Női magazinok lapjain és internetes blogokon egyre gyakrabban lángolnak fel viták arról, hogy az első randin fizessen-e a férfi vagy sem. Míg a nők egy része tudomásul veszi, elfogadja a feminizmus vívmányát, a modern egyenlőséget, addig a nőtársadalom másik fele hevesen ostorozza azokat a “pasikat”, akik nem nyitják ki a pénztárcájukat az első találkozón. Árad a lenézés a férfiak felé és a “smucig” a leggyengébb jelző ilyenkor…
Véleményem szerint nincs abban semmi elítélendő, hogy ahogyan a régi „anti világban”, az első randin a férfi fizessen. De a mai felgyorsult és anyagias életünkben egy átlagos városi párkereső rengeteg randit lebonyolít mielőtt egy tartós kapcsolatba kezd, ezért Hölgyeim nem árt néhány dolgot tisztázni a fizetéssel kapcsolatban. Tetszik, vagy sem, mi férfiak, ha a közeledésünket egy nő elfogadja, vagyis hajlandó randizni velünk, – és itt kizárólag a kimondottan párkeresés céljából létrejövő találkozókra gondolok, – azt gondoljuk, hogy az alapvető szimpátia, a vonzalom már megvan a felek között. Innentől kezdve – kis sarkítással élve – a ráfordított időre, energiára és pénzre egyfajta befektetésként tekintünk, amelynek hozama a kialakuló pár- vagy szexkapcsolat.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az első pár randi során megváltozhat a felek vonzalma és akár alakulhat úgy is, hogy mégsem lesz az egészből semmi sem. Ekkor leírjuk az egészet mint veszteséget és tovább lépünk. Azonban minket férfiakat az háborít fel igazán, amikor a nő, már a találkozó előtt, vagy a találkozó elején jól tudja, hogy nem akar semmit a férfitől (sem akkor, sem a jövőben), de ennek ellenére gondtalanul elfogadja, hogy az gálánsan állja a számlákat. Az ekörül zajló vitában persze gyakran előkerül egy tipikus női érv, miszerint: “azért mert fizetett nekem egy italt, ugyan ne várja el senki sem, hogy széttegyem a lábam!”
Hölgyeim, van egy rossz hírem, végső soron, durván megfogalmazva: elvárjuk. Ugyanis az egyenes megoldás az lenne, hogy abban az esetben, ha nem akartok semmit sem egy férfitől, azt még azelőtt közöljétek diplomatikusan, mielőtt Dezsőke kirendeli nektek az üveg francia pezsgőt. Elhiszem, hogy jól esik az ingyen kaja, pia, rendezvénybelépő, taxi, miegyéb, de ne csodálkozzatok ha utána leribancoznak titeket. Ugyanis az a helyzet, hogy azzal, ha egyszer vagy többször elfogadtok egy ital vagy vacsorameghívást egy férfitől, azt mi úgy dekódoljuk, hogy bejövünk nektek annyira, hogy tovább léphetünk a következő szintre, viszont ha utána “lekoptatás” van, akkor úgy érezzük, hogy számító módon kihasználtak minket. Nem ártana arra gondolni, hogy az átlagos férfiembernek sem a legyek hordják össze hó elején a fizetést, hanem legtöbbször fáradságos munka van mögötte, és ugye, ti sem szerettek számotokra felesleges dolgokra pénzt kiadni, ti sem fizetnétek pusztán azért egy férfinak, hogy egy vacsoraasztalhoz ülhessetek vele. – Szóval én azt gondolom jó megoldásnak, ha állja minden férfi a randik költségét, de a nők csak olyantól fogadják ezt el, akiről valóban elhiszik, hogy másnap reggel szívesen fogadnák tőle a reggelit is az ágyban.
A randi szerintem ismerkedésre van. Pont arra, hogy kiderüljön, akarok-e a másiktól valamit. Miért lenne bűn, ha egy-két randi után visszautasítaná az egyik fél a másikat, mert kiderült, hogy nem lát a dologban perspektívát? És nem azért, mert eleve így ment bele. Hanem mert a randi(k) során derült ez ki a számára. Ezt írtad is, hogy van ilyen, de aztán agyonütöd az elvárások fejtegetésével.
+ megj.: nem mindenki szexeljünk az első randi után típus. És nem feltétlen azért, mert jól le akar húzni.
Persze, hogy agyonütötte, mert valamiért nem akarja megváltoztatni a véleményét arról, hogy a férfiaknak “kell”, “illik” fizetniük az első randik költségét. Talán pont azért nem akar nézőpontot váltani, mert ha valaki nem akarja állni a számlát, akkor utána jön a lenézés? Ezt csak úgy lehet feloldani, hogy oké fizetek én, de akkor te meg tudd, hogy miért vagy itt.
Feleslegesen kéred Gerge-on számon az első randi utáni szex kérdését, hiszen pont az általad a szövegben kimutatott ellentmondások világítanak rá, hogy szerinte sem feltétlenül ez az egyetlen ideális ismerkedési mód.
A “fizetni vagy nem fizetni” dilemma feloldásáról meg végül nem írtál egyetlen szót sem.
Szerintem mókás kis provokáció lehet minden csajjal mosolyogva kifizettetni a saját fogyasztását. Semmivel sem kell vastagabb arcbőr hozzá, mint amivel az átlagos nő rendelkezik. Ha legközelebb olyan sorozatos randihelyzetbe kerülök, akkor biztosan ki is fogom próbálni. Akinek meg nem tetszik, az mehet is rögtön a levesbe. Minden férfitársamat is kifejezetten erre biztatnám, hiszen így a férfiaknak is jó móka lesz majd rengeteget randizni. :)
Érdekes vita lesz ez, már látom előre, hogy mik jönnek még, ha elkezdjük felemlegetni a szűzkurvák leganyagiasabb válfajait: a randiszédelgőket, az italért dörgölődzőket és a pezsgőért táncolókat… :D
Írtad, hogy nem írtam a dilemmáról. Mert nem is tudom feloldani. Annyira más vagyok meg más világban élek, mint a jelenlegi rögvalóság, hogy meg se kísérelem. Tapasztalatlan is vagyok a randizás terén, mert hamar elkeltem. Talán annyit tudnék javasolni, hogy ne drága helyre menjen, akinek nem éri meg. Séta egy szép helyen vagy egy cukrászda olcsóbban jön ki, mint egy vacsi egy puccos helyen. Persze megértem a vacsit, le akarjátok nyűgözni a nőt, de ha zavarja, hogy nem szórod rá a tízezreseket, akkor legalább kiszűrted hamar a pénzsóvár fajtát. De mondom, én nem értek hozzá. Nekem természetes volt, hogy randira csak olyannal megyek, aki szimpatikus, és ha mégis valami gond van, nem randizgatok tovább csak azért, hogy ingyen egyek.
Eleve nehéz megítélni a jelenlegi helyzetet, ha házas nőként már rég nem randiztál. Én sem…már majdnem 10 éve, ha beleszámolom a házasság előtti kapcsolatom a férjemmel. Anno bennem fel sem merült, hogy vacsorázni vigyenek az első randin. Lehet, hogy a mai szingli nőkre ez jellemző….remélem nem.
Örülök, hogy megértetted: Én egy erős, független nő vagyok! – Most pedig fizesd ki a vacsorámat!
írod: „Miért lenne bűn, ha egy-két randi után visszautasítaná az egyik fél a másikat, mert kiderült, hogy nem lát a dologban perspektívát?”
átugortad a cikk azon részét, hogy „De a mai felgyorsult és anyagias életünkben egy átlagos városi párkereső rengeteg randit lebonyolít mielőtt egy tartós kapcsolatba kezd,”
sztem a nők 90%-a már a meghívás előtt eldöntötte, hogy semmi komolyabbat nem akar a férfitól, de azért fizessenek neki. ha ez így sorozatban meg, akkor az már szívatás, a másik megkopasztása.
továbbá: vmi. magyar kisvárosban bírósági ügy volt abból, hogy ezt egy nőlény sorozatban csinálja. konkrétan kb. betáblázta a hetét/hónapját, hogy kivel, mikor és hogyan megy beülős-kajálós randira. ahol vki mindig állta kb. a napi vacsoraadagját. szóval vki(k) ingyen etette/ék. ellenszolgáltatás nélkül. kb. ez a lopással, a „kitartotsággal” egyenlő, ami büncselekmény: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kitartotts%C3%A1g
másrészt most jött ki az OECD (fejlett országok) statisztika, ahol Magyarország első helyezett lett elhízás terén és ezen belül is kiemelték, hogy a nők elhízottabbak, mint a férfiak.
összegezve: mi a jó abban, hogy…
1, az én pénzem fogy (és nagy valószínűséggel nem kapok semmit az elköltött pénzemért)
2, a nő meg még hízik is?
hasonló balfaszság:
http://www.ingyenkeblek.hu/
a férfi még csak egy .jpg-et sem kap cserébe az új mellről, nemhogy „használhatja” őket – ennyi erővel az ablakon is kidobhatja a pénzt. ugyanott van. a net meg ráadásul tele van ingyen mozgóképes anyagokkal, ahol sokkal szebb nők, sokkal többet bevállalnak…
Bocsi, naiv voltam. Nem tudtam, hogy az ingyen vacsi tömegsport a nőknél.
én mar 10 éve kiszaltam a randibizniszbol, parkereses-kulturabol, de az egyre tobb panaszkodo ficko azt jelenti, hogy egy letezo, novekvo jelensegrol van szo.
es ne erts felre, nem azt mondom, hogy egy kaveért azonnal terdeljenek : )
De.
Van erről egy anekdotikus megfigyelés, hogy az átlag férfi körülbelül 20 személynél kell bepróbálkozzon, mire egynél komolyra fordulna a dolog. És akkor nagyon jó szériája van. Ez 5%-os siker ráta, vagyis ha az ember régivágású típus, és mind a húszat megrandiztatja, az esetek 95%-ában akár be is gyújthatott volna otthon a kápéval.
Egy átlagos vacsora Pesten, két személyre még akciósan is (!) ötezertől fölfelé tendál, de legyünk optimisták, tegyük fel megússzuk alsó vonalon öt ropiból.
Ha mindegyik nőt elvisszük étterembe, és rendkívüli módon mindnél kibukik már az első randit követően az érdektelenség (ami ugye nem szokott), mire eljutunk a huszadikhoz, akivel komolyra fordul a dolog, az optimista áron számolva 20 × 5000, azaz 100.000 forintnál tartunk (a párkapcsolati költekezés csak onnantól kezdődik igazán).
Mint mondtam, ez a minden tekintetből nagyon optimista becslés. Szóval gyakorlatban inkább ennek a kétszerese-háromszorosa (még az is optimista). Összehasonlításképpen: a tavalyi (’14) bruttó átlagkereset 235.900 forint volt.
Hadd ne mondjam, hogy hova lehet elmenni.
“a tavalyi (’14) bruttó átlagkereset 235.900 forint volt.”
Mennyi lenne, ha kiszednék belőle a felső 10 százaléknyi tolvajt?
Elég szar arány, minden 3-4. nővel komolyabbra fordult a dolgom. Mondjuk biztonsági játékot játszok erősen, egyrészt mert utálom az elutasítást másrészt nem fizetek a semmiért.
Akkor ismerkedjenek a parkban dobozos üccsivel.
Szerintem jogos, hogy első randin a férfi vállalja egy tea vagy kávé kifizetését, következőre már lehet kérni, hogy a nő fizessen.
nyugi, nem lesz következő! : P
Sok első randi kell, hogy legyen második, ha az is jól sül el, már lehet számítani a folytatásra.
bocs, de nem vagyok mazochista. és ez nem a kitartásról szól.
“az első randin fizessen-e a férfi vagy sem”
Ki hívott meg kit a randira? (A meghívás azt jelenti, a meghívó fél fizet. Ha vendégeket hívok, nem ők hozzák a kaját és az italt, csak ha extraként kedveskedni akarnak, hoznak italt és sütit.)
A meghívó fél tisztázta-e ezt a kérdést a meghívottal? (Vannak esetek – bulik, régen batyubálok -, amikor minden meghívott viszi a kaját, piát. De ebben előbb meg kell állapodni. Ha a meghívó nem teszi, de mégis ezt várja, esetleg megsértődik.)
Meglehetősen lehangoló úgy nekiindulni egy ismeretségnek, hogy a meghívást ilyenolyan befektetésnek tekintem.
Ha komolyabb kapcsolatra vágyom valakivel, legyek olyan becsületes, hogy megmondjam, nincs pénzem ebédelgetni, vacsorázgatni, de egy kávé, vagy üdítő, vagy fagyi még belefér a keretembe. Aki meg ezt nem érti meg, azzal szerintem kár is elkezdeni randizgatni.
Nemigazán ismerek olyanokat, akik hatalmas számlákat csinálnak az első randikon. Biztosan rossz körökben mozgok.
Igaz én magam már régen randiztam, de baráti találkozókon is hasonló a helyzet. Van, amikor mindenki fizeti a magáét, van, amikor én hívok meg ismerőst, van, amikor engem hívnak meg. Még sosem használtak ki, amikor én hívtam meg valakit és én sem rendelek extra drága dolgokat, ha engem hívnak meg – főleg, ha ismerem az illető anyagi kereteit.
Az érdekes gondolat, hogy az első vacsorarandi azért van, hogy lefeküdjek vele.
És ha az első vacsorarandi után le is akarok feküdni vele, tudnom kellene, hogy jó lesz és nem menekülni akarok, hanem elfogadnám a reggelit is.
Ez az egész egy görcsös, embermentes, kötelező játszmázásnak tűnik nekem, aminek semmi köze az élethez – még akkor sem, ha sok ilyen valós példa van. Ne így randizzatok! Semmi eredménye nem lesz azon kívül, hogy csupa rossz tapasztalatot szereztek egymásról, keserűség és düh buggyan ki belőletek a randi hallatán is.
Elhiszem, hogy vannak rossz tapasztalatok. A párommal neten “ismerkedtünk” meg – összesen 2×5 percet beszélgettünk. Igaz, nem csajozás/pasizás volt a cél és nem is randi randinak indult, hanem egy kötetlen beszélgetésnek. De mivel elég sok negatív tapasztalata volt már embernek, ezért felhívott a találkozó előtt nem sokkal, hogy tényleg elmegyek-e, mert ha nem, akkor inkább nem vár. Már úton voltam és megjelentem.
Egy fénykép alapján, vagy ha még az sincs, persze, hogy csak élőben derül ki, tetszik-e az illető, de még akkor is leülök vele és nem futok el titokban – legföljebb megköszönöm a randit és közlöm, hogy többet inkább ne. Vagy ha nem is álmaim hercege, de szimpatikus, adok még esélyt az ismerkedésnek.
Ha jól emlékszem, ő fizette a kapucsínómat és a gyömbéremet is. Sokáig nem vitt vacsorázni.
A volt férjemmel az első randink egy ebédszünetben esett meg. Meghívott egy italra. Amikor fizetésre került a sor, kiderült, hogy nem tudnak neki visszaadni a nagy pénzből. Ezért én fizettem. :o))
Az fizet, aki meghívta a másikat. – Heheh, “jól ki van ez így találva”, elvégre az is egy élő sztereotípia, hogy a férfinak illik randevúra hívni a nőt és sok nő inkább száradna kóróvá, minthogy ő hívjon randira egy férfit, és még a sokadik alkalom után is csak azt várják, hogy mikor csörren meg a telefon, de ők véletlen sem kezdeményeznének…
A személyes példák bár szívderítőek és öröm olvasni azokat, de félek, ezzel az átlagférfi nem fog sokra menni, mert az átlag nő nem olyan okos, kedves, öntudatos, mint Hgyi…
Kérek is minden itt jelenlévő hölgyet (akik egyértelműen a nőtársadalom “felső tízezrét” képezik kvalitásaik tekintetében), hogy az ilyen közkeletű problémák megbeszéléséhez ne úgy közelítsenek, hogy önmagukból extrapolálnak arra, hogy mennyire jogosak vagy sem a férfiak panaszai, mert így tévesen arra következtetésre juthatnak, hogy a férfiak csak feleslegesen siránkoznak a nők idegesítő társadalmi allűrjeiről, hiszen azok biztosan nem is léteznek, csak ezek a picsogó lúzerek látják így, vagy fogják ki mindig a rossz nőt, amúgy “zsák a foltját” alapon… – Higgyünk azért abban is, hogy az itt publikáló szerzők pedig a férfitársadalom “felső tízezrét” reprezentálják és nem az objektivitás igénye nélkül vagdalkoznak…
Az értelmezési problémát jelzi az is, hogy a hölgyek rendre azt akarják kiolvasni ebből a cikkből, hogy a szerző és általában a férfiak vacsoráért cserébe akarnak nőt vásárolni. A cikk számomra inkább arról szól, hogy túl sok nő akar visszaélni azzal, hogy szerintük a férfiak nem önzetlen udvariasságból, hanem csakis azért fizetnek, mert cserébe kapni akarnak valamit, így aztán szerintük semmi erkölcsi zűr nem lehet abból sem, ha a férfi fizeti a cehhet, aztán jól hoppon marad… Elvégre “mind megérdemlik”…
LIKE : )
szerintem meg nem lesz extrapolálás, a szűzkurvaságot már kidumáltuk egy másik poszt alatt, nincs szükség az újraismétlős kúrálásra.
De.
Én is hallottam már ezt az indokot, hogy ne akarja egy vacsorával megvenni. Egy mozi-vacsora-együtt töltött este 2 főre simán kerül annyiba, amennyiért akár el is lehet menni egy normálisabb prostihoz. Ha egy férfi csak szexet akarna, akkor a büdös életben nem költene randira, csak prostira.
Na igen.
A kisördög a bal vállamon azt kérdezi, hogy vajh’ miért gyűlölik annyira a tisztességes nők a prostitúciót?
Persze erre se lehet kimondani kerek-perec, hogy azért, mert elinflálja a bájaikat, nem. Hanem mert a csúnya gonosz hókuszpók patriarchák birtokolni, dominálni, elnyomni és kizsákmányolni akarják a szegény elesett prostituáltakat (ahelyett, hogy csak úgy ellenszolgáltatás nélkül ugrálnának nekik).
mert alámennek az áraknak
“ellenszolgáltatás nélkül ugrálnának nekik”
Ha én egy párkapcsolatra ráfordított összes energiát (pénz, idő, stb.) átkonvertálnám egy mindent tartalmazó összegre, akkor az meglepően nagy lenne.
És akkor ott tartunk, hogy azt a párkapcsolatot már megette a fene – ha egyáltalán addig párkapcsolatnak lehetett nevezni.
Őszintén szólva nekem kurvára elegem van már abból, hogy egyfolytában a másik nem szapulása, a kapcsolatok anyagiasítása a fő téma. Időnként úgy érzem, mintha nem is a Férfihangon lennék, hanem valami ótvar kis bulvároldalon.
Ne vedd magadra, általánosságban írtam.
„Őszintén szólva nekem kurvára elegem van már abból, hogy egyfolytában a másik nem szapulása, a kapcsolatok anyagiasítása a fő téma.”
nem mi csináljuk az időjárást, mi csak jelentjük. tsokolom! : )
Egy párkapcsolatba mindkét félnek időt, pénzt, energiát, figyelmet, és még igen sok mindent kell beletenni, hogy működjön. Itt a hangsúly a MINDKÉT-en van. Nem tisztán az anyagiakról van szó, hanem arról, hogy senki sem szereti sem az idejét, sem a pénzét, energiáját feleslegesen pazarolni.
Végzetes szerelem
érdemes figyelni a szöveget…
Na igen, az utóbbi időben kicsit több lett a bulváros cikk. Azelőtt viszont az volt a gond (nem a tiéd), hogy túl szárazak voltunk. Úgy látszik, hogy mint minden, ez is hullámokban változik. Talán tényleg ideje lenne elkezdeni arról cikkezni, hogy miféle pozitív kiút lehetséges a feminizmusból.
Inkább a hozzászólások bulvárosodására gondoltam, de így sem rossz. :o)
Teljes mértékben egyetértek, hogy most már tényleg ideje lenne elkezdeni arról cikkezni és beszélgetni, hogy miféle pozitív kiút lehetséges a feminizmusból.
Szerintem túlmutat ez a kérdés a látszólagos bulváregyszerűségen, egyébként akad benne egy kis szellemesség is, hiszen olyan módon világít rá a feminizmussal kapcsolatos önellentmondásokra, mint a negyedik emeletre felcipelendő hűtő esete. A feminizmus rengeteg felvetéssel élt a társadalmi sztereotípiáinkkal kapcsolatban és szívós munkával elkezdte átformálni a régi kereteket ott ahol nekik tetszett, aztán a férfiak manapság elkezdenek észbe kapni, hogy mindennek ők lettek a kárvallottjai. Az ő panaszaik sem alantasabbak vagy közönségesebbek, mint az olyan feminista mainstream témák, minthogy a nők több házimunkát végeznek, “tárgyiasítják őket”, és a többi… A férfiak most rámutatnak, hogy miként tárgyiasítják őket, miként tekintik őket sokszor egyszerű pénznyerő automatának néha már az első randitól kezdve, mennyire sérti és idegesíti őket a szórakozóhelyi diszkrimináció, és milyen lelki és anyagi problémákat okoz nekik ez a párválasztás során, még akkor is, ha egyes esetekben nem is áll női rossz szándék a kifogásolt magatartásformák mögött…
Én nem hiszem, hogy bármi okunk volna fintorogva félresöpörni és “ótvar kis” bulvártémának minősíteni az ekörül zajló vitát. Visuo ötcsillagos szellemességgel fogalmazta meg a lényeget: itt a férfihangon nem csináljuk, hanem jelentjük az időjárást. Márpedig erről beszélnek a férfiak. Megértem, ha ez nem annyira vidám téma a hölgyeknek… Szerintem az egy végletes leegyszerűsítése a dolognak, ha valaki csak annyival akarja elintézni a dolgot, hogy itt semmi más nem történik, minthogy pár problémás férfi hibáztatja és szidja a nőket. Szerintem valójában a társadalmi sztereotípiákkal összefüggő széleskörű problémákról van itt szó, még akkor is, ha nem mindenkinek sikerül ezt tökéletesen megfogalmaznia.
Nyeglén utálatoskodva most azt mondhatják esetleg a férfiak: talán kicsivel több előrelátással foglalkozni kellett volna azzal, hogy hova is vezet a turbóüzemmódban ámokfutó feminizmus, nem pedig jókat mulatni a női bulvár feminista túlkapásain! A nők és a férfiak közé ásott lövészárkok betemetése már nem fog menni úgy, hogy nem beszéljük meg ezeket a problémákat…
Eddig úgy hittem, nem csak az időjárásjelentést olvassuk fel és szidjuk az időjárást, hanem esetleg komolyabb kutatásokat végzünk és teszünk is valamit – pl. rakétákkal oszlatjuk el a viharfelhőket.
Az időjárásjelentést bárki képes felolvasni – még üresfejű szexikék is -, de megmondani, mit lehetne tenni ellene, az már keményebb dió.
Szerintem éppen a létező legjobb megoldással foglalatoskodunk itt a férfihangon: egy egyre szélesebb közönséget megszólító beszélgetést szervezünk olyan dolgokról, amelyekről máshol az interneten lényegében lehetetlen beszélni…
Örülünk hogy ön is kiábrándult.Mi már korábban megtettük.Nem azért téma ez mert nem gond.Bizonyított szexuálpzsihológiai kísérelt a nők a férfiak stétusza, sikeressége alapján választanak. Ez mondern korunkban zömmel a pénztárcában kotorászás esete.Erre rámutatnak erre az anyagias jelenségre egy párkapcsolati szakasznál és bulvárok vagyunk?
Ez gond, hogy állandan kavarva van a párkapcsolat a lóvéval, a nép meg nem kíván élő ATM-ként élni.Őszínte érzelmek, meg vonzódás ugye? Pin és vonalkóddal….
“kizsákmányolni”
A kurvák a kizsákmányolók.
Nem az a kurva, aki pénzért árulja a szexet, hanem akinek megveszed a kocsit, meg a bundát, és este mégis fáj a feje…
Kövezzetek meg, de én nem látom ezt feltétlen ideológiai kérdésnek, inkább nonverbális kommunikációs formának, ill. problémának.
Hagyományosan a férfinek illik kezdeményezni (amiben benne van, hogy a nőnek meg nem illik), ennek része az is, hogy a férfi állja a számlát, tetszik vagy sem. Végül is, a nőnek tudnia kell valahonnan, hogy érdekli a pasit. Aztán meg azt akarja tudni, hogy egy dugáson túl is érdekli-e.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy a “hagyományos” randizós modell jó-e vagy sem, megfelel-e a mai kornak, de hát úgyse ragaszkodnak már az emberek ezekhez a szabályokhoz, azaz sokan nem.
“Hagyományosan a férfinek illik kezdeményezni (amiben benne van, hogy a nőnek meg nem illik), ennek része az is, hogy a férfi állja a számlát, tetszik vagy sem.”
Ez oké. Szerintem csak egyetlen probléma van: néhány nő ezt a játékot nem játssza tisztességesen, vagyis eleve tudja, hogy nem lesz semmi, de a pasi pénzköltése azért még belefér. Egyébként erre a legegyszerűbb megoldás ha az ember nem ilyen randira hívja a nőt. A pénzköltés amúgyis kétélű fegyver, mert ha a nő úgy érzi, erőből nyomod, akkor arra fog következtetni, hogy nagy a nőhiányod, vagyis lúzer vagy.
Ameddig van játék, addig olyan is lesz, aki nem játszik tisztességesen. Erre számítani kell.
Hadd hasogassam kicsit a szőrszálat: ilyenből van férfi is, nő is. Különben is, hívjatok Lorettának
Szerintem nem oké. A “hagyományosan” azt jelenti, hogy a nő férfitársaságban nem szólal meg. Tisztelettel végighallgatja az urát. A férfi szava parancs. És elmosogat, nem vitatkozik. Ez a “hagyományos” :) De ma ugyi egyenlőség van. A férfi nem magasabb szint. nem felsőbb kaszt. nem úr a háznál.
Miért kéne akkor bármit is fizetni?
Vagy a régi világ vagy van az előnyeivel – a férfi fizeti, elnézi, előreengedi, nem üti meg stb.-, de akkor vele járnak a kötöttségek (a férfi az úr), vagy az új világ van a szabadságával, de akkor fizeti magának, elintézi magának, felcipeli magának.
Vagy vagy.
Sajnos a nők nem látják be, hogy vagy ez vagy az. hanem az előnyt akarják a régiből is meg az újból is…
Az ösztönökkel nem tudsz vitatkozni. Természetes, hogy a férfiaknak nem tetszik a jelenlegi helyzet, amiben két rossz közül kell választaniuk. Viszont az egyenlőségesdi sosem fog működni, egy illúzió. (Az ösztönökkel a feminista ideológia sem tud vitatkozni.) Éppen ezért többre mész, ha ragaszkodsz a hagyományos felálláshoz, mert 1. működik; 2. a feminista gondolkodású nőket felháborítja, ami nem hátrány, hanem előny, mert azonnal megszabadít egy potenciális problémától.
Az más kérdés, hogy a régi világ összes előnyét már nem lehet visszahozni, de nem az a feladatunk az életben, hogy egy aranykorról álmodozzunk, hanem hogy abból főzzünk amink van. Lehetne sokkal jobban is, meg sokkal rosszabbul is. Hozzuk ki ebből a maximumot.
Ezért kéne leépíteni azt a hülye felfogást is, miszerint egy nőnek jár az, hogy a pasi fizessen bármit helyette, vagy eltartsa. Ezt kéne inkább pellengérre állítani, és az ilyen nőket megbélyegezni.
Sokkal jobban tetszene az írásod ha nem lenne ilyen modoros…
Kicsit visszapasszolnám a labdát, mivel egy ideig aktívan kerestem párt és jártam randevúkra, így összegyűlt egy csomó számomra is értelmezhetetlen élményem ezügyben.
Előrebocsátom, hogy az első randi nekem egy kávézás vagy fagyizás, a vacsora praktikus okokból nem opció, és az alkoholt is inkább hagyom későbbre. De ha mégis ivászatra kerül sor, akkor se rendelek drága koktélt vagy pezsgőt, mert egyszerűen nem szeretem. Trampli, nőietlen ízlésem van, barna sör, száraz martini, testes vörösbor, még a kávét is cukor nélkül iszom… Szóval nem emlékszem olyan esetre, hogy a közös fogyasztás meghaladta volna az ötezres álomhatárt. Minden esetben udvariasan jeleztem, hogy feleznék/fizetnék, úgy, hogy ne legyen ciki a partneremnek, tehát nem a pincér orra előtt kezdtem látványos tárca-karatéba.
Soha senki nem engedte, hogy fizessek. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a többség konkrétan felháborodott azon, hogy fizetési szándékot mutattam, és egyszer egy kioktatást is bezsebeltem arról, hogy mennyire megalázó egy férfinak, ha egy cukrászdában fizetni hagy egy nőt nyilvánosan. Ehhez képest pontosan négyen voltak azok, akik felháborodottan kérték rajtam számon a habzsi-dőzsi költségét, mikor jeleztem, hogy nem szeretnék újabb randikat. Az egyik konkrétan egy darab hosszú kávét (990 HUF, nagyon megjegyeztem, mert borzalmas figura volt, trendi amerikai stílusú kávézóba vitt a Nyugatinál, és én marha, tudatlanul a nagyobbik kávét kértem, ami fél liter ihatatlan lötty volt) értett az alatt, hogy “na, még egy hülye picsa, akinek fizetem az estéjét, aztán lekoptat”.
Nekem ez megalázó, pontosan tudom, hogy nincs valódi oka, mégis bűntudatot kelt bennem, hogy elfogadtam azt a rohadt kávét, fagyit, limonádét stb., mert pont azt az üzleties alapú sértődöttséget érzem a férfiak részéről a háttérben, ami a cikkből is süt. Viszont lövésem sincs, hogy a másik fél megalázása nélkül hogyan lehet elkerülni egy ilyen helyzetet.
Most komolyan nekem kéne szarul érezni magam, ha egy kávéért cserébe nem teszem szét a lábam? Vagy mondjuk mi van, ha a harmadik randi után érzem úgy, hogy nincs tovább? Nem lehetne, hogy a férfiak is eldöntik, mi a fenét akarnak? Ha drágállják a randiköltséget, akkor esetleg el lehetne fogadni, hogy a nő is lehet annyira emancipunci, hogy kifizeti a fogyasztását, vagy ha nem hagyják, mert fontos a pénzügyi macsó látszat, akkor meg nem lehetne csöndben lekönyvelni a veszteséget?
No a randi vegen: “nezd Geza, aranyos voltal,de ugy erzem nem szeretnem ezt folytatni, szoval azt gondolom ugy lenne fair, ha kifizetnem a sajat reszem, es megkoszonnem a kellemes masfel orat”
Avagy mondat, ami meg soha nem hagyta el egy no szajat sem. :)
Ugyanis ha csak siman felajanlja egy no az este vegen, hogy kifizeti a randi raeso reszet, azt pont azert nem fogja egy ffi elfogadni, mert ugy erzi, hogy akkor pont azert nem lenne folytatas. Holott a no mar pontosan tudja h nem lesz.
Tessek, dilemma feloldva.
(Termeszetesen ez barhanyadik randira igaz lehet, de mondjuk ahol a lany egy 3.randin sem hozza fel, hogy na most fizetne o, akkor mar gyanut fogok;))
“Most komolyan nekem kéne szarul érezni magam, ha egy kávéért cserébe nem teszem szét a lábam?”
Igen.
Ez az egész egy görcsös, embermentes, kötelező játszmázásnak tűnik nekem, aminek semmi köze az élethez – még akkor sem, ha sok ilyen valós példa van. Ne így randizzatok! Semmi eredménye nem lesz azon kívül, hogy csupa rossz tapasztalatot szereztek egymásról, keserűség és düh buggyan ki belőletek a randi hallatán is.
Igen, mert az is. Nem véletlen, hogy a nők soha nem hívnak senkit randizni, soha nem udvarolnak, futnak a férfiak után. Gyakorlatilag a randizás nem más, mint egy munka, aminek a végén talán van valami, amit el akartál érni. Persze, ha eléred, akkor meg rájössz, hogy a nagy büdös semmiért küzdöttél, fektettél bele energiát, pénzt mert a nők igényei, szemléletmódja később sem változik, ők később se akarnak csinálni semmit a férfi kedvéért,csak várják, hogy a férfi csináljon valamit az ő kedvükért, hiszen az az ún. “férfias”. Ha meg nem jön össze, akkor frankón rombolhatod vele az önbizalmadat, önértékelésedet, hogy már az X. akinek nem kellettél.
Nem véletlen, hogy a nők soha nem hívnak senkit randizni, soha nem udvarolnak, futnak a férfiak után.
Nyugodj meg, ha kellesz neki, úgy fog utánad szaladni, mint a nyúl. Viszonylag ritka jelenség, de létezik.
Főleg ha felbaszod az agyukat.
„Ha meg nem jön össze, akkor frankón rombolhatod vele az önbizalmadat, önértékelésedet, hogy már az X. akinek nem kellettél.”
a világon fix mennyiségű önbizalom van. önbizalmat úgy lehet szerezni, hogy másoktól elveszed. most én minek építsem a nőkét?! így is brutálisan felfuvalkodottak, ahogy a szüleik (nem) nevelték őket. erre én még minek tegyek rá?
Kedves cikkíró!
„de a nők csak olyantól fogadják ezt el, akiről valóban elhiszik, hogy másnap reggel szívesen fogadnák tőle a reggelit is az ágyban.”
rossz hozzáállás. a nőnek kell reggel bevinni az ágyba a reggelit.
másrészt nem hölgyekről van itt szó, pláne nem nagybetűvel.
Tök off, de ti szoktatok reggelizni? Asszem engem egy szalonnás rántottával lehetne elűzni, pláne reggelire, persze ha ez a cél…
en csak teazom
èn is, most kaptam ajándékba gyokurot, egyébként s a zöld a kedvenc színem.
Én szeretek reggelizni – szoktam is. De szalonnás rántottával engem is el lehet űzni. :o)
Ráadásul nem szeretem, ha más akarja elkészíteni az én megszokott reggeli “tejeskávémat”. Azt csak én tudom és különbenis más úgyis undorodik tőle. :o)))
akartam válaszolni,aztán eltértem, szóval mi is reggelizünk (kicsik vmi könnyedet) és a napra való felkészülés miatt is, de ez az àgyba reggelit nagytálcán, annyira menetrendszerû, ha nem szívbôl jön, akkor minek.
Az ember úgy van vele, hogy örül annak a húsz-harminc percnek, amivel tovább alhat hajnalban, mintsem hogy fölkeljen és kutyafuttában beverjen valamit indulás előtt. Akkor már inkább útközben vagy munkahelyi büfében valami szar, de általában a tízórai meg az ebéd kárpótolja a reggeli hiányát.
:) bocsi közben kihúztam a reggeli menünket, szóval amit írsz ez élettanilag is oké :) és irigy vagyok a 20-30 perc szunyàért, de ezt addig játszhatod, amíg nincsenek gyerekek.
A reggeli meg a vacsora adja a nap keretét, fontos, hogy van mindenre elég idô.
Tök off, de ti szoktatok reggelizni?
délben :-)
Álomszuszék! :o)))
Nem, krónikus jetlag.
Fel szoktam kelni 8 és 9 között (illetve ha Lilike úgy gondolja, akkor korábban), csak enni nem tudok. Ez se pontos: tudok enni, de mivel nem vagyok éhes, minek?
Lili, már bizti szép nagy, karácsony környékén lett egy éves, ha jól emlékszem?
Igen, nov. 12-én.
Ugye most hideg van, neki meg csak rövid szőre van, így éjszakára be van engedve.
Hihi, délben már èn is megeszem a rántottát :p
Persze hogy, az ember felkel és jól telezabálja magát, másképp nem is érdemes felkelni.
Mackó :)
Bundás kenyér.
Ébredés után kell kb 2 óra, hogy enni tudjak. Előtte csak tejeskávét iszom :)
Mondom én hogy városi legenda az ágyba reggeli.
Az. Csak a romantikussss filmekben létezik ugyanúgy, mint a reggeli heves csókolózás büdös szájjal :D
Na ja, az ember fia 1000 kalóriákat éget el, hogy virtuóz csípőmozgásával elkápráztassa a hölgyet, aztán még a szalonnás rántotta után is ő szaladgáljon! Mintha csak neki állt volna érdekében, mintha tartozna bármivel is… – Ehhh! Szemét matriarchális társadalom! :D
“Na ja, az ember fia 1000 kalóriákat éget el, hogy virtuóz csípőmozgásával elkápráztassa a hölgyet”
feltételezem per órával kell ezt elképzelni, hát igazán kíváncsivá tettél…
egy 85 kilòs àtlag férfi egyed 60 perc 12km/h futással 1040et küzdôsporttal 700 kalóriát éget, a kufirc elôtti alkohol meg vacsora bôôven fedi az enerdzsi deficitet.
Most a dietetikus képesítésemet vagy a férfiasságomat akartad kétségbevonni? :D
Egyébként csak saccoltam… Viszont a randi után pontosabb adatok elégíthetik ki a kíváncsiságodat… de te fizeted az enerdzsi deficitetet fedező számlát! :D
a dietetikusit.
összességében értem a posztban megírtakat, meg hogy milyen lehúzós kurvák a nôk, de vhol ti is hibáztok, amikor egy elsô randin toronyórát ûrhajòzàssal lebegtettek be (nem szószerint értendõ) és nem azért nem akar két három után találkozni, mert eleve potyázni jött, hanem azért, mert a megfestett kép eltér a valóságtól és ezt egy nô nagyon gyorsan leradarozza. Ezért sokkal eredményesebb stratégia, ha trollból alakultok át normális fasziba/királyfiba :).
Egy átlagos nő simán lehet a társadalmi sztereotípiák haszonélvezője anélkül is, hogy lelkiismeret furdalás nélkül rá lehetne ragasztani a “lehúzós kurva” bélyeget. Sok nő nem is tudja, hogy mennyire előnyös helyzetben van. Olyan természetesnek veszik ezeket az állapotokat, mint ahogyan minden reggel felkel a nap, és közben fogalmuk sincs arról, hogy a helyzet a férfiak jelentős részének okoz napi problémát, sőt kifejezetten komoly lelki terhet. Aztán amikor az élet császárainak látszó férfiak nekiállnak panaszkodni például itt a férfihangon, akkor meg jön a kognitív disszonancia: a panaszkodók lesznek a békétlenkedő kisebbség, a tárgyiasítók és a mindenféle balfaszok.
Igen, soha nem lenne szabad a férfiaknak vacsorameghívással kezdeni az udvarlást. Viszont nem hiszek semmiféle precízen működő női radarokban, mert ha léteznének, akkor nem a szélhámos szoknyapecér lenne a legsikeresebb férfitípus. Szóval tényleg a trollok kellenek… Van egy haverom, akinek a csajozási stratégiája két elemből áll, egyrészt (minden ellenjavallat ellenére) vacsora meghívással és költekezéssel kezdi, miközben nem titkolja a hamisítatlan rosszfiút, majd kicsivel később látni engedi (eljátsza), hogy mégis van lelke. Hatalmas sikere van a produkciónak… És mondhatom, nagyon kevés lélekkel beérik a nők, pár kivételesen odavetett jó szónál több nem is kell nekik és az sem baj ha a havi fizetés gyors elköltése után már ugranak a vacsorameghívások is. Borzasztó jól működik a dolog; a nők elalélnak ettől a típustól, és sokszor ők maguk kezdenek el erőlködni, hogy szexuális síkra is kiterjesszék az ismeretséget. A sors iróniája, hogy a fickónak szexuális értelemben nem is igazán van sem komoly érdeklődése, sem képessége, valójában leginkább csak a lelki megerősítésre hajt. Ez az enyhén aszexuális attitűd, amely a magabiztos, női kegyekben dőzsölő férfi benyomását kelti, méginkább felturbózza a nők kíváncsi érdeklődését. Egyébiránt már régen sejtem, hogy az illető valószínűleg nem menne át a pszichopata teszten… A csajok viszont soha nem szoktak rájönni és gyanítom, hogy nem is érdekelné őket… a lényeg, hogy érzik, hogy elolvadnak a vad erőtől, ami őket olykor kegyesen kivételes figyelemben részesíti.
No, messzire mentünk, a lényeg, hogy nem kell költeni a nőkre… Életem meghatározó élménye volt, amikor réges-régen egy gyakrabban látogatott szórakozóhelyen egy olyan szingli társaságba keveredtem, ahol annyira megugrott a halpiaci státuszom, hogy végül a nők kezdtek rendszeresen meghívni italokra… Igaz, én legalább igyekeztem kellő lelkiismeret furdalás közepette makacsul visszautasítani, mert tudtam, hogy soha nem fogom megdugni őket. :) Egy bizonyos szint felett minél többet költ egy férfi a randin (főleg ha némi kommunikációs ügyetlenség is társul ehhez), annál inkább azt hiszik róla, hogy rejteget valami fogyatékosságot vagy “gonosz szándékot”.
Sokkal több PUA cikk kellene a férfihangra…
PUA-t NE!
kb. csak arra jó, hogy a naiv tapasztalatlanok elkerüljék a különböző típusú női gecizéseket (még párkapcsolat előtt és párkapcsolaton kívül), ill. ha már párkapcsolatban vagy, akkor hogyan lehet a nőt kordában tartani, leszerelni a hülyeségeit, manipulációit, készségesebbé, engedelmesebbé tenni.
de megismerkedésre, felszedésre hülyeség, faszság, haszontalan.
Én körülbelül november óta olvasgatok bele PUA anyagokba, és nem tartom hülyeségnek. Konkrétan használni eddig max 1-2 dolgot sikerült (nem vagyok se nagy csajozós, se nagy bulizós, és átlagosnál kisebb az igényem is erre), de szerintem a legnagyobb baj az, hogy az emberek rosszul fognak hozzá. Nem betanulni kell csajozós dumákat, és nem páváskodni kell vmi extra öltözékkel, hanem egyfajta hozzáállást összeszedni, megérteni azokat a dolgokat, amikre valóban buknak a nők – szemben azzal amit mondanak:) – , megtanulni a “helyükön” kezelni őket, és ezeket valahogy összeegyeztetni a az embernek a saját stílusával, önmagával. És akkor nem egy felszínes dolog lesz, ahol vmi bénabéla próbál alfának látszani, hanem belülről jövő ösztönös viselkedési formák lesznek sok-sok idő után. Én ezt látom a PUA-ban.
Esetleg szívesen vállalnám is 1-2 általam érdekesebbnek talált írás fordítását, és beküldését. Távolról sem tartok ott ebben az egészben – és valszeg nem is fogok – hogy saját kútfőből szüljek tudományt:)
“csak arra jó, hogy a naiv tapasztalatlanok elkerüljék a különböző típusú női gecizéseket (még párkapcsolat előtt és párkapcsolaton kívül), ill. ha már párkapcsolatban vagy, akkor hogyan lehet a nőt kordában tartani, leszerelni a hülyeségeit, manipulációit, készségesebbé, engedelmesebbé tenni.”
Ez önmagában rohadtnagy segítség lenne mindenkinek.
Máris a Férfihang szerzője lettél. Ilyen gyorsan megy ez felénk, ha egy szerkesztő éppen figyel egy kommentben ajánlkozásra. A következő belépésnél a “bejelentkezés” dobozban találsz egy “vezérlőpult” feliratú gombot, azon keresztül tudsz belépni a Férfihang belső rendszerébe. Egy wordpress alapú blogrendszerben tudod szerkeszteni és közvetlenül beküldeni a vázlataidat. A vezérlőpulton találsz egy valósidejű csetet is, ahol a szerzőtársaktól kérhetsz segítséget, ha bármivel elakadnál. Bátran jelezze bárki, ha szintén szeretne cikkeket beküldeni!
Persze, én is szeretnék. Lesz benne jó sok midózás.
Annyira azért nem határtalanok a lehetőségek. Éppen elég munka olykor a kommentjed alatt nyomkodni a törlés gombot. :D
Nálam nem működik a vezérlőpult, mivel az Államokban élek. Kiír nekem egy üzenetet, hogy régebbi támadások miatt a szerver nem engedélyezi az ilyen jellegű belépést. Ez nem gond, csak ez az oka annak, hogy én emailben küldözgetek :)
Az USA lokáció miatt még nem kellene így lennie a dolognak, ez legfeljebb azért lehet, mert egy olyan szűkebb IP tartományba esel, ahonnan rendszeres támadás érte a szervert. Ha küldesz egy képernyőképet amelyen szerepel a megjelenő üzenet, akkor megpróbáljuk orvosolni a dolgot.
Szintén örülnék ha látnék PUA témájú cikkeket a jövőben, akár külföldi cikk fordítását is mert maximális meggyőződésem, hogy a PUA manapság egy teljesen egyértelmű férfiválasza az elburjánzott feminizmusnak. Ebben a műfajban megengedett a nők bizonyos szintű sértegetése is, de kizárólag azért, hogy reakciókat váltsunk ki belőlük és hamar kiderüljön szokásosan hazudnak csak vagy őszintén beszélnek hozzánk (push and pull technika) ezenkívül a bombázó kinézetű csajok védőpajzsát szétrombolni és előbányászni a gyenge nőt belőlük, hogy aztán férfi lehess az oldalán, nem egy csaholó politikus kutya. Az origo-n olvastam pár beszólást “röhejes pua módszerek” ésatöbbi, csak a feministák kritizálják vagy akik nem értik a PUA lényegét. Nem csupán a gyors ágybavitelről szól ez, hanem önvédelemről, másik ember gyorsabb megismeréséről, önismeret fejlesztéséről, szociális kapcsolatok kiterjesztéséről. Rengeteget lehetne róla beszélni..
A PUÁ-nak van egy hiteltelenebb variációja is. Ezek a belőle pénzt csinálni akaró “PUA guruk” világának produktumai, az online tanfolyamaikkal, szuper könyveikkel stb.
Ha csak az lenne, amit írsz és egy kissé tartalmasabb végcéllal, úgy egyáltalán nem lenne gond vele.
Reszelt Elek! A tartalmasabb végcél az, hogy nem kutya leszel aki a nőtől függ, mintha az anyukád lenne, de te már felnőttél. A PUA egyszemélyes önfejlesztő életmód, bár lehet wingpartnered, hogy megmaradjon a bátorságod. A PUA guruk viszont csoportokban, pénzért szintén megadják ezt a bátorságot, hogy a kezdeti félelmeidet legyőzd, hiszen a nők is brancsban járnak és tapasztalan PUAként nem fogsz odamenni 2 vagy több esetlegesen leszbikus lányhoz egyszerre. Megaláznának és kiröhögnének. Semmi baj nincs a PUA gurukkal emiatt, mentorok, igaz pénzért. Tudást adnak, hogy mit kezdesz vele meg csak a te döntésed. Én nőt szereztem vele sokkal hamarabb mint amire számítottam és évek óta vele élek együtt, ennek ellenére gyűlölöm a női előjogokat és nem engedem, hogy az asszony teljesen rámtelepedjen és kifosszon, mert a nő lelke egy káosz, nekem kell kordában tartani a benne lévő ördögöt.
“mert a nő lelke egy káosz”
Akkor nagyon szarul készítette el őket a természet, vagy az isten, vagy a földönkívüliek, bár a két utolsó lehet ugyanaz is. Nézzük a gyáripart, ilyenek csinálását meg kell szüntetni, mert ami alapból el lett rontva, azt nem érdemes barkácsolni, úgyis csak a szívás lenne vele, bezúzni, aztán újragyártani egy megfelelő konstrukciót.
“nekem kell kordában tartani a benne lévő ördögöt.”
Színtiszta energiapazarlás, úgyis az ördög győz, addig sugdos a fülébe.
Ezért kell a PUA, mert az nem gyűlöli hanem kezeli még a legostobább vagy leggonoszabb nőket is. Én 4 éve abbahagytam, mert összejöttem az első nővel aki tetszett, letojtam mit gondol rólam és gyakoroltam rajta a technikákat, hát bejöttem neki és nem léptünk le egymásnak. Azért utálják a PUA-t a feminizmuspárti újságírók, mert hatalmas fegyver. Ismered a nő reakcióit és felhasználod a saját hasznodra. A nők legtöbbje sohasem őszinte, ezért keresik az őszinte pasikat. Ezeket a jeleket kell észrevenni, mert kifordítottan gondolkoznak. Valójában azt látom, hogy ne érdekeljen mit akar egy nő egyáltalán, az számítson te mit akarsz, aztán vagy a társad lesz benne vagy nem. Ha már ekkora feminizmus oldják meg a bajukat maguk, nem vagyok én kiszolgálószemélyzet, vagy követ engem egy nő vagy mehet sírni az anyukájához vagy a NANE-hoz.
SoMM: “ne érdekeljen mit akar egy nő egyáltalán, az számítson te mit akarsz, aztán vagy a társad lesz benne vagy nem” – Ez az amit úgy fogalmaztam meg, sose hagyd hogy egy nő (vagy bárki más) letérítsen a saját magad választotta útról, mert az a letérített tévút a lélektelen enyészetbe vezet. Ha társadul szegődik egy nő rendben van. Ezért is írtam valahol hogy egy megfelelő kapcsolatnál lényegében a férfi létezése központjában az útja van, amin kézenfogva vezeti a párját is, míg a nő létezése központjába ebből adódóan maga a férfi. Ha letérsz erről az útról nem te fogod vezetni a nőt valami jó dolog felé, hanem ő vezet téged a pusztulásba, ahol is otthagy, hiszen már haszontalan vagy miközben belesüllyedsz a mocsárba.
Elek! Maximálisan egyetértek. Ámen. Sokan a poklot választják ahol a nő vezet, de csak sok év múlva jönnek rá hibáztak és jó esetben csak idegi alapú rákban mennek el a földről. Ahogyan apám tette, akit ebben az egyben nem követtem és nem leszek a nők cselédje amíg élek, cserébe jól tartom a párom mind fizikailag mind lelkileg, még nem menekült máshoz szóval jól csinálom.
Ostoba nőkkel semmi gond, azok kedvesek, aranyosak, a kinyílt csipások csinálják a fesztivált.
III. You shall make your mission, not your woman, your priority
Forget all those romantic cliches of the leading man proclaiming his undying love for the woman who completes him. Despite whatever protestations to the contrary, women do not want to be “The One” or the center of a man’s existence. They in fact want to subordinate themselves to a worthy man’s life purpose, to help him achieve that purpose with their feminine support, and to follow the path he lays out. You must respect a woman’s integrity and not lie to her that she is “your everything”. She is not your everything, and if she is, she will soon not be anymore.
Forrás itt…
Komolyan, ha nem is érdekel a téma valakit, Heartiste akkor is fene olvasmányos, és humoros. Most pl 10 perce az asshole game week-en röhögök, AKA hogyan legyél seggfej a nőkkel, mert bizony működik a dolog:
Szerda éjjel 10kor kezdeményezz szexet, amikor nemet mond azzal az indokkal, hogy alig pár napja volt szex, válaszold azt, miközben egy puszit nyomsz a homlokára: “Oké drágám jó éjt, még nem vagyok álmos, kicsit elmegyek itthonról.” A telefonod állandó csipogása és villogása fogja jelezni a fejében lévő hörcsög működését. Te persze ezt lesz@rod.
:)
A radart annyiban értettem, hogy hiteles vagy nem hiteles az előadás, a szoknyapecérek képesek elhitetni magukról, hogy ők lennének a főnyeremény, a nem szoknyapecéreknek viszont magukban kéne megtalálniuk, hogy mi az a valami, amit másnál ez az éppen szemben ülő nőszemély nem kaphat meg…alapvetően a nők a magabiztos fellépésre buknak.
“A sors iróniája, hogy a fickónak szexuális értelemben nem is igazán van sem komoly érdeklődése”
Valami buziféle, nők imádják, ha nem akarják őket megbaszni. No majd ők akkor is aláfekszenek.
nem. sokkal inkább ejaculatio praecox lesz, feláll meg érdeklik a csajok, csak kudarcélményt nem akar.
Egyetértek a kiragadott részlettel, több PUA kéne azoknak akik nem ismerik. Sajnos én odáig jutottam a módszereivel (le kell szarni a nőt akkor leszel számára vonzó és kihívást jelentő), hogy már mindig az asszony akar leitatni pálinkával ha vad szexet akar én meg azt rendre visszautasítom, mert akkor merevedési problémáim lesznek. Nem szégyenlem kimondani. Ennélfogva annyiban értek egyet, hogy a férfi fizesse az italt, ha a nőt ágyba akarja vinni. Fordítva nem működik. Mondjuk én még soha egy nőnek nem fizettem italt és nem is hiányzott, nem akartam leitatni senkit. Mindig jót nevettem magamban mikor vették elő a kis pénztárcájukat és sajnáltatták magukat, hogy fizetniük kell akár egy üdítőért is, mert találkoztak velem.. A PUA egyik alapszabálya is, hogy ne kövessük a birkákat, tehát míg más alkoholizál a PUA soha. Nem vagyok PUA, de ismerek egy párat belőlük személyesen.
Füveznek?
“milyen lehúzós kurvák a nôk”
Nem “a” nők, hanem egyes nők.
A hszk alapjàn nem csak ‘egyes’ nőkről vélekednek így az itt kommentelők, hanem elég általánosan a nőkről -tisztelet a kivételnek persze- nyilván neked meg hivatalból ‘muss’ a helyreigazítás. Az az igazság, hogy engem személyesen ez teljesen hidegen hagy, de az antifeminizmus külső megítélésére viszont masszívan rátapad.
10-ből 7 hozzászóló férfinak elege van a randiszámlákból és abból, hogy ráadásul tapasztalatuk szerint túl sok nő él vissza ezzel. -> Szemét nőgyűlölő antifeminizmus!
szemét nem, de a nőhibáztatás/ nőellenes fruszt azért akad/tapad.
Konkrétan a ki fizet, nem fizeti…
Automatizmusok vannak:
1. a pincér, ha egy férfi és egy nő ül egy asztalnál még azt se kérdezi meg, hogy a számlát kinek adhatja, akkor is ha a nő (minden etikettet felrúgva) kérte ki a számlát, megtörtént eset, automatikusan az öcsémnek hozták.
2. amikor nem az öcsémmel, hanem egy munkapartneremmel voltam, nyilván mindenki a sajátját, akkor is diszkréten odaadtm a részemet+borravalót és a férfi fizette ki, mer’ mennyire fontos a látszat?!
3. Nagyobb asztaltársaságnál is a kinek hozhatom a számlát dívik, mert a vendéglátónak nyűgös általában körbekeringeni az asztalt és általában egy férfira nézve kérdezi, legevidensebb attól, aki intett a pincérnek.
Mindenáron nőhibáztatást akarsz vizionálni?
Van egy alaphelyzet: jelentős mértékben megváltoztak a társadalmi nemi szerepek; a férfiak nem keresnek többet és nyoma sincs az egykeresős családmodellnek, viszont ezzel szemben élnek azok a sztereotípiák, melyek szerint fizessen (lehetőleg mindent) például randiszámlákat a férfi…
Az semmiképp sem egy antifeminista válasz, hogy sebaj, jó lesz így a férfiaknak, mert… mert csak… – Ehelyett kétféle antifeminista válasz létezik:
1. Nem bolygatjuk a régi időkből a férfiakra maradt és ma hátrányos nemi megkülönböztetésként funkcionáló szerepelvárásokat, mert nyíltan vagy rejtett szándékkal a régi nemi megkülönböztetések visszarendeződését óhajtjuk. (Egykeresős családmodell, nők munkavállalásának visszaszorítása, férfiak magasabb bérezése)
2. Nem hiszünk a visszarendeződés lehetőségében, és lebontjuk a férfiakat sújtó nemi sztereotípiákat, amelyeket a feministák ügyesen itt felejtettek nekünk. Az ezzel együtt járó folyamat nem nőhibáztatás-nőellenesség, hanem a szokások igazságtalanságára való rámutatás, és az előnyök elvitatása a nőktől.
Mindkét megoldás fájdalmas a nőknek, szóval én megértem, ha egyiküknek sem tetszik igazából az antifeminizmus… De egyébként illik tudni kiválasztani a szimpatikusabbat a két megoldás közül! A társadalom is ezek közül fog választani idővel, mert egyszerre mindkettő biztosan nem fog menni. Ezt a társadalmi vitát nem az antifeminizmus generálja, hanem a szerepelvárásokban feszülő ellentmondások. Szerencsés esetben az antifeminista újságírás fel tudja gyorsítani ennek a vitának a rendezését, mielőtt végképp elmélyülnek a nemek közötti feszültségek.
“Nőellenes fruszt”? – Valahol igazad van, hiszen az antifeminizmus nem a “nőizmus” ideológiája, ami mindenből csak a legjobbat juttatja a nőknek; és ilyen ígéretet soha nem is hordozott magában. Sajnálom, ha csalódott vagy. :)
A második pontoddal egyetértek,
ua egyik kommentben sem olvastam, hogy a szokások igazságtalanságát pontosan mi tartja fenn, támogatja és erre világítottam rá, hogy a vendéglátás is masszívan kondicionálja a férfiak lehúzását.
Nem szeretném mindenáron rányomni a nőhibáztató billogot az antifeminizmusra csak a tendencia nem tetszik…
Nem vagyok csalódott, de hiányolom a konstruktïv megközelítést, pár önbizalmában stabil férfi kommentelő leírta, hogy hogyan kerülhető el a kihasználás.
továbbá nem vagyok Mdmselle, aki a bankkártyáját odaadja a férjének, amikor meghívja, hogy fennmaradjon a látszat, hogy a férfi fizet -nyilván ez is egy szerepjátékozás, de ezen a társadalmi
berendezkedésen, ahogyan írod, valóban túlhaladtunk és mindenki számára kedvező lenne egy váltás, magyarán a pincér megkérdezi, hogy bontva vagy egybe fizetnek.
feltételezem már egy csomó helyen ezt így teszik.
Az, hogy dühös, frusztrált és tanácstalan sok hozzászólás, az pontosan kifejezi a társadalmi helyzetet. Ha csak a randik költségviselésének problémáját nézzük, máris egy borzalmasan nehezen feloldható problémával találják szemben magukat a férfiak: Ha áthárítják a költségek felét, akkor sok nő megsértődik és talán emiatt mulasztanak el egy kapcsolatot, ami egyébként megfelelne nekik, ha nem hárítják át a költségek felét, akkor szórakoztathatják a pénzükön azoknak a nőknek a tucatjait is, akik csak azért mennek el a randevúra, mert szórakozni akarnak egy kicsit, de amúgy nem akarnak komoly, sőt még alkalmi kapcsolatot sem velük. A férfiak szeretnének normálisan ismerkedni, olyanokkal, akikkel rövidtávon örömteli flörtöt, szexuális kalandot vagy éppen hosszútávon egy házasságig vezető szerelmet élhetnek át… ehelyett túl gyakran találkoznak a saját elvárásaitól elvakult, elkényeztetett nőkkel, akik az első randevún készek 50 pontos listában kifejteni, hogy mi mindent várnak el egy férfitől és egy kapcsolattól; és mindennek a játéknak a költségeit ráadásul a férfiak fedezik. – Erről szól George két cikke és én pontosan értem, hogy miért váltak kiábrándulttá és türelmetlenné a férfiak. Némi empátiával belátható, hogy egy megoldhatatlan probléma minden embert frusztrálttá tesz. A női magazinok mindig tele voltak azokkal a panaszokkal, hogy mi a baj a nők szerint a férfiakkal és mégis elég ritkán hangzik el ezekkel kapcsolatban, hogy az csak meddő férfigyűlölet.
Valószínűleg azért hiányzik a konstruktivitás a kommentekből, mert senki nem tudja pontosan a megoldást. Általában a társadalmi helyzet az, hogy nem tudjuk a jó megoldást még… Én sem tudom, hogy mi mást tehetne a Férfihang azon túl, hogy teret és lehetőséget ad a férfiaknak arra, hogy egy kifejezetten nekik dedikált felületen mondhatják el a problémáikat a maguk módján…
Sokat kell beszélgetni ezekről a problémákról, különböző férfiak (sokszor nyilván nem is koherens) gondolatait is bemutatva és meghallgatva és talán előbb utóbb leszűrődik az is, hogy merre vezet a helyes út…
Az a meta-probléma, hogy az emberekbe genetikailag van belekódolva, hogy egy férfi nem panaszkodik. (Ez nem nevelés kérdése, a szocializációnak vajmi kevés köze van hozzá.) Amelyik férfi mégis panaszkodik, azt mindenki automatikusan lúzernek bélyegzi, hiszen egy férfi nem panaszkodik. A férfiak problémáival kurvanehéz foglalkozni, mert egy nagyon vékony mezsgyén kell egyensúlyozni: úgy beszélni a problémáról, hogy az még véletlenül se tűnjön panasznak. A tipikus népmesei Mátyáskirályos helyzet, hogy beszélj is meg ne is… Ha nem szólsz, sz*pni fogsz egész életedben – ha szólsz, akkor is, sőt, akkor még ki is nevetnek. Egy férfinak alapvetően egyetlen lehetősége van: felgyűri az ingujját és megoldja a problémáit önerőből.
A nők működése általában ezzel ellentétes, ők mindent a férfiakra lőcsölnek rá (amíg azok hagyják). Egy nő sírására mindig ugrik 10 fehér lovag és mangina, akik akár más férfiakat is megtámadnak ha úgy kívánja a vészhelyzetben lévő kisasszony, de örömmel cipelnek hűtőszekrényt is vagy adogatják a zsebkendőt a könnyfelszárításhoz.
A nők persze mondogatják a férfiaknak, hogy nyíljanak meg bátran és mondják el ha valami gyíkjuk van – aztán ha megtörténik, kíméletlenül lelövik a szerencsétlen balekot (micsoda lúzer?!), akinek ettől nyilván csak még rosszabb lesz.
Ezek egyenes leképezése, hogy ha a feministák taknyot-nyálat egybefolyatva hisztiznek, hogy a férfiak nem összezárt lábbal ülnek a metrón, az “legitim és nagyon fontos problémafelvetés” ami azonnali reakciót vált ki a hatóságokból, míg ha férfijogi aktivisták kifogásolják, hogy egy férfi ugyanazért a bűnért másfélszeres börtönbüntetést kap, az csak “valami lúzerek siránkozása”.
Megoldás lehetne talán egy zártabb csoport létrehozása, ahol egymás között megbeszélhetnénk ezeket a problémákat – ott nem lenne gond, ha egy férfi beszélni merészel valamilyen gondjáról. Csakhogy általános érvényű megoldást találni úgy is nehéz lenne, mert a társadalmat megváltoztatni gyakorlatilag lehetetlen. Úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldási terv, ami talán működhet is, egy zártabb jellegű férfiközösség, ahol a tapasztaltabbak segítenek a többségnek egyénileg megoldani a saját életük zűrjeit. (Itt jön képbe pl. a PUA tanácsadás, de azt sem érdemes nyílt fórumokon nyomatni, mert a megjelenő sértett nők/manginák/értetlenek gúnyolódása és háborgása tönkreteszi a jel/zaj arányt.)
És itt bukik ki, hogy mekkora gondot okoz a férfiközösségek szétverése, amivel megszűnt az egyetlen hely, ahol a férfiak is segítséget kaphattak a problémáik megoldásához. Egy férfinak a barátokon, férfikollégákon, a családja férfitagjain kívül nincs hová fordulnia, mert a nőktől, illetve tágabb értelemben a társadalomtól csak lenézést kaphat. Ezért is sokkal több a férfi öngyilkos – nem azért, mert érzelmileg magukba vannak zárkózva és nem kérnek segítséget másoktól, hanem mert másoktól sosem kapnak segítséget, csak gúnyt. Vegyük csak a legalapvetőbb kérdést, ami a fiatal férfiak jó négyötödét foglalkoztatja: hogyan lehetne csajozni? Ha ezt bárhol felvetik, nem az a válasz, hogy így vagy úgy, hanem hogy bruhaha, micsoda vesztes, akaszd fel magad.
Ja, azért magyarázok erről, mert értelemszerűen kapcsolódik a témához. Hiába akarjuk mi kibeszélni nyíltan, hogy van ez a probléma… Marhanehezen juthatnánk ötről a hatra. És minél inkább belemegyünk a részletekbe, annál inkább az lesz a következtetés, hogy sok itt a lúzer, aki nem tud csajozni, akassza fel magát.
Az emberek persze nem tehetnek róla, úgy működik az agyuk mint egy kóla-automata. Bedobod a 10 forintost, kiesik a válasz: férfi+probléma=vesztes… Ennyire képesek szellemileg. Az az emberiség tragédiája, hogy mentálisan óvodás szinten ragadt a többség, és gyökér sémákban gondolkodik, amikről nem is tud. És ezek képzelik magukról, hogy jobbak mint a középkor embere, mert hát felvilágosodás meg tudomány… Makákók mobiltelefonnal. És ez egyetemi professzorokra éppúgy igaz, mint betanított munkásokra. George Bernard Shaw mondta, hogy az emberek 2%-a gondolkodik, 3% azt hiszi, hogy gondolkodik, és 95% inkább meghal, minthogy gondolkodjon. Sajnos tökéletesen igaza volt. A többség sztereotípiák, internalizált ideológiák, megszokások és ösztönök bábja – mint egy számítógépes program ami automatikus válaszokat ad a külvilágból érkező ingerekre, ugyanarra ezerből ezerszer is ugyanazt, gondolkodás nélkül. Ez társul azzal, hogy a saját szemében mindenki jó ember, és máris megkaptuk a progresszívek hordáit, akik szerint a máshogyan gondolkodók rossz emberek… Így vagyunk mi a net sarkában egy olyan kis közösség, ami az automaták egyik fele szerint lúzer aki nem tud csajozni, az automaták másik fele szerint pedig gonosz patriarcha aki a nőket a konyhába akarja láncolni. A mondanivalónk a legkevésbé sem érdekli őket, 99%-ban bele sem olvasnak, hiszen teljesen fölösleges is lenne. Miért kellene meghallgatni egy férfit, aki panaszkodik???
ez egy teljesen szolidáris komment volt, ami nemes,
ua nem lett senki lelúzerezve,
hanem csak azt próbáltuk kideríteni, hogy hogy lehet az, hogy vannak egyes férfiak, akik rendszerszinten, mindig, élősködő nők, haszonleső kurvák ésatöbbi áldozatai lesznek és mi hiányzik, ahhoz hogy valaki uralni képes legyen egy helyzetet.
ez persze tükrösen is igaz, hogy vannak egyes nők, akik mindig szélhámos, megbízhatatlan, elnyomó, mélytorkozó megmittoménmilyen faszikat fognak ki, mindig.
egy könnyed flörtöt nem a bélszín szaga indít be (ez Alter hszre megy), ha meg igen, akkor meg menekülj :), mert úgy sem lesz veled sosem elégedett.
A zártközösség ötlete szerintem mindenképpen jó, és legyen férfi pur terület.
Idézet Alter Ego-tól: “A férfiak szeretnének normálisan ismerkedni, olyanokkal, akikkel rövidtávon örömteli flörtöt, szexuális kalandot vagy éppen hosszútávon egy házasságig vezető szerelmet élhetnek át… ehelyett túl gyakran találkoznak a saját elvárásaitól elvakult, elkényeztetett nőkkel, akik az első randevún készek 50 pontos listában kifejteni, hogy mi mindent várnak el egy férfitől és egy kapcsolattól; és mindennek a játéknak a költségeit ráadásul a férfiak fedezik.”
Erre olyan saját tapasztalattal tudok reagálni, hogy volt már olyan randim, ahol-ha nem is 50 pontos- de emlékeim szerint kb. 20 pontos kérdéssort tett fel nekem a csaj, amiből ő eldöntötte, hogy egyáltalán alkalmasnak tart-e egy randi erejéig. És mint közben kiderült, mellettem egy csomó másik sráccal is eljátszotta ugyanezt. És mi még bőven a húszas éveink közepét tapossuk. Gondolom nem én vagyok az egyedüli férfi az országban ilyen tapasztalattal. Namármost, kérdem én, ha már ilyen fiatalon ilyen-ennél szebbet nem tudok mondani-“idiótákkal” hozza össze az embert a sors (mert nem csak egy volt), akkor mégis mit csodálkozunk azon, hogy a férfiak hogyan állnak az egészhez? És igen, akik 10-15 éve randizgattak, azoknak fogalma sincs mi megy itt már, hiába gondolják, hogy az annyira nem sok idő. De igen, rohadt sok! A világ olyan ütemben változik, hogy 1-2 év is sok, nemhogy 10-15! Én is úgy gondolom jelenleg, hogy kiszálltam ebből az egész randibizniszből, mert iszonyat lehúzás, és a “red pill” után ezt sokkal jobban átlátja az ember. Ma már maga a párkapcsolat is egy biznisz, ahol pont, hogy a 2 fél profitál a legkevesebbet, annál többet a multik, meg az óvszergyárak-gyógyszergyárak. A Valentin-napról nem is beszélve. Sajnos manapság pénzkérdés, hogy megengedhetsz-e magadnak egy párkapcsolatot, nem pedig az érzelmeké, ez főleg nyugatabbra látszódik jól, de mi is rohamléptekkel efelé haladunk.
Montana: Ha ilyen szarokon nőnek fel nem is csoda… Valószínűleg az általad említett butuska is innen merítette az ötletet. Csakhogy a nők nagyrésze nem Katherine Heigl (és már ő is öregszik)…
Az ilyen libuskák max. arra jók hogy megtöcsköljék őket aztán el kell dobni a használt óvszerrel együtt. Sajna az esetek többségében még az ágyban sem valami jók, nem valami aktívak, ott is megszokták hogy kiszolgálják őket. Megtanítani őket normálisan kufircolni meg egy csomó idő úgyhogy az esetek többségében inkább hagyni kell a francba az egészet. A kontraszelekció úgyis elintézi a dolgot. Mivel az ilyesmiknek csak mangina meg a boldogtalanság jut. Az okosabbja (bölcsebbje?) meg még időben észhez tér.
Éppenséggel a normális párkapcsolat gazdasági szempontból takarékos megoldás. Ezért nem preferált a fogyasztói társadalmakban. Szóvel ezzel kapcsolatban szerintem pont fordítva van, mint írod.
Ugyebár az udvarlás egy folyamat. Ez alatt a férfi és a nő egyértelmű jeleket küld, hogy szeretné a kapcsolatot. A férfi úgy udvarol, hogy bókol, apró szívességeket tesz (ajtónyitás, kabát felsegítés, stb.) ÉS ajándékokat ad. A nő fogadja a bókokat, megköszöni a szívességeket ÉS elfogadja az ajándékokat, így jelzi, hogy szeretné a kapcsolatot. Ha a nő mindezt megteszi, miközben nem akar kapcsolatot, az nem más mint szédítés, szédelgés, csalás! Persze itt nem az 1-2 ezer forintos kávé/bambi/süti randikról van szó. Inkább az ingyen taxiról/fuvarról, az ingyen ebédről/vacsoráról, a férfi által fizetett buliról/koncertről és hasonlókról. Senki nem szereti, ha átverik.
Az egész világ elanyagiasodott szinte a pénzről szól minden. így van ez a kapcsolatokban is már a kezdeteknél . Akinél a pénz annál a hatalom a döntés. Ahogy itt olvastam aki meghív ő fizet ő dönt hova visz. !? Tehát már az sem érdekli a másik mit szeretne (ez nem függ pénztől) ebből már nem lesz jó kapcsolat .
Ne keverd a határozottságot a pénz hatalmával való visszaéléssel.
(Ha te meghívsz valakit, megkérdezed tőle, hová szeretné ha te meghívnád?)
Szeretném hinni, hogy lehet tompítani ezen az elanyagiasodottságon – mivel nagyon sokunknál nem fedezhetők fel ezek a tünetek. Ezek főleg bulvártünetek. Olyanokat fertőz meg a legsikeresebben, akiknél sikeres a bulváragymosás.
Szerintem azért nem így működik egy kapcsolat kezdete. Mármint ha a pénzlobogtatással és a pénz hatalmának tudatosításával “kezdődik”, akkor inkább el se kezdődjön. De mindez az emberek döntése.
Mert most miről folyik a szó? Hát arról, hogy a randin mennyit kell(ene) költenie a férfiaknak, mert ezt várják el tőlük a nők és ez nem tetszik a férfiaknak. De ha nem tetszik, akkor miért csinálják? Újra és újra randiznak olyan nőkkel, akiknek a pénz ennyire számít? Nem értem én ezt.
A másik dolog, amit nem értek, hogy ezek szerint a mostani férfiaknak mégiscsak tetszik a feministák által kreált nőietlen nő, aki önálló, van saját lakása, karrierje, autója, pénzmániás, nem akar családot, férfias tulajdonságokkal rendelkezik.
Akinek nem inge, ne vegye magára, de úgy látom, sokan vannak, akik nem is tudják eldönteni, milyen nőt akarnak. Legyen önálló, dolgozzon, fizessen, de legyen alárendelődő meg szelíd, legyen dögös és belevaló, minden férfinak csorogjon utána a nyála, és feküdjön le az első randin a férfival, de közben azért legyen hűséges és ne legyen elszállva magától. Azt hiszem, nem csak nőknek vannak irreális elvárásai manapság.
A határozottsággal nincs bajom, de nagyjából csak jó lenne tudni hova kapok meghívást. Ha nem érzi jól magát a másik a hely miatt akkor az már kínos. Persze megkérdezném pl lehet nem szereti a kiállítást vagy a mozit , akkor lehet alkalmazkodni .
Akkor már ketten nem értünk sok mindent, és bizony vannak férfiak akiknek épp az olyan nő kell aki nem akar elköteleződni komolyabban. Később mi lesz , hogyan alakul az életük jövőjük vagy mennyi ideig élvezik a szabadságot azt nem tudom.
De hát ki mondta itt, hogy a fizető fél ne is vegye figyelembe a partnere ízlését? szerintem a legtöbben úgy hívnak randira valakit, hogy “van kedved eljönni ide vagy ide?” “van kedved ezt és ezt csinálni?”, és természetesen a másik mondhatja, hogy ő azt nagyon nem szereti, ez esetben ki lehet találni valami mást. Mindössze arról volt szó, hogy a fizető félnek joga van olyan helyeket és tevékenységeket megjelölni választási lehetőségként, ami nem haladja meg az anyagi képességeit, vagy hajlandóságát, és nem kell bedőlnie a mai trendnek, miszerint kötelező túlköltekezni, mert ez az elvárás. Szerintem ez épp arról szól, hogy ne legyen az egész olyan anyagias, hanem a lényegre, azaz az ismerkedésre koncentrálhassanak a felek.
Itt lentebb Elek írta nagy elánnal hogy ő dönt , ő fizet és kész! De biztos a kávézó hely meghatározására gondolt csak az első sor olyan félre érthető lett. Nem is kell puccos drága hely , végül is nem a pénz lenne a lényeg. Mert hiába költekezik bárki is ha elviselhetetlen a természete.
Nem éreztem felindulást miközben írtam így az elánra nincs mit mondanom. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerű viszonyrendszerre van szükség és nekem az általam leírt tökéletesen megteszi. Nem vagyok nő szóval igyekszem nem túlbonyolítani a dolgokat, hanem minél egyszerűbben kezelni.
Ahogy írtad, az üdítő, kávé, süti variáció vagy hasonló nem az a történet ahol az egymás nemismeréséből eredő erőszakos késztetés jellemző lehetne. Szóval teszem azt nem egy vegetáriánus leányzó vágóhídi randizásra való rákényszerítésének az esete.
Megértettem, és én sem vagyok bonyolultan gondolkodó nő a lényeget szoktam írni. Bár lehet tudnék száz mondatot is írni , de tudom a sok felesleges női beszéd nem okés! :-) (régebben sokat rejtvényeztem és az” elán “szó onnan jutott eszembe)
Sztem, ha már a ffi ismeri valamennyire a nőt, mielőtt randira hívná, akkor be tudja már lőni, hogy mit szeret a nő, és elég valószínűtlen, hogy egy neki nem tetsző randihelyszínt ajánl. Ha nincs ilyen előzetes info, akkor még mindig elég biztosra lehet menni egy kávázóval, cukrászdával, sétával, borozóval mondjuk. 100ból 99nőnek nem lesz ellenvetése ezek ellen, és amúgy sem a helyszín érdekli, hanem a férfi. Reméljük:)
Még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy a lánynak kifogása lett volna a helyszín ellen. Illetve egyszer szerettem volna egy nővel elmenni biliárdozni, mire kedvesen közölte velem, hogy ő azt nem szereti.
Amúgy pont egy PUA “fogás”, hogy a meghívás NE úgy történjen, hogy “figyeljcsak nincs kedved ekkor és ekkor ide vagy oda eljönni velem?” Hanem a dolog egy határozott kijelentés legyen, és ne kérdés: “Találkozzunk péntek este 7kor itt és itt.” Vagy esetleg lehet ajánlani 2 időpontot.
Hanem a dolog egy határozott kijelentés legyen, és ne kérdés: “Találkozzunk péntek este 7kor itt és itt.”
Anélkül hogy egyáltalán megkérdezné, hogy van-e kedve randizni vele, csak így ráparancsol hogy itt és itt talákozzunk, vagy hogy? mert ha igen, akkor én mint nő, azt mondom, az a PUA téved. Ha már tisztázták hogy a lány szeretne randizni, akkor oké a fönti mondat, de én azért a végére még odabiggyeszteném, hogy “Találkozzunk péntek este 7kor itt és itt, ez így rendben van? vagy megfelel neked?”
Nem értem miért kell ilyeneket túlbonyolítani, mi a baj azzal, hogy van-e kedve elmenni ide-oda? szerintem ez kedves, és udvarias, és teljesen természetesen hat, semmi erőlködés nincs benne.
Persze jogos, ez kimaradt. Arról az esetről van szó, ahol mindketten randizni akarnak, pl buliban számcsere, vagy online kölcsönös szimpátia és jó chatelés után. A dolog mögött az a gondolat áll, hogy a határozott, magabiztos férfi nem “alulról” közelít: ‘volna-e kedved, nem akarsz-e’, hanem kész tényként kezeli, hogy a nő igenis találkozni akar vele, mert a férfi ehhez van hozzászokva. Nem engedélyt kér, hanem irányít. A hangvétel persze fontos. Nem bunkónak kell lenni, és nem parancsolónak, hanem határozottnak, és kijelentőnek.
Ja, értem, így már világos :-) igazad lehet, nem tudom, bár talán nem annyira a szavaktól függ, mint inkább a magatartástól. A “van-e kedved eljöbbi velem”-szöveget is el lehet mondani úgy hogy az férfias határozott, és kedves, és nem kétségbeesetten könyörgő, és a kijelentés is lehet túlságosan izzadságszagú.
Szerintem ebben a pénz dologban a férfiak kicsit el vannak tévedve. Persze mindenhol azt látni, hogy a nők a pénzes pasik köré gyűlnek, így aztán azt feltételezik (sokszor helyesen, sokszor nem), hogy az ő kiszemeljük esetében is ez az út vezet a pun kánaánba. De itt már volt egy írás (Az ösztönökről c. talán), amiben szerepelt az, hogy a női ösztönök nem a pénzre buknak, hanem azokra a magatartási, és viselkedési formákra, amik jellemzően a pénzes emberek sajátjai, de távolról sem kizárólagosan. Persze a golddigger az külön kategória, de oda meg úgysem elég még az 5000ft-os vacsora sem. Nyugodtan fel lehet szorozni 5tel, és hozzátenni egyéb luxustételeket, mint pl szálloda, és félmilliós karóra. Szóval az meg már egy teljesen másik véglet. Azt akarom mondani, hogy amelyik nőt el lehet érni egy 5000ft-os vacsorával, azt el lehet érni egy 500ft-os sütivel is. Szerintem. De majd rámcáfolnak tapasztaltabbak:)
Szóval a legtöbb férfi ezért csinálja. Mert azt látja, hogy a pénzes pasiknak van nőjük. Egyszer egy nő nekem azt mondta, hogy az ő kapcsolatában a pénz a “kémia”, merthogy a pasija elég jómódú. Aztán kiderült, hogy a főnöke a pasija, és amikor rávilágítottam arra, hogy nem arról van-e a szó, hogy a rangban fölötte lévő férfi hatalma vonzza, és nem a pénze konkrétan, akkor elgondolkozott egy pillanatra. Nem mondom, hogy meggyőztem, de elbizonytalanodott.
A mostani férfiaknak nem tudom tetszik-e, amit a feminizmus kreált, innentől teljesen személyes szubjektív vélemény jön: engem nem érdekel, hogy van-e a nőnek lakása és kocsija (jó ha van, de az égvilágon semmit nem befolyásol), az önállóságot díjazom, a pénzmániától undorodom (és a kettő rohadtul nem ugyanaz), családot pedig akarjon elméletileg legalább.
El tudnám hányni magam, amikor társkeresőn ott figyel a 26 éves nő, és az adatlapján az szerepel, hogy nem is akar gyereket. És ez nem 1-1 elszigetelt eset, ami betudható valami kivételes betegségnek pl (csak olyan opció nincs, hogy nem lehet gyereke), vagy vmi teljesen ferde értékrendnek, hanem sajnos egyre több ilyen van. Nem mondom, hogy ez jellemző, de többször fordul elő, mint “kéne”.
Én 2 megoldást látok jónak:
1. Érdemes az első pár randin ingyen élvezhető programokat csinálni, vagy csak tényleg minimális dolgokért fizetni (1 kávé, tea, fagyi nem hinném, hogy összeomlasztaná a havi büdzsét)
2. MGTOW
A második megoldás a szimpatikus. Nincs nő, nincs sírás ;)
A nők meg menjenek hozzá saját magukhoz, vagy a macskájukhoz. Vagy egymáshoz. A lényeg, hogy engem hagyjanak ki belőle.
Én már ott elakadtam hogy miért vacsorával kell indítani egy randit.? Inkább legyen egy délutáni program egy cukrászda az nem hatalmas összeg és ismerkedéshez épp jó is.
Ahogy az előttem szóló is írta , Montana 24 vannak látnivalók ingyenesek is ha meg nem tetszenek a hölgynek akkor lehet menni egy utcával arrébb. Én szeretek fényképezni , sok férfi is és lehet az érdekességeket tájat megörökíteni a városban ki hogy látja összehasonlítani. De lehet én nem gondolkozok túl nőiesen , de ez jobb mint a plázázás vagy az egy helyben ülés.
Itt most nem főleg arról van szó, hogy hova ajánlott elvinni egy nőt első randin, hanem arról, hogy a nagy egyenlőség mellett miért lenne természetes, hogy a férfi fizessen mindig?
Azzal van a gond, hogy ha egy férfi fizet, akkor ő udvariasságból teszi, így gondolkodik magáról. A probléma pedig ott van, hogy egyes nők ezt semmibe nem nézik, mert természetes ugye mint a levegő.
És itt nem csak az első randiról van szó. A legtöbb párkapcsolatban a nők a kevesebbet fizetők.
(Például az én barátnőmnek is az esetek 3/4-ed részében én állom a számlát jelenleg, de csak mert értékeli, és nekem van több pénzem.)
nekem volt jó 4 évem, ahol a nő tette bele többet anyagilag a kapcsolatba.
heréskedni, basáskodni jó dolog, aki teheti próbálja ki. : ) ezen kívül nem élet az férfiembernek, kivéve ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=RQCcYwKQ04I
Tényleg nem arról van szó hova menjünk , meg nem is arról mit vacsorázzunk bár erre azért páran kitértek.
Meg lehet beszélni ki fizessen , de tényleg a férfiak felajánlják a fizetést. Én amúgy is megálltam az üdítőknél mert nem az volt a cél hogy rám legyen költve , hanem az ismerkedés , beszélgetés.
Ahogy írtad a férfiaknak általában több pénzük van , de lehet felezni a kiadást .
Amúgy is utálom nézni, ahogy más eszik. Canon, vagy Nikon?
Ha te is eszel akkor már nem olyan kellemetlen, bár én ahogy ismerem magam épp akkor bénáznék megszerencsétlenkednék a legjobban amikor nem illene. Na de legalább megszokja az illető hogy mennyire ügyi-fogyi vagyok!.:-)
Nem a fényképező márkája a lényeg hanem akinél van a gép.(most ezért megint kikapok nem a témához tartozik) Sajnos most csak a telefonommal tudok fotózni , hát az meg nem legjobb de a lényeges látásmód rajta van a képeken.
Ezt csak a csórikámék mondják, Hasszelbladot mindenkinek.
“Csórikámék “alap géppel kezdett tudod amikor még nem volt automata meg egész másképp működött a fotózás.Nem lehetett törölni jól meg kellett gondolni mit kattintunk hogyan szerkesztenünk egy képet .
Itt egy vicc ami nem is igazán vicc!:-))
A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele:
– Gratulálok a képeihez, nagyon impozánsak! Biztosan jó fényképezőgépe van.
Erre a fotós:
– Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak…
De legyen neked igazad , te vagy itt hazai terepen!
(mondjuk írhattad volna, hogy min tanultál (én Zenittel), apukámmal külön kaland volt előhívni a fotókat és a nagyapámnak volt egy klassz kis háború előtt készült Leicaja,amit sajnos az unokabátyámmal szétszedtünk)).
OFF
Az én kezemben is a Zenit “E” volt az első tükörreflexes gép. Persze az oroszok azt is egy Leicáról koppintották
Igen, legyen mindig nekem igazam.
Nikon D90.
egyébként meg pont olyan hülye kérdés, mint a mercédes vagy bmw.
Na egy olyat szeretnék a D3100 helyett.
:) ne irigykedj, mert még nekem sincs, a gyerekek miatt nem mertem, a melóhelyemen a tied előzője van, mondjuk sarat fotózni az is jó.
Több olyan nőt is ismerek, akik átlagosak, vagy átlagnál kicsit szebbek, és gyakran úgy mennek buliba, hogy majd a férfiak úgyis meghívják őket.
Egyébként ez is olyasmi, mint a gazdag férfitól válik a felesége: ha nem tesz le valamit az asztalra, akkor nem jogosan jár a tulajdon.
Engem például irritálnak az olyan nők, akik elvárják, hogy 100%-ban a férfi fizessen. Van egy ismerősöm, aki az egyik barátjával azért szakított mert a “személyiségével” volt probléma, azaz csak felesben volt hajlandó rendezni a számlát.
A jövőben szerintem alacsonyabb lesz a férfiak fizetési hajlandósága, valószínűleg annyira lesznek oda egy 40-es nőért, mint ma egy 20-as ért. Már ma az van, hogy egészen másabb a hangnem férfi és nő között, mint mondjuk 50-60 éve, például akkoriban sokkal hagyományosabbak voltak, volt talán még, hogy magázták is egymást. Nem tudom, hogy pontosan mi ilyen téren a jövő, de szerintem a Japán minta felé van eltérés…
Az állami kenguruerszényben himbálózó tyúkocskák hipergám ösztöneit egyre nehezebben fogják tudni megugrani az erszény állami fenntartása okán egyre kopaszabbra csipkedett kiskakasok. Mondhatni paradox módon az egyensúlyhoz az átlag férfinak minimum annyival kellene többet keresnie a jelenleginél, mint amennyit az állam költ ma egy nőre. Valamint a teljesítményfüggetlen béregyenlőség, meg az álljon-mindent-a-férfi mentalitás, mely közül előbbit követelik, utóbbit elvárják, is kölcsönösen ütik egymást. Szegény Orwell bizonyára csuklana már, ha még élne.
Már itt a Férfihangon is érintette az egyik cikk azt, hogy a nők agyát mekkora mértékben befolyásolják a sorozatok. Elég csak a Szex és New York című “nagyon élethű” sorozatra gondolni, ahol várják a nőket 40 körül a gazdag álompasik.
„valószínűleg annyira lesznek oda egy 40-es nőért, mint ma egy 20-as ért.”
sok elnyomott ösztönű, tapasztalatlan fickó, hogy ráfanyalodik egy kósza kis sutyipinára, annyira nincs esélye épkézláb nőt összeszednie. szóval mégszarabb lesz a fickók helyzete, megindul a pitizés a 100 kg / 50+ / duplán elmebajos nők felé is.
sztem a pénzüket meg inkább dk-ázsiába költsék el. : )
Ameddig 0 tapasztalatuk van, addig igen, de azt követően el fognak gondolkodni pár technikai eszköz -jövőbeli állapotok- beszerzésén, amik összességében még olcsóbbak is mint a hús-vér verziók :)
Ha nem fizeted smucig vagy, ha fizeted, akkor meg megkapod, hogy csak meg akarod vásárolni a lány kegyeit.
Ha a nő nem fizet, élősködő lehúzó, ha ő fizeti, megkapja, hogy nőietlen feminista.
Mindkét oldalról lehet idiótaságokat mondani.
Igaz, mostanában a férfiak többnyire nem tudják, hogyan legyenek férfiak, a nők meg nem tudják, hogyan legyenek nők. Szerintem jelenleg a köztes megoldás az egyenes kommunikáció.
Aztán majdcsak újra kialakulnak az általánosan elfogadott férfi és női szerepek.
Lemaradt:
Nekünk ehhez segítenünk kellene a férfiakat és a nőket, nem szapulni és szapultatni egymást.
(A többi “lemaradtat” töröltem.)
„ha ő fizeti, megkapja, hogy nőietlen feminista.”
hülyeség. fickók több mint 90%-a boldogan kiegyezne az 50/50%-al.
„Szerintem jelenleg a köztes megoldás az egyenes kommunikáció.”
ezt ne a fickóknak írd
Csak most láttam, hogy te is a kommunikációt látod megoldásnak. Egyetértek.
ha ő fizeti, megkapja, hogy nőietlen feminista.
Ezt honnan szeded? Szerintem nincs olyan férfiember akinek ez jut eszébe. Inkább az, hogy nem jövök be neki viszont becsületes és nem akar lehúzni ha úgysem lesz semmi.
Szerencsére, már nem fognak. Ma már sokkal öntudatosabbak a férfiak is annál.
Arról meg szaporíthatod itt a szót, hogy így érzi magát jól a nő, meg te majd eldöntöd, hogy mi férfiak (= idióta marha, aki a nők helyett dolgozik és fizet, miközben cserébe a nő nem tud semmit nyújtani neki) milyen szerepeket akarunk, meg milyennek kellene lennünk. Hát nem. Képzeld, nem vagyunk marhák, és világosan látjuk, mennyire kurvulnak a nők, és mire jó a “férfi szerep”. Arra, hogy a nők ezzel akarnak rávenni, hogy HELYETTÜK csináljunk valami.
Volt már ilyen ki fizet ügyböl apró konfliktus (nyilván, ahogy a legtöbben én se vagyok gondolatolvasó)… de a jelenlegi menyasszonyom kikötötte, hogy az elsö pár randin mindenki fizeti a sajátját, mert az neki az ismerkedés fázis, és nem akar lekötelezödni. Késöbb lett belöle mindenféle konstrukció (fele-fele, van amikor ö fizetett van amikor én) egy kicsit komplikáltabb ebben az egyenlö világban, de azért ha a felek komolyan gondolják, akkor nem lehetetlen.
:D
Úgy tűnik ez a ki fizet a randin dolog eléggé felszította a kedélyeket.
A magam részéről nem agyalok rajta annyit. Én hívom meg, én döntöm el hogy hova megyünk és én fizetek. Nem negy dolgokra kell gondolni, a kávé, tea, üdítő, süti kategória bőven megteszi hogy benyomásokat szerezzen az ember és ez az anyagilag kezelhető kategória. Vagy olyasmi ami nem annyira szokványos. Kocsiba ülni aztán elmenni szalonnát sütni a közeli erdőbe vagy elmenni csónakázni, esetleg egy takaróval felszerelkezve piknikezni ahova ő készíti a szendvicseket stb. Ezernyi lehetőség hogy jól érezze magát az ember akkor is ha nem lesz utána folytatás.
Minek a rongyot rázni? Vacsorázni elmehetünk akkor ha már komolyabb a dolog. Másrészt ha már főtt étel, akkor főzzön ő. Sőt a magam részéről kifejezetten előnyösnek tartom a jelenlegi állapotot mert így jól le lehet venni dolgokat abból hogy milyen módon kezeli ezt a ki fizet, ki kit hív vissza stb. dolgot. Nincs kispénisz komplexusom szóval nincsen szükségem arra hogy anyagiakkal akarjam elvarázsolni a partnerem másrészt meg ha az ilyesmire ugrik nem lenne jó partner, alkalmira meg a hivatásos is megtenné azért a pénzért (ő legalább gyakorlottabb, bár a mai amatőrök is okozhatnak meglepetést). Ha meg nem jön össze, hát Istenem, az ő baja, ő veszíti a többet. Minimum lemarad a falkaparós orgazmusairól meg egy csomó nevetésről… ;-)
Akkor tényleg világvége, ha neked ilyen komplexusod lenne.
Köszönöm szépen a bókot. Mindenesetre a túlsó oldalon is üzengetnek az alsó fertály felől és ez némiképpen megkönnyíti a “dokkolást”…
Ennek tanúbizonyságául álljon itt ez a szám: Soko – Wet dreams no meg a szövege
Miva?
Melyikre?
“Mindenesetre a túlsó oldalon is üzengetnek az alsó fertály felől és ez némiképpen megkönnyíti a “dokkolást”…” nem értem. Melyik túlsó oldal? Mi az a dokkolás? (nem röhögni).
A másik, azaz a női nem a dokkolás pedig ez:
Űrös film mind bénaság.
Na ez a beszéd, ez egy épkézláb férfihozzáállás, gratulálok Elek! :-))
Köszönöm szépen de a dícséret pusztán a józan észt illeti. Korábban én is hajlamos voltam mindent túlbonyolítani de egy ideje igyekszem a lehető legegszerűbben intézni a dolgokat.
Lehet zárni a topikot.
Érdekes téma ez. Azzal kezdeném, hogy szokás szerint komoly szerepet játszik a kommunikáció. Tetszik vagy sem, a “férfi fizessen” elképzelés beivódott a köztudatba. Kérdem a férfiakat: Megbeszéled a nővel a randi előtt, hogy mindenki fizeti a magáét? Nem? Ha nem, miért nem? Nyilván furának tűnik, de talán ez lenne a legjobb megoldás, ráadásul kiszűrné a hülye picsákat.
Azt én sem értem, hogy miért kellene drága étterembe vinni valakit az első vagy akár az ötödik randi alkalmából??? Mondjuk, ha egy nő ezt várja el, az alapból gáz. Lehet sétálni egy parkban, ingyenes rendezvényekre menni stb.
Szerintem az sem mindegy, hogy mi a program, de lehet hogy ez csak a tapasztalataim alapján kialakult magánvéleményem. Ha kávézóba mentem valakivel, akkor valahogy természetes volt, hogy a férfi fizetett, mert az volt a szokás. Ám ha például múzeumba mentünk, eszembe sem jutott, hogy ne én fizessem a saját belépőmet.
Egyetértek. Én úgy vagyok vele, hogy ha azt akarom, hogy mindenki fizesse a sajátját, akkor megmondom, ha pedig nem mondok semmit, az azt jelenti, hogy állom a másik felét is. Ez igazából szimpátiától függ.
Viszont volt már olyan esetem, hogy a 3. randin már lakást akart velem vetetni a csaj. No comment… Szóval jobban jár az ember ha az elején kifejezetten csórónak mutatja magát, mert egyes nők a nagylelkűség mögött milliókat sejtenek.
Lakást? Jesszus :D
Volt olyan is, amikor a randi végén a férfi az asztal közepére tette a számlát, és közölte, hogy felezzünk. Egyáltalán nem éreztem sértőnek.
Inkább elfutottatok volna, ha már úgyis kidobott pénz.
Én lehet hogy túlságosan régimódi vagyok, de ha egy férfi elvárta volna tőlem, hogy én fizessem a számlát azon a randin, amire ő hívott meg, akkor tuti nem akartam volna többet látni. Nem az anyagiasság miatt, hanem mert valahogy nem érzem helyénvalónak. Mondjuk én annó soha nem is vártam el, hogy vacsorázni vigyenek első randin, nekem egy kellemes séta is tökéletesen megfelelt, legfeljebb egy fagyit elfogadtam. De mondjuk az sem merült fel, hogy első randin ágyba bújjak bárkivel.
Nagyon sokat változhatott a világ 11-12 év alatt, ha az ilyesmi már alap. Amikor én még randizgattam, akkor még ez nem így ment.
A férjem az első randin sült gesztenyét hozott nekem, amit elmajszoltunk egy padon egy parkban, aztán megnéztünk egy oldsmobile kiállítást, ami épp ott zajlott, és ingyenes volt, és séta közben megfogta a kezem. Életem legjobb randijaként tartom számon a mai napig. Második randin felajánlotta, hogy menjünk el egy étterembe, de én akkor már tudtam, hogy nagyon csóró a kis drágám, nem lett volna bőr a képemen étterembe vitetni magam, úgyhogy mondtam, hogy inkább piknikezzünk, és csináltam szendvicseket, meg sütöttem sütit, ő meg hozott nekem egy szál tulipánt, életem második legjobb randija. A harmadikon moziba vitt, és ettünk egy sütit egy cukrászdában aztán addig csókolóztunk, míg már annyira át nem fáztunk, hogy félő volt, hogy a vacogástól elharapjuk egymás száját :-) Soha nem volt mérlegelve, hogy ki mennyit fizet, vagy hogy mi az elvárás, hogy mikor kell ágyba bújnom vele, nem is történt meg, csak hónapokkal később.
Eleve nem kellene vacsorázni hívni egy nőt az első randin, és akkor nem kell fizetni. Szerintem úgy helyes, hogy az fizet, aki elhív, de a hívónak megvan az a joga, hogy ő mondja meg a helyet, ahol a találkozó történik, és ha a férfi egy parkba hívja meg a nőt egy vattacukorra, és ezt előre meg is mondja, akkor a nő vagy elfogadja vagy nem. Ez egy jó szűrő, mert a nő, aki elkezd nyaffogni, hogy miért nem étterembe viszik, arról rögtön lehet tudni, hogy olyan, aki még egy vattacukrot sem érdemel, aki viszont azt mondja, hogy jippi, remek program, az egy jó pont máris.
Végre ilyet is olvasni egy nőtől. :-)
1., A férfi mondja meg az első randi helyszínét.
2., A férfi mondja meg az első randi programját.
3., A nő az 1. és 2. pontok ismeretében dönt a meghívásról.
4., Az első randi helyszínének és programjának férfi általi “diktálása” okán a férfi fizet az első randin.
Olyan egyértelmű és konkrét, mint egy “modern” illemtankönyv.
5., Annyival egészíteném még ki, hogy ha lesz 2. randi is, még akkor is fizessen a férfi, hogy a nő lássa a férfi szándékának a komolyságát. Aztán a 3. randin meg fizessen a nő, hogy a férfi is lássa a nő szándékának a komolyságát. És innentől ha minden jól megy, jöhet a love story és lehet felváltva fizetni. :-)
Olyan jó lenne, ha ez női körökben is széles körben elfogadást nyerne. A tö…m, bocsánat a hócipőm tele van már az ilyen “mindenki úgy csinálja ahogy jólesik neki” jellegű semmitmondó szövegekkel. Én bizony szeretném tudni a “játékszabályokat”, szeretnék köztudomású sémák szerint játszani és tudni azt, hogy melyik randin kb. mit várhatok el egy nőtől illetve a nő mit várhat el tőlem. Tőlem mindenki egyénieskedhet aztán, de én maradnék a “szabályok” szerint játszó nőknél. Aki egyénieskedik, az mehet a levesbe, akár vérkonzervatív, “hagyományosnak” látszani akaró nőről, akár feministáról van szó.
Azért ugye tudjuk, hogy ezek nem a programok miatt voltak életed legjobb randijai, hanem a férfi miatt. Mert olyan férfi volt, akit akartál, aki kellett, aki megfogott.
Ha ugyanezek a randik nem vezettek volna sehova, akkor ma már alig emlékeznél rájuk: “jajj valamikor egyszer voltam egy sráccal vmi hülye autókat nézni, és asszem hozott egy kókuszgolyót”
Amúgy ez a gondolat visz rá az egész mondandómra, amit mondjuk már mások is mondtak: ha te vagy a megfelelő férfi, akkor mindegy hova viszed a nőt. Ha nem te vagy, akkor is mindegy… Szóval nem hiszem, hogy nagy ügyet kéne csinálni a pénzből. És nem azért mert nekem olyan sok lenne (nincs), hanem azért mert nem ezen múlik. Vagy ha igen, akkor örülj, hogy megmenekültél.:)
Én ilyen márciustól októberig legszívesebben be sem megyek sehova. Séta, park… egyik legjobb randim, aminek lett is folytatása, egy játszótéren zajlott, és hintáztunk…
Viszont, ami fontos: a dolognak haladnia kell. Ma már nincs olyan, hogy randizgatunk, és szex csak hónapok múlva. A férfi úgy fogja érezni – sokszor a rossz tapasztalatok miatt – hogy őt csak kihasználják, vagy anyagilag, vagy érzelmileg. A dolog haladása nem kell feltétlen fizikai jellegű legyen. De persze az is elég jó jel.
Legutóbb egy lány a második randi után azt mondta, hogy neki ennyi nem elég, hogy eldöntse, meg akar-e csókolni. Ez kb egyenértékű azzal, hogy soha nem is akar majd, de ugyanakkor mindenhol mindig fizetni akarta a saját részét. És ennek ellenére utána kaptam tőle egy nagyon kedves gesztust. A beszélgetések során kiderült, hogy ő utálja a mazsolát, én pedig nagyon szeretem, szóval a második randi utáni nap volt a születésnapom, és mazsolából kirakta nekem, hogy “Boldog Szülit:)” lefotózta és elküldte. Na rajta pl nem is tudok kiigazodni:) Na jó bocsi, ez OFF volt:)
persze, nyilván a pasas miatt voltak azok a legjobb randik, de nem igaz, hogy ha nem jött volna be a férfi, akkor nem is emlékeznék rá, emlékszem minden randimra, és kevés volt, ami ne sikerült volna jól, legfeljebb csak nem illettünk össze. :-) Jó, az tény, hogy sosem randiztam ismeretlennel, netes társkeresés vagy vakrandi útján, össz-vissz 22 éves voltam, amikor megismertem a férjemet, szóval olyan nagy randitapasztalatom nincs, és minden fiút vagy férfit ismertem szegről-végről, ha nem lettek volna szimpatikusak, eleve el sem megyek randizni velük, ahogy az elő is fordult párszor.
“Ma már nincs olyan, hogy randizgatunk, és szex csak hónapok múlva.”
Már hogyne lenne, kérem, nem vagyok én nagymama, az én esetem azért nem volt olyan régen, pont a hetekben leszünk 10 éves házasok. És azért nem 7-8 hónapos várakozásra kell gondolni, a mi kapcsolatunk nagyon is viharos volt, az első találkozásunkat követő 6 hónapon belül egymásbaszerettünk, szexeltünk, eljegyeződtünk, és össze is házasodtunk (és nem azért mert bekaptam a legyet ;-)).
(a mazsolás lány meg odáig lehet érted, ha ezt megcsinálta hidd el! a “nemcsókolózom, de felköszöntlek mazsolával” üzenet férfi nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy kíváncsi voltam mennyire erőszakosan próbálkozol be a kifejezett tiltásom ellenére, és te nem is voltál durva, úgyhogy felköszöntlek mazsolával, és legközelebb megcsókolhatsz ;-)
Én inkább meg se szólalok. :DDD
Te beváltottad szüzességed házasságra.
Nekem ez az egész étterem dolog olyan furcsa, nem tudom modernül kezelni a mai napig sem. Még most is ha effektíve én hívom meg a férjemet étterembe, mert ünneplünk valamit, vagy csak úgy, akkor is mindig még a kocsiban odaadom neki a kártyámat, hogy ő végezze el a fizetést, mert… nem is tudom, nem tudom elképzelni hogy én fizessek. Attól olyan vérfeministának érezném magam, és azt utálom :-) Azt sem bírom elviselni, hogy újabban a pincérek rám néznek, és várják, hogy megmondjam mit kérek. Én mindig kiválasztom mit szeretnék enni, megmondom a társaságomban lévő férfinak, és ő adja le mindkettőnk rendelését. Az úgy elegáns, és kész. Minek menjek étterembe, ha még úrinőnek sem érezhetem magam?
Ezek is tökéletes “illemszabályok”. :-)
1., Étteremben a férfi rendel.
2., Étteremben a férfi fizet.
3., A nő ráér a fizetés után – akár még ott az asztalnál – rendezni a férfi felé a rá eső részt.
4., Házaspároknál meg közös kasszán élő élettársaknál a 3. pont értelemszerűen kimarad.
Köszönjük neked mdmselle. :-)
:-)
Én is szeretem az illemszabályokat, jó ha van egy mérce, amihez tarthatom magam, még ha el is térek tőle, akkor is van egy vezérfonal. Meggyőződésem, hogy jó lenne ha a középiskolai oktatás része lenne olyan tantárgy is, ami ténylegigazán az életre készíti fel a diákokat. És szó eshetne a hivatalos ügyintézés módjaitól kezdve a randizás szabályáig mindenről, amivel felnőtt életükben meg kell küzdeniük. Ha a fiúknak elmondaná valaha valaki, hogy nem csak úgy lehet randizni, ahogy az amerikai filmekben csinálják, puccos étterembe vinni a nőt, anyagi erőn felül is akár, és ötleteket adnának nekik, hogy milyen lehetőségek vannak még, és ha elmondanák a lányoknak, hogy ne vegyék magától értetődően, hogy minden cehhet a férfi áll, hanem diszkréten és ügyesen tereljék úgy az eseményeket, hogy ők is kivehessék a részüket az anyagiakból, akkor nem lenne annyi feszkó egy randi alatt, meg nem kéne az érdemi ismerkedés helyett a pénzen agyalni, és számolgatni, méricskélni fejben.
Engem rendkívül kínos helyzetbe hozna akár a harmadik randin is, ha a partnerem azt mondaná, hogy akkor most ezt te állod, feszengenék, és már emiatt sem akarnák többet találkozni vele, de éppen ezért megelőznék egy ilyen fiaskót. Még a férjem előtt volt olyan randim, amin a férfi elvitt egy étterembe, de nem vacsorázni, hanem ebédelni, és ő fizetett, amit elfogadtam, megköszöntem, a következő randi előtt pedig vettem két mozijegyet egy olyan filmre, ami engem is érdekelt, de azért inkább fiús film volt, nem rágattam volna be egy romantikus limonádéra szegényt, de gondoltam talán az a scifi tetszene neki, és amikor felhívott, akkor mondtam, hogy van két jegyem xy filmre, mi lenne, ha azt néznék meg vacsora helyett, és sütöttem pár háziperecet, amit becsempésztünk a moziba, így pattogatott kukoricát se kellett venni. Ő vett két kólát, mégis megvolt az illúzió, hogy ő fizetett, de valójában én álltam az estét a jeggyel, meg a rágcsával, és mégis úgy, hogy szóba se került a pénz, meg az a zavart énfizetek-tefizetsz hebegés.
Ez az iskolai módszer semmit nem érne ebben az esetben, a randizás témában. Amúgy általános jogi ismeretek, vagy ügyintézési témában stb nagyon is kéne az ilyen.
De abban, hogy egy férfi hogy viselkedjen a nővel, és egy nő is tisztelettel álljon a férfi felé, abban ez nem fog segíteni, csak a családi nevelés. De lehet, hogy ma már az sem. Egy nő sem fogja felajánlani a saját részének a kifizetését csak azért mert a suliban ezt mondták neki. Ez hozzáállás, és nevelés kérdése.
Amúgy csak a mozis sztoridért egyedül 10ből 9férfi azonnal elvenne téged:)
Én biztos nem, én utálom a mozit.
10ből 9… mondtam én:)
Régen volt pedig illemtanóra. Persze, az ideális az lenne, ha ilyeneket otthon tanulnának meg a fiatalok, de hát otthon se mondja el a legtöbbjüknek senki, ninc sis idejük a szülőknek foglalkozni velük, tán ők se tudják, vagy nem is akarják, akkor legalább az iskolában legyen szó róla, hátha legalább egy-két mag termékeny talajba hullik. Hátha.
training 1
training 2
Egyébként mi itt valószínűleg önálló keresettel rendelkező emberekként beszélhetünk erről a témáról.
De pl. nekem van egy kamasz fiam, aki nem rendelkezik önálló jövedelemmel. Most neveljem arra, hogy “kedves fiam udvarolj nyugodtan, te fizess mindent a kis barátnőd helyett is, apád majd finaszírozza a kis hölgy szórakozását” ?
Úgy gondolom, hogy nem nevelem erre a fiamat. A kis barátnőnek is vannak szülei és egyszer a kis barátnőnek is lesz majd jövedelme.
Persze mások a szabályok közös kassza esetén, de mi itt most arról beszélünk, hogy a felek nincsenek közös kasszán. És mindegy hogy önálló jövedelemmel nem rendelkező fiatalokról beszélünk, akik a szüleik pénzét költik a randikon is vagy önálló jövedelemmel rendelkező felnőttekről van szó.
Én bizony a 2. randikat még fizettem, aztán a nőn volt a sor a 3. randin. Igaz én ezt a kérdést már legkésőbb a 2. randin megvitattam a randipartnerekkel, így nem volt meglepetés a dolog a nőnek. Ennek ellenére nem emlékszem olyan 2. randimra, ahol a nő azért nem akart volna 3. randit, mert ott már neki kellett volna fizetnie.
Ja, hát a kamaszrandi teljesen más eset! Kamaszkoromban a sráccal nem agyaltunk ilyeneken, hogy ki fizet, összeraktuk a kis zsebpénzünket, és ha kijött belőle egy közepes pizza, akkor megvettük, és megettük a Duna-parton a lépcsőkön ülve és röhögve, ha nem volt elég egy pizzára se, akkor egyikünk vett két pogácsát, a másikunk két almalevet, oszt annyi. Ha semmire se volt elég (kábé másfél héttel a zsebpénzosztás után már egy fillér se maradt általában), akkor elmentünk egyikünkhöz tévézni, az volt a mozi :-)
Ez nekem is ismerős :)
Látom nincs még kamasz korú gyereked. A problémakör már kamasz korban jelentkezik és alapvetően a szülő (azaz én) zsebére megy.
Örülök neki, hogy te már kamasz korodban is igyekeztél részt venni a zsebpénzeddel a randi költségeitek egyenlő viselésében (pizza, pogácsa, almalé, amit sorolod).
De a fiam az iskolából szórakoztat engem olyan horror sztorikkal, hogy pl. az egyik kis csaj az iskolai büfében naponta megeszik vagy 500 Ft kaját-piát szerencsétlen udvarlója kontójára. Azt már nem is tudja, hogy iskolán kívül mit pumpol ki a csaj szegény gyerekből.
Erről nekem szülőként mondanom kell valamit, állást kell foglalnom a szerintem helyes viselkedésről, nem hagyhatom egyedül a fiamra a kérdésben való állásfoglalást, mert egyrészt ezt hívják nevelésnek, másrészt nagyon nem szeretném a fiamat ilyen balek pozícióban látni a “hagyományos értékek” védelmében.
Azta, elképesztő, hogy már az iskolában is ez megy, ezt azért nem gondoltam volna.
(én nem “igyekeztem” részt venni, ez nem tudatos egyenlőségesdi volt. Nem kaptunk sok pénzt otthonról, így ha enni akartunk házon kívül a fiúmmal, akkor össze kellett dobni a pénzt, és kész. Ha elköltöttük másra, akkor mindneki azt ette, amit otthon talált, utána meg elmentünk ingyenbiciklizni)
Tényleg nincs kamasz fiam, de ha lenne, akkor azt mondanám neki, hogy fiacskám, nem helyes ha a lány veled fizetteti ki a büfészámlát az iskolában, és ne randizz olyan lánnyal, aki ezt elvárja. Ennyi. Amit az iskolai oktatásról írtam, azt nem úgy értettem, hogy 16 évesen alkalmazzák majd azokat a szabályokat, hanem felnőttként, önálló keresettel. 16 évesen a randizás nem komoly társkeresés, nem életre szóló párkeresés, hanem pajtáskodás. Naná, hogy nincs olyan, hogy a fiúnak kell fizetni.
Egy kis párbeszéd a “gyakori kérdések”-ről:
Milyen férfi az aki az első randin, ha a nő felajánlja udvariasságból, hogy kifizeti a számla felét akkor elfogadja? Nem mintha nem tudnám kifizetni, csak szerintem ez egy gesztus…tekintve, hogy ő hívott el a randira. Nem vagyok pénz centrikus, de ezek után mire számítsak? Ez mit mondd el egy férfiról? 23F (egyetemisták vagyunk de ő mellékállásban dolgozik) 22L
ASOT nevű felhasználó válasza: Humoros egy gyerek :)
Név nélküli felhasználó válasza: Szörnyű… Te ajánlottad fel. Ő meg elfogadta.
Kérdező kommentje: persze, hogy felajánlottam mert szerintem így illik, és ennek visszautasítása által teszi felém a gesztust. Nem tudnék csak ott ülni és mosolyogni amíg ő fizet…
Név nélküli felhasználó válasza: Az én barátnőm nem engedi , hogy én fizessek , de mégis hogy nézne ki ha mindig a férfi fizetne? Ezen kéne elgondolkodni…
Név nélküli felhasználó válasza: WÁÁÁÁ NŐI LOGIKA B”ZDMEG… női logika rulzzz…
Most sírjak vagy nevessek? Ülni és mosolyogni nem tudna, mert illik megkérdezni, hogy fizesse-e a részét, de ez csak azért van, hogy megtehessék felé a gesztust, tehát vérig van sértődve, ha fizethet… No, például ő sem egy “lehúzos kurva”, viszont akárhogy keresem, sehogy sem találom a megfelelő szót rá… Viszont a párbeszéd mindent elmond a jellemző női hozzáállásról…
Teljes beszélgetés itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__randizas__3972095-milyen-ferfi-az-aki-az-elso-randin-ha-a-no-felajanlja-udvariassagbol-hogy-kifi
Nem hinném, hogy a gyakori kérdések lenne a legkomolyabb terep a tájékozódásra bármelyik nemről bármilyen kérdésben.
Szerintem meg tökéletesen mutatják be az átlagember gondolkodását az ottani beszélgetések.
Inkább egy bizonyos szint alatti emberekét, de gondolom nem ezekből szeretnél (vagy bárki más itt, a Férfihangon) párt magának.
Ettol meg tarsadalmi lakmuszpapirkent relevans :(
Mindegy, csak jól szopjon.
Az is érdekes, hogy mindig a szingli csajok vannak terítéken… Sok olyan nő van az ismeretségi körömben, akik nem dolgoznak, mert a férjük jól keres. Mint a régi családmodell. Napközben anyuka takarít, mos, főz, apuka meg dolgozik.
Aztán anyuka a főzés mosás takarítás után “fogadja” a vendégét……. Szóval megy a keresztbe-kasul félrekúrás, és amikor megkérdeztem a hasonszőrű barinőimet, hogy miért az rá a válasz, hogy “mert már nem udvarol” “nem bókol már-nem bánik úgy velem mint egy nővel” Persze ha kiderül akkor sincs nagy gond, mert ott az aduász, a gyerek…
Most akkor az ilyen nő mi, ha nem kurva? Miért marad a pasival? Mert eltartja-pénzért. Ez az igazi ribanc üzemmód. Nem az, hogy a pasi fizet az első randin… Ó. Hát ez legyen a legnagyobb gondotok….
Ez az aranykalitka effektus, én is ismerek ilyen nőt. Ezekben az esetekben általában a pasas is érzelmi, kapcsolati analfebéta, aminek meg is van az eredménye…
Azt azért erős túlzásnak tartom, hogy minden ilyen esetben a férfi a hibás amiért hülyét csinálnak belőle…..
De hát-ahogy érzed. Ezt ti pasik jobban tudjátok :)
Nem arról van szó. Ha a férfi nem megfelelő bölcsességgel kezeli asszonyát annak meglesz a következménye.
Nekem eddig soha semmilyen esetben sem hagyta egy pasi sem, hogy én fizessek, de még a felezést sem. Akkor ez úgy néz ki, hogy mi rákérdezünk a felezésre-ti pasik pedig udvariasan mondjátok, hogy “Á neeeeem”, után meg panaszkodtok, hogy miért nektek kell fizetni??
Ha pedig valakivel beülök meginni egy kávét-és a randi végén kiderül, hogy nem passzolunk akkor igenis kapja vissza a kávé árát, mert (tőlem) nem kap puncit-így nem térül meg a befektetése. :)
Érdekes, hogy mekkora ribinek számít az-akit az első randin meg lehet dugni- de közben meg elvárjátok -a fenti írás szerint-, hogy egy tányér kajáért lefeküdjünk a pasival, mert hogy ez egy “befektetés”.
Nem vagyok etióp éhező, hogy egy kis kajától hanyatt vágjam magam :) :)
Amúgy ez a TI bajotok, PASIK-és meg is érdemlitek. Még pedig azért, mert a TI mániátok/rögeszmétek az, hogy minket nőket létező vagy hazudott anyagi javaitokkal akartok megfogni/elcsábítani/lenyűgözni. Akkor ne vigyétek vacsorázni a csajt. Egy séta mibe kerül? Mindig lehet találni valami ingyenes kiállítást is, vagy más programot-ha pedig egy nőnek igazán bejöttök, akkor leszarja, hogy nem költenek rá ezreket. Amelyik meg húzza a (kacsa)száját, azzal nem kell többet találkozni. Csak hogy itt kezdődik a probléma, mert a legtöbb pasinak kevés önbizalma van-ezért akarja csili vili helyekkel/tárgyakkal elkápráztatni a nőt. Nem bízik magában-abban, hogy elég jó. Ilyenkor jönnek a több ezres számlák ugye :) :)
Fantáziával, kreativitással mindig lehet olyan programokat találni ahol nem kell fizetni.. (Télen is!!) Így a pasiknak sem kell sírniuk, hogy fizettek 2 kávét/akármit, és az a feminista ribanc mégsem adott puncit :)
Jaja. Én is ezt mondtam férfiként.
Másrészt te kislány vagy? Punci? Egy felnőtt nőnek pinája van. Hagyjuk ezeket a pedo puncizásokat. ;-)
Amúgy meg ha nem teszi oda magát a kiscsaj nem kap faszt (kukit?) oszt’ sírhat reggelig.
28 vagyok, már nem kislány. Ettől függetlenül nekem puncim van, és nem pinám :) Nem pedo kifejezés, csak éppen kevésbé közönséges mint a pina szó-véleményem szerint.
Sose kéne olyan pasi, aki így hívja a puncim. Túl szép ahhoz. :)
A pina távolról sem közönséges mégha milliárdnyi is van belőle. Mi férfiak sosem járatnánk le ezt a szót és nem tennénk közönségessé, szerintem a nők voltak. ;-) Én csak olyan nővel szeretek játszani, aki alatt nem kisnyúl lapul…
Egy kicsit olyan vagyok, mint az egyszeri zsarnok, aki azt kívánta hogy bárcsak az összes alattvalójának egy közös nyaka lenne, amit a markába szoríthat. Valahogy így vagyok én a világ szép női összességével csak persze nem nyakról és nem a markomról van szó.
I’M Deranged
Ez batár egyszerű azért van mert a legtöbb nő sajnos nem önzetlenül teszi fel ezt a kérdést hanem elvárja férfi azt mondja hogy Áááá nem!
Igen ha valamit elfogadsz akkor vállald a következményeit És ha nagyon jól tudod a randi végén ,hogy semmit nem akarsz a palitól az égvilágon akkor legyen bennetek annyi Morál ,hogy fel ajánljátok a felezést, Nem kell elfogadni lehet szimplán beszélgetni étel ital nélkül is
Gondolom te sem örülnél ha egy baromi jó képű karizmatikus Pali azt mondja ,hogy komoly kapcsolatot akar tőled ,megprütyköl aztán lepattint :)
Itt mindkét fél részéről befektetés kellene hogy legyen és nem feltétlen az első randin de előbb utóbb igen elvárjuk hogy legyen valami a nő viszont előbb utóbb randik között találkozik mással is meggondolhatja magát ezért állok a felezés mellett.(miért pont a nő ? Mert a húspiacon egy 10-ből hetes nőre több kereslet van mint egy 10-ből 10es faszira főleg a fiatalabbak körében idősebbeknél már más a helyzet
Akkor ne is legyél etióp éhező ne fogadd el a kaját de akkor nem értem mi vett rá téged arra hogy ennyire fel háborodj és ide posztolja a cikk alá akinek nem inge nem veszi magára:)
Ez így igaz viszont ti nők ugyanezt megcsináljátok a Külsőtökkel smink Tűsarkú Push-up ezek nélkül ti is vagytok olyan trék mint a Palika dumájuk nélkül :)
No Az utolsó bekezdésben viszont egyetértünk igen én is említettem vannak ingyenes megoldások és persze van férfi aki külsejét karizmáját nőkhöz való kellő fellépését ön bizalmát anyagiakkal kompenzálja
Magyarul, ha a nő felajánlja, hogy fizeti a felét, akkor abból nem lesz szex:)….
Dehogynem örül, mert ha nem mondja, akkor is dugni fog a “baromi jó képű karizmatikus Pali”-val, csak a hörcsöge más story-t fog racionalizálni….
Csak a humor kedvéért: https://www.youtube.com/watch?v=Th6jocRK2FI
Egyszerű szabályaim vannak:
1. Én fizetek az első randin.
2. Ha a nő tiltakozik, akkor azt mondom, hogy “Majd legközelebb te hívsz meg engem”.
3. Ha ezután is tiltakozik, akkor hagyom hogy fizesse a részét.
Ennyi.
“1. Én fizetek az első randin.
2. Ha a nő tiltakozik, akkor azt mondom, hogy “Majd legközelebb te hívsz meg engem Majd hagyom, hogy te fizesd a wellnesshétvégét:)”.”
Azért van ez az álprobléma, mert amatőrök vagytok. Előbb legyen szex, (Séta, telefon, sms, törődés, odafigyelés) UTÁNA elmehetünk vacsorázni. Amit talán kifizetek neked, hiszen tudom, hogy nem egy anyagias ribanc vagy. Húsz éve így csinálom. Működik.
Ez olyan mint a női barátnő….egy egész cikk és kommentfolyam ráment pedig barátnőm csak az a csaj lehet amelyiket már egyszer megdugtam és tetszett is neki….ez is olyan, egyszer dugás aztán lehet vacsizni vagy akármizni.
Emberek nem véletlenül állt elő az a helyzet ,hogy kiszűrjük az ilyen nőket , első randin semmi vacsora csakis ital.
Ha napközben várható a randi időpontja ,Teaház kávézó kellemes időben séta egy parkban tele természettel ettől nem is tudok elképzelni jobb randit persze vannak más alternatívák is .Ha pedig éjszaka akkor be lehet ülni valahova persze nem Don-perinnyót kortyolgatni.
Ha emberünk lánya nagyon ragaszkodik a vacsihoz vörös zászló .
♂️
Én még nem találkoztam olyan férfival, aki engedte volna, hogy a nő fizessen, beleértve a családom férfi tagjait is. Ha a párommal vagyok, már fel se ajánlom, mert tudom, hogy nem fogadja el. Éppen ezért én veszem általában a mozi, színház, koncert, stb. program jegyeket, mert azt előre ki tudom fizetni (meg úgyis én szervezem), illetve amikor főzök, természetesen én vásárolok be hozzá. Nem mondom, hogy ez kiegyenlíti azt, ami ő anyagilag beletesz az életünkbe, de a lényeg, hogy ez a cikk cím nem tükrözi a valóságot, ha 30 éven felüli felnőttekről beszélünk, mert általában igenis a férfiak akarnak fizetni. Lehet, hogy azért, mert attól tartanak, hogy ez a nő elvárása, de a lényegen ez nem változtat.
Ne felejtkezünk el a kulturális beágyazottságról. Közép-Európában és tőlünk keletre (FÁK) ez a számlafelezés sosem dívott és minden ellenkező szándék ellenére sem ver gyökeret.
Az első randikra minimalizálni kell a pénzköltést. Ha meg komolyabbra fordul a dolog, ott már a csajnak is mutatnia kell valamit. De végülis fentebb már leírtam hogyan gondolom.
Egyetértek, hogy az első randin hülyeség szórni a pénzt. És valószínűleg itt kevesen fognak velem egyetérteni, de sok nő az eredetiséget jobban értékeli. És hogy valami konkrétummal is szolgáljak, a témával kapcsolatban tanácstalan férfiaknak javaslom, hogy vigyék el a lányt piknikezni szép időben egy szép parkba.
A pikniket én is javasoltam fentebb.
Én speciel azért nem szeretek, mert ez egy olyan “befektetés”, ami az esetek alig 5 százalékában térül meg – valamelyest. A maradék 95%-ban pedig soha a büdös életbe se.
Elég belegondolni abba, egy átlag férfi mennyi időt, pénzt, energiát öl bele a csajozásba, randevúzásba az osztálytárs Editkétől kezdve. Szerintem még a kevésbé sikeres férfiaknak is van életük során 20-30 randevújuk, tekintve, hogy “az első szerelem az utolsó is” helyzet legfeljebb a Disney-mesedélutánban fordulhat elő. Tehát rengeteg erőforrást fordít a dologra, és hacsak nem valami szupermanus az illető akire tapadnak a nők, borzalmasan rossz hatásfokkal fog tudni csak barátnőt találni. Előbb-utóbb a kapcsolat véget ér, és a pasas ott van, ahonnan elindult, csak elherdált egy rakás erőforrást, gyakorlatilag a semmire. A pénzt, energiát esetleg visszakaphatja, az eltűnt időt soha. Az értelmesebbje hosszú távon belátja, hogy annyi értelme sincs a dolognak, mint Sziszifusz sziklagörgetésének.
Voltak sokan, akik kifogásolták, miért tekintem befektetésnek a kapcsolatokat, miért nézem a pénzügyi, időbeli költségét. Nos, vadkapitalizmusban élünk sajnos, pénz beszél, és az emberek döntő hányadának nincs annyi belőle hogy nyugodtan pocsékolhassa. Ami az időt illeti…nos, egyszer élünk, jól kéne gazdálkodni a számunkra kiutalt idővel. Természetesen aki akar, az fókuszálhat csak a szépre és az érzelmi oldalára a dolgoknak, csak aztán ne csodálkozzon, ha párszor megbotlik a saját farkában és elesik. Az egyik ilyen után fel se kel majd többet.
Nekem sose volt 20-30 randim meg már nem is lesz. Szerintem azért az értelmesebbjének elég 10 is hogy felismerje mi az ami működhet, meg mi az ami csak pénz- és időpazarlás, bármiféle RedPill ismeret nélkül is. A RedPill az csak megadja a magyarázatot arra amit ott az ember nem ért meg magától. Ez igaz mind a sikertelen próbálkozásokra, meg éppúgy sikeresekre is.
Reactor, az elméletedből kimaradt egy szempont, ami nem elhanyagolható:
Mi a cél?
Dönthetsz te úgy, hogy nem akarsz sem időt, sem energiát, sem pénzt fordítani a nőkre. Tehát kihagyod őket az életedből. De neked ez az élet így elfogadható lenne? A nő nélküli élet olyan cél, amelynek megvalósítása boldoggá tesz? Vannak kétségeim.
Aláírom, könnyen kerülhet a férfiember olyan helyzetbe, hogy a kapcsolata befuccsol, és így nézve az erőforrásait csak “elherdálta”. De tényleg pazarlás ez? Mit kellett volna csinálnia helyette? Lett volna más alternatíva, ami boldoggá tette volna?
Bármit is csinál az ember, meg lehet indokolni, hogy miért volt értelmetlen. Az értelmet neked kell megtalálnod, a célt neked kell kitűznöd. Én továbbra is tartom, hogy bár nagyon sok buktatója van a “hagyományos céloknak”, de talán mégis az a legjobb út az átlagférfi számára. Nem azért, mert az olyan fantasztikus és móka és kacagás – hanem mert nincs jobb.
Szükségből próbál erényt kovácsolni………..,
Elfogadható, igen. Nők nélkül is lehet hasznos, produktív életet élni. Igazság szerint, az sokkal jobb kérdés, hogy mégis mit profitálsz azzal, ha VAN nő az életedben?
Ha hiányozna a testiség, van hivatásos.
A párkapcsolatok hosszú távon csak lelki sérüléseket és idegbajt okoznak. Elhanyagolható mértékű boldogságért cserébe.
Családot alapítani, szaporodni egy ilyen végletekig elszart, csőd szélén tántorgó országba nem érdemes, csak az adósrabszolgák számát növelnéd.
Akkor meg? Mi az ördögnek…
Hogy mit csinálna helyette? Mondjuk, azt a rengeteg energiát, pénzt, időt befektethetné, fordíthatná olyasmire is, amiből profitál. Akár szakmai, akár anyagi, akár más egyéb szempontokból. Az emberek jelentős hányada sokkal előrébb tartana az életben, ha a párkapcsolati cirkuszra szánt erőforrásokat másra fordította volna. Az átlag férfi számára még mindig a MGTOW a legjobb lehetséges út.
“Az emberek jelentős hányada sokkal előrébb tartana az életben, ha a párkapcsolati cirkuszra szánt erőforrásokat másra fordította volna. Az átlag férfi számára még mindig a MGTOW a legjobb lehetséges út.”
Ennyi.