolás után vissza lehet térni a listába szedett megbeszélnivalóhoz. Négy elismerés, egy kritika! És bátorítani a kritikát adót, hogy készek vagyunk el- és befogadni az ő igazságait, egyben terelgetni, hogy azt a legkönnyebben elfogadható módon adja.

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

farrell
Dr. Warren Farrell

Eddig volt könnyű dolgom a könyvről beszélve. Fent összefoglalt magánéleti tanácsadást követően Warren Farrell a feminizmus hatására kialakult társadalmi helyzet objektív feltárására tesz kísérletet. Kifejezetten csüggesztő élményem volt, – olyannyira, hogy néha még azon is elgondolkodtam, folytassam-e az olvasást – hogy Dr. Farrell szavai nyomán egyre csak újabb és újabb problémarétegek tárulnak fel. Rémisztő szembenézni azzal, hogy a gazdag, felszabadult Amerikában a férfiellenesség mennyire beépült a köztudatba és sokszor már teljesen öntudatlan folyamatok mentén is kifejti hatását. Elképesztő, hogy szokássá vált férfiakat hibáztatni még olyan dolgokért is, amelyeket a földi- és emberi természet alaptörvényei tesznek szükségszerűvé és lényegében mindenkire érvényesek, nemre, korra, vallásra, bőrszínre tekintet nélkül. Csak egyetlen példaként: a férfiak több pénzt keresnek, mert nagyobb teljesítménykényszerben élnek, mert veszélyesebb munkákat vállalnak, mert több munkaórát szentelnek a munkájuknak. Ennek lehet köze a nemükhöz – de csak annyiban, hogy eleve vonzzák őket a keményebb kihívások. A női munkakörökben sokszor nehezebben számon kérhető, hogy pontosan mennyi is az effektív munka, és mennyi a kávézás közbeni trécselés. A nők általában könnyebb, kevésbé kimerítő feladatokat vállalnak, olyanokat, amelyek fontosak, de termelékenységük és profitjuk egyaránt kisebb mértékű. Fontos munkák ezek, de megtérülésük hosszú távú, és a társadalom részéről jelentős bizalmi tőke befektetését igényli. A nők a túlórák területén is kevésbé vehetők igénybe – nem lustábbak: egyszerűen várja őket az otthoni műszak, amiért pénz nem, de élhető élet a jutalom.

Nézzük napjaink valóságát a férfiak oldaláról!

 

FAMILY2Otthon

Ma elterjedt nézet, hogy a nők ugyanannyit dolgoznak a munkahelyükön, mint a férfiak, ám utána még a háztartás és a gyereknevelés terhe is rájuk vár. Az igazság azonban az, hogy bár többdimenziós szerep jut a nőknek, de a férfiakra a házon kívül sokszor aránytalanul, akár heti 11 órával több munkaóra jut, és átlagosan két órával többet is utaznak. Mindeközben ők is besegítenek az otthoni munkákban és a gyerekek körül is. De ezt a kutya sem veszi figyelembe, még ők sem. Így tökéletesen látens marad. Teszik a dolgukat abban a ki nem mondott reményben, hogy cserébe elismerést és szeretet kapnak, ám többnyire csak elégedetlenséget és egyre magasabb elvárásokat. Tény, hogy egymás teljesítményét egyik nem sem szereti elismerni.

Dr. Farrell a férfiak háztartáshoz és otthonhoz való hozzájárulásával kapcsolatban 50(!) olyan kategóriát mutatott ki, amelyek tipikusan férfimunkák. Nem 50 feladatot: 50 kategóriát, amelyek mindegyike még 4-5 további konkrét teendőre bontható. Ilyen pl. karbantartás, apróbb villanyszerelés, festés, bútorkészítés, bútorok arrébb helyezése, kerítéskarbantartás és építés, családi autó gondjának viselése, gyerekek szabadidejének lekötése, vészhelyzetek elhárítása, például éjjeli gyanús zaj esetén baseball ütővel testi épség és élet kockáztatásával megnézni mi történt, miközben a feleség az ágyban izgul a férjéért, és még sorolhatnám hosszan…

 

A rettegett CSBErecenzió5

Vagyis Családon Belüli Erőszak. Én most csak érintem. Antifeminista szerzők bővebben és alaposabban is feldolgozták már a témát, például Deansdale itt a Férfihang.hu-n. Számomra nagy meglepetés és meghökkentő élmény volt, hogy Farrel doktor nagyon sokszor szinte szóról-szóra ugyanazt írja le, amit például ezekben a Férfihang cikkekben korábban olvashattam. Bár soha nem kételkedtem Deansdale szavahihetőségében, de más bízni, és más objektíven látni, hogy egy független, hiteles forrás ugyanazokat a már ismert adatokat idézi állításai alátámasztására. Itt csak szemezgetek. A független vizsgálatok eredményei (melyek a feminista csipkefüggönyön rendre fennakadnak, vagy nyilvánosságra kerülnek, de a felmérés “férfi” szava helyére “nő” kerül) megmutatják: a kapcsolaton belül a két nem egyformán erőszakos, sőt, a nők kicsit erőszakosabbak. Összességében elhanyagolható mértékű az eltérés, de bizonyos erőszak-típusoknál, pl. eszköz- és fegyverhasználatnál egyértelmű. Nem, a nők nem feltétlenül démonok, csak ellensúlyozzák a férfiak testi fölényét. Amit aztán a legtöbb férfi sportbalesetnek állít be, és bizony a kutya nem vizsgálódik tovább, legfeljebb a szomszédok sutyorognak…

Tény, hogy a média a férfi agresszor – női áldozat témákra ugrik. A bíróságok és a lakosság (nem csak a női fele!) enyhébbnek ítéli meg azt az esetet, ha nő öli meg a férjét, mint fordítva. Tamási Erzsébet, az elismert kriminológus is említi a tényt, hogy az a férfi, aki bevallja, hogy családon belüli erőszak áldozata, a megszégyenítés komoly veszélyének teszi ki magát. Holott elvárjuk egy férfitól, hogy nagyobb testi erejét ne használja egy nővel szemben, de ha egy nő visszaél ezzel a társadalom által szavatolt lovagiassággal, közröhej tárgya lesz a férfi. A női agresszorral szembeni önvédelem sem egyszerű eset, hiszen egy eldurvuló dulakodásban könnyű akár komolyabb sérülést is okozni, amelynek eredménye gyakran – az önvédelem jogossága ellenére is – a lelkiismeretei válság, hiszen minden ellenkező híreszteléssel szemben van lelkiismerete a férfiaknak is. A 22-es csapdája? Ha ütsz: vesztesz, ha nem ütsz: vesztesz.

A férfiaknak áll a világ – hisszük. Feminista polgártársaink szeretik ezt láttatni, hiszen az önállósodás korában is rendkívül jó taktika a nőket áldozatnak beállítani, és ebből tőkét kovácsolni. Valójában több férfi hal meg családon belül erőszak áldozataként, mint nő. A nő gyakran mérgez, bérgyilkost fogad fel, megkér valakit, hogy intézze el helyette a piszkos munkát. Például akadt olyan tanárnő is, aki szexet és pénzt ígért két fiú tanítványának, ha férjét megölik. Bár nem szeretnék kirívó esetekből messzemenő következtetéseket levonni, de az mindenképpen szembetűnő, hogy a női módszerek sokkal nehezebben felderíthetőek.

Úgy tudjuk, hiszen feminista hangadók jól felvilágosítottak: a férfi bátor – a bántalmazó kapcsolatból inkább kilép a világba, otthagy mindent, új életet kezd egy fiatal szeretővel, mindent visz. A valóság azonban az, hogy a legtöbb férfi fél kilépni a kapcsolatból, mert azzal a gyerekeit veszélyezteti, akiket megvédeni többé már esélye sem lesz, pedig erre szükség lehet, mivel egy bántalmazó feleség általában bántalmazó anya is; az otthonát, a szakmai hírnevét, emberi méltóságát, személyi szabadságát teszi kockára,  hiszen a bíróság sokszor kifizethetetlen asszony- és gyerektartást ítél meg, aminek egyenes következménye a börtön… És onnan merre vezet további út a társadalomban?

Hölgyeim és uraim! A legtöbb férfi nem dúsgazdag playboy ügyes házassági szerződéssel a zsebében, hanem egy többé-kevésbé őszinte fickó, aki hitt a házasságában, a szeretett nőben és a családjában. És meddig bírja a gyerekei nélkül egy kis albérletben, a régi jól menő munkája nélkül, miközben a barátai is sorra lemorzsolódnak?

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

A szerző a fentieken túl még hosszan tárgyalja az amerikai médiában szüntelen jelen lévő pozitív, de rövidlátó elfogultságot a nőkkel szemben, az adatok egyoldalú bemutatását, a pirruszi győzelmet, amit aratnak – hiszen áldozatiságukról meg lehetnek győződve, sajnáltathatják is magukat, de közben pont az igazi erőforrásoktól esnek el, amelyek hosszú távon segíthetnék őket. Például a férfiak bizalmától, akik immár nem akarnak nősülni, elköteleződni. Amiért persze megint ők a rosszak, holott egy házasságnak a férfi számára is nyújtania kellene valamit – talán tiszteletet, alkalmanként őszinte hálát, az intimitás közegét. És nem pedig a vég nélküli bűntudatos robot helyszínét. Furcsa fintora a sorsnak, hogy egyes munkaadók a nőknek juttatott plusz jogok és diszkriminatív védelem miatt egyre kevésbé mernek nőket alkalmazni, így válik a szükségtelenül erőltetett védelem egyre növekvő kiszolgáltatottsággá.

¤ ¤ ¤ ¤ ¤

Azt hiszem, a könyv számos fontos felvetéséről sikerült szót ejtenem, de kikívánkozik belőlem néhány személyes gondolat is. Nem titkolom: érzelmileg mélyen érint és sebez a nők tőlünk való tömeges elfordulása, ellenségeskedése; mindaz ahogyan egyre többen ülnek fel közönséges hazugságoknak és ostoba tévedéseknek.

Egy személyes kérdést hadd tegyek fel most: Mit kellene szeretnem az emancipációban és a feminizmusban, azok mai állása szerint?

Problémáink megoldására nincs más recept: nem bekebelezni kell a másikat – egyik nemnek sem -, hanem hidakat építeni, néha elviselni, odafigyelni, és közben magunkat is képviselni. Így van esély egy új, növekvő egyensúly megvalósítására, boldogabb nemzedékek felnevelésére, és annak mélyebb megértésére is, hogy miért vagyunk mi férfiak és nők a Földön, hogyan és miért jó együtt.

10 votes, average: 4,60 out of 510 votes, average: 4,60 out of 510 votes, average: 4,60 out of 510 votes, average: 4,60 out of 510 votes, average: 4,60 out of 5 10 olvasó átlagosan 4,60 ponttal értékelte ezt a cikket.
Regisztrált felhasználóként te is értékelheted a cikkeket!

Post Author: Toplak Zoltán

Toplak Zoltán
Lassan negyvenes, kétgyermekes apuka vagyok. Nagyon fontos nekem a férfimozgalmi tevékenység és a keresztény hit. Egy férfiközösség szervezője vagyok, igyekszünk megélni és kivinni a világba egészséges férfiszellemet. Személyes tapasztalatom az, hogy ez sok küzdelemmel és mély fájdalommal jár. De a végeredmény magáért beszél - megéri. ;-)

142
Szólj hozzá!

Bejelentkezés szükséges a hozzászóláshoz!
11 Egyéni hozzászólás
131 Válasz hozzászólás
0 Követők
 
Legtöbbször megválaszolt hozzászólások
Jelenleg legvitatottabb hozzászólások
30 Hozzászólások szerzői
igasurineSuum cuiquePillanatragasztóMaestroKodo Legújabb hozzászólók
  Feliratkozás  
legújabb legrégebbi legnépszerűbb
Visszajelzés
varhato_ertek
Olvasó
varhato_ertek

Az én filozófiám egyszerű: “Egy megoldás van, nem kell velük szóbaállni, amíg ilyenek”. Aztán bevezettetik az agglegényadót…

AK-47
Olvasó
AK-47

Gyaníthatóan közel annyiba se fog kerülni, mint eltartani egy magát teljesen elengedett hárpiát, hogy aztán kizsigereljen váláskor, és a gyerektartást is új iPhone-ra költse.

don Fefinho
Újságíró

Volt számtalan példa a történelem során az agglegényadóra, sehol sem működött, az agglegények vígan kiperkálták és ment tovább minden ugyanúgy.

hgyi
Szerkesztő

Úgy gondolom, a feministáknak teljesen mindegy, melyik oldalhoz kell tartozniuk ahhoz, hogy több befolyást tudjanak szerezni.
Nem minden baloldali feminista és egy csomó jobboldali támogatja a feministákat.
A témához pedig úgysem kapcsolódik sem a politika sem a vallás. Legalábbis én nem kötöm össze.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ha eszmei alapon nézzük a feminizmus is köthető politikai irányultsághoz. Ez az elvi részére vonatkozik. Gyakorlatban már más lehet a helyzet elvégre egy magát baloldalinak mondó párt nem szükségszerűen baloldali, ahogy ez a politikai paletta többi irányzatára is igaz lehet.

Vallás terén viszont már egyöntetűbb a kép. A legtöbb vallás az emberi kapcsolatok alapját nem evilágból valónak tartja, a természetes kapcsolatot Istentől eredezteti, a nemi szerepek forrásának pedig ugyancsak Istent tekinti. NEm véletlenül támadják a femik az egyházakat. Keresztény feminista meg csak amolyan fából vaskarika dolog ill. magán a feminizmuson is mást értenek, mint amiről mi itt beszélünk. Persze egyes országok bizonyos felekezeteiben vannak meglehetősen sajátos fejlemények de nem tűnik úgy hogy ez áttörné a hagyományok falát. Még ahol vannak is pl. női lelkészek, a hagyományos nemi szerepeket egyházon belül alapjában véve követendőnek tartják. Amúgy meg az iszlám terjedése majd ezt is megoldja.

Magyarország pedig korántsem konzervatív ország sajna. Meglehet az lenne, ha a Monarchiának és Trianonnak köszönhetően nem lenne vízfejű ill. az 1944-45-ös háborús fejlemények másképpen alakulnak Magyarországon.

Naooo
Olvasó
Naooo

“ill. az 1944-45-ös háborús fejlemények másképpen alakulnak Magyarországon.”

Hogyan kellett volna alakulniuk?

Alter Ego
Szerkesztő

“Úgy gondolom, a feministáknak teljesen mindegy, melyik oldalhoz kell tartozniuk ahhoz, hogy több befolyást tudjanak szerezni.”

Ez a gondolat olyan önálló érdekcsoportként definiálja a “feministákat”, akik elvtelenül igyekeznek rácsatlakozni a politikai szereplőkre és ettől eltekintve nem kapcsolódik a feminizmus a politikához. Én viszont úgy látom, hogy ez csak egy szegmense az egész történetnek. Az önjáró feminista gittegyleteken civilszervezeteken túl a közéletre a legnagyobb veszélyt a politikai pártok vezetőségében megtalálható “feministák” jelentik, akik gyakran saját lelki alkatuk miatt önállóan is indíttatást éreznek arra, hogy feminista eszmék szolgálatába állítsák pártjukat, ráadásul ez megtérülő politikai manővernek is látszik, hiszen olyan olcsó demagógiával, populizmussal, mint “a nők védelme” valószínűleg jól lehet növelni egy politikai párt népszerűségét. – Éppen ezért azt gondolom, hogy egy kibontakozó antifeminista, férfijogi mozgalomnak leginkább a politikai érdekegyeztetésre és küzdelemre érdemes felkészülnie…

lady
Olvasó
lady

Már korábban  is írtam jó ez a könyv csak épp sajnos azok nem olvassák akik tanulhatnának belőle. Egy kis megvilágosodás nem ártana némely hölgynek .

Én a könyvtárból hoztam ki, hát nem volt rongyossá olvasva. Érdemes elolvasni, még az amerikai filmeket is egész másképp lehet értékelni és rácsodálkozni hogy nahát milyen igaza van . Ha jól emlékszek a ” Szív hídjai című filmről ír. De persze egyénileg változó ki mit olvas ki a könyvből, és mit talál igaznak.

Koriander
Olvasó
Koriander

Mit írt a “szív hídjaival” kapcsolatban?

lady
Olvasó
lady

A filmet sajnos nem láttam, a Farrel könyvet meg vagy egy éve hogy olvastam.

Már amennyire emlékszem hogy ha egy férfi elhagyja a családját akkor egy hálátlan szemét , de ha egy nő akkor ő bátor hogy megmerte tenni hogy kilép a kapcsolatból. Persze így röviden írva ez volt a lényege, de persze a könyvben érdemes elolvasni mert én csak emlékezetből írtam.

don Fefinho
Újságíró

„A kettős mércét most már a romantikus könyvek is támogatják, amennyiben a férjes nők egy sikertárgyat birtokolnak a biztonságuk érdekében, emellett egy szextárgyat is, és az egészet románcként címkézik meg. Ezt a kettős mércét kiválóan írja le az egyik legnépszerűbb film és regény, ami az egész ezredfordulóra rányomta a bélyegét: A szív hídjai (The Bridges of Madison County). Emlékszem, ahogy kijöttem A szív hídjai vetítéséről, és a könnyeimet törölgetve a papír zsebkendőmet kerestem, nem csak Meryl Streep lenyűgöző alakítása miatt, hanem azért is, mert átéreztem az általa játszott karakter, Francesca álmainak szertefoszlását. De kinn, a napfényben – vagy ez inkább az éj sötétje volt? – azon kezdtem gondolkodni, vajon én is átmennék-e azon a hídon? Itt volt egy férjes nő (Francesca), akinek viszonya volt valakivel, és én románcnak nevezem ezt. Ha egy nős férfinak van kalandja valakivel, azt nem hűtlenségnek hívjuk? Ami Francesca házasságát illeti, sok ember házassága szintén fellobbanó álmok és kihűlt remények között folyik. De ha egy férfinak van szerelmi ügye, az ő fájdalmát nem tudatják a világgal; ellenkezőleg, nők milliói előtt ítélik el mint nőfaló, lelketlen bunkót az Oprah, Sally, Jenny, Jerry, Montel, Maury, Roseanne, Ricki és Rosie show-kban. Ha úgy tetszik, ők kilencen a nők legfelsőbb bíróságának bírái. Mint szerzőnek, a kiadókat is mérlegelnem kell – vajon kiadták volna ezt a könyvet, ha Francesca helyett Francis lenne a főszereplő? Ha Francis egy olasz faluban élne, és az lenne az álma, hogy egyszer eljön Amerikába, és elvesz egy amerikai nőt, akinek rengeteg földje van – vajon nem azt gondolnák róla, hogy kihasználja a nőt? El lehetne adni ezt a sztorit mint egy férfiaknak szóló romantikus regényt? Nem. Nem kellene senkinek. Emlékezzünk, A szív hídjaiban Francesca visszautasítja, hogy a férjével – aki szerette őt – és a gyerekeivel elmenjen négy napra a megyei vásárba, ahol támogathatnák lányukat egy díj elnyerésében. Percekkel azután, hogy a férje elvitte a gyerekeket, a semmiből előlép a Clint Eastwood karakter, és a nő vad, szenvedélyes szerelembe bonyolódik vele, majd azt tervezi, hogy örökre eltűnik, magukra hagyva férjét és gyerekeit. Ha Francesca Francis lett volna, könnyek nélkül jövök ki a moziból. Ha Francesca Francis lett volna, akkor ez nem románc lenne, a főszerepben Meryl Streeppel, hanem egy Stephen King-történet, Katy Batesszel. A magam részéről én fönnakadtam ezen a kettős mércén. Ha Francesca Francis lett volna, és Francis tette volna ki a családját botránynak, kiközösítésnek, amiért órákon át egy idegen fotográfussal tölti az idejét egy vidéki, vallásos iowai város forgalmas hídján – nem ébredt volna bennem együttérzés, mint most. És mérges lettem volna rá, amiért lefekszik egy kalandor fotóssal, akinek mindenütt a világon volt már szeretője; mivel így a feleségét is kiteszi a nemi úton terjedő betegségeknek. Ha visszafordítom Francesca anyaszerepét, és elképzelem Francist mint apát, aki az affér minden pillanatát feljegyzi, négy naplóba is, hogy a felesége könnyen felfedezhesse – máris elítélném őt az érzéketlenségéért. És ha hátrahagyta a naplót a gyerekeinek is, megváltoztatva ezzel az apjukról és az anyjukról alkotott eddigi képüket (csak az ő szemszögéből mutatva be a dolgokat, a dialógus lehetősége nélkül), nem azzal a benyomással mennék ki a moziból, hogy az illető egy odaadó apa. A legerősebben akkor mutatkozik meg a kettős mérce, ha észrevesszük, hogy egy nő még akkor is kaphat együttérzést másoktól, ha viszonyával a saját gyerekeit veszélyezteti, és megcsal egy hű, szerető férjet, egy odaadó apát. A romantikus regényekben a hűtlen nőnek nem kell mentség; de még az sem kell, hogy olyan árat fizessen, amit egy férj fizet egy kitartott szeretőért. A nő elárulhat, álszent lehet, és mi mégis érte fogunk könnyeket hullatni. Eddig még sohasem volt olyan erős egy kettős mérce, hogy a cserbenhagyóért sírjunk. A… Tovább olvasás »

Naooo
Olvasó
Naooo

“Oprah, Sally, Jenny, Jerry, Montel, Maury, Roseanne, Ricki és Rosie show-kban.”

Több ember, több Maónikasó.

Koriander
Olvasó
Koriander

Végre megértettem, mi zavart a filmben, tényleg kettős mérce.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez a legtöbb szerelmi történetre igaz, ha szerelmi háromszögről van szó. Ha belegondolok nem is tudnék olyan filmet mondani, ahol a női “szög” ugyanolyan megítélés alá esne, mint a férfi.

Ettől függetlenül nem értem a nagy hörgést a dologgal kapcsolatban. Alapban a femik azok akik elvi szinten folymatosan egyenlítősdit akarnak (abba ne menjünk bele ez mit is jelent náluk valójában). Mi elfogadjuk és valljuk hogy a férfiak és nők tipizálhatóan eltérőek, érzelmeiket másképpen élik meg, mások a társadalmi és általában a nemi szerepük is. Ebből adódóan nem teljesen értem miért szeretnénk ebben a tekintetben ugyanazon mérce alapján mérni. Ami persze nem azt jelenti hogy a teljesen és szélsőségesen eltérő kettős mérce lenne a megfelelő, de hiba lenne teljes mértékben összemosni a dolgot.

Mindenesetre olyan filmre nem nagyon emlékszem hogy láttam volna, ahol a házsártos és megfélelmítő nő miatt a kapcsolatból a férfi kacsingatott volna ki a szeretőjével egy kis boldogságért ill. hogy mindezt kifejezetten férfiérzékeny ábrázolással és a tettei megértésével ábrázolták volna.

Koriander
Olvasó
Koriander

Mint Szoffynak is lentebb irtam, hogy tovabbra is a kedvenc filmjeim egyike. Férfiérzékeny ábrázolás, hm szerintem a admirális az ilyen.

Reszet Elek
Szerkesztő

A sorozatot nem láttam, lehet hogy ott a férfi érzelmi szálát is rendesen kibontják mert a filmben ez nem nagyon szerepel.

Szoffy
Újságíró

Egyébként nekem is. Most belegondoltam abba, hogy én mit éreztem a filmmel kapcsolatban. Nagyon sokszor láttam. Persze, volt benne rendesen olyan ábrázolás, hogy szegény Francesca jól beleragadt a házasságba és a farméletbe, és nincs az a szerelem, ami elég lenne, hogy ezt fel merje adni. Ugyanakkor nekem mindig ott törik el a mécses, amikor Eastwood áll az esőben arra várva, hogy a nő őt válassza. Sokkal jobban koncentráltam a férfi karakterre, mint a nőre. Ennek ellenére senkit nem találtam negatívnak. Nem hibáztattam senkit. Tény, hogy Farrell elemzése sok mindent új megvilágításba helyez. Szeretnék egy olyan filmet látni, amelyben a szerepek felcserélődnek.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Nagyon sokszor láttam.”

Hülyeséget minek megnézni kétszer, avagy többször?

Koriander
Olvasó
Koriander

miért hülyeség?

Naooo
Olvasó
Naooo

Szerelmes film mind hülyeség.

Szoffy
Újságíró

Nekem a The Hunt jutott eszembe Mads Mikkelsennel. Nem házasság és párkapcsolati problémák vannak benne, hanem szexuális zaklatás. De az a tömény diszkrimináció, ami a szegény (és ártatlan) férfit éri szerintem nagyon is reális. A film szépen bemutatja a férfi érzéseit és vívódásait.

Koriander
Olvasó
Koriander

Revolutionary road is.

Alfőmérnök
Olvasó
Alfőmérnök

Igen, az egy jó film. A dánok még tudnak olyan művészfilmeket csinálni, amik a szélesebb közönség számára is fogyaszthatóak, nem sablonokból építkeznek, elgondoltatóak és/vagy szórakoztatóak (lásd még pl. Hullámtörés, Olasz nyelv kezdőknek).

Szoffy
Újságíró

Lars Von Trier láv láv….bár a Nymphomaniac feministának tűnik, de csak annak, aki nem érti meg. Antichrist na az valami…

Koriander
Olvasó
Koriander

“Ami persze nem azt jelenti hogy a teljesen és szélsőségesen eltérő kettős mérce lenne a megfelelő, de hiba lenne teljes mértékben összemosni a dolgot.” Ezt kifejtenéd?
Nincs összemosás, ha nő , ha férfi lép félre, hűtlenség. Nyilván el lehet vitatkozni azon, hogy melyik súlyosabb hirtelen felindulásból de facto, vagy éppen gondolatban epekedni.

Reszet Elek
Szerkesztő

Itt nem a mi véleményünkről van szó. Vagy inkább a tiédről, mert én sem gondolom hogy ugyanaz lenne nőnél mint férfinél, sőt (tudod hogy bizonyos dolgokat nem szokványos módon élek meg)! Nyilvánvalóan hűtlenség bárki is csinálja. Amiről az idézet is szól ill. a filmek és romantikus könyvek, az hogy a társadalmi (vagy nők formálta köz)megítélés a “tettes” nemétől függően igencsak eltérően ítéli meg a dolgot.

Míg a nő általánosságban a meg nem kapott szerelmet, törődést, figyelmet, tiszteletet keresi addig a férfi pusztán állatias ösztöneire hallgat. Romantikus körítésben a nő bűntudattól sírva omlik szeretője karjába, míg annak szenvedélyes tüzében megtisztulva nyeri vissza igazi nőiességét és oldódik fel erkölcsi bűnei alól (ezer filmet tudnék mondani). Ezzel ellentétben a férfi valamiféle rossz nőt, családok megrontóját kerít a hálójába vagy vesz meg ill. gonosz fondorlattal jóhiszemű nőt téveszt meg.

Ez meglehetősen kettős mérce a számomra. A való életben esetenként más a cselekmény csak arról nem írnak romantikus könyvet, hiszen mami pornónak nem lenne jó. A férfi mondjuk megismer egy olyan nőt, aki nem kvetelőzik, akivel kapcsolatosan érzi hogy felnéz rá, aki mellett férfiasnak érzi magát, akivel olyan jó a szex mint hosszú ideje nem az asszonnyal. Másik oldalról meg ugyancsak nem romantikus történetbe való az a nő, aki otthon mindent megkap, sőt még el is kényeztetik, ám a kis pöcke rendszeresen ugrál és sajna nem apura, hanem a villanyszerelőre (a kőművesre, a futballcsapatra, a kamasz fia barátaira és még egy rakás pacákra).

Szóval a kettő között van egy köztes realitás amely sokkal inkább valóságos és fittyet hány a mami pornóra méghozzá olyan módon hogy különbséget is tesz a nemek között elvégre szexusunkban is igencsak eltérőek vagyunk. Teszi mindezt nem ítélkező módon, hiszen emlékszel: “A Bűn azért teremtetett hogy megismerhessük az Úr kegyelmét.”  (Marco Venier)

Alter Ego
Szerkesztő

“Nincs összemosás, ha nő , ha férfi lép félre, hűtlenség.” – De hiszen éppen arról beszél Warren Farrell, hogy korántsem ez az egalista erkölcsi mérce hatja át a hűtlenség modern művészi ábrázolását. Ha hűtlen nőt ábrázol a művészet, akkor keresi a hűtlenség méltányolható indokait, azokat a mozgatórugókat, melyek emberivé és megérthetővé teszik a nőt, ha viszont egy hűtlen férfiról van szó, akkor az ábrázolás kimerül azokban a klisékben, hogy a férfi egy öncélú, felelőtlen, szemét kéjenc.

Elek kettővel feljebb megfogalmazott aggodalmát nem pontosan értem illetve nem osztom: attól, hogy mindkét nem viselkedését az empátia felől közelítjük meg, még korántsem mosunk egybe semmit sem.

Mielőtt bárki azt gondolná, nem egy elvont és értelmetlen akadékoskodás ennek a problémának a boncolgatása; nagyon fontos társadalomformáló szerepet tölt be az, amit a populáris irodalom és filmművészet napi szinten sugalmaz az emberek számára.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem a férfihangra gondoltam az osszemosással. Sokkal inkább arra, hogy a teljesen ugyanazon mérce alapjáni összemérés sem lenne igazságos mert ugyanúgy nem veszi figyelembe a nemi különbségeket.

Koriander
Olvasó
Koriander

meg tegyük hozzá, hogy a hűtlen/bukott nő empatikus ábrázolását nem a populáris irodalom, filmművészet kezdte – köze nincs a feministákhoz – hanem 19.századi specialitás, persze nagy kérdés, hogy a férfi szerzők magukról írnak-e, nőbe bújva.

Farrell gondolatai érdekesek, de a film nekem továbbra is Eastwood önfelmentése.

Alter Ego
Szerkesztő

Igen, tudom, hogy nem a Férfihangra céloztál. Meglehet Farrell sem a “tökéletesen azonos mérce” mellett akart érvelni, hanem a tökéletesen azonos empátia mellett.

Egyébként egy messzire vezető vita lappang az egyenlő mérce lehetőségét elvető megállapításod mögött. Ha valaki elkezdi körvonalazni például a két nem eltérő szexuális igényeit és a poligám-monogám attitűdökből levezethető következtetéseket, azonnal belép a feminista célkeresztbe. Nekem úgy tűnik, hogy a feminizmus hatására átformálódó szemlélet mellett párhuzamosan létezik például az a régi kettős mérce is, amely megengedőbb a férfiak alkalmi hűtlenségével szemben. Tartható és vállalható ez a szemléletmód? Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a feminizmus előretörése nem az egyenlő erkölcsi megítélés diadalát hozza el – ez következik Farrell szavaiból is -, sokkal inkább egy új, nőpárti erkölcsszemléletet.

Én egyébként nem látom a probléma megnyugtató feloldását, mert bár a nemekre alkalmazott eltérő szemlélet felszámolása igazságosnak tűnik, viszont úgy sejlik, hogy a nők erkölcseinek “erodálódása” egyenes út a társadalom morális katasztrófájához…

Reszet Elek
Szerkesztő

A feminista célkereszten túl (ami annyira nem zavarna lévén csak hülyét csinálnak magukból szex-fronton)  a dolog komolyabb problémáját abban látom, hogy az emberi kapcsolatokat túlontúl általánosítaná. Nyilvánvalóan mind variáció egy témára (a megmosolyogtatón és a szokványoson át egészen a viszolyogtatóig), ám a megélése olyannyira más, egyénektől függő, hogy nem lehet jó közös nevezőt összehozni rá.

Az női erkölcsi erodálódást én is érzékelem. A dologban igazándiból az a szomorú hogy általánosságban nem teszi boldogabbá a nőket ez a fajta szabadosság , éppen ellenkezőleg.

Volt már hasonló időszak. Pl. amikor a saját magukat “nagy generációnak” nevezők virágokat zabáltak meg egymásra rakosgatták a trippert a hatvanas években. Remélem a mai tendencia is valahogy visszabillen egy kicsit ahogy akkoriban is megtörtént.

Nekem az a benyomásom hogy az informatikának, a migrációnak és a közgondolkodásnak is köszönhetően valamiféle párhuzamos értékrendi világ van kialakulóban, számos egymás mellett létező réteggel (saját szokásokkal, szórakozási módokkal, öltözködéssel, megkülönböztető jelekkel). Analógiával élve, mint a divatban amikor egyszerre felkapott többféle egymásnak is ellentmondó irányzat és mindenki szimpátia alapján választ.

Ezekkel a rétegekkel az a gond hogy a közösségi normalitáshoz képest határozzák meg önmagukat. Jelenkor fejleménye pedig az hogy a médiának, a fogyasztói szemléletnek, a feminizmusnak stb. köszönhetően a közmegegyezéses normalitás kezd eltolódni érzésem szerint nagyon rossz irányba.

Alter Ego
Szerkesztő

Ha valakit foglalkoztat az erkölcsi kettős mérce kérdése, akkor érdemes időt szentelni erre a cikkre és a csatlakozó hozzászólásokra:

http://www.ferfihang.hu/2012/06/22/kettos-merce/

Én teljesen megfeledkeztem már erről a két évvel ezelőtti írásról és most pont a legjobbkor belebotlottam.

Koriander
Olvasó
Koriander

kár volt elolvasnom, különösen egy néhány kommentet, nyilván az emberben ott az ösztön is, de hogy ennyivel nagyobb szerep jutna a szexusnak, mint a léleknek/intellektusnak- enyhén szólva is lehangoló.

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

Nem-nem, még a túróskiflisütő ikszelles seggűdre sem voltam féltékeny.

Reszet Elek
Szerkesztő

Abban az életkorban ez okés fenékméret, idősebben (ahogy a nagy mell is) már problémás lehet.

Koriander
Olvasó
Koriander

majom. kisbetűvel.

Reszet Elek
Szerkesztő

Koriander
Olvasó
Koriander

Nem fogok egy 187 centis szőrmókon anyáskodni, hiába ébresztgeted az anyai ösztönöket, bátyus…

Reszet Elek
Szerkesztő

don Fefinho
Újságíró

Annyi túrós kifli után már valószínűleg pirospöttyös lenne a rudi is.

Koriander
Olvasó
Koriander

Luca Brasi nagyszemű kandúrként, hogy mik vannak, ember :D.

Koriander
Olvasó
Koriander

gumi.

Szoffy
Újságíró

Ez a jelenet viszont nagyon is zavar

https://www.youtube.com/watch?v=G_f6df3g-8A

Ettől meg sírok, mert átéltem hasonlót…csak az ember, aki nem nyitotta ki a kocsi ajtaját nem nő volt, és nem élt párkapcsolatban…csak nem engem választott :)

https://www.youtube.com/watch?v=SW0uYLPWWSo

Koriander
Olvasó
Koriander

igazság szerint csak egyszer láttam a filmet, szóval az általad linkelt első jelenet szerintem zseniális, minden benne van, kínos, ahogyan a nő toporog, amikor eszmél, hogy mégsem ő lenne a legkülönlegesebb hópihe, mert voltak mások is, nézőként meg rágom a kefét, hogy legyen már benne annyi tartás, hogy ha már összefeküdt egy jöttmenttel, akkor viselje ezt méltósággal és ne drámázzon. A gaz csábító…meg csak áll nagy ártatlan szemekkel, hogy de hát ő őszinte vóót, nyílt lapokkal játszott, most mit drámázol te fehérnép, egyébként talán itt csap át Eastwoodnál is a szimpa dugás érzéssé, hogy világossá válik, hogy ez a nő itt most mindent kockáztatat, a férfi szempontot valószínűleg nem értem,hogy mitől lesz ez több mégis egy kalandnál, de összességébenEastwood játéka elhanyagolható, a film valóban Streep miatt jó, rajta kívül asszem Kate Winslet az egyedüli, aki ennyire jó színésznő. Ez a film a színészi munkától jó, a sztori nekem valahol lefedi a romantikus balfaszkodást, mondjuk vállalom, hogy vmi gubanc van a fejemben a romantikát illetően vagy csak Jungnak meg adolfonak van igaza, hogy a nők lelke rosszabb, a kedvenc szerelmes filmem továbbra is a véres gyémánt :).

Szoffy
Újságíró

Ha jól emlékszem, akkor azt fejtegette, mi lenne, ha felcserélnénk a szerepeket? Ha nem a feleség romantikázna, hanem a férj. Ha a férj lenne bevándorló és a feleségnek lenne földje. Senkit nem érdekelne, és nem tartanánk romantikusnak sem. Ráadásul nem szimpatizálnánk a férjjel, mert nem azt látnánk, hogy szerelemre van szüksége, hanem azt, hogy rohadt, hűtlen seggfej.

Koriander
Olvasó
Koriander

a film mondjuk nagyon is realista, továbbra is a kedvenceim közt marad.

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

Tudok olyat mondani, ahol felcserélődnek a szerepek, pl a Hullámok Hercege című könyv(film), ami a címével ellentétben legkevésbé sem romantikus. Viszont nem is ekézi a palit, bár a feleség lepett félre először.

Reszet Elek
Szerkesztő

“Amikor két és fél milliárd ember – főként nő – hasonlítja a helyzetét Diana hercegnőéhez, ahogy az esküvőjéről szóló tévéadást nézi, nem kevesen gondolhatják, hogy az életük kiábrándító. Amikor 25 millió amerikai nő olvas átlagosan havi tizenkét románcot, sokszor amolyan A szív hídjai-féle történetet, amelyben férjes anyukákat ragad magával egy kalandos életű Clint Eastwood, nos, szintén sokan fogják úgy érezni, hogy az életük kiábrándító.”

“De mi van akkor, ha a nő egy megbízható, hűséges férfihoz ment feleségül, de ez a megbízhatóság már fojtogatja, és vágyik egy kis friss levegőre? Ilyenkor felkaphatja A szív hídjait; majd, ha már ennek is rabja lett (mikor is, az affér áporodott levegője miatt vágyik a szabadságra), magához veheti a százezer romantikus regény bármelyikét. Mit lehet tenni, ha egyszer ilyenek a férfiak? Nos, hát… legalább vádoljuk őket érte!”

Koriander
Olvasó
Koriander

A take this Waltzot még mindig nem néztem meg, valószínű nem is fogom.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez igazán sajnálatos.

Koriander
Olvasó
Koriander

Ne legyél ennyire szigorú.

Reszet Elek
Szerkesztő

Tudod jól hogy veled kapcsolatosan sosem vagyok az. Mindesetre az a film megérdemli hogy megnézzék. Persze nem garantált hogy tetszeni fog, van benne egyfajta érzelmi hidegség. Ha másért nem, a színeiért is érdemes, nagyon klasszak benne a színek és a fények is.

Koriander
Olvasó
Koriander

Tudom és kíváló ízlésed van :)

http://www.youtube.com/watch?v=cJ2NNgB24Ak

Reszet Elek
Szerkesztő
Koriander
Olvasó
Koriander

Tudom honnan van csak nem értem, hogy mit jelent :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Miért kellene? A Libera me kissé nosztalgikus hangulatba ringatott, ezért linkeltem. Még a Borbély is beugrott de inkább emellett döntöttem.

És továbbvive a dolgot ami beugrott itt és itt.

MGTOW-hoz ideális.

 

Koriander
Olvasó
Koriander

yo no hablo español… kivi voltam a címre, de közben màr kiszòtaraztam. Èn fèlek a vilàgítòtornyoktòl, biztosan a köd miatt.

Alfőmérnök
Olvasó
Alfőmérnök

“sajnos a feminista módszertan itthon is terjedőben van; az ottani rossz példa sokaknak mutatott követni érdemes modellt”
Hogy ez mennyire így van, mi sem mutatja jobban, mint hogy gyakorlatilag csak egy kis gerillaportálon jelen(het)nek meg ilyesmi írások.
A fősodratú média szinte kizárólag a feminista narratívát fogadja el.

 

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez sajna nagyon így van. Valahogy az egész a “forradalom felülről” elvét juttatja az eszembe. Így van meg nálunk is ez a fajta kisebbségben levő “többség”, ők a mi “bolsevikjaink”.

Adolf Weininger
Újságíró

e karikatúra is ebben a könyvben van:

Koriander
Olvasó
Koriander

Manapsàg szerintem màr senki nem kapna szívrohamot egy letolt bugyitól, bezzeg a diszkrèten bokamutogatòs idôkben :))

haemorgen
Olvasó
haemorgen

Generációról-generációra egyre feminizáltabbak a mai nők, kíváncsi vagyok rá, hogy mennyi idő kell még Magyarországnak a svédországi szint elérésére….

visuo
Olvasó
visuo

parlamentben at kell verni hozza par torvenyt. a magat keresztenykonzervnek mondo fidesz a kulfoldrol erkezo progresszio nyomasat teljesen megakadalyozni nem, csak tompitani tudja. az eu-s intezmenyek, meg az ensz feminaci, meg gender propagandaf eroltet.

Reszet Elek
Szerkesztő

Pusztán közjogi változtatásokkal nem lehet elérni semmit. Ha ráerőltetik a társadalomra csak annyit érnek el hogy az írott és az íratlan törvények között megnő a távolság, kétarcúvá válik a társadalmi kommunikáció. A törvény írott malaszt lesz stb.

Ha megnézed az igazi probléma nem a törvényekkel lehet, hanem a propaganda társadalomformáló, romboló hatásával.

visuo
Olvasó
visuo

a propaganda az mindig agymosas

Reszet Elek
Szerkesztő

A propaganda onnantól agymosás ha a delikvenseket igyekszik rávenni hogy saját érdekeiket félreismerjék ill. azok ellenében döntsenek, cselekedjenek.

Rokapapa
Újságíró

Jó a cikk a könyvről ám néhány szép magyar hazánkra vonatkozó megjegyzés eléggé téves. A társadalmunk még nem tart amerikai szinten de sok lépést átugortunk és a hazai média még a kifejezetten feminista nyugati médiát is megszégyeníti a férfi hibáztatással és gyűlöletkeltéssel. De nem csak a média ami gond hanem a rohamosan terjedő női vezetők a munkahelyeken. Nem azért alkalmaznak nőket vezető beosztásba mert jobb vezetők mint a férfiak, sőt jól kimutatható, hogy vezetői képességeiket tekintve alkalmatlanok ilyen feladatokra pont mint az autóvezetésre. Amiért még is nőket alkalmaznak annak az az oka, hogy ők olyan stílusban követelhetik meg a férfiaktól az engedelmes és kimerítő robotot amilyen csak akarják míg a férfi vezetőknek igencsak ügyelniük kell az emberi hangnemre ha nem akarnak egy kiadós verést elkönyvelni munkahelyi balesetként. De ettől még a nők nem jók vezetőnek és ezt a cégek is beismerik. Jól felfedezhető nálunk is, hogy a női vezetőket sűrűn lecserélik a cégek míg a férfi vezetők akár évtizedekig is vezetők maradnak. De hogy a végső gondolatokra is reagáljak. Mi férfiak megpróbáltuk a nőket egyenlő partnernek tekinteni és az eredmény itt mindenki számára jól látható. Én hírhedten radikális emancipáció és feminista ellenes nézeteket vallok és ezt nem is tagadom. Szerintem egy nőnek a legfőbb feladata a családról való gondoskodás míg a férfié a család biztonságának – az anyaginak is –  a megteremtése. A feminizmust nem tekintem másnak mint a természet bosszúját amiért megszegtük az emberekre vonatkozó törvényeit azzal, hogy egyenjogúságot adtunk a nőknek. Lehet, hogy nincs igazam de valahogy eddig minden feminista megnyilvánulás és felszínre került hazugság pont ezt támasztja alá. De, hogy ne hazudtoljam meg önmagamat még hozzá tenném azt is, hogy két dudás egy csárdában sosem fér meg, se régen, se most, sem pedig a jövőben. A társadalmunkat vagy nők – bár ők alkalmatlanok rá – vezetik vagy férfiak a kettő együtt nem megy ezt ideje lenne végre mindenkinek belátnia. A természet nem véletlenül tette a két nemet ennyire eltérővé és nem a nőket ruházta fel a túléléshez szükséges erővel. Ennek a ténynek a durva semmibevétele a női emancipáció és az, hogy “értelmes emberként” szembeszállunk a természet törvényeivel csak a saját túlzott ostobaságunkat mutatja. Elnézést kérnék az oldal megalkotóitól és mindenki mástól is amiért még az oldallal is szembennálló nézeteimet leírtam de ahogy öregszem egyre inkább sértőnek és megalázónak tartom még a női egyenjogúságot is. És ez az érzés nem meggyőződésből fakad hanem ösztönből ami szintén engem igazol és egyre inkább azt látom a korosztályomban, hogy a férfiak pont így éreznek míg a nők többségében most kezdenek észhez térni és alkalmazkodni a férfiak elvárásaihoz. De ez a kései észhez térés már nem adja vissza a nők által tönkretett életeket, egy életnyi  szenvedést nem lehet jóvátenni 10-20 évi szeretettel, már csak azért sem mert ilyenkor az ember úgy érzi kárba veszett a fiatalsága. Nekem szerencsém volt a párválasztásban bár nagyon későn találtam olyan nőt aki mellett elköteleztem magamat. A dolog iróniája, hogy pont egy hívő vallásos nőben találtam meg azt amire szükségem van annak ellenére, hogy én nem hiszek sem istenben sem a vallások igazában bár a egyes tanításaikat jó társadalmi alapnak tartom. Végszónak talán még azt írnám le, hogy a könyv szerzője jól meghatározta azt az elvet, hogy minél többet követelnek a nők annál többet vesztenek ezt jól mutatja az is, hogy folyamatosan sírnak az egyre nagyobb boldogtalanságuk miatt (persze a feministák erre is azt írják, hogy valójában az egyre nagyobb nőelnyomás miatt boldogtalanok a nők). Bocsánat, hogy ilyen hosszúra és túlzottan szókimondóra sikerült ez a hozzászólás de az utóbbi időben csak olvasok de írni már nem marad időm és most egybe kijött belőlem minden. Köszönöm a megértéseteket… Tovább olvasás »

Reszet Elek
Szerkesztő

Kicsit finomítanék, legalábbis magamnak és a saját szempontomból. Szerintem az egyenjogúsággal neked sincsen semmi bajod. Az egyenjogúságon viszont azt értem hogy a nőknek ugyanolyan joguk van megélni a saját boldogságukat, betölteni életcéljukat stb. Amit sérelmezel (és én sem helyeslem) az sokkal inkább az erőszakos egyenszerepűség, amit mindkét nemre rá akarnak kényszeríteni.

Rokapapa
Újságíró

Ez is jó megközelítés és igazad is van de én ezen messze túlmutatok.

Csak, hogy értsd mit is értek radikális nézeteim alatt. Én – ha rajtam múlna – megtiltanám a nőknek a nadrág viselését, az autó vezetést, a dohányzást, a tömény szeszes italok fogyasztását de még a felsőoktatásban való részvételt is. És elhiheted ez még messze nem a lista vége.

Reszet Elek
Szerkesztő

Ez számomra már túlzás. Mindenkinek meg kell(ene) találni a helyét. A túl sok tilalomfa megöli a társadalmi mobilitást, egyéni érvényesülést, míg a túl kevés tiltás, ahogy manapság látható is, elkorcsosít.

Én sokkal inkább hajlanék a szelídebb társadalmi pressziókra. Másrészről sokkal működőképesebb lenne valódi szabadságot adni a nőknek (és a férfiaknak is), felszabadítani a külső pressziók alól. Ez valójában azt jelentené hogy az életpályaválasztásukban nem lenne anyagi megfontolás és nem lennének természetellenes pressziók, fals szerepsugallatok. Lásd női magazinok, műsorok és filmek, média. A többit meg elrendezné a természet. Alapjában véve a nők jobban vonzódnak az olyan munkákhoz ahol kommunikálni lehet, emberekkel foglalkozni, nevelni, ápolni stb. Ezek sokkal közelebb állnak a női természethez, mint sok olyasmi amibe inkább belekényszerítik őket a társadalmi értékességük (anyagiak) hamis indokával. Lássuk be az utóbbi dolgokban általában az esetek többségében nem is valami jók. Ha pedig a presszió a “helyes” értékek terén is csökken, szerintem újra képesek lesznek felfedezni a családépítés, anyaság, odaadás, valakihez tartozás szépségét. No meg persze az sem árt ha mi férfiak végre megtanulunk a nőkkel bánni mert eddig ezt a tudást csak kevesek birtokolták lévén nem voltunk annyira rászorulva a nemi érdekérvényesítés okán. A nők legalább annyira akarnak maguknak jó partnert találni, mint mi férfiak csak némiképpen segítenünk kell nekik újra megtalálni a nőiességüket. Elvégre az állítás fordítva is igaz, nélkülünk férfiak nélkül a nők sem lesznek sosem nők.

Megjegyzés a tiltásaidhoz: Egy műveletlen (iskolázatlan) nőt sosem tudnék partnernek tekinteni. Enélkül nem lehet megfelelő kommunikáció (hiszen nincsen megfelelő önreflexió sem), a kommunikáció nélkül meg nem alakulhat kis megértés és bizalom. Bizalom nélkül pedig nincsen kapcsolat. Bizalom nélkül a nő nem fogja elengedni a kapcsolati kontrollját (még bizalommal is nehéz, a butábbjának főleg), anélkül nem mer gyöngének lenni, átadni a döntés és irányítás felelősségét és a vele járó erőt. Mindezek nélkül pedig nem fog kialakulni a természetes kapcsolati dinamika. Szóval…

Rokapapa
Újságíró

Hogy a végével kezdjem te is elköveted azt a hibát, hogy az iskolát egy kalap alá veszed a műveltséggel. Vannak ugyan az iskoláknak bizonyos műveltségi elvárásaik de a legműveltebb emberek elsősorban csak középiskolai végzettséggel rendelkeznek és a műveltségüket a saját érdeklődési körükben szerezték saját kedvtelésből. Ezzel ellentétben a  “tanultabbak’  az iskola után csak szakmailag művelődnek és valós műveltséget általában csak a művészeti pályán dolgozók tudnak felmutatni.

A férfiak mindig is tudtak bánni a nőkkel csak ezt a nők már elnyomásnak tekintik és igyekeznek olyan viselkedési formát felvenni ami még számukra is érthetetlen majd az ehhez alkalmazkodni próbáló férfiakat hibáztatni amiért már egyáltalán nem tudják miként viszonyuljanak a nőkhöz. A nők túlértékelése pedig tényleg valós és hihetetlen veszélyeket rejtő probléma. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a férfiak által elkövetett CSBE szinte teljes egészében a nők által felvett ostoba viselkedési formák következménye. Mára sokkal inkább helytálló az a kijelentés, hogy a nőknek kell megtanulniuk bánni a férfiakkal mert míg nagyanyáink még tudtak bánni nagyapáinkkal addig a mai nők már csak agressziót és gyűlöletet ébresztenek maguk ellen. Az anyaság és családépítés ma is központi dolog a nőknél csak a karrierépítés utánra akarják időzíteni viszont a férfiaknak pedig akkor már nincs szükségük családra és gyerekekre mert már annyira megszokták az agglegény életet vagy pedig már befürödtek párkapcsolatokkal. De orvosi szempontok figyelembe vétele mellet is egyértelmű, hogy a nőknek nincs helyük a felsőoktatásban hisz mire kijárják az iskoláikat már túl kellene lenniük az első gyerek megszülésén.

További ellentmondás az is, hogy igen kevés férfi köti le magát olyan nő mellett akinek azonos vagy magasabb iskolája van. Olvastam is valahol erről egy olyan elméletet amely szerint a férfi csak akkor érezheti magát igazán férfinak ha az intellektuális fölénye megkérdőjelezhetetlen. Bár ezzel nem feltétlenül értek egyet annak ellenére elismerem, hogy komoly valóságalapja van. Hiába van diplomám egy diplomás nőt már nem is tudok nőnek tekinteni párkapcsolati értelemben.

Szoffy
Újságíró

A tiltásokkal nőként nem tudok egyetérteni, de amit írtál a felsőoktatás és a gyerek kérdéséről, az sok esetben valós probléma. Észak-Amerikában elindult egy tendencia…a nő férjhez megy, családot alapít gyermekekkel, és amikor a gyermekek már óvodába/iskolába járnak, akkor tanul tovább a nő. Akkreditált, online egyetemeken. Ez nem olyan időigényes, tehát mellette tud foglalkozni a családjával. Sok ilyen ismerősöm van. Ők a karriert a gyerek utánra időzítik. A későbbi karrier egyrészt megalapozza a gyermekek továbbtanulását, másrészt biztosítja a kellemes nyugdíjas éveket.

Olvastam is valahol erről egy olyan elméletet amely szerint a férfi csak akkor érezheti magát igazán férfinak ha az intellektuális fölénye megkérdőjelezhetetlen.

Erről azt gondolom, hogy ha a férfiak így gondolkodnak, akkor ez az ő bajuk. Nem sértésnek szánom, de ez kicsit olyan, mint másokat általánosságban hibáztatni az önbizalom hiánya miatt, ami egy berögződésen alapul.

Koriander
Olvasó
Koriander

“Olvastam is valahol erről egy olyan elméletet amely szerint a férfi csak akkor érezheti magát igazán férfinak ha az intellektuális fölénye megkérdőjelezhetetlen.”
Ez így van, de az intellektuális fölényt nem úgy szerzi meg, hogy a másiknak megtiltja az ismeretszerzést, egyáltalán megtiltható-e, ha valaki természeténél fogva kíváncsi. Meg aztán egy férfinál sem az iskolák mennyisége teszi az intellektust, ahogyan a tisztelet sem alanyi jogon jár, mindenesetre nincs visszataszítóbb egy ostoba és fölényeskedő kannál.

Naooo
Olvasó
Naooo

“egyáltalán megtiltható-e, ha valaki természeténél fogva kíváncsi”

https://www.youtube.com/watch?v=RXfIZkXmzro

Koriander
Olvasó
Koriander

nemtom, ez a szöveg vhogy…a múltkori Death-es jobban tetszett, punk helyett inkább rappelj.
“a kislányok még hisznek a királyfikba
de rádöbbenek idővel ez simán fingszag
amit éreznek, nem finom parfüm a nyakon
mer a szívtipró macsók bizony szar műanyagok”

Naooo
Olvasó
Naooo
Koriander
Olvasó
Koriander

könnyezem, nem ismertem, nagyon vagesz B))

Reszet Elek
Szerkesztő

A kommentemben az iskolát a művelődés szinonímájaként használtam függetlenül attól hogy a szakbarbarizálódás az oktatás terén is egyre erősebb és a reneszánsz ember, mint példakép korántsem tartozik a követendő példák közé manapság.

A nők túlértékelése kapcsán pedig ez jutott az eszembe, noha Kori biztosan biluxolni fog tőle.

Férfiként én visszataszítóbbnak találok egy hisztiző, zsémbelő, buta picsácska szukát.

Koriander
Olvasó
Koriander

Csak még mielőtt nagyon megsértődöm úgy érted hogy a fényszóróimmal rádbiluxolok vagy

“biluxol

Vki nagyon erősen figyel valamire, de e szó mögött ott van az a cinikus jelentés is, hogy hiába figyel az illető úgysem lát és nem is ért meg az egészből semmit.”

Reszet Elek
Szerkesztő

Folyamatosan pislog… ;-)

Koriander
Olvasó
Koriander

A hisztiző, zsémbeskedők, hp-k nőként is visszataszítóak, ezért vagyok alapvetően antiszociális.

Szoffy
Újságíró

De jó, hogy nem vagyok egyedül :)

Koriander
Olvasó
Koriander

a zsémbeskedéssel? :)

Szoffy
Újságíró

Nem, azzal, hogy a sok hp miatt antiszociális lettem :D

Koriander
Olvasó
Koriander

Igen, egyébként egy jó maszk. A srácom ovijában iszonyatos volt az első év, hogy akkor most járjunk össze és ismerjék meg a szülők is egymást… szerencsére már leszálltak rólunk.

xyz
Olvasó
xyz

“Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a férfiak által elkövetett CSBE szinte teljes egészében a nők által felvett ostoba viselkedési formák következménye.”

Az is a nők (és a feministák) hibája ha bántalmazza őket egy agresszív férj. Régebben is volt rá példa, hogy verték a feleségüket a férfiak, ahogyan a nők is a férjüket., úgyhogy ezt az egyet nem kellene a feministák, pontosabban a nők nyakába varrni… Erre én meg mondhatnám, hogy a férfiak hibája, ha veri őket a feleségük, mert a férfiak ostoba viselkedésmintája káros a kapcsolatra. Az ostoba viselkedésformát veréssel illik javítgatni, ugye? Jó kis elgondolás…

Kormoraan
Olvasó
Kormoraan

“Olvastam is valahol erről egy olyan elméletet amely szerint a férfi csak akkor érezheti magát igazán férfinak ha az intellektuális fölénye megkérdőjelezhetetlen.”

Részemről tapasztalati alapon cáfolnám.
Az előző kapcsolatomban az intellektuális fölényem megkérdőjelezhetetlen volt, mégsem éreztem magamat férfinak cseppet sem. A jelenlegiben semmiféle intellektuális fölényem nincs (igaz, hátrányom sem) mégis férfinak érzem magam benne.

Montana24
Olvasó

Szerintem minden baj forrása az, hogy anno megtörtént a társadalommá való szerveződés. Ezzel jöttek a törvények, a pressziók, és az általánosítás. Amíg általánosító óriásközösségekbe szerveződnek az emberek, mindig lesz olyan csoport, akinek ez meg az nem lesz jó, mert mindenki egyén, és mindenki másképpen gondolkodik. Minden egyéb törvénykezés, és szócsavargatás csak pofon a szarnak…

Reszet Elek
Szerkesztő

Évezredeken keresztül a technikai és tudományos fejletlenség miatt az óriásközösségek az egyén túlélését is szolgálták. A jelenlegi történelmi viszonyok egyik érdekes vetülete, hogy manapság a technikának és a tudományos eredményeknek köszönhetően az egyénnek erre már egyre kevésbé lenne szüksége.

Az együttélés mindig kompromisszumokkal jár. Nincsen ez másképpen akkár párkapcsolatokra, akár jóval nagyobb közösségekre gondolunk. Szóval ez egyáltalán nem baj, sőt! Ahol nincsenek társadalmon belüli konfliktusok ott nagy baj van. Persze nem mindegy milyen konfliktusokról és milyen megoldásokról van szó.

visuo
Olvasó
visuo

“ami szintén engem igazol és egyre inkább azt látom a korosztályomban, hogy a férfiak pont így éreznek míg a nők többségében most kezdenek észhez térni és alkalmazkodni a férfiak elvárásaihoz. De ez a kései észhez térés már nem adja vissza a nők által tönkretett életeket, egy életnyi szenvedést nem lehet jóvátenni 10-20 évi szeretettel, már csak azért sem mert ilyenkor az ember úgy érzi kárba veszett a fiatalsága.”

kik es mikor kezdenek eszhez terni? sokan beszelnek, hogy 30 felett kezdenek eszhez terni a nok, de en nem ugy latom. sztem 50 felett sem. 50 feletti novel meg mihez kezd egy ferfi? megeszi a sutijet, meg a befotjet?

—–

én betiltanam a koedukalt okatatast, ill. a korlatlan es teljesen szabad szexualis parvalasztasukat. meg a piercinget es a tetkot.

sztem viszont a felso legokosabb 5% no tenyleg tanuljon es ertekmes szakmat, amivel valoban hasznosak lehetnek a tarsadalomban. de egyetemi-munkahelyi szarkavaraa es ribanckodas tilos.

brandon
Olvasó
brandon

Én is ezzel értek egyet. Kerülgetik itt a témát, hogy a nők munkavállalása, meg emancipáció stb. Bullshit.

A valóság az, hogy jelenleg a nők, következmények nélkül, manipulációra, hatalomgyakorlásra használhatják a szexualitásukat a férfiak felett. Ez okozza a férfiak hátrányos helyzetét.

Amíg a társadalomban a nők választó, feltételszabó helyzetben vannak, mivel ők érinthetetlenek, és a férfiaknak kell alkalmazkodniuk hozzájuk ha akarnak tőlük valamit, addig a férfiaknak mindig szar lesz.

Reszet Elek
Szerkesztő

“A valóság az, hogy jelenleg a nők, következmények nélkül, manipulációra, hatalomgyakorlásra használhatják a szexualitásukat a férfiak felett.” – Ez évezredek óta így megy. Nem értem a problémádat. Csak meg kell tanulni kezelni. Ilyen tekintetben olyanok mint a gyerekek, mindig feszegetik a határokat. Viszont ellentétben a gyerekekkel sosem boldogok azzal amit megkapnak, elérnek.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Ácsi. Ha ezt a gondolatot fűzzük tovább, persze, hadd próbálgassák nyugodtan a határaikat, hiszen évezredek óta ezt csinálják, meg a gyerekek is ilyenek. Majd mi férfiak megtanuljuk ezt kezelni.

Csak éppen a gyerekek nem vezethetnek autót, nem lehetnek főnökök a munkahelyen, nem vásárolhatnak egyedül a boltban, nem cigizhetnek, nem ihatnak, nem szexelnek és így tovább.

Reszet Elek
Szerkesztő

Nem hiszem hogy bárki meg tudná változtatni a nők természetét. Ahogy a femik sem képesek rá, bármilyen groteszk kísérleteket is tesznek rá, úgy ez nekünk sem fog menni.

Azt hogy a nők természetében ilyesmik is vannak lehet szidni csak minek. Ennyi erővel a napot is szidhatnám egy kánikulai napon hogy melegít vagy a havat télen mert nem tudok közlekedni.

Kordában lehet tartani az ilyen női késztetéseket és lehet segíteni a partnernek hogy ő hogyan küdjön meg vele.

greifswalder
Olvasó
greifswalder

Amit mondasz az igaz egy partnerkapcsolatra, elvégre a partneredet magad választod. De ugyanezt a gyerekes, szexualitással visszaélő, manipulálós viselkedést bevinni oda, ahol hatalom, pénz, közérdek van, ott nagyobb bajokat okoz. Szerintem régen már csak ezért se engedték a nőket bizonyos területek közelébe, egyrészt mert így viselkednek, másrészt mert nem képesek felelősséget vállalni azért, amit csinálnak, harmadszor, mert nem vonhatók “férfimódra” felelősségre.

Reszet Elek
Szerkesztő

Éppen ezért nincsenek bizonyos helyeken nők ill. nem bíznak rájuk hatalmat, sokan mások pedig csak kirakatként szolgálnak. Ettől függetlenül a maradéknak is megvan a kontrollja. Nem sok olyan lehetőség van ahol azokat a korlátokat át lehetne hágni amelyek kordában tartják őket.

visuo
Olvasó
visuo

en meg betiltanam az ezoteriat is.

Zsuzsi
Olvasó
Zsuzsi

Nagyon keményen fogalmazol. Úgy érzem, a csalódottság és elkeseredettség szól és árad Belőled. Nem vagyok még 50 éves, de nagyon leteszed ezt a korosztályt (is). Szerintem egyáltalán nem életkortól függ, hogy egy nő, (és a férfi is!)  hogyan éli életét, mikor bontakozik ki igazán és miben. Nem csupán sütisütésben és befőtteltevésben teljesedhet ki, ám tisztelem azokat is, akik ebben és a családban, gyereknevelésben. Az életben semmi sem fehér és fekete.

Mi a probléma a koedukált oktatással ? És mi alapján választanád ki a “felső legokosabb 5% nő”-t ? Ki jogosult ennek eldöntésére ?

Amúgy meg nem minden nő vehető egy kalap alá, ahogy férfi sem. Szerencsére nem vagyunk egyformák.

Koriander
Olvasó
Koriander

A koedukált oktatással csak annyi a probléma, hogy alapvetően a kislányoknak kedvez és egy élénkebb gyerek (idegrendszeri érés lassabb, alapvetően fiúk) hamar megkapja a renitens billogot, 6-10 évesen a gyerekek még nem maguknak, hanem mások elismeréséért tanulnak (szülő, tanár), így ugye nem kell elmagyarázni, hogy egy folyamatosan rossznak skatulyázott gyerek már beleragad a szerepbe és önbeteljesít. Ezt hívják egyébként pygmalion-effektusnak “magatartásra és az isk.-i teljesítményre vonatkozó elvárások gyakran együtt járnak: jó magatartású gyerektől nagyobb valószínűséggel várnak el jó teljesítmény t és fordítva, mely összefüggés inkább a lányokra nézve igaz. Az önmagát beteljesítő jóslatok többféle, ált. nem tudatos módon közvetítődnek a tanulók felé: gyorsabb megerősítés, több szemkontaktus és mosoly, nagyobb fizikai közelség a tehetségesebbnek gondolt tanulók esetén.

Read more: http://www.kislexikon.hu/pygmalion-effektus.html#ixzz3PrVX1iDV

visuo
Olvasó
visuo

kb. erről beszélek. a (kis)lányok automatikusan túlértékelve lesznek a koedukált oktatásban.

a lányok ezek után összekeverik a szorgalmas bebiflázást a (szexuális) erkölccsel.

visuo
Olvasó
visuo

„Szerintem egyáltalán nem életkortól függ, hogy egy nő, (és a férfi is!)  hogyan éli életét, mikor bontakozik ki igazán és miben.”

jó, az 50 éves („érett”) nő tudja csak igazán mi kell a férfiaknak és igazából a férfiak csak sznobságból állítják fel a farkukat a 20onévesekre, ám lelkük mélyén egy 50essel akarnak jó sokat és hatalmasat dugni. most jobb így? : )

igen, a fejlett világ (OECD) legkövérebb helyzettjei vagyunk itt Magyarországon és ezen belül is a nők. ezek mellett ráadásként, még nálunk vannak a világon a legszebb nők. ; ]

http://youtu.be/k8Fvy-0HXQ8

„És mi alapján választanád ki a “felső legokosabb 5% nő”-t ? Ki jogosult ennek eldöntésére ?”

; DDDDD

„Amúgy meg nem minden nő vehető egy kalap alá, ahogy férfi sem. Szerencsére nem vagyunk egyformák.”

de most még mindig ingyenebédért követelődztök?

Edgecrusher
Olvasó
Edgecrusher

Ne haragudj, de pár állításod mellett nem tudok szó nélkül elmenni:

“Nem azért alkalmaznak nőket vezető beosztásba mert jobb vezetők mint a férfiak, sőt jól kimutatható, hogy vezetői képességeiket tekintve alkalmatlanok ilyen feladatokra pont mint az autóvezetésre.”

Vezetői pozícióban dolgozom 12 éve, és a tapasztalat azt mutatja, hogy igenis vannak jó női vezetők, és rossz férfi vezetők is. Milyen tulajdonságaik  alapján mutatható ki, hogy alkalmatlanok? Nem az határozza meg valakiről, hogy milyen vezető, hogy mi a neme… továbbmegyek: a munkavállalót sem az alapján válogatjuk vezetőként.

Az elméleted, hogy  “Amiért még is nőket alkalmaznak annak az az oka….” merő fikció. Ha egy ember megfelelő önértékeléssel és tartással rendelkezik, akkor kőkeményen meghúzza a határt, hogy milyen stílusban szólhat hozzá a főnöke -vagy bárki- , legyen az férfi vagy nő.

A női vezetők fluktuációjával kapcsolatban: Nem tudom, hol dolgozol, vagy hol láttad ezeket a példákat, de ha normális a kiválasztás, akkor megfelelő ember kerül az adott pozícióba, az esetek döntő többségében. Ha ismétlődő jelleggel kell megválni vezetőktől, (amennyiben a cég kezdeményezi az elbocsájtást), akkor egyszerűen rosszul működik a hr.

Just for the record: A női kvótát maximálisan ellenzem, mert nem hallottam még róla, hogy az aszfaltmunkások között be akarnák vezetni, ellenben a vállalatok döntéshozó (magas fizetéssel rendelkező) igazgatótanácsába igen.

Az autóvezetéssel kapcsolatos megjegyzésed nettó általánosítás, egy csomó nő jobban vezet, mint egy férfi. (v.ö. Susie Wolff)

SIL
Olvasó
SIL

Mivel éppen most váltok munkahelyet a női vezetőm elviselhetetlen és egyben lekezelő stílusa miatt, így nálam pont betalált a hozzáállásod. Azt a tartást és önértékelést amire hivatkozol próbáld már meg újrapozicionálni a 12 évvel ezelőtti önmagadban, mert képzeld, nagyon sok beosztott-alkalmazott nem azért nem szól vissza mert nem elég kemény a töke, hanem azért mert van mit vesztenie, tudja, hogy a gyökér főnöke ezt kihasználja, ezért az elvtelen viselkedésért megveti a főnökét és csak simán rá hagyja, mint általában szokta az ember, ha valakit lenéz. Ezek alapján kíváncsi lennék, te hány női főnöködnél húztad meg az említett határt és utána meddig tudtál vele együtt dolgozni és milyen minőségben, illetve hatékonysággal. Tapasztalatból mondom, ha egy női főnököt így befenyítesz, utána máson tölti ki a fölényeskedését, ha egy mód van rá előtted, csak hogy végignézd… (én pl. most ezt untam meg, pedig már egy rossz szó sem érte a házam tájékát vagy 2 éve…)

A HR-esek vagy nők vagy melegek… valóban nem ártana abba a szakmába több szaktudás és emberség.

A nők idegesek a volánnál, a férfiak pedig nem. Nyugodtabban vezetünk kocsit is. Egész egyszerűen ki lehet jelenteni hogy a férfiak nyugodtabbak és higgadtabbak az életben, ez mindenhol előjön. Vezetni bárkit és bármit csak higgadtan lehet – hosszútávon.

visuo
Olvasó
visuo

„A HR-esek vagy nők vagy melegek…”

akárcsak a mostani divat„tervezők”. ezért szar az elmúlt 50 év női divatja. a melegek, meg a nők direkt szívatásból és gyűlöletből terveznek ocsmány, rosszul álló ruhát a többi nőnek.

xyz
Olvasó
xyz

Tele van nyugodt férfiakkal a börtön is…hirtelen felindulás, szerelemféltés, bosszú stb, verekedések(De ők a nők miatt bűnöznek csak, ez nyilvánvaló…)

A nők szoktak 300 km/h-val (higgadtan) vagánykodni az autópályákon a spéci autóikkal…ezzel baleseteket okozva. A férfiak általában leszarják a szabályokat és kezelhetetlenek…ennyi erővel ilyenek én is tudok mondani… A férfiak magabiztosabbak és jobban bíznak magukban mint a nők ez a helyzet szerintem.

Nem vagyok férfiellenes, te viszont nőellenes vagy…ha a férfiak higgadtabbak, nyugodtabbak, kevésbé agresszívek akkor miért ők verekednek össze, miért nem ők ügyelnek a türelmet igénylő gyerekekre vagy idősekre? Ugyanolyan idegroncs a magyar férfi és nő is. Szerinted nyilván nem, majd igazolni is fogod nekem, hogy a nők idegroncsok a férfiak meg higgadt oroszlánok…

visuo
Olvasó
visuo

nna, már csak te hiányoztál ide.

xyz
Olvasó
xyz

tudom :$ azért jöttem:P

Tibi
Olvasó
Tibi

A nők idegesek a volánnál, a férfiak pedig nem. Nyugodtabban vezetünk kocsit is. Egész egyszerűen ki lehet jelenteni hogy a férfiak nyugodtabbak és higgadtabbak az életben, ez mindenhol előjön. Vezetni bárkit és bármit csak higgadtan lehet – hosszútávon.”   – egészen a közelmúltig  a nők alacsonyabb autóbiztosítási díjakat fizettek, mint a férfiak. Részben jogosan; ugyanis átlagosan kevesebb -majd feleannyi balesetet okoznak életük során mint egy férfi.  Viszont ebből még nem következik az, hogy jobb sofőrök is egyben, pláne annak tükrében, hogy az egy kilométerre jutó közlekedési balesetek számában több mint háromszor annyi köthető hozzájuk, mint a férfiakhoz. Csakhát távolságban(km) a férfi átlagosan a sokszorosát vezeti le annak élete során, mint amit a nő, aki jellemzően a lakókörnyezetében pl. óvoda/iskola, bevásárlás, fodrász, munkahely, : tehát egy rendszeresen begyakorolt jól ismert útvonalon kocsikázik, ellenben ha az anyóshoz kell nagy ritkán “leugrani” Sopronból Debrecenbe, akkor azért jellemzően apa vezet. Ahogy nyaralások, bármilyen a szokásostól eltérő útvonal esetében is megannyiszor a férfi vezet. A sofőrök nagyszázaléka férfi, többmillió kilométerrel a lábában, értelemszerű hogy több balesetet okoznak…

 

xyz
Olvasó
xyz

Igen, elismerem, de a férfiak hmm fiúk szoktak általában vagánykodni a volánnál…ezzel nem a figyelmetlenségből adódó baleseteket kreálva, hanem idiotizmusból eredőeket. Az őrült gyorshajtás többnyire a férfiak privilégiuma… Láttam olyan férfit aki kb. a térdével vezette a kocsit kanyarokban is mert annyira gyakorlott volt és úgy csinálta mintha csak tésztát kavarna, nem is féltem mellette,de ha valami baleset van és nem fogja a kormányt akkor ez már felelőtlenségnek számít, nem figyelmetlenségnek. (Ami nagyobb baj)

A nők nem idegesebbek, hanem kevésbé magabiztosak, mert nem az ő terepük, ennyi…

Reszet Elek
Szerkesztő

A nők általában rosszabb sofőrök. Mert gyengébb a térlátásuk, a térben való tájékozódási képességük, általánosságban igaz hogy az aktuális érzelmi állapotuk döntően befolyásolja a vezetési képességeiket, habozóan bizonytalanok, hajlamosabbak arra hogy külső ingerek elvonják a figyelmüket a vezetéstől, gyakran dekoncentráltak. Szóval itt nem a gyakorlat hiányáról van szó, amivel a femik takaróznak. A tények makacs dolgok.

xyz
Olvasó
xyz

Én nem takaróztam semmivel…de azért a nők óvatosabbak ezt se feledjük.

Sőt több dologra is jobban tudnak egyszerre összpontosítani. Nem sokkal rosszabb sofőrök általánosságban. Leginkább a bátortalanság és a magabiztosság hiánya az, (nem az ő terepük, kevésbé érdekli őket, nem annyira szívesen vezetnek) ami miatt kevésbé jók az autóvezetésben.

(Khm…egy férfi figyelmét elég hamar elvonja egy félmeztelen női test… a koncentrációról ennyit)

Naooo
Olvasó
Naooo

“de azért a nők óvatosabbak”

MENNYÉMÁÁÁ

“egy férfi figyelmét elég hamar elvonja egy félmeztelen női test…”

Melyik fele?

Reszet Elek
Szerkesztő

Uramatyám! Te ezt most válasznak szántad?

Egy méretes, meredt fasz meg a nők figyelmét vonja el.

Leginkább a bátortalanság és a magabiztosság hiánya az, (nem az ő terepük, kevésbé érdekli őket, nem annyira szívesen vezetnek) ami miatt kevésbé jók az autóvezetésben.” – Még véletlenül sem ismernéd el, hogy valaminek lehetnek nemi alapú bológiai különbségbeli okai. Csak papagájként ismételgeted az egyetlen okot, amivel a femik takaróznak. A bátortalanságot, a környezeti nevelő hatásokat és a társadalmi pressziókat. Szánalmasan hitvány és a valós tényeket negligáló a véleményed. Vagy készakarva mert fanatikus vagy ill. mert már a te agyad is átmosták a sok hülyeséggel.

xyz
Olvasó
xyz

Igen válasznak:) Vagy kérdésnek ezt döntsd el te:) Ahogy itt olvasgatok férfihangon(az egyetlen ilyen típusú oldal amit olvasok neten+ huffnágel, nem olvasgatok feminista hülyeségeket(csak antifeminista és nőgyűlölő hülyeségeket mert nyilván mazochista vagyok) egyre jobban megutálom a férfiakat(pedig már volt egy pont, hogy jééé megpróbálok kiegyezni és nem uralkodni a páromon és nem cseszegetni állandóan, aminek a kivitelezése igen nehéz lenne):) Eddig eléggé bírtam a fejüket, de ahogy látom, hogy itt burjánzanak a nőgyűlölők brandon, rókapapa, huffnagel blogja.

Nem ismertem el, hogy kevésbé jobbak? Egyébként akkor is sokkal óvatosabbak a nők, te meg ezt nem ismered el… A nők nyilván 180nal száguldanak, mint egyes idióták… Lehet, hogy nem olyan jó a térlátásuk, de jórészt nem ezért vezetnek rosszabban…a férfiaknak pedig a színek felismerése okoz gondot, mégis sok férfi(meleg) divattervező van…

Elismerem, hogy nemi alapú biológiai okai vannak, nem ismertem el?

Általában a nőknek nem olyan nagy a pofájuk mint a férfiaknak…kevésbé bátrak…alig mernek megszólalni sokszor, főleg, ha véleményt vagy bármi mást kell kifejteni.  Ahol nem érzik magukat otthon azt óvatosabban csinálják és kevésbé szeretik…ez nem járul hozzá?

Nehogy azt mond nekem, hogy a férfiak szépen, ízlésesen kisminkelnek, felöltöztetnek egy nőt…az pedig nem a férfiak asztala..ők azt érzik idegenebbnek…nem érdekli őket. Ha valami nem érdekel nem is csinálod szívesen és jól.

Szerintem a te agyad mosták át…szar gyerekkorod lehetett talán…gondolom az itt lévőket mindet az anyjuk inspirálta, hogy bírálják a nőket és próbáljanak gyűlölködni( az egyenlőség nevében). A nők rosszabb sofőrök, idegbetegek, kevésbé intelligensek, nem kellene dolgozniuk, se szavazni, se iskolába járni, csak szülni 10-20gyereket és otthon ülni szoptatni…  akik esetleg karrierbe kezdenek egyesek szerint zárt osztályra valók. Tényleg itt dúl az egyenlőség.Itt olyan véleményeket olvasok…álszent keresztények, szimplán nőgyűlölők…az egyik szerint dolgozzon a nő(ne ÉLŐSKÖDJÖN) a másik szerint meg otthon bassza a rezet…elég nehéz rajtatok eligazodni…

Elmondtam bazd+, hogy a nők szarabbak a vezetésben…nem állítottam soha, hogy jobbak vagy ugyanolyanok. Erre engem elkezdesz baszogatni, hogy fanatikus vagyok…a térlátásuk nem olyan szar… érdekes módon nem buknak fel séta közben, nem baleseteznek minden második vezetésük alkalmával… sok állatnak jobb a térlátása mint az embernek…biztos jó sofőr lenne belőlük…a látás IS meghatározza, de leginkább az, hogy hogyan ül a volán mögé, milyen érzések kavarognak benne…SZERINTEM…nem tudós vagyok, hogy azt gondold, hogy szentírás amit mondok

Rosszabb a térlátásuk rendben legyen neked igazad bazd+ a nők vakok és azért vezetnek szarul, nem azért mert bizonytalanabbak és kevésbé akarnak/szeretnek vezetni…nem szeretik talán a felelősséget.

Ezzel tényleg felbaszol, ha azt mondod, hogy fanatikus vagyok…tudod jól ki a fanatikus…vannak itt is páran a nőgyűlölő fajtából…de rájuk senki soha nem mondta, hogy fanatikus…úgy ahogyan a szélső bal az király mert a nemzet milyen szép és jót akarna…a szélső bal meg rohadék…én mind a kettőt elítélem. Összhangnak kell lenni, de amikor olyat látok, hogy Suum Cuique azt monda kb, hogy a szegények dögöljenek éhen(támogassuk a gazdagokat-vmi álszent kereszténységre hivatkozva) rokapapa meg azt, hogy a nők legyenek otthon az életük 80 évében…ne dolgozzanak..vagy brandon fejtegeti, hogy minden nő élősködő, akkor csak kicsit megy fel bennem a pumpa amikor ENGEM nevezel fanatikusnak…bocs de ez kijött…

the hermit
Olvasó

elég nehéz rajtatok eligazodni…

Homogén masszának próbálod beállítani a férfihang.hu kommentelőit, pedig hát nagyon is sokfélék.

Persze hogy nem tudsz rajtuk kiigazodni, mikor az egyik ezt írja, a másik meg az ellenkezőjét.

A másik, hogy ne keverd össze a weboldalt a kommentelőkkel.

Alter Ego
Szerkesztő

És akkor még hozzátehetnénk, hogy a weboldal szerzői is függetlenül gondolkodó személyek, még akkor is, ha a lap szerkesztői igyekeznek néhány apróbb elv mentén homogenizálni őket…

Reszet Elek
Szerkesztő

Olvass figyelmesebben! Fanatikus vagy agymosott, ezt írtam. Ha nem fanatikus akkor agymosott. Agymosott is kétféle lehet. A fel sem tűnik neki állapot a legrosszabb. A téma kapcsán a szóhasználatod volt ami egy az egyben femi kölcsönzés.

“Szerintem a te agyad mosták át…szar gyerekkorod lehetett talán…” – Éppen ellenkezőleg. Fantasztikus gyerekkorom volt, olyan ami a legtöbbeknek nem adatik meg, manapság meg pláne nem.  A szüleim pedig még mindig együtt vannak pedig már aranylakodalmon is túl vannak. Ami engem illet én mindig piedesztálra emeltem a nőket és kifejezetten pozitívan elfogult voltam velük. Ez sokban édesanyám hatása is volt. Éppenséggel ennek köszönhetően teszem igencsak magasra a mércét nőiesség tekintetében és igencsak elszomorít hogy egyre kevesebben viszik át a lécet. Szóval ami engem illet meglehetősen mellényúltál.

Ami néhány idekommentelőt illet, valóban vannak nőgyűlölő tendenciák is, de ebből hiba lenne általánosítani.

visuo
Olvasó
visuo

„egyre jobban megutálom a férfiakat(pedig már volt egy pont, hogy jééé megpróbálok kiegyezni és nem uralkodni a páromon és nem cseszegetni állandóan, aminek a kivitelezése igen nehéz lenne):)”

megutálod a férfiakat? és akkor mi lesz? nem kap a párod enni, vagy mi? : P

sajnálom, hogy nem úgy ugrálunk, ahogy te szeretnéd. : P

Kodo
Újságíró
Kodo

Tankolás…. 3 benzinkutast szállítottak kórházba, nem tudták abbahagyni a röhögést :)

http://embed.indavideo.hu/player/video/30d87d6e7a

Naooo
Olvasó
Naooo

“mint amit a nő, aki jellemzően a lakókörnyezetében pl. óvoda/iskola, bevásárlás, fodrász, munkahely”

Szerető kimaradt.

Edgecrusher
Olvasó
Edgecrusher

12 éve is ugyanígy gondoltam, ahogy most, a tartás tekintetében. Mindenkivel annyit lehet megcsinálni, amennyit enged, a többi szimpla picsogás. Ha máshogy nem, akkor munkahelyet váltva. Persze, “ráhagyja”. Inkább nem meri felvállalni a konfliktust. Képzeld, volt alkalmatlan főnököm, (nő), és kifejezetten örültem, amikor otthagytam a picsába a céggel együtt, de nála is meghúztam a határt. Bele van mindenkibe nevelve a poszt-kádári meghunyászkodás, meg hát könnyebb is sírni a dohányzóban évekig, mint küzdeni.

“A nők idegesek a volánnál, a férfiak pedig nem. Nyugodtabban vezetünk kocsit is. Egész egyszerűen ki lehet jelenteni hogy a férfiak nyugodtabbak és higgadtabbak az életben, ez mindenhol előjön.”

Egész egyszerűen NEM lehet kijelenteni. Honnan szedted? Csináltál felmérést? Csak mert a keménykedős-verekedős “forgalmi szituációk” jelentős részénél pont nem nőket látsz emberkedni, meg anyázni, meg retikülfightolni.

FYI: férfi vagyok, és nyilván nem véletlenül olvasom ezt az oldalt. De a feministák mellett ugyanolyan mértékben irritál, amikor egybites általánosításokkal osszák az észt a nőkkel kapcsolatban.

antifeminizmus=/=nőgyűlölet

 

Koriander
Olvasó
Koriander

Köszi mindkét hszed.

Edgecrusher
Olvasó
Edgecrusher

Igazán nincs mit :)

Reszet Elek
Szerkesztő

Bele van mindenkibe nevelve a poszt-kádári meghunyászkodás, meg hát könnyebb is sírni a dohányzóban évekig, mint küzdeni.” – Szerintem mindkettőtöknek igaza van. Könnyű kiállni magadért ha mondjuk mérnök vagy Bp-en, a munkádat keresik és adott esetben külföldön is el tudnál helyezkedni (szakértelem, nyelvtudás, megtakarítás stb.) viszont annál nehezebb ha mondjuk BAZ megyében vagy betanított munkás három műszakban van két gyereked meg egy lakáshiteled. Sok dolog igencsak a körülményektől függ és nem valamiféle poszt-kádári maradványtól.

Koriander
Olvasó
Koriander

Szerintem Edge egy mostanában itt újból eluralkodó tendencia ellen szólt, nyilván Dean nem játszhat egyfolytában sünöset, de már tényleg unalmas ez a constans fruszt.

Edgecrusher
Olvasó
Edgecrusher

Igen, kb. Eléggé rontja az oldal minőségét és hitelességét, hogy pont azoknak a sztereotípiáknak felelünk meg az ilyen hisztikkel, amelyek ellen (mindkét oldalon) küzdünk. (Még akkor is, ha a kommentek nem feltétlenül az oldal szerkesztőinek véleményét tükrözik) – úgyis összemossák. Arról már nem is beszélve, hogy támadási felület.

Adolf Weininger
Újságíró

Mit kellene szeretnem az emancipációban és a feminizmusban, azok mai állása szerint?

kérded a cikkben. Úgy is mint – a jelen sorok írásakor – századik kommentelő, és úgy is mint alkalmi ördög ügyvédje ezt válaszolom:

Egyfelől tény, hogy a férfiénál alapból rosszabb  a nők természete (Jung óta ezt ki merem mondani, bár már rég sejtem), másfelől azonban fajunk elképesztő szaporulata miatt a női mentalitás összehasonlíthatatlanul alkalmasabb a jelentősen megemelkedett agressziós szint össztársadalmi kezelésére. Tán evolúciós fejlemény a nőiesség előretörése…. Ha nem ők törnének előre – immár túl a hétmilliárdon – vérfürdőbe torkollna az egész. Bár kétségkívül az is egy megoldás volna.

Vesd össze naooo verbális agresszivitását libsifemcsiszingliével… Szorozd meg ezerrel, vetítsd ki nagy összefüggésekre, és kiderül, hogy minden kisszerűsége ellenére mit is lehet szeretni – már ha valaki erre vágyik – az emancipációban, és annak túlhajtott paródiájában, a feminizmusban.

A dolog abból jön, hogy a végső két nagy férfiprojekt az ÖLNI-HALNI, a két nagy női a SZÜLNI-ÉLNI.

Hát ezt adják nekünk a feminin-rómaiak. A feminin-paxot.

Alter Ego
Szerkesztő

Ez olyan szép volt, hogy talán igaz se volt… :)

Konrad Lorenz vadludakon végzett elmélyült megfigyelései óta tudjuk, hogy a hímek agresszióját a nőstények rendszeresen szítják, irányítják, manipulálják. Még egy ilyen kevés kommunikációs eszközzel rendelkező állat esetében is megfigyelhető, hogy nagyon gyakran a nőstények jelölik ki az ellenséget és módszeresen (kotkodácsolással, csipkedéssel, iránymutató mozgással) szítják fel a hímek agresszióját és jelölik ki annak irányát. Talán éppen a kommunikációs csatorna leszűkítettsége miatt annyira szembetűnő ezeknél az egyszerű állatoknál, hogy mi is történik, bár a fejlettebb kommunikációs eszközökkel rendelkező embernél sem mindig bonyolultabb a dolog a kotkodácsolásnál és a csipkelődésnél, de talán mégis lehet annyira bonyolult, hogy a tiédhez hasonló szép és romantikus tévedésre vezesse az ember (fiú)gyermekét. ;)

A territoriális agresszió (háború) minden egyed esetében létszükséglet, szerencsétlen “csillagállásoknál” mindennapos szükséglet, és az “ÖLNI-HALNI” ugye, úgy válik pontossá, hogy “ÖLNI VAGY HALNI”, ráadásul ha éppen nem mindkét nem aktív, cselekvő, agresszív részese ezeknek a kisebb vagy nagyobb háborúknak, akkor legalábbis passzív(-agresszív) érdekeltjei, de semmiképp sem ellenlábasai. Tehát nem hiszek benne, hogy a nők előtérbe törése, vagyis a “csipkelődés és a kotkodácsolás” hangosodása bármikor is egyfajta “feminin-pax” üdvözítő hírét hoznák el nekünk, éppen ellenkezőleg, növelik a társadalom irritáció- és agressziószintjét. További messzire vezető elmélkedésre és elhamarkodott következtetésekre most inkább nem vállalkoznék…

Maestro
Szerkesztő

A cigányoknál is úgy kezdődik a verekedés vagy a lincselés, hogy a nők óbégatnak, visítanak, uszítják a férfiakat…

Adolf Weininger
Újságíró

A nenis cikk eredeti verziója úgy szólt, hogy az antifeminizmus nem vitatja, hogy a nők sokáig el voltak nyomva, de ma már nincsenek. Azt hiszem, Tőled jött az infó, hogy nem gondolja ám minden antifeminista, hogy a nők valaha is el voltak nyomva. Ezen kissé elcsodálkoztam, de – hisz tényről van szó – javítottam a szöveget, hogy a mérsékelt szárny nem vitatja…

Viszont szeget ütött a fejemben, hogy vajon Te – ebből a szempontból – galamb vagy-é vagy héja? A mérsékelt szárnyhoz tartozol-e, mint mondjuk … vagy …, vagy a kemény vonalhoz, mint … vagy … vagy …

Egy kérdéssel kevesebb:)

Alter Ego
Szerkesztő

:) Felvet némi bonyodalmat, hogy a “nők elnyomása” alatt sokmindent lehet érteni. Most elgondolkodtam, és lehetséges, hogy kívülről nem mindig tűnik koherensnek az álláspontom, megpróbálom egyértelműbbé tenni a véleményem:

Nem hiszek abban, hogy a természeti és genetikus szükségszerűségen túl kifejezetten, tudatosan sanyargatták, elnyomták volna a nőket a férfiak (sőt gyakran éppen ellenkezőleg), úgy gondolom, hogy sokáig ösztönös és praktikus szükségszerűségek alakították ki a két nem viselkedését és társadalmi szerepeit. Tisztelem a természet praktikumát. Ezzel szemben az emberi fejlődés egy bizonyos szintje után, az emberi értelem diadala után már nem tartom szükségszerűnek, humánusnak, ha a két nemet eltérő jogok illetik meg. Ha a bizonyos időkben fennálló jogegyenlőtlenséget is “nőelnyomásnak” kell neveznünk, akkor a tényeket elfogadva azt is mondhatom, hogy elismerem, hogy a nők bizonyos időszakokban “el voltak nyomva”.

De ezen még mindig tudok egyet csavarni, mert azt is vallom, hogy egy jog megléte még nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenkinek kötelező érvénnyel élnie is kell azzal… Ez most nem a képmutatás megnyilatkozása, hanem újfent a természet praktikumának tisztelete.

Nagyon érdekes folyamat, ahogyan az ember ösztönkésztetései összeütköznek az intelligencia morális kategóriáival. Hogy ezzel mit fogunk kezdeni, az szerintem egy nagyon aktuális problémája az emberiségnek.

Nehezen követhető a véleményem?

Adolf Weininger
Újságíró

Az utolsó csavar nehezen követhető, még gondolkodom rajta.

Ami előtte van – hogy a nők az emancipáció előtt el voltak-e nyomva, vagy épp ellenkezőleg, elkényeztetve voltak-e -, abban roppant könnyű állást foglalni (úgy értem, mindenkinek a maga számára), azt kell csak mindenkinek magának eldöntenie, hogy a házi kedvenc állatok el vannak-e nyomva (e szerint a túl nagy szeretet – ami már nem is szeretet, hanem imádat – nem ismer kegyelmet, voltaképp a saját élvezetét keresi, ezért megfosztja valódi jogaitól szeretetének imádatának tárgyát), vagy épp ellenkezőleg: korlátlan jogai vannak a házi kedvenceknek, hisz valóságos kényúr, minden körötte forog: a család legfontosabb tagja. Mindkét álláspont védhető és cáfolható. Szerintem a legkedvencebb háziállat se rendelkezik a legjogfosztottabb ember jogaival, és ab ovo nem is rendelkezhet soha. Ebből a szempontból mellékes, hogy valamelyik eszement császár konzult csinált a lovából.

 

Alter Ego
Szerkesztő

Egy-két egyszerű példa megvilágíthatja, hogy semmi komplikált dologra nem gondoltam: A nők választójogának biztosítása emberjogi kötelesség, azonban nem kötelező ezzel élni, ha valaki saját maga is tudja, hogy annyira nem ért a politikához (mert hidegen hagyja), hogy csak az alapján tudna választani, hogy melyik jelöltnek szélesebb a válla; épp így az oktatásban való részvétel alapjog, de szükségtelen programokat létrehozni arra, hogy mindenáron minél több nő vegyen részt a felsőoktatásban, miközben jól tudjuk, hogy sokan inkább nagycsaládos anyák lesznek, és nem használják a felsőfokú szakképesítésüket semmire sem…

Szóval a jogok megléte nem jelenti azt, hogy ne hajolhatnánk meg továbbra is a természet által diktált praktikum előtt. Tehát “egy jog megléte még nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenkinek kötelező érvénnyel élnie is kell azzal…”

Adolf Weininger
Újságíró

bárcsak rájönnének maguktól, hogy hol a helyük – jó kis ábránd

Reszet Elek
Szerkesztő

“Szepessy vállat vont.

– Megint az ósdi fölfogás! Ön még bolondnak is tart engem, pedig csak cinikus vagyok. Én csak azt fogadom el az emberi élet nyilvánulásaiból, amiben logika van. Mit bánom én, hogy történtek a dolgok a pásztoridillek korszakában? Hogyan szerettek a régi görögök és rómaiak, vagy hogyan szerettek az én apáim? Azóta okosabb lett a világ. A francia forradalom sok ostobaságot és cifraságot elfújt. De a Burg ablakából persze a francia forradalom se volt látható. Itt mindig egyforma levegő van. Ah, itt sohase fognak szellőztetni. Minden olyan dohszagú. Ön kacag azon, hogy Kovács kisasszonytól meg nem kérdeztem, szeret-e viszont? Minek? Ha én meglátok egy kanárit vagy egy papagájt és megszeretem, hát egyszerűen megszerzem magamnak anélkül, hogy kíváncsi volnék, ha vajon az is megszeretett-e engem? Ön megint nevet? Pedig vagy betegség a szerelem, és akkor miért kívánjam, hogy a szeretett lény is beteg legyen? Vagy egészséges elmével megy végbe az a misztérium, és akkor mi benne a boldogító? Ugye, az az érzés, ami énbennem él? Hát mi közöm nekem ahhoz a másik érzéshez, ami őbenne lappang? Önök még az emberiség gyerekkorát élik. Igenis, valóságos gyerekek. Vagy még rosszabbak. Mert a gyerek előbb mégis játszik egy kicsit a kedvenc bábujával és csak aztán hasogatja szét, hogy megnézze, mi van a belsejében. Persze, kóc van a belsejében. Önök azonban előbb a kócra kíváncsiak s csak azután fogadják el a játékszert. Nem, uram, én nem vagyok oly önző. Isten két darabban teremtett bennünket. Nekem is külön lelkem van, neki is. Én arra nem kívánok láncot vetni. Legyen a lelke szabad. Nekem csak a teste kell.” – Mikszáth: Akli Miklós

Adolf Weininger
Újságíró

erről három cinikus szeretet-felfogás jut eszembe:

köznapi: mi közöm ahhoz, hogy szeretsz?

szuperönző: mi közöd ahhoz, hogy szeretlek?

autista: mi közöm ahhoz, hogy szeretlek?

:)

haemorgen
Olvasó
haemorgen

Az a durva ebben a feminista agymosásban/férfielnyomásban, hogy én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek az agyában ne hagyott volna nyomot. Például nekem anyám, akivel éveket éltem egy fedél alatt, jól működő házasságban van, meglátásom szerint kevésbé tette magáévá a feminista álláspontot, mint az átlag. Mégis, ennek ellenére, az ő gondolkodásában is helyet kapnak olyanok, hogy “a férfiak 2%-a, elég lenne az emberiség fenntartásához”, “jobb lenne a férfiaknak is ülve pisilni”. Egyszerűen döbbenetes, hogy minden nő, és minden férfi gondolkodása valamilyen szinten fertőzve van ezzel a méreggel. Főleg az a döbbenetes, hogy ha belegondolunk, hogy a komolyabb agymosás csak körülbelül 60-70 éve kezdődött, bár a csökevényeit pár száz évvel korábbra is vissza lehet vezetni.

Barátnőm családjában is láttam, hogy borzasztóan öntudatosak a nők, de nemcsak az én generációm -huszonéves-, hanem az anyja is – negyvenév körüli-.

 

Egyre veszélyesebb elköteleződni jogilag, ezt manapság egyre többen ismerik fel. A férfi ismerőseim többsége nem akar házasodni, egész egyszerűen a környezetükből kiindulva: rengeteg válást láttak, és az itt férfihangon sokszor leírt polkorrekt igazságszolgáltatást. És ezt csak a saját személyes környezetükben látott példákra lapozva gondolják így, az igazán durva dolgokról -amit elhallgat a média- fogalmuk sincs.

 

Szerintem az egész felsőoktatás azért lett ennyire felfuttatva a nyugati világban, mert a feministáknak ez felel meg a legjobban. Egy felsőoktatásba járó nő szinte soha nem szül gyereket. Miután elvégezte, sokkal nagyobb lesz az arca, bár férfi ismerőseim között is van olyan, akinek stadion méretű az arca egy sima diploma miatt. Rengeteg magányos nő van a felsőoktatásban, kb. a 3/4-e, és elég komoly lehetőségeik vannak a férfiak terén.

Azt szeretném kihozni a kommentemből, hogy teljesen kizárt, hogy a férfiak gondolkodása és szerepe ne modernizálódjon 20-30-40 éven belül. Modernizáció alatt azt értem, hogy alkalmazkodik a feminizált nőkhöz. Végre a nők is megkapják azt, amire olyan nagyon harcolnak jelenleg: férfinak lenni, női testben. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz örömteli mindez számukra.

Pillanatragasztó
Olvasó
Pillanatragasztó

“teljesen kizárt, hogy a férfiak gondolkodása és szerepe ne modernizálódjon 20-30-40 éven belül. Modernizáció alatt azt értem, hogy alkalmazkodik a feminizált nőkhöz.”

Ez az alkalmazkodás már most is megvan, ebben élünk. Az, hogy a férfiak nem akarják a számukra végletesen előnytelen hosszútávú elköteleződést, például egy nagyon jó példa a gyors alkalmazkodásra. A férfiatlan hímpapucsok elterjedése is egy – szerintem nem túl sikeres – stratégia. A nők leépítették a hagyományos női szerepeket, erre válaszul a férfiak is leépítik a hagyományos férfi szerepeket. Hogy ez a folyamat mennyire örömteli a nőknek, az jól látszik: a “hova lettek az igazi férfiak”, illetve a “már nem szólít le senki az utcán” sirámok egyre hangosabbak.

Naooo
Olvasó
Naooo

“Miután elvégezte, sokkal nagyobb lesz az arca, bár férfi ismerőseim között is van olyan, akinek stadion méretű az arca egy sima diploma miatt.”

https://www.youtube.com/watch?v=PyMhBoqjAvk

Suum cuique
Újságíró

https://dontmarry.files.wordpress.com/2009/03/sexualutopia.pdf

“…women are, next to children, the main beneficiaries of marriage. Most men work their lives away at jobs they do not much care for in order to support wife and family. For women, marriage coincides with economic rationality; for a man, going to a prostitute is a better deal. Accordingly, chastity before marriage and fidelity within it are the very least a woman owes her husband. Indeed, on the traditional view, she owes him a great deal more. She is to make a home for him, return gratitude and loyalty for his support of her, and accept his position as head of the family. Traditional concern for fallen women does not imply there are no “fallen men.” Fornication is usually a sin of weakness, and undoubtedly many men who fall into it feel ashamed. The real double standard here is that few bother to sympathize with those men. Both men and women are more inclined to pity women. Some of the greatest male novelists of the nineteenth century devoted their best labors to the sympathetic portrayal of adulteresses. Men, by contrast, are expected to take full responsibility for their actions, no questions asked. In other words, this double standard favors women. So do most traditional sex roles, such as exclusively male liability to military service. The female responsibility to be the primary enforcer of monogamy is something of an exception.”