Mert ez tetszik nekik… Persze a dolog ennél összetettebb. Sok nő ismerősöm mantrázza, hogy mi pasik nem tudjuk kimutatni az érzelmeinket, ha bajunk van befelé fordulunk, és mindenféle függőséggel kezeljük a lelki nyavalyáinkat (alkohol, munka, cigi stb.) Vajon gyárilag vagyunk így összerakva vagy ez egy tanult szerep? Véleményem szerint a férfiakon ebbe az irányba hatalmas a társadalmi nyomás.
Már a szocializáció korai szakaszában arra nevelik a fiúkat, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket, különösen a negatív érzéseiket. (Egy kisfiú nem pityereg! stb…) Később ez csak fokozódik, de már nem a szülők és a tágabb környezet, hanem a nők irányából érkezik a nyomás, ráadásul indirekt módon. Bár sok nő úgy írja le az ideális férfit, mint aki képes beszélni az érzelmeiről és megosztja a gondjait a párjával, a valóság egész más. Tapasztalataim szerint a női szexuális vonzalom kiirtásának egyik leggyorsabb módja, ha a férfi megosztja a gondjait a vele élő nővel. Egyrészt a nők a férfiakra, mint problémamegoldóra tekintenek, nem pedig problémahordozóra, másrészt a nők a saját problémáikat szeretnék a férfival megoldatni, vagy legalábbis egy olyan társat akarnak, aki figyel és meghallgatja őket. Ezt pedig megzavarja, ha a férfi jön elő a maga nyűgeivel. A férfiak ezzel nagyon is tisztában vannak, ezért vagy férfi baráti körben beszélik ki a bajaikat, vagy pedig magukba fojtják annak minden káros következményével. Lásd például a szenvedélybetegségeket, melyekben a férfiak érintettsége sokkal magasabb. Családban élő férfiak még veszélyeztetettebbek mivel elsősorban, mint a család anyagi biztonságának felelősei kénytelenek szembenézni a napi gondokkal, ami a legnagyobb rizikófaktor.
Nem véletlen, hogy sokan érzik egyedül magukat a párkapcsolatukban, hiszen ha csak a pozitív dolgokra vevő a másik, a negatívakra nem, akkor valójában minden látszat ellenére magányosak vagyunk, mi férfiak. Erre a kihívásra még nincs válasz, hiszen a nők nem tehetnek arról, hogy ösztönösen a mindig pozitív, problémák nélküli, magabiztos férfiakra indulnak be. Marad a szerepjátszás és, hogy törekedjünk saját életünk minél problémamentesebb kialakítására, vagy készüljünk fel arra, hogy az aktuális kedvesünk hamarosan egy másik férfi mellett köt ki. Ez az igazi természetes szelekció.
Mivel a férfi problémáinak egyik legfőbb okozója éppen a nő így meglehetősen nehéz dolgunk van a problémamentesítés kapcsán.
“törekedjünk saját életünk minél probléma mentesebb kialakítására” – Ez gyakorlatilag az önépítés és gyakori egyedüllét útja. Az olyan életélés és gondolkodásmód amely egyértelműsíti a saját úton járás helyességét, amelyhez alkalomadtán társulhat partner is ha elfogadja hogy a férfi ösvényén járjon mintegy annak az áraként hogy valódi férfi mellett élheti az életét.
Ha íme, a férfiak elkezdik megfogalmazni a problémáikat és eléggé egybecsengően el tudjuk mondani, hogy nagy többségben szóról szóra egyetértünk például George itt leírt észrevételeivel, akkor miért akarjuk mi továbbra is kiszolgálni a nők elképzeléseit, önfejlesztő és PUA tréningek alanyának tekinteni magunkat, esetleg inkább a MGTOW útjára lépni, vagy a partnerünkkel folytatott gyakoribb problémafeltáró beszélgetés helyett inkább hosszú és magányos sétákra indulni, ahelyett, hogy azt mondanánk egyre gyakrabban:
“Elég volt, már nem akarunk tovább női igényekhez idomulni, emberek vagyunk, emberi problémákkal, nem pénzkereső és problémamegoldó gépek, holmi terminátorok. Elég volt, most már kezdjenek a nők jobban odafigyelni és alkalmazkodni!”
Melyik a hiábavalóbb ábránd: a fent leírt felhördülés sikere vagy az, hogy minden problémánkat képesek vagyunk egyedül is megoldani?
(Egyébként az eredetileg használt képed, a depresszív hangulatú magányos erdei séta szerintem jobban ábrázolta a helyzetet.)
Éppenséggel ki mit lát bele. Az ágak közötti átszűrődő fény felé egyedül haladó férfi képe nem biztos hogy depresszív. Noha a magányossága folytán depresszív képzeteket is kelthet ezért nem ezt tettem be. Azért mert úgy érzem hogy ez az egyedüllétben való feltöltekezés alap egy férfi lelki egyensúlyához. Kapcsolatban is úgy lehet leginkább a partnerben megölni a férfit ha nem hagyják meg neki az akármilyen kicsi életteret, saját foglalatosságot stb. Úgy gondolom hogy a férfiak sajátosságuknál fogva képesek ÖNMAGUKBÓL erőt meríteni, míg a nők sokkal kevésbé. Ezt az erőt pedig képesek az általuk fontosnak ítélt dolgok felé kiárasztani. Az ilyesmihez, hogy ez a belső forrás ki ne apadjon viszont kellenek az ihletett egyedüllét és persze az önmeghaladás visszaigazoló pillanatai is. Így lesz az egyedüllét és az önmagáért is való küzdés a férfiúi létezés motorja, Ezért van mindig a férfiak lelkében egy apró kis szeglet ahol egyedül lehetnek, ahol önmagukba nézhetnek. És szerintem ez az ami a nőket leginkább irritálni képes, az a kis szöglet ahol nekik sincs helyük, amit nem kontrollálhatnak. :-)
A kép pedig ez volt:
A fenti gondolatok inkább érzelmi alapú képi és zenei aláfestéseként íme még egy link…
Képaláírás:
“Nem véletlen, hogy sokan érzik egyedül magukat a párkapcsolatukban, hiszen ha csak a pozitív dolgokra vevő a másik, a negatívakra nem, akkor valójában minden látszat ellenére magányosak vagyunk, mi férfiak.”
Ez egy szuper kép! Nálunk most kb 30 centi hó esett és futólécekkel voltam az erdőben, hasonló fényviszonyokkal, csak mindez még hófehérben.
Ilyen undorító időben még az ablakon is kár kinézni.
Szeretlek.
Szex?
Nem szeretek szopni.
Prűd.
:D ;)
Őszinte.
Majd megszereted.
Sanszos, hogy megint a kukában landolnak a hszink. csaxolók.
Ez már csak így szokott menni. A karhatalom csírájában öli meg a románcot…
:/
Hány bimbódzó szerelem vérzett már itt el az adminisztrátorok közbeavatkozása nyomán, belegondolni is szörnyű.
Ugyan ki merné törölni?
Pedig női oldalról spirituális jelentőséggel bír. Férfi részéről viszont komoly betegségek forrása lehet. Ilyen például az igen veszélyes buzítisz nevű kór.
:D persze-persze, ugye így Mr. Spiritualitás:
“A teremtés legtökéletesebb formájú alkotásával, a nemzés megtestesült csodájával szembesülve, azt szinte áhítatosan imádva csakis a végtelen odaadó gyönyör cikázhat végig kicsi testeden, amelyet betetőz az öröm, hogy ajkad, szád és kezed dícséretes munkájának köszönhetően eme égi instrumentum életre kel, hogy betöltse Isten adta feladatát és örömöt okozzon! Eközben párod újra megsimogat, elmondja milyen jó érzés a szádban lenni és milyen ügyes vagy benne, hogy jobb vagy, mint bármelyik profi kurva és hogy legszívesebben úgy aludna el hogy folyamatosan benned van.”
Nahát nahát! Ez ismerős valahonnan… :-)
Megőrizted? Igen már korábban is próbáltam szavakba önteni a szavakba önthetetlent.
Előkerestem, még mindig ugyanaz a véleményem.
Ugye?
“Timi” lebuktál, nálam a reklám menűsorban cipőket reklámoznak :).
Szerintem nem depresszív a kép, hanem vonzó. Nagyon szép.
És nagyon egyetértek, hogy mennyire kell egy saját zug a férfiaknak, saját tapasztalatom, hogy mennyivel kiegyensúlyzottabb, ha elvonulhat valahová, ha egy kis egyedüllétre vágyik. Az első időkben nem volt sajnos rá lehetőség, de amikor olyan lakásba költöztünk, hogy a nappalin és a hálószobán kívül volt még egy üres szoba, azt neki rendeztem be saját kuckónak, és én csak annyira szoktam oda bemenni, hogy kiszellőztessek, meg bevigyem a tiszta ruhákat. (még a takarítást is ő végzi ott, mert én félek hogy leverek valamit a kis hobbiműszerek közül, elég nagy a dzsumbuj :-)) És ismerem azt a női tulajdonságot, ami mindent a felügyelete és ellenőrzése alá akar vonni az életteren belül, haj, de még mennyire ismerem, de ez olyasmi, ami erővel el kell nyomni magunkban, nincs más megoldás. Pár év alatt bele is lehet jönni, csak tudatosan kell figyelni rá :-)
Elek, a magányból és a csendből történő önerő-feltöltekezés engem sokkal inkább emlékeztet az introvertált/extrovertált ellentétre. Felmerül a kérdés, hogy kijelenthetjük-e: a férfiak általában hajlamosabbak az introverzióra, míg a nők természetéhez az extroverzió áll közelebb?
Szerintem általában igaz a megállapításod. Persze olyan hogy abszolút férfi vagy nő nincsen. A két jellemző mindenkiben keveredik persze a saját neme túlsúlyával.
Noha nem vagyok tradicionalista azért jónéhány dolog beugrik a férif és női princípium minden kort átszövő megjelenéséről, sajátosságairól.
A bibliai teremtéstörténetben is egyfajta ősi bölcsesség nyilvánul meg. Ott ugye az szerepel hogy Isten a saját képmására teremtette Ádámot (ami embert jelent), majd mondhatni Ádámból Évát. A saját képmás pedig a férfi számára megadatott teremtés képességét jelenti. Lehetne mélyen elemezni a történetet (ha lenne rá hely és megfelelő tudás), az mindenesetre bizonyos hogy a nő a történet szerint is a férfin keresztül csatlakozik a teremtés művéhez. Számára a tevőleges teremtés egyfajta járulékos, másodlagos lehetőség, meglehet erre utal ill. ezt kompenzálja a történet szerint a nő képessége a szülésre (Éva jel. életet adó <nő>).
Sokszor szó esett a férfiasságról, az “alfaságról”. A magam részéről úgy érzem, hogy ennek a fajta teremtő- és tevőképességnek az öntudatlan kisugárzásáról van szó, amely megérzésére nagyon jó radarja van a nőknek. Ez a fajta kisugárzás pedig akkor erős, ha a férfi harmóniában van önmaga belső, maszkulin lényegével. Mindezeknek a folyománya mindaz amit a férfiassághoz szoktak kötni és tételesen fel szoktak sorolni. Mint például magabiztosság, nyugodtság stb. Azon jelek melyek szerint a férfi nyugodtsága mögött az a belső meggyőződés van hogy a felmerülő problémákkal képes megküzdeni, győzedelmeskedni. Bizonyos szempontból itt lép be a karizma fogalma is, amely részben képes összekötni a teremtéstörténeti példát és a férfiasság ismérvi részét. Egy kicsit zavarosan írtam le, egyrészt a helyhiány miatt, másrészt ezek már sok tekintetben inkább érzelmi alapú, belső útkeresések, az ilyesmik pedig nem annyira logikai aspektusokban vagy köznyelvi szófordulatokban foghatóak meg.
Persze ezernyi dolgot le lehetne írni, tízezernyi példát elő lehetne hozni a férfi-női kettősség alátámasztására, szerintem mindenki számos példát tudna említeni. Ha csak asszociálni kezdenénk a férfi és a nő fogalmához kötődően, a melléjük társított szavakból is szépen kijönnének ezek a lényegi különbségek, melyek meggyőződésem hogy túlmutatnak a biológiai szükségszerűségeken.
Így írás közben ugrott be az eredeti kérdéshez kapcsolódóan a következő kép is.
Szerintem Rodin nem volt patriarcha és másnak sem jutna az eszébe hogy nőalakkal próbálja érzékeltetni a szobor mondanivalóját azt a fajta önmagába néző, szemlélődő gondolkodást amelyet kifejez.
„Mikor az Úristen Ádámot mög Évát mögteremtötte, Éva annyira haladt, hogy mindég versölt, vagyis versengött Ádámmal. Ez Ádámot nagyon bántotta. Az Úristen már nem győzte hallgatni a versölgésüket, odaröndölt egy dungót nekik. A dungó Ádám óra alá szállott. A dungó mögcsípte, odakapott, bajusz nyőtt a helyin. Jaj mi van neköd az órod alatt? — kérdözte Éva. Éva aztán a tűkörbül is mögmutatta. Ádám erre azt mondta: no látod, ezt az Úristen röndölte, hogy mindég a bajusszos parancsol annak, akinek bajusszá nincs. Éva aztán így mögadta magát.”
Kálmány Lajos kéziratos hagyatékában olvasható verbicai monda.
“Elég volt, már nem akarunk tovább női igényekhez idomulni”
Soha senkinek nem kötelező más igényeihez alkalmazkodni. A férfinak sem a nőkéhez. Csak akkor nem lesz család, meg gyerek. Akinek ez megfelelő kompromisszum… az az MGTOW.
“most már kezdjenek a nők jobban odafigyelni és alkalmazkodni!”
Hehe, követeld az uborkatőtől, hogy növesszen görögdinnyét :) Évmilliós evolúciós programozást nem fogsz tudni megváltoztatni kollektív felháborodással. Tettetni lehetne, hogy megváltoznak a nők, de fizikai képtelenség pl. szexuálisan kívánni valamit amit nem kívánsz. Ez nem akarat kérdése. És ha a nő génjeiben az van, hogy csak a strapabíró, keménytökű férfi jó alapanyag közös gyerekek gyártásához, akkor egy nyűglődő férfit egyszerűen nem fog tudni kívánni. Ha pedig nincs szexuális vágy, akkor annak a kapcsolatnak lőttek.
Egy férfi akkor megy a legtöbbre, ha ezeket megérti – ez a tudás szerves része az egyéni problémamegoldásnak. Más út nincs. Többek között ezt kellene egymás között kibeszélni, ezzel lehetne segíteni a fiatalokat a jobb kapcsolatok építésében.
Persze, én is tisztában vagyok vele, hogy milyen evolúciós örökségek befolyásolják a hétköznapok pszichológiáját és a párkapcsolatok dinamikáját és azzal is, hogy ezen nem lehet egyszerűen keresztüllépni. Mindezek miatt nem azon akarok töprengeni a fenti hozzászólásban sem, hogy miként lehetne-kellene a sarkaiból kifordítani a világot, hanem arról, hogy az adott evolúciós biológiai keretek között miként lehet bizonyos mértékben tologatni a határvonalakat, miként lehet ráirányítani a nők figyelmét (nem is feltétlen mindig az egyéni kapcsolatokban, hanem a mindenféle közösségi beszélgetések és a média gondolkodásformáló hatását felhasználva) arra, hogy a férfiakra milyen terhet rónak ezek az evolúciós örökségek, például mennyire társtalannak tudják érezni magukat még akár a párkapcsolatukban is…
Egy intelligens párnak esetleg érdemes azon is gondolkodnia, hogy miként lehet megpróbálkozni – kivételesen nem a nők kedvéért, hanem a férfiak javára – egy keveset változtatni a biológiától örökölt kereteken. Nézzük csak példaként azt, amit a nők üzennek a szexualitással kapcsolatban: “a nők nem hajlandóak ‘szextárgyakként’ kapcsolatot teremteni, nekik a szex ennél többet jelent” – Ez ugye többé kevésbé ellentmond a férfiak biológia, evolúciós késztetéseinek, hiszen az ő “szoftverük” azt mondja, hogy minél több szexuális kapcsolatot létesítsenek és ezt ne kössék önmagán túl semmilyen más feltételhez, körülményhez. Nem gondolom, hogy a gondolkodó ember humánumán túl más jelentősebben közbeszólna abban, hogy a nők elvárásait tekintjük mégis társadalmi mércének. – (Hangsúlyozom: ez csak egy magyarázó példa volt, semmi többet nem akartam üzenni vele.) Mint látszik nem reménytelen a másik nemet “rászorítani” arra, hogy hangsúlyosabban vegye figyelembe az egyik fél gondolkodási kereteit, evolúciós késztetéseit.
Igazából azon a ponton vitatkozom veled, hogy én elvetem az erősen evolucionista nézőpontot és nem gondolom, hogy a szocializációnak csak végletesen kicsi lehetősége van arra, hogy boldogabbá tegye az embereket. A férfiak egyik legnagyobb hátránya (evolúciós alapon) a kommunikációval kapcsolatos ügyetlenkedés, ezért úgy gondolom, hogy elsőként – a “tudatos önfejlesztés” részeként – ezen érdemes változtatni. Azt gondolom, hogy a modern, a társadalmi problémáit céltudatosan megoldani akaró férfinak úgy kell úrrá lennie a manapság egyre jobban halmozódó gondokon, hogy javít a kommunikácóján, “PR”-ján. Kis szellemeskedéssel azt is mondhatnám, hogy a férfiaknak meg kell alkotniuk az “öntudatos, modern férfi kiáltványát”, no ennek a kiáltványnak lehet az egyik pontja az, amit a fentiekben leírtam. :)
Ehhez a felvetéshez önigazolást pedig abban lelek, hogy jól láthatjuk, hogy a korábbi csapnivaló férfikommunikáció és a végtelen alkalmazkodási készség hova vezetett. Szóval érdemes össztársadalmi szinten is alkalmazni a férfiasító tréningek alapüzenetét, és papucsférjből “felegyenesedett emberré” alakulnunk…
De valójában ez egy tök felesleges hitvallás, hiszen szerintem többek között ezt csináljuk itt a Férfihangon már évek óta… – Talán azért kell ezt mégis annyiszor újrafogalmazni, mert úgy tűnik, hogy hol a társaság egyik, hol pedig a másik felének támadnak kételyei afelől, hogy mi is a célja ennek az egésznek… – Viszont ennek az okát én már nem egészen értem…
“a nők nem hajlandóak ‘szextárgyakként’ kapcsolatot teremteni”
Dehogynem. Az alfákkal önként, dalolva, sokszor kockázatokat és lehetséges következményeket leszarva. Ezt most egy amúgy jó családból származó erkölcsösebb(nek hitt) nő cselekedetei olyan szinten a képembe tolták, hogy még mindig visszafele veszem a levegőt. És még csak nem is egy jó csaj, gyenge közepes.
A nők ugyanannyira szeretnek játszani, mint mi férfiak, ahogy ugyanannyira kívánják a szexet is (hála Istennek!). Ha úgy érzik hogy veled is érdekeseket tudnak játszani le sem fogod tudni vakarni őket. Másrészt a legtöbb nő lelke mélyén igenis elvárja hogy “tárgyiasítsák” és megfelelően kezeljék és itt a megfelelőn korántsem az ágyban körülrajongott hercegnővel való bánásmódra gondolok… Szóval ez az éteri női szexualitás csak egy nagy humbug.
“A nők ugyanannyira szeretnek játszani, mint mi férfiak, ahogy ugyanannyira kívánják a szexet is (hála Istennek!).”
Eddig nem arról volt szó, hogy nem kívánják ugyanannyira és ezért tudnak packázni?
Az alfákkal szeretnek ugyanúgy játszani, vagy akiket annak látnak.
A bétákkal tudnak packázni, meg is teszik. A nőkkel pedig az alfák (vagyis akiket ők annak látnak) tudnak packázni, meg is teszik. Biztos mindenki ismer olyan nőt, aki gyakorlatilag bármit képes elviselni, megbocsájtani a pasijának, ideértve a megcsalást, a fizikai erőszakot (Rihanna…), vagy simán a lekezelő, szarba se vevő bánásmódot.
Csak ugye a számokból adódóan az első kategória a jellemzőbb… Sokkal.
Mindannyiunknak be kell lépni mint alfa a Titty Twisterbe! A magam részéről Chet monológját találom példaértékűnek. ;-)
“Pussy, pussy, pussy! Come on in Pussy lovers! Here at the Titty Twister we’re slashing pussy in half! Give us an offer on our vast selection of pussy! This is a pussy blow out! Alright, we got white pussy, black pussy, Spanish pussy, yellow pussy. We got hot pussy, cold pussy. We got wet pussy. We got smelly pussy. We got hairy pussy, bloody pussy. We got snapping pussy. We got silk pussy, velvet pussy, Naugahyde pussy. We even got horse pussy, dog pussy, chicken pussy. C’mon, you want pussy, come on in Pussy Lovers! If we don’t got it, you don’t want it!.Attention pussy shoppers! Take advantage of our penny pussy sale! If you buy one piece of pussy at the regular price, you get another piece of pussy of equal or lesser value for only a penny! Try and beat pussy for a penny! If you can find cheaper pussy anywhere else, fuck it!”
Ugyanannyira kívánják mint mi férfiak csak szerencsére nem ugyanúgy. Szerencsére hiszen különben régen unalomba fulladt volna a dolog.
Cáfolnám, az hogy egy nô szeret szexelni nem egyenlô azzal, hogy ugyanazzal a gyakorisággal kívánja.
No de ezt ki állította? A gyakoriság szóba sem került. A nem ugyanúgy azt jelenti hogy máshol vannak a gombok.
te állítod,
‘ugyanannyira’ (határozószó)
Fájl:Ugyanannyira.jpg
1. Pontosan olyan mennyiségre; épp olyan összegre, értékre.
Egy ezres kell buszjegyre és ugyanannyira van szükségetek a vonatjegyre is. Egy kiló körül lehet a hús és ugyanannyira becsülöm a sajtot is.
2. Pontosan olyan távolságra; épp olyan messze.
Az iskola tőlünk csak kétszáz méter és ugyanannyira van a buszmegálló. Innen pár perc a főtér, a másik irányban pedig ugyanannyira van az állomás.
3. Pontosan ilyen eredményig; épp ilyen mértékben, fokig.
Nagyon jól tanulsz és a testvéred is ugyanannyira jó tanuló. Nagyon szeretem anyukámat, de a férjemért is ugyanannyira odavagyok.
Eredet [ugyanannyira < ugyan- (határozói előtag) + annyi + -ra (melléknévképző)]
És hol itt a gyakoriság? A mennyiség és a gyakoriság nem ugyanaz.
Amit én írtam annyit jelent hogy ugyanolyan mértékben de nem ugyanazon a módon.
Az egyik a cselekvés eredményének, jellegének mértékére a másik, szó szerint is, a cselekvés gyakoriságára utal.
Kihirdetem a győztest: Koriander.
Ki ezt, ki azt cáfolta meg, tehát: Nem olyan gyakran, nem ugyanúgy, nem ugyanannyira… :D
Alaposan árnyalhatja a helyzetet az is, hogy mindkét nemen belül vannak mindenféle szélsőségek… Szerintem maradjunk annyiban, hogy nagy általánosságban eléggé mások vagyunk…
A vitát elindító mondatomnál maradva: semmi mást nem akartam azzal mondani, minthogy: a nőktől sokkal gyakrabban hallhatjuk, hogy a nyers szexualitáson túlmutató egyéb szempontjaik is vannak a párválasztás és a kapcsolatépítés során (valamennyit azért higgyünk is el ebből, még ha nem is akarjuk valamiféle “éteri magasságba” álmodni őket) és ezekhez a női elvárásokhoz igyekeznek is normakövető módon alkalmazkodni a férfiak, tehát az értékszemléletükben a saját szexualitásukkal inkább szemben álló monogám mintákhoz alkalmazkodni, inkább azokat “erkölcsösebbnek” elfogadni…
Nem ugyanaz a műfaj!
@AlterEgo
Valójában ez csak a nők megtévesztő szövege, ne hagyjuk már magunkat félrevezetni. Egyszerű biológiai különbségek vannak: A férfiak szexualitás intenzitása átlag 10-30X-a a nőkének. Ez miatt a nők a “szűkebb keresztmetszet”, így ők köthetik feltételekhez a szexet, ők vannak irányító feltételszabó helyzetben.
Ezért is használhatják manipulációra, hatalomgyakorlásra a szexualitásukat, és ezért nem akarják túl könnyen adni magukat, mert akkor pont ebből a feltételszabó helyzetükből esnének ki.
Ugyan, annyira kívánlak !
Azért ennél szerintem bonyolultabb a helyzet. Vannak férfiasabb nők, nőiesebb (ha tetszik, töketlenebb) férfiak, ezek nem genetikai hibák, az evolúciós szórásba ennyi változatosság belefér.
Evola szerint nem csak a hős, a harcos, hanem az aszkéta is a férfiasság megtestesítője lehet.
“Az általunk normálisnak tartható világban, ahol a teljesen természetes szabadság és az a fajta benső bátorság uralkodott, ami nélkül az élet szennyes és értelmetlen, s amely világban a férfiasságnak lényeges jellegzetessége volt a benső szerénység és uralom, az “önmagában létezés” és az erőből létrejövő tisztaság is – nos e cél felé két nagy út volt kijelölve: a tett (akció) és a szemlélődés (kontempláció) útja. Egyrészt a harcosban vagy hősben másrészt az aszkétában jutott tehát kifejezésre a kétféle tiszta férfiasság.”
http://www.sacrumimperium.hu/sacr0506.htm
Ez a gondolat nekem is tetszett Evolánál. Az Orientációkban is foglalkozik vele.
A D. által leírtakat meg az evolás dolgokat és egy kicsit a legutóbbi kommentjeimet összefűzve én úgy árnyalnám (szigorúan csak saját szempontból), hogy a nők számára a kiemelkedettség és a mások által elismertség számít. A cselekvő vagy szemlélődő önmeghaladás ugyanazon módon, az egyén részéről saját maszkulin belső, lényegi énjével való harmonikus viszonyára utal, azaz a férfiprincípium lényegi tulajdonságának, a teremtőerőnek vagy másképpen a világot átformálni tudó képességnek a megnyilvánulási lehetőségéről szól. Ez a fajta elismertség egyfelől jöhet női versenytársak részéről, ahol a kiemelkedett férfi lehet tüzes szerető, és/vagy sok nővel kopuláló hatalommal bíró egyén, férfi részről pedig szellemi nagyságával mások fölé magasodva kivívott tisztelet vagy a harci tudásban és az ellenség legyőzésében élenjáró vezérnek kijáró köteles hódolat alanya.
https://www.youtube.com/watch?v=4ZkfpFUPbno
ismerkedéskor fontos, hogy 1 hajszálnyi kételyed se legyen az életben, különben leírnak. a nők teljesen problémamentes fickókat kedvelik. a férfinak ne legyenek problémái, neki kizárólag a nőét kell (majd) megoldania.
Mint kiderült mormognak, cammognak, varánusz arcuk van és most már azt is tudom hogy folyamatosan éhesek mert lehúznak randis vacsorákra ha hagyom… :-)
Én meg olyan nőt akarok akinek a szaros gondjait nem kell megoldanom.
Ezzel nem vagy egyedül. Csak az ilyenek meg nem akarnak kapcsolatot, hanem leginkább az alfa-faszkörhintán pörögnek egész életükben.
Majd a végén jó nagyot esnek róla. :)
Na, ja. Csak ilyenkor felmerül bennem, hogy hogyan oldja majd meg a problémáit, ha én nem leszek ott.
És komolyan rá kellene bíznom a gyermekem nevelését egy olyan emberre, aki nem képes menedzselni önállóan a saját életét? Mire fogja tanítani, hogyan fogja megvédeni a gyermekünket…?
Jó cikk, rövid és pontos.Csak kár nincs olyan olvasottsága a munkátoknak mint például az origonak és a többi szennylapnak.
“a nők a saját problémáikat szeretnék a férfival megoldatni, vagy legalábbis egy olyan társat akarnak, aki figyel és meghallgatja őket.”
Szerencsére hozzáttetted, hogy az kell meghallgassuk. Rossz esetben a locsogásukat a semmiről. Igen drágám, aham, drágám. Én mindig azt mondom neki, ha ideges valamiért: “Minden rendben lesz” Ettől lenyugszik az ösztrogénszintje és nyugtom van végre.
“Én mindig azt mondom neki, ha ideges valamiért:”
S még híztál is.
Nem kell őket feleslegesen sértegetni, tudják magukról mikor nem kapósak, igaz azért is képesek téged hibáztatni. A betegség vagy hanyagság miatt elhízott nőket messziről kerülni kell, mert van hozzájuk illő vén politikus vagy chipszabáló vállalkozó, igaz azoknak meg a Széll Bernadett kaliberű feministák kellenek, akik szépek, de nem feltétlenül okosak, viszont kellően gonoszak.
Egy sértés sose felesleges.
Szép? Akkor inkább már az az emeszpés picsa, az a retró Pécsi Ildikó.
A geci tanárnő imidzsű? Akár jó is lehetne ha nem lenne 32 évesen 42-nek öltöztetve a mamahajával együtt.
Osztom a nézetet, tapasztaltam… Az ember néha el tud keseredni egy-egy dolog miatt és ilyenkor várná, hogy egyetértenek vele, vigasztaló szavakat vár, stb… Erre meg jön a lesajnálás. Bekaphassák.
Kellett egy hét hozzá, hogy átgondoljam, mi is a baj ezzel a cikkel, mégpedig az, hogy itt abbamarad:
Nincs ezzel semmi gond, szerencsére így működik a világ és a férfiszerep szépsége valahol az, hogy nem rinyál az ember mindenen, hogy tesszük a dolgunkat, a problémáinkat megoldjuk, egy áldozatmentes, kötelességtudó “önfeláldozás” a létezés, és a férfinek itt ez a dolga.
A nők valójában nem értékelik a szeretetet, éppen az olyan férfiakra indulnak be, aki nem szereti őket, és így nem is részesíti kiemelt figyelemben.
A nők sosem értékelik azt, ha egy férfi megoldja a problémáikat, ezt csak elvárják, mert társadalmi szokás (nemi szerep). De sem az értük hozott áldozatoktól, sem a rájuk költött pénztől nem lesznek szerelmesek, nem indulnak be a férfire, így általában hálásak sem lesznek.
“így nem is részesíti kiemelt figyelemben” – A nők is szeretik a kihívást. Az általad főzött is étel is jobban ízlik, mint amit eléd tolnak.
“A nők sosem értékelik azt, ha egy férfi megoldja a problémáikat” – Nem kell megoldani. Ha megoldod gyerekként kezeled, ne csodálkozz rajta ha úgy is viselkedik. Ha segítesz neki megoldani, az más tészta. Csak rajtad múlik mennyire tudatosítod benne, hogy adtál neki valamit.
“De sem az értük hozott áldozatoktól, sem a rájuk költött pénztől nem lesznek szerelmesek, nem indulnak be a férfire, így általában hálásak sem lesznek.” – Miért kellene bármit is hálából csinálniuk? Nem egyszerűbb ha belső meggyőződésből teszik? Attól indulnak be és lesznek hálásak hogy szerelmesek lesznek és attól lesznek szerelmesek hogy úgy érzik ott vannak ahol lenniük kell, ahol biztonságban érzik magukat, ahol gondoskodnak róluk, ahol a komoly döntések súlyát leveszik a vállukról stb. Az már rajtad múlik hogy mennyire tudatosítod a nődben hogy ez nem alanyi jogon jár, hanem ezért rendszeresen ki kell mutatnia odaadását, áldozatkészségét. Ha nem eléggé tudatosítod, úgy a fejedre nő és tönkreteszi a kapcsolatot. Jelöld ki a területet és a határokat a kapcsolatban és a fejében is és sose engedd hogy átlépje, soha. Persze folyamatosan próbálkozni fog. Ha mégis átlépi mindig legyen következménye, éreztesd vele a nemtetszésed, tételesen mondd el, szembesítsd a tette következményeivel, büntesd meg (a kapcsolatotok logikája szerint), aztán pedig bocsáss meg neki. Légy konzisztens és határozott. Mindig érezze hogy függ tőled, bármiről legyen szó, legyen a tiéd az utolsó bólintás, szexuálisan is “használd” rendszeresen, érezze hogy ezt a te örömedért teszitek, adj pozitív visszajelzést minden tevékenységével kapcsolatban ha megérdemli, éreztesd vele hogy mennyire elégedetté tett téged (itt most nem a szexre gondolok).
És ha mindezt meg tudod csinálni, változtass pályát és kezdd el oktatni nekünk a fentieket… :-)
Erősen gondolkoztam, hogy ezt ide bemásoljam-e…
BRIFFAULT’S LAW:
The female, not the male, determines all the conditions of the animal family. Where the female can derive no benefit from association with the male, no such association takes place.
There are a few corollaries I would add:
És egy másik idézet, egy ismertebb férfiszférás bloggertől, mind a két írás a reddit redpill szekciójának a sidebar-ján található, és elég nagy “sikernek” örvend:
Iron Rule of Tomassi #6
Women are utterly incapable of loving a man in the way that a man expects to be loved.
Women are incapable of loving men in a way that a man idealizes is possible, in a way he thinks sheshould be capable of. She’s not incapable of love in the way she defines it, she’s incapable of love as you would have it.
Ez utolsót már igazából csak az olvassa el, aki bátor :), én napok óta gondolkozom ezen ráérő időmben, de egyelőre inkább nem értek egyet vele:
Men believe that love matters for the sake of it. Women love opportunistically. I really, really, really hope the myth that girls are the hopeless romantics gets kicked to the curb ASAP. Everyone needs to realize that men are the “romantics pretending to be realists” and women: vice versa
Ha kell fordítás, majd írok, de most nincs igazán időm.